Mi ez? Palacsinta fesztivál? Gyerek nap? Akkor mi nem lennénk itt. Öhm. Central Park fesztivál? Azt hiszem az. Remélem valaki sok pénzt kapott ezért a lenyűgöző fantázianévért. Igazából mindegy. Az a lényeg, hogy ma a Bright Friday színpadra lép és csapathatunk egy nagyot. Sosem voltam az a kifejezetten lámpalázas figura különben hogyan is lehetnék az együttes egyik frontembere? Így se hányinger, se reszketés csupán izgatottság járja át a testemet miközben otthon készülődök. Öltözködés után még igyekszem kicsit rendbe szedni a hajamat is, de gyakorlatilag esélytelen, hogy bármit is kihozzak belőle és fellépés közben úgyis szétesne ha most bármi használhatót ki tudnék hozni belőle. Az ingemet egyelőre begombolom félig, de elég nagy esély van rá, hogy menet közben még meg is szabadulok majd tőle, de félmeztelenül csak nem indulhatok neki a városnak főleg úgy, hogy a testvéremet valószínűleg a hátamon kell elcipelnem odáig. Elég volt a kis szobalakó üzemmódjából itt volt az idő, hogy jó erősen seggbe rúgjam és remélhetőleg repül majd olyan nagyot, hogy egészen az élők birodalmáig repül.
-LITA! INDULÁS!-akár örül neki akár nem el fog kísérni és nem félek bedobni a "támogatnod kell az egyetlen testvéredet" kártyát, ha nincs más választásom.
-MENJÜÜüüÜÜüNK MÁÁááÁÁÁR!-kiabálok újra az előszobában toporogva. Még jó lenne ha koccinthatnék egyet a többiekkel és lenne időm, hogy teljesen felspanoljam magam a színpadra lépés előtt.

A helyszínen meglepően sok ember jött össze. Szeretném azt gondolni, hogy ez nekünk köszönhető és nem a jó időnek, de TALÁN akkora nevünk még nincs. De csak talán. Dobok egy SMS-t Eddienek, hogy hol talál majd minket, ami nem más, mint a nézőtér melletti pult. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy Litat valahogy elrángassam magammal, hogy el is felejtettem megkérdezni, hogy ő hoz-e magával valakit, akire rábízhatjuk a húgomat amíg mi a színpadon leszünk. Nem akarom végig azt figyelni, hogy minden rendben van-e és valljuk be valószínűleg nem is lennék rá képes.
-Hol van már?-nézek körbe, de még nem látom sehol sem felbukkanni a fejét.
-Hozok egy kört, te legalább ne tűnj el addig légy szíves.-figyelmeztetem az ikremet. Kamu személyi a zsebemben, bár el sem kérik pont nem érdekel senkit amíg fizetek. Visszapillantok az asztalhoz és ha jól látom Eddie már ott is van és mintha lenne vele valaki, de nem látom, mert kitakarja. A poharakat egyensúlyozva megyek vissza hozzájuk és csak akkor nézek fel miután leraktam a kezemből az asztalra a feleseket.
-NA!-csapom össze a kezeimet lelkesen és elégedetten, hogy nem lötyköltem ki az alkoholt. Amikor felnézek hirtelen fagy le az arcom, amikor Millicent Bailey áll a haverom mellett.
-Mills?-kérdezem, mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló, hogy ő az.
-Mi a..-nézek értetlenül Eddiere. Mi történik?

Fantasztikus négyes

Bevallom, mostmár Tommy nyomulása kezd az agyamra menni. Persze, nagyon cuki, hogy próbál támogatni, meg ott van mellettem, nélküle még szarabbul érezném magam, de mostmár jó lenne ha hagyna  nekem egy csendes délutánt. Duzzogva igazítom meg a sminke a hálószobám magányában. Semmiképp nem hagynám ki ezt a bulit, mert tudom, hogy milyen sokat jelent ez a fiúknak, de azért egy csendes délutánnak jobban örülnék. Próbálok legalább valamennyi lelkesedést színlelni, mert nem szeretném, hogy elvegye a bunkózásom Tommy kedvét az egész bulitól. Egy hete megfeszülve lesi a kívánságaimat, hogy jobban érezzem magam, a minimum, hogy a lehető legtöbbet hozom ki magamból.
- Attól, hogy kiabálsz nem leszek gyorsabban kész. vetek még egy utolsó pillantást a tükörképemre majd kilépek a szobából.
- Te komolyan ebben akarsz jönni? pislogok rá összezavarodva. - Mint egy füves hippi, de te tudod nekem aztán teljesen mindegy, hogy miben jön, csak nehogy egy nagyobb szellő belekapjon az ingbe és ejtőernyőként repítse le a színpadról. - Megkérjük Domat, hogy vigyen el minket, ma nem fogok vezetni. Egyértelű, hogy ma nem áll szándékomban a józan jókislányt játszani, ha már elmegyek én is kikapcsolódom egy kicsit. Vagy legalább megpróbálom. Doma a sofőrünk készségesen áll a rendelkezésünkre amikor nagy ritkán eszünkbe jut használatba venni. Még meg is vár minket a par másik végében, ami igazán jó ötlet, lehet, hogy még addig sem találunk majd el részegen.
- Nyigodj már meg, mindjárt itt lesz. hihetetlen, hogy néha mennyire türelmetlen ez a Tommy. Azért én is folyamatosan a tömeget fürkésze, hogy hátha végre megpillantom Eddiet. Az ad egy kis reményt a jó buli lehetőségére, hogy ő itt lesz.
- Esküszöm meg sem mozdulok. nem áll szándékomban elkallódni a tömegben, annyi ember van itt, hogy egy örökkévalóság lenne újra megtalálni a tesóm. Éppen a telefonom képernyőt bámulom, amikor ismerős hang üti meg a fülem. Széles mosolyom azonnal lehervad, amint felpillantva Eddie mellett egy ismeretlen csajt pillantok meg. Hát...nem kellett sokat várnom, hogy Jess helyét átvegye valaki.
- Hello... nem túl lelkes a köszöntésem, de azért igyekszem leplezni a csalódottságom. - Elment piáért válaszolok némi fáziskéséssel.
- Lita vagyok, a haver húga... ismétlem a bemutatkozást a csajt figyelve. Hát, eddig sem volt túl jó kedvem, ez nem segít.
- Látom, nem vesztegeted az időd nézek ismét Eddiere. Jó, most nem várhatom el, hogy azt a hülye Jessicát sirassa a szobába zárkózva, de azért ez egy kicsit sok. Tommy éppen a legjobbkor érkezik vissza, kezében egyensúlyozva a piákkal. Felkapom a fejem a pillanatnyi üzemzavart látva a fantasztikus hármas között. Ezek szerint azt se tudják ki kicsoda. Szuper este lesz.
- Baileys vagy Mills, vagy bárki is vagy te, igyál. passzolok oda mindenkinek egy kis műanyag poharat amit az előbb hozott Tommy. - Úgy látom rátok fér be is húzom a saját italomat, ami iszonyatosan csúnyán égeti a torkom. - MiezTommy?

Kezd eldurranni az agyam, amikor George, a főnökünk fölöslegesen túráztatni kezd minket. Rivera és én már rég befejeztük a műszakunkat, a váltás is megérkezett, de úgy tűnik a főnöknek szar napja van és igazi seggfejként tud ilyenkor viselkedni. Szívem szerint képen röhögném, amiért képes azt ecsetelni, hogy egy sor pohár nem úgy került vissza a helyére, ahogyan azt ő elvárná és, hogy mennyire nincs megelégedve a tegnapi felmosásunkkal, na meg szerinte trehány a munkánk, úgyhogy jó lenne, ha összekapnánk magunkat. Igyekszem fapofával végig hallgatni, hogy végre megszabadulhassunk tőle és a kioktatásától, még bólogatok is, mint aki teljesen egyetértene, csak hagyjon már minket.

Nem megy gördülékenyen, de végül sikerül elszabadulnunk a munkából anélkül, hogy kirúgatnánk magunkat, így nagyjából bő fél óránk maradt az indulásig, hogy a koncert kezdete előtt még odaérjünk belekalkulálva a forgalmat. Hazaérve még pont marad időm egy gyors zuhanyra, a munkában megálmodott outfit elővadászására és anyának hála meg, hogy most épp magánál van, készül két fonat is a hajamba. Az utolsó simításokat végzem magamon, amikor Rivera nem késlekedve, már kint vár a megbeszélt időpontban, ezért gyorsan felkapom a dzsekimet és a táskámat, majd bepattanok mellé a kocsiba. A srác rendesen túl van pörögve, már a munkában is percenként nézett rá az órájára, mintha csak folyton azon aggódna, hogy elfog késni a saját fellépéséről. Amúgy valószínűleg én is be lennék szarva, ha ekkora nézőközönség várna rám, ezért igyekszem lekötni a pofázásommal, amíg oda nem érünk hátha segít rajta valamit.

Magamra terítem az oversize dzsekimet, kicsit még hűvös az idő a tavasz ellenére is, majd igyekszem lépést tartani Riveraval, ahogy a tömegen átvágunk egészen a nézőtér melletti pultig, ahol rögtön egy szőkeség fogad minket.
- Szia! Préselek ki magamból én is egy köszönést egy halvány mosoly kíséretében, de látszólag ő nem úgy tűnik, mint aki igazán lelkesedne azért, hogy itt vagyok. A következő mondatát inkább el is engedem a fülem mellett, amúgy sem nekem szánta és nincs kedvem belefolyni abba mi zajlik köztük. Inkább a színpad irányába fordítom a fejem és kicsit körbenézek, amikor egy ismerősen csengő hang üti meg a fülemet. Elég nagy lendülettel és döbbent arccal tér vissza a tekintetem, ami megállapodik Tommy arcán. Mégis mit keres itt és honnan ismeri Riverat? Mindenki értetlenkedve néz egymásra és teljes a zavar a nevemet érintően.

- Bailey. Szólalok meg, különösen Litának célozva a mondandómat, mert nem bírom, ha kekeckedni kezdenek velem. Talán viccesnek tartja, hogy egy piának hív, de én sem hívtam Lottinak, pedig igazán ráillene a név. - Millicent Bailey. Mutatkozok be normálisan, mert úgy tűnik a nevem okozott némi félreértést, majd lehúzom a felest, amit az előbb Lita nem túl kedvesen, de a kezembe nyomott. - Szóval ti honnan ismeritek egymást?  Mutatok a két srácra, terelve magamról a szót, még mielőtt azt kéne magyaráznom Tommynak miért nem mondtam el, hogy már Bronxban élek és a többi, amire elég nagy a gyanúm, hogy kifog derülni Riveranak hála. Bassza meg! Hogy fogom ebből kidumálni magam?

Szerintem a húgomnak nincs igaza, hiszen kiabálok és mégis előkerül, bár nem egyértelmű az összefüggés a kettő között, de én úgy érzem, hogy megtettem, amit a haza megkövetelt.
-Hidd el. A csajok értékelni fogják.-grimaszolok rá. Lita nem akar vezetni, amit megértek és legalább biztosra vehetem, hogy szeretne egy kicsit szórakozni. Vagy legalábbis inni az pedig már szinte kikapcsolódás. A gitárral a hátamon indulunk neki végre valahára a mai fellépésnek.
Fél óra múlva már az asztalt támasztjuk, illetve én a nyakamat nyújtogatva próbálom megkeresni Eddiet. Tod és Bob majd érkezik miattuk nem izgulok annyira, hiszen ők mindig előkerülnek valahonnan a föld alól pont az utolsó pillanatban a legnagyobb lelki békével. Feladom és most még a húgom is bosszant a leszarom életérzésével így inkább elmegyek alkoholért, hogy valamivel lefoglaljam magamat.
Mire visszaérek Eddie már ott van. Hálaamagasságosistennek. Ééééss. Zsír. Nem egyedül jött.
Lepakolok utána viszont jöhet a hidegzuhany és egy pillanatig úgy érzem, hogy mindenki egyszerre beszél én pedig csak tátott szájjal bámulok Millsre. Mi a..? Hogy? Ez most mi?
Döbbentem bámulok Eddie képébe és két kézzel rámutatok a mellette álló lányra.
-MILLS!-ismétlen el mintha ezzel jobban körülírtam volna a dolgot. Amikor eddig Eddie a Bailey nevű ismerőséről beszélt eddig azt hittem, hogy az egy keresztnév és nem pedig egy vezetéknév. Túl sok dolog történik egyszerre és én nem is tudom kire nézzek.
Litara pillantok.
-Mills.-válaszolok a húgomnak, de egyszerre szólalok meg Millicenttel aki közben a vezetéknevét mondja. Most akkor mi? Értetlenül pislogok rá, de a húgom megint kizökkent.
-Vodka, de a tiédbe csak beleköptem.-vigyorgok rá egy pillanatig megfeledkezve az itt uralkodó helyzetről. Lehet, hogy befigyel egy ki figyelemzavar ilyenkor.
-Boldog miafasz napot emberek.-emelem a poharam és lehúzom én is. Hát ez tényleg kemény és még mindig nem értem, hogy mi történik és miért csak én vagyok ennyire kiakadva.
-Ez a közös bandánk Eddivel....-kezdek bele, amíg félbe nem szakítanak.
-Yo! YOO!-csattan a vállamon Tod keze. Nem. Ez Bobé már érzem a fű szagot. Tod Eddie mellé lépett be.
-YO! Várj egy kicsit!-tartom az arcába a mutatóujjam.
-Én vagyok az énekes.-nézek rá még mindig teljesen felakadva. Most azonban nem csak nekem kell magyarázkodnom azt hiszem.
-Ami jobb kérdés. TI honnan ismeritek egymást?-mutogatok Eddie és Mills között. Nem igazán ugyanazokban a körökben mozognak és mi hogyan tudtunk ilyen hosszú időn keresztül ÍGY elbeszélni egymás mellett?

Fantasztikus négyes

Valami azt súgja, hogy jobb lett volna, ha otthon maradok. Eleve rossz hangulattal indultam el otthonról, de a kedélyállapotomon nem segít az Eddie mellett lépkedő nyakigláb sem. Van rajta egyáltalán valami a kabáton kívül? Mindegy, a legjobb lesz, ha egyszerűen tudomást sem veszek a dolgokról és valahogy túlélem ezt a pár órát. Tényleg nagyon igyekszem nem elrontani mások kedvét, de azt hiszem, minden az arcomra van írva, sosem tudtam jól hazudni.
- Fantasztikusak lesztek igyekszem bíztatni egy mosollyal, és ezt a mogorva hangulatom ellenére is komolyan gondolom. Tudom, hogy mennyire fantasztikus, hiszen a legtöbb próbát végig hallgattam velük. A pillanatnyi mosolyt az arcomon azonban újra leváltja a mogorvaság.
- Ti csak...ja, tudom ezt a szöveget már hallottam, amikor Jessről beszélt. Az is „mi csak szórakozunkkal ” kezdődött és tudjuk, hogy mivel lett vége. Szóval inkább nem kérek ezekből a magyarázkodásokból, meg egyébként sem tartozik nekem semmivel, azzal jön bulizni akivel akar. Eléggé nyilvánvalóvát tette az imént, hogy én a haverja húga vagyok, még legalább barát kategóriába se sorolt. Ez is mindegy.
Tommy éppen időben érkezik vissza, már éppen azt fontolgattam, hogy elindulok és megkeresem, addig se kell ezt a kettőt néznem. Felvont szemöldökkel figyelem a hármas szerencsétlenkedését, nagyon úgy tűnik, hogy ők se tudják ki kicsoda, lehet mindenkinek be kellene mutatkozni újra. Az a biztos.
- Muszáj ennyit mantrázni azt, hogy Mills? Még a végén megidéztek valami gonosz szellemeket. A szomszéd asztalnál is megtanulták már a nevét csak szerintem rímel a neve a féldeci Whiskeyre? Ezt az észrevételt inkább nem osztom meg hangosan, annyira el vannak ájulva itt a csajtól, hogy még a végén seggbe rúgnak az epés megjegyzések miatt. Lehúzom a decit, amit Tommy hozott. Látszik mennyire vagyok „otthon” a piálásban, majdnem megfulladok amíg lecsúszik a vodka. A tesóm epés megjegyzésére csak megforgatom a szemem, örülök, hogy neki van kedve poénkodni.
A banda két tagja éppen időben érkezik ahhoz, hogy egy pilalantra kizökkentsen ebből a ki a csoda Mills Bailey állapotból, amibe mindannyian kerültünk. Széles mosollyal az arcomon araszolok közelebb füves Bobhoz. Azt mondtam ma bulizni akarok, legalább így egy kicsit jobb kedvem lesz. - Te Bobby, megszánnál egy slukkal? bököm oldalba a könyökömmel. Kikerekedett szemekkel néz rám egy darabig. - Yoo Lita, te tudsz bulizni? vet még egy pillantást mielőtt Tommyra mielőtt átnyujta nekem a dzsangát. Lehet, hogy totál hülyének fogok kinézni, de beleszívok a cigibe. Természetesen megköhögtet.
- Baileys, te kérsz? passzolom tovább neki a csikket, miközben igyekszem levegőt venni.

Szinte biztosra veszem  hogy a csaj és Rivera között volt, van vagy lesz valami, mert érezhető a feszültség, amit a jelenlétem okoz. - Tutira! Erősítem meg Lita szavait és érintem meg Rivera karját biztatásképp, bár azt hiszem ezzel újabb fekete pontot fogok kapni Litától, mintha már az is baj lenne, hogy létezem. Próbálok kimaradni a mini drámájukból, Rivera majd magyarázkodik, ha akar, amúgy sem értem mi ez az őrült féltékenység az irányomba. Ő a haver húga, én meg akivel együtt dolgozik. Maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem kapta meg a barát jelzőt. Kösz, Rivera!

Azt hiszem életemben nem hallottam ennyiszer egy időben a nevemet és egyre zavarba ejtőbbé kezd válni az egész, miközben összevissza cikáznak a tekintetek. Kapkodó fejek, értetlenséget sugárzó arcok és egy elfuserált szituáció, amitől falba tudnám verni a fejem, ahogy Lita "kedvességétől" is. Szellemidézés.. kac kac nagyon vicces! Komolyan ez a csaj humor Heroldnak hiszi magát?
- Amúgy tényleg abbahagyhatnátok már a nevem mantrázását.. oké mindketten ismertek és rohadt kicsi a világ, de azért ne csináljunk ebből már ekkora ügyet. Egyébként meg rohadtul kíváncsi lennék, miért ennyire fontos, hogy AZ A MILLS.. Tommy mesélhetett rólam Riveranak?

Istenverte sorscsapás, a büntetésem vagy nem tudom mi, hogy ezek ketten pont együtt zenélnek és a tetejébe még egy suliba is járnak. Biztosan öribarik, akik elmondanak egymásnak mindent, hát mondhatom ez igazán csúcs szuper.
Már épp felakarom tenni a kérdést, hogy mi jöhet még, amikor megjelenik a két igazán bizalomgerjesztő bandatag, akiktől túl sok értelmes megszólalásra nem hiszem, hogy számíthatok, tehát megint csak a létszám és nem az agykapacitás nőtt. Ez is remek!
- Ez szuper! Tettetem a lelkesedésem, de azért felmerül bennem a kérdés, hogy akkor Tommy miért nem hívott meg a koncertre?

- Aha, a kávézóban ismertük meg egymást, aztán Rivera elhívott a koncertre. Szinte gyakorlatiasan alakítom úgy a mondatot, hogy ne hazudjak, de valójában ne is mondjak semmi lényegre törőt, ami a bukásomhoz vezethet. Na meg persze az sem véletlen, amiért kihangsúlyozom, hogy Rivera legalább elhívott, ha már Tommy erre sem volt képes.

Csak pislogok, amikor Lita kér egy slukkot Bobbytól. Bevallom nem olyan csajnak néztem, aki füvezik, de lehet bizonyítani akar valamit valakinek. Mindegy is, nem az én dolgom, de az már sokkal inkább, hogy újra elkezd kóstolgatni. Most komolyan mi baja van velem?
- Kösz Lotti! Veszem át tőle a cigit és igyekszem nem megölni a tekintetemmel, de elég szúrósan nézek az biztos, hogy vegye a lapot. Ha, így folytatja közlöm vele, hogy Rivera nem a pasim, hogy megnyugodjon a pici kis szíve, ami ennyire összezavarja. Nyugtatásképp szívok egy slukkot én is, mert rendesen táncol Lita az idegeimen. - Amúgy valaki vegyen már Lottinak egy Baileyst, mert folyton csak azt kéri. Gurul el az agyam most már nekem is.
- Tommy? Nyújtom felé a spanglit, bár nem hiszem, hogy fellépés előtt ez bölcs döntés lenne, de nem én fogom megmondani neki mit csinálhat és mit nem, hiszen ki vagyok én, ha még a koncertre se bírt elhívni?

Eddie röhög, én ki vagyok akadva, Mills már unja, Lita pedig duzzog. De miért?
-AZ a Mills!-erősítem meg Eddiet még egyszer. Igen az akiről a múltkor meséltem, hogy mennyire elbasztam és azóta is próbálom menteni a menthetőt. Totális sokkban van leakadva az agyam és ebből még az sem bír kizökkenteni, amikor Bob és Tod megérkezik. MIÉRT CSAK ÉN VAGYOK KIBUKVA??
Grimaszolok egyet amikor érzékelem, hogy a jelek szerint egyik lány sem alkalmas a beszélgetésre, Eddie fuldoklik a nevetéstől, Tutyika és Mutyika meg a nyakamba pöfögik a füstöt. Inkább lerántom a felest és csak megpróbálom feldolgozni a tényt, hogy akkor ez most megtörtént. Igazából jellemző. Miért is ne lenne egy ilyen csavar.
-Neked meg mi bajod van?-förmedek a testvéremre, hiszen konkrétan lövésem sincs, hogy miért bántja annyira Mills jelenléte/neve. Mármint ő úgy alapjáraton tud egy átok kis puffancs lenni, de most konkrétan nem értem mi baja van. Örülhetne, hogy nem kell egyedül lötyögnie az emberek között, amíg mi fent leszünk a színpadon.
A kis él Mills hangjában nem tudja elkerülni a figyelmem. Azért nem hívtam el, mert nem akartam, hogy végig őt keressem a tömegben és mondjuk emiatt bakizzak bele a szövegbe. Felkönyökölök az asztalra és így közelebb hajolok hozzá.
-Dögös vagy. Ha elbaszom a szöveget a te hibád lesz.-kacsintok rá majd visszaegyenesedek a helyemre, mint aki jól végezte a dolgát.
A spangli úgy indul tiszteletkörre, hogy öröm nézni. Lita, Mills, tőle átveszem én, de én nem szívok akkorát, nem csaphatom szét a fejemet különben a srácok tényleg megteszik. Én pedig Eddienek nyújtom. Nem tudom ő kér-e, ha esetleg nem akkor visszaadom Bobbynak.
-Mennünk kéne.-pillantok Eddiere. Nem ártana előkészülnünk és a lányok között is érzek valami hülye feszülést, amit tökre nem értek, de jobban belegondolva nem is szeretném tudni, így próbálom a tekintetemmel is nyomatékosítani, hogy talán ideje angolosan távoznunk. Majd ők elintézik egymás között. A két lányt ismerve jobb ha rájuk hagyjuk, mintha megpróbálnánk beleugatni.

Fantasztikus négyes

Mintha csak egy rossz álomba csöppentem volna és bármennyire is szeretnék felébredni, képtelen vagyok rá. Rá kell harapnom a nyelvemre, hogy mindent ne mondjak ki ami a fejemben megfordul, mert annak nem lesz jó vége. Érzem, hogy már így is átléptem azt a bizonyos határt, pedig nem feltett szándékom, hogy gonoszkodom, de nem tudok erre az egész abszurd helyzetre jóképet vágni. Még a fejemet is elfordítom, a tömeget bámulva amikor látom, hogy Mills bátorítólag megérinti Eddie karját. Esküszöm ez a csaj keresi a bajt. Bár nem értem igazán, hogy miért vagyok ennyire kiakadva, nem tartozik nekem senki magyarázattal, nem történt semmi olyasmi, ami féltékenykedésre ad okot, engem mégis zavar már a puszta látványa is. Jobb lett volna ha otthon maradok. Nem értem, hogy a fiúk miért vannak ennyire bezsongva azon, hogy itt van ez lány, Marilyn Monroe nem váltott ki ilyen  lelkesedést, mint ez csaj. Csak felsóhajtok és inkább magamban tartom a további gúnyos megjegyzéseimet, így sem vagyok a csapat kedvence. A tesók felbukkanása igazi felüdülés számomra, de ha ők is elkezdenek itt Mills rajongóvá vállni komolyan beleverem a fejem az asztalba.
Átszambázok Bob mellé, hogy elcsórjam a spanglit a szájából. Nem mondom, hogy sosem szívtam még, de annyira ritkán, hogy természetesen megköhögtet a művelet. Remélem hamar hatni fog és kellőképpen lezsibbad az agyam. Továbbadom a cuccot az új csajnak. Eddie hirtelen felbukkanását is csak azután érzékelem, hogy végre sikerül levegőt kapnom ismét.
- Lotti? Ennyire futja? pillantok rá a csajra egy másodperc elejéig, majd tekintetem Eddiet fürkészi, aki hanyagul átkarolja a vállám, mintha ez lenne a világ legtemészetesebb dolga.
- Köszi, de nekem kifinomultabb az ízlésem válaszolok a kérdésére, igen, enyhe célzással a hangomban. De azért óvatosan megveregetem a kézfejét. Kikerekedett szemekkel nézek a tesómra, hát komolyan már ő is be van golyózva.
- Nekem mi bajom? Ti viselkedtek úgy húsz perce mintha Jézus lépett volna le közénk az égből. Egy normális mondatot nem mondtál még el, csak mantráztad a nevét. nehogy már én legyek a hibás azért, mert ők nem tudják ki – kivel, merre. Hát azt azért mégsem mondhatom, hogy kibaszottul féltékeny vagyok. Egyrészt azért, mert én sem értem, hogy miért érzem ezt, másrészt meg azért, mert...mire vagyok féltékeny? Én csak a haver húga vagyok, nem valami előkelő hely. Semmiképp olyan, amire féltékenykednem kellene.
- Fúúúúj, mindjárt idehányok... fintorgok rá Tommy és Mills jelentére. Mi a fasz? Itt mindenki meg van bolondulva? Egyre jobban azt érzem, hogy össze vagyok zavarodva. Akkor ez a csaj most itt mindenki Mills-e vagy mi a fene történik ebben az édes hármasban. Felsóhajtok és inkább elengedem a dolgot. Már így is kellőképp lejárattam magam, az ő dolguk, hogy ki mit csinál, én valahogy túlélem ezt a pár órát és egy darabig biztosan nem dugom ki újra az orrom a szobából.
- Egy kalappal nektek fiúk! azért tényleg izgulok értük, remélem, hogy minden rendben lesz és ők is élvezni fogják a bulit. - Mi elintézzük a saját piánkat, ti készüljetek fel a bemutatkozátokra. Igaz MILLS? kénytelenek leszünk elviselni egymást, mert most csak az számít, hogy a fiúk jól érezzék magukat a színpadon.

Valahol megértem Tommy kiakadását és a döbbenetet az arcán, hiszen engem is meglepett, szinte sokként ért, hogy a két srác ismeri egymást. Ráadásul öribarik, ami valljuk be, a helyzetemet tekintve, nem a legszerencsésebb, sőt okoz némi aggodalmat számomra. Mindenki másképp kezeli a szitut, például Rivera már csak röhög az egészen, mintha az segítene, a csajról meg inkább nem is beszélek, ahogy őrületbe kergeti a féltékenysége, amit nem is igazán tudok hova tenni, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek. Amúgy meg lehiggadhatna egy kicsit, na mindegy.

Remélem Lita nem gondolatolvasó, de úgy szambázik át Bob mellé, az újdonsülten csatlakozó testvérpáros egyik tagjához, mintha csak a felvetésem adta volna neki az ötletet, hogy kérjen a dzsangából kvázi csillapításként a morcos hangulatára. Na nem mintha rögtön változtatna a lelkiállapotán a fű, sőt szívhatna még pár slukkal mielőtt úgy dönt tovább passzolja nekem. A kéretlen megjegyzéseire inkább már nem is reagálok, na persze elég rendesen sikerül felbosszantania és, ha nem Tommy húgáról lenne szó valószínűleg nem is így kezelném, de nyugtázom magamban, hogy odaért mellé a pasija Rivera, így talán lenyugszik kicsit a drága és elterelődik arról a gondolata, hogy engem basztasson.

Az már önmagában meg sem lep, igazából valahol számítani lehetett rá, hogy előbb vagy utóbb valamelyik fiú felteszi nekünk a kérdést, hogy amúgy mi bajunk egymással, azért mégis örülök, hogy nem nekem, hanem Litának szánta Tommy a kérdést.
- Figyi, amúgy mindenki leakadhatna már rólam és te is foglalkozhatnál Riveraval inkább, ahelyett, hogy próbálsz bizonygatni valamit.. nem is tudom kinek. Nézek rá Litára és fejtem ki a véleményemet bizonyos dolgokról hangosan, bizonyos dolgokról pedig célzásképpen, miután szívélyesen közölte velem, hogy az a baja, hogy.. Aha vágom.. Tulajdonképpen az, hogy egyáltalán létezem. Az az igazság, hogy egyre csak erősödik az érzés bennem, hogy legjobb lenne lelépnem vagy még jobb lett volna, ha el sem jövök és akkor most nem kéne célkeresztben állnom. Beleszívok a cigibe, már csak azért is, hogy csillapodjak egy kicsit és ne vágjak valamit a csajhoz vagy Tommyhoz vagy úgy bárkihez, aki hozzám szól.

A már majdnem jól eső bókot Tommytól tökéletesen sikerül elrontania Litának az újabb epés megszólalásával.
- Csak hajrá! Szép látvány lehetsz okádás közben! Kacsintok rá a csajra. Engem aztán hol érdekel, ha hányni látja mindenki és, ha ezt nekem is köszönheti ám legyen. Nem fogok bocsánatot kérni érte. Tekintetem visszatér Tommyhoz és rámosolygok, bár ez a duma édes kevés a részéről, ahhoz, hogy magyarázatot adjon miért nem hívott ő maga el a koncertre.
- Köszi, te is jól nézel ki. Dicsérem meg, jobban szemügyre véve őt, mert mióta mindannyian itt vagyunk egy rakáson, nem igazán volt lehetőségem erre. Meg kell hagyni ma is letudna venni a lábamról egy két zavaró tényezőtől eltekintve. - Összpontosíts a bandára, mintha itt sem lennék. Adom neki a jó tanácsot, elbújtatva a célzást, ami arra irányul, hogy egyébként sem lennék itt, ha Rivera nem dönt úgy, hogy meghív. Ergó ez sem rajta múlott.

- Aha, persze megoldjuk! Hajrá fiúk! Biztatom őket Litához hasonlóan és egy kicsit még el is hiszem, hogy nem nyírjuk ki egymást, legalábbis látok rá némi esélyt.
- Csak ügyesen! Érintem meg Tommy karját egy pillanatra, ezzel is azt sugallva, hogy bármit is mondtam vagy történt köztünk például a legutóbbi találkozásunk alkalmával, most csak az számít, hogy jól érezze magát és adjon bele mindent, ami egy fergeteges buli megteremtéséhez szükséges.

- Szóval LITA.. Hangsúlyozom ki a nevét, amikor a fiúk már elléptek készülődni, hogy vegye a lapot, én is tudom, hogy hívják és nem áll szándékomban harcolni vele, de ha rákényszerít nem fogom hagyni magam, mint egy kis hülye. - Mit innál? Meghívhatlak? Teszem fel a kérdést amolyan békeajánlatként, bár kétlem, hogy a közeljövőben barátokká avanzsálnánk magunkat.

Kicsit felegyenesedek sőt inkább hátrébb is dőlök a lányok szóváltására. Mi történik? Tudjátok mit? Meg sem akarom érteni, csak örülök egy kicsit, hogy nem vagyok ezeknek a magasröptű íveknek az útjába egyelőre. Ért engem ma már elég nagy sokk hatás.
Eddie azért belibben villámhárítónak, amit elég bátor húzásnak gondolok főleg, hogy tovább megy a verbális adok kapok. Közbe kellene avatkoznom? Illene. Merek? Semmiképp. Szóval inkább megpróbálom rájuk hagyni a dolgot, hogy minél előbb a végére érjenek ennek az akárminek amit éppen csinálnak.
A középső ujjamat azért felmutatom a testvérem arcába amikor bejelenti rókázási szándékát miközben egy bárgyú vigyort villantok rá, de aztán a hajamba túrva visszafordulok Mills irányába, aki a jelek szerint azért nem feledkezett meg a neki címzett bókomról a húgom viselkedése ellenére.
Kicsit megvonogatom a szemöldökeimet egy pofátlan mosollyal ami ő is a tetszését fejezi ki, de persze azért a bűntudatkeltésnek is nekifekszik... legalább alá támasztotta amit még otthon mondtam Litanak, hogy teljes mértékig megfelelően nézek ki.
-Késő.. már láttalak..-igyekszem továbbra is kibújni a felelősségvállalás alól és inkább keresem a menekülőutat ebből a feszkóból, ami a két lány között alakult ki. Vagy megölik egymást a koncert végére, vagy legjobb barátnők lesznek. Majd kiderül.
Nem szoktam se bénázni se izgulni színpadon, de most mindkettőnek megnőtt az esélye így, hogy Mills is jelen van. Muszáj leszek valahogy tényleg kizárni majd a tudatomból a jelenlétét, hogy ne keressem mindig majd a tömegben, hogy vajon tetszik-e neki amit művelünk. Magamhoz veszem a gitáromat, ami eddig az asztalnak támasztva pihent amióta elhoztam otthonról. Indulnék a többiekkel, de Mills keze az enyémre siklik így egy pillanatra megtorpanok.
-Ne tűnj el..-mosolygok rá majd sietős léptekkel felzárkózok a srácokhoz, akik közben már elindultak.
Tod és Bob egymással duruzsolnak, néha szart sem értek abból amit beszélnek, még jó, hogy nekik nem kell énekelniük, hiszen sokszor olyan, mintha saját nyelvük lenne. Kikerülöm őket és inkább Eddie mellé keveredek.
-Tudod szeretem azt gondolni, hogy értek a csajokhoz, de... mi a szar bajuk van egymással?-kérdezem hátha neki van valami ötlete. Lita és Mills nem ismerte eddig egymást mégis úgy feszültek egymásnak mintha ezer éves viszály húzódna közöttük.
Közben elérjük a furgont és elkezdjük kiszedni a holminkat, amire szükségünk lehet a színpadon. Mire kipakolunk úgy érzem magam mint egy málhás szamár amivel neki lehetne indulni az Everestnek, de őszintén bevallom a lehető legkevesebb dolgot akarom Todra és Bobra bízni, mert néha olyan szerencsétlenek tudnak lenni..

Fantasztikus négyes

Kinevezhetjük ezt a napot minden idők legelcseszettebb napjává. Vagy lehetne mondjuk inkább ez a hivatalos bolondok napja, hogyha már úgy is sikerül teljes mértékben bolondot csinálni magamból a lehető legrövidebb idő leforgása alatt. Eleve rossz hangulattal indultam el otthonról és az itt történtek még inkább rontottak a közérzetemen. Lehet mindenkinek az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak hazamennék. Túl sok fejfájással jár a jelenlétem.
Az egyetlen dolog ami mégis visszatart attól, hogy hazamenjek az a tesóm bárgyú tekintete. Akármilyen szar passzban is vagyok tartozom neki annyival, hogy támogatom, mert tudom, hogy milyen nagy dolog ez most neki meg a zenekarnak még akkor is, ha ezt nem ismeri be, meg még akkor is, ha láthatólag van valaki akinek a bíztatása sokkal többet jelent neki. Ennek pedig örülnöm kellene. De tényleg. Csak közben ne motoszkálna ott a fejemben a kisördög és ne érezném magam ennyire vacakul. Kétlem, hogy egy szippantás abból a vacakból, aminek felét ki is köhögtem ki tud ütni, mégis remélem, hogy elzsibbad az agyam és valahogy túlélem ezt a pár órát, hogy aztán visszatérjek a szobám magányába. Ezért is nem válaszolok már Millie megjegyzésére, eleget rontottam már a hangulatot, inkább csak előveszem a telefont a zsebemből és látványosan azzal foglalom le magam. A fiúk lassan készülődnek a színpadra, remélem, hogy a zene majd eltereli kicsit a borús gondolataimat és végre kikapcsol az agyam zombi része.
- Nyugi, mindenki életben marad küldök egy bizonytalan mosolyt Eddie felé, majd intek a tesómnak és egy ideig még nézem a négyes távolodó alakját mielőtt Mills felé fordulok. Talán tényleg van esély arra, hogy ne gyilkoljuk le egymást a koncert ideje alatt. Kétlem, hogy jó barátok leszünk, de igyekszem visszafogni magam és nem hisztis picsaként viselkedni, hogyha lehet.
- Hmm? pillantok rá a lányra kérdő tekintettel. Kicsit elvesztem a gondolataim kuszaságában. - Jó lesz amit te is iszol. válaszolok neki, miközben sorban állunk a piás sátor előtt. Ahhoz képest, hogy mennyi ember van itt, még nem is olyan vészes a sor. - Előrébb sétálunk majd a színpadhoz, lőnék pár képet a bandáról. kérdezem miközben átverkedem magam egy csapat részeg srác mellett, akik látszólag nem tudják melyik sorban is akarnak állni.
- Na és Mills, honna ismered a tesómat? mert azt már tudom, hogy Eddiet a kávézóból, de kíváncsi lennék arra, hogy hol sikerült összefutnia az én nagyon lelkes de totálisan idióta testvéremmel.

Biztos én vagyok a hülye, de az egész kialakult helyzetet nem értem. Ahogy a csajt sem tudom hová tenni, miért váltok ki belőle ekkora ellenszenvet. Rivera nem a pasim, ami szerintem elég beszédes, hiszen nem adjuk semmi jelét annak, hogy ez így lenne. Szóval tényleg nem vágom, Lita minek szapul pont engem és, hogy mikor váltunk ősellenséggé. Mindenesetre én sem tudok csöndben tűrni, és visszavágok, amikor csak lehetőségem adódik rá. A fiúk meg, mint a gyáva nyuszik, meg sem mernek szólalni. Inkább fülüket, farkukat behúzva hátra lépnek kettőt. Igazán bátor viselkedésre vall.

Közben meg elég nehéz arra választ kapnom, hogyan is kéne viselkednem Tommyval, amikor egy ilyen fantasztikus társaság vesz minket körbe. A kettőnk kapcsolata alapjáraton sem egyszerű, bonyodalmaktól mentes, erre még tetőzni látszik az egész. Próbálok a lehető legnyugodtabban viselkedni és nem felborzolni a kedélyét, mégis ott motoszkál a gondolat a fejemben, hogy mégis miért nem volt képes elhívni a koncertre. Mégis hol tartunk mi, mire számíthatok a jövőben tőle, ha egy számára fontos napon sem érzi a jelenlétemet szükségesnek. A szemöldökvonogatására és a pofátlan vigyorára, igyekszem nem reagálni semmit, hiszen egyértelműen hozza a szokásos formáját, a magát minden helyzetből kidumáló Tommyt. Az ő esetében, ez már meg sem lep.

A srácok a koncertre hivatkozva menekülni kényszerülnek, de valljuk be, részben a Lita és köztem lévő feszkó eredményezte náluk a mihamarabbi kilépőt. Lita szavait sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert fogalmam sincs, ha kettesben maradunk mi fog történni, így inkább nem ígérek Riveranak semmit, csak bólintok amolyan biztatásképpen, ami nem sikerül túl őszintére. Én tényleg próbálok bizakodóan hozzáállni, de elég nagy a valószínűsége, hogy Litaval nem leszünk egyhamar barátnők.

- Maradok. Erősítem meg Tommyt és valahol magamat is afelől, hogy nincs oka aggódnia, nem fogok lelépni és itt hagyni őt, annak ellenére sem, hogy az tűnik most a legbölcsebb döntésnek. Mondhatni a legegyszerűbb és egyben leggyávább cselekedet, de annyival könnyebb lenne, legalábbis nekem. Végül arra jutok, hogy tényleg maradnom kéne, ami a későbbiekben biztosan őszinteséget követel tőlem és előre félek milyen fogadtatásban részesülök.

Lita hozzám hasonlóan a saját gondolataiban veszik el, ami még mindig jobb, mint amikor egymást illettük cifrábbnál cifrább szavakkal. Csak őszintén Mills, mit sem számít, ha másokat ezzel megbántasz. Végtére is, csak hozod a formádat. Mantrázom egyfolytában, ezzel is győzködő hatást bírva önmagamra, hogy elővegyem a kedvesebb és barátkozósabb oldalam.
- Oké. Tudom le egy gyors válasszal, amikor az ital kiválasztását rám bízza, aztán nekem ne sírjon a szája, ha mégsem tetszik neki. Fogjuk rá gyorsan halad a sor és a kiszolgálással sem bénáznak, talán a lassan színpadra lépő Tommyék miatt indult meg a mozgolódás leginkább a nézőtér irányába.
- Aha, csak vedd elő a harcias éned, hogy áttudjuk verekedni magunkat az egyre jobban kialakulni látszódó tömegen. Ejtek meg egy halvány mosolyt. Korai lenne? - Hobbi vagy hivatásszerű a fotózás? Érdeklődök és nem csak azért, hogy ne legyen annyira kínos a kettőnk közt lévő korábbi feszültség, hanem mert tényleg érdekel. - A srácok biztosan díjazni fogják, ha lősz róluk pár menő fotót. Teszem még hozzá kedvesen, amit eddig, még nem igazán sikerült megtennem az irányába.

- Egy falmászó teremben. Kezdenék bele a történetbe, amikor épp sorra kerülünk.
Nem igazán törődnek azzal, hogy kiskorúak vagyunk vagy sem, sokkal inkább pörögnek ahhoz, hogy személyiket kérjenek, ráadásul tisztában lehetnek azzal mennyi az esély egy kamuszemélyire.
- 2 Vodka Fizzt szeretnék kérni. Kérem ki az italainkat, és miután kiszolgáltak az egyik poharat Lita kezébe adom, majd kártyával fizetek.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én nem vagyok az a nagy piás, hogy sorra húzzam le a töményeket. Ez a változat számomra sokkal szolidabb. Fejtem ki a véleményemet az italról, ami egy limonádéra hajaz, persze némi vodkával felöntve. Óvatosan próbálok utat engedni az utánunk következőknek anélkül, hogy a fél piát magamra önteném, akkora kezd lenni a tolongás.
- Szerintem mutasd az utat, hogy honnan szeretnél fotózni, én meg követlek. Kiabálom túl a hangzavart, ami kialakulni látszik és remélem Lita veszi a lapot, főleg, amiért a fiúk alakját, mintha a színpad szélén látnám már.

Tényleg nem értem, hogy mi történik. Félek. Konkrétan félek amikor a két lány kiéleződik és nem is tudom mit tehetnék azért, hogy javuljon a helyzet. Ebben sosem voltam túl ügyes ellenben azzal, hogy előidézzem az ilyen szituációkat. Most azonban úgy érzem, hogy tiszta a kezem és nem én tettem semmit. Eddie viszont pontosan olyan megdöbbent és értetlen, mint én, úgyhogy még csak ő sem lehetett. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy összenézel a legjobb haveroddal. Amikor összetalálkozik a tekintetünk és rám mered szinte le tudom olvasni az arcáról a fejében elhangzó kérdést, ettől persze azonnal kitör belőlem egy nevetés, amit igyekszem azonnal visszatartani, így pedig szinte megfulladva köhögök néhányat mintha attól kevésbé lenne feltűnő totális komolytalanságom. NA mindegy.
Nem tudnék pontos választ adni arra, hogy miért nem hívtam el Millst. Talán az a leglogikusabb magyarázat, hogy féltem, hogy elszúrom és nem akartam beégni előtte. Arról nem is beszélve, hogy elég volt nekem Litara figyelni, aki eddig sem volt a toppon gondoltam egy közös kimozdulós koncert majd jót tesz neki. Erre viszont aligha tudtam volna koncentrálni, ha közben Mills köti le minden energiámat és figyelmemet.
Amikor megkapom tőle a megnyugtatást, hogy itt lesz amikor lejövök a színpadról már nyugodtabban hagyom ott őket. Csak remélni tudom, hogy Lita vette a lapot, hogy Mills jelenléte egyébként fontos a számomra akármi is legyen közöttünk a semmin, a mindenen, a bartáságon és valami sokkal többön kívül. Ezt talán még egyikünk sem tudja megmondani.
Amikor Eddievel egymás mellé csapódunk kicsit megkönnyebbülök, hogy elszabadultunk és végre koncentrálhatunk a koncertre.
Kérdésemre ő sem tud választ adni, egyébként is inkább volt költői, hiszen mindketten fülünket farkunkat behúzva igyekeztünk kimaradni a dolgokból.
Hangosan nevetve hallgatom végig a teóriáit Őszintén? A testvéremet ismerve igazából mindkét verzió játszik, valahogy Millst nem látom a lelki szemeim előtt ahogy egy hörcsögöt fojtogat, de lehet, hogy még én is meglepődnék.
-Ja, haver, ilyen terrorban élek..-nevetek fel. Én már láttam néhányszor Lita morcos, mérges ábrázatát és tudom, hogy mennyire kemény tud lenni, ha akar, olyankor viszont általában pontosan tudom, hogy mi a problémája, mert nem fél hangoztatni, legalább előttem. Ez a mostani megindulása értelmezhetetlen. Majd talán egyszer megtudom.. bár nem biztos, hogy akarom.
Kicsit a kötelességeinkre koncentrálva veszek magamhoz mindent, amit bírok és drága, de amikor nem fér rám több cucc csak hátrébb lépek. Eddie röhögésére kapom fel a fejem és mint két elbaszott karácsonyfa állunk egymással szemben. A fejemet rázva csatlakozok a nevetésbe. Amikor végre megnyugszom Todékra nézek, akik mintha csak nézőnek jöttek volna hangolódnak.
-YO! Haladjunk már!-csattanok rájuk mire nem túl határozottan, de legalább mozgásba lendülnek. Nem merek elindulni, amíg ők nem veszik magukhoz a maradékot és előttünk mozdulnak meg a színpad irányába, ahol végre lepasszolhatjuk a technikusoknak a felszerelést, hogy előkészítsék nekünk.
Amikor nem lóg a nyakamban már semmi izgatottan ugrálok néhányat, majd kigombolok néhány gombot az ingem már csak azért is, hogy a húgomat bosszantsam egy kicsit.
-Készen állsz, haver?-emelem fel a kezemet Eddie elé egy pacsira mielőtt színpadra lépnénk.

Fantasztikus négyes

Meggyőződésem, hogy hiba volt eljönni erre az ostoba koncertre, még nem vagyok felkészülve arra, hogy szocializálódjak. Túlságosan vonzó még a szobám magányának gondolata. De mostmár késő bánat, itt vagyok, jó lenne a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Nem vagyok teljes mértékben meggyőződve arról, hogy én egyáltalán beleillek ebbe a közegbe, én vagyok a fekete bárány, aki kilóg a sorból. Próbálom elhessegetni a fejem felett lebegő fekete felhőket és nem elrontani mindenki hangulatát a fölösleges hisztimmel.
A fiúk távozása azt hiszem, hogy egy kicsit enyhít a hangulatomon, itt vagyunk ketten Millevel, jó lenne, ha nem ellenségeskedéssel telne el ez a két óra – vagy foglamam sincs mennyi – ha már úgy hozta az élet, hogy együtt kell megvárjuk a fiúkat, legalább ne menjünk teljesen mértékben egymás agyára. Teljes mértékben Mills-re bízom az italválasztást, nekem mindegy, hogy mit fogyasztunk, alapjáraton nem vagyok nagy alkolfogyasztó, mindennel megelégszem most ebben  helyzeben. Szerencsénkre a sor előttünk igencsak megfogyatkozóban van, mindenki kíváncsian indul meg a szjnpad felé, ahol hamarosan a fiúk fognak zenélni. Izgulok értük. Remélem, hogy elsősorban nagyon jól fogják érezni magukat odafent.
Megjegyzésén elmosolyodom és egy kicsit bele is vörösödöm. Mondhatom, hogy elég elcseszett fogadtatásban részesítettem szegényt, pedig tényleg nem vagyok ilyen hisztikirálnynő.
- Bocsi az előbbiért keresem tekintetét az enyémmel - Nem vagyok valami jó passzban, de nem kellett volna rajtad csattania. Kezdünk tiszta lappal? nyújtom felé bal kezem egy baráti kézfogásra. Remélem, hogy elfogadja és vele együtt a bocsánatkérésem is.
- Hobbiként fotózok, de gondolkodom azon, hogy talán ezzel szeretnék majd foglalkozni a jövőben, de ez még mindig nagyon képlékeny. legfőképpen azért, mert félek, hogy a szüleim zárdába záratnak, ha kiderül, nem az ő elképzeléseik szerint akarom élni az életem. Amíg arra várok, hogy Millie sorra kerüljön, a hátizsákból elővesze a gépem és a nyakamba akasztom. Legyen csak kéznél, hogyha elkezdődik a koncert.
- Falmászó teremben? szalad magasba a szemöldököm, ez most meglepett. - Nem is tudtam, hogy a tesómat érdekli a falmászás. ami nem csoda, hiszen az élete elég sok területe szinte tabu előttem. Mostanában nem állunk túl közel egymáshoz.
- Tökéletes. Nem nagyon bírom az alkoholt, szóval ez pont jó ahhoz, hogy jó kedvem legyen, de kevés ahhoz, hogy fejre álljak. Köszönöm el is veszem a saját italomat és belekortyolok. Még nem kóstoltam ezt a fajta löttyöt, de nem rossz. Egész kellemes íze van, és nem túl erős.
- Akkor menjünk, fogd meg a kezem. nyújtom neki szabad kezem, hogyha elfogadja megpróbálok utat törni magunknak a tömegben anélkül, hogy kiönteném az italt vagy valaki feltapodna minket. Beletelik jó tizenöt percbe, amíg sikerül viszonylag közel a színpadhoz, elfogadható helyet találni magunknak. Időközben, már a fiúk is a színpadra érkeztek.
- Itt jó lesz! mutogatok is a szavaim mellé, hogy ebben a hangzavarban valahogy sikerüljön megértetnem magam vele. Újabb, ezúttal nagyobb kortyot fogyasztok el az italból. - Hallottad már a srácokat játszani? Nagyon jók! érdeklődöm, miközben a srácok már javában hangolnak a világot jelentő deszkákon. - Megfogod kérelek? nyújtom át kicsit a poharam a lánynak, hogy lőjjek pár fotót a fiúkról. Tekintetem még a kamerán keresztül is újra meg újra ugyanazt az személyt találja meg.
- Jól néznek ki a srácok nem? hajolok közelebb Millshez, hogy újra magamhoz vegyem az italt. Többes számban beszélek, de a fejemben egy személyre gondolok.  

Nem mondom, hogy tartok attól, hogy megöljük egymást Litaval, míg a fiúk a színpadon lesznek, de lássuk be, a csajt nem a legkedvesebb formájában találom. Vagy ő mindig ilyen búval baszott? Végülis mindegy.. jobb a békesség, és azt hiszem elővigyázatosságból a két lépés távolságot tartanom tőle. Amúgy meg.. hogy nézne már ki, ha pont Tommy húgával ugranék össze? Bár.. amennyire korábban kóstolgatott, minden esély meg van rá, hogy ezt ennyivel még nem zártuk le. Mindenesetre igyekszem a kedvesebbik arcomat fordítani felé, nehogy megjegyezze bárki is, hogy én nem próbálkozom, így a lehetőség részemről adott, na nem arra, hogy azonnal barátnők legyünk. De azért, valami emberi hangnemet megütő beszélgetést mégiscsak megkísérelhetnénk.

Szerencsére, az előttünk eleinte hosszasnak tűnő italra váró sor, egyre fogyatkozóban van, így kevésbé aggódom azon,  hogy nem érünk a színpadhoz a koncert kezdése előtt. Különben is, ha már bevállaltam, hogy maradok, nem szívesen maradnék le a srácokról. Rivera már párszor említette a bandát munka közben, amikor épp nem baszott le minket a főnök a pofázásunkért, és most, hogy tudom Tommy is a részese, még inkább kíváncsibb lettem.

Lita bocsánatkérése őszintén meglep, főleg mivel az előbb még a véremet szívta, ezért némi értetlenkedés is látszódhat az arcomon. A vonásaim azonban hamar enyhülnek, amikor meghallom a magyarázatát és a baráti kézfogását gondolkodás nélkül elfogadom, így felé nyújtom én is a kezemet.
- Az igazán jó lenne. Válaszolok a kérdésére, és egy kézrázással megpecsételem a tiszta lapot. Persze eszembe jut, hogy rákérdezzek mi borította ki ennyire, miért nincs jó passzban, de kétlem, hogy ebben a helyzetben pont nekem szeretné elecsetelni mi történt vele. Én sem tenném, ahogy nem is örülnék, ha valaki elkezdene most a lelki állapotomról faggatni. Gondolom ő sem a szíve kiöntésére szánta ezt a bulit, sokkal inkább a feledésre.

- Ez szuperül hangzik. Én állandóan megkapom, hogy túl sok mindenben veszek részt, ahelyett, hogy kifejezetten egy szakot választanék ki, és csak arra koncentrálnék. De most komolyan.. 17 évesen honnan tudjam mivel szeretnék foglalkozni? Felnevetek, miközben lehet, ezzel csak én vagyok így, hiszen sokan már az egész életüket előre eltervezték, és nem tudhatom Lita melyik oldalt erősíti. Tetszik, hogy a művészet iránt érdeklődik, én is inkább ebbe az irányba terelődök, bár a fotózás nálam kimerül az instára feltöltött képekkel.

- A te tesód. Nézek rá, amikor magasba szalad a szemöldöke, és kiül az arcára a döbbenet. - Azért gondolom az nem meglepő, hogy Tommyt elég sok minden tudja érdekelni. Jegyzem meg, arra utalva, hogy a testvére nem épp az a fajta ember, aki nem veti bele magát mindenféle újdonságba, vagy akit győzködni kéne. Miközben róla beszélek, tagadhatatlan a mosoly, amit csak az említése vált ki belőlem, de azért minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy Lita ne tudja leolvasni az arcomról, mennyire odavagyok Tommyért. Egészen kínos lenne ezzel folytatni az ismerkedésünket, ami enélkül is elég nehezen indult.

Szinte csoda, amilyen gyorsan kiszolgálnak, és nem kezdenek el akadékoskodni a koromat illetően, így a kért italokat megkapva az egyiket Lita felé nyújtom. Megkönnyebbülök, hogy ő sem akar durván töményezni, és elhiheti nekem, mi, akik nem sűrűn alkoholizálnak, nekünk bőven megadja majd az alaphangulatot ez a pia is. Mielőtt elfogadnám a kezét, leiszok én is az italomból, talán elkerülve ezzel, hogy az egész rajtam landoljon, valami baromnak köszönhetően.
- Menjünk! Kapaszkodok belé, és hagyom hadd törje az utat. Ahogy elnéztem korábban, nem igazán kell félteni a csajt, így rámerem bízni magam.

Elég komoly tömeg alakult ki, így nem is olyan egyszerű átverekednünk magunkat rajtuk, de kisebb küzdelem után, viszonylag a színpadhoz közeli helyet sikerül találnunk, ahonnan már láthatjuk a fiúkat.
- Még nem volt szerencsém! Litához hasonlóan én is próbálok hangosan artikulálni, hogy kivehető legyen, amit mondok. Rivera már többször említette a bandát, de egyikünk sem a túl sok szabadidejéről híres, így egyelőre nem volt alkalmunk összehozni, hogy megnézzem őket, egészen mostanáig. Tommy meg.. Mi valahogy a nagyon komoly témákat nem erőltetjük, inkább csak incselkedünk, és élvezzük, hogy egymás mellett nem kell ezeket a beszélgetéseket megejteni. Talán ezért sem zúdítottam rá, ami velem történt, legalábbis ez egy kifogásnak megteszi.

Lita poharát átveszem, ezzel válaszolva a kérdésére, és hagyom, hogy készítsen pár fotót a fiúkról. Addig is feltűnés nélkül tudom bámulni Tommyt, anélkül, hogy észrevenné. Amikor Lita közelebb hajol hozzám, akkor zökkenek ki, és egy pillanatra azt hiszem rajtakapott, de rájövök csak többesszámban beszél. Amúgy is fura lenne, ha csak a tesójáról tenne említést.
- Baromi jól. Erősítem meg a szavait, anélkül, hogy külön kiemelnék valakit, pedig nincs kérdés afelől, kiért ver hevesebben a szívem.

-Bah!-csattanok fel hirtelen döbbenten Eddire kapva a tekintetemet.
-Rossz? Haver, láttál már olyan plüss macit, ami két napig ázott a sárban az út szélén miután átgázolt rajta egy kamion? Na valami ilyesmi lehet most a húgom lelkével csak annyival kell még számolni, hogy egy kenőkéssel megnyerne egy tömegverekedést.-néha nehéz eldönteni, hogy érte kellene jobban aggódnom vagy a közvetlen környezetéért. Szerintem a múltkori filmezős esténk jót tett neki, de alaptalan lenne azzal nyugtatnom magam, hogy ennyivel sikerült túl sokat javítanom a helyzetem. Mostmár legalább hajlandó kimozdulni. Jó.. szinte a hátamon kellett elcipelnem ide is, de legalább nem kellett verekednem vele azért, hogy kidugja az orrát a lakásból. Ez is egyfajta fejlődés.
Tod és Bob nem nagyon töri kezét lábát, hogy bármilyen formában hasznosítsák magukat, amivel alapvetően talán nem is lenne baj, ha legalább nem kellene még így is rájuk várnunk, hogy végre megmozdulhassunk a színpadhoz.
Eddie kérdésére felnevetek és a kettőből legalább egy képben van annyira, hogy valamilyen formában megpróbáljon visszavágni.
-Csak azért, mert még nem jöttünk rá, hogy hogy vigyük a másik két hangszert is.-akkor már tényleg olyanok lennénk, mint a parkokban fellépő egyszemélyes zenekarok és mehetnénk egy kalappal kéregetni.
-Te is kapd be, Kershaw.-csak megkapom én is a magamét. Közben néhány táskától megszabadítanak bennünket, de még közel sem vagyunk egálban. Mindegy. Jobb ez így. Kevesebb dologban tudnak kárt tenni.
A szívem fokozatosan kezdi emelni a fordulatszámot ahogy egyre közelebb jön a pillanat, hogy kilépjünk az emberek elé. Kipillantok a nézőtér felé, de ahelyett, hogy valóban azt venném szemügyre hogy hányan is vannak a tekintetem Millst keresi, de innen még nem látom.
-Baszd meg. Sosem izgultam még ennyire.-tényleg nem jellemző rám. Most sem azt érzem, hogy betojtam, hanem inkább azt, hogy csináljuk már végre. A nyakamba akasztom a gitárom és egyre feszültebben forgatom az ujjaim között a pengetőt. Könyörgöm az égnek.. csak ma ne basszam el.
Az egyik stáb tag körbeszalad köztünk mindenkinek a kezébe adva a fülhallgatót, hogy ne csússzunk majd el saját magunktól.
Amikor Eddie felém fordul kíváncsian pillantok rá és azonnal megjelenik a képemen egy idétlen vigyor.
-Bele sem akarok gondolni milyen sokáig sikerült így elbeszélnünk egymás mellett anélkül, hogy rájöttünk volna.-nevetek egyet. Mondjuk nem is mi lettünk volna.
-Ja a múltkor elmentünk vásárolni... smároltunk. Csak most megint a faszom se tudja, hogy mi van.-ingatom meg a fejemet. Ja ebből a részletből kihagytam. Hiszen én sem vagyok vele teljesen tisztában, hogy most akkor mi is történik velünk. Tök egyszerű lenne az életem, ha nem lennék ilyen elbaszottul döntésképtelen.
-Nem biztos, hogy szívesen rád hagynám ebben az állapotában Litát. Bár te jobban megérted min megy keresztül, de hát azért na.. az én húgom az én nyűgöm.. de majd meglátjuk.. nem tom' , hogy most Mills meg akarja-e beszélni a dolgokat.. azt sem tudom én mit mondjak neki.. egy érzelmi nyomorék vagyok.-nevetek még egyet.
-Na mindegy. Majd meglátjuk. Ha eltűnünk akkor legalább te ne téveszd szem elől..-így én is nyugodtabb leszek.
Ekkor kezd el valaki egy kurva nagy fejhallgatóval integetni, hogy indulás van.
-Basszunk oda!-kacsintok Eddiere mielőtt kilépek a közönség elé. Még sosem fogadtak minket ilyen hangosan. Erősen kételkedem abban, hogy tudják, hogy kik is vagyunk, de mindenesetre lelkesek és ez a lényeg. Középre sétálok a mikrofon elé nyelvemmel megnedvesítve az ajkaimat.
-Hello New York!-és már búg is a hangom a hangfalakból.
Mindenki felveszi közben a neki szánt helyét. A tekintetem ekkor akad meg a telefonját magasba tartó húgomon és a mögötte ácsorgó Millsen. Küldök feléjük egy kacsintást miközben félkézzel ráfogok a mikrofonra.
-Mi vagyunk a Bright Friday és kibaszott jó estét kívánunk mindenkinek..-széles vigyor terül szét az arcomon  miközben megigazítom a fülhallgatót majd hátat fordítva a népnek veszem fel a szemkontaktust Toddal aki a dobverőket háromszor összecsapva számolja be a kezdést. Nem baszom el. Jó ütemben nyúlok a húrok közé és még vetek egy pillantást Eddiere mielőtt visszafordulok az emberek felé és eleresztem a hangomat. A tekintetem folyamatosan vándorol az emberek között felmérve a reakciókat, de időről időre visszatérek ugyanahhoz a barna szempárhoz, mintha csak az ő megerősítése számítana csak igazán.

Fantasztikus négyes

Őszintén remélem, hogy annak ellénre, hogy ilyen gyönyörűen sikerült bemutatkoznom neki, kapok egy második esélyt arra, hogy bebizonyítsam, nem vagyok én olyan őrült, mint azt most joggal gondolhatja rólam.  Igazából nem nagyon értem, hogy mi a fene történt velem, de amikor megláttam őt Eddievel az addig is már nem túl rózsás kedvem a béka feneke alá süllyedt és hát...azt hiszem kicsit féltékeny lettem. Na jó, túlzásba estem elismerem, de nem tudom kontrollálni a hirtelen rám törő, negatív érzéseket. Azt hiszem ez még mindig a negatív hulláma annak, ami Rickel történt, kevésbé vagyok képes bizalommal fordulni bárki iránt és magamban sem bízom már. Most, hogy csak ketten vagyunk, kicsit könnyebnek érzem a lelkem és szégyellem is magam a viselkedésem miatt. Mills igazán aranyos lány, Tommy már azért összeteheti a két kezét, hogy egyáltalán egy ilyan csaj rápillant. Remélem nem cseszi el. Hálás mosollyal az arcomon rázom meg a kezét, az újrakezdés jegyében. Hálás vagyok, hogy nem kérdez és megbocsájtja az előbbi csitris viselkedésem. Mindenkinek könnyebb lesz, ha nem gyilkoljuk legy egymást.
- Köszönöm – mosolygok még rá mielőtt visszahúzom a kezem. Nem biztos, hogy megérdemeltem ezt a közvetlen viselkedést, de mindeképp jólesik, hogy elfogadta a gyenge bocsánatkérésem. Most úgy érzem, hogy talán mégsincs teljesen elveszve ez a buli és még bármi jó is kisülhet belőle. Legalábbis én mindenképp bizakodom és remélem, hogy a koncert végére kicsit jobban fogom érezni magam.
- ugyeeeee? egyetértően méltatlankodva pillantok rá - Miért is várják el, hogy tizenhét évesen ilyen fontos döntést hozzunk meg? Nem mintha nekünk, Kershawk-nak lenne választaási lehetőségünk, amióta az eszem tudom építésznek vagyunk szánva. Tommynak látszólag ez tökre meg is felel, de engem kiráz tőle a hideg. Nem akarok olyan életet, mint amilyen a szüleimnek van. Nem akarok korlátok közé szorulni. Ezt azonban egyelőre még nem mertem közölni velük. Nem is ezután a koncert után fogom elkezdeni.
- Tudom én, hogy elég nagy az érdeklődési köre, szerintem már ő maga sem tudja mit is szeret igazán nálunk Kershawknál már szinte kötelező, hogy mindenben kipróbáljuk magunkat és több oldalról is fejlesszük magunkat. Én magam is fotózom, a suli újságnál dolgozom, csellózok, táncolok, több tárgyból is emelt szinten tanulok, néha meglep, hogy a józan eszem még megvan.
Hatalmas tömeg alakult ki a szjnpad körül, így egyik kezemben a piával, másikkal a kezét fogva igyekszem utat törni magunknak, hogy minél közelebbről hallgathassuk a fiúkat. Egyértelmű, hogy nem tudunk a koncert akatt sokat kommunikálni egymással, hiszen a gondolataimat is alig lehet hallani, de nem is bánom, legalább teljes mértékben a koncertre és a fotózásra tudok figyelni. Én már hallottam őket nem is egyszer, pontosan tudom, hogy milyen fantasztikusak, de azért izgulok azért, hogy minden jól alakuljon és jól érezzék magukat. Amint ellepik a fiúk négyese a színpadot, az tekintetem szinte végig ugyanazt az egy arcot keresik. Jó látni, hogy ennyire felszabadultak és élvezik az egészet. Tommy szavait hallva a tömeggel együtt sikítok lelkesen. Imádom őket. Tekintetem még egy rövid időre összefonódik Eddie pillantásával, mielőtt elkezdik a koncertet. Tényleg kacsintott? Vagy csak elment az eszem? Mindenesetre már a gondolat elég ahhoz, hogy az arcom vörösen lángoljon. Az időközben visszakapott poharam a számhoz emelem és jó nagy kortyokkal kiiszom a tartalmát. Lehet a fű kéri a folyadékot.
A koncert közben szinte megállás nélkül végig bulizok, néha-néha közelebb hajolok Millshez, hogy a fülébe suttogjak, máskor együtt éneklem a srácokkal a dalokat. Fantasztikusak voltak. Lehet, hogy én kicsit elfogult vagyok, de egyértelmű, hogy mennyire jól nyomták, az egész tömeg együtt bulizott velük.
- Megkeressük őket? szólalok meg végre miután a színpad megürül, Mills felé fordulva. Fejemmel a backstage felé intek és már meg is indulok arrafelé, amerre a fiúkat sejtem. Tudom, fiatalok, népszerűek, kibaszott jók, jól néznek ki, de az a hölgykoszorú aminek a látványa fogad azért mellbevág. Megállok egy pillanatra, télenül álldogálok, tanácstalanul nézve Milliet.
- Nem akarom elrontani a fiúk örömét, de szerintem menjünk oda. szalad magasba a szemöldököm és ha egyetért velem, újra megfogom a kezét, hogy átvágjunk a csajok tengerén a fiúkhoz.
- Fantasztikusak voltatok! tolom félre az egyik csajt finoman, aki éppen Eddie előtt áll, hogy megölelhessem. Mostmár elég a mókából, mindneki menjen szépen haza, vagy ahova akar.

Szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. Valami hasonlót érzek Litával kapcsolatban is, amikor ránézek. Ugyan nem tudhatom pontosan, hogy benne épp mi zajlott le abban a pár percben, amikor megismert, de valamit biztosan nagyon félreérthetett. Ha csak arra gondolok, hogy azt hitte Rivera és én, mondhatni nehéz visszatartani a nevetésemet. Hiszen mi mindössze kollégák vagyunk, na jó.. meg egy kicsit több, de szigorúan csak haveri alapon. Bár el kell ismernem tényleg fontos személy szerepét tölti be az életemben, és talán leginkább azért érzek így, mert előtte nem szükséges megjátszanom a már amúgy sem létező fényűző Manhattani életemet. Nem tudom. Egyszerűen csak jó valaki olyat ismerni, aki nem bélyegez meg azért, amiért Bronx egy szűkösebb negyedében élek, és amiért rászorulok arra, hogy egy kávézóban tengessem a délutánjaim. Ő valahogy szavak nélkül is érti, milyen ez.

Mindenesetre nem áll szándékomban tovább hadakozni Litával, ha ő sem ragaszkodik hozzá. A balhékból bőven kijutott eddig is, és nem tervezek újabbat a listámra írni. Valami pedig az súgja, hogy ezzel egyébként ő is pontosan így van. A mosolygós, békülős kézfogása mindenesetre erre enged következtetni.
- Tudod, néha én is igazi őrült picsaként tudok viselkedni. Mármint.. bocs.. csak vicceltem, bár ha jobban belegondolok tényleg elő szokott velem fordulni. Próbálom elvicceskedni a dolgot, mielőtt azt hinné őt picsáztam le, miközben ez kicsit igaz is, mégsem örülnék neki, ha ilyen hamar átfordulna a tiszta lapunk egy nem is tudom.. hajtépésbe?

- Fogalmam sincs. Értek egyet vele, amikor a továbbtanulásra terelődik a szó, és megnyugtat, amiért ő is hasonlóan vélekedik ezekről a kérdésekről. - Bár néha nem bánnám, ha kapnék valami jelet, hogy mégis melyik az én utam. Gondolom, majd úgyis kiderül. Vonom meg a vállam, miközben arra gondolok az utóbbi időben mennyire nem foglalkoztam a jövőmmel. Egyszerűen annyira maga alá gyűrt a családi vészhelyzet, hogy eszembe sem jutott egy kicsit jobban belegondolni, hogyan tovább a gimis élet után. Ki tudja? Könnyen lehet, hogy maradok a kávézó alkalmazottja, ha így folytatom tovább, és nem rendeződnek otthon a dolgok.

Nem tudom megállni, akaratlanul belepirulok, amikor Tommyról kérdez, pedig még csak nem is rólunk tett fel kérdéseket, amiért okom lenne zavarba jönni. Mégis.. Amióta azok a csókok elcsattantak köztünk, nem tudok úgy tenni, mintha teljesen közömbös lenne, mintha meg sem történ volna az egész.
- Nehéz megmondani. Ő egy kicsit az a fajta, aki szeret mindent is egy kicsit, nem? Nem feltétlenül várok választ a kérdésemre, sokkal inkább szólt magamnak, mint neki, hiszen fogalmam sincs arról mi, vagy leginkább ki az, aki igazán letudja kötni Tommyt.

Nem is bánom, amikor végre sorra kerülünk, majd már piával a kezünkben törhetjük magunknak az utat. Legalább addig sem a Tommyval való múltkori találkozásunk jár a fejemben, igazából sokkal inkább ügyelek arra, hogy viszonylag egy jó helyet sikerüljön találnunk a színpad közelében. Miután ez sikerült, nem telik bele sok időbe, amikor a négyes fogat megjelenik előttünk, de az én tekintetem csak egy emberre terelődik igazán. Árad belőle a már megszokott magabiztosság, és Litával, illetve az egész tömeggel együttesen sikítok fel egyszerre. Iszonyatosan jók a srácok, és végre nem agyalva a dolgokon tudom végig bulizni a koncertet Litával, miközben megszakításokkal ugyan, de oda-oda üvöltünk a másiknak valamit, aminek a fele tartalma elveszik, de most nem is ez a lényeg. Táncolva, és amelyik számokat ismerem, a refréneket közösen énekelve velük tombolom ki magam. Mintha csak most sikerülne kiadnom magamból az összes stresszt, és a zenéjükkel együtt válok könnyebbé.

- Mindenképp! Megérdemelnek egy gratulációt tőlünk is. Kacsintok rá Litára, ezzel kicsit utalva arra, hogy van sejtésem arról, hogy számára kicsit több Rivera, mint a haverja húga, és számára is árulkodó lehet mennyire fontos nekem a testvére. Követve őt megindulunk a fiúk irányába, akiket elleptek a rajongók, és most igazán helytálló lenne a sok őrült picsa jelző, amivel korábban magunkat illettem. Persze valahol számítani lehetett erre, mégis van bennem némi féltékenység, amikor az őrjöngő lányok a srácok felé veszik az irányt reménykedve valamiben.
- Valami hasonlót akartam javasolni. Értek egyet vele, különösen nem törődve azzal, hogy ők most mennyire fürdőzhetnek ebben a csajkoszorúban.

- Ezt az oldalad még nem ismertem, de iszonyatosan jók voltatok! Ölelem magamhoz Tommyt, amint sikerült utat törni hozzájuk, és szívesen meg is csókolnám, de nem egészen tudom mennyire lenne helyénvaló, így inkább egyenlőre csak szorítom, kihasználva ezzel azt a kis időt, amit a karjaiban tölthetek.

Csak egyetértően bólogatok néhányat.
-Ja Rick egy ordas nagy barom, de az én drága kishúgom is megérne egy misét, hogy ezek után még képes volt saját magát hibáztatni, hogy végülis azért történt mindez, mert nem adott meg mindent annak a pöcsnek, amire szüksége volt.-Tényleg jó elbaszottak lettünk mi a csodás szüleink mellett. Mindent megkaptunk. Mindent, amire csak vágyhatunk, de emellett olyan szintű érzelmi zsákutcák lettünk, hogy még a fény is nehezen jut be oda. Igyekszem ezen most nem totálisan felhúzni magamat .. MEGINT... hiszen azt hiszen valahol kezd Lita is egy kicsit jobban lenni és nem gyilkolja szét saját magát a lelkiismeretével, de jóval érzékenyebb, mint általában.
A szokásos koncert előtti baszakodás persze meg is hozza a hangulatot... csak azért rúgunk bele ilyen nyugodtan verbálisan az ikrekbe, mert tudjuk, hogy bírják és nem veszik ténylegesen a lelkükre.
-A faszért kell ilyen bonyolultnak lenniük.-ingatom meg a fejemet, de közben már nevetek az orrom alatt. Igazából Mills-el már nem lenne olyan nehéz dolgunk, ha én nem lennék ilyen nyomorék, ha az elköteleződésről van szó, de ez most mellékes. Beszélnem kellene vele, de tényleg nem akarom Eddie-re terhelni a húgomat még akkor sem ha ő ajánlgatja ilyen bátran. Na mindegy. Ezzel nem most kell foglalkoznom. Sokkal fontosabb dolgom is van... nem beégni ennyi ember előtt.
Nem hagy cserben a hangom. A szöveg, pedig egy pillanatra sem bicsaklik meg a nyelvemen, de mégis szükségem rá, hogy veszettül koncentráljak az első számra mielőtt elkezdek ténylegesen felengedni. Az emberek lelkesen fogadnak minket, velem éneklik a feldolgozásokat és a hangulat egyre csak jobb, így néhány szám után már tényleg olyan mintha soha semmi mást nem is csináltunk volna ezen kívül.
Hiába jövünk le a színpadról és pakoljuk el a holminkat még mindig az egekben van a pulzusom, a véremben dübörög az adrenalin. Az ingem már teljesen ki van gombolva, mert úgy érzem, hogy még így is megsülök. A lányok gyakorlatilag melegváltásban vannak az oldalainkon, mindegyik kezében telefon. Mosoly ide... mosoly oda... Éppen visszaadom egy lány kezébe a filcet miután az aláírásomat ott hagytam a mellém amikor összetalálkozik a tekintetem Eddieével. Ha akarnám sem tudnám eltüntetni az öntelt vigyort a képemről, ami egy csipetnyi hitetlenkedéssel keveredik. Ez most tényleg nekünk szól... és ez kibaszottul nagy szó.
Jóformán időm sincs a lányok után kutatni a tekintetemmel, de szerencsére ők megoldják ezt a problémát helyettünk, hiszen egyszercsak felbukkannak. Mills karjai körém fonódnak és ösztönösen ölelem magamhoz.
-Kösz, édes.-vigyorgok rá és úgy adok egy puszit neki, hogy félig igazából a szájára kapja.
-Hééé Rivera!-nyújtom ki a nyakam hogy lássam az emberek fölött.
-10 perc múlva tali ott ahol a koncert előtt.-kacsintok rá. Ha már úgyis kínálgatta a gyerekmegörzést, akkor most élnék ezzel. Meg sem várom a válaszát csak Mills feneke alá nyúlva emelem fel, a derekam köré húzva a lábait is kiviszem az emberek közül. A furgon túloldalánál engedem csak le a lábaira, de a kezeim a dereka körül maradnak.
Úgy csókolom meg, mintha az életem múlna rajta. Talán a koncert heve, talán az, hogy ez már a múltkor is túl jó volt köztünk... vagy csak nagy a pofám és úgy érzem, hogy megérdemlem.
-Velem alszol ma?-súgom az ajkaira amikor éppen csak néhány centire eltávolodok tőle.