Fantasztikus négyes

Annak ellenére, hogy nem volt túlságosan jó kedvem amikor elindultunk ide, szerencsére ez az érzés mostanra már teljesen megváltozott. Ez részben talán a fűnek köszönhető, de mindképp sokat nyom a latban, hogy a viselkedésem ellenére is ennyire jófej velem Bailey, Thomas nagyon szerencsés, hogy egy ilyen lány egyáltalán érdeklődik iránta. Ezt a megfigyelésem mindenképp meg is fogom osztani vele, majd amikor újra kettesben leszünk.
- Szerintem tudni fogjuk, hogy mihez kezdjünk magunkkal, ha eljön az ideje, de addig is én nagyon örlnék, ha nem baszogatnának ezzel állandóan. Ez az én családomra nézve egyszerűen elképzelhetetlen, néha olyan érzésem van, hogy anyám csak azért szült meg, hogy legyen akinek az életét irányítsa. Úgymond nálunk már születésünkkor eldöntetett, hogy milyen pályára szánnak minket, de ez a gondolat nekem egyre kevésbé tetszik. Egyre inkább azt érzem, hogy a saját utam akarom járni, anélkül, hogy rettegnem kellene a következményektől.
- Tommy nagyon életigenlő, szeret a középpontban lenni. Mi Kershawk enyhén szólva is érzelmi analfabéták vagyunk, nézd el neki, hogyha nem igazán tudja eldönteni mit is akar. Tommy rendes srác, csak néha bizonytalan. nem csoda, ha nem tudjuk megélni és kimutatni az érzéseinket, olyan közegben nevelkedtünk, ahol ez egyáltalán nem divat. De ismerem a testvérem, jobban, mint bárki más és ő egy igazán érzelmes fiú, csak szeretjük túlbonyolítani a saját életünket.
A gondolataim hamar új mederbe terelődnek, amint a fiúk a színpadon  megjelennek és jelenlétükkel teljesen betöltik a teret. Mindig is tudtam, hogy mennyire tehetségesek, hogy csak egy jól irányzott lökés kell és meg sem állnak a siker felefele vezető lépcsőjén. Ez a koncert most nagyon jó alkalom arra, hogy a zenekar nevét Teljesen fepörögve, mint egy kisgyerek a karácsonya mellett ujjongom végig a koncertet, A tömeg szinte egy emberként táncol és énekli az ismerős dalokat, igazán jól megalapozták a hangulatot. Büszke vagyok rájuk. Miután a színpad leürül jobbnak látom, hogy megkeressük a fiúkat és gartuláljunk nekik. Szerencsére Mills ugyanezen a véleményen van, így megragadom a kezét, hogy ismét átverekedjük magunkat a tömegen.
Igen, a fiúk kibaszott jók, jól is néznek ki, a siker szinte el van rendelve nekik, de az a hölgykoszorú, amiben éppen láthatóan igen kellemesen érzik magukat felbosszant. Nem akarom elvenni tőlük az örömét a hírnevüknek, de igazán örülnék, ha a sok szép lány nagyobb távolságot tartan tőlük. Illetve Eddietől, hogy egészen pontos legyek. Nem is gondolom végig, hogy mit cselekszek, csak átvágok a hölgykoszorún, hogy az éppen aktuális rajongóját félrelökve Eddie karjaiba vessem magam. Szerencsére Millie hasonlóan cselekszik, így Tommynak nem tűnik fel a helyzet. Nem tudom, hogy miért érzem magam teljesen felpörögve  a gondolatra, hogy egy kis időt kettesben tölthetek vele. Tekintetemmel követem a másik páros igencsak heves reakcióját egymásnak, majd távozó párosukról Eddire nézek.
- Legyen kettő! Nem úgy néznek ki, mintha hamar végeznének a dologgal vigyorgok rá Eddiere. Thomast ismerve, ha megbolondítják a nők, akkor már egészen biztosan elveszítettük. Nem panaszkodom miatta, akivel szereném az időmet tölteni úgyis itt van mellettem. Megszaporázom a lépteimet, hogy tudjam tartan vele a tempót, amíg végre el nem vegyülünk annyira a tömegben, hogy egyetlen ismerős arcot sem látok a közelünkben. Egy hosszú pillanatig még levegőt venni is elfeljtek, amint két kezével átöleli a derekam, ezzel közelebb vonva magához. Belesimulok az ölelésébe, mintha mindig is a karjaiban let volna a helyem. Tekintetemmel az övét figyelem, imádok elveszni a pillantásában.
- Köszönöm… halvány pírral az arcom két oldalán hálákodom a bókért, de közben egyetlen pillanatra sem mozdulok ki az öleléséből. Karomat inkább óvatosan a nyaka köré csúsztatom. Ehhez egy kicsit lábujjhegyre kell tornásznom magam, de nem bánom. Vele minden olyan természetesnek tűnik.
- Tényleg fantasztikusak voltatok! NAgyon jól néztél ki a színpadon és iszonyatosan büszke voltam rád. Rátok. a tesómra is az vagyok természetesen, de neki bókoljon a csaja, én most csak egy emberre szeretném szentelni az időmet.
- Milyen érzés volt a színpadon?

Megtudom érteni Litat, ugyanakkor arra is rá kell döbbennem, hogy egészen más helyzetben vagyunk. Míg őt állandó jelleggel tolhatják egy úton, amit ő igazán talán nem is akar, addig én kicsit úgy érzem, teljesen megfeledkeztek rólam. Mármint Greg, az apám, aki aligha érdemli meg, hogy így szólítsam, teljes mértékben lemondott arról a jogról, hogy terelgesse az életemet. Anyám meg.. Most nincs abban az állapotban, hogy példaképnek tekinthessem, pedig korábban ő adott erőt az álmaim kergetésében. Vicces, de egy kicsit még irigykedem is, amiért őt állandóan baszogatják, mert lehet őt ez a halálba kergeti, de akkor is valahol a törődés jele. Mindenesetre kedvesen bólintok, amolyan egyetértésképpen, és kitartást kívánva neki.

- Kedvelem. Vallom be neki. Egészen pontosan a miértjét nem tudom, de ha valakinek ismernie kell Tommyt, az csakis az ikertestvére lehet. Másrészt talán ezzel szeretnék biztosra menni a korábbi félreértés tisztázása érdekében, és az az igazság, hogy jól esik végre kimondani valakinek. Bár meggyőződésem, hogy ez még Tommy fülébe visszafog jutni. - De ezt el ne áruld neki. Teszem még hozzá az esélytelenek nyugalmával, nem mintha a múltkori találkozásunk során nem adtam volna már ezt az ő tudtára is.

A koncert, a fiúk, ez a nyüzsgés, ami belengi a teret, tényleg elképesztő, és olyan hatással van az emberre, hogy egészen megfeledkezik mindenről. Így aligha tudom, és igazából nem is akarom visszafogni magam, Litaval együtt tombolok, és élvezem ki minden percét annak, hogy ebben a könnyed, mégis felfokozott állapotban lehetek.

Tisztában vagyok vele, hogy a fiúk most igazán odatették magukat, és igazi nagymenők, de fojtogat a féltékenység, őszintén szólva teljesen felbosszant, amikor Tommy egy csaj mellére firkant. Ez most tényleg komoly? Tudom, hogy nem vagyunk együtt, de úgy lököm félre a csajt, mintha csak így lenne, és azonnal magamhoz vonom, gratulálva nekik. Különösen neki, és amikor szinte a számra érkezik a puszi, kissé ki is ütközhet az arcomra az értetlenkedés, annak ellenére mennyire jól esik ez a megmozdulás a részéről.

Időm sincs megszólalni, csak egy hangos kacagás tör ki belőlem, amikor Tommy a fenekem alá nyúlva felemel. Közben lábaim úgy kulcsolódnak a derekára, mint egy kis makinak, és kezeim átölelik a nyakát.
- Mit művelsz? Teszem fel neki a már ismerős kérdést, hiszen korábban pont ugyanezt kérdeztem tőle, csak többesszámban. Közben a nevetésem nem szűnik, egészen addig, míg a furgonhoz nem érünk, és a lábam alatt érzem a talajt, bár aligha állok stabil lábakon, miután megcsókol.  Úgy esek neki az ajkainak, mintha csak igazolni szeretném, hogy ezt akarom, még nagyon sokszor, csakis vele.

Szinte elvisz a hév, és már igent duruzsolnék az ajkaira, mégis ott motoszkál bennem a gondolat, hogy előbb talán tisztáznunk kéne a helyzetünket.
- Talán? Válaszolom és kérdezem egyszerre, miközben tudom, hogy ez a lehető legbénább megszólalásom a mai nap folyamán, de nem tudom hogyan kezelhetném azt a tényt, hogy rengeteg dolgot nem tud még rólam. Azonban mielőtt teljesen elbizonytalanítanám, újabb csókot követelek tőle, amiből a mondatomban lévő kételyek eltűnnek.
- Nem akarom elrontani a mai estét, mert most meg kell ünnepelnünk a sikereteket, de előbb vagy utóbb, muszáj lesz beszélnünk.. ugye tudod? Mindezt úgy kérdezem tőle, hogy homlokomat az ő homlokához döntöm, végigsimítva az arcán. Nem akarom siettetni, nem is muszáj ezt most megbeszélnünk, de tudom kell, hogy tisztában van a dolgokkal. Azzal, hogy valamerre lépnünk kell, egyáltalán akar-e velem kapcsolatot, vagy ez most egy könnyed kavarás a részéről.

Litanak most tényleg nincs egyszerű dolga. Nehezen vagy inkább semennyire sem tudja úgy kezelni a helyzetet ahogyan kellene, hiszen nem tudja nem magát hibáztatni. Da talán ha elégszer vágom a fejéhez, hogy mennyire hülye, hogy így gondolkozik akkor egyszer majd el is fogja hinni. Vagy nem csak talán majd valakit aki miatt tovább tud majd lépni.
A koncert minden más gondolatot kiöl a fejemből. Csak a tömeg van, a zene, a dalszöveg és mi. Ezen kívül a nagy pillanaton kívül semmi más nem fér már el bennem. Ennek pedig meg is van a hatása, ami pedig nem más, mint az óriási siker. Még hosszú perceken át minimálisan sem bírok leereszteni, amin nem sokat segít az sem, hogy körülzsonganak minket. Csak akkor vagyok képes legalább egy kicsit visszaszerezni az irányítást a figyelmem fölött amikor Mills kicsit sem bajosan és kifinomultan csinál magának helyet mellettem. Őszintén? Rohadtul bejön, hogy ilyen dominánsan követeli ki magának, hogy más ne is lehessen a közelemben.
Látom a szemeiben megcsillanó döbbenetet az első puszi után, de nem is hagyok neki túl sok időt se lehetőséget, hogy túlagyalja a dolgot, hiszen miután Rivera gondjaira bízom a húgomat már fel is emelem Millst, hogy kimenekítsem a tömegből. A kuncogása édes kis csengettyűk hangjára emlékeztet a fülemben.
-Kimenekítelek.-vigyorodok el. Ahogy a derekam köré fonódnak a lábai kicsit elgondolkozom, hogy a furgonba tegyem egyből és ne mellette engedjem le a lábait a földre. Ahogy úgy érzem, hogy áll a lábán az ajkaim egyből az övéire tapadnak. Teljesen meg van veszve az agyam miatta és ezen nem sokat segít a hevesség amivel viszonozza a csókot. A kezem lejjebb csúszik a derekáról a fenekére és egy határozott mozdulattal húzom magamhoz a csípőjét. Ettől meg fogok bolondulni..
Épp csak annyira húzódok el tőle, hogy meg tudjak szólalni, de közben erősen kűzdök a levegőért.
-Talán?-kérdezek vissza sokkal meglepettebb hangsúllyal. Ne már...  Mielőtt azonban kétségbe eshetnék most ő csókol meg engem. Tényleg nem fogok bírni magammal. A testét a sajátom és a kocsi közé szorítva viszonzom a csókot.
Amikor elhúzódik tőlem csak a kipirosodott ajkait tudom figyelni ahogyan megformázza a szavakat és azt ahogyan az ujja végigsimítja az arcomat.
-Mi?-kérdezek vissza reflexből annak ellenére, hogy hallottam mindent.
-Tudom, tudom.-bólogatok végül néhányat amikor a kellő mennyiségű vér visszatér a fejembe és össze tudom rakni az értelmét a mondatainak.
-Kössünk egy alkut..-mondom miután megköszörültem a torkomat, hogy ne legyen olyan reszelősen érces a hangom.
-Az ágyamban alszol és este megbeszéljük a dolgokat.-talán túlbecsülöm a képességeimet, hogy képes leszek bármire is koncentrálni, ha a szobámban lesz, de tényleg beszélnünk kell mostmár. Jó ideje kerülgetjük ezt a dolgot éppen itt az ideje, hogy túlessünk rajta. Kár lenne tagadnom. Akarom őt... és amióta ezzel a ténnyel tisztában vagyok másra nem is tudtam úgy nézni, hogy megkívánjam. Csak ő kell nekem, de beszélnem kell vele a félelmeimről. Az ő döntése kell, hogy legyen, hogy ígyis belevág-e velem. Itt és most azonban nem a legalkalmasabb a helyzet, de otthon lesz annyi nyugalmunk, hogy békében át tudjuk rágni az egészet zavartalanul.
-Így jó?-kérdezem és adok még egy rövid csókot neki. Ha igen a válasz akkor hátrébb lépek és felé nyújtom a kezemet, hogy meg tudja fogni. Itt az idő megkeresni Eddie-éket. Nem akarom túl sokáig a nyakán hagyni Lita-t.. a franc tudja éppen milyen hangulatban van a húgom...
♡

Fantasztikus négyes

Számomra egyáltalán nem volt kétséges, hogy a fiúk tökéletesen megállják majd a helyüket a színpadon, hiszen mindannyiuknak szenvedélye a zenélés és a zenekar. Tommyt látni a színpadon azon kívül, hogy büszkeséggel tölt el, újra kérdéseket vet fel a fejemben, ő színpadra született, nem pedig arra, hogy a szüleink akaratának minden esetben fejet hajtson. Ilyenkor bánom kicsit, hogy nem vagyunk túlságosan lelkizős család, jó lenne tudni, hogy mit is gondol valójában, hogy mit akar kezdeni az életével. Talán majd egyszer rákérdezek. Most azonban a figyelmem és a gondolataimat valaki más tölti ki. Úgy vonzza a tekintetem és a figyelmem, mint egy mágnes. A vidámparkban történtek óta sokszor – az addigiaknál többször- járt a fejemben, alaposan összezavarodtam.
Alig egy pillantást vetek Tommy és Mills párosa felé, mielőtt Eddiet követve elveszünk a tömegben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tölt el izgalommal a tudat, hogy kettesben lehetek Eddievel, még úgy is, hogy talán magunk sem tudjuk mit akarunk kihozni a helyzetből.
Olyan természetesnek hat minden mozdulata, olyan jól esik a közelsége, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Belesimulok az ölelésébe, de szavait alig hallom olyan hangosan zakatol a szívem a mellkasomban. Gondolatok és érzések özönlenek meg, össze vagyok zavarodva, mégsem hat hibának a közelsége. Ahogyan a vidámparkban sem éreztem annak. Akkor azonban a helyzet nem volt megfelelő, mindketten össze voltunk zavarodva a saját szakításaink miatt, most azonban semmi akadálya nincs a közeledésünknek.
- Nagyon. bólintok lelkesen - Színpadra születtetek. megengedhetek magamnak egy kis elfogultságot nem? Elvégre a két legfontosabb srác az életemben az előbb szántotta fel a színpadot. Szórakozottan játszadozom a tarkóján a hajtincsekkel miközben beszél. Széles mosollyal az ajkaimon figyelem őt, iszom magamba minden egyes mondatát. Nem is tudom, hogy mikor láttam őt utoljára ennyire lelkesnek. Örülök annak, hogy ennyire felpörgötte őt az adrenalin, a zenélés öröme.
- Örülök, hogy ennyire jól érzed magad, megérdemlitek a sikert. őszintén remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor ilyen hatalmas tömeg előtt léphettek fel, bízom abban, hogy ez csak az első lépcső ahhoz, hogy a nevüket még többen ismerjék. - Az utolsó dalt nem ismertem, ti írtátok? érdeklődöm már azután, hogy ujjainkat összekulcsolva megindulok vele a sörsátor irányába. Talán a fű teszi, de eléggé kiszáradt a szám, jól is esne egy korty hűsítő, hideg ital. Időm sincs azon gondolkodni, hogy mit szeretnék inni, mert Eddie kezébe veszi az irányítást és nagyon úgy tűnik, hogy egészen más tervei vannak velem. Nem panaszkodom miatta. Olyan hirtelen vágódunk át az amúgy nem kicsi tömegen, hogy fel sem tudom mérni a helyzetet, hátam egy fa törzsének nyomódik és a következő pillanatban már ajkai az enyémet keresik. Nem tudtam, hogy lehetséges valaki iránt ezt érezni, nem ismertem még azt a szenvedélyt, amit pillanatok alatt ébreszt bennem. A visszatartott  levegőt megkönnyebbülten fújom ki, miközben közelebb simulok hozzá, hogy viszonozhassam a csókját. Mindkét karommal átölelem a nyakát, úgy bújok hozzá, hogy a legkisebb távolság is megszűnjön kettőnk között. Szinte kapkodom a levegőt miután szétválnak ajkaink, nehezen tudok magamhoz térni újra. Hatalmasakat pislogva pillantok rá, szinte már várom, hogy megismétlődik mindaz, ami a vidámparkban is.
- A tesóm még várhat egy kicsit a legutolsó ember jelen pillanatban akire gondolni akarok az Tommy. Ő minden bizonnyal most ugyanezt csinálja Millievel, kétlem, hogy ezekben a pillanatokban ránk gondolna. Ezúttal én kezdeményezek, mindkét kezemmel belekapaszkodom a dzsekijének gallérjába, hogy közelebb vonjam őt magamhoz. Lábujjhegyre pipiskedve csókolom meg hacsak nem tol el magától. Most azonban sokkal intenzívebben és szenvedélyesebben ízlelem ajkait, mint az előbb. Most az egyszer önző módon magamnak akarom őt és ezt a pillanatot is. Mindenki más várhat. Amikor újra elhúzódom tőle fejem a homlokának támasztom.
- Mostmár mehetünk...

Nem sorolnám magam azok a lányok közé, akik féltékenységükben önző módon nem akarnak osztozni valakin, most mégis olyan birtokló vágy tör rám, amit egyenlőre magam sem tudok hova tenni. Hiszen én és Tommy nem vagyunk szerelmesek, legalábbis ez így eddig soha nem volt még kimondva, ahogy az sem, merre tart a kapcsolatunk. Mert valljuk be, már a csókok előtt is zavaros volt a barátságunk, de miután teljesen összekuszáltunk mindent a legutóbbi találkozásunk során, aligha mernék fogadni arra, hogy mi ketten ellentudnánk állni annak a vonzalomnak, ami egyre inkább magával akar rántani minket.

Történetesen ez okozza bennem az izzó féltékenységet is, amitől el szégyellhetném magamat, és talán még hatalmába is kerítene ez az érzés, ha Tommy reakciója nem arról árulkodna mennyire élvezi a harciasságomat, azt ahogyan dominánsan követelem a karjai közt lévő helyet. Az már csak hab a tortán, bár okoz némi zavart, amikor a szám szélére érkezik a puszi, de mielőtt túl agyalhatnék mindent, úgy emel fel és menekít ki a tömegből, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog köztünk. Az őszinte nevetésem pedig arra engedheti következtetni, hogy én ezért a húzásárt mennyire odavagyok.

Valahogy el is éri, leginkább ajkaival az ajkaimon, hogy megfeledkezzek mindenről, és mindenkiről, egyedül ő és én létezünk most. Ki használom a lehetőséget, elengedek minden olyan kételyt, ami általában éket szokott verni ilyenkor közénk, és visszacsókolom. Nem finomkodok, nem egy lágy csók ez, sokkal inkább egy éhes, ami azóta erre vágyik, mióta utoljára érezhettem ezt az eszemet elvesztő vágyat iránta. Aligha segít a derekamra sikló keze, ami követelőzően a fenekemre siklik, és olyan közel húz magához, hogy az még inkább feltüzel. Mindkét karommal a nyakába kapaszkodok, mintha csak ez által még inkább magamhoz vonhatnám, és miután ajkaink egy pillanatra elválnak egymástól, az eddig visszatartott lélegzetemet próbálom visszanyerni. Mert igen, ettől a fiútól még a lélegzetem is el áll.

Mindezek ellenére, magam sem tudom, hogy vagyok képes ellenállni, és nem egy igent suttogni az ajkaira, hanem egy talán, egy aligha biztos választ adni a kérdésére. Mert bizony akarom, ott akarok aludni nála, de vissza kell térnem a valóságba, hogy az a védőbuborék előbb vagy utóbb kipukkan, és amikor ez bekövetkezik, lehet ez az egész már nem lesz ennyire fontos számára. Nem hazudtam neki, mindig ezzel nyugtatgatom magam, ugyanakkor elhallgattam előle információkat a jelenlegi életkörülményeimről, ami ha kitudódik, könnyen megsértve érezheti magát. Igazából nem is tudom mitől félek annyira. Mert attól nem, hogy ítélkezne, ez sokkal inkább arról szól, hogy magamat akartam ezáltal védeni, megjátszani azt, hogy minden rendben az életemben, és nem változott meg semmi.

Az alku hallatán, elkezdem ingatni a fejem, hogy ez egy borzalmas ötlet, de közben vigyor költözik az ajkaimra, mert nem is ő lenne, ha nem próbálná meg elérni valahogy azt amit akar. Amit valójában mi akarunk, de nehéz elképzelni, hogy ketten egy ágyban, majd pont beszélgetésre szánná az időt, és amennyire eltudja érni nálam, hogy beinduljak tőle, már az én ellenállásom is kétségessé vált.
- Te valahogy mindig eléred, amit nagyon szeretnél. Jegyzem meg neki, egy sajátos igent megfogalmazva, majd miután egy rövid csók erejéig még kiélvezhetem ajkainak ízét elfogadom a felém nyújtott kezét. Azonban ahelyett, hogy kéz a kézben visszasétálnánk a többiekhez, visszarántom úgy, hogy most az ő háta simuljon a furgonhoz.
- Én még nem pecsételtem meg az alkut. Súgom az ajkaira, miközben arcát a kezim közé fogom, majd hátravezetem a tarkójára és megcsókolom. Eleinte lágyan, finoman, majd hevesen, és mielőtt végleg itt ragadnánk, lassan eltávolodok tőle.
- Most már mehetünk. Szedem össze magam, és adok még egy puszit az arcára, majd összekulcsolom vele a kezem, hogy megkereshessük a többieket.

Egyelőre kéz a kézben sétálunk, az egész annyira hihetetlen, és szinte rettegek mikor leplez le Rivera, miután újra összejön a bagázs. Amint sikerül megtalálnunk őket, elengedem a kezét, mert zavarban vagyok, bár az arcomra van írva mennyire boldog vagyok, amiért kettesben lehettem vele.
- Na Lotti, iszunk egy Baileyst? Kérdezem a korábbi nézeteltérésünkre utalva, de bízom benne, hogy veszi a lapot, és egy jót nevetünk az egészen.

Mills akár a lelkére is vehette volna, hogy mennyire el vagyok merülve az értünk rajongó lányok koszorújába, ami valljuk be talán jogos is lehetett volna a részéről a korábbi húzásaimat tekintve, ehelyett azonban a harcot választja és nemes egyszerűséggel utat tör magának kisajátítva minden figyelmemet a puszta közelségével. Nem is gondolkozok túl sokat egyszerűen magammal ragadom őt, hogy ne követhessen minket annyi tekintet.
A korábbi adrenalinnal jóformán lecsillapodni sincs ideje se lehetősége a testemben, hiszen olyan készségesen simul a kezeim közé és fonja a nyakam köré a karjait, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb viselkedésünk egymás közelében. Lehetne.... lehetne ez a normális, a magától értetődő, ha egyszerűen képes lenne benőni a fejem lágya. Egyre nehezebben hallgatok az észérvekre, hogy miért nem lenne szabad ezt csinálnom... hagynom, hogy a szívem egyetlen emberért dobogjon. A játszmák, a kötetlenség engem védelmeztek páncélként, hogy még véletlenül se furakodhasson be senki a legbelsőbb körbe, ahol már nincs más csak a remény, hogy a másik nem ártó szándékkal érkezett.
Mégis ahogy ajkai az enyémekre tapadnak úgy érzem mintha lyukat ütne a mellkasomon, hogy elfoglalhassa azt a szentül őrzött helyet a szívemben. Bassza meg... mégsem bírok leállni. Csak erősebben kapaszkodom a testébe, mintha semmi sem számítana... és talán így is van..
Mégis.. egy suttogásnyi talán a válasza, amit nem hagyhatok. Ma nem... MÁR nem. Szükségem van rá jobban, mint bármi másra ezen a világon és ezt azt hiszem itt az ideje belátnom. Nem bírnám mással látni, nem tudnám elengedni... akkor viszont itt az ideje, hogy a sarkamra álljak és tegyek valamit. Nem fog megbántani... Ő Mills... hogyan is tenné? Nem szenvedett volna velem ennyit, nem nézte volna el a sok baromságomat, ha ő nem gondolná komolyan. Nem... fog... bántani.
Mégis szükségem van arra, hogy majd az éjszaka leple alatt a karomba foghassam és akkor suttoghassam a fülébe, hogy készen állok arra, hogy közelebb engedjem magamhoz, hiszen akarom őt.. és feltétel nélkül bízom benne.
Hiába ingatja a fejét az ajkai már mosolyra görbülnek, így lassan ezt már én is megengedem magamnak. Persze erős bennem a kétely, hogy mennyire leszek képes a komoly témák átbeszélésére fordítani a figyelmem, de azt is tudom, hogy Mills nem az a lány lesz az életemben, akit elköteleződés nélkül bármibe is belevinnék. Így is rettenetesen féltem az eddig kialakult kapcsolatunkat. De talán tényleg itt az ideje kockáztatni.
-Ez egy igen?-kérdezek vissza meglepetten.
A csók után elfogadja a kezemet, de hiába lépek egyet az ellenkező irányba már húz is vissza. A szemöldökeim feljebb emelkednek a meglepettségtől. Válaszolni, reagálni egyáltalán nincs időm csak arra, hogy viszonozzam a csókját és a dereka köré fonjam a karjaimat magamhoz ölelve törékeny testét és a szemeimet lehunyva merülök el ajkai becézgetésében. Ahogy lassan távolodni kezd én úgy hajolok egyre előrébb, hogy minél később váljunk szét egymástól.
Szó nélkül csak bólogatok és a kezét fogva követem akármerre is vezessen. Fülig érő szájjal vigyorgok miközben sétálunk egészen addig, amíg a többiek láttán el nem enged azonnal. Jó... hát végülis még nem beszéltük meg a dolgainkat.
Vigyorogva pillantok át Mills feje fölött Riverára majd át is verekszem magam mellé.
-Bocs..-mondom neki halkabban, hogy csak ő hallja majd egy célzó pillantást vetek a húgom felé majd újra Eddiere emelem a tekintetem.
-Mit iszunk?-kérdezem kicsit megvonogatva a szemöldökeimet. Azért csak bulizhatnánk még egy kicsit ha már sikerült így kimozdulnunk.

Fantasztikus négyes

Talán még soha életemben nem élveztem ennyire a tűzzel játszani, mint ezekben a lopott pillanatokban. Most még ráérünk azon gondolkodni, hogy mit rejteget nekünk a jövő, hogy mi ez az egész, ami észrevétlenül itt van kettőnkkel, most nem akarok aggódni Tommyn, vagy egyáltalán azon, hogy bárki megláthat minket. Eszembe sem jut, hogy mennyire könnyedén kapnak szárnyra a pletykák, most egyedül csak Eddie tölti ki a gondolataimat. Nem volt túl sok kedvem bulizni a mai nap során, de ez a véleményem mostanra teljes mértékben megváltozott. Már a koncert is teljesen felpörgetett, de azt hiszem az igazi andrenalin löket amitől hevesebben kalapál a szívem a mellkasomban az Eddie csókja. Talán azért, mert tudat alatt már elég régóta vágytam rá, vagy csak a lebukás veszélye miatt, vagy a titkolózás izgalma miatt, esetleg minden együtt, már régen túl vagyok azon a ponton, hogy tisztán tudjak gondolni. Nem itt és nem mellette. Ha rajtam múlna, egyszerűen csak megfognám Eddie kezét és olyan messzire szaladnék vele ahol már nem folytogató a lebukás veszélye, ahol nem terelik el a figyelmünket, nem nyüzsögnek körülöttünk emberek, ahol értelmesen tudunk beszélni végre. De nem teszem, helyette inkább csak elhúzódom tőle, hogy visszemehessünk a többiekhez.
- Rendben bólintok kérdését hallva, tekintetem összefonva az övével, majd összekulcsolva ujjainkat sétálok mellette a tömegben. Nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy képes legyek úgy tenni, mintha az imént semmi nem történt volna. Megjátszani, hogy percekkel ezelőtt még nem életem legszebb pillanatait éltem meg. Nem tudom, hogy mi is van pontosan közöttünk, de az biztos, hogy mielőtt bárki is tudomást szerez róla, előbb egymással kell tisztázni a dolgokat. Amint megpillantom a tömegben a tesóm elégedett fejét kihúzom ujjaimat Eddie kezéből és egy-két lépést elhátrálok tőle. Ahogy elnézem Mills és Tommy párosát elég egyértelmű, hogy nem csak mi használtuk ki tökéletesen a rendelkezésünkre álló időt, hanem ők is. Bevallom, a döcögős kezdés ellenére ez a lány egyre szimpatikusabb, még most sem értem teljesen, hogy hogyan köthetett ki egy olyan balfék mellett, mint Tommy. Szerethető balfék, de ez a tényeken mit sem változtat. Belekarolok Milliebe miközben az említett sátor felé vesszük az irányt.
- Legyen mondjuk kettő, a vendégem vagy! nevetek én is rá, és igazán örülök, hogy a kezdeti hisztimet képes volt elengedni és nem maradt benne sérelem. Talán még nem késő bebizonyítani neki, hogy nem vagyok annyira kiállhatatlan, mint amennyire próbáltam elhiteteni az elején. Felvont szemöldökkel, „ez most komoly srácok?” pillantással fordulok a két jómadár irányába, de tekintve, hogy most semmi nem ronthatja el a kedvem megjegyzéseiket inkább elengedem a fülem mellett.
- Ne irigykedjetek fiúk! bökök fejemmel én is a szemmel láthatóan jól szórakozó srácok felé. - Szerintem búcsút mondhatunk a Bob féle spanglinak mára. ha még egyáltalán lapul valami a zsebében és nem szívták el már az agyukat is.
- Szóval fiúk, mit isztok? Mindenki a vendégem egy körre. pillantok rá a fiúkra miközben meg is érkezünk az italrendelés helyszínéhez.

Egyáltalán nem józan, még csak nem  is megfontolt gondolkodásra vall, ahogyan követelem magamnak Tommy karjaiban a helyet, hiszen jogom sincs hozzá, most valahogy ez az egész nem érdekel. Egyes egyedül az lebeg előttem, hogy kettesben lehessek vele, mert megállás nélkül rá gondolok, és hiába a marcangoló kérdések, hogyan működhetne ez köztünk, a vágy, ami hozzá vonz sokkal erősebb.

Egy részem ezért is örül annak, amiért a szó szoros értelmében kicipel a tömegből, én meg készségesen simulok a karjai közé, és akkor sem szándékozom elszakadni tőle, miután újra talajt érnek a lábaim. Az egész olyan természetesnek tűnik, ahol nincs helye a túlgondolásnak, egyszerűen csak sodródnunk kell. Itt most nincs: DE!

Ha van is, akkor ajkai az ajkaimon elterelik erről a figyelmem, mert azok újra és újra táncba hívnak, és ellenkezhetek, viszont túl tökéletesek, hogy ne akarjak belőlük többet. Ezért is nehéz okosan dönteni, ellenkezni, miközben ő már az együtt alvásról beszél, előttem meg sorra pörögnek le a lehetséges forgatókönyvek. Aligha hiszem, hogy egy ágyban, olyan könnyedén menne nekünk a fontos, felmerülő kérdések kiaknázása, neki nemet mondani már mégsem olyan egyszerű feladat.
- Igen. Erősítem meg végül pont ebből kifolyólag, mert már túl régóta fojtom vissza a vágyaimat, és túl régóta tart, hogy puha, mégis veszélyes csókjait ne érezhessem.

Az a rövid csók pedig, amit ad, mielőtt visszatérnénk a többiekhez, még véletlenül sem elég, ezért veszem át végül az irányítást, és szorítom a hátát most én a furgonhoz, majd ajkai után kapok. Tommy valahogy mindig is így hatott rám, de állandóan próbáltam tagadni előtte és magam előtt, most viszont végre szabad utat engedhetek ezeknek az érzéseimnek, amik állandóan az érintését követelik. Ahogy pedig viszonozza a csókot, és a derekam köré fonja a karjait, aligha tudok elszakadni tőle, de tudom, ez az este most nem csak a miénk. Majd később.. és én igyekszem ezt kivárni, miközben eltávolodok tőle, és kéz a kézben elindulunk a többeket megkeresni.

Lássuk be, nem ez lenne a legmegfelelőbb időzítés, hogy mindenki szeme elé tárjuk, hogy együtt vagyunk, miközben még meg sem beszéltük a dolgainkat, ezért is eresztem el végül a kezét, még az előtt, hogy valaki rajta kapna minket. Holott szerintem mindenki számára világos, hogyan töltöttük el eddig az időt. Mégis valami azt súgja, hogy ne bízzam el túl hamar magamat, és még mindig könnyebben kezelem, ha én döntök úgy, hogy nem kézen fogva ejtjük meg a találkozást a többiekkel, mintha Tommy eresztené el az enyémet. Az valahogy túlságosan fájna, és pontosan ez adja az aggodalmat, mennyire rosszul eshet ez neki is. Ugyanakkor még mindig nem tudom biztosan, hogy mi a terve kettőnket illetően. Bárhogy nézem, hiába a sok szenvedélyes csók, mi ketten még mindig nem beszéltünk túl sok mindenről, ami ezen könnyedén, pofán vágósan változtathat.

- Tud jól viselkedni is? Válaszolok kérdéssel Rivera kérdésére, miután megtaláltuk őket, mert valljuk be Tommy számomra még mindig inkább veszélyes, mint jó. Ettől függetlenül iszonyatosan élvezem, de tartok tőle, hogy egyszer még megégetem magam amiatt, ahogyan ő a lányokat.. újabban srácokat kezeli. Ettől függetlenül rákacsintok Tommyra, mert nem szeretném, hogy magára vegye, ez inkább volt egy költői kérdés, mintsem választ várjak rá. Esetleg később, Tommy szájából. Az ő szája meg tudjuk hol járt az imént.

Egyébként Rivera szavaiból kiveszem, hogy ők ketten Litaval sem unatkoztak ez idő alatt, de egyelőre nem tiszta mi van köztük, esetleg Tommy miről tud vagy miről sem, így feleslegesen nem áll szándékomban belepofázni. Inkább rájuk hagyom. Túl friss még Tommy húgával a kapcsolat, és nem is indult túl zökkenőmentesen, inkább őt elterelve kérdeznék rá, ha úgy adódik.

- Tudtam, hogy rád számíthatok. Kacsintok rá közben Litara, mert egyszerre megint mindenki elkezdett beszélni, és mégha nem is vagyok biztos abban, hogy ez így van, valami azt súgja, mi még jóban leszünk, miután a kezdeti félreértések tisztázódni látszanak.
- A Bob féle spangli.. Kár érte.. Mondom ezt lebiggyesztett ajkakkal, miközben az italaink nyomába eredünk, de talán jobb is, hogy az nem ad majd plusz egy löketet, amikor egyébként sem én szoktam a nagy piázós, nemhogy a nagy füvezős lenni. Valljuk be anyám megzuhanása óta, régen volt már, hogy ezeket a tudatmódosító szereket a segítségemül hívjam.

Nem tudom, hogy mi kellene ahhoz, hogy ellen tudjak állni neki. Nem véletlenül védtem magamat eddig az ilyen jellegű kötődésektől, de vele szemben egyszerűen tehetetlen vagyok. Egyszerűen vonz magához és minden falam a porba hull előtte, így egyre kevésbé próbálok küzdeni ellene. Talán egyáltalán nem is kellene. Adhatnék egy esélyt ennek az egésznek. Amíg haza jutunk még bőven lesz lehetőségem ezen rágódni. Ma választ kell neki adnom... meg persze magamnak is, mert ez a folyamatos őrlődés egyszerűen kicsinál.
Nehezen szakadunk el egymástól. Még azután is nehéz, hogy visszahúz magához és folytatást követel, amibe természetesen gondolkodás nélkül benne vagyok. Már nem marad bennem kérdés afelől, hogy ő pontosan annyira szenved értem, mint fordítva.
Jó lenne folytatni, de félő, hogy akkor ma már tényleg nem mennénk vissza Eddiékhez, így kézenfogva indulunk vissza megkeresni a többieket és ez teljesen természetesnek tűnik számomra valamiért. Talán ezért is lep meg egy kicsit, amikor végül ő engedi el a kezemet, bár ez egyébként teljesen jogos még akkor is ha valahol mélyen azt kell mondjam, hogy szar érzés. Még nem beszéltük meg a kettőnk ügyét és jobb ha erre négyszemközt kerítünk sort. Egy kézfogás talán már elég okot adna arra, hogy a többiek mindenáron belekérdezzenek a dolgainkba.
-Mind a ketten kapjátok be...-nézek Eddie-re majd Millsre.
-Egyébként igen tudok jól viselkedni.. csak olyankor kevésbé vagyok szórakoztató.-vonom meg a vállaimat majd átverekszem magam Eddie mellé, hogy bocsánatot kérjek amiért lepasszoltam neki Lita-t.
-Ja... el tudom képzelni.-lököm meg egy kicsit a vállammal Eddie vállát. Biztos tök jó lehetett neki a húgomat pesztrálni, amíg szerintem pontosan tudta, hogy mit művelünk Mills-el.... de azért tényleg jó haver, hogy bevállalta a gyerekfelügyeletet, hogy én szórakozhassak egy kicsit.
Követem Eddie tekintetét Tod és Bob felé, akik a jelek szerint máris lelkesen élnek minden lehetőséggel, amit a friss hírnév nyújt. Mármint főleg Bob a két csajjal... Todnak egyébként is így nézhetnek ki az estéi... egyedül egy spanglival táncolva teljes világbékével a szívében.
-Baszki... azért ez durva..-bólintok néhányat elismerően.
Lita megjegyzésére még egyszer Bobék irányába pillantok majd megvonom a vállamat.
-Részemről semmi irigykedés.-hátulról átölelve Millst húzom a hátát a mellkasomhoz és az államat a vállára támasztom. Gyakorlatilag át sem gondolom teljesen ezt a mozdulatomat, csak megteszem.
-Én egy sört kérek. Még nem akarok annyira lealjasodni.-pillantok a húgomra. Valamennyire észnél kellene maradnom, hogy tényleg képes legyek majd érdemben beszélni még ma Mills-el... arról nem is beszélve, hogy illene tudnom viselkedni, így hogy megbeszéltük, hogy velem fog aludni. Nem kellene teljesen elveszítenem a kontrollt. Hirtelen ér a megvilágosodás és a tekintetemet Eddiere kapom.
-Mondjuk baszki... Eddie! Te mehetnél szórakozni. Szingli vagy.. biztos találsz most egy lelkes rajongó csajt, aki minden szívfájdalmadat elfeledteti. Vagy kettőt. Édeshármasod még úgysem volt.-vonogatom meg egy kicsit a szemöldökeimet, mintha életem legjobb ötletét közölném vele éppen. Az biztos, hogy egyből kiverné a fejéből Jess okádék húzását, hogy megcsalta. Bár a tököm tudja. Ilyen jellegű szívfajdalomban nem igazán van tapasztalatom. De egy jó szex legalább stresszlevezetésre elég lenne neki.

Fantasztikus négyes

Az enyhe kifejezés, hogy össze vagyok zavarodva, nem vagyok tisztában azzal, hogy mi a csoda történik most velünk, hogy mi ez az egész és miért érzem magam ennyire boldognak. Nem vagyok nagy szakértője a pasi lelkeknek, még a saját érzéseimmel is sokszor viaskodom, így nem akarom elkiabálni vagy netán elbízni magam. Eddie már évek óta a tesóm legjobb barátja, MI is barátok vagyunk, nem lehet, hogy mindezt kockára tegyük komolytalanul. Azért bízom abban, hogy lesz majd lehestőségünk még ma megbeszélni a dolgainkat, hátha mindketten kicsit tisztábban látjuk majd a helyzetünket. Abban szemmel láthatóan egyetértünk, hogy a csoportunk másik két tagja nem szerezhet tudomást semmiről, legalábbis addig nem, amíg mi magunk között nem tisztázzuk az érzéseinket.
Megpróbálok teljesen természetesen viselkedni, amikor újra a többiek társaságában vagyunk, de elég csapnivaló színésznő vagyok, nem könnyű megjátszani magam. Szerencsére Mills jelenléte segít abban, hogy kissé elterelődjenek a gondolataim. Igazán helyes lány, örülök, hogy a tesóm életének része. Talán ő végre jó hatással lesz rá és segít kicsit lenyugodni Tommynak.
- Miért? Szoktál szórakoztató is lenni? vágok vissza egy kicsit a folytonos piszkálásai miatt. Testvérek vagyunk, szinte már születési kötelezettségünk, hogy szívjuk egymás vérét, amikor csak esélyünk van rá. Ettől eltekintve nagyon szeretem őt. Utálom, amikor megjátsza az agyát, és úgy csinál, mintha ténylegesen segítségre és védelemre szorulnék. Oké, a elmúlt héten kicsit szétcsúsztam, de bennem is Kershaw vér csörgedez, ami nem hagyja, hogy olyan könnyen feladjak bármit is.
Ha nem ismerném a testvérem azt mondanám, hogy szerelmes. Esküszöm, én még soha életemben nem láttam őt ennyire gyengéden és szeretettel viszonyulni bárkihez is. Nem tudom, hogy Mills mivel érte el ezt nála, de az biztos, hogy egy zseni a csaj.
- Nocsak, a méltán híres Thomas Kershaw megkomolyodni látszik? szórakozottan megveregetem Mills vállát. - Minden elismerésem, megszelidítettél egy csimpánzt. Annyira röstellem, hogy a találkozásunk pillanatában csúnyán viselkedtem ezzel az egyébként tündéri lánnyal, csak azért, mert megmagyarázhatatlan okból kifolyólag elöntötte agyam a féltékenység. Tommy valahogy sosem tudja, hogy mikor kell hallgatni, tökéletesen képes arra, hogy egyetlen mondattal zavarba hozzon maga körül mindenkit úgy is, hogy észre sem veszi. Megtorpanok a mozdulataimban, kikerekedett szemekkel nézek előbb Tommyra, majd Eddiere is. Oké. Minél előbb beszélnünk kell, mert ez a szituáció egyre kellemetlenebb lesz mindkettőnk részére.
- Fogd már be Kersahw! Muszáj neked mindig a hülyeséget nyomatni magadból? Eddie nagyfiú, el tudja dönteni, hogy kivel mit akar csinálni és én sem vagyok hároméves, nem kell nekem pesztra. Nem akarom, hogy bárkinek is feltűnjön, hogy kicsit hevesebben reagáltam Tommy szokásosan idióta megjegyzésére, ezért inkább az italok megrendelésére összpontosítok. Hallom Eddie megjegyzését, és bár szívem szerint felajánlanám a társaságom a furgonig, az előbbi megjegyzések után inamba szállt a bátorságom és inkább csendben állok a sorban. Hát, ez eléggé el van cseszve. Kezemben egy tálcára pakolt italokkal térek vissza a társaságba alig pár perc múlva.
- Egy-egy sör a fiúknak nyújtom feléjük a műanyagpoharat. - Egy kis Baileys meg egy—egy sör a bevállalósabb csajoknak. nyújtom Mills felé is a saját italát, majd ha összekoccintottuk a kisebb poharainkat én már döntöm is magamba a saját italomat. Valhogy ki kell bírni ezt a pár órát.
- Nos, akkor lesz fű vagy nem lesz? nézek hol Tommyra hol pedig Eddiere. - Mi is elsétálhatunk Mills-el a furgonig ha nincs hozzá kedvetek! Ugye? nézek rá a lányra.

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen már nem keresel magyarázatot, csak elfogadod, és elengeded az összes olyan tényezőt, ami aggodalomra adna okot. Hátra dőlsz, beleveszel a pillanatba, azokba a finom csókokba, aminek ízében nincs helye a túlgondolásnak. Éppen ezért nem agyalok, de miután visszatérünk a többiekhez, és elmúlik a kettesben töltött élvezetes perceknek a varázsa, nem merek mindent a szemük elé tárni, miközben még bőven akadnak megválaszolatlan kérdések kettőnket illetően. Csak valahogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas.

Az elterelés valójában pont ezért jókor is jön, és hangosan nevetek fel a csipkelődéseken, a két fiú ugratásán, majd Lita becsatlakozásán, amiről Eliot a bátyám jut eszembe. Hiszen mi sem szebb a testvéri, szeretetből jövő baszogatásnál.
- Mindenesetre ez most elég szórakoztató. Célzok itt az élcelődésükre, és a banda két másik tagjára, akik sajátos módon élvezik ki a ma este lehetőségeit.

Hazudnék ha nem érne váratlanul, amikor a többiek szeme láttára egyszer csak a hátam Tommy mellkasához simul, és állát a vállamra támassza, mert nem egészen számítottam tőle ilyen lépésre, mégis szorosan belekapaszkodok ölelő karjaiba. Talán már amúgy is mindenki tudja, mivel elég nyilvánvaló, és nehezemre is esne, ha az este hátralévő részét, tőle távolságot tartva kellene kibírnom. Azt hiszem nem is lennék képes rá, így különösen jól esik, hogy ő teszi meg ezt a gesztust, amivel természetesen azonnal sikerül ránk terelnie mindenki figyelmét.

Ha pedig figyelem, a Kershaw testvérek komolyan megdolgoztatnak ma, mivel korábban Tommy, majd most Lita tesz olyan kijelentéseket, amikbe egészen belepirulok, mégha a csimpánz hasonlatra nevetésben is török ki.
- Szerethető fajta csimpánz. Kacsintok rá Litara a vállveregetése után, és végig simítok Tommy karján, mialatt bízom benne, hogy kihallotta a mondandóm lényegét, amit magam sem tudok miért pont most, mindenki előtt vállalok fel. Biztos a csókja, ami megrészegít.

Kicsit örülök, és megkönnyebbülök, amikor végre elterelődik rólunk a szó Eddie szingliségére célozgatva, de nem igazán értem miért nem olvas a sorok között Tommy, hogy a húga és a haverja között valami alakulóban van. Most vagy én gondolok bele többet, vagy ő van teljesen vakon, mindenesetre még mindig úgy érzem, hogy ez nem az én dolgom. Ráadásul, ha titkokról van szó, akkor előbb saját magam kéne megvizsgálnom.
- Nagyon helyes Rivera! Itt az ideje, hogy bulizzunk végre egy jót. Támogatom az ötletében, hogy velünk maradjon, mert a főnök baszogatásán kívül, ami munkaidőben történik, nem sok lehetőségünk volt még időt együtt tölteni, ha a metróutazást nem vesszük ide. Most azonban végre kötetlenül kikapcsolódhatunk.

Továbbra is elpoénkodjuk az időt a srácokkal, amíg Lita megérkezik a tálcányi italokkal, és koccintás után lehajtom a Baileyst, ami mint eleinte gúnynév, lehet becenévként rajtam is ragad. Belekortyolok a sörömbe is kíséretként, majd Litara emelem a tekintetem a kérdését követően.
- Részemről mehetünk. Bólintok mosolyogva, és kiszakadok Tommy öleléséből egy szájra puszit adva neki, mintha csak bátorság lett volna abban a rövid italban, majd belekarolok Litaba, hogy elinduljunk a furgon irányába.

Vázolom Tommy húgának, hogy ma náluk alszom, mert szeretném, ha nem érné váratlanul, vagy kellemetlenül, ráadásul úgy érzem igazi barátság alakulhat ki köztünk, amennyiben mindketten így akarjuk. Egy kis csajos csevegés után, visszatérünk a fiúkhoz, és az este folyamán nem csak a fű kellő hatásait, hanem a koncert és a társaság felfokozott hangulatát élvezzük. Akárhogy nézem ez egy igazán fantasztikus négyesnek látszik kialakulni.