Tényleg nem tudom hogyan jutottunk el attól,hogy elmondjuk Hale-nek mi van köztünk addig,hogy Peter legszívesebben mindkettőnket kizárna az életéből. De tudom, hogy egyikünkkel sem fogja tudni ezt megtenni, majd ha Hale lenyugodott biztosan beszél vele és elmondja miért döntött így ahogy. Biztosan van valami ész érve erre, mert amiket mondott nem voltak azok. Peter leveszi a pólóját a kezéről, nem szép látvány, nagyon felhúzta őt ez az egész ma. Én csak ülök az ágyán törögetem az ujjaimat, mert nem tudom mit kellene most tennem, mire oda jön mellém és ledől az ágyra. Felé fordulok, kezemet az ágyra teszem, de nem sokat mozdulok az eddigi helyzetemből. Egyszerűen nem tudom mi lenne, most a legjobb cselekedet. Egyben biztos vagyok,én még egyszer azon az ajtón nem fogok kimenni úgy, mint az előbb. Hallom, amit mond, ahogy mondja, de érzem, és nagyon nincs jól. Válaszolnék de én még egy hamis mosolyt sem tudok az arcomra erőltetni. Millió dolog van a fejemben, amit mondanék most neki, legszívesebben oda dőlnék mellé és megölelném, de nem tehetem, nem vagyok abban a helyzetben. Csak bámulok rá, de ő már nem engem figyel, biztosan az előbb történtek pörögnek a fejébe. Visszafordulok az ablak felé, ahol az előbb ült, arcomat a kezembe temetem. - Nem akarok elmenni. - ujjaim közül próbálom kipréselni a hangokat, mert nem tudok ránézni. Hogyan tudtuk ezt tenni vele, egy napon, egy időben sikerült olyan mértékben megbántanunk Hale-el,hogy sosem fog, megbocsátani. Felnézek de még mindig háttal vagyok neki. - Azt akarod,hogy elmenjek? - bármit mond, vagy tesz, nem tud elzavarni, egyszerűen nem fogok tágítani addig, amíg nem tudom, hogy nem lesz baja. Nem várom el tőle, hogy megbocsásson, de nagyon szeretném ha meg tudnánk beszélni mindent. Ha készen van most erre a nagy családi dráma mellett, mert akármennyire is érzem, hogy rólunk kellene szólnia ennek a beszélgetésnek, tudom, hogy van ennél nagyobb baja is. Ha tényleg a barátnője akarok lenni,ideje rá is gondolnom a kapcsolatban és végre háttérbe szorítani az én hülye érzéseimet, mert azok sosem segítettek eddig. - Annyira sajnálom! - mindent, hogy elmentem, hogy Hale ezt tette vele, hogy így érzi magát, mindent, pedig tudom, hogy nem minden írható az én számlámra. Felé fordulok, és próbálok támogató lenni, de el kell neki mondanom amit érzek. - Ha akarod kimegyek hagylak gondolkozni, de nem hagylak itt. Nem megy, akármennyire is gyűlölsz most minket, azt tudnod kell, hogy én sosem foglak elhagyni többet. - tudatosítani próbálom őt abban amit én sziklaszilárdan tudok magamról.
Tehetetlennek érzem magam. Nem tudom hogyan tudnám feloldani ezt a mérhetetlen dühöt, ami most a bennem lángol. Így azt teszem amit mindig. Elkezdem eltemetni magamban, mert különben belebolondulnék. Eldőlök Wendy mellett... és most velünk mi is van? Elbújik előlem kezei takarásába és már próbálok felkészülni arra, hogy még egyszer visszautasítson és csak eltűnjön, de nem mozdul. Már nem akar elmenni. -Én eddig sem akartam, hogy elmenj.-a hátát figyelem, mert a szemeit nem tudom. Szerintem egy jó darabig nem kell a Hale problémával foglalkoznom, mert nem gondolom, hogy záros időn belül beszélnénk egymással. Jobb is. Csak még jobban összevesznénk miközben mindenki a maga igazát bizonygatja. A legrosszabb része az egésznek az, hogy el kell mondanom majd anyának. Tudnia kell, hogy Hale mekkora szarságban turkál, hogy legalább neki ne úgy kelljen megtudnia, hogy Hale még jobban felkavarta az álló vizet. Az önzőségével mindenki életét felrúgja. Wendy szavai húznak vissza, hogy ne csordogáljak tovább lefelé a düh spiráljában. -Téged nem gyűlöllek.-vonom meg a vállamat. -Te csak megijedtél.. remélem.-ha nem így lenne már úgysem lenne itt. Nem hiszem, hogy Hale gyenge szemmelverése önmagában rávette volna, hogy itt maradjon velem. Ő legalább érti, hogy mi a bajom az egésszel.. így nem érzem legalább azt, hogy rajtam lenne a szemellenző. -Gyere már ide baszki..-félig felülök, de csak azért hogy jobban elérjem. Átölelem a derekánál és visszadőlök vele együtt az ágyra. -Túlreagáltam vagy egyetértesz velem, hogy Hale faszságot csinál?-mondjuk a kettő nem feltétlen zárja ki egymást, de szeretném tudni az őszinte véleményét. Bár most nem vagyok abban teljesen biztos, hogy képes lenne a szemembe mondani, hogy nem volt igazam. Közel húzom magamhoz. Remélem komolyan is gondolja, hogy nem lépne le többet. -Megcsókolhatlak?-kérdezem úgy, mint a szülinapján. Na jó nem pont úgy... most valószínűleg érthetőbben artikulálok és nem kell kiabálnom.
Nem akarja, hogy elmenjek, a szívem majdnem kiszakad a helyéről, már nem hasogat annyira az érzés, hogy mindent elbasztam, pont ahogy az elején is megjósoltam, hogy ez lesz. Valamiért még mindig velem akar lenni, most még nem tudom mi az oka, de ha hagyja nagyon sok okot fogok neki adni, amiért boldog lehet velem. Nincs esélyem elfordulni tőle, mert látni akarom őt, minden reakcióját, hogy tényleg komolyan gondolja e, hogy nem utál. De valakit mégis, Hale-t, pedig őszintén megvallva nem kellene őt utálnia. Hülyeséget csinált, felelőtlen volt, és ezt titokban kellett volna tartania örökre mindenki előtt. Természetes, hogy kíváncsi az apjára, ebben nincs kivetnivaló, de nem csak a saját életét nehezíti meg ezzel, hanem Peter és az anyjuk életét is. Ez az amit nem fogott fel és emiatt jogosan van kiakadva rá az öccse. - Nem csak megijedtem, rettegtem, és idiótán viselkedtem. - tényleg szembe kellett volna szállnom a nővérével, és ott helyben kiállni magunkért,de gyávának éreztem magam, nem tudtam megtenni. Magához húz az ágyba, az arcomat a mellkasába temetem és megölelem, sosem akarom elengedni, azt akarom, hogy tudja mindig itt leszek neki, és most ezt bizonyítanom is kell,mert eddig nem voltam éppen jeles a kitartásban. - Hale hülyeséget csinált, és te túlreagáltad. - nézek rá, nem fogok hazudni neki. - Ami érthető, egyszerre támadtak le téged az érzések, miattam, miatta és amiatt amit tett. De ő a nővéred, aki kiállt melletted, láttad, hogy védett téged, szeret. Óriási hibát követett el, amivel mindenkinek egy régi sebet kapargatott fel. Nem fog letenni a tervéről, és neked nem kell elfogadni amit tesz, de ha egy kicsi igazság van abban amit mond, lehet megéri kivárni a végét. - Lehet nem ezt kellett volna mondanom, ismét mellé kellett volna állnom, de akkor hazudtam volna neki. Egyszerűen itt nincs jó oldal, nincsen jó döntés ebben, mert már elindította a folyamatot Hale, amit nem lehet visszacsinálni. - Jogosan vagy felháborodva, és nincs mentség arra, hogy ezt tette. - nem veszem le az arcáról a tekintetem. Nem akarom megbántani a szavaimmal, de ez a véleményem. Kérdésére nem felelek,egyszerűen csak megcsókolom, úgy, hogy elfelejtsen minden szart egy pillanatra. Közelebb bújok hozzá de nem hagyom szabadon az ajkait,olyan mintha először csókolnám meg, de ez egy új kezdet nekünk, mert végre nem titok ez az egész és megpróbálhatunk normális kapcsolatot, bújkálás nélkül. Egy kicsit eltávolodók tőle,mert biztos akarok lenni mi is történik most. - Mi rendben leszünk? - mélyen a szemébe nézek, rá kell jönnöm, hogy tényleg szeretem őt.
-Nem hibáztatlak... hülye helyzet volt.-tényleg megértem. Ami köztünk van még friss. Még nincs tudja kezelni és őszintén bevallva még én sem. Neki szembe is kellett néznie Hale-lel aki megdöbbentően nem is az egészre volt kiakadva, hanem Wendy-re, mintha nem lettem volna teljes tudatában annak, hogy mit vállalok be. -Az nem lehet, hogy pont azért akarta ennyire védeni a seggemet, mert akart egy jó pontot amikor hivatalosan bejelentette volna az agymenését?-kérdezem kissé elgondolkozva. Gyanúsan nem akart szembekerülni velem Hale és az egészet Wendy-n vezette le. Mindegy. Nem akarom tovább kombinálni a dolgot, mert csak újra felbosszantanám magamat, azt pedig semmiképp sem szeretném. Közel bújik hozzám és máris úgy érzem, hogy sokkal csendesebb a bennem zúgó vihar. Minden érintésével valamit helyrerak bennem, amit nem is ő tett tönkre. Érzem ahogyan lassan leenged a szorítás a mellkasomból. Közel tartom magamhoz. Végül tényleg ketten fogunk maradni az egész rohadt világ ellen? Amikor megcsókol lehunyom a szemeimet. Minden elmúlik, csak ő marad. Közel tartom magamhoz. Kérdésére elmosolyodok. -Igen.. mi mindig rendben leszünk.-nézek mélyen a szemeibe. Végigsiklik az oldalán a kezem és visszahúzom magamhoz, hogy megcsókolhassam. A kezem akármennyire fáj lecsúszik a combjáig, hogy magamra húzhassam vékony testét. Basszus. Csak el akarom felejteni ezt a rengeteg szarságot, ami ma történt. A szám még mindig az övén. Csak miatta kapok még levegőt, csak miatta nem bolondultam meg még teljesen. Szükségem van rá és még csak el sem tudja képzelni, hogy mennyire.
“Mindig rendben leszünk.” ahogy kimondja ezt a pár szót, legszívesebben még jobban magamhoz húznám, pedig ennél jobban nem tudom. Sosem akarom, hogy ez az előbbi eset újra megtörténjen, nem akarom, hogy úgy nézzen rám ahogy akkor nézett. Azt az érzést akarom kiolvasni belőle, ami akkor égett benne, amikor a mosdóban bevallott mindent. Ahogy végig siklik rajtam a keze melegség fog el, többet akarok, de nem most. Nincs olyan lelki állapotban, és nem fogom kihasználni őt. Ahogy csókol érzem, hogy egyre jobban simulok hozzá, már kezdem átlépni a tűrőhatárom, főleg, hogy azt a kibaszott pólót is levette. Eltolom magamtól a száját, de nem engedek az öleléséből. - Miért kellett azt a pólót levenni? - nézek rá mosolyogva, végre jobban érzem magam, olyan mintha minden helyére került volna, pedig még csak az elején vagyunk az igazi káosznak. Eszembe jut a keze, megfogom hogy meg tudjam nézni. - Nagyon fáj? - persze, hogy fáj, az ajtóból kiszakadt a zár úgy beleverte az öklét. Igazából azért próbálom terelni a témát, mert olyan helyzetbe hoztam magam amire most nem kellene gondolnom. Legszívesebben becsuknám azt az ajtót, és átadnám neki magam. Túlságosan is jó oldalamat hozza ki belőlem, ellen tudok állni. - Tudom mi kell nekünk. - nyomok egy puszit a szájára és kiviharzok a szobából. - Jövök vissza! - kiáltok vissza a másik szobából. A kiütött ajtó felé veszem az irányt, ismerem Hale rejtekhelyét, így hamar megtalálom amit keresek, visszafele beszaladok a konyhába két pohárért. Kicsit túl sokat iszok mostanában, de stresszes időszak, a vizsgák, Hale, Peter, megérdemlem. - Azzal majd kell kezdeni valamit, mire Mary hazaér. - mutatok ki az ajtón, majd behúzom magam mögött. Ha hamarabb ér haza, ne azt kelljen látnia, hogy a fia félmeztelen testére borulva nézek rajzfilmet. Vissza fészkeltem magam az ágyra. - Kérsz? - mutatok a kezemben lévő vodkára. Most csak ez volt, de megteszi. Az sem zavarna ha egyedül kellene ma innom, de tudom, hogy nem így lesz.
Egyre jobban hozzámsimul, enged az érintésemnek én pedig csak többet akarok. Miért ne most? A jelek szerint azonban nem ugyanarra gondolunk pillanatnyilag, mert elhúzódik tőlem. Francba. -Hogy később ne kelljen annyi mindent levenni?-mosolygok rá ártatlanul. Ahogy felemeli a kezemet én is vetek rá egy alaposabb pillantást. Igazából egy kisebb mértékű csoda, hogy nem törtem el sehol... bár a gyűrűsujjam gyanúsan zsibbad, de mivel mozgatni tudom.. mindegy nem lesz baja. -Csak egy kicsit ne foglalkozz vele.-vonom meg a vállamat. Hirtelen tűnik el a kezeim közül és csak halkan felnyögök. Fejemet az ajtó felé fordítom és csak hallgatózom, hogy éppen melyik irányból hallom a lépteit. Másodpercek alatt végigjárja az egész lakást és vissza is ér a szobámba. Nem kell azzal csinálni semmit. Hale egy jó darabig nem fog itt aludni ha nem csal a megérzésem, illetve a tippem szerint nem kis mutatvány lesz azt rendbe hozni és szerintem semmi nincs itthon hozzá, de majd megoldom valamelyik nap. Anya kedvéért. -Kérek.-bólintok. Átveszem tőle a poharat ha töltött nekem. Úgy vagyok vele, hogy most inkább ne is koccintsunk semmire. -Ja és anyámról tudnod kell valami..-jut eszembe. Lehúzom amit kitöltött. Édes Jézus hát tényleg lehet valami szarabb a tequilánál? -Anyám kb fél éve győzködött, hogy hívjalak el randizni, mert látta, hogy mennyire oda vagyok érted.. úgyhogy ahogy megbeszéltük tegnap este elmondtam neki és azt is, hogy Hale ma tudja meg.-rövid szünetet tartok. -Ő sírt örömében, aztán sírt egy kicsit ezért, hogy Hale rendbe legyen a dologgal, utána azért sírt, hogy milyen gyorsan felnőttünk... szóval nincs pánik ha itt talál...-ütögetem meg magam mellett az ágyat. -Majd ha hazaért elmondom neki miért bombáztam le az ajtót.-nem ez az első, hogy valami áldozatul esik a házban az idegállapotomnak. Felé nyújtom a poharat, hogy igyunk még egy kört.
Már a konyhában lehúztam egy pohárral ebből a rettenetből, van ami nekem sem csúszik olyan könnyen, mint más. De megküzdök vele, mert jelenleg érzem, hogy kell a szervezetemnek egy kis ütős cucc. Kitöltök neki is egy pohárral és magamnak is még egyet, nem mond tósztot, mire is mondana. Igyunk arra, hogy mindenki elcseszett ma mindent neki, ő volt az egyetlen, aki senkit nem bántott meg. Hurrá, igazán remek nap volt, bassza meg! Amikor az anyjáról kezd beszélni kicsit ideges leszek, ő a másik akinek el kellett mondania ezt az egész zűrzavart, persze kevésbé féltem az ő reakciójától, de azért izgultam mit fog szólni. - Még ő is észrevette? - nézek rá értetlenül, de legbelül ugrálok örömömben, hogy legalább egy embernek nem okoztunk csalódást. - Biztos nem kalkulálta bele, hogy már az első alkalommal amikor átjövök szétzúzzuk a lakást. - nevetem el magam, majd mellé ülök. - Szóval ez azt jelenti, hogy ma nem kell egyedül aludnom? - nézek rá boldogan, és most tényleg csak alvásra gondolok. Úgy érzem magam, mint egy kislány, aki ajándékba kapott egy utazást Disneyland-re. Kitölt még egy pohárral, lehet sok lesz, nem fogom tudni tartani magam az elhatározásomhoz, csak alvás Wendy. - Igazából van még pár része annak a Micimackónak és van még ilyen valami ott ahonnan ez is jött. - rázom meg az üveget. - De ha van jobb ötleted… - leteszem a poharat az ágy mellé és felé fordulok. Lassan közelítek hozzá, mire elérem a száját, de nem csókolom meg, a füle felé kalandoznak az ajkaim. Még én is libabőrös vagyok, amikor finoman megérintem a bőrét. - Benne vagyok a Lilo is Stich-ben is. -nyomok egy puszit a fülcimpájára és elhajlok tőle, mintha mi nem történt volna várom a választását. Érzem a túl gyors italozás hatását, csúszhatott volna lassabban is éhgyomorra, de sebaj.
Akármennyire is nehezen csúszik az ital sokkal lazábbnak kezdem érezni magam. -Anyám mindent észrevesz.. ez a szuperképessége.-nevetek fel. Végre teljesen őszintén. Szerintem attól a pillanattól, hogy valakiből anya lesz és tényleg az is akar lenni kialakul egy sokadik érzéke, amivel ráhangolódik a gyerekeire. Anya a legtöbbször már azelőtt tudja, hogy milyen állapotban vagyok mielőtt bejutnék a nyüves bejárati ajtónkon. -Hát.. végülis látott már egy párszor kiakadni úgyhogy szerintem nem fog teljes mértékig megdöbbenni..-mondjuk az is biztos, hogy erre a forgatókönyvre nem számított ő sem... ahogyan senki sem. -Nem... nem kell... mostantól hivatalosan is a tiéd az ágyam fele.-mosolygok rá. Én sem szeretnék egyedül aludni. Pontosabban nem akarok egyedül maradni a gondolataimmal, mert szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy visszapumpálnám az agyamat. Iszok még egy kört. Szinte azonnal fejberúg az alkohol, erre van most szükségem. Szinte csak tátogok, mint egy hal amikor megmozdul felém. Figyelem minden mozdulatát. Biztos nagyon tetszik neki a helyzet.. mondjuk én sem panaszkodom egy másodpercig sem. Fel sem fogom miket beszél, de a hangsúly... az érintése. Szinte érzem ahogyan elsötétedik a tekintetem. Sok minden jár a fejemben és egyik sem függ össze a mesefilmekkel. Elhajol tőlem, de talán már kicsit későn. Elkapom a csuklójánál és úgy húzom vissza magamhoz a csókért, amit az előbb vártam volna. A derekánál fogva beforgatom az ágy közepére és lassan végigfektetem az ágyon magam alatt. A kezem belekapaszkodik a comjába, hogy az oldalamhoz húzzam a lábát. -Peter!-anyám hangja zökkent ki ahogyan kiabál az előszobából. Baszki. Mikor ért haza? Lemondóan sóhajtok egyet miközben elhúzódok Wendy-től. -Na baszd meg..-nyögök fel. -1 Perc és megyek.-kiabálok neki vissza. Eligazgatom magam a gatyámba, hogy ne vágja le egyből, hogy mégis mivel voltam elfoglalva éppen. -Wendy drágám te vagy itt?-kiabál. -Igen, anya ő van itt.-szerencsére mivel nem egyedül vagyok így nem indul meg a szobám irányába. -Mindjárt jövök.-pillantok a barátnőmre és kimegyek, hogy beszéljek anyámmal. Elmondom neki, hogy beszéltünk Hale-lel és rendben lesz a dolog. Mivel műszak után van olyan fáradt, hogy észre sem veszi, hogy megdolgoztam Hale ajtaját. Nem is baj, így nem kell elmondanom, hogy mi történik a hátunk mögött. Nem akarom ezzel terhelni... nem ma este. -Itt is alszik?-kérdezi a konyhában suttogva anyám. -Igen, de ha még adtál volna egy kis időt nem aludnánk.-olyan relflexből vág tarkón, hogy egy morzsányi esélyem sincs elhajolni a tenyere útjából. -Vicceltem.-nem vicceltem. Megforgatja a szemét jelezve, hogy ő sem hiszi el. -Hoztam hamburgert.. kihűlt, de fincsi.-nyújtja felém a szatyrot. Elveszem tőle és a szeme azonnal megakad a kezemet. -Mit műveltél? -Elestem a motorral.-hazudok azonnal. -Leléphetek?-válaszként csak int, hogy menjek a dolgomra. -Szia Wendy drágám.-kiabál még be gyorsan a szobába mielőtt becsuknám magam mögött. -Kaptunk kaját.-lóbálom meg a zacskót. Nem enni szeretnék, de anyám egy kicsit megölte a többi tervemet.
Nem lesz egyszerű ez az este, vele kettesben, ebben az állapotban, olyan szinten feltüzelt, hogy minden erőmet össze kell szednem, hogy visszafogjam magam. - Még mindig nem fér a fejembe, hogy tudtad előlem ilyen könnyen eltitkolni. - ha Hale is magától jött rá nagyon feltűnően kellett csinálnia amit csinált. - Igazán megtisztelő, amúgy is untam már a lakásomat, olyan egyedül vagyok ott mindig. - rejtett célzásokat vetek be, talán ott kettesben lehetünk, senki nem zavar meg minket egyszer. A kis műsorom meghozta a hatását, bár filmet nem sikerült választani. Magához húz és megcsókol, nem tudok ellenállni már nem. Hevesen vissza csókolom és a lábaimat a köré fonom. Olyan finoman bánik velem, mintha félne, hogy összetör, tetszik a gyengédsége. A hajába túrok és a kezem elkezdene lejjebb vándolni meztelen felsőtestén, de akkor meghallom,hogy valaki a nevét kiáltja. Gyorsan a szám elé kapom a kezem, és felnevetek. Az univerzum sem akarja, hogy megtörténjen, igaz? - Szia Mary! - kiáltok ki mosolygva, miközben elhúzódik tőlem, végignézek rajta. Szerintem minden készen állt már arra, hogy folytassuk ezt a kis mutatványt. Amíg kimegy kitöltöm a következő kört, de már csak a móka kedvéért, halmozzuk az élvezeteket, ennél kínosabb úgysem lehetne neki. Felülök az ágyban és várom, hogy visszatérjen, hallom, hogy az anyja észrevette a kezén lévő sérülést, de az ajtót nem. Nem akarok pofátlan lenni és amúgy is szeretem az anyjukat, így amint bejön az ajtón Peter kiszaladok, szélsebesen megölelem és nyomok egy puszit az arcára. Boldog vagyok, és remélem neki nem okozok csalódást, ha már a Panborne család többi tagjának ma sikerült. - Aludj jól. - rá mosolygok majd visszamegyek a szobába. - Hol tartottunk? - veszem ki a kezéből a zacskót. - Ja igen… - megfogom a vállát és az ágyra döntöm, most én kerülök felülre, ez az én kedvenc felállásom. Tudom, hogy a pasik szeretnek irányítani, de engem nehéz. Fölé hajolok, kezemet az ágyra támasztom, megcsókolom röviden, majd megint, közben szüneteket tartok. Minden egyes csók után egyre többet időzök a száján. Lángol a testem és minden egyes percben jobban akarom őt. Minden tettemet uralja a mámoros érzés ,amit az ital váltott ki, már nem tudok tisztán gondolkodni, az előbbi józan énem már a feledésbe merült. Nem akarom elterelni a figyelmemet róla. Felegyenesedek, de még mindig rajta ülök, kicsit engedem levegőhöz jutni, nem erőltetek semmit ha nem akarja, megvárom mit lép rá. Nem fogok ellenállni semminek, pedig tudom,hogy itt van az anyja a másik szobában, tudom, hogy nem a mostani lelkivilága a legmegfelelőbb erre. Hakellvárokrá, mert megéri várni rá.
-Öcsinek hívtál... nem éreztem úgy, hogy nyitott lenne a pálya.-nevetek fel. -Akkor majd ketten leszünk ott egyedül, hogy ne legyen olyan unalmas a szegény lakásod..-nem is rossz ötlet. Viszonozza minden érintésemet, a lábai körém fonódnak. Nem akarok leállni. Már nincs miért visszafogni magunkat. Kivéve, hogy anyám betoppan. Olyan gyorsan rendezem le anyám kiváncsiskodását amennyire csak lehetséges. Wendy azonban még kiszalad köszönni neki, így addig csak várok, hogy most akkor mi lesz a terv, nem tudom, hogy a váratlan tényező minden tervemet keresztül húzta-e. Gyorsan záródik mögötte is az ajtó, a jelek szerint semennyire sem ment el a kedve a dologtól. Elveszi a zacskót és ledönt az ágyra. Ahogy rámmászik a kezem ösztönösen siklik a testére. Minden csókját viszonzom. Azonnal visszahozza minden lelkesedésemet mégis engedek neki amikor felegyenesedik. Nem akarok eröltetni semmit, de az arca olyan, mint aki inkább rám vár. Felülök, hogy közelebb kerüljek hozzá. Megfogom a pólója alját és egy könnyed mozdulattal lehúzom róla, ha engedi. A világ legszebb látványa tárul a szemeim elé. Már most tudom, hogy nem fogom tudni sokáig tartani magam a fronton. Magamhoz ölelem és úgy dőlök vissza az ágyra vele együtt, hogy meg tudjam szabadítani a nadrágjától is miközben fölöttem van. Remélem tényleg nem értettem őt félre. A combja közepéig jutok a nadrágjával ott elakad miattam. Gyorsan fordítok a helyzeten. Nem feltétlen vágyok most irányító szerepre, mert csak tippelni tudok, de megteszem, ami tőlem telik. Így már gyorsan le is tudom venni róla teljesen a nadrágot.
Igaza van, semmi jelét nem mutattam én sem, hogy valaha többet tudnék iránta érezni, mint a testvére. Lehet, hogy kellettek nekünk ezek az évek barátként, hogy most minden működjön. Érti a célzást, már megszoktam,hogy mindig náluk bandázunk, de most lehet egyszerűbb lesz majd az én kis szobám falai között romantikázni. Ott nem kell attól félni, hogy az anyja az előbbiekhez hasonlóan lelombozza a hangulatot, vagy Hale ránk nyit. Bár az utóbbi mostanában nem valószínű, hogy meg fog történni. Minden jel arra mutat, hogy ő nem akar várni, amikor felegyenesedik hozzám, könnyedén lekapja a pólóm. Biztos, hogy nem csinált ilyet ezelőtt? Kezdek kételkedni a múltjában, nem érzem rajta, hogy nagyon feszengene a dologtól. Én az első alkalommal nagyon izgultam, de lehet a lányok máshogy élik meg. Megcsókolom, miközben próbál megszabadulni a nadrágomtól. Ahogy a bőröm hozzáér libabőrös leszek, neki esnék, de ezt nem lehet elsietni, lesz majd olyanra is alkalmunk, de ezt nem ronthatjuk el neki. Kicsit leállítom és a szemébe nézek, nem akarom, hogy holnap megbánja, mert most sokat ivott. Nem tudom van e bármi elképzelése a szüzessége elvesztéséről, de nem én leszek az, aki belehajszol ebbe és összetöri minden erről dédelgetett álmát. - Tudom ez a lányoknak sokkal nagyobb dolog, mint nektek, de azért meg kell kérdeznem,biztos vagy benne? - nem elbizonytalanítani akarom, isten ments, már régen nem lenne rajta egy ruha darab se ha tőlem függene a dolog. Hátranyúlok és kikapcsolom a melltartóm, ezzel is jelezve, hogy részemről nem tudom mire várunk még. - Ne válaszolj! Csak gyorsan vedd azt le. - szólok rá határozottan a nadrágjára mutatva, ha akarja abbahagyja az egészet, nagy fiú már, nem tudom úgyse olyanba belerángatni amit nem akar.
Valószínűleg rengeteget segített az alkohol abban, hogy most ne izzadjak mindenhol az izgalomtól és ne rántsa görcsbe a gyomromat a teljesítési kényszer. Csak meg akarom tenni... vele... itt és most minden körülmény ellenére. A mi életünk soha nem lesz egyszerű. Egyikünk sem olyan élettel rendelkezik, de attól még mi ketten működhetünk jól. Talán a mi lét sérült felünk kitehet egy szinte teljesen normális embert. Megcsókol majd megállít, nekem meg azonnal inamba száll a bátorságom. Félreértettem volna? Szavaitól azonban elmosolyodok. Mégis hogy kérdezhet valami ilyesmit mielőtt leveszi a melltartóját? De ezek szerint csak az én kis lelkemért aggódik. Nem tudom hogyan válaszoljak, hogy ne menjen át beszélgetésbe a dolog, de szerencsére megelőz. Nem kell válaszolnom. Hála istennek. Gyors mozdulatokkal szabadulok meg a nadrágomtól és a boxeremtől, ha már megkaptam a zöld jelzést tőle. Valószínűleg rettenetesen kellene izgulnom, de annyi minden tombol most bennem, hogy erre az érzésre már egyszerűen nem marad kapacitásom. Feltérdelek előtte az ágyon és lehúzom róla a megmaradt fehérneműjét. Nem akarok csak úgy nekiszaladni a dolognak, így először csak a bokájától végigsimítom a lábait mielőtt elkezdek lehajolni és a térdétől végigcsókolom a bőrét amíg el nem érek a két lába közé. Leengedem magam teljesen az ágyra. Félig felpillantok rá mielőtt a számmal és a nyelvemmel elkezdem kényesztetni. Ebben nem vagyok teljesen tapasztalatlan csak minden másban, ami ezután következik. Felhúzom a lábait a vállamhoz. Nyelvem egyelőre türelmesen dolgozik rajta. Szeretném ha neki is jó lenne.
Próbálok illedelmes maradni, nem rögtön belevetni magam semmibe,de olyan régóta várok már erre, na jó, amióta megcsókolt, de az egy örökké valóságnak tűnt. Örültem, hogy nem tudtam elvenni a kedvét a hülye kérdéseimmel, minden észérv ellenére, nem vártam meg a válaszát, és remélem ezt nem fogom megbánni és ő sem. Olyan gyorsan szabadul meg a nadrágjától, hogy majdnem elnevetem magam, mikor lett ő ennyire vonzó pasi? Biztos más szemmel is nézek most rá, mint eddig, de nem értem, hogyan tudtam eddig ellenállni neki. Leveszi az utolsó zavaró tényezőt is rólam, és szépen lassan legérzékenyebb részem felé veszi az irányt. Míg odaér, minden egyes részemet megérinti, milyen idegörlő másodpercek ezek, de a legjobb értelemben. Megfeszül a testem, amikor eljut a célhoz. Megmarkolom a takarót, ami alattunk van, amikor a nyelve elkezd játszani rajtam. Halkan felnyögök, nem érzem semmi jelét a tapasztalanságának, bár nem mondta, hogy tapasztalatlan, csak, hogy szűz. Belemarkolok a hajába, és élvetem ahogy játszik velem. Próbálok a lehető leghalkabban jelet adni az élvezetemnek, nem akarom felverni a másik szobában alvó anyját. Még nem akarok elélvezni, más terveim vannak ezzel kapcsolatban, de basszus nagyon jól csinálja, így óvatosan felhúzom magamhoz és az ágyra lököm, szeretem, amikor alattam van, olyan sebezhető olyankor. Ahogy a testünk összeér, már nem vágyok másra csak, hogy bennem legyen, de nem vagyok mohó. Megcsókolom, majd a nyaka felé indulok, lefelé végig a mellkasán, megállok mielőtt elérném férfiasságát, ami már szépen ágaskodik felfelé. Megfogom a kezemmel, most rajtam a sor, hogy kicsit kényeztessem. Számba veszem és szépen lassan kezdem ingerelni, közben rá pillantok néha, imádom, ahogy a markomban van most, gyengéd vagyok vele, nem engedem hamar elmenni. Ahhoz túlságosan is jól szórakozok. Minden téren egy önző személyiség vagyok, és annak ellenére,hogy vele nem akarok az lenni, ebben a helyzetben mégis megteszem. Abbahagyom a kényeztetést és ránézek, mosolygok, de már ördögi a mosolyom. Szépen lassan felmászok az szájához, de nem csókolom meg. A haját a füle mögé simítom, közben fölé magasodok, érzem,hogy ő már készen áll odalenn, és az arcából azt olvasom, hogy odafenn is. Nem kell sokat mozdulnom, hogy érezzem magamban duzzadó férfiasságát. Figyelem az arcát, minden mozdulatát látni akarom, a szemeit, a száját, innen már nincs vissza út, még nem mozdulok meg, csak rá figyelek.
Minden nyögése egy kincs nekem. Ha valaki 3 héttel ezelőtt azt mondja, hogy ez vár rám a jövőben biztosan kinevetem. Mégis most a takarómat markolja a lány, akiről azóta álmodoztam, hogy belépett az életemben. Próbál csendes lenni, amennyire csak lehet. Felhúz magához mielőtt átfordítana. Most én kerülök kiszolgáltatott állapotba, de ennél boldogabb nehezen lehetnék. Amikor elindul lefelé szólni akarok, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, mert a végén nem jutunk el majd addig ameddig szeretnénk. De nem bírok megszólalni csak figyelem ahogyan apró csókokkal borít és lassan kezdem úgy érezni, hogy el fog vinni egy szívroham, ha a pulzusom ilyen magas marad. Először a keze ér hozzám majd a szája, akkor viszont hátrabukik a fejem. Baszki. Baj lesz. De lassan csinálja, talán tudja, hogy mennyire kűzdök, hogy ne legyen túl hamar tüzijáték a buliból. Amikor meglátom az ördögi mosolyt az arcán elmosolyodok, de az én vonásaim már kicsit sem olyan rendezettek, mint az övéi. Kezeim mohón a combjába kapaszkodnak. Szükségem van néhány másodpercre, hogy levegőt vehessek. Közben pedig veszettül próbálom elékeztetni magamat, hogy csendben kell lennünk. Rohadtul csendben. Lassan kezdem lefelé nyomni egészen addig, amíg nem érzem tövig a forró ölelését. -Nem fogom sokáig bírni..-jelzem neki halkan, kissé kétségbeesett tekintettel. Felülök, a sérült kezemmel magamhoz ölelem, a másik kezemmel megtámasztom magamat. Homlokomat a kulcscsontjának támasztom. Egyre nehezebb a légzésem. Ez a lány lesz a végzetem.
Látom rajta, hogy élvezi a helyzetet, én is. Az, hogy érzelmek is vannak ebben sokkal többet ad nekem, mint az eddigi gyors meneteim valami random pasival. Teljesen más, a várakozás is, az, hogy én vagyok neki az első, minden olyan mértékben felfokozta az együttlétünket, hogy nem csak ő nem fogja sokáig bírni. Sok nőnek szüksége van a hosszas előjátékra, nekünk ma bőven jutott belőle, de vele nem sokra van szükségem ahhoz, hogy a csúcsra érjek. Mi ez ha nem tökéletes kémia? - Én sem. - súgom a fülében nyugtatóan, de az sem érdekel ha előbb jön neki az élvezet, mert még nagyon sokszor akarom ezt vele és nagyon sok időnk lesz még kitapasztalni egymást. Lassan mozgok rajta, miközben átkarol, hallom, hogy levegőt vesz, ahogy szorítja a derekam. Megfogom az állát, és megcsókolom, szükségem van erre a csókra, úgy akarok elmenni, hogy mindene az enyém, a szája, a teste, a szíve. Érzem, hogy végig fut a testemen az az érzés, ami olyan mindennapos már, de ez mégis más. Nem veszem le a számat az övéről, de halk nyögés azért mégis kicsúszik. Nem bírok betelni vele, de minden jel arra mutat, hogy gyorsabb voltam, így nem hagyom abba, még nem is tudnám, telhetetlen vagyok. Lassan mozgok, hogy minden percet ki tudjon élvezni, rá nézek, az arca mindent elárul, ami nekem ad egy löketet. Az ölelésébe kapaszkodva mégis csak tempót váltok, őrjítő táncba kezdek a csípőmmel, érzem, ahogy lüktet bennem, és már mindennél jobban akarom, hogy a csúcsra érjen bennem.
Úgy ölel körbe miközben elélvez, hogy szinte magával ránt. Nyelve a számban, a combjába kapaszkodok, még bírom.. még bírom... de amint ritmust vált végén van. Halk, mély nyögés szakad ki belőlem miközben elélvezek. Úgy ölelem magamhoz, hogy már nem tud mozogni. Az utolsó hullámokban már alig kapok levegőt, pedig már a számon veszem. Nem bírok még megmozdulni. Megkeresem a tekintetét és a nagy zihálás közben rámosolygok.. kissé gyengén.. kissé ziláltan. Lassan hátradőlök vele, mert a tartó kezem már remeg, így a mellkasomra húzom. -Fuu basszus..-engedek ki még egy nagy sóhajt, amikor már végre megbírok szólalni. Áthúzom egy oldalra a haját, hogy lássam az arcát. -Fuuu basszus..-ismtélem még egyszer most már egy életképesebb mosollyal a képemen. A sérült kezemmel finoman végigsimítom néhányszor a gerince vonalát. Csak lassan áll vissza a légzésem, addig nem is bírok semmi mást kipréselni magamból. Csak remélni tudom, hogy anyám nem hallott ebből semmit. Tényleg jobb lesz ha inkább az ő lakásában lógunk. Finoman megcsókolom az ajkait. -Szeretlek..-mondom gyengéden miután elhúzódok a csókunkból. Tényleg szeretem őt. Eddig is szerettem, de az meg sem közelítette azt, amit most érzek iránta.
A hangokból úgy ítélem meg, hogy sikeresen teljesítette az első lépést, hogy nagyfiú legyen. Érzem, amikor elélvez, ahogy megszorít, minden benne van abba az ölelésben. Rám mosolyog én viszonzom, majd ledőlünk az ágyra. Végig simítja a gerincemet, hozzábújok, és próbálok lenyugodni kicsit, neki sem megy, a zilálása mindent elárul, de ez mosolyt csal az arcomra. Felé fordítom a tekintetem és várom, hogy levegőhöz jusson. - Még nem láttad milyen ha tényleg bevadulok. - mondom neki nevetve, majd nyomok egy puszit az állára. Nem jut szóhoz, így megcsókol, ebből erőt merítve mégis kicsúszik egy szó a száján. - Én is szeretlek! - gondolkodás nélkül vágom rá, nem vág annyira mellkason, mint legutóbb, sőt, most pont úgy hat, ahogyan ennek a szónak hatnia kell. Szerintem mindig szerettem őt, kicsit máshogy mint most, de mindig volt felé egy bizonyos kötődésem, ami most kicsit más irányt vett, de ha nem lett volna múltunk lehet ezt sosem tudtam volna neki kimondani. De a pillanatot hamar elhesegetem, nem azért mert nem akarom megélni, nem akarom kiélvezni, de nem akarok nyálas beszélgetést folytatni, és szerintem ő sem. A tekintetemmel a korábban lerakott zacskót keresem. - Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod az estét. - állok fel az ágyról és megragadom az anyjától kapott kaját. - Mert erről beszélnünk kell! - ülök vissza törökülésbe az ágyra mellé és már tömöm is a számba a kaját. Csak olyan igazán nőiesen, még a ruháimat sem vettem vissza. Felé nyújtom a csomagot, hátha ő is éhes, de szerintem egészen más dolgok kavarognak a fejében. Kicsit megpróbálom oldani, félrerakom a kezemben lévő kaját és visszadőlök mellé, lehet kicsit túl hamar hagytam faképnél, nem igazán tudom mit szokás ilyenkor tenni, általában ennél a résznél lelépnek a pasik, vagy én lépek le. - Drága kicsi Peter. - csípem meg az arcát. - Szüzesség elhárítva. - nevetem el magam. - Baszki de még hogy... - fordítom a fejem a plafon felé, mert félek, ha sokáig nézem megint rávetem magam. - Szóval szeretné erről beszélni? - kérdezem és mégiscsak ránézek. - Baszki. - szalad ki a számon. - Felülmúltad a képzeletem. - megpuszilom az orrát.
Vele nevetek. Ezt is alig éltem túl. Gyengéd csókot adok a homlokára, amikor kimondja, hogy ő is szeret. Ennél több nekem nem is kell a világon. Követem a tekintetemmel, amikor lemászik rólam és a kajáért megy. Beszélnünk? Mármint most éppen miről? -Arról, hogy anyám kaját hozott?-kérdezem felvonva a szemöldökömet. Annyi minden történt ma, hogy tényleg nem tudom, hogy most mire gondol. Amikor felém nyújtja a zacskót átveszem tőle és kiveszek magamnak is egy hamburgert. Wendy, szex, vacsi? Baszki lehet, hogy tényleg meghaltam agyvérzésben, amikor Hale lebukott. -Ne máááár.-nevetek fel amikor belecsíp az arcomba. Hála istennek, hogy nem leszünk sosem komolyak. Áthajolok fölötte, hogy visszaadjam a kezébe a kajáját. -Egyél..-én is az ágyban eszek rá sem fogok megharagudni ezért. Nem mellesleg pedig gondolom ma sem sikerült semmit ennie. Erre majd azért oda kell figyelnem. Megpuszilja az orromat én meg rámosolygok. -Helyes.. mert szinte belehaltam..-nevetek fel és harapok egy újabbat a hamburgerből. Most a szexről akar beszélgetni? -A szexről?-kérdezek vissza. -Minden képzeletemet felülmúlta és örülök, hogy veled tettem meg.-zárom rövidre a dolgot.. már ha tényleg erre gondolt és nem néztem be valamit teljesen. -Mondjuk lufit hozhattál volna vagy valami.. de betudom annak, hogy nem ez volt tervben..-nézek rá megbocsátóan mielőtt elnevetném magamat. Ez konkrétan egy rohadt szar nap volt, de mégsem úgy fogok rá visszagondolni. Bár amennyi minden történt ma... döbbenetes, hogy belefért 24 órában.. és még nincs vége. -Milyen volt szexelni egy kiskorúval?-vigyorgok rá pofátlanul.
- Természetes, hogy szex után anyukádról és a hozott kajáról szeretnék beszélni veled. - bököm meg a vállát erre a megjegyzésére. Kinevetem, mert nekem ő mindig is a kis Peter marad, aki a legjobb barátnőm öccse és akivel az előbb egy oltárit szexeltem, a szobájában. Még nekem is hihetetlen ez az egész, nem csak ő, hanem ez az egész szituáció. Kezembe nyom egy hamburgert. - Az előbb tömtem magamba egy fél hamburgert. - mutatom a megcsócsált kaját. - Ha többet eszek, akkor egyszer agyon foglak nyomni, tényleg ezt akarod. - ugrok rá és elkezdem az oldalát csikizni. Mint két gyerek, akiknek nincs egy szar nap a hátuk mögött, ami miatt a holnap kicsit nehezebben fog indulni. - Sokat kell akkor gyakorolnunk, nem a technikán, mert abban semmi kivetni valóm nem volt. - csókolom meg a nyakát. - De szeretek ismételni. - súgom a fülébe. - De nem most. - hagyom abba a kínzását. Bár édes amikor zavarba jön, most mégsem tudom eléggé előcsalni belőle a kisfiús énjét. Annyira rohadtul szexi, de a lufis megszólalásával lelombozza a hangulatom, amiért hálás vagyok neki. Nem akarom, hogy szexéhes csajnak tartson. - Nagyon sajnálom, ha gondolod holnapra felkészülök. - nevetem el magam egyben utalok arra, hogy holnap is van nap folytatni. - Konfettit is kérsz esetleg? - mégiscsak beleharapok abba a hambiba. Olyan jó illata van, és ennyi izgalomtól megéheztem, na meg előtte se tudtam enni, mert a ki vallomásunk előtt görcsbe volt a gyomrom, utána meg már izgatott voltam, most meg jöhet minden. Még mindig nincs rajtam semmi, de nem is tudom hova kerültek a ruháim menet közben. - Ez gonosz volt. - nézek rá komoly tekintettel. - Egynek elment. - vágok vissza, de már lebuktattam magam közben, hogy meglehetősen jobban élveztem, annál, hogy az egynek elment jelzőt használjam rá. - Kiskorú felfogással, felelőtlenül nem használtunk gumit. - persze tablettát szedek, így egy percet sem aggódok ezen, de neki ezt nem kell tudnia, kicsit had húzzam az agyát. A középső és a mutató ujjammal elkezdek lépkedni a felsőtestén, szépen ki van dolgozva neki, pont olyan, amivel könnyen el tudnék játszadozni. - Mikor lettél te ilyen jó pasi? - még mindig a hasára koncentrálok, na meg egy kicsit lejjebb is, mert szerencsémre még őt sem takarta semmilyen felesleges ruhadarab.
Vele nevetek. Jól van na. Se a légzésem se a vérellátásom nincs még a helyén.. egyébként is sokszor nehéz követnem mások gondolatmenetét, ha nem fogalmaznak nekem teljesen egyértelműen. -Az lenne csak az igazán szép halál..-nevetek fel és amikor rámvetődik annyi lélekjelenlétem van csak, hogy a magasba emelem a kezembe lévő hamburgert, hogy ne kenjek vele össze mindent, miközben a másik kezemmel próbálom védeni magam teljesen sikertelenül. -A fantasztikus társaságomon kívül most úgysem tudnál másra használni.. de majd gyakorlunk.-bólintok rá vigyorogva. Befejezem gyorsan a hamburgert. Hát ez életmentő volt most. -Konfettit? Az lenne a minimum... meg egy üdvözlőkártyát..-folytatom az igényeim felsorolását miközben rávigyorgok. Elégedetten figyelem, hogy mégis úgy dönt, hogy eszik még egy kicsit. A saját hamburgerem csomagolását visszadobom a zacskóba. -Ja.. még én vagyok gonosz nem.. vigyázz mert kilátszódnak az ördögszarvaid..-kócolom össze a haját. A nadrágomért nyúlok, de szavaira lefagyok. Baszd meg. De hát szed tablettát nem? Mintha hallottam volna valami ilyesmi csaj csacsogást közte és Hale között. Csak szivat.. biztos vagyok benne.. szinte teljesen. Vagy nem? -Szedsz bogyót nem?-kérdezem még mindig félig lefagyva. Nem kezelné ilyen lazán ha az első alkalommal minden védelem nélkül éles lőszerrel mentem volna bevetésre... -Csak szopatsz..-intek egyet már mosolyogva, de szemeimben még mindig ott van két hatalmas kérdőjel. Ujjai végigvándorolnak rajtam. Az agyam megmozdul, de minden más a rendszerben még teljesen használhatatlan. -Tavaly július 12-én.-jelentem ki teljes határozottsággal mielőtt elnevetném magam. Előhalászom a nadrágom és felveszem a boxert és a melegítőt. Póló nem kell. De jobb szeretek melegítőben dögleni. Áthajolok az asztalhoz és gyorsan előtúrom az interneten a Lilo és Stitchet. -Holnap dolgoznom kell, de este csinálhatnánk valamit... mit szólsz?-pillantok rá mielőtt elindítanám a filmet. Kivételesen nem esti műszakot kértem, aminek most rettenetesen örülök.
Nyugtázom magamban, hogy szépen kicsináltam az első alkalommal, szegény, azért remélem nem vettem el minden kedvét ettől az egésztől. Üdvözlőkártyás megjegyzésén elgondolkozok, de csak mert tényleg már nem fog az agyam, és ilyen hülyeségeken a legjobb agyalni. Vajon mit kellene ráírni? Gratulálok, ezennel nem vagy szűz, szép lenne aztán kirakhatja a falra emléknek. A kaja egy kicsit tompított az agyam zsibbadásán, még mindig érzem annak a pár pohárnak a hatását, amikor felkelek felvenni a pólóm és a bugyim. Vissza kell ülnöm, hogy ne essek hasra, mert akkor azt hallgathatnám tőle évekig. - Téged nem lehet könnyen csőbe húzni. - Hale-nek mindent elmondok, még azt is, hogy mikor voltam pisilni, és mennyi vizet ittam meg egy nap, a fogamzásgátlásról is eshetett ezek szerint téma, de a sok infó között elveszett. Hamar lebuktam. Nem tudom, hogy a heccelésem hatására vagy mert tényleg lefárasztotta a mai nap, de elég hamar felkapta a ruháit, legalább nem azzal jött, hogy ideje aludni, mert arra most nem lennék képes. Elővette a gépet és benyomta azt az idétlen rajzfilmet, amit annyira meg akart nézni, na jó engem is érdekelt már, régen voltam 10 éves amikor ez a film még menőnek számított. - Este nem fog menni, plusz műszakot vállaltam az Emperorban. - valahogy majd össze kell egyeztetnünk ezeket a beosztásokat. Eddig akkor mentem amikor kedvem tartotta, bár két munka mellett kicsit nehézkes a szabadnap, de az egyik csak éjszakás a másiknál meg Danny a főnököm, vele fogok egyezkedni majd. Meg a suli is ott van, hirtelen belém mar a tudat, hogy igazából mikor is leszünk mi együtt? Az én életem nincs egy párkapcsolatra berendezkedve, sokkal inkább a kicsapongó életmód a jellemző rám. - De ilyenkor elég hamar zár a hely, ha gondolod adok kulcsot aludhatsz nálam és majd sietek csatlakozni hozzád. - mosolygok rá, igaz akkor nem fog tudni semmire sem használni már, főleg, hogy ma sem alszok túl sokat, de az is jó lenne ha ott lenne velem, miközben végig folyatom a nyálam az ágyneműn. - De holnap tényleg csak aludni lesz erőm, szóval majd bocsáss meg előre is ha nem várnak azok a lufik a lakásban. - nyomok egy gyors puszit a szájára. Odabújok mellé az ágyba és elmerülök a filmben. Elfelejtettem milyen megható ez a mese, ránézek Peterre nem alszik e még, vagy nem sír e a legidillibb jeleneteken.
El sem tudom mondani mekkora kő esik le a szívemről, hogy csak szivatott a védekezést tekintve. Durva kezdés lett volna a kapcsolatunkban. -oohh.. baszki..-el is felejtettem, hogy már az estéi sem olyan szabadok, mint régen. Erre majd mindenképpen ki kell találjunk valamit. Nekem csak a munka van.. de neki van 2 munkahelye, az egyetem és még én is. Hát ez közel sem lesz olyan egyszerű, mint hittem. -Nekem megfelel.. mármint ha nem zavarok... pihenned is kell..-nem akarom ráeröltetni magam.. tudom hogy húzós az életvitele, de nekem az is tökéletes ha csak együtt alszunk.. mindegy.. csak a közelében lehessek. -Jól van... elengedem a lufikat...-nevetek fel. Közel húzom magamhoz és magunkra rántom a takarót. Szorosan magamhoz ölelek. Én akartam ezt a mesét bár főleg poénból, de hamar elalszom. Hosszú napunk volt. Sok dolog történt, viszont így, hogy magamhoz ölelem minden más probléma olyan rettenetesen távolinak tűnik, mintha nem is velem történtek volna meg. Legalább ez jó. Legalább ő jó.
Kezdőlap
