Legidősebb testvérként mindig Te voltál az, akinek példát kellett mutatnia a kisebbek előtt. Te pedig sokáig nem is okoztál csalódást a szüleinknek.
Már óvodában is "meghívott vendég" voltál, amikor Te olvastad a délutáni alvásnál a mesét a többieknek a dajkák helyett - valójában csak annyiszor hallottad otthon, lefekvés előtt, hogy kívülről vissza tudtad mondani minden egyes sorát, nem magadtól olvastad fel.
Mindig jó jegyeket szereztél az iskolában és akármit próbáltál is, jó voltál benne. Először  díjugrató akartál lenni, tehát lovagolni kezdtél járni - aztán egy szerencsétlen balesetet követően soha többet nem akartál már lóra ülni. Ezt követően a színjátszó körbe léptél be, ahol minden év végi előadáson főszerepet kaptál - de ezt is meguntad. Később a tudományos diákkörben tevékenykedtél - ahonnan számos első helyezésről árulkodó díjat gyűjtöttél be a szobádban álló polcra. Valamikor, ennek a folyamatnak a közepén találtad ki, hogy Te leszel az első nő az amerikai elnökök sorában.
Hármunk közül mindig Te okoztál a legkevesebb fejtörést a szüleinknek. Akkor mégis miért kellett beleszeretned apa politikai ellenfelének a fiába? Sőt! Te még hozzámenni is képes voltál!
Ráadásul azt kell, hogy mondjam; ez a házasság megváltoztatott. Korábban arra fordítottad az energiádat, hogy új dolgokat próbálj ki, hogy magadat képzeld, hogy Te legyél a legjobb mindenben, amihez csak egy pillanatig is hozzáérsz. Mostanában úgy tűnik nincs más dolgod, mint hogy mások életét megkeserítsd - egészen pontosan az enyémet. Mivel Te úgy értékeled, hogy remek döntés volt összekötnöd az életedet az ellenséggel - legalábbis apa mindig ezt mondja -, feltett szándékod, hogy az új ismeretségeidnek hála engem is férjhez adj. Az általad szervezett randik és a nagy hűhóval bejelentett jelöltjeid közül azonban egyik sem rabolta még el a szívem.
Nem lehetne, hogy visszatérjünk oda, amikor még nem mentél az idegeimre és amikor még Te akartál lenni az első női elnök Amerikában?

// Nagy általánosságban ennyi, a többit szívesen bízom a megalkotóra. A hölgyemény nevét tekintve is szabad kezet adok, a fenti csak egy javaslat - én személy szerint egy kötőjeles verziót tudok elképzelni neki.
Play by-t illetően nagyon örülnék Isla Fishernek, de ha neked nem működőképes, akkor várom az egyéb javaslatokat - örülnék valaki vörösnek.
Ha megtetszett a karakter, kérdésed akad, vagy ötletelnél vele kapcsolatban, esetleg egyéb óhajod-sóhajod van, megtalálsz engem PM-ben. Ezen kívül pedig csak annyi, hogy nagyon-nagyon várom őt és nem csak én, hanem két szép unokatestvér is Clary személyében!  

Ha a nővérünk volt az, akire rátalált az igaz szerelem és én vagyok az, akit mérföldekre elkerül, akkor Te vagy az a Newton lány, aki mindig szerelembe esik. Újra, meg újra... meg újra.
Egyszer a barista srác, abban a kávézóban, amit annyira szeretsz. Egyszer a modell, akivel összefutottál egy buliban, aztán a pasi, akivel egyszerre voltatok megnézni egy lakást. Máskor a nővérünk férjének a kampányfőnöke, de hallottam már a szádból olyat is, hogy neked az én üzlettársam, Adam lenne az igazi.
Én mindig azt tanácsolom, hogy ne legyél ennyire naiv, Te mindig azzal jössz, hogy ezért nincs senkim. Összetörik a szíved, bajba keveredsz - a rendőrségről is hívtál már, még jó, hogy apa nem tudta meg! -, de minden egyes alkalom után ugyanonnan indulsz el.
Néha már azon is elgondolkodom, vajon tényleg a Te szívedet törik össze mindig, vagy épp ellenkezőleg; Te magad intézed úgy, hogy egyik kapcsolatod se tartson tovább néhány hónapnál? Na és mikor lesz leállás, hugicám? Az én ajtóm mindig nyitva áll előtted és mindig lesz fagyi a szívfájdalmadra a hűtőmben, sőt ha újra bevisznek a rendőrök, hívhatsz engem nyugodtan. De mi a célod az életben?

// A két idősebb Newton lánnyal ellentétben őt tényleg sokkal inkább bajkeverőnek képzelem el, olyannak, aki nem maga találja ki, hogy törvényt akar szegni, vagy rosszaságot akar csinálni, inkább belerángatják - vagy szimplán elég szórakoztatónak tartja a dolgot, hogy részt vegyen benne. Hogy lesz-e oka arra, hogy megkomolyodjon, hogy egyáltalán mi áll a viselkedése hátterében, vagy hogy marad-e olyan, amilyen - mind-mind a megalkotóra bízom.  
A PB tekintetében itt is rugalmas vagyok, ha a megalkotó ajánl jobbat, én szívesen elfogadom, de Madelaine-nek is nagyon örülnék.
Szintén azt tudom mondani, mint az előző körben; ha kérdésed, óhajod, sóhajod, javaslatod van, vagy bármi egyéb felmerül benned a karakterrel kapcsolatban - esetleg megalkotnád, ne habozz engem PM-ben keresni.
Nagyon várlak, az unokatestvérünkkel, (Clary-vel együtt!