Felhasználónév: Foxy
Neme: nő
Magasság: 165cm
Súly: 55kg
Szemszín: Kék
Hajszín: Vörös (eredeti)
Testalkat: BMI index szerint átlagos testalkatom van. A ruhaméretem 36-38-as, attól függ éppen hol vásárolok. Kis lábon élek, magasra törő célokkal. Cipőméretem 36. Ha látok valami fancy cipőt, vagy papucsot a gyerekrészlegen, simán megveszem magamnak...
A csípőm inkább keskeny, a combjaim hosszúak (már amennyire ez a 165 centis testmagasság mellett annak nevezhető). Melltartóból B, ritkán C kosarasat hordok. Hajam hosszú. Hat évesen jött egy kattanás és levágattuk. Heteken keresztül minden reggel sírtam, amikor tükörbe néztem. Sohhha többet!!! Szeretem a tetoválásokat (a tetovált embereket is, kreatívnak gondolom őket.) és a piercingeket, fülbevalókat. Szóval mindent, ami az anyám szerint szentségtörő és csak elcsúfítja az ember testét.

Rövid ismertető magadról:
Egyetemista diák lány vagyok. Némi pénz és önbizalom növelés céljából regisztráltam erre a platformra. Érdekel a divat, az épp aktuális trendek, a smink világa. Azt gondolhatnád, hogy: Ez is egy újabb, pénzhajhász, influenszer liba, akinek derogál elmenni dolgozni.
Igazából abba a csoportba tartozom akire azt szoktátok mondani, semmi gondja nincs az életben, anyuci, apuci tehetős, és bár kidolgozzák a belüket is, de legalább eltartanak. Igaz, rohadt gáz, hogy pont egy vetkőzős, magamutogatásról szóló platformon magyarázkodom, mindezt ráadásul arctalanul, névtelenül, de szeretném lerázni magamról a fentebb említett stigmákat.
Céljaim vannak az életben. Igazságügyi Orvosszakértő szeretnék lenni. És az is leszek! Keményen küzdöttem, hogy bekerüljek a Columbiára. Ambiciózus vagyok, kreatív, energikus. Az élet minden területén keresem az új lehetőségeket, nyughatatlan természetem sokszor kever kínos szituációkba. Ugyanakkor makacs jellememnek köszönhetően igen nehezen engedek az igazamból. Képtelen vagyok belátni, ha hibáztam.

2022 áprilisa

J.J.044 volt a felhasználó neve. Szerettem ezt a platformot, mert névtelen és arctalan tudtam maradni. Tudod, vannak azok az illegális oldalak ahol online tudsz filmeket, sorozatokat nézni. Valóságos tortúra mire odajutsz, hogy el tudd indítani azt a nyamvadt filmet. Előtte vagy öt kamu "nyertél egy iPhone-t" hirdetést, vírussal teli pornó oldalt kell bezárnod. Valószínú, hogy minden egyes kattintással tíz különféle vírust szabadítassz rá ilyenkor a számítógépedre, de mégis kit érdekel?! Ha nem kapsz ncore meghívót, ez a legkönnyebb módja annak, hogy valami nézhető filmhez juss. Csak a szokásos, unalmas szombat esti filmmaratonomra készültem, mikor először feldobta a net ezt a webet. Örökké átkozni fogom azt a napot.
Fiatal, dögös csajok vonaglottak a webkamerájuk előtt. A merészebbek vetkőztek is. Nyilván ennek volt egy bizonyos tarifája. Aztán voltak az óvatosabb, körültekintőbb lányok, mint például én is.
Van Brooklynban egy butik. Annyi jelmezem, ruhám van hozzájuk tartozó álarcokkal, arcmaszkokkal, hogy nem férnek a szekrénybe. Soha nem volt meg a kellő önbizalmam, hogy idegeneknek mutogassam magam az interneten, akár élőben, akár privát chat szobában, de kellett valami, ami kicsit felpezsdít. Azt hiszem. Joshval akkorra már annyira ellaposodtunk, hogy ha egy ágyba is kerültünk, az alváson, bezombult tévé bámuláson és telefon nyomogatáson kívül mást nem csináltunk. A szüleim viszonylag tehetősek, apa az NYPD-nél rendőrnyomozó, anya építészetet tanít valami magán suliban, a báttyám már pár éve elköltözött, családja van, egyébként pszichológia szakon diplomázott, a húgom, Josie meg még gimis. És az egyetlen a családban, aki megért és nem ítélkezik felettem.

J.J.044 teljesen más volt, mint a többi férfi. Udvarias, érdeklődő, nem követelőzött, mindig szépen kért, és bőven a megadott összeg felett utalt. Voltak napok, amikor elég volt neki, ha csak illegettem magam a kamera előtt. Ő kiverte, aztán elköszönt. Volt, hogy a lényeg után még órákon keresztül hívásban maradtunk, és elmesélte milyen szörnyű napja volt a melóban. És akadtak olyan napok is, hogy semmit nem akart csak velem vacsorázni -ő a kamera egyik, én a másik oldalán-, miközben kitárgyaljuk az élet nagy dolgait, és talán még egy filmet is megnézünk. Szerette a művész filmeket, a háborús dokukat. Elég sokat marakodtunk Joshval azon, hogy mikor milyen filmen aludjunk el. Ő nem volt hajlandó a Stallone-s filmeken kívül másnak esélyt adni, én meg szép lassan feladtam. Ahogy a kapcsolatunkat is. Pedig csak egy egészen kicsit kellett volna odatennünk magunkat. De nem tettük. Igazából bizonyos idő után már nem is érdekelt, mert itt volt J.J.044, aki olyan volt, mintha a lelkitársam lenne. Nem voltam szerelmes, nem lettem a szeretője, soha nem találkoztam vele, még csak az igazi nevét se tudtam meg. Annyit árult el magáról, hogy negyvennégy éves, elvált, nincs gyereke.

2022 júniusa

Titkos kis "románcunk" nem tartott tovább két hónapnál.
-Mesélj, milyen napod volt ma Szivi? - Púder rózsaszín harisnyakötőben, hozzá passzoló csipkés franciában és egy fehér babydollban illegettem magam a kamera előtt. Az álarcra már nem is emlékszem pontosan, de arra igen, hogy J.J. aznap a szokásosnál is kimerültebbnek tűnt. Olyan nyugtalan, zaklatott volt. Fel se állt neki... Nem úgy, mint ő maga. Állandóan felpattant a helyéről. Hol azért, hogy behúzza a sötétítőket, hol azért, hogy ellenőrizze, rendesen becsukta-e a szobaajtót. Nem faggattam. Gondoltam csak nehéz napja volt. Pedig igazán olvashattam volna a jelekből. Csupán egy kicsit kellett volna megerőltetnem magam, felidézni a pszichológián tanultakat az üldözésről. De helyette csak megkérdeztem:
-Fáradt vagy? Rossz napod volt?
-Őőő ahamm... ja. Úgy is mondhatnánk. - Szemei, azok az állandóan nyugodt barna szemek nyughatatlan cikáztak össze-vissza a szobában. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg néhányszor a fejemben, hogy valami baj lehet, talán nem is kicsi, de azt hiszem csak nem akartam belefolyni. Továbbra is az az átlagos egyetemista csaj akartam maradni, bonyolult családi háttérrel, drámai se veled, se nélküled párkapcsolattal. Nem akartam lelepleződni. S talán pont ez vezetett el idáig...
Egyenként lepattintottam helyükről a harisnyakötőimet, majd babydollom pántjához nyúltam, hogy sejtelmesen lehúzzam a vállamról, ám a mozdulat félbeszakadt. Hunyorogva hajoltam közelebb a monitorhoz, és bámultam valahova J.J. feje fölé, mögé. Biztosan jól látok? Ám mire kimondtam:
-Valaki van a hátad mögött! - Két fekete bőrkesztyűbe bújtatott kéz megragadta hátulról, a szék támlájához szorította, befogta a száját, és nemes egyszerűséggel átvágta a torkát. Én meg csak sikítottam. Úgy tűnt, képtelen vagyok abba hagyni. Azt hiszem sokkot kaptam.
Reszketve rogytam le az ágyra, előregörnyedve levegőért kapkodtam. Zúgott mindkét fülem. Úgy éreztem ott helyben meghalok. Aztán meghallottam apát dörömbölni a szobám ajtaján, és ez adott némi reményt.
-Lory, miért van bezárva az ajtó? Nyisd ki azt a kurva ajtót, MOST! - Öblös, mély hangon ordított. Aláfestésként haragosan dörömbölt az ajtón.
-Oké, nem várok tovább. - Még néhányszor lenyomta a kilincset, hátha, végül tokostul rám rúgta az ajtót.

Mind ott voltak a kihallgatáson, kivéve a bátyámat. Ő akkor épp Ohioban tartózkodott. Bár apám -mint egyik vezető tisztségű rendőrnyomozó-, ragaszkodott hozzá, hogy ő is jelen legyen, anyám szerencsére helyén kezelte a dolgot és a férjét is, így nem kellett előtte színtvallanom az internetes botrányaimról.
Egy fiatal, zöldfülű srác volt bent. Ameddig beszéltem, bekapcsolta a hangfelvevőt, s mellé bőszen jegyzetelt. Egyszerre éreztem mérhetetlen szégyent, közben úgy rettegtem, mint még azelőtt soha. Szinte láttam magam előtt Josht fel-le járkálni a folyosón, ökölbe szorult kezekkel, mint egy űzött vad. Apámat, ahogy az üvegre tapadva próbál analizálni. Világéletében ezt csinálta. Az anyámat imára kulcsolt kezekkel.
Alig pár nappal a történések után felkeresett a sajtó. Valósággal özönlöttek házunk elé az újságírók, akik csak apám fenyegetésének hatására adták fel próbálkozásaikat. Egy időre. Egyedül a New York Times-nak adtam egy rövid, öt kérdésből álló interjút. Azt hiszem apám valamikor akkor dönthetett úgy végérvényesen, hogy elengedi a kezem. A bátyám állandóan azzal nyaggat, hogy foglaljak időpontot hozzá az asszisztensénél egy beszélgetésre. Anyám úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Azt hiszem ő így próbálja meg feldolgozni a történteket. Ettől függetlenül nem enged egyedül sehova. Reggel elvisz az egyetemre, délután haza hoz. Az idegeimre megy. Josh még egy ideig próbálkozott, eljátszotta a hősszerelmes Don Juant, egész gondoskodóvá vált a történteket követően, aztán egy hónap múlva benyögte, hogy így nem tudja tovább folytatni, és lelépett. Egyedül Josiera, a húgomra számíthattam, és a legjobb barátomra. Csak nekik mondtam el, hogy nem sokkal az újabb kihallgatás után J.J. email címéről fenyegető üzeneteket kaptam, az accountjáról pedig mindennap több tucat videóhívás kérelem érkezik. Kezdek megőrülni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát először is azt kell mondjam, szerintem nagyon vagány csajszi vagy. Az én véleményem legalábbis az, hogy kell ahhoz némi vagányság és bevállalósság, hogy valaki ilyen munkával akarjon kisebb-nagyobb zsebpénzhez jutni. És valahol érthető is, hogy szerettél volna önállósodni, kicsit leválni a szüleidről, hiába is akartak azok mindent megadni neked, illetve nektek a testvéreiddel. Fiatal vagy, szinte törvényszerű, hogy csinálj pár őrültséget.
Ugyanakkor sajnos meg kellett tapasztalnod ennek a munkának az egyik árnyoldalát is. Mert sosem tudhatod, mi vagy ki van a képernyő túloldalán. Borzalmas, amit át kellett élned, és nem csak arra értem, hogy tanuja voltál egy gyilkosságnak... Hogy a szemed láttára vették el valaki életét, akit ráadásul kedveltél is, bizonyos értelemben közel engedtél magadhoz. Hanem szörnyű az is, ami ezután következett. A kihallgatás, majd a sajtó zaklatása. Mintha a trauma magában nem lett volna elég...  
Kívánom, hogy mielőbb talpra állj ebből! Bár leendő igazságügyi orvosszakértőként valószínűleg szükséged is lesz arra, hogy megkeményedj.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!