Seraphine nem értette, hogy mi történhetett kedvesével, hiszen amikor még itthonról elindultak mind a ketten nagyon is jókedvűek voltak és kivételes alkalmak egyike volt, hogy majdnem Jasper miatt késtek el az egyetemről. Még emlékezett a férfi boldog mosolyára, a szerelmes csókra és gyengéd cirógatásra, amit még a liftben váltottak, mielőtt kinyílt volna az ajtó. A liftből kiszállva újra idegenekké kellett válniuk és a biztonság kedvéért mindig kisebb időeltéréssel léptek ki a kapun is, hogy aztán elvesszenek New York utcáin hömpölygő tömegben. Ahogy az utóbbi időben lenni szokott mind a ketten a telefonjukon lógtak utazás közben, mert olyankor is mindig beszélgettek és néha még szünetekben is váltottak pár szót, ha már másként ők nem élhették meg a szerelmüket a lakásuk falain kívül, viszont a második óra mindent megváltozott. Jasper tartotta az órát, de a kedélyállapota nagyon megváltozott reggelhez képest és Sera még sose látta ennyire feszültnek a férfit. Nyoma se volt a reggel tapaszt boldogságnak, inkább tűnt búskomornak és feszültnek, mintsem a megszokott jókedvű tanárnak, aki alig várja, hogy előadást tarthasson. Kicsit még feszültebben is törte meg a kisebb hangzavart, ahogy nem halkult el a moraj pillanatok alatt, mire a lány csak még inkább felkapta a fejét és sokatmondóan pillantott a szerelmére, meg alig észrevehetően megingatta a fejét, hogy aztán másodpercek alatt aggódóvá váljon a pillantása. Igyekezett nem túl gyakran és túlhosszan elidőzni kedvesén, de eléggé nehéz volt, mert egyértelmű volt, hogy valami gond ütötte fel a fejét. Jasper egy picikét szétszórtabb is volt, meg olykor a hangsúlya is inkább feszültnek hatott, mintsem a megszokott nyugodtságot árasztotta volna, de úgy tűnt, hogy ez igazán a többi diáknak fel se tűnt, vagy csak nem adták jelét.  
Sera tudatosan lassan szöszmötölt a cuccaival, hátha tud kifelé menet legalább pár szót váltani vele, de mire felpillantott a könyvének elpakolásából, addigra Jaspernek hűlt helye volt, pedig általában ő szokta elhagyni legutoljára az előadót, ha esetleg valamelyik diákja gyorsan kérdezne valamit, akkor tudjon rá felelni. Sietve kapta fel a cuccait, hogy a diáktársai között elszlalomozva a lehető leghamarabb kijusson a folyosóra, de már csak látta, ahogy feszült testtartással elveszik a diákok tömegében a szerelme. Aprót sóhajtott és elővette a telefonját.

Seraphine  ma 10:09-kor

Mi a baj? Ne mond, hogy semmi, mert egyértelmű, hogy valami történt.

Seraphine  ma 10:09-kor

Szeretnél beszélni? Felhívjalak, vagy könyvtár? Ugyanott, mint legelőször?

Nyilvánvalóan még ehhez hasonló üzenetekkel bombázta a párját, aki most makacsabbnak bizonyult, mint amilyen Sera szokott lenni. Megint lemondóan sóhajtott, de mivel újra órája volt, így félre kellett tennie a faggatózást. Az újabb előadást követően, miközben elindult hazafelé újra megpróbálkozott kihúzni bármi érdemlegesett a férfiből, ami továbbra se hozta el a várt eredményt. Szomorúan sóhajtott, otthon bágyadtan kibújt a csizmájából, felakasztotta a kabátját, majd lerogyott a kanapéra. Nem értette, hogy mi történt és Jasper miért nem avatja be. Próbálta azzal nyugtatni magát, hogy csak arról van szó, hogy nem ért rá hosszabban beszélni a férfi, ezért nem mondta el a feszültség okát, mert pár sorban meg nem lehetett volna megbeszélni. Igen, csak is erről lehetett szó.
Felvette a dohányzóasztalról a laptopját, s míg valójában az egyik beadandóját akarta átolvasni, addig pillanatok alatt megint a pinteresten kötött ki, ahol hosszú percekig időzött el, amikor is egy ötlet bevillant neki. Mostanában mind a ketten sokat dolgoztak és tanultak, így picit kevesebb idejük jutott egymásra. Természetesen ennek ellenére se telt el úgy nap, hogy ne csináltak volna valamit közösen, de akkor is picit lecsökkent a miidő az elmúlt 1-1,5 hétben, ezért is örült Seraphine annyira, hogy Hálaadáskor egyikük se tervezett sehova se elutazni, így pár napot majd együtt tudnak tölteni. Megfordult a fejükben, hogy egyik nap akár maguk mögött hagyják New Yorkot és elmennek valahova sétálni, ahol remélhetőleg ismerősbe nem futhatnak bele, de most sokkal jobb ötlete támadt és remélte, hogy a megérzései nem hagyják cserben.

Seraphine  ma 14:57-kor

Mikorra érsz haza?

Remélte, hogy erre legalább fog valami használható információt kapni, hiszen tudta jól, hogy részben lehetetlen küldetésre vállalkozott, mivel ilyenkor sokan elutaznak, de remélte, hogy talán szerencséje lesz és hosszas kutakodás után úgy tűnt, hogy rámosolygott Fortuna. A sokadik honlapon megtalálta azt, amit keresett és még akadt is egy kiadó házikó, ami megfelelőnek tűnt. Sietve elintézett mindent a szállással és utazással kapcsolatban is, aztán pedig eltűnt először a saját, majd a kedvese hálószobájában, ami már inkább közösnek hatott, hiszen mindig együtt hajtották állomra a fejüket. Rémlett neki, hogy valahol látott már egyszer egy kisebb bőröndöt, amit meg is talált az egyik szekrény aljában. Nem sokat késlekedett, mert egyből belekezdett a csomagolásba, majd Jasper bőröndjét a sajátja mellé tolta a nappaliban. Sietve pillantott a telefonjára, de még akadt félórája, mielőtt a párja hazaért volna, így vett egy gyors zuhanyt és felöltözést követően visszaült a kanapéra.
Izgult. Nem is picikét. A szíve majd kiugrott a helyéről. S ez még rosszabb lett, amint meghallotta a zár kattanását.
Sietve felállt, a haját kisimította az arcából már amennyire tudta, majd a bőröndök elé állt és boldogságtól sugárzó arccal pillantott a belépő lelkitársára.
- Szia, Szívem. – hangja dallamosan csendült, miközben a szíve még inkább ki akart ugrani a helyéről, hiszen egyértelmű volt, hogy a férfi kiszúrta a mellette lévő két bőröndöt. – Meglepetés! – cukin csendült a hangja és aranyosan még a karját is széttárta. – Pár hete azt mondtad, hogy velem bárhová és bármikor elutaznál. Nos, azt hiszem eljött az, hogy szavadon fogjalak. – érezhető volt a lány hangján és arcának rezdüléseiből is, hogy picit azért akadt félsz benne és nagyon izgul, ugyanakkor eléggé lelkes is. – Láttam, hogy valami baj van és remélem, hogy el fogod mondani mi történt és mitől lettél ennyire feszült, de úgy gondoltam talán örülnél annak, ha tényleg elszöknénk kicsit a világ és minden elől pihenni egyet.  – édesen csendült a hangja, miközben le se vette a pillantását a kedveséről. – Csak te és én. – úgy ejtette ki, mintha ez lenne a bűvösszó, miközben kicsit idegesen tipegett egy helyben, mint egy kisgyerek. Ha Jasper nem lépett közelebb és úgy tűnt, hogy nem lőtt nagyon mellé Seraphine a meglepetéssel, akkor amennyiben tudott, pillanatok alatt közelebb libbent, hogy megcsókolja és megcirógassa Jasper arcát, ami esélyesen még mindig inkább morcosnak hatott, mintsem teljesen boldognak. – Szeretlek és bármi is nyomaszt, nekem elmondhatod. – újabb csókot adott a férfinak, ha Jasp hamarabb lépett közelebb, akkor is ugyanúgy elmondta ezt, ha volt rá lehetősége.  

credit