Huncut mosollyal nézett vissza a férfira mielőtt válaszolt volna, mélyen a levegőbe kortyolt, mint aki elégedetten konstatálta, hogy nagyon is ez volt a célja.- Talán szakértő is vagyok, de lehet csak szerencséd van, és egy rendkívül sokoldalú nővel találkoztál.- hízelgett magának. A magabiztosságát egyetlen helyzetben sem vesztette el. Főleg nem most, amikor olyan döntéseket hozott meg, ami minden normális ember számára helytelen. De ő jelenleg csak a színtiszta izgalmat látta benne. Annak fényében, hogy soha többé nem látják egymást, és csak megajándékozzák egymást egy felejthetetlen éjszakával, még nem volt semmi rossz. Nina nem tudott aludni, Ray pedig az otthonról hozott súlyokat akarta egy pillanat erejéig elfelejteni. Más keretek között sokkal többet tudott volna nyújtani a férfinak, és talán megoldást is a problémájára, de ez most nem az a helyzet volt. A vére hajtotta őt is, ahogyan Rayt is. Nem bírta megállni, hogy ne élessze fel még jobban az érzékeit. Ez a visszafogottság, amit Ray tanusított, míg a hotelszoba felé haladtak, egyre jobban birizgálta a fantáziáját. Akaratlanul elképzelte, ahogyan teljesen kikészíti az ajkaival, és néha meg-meg áll, miközben már a férfi testét  széfeszíti a vágy. Mindig úgy hatott rá ez a látvány, mint a legrosszabb drogra. Tudta, hogy azért volt erre a látszólagos irányításra a szexben, mert a benne lévő érzések, és felgyülemlett feszültségek, csak így tudtak utat találni. A fülledt erotikában, és abban ahogy figyelhette, hogy egy férfi hogyan jut el a végsőkig. Az ajkai már most bizseregtek az érzés után, hogy megízlelje Ray-t. De nem támadhatta le, főleg nem ezzel…főleg nem egy idegent. Emlékeztette magát, hogy mindenképpen veszélyes lenne ennyire kiadnia magát, de a férfi olyan hatással volt rá, amitől biztonságban érezte magát. Talán ezért is tett egy ismerkedő mozdulatot Ray felé, ahogy a mellkasát megérintette szinte perzselt minden egyes emelkedett lélegzetvételnél. A szemei tágabbra nyíltak a vágytól, és elsötétültek, ahogyan visszanézett a férfi vonásaira. A csók után még mindig bizsergett az ajkai, de volt valami más is, ami teljesen lefegyverezte ebben a pár másodpercben. – Pedig az a helyzet, hogy túlságosan élvezem.- teljesen komolyan gondolta a kimondott szavakat, de ezt nem kellett tudnia a férfinak. Még nem. A keze szépen lassan végig kóstolgatta az izmait, majd eltűnt a nadrágja mögött, és betolakodott az alsója mögé is. Nem sokat vacillált csak inkább mozdulataidban volt lassú, de ugyanakkor határozott ahogy rámarkolt a kemény férfiasságra, ami forrón lüktetett a tenyere alatt. Közben pedig a tekintetét le nem vette a férfiról, főleg akkor nem amikor a makkjának érzékeny bőrén kezdte el körkörösen mozgatni a hüvelykét. Imádta ezt az érzést, nem tudott betelni vele,  az ő mellkasa is vadul emelkedett az izgalomtól. De Ray nem sok időt hagyott neki a játszadozásra. Ahogy hátra lökte a mellei megrezzentek, és a férfi tekintette alatt éhesen nyújtóztak felé a bimbói. Nem mintha szükség lett volna rá, hogy még jobban feltüzelje a férfi heves vágyát, de végig simított masszírozva a mellein közben kihívóan nézett a szemébe, ami annyira éhesen falta testének minden egyes porcikáját, hogy a forróság egyre hevesebben lüktetett az ölében. Az ajkaik találkozása egy tompa, de hangos nyögést csalt ki belőle. Annyira pulzált mindene, megőrjítette a férfi vadsága, olyan rég érezte már valakiből ezt a hevességet, ami rá  is erős hatással volt. Közben pedig a mellkasát erősen a férfinak feszítette, míg a csípőjével azon igyekezett segíteni, hogy Ray lefejtse róla a csipke fehérneműt. De úgy tűnt, nem csak ő volt türelmetlen. Ahogy Ray kitöltötte az izmai feszítve ölelték körül a farkát, aminek a mérete váratlanul érte, de azonnal érezte hogy mennyire jó ponton döfködte. – Basszus.- nyögött fel elnyújtva a szót, miközben a keze kapaszkodót keresve belemart a piszkos szőke fürtök be és a heves csókra újra magához szorította, miközben mély nyögések kaparták fel a torkát. A férfi gyorsasága az izmait egyre erősebb lüktetésre bírták, ami tudta, hogy hamarosan élvezetté fog  alakulni. De akkor lépte át teljesen a hetedik menyország kapuját, amikor Ray a mellére markolt. – Erősebben…- lihegte.- Erősebben markold.- kérlelte a férfit közben pedig a lábai vadul átkulcsolták a férfi derekát enyhén rászorítva, hogy még jobban érezze őt. Többször is olyan állatias magából kikelt hangok törtek fel belőle, amit nem tudott visszatartani legalábbis nem ebben a helyzetben, amikor Ray teljesen felőrölte a mozgásával még a józan eszét is.- Ray..- nyögte erővel a nevét a pulzálás egyre sűrűbb lett a férfi farka körül, ő pedig tekergett a férfi alatt a vágytól, ami oda vissza cikázott benne, nemsokára kitörve belőle.

A nő válasza féloldalas mosolyt söndörített az arcára.
- Ez egészen úgy hangzik… mintha a téma szakértőjével lenne dolgom – heccelte finoman, de közben egyre biztosabb volt benne, hogy van valami abban az elgondolásban, miszerint valamilyen szociális és tudományos szakterület keresztezésével foglalkozhat. Csak nem egy szexuálpszichológust fogott ki? A gondolat egyszerre tűnt szórakoztatónak és némiképp izgalmasnak is, bár be kellett látnia: jelenleg teljesen hidegen hagyta, hogy a hölgy mivel múlatta az idejét a hétköznapokban, sokkal jobban érdekelte, hogy mit fognak egymással kezdeni a következő néhány órában. Az, hogy ilyen nyíltan és vérforralóan beszélt a szexről, igazán gondolatirányító volt, de a fülcimpáját érő puha, meleg érintés sem könnyítette meg a dolgát. Az ajkai résnyire szétnyíltak, hogy mélyebb levegőt szippantson magába, majd mielőtt kifújta volna, megnyalta az ajkát, és egy levezető mozdulattal újra körbenézett, de látni nem nagyon látott semmit, csak a vére halkan morajló zúgását hallotta a fülkagylói mögött. Nem is tudta volna megmondani, mikor veszett el utoljára ennyire… de az érzés túlságosan izgalmas volt.
Akarta. Akármennyire is kötődött Kaylához, és bármennyire is próbálta megkérdőjelezni, amit tett, nem tudott elég ellenérvet felsorakoztatni ellene. Legalábbis fejben talán ment volna, ám az érzékei nem hallgattak rá, amihez talán a whiskeynek is köze volt… Mégiscsak jobban nézett ki, ha erre alapozta a tényt, hogy egy hotelszoba felé tartott, egy ismeretlen nő társaságában, mikor a felesége éppen… holnap készült megcsalni a főnökével. Ugye milyen romantikus egy pár? Talán meg is érdemelték egymást, de nem akart most erre gondolni, és újra felzavarni a végre leülepedett zaklatottságot; a csalódást a tompán sajgó fájdalommal, ami a romokban heverő házasélete köré burkolózott. Inkább erről a heves orgazmusról akart többet hallani, amit ez a lány olyan édes csábítással sugdosott a fülébe.
Nem is tudta, mire számított. Egyáltalán nem tervezte el, hogy mi fog történni az ajtó túloldalán, vagy ha mégis, azt nagyon egyszerű szavakban össze lehetett volna foglalni. Üres, gondolkodás nélküli, nyers, személytelen szexre, amire a teste éhezett. Ám az a lassú, ismerkedő érintés, amivel Nina a mellkasát érintette, arra késztette, hogy ő is lassítson, és érezze is, amit csinál. Az izmai, amiken végighaladt, várakozó feszültséggel szívták meg magukat, az a kis mosoly pedig, amivel a lány felnézett rá, rabul ejtette a tekintetét, mintha azt üzente volna, hogy mindent tudott róla.
Nyilván képtelenség volt, a gondolat inkább róla árulkodott, de hiányzott, hogy valaki ilyen sokatmondó pillantással nézzen rá. Szinte már el is felejtette, milyen bizsergetően izgalmas tud lenni, ha nem a megszokás irányítja a mozdulatokat, de azt is, hogy milyen volt, mikor még Kaylával egész máshogy értek egymáshoz.
- Ne hergelj… – mormolta a lány szavaira apró szusszanással, hiszen tudta, hogy csak játszadozott a képzeletével, de az a helyzet, hogy működött. Pedig már így is épp eléggé izzott a bőre. Mintha egyszerre akarta volna türelemre inteni, és közben mindent elkövetni azért, hogy az önfegyelem vékony szőnyegét kirántsa alóla. Ő igazán, igyekezett lassítani a kedvéért, de mikor a keze eltűnt a nadrágja mögött, és feszesen rákulcsolódva izgatni kezdte, gyengéd, de határozott mozdulattal dörzsölve végig az idegvégződéseit, a tekintetében elsötétedett a vágy.
Nem bírta tovább visszafogni magát. Azt tette, amit azóta akart, hogy besétáltak ebbe a szobába. Feltérdelt az ágyra, és kérdés vagy különösebb hezitálás nélkül magával sodorta a lányt, finoman hátralökve a párnákra. Egy másodpercet még engedélyezett magának, hogy végigpillantson rajta: igazán gyönyörű volt, attól tartott, hogy a memóriája talán önhatalmúlag megőrzi majd ezt a képet, pedig semmit nem akart magával vinni erről az éjszakáról. Ami itt történt, azt itt is akarta hagyni. Egyszeri és mélyen eltemetett alkalomként.
Hevesen csapott le az élénkpirosra duzzadt ajkakra, a lány olyan bizsergetően csókolt, hogy az íze újra és újra magához vonzotta, miközben az ujját a fehérnemű szélébe akasztotta, de végül inkább meggondolta magát, és csupán félrehúzta, hogy a sürgetés parancsának engedve beléhatoljon.
Az érzés mámorító volt, a kéjvágy azonnal mozgásra késztette, nem tudott lassítani, az esti lövöldözésből belé szorult adrenalin még mindig fűtötte a vérét, szüksége volt rá, hogy felégesse és kiadja. Az ajkai a lány nyakát vették célba, végignyalva, majd mély csókot masszírozva a hevességétől máris kipirult bőrbe, miközben a szabad kezével a nő mellét simogatta. A csípője viszont engesztelhetetlen tempót diktált, egyre mélyebbre merülve a nő forró-remegő izmai között, érezte, hogy hamar el fog jönni a gyönyör, de nem bánta, pontosan erre az izzasztó, agyzsibbasztó érzésre volt szüksége.

Ray kisugárzása teljesen fogva tartotta, próbált neki ellenállni, és nem figyelni részletekbe menően, úgy egy házas férfit, ahogy nem illik. De nehezen vette rá magát, hogy a poharának peremét bámulja olyan szuggesztíven, ahogy most a férfira emelte pillantását. Az a mosoly ami elárulta neki, hogy nagyon is tudatában van, hogy a szavak hol érintik meg, csak még inkább zavarba hozza. Próbált erre úgy tekinteni, akár egy kellemes flört amit elfelejt az ember. De a gondolatait nehezen tudta kordában tartani, az ellen végképp nem tudott mit tenni, hogy folyamatosan a szakállára is visszatért a tekintete. A keze jobban megszorult a pohár körül, hogy még véletlen sem engedjen, a késztetésnek, és a körmeivel kitapintsa Ray selymes bőrét alatta. Bizonyára az volt, de nem tehette meg. Sok mindenhez tartotta magát, így ahhoz is igyekezett, hogy nem folyik bele kártékonyan senki életébe. Bár, ezt maga is tudta, hogy előre soha nem lehet tudni, milyen hatással leszünk később egy másik ember életére. Mégis maga elé húzott, olyan láthatatlan határvonalakat, amiket nem akart átlépni. De ahogy Ray ránézett, úgy érezte most minden átgondolás nélkül képes lenne rá, a teste pedig erre a gondolatra helyeslően bizsergett fel, és szorgalmazta az ötletet.
A morális iránytűje, minden bizonnyal akkor lengett ki a legjobban, amikor megkóstolta Ray ajkának ízét. Felnőtt nő volt, fel tudta mérni mit akart, egyszerűen csak arra volt szüksége, hogy bizonyosságot nyerjen azzal, hogy meg is érinti. Az pedig  kellően egyenes válasz volt  a testétől, ahogyan reagált a szűzies, de annál inkább vágy fűtötte csókra. Ahogy lejjebb  simította a férfi kezét, még jobban kifejezte, hogy mit szeretne. Dolgozott benne egyfajta türelmetlenség, hogy végre magán érezze  Ray érintését. A bőre lüktettet már csak attól is, ahogy elképzelte, hogy a bőrén végig dörzsöli a szőkés sörtéket
- Csak kíváncsi vagyok, hogy vajon meddig, akarod magad visszafogni.- válaszolt úgy, mint aki csupán csak tényleg tudományos szempontból tette próbára Rayt. Azzal viszont nem számolt, hogy a férfi suttogása, pillanatok alatt bírtokba veszi az érzékeit.  – Akik sokáig vissza fogják magukat, általában hevesebben élnek meg, akár egy orgazmust is.- hajolt ő is közelebb Ray füléhez viszonozva a gesztust, ahogy ajkának telt ívével végig simított végig a fülcimpán.  Beérve a szoba rejtekébe, a férfi szenvedélyes csókja végig perzselt az ajkain, nem tudott betelni az érzéssel, ahogy egymásnak simultak. Kapkodva kereste az érintkezést, de annál biztosabban, hogy hol akar még többet érezni ebből a forróságból, ami Rayből kicsapódott. A megcsillanó fény, ami bevilágította derengve a szobát, az árnyak éles metszete csak még jóképűbbé varázsolták a férfit, azok a jégkék tekintet a bőrén libabőr pettyeket hagyott maga után.  Akaratlanul is eszébe jutott egy röpke pillanatra, ahogy a férfi a türelmetlenségtől fűtve kapkodta le róla a ruhát, és csókolta még pirosabbra az ajkait, vajon mióta nem élhetett meg intimitást? Ismerte ennek hiányát, és ahogy  a gombokat sietős mozdulattal oldotta ki, vággyal telítve  simított végig az izmain. Amik még keményebbé formálódtak az ujjbegyei alatt, erre enyhén elmosolyodott ahogy felpillantott a férfira. De itt nem állt meg, az ajkai körül ölelték a férfi bimbóját és óvatosan szívták meg, míg a keze az öve körül keringett.
- Ilyesmikben ritkán viccelek .- nézett fel a férfira , enyhén felnyögött az érzéstől, ahogy a fejbőrén is megérezte a domináló bizsergést. – És ott még nem is érezted, ahol a legkiválóbban tudom kamatoztatni.- sűrítette bele a szavakat levegőért kapkodva a csókba. A nyelve simulékonyan irányította a férfiét, majd engedte át az irányítást. Annyira szenvedélyes volt az egész, és egészen elvette az eszét is,  ahogy csókolt. Így a szemei vágytól csillogva néztek a férfira, majd követte a az ágyfelé Rayt.  Majd fel is térdelt az ágyra úgy, hogy a férfival szembe kerüljön. Az karjai átkarolták a férfi tarkóját, majd így nézett le Ray nadrágjára, amiből egészen tekintélyes sátor lett.
- Erről azért elég nehéz lesz, elvonnod a …figyelmemet.- nyögéstől kapkodott sóhajba fulladt a mondat, ami elég határozottan kezdődött, de annál inkább elveszett az érzésben, ahogy Ray borostáka közvetlen közelről ingerelte a bőrét, és a forróság ami követte egészen az útját. A teste már most megremegett, és egyre határozottabb nyögések szakadt ki belőle, miközben a keze lejjebb simított Ray felsőtestén. Remegve kereste maguk között az utat. Majd a forró nyilaló érzés, ahogy Ray ajkai körül ölelték a mellbimbóját, még inkább elnehezítették a mellét. Többet akart, most azonnal.
Még jobban a férfihoz dörgölte magát, ahogy Ray átkarolta a derekát, és magához szorította. Imádta a csupasz bőrük érintkezését, amitől még jobban életre kelt. Közben a másik keze erélyesebben túrt bele a piszkos szőke tincsekbe és hintett ajkaival az álla vonalán végig követve nyakan a tekintélyes erezetet ami, még inkább pulzált az ajkainak érintése alatt. Közben a másik keze finoman kihúzta a csatból az övet, majd lágy akaratosság erejével meg is rántotta. A meglazult nadrág mögé hatolt, gondos mozdulattal, kioldva az előtte álló akadályokat. Nem is késlekedett sokáig, rögtön Ray farkának tövére markolt és  finom szorítással haladt felfelé. Majd megállt a makkjánál, amit finoman masszírozni kezdett, közben pedig az ajkai a nyakán  haladtak fel és le, néha a férfi ajakaiért kapkodva, miközben a felsőtestét folyamatosan türelmetlenül nyomta Ray nyelve alá.

- Ártatlan kedvtelés – ismerte el, halvány somolygással az ajka csücskeiben, mint akit lelepleztek a megjegyzéssel. Tényleg szeretett zavarba hozni másokat, ahogy elmélyíteni is szerette az árulkodó pírt az arcukon, nem azért, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon bárkit is, inkább csak élvezte a pillanatot, mikor a határozottságuk egy kis időre szertefoszlik, mintha ilyenkor egy-egy értékes másodpercre bepillantást nyert volna a kulisszák mögé; és kétségkívül az irányítás is nála volt, de nem élt vissza vele. Vigyázott rá, hogy ne menjen túl a határon, inkább csak megérintse és finoman rásimítson. Talán azért szerette annyira a zavart, mert őszinte volt. Egyszerűen nem volt felette hatalmunk, még a legdörzsöltebbeket is összezavarta és sebezhetővé tette. Egyetlen helyzet volt, amikor mégis tudatosan kihasználta az előnyeit: amikor dolgozott. Az üzlet és a meggyőzés érdekében ettől sokkal drasztikusabb lépésekre is képes volt.
Ennél a lánynál viszont a kíváncsisága vitte előre. Egyszerűen látni akarta, milyen, amikor a bőrét megfesti a hívatlanul érkező érzés, és el kellett ismernie, hogy nagyon vonzónak találta. Talán azt is el kellett volna ismernie, hogy izgatónak is, de még magának is nehezére esett megvallania, hogy hagyta ebbe az irányba sűrűsödni a gondolatait, az ajkaira ejtett könnyed csók viszont hamar rádöbbentette, hogy mostanra már késő volt. Sokkal mélyebben dolgozott benne a vágy, mint amennyire a felszínen tudatában volt.
Amíg még odakint voltak, nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy ne eressze le a szokásos ébersége falait, ami mindig mindent szemmel akart tartani, ám ahogy a nő lejjebb irányította a tenyerét, elmosolyodott, és engedett a csábításnak, de csak néhány pillanat erejéig, amíg érzékletesen végigsimított a szűkre szabott szoknyán.
- Te pedig mindenképp próbára akarod tenni – suttogta egészen közel hajolva a füléhez. A szoba kényelmes diszkréciójába érve viszont mintha egészen más emberré változott volna. Heves, kóstolgató csókokkal halmozta el a nőt, és már az ajtónál elkezdte megfosztani a feleslegesnek ítélt ruhadaraboktól. A testét feszítette a vágy, olyan régen szeretkezett már egy kiadósat, hogy a lány nem is lőhetett volna jobban mellé, mikor az önuralmát hangsúlyozta. Amit a szemeiben látott, az egészen hasonló türelmetlenségről árulkodott, és ez tetszett neki, a kicsapódó halk nyögései csak még jobban beindították. Elképzelte, ahogy legközelebb, ugyanígy beesnek az ajtón, ő pedig nem is engedi, hogy tovább vesztegessék az időt, itt helyben megfordítja, majd az ajtóhoz préselve mélyen a nyakába csókol…
Legközelebb? Feddte meg magát nyomban a fantáziája miatt. Olyan itt egész biztosan nem lesz. Ezzel az egy éjszakával kellett gazdálkodniuk, és ha rajta múlik, ki is fogják használni.
Mikor a nő ledobta magáról az általa kioldott melltartót, a pillantása leplezetlenül az előbukkanó kebleire tévedt, és amíg Nina az inge gombolásával vesződött, nem is vette le róla a tekintetét, a látvány, ahogy a nő kezének mozgásától lágyan ringatóztak előtte, egészen felkorbácsolta benne a vágyat. Érinteni akarta, kóstolni és érezni, ahogy a nő meztelen bőre a testéhez simul, de az, hogy egyelőre nem tette meg, csupán a látványnak adózott, kellemes, bizsergető feszültséggel töltötte meg az érzékeit.
Az ujjai a szoknya szegélye alá fúródtak, és a cipzár kioldásával, ezt a darabot is a földre csúsztatta. Miközben a nő simogató érintése végigtáncolt a mellkasán, akaratlanul is megfeszítette az izmait, de ahogy a puha ajkak rácsókoltak, és a lány nyelve végigszaladt a bimbóján, forró, cseppfolyós izgalom csordogált az ölébe. Szétnyitotta az ajkait, hogy kiengedje a megszorult levegőjét, és újabb kortyot vehessen magához.
- Úgy látom, nem vicceltél… – jegyezte meg játékosan, és féloldalasan beletúrt a nő hajába, az ujjbegyei végigszántottak a fejbőrén, míg végül a tenyerébe fogta a tarkóját, hogy finoman hátrébb hajtsa és megtámassza egy újabb csókra. – Az ajkaid tényleg veszélyesek – mormolta, miközben egyre szenvedélyesebben ostromolta őket, megérezve a nő ujjainak simítását a nadrágja élén, a vér célirányosabban kezdett zúgni az ereiben.
- Gyere – vezette beljebb a lányt, a szoba közepén ácsorgó tekintélyes franciaágyhoz, hacsak Nina nem kérte, odabent sem kapcsolt világítást, továbbra is megelégedve a kintről pislogó halvány fényekkel, amik olyan titokzatossá és olyan valószerűtlenné tették ezt a találkozót, mintha nem is a valóság, csupán a fantáziája szüleménye lenne. De jelen pillanatban semmire sem cserélte volna el. Ha ez egy álom volt, egy kósza merengés, akkor nem akart felébredni belőle.
Mintha egy ismeretlen parancsot követett volna, a mozdulatai ösztönösen tudták, mi legyen a következő lépés, anélkül, hogy az agya jóváhagyta volna.
- Térdelj fel az ágyra – kérte a lánytól, és ha megtette, most már szemtől szembe került a kacéran hívogató kebleivel, és nem is állt ellen többé. – Segíthetnél kibontani az övem. Bár mindent megteszek, hogy elvonjam róla a figyelmed… - tette hozzá, és a hangjában az izgalom mellett egy pillanatra valamiféle rejtélyes, magabiztos játékosság csillant meg, egy halvány mosolyránccal karöltve, amit az éjszaka jótékonyan magába olvasztott ugyan, de a hangszíne elárulta.
Kezeit a nő meztelen derekára tette, és ezúttal az ő ajkai csókoltak bele, a borostájával karcolva-ingerelve, először a mellek közötti hamvas bőrbe, majd az ajkai megkeresték és puhán körbezárták az egyik rózsát. A nyelve lágyan körbefutotta, mielőtt ízlelgetni kezdte volna és végül finoman megszívta, a tenyerei pedig közben lassan a lány hátára csúsztak fel, megtartva és magához ölelve a testét.

Mély megértéssel nézett a férfira, akit minden bizonnyal ma messziről el kellett volna kerülnie. De úgy tűnt a ma éjszaka, és a Ray iránt érzett vonzalma, nem éppen a jó kislány szerepét osztotta rá ma éjjel, még annak tudatában sem, hogy a férfi akivel éppen szemtelenül flörtölt házas volt. Uralkodnia kellett volna magán, ami soha nem ment nehezére, sőt mindig kényesen ügyelt arra is, hogy az arcát ingerlő érzelmek, ne tarkítsák el a vonásait. Most mégis úgy viselkedett, akár egy zavarba jött kislány. Alabástrom bőre, enyhén piros lett, ahogy Ray rámutatott arra, mennyire látványosan hatottak rá a szavak. Közben pedig a szakállának ívét bámulta, aminek az érintését, csak elképzelni tudta, de a bőrén máris megjelentek a libabőr csíkok. Nehezen tudta a képzeletbeli jelentből kiszakítani magát, ahogy a férfi végig szánt a bőrén. Az érzés egyenesen a hasa aljáig szaladt.
- Mondták már, hogy értesz hozzá, hogy fokozd még jobban egy nő zavarát? – kérdezte míg a mondata felét, a whiskys poharában lévő maradékának motyogta, úgy csinált, mint aki mérlegelné azt az egy kortyot, de inkább így akart elrejtőzni. Majd lehúzta azt az egy kortyot, és kihúzva magát picit előrébb tolva a dekoltázsát nézett vissza Rayre. Bár a mosolya, még mindig egy félénk bazsalygáshoz hasonlított, úgy tűnt Ray nagyon is hatással volt azon részére, amelyik szívesen olvadozott a figyelmében. Annak ellenére is, hogy kicsit bugyutának érezte magát.
- Milyen szerencsém van, hogy egy feltűnően jóképű úriemberbe botlottam.- bókolt a férfinak, és szuggesztíven akaszkodott a férfi tekintetébe, ahogy közelebb hajolt. Szépen lassan Nina körbe járta az arcának minden egyes szegletét, majd hívogató ajkainak ívét is, ami sokkal inkább csábította, hogy végül megkóstolja milyen az íze. Annyira puhán ingerlő mozdulatokkal érintette meg, hogy úgy érezte még többre volt szüksége. A bőre zsongott, érezni akarta magán a férfiét is, miközben arról fantáziált, vajon mennyire lehet szőrös a mellkasa. De talán egy kicsit előre szaladt a gondolattal. Ray egyetértése, csak még nagyobb izgalommal töltötte el, főleg ahogy megtette az első lépéseket, a hasában forrósódó érzés még lejjebb vándorolt, ahogy a ruhán keresztül, úriember módjára megérezte a derekán a kezét. Felpillantott rá, egy huncut mosollyal. – Milyen önuralma van valakinek.- tette hozzá olyan hangleejtéssel, mint akinek szándékában áll ezt próbára tenni. Enyhén ringatni kezdte a csípőjét, és enyhe mozdulattal hátra nyúlt hogy lejjebb irányítsa a férfi kezét. Nem erőszakosan, inkább csak meg volt mögötte bőven a szándék. Ha már az ő önuralma csatát vesztett, megpróbálja a férfiét is próbára tenni. Ahogy a liftbe értek viszont, a bőre felsistergett, ahogy a férfi keze közvetlen ért hozzá bőréhez.-Ohh.- jött ki belőle egy önkéntelen nyögésnek ható reakció. Hevesen kapkodta a levegőt a mellkasa izgatottan emelkedett, és vággyal teli tekintettel nézett a férfira. Belépve az ajtón, két lépést sem tette meg, Ray átvette az irányítást. A férfi parfümének illata még közelebbről csiklandozta az orrát, míg a fantáziáját még jobban izgatta az, hogy kigombolja az ingét. Már éppen meg is tette volna, de a férfi lágy, de domináns mozdulata teljesen megbabonázta, az arcával belesimult az érintésbe, és úgy nézett vissza vágytól terhes tekintettel a férfira. Sok fény nem volt, de a beszűrődő világítás pont elég volt, hogy még közelebbről nézze meg a férfi vonásait. A nyelvük összetalálkozása felért, egy újabb hullámmal amibe bele is nyögött, közben a keze kapkodva karolta át a férfi nyakát, majd az egyik keze veszett el a hajában is finoman bele is mart. Az ajkai vadul falták a férfiét, és ahogy a whisky és Ray íze összesimult a nyelvével még közelebb préselte magát a felsőtestéhez. Akarta már végre érezni, annyira sürgető érzés volt az egész, amelyet még soha nem érzett.-Annyira, hogy elég türelmetlen legyek.- lihegte a szavakat kéjtől elmélyülő hangon, és ahogy Ray a melltartó csatjához ért le is vette magáról félre dobva az anyagot.
- Most viszont én jövök.- gombolta ki kapkodva az inget, és az elé tárult látvány teljesen letaglózta az ajkai enyhén elnyíltak. Majd az ujjaival végig simított Ray mellkasán az izmainak mély mélyedésébe vezette végig a kezét. – Húha…- ejtette ki kicsit elnyújta a szavakat ahogy ujjai az izmai között kacskaringóztak. Végig nyalt az ajkain, majd közelebb simult, és az első csókja a férfi mellbóját találta el, amin enyhén végighúzta a nyelvét is. Közben pedig a keze lejjebb haladt, és az ujja végig simított az ölén.

Ebben volt valami. Tekintve, hogy a nő is ide sodródott ma éjjel, talán jobban megértette; ha nem is azt, hogy mi vezette ide aktuálisan, mostanra jó pár részletet elkotyogott neki: a pocsék napjáról, a közte és a felesége között húzódó konfliktusról... Miért is buktak ki jobban az emberből a gondjai egy ehhez hasonló bárban? Talán tényleg azért jött volna be, hogy kipanaszkodhassa magát, és valaki meghallgassa? Ebben azért erősen kételkedett, de ennek a lánynak jó érzéke lehetett hozzá, hogyan tegye fel a megfelelő kérdést a megfelelő időben. Na és a tekintete... Úgy tudott nézni rá, hogy egyszerre érezte magát egy megilletődött fiúnak, aki a zárkózottsága határmezsgyéjén egyensúlyoz, és egy vágyódó férfinak, aki a saját, egyre élénkebbé váló gondolataival küzd. Nina szavai pedig elindították azon a lejtőn, amiről most már túlságosan nehéz lett volna letérni.
- Mondták már, hogy elragadó vagy, ha zavarba hoznak? – Mondhatott volna ellenállhatatlant is, de annyira azért nem akarta kiadni magát. A nő szavai mélyen feldúlták, és ezt azért nem akarta volna éreztetni vele, így inkább a titokzatos, halvány, sármos mosolyú, visszafogott férfi álarca mögé bújt, akinek a tekintete azért bőven elárulta, hogy izgalomba jött, de azt el akarta rejteni a nő elől, hogy mennyire elevenére tapintott. Kaylával nem csak a házasságuk volt válságban, hanem a házaséletük is. Az utóbbi időben alig szeretkeztek, arról, amivel a nő kecsegtette, nem is beszélve. A nadrágja már-már kellemetlenül feszessé vált, így előre hajolva, közelebb húzódott a lányhoz. – Egy úriember sosem hagyna nyugtalanul egy hölgyet. – A pillantása a nő tekintetéről ráérősen az ajkaira siklott, majd lejjebb vándorolt a nyakán, hogy végül a dekoltázsában vesszen el. Ezúttal nem zavarta, hogy rajtakapja, a nő teste szinte hívogatta, mindenütt meg akarta érinteni, a mellbimbóit az ajkai közé szívni…
Nem úgy tűnt, hogy a nő ellenkezne, ha megtenné, de a végső bizonyosságot, az az apró, érzéki csók adta meg neki, amit a lány ízelítőül hagyott az ajkain. A puha érintés, ahogy végighúzta rajta a nyelvét, forróságot szított a gyomrában, és benn akasztotta a levegőjét. Arra vágyott, hogy szenvedélyes csókkal viszonozza, de itt és most nem eshetett neki, és ez csak még türelmetlenebbé tette.
- Egyetértek… – lehelte, a torkában doboló pulzussal, majd azon nyomban felállt, a pulton hagyta az italok árát, és a lányt maga előtt terelgetve a bár ajtaja felé indult. Igazi kihívás volt, hogy ne érintse meg illetlen helyen, de nem akart közönségesen viselkedni, legalábbis nem itt, amíg még bárki láthatta őket. Önuralmáról tanúbizonyságot téve, csupán a derekára csúsztatta a kezét, pár perc múlva pedig már a felettük tornyosuló szálloda liftjében ácsorogtak. Sajnos most sem voltak egyedül, így azzal kellett beérnie, hogy az ujjbegyeit észrevétlen a lány blúza alá fúrva a dereka forró vonalát cirógatta és azt tervezgette, mi lesz az első mozdulata, ha beértek végre, és elrejtőztek az összes kíváncsi tekintet elől. Igyekezett másra gondolni, de nehezen tudott szabadulni a képtől, amit a nő a gondolataiban elültetett.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, immár célirányosabban nyúlt a nő derekára után, nem akarta, hogy beljebb menjen, óvatosan, de határozott mozdulattal maga felé fordította, és a hátát az ajtóhoz támasztva közel lépett hozzá. Kezét a lány arcéléhez illesztve, hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkán, míg a tekintete belemélyedt az övébe. Az ablakon bevilágló halovány fények gyűrűjében láthatta csak az arcát, de pillanatnyilag ez is bőven elég volt.
Szerette megadni a módját ezzel az utolsó, vérforraló mozdulattal, mielőtt megadta volna magát a vágynak, és a csókja végül lecsapott a lány ajkaira. Ez nem az a kóstolgató érintés volt, amivel Nina a bárpultnál játszadozott vele, ebben már ott sistergett az eddig visszafogott szenvedély, miközben minden izma a nő testéhez feszült. Lecsúsztatta a lány vállairól a kabátot, és anélkül, hogy megtörte volna a csókjukat, egyszerűen a padlóra ejtette, és már nyúlt is a blúza után, hogy ha a nő engedte, rövid bontogatás után a karjait a magasba emelve azt is lefejtse róla. Minél hamarabb látni akarta a bőrét, és érezni a belőle áradó forróságot.
- Na és most? Mennyire vagy izgatott? – mormogta a puha ajkak közé, ahogy az ujjai a melltartója csatjánál matattak, és egy pillanattal később már ki is oldotta.

Elvesztette a csatát azzal az énjével, aki még igyekezett nem átlépni az erkölcsi határokat. Minden szempontból nehezére eset arra gondolni, hogy most kéne megszakítania ezt az egészet, megköszönni az italt és felállnia. A férfi tekintete annyira belé égett, aminek nem lett volna muszáj jelentőséget adnia, de a magányosság érzése, összhangban állt nagyon is az ő elhagyatottságával. Ray házas volt, a gondolat vissza kellett volna tartsa, de úgy sem találkoznak többet, és ez azt is jelentette, hogy nem kell szembenéznie a tettével másnap. Túlságosan vonzó volt, épp úgy ahogy a magányosan ücsörgő férfi is, aki felélesztette benne a vágyat, hogy valamit tegyen érte.
- Itt ülök melletted azt hiszem nem pont az az ember vagyok, akit meg kell erről győznöd.-  billentette lágyan oldalra a fejét, ahogy a férfira nézett. Lényegében nem ugyanolyan okok miatt, néztek a pohár aljára, de mindketten ezt találták a legjobb megoldásnak. Aligha vonhatna le következtetéseket Rayről, és nem is akart, mert  akkor kevésbé lenne ismeretlen. Szerette volna, ha ebben a homályban maradnak. Persze az úgy egészen nehéz volt, ha közben arra is mindenképpen figyelni akart, hogy a férfi lelkét mentse fel a terhek alól ami miatt, itt ült egy magában. Akaratlanul is eszébe jutott, hogy vajon milyen lehet a felesége? Ha az ő oldalát hallaná akkor lehet őt értené meg jobban? Nem igazán tudta eldönteni, de valahogy a férfiak lelke mindig jobban foglalkoztatta. Így jobban megértette néha az apját is, akinek ugyan a munkáját még mindig elítélte, de próbálta ettől függetlenül megérteni. A harag mellett is amit néha érzett, és felzavarta benne a nyugvó álló vizet. Ahogy a poharáról, újra a férfira nézett, az elkapott töprengő mozdulat megbabonázta. Azon kapta magát, hogy tudni akarta, milyen érzés ha a bőréhez érnek azok az apró kis sörték, amiben a férfi elgondolkodva elmerült.  Nem csodálkozott rajta, hogy nem egészen tudta a szavait, hová tenni, a zavarát egy plusz mozdulattal toldotta meg, és a füle mögé simított egy barna tincset. Szétnyíltak az ajkai, de össze is préselte őket, ahogy végül tágra nyílt kék szemekkel újra Rayre fókuszált a zavarából.
- Hmm hát valami olyasmi.- mosolyodik el zavarában, és ahogy észreveszi Ray somolygását, halkan kuncogni kezd.- Mondjuk úgy, hogy attól nyugszom le, ha valami az ajkaim közt van, főleg ha túl izgatott vagyok.- dönt végül úgy, hogy leíró szavakkal segít lendíteni  Ray fantáziáján, de egy pillanatra sem eresztve a tekintetét. Még akkor sem, ha érezte, hogy a bőrét elönti a pír egyre hevesebben, de a forróság, már az egész testében ott lüktetett. Ijesztő volt, mennyire hamar összhangra talált, egy idegen férfival, de ugyanakkor ez volt az ami izgatta is az egészben.
- Reménykedtem benne, hogy ennél izgalmasabb programot terveztél.- mosolya buja és csábító volt, még a hangja reszelőssé mélyült, még közelebb csuszant a bárszékről, teljes testével a férfi felé fordulva. Az férfi érintése, pedig elmélyítette a szemeiben a vágyat, míg a teste  erős ívbe feszült, ahogy Ray hozzáért. Az érzékei falták magába az érintés utáni vágyódást.
- Eddig jól csinálod a csábítás részét.– mosolya sokkal beszédesebb, de ennél több jelzést akar adni a férfina. A mutató ujjával végig simít Ray állán, azon a finom prémes részen amit már az előbb is kiszúrt magának. A mozdulattal ha elég közel csalogatta magához, egy apró csókot hint Ray ajkaira, lassan végig vezette a nyelvét  Ray ajkainak vonalán. Érezte a whisky ízét, ami keveredett a férfi ízével is, annyira élesen érezte, amit még nem tapasztalt. A forróság hirtelen a gyomrától, egyenes az öléig süllyedt, és halkan felnyögött az érzéstől.
- Akkor  ne is húzzuk tovább az időt.- suttogta egyenesen a férfi ajkainak, és közelről meredt a kék szemekbe, vággyal telve. Nem volt benne semmi kétely afelől, hogy mit akart.

Ahogy a nő felnézett rá, mintha a saját bőrén érezte volna azt a szükséget, amiről beszélt. Az ajkain ott égett a válasz, mindkét mondatra, de visszatartotta. Nem tehette ezt. Nem tehette meg Kaylával, bár nehéz volt kivernie a fejéből a gondolatot, hogy a felesége talán épp ezen a hétvégén készült megcsalni. Bizonyítéka nem volt rá, és nem is igazán akart találni, mégis úgy érezte, hogy ez a hirtelen hétvégi elutazás valójában se annyira váratlan, se annyira életbevágó nem volt, mint ahogy a nő beállította. Egy alkalmat még meg tudott volna bocsátani neki, de egy viszony már az ő büszkeségét is megfeküdte volna. Nem akarták bevallani, talán önmaguknak sem, de félrelépésekkel vagy anélkül, a házasságuk komoly válságban volt, és nem volt benne biztos, hogy képesek lennének még megjavítani.
A nehéz gondolatok ellenére a légzésre fókuszált meditáció hallatán apró mosolyra húzódtak az ajkai, és egyetértően megingatta a fejét. – Nos, a megérzéseid ezúttal sem hagytak cserben. – Ő és a meditáció hírből sem ismerték egymást, és az igazat megvallva, ezen nem is állt szándékában változtatni. Fogalma sem volt, miért mondta el, hogy Kayla alkoholistaként kezeli, még soha senkinek nem beszélt erről, és nem is egy bárban tervezte kiönteni a szívét, a válaszon viszont futólag elgondolkodott.
- Talán így van. Bár az a tény, hogy az éjszaka küszöbén egy bárpult mellett ücsörgök, lehet nem olyan meggyőző érv. – A nő valamiért mégis hitt neki, amiért hálás volt. Legalábbis úgy tett, de neki ez tökéletesen elég volt, hogy egy órára feloldozza a belétáplált bűntudat alól.
Ki akarta csalogatni a lányból a választ, amivel ennyire vonakodott, már csak azért is, hogy ő is megszerezzen egy titkot, és egálban legyenek. Jobban érezte volna magát, ha nem csak ő mondott volna szokatlan dolgokat, és kíváncsi is volt rá, ha már a nő így elhúzta előtte a mézes madzagot, de be kellett látnia, hogy erre az apró kis vallomásra talán mégsem volt eléggé felkészülve. Orálisan fixált? Pislogott egyet, majd reflexből résnyire nyitotta a száját, mint aki mondani készül valamit, de végül inkább csak megnyalta az ajkát, és újra becsukta. Enyhén zavarba esett, hogy mire is kellett volna elsősorban gondolnia. Az is megfordult a fejében, hogy a lány csak a vérét szívta. Mindenesetre férfi legyen a talpán, aki nem hasal el egy ilyen banánhéjon. Ahogy a gondolatai meglódultak, a vére túlságosan egyértelműen süllyedt alá, miközben a tekintete folyamatosan a lány vonásait vizsgálgatta. A bőrét elborító pír egészen megbabonázta, amitől csak még nehezebb volt rendre utasítani a fantáziáját. Talán már nem is akarta… Szétnyitott ujjait a szakálla szélére simítva megdörgölte az állát.
- Na és ezt… úgy kell elképzelni, mint a gyerekek a cumival? – tette fel a laikusnak ható kérdést, hogy oldja a nő zavarát, de nem tudott nem somolyogni közben, a tekintetében játékos fénnyel övezve ott lappangott a vágy. Hogy hogyan tervezte az estét?
- Hát biztosan nem úgy, hogy itt ücsörgünk, és egész éjjel a poharadra vigyázok... – A testében érlelődő izgalom most már előcsalogatta az előbb még kimondatlanul hagyott válaszokat. A tekintete követte, ahogy a nő ujjai puhán a pohár gravírozott szélét súrolták. Eszében sem volt zsémbes szülőt játszani, semmiféle felelősséggel nem akart foglalkozni, épp ez csábította annyira ebben a huncut, kékséges szempárban, hogy olyan partok felé hívogatta, ahová nem kellett magával vinnie semmit, csak önmagát.
- Inkább elcsábítanálak, arra a másik programra – nyújtotta ki a kezét, és az ujjait finoman a nő kézfejére illesztette, arra, amelyikkel a nő a pohár oldalán cikornyázott, majd végigcsúszva rajta, óvatosan lesimította az üvegről az érintését, úgy nézett fel a szemébe, lesben állva az első reakcióra, amiből leszűrhette, hogy visszavonuljon-e, vagy a nő is akarja. Mert ő akarta. Mostanra győzött benne a vágy, nem tudta csak úgy elengedni ezt a kínálkozó alkalmat. Gyenge volt hozzá, hogy ellenálljon, még ha tudta is, hogy később talán meg fogja majd bánni. A nőnek igaza volt, neki is szüksége volt rá. Nem akart mást, csak körbezárni a figyelmével, és minden mást kiengedni a fejéből.

A férfi tekintete, egyszerre volt vidám, de ott csillogott benne a szomorúság is, ami furcsa emlékekkel fűzte tovább a gondolatait. Azon tűnődött, hogy a férfi milyen terheket hozott magával ma este. Próbálta kiverni a fejéből, hogy minden áron megszabadítja a gondjaitól, de nehezen tudta még magát is fékezni a férfi közelében. Legfőképp azért, mert egy karikagyűrű csillogott a kezén a bár tompa fénye alatt, amiről nagyon is tudomást kellett volna, hogy vegyen. Ahogy a keze a pohár pereme körül járt, ami egyfajta levezető mozdulat volt, hogy semmiképp ne kezdjen el érintéssel közeledni, próbált nem arra koncentrálni, hogy mennyire furcsán könnyű minden most a közelében. A feltett kérdésre, amit az igencsak félreérhető szavai nyomán feltett a férfi, lassan elmosolyodott, és lenézett a poharára.
- Így van, nagy szükségem van most egy beszélgetésre.- nézz fel végül a férfira, mélyen a szemeibe, most határozta el, hogy nem fog célozgatni. Ami azt illetti, nem is ezt tette nem igaz? Csak azt mondta, hogy beszélgetésre van szüksége. Kit akart átverni? Még csak meg sem próbálta, megállítani ezt az egészet. Gyönyörűen haladt egy olyan úton, ahol csak a vágyainak akarta átadni magát. A vele szemben ülő férfi, nagy hatással volt arra a régen elnyomott Ninára, aki most erővel kezdte el rángatni a ketrecét. Ez egyrészt ijesztő volt, másrészt pedig a kecsegtető helyzet, hogy talán soha többé nem látja, csak még jobban vértezte fel bátorsággal. Aminek minden bizonnyal több köze volt az elfogyasztott italhoz. Ezért sem volt jó ötlet, újra megemelnie azt a poharat, miközben Ray szemeibe mélyedt, de ahogy egymásba kapaszkodott tekintetük, és amilyen mély hanghordozással beszélt a férfi muszáj volt az érzékeit, inkább a torkán égő alkoholra fókuszálni. Csak hogy mit sem ért az egész.
- Lehet jobb lesz valóban, ha helyettem is odafigyelsz mennyit iszom.- helyezi magától távolabb a poharat. Ujjai ugyan most a gravírozott széleit követte az üvegen, de továbbra is érezte ahogy a gerincén lassan végig lavirozik a melegség, egyre lejjebb haladva. Enyhén fészkelődött a bárszéken, mindent megpróbált, hogy elhessegesse az érzést.
- Hát..- kezd bele, mert maga sem tudta hirtelen mit mondjon, végig nyalt az ajkain, ezzel egy kis időt hagyva magának, a válasz átgondolásra. – Például a légzésre fókuszált meditáció nagyon hatásos tud lenni. Ki és be légzés. Bár nem olyan típusnak tűnik, mint aki meditálni szokott.- méri végig szórakozottan, és egy huncut mosollyal nézz rá. A feszültség ami benne feszült már pár napja amióta, New Yorkba költözött, kezdett egészen mássá alakulni és a testét ostromolni. Nem kellett volna még jobban belebonyolódnia, erre pedig emlékeztette, az ahogy Ray kiejti hogy a felesége miként vélekedik az italozási szokásairól. Nem tudná megmondani miért, de rossz érzés volt belegondolnia, mennyire nehéz lehetett ezen túllendülnie a férfinak. Nem olyannak tűnt, aki rossz ember lenne, habár idegen, és talán most nem is elég józan, ahhoz hogy ezt megítélje, de érezte, hogy nem azok közé tartozik, akiket elítélne.
- Néha a legközelebb állok aggatnak ránk olyan tulajdonságot, amik még nagyobb sebet hagynak maguk után. Ennek sokszor nem sok köze van a valósághoz, csak az ő érzéseikhez. Van egy olyan érzésem, hogy a ti estetekben is ez a helyzet.- nem állt jogában felülírni az ismeretlen nő véleményét, de Ray olyannak tűnt, aki tudja hol a határ, egy ilyen esetben. Még jobban a férfi felé fordult, hogy mélyen a szemeibe nézhessen, amikor kifejti a tűpontos válaszát, és egy finom mosollyal nyugtázza, hogy a férfi is könnyebben simult bele a könnyed flörtbe  amely csak néhány szónak adott olyan színezetet, és nem lehetett igazán megmondani, mire is gondolt. Hacsak nem minden áron félre akarja érteni. Ő pedig úgy tűnt, ebben a fázisban, már nagyon szívesen félreértett mindent, amit Ray mondd.
- Szóval tapasztalás útján derül ki…mindig szerettem a saját bőrömön megízlelni a dolgokat.- ejti ki lassan a szavakat, ahogy ártatlan arckifejéssel nézz a férfira, miközben ajkai, továbbra is arra engednek következtetni, hogy másként is értheti Ray a szavait, ha már ilyen képletesen leírta.
A kérdésre már előre érezte, ahogy a dekoltázsa forrósodni kezd, már éppen megrázta volna a fejét, amikor felsóhajtott.
- Nem hiszem el, hogy ki fogom mondani.- jelzi, hogy kell neki egy kis idő,  így az itala maradékát le is húzta egy újabb bátorságlöketet adva magának. Ray apró mosolya  pedig még jobban elbűvölte, ami kicsit könnyített azon, hogy végül megeredt a nyelve.- Orálisan fixált vagyok.- nézett egy ideig a férfira,  majd le  a pultra és  a pír az arcán egyre inkább csak terjeszkedett. Remélte, hogy talán a férfi nem fogja tudni mi az pontosan, de a reakcióból, amit kiváltott azzal, hogy kimondta, amit még soha senkinek..nincs az az isten hogy ne jöjjön rá. De furcsa érzés volt számára is, mert ez egy olyan része volt, amit még maga sem fedezett fel, és beszélni meg aligha beszélt róla.  
- Nos, azt hiszem most már egálban vagyunk, most már neked is őrizned  kell a titkaimat. Nagyon szívesen venném, ha két heti beszéd adagodat  elpazarolnád rám, és nem hagynál szóhoz jutni.- kuncog halkan , mert már így is többet mondott a kelletténél, de úgy tűnt, mindketten így érzik, még ha érdekesen is természetesnek tűnt az egész folyamat köztük.
- Sajnálom.- nézett együttérzően a férfira, majd lágyan elmosolyodott.- Mondjuk úgy, hogy ez a rejtett szupererőm. De szívesen meghallgatlak ha beszélnél róla, legalább a kimondatlanság súlyától megszabadulnál.- ajánlja fel mély őszinteséggel a férfira nézve, nem mint szakember mondta, inkább, mint egy nő aki csak átérezte amit Ray érezhet, egy pohár whisky felett ücsörögve.
- Szóval szívesebben dolgoznál rajta.- emeli ki magának a neki tetsző kifejezést, és kíváncsian pillant a férfira.- És hogyan tervezted?- hajol megint közelebb a férfihoz suttogva, nem tudta mi ütött belé, de hirtelen az illata ahogy felkúszott az orrába, az érzkeit még jobban felélesztette. Ajkai lágyan elnyíltak, miközben a szemei forró lávaként izzottak fel, ahogy Ray szemeibe nézett.

A lány szavait hallgatva azon töprengett, hogy vajon azért jött-e le a bárba, hogy társaságot találjon, és vigyen is haza magának az éjjel? Ha csak átutazóban volt, vagy rövid, pár napos látogatóban, bizonyára az egyik közeli hotelben szállt meg, a családját nem hitte, hogy csak úgy otthagyta volna az iszogatás kedvéért. A csillogó szemeibe nem esett nehezére belelátni az érdeklődést, ami hívogató volt, vagy ez inkább a saját gondolatairól szólt? A nő pohár szélén köröző ujjai rossz hatással voltak a képzeletére, amiért ugyan megfeddte magát: nem lett volna szabad hagynia, hogy így elkalandozzon, másrészről viszont túlságosan jól esett beleengednie magát ebbe a fantáziába. Vágyott arra, hogy vágyják. Ha csak egy éjszakára is, de sóvárgott utána, hogy valaki lángra akarja lobbantani a testét. Hogy egy ilyen szép nő pusztán a férfit lássa benne és semmi mást, amit Kayla sehogysem vett észre benne mostanság. Talán a szeretője miatt nem is volt szüksége rá, csak a strapabíró férjre és az ugrásra kész apára.
Az a lágy körző mozdulat annyira lekötötte a figyelmét, hogy meg sem próbálta elfordítani róla a tekintetét, szuggesztíven követte, mintha csak elmerengne valamin, és közben érezte, hogy a vérében vegyülő ösztönösség is alattomosan erőre kapott.
- Hanem? Szeretnéd valakivel átbeszélgetni az éjszakát? – emelte végül a nőre kékesen csillanó íriszeit, olyan nézéssel, amitől a köztük terjengő levegő mintha sűrűbbé változott volna. – A betonozáshoz nem értek, de arról szívesen gondoskodom, hogy az legyen az utolsó pohár ma este – somolyodott el végül, levezető vagy épp kivezető mondatnak szánva, hogy visszatérjen a realitás talajára, amiben nős férfi volt, és nem utolsó sorban apa, akit szerető feleség híján egy gyerek még mindig haza várt másnap. Bár innen nézve a reggel még oly’ távolinak tűnt.
- Igazán? Hát akkor ne kímélj, csupa fül vagyok – siklott vissza a figyelme a lányra. Nem tudta, hogy direkt csinálta-e, vagy csupán a véletlen műve volt, de a szavai ismét tévútra csalták a gondolatait… éppenséggel neki is volt egy nagyon jó módszere a megtépázott idegek regenerálására, és minél többször megfordult a fejében, annál zavaróbban kerülgette a lappangó izgalom bénító, feszítő, de egyben bizsergető előszele, ami a whiskeyvel együtt egészen élénkítően hatott rá.
Nem volt ez jó irány, de ma este nem volt biztos magában. A szívén tátongó seb túlságosan gyógyulni vágyott, és ahogy telt az idő, arra gondolt, mi van, ha éppen itt ücsörgött előtte a megoldás.
- A nejem szerint alkoholista vagyok - osztotta meg vele könnyed hangon a tényt, így hogy a nő szavai biztosították róla, hogy nem ítélte el, nem volt nehéz kimondania, sőt, egyenesen ki akarta mondani, mindkettőt. Azt is, hogy nős volt, bár a gyűrűje nem sok kérdést hagyott nyitva ezen a téren, és azt is, hogy rosszul érintette ez a vád, ami oly‘ gyakran elhangzott. Hirtelen elfogta az érzés, mintha már régóta vágyott volna arra, hogy valakivel, egy idegennel, kendőzetlenül őszinte lehessen, és ahogy az ital némiképp lazított a szigorú önkontrollján, ki is engedte, ami feszítette a szívét.
Ahogy a lány közelebb hajolt, hogy feltegye a kérdést, a pillantása az ajkaira csúszott, nem igazán tudta, mit kellene válaszolnia, inkább az járt a fejében, hogy meg akarta csókolni.
- Csak akkor tudjuk meg, hogy igazam volt-e, ha már kipróbáltad - pillantott fel végül a szemébe, és ezúttal az ő íriszeiben játszott az a titokzatos hívogatás, amibe az előbb ő bonyolódott bele. - De, én kíváncsi vagyok rá - tronfolt rá Nina szavaira, bizonygatva, hogy őt igenis érdekli. - Most már el kell mondanod - somolyodott el a végére.
Mikor a nő a titoktartásról beszélt, arra gondolt, így hogy ez az első és az utolsó alkalom, hogy látják egymást, és amúgy sincs fogalmuk róla, hogy ki lehet a másik, valóban nem olyan nagy kihívás megőrizniük egymás titkait, és talán ez volt a legszebb az egészben.
- Arra szükség is lesz, mert már most többet mondtam, mint amennyit máskor egy hét alatt beszélek - magamról, ezt ugyan nem tette hozzá, de a légkörben benne volt. A játékos hanglejtés viszont elapadt, mikor az ittléte igazi okára terelődött a szó. Egyetértett a nővel, a múlt elől sosem menekülhettünk el, ő most mégis megpróbálta, még ha csak egy rövid időre is.
- Inkább a második - mondta ki, és ahogy az óvatos félérintést megéérezte a bőrén, a kézfejére pillantott. - Elég ramaty estém volt, de mielőtt elvesznék a panaszkodásban... Fogalmam sincs, hogy csalod ki belőlem ezeket... - tette hozzá játékosan gyanakvó tekintettel pillantva fel rá. - Szívesebben dolgoznék azon, hogy a te magányos, New York-i, alvásproblémás éjszakádat valahogy elviselhetőbbé tegyük. Elvégre nem mehetsz haza rossz emlékekkel... - A bőre bizsergett, hogy megérintse, és az ősztönei azt súgták, hogy most kellene megtennie, de még nem volt annyira biztos a dolgában, hogy ilyen egyértelműen megtegye.  

Érdeklődve figyelte a férfi feszes vonásait, amit a mosolya lágyabbá tett. Furcsán kellett volna éreznie magát, amiért egy idegen férfival csak ennyire könnyedén belement a beszélgetésbe, ráadásul egy olyan határon táncolva, ami miatt gyakran mély ítélkezésekbe esik. De valahogy Rayjel más volt a helyzet. Ezt igyekezett elrejteni, de valahogy a felszabadultság könnyebben magához ölelte a közelében. Talán azért, mert állandó késztetést érzett, hogy oldja a férfiban kicsapódó energiákat. Beharapva az alsóajkát állította meg a kitódulni vágyó szavakat, amik a nyelvét csiklandozták. Hajlamos volt túl sokat beszélni, azt pedig semmiképp nem akarta, hogy ezzel elijessze a férfit.
- Reménykedjünk, hogy nem azon segít majd, hogy kiszaladjon a lábam alól a talaj. De ezen nem lepődnék meg, elég rossz a betonozás erre felé.- mosolyodik el játékosan csillogó szemekkel. A világért sem lett volna hajlandó bevallani, de voltak már jobb napjai is, amikor jobban bírta az italt. Ez most nem az a nap volt. Vajon ha megkérné a férfit haza kísérné? Erre a gondolatra, az ujjai újabb köröket írtak le a pohár peremén, még csak gondolnia sem lett volna szabad erre.  Egyrészt idegen volt, túlságosan is vonzó, és  kellemes társaság volt. Ez pedig hamar felelőtlen döntésekbe vezérelte, amikből utána rendszerint próbált kimászni. Talán nem így kellett volna debütálnia, már az első estén. És amúgy is túl messze laksz…tesz még hozzá még egy érvet, hogy miért is teljesen hülyeség az egész.
- Most már nem.- pillant a férfin végig szemtelenül. – Az biztos, hogy most már nem aludni lenne kedvem.- szalad ki a száján, amit csak gondolatban akart hozzá tenni. Próbálta az egészet levezetni valami mozdulatban, így inkább még egyet kortyolt a poharából. A sűrűn szedett kortyok, pedig egyre füstösebbé tették a hangját, amire csak a torkát igyekezett köszörülni, és jó kislány módjára a pultot bámulni piruló arccal. Nem szabad többet innia. Tekintete újra a férfira tévedt, és követte  az övét. A gyűrűt nézte, ez pedig még több ok volt a sok közül, miért is nem szabad többet kortyolnia abból a fránya pohárból. Mégis megtette, mintha a bűntudatát le tudta volna marni, egy kis szeszes itallal. Talán mégis kellett volna az a szívószál, legalább most lenne mit rágcsálnia beleéléssel.
- Vannak nagyon jó módszereim az idegek karbantartására… már ha nagyon ideges..- nézz a férfira ártatlan tekintettel, most aztán tényleg semmi célzatos nem volt a mondandójában, de volt egy olyan érzése, hogy ezzel rég elkésett, hogy korrigálja magát.
- Nincs azzal semmi baj szerintem, ha az ember így enged ki. Munka után a nyugalomra vágyik, ezt pedig van ami könnyen  megadja.- nem értette maga sem, miért akarta elmondani ezt, de amit Rayből érzett olyasmi volt, ami a bűntudat, és a düh egyvelege volt. Nem ismerte, de az érzést igen, és arra emlékezett mennyire vágyott rá, hogy megnyugtassák. Habár lehet az ő szavai semmit nem értek, de ösztönösen jött belőle, semmi manír nem volt benne. Ahogy a férfi végül válaszol a kihívó kérdésre, fészkelődni kezd a pillantása alatt. A teste szokatlanul éberen reagált a metsző kék tekintett súlya alatt, és a combjai feszessége is enyhült. Nem tudta kizárni a szavakat, amik miatt úgy érezte magát, akár egy zsákmány, aki nagyon szívesen táncolt volna a vadász karmai közé. Ajakai enyhén szétnyílnak, mint aki éppen elfelejtette kimondani a meglepett ó betűjét, valójában egy pillanatra tényleg belé fagytak a szavak, ahogy a bőre bizseregni kezdett, és a forrósság a nyakát terítette be.
- Akkor nagy bajban lehetek, ha tudod mi jár a fejemben.- vonja fel végül a szemöldökét játékosan, ezzel kergetve azt a hiú ábrándot, hogy nagyon is élesen kezelte a helyzetet. Végül összeszedi a bátorságát, és közelebb hajol a férfihoz.
- Hmm, még egy kérdés, és majdnem tökéletes a válasz.- húzódnak az ajkai ravasz mosollyá.
- Én miután sóvárgok, amiről még magam sem tudok?- teszi fel suttogva a kérdést, kíváncsi volt a férfi válaszára, hisz eddig ténylegesen jó elemzőnek tűnt. Lehetséges, hogy Raynél is egyfajta szakmai ártalom lehetett am a nap huszonnégy órájában vele volt.
- Rossz reflexeket indít be, ezek a reflexek pedig jobb ha nem nyilvánosak.- válaszol kuncogva, nem nagyon szokta más orrára kötni, de úgy sem fogja többet látni a férfit. Legalábbis mennyi az esélye, hogy látja..és olyan jól esett valakivel őszintén beszélnie, minden átgondolás nélkül. Nem kellett arra figyelnie, meddig szól az a bizonyos határ. De a gyűrű az a bizonyos határ volt a férfi ujján, ezért is gondolta, hogy a férfi is leginkább csak ki akart valahogy kapcsolódni, de semmi több.
- Hidd el én aztán tudok titkot tartani.- teszi a szívére a kezét, hogy biztosítsa a férfit. Nem kerülte el a figyelmét, az az mosoly sem, ami annyira illett hozzá, és csak még vonzóbbá tette. A tökéletes szakálla pedig még jobban kiemelte ajkainak vonalát.
- De ha van amivel el tudom nyerni a bizalmadat, állok elébe.- húzza ki magát, mint aki valóban készülne is a kihívásra. Viszont ahogy Ray folytatja a választ a kérdésére a vonásai ellágyulnak. Jobban megszorította a poharát, mert kényszert érzett, hogy megsimítsa, de nem tehette meg.
- És sikerült elengedned? Az én tapasztalatom az, hogy eddig akárhova mentem a múltam utánam sétált, és addig veregette a vállamat, amíg nem figyelek rá.- nézz a férfira őszinte tekintettel. Ő úgy látta, hogy a múlttal együtt kell élniük, ha elengedik..akkor csak elfelejtik, és meg fogják ismételni önmagukat.
- Mit akarsz felejteni? A múltat, vagy olyasmit ami azt akarod, hogy az legyen?- teszi fel óvatosan a kérdést, és óvatosan a poharához érinti az övét, ezzel elérve egy kis súrlódást a kézfejük közt. Igyekezet nem tolakodó lenni, inkább csak..segíteni.

A kérdést ugyan viccnek szánta, az előcsalogatott jókedv hamar meggyőzte róla, hogy elég messze járt a valóságtól. A válasz alapján pedig az is világos volt, hogy a hölgy nem kívánta megosztani, mivel foglalkozik. Jó is volt így, hiszen ezzel kapcsolatban ő is szeretett titokzatos maradni. Mikor az ittléte okáról beszélt, eltűnődött rajta, hogy vajon igazat mondott-e vagy sem, de végül is arra jutott, hogy ezt úgysem tudja kideríteni, másrészről pedig nem volt miért kételkednie a szavaiban.
- Nos, ezen a problémán a whisky valóban segíthet – bólintott egyetértően, és ő is magához vett egy újabb kortyot. Ízlelgette az italt, most már nem akarta hirtelen lehúzni, azon fázison már túl volt. Az azért nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő módot talált, hogy beleszője: egyedül volt ma éjjel. Vajon csak New Yorkban vagy egyébként is? Az is lehet, hogy egy friss szakítás állt a háttérben, az előbbi párkapcsolatos maszlag alapján nem lepődött volna meg, és az is belepasszolt a képbe, hogy ilyen messzire utazott, és érezhetően társaságra vágyott. – Nekem úgy tűnik, hogy most már nem vagy egyedül – jegyezte meg, miközben a lány vonásain legeltette a tekintetét. A megjegyzés hallatán fanyar mosolyra húzódtak az ajkai és megingatta a fejét.
- Nem csak álmatlanságra kiváló, de az idegek karbantartására is – pillantott futólag a poharat tartó kezére, mintha a gyűrűje Kaylát testesítette volna meg. Talán másnap ő is pont egy ilyen bárban ücsörög majd, míg Daly ledumálja vagy épp leitatja róla a bugyiját is. Féltékeny volt arra a nyavalyás fickóra, de csak mert látta, hogy milyen hatással volt a feleségére, az a lappangó, szexi hangsúly folyamatosan ott játszott a hangjában, valahányszor róla beszélt, de persze tagadta, hogy viszonyuk lenne. Vajon tényleg nem volt? Képtelen volt eldönteni, de ha még sokáig ezen rágódik, bele is fog bolondulni. Ahogy erre gondolt, halványan megfeszültek a vonásai, és inkább újabb kortyot lendített végig a torkán. Nem akart ezen gondolkodni, de egyszerűen semmi nem tudta kiverni a fejéből. Előre utálta az előtte tornyosuló napokat.
A lány doromboló hangja és a benne formálódó, játékos kihívás viszont újra visszacsalogatta a jelenbe.
- Ez így igaz. Én viszont pontosan tudom, hogy mi jár a fejükben – nézett a mellette ülő nő szemébe, olyan élénken, hogy kétség sem fért hozzá, felvette a kihívást. – Tudom, mire vágynak – csúszott lejjebb a pillantása néhány centivel, míg a huncut ívbe hajló ajkakhoz nem ért. – És azt is, amiről még ők maguk sem sejtik, hogy milyen égetően sóvárognak utána – ereszkedett lejjebb a nő nyakán, kulcscsontján a dekoltázsa irányába, mielőtt újra az ajkai közé illesztette volna a hűs poharat. Csak ezután pillantott vissza újra Nina szemébe a néma kérdéssel, hogy mit gondol? Megugrotta a kihívást?
- És mivel húzták ki a gyufát? – kérdezett rá homlokráncolva, játékos hanglejtéssel a szívószálak határozott diszkriminálására. Talán túl szexistának gondolja? Más tippje egyelőre nem volt, és azt is érzékelte, hogy kezdett kissé túltengeni benne a szexuális energia, aminek szerencsésebb volt, még az elején gátat szabni. A mutató- és a hüvelyujját végigdörzsölte az állán, az ajkai csücskétől egészen a precízen metszett szakálla csúcsáig, és kiitta a maradék whiskeyjét a pohárból. Most kellett volna udvariasan elköszönnie, és valami jól hangzó ürüggyel távoznia, a whiskey már birizgálta az érzékeit és az elméjére is kezdett rátelepedni, akár egy kellemes, puha takaró, ami a reakcióidejét és a gondolatai fürgeségét lassította, másrészről viszont semmi kedve nem volt hazamenni. Ugyan minek? Kayla ma biztos a gyerekkel alszik, ha pedig nem, maximum újabb jelenetet rendez, amint megérzi rajta az italt. És itt volt ez a lány is…. a bája, a vidámsága és a titokzatos huncutsága máris zsongásba hozta azt az énjét, amit rég engedett előtérbe utoljára. Csábító volt, hogy szabadjára engedje egy kicsit, csak egy egészen rövid időre, ráér utána is hazamenni.
- Lehetséges, hogy tudom – somolygott Nina reakcióján, olyan nézéssel viszonozva a morcos méregetést, amiből szinte áradt, hogy próbálja meg kideríteni. – De ez roppant bizalmas jellegű információ. Jól meg kell gondolnom, hogy kinek árulom el a szupertitkos lelőhelyeimet – húzta tovább azt a bizonyos madzagot.
- Tudni kell elengedni a múltat – válaszolta meg röviden az Írországra vonatkozó kérdést, egy alig látható vállvonás kísérte a szavait. – Szeretek a jelenre koncentrálni, és az most még egy pohár whiskey – találkozott a tekintete a pultoséval, akitől meg is rendelte. A lány válaszára bólintott, ezek szerint jól gondolta, csak néhány napra érkezett a városba, aztán süvít is vissza Kaliforniába. Ez a gondolat valahogy egyszerre volt megnyugtató, és ébresztett fel benne valamiféle ismeretlen sürgetést, ami azt suttogta a fülébe, hogy nem kellene elszalasztania ezt a lehetőséget. Pedig racionálisan nézve semmi értelme nem volt…
Mikor a nő kihangsúlyozta azt az egyetlen kérdést, kíváncsian vonta fel a szemöldökét. Nem válaszolt azonnal, elfordította a tekintetét, és néhány másodpercig a többi vendéget bámulta. Végül megnedvesítette az alsó ajkát, és kimondta. – Mert felejteni akarok.

Öblösen felnevet a kérdés hallatán, és megrázza a fejét.
- Hát akár lehetek az is.- billenti oldalra az arcát, megmaradva a titokzatosság mellett. Nem igazán akart belemerülni, hogy mivel foglalkozik. Valahogy az emberek, mindig  furcsán reagáltak, ahogy kimondta, a foglalkozását. Vagy szkeptikusan álltak hozzá, vagy rögtön elvárták, hogy egy egész élettörténet keretein belül fejtse meg őket. De most csak ő is egy akart lenni a sok közül,  akkor is ha titokban a Ray-t egy picit meg is figyelte. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a férfi melyik réteghez tartozna. Az újabb kérdésre maga elé nézz,  de az apró mosoly nem tűnik el az ajkairól, mégis mielőtt válaszolna, szükségét érzi, hogy a poharából némi bátorságot merítsen.
- Igazából én csak kellően rossz alvó vagyok, és sajnos az a fajta nő vagyok, aki még elaludni is fél, ha már előre tudja, hogy rossz álmok fogják körül ölelni az éjszaka. Ráadásul az éjszaka közepén rájönni, hogy egyedül is vagy..-  kuncog halkan, többnyire ez volt az igazság is. Hisz tudta, hogy annyira zaklatott volt a szülei miatt, ami biztossá tette abban, hogy nem lenne könnyű  éjszakája. Az álmok pedig amik hazavárták, kicsit sem voltak kecsegtetőek. Ilyenkor gyakran előfordult vele, hogy Jamie-t felébresztette, hogy a kifáradásban találjon rá az álom. Csakhogy Jamie Kaliforniában volt, ő meg New Yorkban. Ray meg túlságosan is közel.
- Hmm, ebben van valami.- dorombolja szinte a szavakat, ahogy újabb kortyot vesz magához, és hagyja, hogy whisky karakán íze elzsibbassza egy picit.
- De szerintem az úriemberek sem ok nélkül isznak whiskyt. – sandít a férfira, nem akart tolakodó lenni a kérdéssel, így inkább, egy kijelentésbe csomagolta a kíváncsiságát.
- Az attól függ.- villannak meg játékosan a kék szemei Ray felé.- Nem minden férfi tud bánni, egy whiskyt szürcsölgető nővel.- mosolyodik el, ahogy kihívásként fogalmazza meg a szavakat. Persze csak egy apró játéknak szánta, de ahogy a férfi,  folytatja tovább a rögtönzött évődést köztük, csak felvont szemöldökkel nézz vissza rá, miközben ajkai sarkában egy apró buja mosoly ékeskedik.
- A szívószálakat sem szeretem.- rázza meg, és elmosolyodik a saját kijelentésén, mennyire furcsán hangozhatott. De az orális fixáció nem volt játék.
Látta a férfin, hogy talán kicsit zavarba hozta az előbbi megnyilvánulással. Lehetséges, hogy vissza kéne fognia magát, de a whisky hamarabb oldott a gátlásain, és még hamarabb élezte ki az érzékeit is, amik tökéletesen összhangban voltak, Ray rezdüléseire.
- Igen, szerencsére nem sokkal másabb itt, mint ott.- bár furcsamód inkább Kaliforniát tekintette jobban otthonának, mint New Yorkot, ahol elvileg felnőt, és ahova más is közi, nem csak a munkája, és néhány barát, akikkel néhanapján összefut.
- Szóval te tudod, csak még úgy gondolod elhúzod az orrom előtt a mézesmadzagot. Értem én..értem én.-szűkülnek össze játékosan a szemei, ahogy a férfit méregeti.
- Nem vágysz egy kicsit sem oda vissza?- kérdezz rá ahogy mélyebben merül el a férfi szemébe. Talán túl tolakodó kérdés volt, de őszintén érdekelte, hogy mi az ami miatt nem tért vissza oda. Követte a férfi mozdulatát, először a pecsétgyűrű tűnt fel neki, majd egy jegygyűrű. Végig nyalt a kiszáradt ajkain a felismeréstől, hogy egy házas férfival flörtölt, így a torkának szárasságát is azzal próbálja enyhíteni, hogy egy nagyobbat húz a pohárból.
- A munkám ide vezetett. Amúgy itt születtem, de ritkán járok ide vissza..- sóhajt fel, majd egy lágy mosoly költözik vissza az arcára, ahogy a pohara pereméről, újra felnézz a férfira.
- Már csak egyetlen kérdés van, ami megválaszolatlan maradt.- készti fel a férfit, hogy most rajta a sor.- Te miért vagy itt Ray?

- Csak nem kockázatelemző vagy? – vonta fel gyanakvóan a szemöldökét, miután ezt a pofás kis monológot végighallgatta. Az a része annyira nem volt világos előtte, hogy a kockázati tényezőktől hogyan lyukadtak ki a kapcsolatok sűrű erdejében, de az elhangzó mondatok magukra vonták a figyelmét. Milyen furcsa játéka volt a sorsnak, hogy valójában benne is hasonló dilemmák sorakoztak. Neki is többet kellett volna beletennie, ugyanakkor azt is érezte, hogy az energiáit lassan, de biztosan felőrölte, hogy ennyi fronton megfeleljen. Az eredmény mégis csak annyi volt, hogy bárokban ücsörgött és vedelt.
- Emiatt vagy itt? – engedte meg most már a komolyabb kérdést is, elvégre, ha a nő így belemerült, bizonyára élénken foglalkoztatta ez a téma. A tekintete a pulton pihenő kezekre tévedt, de nem látott jegygyűrűt az ujján. Az övén persze ott díszelgett, le sem tagadhatta volna, hogy házas.
A jó megfigyelő hallatán elégedett vonások költöztek az arcára, a választ úgy vette, hogy ezek szerint bele is trafált. – De isznak, csak tapasztalataim szerint sosem ok nélkül – helyesbített, a lány mosolygós kérdése után. – Szóval azt mondod, óvakodjak a whiskys hölgyektől? – ráncolta finoman a homlokát, mintha fontolóra venné a tanácsot. Majd legközelebb. A nő ajkairól már-már ígéretként hangzott, pedig mindketten tudták, hogy a ma este az első és az utolsó találkozásuk is egyben. És kétségkívül igaza volt, óvakodnia kellett volna a helyzettől, mert a vendége túlságosan szép volt, ő pedig túlságosan ki volt éhezve a társaságra.  
- Csak abban az esetben, ha inkább máshol folytatnád az estét – tette hozzá féloldalasan elmosolyodva a hozzásimulós megjegyzés hallatán. Nem olyan hangsúllyal mondta ki, hogy arra szükséges legyen válaszolni is, nem felhívás volt, inkább figyelmeztetés, hogy hogyan is értelmezne egy hasonló jelzést.
- Valójában az egyetlen előnye, hogy pottyantanak bele egy szívószálat is – fejtette ki a véleményét a koktélokkal kapcsolatban, a nő könnyed szavai ismét halvány mosolygásra ingerelték az ajkait. A gyümölcsös-édeskés italok tényleg így működtek, ez vitathatatlan, viszont az az egy szál bugyi kezdett központi szereplővé avanzsálni a fejében, a megfelelő helyen melegítve a fantáziáját. – Oh, szóval Kaliforniából jöttél? – kérdezett inkább valami semlegeset, és halkan megkocogtatta a körmeit a pohár oldalán, pótcselekvés volt, miközben igyekezett elvonatkoztatni azoktól a hullámoktól.
Nem gondolta, hogy a nőnél ilyen sikert arat majd az ír származása, de a szemében csillanó érdeklődés megsimogatta az önbizalmát. – Ez így igaz – támasztotta alá a szakácskönyvek mítoszát, és a hangjába egy leheletnyi játékosság költözött. – Viszont van, aki tudja, hol keresse őket. – Neki is hiányoztak az ízek, de New Yorkban is voltak kisebb ír közösségek, a Marine Park környékén például számos ír lelőhelyet ismert. – Nyolc éves voltam, mikor a szüleim nekivágtak az Államoknak, azóta nem sokat jártam otthon, de most már ide tartozom – pillantott le akaratlanul is a kisujján viselt pecsétgyűrűre, amin egy hajdani ír nemesi címer díszelgett, de mielőtt belemerült volna a gondolataiba, inkább kérdezett. – Na és te, miért hagytad ott az Aranyállamot?

Nem kerülte el a figyelmét, hogy Ray arcán megjelenő aprócska mosoly, csak a szája szegletét üdvözölte. Elgondolkodva nézett egy pillanatra, az apró kis gödör helyére, ami minden bizonnyal jobban látszódna, ha nem borítaná szakáll az arcát.
- Garancia semmire sincs, de attól függ hogy mennyire kezeljük helyén a  kockázati tényezőket, és mikor válik a kockázatból áldozat. Mint például a nagyon mély szeretet,  mert néha a szerelem nem elég egy kapcsolatban, ott is többet kell bele tennünk. De én úgy gondolom, csak egészen addig, amíg nem őröl fel minket az egész, és lényegülünk át a kapcsolat során, ami inkább a túlélésre játszik. Vagy éppen arra, hogy megfeleljen annak amit kifelé mutatunk. – mélyül el egy pillanatra a saját gondolataiban, de ugyanakkor visszatér az előző mosoly az arcára.
- Szóval igazad van, minden kockázattal jár.- helyesbít, míg mielőtt a férfi azt hinné, hogy erről fog filozofálgatni. Valószínűleg van elég baja ahhoz, hogy most itt ül, nem még egy ismeretlen nő merengéseit hallgatni.  Váratlan volt számára is ez a hirtelen jött szóáradat, habár nem eset messze attól a kategóriától, amely hajlamos sokat beszélni. De arra azért arra mindig gondosan odafigyelt, hogy olyasmit mondjon, ami nem felesleges, amivel nem húzza a másik idejét. A szülei miatti feszültség annyira felhalmozódott benne, és megfejtéstől még olyan messze volt, amivel lágyíthatna ezen az egészen. Szerencsére Ray átható figyelme, hamar másfelé navigálta, nem igazán tudta, hogy helyes döntés volt ennek teret hagyni, de míg a teste pezsgéséből arra jutott, hogy ez nagyon is jó ötlet, addig az agya villogó szirénaként működött. Ma nem ezért volt itt, hogy az eszére hallgasson. Ahogy visszafut a tekintete, a férfi mélykék tekintetébe, ebben egyre biztosabb volt. Játékosan összeszűkítette a szemét. várva  Ray szavaira, hogy vajon miből is szűrhette le, hogy most jár itt először.
- Azt hiszem egy túlontúl jó megfigyelővel van dolgom. – kuncog halkan.- Szóval a finom hölgyek nem isznak whiskyt? – szélesedik ki a mosolya, ahogy felteszi a kérdést.
- Én inkább azt mondanám, hogy látszatot meg kell tartani, de általában az ilyen hölgyekkel kell a legjobban vigyázni.- hangja suttogássá halkul, és csak éppen annyira hajol közelebb, hogy ne lépje át a határokat. Végül visszapillant a férfira, ahogy arrébb is slisszant.
- Ojaj, akkor nagyon rosszul álcázom magamat. Sejthettem volna, hogy a bevett köszönés, ha neked simulok..na de majd legközelebb.- kacsint a férfira. Persze tudta jól, hogy többet nem találkoznak,  így egy picit jobban belesimult abba, hogy irányítsa egy egészen kicsit Ray gondolatait. Az a pimasznak ható mosoly, ahogy a férfi ránézett egészen kicsit meglegyezgette a benne élő tini lányt, aki régen úgy gondolta, hogy egy ilyen mosoly tulajdonosa egészen a szívéig tud hatolni.
- Ez egyre borzalmasabban hangzik.- forgatja meg a szemeit kuncogva.
- Nem is akarom tudni, mit gondolsz az ilyen nőkről.- villantja felé huncutan a szemeit, majd felsóhajt.- Az esernyős italok sunyik, nem veszed észre mikor hat, és mire észreveszed, addigra  már  egy szál bugyiban akarod meghódítani Venice Beach hullámait.- rázza meg rosszallóan a fejét, soha többé nem iszik egy olyan löttyöt sem.- Hát reménykedjünk benne.- nézz fel a férfi szemeibe, ahogy finoman hozzá koccintja a poharát Rayjéhez, de még mielőtt túlságosan is elmerülne, inkább magához vesz ő is egy kisebb kortyot.
Arra nem számított, hogy a férfi hangja még ennél is mélyebb tud lenni, ami végigrezonált a gerincén, a füstös ital utáni hang  nem gondolta, hogy ilyen hatással van rá. A az információra pedig őszinte érdeklődéssel csillanak fel a szemei.
- Írországból származol?- fészkelődik egy leheletnyit közelebb, úgy hogy jelezze, hogy bizony többet akar hallani.
- Hmm, ezt bezzeg nem említette a szakácskönyvem, ami az ír ízekről szól, hogy ne kezdjek ivóversenyt egy írrel. Csak azt, hogy nincs ír legelőm, és írországból való tehenem és tyúkom, akkor  a süti sem lesz  tökéletes.- rázza meg a fejét nevetve, majd az egyik  karján támasztja meg az arcát, és úgy vizslatja a férfit.- És hogy keveredtél, Íroroszágból New Yorkba? – nézz a férfira teljesen átható figyelemmel.

A nő mosolyából azt szűrte le, hogy beletalált a zsákba, de teljesen biztos azért még nem lehetett benne. A szemében megcsillanó játékosság az ő szája szélén is halvány ráncot hívott elő. Talán pont erre volt most szüksége.
- Az életben minden kockázatos. Egyet mondj, amire teljes garancia van – válaszolt maga is kihívással az övére. Szerette volna azt hinni, hogy a családja garanciát jelent arra, hogy megállapodott és megtalálta a helyét, hogy most már ő is tartozott valahová, de be kellett látnia, hogy Kaylával az évek során vészesen elhidegültek egymástól. Akkora fal húzódott köztük, hogy a kínaiak is megirigyelnék. Jól elszúrták, amiből Tynak is kijut majd a maga része. De azt, hogy már nem lehet megjavítani, nem akarta elismerni, a remény még most is élt benne, akkor is, ha ma este a súrlódások és az égető csalódottság igazán mélyre temette benne. Jóra fordulhattak még a dolgok, csak igazán akarni kellett. Ma viszont már nem akart semmi mást, csak elkortyolni a whiskeyjét, és… itt volt ez a lány, akinek a jelek szerint isten áldotta tehetsége volt hozzá, hogyan terelje el a figyelmét. Bár azt azért már elkönyvelte magában, hogy azok az igéző szemek veszélyesek voltak, pláne a sokadik pohár whiskey tompa bódultságában, nem is nézett bele egy-két másodpercnél tovább, mert úgy érezte, ha megteszi, végérvényesen benne feledkezhet. Az a hatalmas, ragyogó kékség mély volt és tiszta, már-már azt az illúziót keltve benne, hogy mélyebbre lát, mint gondolná. Márpedig ez lehetetlen volt, hiszen, ha valakinek, hát neki elég masszív védelmi bástyái voltak.
- Lássuk csak – kezdett bele, játékos szünetet tartva a kezdő szavak után, hogy fokozza a várakozást és élénkebb figyelmet szerezzen magának és a folytatásnak is. – Az, hogy egyedül jöttél, méghozzá ilyen későn, arra enged következtetni, hogy nem tervezett, sokkal inkább rögtönzött elhatározás volt. A whisky is erős ital egy ilyen finom hölgynek, úgy saccolnám, a választása nem egészen véletlen. Végül pedig a kézfogás – sejlett elő újra az arcán az az előbbi, leheletnyi ránc. – Túl figyelmes gesztus ahhoz, hogy túl gyakran csináld. – Legalábbis ilyen helyen. A kísérő kedves mosolyáról nem is beszélve, aki az éjszaka közepén egy bárpulthoz keveredik, általában vagy zárkózott és mogorva, vagy pedig kihívó és tolakodó, de a legritkábban figyelmes és udvarias. A mondandója után, amit főleg a poharára nézve és a bárban ücsörgő vendégeket méregetve sorolt végig, végül oldalra fordíttotta a fejét, és rápillantott a nőre, kimondatlan visszacsatolást kérve. Kíváncsi volt, hogy vajon mennyit talált el.
- De… – húzódtak most már teljes mosolyra az ajkai, ahogy talán a szemtelenség határát súrolva megvallotta az őszitét: valóban egy édes-tejszínes koktélt tudott volna elképzelni a lánynak. – A tetején ilyen kis rápottyantott esernyővel – sandított a nő pohara felé, és a tekintete követni kezdte az ujjbegyével ráírt lassú köröket.
- Akkor a jelek szerint most már jó kezekben vagy – mondta még mindig a lány mozdulatát és a pohárban várakozó italt figyelve, bánatra valóban kifogástalan gyógyírnek számított; majd megfogta a saját poharát, és mielőtt belekortyolt volna, a lány felé billentette. Csak azután válaszolt a kérdésre, hogy az említett ital végigégette a torkát. – Valóban nem. Az írek például szinte az anyatejjel szívják magukba. Próbáltál már valaha egy ír pasast leitatni? Elárulhatom, hogy elég reménytelen vállalkozás lenne – rezzent meg az ajka széle, szeretett ezzel hencegni, és ezzel az ittléte valódi okát is könnyen kikerülhette.

Az éjszakai kóborlásai, cseppet sem voltak biztonságosak. De más megoldással, amivel próbálkozott kevésbé volt olyan hatékony. Hajnali egykor a taposópadon izzadni sem volt olyan jó mulatság, másrészről pont olyan hangos volt, hogy azzal még azt a cseppnyi reményt is elűzze, hogy alvással töltse az estéit.  New York nem volt másabb, csak az arcok változtak folytonosan, Kaliforniában pedig már megszokta a szokásos esti kószálókat. Kevés olyan helyet ismert, ahol az emberek ennyire siettek, és a vonásaik ennyire gondterhelté váltak, még abban a pár másodpercben is, amennyit látott belőlük. Az emlékei teljesen másképp adták vissza New Yorkot, mint ami valójában volt, vagy csak ennyire  hermetizáltan volt elzárva a valódi élettől, amíg az apja gondoskodott a határairól. Nehéz volt megmondani, hisz egyetlen rossz emlékbe tömörült, az a fajta valóság, ami nem mindennapos, de nem is olyan kirívó eset. Lehetetlenségig ismétlődött benne az az éjszaka, gyakran saját maga hívta elő az emléket, apró szeletekre elemezve a történteket. Valójában mindig  ugyanoda tért vissza, hogy ennél rosszabb is történhetet volna, és nem kereste a saját fájdalmainak önigazolását. Úgy érezte nem teheti meg, hisz az apja mindent megtett érte. Mégis amennyire meg akarta óvni, az apját és a kapcsolatukat, pont annyira messzire száműzte magát a család egységétől. Így könnyebb volt, és szabadabban élhetet. Olyan nő lehetett, aki saját döntéseket hoz meg az életében, és az apja által szabott határokat, szépen lassan átlépi. Legalábbis reménykedett benne, hogy nem csak a kilométeres távolság formálta a jellemét önállóvá.
Alapvető jelleme vonása volt a környezetét jobban megfigyelni, és abból tájékozódni. Viszont a gleccserekre emlékeztető szempár, amiben a végletekig el tudna időzni, egészen másképpen ragadja meg a figyelmét. A tekintete ráérősen  nézz végig a vonásain, és a férfi szakállán, amiből egyetlen szál sem lóg ki.  Az illendőtől jobban elidőzött a férfi vonásain, mint szabadott volna, egy olyan nőnek, akinek elvileg barátja van. Az már más kérés volt a fejében, hogy pont annyira messze van tőle, hogy akármit csinálhat.
A merészsége, és még inkább a kíváncsisága, határozott léptekkel vértezte fel, majd könnyednek ható mozdulattal ült fel a bár székre.
Ahogy meghallja a férfi nevét, és elfogadj a kezét, először a szemeibe nézz, majd a mosolya kiszélesedik a férfi által vázolt következtetéstől.
- Akkor ezek szerint szeretsz kockáztatni.- vonja le ő a saját konzekvenciáját, és játékosan emeli fel a szemöldökét egyfajta kihívást állítva a férfi felé.
- De most már kíváncsivá tettél, halljuk az érveket.- nézz mélyen a férfi szemébe, miközben egyik a mutatóujjával alig érintőlegesen körkörös mozdulatba kezd, az elé tett pohár peremén.
- Óó, csak nem valami émelyítően édes koktélra tippeltél volna? – jelenik meg egy halvány fintor az arcán.
- Jobb szeretem a testesebb italokat, és a közhiedelem szerint a Whisky a hivatalos bánatot elűző ital, szóval nagyon nem lőhetek mellé ma este.- nézz egy pillanatra borostyán színű folyadékra a pohárban.
- Persze nem biztos, hogy mindenki számára ezt jelenti a whisky.- nézz egy fel nem tett kérdéssel Ray szemébe.

Nem látta a nőt bejönni. Annyira elmerült a saját gondolatai mocsarában, hogy nem igazán nézelődött, maximum a pohara fenekéig, amit aztán rendre újratöltetett. A fejében újra és újra lejátszódott az előbbi veszekedés, nem látszott rajta, de a heve még nem ült le benne teljesen, az éles mondatok friss karcot hagytak a szívén. Az is, amit Kayla mondott, és az is, amit ő. Megbánta már, hogy úgy kirohant, de már nem volt mit tenni. Megtörtént. Ahogy az is meg fog, hogy holnap elrepül azzal a bohóc Dalyvel, és négy napig színét sem látja. Négy nap. Egy egész örökkévalóság lesz, főleg, ha addig a saját bűntudata poklában fog forogni. Érezte, hogy nem haladtak jó irányba a dolgok, de azt már nem látta olyan világosan, hogy mit kellett volna tennie. Azt hitte, ez az utazás majd segíteni fog, de csak újabb vita és ordibálás lett belőle. Ty arca még mindig ott lebegett előtte, nehéz volt kivernie a fejéből, de majd a hétvégén kárpótolja a kölyköt. Ha már úgyis pasis napok lesznek, megadja a módját, hogy elfeledtesse vele. Még az is lehet, hogy leviszi a Rockaway Beachre és megtanítja szörfözni. Kayla úgy sem lesz itthon, hogy közbelépjen…
Ahogy felnézett, a tekintete kereszttüzébe kerülő kék szempár eltérítette a figyelmét, egy pillanatra olyan mélynek és áthatónak tetszett, hogy nem is tudta levenni róla a tekintetét, csak miután a nő elindult, beljebb a pult felé. Mikor a cipősarkak halk koppanással megállapodtak mellette – a bár duruzsló alapzajában is tisztán hallotta –, még nem tudta, hogy egyedül van-e, csak az az egy szál, megrendelt whisky árulta el.
Na de, vajon mit keresett itt egyedül, whiskyt szürcsölgetve? Nem olyan típusnak tűnt.
Ahogy az a lágy mosoly, amivel válaszolt, sem volt olyan megszokott, nem mintha gyakran szólított volna le nőket, de viszonylag gyakran járt ide, ismerte, hogy mentek a dolgok. Míg a lány felült a bárszékre, volt alkalma közelebbről is végigmérni, a felé néző, keresztbefont combok pedig akaratlanul is eszébe juttatták, hogy ma is csupán Kayla köntöséig jutott. Mintha mostanában kerülte volna, hogy hozzáérjen, vajon ez is Daly miatt volt? Vagy csak olyan dühös volt rájuk, és most már mindent belemagyarázott?
Lepillantott a finom kézre, amit a hölgy felé nyújtott, majd újra a szemébe nézett, és viszonozta a gesztust. – Ray. Sok mindenben mernék fogadni, hogy most jársz itt először – jegyezte meg, és figyelte a reakciót. Még nem döntötte el, hogy volt-e kedve beszélgetni, de egy esélyt adott a dolognak, legalább addig is elterelte a figyelmét erről a pocsék napról.
Ahogy a pultos letette eléjük a poharakat, egyelőre nem nyúlt hozzá a sajátjához, inkább a mellette ülőére pillantott. – És nem is whiskyre tippeltem volna – folytatta a rögtönzött megállapítások sorozatát. Kíváncsi volt, hogy mi a nő sztorija, de nem akart egyből ezzel indítani.

"Chemistry is you touching my mind and it setting my body on fire."

A lány egyhangú válaszai, betöltötték a letisztult irodának falait. Nehéz sóhajok, hagyták el a száját, és még nehezebben tudott a szemébe nézni. Nina pedig igyekezett, átható kék tekintetével ostromolni, legalább addig amíg fel nem nézz rá. A fiatal húszas  évei elején járó lány a kezeit tördelte, és annak fájdalmasnak tűnő mozdulatát követte, arcizmainak rándulása. Összepréselte minden alkalommal, az ajkait, hogy hangtalanul tűrje a hirtelen érkező fájdalmat. A nő ismerte az érzést, amikor foggal-körömmel küzdött az érzései ellen, és minél inkább figyelmen kívül akarta hagyni, annál erősebben tört rá, hogy fogytán a levegője.
- kérnék még egy kis időt.- szólal meg halkan a lány, ő pedig bólint. Pár napja volt még csak New Yorkban, és próbálta megszokni a környeztet, ami egykor természetes volt számára is. Most viszont ahogy kilépett az utcára, a  nehezedő sóhajaival egybekötött utcai zaj komponált egy ritmust a fejében,  amely némileg nyugalmat teremtett elméjében. Habár pontosan azért időzítette így az érkezését, hogy fel tudjon készülni a szüleivel való találkozásra, mégis azt vette észre hogy ennek ellenére, még feszültebb. Talán jobb lett volna, ha előbb túl esik rajta. Szerette a szüleit, de egy ponton elérkezett mindig az a bizonyos pillanat, amikor  feszülté vált a helyzet. Ennek a feszültségnek nem volt hangja, egyszerűen csak érezte.
- Claire, nem kell sietned ez nem az a hely.- biztosítja a lányt, hogy ez nem a rohanó tömeg, amiben elveszik sokszor, ami miatt már az is gyötrelmessé teszi neki a mindennapokat, ha valaki ugyanazon a sarkon fordult le mint ő. Megértőn nézz a lányra, az első szavak mindig nehezek voltak.


- Apa, tényleg semmi szükség rá.- billenti oldalra a fejét, hogy a telefont megtartsa az arca és a válla között
- Biztosan?- az apja hangja határozottan csengett, soha nem volt bizonytalan, ezt igazán irigyelte tőle.
- Kaliforniában is egyedül közlekedtem, és már felnőtt nő vagyok..- világít rá a tényre, amire az apja minden alkalommal, csak mérlegelő csendet hagy köztük. Nem akart túlságosan belefolyni egy vitába, főleg nem telefonon keresztül, de a határokat, úgy tűnt muszáj volt már az elején tisztáznia. Kiérezte az ajánlatból, hogy némileg így akarta kimutatni az apai törődést, amiből régen sem szenvedett hiányt, de mostanra már semmi szüksége nem volt arra, hogy apa pici lánya legyen. Amellett, hogy azzal még mindig hadilábon állt, hogy elfogadtassa magával a szülei üzleti pozícióinak, jelentőségét, és jelentését. Ha nagyon nyers akart lenni, akkor ellenkező oldalon álltak. Ami természetesen nem azt jelentette, hogy megromlott a viszonya a szüleivel, de közel sem volt felhőtlen. Gyakran a némaságba burkolt ki nem mondatlan vádak, jobban romboltak. Ezt ő is nagyon jól tudta. De néha nehezebb volt a saját tanácsait megfogadnia. Talán ezért is, érezte annyira mélyen át, amikor válogatott káromkodások között, adják ki a páciensei a feszültséget, ami csak is kizárólag rajta csattant, de nem neki szóltak.
- Anyáddal úgy döntöttünk előbb megyünk haza.- töri meg végül a csendet Mickey.
- Ó..hát ez remek.- csak ennyit tudott kinyögni. Mert fogalma sem volt, milyen lesz hosszabbtávon egymás közelében. Hisz ő sem adott lejjebb határaiból, ahogy az apja sem fog egyszer csak megbékélni azzal, hogy mindent elutasít. Mickey nem kért sokat, csak hogy jelenjen meg egy-egy eseményen. Nina ezt rendre próbálta kikerülni, hisz a munkája kapcsán sem engedhette meg magának. Persze az időhiány csak egy látszatnak megfelelő ok volt. Nehezen tudta még magának is bevallani, de az mellett, hogy hiányoztak a szülei, párosult hozzá a hajthatatlan feszengés, amit öt éves kora hordozz magával. Mickey és Rose mindent megtettek akkor, ami csak lehetséges volt. Valahogy ő mégsem tudott egyszerűen túllendülni azon az estén, ami minden éjszaka kísértette, ha éppen nem vette be a szokásos gyógynövényes altatóját. Ami gyanúja szerint csak éppen annyit ért, hogy eltompítsa a REM fázis szakasza előtt.


Fura érzés volt számára, egy olyan helyen idegennek éreznie magát, ahol felnőtt. Ismerkedve az utcákkal, amiken tiniként megannyiszor átgyalogolt. A sietős léptek már lelassultak, és a tornacipőjének alig hallható slattyogását, egy pár magassarkú váltotta fel, ahogy határozottan koppan a betonon, megtörve a szél süvítő hangját. Ha most valaki megkérdezné, mit keres kint ilyenkor, esélyesen nem mondaná el az igazat, mert túlságosan is bele kéne merülnie, miért riad fel néha éjszakánként. Kellett egy hely, ahol egyedül is lehet meg nem is, így amikor belép a számára ismeretlen bárba. Az első ami feltűnik neki, egy férfi aki közvetlen a pultnál ült. Tekintete áthatóan vizslatja a férfit, olvasni próbált a testtartásából, amely egyszerre volt merev, de ugyanakkor engedett is valamennyit a feszességéből. Figyelemreméltóan széles vállai, olyan erősnek tűntek, hogy szinte mindent elbírhatna, akármivel áll szemben. Akaratlanul is az jutott az eszébe, hogy a kezeit végig simítsa rajta, volt valami a férfiban ami követelte magának a figyelmét. A mellkasától visszafelé indulva végül egyenesen a férfi szemébe nézett. Nem tudhatta mióta figyelte, de a legkevésbé sem zavarta, hogy rajtakapta. Az arca pontosan olyan méltóságteljes volt, ahogy minden vonakodás nélkül a szemébe nézett. Nina apró mosollyal megközelítette az ismeretlen férfi mellett a helyet.
- Jó estét ..Egy pohár whiskyt szeretnék.- érezte magán a férfi tekintetét, égette a bőrét. Az ajkai enyhén megremegtek, kellemesen megborzongott a tekintette alatt. Hozzászokott az alapos szemlélődőkhöz, de nagyrészt nem váltott ki különösebb hatást, a jeges tekintet tulajdonosa viszont merőben más volt.
A kérdése egy ízben söpört végig rajta, és irányította rá a teljes figyelmét.
- Köszönöm nagyon kedves.- mosolyodik el lágyan, majd kecsesen felülve a székre keresztezi a lábait.
- És azt is megengedem, hogy tegezzen. Nina..- nyújtja a férfi felé a kezét egy kifinomult mozdulattal, amely egyensúlyozott a határozottsága, és egy bájos  hölgy finom kézmozdulata közt.