A két gondosan becsomagolt gyros-tál egész úton a lakás felé kínzott az íncsiklandó illatokkal. Az autó belsejét hamar megtöltötte, mint aki gúnyt akar űzni a mai napomból. A tizenkét órás műszakot ezúttal hosszúnak éreztem, nem is vágyok másra, mint a luxuslakás különös csendjére – ami az én otthonomban ritkán adatik meg –, egy forró fürdőre és a pasasra. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki az étterem ajtaján, hazafelé a listára mégis felkerült a vacsora elfogyasztása is. Pedig még csak arról sincs szó, nem ettem volna ma.
Nem érzek lelkiismeretfurdalást, amiért a megmaradt ételből hoztam magunknak, tekintve az autót vezető munkabeosztását úgyis rendelésre adná a fejét, akkor már nem egyszerűbb ez a megoldás? Az étterem kidobná azt, amit nem tudott aznap kiadni, de már előkészítették – vagy épp elkészítették – a pazarlás ezen módjától pedig a hideg futkározik végig a hátamon.
A késő éjszakai találkozónk koránt sem különös, a legtöbbször csak így tudjuk megoldani azt lássuk egymást, ha csak néhány röpke órára is. Ritkán adatik meg, hogy egyszerre végezzünk és a szabadidőnk ugyanazon időintervallumra essen, ezeket az alkalmakat pedig kihasználjuk. Ha így, hát így, alkalmazkodunk egymáshoz, ahogy csak tudunk.
Az épület aljában a portásnak vidáman köszönök, nekem sokból nem telik a fáradtság ellenére sem, neki pedig jólesik, a munkája közben. Jó ideje fordulok meg a házban, már ismer, mostanra nem tekint rám különösen amiért a mindig elegáns férfi mellett sétálva érem el a liftet. Szórakoztat az emberek reakciója, amikor először pillantanak meg minket és nem azért, mert hozzá képest a pórnépek pórnépe vagyok, sokkal inkább a korkülönbség miatt. Mintha a mai világban ez még szokatlannak kellene számítania, a saját korosztályom nemtörődömsége és félvállról vett hozzáállása nem igazán vonz a liftet megosztóval pedig különös mód értjük meg egymást még ha két teljesen más világból is származunk.
Mellette állok türelmesen, amíg várjuk, hogy felérjünk a kívánt emeletre, karom az övéhez simul, a magasságkülönbség miatt kényelmesen dönthetem a fejem a vállának.
- Mihez lenne előbb kedved? Vacsorához vagy egy fürdőhöz? - fejem felemelem annyira, arcát kényelmesen láthassam. Bámulatos, miként tud minden körülmények között nem csak úgy kinézni, de viselkedni is, mint akit most húztak elő a skatulyából. Nem csak a külső teszi, az egész életérzés sugárzik belőle, amin minden egyes alkalommal megdöbbenek. Erre születni kell és erre csak akkor döbbentem rá, amikor jobban megismertem. Tagadtam azt, számítana az, honnan származol, semmit nem jelent, de rémesen nagyon tévedtem, de ezen a felismerésen hamar túlléptem. Előtte senkit sem ismertem ezekből a körökből, legalábbis nem testközelből.
Pedig én sem nézek úgy ki, mint aki a mocsárból mászott volna elő vagy épp egy Victor Hugo könyv szereplője lenne, ha annyira elegáns nem is vagyok, mint ő, ránézésre nem mondanák meg nem vagyok hozzá illő. A hideg miatt fekete harisnyát húztam a fekete combközépig érő szoknyához, egyszerű bordó bokacsizmámhoz illik a a színben egyező blúzom, amely kissé áttetsző. Nem merészen, csak épp annyira, hogy az alatta viselt fekete fehérnemű körvonalai kirajzolódjanak, a mai divat szerint. A derékban szorosabb vászonkabát is a szoknyámig leér, sokban nem térek el a férfitól épp csak a minőség jóval silányabb.
Elsőnek szállok ki a liftből, de az ajtaja előtt megállok természetesen, amíg be nem enged.
- Holnap mikorra kell bemenned? - érdeklődöm kedélyes hanggal, mintha a mai nap fáradtsága nem telepedne ólomsúlyként a vállaimra. Amennyiben bejutunk a lakásba, az első dolgom megszabadulni a cipőktől és a kabáttól is – a makulátlan otthont nem mocskolnám össze. Még ha ezt Brooklynban meg is engedem magamnak, itt nem.

A hangszórókból halkan hallható klasszikus zene akkordjai a Tesla légterét betöltő vacsora csomagolásából megszökött illateleggyel keveredve különös atmoszférát teremt a lakáshoz vezető úton hazafelé. A forgalom viszonylag tűrhető, nem esik sem a lassú, sem pedig a haladósnak bélyegezhető kategória egyikébe sem, ennek okán nagyjából harminc percre kalkulálja a fedélzeti computer az utazással töltendő, várható idő hosszát. Ami az ételt illeti, számomra már késő van ilyenkor nekilátni, de tekintettel vagyok a felajánlásra a mellettem ülő részéről és minthogy a visszautasítás beleesne az udvariatlan kategóriába, egyáltalán nem volt ellenemre felvetése, miszerint az este ezen szegmenséről maga szeretne gondoskodni.
Az autót a mélygarázsban hagyjuk magunk mögött, a csomagolt ételt rejtő papírzacskót a kezembe fogom, innen a liftek előbb a portára visznek fel, onnan pedig egy másik a lakásokhoz. Biztonsági okokból, ne tudjon bárki lentről bejutni az épületbe bármiféle előrejelzés vagy egyeztetés nélkül, ez pedig olyan szegmense az apartmannak és magának az épületnek, amelyben található, ami határozottan nagy szerepet játszott azon döntés meghozatalában, ezt válasszam otthonomul. Hiába nem töltök meghatározóan sok időt a falai között, amit igen, azt kényelemben és biztonságban kedvelem kiélvezni.
A szolgálatban lévő portás irányába biccentéssel köszönök, ahol az oldalamon sétálóval elhaladunk a fogadó pult mellett. Csupán arra az időre állok meg, amíg felveszem a leveleket, amelyek a nevemre érkeztek. A gyapjúszövet fekete kabát belsőzsebébe helyezem őket, később majd átkerülnek a dolgozószobába, ahol a helyük van.
A felvonóban diszkréten karolom át a derekát, ahogy részben nekem dőlve hajtja fejét a vállamnak. - Legyen a fürdő az első, hozzá egy pohár borral. – Elérve a megfelelő szintet, magam elé engedve lépek ki fél lépéssel lemaradva mögötte, amit akkor hozok be mellé érve, amikor a nyugati szárnyban elhelyezkedő lakásom felé fordulunk. A bejárat mágnes kulcsát a zsebemből húzom ki és engedem be előtt őt, aztán lépek át a küszöbön.
Először leteszem a vacsorát tartalmazó papírtáskát, ezt követően pedig lesegítem válláról a kabátját, aztán a sajátom is erre a sorsra jut és végül a helyére teszem a beépített szekrények egyikébe mindkettőt, az övével együtt. Az öltönyzakót is levetem, kényelmesebb nélküle, alatta a háromrészes darabnak megfelelően mellényt hordok.
- A tizenegy órára kitűzött műtétemet eltolták egy órával, de még az operáció előtt beszélnem kell a beteggel. Nagyjából tíz óra körül indulok el itthonról, attól függően milyen forgalomra számíthatok akkortájt. Te meddig érsz rá reggel? – A konyha irányába sétálok azért, hogy poharakat vegyek elő a szekrényből és a korábban említett palack bort is, a kinyitása után azonban békén hagyom. Jót tesz neki ha kicsit van ideje levegőzni. Ez az idő pedig alkalmat teremt majd a fürdő megengedésére előtte azonban a lakásba már reményeim szerint beljebb érkezőhöz lépek vissza és gyengéd mozdulattal a füle mögé igazítom a tincseit, ahogy cirógató mozdulattal simítok végig az arcán. - Ha több időd van, maradj itt nyugodtan. Kivételesen csak ez az egy műtétem van holnap, pár órával később már itthon leszek. Kimozdulhatnánk, amennyiben lenne hozzá kedved, elmehetnénk a Broadwayre vagy az operába. Mit gondolsz?

Az autóból való kiszállás után figyelmem bár nem lankad, de már nem nyúlok az ételekkel megpakolt zacskó felé, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt ezt megtettem. Megtanultam, hogy vannak dolgok, amiket Cass szeret maga intézni és a csomagok cipekedése  ezek közé tartozik. Nem várom el tőle, hogy megtegye és valójában csak egy szavába kerülne, hogy  az én ujjaim között kössön ki, amit kihoztam az étteremből, de mint oly sokszor, ez nem történik meg.
A végtelenségig terjedő udvariassága nem zavar, valahol nagyon is imponál a viselkedése, még akkor is ha tudom, hogy ez nem kifejezetten nekem szól. Ő mindenkivel ilyen és mégis. Mivel esélyem sem volt ehhez fogható lovagiasság megtapasztalására, nem is tudtam, mi maradt ki eddig az életemből. Ami azt illeti tetszik és sajnálom, hogy ez a szokás már kezd kihalni.
Belekényelmesedek a karolásába, súlyomat a hozzá közelebbi lábamon tartom meg, szavait jóleső hümmentéssel fogadom.
- Tetszik az elgondolás – érzem a lábaimban lüktető fájdalmat, mely tudatja velem, ha esetleg nem vettem volna észre, hogy az egész napos rohangálással túlerőltettem. Egy-egy tizenkét órás műszak kihagyását követően mindig meglepődöm, mennyire tud fizikailag fárasztó lenni. Ez mégis egy olyan probléma, amin egy kellemes fürdő segíthet, kilazíthatja az izmokat.
A lakás előtt nem állunk sokáig, a mágneskártyával hamar utat enged először nekem, majd követ ő is. Az ajtó mellett állok meg, amíg a bokacsizmák cipzárjait lejjebb húzom és kibújok belőlük. A táskám is egyelőre a lábam mellé kerül, a kabát két gombjának kioldásáig jutok, máris ott terem mellettem. Hálás mosollyal fordítok neki hátat.
- Köszönöm – szavakba is öntöm udvarias gesztusát mennyire is értékelem. Számomra ez nem annyira magától értetődő, mint a számára. Mármint egy férfitől el lehetne várni, csak épp nem teszik meg, hogy ekként viselkedjenek egy étteremben mondjuk, de hogy házon belül?
Amíg elrakja a kabátot, addig a cipőimet a megfelelő helyre pakolom és a táskámmal is átsétálok a kanapéhoz, annak a sarkára tegyem le.
- Holnap szabadnapos vagyok – fordulok a férfi felé, derűs arckifejezéssel. A hajgumit kihúzom hullámos hajamból, öt ujjammal igazgatom el, hogy az egész napos fogságából teljes mértékben kiszabaduljon. - De délben vissza kell majd mennem Brooklynba, lesz egy állásinterjúm. Az egyik közeli büfé néhány hétre keres pincérnőt éjszakákra – újságolom el a hírt, amivel reggel szembesültem, amikor elsétáltam a hely mellett. Még mielőtt elindultam volna a munkába beugrottam megkérdezni mikor érnének rám, a holnap délben maradtunk. Muszáj valamiből megoldanom a saját biztosításomat, anélkül nem maradhatok, fontosságával tisztában vagyok.
A férfi közeledését szívesen veszem, két kezemmel karolom át derekát, ott összekulcsolom az ujjaimat. Simító érintése felé döntöm enyhén a fejem, de amint a tincseimet fülem mögé igazgatja egyenesbe is hozom, ne menjen kárba mozdulata.
- Ez jól hangzik, szívesen visszajövök, pár óra alatt megjárom, viszont holnapra nem kelt már el az összes jegy kábé mindenre is? - szemöldököm lágyan ráncolom össze, értetlenkedő kifejezéssel. - Előtte egy nappal már szinte lehetetlen kapni őket a bármire – még ha meg is kérdezném, hogy mit lenne kedve megnézni, mert ebben ő a műveltebb, akkor sem hiszem, hogy vannak még elérhető jegyek.

Rövid mosollyal és azzal együtt érkező biccentéssel nyugtázom annak tényét, hogy számára is megfelel nem csupán az este megkezdésének általam választott sorrendje, de a felvetettek közé beillesztett bor élvezetének gondolata is. A lakásba belépve és túllendülve a megérkezés természetes velejáróival, köszönetét ismételten biccentéssel veszem tudomásul. - Nem tesz semmit. – Ami le is fedi a valóságot és amint a kabátokkal megvagyok, hozzálátok a folytatás gyakorlatias lejárásához, amely a poharak elővételét és a palack kinyitását fedi le a leginkább.
Az interjú megemlítése számomra egészen új információ, nem emlékszem volt-e arról szó közöttünk, többet akar vállalni a meglévő kenyérkereseti lehetőségén túl, ami nem csupán időben vesz el tőle többet, de úgy vélem, nagyobb megterhelést is fog jelenteni a számára. - Értem. Ez esetben reggel szólok a portán, hogy hívjanak neked egy taxit. – Brooklyn nem a szomszédban van, legalábbis nem olyan közelségben, ahová kényelmesen át tudna érni más módon. A tömegközlekedést pedig nem kifejezetten tekintem úgyszólván kényelmes lehetőségnek a fellelhető opciók között. Ráadásul jóval megnyugtatóbb is minden alkalommal, amikor nem azt veszi igénybe. - Történt esetleg valami a munkahelyeden, amiért vállalni tervezed ezt az adódó lehetőséget az említett büfében? – Alapvető, hogy más tárcájában turkálni egyértelműen méltatlan és egyáltalán nem is ez a célom a felvetett kérdéssel, de tagadhatatlan tény, érdekel, hogy miféle indíttatásból keltette fel a figyelmét az éjszakai felszolgálás eshetősége, ráadásul pont Brooklynban.
Hajtincse igazítását követően hozzá hasonlóan mögötte kulcsolom össze az ujjaimat, ölelésembe fogva ezáltal őt. Aggodalmát hallva lágy mosoly ül ki az arcomra, kifejezetten érdekesnek élem meg olykor mindazt, amivel szembesít és ami nekem nem mondhatni megfordulna a fejemben az adott körülmények között, de nem annak okán, ami esetleg benne merülhetett fel.
- Nekem mondjuk úgy, hogy nem annyira lehetetlen vállalkozás jegyet kapni még ilyenkor sem. – Leginkább kapcsolatok és kis részben anyagi hozzájárulás kérdése az egész. Minden színház tart fenn helyeket, amelyek elérhetők az utolsó pillanatban is, prominens személyeknek, legyenek azok a felső réteg politikai szereplői, hírességek és így tovább, illetve kritikusok, sajtóképviselők, akik miatt nem adnak el minden ülőhelyet előre, okkal. Enyhén előre billentem az államat és így tekintek rá, valahol azért reménykedve abban, most, hogy túl vagyunk ezen az akadályon, amely aggodalmát okozta, illetőleg annak leküzdésén is, már könnyebben ad választ inkább a hangulatához mérten a kérdéskört tekintve.
- Tehát, ez azt jelenti, hogy lenne kedved hozzá? – Térek vissza az eredeti felvetésre, ami jelenleg súlyosabb mértékben esik a döntés meghozatalához elengedhetetlenül szükséges megfontolása alá, mint a kivitelezés megoldhatósága, amelyet természetesen magamra vállalok teljes mértékben. - A műtét után átmennék érted Brooklynba, ha megfelel. – Ugyan az utazással töltött időt megtoldja, nehézséget azonban egyáltalán nem okoz megtenni, ha elfogadja a felajánlást.

- Nem szükséges – könnyed legyintéssel toldom meg szavaim, miután a táskát is elhelyeztem a kanapén és teljes figyelmem a férfinak tudom szentelni. - Metróval hamarabb megjárom a déli csúcs előtt már beállnak az utak. Praktikusabb – magyarázom meg, miért is nincs szükség a taxira. A fél városon átmenni vele időpocsékolás lenne abban az időben, arról nem is beszélve, hogy hozzá vagyok szokva a new york-i tömegközlekedés labirintusához. Könnyedén eligazodok a járatok között és mivel már több éve is Manhattenben dolgozom, ismerem a legrövidebb utakat, még ha az több átszállást is hordoz magával.
- Nem, ott minden rendben – rázom meg a fejem hozzá. Nem kérdezz rá nyíltan, de kíváncsi, hogy miért döntöttem így. Hirtelen. Keserű nyál gyűlik össze a számban, annak a gondolatától, ami történt. Ó, kedvesem, semmi különös, apám csak épp eljátszotta a bónuszt, amit az öcsém biztosítására is lehetett volna fordítani, de nem, a kártya megint fontosabb volt, így rajtam a sor, hogy ezt is én vállaljam át. - Apám munkahelyén kivették a családtagokat a dolgozóknak járó biztosítási keretből. Egy ideig kisegítem őket, találtam öcsémnek egyet, ami az alapvető betegségekre és balesetekre fedezz. Cserébe a sajátomat kell átmenetileg szüneteltetni, szóval most előre gyűjtök egy kicsit, hogy legalább egy évre rendben legyen mindkettőnké – hazudni nem fogok, ez nem is kenyerem. Nem szégyellem, a hátteret, amivel rendelkezem – azt már igen, hogy apám mennyire is nehezíti ezt meg –, azt tudja, hogy kisegítem a családomat olykor, amikor erre szükségük van. Arról nem szólok magamtól csupán, ez miért az én felelősségem.
Mosolyát látva ölelésében épp hogy nem olvadok bele. Az akcentusával egybekötve lehengerlően hat rám és mondhat bárki, bármit… a britek beszéde még mindig a legszexisebb a világon. Pedig a vakrandi előtt nem hittem volna, hogy ilyen jellegű hatással lesz rám, nem hittem Josephnek, aki ezt kiemelve próbált befűzni.
- Áh, szóval van egy embered, akit ilyenkor csak felhívsz és minden el van intézve? - ha már magasról esik le a tantusz, akkor koppanásának visszhangját fedjem el a kérdésemmel. Más esetben érdekel, hogy miként működik ez az ő világában. Vajon mindenre van egy embere, ahogy a nagy könyvekben és a filmekben szerepel, vagy azok épp csak kiszínezik az egész helyzetet?
- Igen, lenne kedvem hozzá! Otthon keresek is majd ruhát rá. Mit lenne kedved megnézni? - megelőzöm a kérdését, ha véletlenül ő kívánta volna ezt meglépni hamarabb. Nem szívesen vallanám be ugyanis nem vagyok tisztában jelenleg milyen műsorokat adnak az említettekben. Szívesen járok színházban, Brooklynban nem egyszer voltam, bár azok inkább kisebb társulatok, de az operát eddig még csak kívülről láttam, ahogy a Broadway nagy részét is. Ez mégsem akadályoz meg abban, ennyi műveltséget magamra szedjek, épp olyan szabadidős programnak hangzik, ami tökéletes kikapcsolódás lehet.
- Megfelel, persze. Onnan szeretnél menni tovább, vagy még visszajönnénk ide? Csak hogy mennyire készüljek el otthon – kissé lábujjhegyre emelkedve nyújtózkodom ajkaihoz, hogy rövid csókot leheljek rá, még mielőtt felelhetne.
Kibontakozom ölelésünkből, oldalán finoman cirógatok végig.
- Megengedem a vizet – magyarázom meg, merre is megyek tovább. Engedélyt nem kérek, annyi ideje feljárok hozzá, hogy ismerjem az utat és ilyen apróságokat megengedhessek magamnak. De tudom, hogy hol a helyem, berendezési tárgyainak nagy részéhez még csak hozzá sem érek.

Óvatosan vonom feljebb a szemöldökeimet meglepettségtől vezérelten, de az érzés jó részét azért megtartom magamnak, tekintettel arra, egyáltalán nem kenyerem az, a gondolataim könnyűszerrel olvashatóak legyenek az arcomról. Bevallom, ritkán teszem ki a lábam Manhattanből és itt az említett időszak kívül esik a csúcsidőn, ebédelni senki nem jár el járművel, egy óra ahhoz kevés lenne. - Ahogy gondolod kedvesem. – Nem kívánom részletesebben körüljárni a témát, elvégre a felajánlást teljes mértékben jogában áll visszautasítani, a döntését pedig tiszteletben tartom, annak ellenére is, valóban nem kedvelem, hogy a tömegközlekedést választja inkább.
A másodállás vállalásának gondolata noha számomra még új információ volt, ahogy hallgatom, kiderül, annyira nem hirtelen felindulásból jutott arra a döntésre, amely szerint elkerülhetetlenül szükségessé vált a számára.
- Ha felajánlok némi anyagi hozzájárulást átmeneti kisegítés gyanánt, hajlandó lennél azt elfogadni? – Nos, nem megsérteni áll szándékomban, de minthogy a kettőnk viszonya túllépett már azon a szinten, amikor ne érdekelne a helyzete vagy a sorsa és minthogy vagyok abban a helyzetben, anélkül kínáljam fel számára az elhangzottat, hogy a magam szituációját veszélybe sodornám, kifejezetten magabiztosan kérdezek rá nála. Azt azonban nem firtatom, milyen okból kifolyólag az ő vállát nyomja az elhangzottak terhe.
Ámulatát látva és tulajdonképpen az abból fakadó kérdésének hallatán kézenfekvővé válik annak lehetősége, ne feltétlenül egyenesen válaszoljak a számára.
- Kedvedre van ennek a gondolata? – Valahol mulattat, hogy gyakran végletekben gondolkodik. Sajnos nincs minden felmerülő esetre egy zsebből előhúzható emberem, de az említett kapcsán valóban csak egyetlen telefonhívásra vagyok a holnap este kellemes programjának megszervezésétől.
- Örömmel hallom. A Metropolitanben Verdi Rigolettoja épp műsoron van. Ahhoz mit szólnál? – Véletlenül épp tudom fejből, a napokban láttam valahol és kifejezetten szívesen is mennék el rá. Természetesen azonban a program megválasztása rajta is múlik, nem esik nehezemre másik darabra ellátogatni, ha az jobban a kedvére volna.
Elhangzó kérdésére nem hagy azonnal felelni, pipiskedő mozdulatához lejjebb hajolok, hogy csókját fogadni és viszonozni is képes legyek egyszerre, de amint megérzem, bontaná az összekapaszkodást, elengedem őt. - Úgy vélem, hogy előbb idejönnénk, átöltöznék majd én is az opera előtt. – Munkából megyek át érte, nem volna sem kényelmes, sem pedig kézenfekvő számomra bevinni a kórházba azt, amiben az operába mennék később. Úgy vélem, sokkal egyszerűbb és kivitelezhetőbb, ha a program előtt feljövünk ide.
Amíg ő a fürdő előkészítésével foglalatoskodik, addig a papírzacskóért nyúlok és az abba pakolt, becsomagolt ételt kiteszem a pultra. Ha később még enni kívánna, egyelőre jó helyen van itt, más esetben pedig majd előkészítem ahhoz, hogy a hűtőbe kerüljön. A bornak is volt időközben lehetősége levegőzni, a száraz, sötéten vöröslőből töltök mindkét öblös pohárba, aztán azokat a karcsú talpaiknál megemelve követem Niát a fürdőbe.
A termetes méretű kád végénél van elég hely bőven, ahol helyet kaphat a kezemben tartott és amint ez megtörténik, a kezéért nyújtom a magamét, hogy közelebb húzzam magamhoz egy újabb rövid, puha csók erejéig. - Segíthetek megszabadulni a ruháidtól? Bonyolultnak tűnik egyedül kibújni belőlük. – Cinkos mosolyt villantok rá, tudatván vele, egyáltalán nem gondolom olyan feladat lenne a levételük, amivel ne tudna megbirkózni, így a legkevésbé sem ezen ok vezérel a felajánlkozással.

Nemhogy hosszas, de semmilyen vitába nem kezdünk bele hazajutásom kérdéskörét illetően. Szívesen használom az erre alkalmas tömegközlekedési eszközöket, számos cikket, vagy épp könyvet tudok átfutni ebben az időben és a folytonos átszállás is mindig ébren tart. Döntésem tiszteletben tartja, ennek pedig módfelett örülök.
Hogy a következő másodpercben egy pillanatra bennem rekedjen a levegő. Épp csak annyira, hogy mellkasom ritmikus fel-le járása egy ütemet kihagyjon. A téma, amit felhozz épp olyan, amit kerülni szerettem volna, amíg róla van szó. Nyilvánvalóan nem okozna gondot számára az, amit felvázolt, bennem mégsem szül kellemes érzéseket.
- Értékelem a gesztust, de nem szeretek tartozni. Neked főleg nem akarok - mosolyom ívébe beleköltözik némi melankólia, nem tudhatja mibe is tenyerelt bele akaratától függetlenül. Apám tartozásainak lerovása épp elegendő egy életre, hogy ne akarjam a fejemre hozni az ezzel járó következményeket. - Csak két hét, ha minden jól megy és utána egyenesben leszek - már, ami a biztosítást érinti. Arról egyelőre nem szólok, hogy a tervezett mentőképzésemet újra csak el kell tolnom a következő időpontig. - Na és, a kettőnk viszonyában nem változtat a plusz munka, ugyanúgy fogunk tudni találkozni - magabiztosan jelentem ki, amiben a leginkább bízok. Egyébként sem könnyű összeegyeztetni a munkarendjeinket és amikor épp ő dolgozik én meg nem, fogok tudni pihenni, minden más esetben itt tudok lenni. Egy kicsit hosszabbá válnak a napjaim, de ez sem olyan, amit ne ismertem volna már meg korábban.
- Ami azt illeti igen. Egy láthatatlan komornyik, akinek minden titkos ajtóhoz van egy kulcsa, amivel kisegít - szélesebben mosolygok rá, már-már nevetek az elképzelésen. Oly tudatlan nem vagyok a kultúrájával kapcsolatban, még ha elsősorban könyvekből és sorozatokból táplálkozom. Hosszú a hazavezető út, valamivel el kell ütni.
Mindkét szemöldököm a magasba szalad, akit a megvilágosodás ért el, amint meghallja a méltán híres zeneszerző nevét.
- Verdi. Hogy mit szólok az opera egyik kiemelkedő egyéniségéhez? - a kérdésem természetesen költői, mert ugyan mit szólnék? Ilyen lehetőség nem mindennap adatik az életben. Nem az enyémben. - Tökéletes lesz, sok jót hallottam már róla. Kíváncsi vagyok az előadásra - ha hallottam is tőle valamit vélhetőleg nem voltam tudatában annak, az ő mesterművét hallom, de azt már tudom, hogy hazafelé minek is nézek jobban utána. Teljesen tudatlanul nem szeretnék holnap az operába érkezni.
Szent habakuk, van nekem ehhez ruhám?
Valamelyik polcom rejtekén biztos.
A rövidéltű csók elfeledteti a gondolatokat, valami egészen más felé terelve azt. Elengedem, de még mielőtt ellépnék tőle derékból dőlök hátrább, végigmustrálom a férfi jelenlegi megjelenését. Ha engem kérdeznének, akkor így is tökéletesen alkalmas egy nívós helyen megjelenni. Torkom megköszörülöm.
- Mielőtt megismertelek volna azt hittem vannak az öltönyök és az öltönyök. Tévedésben éltem, ahogy a szürkének úgy ennek is megvan az ötven árnyalata - zavartan nevetem el magam, eltekintek mellette. Hát persze, nem ebben a ruhában jönne el és most keltette fel az érdeklődésemet, vajon az ő szemében miben illik megjelenni?
A fürdő tágas terében, amíg a hatalmas kádban - mely szerintem csak az akkora, mint az én egész fürdőm! - a kellemesen meleg víz belecsordogál, a tükör előtt állok. A korábban a csuklómra csúsztatott gumival most kontyot formálok barna hajzuhatagomból. Ennek végeztével érkezik meg Cass is és amint elhelyezi a poharakat, nyújtott kezébe csúsztatom sajátomat. Ellenállásban nincs része, közelebb lépek hozzá, újra derekát ölelem át, nyakam nyújtom csókjáért ácsingózva. Tekintetem egy pillanatig mosolyán időzik, alsó ajkamba harapok, még mielőtt újra feltekintek rá.
- Ühüm - bólintok apróbbat, újra csókjáért nyújtózkodom. - A blúz gombjaival mindig meggyűlik a bajom - kuncogom ajkába. Az eddig derekát ölelő kezem most kissé lejjebb vándorol, a formás domborulatokig, amit az öltönyei minduntalan kiemelnek. Onnan előre simítom a tenyerem, nadrágja slicce mentén határozott mozdulattal haladok feljebb, egy pillanatra ingerelve őt, még mielőtt mellényének gombjaiért nyúlnék. - Férfikézre van szükségem hozzájuk - lehelem újabb csókért emelkedve fel hozzá.

Tudomásul veszem ugyan az elhangzottakat és bár egyáltalán nem áll szándékomban, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam őt az egész szituációja kapcsán, de a leghatározottabban nem vagyok teljesen érzéketlen a körülményeire sem ezzel együtt.
- Megértem. Mindazonáltal, ha nem tartozásként, hanem önzetlen segítségként tekintenénk rá, amelyet természetesen nem köt a visszafizetés kötelezettsége, akkor sem óhajtod elfogadni? – Heteket említett korábban és minek után mindkettőnk már meglévő munkája rengeteg időnket elveszi, nem kifejezetten vonzz annak a gondolata, társaságát hosszabban mellőzésre ítéltetettnek kelljen vennem. A jelenlegi felállás árnyéka alatt sem kifejezetten elmondható, túlságosan gyakran élvezhetnénk egymás társaságát.
Hasonló gondolataink fogalmazódhatnak meg, arra nézve, felveti azt, nem lesz kihatással a kapcsolatunkra annak ténye, éjszakánként vállal műszakokat a jelenlegiek mellett. Nos, a tapasztalok és az évek, hiába más területen tevékenykedünk, valami egészen mással kecsegtetnek.
- Nem kívánnálak leterhelni, amikor sokkal inkább pihenésre lenne szükséged, semmint figyelemelterelésre. Mindazonáltal kifejezetten hiányoznál. – Habár magamat ennél többre tartom, nem tudom figyelmen kívül hagyni annak a lehetőségét, a túlvállalása okán redukálásra kerül mindaz, amely nem szükséges az alapvető túléléshez. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban bővebb kifejtésre szorulna az elhangzottakból bármi.
Áttérve a másnapot magába foglaló este várható programját tekintve és visszakanyarodni kívánva a kellemesebb hangulat alapköveihez, nem szalasztom el annak a lehetőségét, hogy éljek a humor általam is fenntartható vonulatával, amely a nevetését hallva ugyanazon az akkordon csendül, mint amelyen az enyém is. Az orrom alatti bazsalygás egyértelmű jelévé válik annak, miként vélekedek mindarról, amely elhangzik kettőnk között.
- Ebben az esetben Love pontosan így van. Amikor úgy kívánja a helyzet, egy képzett komornyik semmi másra nem vár, minthogy megoldja ügyes-bajos dolgaim mindegyikét, lehetőség szerint még a délutáni tea elfogyasztása előtt. – Kényelmes volna a felállás, ezt egyetlen pillanatig sem szükséges tagadnom és nem is óhajtanám.
- Ez esetben Verdi lesz, már várom. – Kevésbé a szerző, semmint a társaság okán, akivel megosztásra kerül az élmény. Továbbfűzésre azonban nem kerül az egyeztetésre emelt téma, amelynek fókusza gördülékenyen von magával a körülmények tekintetében más részleteket is.
- Nem jársz távol az igazságtól, valóban van különbség öltöny és öltöny között. Van amelyik szabadidős tevékenységre alkalmas, van amelyik irodai munkához kellő, van amelyik vacsorához kiváló és olyan is, amelyik az operába illő viselet. – Az ötven árnyalat említése kapcsán nem teljes mértékig vagyok magabiztos abban, egészen pontosan milyen körülmények figyelembe vételét tekintve vagyunk azonos lapon, de úgy hiszem a lényegi részeket tekintve nem kifejezetten áll(hat)unk távol egymástól.
Amíg a fürdőbe igyekszik, addig gondoskodom a vacsora és az italok kettőséről, aminek megfelelően végül két pohárnyi száraz, vörös, több évtizedes borral térek be a párássá váló helyiségbe, letéve azokat kifejezetten olyan helyre, amely kézreálló lesz a későbbiek tekintetében.
Közelebb érzekése több, mint kedvelt és igényelt a részemről és igen nagy szívélyességgel szemlélem miként szívja fogsora közé ajkainak alsó ívét. Hümmögését követően visszanyújtózása a megkívánt fogadtatásban részesül, úgy hiszem mindkettőnk irányából. - Nekem is így tűnt. – Ajkainak kuncogó kettősére dünnyögöm mialatt kezei és azok érintései felfedező útra indulnak egészen olyan részekig, amelyek élesebb légvételre kényszerítenek. Újabb csókjáért nyújtózása természetesen nem marad viszonzatlanul.
- Ez esetben kérlek fordulj meg. – A blúzának gombjai nem fognak önmaguktól megszabadulásba bocsátkozni, ennek megfelelően, szükségem van az elhangzottaknak megfelelő iránymutatás követésére a részéről és amennyiben megteszi, úgy egyiket a másik után bújtatom ki akasztójuk fogságából. Ezt követően a vékony anyag derékvonalának szélébe kapaszkodva fogok rá az anyagra és segítem le róla előzékenyen, majd a szoknya cipzárához nyúlva húzom azt le a sínjén, elősegítve abban, hogy kiléphessen abból is, amint a lábait végigsimítva a textília, lehullik a padlóra.

A levegőt mélyre szívom a tüdőmben, de sem hang, sem az oxigén nem távozik ezt követően belőlem. Ajkaim egymáshoz préselem, felajánlása több mint vonzó ebben a pillanatban és tudom, hogy segíteni akarna, de azt ő nem tudhatja, ezzel milyen útra kíván lépni. Ennek terhét nem cipelheti más helyettem, ezért is rázom meg fejem enyhén.
- Nem tudnám nem kölcsönként elfogadni. Ilyen segítséget nem kérhetek senkitől sem ez túl sok. A lekötelezettednek érzeném magam és félek ez az érzés sok mindent meghatározna kettőnkkel kapcsolatban és ezt nem szeretném Cass – letekintek kettőnk közé a földre. Az anyagi különbségek felütik a fejünket kettőnk között és lássuk be így is sokkal többet tesz értem, mint azt kellene, ennél többet mégsem akarok elfogadni tőle. - Nem akarom, hogy emiatt, főleg miattam megromoljon, ami épp csak kialakulóban van – félve tekintek fel rá, nem vagyok biztos abban, hogy értelmes az, amire kilyukadni szeretnék. A pénz és a tartozás vagy épp csak az adakozás be tudja feketíteni a kapcsolatot, olyan foltot ejt, amit többé nem lehet eltüntetni és ezt nem szeretném.
- A veled való időtöltés pont egy olyan figyelemelterelés, ami a legpihentetőbb a számomra. Második legpihentetőbb, de a lényeg ugyanaz. Nem az első eset, hogy plusz munkát vállalok – és nem is az utolsó, hangosan ezt mégsem mondom ki. - És inkább vagyok veled, amikor mindketten szabadok vagyunk, mint egyedül így ezen tényleg nem kell semmit sem változtatni – vállamat alig vonom fel, arcom élét rátámasztom, érzékelje, hogy bár szavaim komolyan gondolom, nem fog semmi olyan történni, ami a kettőnk kapcsolatát nagyon befolyásolná.
A holnapi napot, mindattól függetlenül, miként alakul az interjúm, együtt töltjük és ez kifejezetten örömmel telít el. A felvázolt programról nem is beszélve.
Képtelen vagyok másra figyelni, mint ajkainak ívére, miként görbülnek arcán egyre inkább felfelé. Szavait nem csak hallom, de nyomon is követem íriszeimmel, halk nevetéssel köszöntöm őket.
- Nagyon elegáns. Tökéletesen illik hozzád – viccel vajon vagy tényleg van egy titkos inasa, akit be tud vetni? Még ha nem is így hívják manapság őket, csak létezik még ez a fajta bizalmi pozíció, nem? A felvázolt program azonban kitöröl minden olyan információt az agyamból, ami korábban foglalkoztatott. Gyermeki lelkesedéssel húzom széles mosolyra az ajkam az előttünk álló lehetőség miatt. Nem csak ő, de én is nagyon várom a holnap estét! De előtte alaposan utána kell néznem, mire is adtam rá a fejem.
- És van olyan, ami testedzéshez való? - ajkaim összepréselem, abban a pillanatban, hogy kiejtem a kérdést. Fejem rögtön meg is rázom hozzá, most is sokkal gyorsabban járt el a szám, mint az eszem. - Bocsánat, egy laikusnak mind egyformának tűnik, de már tudom, hogy ez nem így van – hibáimat képes vagyok elismerni és csekély ismeretemet a témában nem nehéz. A férfi öltözködéshez értek a legkevesebb, amíg az nem utcai vagy munkás, esetleg kórházban való viseletet jelent. Minden más esetben nem én vagyok a szakértő.
A fürdőben nem maradok sokáig egyedül, ott közelségét nem utasítom el, érintése és csókja jól esik, segítő szándéka kellemes feszültséget húz magával, amely gerincem mentén villámcsapásként szánkázik végig. Törleszkedni kívánok hozzá és ingerelni, mert tagadhatatlan az, milyen vonzóvá válik már csak attól, ahogy reagál rám. Sok más tekintetben is az, a cinkos mosolya elsöprő erővel bír felettem, fényében szívesen fürdök meg. És másban is. Olyan energiával tölt el, ami elűz minden korábban érzett fáradtságot.
- Ühüm – még mielőtt eleget tennék kérésének, alsó ajkát fogaim közé veszem, halk sóhajt lehelek rá, de engedek neki. Megfordulok, ahol fejem enyhén lejjebb hajtva adok neki teret, kigombolhassa a blúzom. Fejem fordítom bal vállam irányába, amíg a gombokkal bajlódik, állam helyezem a csontos részre. Kezem végül emelem, megszabadulunk a feleslegessé vált ruhaneműtől.
A szoknya is hamarosan a bokám körül találja magát, és nem is maradt más, mint a harisnya. Annak tetejében kapaszkodok meg, könnyedén tolom lejjebb, akként, hogy nem mozdulok meg jelenlegi helyemről. Mélyen hajolok előre, és mivel a hely szűkössé válik közöttünk nem átallok hozzá simulni, amennyire csak lehetőségem van rá. Bokámig tolom, ott egyik lábamról a másikra lépek, ekként hagyom el a szükségtelen anyagot és most, hogy már alig néhány tenyérnyi fekete csipke maradt rajtam, megfordulok. A pasas túlöltözötté vált az egyre párásabb helyiségben.
Bokáim köré sereglet anyagokat egyelőre arrébb rúgom az útból. Mellényét kigombolom közben, majd mögé bújtatva a kezem, az ingjén egyre felfelé haladva simítok végig a mellkasán, egészen válláig, ahol kényszeríteném, levegye azt. Ingjének kigombolásában is lelkes segítőre talál személyemben és miként felfedi mellkasának fedetlenségét, úgy illetem csókkal az előbukkanó bőrét, nyakától haladva egyre inkább lejjebb.

Rövid bólintásokkal veszem tudomásul elutasítását anélkül, hogy valójában megérteném tartózkodásának gyökerét. Több olyan szegmens is akad, amelyekkel nem tudok egyetérteni és olyan is, amely kétségtelenül mutatkozik bizonyítékként arra nézve, végül ketten fogjuk viselni annak a terhét, amely felől ő egyedül dönt. Ennek ellenére nem kívánok ellenkezni az elhatározásával vagy annak magabiztosságával. - Legyen belátásod szerint, kedves. – Felismerem a félelmet tekintetének mélyén. Nem áll szándékomban az, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam és minthogy világosan közölte miként kívánja a dolgok rendezését intézni, nem marad más számomra, minthogy tiszteletben tartsam elhatározását.
- Legközelebb nem mulasztom el átadni neki is, hogy elegánsnak ítéltetett azzal együtt, illő hozzám a léte. – Csóválom meg a fejemet mosolyogva anélkül, hogy kísérletet tennék arra nézve, eloszlassam bármiféle felmerülő kétség tényét a komornyik létezésével kapcsolatban.
Az öltönyök feszegetését tekintve pedig magasba emelkednek a szemöldökeim, ahogy egyre inkább csiklandozza jókedvemet pimasznak tartott szavaival. - Túlságosan jól szórakozol. – Kétlem ezzel ne értene egyet, de igazság szerint nincs szükségem a megerősítésére, a cáfolatára pedig még annyira sem.
Invitálásomra engedő törleszkedése kétségtelenül ínyemre van, csókjáról és annak aromájáról nem is téve említést. A blúz gombja néhány óvatos mozdulattal engedelmesen bújik át a nyílásán, a vékony, enyhén áttetsző matéria pedig hamarosan levételre kerül róla. Vállának vetett arcára rövid csókot illetek amíg a szoknya cipzárja kerül oldásra ujjaim által. Csakúgy, ahogy a könnyed blúz sorsa beteljesedett, a szoknya is hasonló végre jutva kerül le róla. Minthogy a harisnyát inkább maga kívánja levetni, ujjbegyeimet hordom végig gyengéden a csupasszá vált bőrfelületén, csípője és dereka magasságában, éles légvételek közepette, amiként lehajlása eredményeként fenekét az ágyékomnak feszíti.
Elengedve őt hagyok elég helyet a számára a forduláshoz és a szabad mozgáshoz, csakúgy, hogy érvényt szerezhessen a mellénygombjaim megoldása felett is mindeközben. Nincs ellenemre a ruhadarab a vállaimon való lesodrása, ahogyan az ing hasonló sorsra juttatása sem, ezért ezt elősegítvén a mandzsetta gombok után nyúlok csuklóimon, folytatás gördülékenységének érdekében az azoktól való megszabadulással.
Előbb csak lehunyt szemekkel élvezem ki, miként érinti szabaddá vált mellkasomat akaival, aztán tenyereimet arcának két felére illesztem, hogy támasztékként fogjam közre, amíg lehajolok újra megcsókolni, ez alkalommal hosszabban, mint korábban az este folyamán bármikor. Óvatos, de irányzott mozdulattal fejtem le róla a fehérneműje kettősét, majd pedig levetem az ingemet is, amit hamarosan követ az öltönynadrág és alsónemű kettőse a cipőkkel és a zoknikkal együtt.
Előzékenyen segítem be az időközben már meleg vízzel megtelő kádba, ahová rögvest utána lépek, amint biztonsággal elhelyezkedett. A neki szánt poharat átadom, a sajátomért azonban egyelőre nem nyúlok. Szemben foglalok helyet vele és amint láthatóan kényelemben van, úgy a lábáért nyúlok, hogy talpát masszírozzam át.
- Milyennek találod a bort?

Hálával teli pillantással tekintek a férfira. Nem firtatja makacsságom okát és ezt értékelem, mert nem tudom mit tudnék felelni amennyiben további kérdéseket tenne fel. Vagyis de, az esténket mégsem szeretném elrontani azzal teljes mértékben elzárkózom a témától, amit ugyan én vetettem fel, de inkább mint elújságolásának annak milyen programom lesz holnap. Eszembe sem jutott volna, hasonló irányba terelni a beszélgetést. Hiheti azt, pénzt akartam volna kicsikarni belőle?
Nem, nem hangzott annak a beszélgetés és mint talpig úriember a felajánlását nemes gesztusként őrzöm meg emlékeim között.
- Szóval tud rólam – vonom le a messzemenő következtetést azzal kapcsolatban átadja az inasának miként illettem őt. Vajon itt lakik a közelében? Hogy lehet, hogy nem találkoztam még vele? Vagy csak szórakozik velem? Arcának vonásain figyelmesen végigfuttatom barnáimat, még szemöldököm is lágyan összeráncolom, arról mégsem tudok leolvasni semmit és egyébként is, mosolya teljesen elvonja a figyelmemet.
- Egy kicsit – vallom meg szerényen ujjaimmal magam előtt babrálva. - De nem jó érzés, mert nem rajtad akarok – bűnbánó fintor ráncai képződnek ajkam szegletében, míg végül beadva a derekam billegetem hol jobbra, hol balra a fejem. - Vagyis de, rajtad, csak máshogy – ha már szórakozást emlegetünk, akkor legyünk teljes mértékig őszinték. Szívesen időzöm el vele, rajta csak nem akként, ahogy most hangzott.
Ez tényleg nem esik jól, mert sem a stílusából sem az életviteléből nem akarok gúnyt űzni, de van, hogy nyelvem hamarabb jár el, mint az eszem és olyan csúszik ki, aminek nem lenne szabad. Ezen erősen dolgozom már egy jó ideje és kellő odafigyeléssel elfogom tudni hagyni ezt a rossz szokásom.
Ruháim sorról-sorra kerülnek a fürdő padlójára, ezzel együtt vedlem le a mai nap összes feszültségét, átformálva azt valami egészen mássá, ami ott vibrál egész lényemben. Minden érintése perzselő nyomot hagy maga után. Nem láthatja, de elégedett mosoly kunkorodik ajkamra, légvételének változása hallatán és talán a kelleténél tovább időzöm a bokám körüli anyaggal, mint az indokolt lenne. A felébredő vágy tüzével a barnáimban egyenesedem ki és fordulok vele szemben, segítségére legyek ruháinak megszabadításában. A mellény gyorsan lekerül és az ingjében is segít, már ami a mandzsettákat illeti. Jól is teszi, arra figyelek most a legkevésbé, jobban leköt fedetlenné váló bőrének megízlelése.
Elgondolásom szerint végigkísérném az utat egészen nadrágjának gombjáig, félúton más tervei támadnak. Kezének érintésére mozdulok, emelkedem újra felé, de az ingjének gombjait megszabadítom a fogságaiból, csókjában való elveszés közepette.
Minden felesleges anyagtól megszabadulunk a végén már nem is tudom ki, mitől szabadította meg a másikat, de ez nem is fontos. Kezében kapaszkodom meg, ahogy a kádba lépek, a forró vízben azonnal nyakig merülök. Halk, jóleső hümmögések közepette élvezem ki nem csak a kellemes fürdőt, de a látványt is, amivel megérkezik ő is, velem szemben. A poharat átveszem tőle és amikor ő is kényelmesen van nyújtom csak ki a lábam – nem mintha egyébként nem férnénk el bőven. Fejem hátravetem a kád szélének és ebben a félig ülő, félig fekvő helyzetben kortyolok bele a vöröslő nedűbe.
Amit milyennek találok?
Korábban lehunyt szemeim hirtelen nyílnak ki. Finomnak. De ez az összesre igaz, amit itt iszok.
- Selymesnek és egy kicsit édesnek is. Honnan származik? - egy újabb hálás mosolyt zsebelhet be magának, lábaim masszírozása végett. Egy-egy ponton kellemes torokhang szökik ki ajkaim között. - Az ujjaid nem csak a műtőben végeznek varázslatot – a férfi szakértelme elismerésre méltó és ezt, ha már tapasztalhatom, a tudtára is adom.

- Kétségtelenül, elvégre ő intézi el mindazt, amire szükségem van. – Annak ellenére, hogy rendkívül kellemes módon szórakoztat már csak a gondolat és annak abszurditása is, pókerarccal, abszolút komolyság társításával vagyok képes mindezt előadni a számára. Ha pedig már itt tartunk, láthatóan és hallhatóan ő maga is kiválóan mulat, perpillanat megfordított helyzetben, amelynek általa való kifejtése hallatán lemondóan csóválom meg a fejemet.
- No lám. Kifejted a kedvemért, Love, egészen pontosan miként is értetted ezt? – Belátom, az érdeklődésemet gyorsan felkelti az éppen csak elejtett, fél-megjegyzésével.
Áttérve nem csupán egészen más témára, de helyiségbe és gyakorlatilag formában is, ha úgy tetszik, egészen más kerül előtérbe, mint amelyről eddig esett szó az este folyamán. Talpán inkább határozott ráfogásokkal masszírozom át, semmint kedveskedő gyengédséggel, annak fiziológiai hatásai miatt.
- Kaliforniából. Azonban ha száraz létére édesnek találod, akkor aggaszt a minősége. – A vállam felett nyúlok a még a kád szélén árválkodó poharamért, hogy belekortyoljak magam is. A gyümölcsös aroma erősen érződik, talán ezt találhatta édesnek. A cukrozott borokat elkerülöm, sem az ízüket nem találom kellemesnek, sem az egészségre való hatásukat elfogadhatónak. A poharat visszateszem a helyére, ahol korábban is várakozott, majd visszaveszem a lábfejét a kezeimbe, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam annak masszírozását.
- Máris nem tűnik elvesztegetett azaz idő, amit az izommemória kialakításával töltöttem. – Bízom abban tizenhárom év oktatásban eltöltött és nyolc év szakmai tapasztalattal a kezeimben, ha másra nem, erre legalább tökéletesen alkalmassá tesznek. Áttérek a másik lábára is, amíg relaxál, de ahogy befejezem, úgy nyúlok a kezéért invitálással.
- Gyere ide kérlek. – Átkarolni, magamhoz vonni kívánom ebben az elkényelmesedett, félig elfekvő helyzetben, amelyhez a boromat ismét a kezembe fogom, ismét belekortyolva. Nem a legkellemetlenebb, amelyhez valaha is szerencsém volt, de azt már tudom, a jövőben elkerülni fogom.
- Milyen volt a napod? Elfáradtál? Szívesebben töltenéd alvással az éjszaka hátrelevő részét? – Nem feltétlenül áll szándékomban tovább tetézni a kimerültségét, különösen annak ismeretében, holnap fontos találkozója lesz a próbanapja miatt a másodállásnak kinézett helyen. Ennek megfelelően, ha inkább aludni szeretne, részemről nincs akadálya a dolognak.

Oké. Van egy komornyikja. Hogy nem találkoztam még eddig vele? Meglehet azokban az időkben épp nincs vele, vagy ahogy eddig is beszéltük csak akkor áll a rendelkezésére, amikor hívja? Manapság ez már így működhet én pedig nyílt ámulattal adózom a jelenség előtt, amit megosztott velem. Kíváncsi lennék milyen érzés lehet problémáid legnagyobb részét egy telefonhívással megoldani, még akkor is ha vannak esetek, amikor a másik fél sem tud válasszal szolgálni.
- Szívesen választok egy olyan szórakozási formát, amit mindketten kölcsönösen tudunk élvezni és amire nincs másra szükségünk, csak a másikra - lépek közelebb hozzá, ha a távolság egy pillanatra közénk is állt. Tenyereim a mellkasán simítom végig lassan, hogy végül a nyaka mentén a tarkóján kapaszkodjak meg, csókra invitálón. - Téged kóstolni pont egy ilyen értelmezés - kacér mosolyt villantok rá, még mielőtt eltűnnék a fürdőben, hogy a korábban emlegetett vizet megengedjem magunknak.
Jólesik ujjainak erős érintése, a víz forrósága ezzel egy időben fejti ki pozitív hatását, lábamban húzódó fáradt izmok lassan lazulnak el és bár a jól ismert bizsergető érzést továbbra is érzem, de már tudom ez nem más, mint a nap levezetése a szervezetem részéről.
- Nekem finom - mentegetem a bort, amit talán nem is kellene édesnek éreznem. Valahogy nekem mégis az, legalább is ahhoz a fajta borhoz képest, amit én szoktam venni. Az én pénztárcám kategóriájában is lehet kapni igen finomakat, de… - Nincs olyan kesernyés utóíze, amihez szokva vagyok - a poharat leeresztem annyira láthassam az arcát, amikor belekóstol. Kissé lustán teszem ezt, félig lehunyt szemekkel, fejem a kád peremének hajtom. Hajam alja bőven beleér a vízbe, de ez zavar jelenleg a legkevésbé. Ez nem igaz, mert ebben a pillanatban nincs semmi, ami akár egy kicsit is felzaklatna.
- Az egyetemen tanították a talpmasszázs művészetét? - vonom fel érdeklődve a bal szemöldököm. Valahogy nem tudom elképzelni a komoly orvostanhallgatókat, akik ezt gyakorolják. Fejem megrázom. - Vagy csak a tanultakat kapcsoltad össze a gyakorlattal?
A pohárba töltött felét iszom meg, amikor a kezemért nyúl. Elfogadom, megkapaszkodok benne, így húzom fel magam és a mögötte elhelyezett másik pohár mellé teszem a sajátomat. A terebélyes kádban fordulok annyira kényelmesen döntsem a hátam mellkasának, de még véletlenül se rúgjam meg helyezkedésem közepette. - Köszönöm. A gondoskodást, jól esett. A lábamnak is - az említett fejét egy pillanatra emelem csak ki a vízből, hogy aztán süllyedjen vissza és az övé mellé simítsam.
- Hogy így pazaroljam el azt az értékes időt, amit veled is tölthetek? - fejem megemelem, ebből a szögből, arcának élét láthatom tisztán, amennyiben nem tekint rám. Nyakam nyújtom újra, ezúttal ádámcsutkájára ejt forró lenyomatot ajkam. - Sűrű volt a nap, de nem annyira ágyba akarjak dőlni - a lehető legőszintébben mondom ezt, mert idefelé jövet éreztem magamon az ólomsúlyt, mióta átléptük a küszöböt, azóta kerül. Most pedig a vízben oldódik fel.
- De neked szükséged lehet rá a műtéted előtt, nem? - már az alvásra. Koncentrációra és nyugalomra van szüksége és ehhez elengedhetetlen a pihentető alvás. Ujjaimmal a víz alatt szabad kezének alkarján simítok végig, egészen tenyerének közepéig, körmeim hegyével vízszintes vonalban cirógatom. Ritkán tudjuk összehangolni a naptárunkat közösen tudjuk tölteni az éjszakákat, a magam részéről az alvást csak végső esetben helyezném kilátásba. - Nehéz lesz a holnapi műtéted? - érdeklődöm milyen nap vár rá. Említette, hogy nem fog sokáig tartani, de ez nem jelenti azt, ne lehetne körülményes vagy épp bonyolult művelet. Fejemet kényelmesen elhelyezem a vállán, úgy az arcát szemlélhessem. Bal kezem emelem, hogy ujjaimmal mellkasán simíthassak végig újra és újra.  

Bazsalygással az orrom alatt hallgatom, miként fejtegeti, pontosan mire is utalt nem is annyira véletlenül elejtett megjegyzésével az imént. Nem tagadom, meglehetősen kedvemre van mindaz, amit hallok és amit kilátásba helyez egyszerre, kellemesen ízlelem a szavait a csókjával együtt és mindez kellően alapozza meg a fürdőbe áttérés atmoszféráját már most előre.
A borválasztást nem vélem a legjobbnak az estére, az azonban mégis hoz némi vigaszt, ő ízletesnek véli összességében. - Legközelebb körültekintőbben figyelek a választásra. – Úgysem ez volt az utolsó eset és különösebb kellemetlenség érzete nélkül vallom be, noha kifejezetten élvezem a jó minőségi borokat limitált mértékben, nem tartozik a szaktudásom körébe a teljes körű ismeretük.
Előre buktatott államat nem mozdítom feljebb, ahogy ráemelem a tekintetem, cinkossággal íriszeimben és a számra kiülő mosoly ívében. - Tudod, ha megfelelő embereket ismered meg és kötsz velük delikát ismeretséget, akkor sokrétű tapasztalatra tehetsz szert. – Ha megtörtént volna, igaz volna, valójában azonban a felvázolt történet kevéssé vallomás, semmint levetkőzhetetlen lényem belső, nyers valója. Nem tagadom, hogy olyan nemzet fia vagyok, akik sosem arról társalognak, amit valójában gondolnak és ha megneszeljük, a másik fél már valamiféle következtetést kezdett el levonni, egyszerűbb az árral haladni annak legnagyobb természetességében. Szórakoztat valahol, nem is olyan nagyon mélyen, mint azt esetleg gondolná, már amennyiben tudná, mi zajlik le a fejemben jelenleg.
Elfogadva a meginvitálást, magamhoz vonom, amikor már kényelmes helyzetbe sikerült hozza magát és amint nekem veti a hátát, átkarolva őt helyezem rá szabad alkaromat és tenyeremet is egyaránt. - Örömömre szolgált. – Belekortyolok a kezemben tartott pohárba, de végül úgy döntök, visszateszem a kád öblös peremére és egyúttal ott is hagyom. Jobban vonzz annak a gondolata, őt húzza még inkább az ölelésembe.
- Akkor sem, ha nem alvásról lenne szó abban a bizonyos ágyban? – Újra ott játszik a szám sarkában a cinkos mosoly, mert ami azt illeti az ott elnyújtózás gondolata még egyáltalán nem vágja kettőbe semmi más egyéb terv kivitelezését, a kényelmi funkciói azonban nem elhanyagoltnak tekintendők a szememben.
- Rutinműtét lesz. – Ez még természetesen nem azt jelenti, hogy nem igényel ugyanolyan odafigyelést, mint egy nehezebb vagy ritkábban gyakorolt eljárás, de statisztikailag igen csekély az esély arra, hogy bármi balul fusson ki a végén. Nem különösebben aggaszt az elvégzése.
- ...de amennyiben aggódsz a pihenéssel töltött idő miatt, akkor talán előnyös volna a fürdőzést felfüggeszteni és áttérni a hálóba.

- Mi alapján? - fejem a bal irányba hajtom a kád peremén, aprót kortyolok a borból ebben a felvett helyzetben. Azt nem akarom, a torkomon akadjon, kár lenne érte, de egyedül maradok ezzel az érzéssel, fülhallomást nem ízlik a férfinak a maga választott ital. - Már csak azért is érdekel, mert nem ittam még nálad olyat, ami nem ízlett volna vagy nem lett volna finom – egyértelmű nem miattam fog legközelebb körültekintőbben választani, amennyire nem vagyok finnyás semmire, nem hallhatott panaszkodni sem ételre, sem italra ismeretségünk kezdete óta. Ebből adódón természetes az inger, amivel érdekel mi van kedvére.
A tekintetében megcsillanó fény és az a mosoly... néhány másodpercre azt is elfelejtem miről is beszélgetünk, fókuszom ajkának ívére összpontosul. Ezekben a pillanatokban a lehengerlőbb aligha lehetne.
- És velem milyen tapasztalatokra tehetsz szert? - szabad lábamfejem combján simítom végig, felfelé vezető irányba. A felvázoltak számomra magában foglalják, egy lehetek egy ilyen ismeretségnek, habár túl sok újat nehezen tudok mutatni számára. Áthelyezkedem, hogy közelebb kerüljek hozzá, a bort a feje mellett teszem le és ha már ilyen közel járok hozzá egy puha csókot lehelek ajkára. - És én melletted? - ezúttal az én tekintetemben csillan meg a pajkosság fénye. Több, mint tudom én milyen tapasztalatokra tehetek szert mellette.
Elkényelmesedem ölelésében, élvezem a víz miként fog minket közre, a melege a férfi közelsége okán sikerül teljesen ellazulnom és a jelenen kívül semmi másra sem gondolni. Kellemes ez most. Engem ölelő karján ujjbegyeim simítom végig, szavai hallatán. Jóleső érzés kerít hatalmába nem csak azért, amiért így megtart, hanem ahogy viselkedik is. Olyan gesztusokat tesz, amire még csak nem is kérték, számára ez teljesen magától értetődő. Önző mód fürdöm figyelmességének rám irányuló fényében és emiatt mindössze csak egy kicsit érzem magam rosszul. Ugyanis nem lenne szabad hagyni, ilyen mértékben levegyen a lábamról vele, vagy nem is tudom. Szokatlan.
- Ebben az esetben – nyakam újra nyújtom, füle alá suttogom szavaim. - Szívesen veszem, az ágynak döntsenek – fogaimmal finoman fogom közre fülcimpáját, ennél jobban mégsem ingerelem, itt a kádban. Már csak azért sem, mert érdekel milyen nap fog holnap előtte állni és bár most fejezte ki milyen egyéb terveket fontolgat, idejét sem rabolnám.
Hümmögéssel veszem tudomásul, ami rá vár, többet mégsem kérdezem. Nem faggatom a jellegéről, tiszteletben tartom a titoktartást és Cass van annyira profi egyébként sem árulná el, így még csak belemenni is felesleges.
- Jó ötlet – még mielőtt elmozdulnék, fejem fordítom annyira nyakára még utoljára csókot hinthessek. A kád alját használom támasztékul, lendületet szerezhessek a kiszálláshoz. Képes vagyok egészen addig a vízben ejtőzni, amíg ki nem hűl teljesen. Nem egyszer fordult már elő nem csak itt, otthonomban is, hogy órákra eltűnök a fürdőben, akár még aludni is tudok benne. Emiatt is van nem ágálok az ellen, ő már végezne a fürdéssel és egyébként is… sokkal érdekesebb lehetőséget kínál a számunkra.
Az egyik végtelenül puha, mintha csak felhőből készült volna törölközőért nyúlok, hogy amíg kiszáll épphogy áttöröljem magam vele, túlzásba nem viszem. Ugyanebben a műveletben szívesen vagyok a segítségére, ha hagyja, bőrének felületét ujjaim begyével ingerlem, izmainak kontúrját. Pőreségemen kívül mást nem veszek magamra, illegető csípőmozdulatokkal indulok meg előtte a háló felé. Ajtajában megállok, visszafordulok, ha követ és bevárom. Tenyereim csípőjére simulnak, közelebb lépek hozzá, hogy csókot rabolhassak tőle.

- Amit már ismerek vagy amit egy szakértő ajánl. – Ilyen módon egyszerűbben elkerülhető annak a lehetősége, esetlegesen mellényúlás legyen a választás vége, mint ebben az esetben történt. - Örömömre szolgál ezt hallani tőled.
A mosoly ott marad az arcomon, és csak kissé emelkednem meg a szemöldökeim a kérdés-kettősének feltételekor. A kíváncsiságát kedveskedőnek érzem, mindazonáltal ismer, olyan választ erre aligha adhatok, mint amilyenre talán valójában vágyna.
- Nos, az esetek mindegyikénél ott vagy te is, igencsak hasonló tapasztalatszerzésnek kitéve magadat. – Annál több tartás van a gerincemben, minthogy olyasmit soroljak fel, amellyel mindketten tisztában vagyunk és amelyet kifejezetten rám nézve jellemzően egyszerűen csak nem hozunk fel témaként magunk között. Feljebb csúsztatott lábán, vádliján simítok végig, áthelyezkedésével pedig a karomba fogom és úgy tekintem, az elhangzottal megválaszoltam mindkét felmerülőt, kiváltképpen minthogyan az ő nevében pedig nem nyilatkozhatom.
Szélesebbé válik a mosoly az ajkaimon a szavainak és a fülcimpámon végzett incselkedése és a nyakamra ejtett csókja következtében, majd pedig a karomat nyújtom ahhoz, hogy biztonsággal tudjon kiszállni a kádból, elkerülvén az esetleges, de egyáltalán nem kívánt elcsúszás lehetőségét. Amint pedig kint van, hasonlóan hozzá lépek utána, a tiszta törölközők egyikét pedig a csípőm köré tekerem. Álla alatt érintem meg ujjaim hegyével és emelem azt kicsit meg, hogy kényelmesebb legyen mindkettőnk számára, ahogy lehajolok hozzá egy rövidebb csók idejéig vagy ameddig elidőzik kezeivel rajtam. Mikor pedig kimozdul az összeállásból, készséggel követem a háló felé, kiélvezve a kifejezetten kellemesnek talált, csípőringató látképet.
Csókját fogadom és viszonozom is egyúttal, óvatos léptekkel haladva immáron vele együtt az ágy felé, amelynek szélébe akadva hagyok neki elég teret, kényelmesen elhelyezkedhessen rajta, anélkül, bármiféle kisebb-nagyobb baleset érje. Ezalatt levetem a törölközőt és őt követve érkezem meg a paplan felületére, amit rövid mozdulattal tüntetek el az útból, jobb kedvelek alatta lenni, semmint rajta. Hozzá érkezve pedig a combjai közéhez ékelődőm a csípőmmel, egyelőre csak helyet igényelve magamnak a közvetlen közelségében és megtámaszkodva a matracon úgy, hogy elérhessem, ahogy lehajolok hozzá egy újabb, ezúttal lassabb, forróbb csókért. Szabad kezemmel gyengéden simítok végig a testén, el-elidőzve bőrének puha, itt-ott még nyirkos tapintású felületén. Ajkaitól elszakadva arcára, állának ívére, nyakába csókolok incselkedőn, fokozottan arra figyelve mi az, ami jól esik neki.

Válaszol is, de nem teszi meg valójában. Mintha rám hagyná, válasszam ki a közösen eltöltött időnkből mi az, amit a másikunk hasznosíthat a jövőben. Tagadhatatlan a köztünk lévő különbségek és az is mennyivel kevesebbet tudok nyújtani a számára, mint az fordítva igaz. Többet látott a világból, több mindent megélt, hozzám képest, így olykor a kétség felmerül bennem és ha ennek eloszlatására vágytam, nem kaptam meg. Azt mégsem engedem a jelenlegi hangulatomat befolyásolja ennek a gondolata.
Mert minden ellenére vonzónak találom és nem az egzisztenciája végett. Olyan sárm lengi körbe, amilyet nem láttam még, arról nem beszélve szeretem azt, amilyennek érzem magam mellette. Amit kivált belőlem a közelsége.
Segítségét elfogadom a kiszálláshoz, kezét egészen addig fogom, amíg biztos talajt nem érzek talpam alatt. Sok időt nem töltünk el a szárítkozással, saját törölközőm felakasztom a helyére, a széthagyott ruhákról egyelőre nem veszek tudomást. Majd később, figyelmemet alakja köti le. Állam alatti érintésére rögtön reagálok, feltekintek rá, nyújtózkodom csókjáért, kezeim a mellkasára simulnak, ujjaim innen indulnak felfedező útra hasfalán húzódó izomzata felé. Lágy, alig érintő simítással ingerlem bőrét, egészen a törölköző vonaláig. Itt állok meg és engedem el, kibontakozok a csókjából és egy kacér mosoly kíséretében fordulok meg, a háló felé közeledvén.
Feltűzött hajam újra csak kibontom, öt ujjammal túrok bele, néhány mozdulattal seprem el teljesen. Nem zavar, hogy a néhol még nedves bőrömhöz egy-egy barna tincs hozzátapad.
A hálóban kerülök hozzá közelebb újra, átölelve óvatosan lépkedem hátrább az ágyig. Lábaimmal érzem meg elérkeztünk hozzá, összeforradásunk megszakad, amíg annak tetején elhelyezkedem. Egyik lábam kissé felhúzom, hogy segítségével tornázzam magam hátrább a terebélyes felületen. Segítségére vagyok a paplan útból való eltüntetésében, magamat is megemelem, ott sem legyen az elsősorban őt zavaró réteg.
Közeledésére helyet hagyok neki, félig ülő helyzetben vagyok még. Egyik kezemmel magam mögött támaszkodom meg a másikkal a tarkójában kapaszkodom meg, részben húzva őt magammal vízszintes helyzetbe. Kiélvezem a forró, hosszan tartó csókot, szabaddá váló kezemmel hátán simítok végig, lapockájától egészen a derekáig.
Fejem fordítom, hogy kényelmesen elérhesse nyakam, akaratlan is nagyobb felületet biztosítok neki. Simító érintései finom lúdbőrt vonnak maguk után, halk sóhajokkal adózom tevékenységének. Derekáról lejjebb csússzan a tenyerem, hogy combjának tetején megállva más irányba folytassa az útját, finoman érintve meg őt, gyengéden fokozva feltörekvő vágyát.