Distance

Már legalább egy órája fekszem a napozóágyon a tűzű nap suagarai alatt duzzogva, amiért a pasim egy idióta. Napszemüvegem a szememen, eltakarva a benne lángoló haragot. Nem ezt beszéltük meg, nem így voltunk megegyezve és nagyon nem szeretem, ha a hátam mögött szerveszkedik. Tiszteletelnség és nagyon úgy jön ki, mintha csak azért jött volna át, mert itt kedvére bulizhat a barátaival. Azokkal a srácokkal, akiket én nem is igazán kedvelek és akiket nem hívtam.
Mindig megkapom, hogy ünneprontó vagyok, ezért nem mondtam semmit, nem küldtem őket el. Mosolyogva bekapcsoltam a zenét és úgy teszek, mintha ez teljesen normális lenne. Rick kihasznált és látszólag ez teljesen normális neki.
- Gyere már be a vízbe baby úszik hozzám közelebb és felkapaszkodva a medenc szélén egy kis hideg vizet spriccel rám.  - Tök jó a víz Mutató és hüv hüvely ujjam közé fogom a szemüvegem keretét feltolva a homlokomra, hogy rápillantsak az elégedetten vigyorgó pasimra.
- Majd később, most inkább napoznék engedem vissza a szemüveget a szememre és próbálom kizárni a háttérben böfögő, hangosan röhögő idiótákat. A telefonom ritmikus zenéje rángat vissza a valóságba. Szemem sarkából látom Tommy felbukkanó nevét a kijelzőn. Felveszem a készüléket.
- Mi a picsa Lita? Te bulit tartasz? felsóhajtok. Biztosan ő is tisztán hallja a háttérben Eminemet. - Az igen! Büszke vagyok rád! szinte látom elégedett vigyorát.
- Ha csak ezért hívtál leteszem. sóhajtok fel. Ha valakinek, neki tudnia kell nagyon jól, hogy kifejezetten idegengedem a házibuliktól.
- Nem, nem. Figyu, nem ugranál át a kávézóba Eddie-ért? Ma nekem kellene utána menni, de elhúzódott az edzésem. Derült égből villámcsapásként hasít belém a tudat, hogy végre egy hét után láthatom Eddiet. Elmosolyodom már a puszta a gondolatára is.
- Rendben, elugrom érte. De Tommy, nem vagyok a sofőröd oké? méltatlankodom, de az igazság az, hogy jelen pillanatban semmit nem csinálnék szívesebben.
- Rick! Figyu már, elugrom Eddiért és hozunk egy kis sört még rendben? Addig ne szedjétek szét a házat egy rendben cicám választ odaböfög nekem mielőtt fejest ugrik a medencében. Látszólag nem érdekli, hogy éppen mi van velem és ez kifejezetten rosszul érint.

A tűzpiros mercedes kabrióm a következő pillanatban már Brooklyn felé tart. Imádom amikor a menetszél a hajamba kap.
A város ilyenkor borzasztóan forgalmas, Manhattan és Brooklyn között szinte halálosan unalmas a távolság. Minden egyes piros lámpát sikerült elkapnom, arról nem is beszélve, hogy alig találtam szabad parkoló helyet a kávézó közelében. Megigazítóm türkízkék ruhámat amit csak gyorsan felvettem a fürdőruhámra és belépek a kávézóba. Tekintetem azonnal megakad a pult mögött álló fiún. A szívem két ütemmel gyorsabban dobban a mellkasomban, a gyomrom pedig egész kicsire zsugorodik.
- Hello! lépek közelebb a pulthoz. Jobb kezemmel felkönyökölök rá, Kék íriszeimmel az ő tekintetét keresem. - Tommy megcsúszott az edzéssel úgyhogy én jöttem, remélem nem bánod. Miközben beszélek felhúzom magam az egyik viszonylag magas bárszékre, jobb lábam elegánsan keresztezem a ballal.
- Mikor végzel? Van még időd egy jeges kávét csinálni nekem? forgatom meg telefonom az ujjaim között. - Amúgy sincs nagy kedvem sietni vissza, Rick egy idióta. felsóhajtok.
- Meg sört is kell vennünk valahol. beszélek, mintha az életem függne tőle.

Distance

Eddig nagyon úgy tűnik, hogy a mai napom legjobb része az, hogy eltölhetek néhány órát Eddievel, mindenkitől távol. Vele valahogy minden egyszerűbb. Teljes lelkesedéssel vártam ezt a napot, de tényleg. Amikor Rick éppen nem viselkedik idióta macsóként, akkor nagyon figyelmes, kedves és jó hallhgatóság. Szeretek vele lógni, még úgy is, hogy elég sokszor nincs közös témánk, ezt nem tartom feltétlenül problémának, nem kell mindig beszélgetni. Mostanában azonban mintha teljesen megváltozott volna, látszólag nem szívesen tölti velem az idejét és ez elszomorít.
Dühös vagyok, amiért az engedélyem nélkül a házamba csődítette a kosárlabda csapatot, és elkeseredett mert egyetlen pillanat alatt felrúgott mindent amit mára terveztem. Általában szeretem a meglepetéseket, de nem az ilyen jellegűeket. Nagyon érzem, hogy előbb vagy utóbb kénytelen leszek beszélni Rickel, de az biztos, hogy ez a nap nem ma van. Ma egyszerűen csak szerettem volna a pasimmal lenni, mint egy átlagos tizenhat éves tinilány, de most helyette azon kell gondolkodnom, hogy honann szerezzek sört az idiótáknak.
Eddiet látni mindig örömmel tölt el. Egy pillanat és érzem, hogy ismét feltöltődök energiával és mintha minden probléma amin az előbb agyaltam apróság lenne csupán. Rámosolygok.
- Felmentő sereg egy személyben. Jelen! emelem magasba mutatóujjam mielőtt leülök a magasított székre. Ahhoz képest, hogy mennyire kényelmetlennek tűnik, nem is olyan rossz. Mutatóujjammal egy kilöttyent vízfoltban körözök.
- Én szívesen meghallgatnám azt a dalt. én vagyok az első számú rajongójuk. Minden alkalommal büszkén tombolok az első sorban amikor koncerteznek. - Lefogadom, hogy edzeni is csak azért jár, hogy beújítson magának valakit, ugyanis a vézna kis izmain nem látszik az edzés nyoma. kacsintok rá cinkosan Eddiere. Tényleg nem látni a sok gyúrás eredményét, nem hazudok.
Unottan könyökölök fel a pultra és tekintetemmel figyelem minden egyes mozdulatát. Ahogyan lépésről lépésre lassan elkészíti és összerakja a kért kávét.
- Na és jobb itt, mint a fagyizóban? érdeklödöm csak azért, hogy megtörjem a pillanatnyi csendet.
- Miért lepődik meg ennyire mindenki azon, ha bulit tartok? Tommy is úgy csinált, mintha valami csoda történt volna. - Egyébként igen, de nem szándékosan. és nem is jó szívvel természetesen, de mostmár nincs visszút, valahogy kibírom.
- Ha Bronx-ig kell menni azért, hogy ne süljek fel ezzel az idióta bulival, akkor ám legyen. vonom fel a vállam. Legalább megismerem azt a bizonyos fickót, aki a fiúknak segít az ilyen jellegű dolgok bonyolításában. A pulton álló papír pohárból kiveszek egy szigorúan környezetbarát papírból készült szívószálat. - Azt a sok műanyagot el kellene már tűntetni. mutatok a többi ócska, műanyag szívószálra jelentőségteljesen.
Fogaim közé fogom a szívóka végét és kortyolok a jeges ínyencségből. Felsóhajtok.
- Igen, ott van nálunk, amikor eljöttem éppen fejest ugrott a medencébe. mutató ujjammal a szívószálat mozgatom. - Úgy volt, hogy az egész napot együtt töltjük, mert holnap elutazik a szüleivel a nyár végéig. pillantok rá Eddiere mielőtt folytatom. - De a mellékelt ábra azt mutatja, hogy nincs kedve hozzám, vagy unja a társaságom, mert áthívta a kosaras srácokat. Nem akartam ünneprontó lenni már megint, úgyhogy belemnetem a buliba. fonom ajkaimat ismét a barna szívókára, hogy belekortyoljak a kávéba. - Úgy érzem, hogy kihasznált és nem miattam jött, hanem már előre leszervezte ezt a hülye partit a hátam mögött. pedig ha szólt volna, hogy ehhez lenne kedve, meggyőzhetett volna.
- Nincsegykistejszínhabod? kérdezem a szívószállal a számban. - Egyébként őstehetség vagy. utalok arra, hogy igencsak ízletes lett a kávé.
- Arra gondoltam amúgy, hogy jelentkezem a suli újsághoz fotósként. Úgy tudom most hiányban vagy vele. Mit gondolsz?

Distance

Mindig szívesen töltöm az időmet Eddievel – kivéve persze, amikor az idióta ikrem hülyeségeit kell hallgatnom közben- de most, kifejezetten örülök annak, hogy Tommy rám bízta ezt a feladatot. Sikerült egy egészen rövid ideig megfeledkeznem arról, hogy Rick egy áruló és hogy nem úszom meg azt a bulit, amihez egyébként semmi kedvem.
- Ha ma próbáltok jövök én is. Viszem a kis könyvem és bekuckózom a kanapéra. Nem fogok zavarni, ígérem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy minél rövidebb legyen a buli vagy ha nem is, én minél hamarabb megszabaduljak tőle. Vele együtt az áruló pasimtól is, mostmár nem is vagyok szomorú, hogy hosszú hetekig nem találkozunk.
Mondtam már, hogy mennyire imádom, hogy vele bármiről tudok beszélni? Hogy érti a vicceimet, egyformán gondolkodunk. Mosolyom szélesedik miközben hallgatom őt. A pultra támaszkodva közelebb hajolok hozzá, mintha olyan hatalmas titkot osztana meg velem.
- Tudtaaam! Szegény Kylie, a nyakába kapott egy lihegő kiskutyát. szeretem a tesómat, nem akarok én gonoszkodni vele, vagy a hátamögött gúnyolni, ez inkább csak egészséges testvéri rivalizáció és piszkálódás. Ha bármire szüksége lenne azonnal számíthatna rám, és tudom, hogy ez fordítva is igaz. Bár mostanában eléggé eltávolodtunk egymástól egyelőre ezt nem érzem katasztrófának.
- Azt kell mondanom, hogy te vagy a hibás. Csodálkozol, hogy türelmetlenek és folyton vissza járnak, amikor ilyen isteni kávét csinálsz? Én is itt ücsörögnék egész nap, ha nem félnék attól, hogy rám unsz. átnyúlok a pulton hogy megérinthessem kézfejét, amolyan bíztatásként. Már nincs sok a suli kezdéséig, addig már fé lábbal is kibírja. - Mindjárt vége. a mai napnak, és az itteni szolgálatának is összességében, nemsokára a tinik fura kis életét élheti tovább és csak hétvégente visszacsöppeni a kávégépek világába. Vagy akkor sem, ki tudja.
Újabb kortyot fogyasztok a kávémból mielőtt válaszolok neki.
- Hidd el, hogyha tehetném most megfognám a kezed és kiautóznánk a városból, messzire, hogy még a buli gondolata is magunk mögött hagyjuk. felsóhajtok - De...már annak is örülök, ha segítesz sört keresni és a támaszom leszel, hogy ne kapjak idegösszeomlást. Szép is lenne, ha  megszökhetnénk a világ elől, addig amíg ennek a hülye napnak vége nem lesz és új lapokkal nem indulhatunk neki a hajnalnak. De azt hiszem Tommy és Eddie anyukája is szívrohamot kapnának közben. Nagyon hízelgő, hogy ennyire kiállna értem. Tudom, hogy talán kérnem sem kellene és mindnekit pikk pakk elküldne oda ahonnan kibújt, de nincs szükség rá. Egy bulit még kibírok. Hálás mosolyt küldök neki, szerencsés vagyok, hogy a barátom.
- Áh, nem kell. Hagyd csak. Majd szép lassan eltűnnek. legyintek a feltevésre, bár azért csábít a panaszkönyv gondolata, csak nem gondolom, hogy bármi is változna néhány sortól egy füzetben. - Egyáltalán elolvassa bárki azt a könyvet? ezt csak úgy mellékesen kérdezem, már a szívószállal a számban. Imádom ahogy az ízek összeérnek a számban.
- TEJ-SzíN-HAB artikulálok immár a szivóka nélkül. Hátha így jobban sikerül megértenie, hogy mit is szeretnék. Nem mintha így nem lenne isteni, de most cukorsokkot akarok. Egyébként is minden sokkal jobb ha van rajta tejszínhab.
- Én törzsvendég lennék nálad az biztos. kacsintok rá vigyorogva. De tudom, hogy ezt ő hosszútávon képtelen lenni csinálni. Neki hatalmas álmai vannak és keményen is dolgozik értük, ha valaki, ő megérdemli a sikert.
- Aha. motyogom az orrom alatt - Elgondolkodtam rajta. Úgyis szeretek fotózni, így legalább haszna is lenne. Feltéve ha nincs más jelölted persze. Kinél kell jelentkezni? még nem volt teljesen biztos a dolog a fejeben, de hogyha Eddie tényleg belemegy a dologba, akkor már első napon beadom a jelentkezésem. A fúiskolai jelentkező lapon jól fog mutatni a dolog. Nem jobban mondjuk, mint a Kershaw név mögötti pénz.
- Oké pillantok távolodó alakja után, majd visszafordulok a kávém maradékához és egyáltalán nem nőiesen szörtyögöm fel azt ami maradt belőle. Egy szalvétával megtörlöm a szám szélét és szórakozottan játszadozom a szívószálakkal. Körbenézek, hogy meggyőződjek arról, hogy senki sem figyel, előre hajolok a múanyag szívószálakig és egy gyors de elegéns mozdulatal megfogom őket és a táskám mélyébe rejtem. Majd megszabadulok tőlük. A visszatérő Eddire pillantok ártatlanul.
- Segíthetek mosogatni?

Distance

- Jól hangzik, de félő, hogy Tommyt elviszi az agyvérzés, ha még ebbe is belepofátlankodom. A sztárságot meghagyom neki. bár mi tagadás Eddievel szívesen vokáloznék bárhol és bármikor. De számomra nem jelent annyi a zene, mint nekik, én sokkal jobban szeretem hallgatni és élvezni a tehetségüket.
- Jessica is ott lesz? kérdezem kíváncsian. Nem titok, hogy nem kedveljük egymást és nem szívesen találkoznék vele sulin kívül, ha egyszer nem muszáj. Azt sem értem, hogy Eddie hogyan képes egyáltalán szóba állni vele – az egyéb dolgoról nem is beszélve- , de nem az én dolgom megkérdőjelezni a döntéseit. Akkor sem, ha iszonyatosan zavar.
- Bevallom azt még tényleg nem kóstoltam, de nem is számít, nekem ez lesz a kedvencem. koronázom meg egy mosollyal a mondatomat. Szeretem, amikor jókedvű, kifejezetten szép a mosolya és olyan könnyű elveszni a tekintetében. Mindig megtörténik. Most is. Csak akkor térek vissza a valóságba, amikor megszakítja a szemkontaktust. Zavaromat leplezve újabbat kortyolok a feketébe. - Mondták már, hogy nem tudod fogadni a bókot? utalok az előbbi szóváltásunkra. Egy köszönöm is elég lett volna.
Szemforgatva hallgatom a monológját a kapcsolatomról, Rickről. Tudom, hogy nem szívleli, ahogyan azért sem rajong, hogy ő a pasim, de azért az mégiscsak érdekes, hogy pont ő beszél, ő sem a párválasztás nagymestere ami azt illeti.
- Beismerem, hogy Rick néha tényleg eléggé tapló tud lenni, de azért nem olyan rossz, mint gondolod. Adj neki egy esélyt, hogy megismerd. igazából magamat is szeretném meggyőzni a szavaim igazáról, mert jelen pillanatban eléggé kétségbeesett vagyok ami a kapcsolatomat illeti. Az önbizalmam is szépen megtépázta az, hogy kettesben töltött program helyett mindenkit odacsődített a megkérdezésem nélkül. Talán tényleg nincs semmi hátsószándék a dologban csak nem gondolta át mielőtt cselekedett.
- Nem kell senkit rugdosni sehonnan. Megleszek. De tényleg. Ha ott leszel sokkal elviselhetőbb lesz az egész. őszintén hálás vagyok azért, hogy ennyire védelmezni akar. - Na meg persze Tommy is jön haza nemsokára. Megleszek. direkt nem mondom, hogy hívja át ő is a macáját, ha szeretnéd, még az ő óriásira pumpált mellei hiányoznának a medence látképéből.
- Kösziiiii lelkesedek fel, amikor telenyomja végre a kávémat tejszínhabbal. Mutató ujjam belemártom a hab tetejébe, majd a számhoz érintve az ujjamat, nyelvemmel ízlelem meg a fehér habot. Tökéletes. Szerintem képes lennék tejszjnt enni tejszínnel, nagyon szeretem. Megismétlem az előbbi mozdulatot, ezúttal ajkaim közé fogom az ujjamat és úgy tüntetem el róla a habos finomságot. Kicsit belefeledkezem a saját gondolataimba, Eddie szavait hallva térek vissza a valóságba. Rápillantok.
- Akarok hajolok hozzá közelebb, mintha valami nagy titkot súgni a fülébe, majd habos ujjammal rákoppintok az orrára. - Sok mindent akarok talán túlságosan sokat is. Olyat is, amit nem szabadna. Visszadőlök a székembe. - Először is azt, hogy minél gyorsabban lépjünk le innen. veszem számhoz az italt és egy jó nagy adagot kortyolok belőle.
- Megköszönöm, ha szólsz néhány szót az érdekemben. ígérem, én leszek a legjobb fotós bólintok szavait hallva, majd visszafordulok a kávémhoz. Sok minden kavarog a fejemben, nem is tudnám minden érzésem és gondolatomat szavakba önteni. Össze vagyok zavarodva, nem értem, hogy miért dobog hevesebben a szívem és nem tudm, hogy hirtelen miért érzem magam ennyire zavarba. Amíg egyedül maradok befejezem a kávémat, a szívószál végével már csak a maradék habot lapátolom a számba.
- Szerinted nem tudok mosogatni? szalad fel a szemöldököm a homlokom közepére sértődötten. Igaz, nem sokat mosogattam életem során, de nem lehet olyan nehéz.
- Engedj oda Rivera, majd én megmutatom neked. pattanok le a székből, majd mint aki jól végezte dolgát néhány másodperc múlva már a pult mögött állok, a poharakkal teli kagyló előtt.
- Hol van az a szappan amit rá kell nyomni? Tudod, amitől habos lesz? tanácstalanul nézek körbe a kupiban. -Egyébként a mosogatógép sokkal gazdaságosabb és kevesebb vizet fogyaszt. jegyzem meg csak úgy mellékesen, a kagylónak támaszkodva.

Distance

- Ahaa préselem ki ajkaim között a rövid választ. Nem tudom, hogy miért hoztam egyáltalán szóba a csajt, talán csak kíváncsi voltam Eddie válaszára. Arra mégsem kérdezhetek rá nyíltan, hogy mennyire komoly a dolog, ami köztük van. Az túlságosan ciki lenne.
- Tudom, hogy szeret ott lenni a koncerteken, gondoltam elhívod a próbára is. valamit mondanom kell, mert még a végén túlságosan nagy gyanúba keverem magam a némaságommal. Eddie tudja, hogy nem a szívem csücske a „barátnője,” bár igazából, Jessica nem sok embernek lopta be magát  a szívébe. Hogy Eddienél ezt hogyan érte el az kérdéses még számomra is.
További fölösleges szócsata helyett inkább a kávémra koncentrálok, abból baj nem lehet.
- Egy kis önbizalmat, por favor. nem kezdem el sorolgatni az erényeit, mert nem szándékozom túlzásokba esni, pedig ha valaki, ő igazán megérdemelné, hogy dícséretben részesüljön. Remélem, hogy anélkül is tudja, mit gondolok róla, hogy kimondanám: tehetséges, sokszínű, nagyon okos. A napom fénypontja rendszerint az, amikor beszélhetünk egymással. Tudom, hogy az életeben egyszer még sokra viszi majd, mert az éles eszéhez, kitartás is párosul. Önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám fancsali arckifejezését látva.
- Pedig lehet, hogy meglepődnél nézek rá jelentőségteljes arckifejezéssel. Szó mi szó, ő és a pasim nem ugyanabba a kategóriába tartoznak, de azért szerintem lenne esély arra, hogy megtalálják a közös hangot. Amennyiben Eddie képes szemethúnyni afelett, hogy Rick tényleg nem a legélesebb kés a fiókban, néha nagyon modortalan és eléggé sajátos módon kommunikál, de vannak neki is jó tulajdonságai. Ha akar nagyon figyelmes tud lenni, gyengéd, jó hallgatóság és szórakoztató. A humorérzéke a legvonzóbb tulajdonsága. - De nem fogok erőszakoskodni természetesen. én sem szívesen pacsiznék le Jess-el, úgyhogy eszem ágában sincs nyomást gyakorolni Eddie-re. Nekem bőven elég, ha ő megmarad az én barátomnak, Rick-nek vannak haverjai éppen elegen.
- Micsoda botrány lenne! imitálok felháborodott arckifejezést. - Még a végén Tommy nem tudna két hetente partit rendezni, nem hagyhatjuk, hogy csorba essen a hírnevén. Én nem bánnám, hogyha a közeljövőben nem kellene több hangos bulit elviselni a lakásunkban, de hát erről nem is nagyon merek álmodozni. Addig nem amíg Thomas-al egy fedél alatt élek. Esélytelen. Szerintem az én szociális képességeim is hozzá kerültek az osztódás során.
Imádom az extra tejszínhabot és ezt nem is próbálom leplezni, teljes odaadással fogyasztom, kóstolgatom, ízlelem az édességet. Néhány röpke percig teljesen elragadtatom magam, belefeldkezem a pillanatba. Hátradőlök ültömben amikor realizálom, hogy talán kicsit túlságosan teret engedtem a bennem lakozó huncutságnak, és, hogy leplezzem a pillanatnyi zavaromat belekortyolok a kávéba.
- Jólvan, jólvan...türelmesen várok. sóhajtok bele a tejszínhabos kávéba. Nem sietek vissza a buliba az tény, de azért jó lenne a lehető leghamarabb visszaérni, hogy a sok barom ne verje szét teljesen a lakást, azért anyáék nagyon kiakadnának.
Vegyük ezt a mosogatást a mai nap kihívásának. Ami másnak természetes, az nekem ismeretlen terep, de nehogy azt higgye Eddie, hogy kifog rajtam néhány koszos pohár. Elszántan robbanok be a pult mögé, de elég csak szétnéznem, hogy elbizonytalanodjak. Ezt persze nem mutatom ki Eddie előtt. Tanácstalanul, de még mindig elszántan keresem azokat a dolgokat, amik a segítségemre lehetnek ebben a feladatban, de be kell vallanom, hogy kissé feladta most nekem ez a leckét.
Közelebb lép hozzám, mellkasa alig érinti a vállamat, nekem mégis le kell hunynom a szemem, mert a közelsége teljesen megszédít. Veszek egy mély levegőt.
- Kösz a gyorstalpalót Eddie. fordulok hátra a vállam fölött, széles mosollyal. Az illata még mindig az orromban van. Mindenképp el kell kerülnöm, hogy teljesen idiótának tűnjek, hogy rövid hezitálás után megfogom a szivacsot és jó sok mosogatószert nyomok rá. Megengedem a csapot.
- A főnököd egy idióta lehet jegyzem meg csak úgy magunknak miközben kissé esetlenül gyömöszölöm bele a habos szivacsot az egyik pohárba. Körbe-körbe forgatom a tisztításra alkalmas tárgyat az üvegen. A víz hatásától az előbb rányomott tisztítószer olyan sok habbá változik át, hogy nem is látni mit csinálok pontosan. Egyik poharat követi a másik.
- Mit szólsz Rivera, megy ez nekem nem? pillantok rá ismét a vállam fölött. A csurgó víz ide-oda spriccel miközben egy keskenyebb poharat próbálok kimosni. Még az arcomra is jut a citrom illatú habból.
- Segítesz is valamit, vagy ott fogsz álldogálni?

Distance

Megkönnyebülten elmosolyodom. Tudni, hogy Jessica nem lesz részese a zenekar – Eddie –életének a kelleténél jobban. Bár, ha valaki engem kérezne már így is a kelleténél jobban benne van, de nem az én dolgom, hogy véleményt alkossak vagy beleszóljak más dolgába. Egyenlőre annak örülök, hogy nem kell egy levegőt szívnom a csajjal az olyan eseményeken, mint a zenekar próbája.
-Legjobb lesz, ha meg sem szólalok lakatolom le a számat a képzeletbeli lakattal és a nemlétező kulcsot a hátam mögé dobom. Tényleg azt gondolom, hogy Eddie nincs kellőképpen ösztönözve és dícsérve, de nem akarok túlzásokba esni úgyhogy befogom a számat.
Nem gondolnám, hogy Eddie és Rick örökre szóló barátságot fognak kötni valaha, nemes egyszerűséggel azért, mert két teljsen különböző világ és nagyon nehezen lehetne közös pontot találni kettejüknek. De azért egy esélyt megérdemelne a dolog, tényleg meglepő fordulat lehetne a dolog vége. Minden elképzelésem ellenére azonban jobbnak látom nem feszegetni ezt a témát, nem fontos, hogy ők összehaverkodjanak.
Visszafordulok a maradék fekete felé, hogy a végét már szürcsölve fogyasszam el. Teljesen feltöltött energiával ez az ital, az extra tejszínhab és nem utolsó sorban Eddie. Tekintetem összefonom az övével, amikor ismét felkönyököl a pultra velem szemben. Legszívesebben beletúrnék a hajába és megcírogatnám az arcát. Mielőtt azonban ostoboságot csinálnék ujjaimat összekulcsolom az ölemben. Itt biztonságba van.
- Nem utálom mindig. vallom be őszintén. Vannak alkalmak amikor engem is örömmel tölt el, nekem is le kell vezetni a feszültséget, de ez a bulik számát nézve igencsak elenyésző összeg.
- Legtöbbször kívülállónak érzem magam az ilyen bulikon. Olyan vagyok, mint egy ufó. alkoholt ritkán és nagyon keveset fogyasztok, emiatt elég nehezen értjük meg egymást a seggrészeg fiatalokkal. Az egyetlen dolog, ami tényleg kikapcsol és örömmel tölt el ezekben a bulikban az a tánc. Akkor képes vagyok kikapcsolni az agyam és átadni magam a ritmusnak, a zenének, feltöltődöm boldogsággal.
Hirtelen ötlettől vezérelve állok be a pult mögé mosogatni, már már dacolva vele és saját magammal is, bebizonyítani azt, hogy képes vagyok mosogatni. Végülis emberek milliói csinálják nap mint nap, nem lehet olyan nehéz. Rögtön az első másodpercekben segítségre szorulok, de mint mindig, most is számíthatok Eddie segítségére. Teljes odaadással próbálok megbírkózni az előttem álló feladattal, de elég nehéz dolgom van, mert Eddie közelsége teljesen megzavarja a fejem. Nehéz a munkámra koncentrálni, amikor ennyire közel van hozzám és ilyen eszeveszett késztetést érzek arra, hogy megérintsem. Csak egy kicsit.
- Majd otthon besegítek Elisa-nak mosogatni. Elisa a házvezetőnőnk már évek óta. Nagyon szeretem őt, szinte már családtagként tekintek rá. Azt viszont nem tartom teljesen elképzelhetőnek, hogy ezentúl ketten fogunk mosogatni, azért annyira nem jó buli. Hátrapillantok az ajtó nyitódását hallva és én is megpillantom azt az illetőt, aki egyszemélyes felmetőseregként érkezik Eddie helyére. Megtörlöm a kezem az egyik kézügybe kerülő konyharuhában.
- Akkor én kint megvárlak. dobom vissza az anyagot a pultra, majd magára hagyom a srácot a pult mögött. Magamhoz ölelem a táskámat, majd magam mögött hagyva a helyiséget kisétálok a parkoló autómhoz. A vezetőülés helyett azonban az anyósülést foglalom el. Lábaimat a műszerfalra nyújtom és a visszapilalntó tükörben figyelem a közeledő alakot.
- Te vezetsz, dobom oda neki a kulcsot ahogyan közelebb ér.

Distance

Eddie mellett minden annyira egyszerűnek tűnik, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy együtt vagyunk a kávézóban, beszélgetünk, mosogatunk és a világ minden problémája megszűnik. Talán így is van, talán ez a kegtermészetesebb dolog csak mi szeretjük túlbonyolítani a dolgokat.
- Ha kiérdemled majd elmondom hajolok hozzá közelebb és suttogom szavaimat neki a láthatatlan kulcs misztikus helyét illetően. Illata az orromba kúszik, említettem már, hogy mennyire szeretem ez az illatot? - A bókokat is ki kell érdemelni, nem osztogatom őket csak úgy vonom fel a vállam. Rámosolygok. Nagyon szívesen bókolok neki reggeltől estig ha azt akarja és még hazudnom sem kellene.
Fiatalok vagyunk, mikor bulizzunk ha nem most? Én néha mégsem vágyom rá, túl sok az ember, túl nagy a zaj, nem akarom a legtöbb hétvégémet idióta bulikra pazarolni. Máskor meg semmire nem vágyom jobban egy kis zenénél, táncnál és annál, hogy körülöttem forogjon a világ.
- Köszönöm Eddie. rá mindig számíthatok még az olyan hülyeségekben is, mint a bulik. Ő az én egyszemélyes szuperhősöm.
Beállok mosogatni, mert még azért is meg akarom mutatni, hogy én is képes vagyok rá, habár nem vagyok rászorulva, de mindig jó, hogyha egy plusz képesség birtokában vagyok. Amilyen egyszerűnek tűnik pontosan annyira fifikás a dolog, ez erőteljes gyakorlást igényel.
- A sokk az biztosabb felbevetek miközben vizes kezem beletörlöm az egyik tisztának tűnő rongyba - Főleg azért, mert ott a mosogatógép. el tudom képzelni, hogy mennyire megkönnyíti a munkáját, a víz sporlását már meg sem említem, a mosogatás folyó vízzel pazarlás.
Nem tudom, hogy mennyi ideig várakozom kint az autóban, de amjg ezt teszem van időm gondolkodni. Nem értem, hogy mi a gond velem. Miért érzem ennyire furán magam, amikor Eddievel vagyok? Miért akarok kihasználni minden egyes pillanatot vele tölteni? Miért szorul össze apró gomolyaggá a gyomrom amikor csak rám mosolyog? Nem lenne szabad így érezzek, ilyeneket gondoljak. Ő Eddie, a tesóm legjobb  barátja, nekem pedig ott van Rick. A visszapillantó tükörben figyelem ahogy felém tart. Kedvem lenne megölelgetni.
- Tuti. Bízom benned. De gyere, ugorj be, menjünk. már így is túl sokáig hagytam magára a lakásban a bulizó nemvárt vendégeimet. Csendben ülünk egymás mellett miközben Bronx felé gurulunk. Napszemüvegem a szemembe húzom, feltekerem a rádió hangerejét és ujjaimmal csupasz combomon dobolok a zene ritmusára. Szerencsénk van, mert a forgalom nem nagy így hamar megérkezünk az egyáltalán nem bizalomgerjesztő parkolóba. Leveszem a szemüveget, hogy jobban felmérjem a zűrös kinézetű alakot az autó mellett.
- Kösz... figyelem ahogy Eddie a csomagtartóba pakolja a két méretes hordót. - Héé... próbálom megszólítani az illetőt. - Sörös fickó! valahogy meg kell szólítanom ha már a nevét nem tudom. - Én fizetem a sört. Mennyi lesz? nem akarom, hogy Eddie emiatt a buli miatt esetleg adósságba verje magát.

A fura incidens után a parkolóban nem igazán volt kedvem beszélgetni Manhattan irányába, főleg azért nem, mert Rick percenként zaklatott az üzeneteivel.
- baaaaabyyyyyy kiabál bele a levegőbe amikor megjelenünk a medence partján. Nem túl szolidan magához ölel, rámarkol a fenekemre majd csókot nyom az ajkamra.
- Szevasz haver! fordul Eddie felé - Már azt hittem lenyúltad a csajom! megveregeti Eddie vállát röhögve - Csak viccelek. Hol van a sör? dörzsöli össze a tenyerét. Egyszerre érzem magam kellemetlenül és szeretnék elsüllyedni a föld alá. Fejemmel a hordók irányába bökök, amit éppen most hozott fel a személyzet két tagja. Egy ezaz kiálltással magunkra maradunk.
- Egy italt? pillantok Eddiere.

Distance

- Pontosan tudod te, hogy mi a módja... sőt, néha úgy érzem, hogy sokkal jobban ismer engem, mint én saját magamat. Néha olyan érzésem van, mintha olvasna a fejemben, tudná mikor mire gondolok, mire vágyom.
Egyedül nem merészkednék ilyen környékre az már biztos, ez a Billie figura is elég ijesztően néz ki. Tudom, hogy Eddie és én merőben más környékről, más társaságból származunk, más életet élünk és másképp állunk meg a lábunkon, de nem hiszem, hogy ilyen emberekkel kellene találkoznia. Nem fogom szóvá tenni vagy rákérdezni, mert nem az én dolgom, de féltem őt. Fényes jövő áll előtte, amiben az ilyen fura kinézetű figurák nem hiszem, hogy segítenék.
- Elnézét, Bill! javítom ki magam gyorsan - Szóval Bill, állnám a számlát. Hosszabb ideig tart a fejben számolás, mint azt eredetileg elképzeltem, valami azt súgja, hogy néhány dollárt rászámolt a költségekre, de nem bánom, átadom neki a kért összeget, hogy minél hamarabb magunk mögött hagyjuk végre ezt a környéket. Visszahuppanok az autóba.
- Nem, nem ez az én bulim, az én költségem. Már így is sokat segítettél. érintem meg köszönetképp a combját. - Milyen kapcsolatod van ezzel a Billel? Nem túl bizalmgerjesztő fickó Eléggé külső alapján ítélő idiótának érzem magam, de valami belső ösztön azt súgja, hogy nem lehet megbízni a hozzá hasonló alakokban.
Hát szemmel láthatóan a buli már eléggé felfokozott hangulatban mire megérkezünk, mintha többen is lennének, mint amikor elmentem. Ricknek sajátos hozzáállása van a kapcsolatunkhoz, a dolgokhoz úgy összességében, de tényleg tartom magam ahhoz, hogy jó ember. Ez nem mindig látszik, de az. Eddie rám kacsint, én pedig érzem ahogy elvörösödöm, olyan vörös lesz arcom két oldala mint egy kosár piros alma. Rámosolygok, de, hogy leplezzem zavaromat a medence mellett sütkérező idegeneket figyelem.
- Csak szeretnéd Rivera veregeti meg a vállát Eddienek mielőtt üvöltve elvonul a sörért. Felsóhajtok. Értem, hogy miért nem lehetséges, hogy Eddie megkedvelje Ricket, két teljesen különböző világ.
- A vodka jó ötlet. Szerzek poharakat. indulok meg a konyha felé - Ha nem jelentkezel öt perc múlva jövök és kimentelek, nehogy megfulladj a lábszagban. felnevetek. Elég gyenge próbálkozás a feszültség feloldására, de azért próbálkozom.
- Eddie! Kérlek nézz be a szobámba is, nem akarom, hogy malackodjanak odabent. minden alkalommal azon idegeskedem, hogy privát bulit tartanak a szobámban, az ágyamban. Brr...
A konyhában viszonylag nagy a zűrzavar, a vendégeim azt hiszik, hogy nekik mindent is lehet, én pedig jó képet vágok ehhez. Kinyitom a hűtő ajtaját, szerencsére a narancslé nem csúszik nekik, úgyhogy magamhoz is veszem a kartondobozt, majd a szekrényből elveszek még két tiszta poharat.
Kimegyek az odakint partizókhoz és leülök az egyik pihenőszékre. Tekintetemmel a tömeget figyelem, mindenki jól érzi magát.
- Szolid partiról volt szó Rick! Ez már túl sok ember...felét nem is ismerem, kik ők? pillantok rá az időközben mellém telepedő pasimra, aki idegesítően a nyakam próbálja éppen felfalni.
- Ez csak egy kis buli baby, lazíts!
- Rick kérelek, hagyd abba! Ezt nem akarom. próbálom lerázni magamról.
- Tényleg nem tudsz szórakozni Kershaw? Csak most az egyszer az én kedvemért! Muszáj mindig ilyen fapunciként viselkedned?

Distance

Nem tisztem beleszólni abba, hogy Eddie kivel és miért töti az idejét úgyhogy nem marad más választásom, mint egyszerűen elhinni, hogy amit mond igaz. Hogy a látszat csal és ez a bizonyos szomszéd nem valami drogos, alkoholista fazon, hanem egy egyszerű szomszéd, akivel Eddie jóban van.
- Akkor nem aggódom. nincs ok amiért ne hihetnék neki, úgyhogy nem is lovagolok tovább ezen a témán. Szerencsére már magunk mögött hagytuk a környéket és Billt is, remélhetőleg nem fogok sokszor találkozni ezzel a fickóval.
Tényleg nincs sok kedvem ehhez az idióta bulihoz, lassan meg már a saját pasimhoz sincs. Miatta kell elviselnem ezt a sok embert a házamban, ő vislekdik úgy, mint egy igazi tuskó és ő volt az aki a kettesben eltölthető délutánt lecserélte egy idióta bulira. Azt érzem, hogy kihasznált. Szóvá is fogom tenni neki ezt, de nem most, most úgy látom nincs akivel értelmesen beszélni. Az ő gondolatai csak a pia körül forognak. Néhány másodpercig figyelem ahogy Eddie alakja eltűnik a hálók irányába, majd én is vadászatra indulok, hogy becserkésszem az üditőt meg a poharakat. Legalább próbáljuk meg a lehető legjobbat kihozni ebből az akcióból. Leülök az egyik pihenőre, de Rick nemsokára megjelenik és magához képest is idiótán viselkedik. Néha nagyon rámenős tud lenni és egyszerűen eszetlenül viselkedik, nem hat rá a józan ész. Nem félek tőle, tudom, hogy nem bántana soha, de nagyon visszataszító amikor így viselkedik.
- Rivera? Már megint itt? húzódik el tőlem Rick, hogy Eddiere nézzen. Én hálás vagyok azért, mert itt van, jelenleg ő az egyetlen támaszom ebben a szörnyű buliban. Az utolsó örömöm is szertefoszlik, amikor Jessica irritáló hangja csendül a fülembe. Nem hiszem, hogy Rick képes volt meghívni ezt a műanyag barbi babát is, az ÉN házamba,  Eddiehez.
- Helló formálom meg alig halhatóan a szavakat felé. Gyűlölöm a jelenlétét.
- Később megköszönheted Rivera így legalább nem kell az én csajommal foglalkoznod.
- Ne legyél bunkó Rick! nem bírom felfogni, hogy miért nem képesek normálisan viselkedni egymással.
- Találtam egy kis narancslevet, de poharat csak kettőt hoztam. nyújtom át Eddienek az egyik poharat és gyümölcslét. Mostmár nekem is jó lenne egy kis alkohol.
- Jess, a konyhában találsz még poharat, ha te is kérsz. és közben remélem, hogy eltévedsz és nem kell tovább bámulnom a műanyag fejed. Ahhoz képest, hogy nem a barátnője igencsak jól érzi magát az ölében. Ha időközben Eddie kitölti az italokat a sajátomat magamhoz veszem és beleiszok. Most kivételesen jól esik egy kis alkohol. Ez a nap lehetne ennél is rosszabb?
- Megyek csobbanok egyet, te is jössz baby? nyom egy csókot ajkaimra mielőtt felpattan mellőlem.
- Öt perc és jövök, előbb ezt megiszom. válaszolok majd belekortyolok ismét az italba. Jobb dolgom úgy sincs, nézni ahogy Eddie és Jess enyelegnek meg nincs kedvem.
- Ti jösztök? érdeklődöm, mert az illem ezt követeli meg, miközben levetem a kis ruhámat, amit a bikinimre vettem fel. Ha már bulizunk, hát legyen buli.