Feszített a mellkasom, nem kicsit, annyira, hogy le kellett öblítenem az aggodalmam egy pohár borral. Fogalmam sincs miért izgulok, mert talán ez lesz az első alkalom, hogy tényleg kettesben töltünk egy jó estét? Vagy mert az utolsó találkozásunk nem éppen úgy ért véget, ahogy akartam. Talán mert részemről már megvolt az első szakítás, de szerinte csak veszekedés volt. Nem tudom mik ezek a határok, szarul kommunikálok ha érzelmekről van szó, vagy inkább sehogy, rögtön az alkoholhoz nyúlok és ez nem tesz jót nekem. Hale-el azóta nem találkoztam, hogy elmondtuk neki mi van köztünk, ami szintén egy kicsit zavar, mert eddig tényleg mindent megosztottam vele és a csend egyenesen felőrölt. Szarul voltam lelkileg, konkrétan egy roncs, de most nem ezt kellett mutatnom Peternek, mert nem akarom, hogy lássa mennyire megviseltek az elmúlt napok. Ezen nem tud segíteni, nem is az ő dolga, hiába áll hozzam ennyire közel, van amit csak magamnak tudok rendbe tenni. Beszélnem kell Hale-el, és vele is meg kell beszélnünk, hogy milyen szabályok alapján játszunk. Tudnom kell, ha egymás fejéhez vágjuk, hogy meg sem kellett volna történni ennek az egésznek, az nem a szakítós szöveg, bár részemről elég gnyilvánvaló volt. Már elég késő volt, 7 órára beszéltük meg, hogy átjön, 6 órakor már kész voltam, letusoltam, felvettem valami laza de viszonylag szexi cuccot. Igazából csak háromszor öltöztem át, de egyszer sem mertem felvenni a fiókban lapuló szexi fehérneműt, amit neki tartogatok. Nem tudom miért félek tőle, hogy ebben lásson, talán még kicsit bennem van, hogy ő még ebben nem olyan tapasztalt, vagy nem akarom rögtön megijeszteni az éhségemmel. De ma nem fogok bírni magammal, ha itt lesz, ahol senki nem zavarhat, kettesben nem csak a rajzfilm lesz a főszerep. Legalábbis ebben reménykedek,d e mégsem vettem fela faszállító göncöt, teljesen összekuszálja az agyam ez a fiú. Konyhatündér nem vagyok, össze tudok dobni tojásrántottát, és nagyjából elég sok mindent, de sosem sikerül olyan jól, hogy mást is megkínáljak vele, így rendeltem. Kínait, a szomszéd büféből és bekészítettem egy csomó bort a hűtőbe. Abból egyet már sikeresen megkezdtem és eléggé az üveg aljára lestem, de kellett valami ami lehűtsön, amíg várok, hogy megérkezzen. Utálom, hogy ilyen vagyok, nem tudom megszokni, de nem feltétlen rossz ez, csak idegesít, hogy nem tudom kezelni ezt az egészet, ami bennem tombol. Nevezzük hormonoknak, vagy szimplán az ismeretlenben való kutakodásnak, de szeretném ha ez az este jó lenne, mert a tökéletesre már régen nem törekszem.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Vas. 5 Márc. - 19:47
Wendy & Peter
Nehezen koncentráltam munka közben, ami valljuk be nem teljesen előnyös miközben motorral szlalomozik az ember a nappali forgalomban. Minden gondoltom az esti találkozónk körül forgott. Hiányzott Wendy. Főleg azok után ahogyan a múltkor elváltunk egymástól. Nem is értettem, hogy miért gondolta, hogy tényleg ilyen könnyen lemondanék róla miután évekig vártam rá és végre a barátnőmnek nevezhettem. Nem mondom, hogy nem nyomasztott a gondolat, hogy tényleg egyedül elment utána iszogatni, de nem akartam újabb veszekedést szítani, így igyekeztem elengedni a dolgot, de az az átkozott kis hang a fejemben nem hagyott teljesen nyugodni. Ma semmiképp sem szeretnék veszekedni. 17:00-kor végzek és otthon az első dolgom egy gyors zuhany. Még szeretnék egy-két dolgot elintézni a találkozó előtt, így nincs vesztegetni való időm. -Hova-hova?-érdeklődik anya, amikor kijövök a fürdőből. -Wendynél leszek.-mondom neki futólag miközben már a szobámba sietek, hogy felöltözzek. -Ott is alszol?-kiabál utánam a konyhából. -Igen.-válaszolok neki miközben már a cipőmet rángatom magamra. Nem viszek különösebben semmit magammal. A telefon a zsebemben, a töltőm és a pénztárcám pedig elfér a dzseki zsebében. -Szóval akkor jól megvagytok?-kérdezi a tekintetemet fürkészve. -Igen, anya. De ne faggatózz.-persze csak kuncog egyet. -Védekezzetek!-kacsint rám mielőtt eltűnik a szobájába. Csak megforgatom a szememet és magamhoz veszem a kulcsaimat. -Szia anya! Elmentem unokákat csinálni.-és már rángatom is azt a nyüves ajtót, hogy kijussak. -Peter Panborne ne merészeld! És emeld meg azt a szegény ajtót.-emelem én de hiába, de mindegy az erőnek is enged. Gyűlölöm ezt az ajtót. Lekocogok a lépcsőn és felszállok a motorra. A legközelebbi virágboltba megyek, ahol veszek egy csokor vörös rózsát. Kérek hozzá egy kártyát is amire azt íratom, hogy "Ne haragudj, hogy gyökér voltam." ezen persze jót mosolyok az árus. Fizetek és megköszönöm neki majd folytatom az utamat. Leparkolok a ház előtt és leláncolom a motort, hogy majd reggel is ugyanitt találjam. Felmegyek az ajtajához és kopogtatok. Kicsivel 7 óra előtt odaértem remélem már ő is készen van. Amikor nyílik az ajtó elmosolyodok és közelebb lépek hozzá. hogy félkézzel a feneke alá nyúlva felemeljem a földről. -Úgy hiányoztál baszki.-csókolom meg a nyakát miközben beljebb viszem és lábbal becsukom az ajtót a hátunk mögött. Kicsit beljebb lerakom és felé nyújtom a csokrot. -Remélem ez már nem túl undorító és nyálas..
Túl gyorsan voltam kész, így maradt még időm agyalni, de a bor szerencsére ellazított annyira, hogy csak azon tudtam gondolkozni, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy a falon lévő folt, ami nem tudom, hogy került oda, eltűnjön. Lefesteni nem akarom, nincs kedvem hozzá és nem is nagyon tudom, hogy kéne szépen megcsinálni. A kanapén ücsörögve méregetem a kis foltot, pontosan olyan tevékenységet folytatok, ami által kicsit fellazul a mellkasomban lévő szorítás. A kezemben szorongatom a boros poharat, majd hallom, hogy kopognak. Az órámra nézek és nyugtázom, hogy elbasztam 1 órát a semmivel. Leteszem a poharat az asztalra, majd gyorsan ellenőrzöm magam a tükörben mielőtt ajtót nyitok. Mosolygok, mert tényleg nagyon hiányzott már nekem és annyi minden tervem van az estére, hogy már alig vártam, hogy itt legyen. Nem tudok köszönni neki, mert amint megpillant felkap és a nyakamba csókol, átölelem a nyakát és amíg be nem érünk erősen magamhoz szorítom. - Egy kicsit azért nyálas, de azt hiszem még el tudom viselni. - nyomok egy csókot a szájára, majd elveszem a rózsát és az asztalra teszem. Majd keresek neki egy vázát, ha végre kiélveztem azt, hogy itt van velem, most csak ez tud feldobni. - Örülök,hogy végre itt vagy. - fogom meg a kezét és vezetem a kanapéhoz. Gyorsan behozok még egy üveg bort, mert a másikból már nem sok maradt, kitöltöm neki és magamnak is. - Van kínai ha éhes lennél. - úgy lenne romantikus ha együtt leülnénk enni, de őszinte leszek nekem semmi étvágyam nincs. Napok óta alig tudok enni, de nálam ez nem egyedi eset, elvagyok én az itallal és néha egy kis chipssel. Éljen az egészséges élet. Lehuppanok mellé a kanapéra és felé fordulok, egyik lábamat behajtogatom magam alá. - El sem hiszem, hogy alig egy hónap alatt sikerült összehozni . - nevetem el magam, miközben pózt váltok, hogy közelebb legyek hozzá. - Kérdezhetek, vagy inkább engedjem el a témát? - bújok hozzá. Nem akarok belemenni semmilyen érzékeny témába, jól akarok ma érezni magam vele, csak tényleg boldog akarok lenni minden szarság nélkül. - Tudom, hogy imádod, így bekészítettem a Micimackó egyik részét a tévén, és van bor, meg kaja, meg egy nagy ágy. - jegyzem meg kissé túl egyértelműen. Jó érzés a közelsége kicsit megkönnyebbülök, hogy itt van és nem távol tőlem, nem telefonon kell beszélnünk este és végre meg tudom érinteni. Erre mondják, hogy nyálas és én eddig ezt utáltam, de vele nem tudom utálni, vele még ez is egész jó tud lenni.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Vas. 5 Márc. - 21:12
Wendy & Peter
Veszettül hiányzott nekem, úgyhogy most még az illata is kábítóan hat az agyamra. Sosem akartam olyan pasi lenni, aki csak a szexre tud gondolni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vágyok rá amióta csak belekóstoltam vele. -Jó, akkor nem lőttem túl a célon.-mosollyal az arcomon figyelem amíg leteszi a csokrot és addig leveszem a cipőmet. Kézenfogva sétálunk a kanapéhoz, ahol én el is helyezkedek. -Én is örülök.-tényleg megkönnyebbülök a közelségétől. A veszekedés ellenére meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg elveszíthetem őt. Csak arra tudtam akkor gondolni, hogy mindent el tudjak rendezni a lehető leggyorsabban ami problémát jelent, hogy végre tényleg tudjunk egymásra fókuszálni a sok szarságon kívül. Nem fogok hazudni. Nekünk sosem lesz könnyű dolgunk. Egyikünknek sincs egyszerű családja, ami már alapból egy nehéz indulást garantált a számunkra. Ez viszont közel sem jelenti azt, hogy lehetetlen a dolog. Csak sokkal melósabb lesz, mint amilyen lehetne. -Majd kicsit később köszi. Ettem mielőtt eljöttem a munkából.-bár annak már vagy 2 órája, de kicsit szeretném kiélvezni a közelségét, úgyhogy most nem a gyomrom a legfontosabb. -Csak úgy hasítunk.-bólintok egyet nevetve. Átkarolom a vállát amikor közelebb húzódik hozzám és félig az ölembe húzom, hogy a lehető legnagyobb felületen érjen hozzám. A kezem a csupasz combját kezdi el cirógatni. Nem tudom, hogy jó ötlet-e belemenni megint a Hale témakörbe, de azt viszont tudom, hogy furdalja az oldalát a kíváncsiság. -Állapodjunk meg. Lehet 3 kérdésed utána ejtjük a témát.-ez így részemről fair alkunak tűnik. Megtudhatja azokat a részleteket amire igazán kíváncsi, de nem fogunk órákon át erről beszélni. -Ne erőlködj.. a Micimackó veri az összes többi lehetőséget.-elnevetem magam miközben kicsit megrázom a fejemet. Természetesen csak viccelek. Minden más érdekel most csak a Micimackó nem. Például a bőre a kezem alatt és az a falatnyi ruha sem takar túl sokat előlem. Még soha egy lány iránt sem éreztem ilyen vonzalmat. Ajkaim megint rátalálnak a bőrére. -Na kérdezz..-lehelem a bőrére. Így legalább az agyam egy része el van foglalva és nehezebben húzom fel magam ha bármin.
Nem mondanám, hogy lassú a tempó, ahogy haladunk, mert nagyjából fejest ugrottunk ebbe az egészbe, de néha úgy érzem mégis. Nem akarok semmit elsietni vagy kapkodni, mert nem egy egyéjszakásról van szó, időnk bőven van mindenre. Csak a beosztani nehéz azt mikor látjuk egymást, meglehet, hogy ezzel sok pár szembesül, de kapja be az univerzum, hogy nem gazdag szülőkhöz pottyantott, hogy több időm legyen magamra, magunkra és a tanulásra és ne csak a munka menjen folyton. A kanapén ülve, olyan közel hozzá minden szorítás elmúlik, könnyebb ha ott van és nem az agyam kreálja a folytatást. Keze a combomon, ami már magában kezd megőrjíteni, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem fogom leteperni azonnal. - Három kérdés, pont elég is lesz. - húzodók el tőle egy kicsit, hogy jobban lássam az arcát, de nem annyira, hogy ne érjek közben hozzá. Nem tudom mennyire kell kotnyelesnek lennem, most ebben a témában és talán nem az a legfontosabb amit én akarok tudni, hanem, hogy jól vannak e. Igazából nem akarok ma komolyabb témákat feszegetni, mert ahhoz fáradt vagyok, így inkább próbálom máshogy megközelíteni ezt a dolgot. - Minden rendben? - egyszerű kérdés, amire ha igent, mond akkor talán a többi nem is olyan lényeges, hiszen ha nem tudták megbeszélni, akkor hogyan lenne minden rendben. De bízom a jó kimenetelben, bízom benne, hogy ha nem is a régi minden azért közelít már hozzá. - Mivel azt akarom, hogy ez az este rólunk szóljon nem fogok mást kérdezni, csak tudni akarom, hogy te jól vagy e. - mosolygok rá, miközben próbálom elemezni az arcát, hogy mennyire tudhatom be ennyivel a dolgot. Amikor megcsókolja a bőröm, rögtön libabőrös leszek, kicsit felemelkedek az ágyról, hogy közel legyek a füléhez. - Ha ezt folytatod nem fogom tudni feltenni a kérdéseket. - csókolom meg a nyakát, majd a szemébe nézek és el is felejtem miről is kellene most beszélnünk. Az ölébe ülök, szembe vele és próbálom lenyugtatni magam, de ez a póz nem a legalkalmasabb erre. Most akarom őt beszélgetni utána is lehet, de mindig bennem van egy kis félsz, hogy ne legyek túl sok neki. - El sem tudom mondani mennyire hiányzott ez. - súgom oda neki, a bor és a jelenléte teljesen elvette az eszem. Az enyémet amúgy sem nehéz megborítani ha ilyenről van szó, de neki minden egyes alkalommal ugyanúgy sikerül. A számat az övére tapasztom és a tarkójánál fogva húzom egyre közelebb magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni őt. Nem igazán a terv szerint megy minden, de ez az ő hibája, teljesen összezavar és az ha összezavarodok ezt hozza ki belőlem, legalábbis ő.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Hétf. 6 Márc. - 9:35
Wendy & Peter
Majd át fogom variálni a műszakokat, hogy akkor legyek éjszakás, amikor ő is is a szórakozóhelyen dolgozik és akkor legyen nappali műszakom, amikor ő a kávézóban van vagy órákon. A főnök úgyis bele fog menni, hiszen eddig én voltam az, aki mindig beugrott, amikor csak szükség volt helyettesítésre szóval igazából jön nekem eggyel. Szerencsére belemegy a 3 kérdésbe így nem fogunk ebbe a kelleténél jobban belebonyolódnunk, csak szétcseszné a hangulatot ha megint rákattogna az agyam a témára. -Igen.. azt hiszem minden rendben van.-bólintok. Azt hittem kicsit mélyebbre fog ásni a dologban, de úgy tűnik, hogy mostmár csak annyi érdekli a dologból, hogy ne durranjon el az agyam és rendben legyünk Hale-lel. Valóban nem túl egészséges amikor a Panborne család egymásnak feszül főleg ha közben ő áll a frontok között és azt sem tudja, hogy melyik oldallal kezdje a békítést. Ezt azonban úgy érzem, hogy sikerült orvosolnom. -Jól vagyok.-kap tőlem egy mosolyt. Tényleg jobban érzem magam, hogy megpróbáltam elsimítani a dolgokat, így tényleg fókuszálhatok rá, legalábbis amíg a nyomorult apánkról nem derülnek ki újabb részletek. Ahogy a nyakára tapadok érzem ahogyan változik a hangulata. Úgyis szólni fog, ha túl gyorsan haladok, de nem úgy tűnik, mintha ellenkezni szeretne. -Egy szavadba kerül és abbahagyom.-mosolygok a bőrébe, de a lába már emelkedik is és a combja között találom magam. Mindkét kezem végigsimítja felfelé a combját majd félkézzel átölelem a derekánál közelebb húzva magamhoz. Talán előbb le kell rendeznünk a testi vágyainkat mielőtt értelmesen tudnánk kommunikálni. -Nekem mondod?-de a szája máris az enyémre tapad. Előrébb dőlök egy kicsit miközben a nyelvem a szájába csúszik és a combjáról a mellére siklik a kezem miközben a másikkal még tartom a derekánál. Átfordítom oldalra magam alá fektetve a kanapén és máris a lábai között vagyok fölötte. Gyors mozdulatokkal veszem le a dzsekimet és a pulcsimat mielőtt újra megtalálom az ajkait.
Bár a szavai nem azt sugallják, hogy minden a legnagyobb rendben lenne, mégsem faggatózok, nem akarom, hogy ugyanúgy érjen véget az este, mint a legutóbbi. A kíváncsiságom most eléggé hátra szorul, muszáj neki, nem engedek utat ennek az érzésnek. Van egy olyan érzésem, hogy ha el akarja majd mondani mi történt részetesen, akkor el fogja, és nagyon jól tudjuk, hogy vagy tőle vagy Hale-től fogom megtudni a dolgokat. Ilyenkor jó ha mindkét oldalt ismerem, amúgy meg rohadt nehéz, de ezt dobta a gép én meg örömmel fogadom el, még akkor is ha nehéz olykor. - Szóval jól vagy. - ismétlem meg, mint aki nem hisz neki, mert nem is, mosolyog, de valami egész biztosan nyomja a lelkét, és minden porcikám tiltakozik, az ellen, hogy elengedjem ezt a témát, de mégis megteszem. Nem önszántamból, egyszerűen csak nem hagy más választást. A bőrömön érzem a csókjait, amitől minden korábbi aggodalmam elszáll, azt hiszem ha nincs is minden rendbe vele, majd segítek, hogy legalább egy kicsit úgy érezze jól van. - Abba ne merd hagyni. - szólok rá, amikor már uralmam alá vettem őt. Izgalmas vele minden egyes mozdulat, minden perc, minden amit csinálunk, olyan új és meglepő, pont ezért folyton vele lennék. Kezei kalandoznak a testemen, ami azt jelenti számomra, hogy talán neki sem túl gyors a tempó. A gyanúm gyorsan igazolást nyer, amikor alatta találom magam és gyorsan megszabadul a felesleges ruháktól, de még gy is túl sok minden van rajta. Az ajkai megint az enyémekkel vívnak csatát, nyelvem találkozik az övével. Megfogom a pólóját és lehúzom róla, miközben végig őt nézem, baszki teljesen kikészültem ennyi időt nélküle és enélkül töltve. Felső testén végigsimítom a kezeimet, miközben mégmindig vadul csókolom. - De mi lesz a Micimackóval? - nevetem el magam két csók között, de korántsem gondolom komolyan. Lábaimat a dereka köré kulcsolom, és magamhoz szorítom az ágyékát. Érzem merevedő férfiasságát még a nadrágon keresztül is. Kicsit eltolom magamtól, de csak annyira, hogy le tudjam húzni a cipzárt a ruhámon, ilyenkor jó ha együtt van a nadrág és a felső, nem kell olyan sok mindentől megszabadulni. A nadrágjához nyúlok, hogy kigomboljam, úgy érzem egy percet sem tudok már várni.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Hétf. 6 Márc. - 13:44
Wendy & Peter
Egyelőre úgy érzem ejti a témát, aminek azért örülök a legjobban, mert emésztenem kell még a történteket. Később lesz majd még lehetőségünk átrágni az egészet, de tényleg nagyon boldog lennék, ha a mai esténk nem erről szólna. Az én gondolataim már egészen máshol járnak. Annak ellenére, hogy nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ennyit akarok tőle most egy kicsit csőlátással másra sem tudom gondolni. Férfiagy... nem tudja megfelelően gondolkozni, amíg az alapvető vágyak nincsenek kielégítve. Wendy sem sokat segít azzal, hogy még adja is alám a lovat, viszont ha tényleg ő is erre vágyik, akkor kár lenne szenvednünk azzal, hogy visszafogjuk magunkat és csak késleltetjük a dolgokat. -Nem terveztem.-mondom és már forgatom is magam alá a vékony testét, gyorsan szabadulok meg néhány rétegtől. Gyorsan megszabadít a pólómtól. Az agyam beadja az unalmast és csak az ösztönös vágyak maradnak meg miközben a teste uralja a gondolataimat. Belenyögök a nyakába, amikor egy pillanatra magához szorít. -Sok minden jár most a fejemben és Micimackó nincs köztük.-nevetek egyet majd amikor lehúzza a cipzárt a ruháján, le is húzom róla a fölösleges textilt. Amint kigombolja a nadrágom letolom a combom közepéig. Akkor azonban megállok egy pillanatra. Alattam van a meztelen barátnőm, de még mindig kattog az agyam. -Figyelj... ne haragudj, de... de nyugtass meg kérlek, hogy azon az estén amikor szerinted szakítottunk nem csináltál semmit... mármint mással.-megőrjít a tudat, hogy esetleg más hozzáért azért mert nekem elszállt az agyam. Azt ígértük egymásnak, hogy nem fogunk hazudni és nincsenek titkok. Csak annyira van szükségem, hogy a szemembe nézzen és azt mondja őszintén, hogy nem volt más.
Minden igyekezetem ellenére elragadtak a hormonok, így ha akartam volna sem tudtam volna feltenni a kérdéseimet. Lehet ő így tervezte, ügyes, ha ez valóban így van. Minden olyan gyorsan történik, határozott mozdulattal szabadulunk meg egy két ruhadarabtól, amikor éppen nem csókolom végig vigyorgok, mint valami átkozott szerelmes tinilány. Minden egyes alkalommal, amikor találkozunk meglep, hogy hogyan nem tűnt fel sosem, hogy mennyire jó pasi. Minden tapasztalat ellenére, zseniális az ágyban is, már az az egy alkalom, amikor ténylegesen kipróbáltunk valamit, de ez nekem nem elég. Többet akartam belőle, és úgy éreztem most megkaphatom. - Mesélj mégis akkor mi jár a fejedben. - nevetek rá, miközben a hátába kapaszkodva húzom magamhoz újabb és újabb csókért könyörögve neki. A nadrágja még majdnem lekerült róla, amikor olyan kérdést szegez nekem, amitől rögtön elmegy minden kedvem, és a szívem nagyon hevesen kezd verni. Kimászok alóla, és eltűnik a mosoly az arcomról. Csak Lumie tudja, hogy mi történt és ő is csak azért, hogy megerősítést kapjak, hogy nem tettem semmi rosszat. Most mégis azt érzem, hogy azt tettem. Baszki, pedig annyira jól bemeséltem magamnak, hogy nem volt semmi, én tényleg azt hittem, hogy vége, és kellett egy kis semmit mondó szex, valakivel, aki egész véletlenül a főnököm. De ha közben képes voltam elfutni tőle, akkor valami mégis megmozdult bennem már ott. - Nem tudlak megnyugtatni. - sütöm le a szemem. - Egészen az SMS váltásig abban a hitben voltam, hogy nekem ez nem megy és ki akartam törölni azt a két hetet. Már ott kudarcot vallottam a saját szememben.- csuklik el a hangom. Ennyit a szuper esténkről, de ezt csakis magamnak köszönhetem. - Azt tettem, amit mindig teszek ha megbántanak. - próbálok ránézni, de nem merek, félek a szemébe nézni. Annyira szeretem és ha emiatt elveszítem, akkor sosem bocsátom meg magamnak. Magyarázkodásra nyitom a számat de nem jön ki rajta semmi, mert van egy részem, ami még mindig úgy gondolja, hogy nem tettem semmi rosszat, de az én érzelmeim nem mérvadóak, sosem voltam példás ember, és miért most változott volna meg. Híresen jó voltam abban, hogy bántsak meg másokat és hogy használjam ki a pasikat. - Mondanám, hogy nem jelentett semmit mert így volt, de igazság szerint leléptem mielőtt bármi lehetett volna. - vallom be, mert ott is egy sunyi dög voltam és vele is az vagyok. Felállok a kanapéról és megmarkolom a boros poharat és a falnak támaszkodva nézem őt, miközben igyekszem minél gyorsabban elfojtani a sírást a borral.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Hétf. 6 Márc. - 18:53
Wendy & Peter
Gyorsan teperem magam alá. Nehéz lenne ellenállni a testi vágyaknak és nem is érzem szükségesnek, így meg akarom adni azt, amire mindketten vágyunk. -Inkább megmutatom jó?-válaszolok neki. Szeretném teljesen átadni magam a közénk feszülő forróságnak, de az a nyomorult hang a fejemben nem marad nyugton, sőt egyre hangosabb, így muszáj vagyok elhúzódni tőle egy kicsit. Nem akarok vádaskodni és tudom, hogy bántóan is kijöhet, hogy ilyesmit feltételezek, de reménykedek benne, hogy megérti, hogy inkább rákérdezek, mint hogy végig ezen kattogjak és ne bírjak koncentrálni rá. Amikor az első szavak kijönnek a száján úgy érzem mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Igyekszem nem azonnal szétrobbanni. Kissé megtörten túrok a hajamba miközben beszél és visszahúzom a nadrágomat. Hát tényleg sikerült teljesen elrontanom a dolgot. Szólnom kellett volna neki egyből, hogy hova megyek és mit csinálok érte. Értünk. Akkor nem menekült volna valaki máshoz. Az első dolog ami az eszembe jut, hogy mégis ki az. Ez azonban egy olyan kérdés, amire nem biztos, hogy tudni akarom a választ. A pohárért nyúlok és le is húzom a bort miközben ő már menekül is tőlem. -Mit jelent az, hogy bármi lehetett volna?-kérdezek vissza, de egyelőre nem bírok ránézni, mert félek, hogy teljesen összeomlok. -Csak felhívtál valakit? Csak találkoztatok? Csak smároltatok? Csak előjáték volt? Csak félig feküdtél le vele?-lehet, hogy nem is kellene megkérdeznem, mert csak sérülni fogok a választól, de tudni szeretném, hogy most mit értünk a bármi alatt. Ha csak felhívta leszarom. Ha csak találkoztak még az sem érdekel. Még a csókot is be tudnám nyelni szerintem. Ha egy órával a szerinte megtörtént szakításunk után már valaki más alatt volt azt már nem tudom, hogy be bírja-e venni a gyomrom. Szeretnék tisztán látni.
Bárcsak maradtunk volna a testi beszednél az igazi helyett, lehet jobb lett volna a végkimenetel. Nem tudom, hogy ha most nem robban a bomba később hogyan jött volna ki. Jobb most tisztázni, nem jelentett semmit és alig történt valami, részemről teljesen lezártnak tekintem azt a részt, nem kellene erről beszélni. Ha mégis akkor tényleg velem van a baj, hogy teljesen máshogy fogom fel ezeket a dolgokat. Próbálom kivenni a tekintetéből mit érez, de anélkül is tudom, hogy megbántottam. A falnak támaszkodva állok és bámulom őt, hallgatom a kérdéseit és tudom, hogy felelnem kell neki. Őszinte akarok lenni vele és az is leszek, ha megkérdezi elmondom neki. Nem tudom túléljük e ezt, de azt igen, hogy küzdeni fogok, nem fogom elengedni, nem megy. - Ez számít Peter? - kérdezem miközben lehúzom a maradék bort a poharamból. - Miért akarsz olyanra választ kapni amire nem vagy kíváncsi? - lehet nem így kellene kezelnem, de nem tudom máshogy. Nem igazán történt semmi, mielőtt bele tudtunk volna menni a dolgokba megfutamodtam, miattunk. Közelebb megyek hozzá, lerakom a poharat az asztalra és leülök vele szembe a pohár mellé. - Tudod mi számít nekem? Az, hogy rá kellett jönnöm, hogy szakítás ide vagy oda csak rád tudok gondolni és arra, hogy szeretlek! - hangom nyugodt, pedig belül rettegek attól, hogy mit tettem vele. - Bocsáss meg ha megbántottalak ezzel, de nekem mindez nem úgy jött le ahogy neked. Amiket egymáshoz vágtunk. - elcsuklik a hangom. - Mit kellett volna hinnem? Nem jöttél utánam, leléptél, mint aki pontosan egyetért velem. - hosszú éjszaka után, fáradtan persze teljesen máshogy hatottak azok a szavak, mint most visszagondolva. Nincs mentségem erre, nem is keresek, nem is kell, átváltok kicsit, azt akarom,hogy tudja, hogy nekem ő fontos, ő kell senki másra nincsen szükségem. - Csak téged akarlak érted? - próbálok a szemébe nézni, de elkerüli a tekintetem.
Re: when it's just the two of us... - Peter & Wendy
Hétf. 6 Márc. - 22:43
Wendy & Peter
-Igen képzeld el, Wendy, nekem ez kurvára számít. Mert rohadtul érdekelne, hogy mi az ami neked a semmiség kategóriába számít, de mivel nem válaszoltál, így nem az első három lehetőségre tippelnék.-hiszen miért ne mondaná meg, ha csak beszélt valakivel. Még talán a csókot is megmondaná. Így azonban muszáj vagyok a legrosszabb verziót feltételezni, hiszen különben tudna védekezni, hogy addig legalább nem ment el, de ezek szerint mégis megtette. Idiótának érzem magam. Hale jogosan féltett tőle. -Azzal zártad le azt a rohadt veszekedést, hogy beszéljünk amikor lenyugodtam. Erre te 1 órán belül valaki más alatt voltál.-nem is tudom, hogy miért gondoltam, hogy én majd elég leszek ennek a lánynak. Talán túl sokat képzeltem magamról és igazából egyszerűen nem mindenki vágyik arra, hogy megmentsék. Idiótának érzem magamat. -Ja meg még valaki másra.-rázom meg a fejemet és már kínomban nevetek egyet. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen örökké, de komolyan. A tenyerembe temetem az arcomat egy rövid időre. Újra és újra ugyanabban a mókuskerékben vagyunk csak mindig más okból kötünk ki itt. Hale és a rohadt apamániája, most Wendy és ez a szarság. -Na látod ez a különbség. Ha tényleg szakítottunk volna én akkor sem szaladtam volna máshoz. Én elindultam, hogy elrendezzem a sok mocskot ami a nyakamban lógott... te amint szabadultál már futottál valaki máshoz.-felkapom a pólómat a földről és visszaveszem magamra. Kérdésére hirtelen kapom rá a tekintetemet. -Erősen kétlem.-nézek a szemeibe. Most egy régi érzés kerít hatalmába. Pont mint amikor apám lelépett és én elárulva éreztem magamat miután a világ legjobb napját töltöttük együtt. Na most pontosan így érzem magamat. Elárulva és elhagyva, csak most önként és dalolva szaladtam bele a pofonba. -Na most legalább tényleg nem lesz félreértés. Most tényleg befejeztük.-keserűen mosolygok rá. -És ne izgulj. Hale-nek nem mondom el. Majd azt mondom, hogy nem működött. Szüksége van rád.-akkora barom vagyok. Felveszem a pulcsit és a dzsekit a földről. -Jobb ha megyek.-még amíg a keserűséggel van elfoglalva az agyam.
Minden egyes szó úgy jön ki a száján, hogy szinte égeti a szívem. Nem gondoltam volna, hogy a tetteimnek egyszer ilyen következményei lesznek, nem tudom miért vagyok ennyire elcseszett, amikor végre kaptam valami jót az élettől és képes voltam elbaszni. Hallgatom őt, mintha kést döfnének a szívembe, jól megforgatnák benne és csak én tehetek róla. Ezért nem akartam soha kapcsolatot, pontosan ettől a nyomorult érzéstől féltem. - Baszki, nem, nem akarok senki mást, elbasztam, nem kezeltem jól, de hidd el, nem azért tettem, hogy megbántsalak. - eddig bírtam könnyek nélkül, ahogy rám néz már nem azt látom a szemeiben, mint eddig. Feldúlt és határozottan nem érzi azt, amit eddig, minden láng kihunyt belőle. - Sok mindenben különbözünk, én nem tudom kezelni, ha valaki szeret, ha valaki tényleg szeret. Nem fogom semmire a tetteimet, mert csakis én tehetek mindenről. De ezt így nem zárhatod le, nem lehet így vége. - nem zokogok, de érzem, ahogy sós könnyen az arcomon lefolyik. Visszaveszi a pólóját, még egy pár dolgot a fejemhez vág, megérdemlem, engedem had engedje ki a dühét, de ha megtette én jövök, nem a dühömet fogom ráereszteni mert nincs bennem. Csak magamra vagyok mérges és erre az egész el elbaszott helyzetre. - Nem Peter, ennek most nincs vége. Most azt fogom tenni amit akkor kellett volna. - állok fel, hogy egy szinten legyek vele, nem megyek közelebb hozzá, de készen állok arra ha menni akar az útját álljam. - Sok mindent rosszul csináltam az életem során, sok mindent engedtem el, mert túl büszke voltam ahhoz, hogy kiálljak valami mellett. Leszarom, hogy ki mit gondol rólam, csak azt nem, hogy te ezt gondolod amit és nem akarom, hogy ezt érezd. - amikor a pulcsija és kabátja után nyúl az ajtóba termek. Nem fogom elengedni, egyrészt ilyen állapotban nem fog haza vezetni, másrészt meg fogom oldani, meg fogjuk oldani. - Nem lesz jobb ha mész. Beszéljük meg kérlek. - már csak suttogni tudok, mert a torkomban egy óriási gombóc van. - Csak kérlek hidd el, hogy egy valakit akarok, nem mást, csak téged. Ne menj el, nem adhatod ennyivel fel. Addig nem engedem, hogy elmenj, amíg nem beszéljük meg. Hidd el sok mindent kibírtam már, vágj bármit a fejemhez, mondd mennyire elbasztam, csak kérlek bocsáss meg nekem! - most már sírva mondom neki, bőszen törölgetem a könnyeimet, miközben próbálom tartani a szemkontaktust vele. - Meg akarok változni miattad, miattunk. Már sok mindenben meg is tettem, de időt kértem, nem pont ezek miatt. Nem akarok nélküled létezni, nem teheted ezt velem. - kitör belőlem a zokogás, neki támaszkodok az ajtónak és eszem ágában sincs ezzel lezárni az estét. Vele fogom tölteni, nem most fog megbocsátani nekem, ezt tudom, de el fogunk indulni egy úton, ami efféle fog vezetni. Mert kurvára elérte, hogy beleszeressek, és ezek szerint ha szerelmes vagyok bármit megteszek, küzdök, könyörgök, bármit, hogy egyszer megbocsásson.
Kezdőlap
