- Áá, szóval neked is van gyenge pontod? - Szórakoztatónak találtam a gondolatot, hogy hirtelen ilyen tudás birtokába kerültem. Nem mintha fel akartam volna használni, vagy különösebben meglepő lett volna a tény, hogy egy felnőtt férfi vonzódik azokhoz a helyzetekhez, amikor szép nők veszik körbe, egyszerűen csak annyira emberivé tette ez Tigert számomra, ahogyan korábban még soha. Mindig is szigorúan arról szólt a kapcsolatunk, hogy eljött a pénzért, én pedig odaadtam neki, és bár abszurdnak tartottam, hogy néha ne kínáljak fel neki egy pohár italt, vagy egyszerűen annyit, hogy ne a folyosón intézzük el a dolgot, mégsem gondoltam rá a barátomként. Ha pedig a környék, ahol felnőttem tanított nekem bármit is, akkor jól tettem. És újra meg újra az öcsémet is erre próbáltam megtanítani. - Sosem ismerném be, hogy én vagyok a vak és nem veszem észre a legnagyobb piros zászlókat. - Mosolyogva emeltem fel a kezeimet, mintha éppen a rendőrségnek adnám meg magamat. Nem volt nehéz lesöpörni a saját vállamról annak a felelősségét, hogy kikkel veszem körbe magamat, mert bár szívesen lettem volna azon emberek egyike, aki mindent a kezében tart és képes változtatni az életén, inkább tartottam magamat a körülmények áldozatának. Erre a lelki békével és egyéb nagyon zen filozófiákat való emberek Los Angelesből biztosan azt mondták volna, hogy bizony a saját döntésem és nekem kell másképp gondolkodnom, de ki tud azon változtatni, hogy az anyja meghal, az apja pedig börtönbe kerül, olyan dolgok miatt, amikről a saját gyerekei se tudnak igazán? - Tudom, hogy azzal hogy kérdezősködök, csak bajba keverem magamat... - Sóhajtva adtam jelét annak, hogy mennyire nyomaszt ez az egész helyzet. - De nem azért akarok tudni dolgokat, mert tovább akarom adni, vagy ilyesmi. Szimplán csak a saját életem miatt. - Sokan szeretik ha kézben tarthatják a dolgokat és bizony én is így vagyok ezzel. Ha csak saját magamért lennék felelős, lehet, hogy nem hoznék meg egyes döntéseket, vagy épp felelőtlenebbül vágnék bele sok dologba és olyan munkákat is bevállalnék, amelyek veszélyesebbek azoknál, amelyekkel igyekszem összeszedni a pénzt arra, hogy normális életet tudjunk élni Davievel, miközben apám tartozását is rendezem. - Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe, de ha valamit, hát azt tudom, hogy ez elől nem lehet csak úgy elbújni. - A családom épp elég nagy ahhoz, hogy legyenek olyan tagjai is, akik maguk is hasonló "hivatást" mutathatnak fel, mint Tiger, akármit is csinál azon kívül, hogy pénzt szed be emberektől. Az igazság az, hogy akármilyen jól elbeszélgettünk mi ketten, okosabb voltam annál, mint hogy a magánéletében akarjak vájkálni. Jobban szeretem az életemet annál, mint hogy pletykálni tudjak egy jót, és amúgy is állandó félelmem, hogy ha én kipurcanok, nem lenne aki vigyázzon Daviere. A környékünkön sokan küzdöttek az ellen, hogy a gyerekük bekerüljön az állami rendszerbe és végső soron mindig volt egy utolsó utáni rokon, aki jó opciónak tűnt, én mégsem akartam, hogy a saját öcsém egy ilyen utolsó utáni rokon jóindulatára szoruljon. Érte csináltam mindent, meg azért, hogy ha egyszer vége ennek az egésznek, talán egy kicsikét büszke lehessek magamra és végre feszültségek nélkül élhessem az életemet, tudva, hogy képes vagyok gondoskodni másokról, még ha a saját apám nem is képes hasonlóra. - Ha zsebre tette is... - Magamat is meglepem azzal, milyen vehemenciával akarom megvédeni az apámat hirtelen, akire minden haragom rászállt gondolatban, mióta egyedül hagyott engem és Daviet ezzel a helyzettel, de az is, hogy milyen gyorsan a nyelvembe tudok harapni, hogy azelőtt állítsam meg magamat, mielőtt megismerhetném az információk egy nagyon lényeges részét. Persze, Tigernek szíve joga az arcomba hazudni és olyan formán torzítani el az információkat, ahogyan csak szeretné, aztán úgyis az én feladatom lesz ezeket a foszlányokat a saját emlékeimmel összegereblyézni, vagy megkérdezni a környékbelieket és jó ismerősöket arról, hogy ők hogyan emlékeznek ezekre, de előtte kénytelen voltam arra támaszkodni, amit Tiger hajlandó most megosztani velem. - Ezek szerint így vagy úgy, de kihasználták apámat. Ott volt a beteg felesége, aki miatt megérte neki kockáztatni mindent és csak az lett belőle, hogy két szék között a földre esett..? - Magam sem jutottam dűlőre azt illetően, hogy kérdést kellene-e feltennem, vagy épp kijelenteni ezt az egészet. Túl tisztának tűnt ez, habár nem is volt más elvárható két olyan embertől, akik kívülről szemlélték ezt az egészet. Nem tudom mit tettem volna apa helyében... Pontosabban nagyon is tudom mit csináltam volna - alapból nem megyek bele ebbe az egész szarságba, de egy bevándorló családban a nehéz idők nehéz döntésekhez vezetnek, és ha valaki elindul lefelé egy lépcsőn, könnyen megbotlik. - Nem gondoltam, hogy apám ekkorát bukik... - ezt a megjegyzést valójában inkább csak magamnak szántam, mintsem a nagyközönségnek, amit Tigeren kívül talán még néhány kacsa képezhetett. - Ez alapján jobb lenne, ha bent maradna, különben ha szabadul, mások fogják várni helyettem a börtön kapuiban... - Ítélkező oldalpillantást vetettem felé, mintha ezzel bármit is változtathattam volna a helyzeten. - Ez az egész egy szívás. Apám baromi nagy szart kavart, ezt értem, még ha személy szerint el is tudom képzelni, hogy miért csinálta és gondolom ez baromi nem érdekel senkit a bandából, leginkább a nagybátyádat nem... - Kérdőn felvont szemöldökökkel tartottam néhány másodpercnyi szünetet, de nem kellett várnom ahhoz, hogy már tudjam a választ. - De ettől függetlenül még mindig megvan a veszélye, hogy valaki bepánikol, amiért apám tud egy csomó mindent és inkább elhallgattatják amíg nem vizsgálódnak túlságosan utána a börtönben, hiszen elítélték, ráadásul latino férfi, innentől kezdve a törvénytelenség a vérében van, igaz? - Keserűen nevettem fel, majd ingattam meg a fejemet. - Nekem ez az egész még mindig nem hangzik elég garanciának. - De mit tehetne bárki is, annak érdekében, hogy ennek az egésznek egy kicsiket szereplője új lehetőséget kapjon majd, hogy élete végét normális emberként töltse? - Mekkora az esélye annak, hogy ha egyszer sikerül kifizetnem minden tartozást, egyszerűen békén hagynak majd? - Ami azt illeti, épp elég filmet meg sorozatot láttam már ahhoz, hogy tudjam, valakinek az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, hogy az utolsó dollárcent kifizetése után egyszerűen kiessek az emeletről, vagy véletlenül elüssön egy autó. Én pedig sajnálatos, vagy épp kevésbé sajnálatos módon pont nem ezt a jövőt látom magam előtt, és meg fogom tudni hogyan éljek túl valamit, amibe nem is én kevertem magamat. Mondtam már, hogy szerintem az élet szívás?
Ha az elmúlt tíz évemet nézem, őszintén mondom, fogalmam sincs, hogy lehetek még életben, viszont azt tudom, hogy ennyi év során jó sok dolgot meg tudtam tapasztalni. Láttam az összes rossz hatását annak a közegnek, amiben vagyok, éreztem, sőt érzem mai napig a bőrömön. Pontosan értem már, miért mondják azt a szülők a kisgyerekeknek, hogy óvakodjanak az olyan alakoktól, amilyen én is vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, hiába nem öltem meg soha (tudatosan) ártatlan civilt és nem ártok másnak, amíg nekem nem ártanak. Viszont nem vagyok vak, megtapasztaltam már nem egy hozzám közelálló személynél a bűnszervezet követett erejét is és én úgy gondolom, hogy nem lenne szabad Athenanak szenvednie attól, amit az apja tett. Túlságosan a bőrömön érzem a rájuk nehezedő nyomást, pedig összességében ki kellene nekem ebből maradnom. - Nem merem tagadni, hogy létezik ilyen helyzet, mert sok érdekes dolgot láttam már, de az biztos, hogy nem akarnék ilyenben részt venni. De amennyiben nőkről van szó, egyből tárgyalóasztalhoz ülnék. - Jól van, vigyorogjon csak. Igazából legalább ez a téma röhögésre késztet minket, valóban még engem is, ami csak azért lehetséges, mert soha nem fog sor kerülni arra, hogy egy másik férfi ágyékát közel engedjem magamhoz. Mivel van pénzem (és nagyjából ez az egyetlen valamirevaló dolog, amim tényleg van), ezért sok mindent ajánlani nem tudnak, amire azt mondanám, hogy bevállalom a seggem cipelését. Mondjuk nem én vagyok a leghumorosabb csávó a környezetemben és valamiért mindig pofán vágnak, ha mégis megpróbálkozok egy viccel, de sajnos van, hogy úgy folyik ki belőlem a faszság, mintha muszáj lenne. Ezek alapján nem csodálkozom, hogy Athena agyát is zsibbasztja a szövegelésem, de abba fogom hagyni a baromságokat most már, esküszöm. - Jó, ezt egyébként kivételesen elhiszem neked. Ha más mondaná, szkeptikusabb lennék. - Végtére is messze ő a legnormálisabb ember, akit én ismerek. Még saját magamról sem gondolom azt, hogy a gyökerek találnak meg, mert abban sem vagyok biztos, hogy nem én vagyok a gyökér. Nem vagyok erre büszke, de minek szépítsek, mikor ugyanúgy bekopogtam nemrégiben Athena ajtaján, mint bármelyik másik hülye előttem. A különbség inkább az, hogy én hajlandó voltam kompromisszumokra, meg arra is, hogy egy kicsit jobban utána járjak, mi van a háttérben. - Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy mindenről jobb nem tudni. Viszont sejtem, milyen élethelyzetben vagy, úgyhogy talán neked érdemes a dolgok mögé látnod - húzom el szám sarkát. Mivel az öccsét is ő neveli, ezért nem árt, ha érti, mi vezérli az én főnökeimet és az ő apját, bár ettől még félek, hogy nem lesznek kedvezőbbek a feltételek és ugyanúgy követelni fognak tőlük pénzt. Azt a pénzt, amit amúgy nem is tőlük kellene követelni. Vannak, akik baromira nem szeretnek nőkkel üzletelni (legyen szó pénzről, vagy akár információról). Én szerintem meg baromira jól csinálják, néha sokkal könnyebb szót érteni egy nővel, mint egy másik férfival, mert óhatatlanul is elkezdődne közöttünk a farokméregetés, ami eltorzítja az egyezségeket. Athenat eléggé tisztelem, mert durva, hogy ilyen fiatalon képes így gondoskodni a testévéréről a munkája mellett és nem roppan össze a tehertől, amit az apja helyez rá és most is eléggé belevaló nő ahhoz, hogy összességében elhiggyem neki a partnerséget. Tudni akarja, mi van az apjával, ez érthető. Én is beleütöttem az orromat ebbe a történetbe, csak Qadir oldaláról, hiába semmi értelmes indokom nem volt rá. - Aha - fogadom be mindazt, amit Tina mesél az apjáról. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bíráskodjak és kiderítsem, hogy ki mennyit torzít, de nekem ez egybevág mindazzal, amit Qadir mesélt. - Én azt hallottam, hogy anno az apád a nagybátyám cégénél dolgozott, vagy legalábbis részt vett a lakáskiadások folyamataiban és rendre több pénzt szedett be a lakóktól, mint amennyit bejelentett a cég felé. Szóval a különbséget meg zsebre tette. - Azzal felveszek még egy lapos követ és egy erősebb mozdulattal a víznek vágom. Kicsit sem meglepően megint nem pattog. - A lényeg, hogy sok mindenkit átbaszott apád, köztük sok bandatagot is, akik fizettek ezekért a lakásokért, mint kiderült sokkal többet is, mint amennyit ígért nekik Qadir. Ez elég nagy port kavart bandán belül. A nagybátyám hitelességét csorbította meg apád, úgyhogy valamit lépnie kellett - nézek rá végül, miközben megtörlöm a gatyámba a kőtől piszkossá vált ujjamat. - Qadir, bár kezdetben bírta apádat, ezekután meg akart szabadulni tőle valahogy, tartozott ennyivel az embereinek, na meg mentenie kellett a becsületét. Aztán beütött egy nagyobb botrány. Ezt a lakásmizériát kihasználták a politikai rosszakarói, ezért a nyilvánosság előtt Mr. Cruz elszámoltatásra került és végül börtönbe is, hogy általa az ügy elcsendesedgessen. - Tehát nem ölhette meg őt ekkora sajtóvisszhang mellett, mert a végén még megvádolnák a New Yorki ingatlanpiac egyik legnagyobb cégének vezetőjét gyilkossággal. Ami nem történhetett meg, így aztán maradt az, hogy a sajtó keresztüzébe dobja a férfit, akit egyébként teljesen jogosan börtönbüntetésre ítélt a bíróság. - Én nem értek a politikai játszákhoz, szerencsére nem is érint engem, de azt tudom, hogy apád szerencsés, hogy börtönben van, mert ha szabadlábon lenne, annyi bandatag utálja őt a pénzlopása miatt, hogy sokan már az utcán agyonvernék. - Most, hogy Qadir jót tett vele, hogy lecsukatta, vagy sem, ezt már én sem tudtam kiszedni belőle. Végül csak megvonom a vállamat, jelezvén ezzel Athenanak, hogy a részemről talán ennyi. Vagyis egyelőre ezt tudtam meg. - Gondolom az ellopott pénz teljes mennyiségét kérik rajtad számon, ha nem még többet is. - Én nem szólok bele az ő családi dolgaiba, de jó kérdés, hova lett az a sok pénz. Mindet elitta? Az kemény!
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Néha nagyon jól szórakozom azon a tényen, hogy hogyan lettünk mi emberek összerakva, amikor képes egy halom totál felesleges dolog megragadni a fejünkben, holott ezerszer hasznosabb dolgokat is el tudnánk raktározni a memóriánk egy kis szegletébe. Szívesebben emlékeznék például az édesanyámra, a vele közös emlékekre, mint arra, hogy milyen rohadt alakú kő kell ahhoz, hogy igazán kacsázzon a vízen. Nem mintha elvenni akarnék ezzel a Davievel való pillanatokból. Valójában imádom, hogy még érdemesnek tart arra, hogy ilyesmiket elmeséljen nekem, pont ezért is szeretném kihagyni azokból a dolgokból, amik nem rá tartoznak. Nem mintha ezzel egyébként megvédhetném őt. Akiknek apám tartozik, mind tisztában vannak vele, hogy ketten vagyunk testvérek és ha tehetném, minden alkalommal az iskola kapujáig kísérném, majd délután ott várnám az öcsémet, csak hogy tudjam, hogy biztonságban van. A legtöbb, amit jelenleg tehetek, hogy megpróbálom megfizetni a biztonságunk árát és ha olyan alkupozícióba kerülni, ami megkönnyíti valamennyire a dolgunkat. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy ezek a lehetőségek nem pottyannak csak úgy az ölünkbe. - Biztos lenne olyan helyzet, amikor neked is felajánlja valaki. Vagy olyan helyre kellene menned, ahol csomó dolgot ajánlanak neked. - Vigyorogva pillantottam rá, nem titkolva el túlságosan, hogy azt gondolom, vonzó. Nem én leszek az az ember, aki az ő kinézetével kereskedik is, de attól még tuti elrángatnám egy melegbárba, ha barátok lennénk, csak hogy jót szórakozzak rajta. - Aú. Ez fájt... - olyan pillantást vetettem felé, amiből levehette, hogy ez pontosan akkorát reccsent, mint egy favicc. - A gyökér részét mondjuk én is szoktam csinálni. De ők találnak meg. - Megrántottam vállamat, hiszen Tiger tudott Marcoról, akinek a lakásunkban való jelenlétéről vagy nem létéről mindig jobb volt tudni, mintsem hogy csak úgy beállítson a havi részletért. Eszemben sem volt lehetőséget adni az exemnek, hogy megtudjon olyan dolgokat, amiket részegen csak feleslegesen túlkombinált volna. Így is túl sokat gondolkodott azzal a néhány agysejttel, ami volt neki. - Talán jobb lenne, ha nem tudnám? - Az információ végülis ott van, lehet, hogy nem nálam, de bizonyos embereknél igen, és amíg bárki is többet tud nálam, addig legalább akkora veszélyben vagyok, mintha elmondanak mindent, még olyasmiket is, amit könnyű lenne annyival elintézni, hogy "nem a nők dolga". Azzal, hogy rám maradt apám adósságának fizetése, valójában csak és kizárólag az én dolgom lett. - Így is-úgy is szarban vagyunk - újabb vállrándítás, még ha a mozdulat jobban is indikálta, hogy nem érdekel annyira a dolog, mint amennyire valójában fúrta az oldalamat. Hiszen erről szóltam a mindennapjaim. - Nem fogom elmondani senkinek - jegyeztem meg végül, csak hogy ezzel valóssá is tegyem a dolgot, ha kérdés lett volna még számára. - Azt mondta, hogy kijátszották a bizalmát, és hogy más helyett viszi el a balhét. - Ebben persze lehet, hogy semmi több nem volt, egy sértett és gyászoló férfi saját elképzelésein túl. Elvégre én is tudtam, hogy apa tönkrement a felesége halálában, de miért is ne hittem volna neki, amikor beszéltünk? Hiszen az apámról van szó, akit végső soron igenis eként szeretek.
- Jah, vágom. Az a rohadt fizika… - legyintek verbálisan a hangommal, mondván, hogy értem én, csak valahogy a fizika sosem érdekelt. Működik valami, vagy nem működik? Ha nem működik az szívás, olyan dolgokkal kell körbevennem magam, amik működnek. Ennyiben nekem kimerül a fizika tehetségem, pedig anno akár még vihettem is volna valamire. De most már biztosan nem lennék képes bármit is bemagolni a sulikban. Szerencsére nem kacsázni jöttük, bár amúgy jó mókának tűnik, egy ideig. Vicces, hogy mit ki nem tudunk hozni egy elcseszett ötletből, merthogy vágom, hogy nem feltétlen ez a legjobb találkahely ilyen esős időszakban, de igazából nekem nem gond, mert ha ez volt megbeszélve, akkor ez volt megbeszélve. Nem lehet mindig sírni, hogy esett az eső. Látom Athénan, hogy meglepődik a kedvességem hallatán. Nem mintha nagyon szeretnék bárkit is cipelni, de egyébként igenis segítenék neki kijutni innen. Nem vagyok én akkora fasz, mint elsőre látszik. Múltkor sem csak azért segítettem ki őket pénzzel, mert Qadir megmondta, hogy ezt tegyek. Oké, nagy hányadát ő nyomja a lantba, de lehet megtettem volna magamtól is. - Legyen. Én sem utasítanám vissza, ha valaki bármilyen morbid ötlettől vezérelve felajánlaná, hogy cipel. - Biztos én is kellek valamelyik kétméteres buzinak… Olyan nincs, hogy mindenki undinak tartana, bár a seggemet nem adnám fizetségül. - Nem sértődök meg - nézek vissza rá, majd halvány mosoly jelenik meg rajtam, míg visszanézek a vízre. Igazából nem fektettem még elég gondolatot abba, hogy megtudjam, természetkedvelő vagyok-e vagy sem. Ha a zöld aktivistákat nézzük akkor egyértelműen nem, de ha meg csak azt mondom, hogy néha jobb fák között lenni nyugalomban, mint barmokkal bebaszni hatezredjére is, akkor meg hirtelen előléptem természetkedvelőnek. - De úgy is fogalmazhatnék, hogy gyakran lógok a fákon, szívom a füveket és veszem körbe magam gyökerekkel. - Szar volt, vágom, de kikívánkozott, nah. - Bocs. Ezek után talán jobb is, ha a lényegre térünk, kevesebb faszságot beszélek. Nem vagyok egy két lábon járó enciklopédia, de Athena felé fordulok, jelezvén, hogy kész vagyok, bombázzon a kérdésével. Apja és Qadir. Nah, igen, ők engem is érdekeltek, máig érdekelnek. Az első kérdése jó, arra még válaszolni is tudok, amire annyira megörülök, hogy az utolsó mondata úgy ránt vissza a boldogságból, mintha gyomorszájon rúgtak volna. Megvakarom a tarkómat és sóhajtok egyet, ám ez a sóhaj nem az a bizonyos gondterhelt sóhaj, ami azt sugallaná, hogy marhára nem akarok erről beszélni. Ellenkezőleg, épp, hogy tök jó téma, csak túl sok a kérdőjel. - Valószínűleg igen, megegyezhettek valamiben. - Ez egy hosszú sztori lesz, szóval jobbnak látom előbb megtudni, hogy ő mit tud, aztán majd én kérek mikrofont vagy fél órára. - Qadir mesélt pár dolgot nekem is. Én elmondom neked, de ha továbbadod bárkinek is, akkor azzal nagy veszélybe tudod sodorni magad. - Hangom továbbra is támogató, mintsem fenyegető. Én vele vagyok, azért, mert Qadir is vele van és nem célunk kinyírni. - Mit tudtál meg apádtól? - nézek fel ismételten.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Voltak napok, amikor egyszerűen csak össze akartam csomagolni és elhúzni innen a francba, nem törődni a következményekkel. Később persze biztosan beütött volna a bűntudat és ezerszer megbántam volna, hogy önző módon magamat mentem és olyan embereket hagyok hátra, akik számítanak rám. Apám akkor is az apám marad, ha a hátralévő teljes életét a börtönben tölti és bár bizonyos dolgokban képtelen voltam megérteni a korábbi döntéseit, azért letagadni soha nem lettem volna képes. Ő tanított cipőfűzőt kötni, ő volt az, aki megtanított biciklizni, még ha sokat is kellett könyörögnöm neki miatta. És most miatta is szívunk rendesen, mert képtelen volt időben azt mondani, hogy segítségre van szüksége. Nekünk, nekem, vagy az öcsémnek, vagy akármelyik öreg haverjának, akikkel mindig úgy kártyázott együtt, hogy közben hozzá sem lehetett szólni. Bárkinek, aki nem valami sötét alak, akinek a fél havi fizetésemet oda kell adnom, csak hogy ne kerüljünk utcára, ne adj' Isten ne tegyenek el láb alól. Lehet, hogy jótékonyan ostobának kellett volna tettetnem magamat azzal kapcsolatban, hogy Tig miben van benne, de felénk az utcákon akkor is beszélnek, ha úgy tűnik mindenki saját magával van elfoglalva. Az ilyen dolgok megbeszélik magukat a lerongyolódott reggelizőkben, vagy épp a fodrásznál, különösebben kérdezni sem kell, elég ha valaki odafigyel rá, hogy miről beszélget a körmöse a kollégáival. Valami ilyesmi ment a mi környékünkön is. Beszéltek bizonyos dolgokról és voltak íratlan szabályok. Aztán voltak azok a fajta szabályok, amelyek nem a túlélésről szóltak, inkább olyan apróságokat foglaltak magukban, mint a megfelelő kacsázó kő alakja, vagy hogy sárban nem szervezünk találkozót szabad téren egy horgászhely közelében. - Ne tőlem kérdezd, fogalmam sincs. Nekem is csak mondták - nevetek fel halkan, a vállamat rántva meg. - Mindenféle ellenállás és hatóerő, meg ilyenek. - Davie jószerével velem írattatta meg azokat a házi feladatokat, amiket nem értett, vagy elfelejtett megcsinálni időben, viszont ha van gyengepontom, akkor a fizika és kémia mind annak minősülnek. Nem véletlenül nem vágytam soha ilyen területen dolgozni. Néha azért mégis eszembe jutott, hogy ha szorgalmasabban tanulok és többre viszem ennyi idősen az életben, akkor talán nem kellene izgulnom minden alkalommal, amikor kicsivel drágábban dolgozom, hogy a hozzám járó vendégek egyszerűen meglincselnek. A menekülős, névváltoztatós, új életet kezdős terveim mellett persze voltak bizonyos jövőképeim, amelyeket vagy részben, vagy egészben feladtam már. Nem azért, mert másra akartam volna fogni, hogy hogyan cseszi el az életemet. Inkább magamra gondoltam és a saját képességeimre, amelyek eddig nyilvánvalóan nem voltak elég jók ahhoz, hogy bármi kiemelkedőt műveljek. Még csak annyira sem, hogy saját magamra különösebben büszke legyek. Ez az élet pedig hosszú távon nem valami fényes. - Mit csinálsz? - Nézek rá kérdőn, a pillantásommal követve a mozdulatait, hátha az agyam összekapcsolja a szemeim előtt látott képet és be tudja azonosítani valami korábban látott mozgásformaként. Nem jártam sikerrel. De leginkább egy súlyos gerincsérvre hasonlított, ahogyan ott bogarászott a kövek között. - Ne mondj ilyeneket, mert a végén komolyan veszem és szavadon foglak. - Vigyor terül el az arcomon a gondolatra, hogy Tiger hátán üdülve is ki lehet innen jutni. Nem vagyok persze teljesen ostoba és olyan szerelésben érkeztem, ami nem a bálba való, egyedül talán azért lehetek szomorú, hogy a cipőm legapróbb pontjaiban is a helyszín sara fog emlékeztetni rá, hogy itt jártam. Egyébként nem vagyok az a fajta, aki remegve viseli, ha nem hagyhatja el a házat és tevékenykedhet a saját maga dolgában a saját maga idejét beosztva. Azt azért mégis el kellett most ismernem, hogy sár ide vagy oda, de maga a helyszínválasztás szépségében nem lehetett kivetnivalót találni. - Ne sértődj meg, de nem néztem ki belőled, hogy a természetkedvelő típus vagy. - A hangomban van némi nyoma annak, hogy jó a kedvem. Szar dolog kiadni a kezemből egy olyan vaskos borítékot, amit bárki zsebre tett volna már és tartana vele Mexikóba, de azt meg egyenesen hülyeség lenne letagadni hogy sokkal kevésbé félek Tigertől, mint kellene. Hümmögve fogadtam a szavait, és akaratlanul is megfordult a fejemben, hogy talán legszívesebben Tiger is úgy ventillálna olykor-olykor a szar állásáról meg a bunkó főnökéről, mint minden normális ember. Már legutóbb is olyan jót beszélgettünk - ha nevezhetjük így -, hogy kár lett volna egy "Itt a pénz, mentem, szia"-val elintézni. - Apám meg Qadir... - Mély levegőt vettem, a szavaim várattak magukra. Előre ki kellett volna találnom, hogy hogyan fogom feltenni a kérdésemet, pontosan mire akarok kilyukadni. - Ők megegyeztek valamiben? Most nem arra gondolok, hogy én intézem a pénzeteket. - Finoman megráztam a fejemet, mielőtt folytattam volna. - Voltam a börtönben és beszéltem apámmal. Mondott néhány érdekes dolgot. - Ezzel még nem éreztem magamat túlzottan pofátlannak. Elvégre csak az igazat akartam hallani, legyen akármilyen fájdalmas is.
Nem vagyok egyébként egy természetbe kívánkozó srác. Manhattanben nőttem fel és nem a Central Parkban, ami az égvilágon semmit sem kellene, hogy jelentsen, de én tényleg az a hülye srác voltam, akit nem sokat vittek világot látni. Emlékszem még gimiben hurcoltak minket legtöbbet ide-oda, a kirándulásokat meg rendszerint csak próbáltuk túlélni a legkevesebb erőveszítéssel. Nem a legstréberebb osztály voltunk, persze nekünk is megvoltak a magunk stréberjei, akik időnként felhúzták az osztályátlagot és megmentettek minden a teljes pusztulattól. Minden osztálynak megvan a buli magja, csakhogy nálunk egy szinte a létszám felét tette ki. Nem voltunk jóban, meg ami azt illeti, bárhol össze tudtunk verekedni a lányokat is beleértve, de végül mind kijutottunk a munka világába, szóval annyira szar mégsem volt az az időszak. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem a gimi miatt basztuk el a saját életünket. Nem azt mondom, a gimi után is érte növény a cipőmet, csak jóval kevesebbszer és jóval kisebb mértékben, mint azelőtt, pedig én szeretek nyugodtan ellenni a fák takarásában mindenféle rossz gondolattól mentesen. Mert néha az én tüdőmnek is kell a tiszta levegő és az én fejemnek is kell a nyugodt és békés közeg... nem is bánom, hogy ennyivel korábban érkeztem a megbeszéltnél és így kicsit ki tudok kapcsolódni, ne adj isten, meg tudom ismerni magam. Régen nem tudtam ennyire könnyen elfoglalni magam, szóval úgy tűnik, hogy kezdek kicsit változni. Tina lépteire hátranézek, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy ő jön. Ez nem egy titkos hely, nem is bandák laktanyája, ez egy egyszerű kibaszott horgászhely ahogy a sárba mélyedt horgok mutatják, úgyhogy bárki közeledhetne felém. Örülök, hogy csak Tini az, mert szar vagyok a random beszélgetésekben. Tina javaslatára megnézem az épp kezemben szorongatott követ. Ez nem háromszöghöz hasonlít. Tényleg nem értek ehhez a kacsázáshoz, de elvagyok vele, most le tud kötni. - Miért lesz jobb, ha olyan az alakja? - nézek rá teljesen kíváncsi diákként. Meg akarom érteni, hogy mi a varázslat mögötte, amit eddig nem tudtam. Újfent azt is észrevettem magamon, hogy elkezdtem szomjazni a tudásra, olyanokra is, amik elől eddig nagyon fürgén menekültem. "Miért úgy működik? Ki nem szarja le, úgy működik és kész." Eldobom az eddig melengetett darabot és enyhén görnyedve lábammal, néhol kezemmel kezdem fésülni a partot Tini mellett. Valahol csak van egy háromszög alakú kavics... Közepes mosollyal és egy néma kacajjal hallom, hogy Tina is megküzdött a sár adta ingovány talajjal, ahogy én idefelé, szóval tudom, miről beszél és tökre jogos. Tényleg átrakhattuk volna máshová, meg ha már itt tartunk, szólhattam volna neki, hogy szar a helyzet, de nagyon egyszerű okom van arra, hogy miért nem tettem: elfelejtettem. Nem jutott eszembe a helyszínváltás, valószínűleg azért, mert belém lett nevelve, hogy a megbeszélt helyen kell lenni adott időpontban időjárástól függetlenül. - Kifelé majd a vállamon cipellek - felelem enyhén felé bökve a fejemmel és épp csak nem teszem hozzá, hogy "hercegnő", mert végül is a hercegnőket szokták vállon cipelni nem? Vagy nem tudom, mindegy. - Tulajdonképpen igen. - Meglepő, mi? Van, hogy én is unatkozok, egyébként egészen sokszor is, mert amikor meló van, akkor teperni kell, ha meg nem, akkor lényegében azt kezdek magammal, amit akarok. Én még én sem tudok minden ilyen pillanatban farkamat mélyeszteni ismeretlen vagy ismert nőkbe, csak mert dugni sem lehet folyton-folyvást. - Meg jól esik most egy kicsit elvonulni a belvárosból és hallgatni a semmit. - Eredetileg egy rovar nevét akartam kimondani, de fogalmam sincs, hogy mi az isten zenélhet valamelyik mellettünk lévő fán, vagy fűben. Tücsköt még felismerem, de ez nem tudom mi. Felveszek egy kavicsot, amit valamennyire háromszög alakúnak tűnik. Nem akarok sietni ezúttal, ennek látszatát sem akarok kelteni, mert amúgy múltkor is jól éreztem magam a társaságában, nem volt meg az a fojtó érzés, úgyhogy minek rohadjak. Azt persze sejtem, hogy neki ez kellemetlenebb, úgyhogy igazodok Tinahoz. Ha kezembe akarja tenni a borítékot és menne vissza, egy szavam sem lehetne. - Figyelek - felelem egy másodperc erejéig rá pillantva, majd még a kérdés előtt eldobom a követ. Hát, eggyel többet pattant, mint az előzőek (tehát egyet pattant), de ez sem olyan, mint menő filmekben mutogatott. De legalább haladok és úgy tűnik, hogy beválik ez a háromszög dolog. Még nézem ahogy elmerül a kő, aztán fellépek a parton felé, hogy szembe kerüljek vele. - Már amennyiben tudok rá válaszolni... - jelzem, hogy azért csodát ne várjon tőlem, de lehet, hogy tudok segíteni. LEHET.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Valahol mélyen már az elején tudnom kellett volna, hogy ebben a helyzetben felesleges adnom a naiv kislányt és megpróbálni beadni magamnak, hogy ha becsületesen visszafizetem apám tartozását, még idő előtt megszabadulhatok az egész bandától és a gyomoridegtől, ami minden hónapban akkor kezdődött nálam, amikor tudtam, hogy valaki érkezni fog a pénzért. Sosem féltem annyira ettől a környéktől, hogy rettegve feküdjek az ágyamban éjszaka, vagy hogy féljek kimenni az utcára, ha egy bizonyos időt ütött az óra. Szerintem a dolgok nem úgy működnek, hogy léteznek olyan helyek, ahol napi huszonnégy órában biztonságban érezheti magát az ember és olyanok is, ahol ugyanennyi idő alatt mindig résen kell lenni. Azoknak, akik kirabolnak, megerőszakolnak és meg akarnak ölni tök mindegy, hogy épp Manhattan legpuccosabb környékén kapnak el, vagy épp Bronxban, ahol az emberek inkább elfordítják a fejüket, ha valami olyanba találnák ütni az orrukat, amiért később ők maguk is célponttá válhatnak. Részben tehát igenis óvatosabbnak kellett volna lennem azt illetően, hogy ki keveredik bele az életembe, de képtelen lennék úgy élni a napjaimat, hogy állandóan azon gondolkozom, hogy vajon milyen terve van apámmal - és végső soron velem - a bandának, akikkel legszívesebben csak a hírekből szeretnék ismerős lenni. Korántsem úgy működnek náluk a dolgok, hogy egyszerű legyen otthagyni az egészet, ami részben megmagyarázza, hogy apám miért van benne nyakig ebben a szarban és miért volt képtelen kilépni belőle azután, hogy "egy kicsit összeszedte magát" anya halála után. Ha úgy vesszük én sem estem túl messze attól a bizonyos fától, mert ugyanúgy nem tudtam kitenni annak idején Marcot, ahogyan illett volna. Újra meg újra visszaengedtem az életembe, vagy talán el sem engedtem őt igazán, annak ellenére, hogy hazudott is nekem és egyértelműen meg is csalt. Az utóbbit egyébként már akkor sejtettem vele kapcsolatban, amikor megismerkedtünk, így nem volt túl nagy meglepetés. Abba meg inkább ne menjünk bele, hogy mennyire tarthatom magam, ha egy ilyen embernek nem az orrát vertem be, mint annak a rendje, hanem hagytam, hogy visszakönyörögje magát. Ha bárki ilyesmivel jönne nekem, megmondanám, hogy jó volt a szex. Nem fogom túlmisztifikálni magamat annyira nőként, hogy személyes sértésnek vegyem Marco puszta létezését és azzal jöjjek, hogy mennyire nem érdemeltem meg. Épp annyit adtam bele abba a kapcsolatba, mint amennyit visszakaptam, ezért sosem emeltem olyan piedesztálra azt a srácot, hogy legyen honnan leesnie. Jelen pillanatban szó sem volt leesésről, inkább elesésről, mert bár üdítő újdonságnak hatott, hogy Tigerrel egy parkban találkozzunk, azzal nem számoltam, hogy a cipő, amit reggel választok éppenséggel nem a tegnapi esőtől áztatott terepre van kitalálva. Lehettünk volna civilizált emberek és leülhettünk volna egy padra a park rendezett részében, de ha ott nyújtok át egy vaskos borítékot a srácnak, az valószínűleg több kérdést vet fel, mintha szó szerint a susnyásban találkozunk. Eredetileg azt terveztem, hogy Daviet is magammal hozom - nem a bokrok közé -, hátha olyan barátai foglalják a foci pályát, akikkel örülne egy közösen eltöltött félórának. Végül valaki áthívta magukhoz, így legalább a vacsora miatt nem kell aggódnom, mert nem fog ott toporogni mellettem a konyhában pontban hétkor, hogy éhes. Félelmetes mennyit eszik egy kamasz fiú... Illetve hogy mennyire nem lesz mivel etetnem, miután megint megszabadulok egy rakat pénztől pár perc alatt. Nehéz lenne összetéveszteni Tigert egy a parkban örök bútordarabnak számító öreggel, aki élvezi, ha a vízparton öregedik meg - és közben megeszik a szúnyogok. Mindenesetre részben örülök, hogy végre megtaláltam őt, részben meg annak is, hogy nem tanyázok el, amíg mellé érek. - Biztos nem értesz ahhoz, hogy a megfelelő követ válaszd. - Én sem, de attól még felhívhatom a figyelmét a legalapvetőbb hibára, amit a kacsázással próbálkozók el szoktak követni, nem? - Keress egy olyat, aminek kicsit jobban háromszög alakja van. - Én legalábbis mindig ezt hallgattam az öregemtől, aki előszeretettel tanított meg nekem és az öcsémnek haszontalan, de annál szórakoztatóbb készségeket - vagy inkább próbált. Felesleges lenne azzal jönni, hogy "azok voltak a szép idők" és hogy "bezzeg akkor még minden rendben volt", mert valószínűleg nem. Legalábbis nem gondolom, hogy kicsit is jobban éltünk volna, amikor gyerek voltam, szimplán csak nem érzékeltem annyira a pénz hiányát, mint manapság, mert nem az én tisztem volt megkeresni azt. - Máskor jobb lesz felülvizsgálni aznap, hogy hol találkozunk, mert ha kitöröm idefelé a nyakam, akkor most nem lenne, aki pénzt ad neked. - Féloldalas mosoly játszott a szám sarkában, miközben magyaráztam. Tudom, hogy utólag inkább sírni lesz kedvem, amiért a korábbihoz képest egy jelentősebb összeget nyújtok át Tigernek, de ha végső soron ez a szabadság ára... Egyedül azt felejtették el közölni, hogy mikor fizetem már ki azt a bizonyos szabadságot. - Veled mi van? Ennyire unatkozol? - A vízfelszín felé böktem a kezemmel, tulajdonképpen hanyag mozdulatot téve csupán, mielőtt a karom visszahullott magam mellé. - Lenne pár kérdésem, mielőtt odaadom. - Egyértelműen a pénzt, mi mást akarnék - tudnék - neki adni? Előbb csak a szemem sarkából pillantottam felé, aztán oda fordítottam a fejemet, mert kettőnk közül egyértelműen nem nekem van jogosultságom kérdéseket feltenni, még ha több dolog zavaros is apám és Qadir kapcsolatát illetően. Talán még több is, mint a legutóbbi találkozásunkkor.
- Tizenegyre átmegyek - mondta nagybátyám a telefonba, aztán nem sokkal rá már ki is nyomta a hívást. Ritkán jön át ő hozzám, egyszerűen nem szeret a mi otthonunkban megjelenni és még nem jöttem rá egyértelműen, hogy azért, mert szerinte büdös van nálam, vagy épp Sainznál, vagy pedig mindössze ezzel akarja védeni saját tisztaságát. De ez most teljesen mindegy volt. Éreztem valamit a levegőben és úgy fest, Qadir szerint is lenne miről beszélnünk, amely különleges érzés. Tizenegykor aztán be is állított, márkajelzés nélküli cipőjét le se vette. Gyűlölte, ha látszik a viseletén, hogy milyen márkájú termékeket hord, pedig van annyi pénze, hogy a legdrágábbakat is megvegye, mint ahogy meg is veszi, már amennyiben kényelmesnek és alkalmasnak tartja. De hogy élő reklámtábla legyen belőle, az kizárt. Leül a kanapére és egyből a pénz érdekli. Átadom neki a borítékot, amit már előre kikészítettem a kettőnk közötti dohányzóasztalra és amiben a Tina által is megtapogatott dollárok csücsülnek. Qadir elveszi, megszámolja, majd elteszi. Sokáig (azaz percekig) gondolkodtam azon, hogy mennyit mondjak el neki, de végül arra jutottam, hogy én sem fordítom fel az összes lapomat még a saját nagybátyámmal szemben sem, így hát a pénz megmarad Tina pénzének, legalábbis Qadir szerint, a köztünk lévő megállapodás pedig a miénk marad, csakis a miénk. Még nem tudom, mi előnyöm származhat abból, hogy Tina nekem tartozik, de az ilyenekkel nem is rövidtávon kell tervezni. Majd amilyen nesztelenül leült, Qadir úgy áll fel alig négy perc után a fekete borítású kanapémról, én pedig kérdőn pillantok rá. - Ennyi? - Az öreg meg se fordul, viszont megáll. - Mondhatnál valamit erről a nőről - teszem hozzá, miközben én is felállok, hogy vele egy magasságban legyek és ne azt érezzem, hogy lenéz rám, míg ő megfordul és a szemembe néz. Nem látok rajta semmiben kérdőjelet, pontosan tudja, mit szimatolok és az egyik tulajdonsága, amit kifejezetten tisztelek az az, hogy nem próbál meg hülyére venni másokat. Ő egyszerűen csak megnyitja felettük a hideg zuhanyt. - Nem tudok többet róla, mint amennyit ma láttál belőle. - Azzal megfordul és az ajtó fele indul meg. Felmegy bennem a pumpa a saját naivitásom miatt. - Azt mondtad, ma este megbeszéljük ezt... - lépek kettőt felé, hogy kikerüljek az asztal fogságából, mire ő lendületből fordul vissza és erősebb hangra vált. - Azt mondtam, hogy átjövök. - Szemei nem szikráznak, sziklaszilárdan marnak belém. Annyira nehéz rajta fogást találni. Jó, valóban csak annyi hagyta el a telefonban a száját, de attól még bosszantó és dühítő, hogy ennyire könyörögni kell bármilyen információért, amihez nincs közöm. Ezzel a kijelentésével valóban sakkot adott, de a matt még távol van, főleg, hogy itt és most ketten állunk a sakktáblán. Mielőtt még kilépne a bejárati ajtón, hangomra ledermed. - Mi a szart ígértél az apjának? - ...ami miatt most védi a családját, de ezt már nem teszem hozzá, mert egyértelmű. Ez lesz a veszte ennek az embernek, mindenkivel ígéreteket cserél, amit a becsülete nem enged megszegni. Qadir egy alig észrevehető sóhaj után nyelvére harap és bosszúsan végül becsukja az ajtót a várttal ellentétben belülről, nem pedig kívülről.
Pár hónappal később
Párszor már megbántam, hogy elkezdtem ezt a játékot. A pénz érdekel legkevésbé, inkább a radarom jelzett, hogy feleslegesen helyeztem nyomást magamra azzal, hogy megtartom a titkaimat magamnak, pedig ha elmondtam volna Qadirnak, hogy az az én pénzem volt, valószínűleg marhára nem érdekelte volna. De összességében élveztem a bizonytalanságot, ami ezúttal tovább fokozódik a tervek szerint. Engem baromira nem érdekel Tina apja, Qadir játszmái annál inkább, amiből egy-két információt végül csepegtetett nekem, de korántsem annyit, hogy jóllakottan érezzem magam. Egy biztos, ez nála személyes ügy, nem tartozik a többi tagra. Meg amúgy rám sem, de ezt szeretem meg sem hallani. Tina jó csaj. Nem olyan szempontból, hogy akár itt a fák takarásában a parton is képes lennék lefeküdni vele, hanem csak úgy általánosan véve jó. Tetszik a stílusa, meg amúgy még én is látom, hogy mennyire szar helyzetbe került az apja által és nem könnyű tartani magát és védeni az öccse mindennapjait. Egyszerre éreztem azt utóbbi találkozásunk után, hogy aggódok érte, meg nem is. Azért nem, mivel tudom, ő sosem lesz elveszett bárány. Soundview Park. Bronx keleti részén egy elég nagy kiterjedésű parkos rész, ami végighúzódik az East River nevű tengerszoroson. Vagy mi ez... sós víz, mert a Hudson Bronx másik oldalán húzódik. Mindegy. Régen voltam itt egyébként és pont azért választottam ezt a helyet, mert nem törzshely, kevésbé tud kiszagolni mind a banda, mind pedig azok, akiket nagyon nem szeretek. A park alsó része elég vadregényes már, mondjuk ahogy unalmamban kapirgálom a tegnapi esőzéstől ázott nedves talajt, felfedezek egy-két eldobott horgot, gondolom jó horgászós hely ez itt, most viszont senki nincs a közelben, erről magam bizonyosodtam meg csak úgy, míg sétálgattam Tinára várva. Meglepően jó érzés néha friss levegőt szívni és nem non-stop bagózni. Hallom, hogy valaki jön. Nem küldtem neki koordinátákat, úgyhogy reméltem, hogy azért nem fogjuk elkerülni egymást a sűrűbb növényzetben sem, de azért óvatosan pillantok ki a bokor takarásából, hogy valóban ő az. Nos, ő az. Újabb kacsázós követ dobok el, mikor odaér hozzám. Már egyszer találkozott a tekintetünk, szóval egyáltalán nem nézem őt levegőnek. - Áh bazmeg! Gyerekként jobban ment... - Szám szerint ez volt a tizenkettedik kavics, ami elsüllyedt nagy csobbanással ahelyett, hogy megpattanna a vízen. - Minden oké? - pillantok rá, miután végérvényesen is feladom a játszadozást. Magam sem tudom, mit akarok ezzel kérdezni, igazából csak mondjon valami szépet és jót, vagy bármit, ami mondjuk érdemleges lenne tudni. Hivatalosan megint csak a pénz miatt találkozunk, de ha tényleg csak a pénzről szólna, akkor újfent csak kopognék az ajtaján, nem cifráznám túl a dolgokat.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Kezdőlap
