Egy pár percre elrabolnám..
Nekem is Harmonnak egészen más fogalmunk lehet a percek elteléséről. Mert már lassan bő fél órája nem láttam Ewant, vagy ha láttam is a tömeg sűrűjében, egészen elmélyült figyelemmel követte Harmon heves gesztikulálását. Ami egyre jobban kezdett idegesíteni. Nem tetszett, hogy ennyire igyekezett lenyűgözni a férjemet, aki lehet csak papíron töltötte be ezt a státuszt az életemben, de némi felháborodás nekem is belefér. Ha már valami visszautasíthatatlan ajánlatról beszélt, amit nem tudtam nem ahhoz kötni, hogy a köztük feszülő kémia kézzel fogható volt. Egykedvűen préseltem össze az ajkaimat, és a tekintetemet igyekeztem levenni róluk. Próbáltam elvegyülni, ami soha nem esett nehezemre, most viszont csak az járt a fejemben, hogy miről beszélhetnek. Manikűrözött ujjaim közt tartottam egy kacsú poharat, amiben a pezsgő  bugyogott, én pedig mereven csak egy pontot bámultam. Éreztem, ahogy a feszültségtől megrezzenek az ujjaim, néha kopogtató mozgásba kezdenek hogy levezessem az érzést, ami teljes testemben úrrá kezdett lenni. Kislány koromban szokásom volt az ismétlődő mozdulatok monotonságát nyugtatónak találni, de egyáltalán nem akartam erre visszaszokni. Főleg, hogy fogalmam sem volt, miért zavar ez az egész ennyire. Összerezzenek, amikor a nő nevetése harsonaként üti meg a fülemet, közben pedig Ewan vállára teszi a kezét, és közel sem baráti lassúsággal tapogatja ki az izmait az elegáns zakó alatt. Végig nyaltam az ajkaimon, és a belekortyoltam a pezsgőmbe. Elfordultam, így jobb lesz mindenkinek. A zavaros érzésekkel telített tekintettel pásztázom a tömeget, míg nem a perifériámból előbukkanó férfi tölti ki a fókuszt. Próbálok rá figyelni, mert beszél hozzám ráadásul egyenesen a szemembe nézz. De a dühtől homályosan látok, a hallásom pedig tompult, mert kiéleztem egyetlen hangra.
- Remélem nem bánja ha csatlakozom önhöz.- reszelős hangja teljesen hatástalan, és az inger bennem van, hogy hátra forduljak, egy segélykérő pillantással Ewan felé a de a furcsa dühből eredő büszkeségem nem engedi. Ennek nem így kéne lennie, eddig semmi előjele nem volt annak, hogy ez az egész engem zavarna. Mégis kérlelhetetlen érzések férkőzik magukat a szívembe. Most éppen nem a pániktól amit érzek néha, hanem valami egészen mástól. Az agyam tiltakozik ez ellen, én pedig a józan ész mellett döntök. Ajkaim lassan hajlanak mosolyra, ahogy a férfira nézek. Akinek nem tudtam a nevét, mert bizonyosan akkor mutatkozott be amikor még az agyam teljesen más gondolatok közé volt szorulva.
- Ennyire magányosnak tünök?- kuncogok halkan, amire hirtelen nem tudja mit válaszoljon a zavart jól látom az arcán.- Csak vicceltem, persze természetesen csatlakozhat hozzám. Bár jelenleg fogalmam sincs mit csinálok.- suttogok halkan bizalmaskodva picit közelebb hajolva hozzá, nem kikezdeni akartam vele, igazából csak tréfálkoztam.
- Én úgy látom csak arra várt, hogy valaki megmentse az unalomtól.- húzza ki magát visszanyerve az előbbi határozottságát. Aminek én is jobban örülök, mert nem akartam sértegetni, de nehezebben ment úgy a társalgás ha közben fejben valahol máshol voltam. Mégis igyekeztem belemélyedni a beszélgetésbe, amit nagyrészt az ismeretlen férfi vezetett. Mint kiderült festő, és a nagyapja is festő volt. A karórája a ami a kezén volt, az pedig a nagypapáé volt. Innentől kezdve pedig a férfi olyan ódákba kezdett, hogy a szereplőket sem tudtam megjegyezni. De mindenképpen szerettem volna, ha lefoglal.- Ez csodálatosan hangzik.- tettem hozzá egy halk tőmondatot, ahogy Tom a következő adag pezsgőt nyomta a kezembe. Igazából nem is számoltam, már hanyadikat ihattam meg, de az ereimben oldódó alkohol jó hatással volt a fejemben sűrűsödő gondolatokra. Amik csakis Ewan körül forogtak..ez szépen lassan egy masszává vált. Nem volt szokásom ezt csinálni, sőt igyekeztem kerülni azt, hogy addiktív szerekkel oldjam meg a helyzetet. De annyira fura volt az egész, muszáj volt, gyorsan hatástalanítanom. – Itt egy kicsit nagy a hangzavar, mit szólnál, ha máshol folytatnánk?- Tom keze könnyedén a derekamra csúszott, és ahogy ránéztem csak egy barátságos mosollyal néztem vissza rá. Tényleg hittem abban, hogy csak valamit nagyon el akar mesélni, viszont ebben a tömegben valóban alig-alig hallottam valamit. Az pedig mindenképpen üdvös volt számomra, hogy  így még messzebb kerültem Ewantől és Harmontól. Végül is, ha Ewan beszélhet mással én miért ne tehetném meg? Magam sem tudom miért mentegettem magamat, hisz a házasságunk nem valódi. Csak a diszkréciót kért tőlem, amit én minden szempontból igyekeztem neki megadni.  A forróság kótyagossá tette a fejemet. Jól esett, hogy pont egy hűvös sarkot sikerült találni, távol a fullasztó tömegtől.- Te jó ég nagyon meleg van itt.- legyezgettem magamat, közben pedig Tom egyre furcsábban kezdett viselkedni. Az egyik szőke tincsemet az ujja közé csippentette, és csak figyelte, míg a másik kezével a falat támasztotta mellettem.- Te nem érzed?- teszek fel egy kérdést hozzá, miközben óvatosan elvonom a kezéből a hajtincsemet. Már éppen újra szóra nyitottam  volna az ajkaimat, amikor egy árnyék keretezte a szemközti falat, és rögtön az irányába fordítottam a fejemet.
- Ewan?- ejtem ki a nevét, majd ahogy realázódik a helyzet, és Tom továbbra sem lép ki az aurámból, csak zavartan nézz rá, nem tudok megszólalni.- Ewan!- ejtem ki erélyesebben a nevét, mint kéne, és az egyik kezemmel azonnal félre tolom Tomot.- Ő itt a férjem…Ewan Patrick Brooks.- ejtem ki a teljes nevét, de érzem hogy az arcom még mindig forró. Az alkohol nem volt rám a legjobb hatással, és azt sem ahogyan Ewan nézett rám.