Disharmony: Stand Out
Minden tekintetben individualista, aki az éppen aktuális szeszélyeit követi. Ha megvan a véleménye valamiről, azt el fogja mondani, ha pedig épp semmi kedve beszélgetni veled, akkor lazán ghostingol. Utána úgy veszi fel a fonalat a kapcsolatotokban, mintha semmi nem történt volna, és kicsit sem érzi kellemetlenül magát miatta, hogy esetleg nem segített neked meghozni valamilyen fontos döntést, vagy nem köszöntött fel a születésnapodon - ami egyébként nem fordul elő a családjával és azokkal akiket szeret és akikhez közel érzi magát. Mindenki mást lazán kezel és nem akad fenn azon, ha egyes emberek jönnek-mennek az életében. Ezzel szemben az anyukáit, a testvérét, a barátait és a barátnőjét is képes vehemensen számon kérni olyan dolgokért, amelyeket ő fontosnak tart. Könnyű őt észrevenni akár nagyobb társaságban is, mert jellemzően neki a legnagyobb a hangja, neki van a legőrültebb ötletei és ő mond mindenre igent elsőként. Sokat nevet és másokat is szeret megnevettetni, habár a humora néha elég csípős, olyan megjegyzéseket is megenged magának, amiért nem egyszer járt neki szobafogság, vagy egy tasli. Állítása szerint azért jelentkezett a Yale-re, hogy a két édesanyja ne tudja őt szemmel tartani többet, mert ő már felnőtt. Kerüli a felelősségvállalást, nehezményezi a szabályokat és hajlamos megkérdőjelezni a hagyományokat. Nem átlagos családban nőtt fel és a gyerekkora sem nevezhető a legzökkenőmentesebbnek. Kezdve azzal, hogy árvaházba adták őt az öccsével, egészen odáig hogy egy leszbikus pár nevelte fel őket. Szociálisan érzékeny, vertek bele illemet és sokra tartja a jótékonykodást, még ha ő maga nem is dicsekszik vele, ha hasonlót csinál. Hisz abban, hogy egymaga is megállja a helyét, de nem a végletekig csökönyös és makacs. Ha valaki egyenlő félként képes őt kezelni, hajlandó meghallgatni mások véleményét és el is fogadja, hogy az életben nem lehet mindenki egyforma és ugyanazon véleményen. Az öccséről ezzel szemben már nem gondolja, hogy egyedül kellene boldogulnia. Szereti tudni mi van Dakotával, ha valaki csúnyán néz a fiúra, azt kérdés nélkül megfenyegeti és rendszeresen hangoztatja, hogy nekik még öregek otthonába is együtt kell majd vonulniuk, mert nem hajlandó lemondani a fiúról. Akkor sem tette, amikor külön akarták őket örökbe fogadni és bár a felsőfokú tanulmányait nem New Yorkban folytatja, de rendszeresen hazalátogat.

Konklúzió: Kiszámíthatatlan, de a viselkedése nem totálisan véletlenszerű. Kevésbé valószínű, hogy leugrik a hídról, ha át is kelhet rajta.

Harmony: Set In
Intuitív, kifejezetten jó megérzésekkel. Mindig az orrod alá fogja dörgölni, ha egy megérzése bejön, de a helyzet az, hogy az esetek többségében tényleg jól gondolkodik. Lehet, hogy a szobája nem arról árulkodik, hogy  mennyire rendezett a gondolkodása, de ha sikerül megalkotnia egy részletes tervet a fejében, akkor nem okoz számára nehézséget, hogy be is tartsa azt. Tisztában van vele, hogy nem minden úgy működik, ahogyan azt mi emberek elképzeljük, ezért mindig van B, illetve C terve is. (Az E terv mindig az, hogy eladja a veséjét.) A hibáit menet közben javítja, nem üldögél azon siránkozva, hogy milyen előre nem látott események és nehézségek állnak majd az útjába. Rugalmasan képes megoldani szorult helyzeteket és elég jó beszélőkéje van hozzá, hogy kidumálja magát elég szorult helyzetekből is. Könnyen alakít ki véleményt másokról, férfi létére elég pletykás is, de a barátait nem szúrja hátba. Fontos számára a családja, még ha nyolc éves kora óta nem is hagyja senkinek, hogy megpuszilják nyilvánosan. Intelligens, energikus társalgó, aki legfőképpen azokról a dolgokról beszél, amelyek kézzel foghatóak. Nem hisz az elvont ötletekben és összeesküvés elméletekben. Szeret titokzatos maradni, nem oszt meg mindent a környezetével. A nagyon fontos döntések esetében is hajlamos inkább a tényekre és nem az érzelmeire támaszkodni. Nem ücsörög sokat az egyes döntéseken, villámgyors inger-válaszreakció folyamatban hozza meg azokat. Változatos zenei ízlése van, PJ Mortontól és a Stray Kids-től kezdve, Beyoncén keresztül Ariana Grande-ig mindenkit meghallgat. Inkább r&b, soul, pop, rap és a hip hop műfajokat kedveli. Filmek és sorozatok terén ennél jóval válogatósabb. Nem szereti a műnevetéssel töltött sitcomok világát, azt például soha nem értette hogyan képes bárki is rajongani a Jóbarátokért. Az akció filmek feltöltik, de nem határolódik egy filmdrámától, vagy művészibb alkotástól sem - jellemzően azért inkább az előbbit fogyasztja. Haragtartó típus, könnyen megjegyzi ha valaki megbántotta és nem felejti el az illetőnek, akkor sem ha idő közben már kibékült vele. Ha találkoznia kellene a biológiai szüleivel, valószínűleg előbb fizetniük kellene neki, aztán fizikai erőszakot alkalmazni, hogy egyáltalán egy helyiségben tartózkodjon velük és valószínűleg ezek után is képes lenne őket levegőnek nézni, mert szent meggyőződése, hogy aki képes elhagyni Dakotát, az a pokolra való.

Konklúzió: Szenvedélyes és energikus, amit kiegészít egy alapvetően racionális - néha szétszórt - elme. Az élet számára vagy egy nagy kaland, vagy semmi.

Mixtape: Time Out
+ A kedvenc színe a sötétpiros. Ha ruhákról van szó, a sötét árnyalatokat preferálja, a legtöbb darab a szekrényében fekete.
+ Kedvenc étele a sajtburger, a deep dish pizza és a steak. Nem, nem aggódik a koleszterolszintje miatt.
+ Szereti a kiegészítőket. Számtalan nyaklánca, gyűrűje és fiúkat megszégyenító mennyiségű táskája van.
+ Az amerikai focit és a vízilabdát követi legnagyobb lelkesedéssel, ehhez képest ő a középiskolai kosárcsapat tagja volt.
+ Hiába közel tökéletes a látása, szeret csak divatból szemüvegeket hordani. A napszemüveg kollekciója is elég kiterjedt.

- Nem szereti a csoki-menta jégkrémet. A kedvence az eper íz.
- Nem szokott panaszkodni, nem szeret gyengének tűnni és a szorongását sem osztja meg másokkal - ha például valaki olyan helyre akar menni ahol rosszul érzi magát a tériszonyától, nem szól, csak megy az illető után.
- Nem szereti, ha hazudnak neki, amit nagyon korán az anyukái tudtára is adott, amikor egy füllentésükért két napig nem szólt hozzájuk.
- Utálja, hogy a kollégiumba nem vihette magával a macskáját, ezért rendszeres jelentéseket kér róla az öccsétől.
- Nem tud elaludni párna nélkül. Ha épp nincsen a közelben, akkor a pulóverét hajtogatja formára.

- Szerinted?
- Szerintem az a fekete lábú aranyosabb.
- De a fehér is aranyos, nem? - Csak fél percig nem válaszolok neki és máris türelmetlekedve ismétli: - Nem?!
- De. - Megadóan emelem fel a kezeimet a fejem magasságába, majd az egyiket az öcsém tarkójára simítom. Kicsit nagyobb lendülettel indítom meg a mozdulatot, amitől rögtön védekezően felhúzza a vállait, de végül csak simogatva érek a sötét tincsekhez a fején. - Minek kérdezel, ha egyedül is el tudod dönteni? - Finoman megrázom a fejét, amiért csak egy nagyon csúnya pillantást kapok, ő pedig egy grimaszt cserébe.
- Pont ez az, hogy nem tudok dönteni. - A világ összes fájdalma benne van abban a sóhajban, amit Dakota hallat a kis görényeket lesve, amelyek közül most választania kellene egyet.
- És muszáj most dönteni?
- Úgy volt, hogy most megkapom.
- Nem azt mondtam, hogy nem most visszük haza. - Kérdőn emelem meg a szemöldökeimet, miközben várom, hogy leessen neki a dolog. Felőlem további húsz percet is eltölthetünk a kisállatkaja szagától sűrű levegőjű üzletben, és csaphatunk még egy kört a halak akváriumai előtt, mielőtt kiválasztaná a kisállatát, amelyikről nem csak gondoskodnia kell, hanem biztosra menni azt illetően is, hogy nem fogyasztja el a macska.
- Szerinted Penélope megenne egy ekkora görényt, ha nem figyelünk rá? - Teljesen teoretikus a feltételezésem, ahogyan az öcsém hirtelen levegőért kap viszont azt jelzi számomra, hogy nagyon is komolyan vette.
- Meg akarod etetni a görényemet Penélopéval?
- Nem.
- Akkor?
- Én csak feltettem egy kérdést. - Megrántom a vállaimat, mielőtt a kezeimet a zsebembe nyomnám. - Amúgy sem a te görényed még. - Meglep, ahogyan oldba vág, amit a belőlem kitörő hitetlenkedő hang is alátámaszt. Mikor lett az én öcsém akkora, hogy elhiggye, hogy egy súlycsoportban vagyunk?
- Nem lehetne...?
- Nem viszünk haza kettőt. - Határozottan rázom meg a fejemet. Nem mintha egyébként ez az én döntésem lenne, de talán pont ezért én hoztam el Dakotát ide, mert anyáék tudták, hogy ha ők jönnek el vele görényt vásárolni, akkor nem tudnak nemet mondani annak az ironikus módon kiskutya pillantásnak, amire ez a fiú képes. Normál esetben azok a lány testvérrel rendelkező fiúk akarnak verekedni, akiknek a húgát megbántotta egy srác, én viszont hajlandó lennék lányoknak meghúzni a haját, ha Dakota úgy dönt, hogy velük szeretne randizni és bárki is képes lenne megbántani őt a gyengébbik nem képviselői közül. Ha srácokkal akarna randizni, akkor könnyű dolgom lenne, mert őket nem társadalmilag elítélendő megütnöm. Egyébként nincsenek dühkezelési problémáim, csak túl sok levezetetlen energiám, amivel már gyerekkoromban sem tudtak mit kezdeni, amikor anyámék pszichológushoz vittek, attól való félelmükben, hogy valamilyen koncentrációs zavarom van, ami később nehézséget okozhat nekem.
A törődésükért cserébe próbáltam az a fiú lenni, akire nem csak büszkék lehetnek, hanem aki alapvetően sem egy tapló velük azok után, amit megtettek értem és Dakotáért is. Kezdve mondjuk azzal, hogy felismerték a helyzet súlyosságát az örökbe fogadásunk előtt és bevállaltak mindkettőnket. Ellenkező esetben tettem volna róla, hogy soha ne akarjanak örökbe fogadni senkit. Mit mondhatnék? Öt évesen sem voltam sokkal könnyebb eset, mint most.
- Menjünk még egy kört és válasszunk valamit Penélopénak. - Csak a fejemmel intettem neki, hogy jöjjön velem. A cipőink egyenletes ütemben koppantak az áruház padlóján, amíg a macskás szekcióhoz közeledtünk.
- Minek veszel neki még valamit? Így is el van kényeztetve.
- Te is tudod, hogy megsértődik, ha nem kap semmit. - Pár másodpercig maradok csak csendben, mielőtt elvigyorodnék és folytatnám. - Lehet, hogy bosszúból még a görénykédet is megenné. - Ezúttal látom, ahogy felé lendül a könyöke és még épp időben elugrom előle. - Hé!
- Nem vicces, hogy a görényem halálával példálózol.
- Penélope nem fogja megenni.
- Honnan tudod?
Pont ez az, hogy nem tudom.
- Majd megbeszélem vele, hogy nem szabad.

---

- Rue nem jön?
- Nem 'tom.
- Hogyhogy nem tudod? A te csajod. - Alex arcán értetlenség tükröződik, én meg sóhajtva ingatom meg a fejemet.
- Nem szóltam neki, hogy itthon vagyok.
- Mivan?!
Megrántom a vállaimat, magamban elkönyvelve, hogy ezt a témát ennyiben hagyhatjuk és koncentrálhatunk valami sokkal fontosabbra - mondjuk az Alex bátyja által megvett alkoholra, aminek a nyomait majd kreatív módon kell eltüntetnünk, hogy a haverom szülei ne sejtsenek semmit, amikor hazaérnek a hosszú hétvégéjükről. Én nem voltam ilyen optimista azzal kapcsolatban, hogy a szüleink mit kajálnak be vagy mit nem. Az anyáim olyan magabiztossággal rántották le a leplet a dohányzási szokásaimról, mintha azt is tudnák, hogy már egy darab sincs abban az óvszeres dobozban, amivel még a részletes felvilágosításom alkalmával ajándékoztak meg. Sok minden van az anyáimmal kapcsolatban, amire nem szeretnék gondolni - például hogy hány évük van még hátra, vagy hogy valamelyikük bedől az autószerelőknek, amikor a rendszeres szervizelés alkalmával valami alap szolgáltatás négyszeresét próbálják kifizettetni velük -, de az határozottan egyike volt ezeknek a dolgoknak, hogy ők tudjanak a szexuális életem részleteiről.
- Összevesztetek, vagy mi van? Szakítani akarsz vele? - A baráti körünkben csomóan ezt csinálták, amikor mindenki víziói kitisztultak a jövőre vonatkozóan. Van aki meg akarta oldani a távkapcsolatot és volt aki tudta, hogy szakítás lesz a vége, amikor kiderült, hogy nem egy egyetemre adják be a jelentkezésüket. Olyan senki másnál nem volt, hogy egy egyetemre akartak menni és végül csak egyiküknek sikerült.
- Nem. Nem tudom. - Talán ha fordítva korrigálok nem tudomról nemre, egészen másképp hangozna ez a barátom számára is.
- Nem tudom haver, szerintem rá fogsz cseszni.
- Ezt most csak azért mondod, mert te félsz tőle, amikor mérges.
- Ez NEM igaz! - Nevethetnékem támad a hangsúlyától, de mindketten tudjuk, hogy igazam van. Mindig igazam van, ha Rubyrueról van szó. Most már elhiszem, hogy elengedhetjük végre ezt a témát.
Kellemetlen volt a távollét, de ha nagyon magamba akartam nézni, akkor tudtam, hogy nem hoztam rossz döntést, amikor maradtam a Yale mellett. Biztos, hogy az NYU-n is jól éreztem volna magam és minden baráti kapcsolatom simábban alakult volna, mert egymás közelében maradunk, de volt valami, ami miatt úgy éreztem, hogy nekem New Havenben a helyem. Azt meg senki nem tiltotta meg a lánynak, hogy jövőre újra próbálkozzon és utánam jöjjön a Yale-re. Talán beszélnie kellene az apjával, hogy segítsen neki pár plusz pontot szerezni a felvételi bizottságnál. Ha most nem próbálkoztak hasonlóval, talán Rue sem akart igazán egy egyetemre járni és együtt maradni.
- Megkóstolod? - Felém tolja az üveget, amiben rumot és kólát kevert össze.
- Mindig szarul sikerülnek az italok, ha rád bízzuk. Már látom, hogy ez is túl erős.
- Ihatsz csapvizet is.
- Isten ments.
- Akkor csak fogd be.
- Igenis - nevetve nyúlok át a pulton, hogy a kezembe vegyek egy piros műanyag poharat és a higiénia nevében abba töltsek néhány kortynyit a sötét italkeverékből. Alex meg sem várja a reakciómat, ő is poharat ránt elő és tölt magának. - Ez nem olyan rossz, mint az eddigiek - jelentem ki végül vigyorogva.
- Na, ugye! - A pohara fölött vigyorog rám.
A veranda felől hangokat hallunk, nevetéssel keveredik a kopogás, amibe finoman belerázkódik az ajtó. Sehol nem tartunk az italok bekeverésével és a pizza sincs még megrendelve, mert Alex megmutatta az autóját, amit a gazdag apjától kapott, aki körülbelül évente kétszer látott, az ünnepekkor és a születésnapján.
- Nyitva van, gyertek be! - Úgy kiabál ki, hogy azt még a szomszéd is meghívásnak veheti. Egy emberként fordulunk az érkezők felé, amikor a konyhába érnek. Dave után Noah, Rowan és Nina érkeznek, aztán...
- Rue...
A pillantásunk összeakad, a levegőben pedig mintha hirtelen több lenne az elektromosság, mint eddig. Nem a jó értelemben.
- Meglepetés!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazán örültem a jellemednél ennek a fajta megoldásnak, hiszen így még átfogóbb képet kaphattunk arról, hogy milyen is vagy valójában.  
Számomra olyannak tűnsz, aki szeret a maga ura lenni, élvezni a pörgést és a társaságot, mégis nagyon megválogatod, hogy ki is az, akit közel engedsz magadhoz. Látszik, hogy mennyire törődsz a testvéreddel és ez a kettőtök között kialakult kötelék számodra sérthetetlen. A veletek történtek után ez teljesen érthető, de jó volt olvasni arról, hogy mennyire számíthattok egymásra.
Tetszettek a kiragadott jelenetek is, hiszen így megmutatkozott a csipkelődős humorod amit valaki vagy ért vagy nem, ahogyan az is, amit te magad említettél, hogy nem esik nehezedre elengedni másokat, ha egy idő után nem működik a dolog. Azért az utolsó sorokból ítélve egy-két kínos pillanat téged sem kerül el, így kíváncsian várom mit tartogat számodra a folytatás.  
Szerettem a történetedet és azt is ahogyan írsz. Remélem sok lehetőség vár rád, hogy felfogasd mások életét.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!