180-69, vékony alkatú, de szálkás, babaarcú, sűrű, szőkére festett hajú, napbarnított bőrű, fekete gombszemű, ázsiai, tinédzser, jól öltözött, sportos.

Ártatlan, melegszívű, kedves, jóhiszemű, naiv, éretlen, makacs, önfejű, befolyásolható, életképes (már amennyire), szorgalmas, szeretetteljes, tapadós, óvatlan, kíváncsi tekintetű, mosolygós, drámai.

Hirtelenharagú, könnyen megbocsájtó, derűs, szórakoztató, titkolózó, hebrencs, türelmetlen, füllent, bajkeverő, álmodozó, elmélázó, félős, barátságos, akaratos, aranyos, követelőző.

Játékos, élénk(fantáziájú), beszédes - > pletykás, segítőkész, energikus, extrovertált, szégyentelen.

szorongó, nem túl önálló, sokat kell bíztatni, önbizalomhiányos, nagyra nőtt gyerek, először csendes, aztán szószátyár.

---

- A tanárurak általában kedves fiúnak gondolják, de elég figyelmetlennek tartják. Emiatt közepes tanulónak számít, a jegyein nem hajlandó változtatni.
- A tanárnők mind rossz zsaruk, ha róla van szó. Többszöri figyelmeztetésre is „folyamatosan pofáz”, miközben az asztal alatt rázza a lábát, vagy a gördeszkáját tologatja előre-hátra. Emiatt egyik iskolatársa egyszer elesett, miközben kiment a dolgozatokért.
- Általában zavarja az órát, nem figyel, ezzel bátorítja az osztálytársait a hasonló magatartásra. Egyszer beírást kapott azért, mert sonkás szendvicset készített irodalomórán.
- Népszerű diák, de valamilyen szinten elérhetetlen. Azok a pletykák terjednek róla, hogy egyetemista lányokkal randizik, mert az összes gimis lány közeledését visszautasítja. Általában a bálokra véletlenszerűen választ magának partnert.
- Austin Hale-Norris öccse, amiért senki sem meri megverni az iskolában.
- Egy leszbikus pár örökbefogadott fia. A szülei a születésekor lemondtak róla. Nem ismeri őket és nem is akar találkozni velük. Emiatt nagyon anyás és a nőkre elsősorban barátként tekint, mint potenciális társként.
- Nincs szerelmi élete és jól megvan nélküle. Fontosabbak számára a barátok és a családja.
- Két vadászgörényt könyörgött ki a családjából, de kinézett egy harmadikat is, amit csak azért akar a sajátjának tudni, mert csíkos a lába. Alapjáraton minden állatot nagyon szeret.
- A természettudományokból a leggyengébb, a sport az erőssége. Táncol, illetve focizik. Főzőszakkörre csak azért jár, mert egysze Austin csinált neki ketchupos tésztát. Az ő tehetsége is eddig terjed.
- Szeret videojátékozni és filmezni, de hosszútávon nem kötik le. Inkább a rövid tartalmakat fogyasztja. Nem érdekli a politika és a nagyvilág történései, ő elvan a saját kis buborékjában.
- Nem tervez továbbtanulni, egyelőre fogalma sincs arról, hogy mivel szeretne foglalkozni.
- Nagyon szeretne egy apukát, mert úgy érzi, hogy túlságosan a bátyjára támaszkodik.

---

- Mélyérzésű, megértő, jól nevelt gyerek. Emiatt kevés olyan kapcsolata van, ahol nem fogadják szeretettel.
- Ha valamit a fejébe vesz, azt általában mindenáron megcsinálja. Emiatt a szülei és a bátyja nagyon féltik.
- Még sosem csókolózott, és nem is gondolkozik rajta, hogy milyen lehet. Amikor a csapattársai szívják a vérét akkor általában fenyegető pillantásokat szór feléjük. Azóta nem nagyon zaklatják, hogy valakiből keresztapát csinált a sokadik piszkálódás után.
- Dakota a legtöbb emberből védelmező gesztusokat vált ki. Olyan, mint a kisgyerekek: kíváncsi, folyamatosan érdeklődik és nagy kerek szemekkel néz az emberekre.
- Ha egy állat lenne, akkor egy csokoládébarna labradorhoz, vagy egy golden retrieverhez lehetne hasonlítani.
- Nagyon könnyű megbántani, de nem haragszik sokáig az emberekre. Az esetek nagy részében csak duzzog.
- A zenei ízlését tekintve mindenevő. Ő az a tagja a társaságnak, aki elhallgat bármit.
- Nem olvas, csak képregényeket. Azzal tüntet az irodalomórán, hogy az ajánlott irodalomhoz szuperhős sztorikat visz. Egy novellát nem bír végigolvasni egy huzamban. Jobban belegondolva részleteire bontva se.
- Túl sok cukros üdítőt iszik és felvág azzal, hogy nem megy a seggére semmi belőle. Emellett iszonyatosan egészségtelenül étkezik, vagy émelyítően édes kajákat fogyaszt, vagy valami olyat, amit háromszor rántottak ki az olajban. A zöldségeket az esetek nagyrészében a tányér szélére tolja. Ezzel a szülei ellen tüntet.
- Jó kapcsolatot ápol a bátyjával. A közös hobbijaik nagyrészt a videojátékozás, kirándulás, minőségi időtöltés. A két fiú alapvetően különbözik egymástól, de ennek ellenére nagyon jó a kapcsolatuk.
- Kedvenc ízei az áfonya, szőlő és csokoládé. Ezt az utóbbit gyakran szereti vegyíteni a vaníliával.
- Természetesen jobban szeret kapni, mint adni.

- Ne rázd a lábad, reng az egész autó – a bátyám megjegyzése után csak annyira voltam képes, hogy először csücsörítsek egyet, majd mérgesen nézzek rá, ezek után pedig meggondolatlanul nyitottam ki a szám, ami miatt a fogszabályzóm is felsértette azt. Tavaly nyáron, az egy szem lánybarátommal végig néztem az egész Gilmore Girls sorozatot, mert azt állította nekem, hogy a vissza retrózni valamire nagyon szexi dolog. Nem akartam felvilágosítani arról, hogy mi aligha éltünk még a kétezres években, ezért fogalmunk sincs arról, hogy egyrészt akkor mi folyt, másrészt pedig nem feltétlenül volt nekem terápia ledarálni egy nagy adag rózsaszín cukormázas csajoknak gyártott, WC-be való hátra maradt, tápanyagban szegény forrást – azaz szart! – azért, hogy utána rögtön folytassa retrózást a Mean Girls című remekművel. Abba pedig már egyáltalán nem akartam belemenni, hogy mennyire számít ennek a 2000es évek. Talán a mostani felnőtteknek, akik emlékszenek rá azon kívül, hogy sírtak, ettek és folyton bekakáltak, helytálló lenne a dolog, de nem nekünk, mai csirkefiúknak és lányoknak. Mindezt mondjuk nem volt szívem elmagyarázni neki, mert gyakorlatilag annyit ért el vele, hogy diagnosztizáltam magam egy PTSD-vel, amit a gimnázium megkezdése okozott bennem. Anya és anyu szerint alapvetően nincs semmi bajom, de fenntartottam az esélyét annak, hogy ha kinéznek maguknak a nagymenők és bullyzni kezdenek a fogszabályzóm miatt, akkor majd bekopogok az iskolapszichológushoz. Ez a sok feszültség pedig egyszerre ott volt a pillantásomban, ahogy Austinra, majd a csajára néztem. Nem sokat segített a lány nevetése és az, ahogy hátra nyúlt, hogy összeborzolja a hajam.
- Olyan vagy, mint egy mérges kiskutya – kedves megjegyzésnek szánta, amit biztosan annak vettem volna, HA NEM EZ LENNE AZ ELSŐ NAP A KÖZÉPISKOLÁBAN. Mi van akkor, ha Austin elballag és többé nem tud megvédeni és a felsősök bezárnak a szekrénybe? Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi magasságommal is nehezen férnék be, pedig alig vagyok százhetven centi.
- Te inkább az útra figyelj, még nem akarok meghalni! – ezt olyan határozottan jelentettem ki, mintha a lánynak nem lenne évek óta jogosítványa és hurcolná a seggem szinte mindenhova, ahányszor fuvarra van szükségem és a szüleim nem érnek rá. Mégis összefont karokkal kezdtem el morcoskodni a hátsó ülésen, amiért ők nagyobbak és bántanak engem. Ez nem jogosítja fel őket arra, hogy csecsemőnek nézzenek.
- Senki sem fog megenni – ezen a ponton már testvérem ujjait éreztem meg a térdemen, amikor rápillantottam, láttam a kicsavarodott testhelyzetét és azt, hogy próbál tényleg komolyan megnyugtatni. Én annak tudatában rántottam el a rövidnadrágos lábaimat, hogy ha eleget hisztizek, akkor ő fogja állni az ebédem és a zsebpénzem megmarad nekem.
- Ha belöksz az emberek közé, én esküszöm…
- Tudod, hogy sosem tennék olyat! – belém fojtotta a szót, ennek ellenére nagyon sok mindent szerettem volna mondani, csak sajnos igaza volt Többször védelmezett engem, mint bántalmazott, az utóbbit általában maximum szavakkal követte el és azt sem gondolta igazán komolyan.
- Jó – nem méltattam arra, hogy ránézzek, egyszerűen az ablakra szegeztem a pillantásom és próbáltam még mindig mérgesnek mutatkozni annak ellenére is, hogy már rég nem ráztam a térdem.

- Választottál már klubot magadnak? – ahogy átdobta a vállam felett a karját, hirtelen úgy éreztem, hogy az örvénylő tömegben is biztonságban vagyok. Ebben az iskolában legalább ezer ember tanul, én pedig a menők hozzátartozója vagyok, ezt pedig már többen is tudomásul vették. Talán ez volt az oka annak, hogy két óra elteltével már én magam is össze-vissza dobáltam a végtagjaimat a folyosón, miközben higanymozgással közlekedtem.
- Még nem tudom – vontam meg a vállam – Valami sportklubot akarok. Több okból is.
Egyrészt az elemi iskola folyamán is aktív tagja voltam egy atlétikai és focicsapatnak, de ez nem az amerikai fajta volt, hanem csak a szimpla, hagyományos. Azt már előre tudtam, hogy tánccsapata nincs az iskolának, ami eléggé elkeserített. Szerettem a társastáncot, ugyanakkor nem lepett meg túlzottan, hogy inkább csináltak színjátszó kört. Az viszont határozottan nem nekem való, szerintem én nem könnyen tudnám megjátszani magam még annak ellenére se, hogy nem kötöm a barátaim orrára, hogy szar lányos dolgokkal zaklatnak.
- Ha lemész a lelátóhoz, ott majd megtalálod az összes sportklubot, szerintem megéri körülnézni.
- Kösz a tippet – párszor úgy veregettem vállon, mintha nem a bátyám lenne, hanem egyenesen a legjobb barátom, majd a korábban begyakorolt higanymozgással indultam meg lefelé. Most már akkor sem ráztam a lábam, ha leültem.


- Szia, Fiú – mire odaértem a lelátókhoz, hirtelen kiürült a hely, szimplán a focicsapatot pillantottam meg, illetve egy szemüveges fiút, aki nagyon olvasott valamit. Annak ellenére, hogy rajta volt a látás segítő eszköze, nagyon belebújt a füzetbe, de tippelni merek, hogy nem rá gondolhattak, ezért én csak nagy szemekkel pillantottam körbe, majd enyhén csücsörítve mutattam magamra. Onnantól kezdve, hogy lezsíroztam az órarendem, megismerkedtem pár diákkal, és az ebédszünetet a tesómmal töltöttem, már nem igazán akadtak más teendőim. Az egyenruhának szánt zakó – ami alatt amúgy mindenki úgy öltözködött, ahogy akart, szóval összességében nem sok értelme volt – éreztem, ahogy megfeszül a hátamon és hirtelen izzadni kezdtem. Egyenesen magamra mutogattam és úgy néztem hatalmas, fekete bogárszemekkel az illetőkre. Ahogy megpillantottam a kigyúrt, egyenruhát hordó focicsapatot, hirtelen azért kezdtem el rimánkodni, hogy ne rám gondoljanak. Egyértelműen nem vagyok amerikaifoci pályára való, túl vékony és alacsony vagyok a sporthoz. Szerintem, ha valaki nekem ütközne, még meg is halnék.
- Én? – büszke voltam rá, hogy korán kezdtem mutálni, és nagyon mély hangom volt. Most mégis egy kisfiújéval vetekedett, mert annyira nem voltam biztos benne, hogy hozzám beszélnek… Ez nem igaz. Pontosan tudtam, csak nem voltam hajlandó elfogadni.
- Szeretnéd kipróbálni a focicsapatot? Gondolom a klubválasztás miatt vagy itt – nem nem nem nem nem. Ez nem történhet meg. Hogy rögtön az első napomon tényleg bullyingoljanak. Ez tuti a kurva Gilmore Girls miatt van.
- Nem tudom, szerintem… Nem biztos, hogy jól jártok velem – ahogy lassan hátrálni kezdtem, a hátamban megéreztem egy másik tekintetet is. A szemüveges fiú nézett.
- Pont ezt akarjuk kideríteni. Gyere közelebb – eszemben sem volt nemet mondani, összerezzentem, amikor pár lépés után az ujjaim között találtam a labdát, de nem mertem levenni róluk a szemem – Ha el tudsz futni vele, akkor felveszünk.
Pontosan tudtam, hogy nincs más választásom. Szinte lassított felvételen keresztül észleltem, ahogy behajlítják a térdüket, én pedig férfiasan beismerem, hogy mielőtt megiramodtak volna, visítva kezdtem el szaladni. Magam se tudom merre, de pontosan tudtam, hogy követnek… Hiszen hallottam. Olyan volt, mintha egy csapat bika elől próbálnék meg elmenekülni. A labdát szorosan a mellkasomhoz szorítottam, miközben próbáltam segítséget szerezni magamnak. Nem találtam… Ezért jobb ötlet híján fejjel előre vetettem be magam az öltözőbe, és továbbra is úgy szorongattam a labdát, minta az életem múlna rajta. Hatalmas kongással vettem tudomásul, hogy bevertem a fejem, bár előbb láttam a csillagokat, minthogy ez eljutott volna a tudatomig.
- Hé, jól vagy? – két puha tenyeret éreztem meg az arcomon, de képtelen voltam ráfókuszálni. Csak annyit sikerült kivennem, hogy az illető szemüveges.
- Fiú! Mi a neved?
- Dakota – persze, hogy tudom a választ. Még, ha álmomból ébresztenének is fel. Ez azt jelenti, hogy emlékezetkiesésem már nincs.
- Gratulálok Dakota! Most már te is a focicsapat tagja vagy.

- El se hiszem, nézzetek oda – finoman csípett bele az egyik csapattársam az arcomba, amire olyan szégyenlősen mosolyodtam el, mint egy ötéves kislány – Kicserélték a nyáron! Hova lett a fogszabályzód?
- Hát már nincs rá szükségem – vontam meg a vállam, közben pedig én is átvetettem annak a srácnak a nyakán a karom, akit tavaly ilyenkor fel se értem volna. Ez volt a második dolog, ami velem rejtélyes módon megtörtént a nyáron nőttem vagy tizenkét centit.
- És egy pillanatig még azt hittük, hogy kabala lesz majd belőle – a következő ütés már a seggemre érkezett, amitől egy pillanatra megbicsaklott a bokám és majdnem előre estem, de azért még így is időben megkapaszkodtam azokban a srácokban, akiket immáron komolyan a haverjaimnak hívtam. Nem csak úgy iróniából tartottak maguk mellett, mert nem egyszer volt példa rá, hogy a jegyeim miatt beszéltek a tanárokkal, vagy éppen az edzőnek mondták meg, hogy én is a csapat tagja vagyok. Valószínűleg az összes az elveszett kistesóját véli felfedezni bennem.
- És miért festetted be a hajad? – erre a kérdésre már két kézzel markolászták a fejemet, én pedig ezen a ponton csaptam szét közöttük.
- Azért, hogy megbasszátok – büszkén mondtam ki a szót, mert alapvetően nem nagyon tűrik tőlem a káromkodást még ők se. Pont ezért is sűrű elnézések kérése közben egyszerűen fogtam magam és bemenekültem a kémiaterembe, mert alapvetően amúgy is ideindultam, ők meg… Nem tudom hova akarnak járni, de jó lenne, ha nem követnének vagy valami. Gondolom egyiknek se itt van dolga, szimplán kihasználták, hogy cseszegethetnek, miután egész nyáron egyáltalán nem találkoztunk. Ennek fényében történt meg, hogy kihúztam először az első széket a teremben, majd utána körülnéztem és végül a lány mellett inkább visszatoltam azt. Jobb lesz ez így mind a kettőnknek, helyette inkább az arcomon egy bizalomgerjesztőnek szánt mosollyal indultam el a másik irányba és dobtam le magam egy fiú mellett, akinek ugyanolyan szőke tincsei voltak, mint nekem. Egyenesen elnyújtóztam ott, majd felé fordultam és ezúttal rámosolyogtam. Úgy, ahogy a fiúk tanították nekem.
- Halika – talán flegmának hangzott az, ahogy mondtam mindezt, de mi már tavalyról ismertük egymást – Én leszek a labortársad a félévben. Van ellenvetésed?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán szerethető karaktert mutattál be nekünk, aki bár kicsit félénk, de a szíve nagyon is a helyén van. Ez minden bizonnyal azért lehet, mert két anyuka is jutott neked, míg sokaknak egy sem, bár szomorú, hogy a valódi szüleid lemondtak rólad, de hálás lehetsz nekik, hiszen nekem úgy tűnik, hogy veled jó munkát végeztek. Az pedig, hogy van egy bátyád, aki megvéd ha kell és akire úgy tűnik, hogy bármiben számíthatsz csak még egy plusz az életedben. Tudod akinek van egy testvére, az sosem lehet egyedül. Márpedig ebben a csúnya világba nagyon is szüksége van mindenkinek arra, hogy legyen támasza. Szóval minden rossz mellett azért azt hiszem, hogy mázlista is vagy. Ami pedig a csapattársaidat illeti, mindig büszkén állj ki magadért, de sose futamodj meg!    


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!