+18
Fogalmam sincs, mi történik, de tényleg. Akkor szokott ennyire felhúzni, amikor utána megadja nekem, ami jár, de legalábbis mindent, amit előrevetített szavakkal vagy tettekkel, most mégis minden jel arra mutat, hogy igazából büntetésben vagyok, de nem tudom, miért. Kínoz, felhúz, teljesen kikészít, és azt az egy orgazmust leszámítva, amin tulajdonképpen én segítettem át magam, megtagadja tőlem a megkönnyebbülést. Nem értem, amikor pedig kerek-perec közlöm vele, hogy erre most nem állok készen, úgy szórakozik rajtam, mintha az elmúlt két hónap csak nekem lett volna örökkévalóság. Más esetben lehet, hogy még a féltékenység is fellobbanna bennem, de most túl frusztrált vagyok ehhez a beteljesületlenség miatt. A válaszára csak türelmetlenül felszusszanok és úgy döntök, hogy ezek szerint ideje a saját kezembe venni a dolgokat. Nem teperem le, még nem, megpróbálom máshogy megoldani magamnak, de esküszöm, ha ezt sem hagyja, nem tudom, mit csinálok... Az eredeti célom annyi, hogy hozzádörzsölve magam elég súrlódást keltsek ahhoz, ami egy idő után elvinne, de aztán én lepődök meg amikor az egyik mozdulatommal pont olyan szögben mozdul a csípőm, hogy végül mégis belém csúszik. Olyan megkönnyebbült nyögés szakad fel a mellkasomból, mint aki egy hete erre várt – vagy mondjuk két hónapja –, már mozdulnék is újra, hogy ha kell, elvégezzem helyette a piszkos munkát...
És ő megállít.
– Dave...! – Szinte kiáltom a nevét, de most nem kéjes megkönnyebbülésemben, ahogy szoktam, hanem mert tényleg nagyon közel állok ahhoz, hogy egyszerűen csak lebirkózzam és elvegyem, amire szükségem van. Az ujjaim alatt szinte elroppan a fa, ezúttal viszont legalább érdemi választ is kapok a cselekedetére – most már persze fontos neki a nyereménye. Lehunyom a szemem, az ujjaim megszorulnak a fejtámlán, és bár eljátszom a lázadás gondolatával, amikor lazít a fogásán, az előzőek után nem merek kockáztatni. Felszusszanva engedem el a megkönnyebbülés gondolatát, előrehúzom a csípőmet, hogy kicsússzon belőlem, aztán igyekszem úgy igazítani magam, ahogy ő akarta, bár segítség nélkül aligha fog menni, főleg a behatolás. Mondjuk valamiért biztosra veszem, hogy most már nem esik majd nehezére a cselekvés – és tényleg. Szavam sem lehet egyébként, mert legalább most nem fejjel rohanunk a falnak, ezúttal is türelmes, mint az előbb az ujjaival – ami nyilván szintén segít most is –, de azért ott sem volt részem semmiben jó ideje, így eltart egy ideig, míg rendesen megszokom a méreteit és el tudok lazulni. A koncentráció legalább eltörli az eddigi frusztráltságomat is. Igyekszem átállítani az agyam, ahogy az előbb, úgy most is Dave élvezetére koncentrálni és arra reagálni, de ezúttal ő maga siet a segítségemre. Az előzőek miatt szinte rosszat sejtek, amikor előrenyúl, ám most nincs okom rá, mert az ujjai pontosan oda kerülnek, ahová már nagyon szerettem volna. Összerándulva nyögök fel, elmormolva egy halk káromkodást és nagyon remélem, hogy most nem csak felhúzni akar. Nincs viszont okom félni, az ujjai nem csak azért vannak ott, hogy felajzzanak, hanem ott is maradnak, én pedig végre el merem engedni magam, hagyva, hogy aztán az a bizonyos megkönnyebbülés is lecsaphasson a testemre – végre. Megvonagló testtel, hevesen élvezek el, pont úgy, mint aki már nagyon várta ezt a pillanatot, és ennek megfelelően ki is élvezem a gyönyör hullámait.

+18
Szinte izgatottan közli, hogy még nem látott ilyennek, amire legszívesebben rávágnám, hogy én sem őt, de inkább csak fújtatok egyet. Ha már rá látszólag semmilyen hatással nincs, hogy épp most csúszott a testembe, legalább hagyhatná, hogy én kiélvezzem, ahelyett, hogy megállít... ő viszont csak a nyereményét követeli. Elgondolkozom azon, hogy ne vegyem figyelembe és ha már eddig kínzott, akkor most egyszerűen csak elvegyem, amire én vágyom, de van egy olyan sejtésem, hogy nem járnék ezzel jól, szóval inkább megadom magam az akaratának. Az enyhülésért áhítozó frusztrációmat úgyis megtöri, hogy most koncentrálnom és szoknom kell, de legalább ezt a folyamatot megkönnyíti nekem azzal, hogy nem próbál ajtóstól rohanni a házba. Aztán pedig még többet segít; még ha eleinte rossz előérzetem is van az előzőek miatt, kiderül, hogy felesleges, mert most nem kínzási céllal nyúl a lábaim közé, hanem tényleg azért, hogy végre megadja nekem azt a megkönnyebbülést, amire már ki tudja, mennyi ideje áhítoztam. Az ujjai a csípőjével szinkronban gyorsulnak fel, nem is kell sokat várnia, hogy meglegyen a hatása, hiszen egyébként is hosszú ideig kínzott már előtte ahhoz, hogy most gyorsan átengedjem magam a gyönyörnek. Meg nem inogok, mert van kapaszkodóm, de ő is magához szorít, amikor pedig az orgazmusom ellenére sem állítja meg az ujjait, felnyögök egy káromkodást. A testem szinte minden mozdulatára megvonaglik, annyira érzékeny vagyok most, nem is nehéz elvesznem az érzésben, ahogy a teste forrón az enyémhez szorul, a fülembe zihál, és közben még zavartalanul tovább is dolgozik rajtam. Az érzékenységem miatt megint nem telik bele túl sok időbe, hogy újra a csúcsra juttasson, én pedig erősen megremegő testtel hagyom magamon átvágni az érzést.
Amikor megáll, engem is hátrébb húz, aztán lefelé nyomja a hátam, ezért engedelmesen leengedem magam a párnákra. Kellemesen kiráz a hideg a belém markoló ujjaitól, aztán felfelé nyúlva támasztom ki magam az újra meginduló mozdulatai ellenében. Oldalra fordítom a fejem, hátranézek rá, hogy láthassam, mennyire élvezi, biztatom a nyögéseimmel és azzal, ahogy néha megmozdítom a testem. Egy kicsit át is helyezkedek, de csak annyira, hogy teljesen a takaróra fektessem a mellkasom, ívbe feszítve a hátam, ezzel még izgatóbb látványt nyújtva számára. A takaróba marok, és amikor kis idő múlva úgy érzem, hogy a testem készen áll még egy katarzisra, még ha a lehetőségeim meg is vannak már számlálva, a saját kezemet vezetem le magamon – hacsak nem állít meg –, hogy elhozhassam azt magamnak. Meg neki is, mert tudom, hogy izgatja az orgazmusom ténye, hangja és látványa, nem is beszélve arról, hogy a testemben ilyenkor minden izom lüktet és összerándul.

+18
Becsületére legyen szólva, miután kis híján olyan dolgokra sarkall, amire eddig még tényleg nem volt példa, csakugyan elfeledteti velem az előző kínzásnak is beillő játszadozást. Miután közös erővel beváltjuk neki a nyereményét, végre ő sem úgy ér hozzám, hogy azzal tovább táncoljon a kitartásom maradékán, hanem azért, hogy végre tényleg elhozza nekem a hőn áhított megkönnyebbülést. Aztán még egyet, mert nem áll meg egyetlen pillanatra sem, és az orgazmus után túl érzékeny testemmel pláne könnyedén tud így játszadozni. A pozícióváltást engedelmesen követem le a saját testemmel is, egy kis idő után pedig még fokozom is neki, és elégedetten bazsalygok a takaróba, amikor meghallom és -érzem a reakcióját. Újra rápillantok a szemem sarkából, magamba szívom a látványát, az élvezetének egyértelmű jeleit, és ez igazából elég is ahhoz, hogy ismét megéhezzek. Nem hogy nem állít meg, de ahogy a szeme rögtön a mozduló kezemre villan, még kifejezetten elégedettnek is tűnik. Nem nehéz újra a csúcsra érnem, egy hangos nyögéssel vonaglok meg, a testem pedig még hosszan lüktet és remeg, mert ő sem áll meg és így az én ujjaim is a helyükön maradnak, hogy elnyújtsák és levezessék az érzést. Csak akkor nyitom ki a szemem újra, amikor megérzem rajta is a jeleket, csillogó szemeimet újra rátapasztom, magamba égetve a pillanatot, amikor ő is elélvez. Halkan, elégedetten nyögve segítek neki egy kicsit a rámozgásban a csípőm finom ellenmozdításával, hogy számára se érjen véget túl hamar a pillanat.
Engedelmesen fordulok a hátamra is, kezeim rögtön érte nyúlnak, ugyanolyan mohósággal tapadva forró, verejtéktől nedves bőrére, mint korábban; és ugyanolyannal, mint amilyen éhséggel a csókját is viszonzom, zihálás ide vagy oda. Amikor megszólal, halkan, rekedten nevetem el magam.
– Tudhattam volna, hogy élvezed – közlöm vele a vádat, és míg ő a nyakamba bújik, hogy borzongatóan végigsimítsa az érzékeny bőrt a nyelvével, én élvezettel sóhajtva túrok a hajába azzal a kezemmel, amelyet nem kentem össze az előbb.
– Nem csinálhatsz velem ilyeneket, miután hónapokon keresztül csak éheztem utánad. Tudod, hogy megőrülök érted, nagyon közel álltam ahhoz, hogy tényleg leteperjelek – adom meg aztán a választ a kérdésére is, mosollyal a szám sarkában ismerve be a gyengeségemet, ami a frusztrációmhoz is vezetett. A kérdésére újra kuncogni kezdek, de ahogy felemeli a fejét, élénken csillogó tekintettel nézek a szemeibe.
– Hogyan is engesztelnél ki pontosan? – kíváncsiskodom. Nem mintha úgy érezném, ki kell engesztelnie, de ki vagyok én, hogy ellenálljak, ha kényeztetni szeretne? Ennyire azért engem sem ejtettek a fejemre. És jól is teszem, hogy rákérdezek, mert minden, amit mond – és ahogy mondja –, átkozottul csábítóan hangzik.
– A szép, hosszú ujjaiddal? – kérdezek vissza egy huncut pillantással, majd levezetem a kezem az oldalán, élvezettel simítva végig a bőrét. – És esetleg egyéb... eszközökkel? – vonom fel a szemöldököm kihívóan. Vagyok olyan jószívű, hogy ne mutassam meg neki érintéssel, mire gondolok, és az is tény, hogy azért négy orgazmus után az én testem is kielégülten, kellemesen zsibbad még, de kár lenne tagadni, hogy kicsit később ne állnék készen mindenféle masszázsra. Egy bizonyos masszázst még bőven be kell pótolnunk.
– Legyen. Ha ügyes masszőr leszel, túlteszem magam a korábbiakon – jelentem ki, mint egy kényes hercegnő, de tudom, hogy Dave is tudja, hogy csak szórakozok vele. Egyébként sem kérdés, hogy ügyes masszőr lesz-e. Újra magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam, csak mert ismét megkívánom az ajkait, és hosszan ki is élvezem a csókját és az ízét. A kezeim közben ismét bejárják a maguk telhetetlen útját szerte a testén, és csak hosszú percek után vagyok hajlandó elégnek nyilvánítani, amit kaptam belőle – és azt is csak egy időre.
– Te szeretnél fürdeni? – kérdezem mosolyogva, hüvelykujjammal végigsimítja a járomcsontján. Nekem biztosan kelleni fog, mert azért össze vagyok kenve. Ha velem tart, csak örülök, mint ahogy mindig, de ha most nem, akkor csak kiszökök alóla, hogy egyedül indulhassak el. Akárhogy is, mielőtt még kinyitnám az ajtót, kezemmel a kilincsen hátramosolygok rá akár az ágyon, akár közvetlenül mögöttem.
– Közben kitalálhatod, milyen szerelésben szeretnél látni a masszázs alatt – ajánlom fel neki a lehetőséget, hogy megválassza magának a látványt. Persze a választása függvényében jó lesz, ha vigyáz, ki veszi át a rendelést.

+18
Miután mindketten megkaptuk – egyelőre – a kellő adag megkönnyebbülést, Dave tovább játszik velem, de már nem azon az idegtépő, kínzó módon. Nyilvánvalóan nem haragszom rá, még meg is mosolyogtat, amikor szavakba önti a maga álláspontját, amivel nehéz is lenne vitatkozni. Élvezettel sóhajtok fel és borzongok meg, míg a nyakamon játszik, de azért közben igazolom is a sejtését azzal kapcsolatban, hogy megveszek érte. A mondat közepe mondjuk egy pillanatra megszakad, amikor halkan felnyögök attól a finom szívástól, de egyébként is pont úgy hümmög, mint akit a legkevésbé sem hatott meg a dorgálás. Egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy talán még bátorításnak is veszi, de aztán eltereli a figyelmemet az engesztelés lehetőségeivel. Nyilván nem kell kétszer mondania, hogy pontosan értsem, és amikor az említett ujjak végigsimítják a combom, még fel is húzom a lábam a teste mellé, hogy jobban hozzám férjen, miközben kellemesen kiráz a hideg. Elmosolyodom a szavaira, élvezem a libabőrt a tenyerem alatt, de azért rákérdezek az egyebekre is. Az ajkamba harapok a válasza hallatán.
– Éppen ma érkeztek meg ezek az eszközök – sóhajtom a választ; simán elmondani nem tudom, mert ismét a nyakamat csókolja, nekem pedig már szinte abba sem tud maradni a finom borzongás a bőrömön. Talán ezért is megyek bele nagy kegyesen az engesztelésbe, amikor pedig megígéri, hogy igyekezni fog, felcsillanó szemekkel, mindentudóan mosolygok rá. Az ismét a hajába gabalyodott ujjaimmal húzom magamhoz, magamnak követelve az ajkait, hosszan kiélvezve őket. A testemmel az ő forró testéhez törlekszem, ahogy hozzám simul, a lábaimat is felhúzom mellé, hogy minél több helyen érezhessem őt, míg hosszan és szenvedélyesen csókoljuk egymást. Amikor végül elengedjük egymást, a tekintete nem kevésbé sokatmondó, és ettől muszáj megnyalnom az ajkaimat. A felvetésem aztán láthatóan meglepi, én pedig halkan elnevetem magam, mert úgy kérdezi, mint aki nem kis pihenő után, hanem most rögtön tervezett újabb körbe kezdeni. Aztán valami megváltozik a tekintetében, amitől nekem forróság száguld végig a testemen, és ahogy megnyalja az ajkát, majd megváltoztatja a véleményét, érzem, hogy kiszárad a szám. Felszusszanva simítom végig hüvelykujjammal az ajkait is egy ismerős mozdulattal, aztán lopok róluk még egy finom, gyors puszit, mielőtt kislisszolnék alóla. Másképp félő, hogy sosem jutnék ki onnan.
– Ne várass sokáig – kacsintok rá, elindulva a fürdő felé, de az ajtóból még visszafordulok egy kérdés erejéig. A válaszára elnevetem magam, de aztán csak játékosan szalutálok egyet, és már ott sem vagyok.
A fürdőben megengedem a vizet, hogy kellemesen megmelegedjen, mire kihámozom magam a csipkéből. A hajamat ezúttal nem kötöm össze, mert úgy gondolom, ígyis-úgyis vizes leszek mindenhol, szóval csak ellenőrzöm a vízsugár hőmérsékletét, aztán amikor elégedett vagyok vele, beállok alá. Szerencsére valóban nem kell sokat várnom a férjemre, amikor pedig felbukkan a fürdő ajtajában, vizes hajamat hátrasimítva mérem végig tetőtől-talpig, nem titkolva az elégedettségemet a látvánnyal. Megnyalom az ajkam, ezzel lenyalva az arcomon végigfolyó vízcseppek némelyikét is, aztán a szemeimmel az övéibe pillantok, és ebben a pillanatban eszembe jut valami. Lassan elmosolyodom, kinyújtom felé a kezem, és ha belép mellém a vízsugár alá, közel húzom magamhoz, hogy a testünk összeérjen.
– Tudod, mi jutott eszembe? – kérdezem, felsimítva tenyereimet az oldalán, a mellkasán, majd a vállán. A szemeim követik a mozdulatot, mígnem a tekintetem felér az arcához és azokhoz a csábítóan kék szemekhez.
– Emlékszel, amikor először voltunk így? – nézek mélyen a szemeibe. Szerintem sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát, amikor másodszorra sem tudtuk volna befejezni az ügyünket, csakhogy akkor úgy döntöttem, nem hagyom ennyiben. Még most is fel tudnám idézni, ahogy ott állt a zuhany alatt, én pedig egyetlen józan észérvre sem tudtam emlékezni, amiért inkább elsétálnom kellett volna. Nem, én hozzá sétáltam, és tulajdonképpen azóta sem tudtam elengedni. Nem is akarom. Felszusszanva emelkedek lábujjhegyre, hogy aztán a nyakát átölelve éppen úgy csókoljam meg, mint akkor.

+18
Nos, én a magam részéről valóban nem eszközökre gondoltam, hanem csak mindarra, amit ő tud használni a saját testrészei közül ahhoz, hogy megőrjítsen... de ő úgy vonja le a maga következtetését, hogy én megint rosszat sejtek. Már olyan típusú rosszat, amiről pontosan tudom, hogy ha rajta múlik, a jó típusú eszméletvesztéssel fenyeget majd. Mégsem kérdezek rá erre, mert úgy vagyok vele, hogy ha valóban tervez is valamit, majd beavat, amikor eljön az ideje. Inkább elfogadom az engesztelési javaslatot, ő pedig megígéri, hogy ügyes lesz... szóval már alig várom. Előtte viszont magaménak követelem az ajkait, hogy aztán hosszan kiélvezhessem a csókját, a finoman az ágyhoz szegező súlyát, bőrének érintését és a simításait. Szinte folyamatosan libabőrös vagyok ettől az összhatástól, amit jól érezhet a simogató ujjaival és az enyémhez simuló mellkasával is. Csak hosszú idő elteltével vagyok hajlandó megszakítani mindezt, de amikor úgy néz rám, mint aki még egész nap szívesen csinálta volna ezt, majdnem felsóhajtok.
A fürdés ötletére ismét végbemegy a tekintetében egy forró váltás, amitől szinte még gyorsabban iszkolok előre a fürdőbe. Beállítom a vizet a közös hőmérsékletünkre - a kellemesen langyosra, nem arra a tűzforróra, amit én szeretek -, de amint belép az ajtón, nem is jut eszembe a forróság hiánya, mert meghozza azt ő a látványával és az engem méregető tekintetével. Magam mellé húzom a víz alá, már-már irigyelve nézem a bőrén végigfutó vízcseppeket, és nem is kérdés, hogy nosztalgikus hangulatba kerülök. Ezt vele is megosztom, miután kedvemre kalandoztam a felsőtestén a tenyereimmel, hogy aztán mosolygó arcával találjam szembe magam. Ez a mosoly ki is szélesedik, a válasza pedig engem mosolyogtat meg.
– Volt egy befejezetlen ügyünk – felelem egyszerűen, aztán, csak hogy kiteljesítsem a nosztalgiát, már hajolok is egy újabb csókért, pont úgy, mint akkor. A viszonzás is épp olyan szenvedélyes, mint azon az éjszakán volt, amitől élvezettel szusszanok fel, még közelebb simítva hozzá a testem, mintha csak a bőre alá akarnék bújni. A kezei lejjebb simítanak rajtam, amikor pedig a fenekembe markol, ismerős, élvezetteli hangon nyögök bele a csókba, magam is nagyon vágyva egy teljes körű nosztalgiára, akárcsak érzéseim szerint ő. Ennek aztán hangot is ad, mire kissé ködös szemekkel pillantok fel rá, hogy aztán tovább emelje a tétet azzal, hogy ismét a nyakamra hajol. Elkínzottan szívom be a levegőt, halk káromkodás közepette túrnek ujjaim vizes hajába, és mivel egy lábon még a saját egyensúlyérzékem is jó, annyit megteszek, hogy egyik lábam felhúzzam a csípője mellé.
– Miért vagyok képtelen betelni veled? – teszem fel a millió dolláros kérdést, és csak hogy demonstráljam a kínjaimat, hozzá dörzsölöm  magam a csípőm mozdításával, kiélvezve az ő vágyát és egyben demonstrálva a sajátomat. Az agyam közben lázasan jár, mert ezt nem fogom tudni ennyiben hagyni, a tekintetem pedig lejjebb kúszik a kádra. Igazából a víz a zuhanyrózsából pont jó helyre folyik itt a kád végében...
– Tudod... bármikor elhelyezkedhetsz a kádban, hogy az öledbe tudjak ülni – vetem fel az egyetlen biztonságosnak mondható javaslatot, ami most hirtelen eszembe jutott. Minden más csúszásveszéllyel járna. Ha vevő az ötletemre, hajlandó is vagyok leengedni a lábamat, és őt is elengedni, de csak addig, ameddig elhelyezkedik, utána már foglalom is el a helyemet az ölében, már a mozdulat közben éhesen hajolva az ajkaira, míg elhelyezem a lábaimat úgy, hogy kényelmesen elférjünk és ne szoroljunk össze sehol. Sietni mondjuk nem sietek; kiélvezek minden pillanatot, minden apró benyomást, a ránk csorgó langyos vizet, a csókját, nedves bőrének érintését, és azt, ahogy magamat hozzasimítva kezdek vágykeltő - vagyis már inkább fokozó - mozgásba a csípőmmel. Azt akarom, hogy úgy akarjon engem, mint én őt az előbb.

+18
Ha lehet, ténylegesen a zuhany alá érve csak még jobban örülök annak, hogy a csatlakozás mellett döntött. Miután kellően kiélveztük egymás látványát, ahogy besétált, már a kellemesen langyos víz folyik ránk, mi pedig ehhez méltó nosztalgiába kezdünk, hiszen az első éjszakánk is hasonló helyzetben végződött. Élvezem a csókját, a felidézett emlékeket, aztán ajkait a nyakamon, kezeit pedig a testemen. Úgy érzem, soha nem tudnék betelni vele, ezekkel az édes és borzongató ingerekkel, a közelségével... ténylegesen függőnek érzem magam, ha róla van szó, és még csak nem is akarnék tenni ez ellen. Neki is bevallom a telhetetlenségemet, mire megajándékoz a nevetésével, aztán szembesít a gyengeségemmel.
– Hmmm... – nyújtom el a hangot elgondolkozva, de egyetlen szóval sem ellenkezem, hiszen igaza van, kár is lenne tagadni. Inkább elterelem egy kissé a figyelmét, meg a sajátomat is, megborzongok a sóhajától, aztán én magam sóhajtok fel, amikor a fenekembe markolva magához szorít, hogy aztán maga is rásegítsen egy kicsit a mozdulatokra a saját csípőjével. Ujjaim megszorulnak kissé a hajában, nem tépek a tincseibe, csak jelzem neki a türelmetlenné váló szenvedélyemet. Nem is kell viszont sokat várnunk a megoldásra, mert felvetem az ötletem, amit Dave lelkesen fogad; az ajkaira kiülő ragadozómosolytól és az azokban hordozott ígéretektől kellemesen megborzongok.
– Mm-hmm, tudom – felelem szinte dorombolva, vágytól kavargó pillantással figyelve őt. Hagyom, hogy helyezkedni kezdjen, leengedem a lábamat és igyekszem nem az útjában lenni, ahogy leül, amikor pedig értem nyúl, már kapaszkodom is belé, hogy fölé tudjak helyezkedni. Amint elfoglalom a helyem az ölében, éhesen és hevesen kezdjük csókolni egymást, én pedig úgy döntök, ha már megkaptam az irányítást, ezúttal rajtam a sor, hogy kínozzam egy kicsit. Nem mintha magamat nem őrjíteném meg egyébként ezekkel a mozdulatokkal, mégis kibírom, csak hogy aztán elégedetten bazsalyoghassak egy kicsit csóktól nedves ajkaira, amikor a csípőmre marva szorít magára és sóhajt elkínzottan. Csak kérdő hümmögéssel felelek, de közben már csókolom is tovább, esélyt sem adva a válaszra, újra és újra hozzádörzsölve magam, a fogásától most már még szorosabban, amitől magam is finoman megvonaglok.
– Rettegek... – sóhajtom vágytól rekedt hangon, amikor már morogva fenyeget, ujjait erősen a bőrömbe mélyesztve. Vagyok olyan aljas, hogy ismét csak egy kínzó mozdulatot teszek, pedig már én is majd' megveszek, amikor pedig válaszol alám nyúl, hogy tényleg intézkedjen, már készségesen, elégedetten mosolyogva segítek rá a mozdulatokra. Abban már nem is kell segítenie, hogy egy gyors és türelmetlen mozdulattal engedjem rá magam, a testem már rég készen állt rá, amit Dave is pontosan érezhetett. Olyan mélyre engedem magam, amennyire csak tudom, elnyíló ajkakkal, ködös szemekkel figyelve őt, miközben a torkomból feltör egy rekedt, elégedett nyögés. Még a torkom is kiszárad az érzéstől, a látványtól, attól, ahogy néz, hozzám ér, és amilyen elégedett hangok az ő mellkasából törnek fel. Amikor hüvelykujja az ajkaim közé siklik, a szemeibe pillantva zárom azt szorosan a számba, pont olyan erővel szívva meg, amitől tudom, hogy megőrülne, ha most nem az ujja lenne ott. A nyelvemmel is megsimítom, élvezem a rá gyakorolt hatásomat, de közben nem feledkezem meg a másik feladatomról sem. Már csak azért sem, mert borzalmasan ki voltam már erre éhezve, márpedig most pontosan azzal a hévvel kezdem meglovagolni, mint aki elszántan be akarja ezt pótolni. Heves tempót diktálok, hol benne, hol a kád szélében lelve támaszt, épp amilyen szögben a leginkább őrjítő. Szabadjára engedem a hangomat is, lényegében nyíltan elveszem tőle, amire vágyom és amit eddig nem kaptam meg, de még csak nem is szégyellem, mert tudom, hogy ezt borzasztóan izgatónak fogja találni. Amikor a kéj már a tetőfokára hág a testemben, mélyre engedem magam, hogy tovább tudjam kínozni a csípőm körzésével, miközben az ajkaira hajolva újra éhes csókba kezdek vele. Újra és újra az ajkaira nyögöm a gyönyörömet, aztán hagyom, hogy helyezzen egy kicsit, és milyen jól teszem... Hátravetett fejjel, elnyíló ajkakkal nyögök fel hangosan, amikor ő kezd heves, vad mozgásba, ujjaim a vállaiban kapaszkodnak meg, körmeim belemarnak a bőrébe. Zihálva igyekszem találkozni a mozdulataival, elmélyítve azokat, és ezen a ponton már tudom, hogy nekem végem van. A testem megremeg, aztán megfeszül, ahogy átvág rajta az első orgazmus erőteljes hulláma, még jobban kapaszkodom belé, miközben szinte felkiáltok a kéj intenzitásától.
Még sokáig megmaradnak a remegések a testemben, zihálva, nyögdécselve figyelem őt, de mire megáll, már képben vagyok annyira, hogy felfogjam az utasítást. Szuszogva teljesítem azt, még ha kissé reszketeg mozdulatokkal is fordulok meg és ereszkedem a térdeimre, de segít, így hamar sikerül a művelet és meg is tudok kapaszkodni a kád szélében. Mélyen előrehajolva, a hátamat ívbe feszítve kínálom fel magam neki, és amikor mélyen a testembe csúszik, megrándulva nyögök fel kéjesen. Egy kicsit még a szemeimet is lehunyom, hangos nyögésekkel élvezem minden vad lökését, aztán az intenzitás miatt inkább elölről támasztom ki magam az egyik kezemmel. Ekkor már kinyitom a szemem, a hajam hátradobva pillantok hátra a vállam felett, hogy láthassam is, zihálva iszom magamba vizes, kéjes, végtelenül izgató látványát. Egy kicsit fokozni is szeretném ezt, ezért tudatosan, erősen megfeszítem körülötte az izmaimat, kiéhezve figyelve a reakcióját. Tudom, hogy ettől teljesen meg tud őrülni, és éppen ez a célom, ha pedig elérem ezt, ki is tartom neki a dolgot, már csak azért is, mert én magam is újra közeledni érzem magam a csúcshoz. Megfogom az egyik kezét, a csípőmről felvezetem az ívbe feszülő hátamon, amennyire tudom, közben kissé feljebb emelve a fejem, és ha értve a célzást a hajamba vezeti az ujjait, elégedetten nyögök fel ismét. Tudom, hogy még mindig bizonytalan egy-két dologban, hogy mit engedhet meg magának és mit nem, éppen ezért igyekszem neki ezekkel segíteni; most láthatja, hogy ha a hajamba markolva élezi ki a bánásmódot, azzal csak fokozza bennem a kéjt. Ettől még fenntartom az izmaim megfeszítését, ameddig csak észnél vagyok még és képes vagyok rá, de innentől már nem kell sok idő, hogy a gyönyör ismét magával ragadjon, és csak remélni tudom, hogy sikerült kellően kikészíteni ahhoz Dave-et is, hogy hamarosan követni tudjon.
Ha ez sikerült, még mindig zihálva és kissé reszkető kezekkel támaszkodok meg a kád szélén, feljebb tolva magam, hogy aztán felemelkedve a hátammal is hozzá tudjak simulni. Szuszogva nézek fel rá, egyik kezem felemelve finoman beletúrok a hajába, hogy aztán magamhoz tudjam húzni egy hosszú csókra, míg a testünkben leülepszik egy kicsit a hév.
– Szeretlek – súgom az ajkaira, amikor elengedjük egymást, kielégült, szerelmes pillantással nézve szemeinek kékjébe. Még egy apró csókot nyomok a puha ajkakra, aztán megfordulok előtte és leültetem őt a kádba. Mosolyogva veszem a kezembe a tusfürdőjét, visszaülök az ölébe, és igazából nem is fürdetem meg alaposan, csak egy kicsit átsimogatom a testét, kiélvezve a bőre érintését. Leöblítem róla azt a kevéske habot, hátrasimítom nedves haját a homlokából, aztán lopok még egy finom csókot az ajkairól. Ha úgy ítéli meg, hogy még van rá idő, örömmel hagyom neki, hogy egy hasonló kis kedveskedést viszonozzon, mielőtt kiszállna a kádból, hogy fel tudjon öltözni, mire megjön a sushi. Én még egy kicsit áztatom magam a meleg vízsugár alatt, amíg tudom őt figyelni közben, de aztán mosolyogva elzárom a vizet.
– Jobb lesz, ha siet a futár, mert percek múlva egy szál törölközőben fogok flangálni odalent – közlöm játékos fenyegetéssel, mosolyogva. Eszembe sem jutna figyelmen kívül hagyni a férjem kívánságait, szóval... Ha elsiet, hogy elébe menjen a futár esetleges leskelődésének, csak vidáman elnevetem magam, aztán persze kényelmesen állok csak neki megtörölközni, hiszen a futár nem tehet semmiről, nem érdemelné meg hogy David megszabadítsa a szeme világától. A tükör előtt egyébként is szánok néhány pillanatot arra, hogy oldalra fordulva megszemléljem a hasam, és mivel még csak most fogunk enni, nehéz lenne a kaja rovására írnom azt a nem feltűnő, de azért mégis csak látható kis görbületet a hasam vonalában. Mosolyogva simítom oda a tenyerem egy pillanatra, aztán meghallva a csengő hangját a törölközőért nyúlok.
A mosoly még akkor is a szám sarkában ül, amikor lemegyek a lépcsőn – valóban törölközőben, de Lucifer miatt nem kell aggódnom, bőven eléggé összeszoktunk már ehhez. Csak arra koncentrálok, milyen jó érzés, hogy újra itthon tudhatjuk Davidet is, és éppen ezért ki is élvezek minden egyes pillanatot vele, velük. Egyébként is tudom, hogy Dave nem veszi zokon, ha folyamatosan a közelében vagyok és állandóan hozzá kell érnem, sőt. Miközben mellé lépek és mosolyogva megcsókolom, esküdni mernék, hogy még számon is kérné, ha nem tenném.