Mature & Intelligent

✘ Alapvetően első pillantásra tipikusan egy érett úriember hatását kelti, erre pedig az öltözködése is némiképp rásegít; a legtöbbször ingeket visel elegáns szabású nadrággal, de egy póló farmer és tornacipő kombinációt is úgy hord, mint más egy öltönyt.
✘ Határozott, éles arcvonásokkal rendelkezik, ezeket általában szigorú arckifejezésbe rendezi, amitől szintén érettebbnek tűnik. A tekintete egy sokat megélt, bölcs emberé, ugyanakkor amint elmosolyodik, egy kedves ember képét kelti. Néha kifejezetten ijesztőnek néz ki
✘ Nyilvánvalóan jóképű, és ezzel tisztában van; rendelkezik egészséges önbizalommal, amit talán leginkább a tartása fejez ki. Mindig kihúzza magát, de ha illetlenül ül, az is menőnek hat. Hihetetlenül laza.
✘ A legtöbb helyzetben nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnik. Többször hallgat az eszére, mint a szívére, racionális ember, aki két lábon áll a földön. Ez viszont nem jelenti azt, hogy neki nincsenek álmai.
✘ Reálisan látja önmagát és a céljait; nem akar sokat az élettől, túlélő típus. Az a fajta, aki egy kopár, kietlen pusztára képes várat emelni csak azért, mert a fejébe vette.
✘ Keménynek, ridegnek, megközelíthetetlennek tűnik. Mindig van közötte és a másik ember között kettő, vagy több lépés távolság. Titokzatos, nem kezdeményez beszélgetéseket, de könnyen belemelegszik a szövegelésbe.
✘ Van tartása és tekintélye, a legtöbb dolog, amit mondanak neki az képtelen kizökkenteni abból az alapállapotból, ami az érzelmi stabilitását jellemzi. Minden helyzetben képes megőrizni a hidegvérét, mosolyt erőltetni az arcára és udvariasan viselkedni másokkal.
✘ Őszinte, és kimondja azokat a dolgokat, amit mások nem akarnak hallani. Ez egy olyan tulajdonsága, amit nem kedvelnek benne az emberek.
✘ Alapvetően zárkózott típus, de egy bizonyos szintig közel lehet hozzá kerülni. Nem nagyon tud felsorolni olyan embereket, akik tényleg közel állnának hozzá. Kicsit remete fazonnak mondható.
✘ Sosem mesél magáról, mert nem teheti meg.
✘ Több nyelven beszél, olvasott, tanult ember.


Savage but honest

✘ Az udvariassága sok esetben csak egy látszat; igazi vendéglátósnak mondható, aki azt vallja, hogy ha valaki tőle várja az italát, akkor legyen vele udvarias.
✘ Mesterien űzi a bunkó vendégek átverését; úgy tud beleköpni az italaikba, hogy azt egyáltalán nem veszik észre. Minden ilyen megtörtént eset után elégedett
✘ Hisztis, sokszor frusztrált
✘ Kifejezetten szórakoztatni tudja mások nyomora egy bizonyos szintig, mert akkor meg tud feledkezni a saját problémáiról, amíg másokon szórakozik
✘ Kedveli a fekete humort, elítéli a polkorrekt fogalmazásmódot; ezt a tulajdonságát nem Kínában szedte össze
✘ Ha valamit a fejébe vesz, azt minden esetben véghez viszi. Nem tud úgy élni, hogy közben nem valósíthatja meg önmagát
✘ Vágyik a függetlenségre és szabadságra; nem akar más álmában ragadni
✘ Valójában gazdag érzelmi világgal rendelkezik; mindezt sok esetben képes elrejteni azok elől, akik valódi szimpátiát váltanak ki belőle
✘ Fél másokhoz tartozni, éppen ezért azokkal akiket kedvel a legszigorúbb; sokszor mond bántó dolgokat nekik.
✘ Ha valakit megszeret, ahhoz hűséges, de megvan benne az a tulajdonság, hogy a másik érdekében lemondjon a bizonyos emberről
✘ 18 éves korában szökött meg otthonról, ezzel hátrahagyta a beteg kishúgát, és a még csecsemő öccsét. Azóta nem látta őket.
✘ Határozottan nem született vezető személyiség. Pánikol azokban a szituációkban, amikor komoly döntéseket kell meghoznia, és rendszerint nem is dönt jól
✘ 26 éves kora ellenére öregnek érzi magát

Két kis tornacipőbe bújtatott láb koppant járdán, majd a sietős léptek lelassultak, és egy kirakat előtt álltak meg. A lány nem az ott kiállított, ízlésesen elrendezett tárgyakat tekintette meg, mert mindig átverésnek tartotta a kis boltocskák szép kirakatát. Általában, ha kinézett magának valamit, a későbbiek során nem találta meg az üzletben az adott tárgyat, az eladókat pedig nem szerette kérdezgetni, így mindig csalódottan lépett ki a helyiségből. Ez alkalommal azt ellenőrizte le, hogy az általa viselt szoknya hossza még az illedelmesnek számít-e, hogy a sminkje a helyén maradt, és összességében mennyire megnyerő küllemmel rendelkezik; mert a mai nap fontos volt számára.
Vett pár mély levegőt, megtörölte az izzadó tenyerét egy papír zsebkendőben, aztán pedig felcsengetett a férfi házába, akivel már telefonon egyeztetett a mai napról. Korábban még soha nem dolgozott bébiszitterként, de arra gondolt, hogy annyira nem lehet nehéz feladat. Szerette a gyerekeket, szívesen játszott, beszélgetett velük. Aranyosnak találta az ártatlanságukat, hogy milyen szépnek és varázslatos helynek tartják a világot.
Soha nem látta még az őt fogadó alakot korábban, ami miatt még idegesebb volt a lány. Viszont az ajtót kinyitó, magas, szikár fiatal felnőtt megnyerőnek tűnt számára. Nehéz lett volna megmondani a korát, hiszen a vonásai szögletesnek, élesnek tűntek, de a homlokába hulló, fekete tincsek mégis fiatalosnak mutatták őt. Erre még egy lapáttal tett rá a két hatalmas, a hajához hasonló árnyalatú szeme. Az orra tökéletesen egyenesnek és hihetetlenül hosszúnak, előkelőnek hatott. Hiába viselt farmert és pólót, az egész tartásában volt valami, ami majdhogynem nemessé tette a megjelenését. És bár határozottan látszott rajta, hogy valahol a húszas éveiben járhat – pont, mint a lány – mégis olyan kisugárzással rendelkezett, amitől a fiatal nő csak egy jelentéktelen kislánynak érezte magát.
- Nem jössz be? – a mosolya is barátságos volt, időközben pedig visszahúzta a kinyújtott kezét, amit korábban főhősünk nem is észlelt. Talán már a nevét is elárulta, és teljesen lemaradt róla a bámészkodás miatt! Pont emiatt csak félszegen bólintott neki, és sebesen belépett az lakásba. Úgy gondolta, hogy udvariatlanság volt a részéről bámulni egy olyan férfit, aki minden bizonnyal már gyereket nevel, emiatt pedig párja is van.
- Gyere csak, nem kell levenni a cipőt. Elárulod a neved?
- Karolina.
- Örülök, hogy megismerhetlek Karolina. Hozhatok neked valamit inni? Vizet, teát, üdítőt?
- Egy kis vizet elfogadok, köszönöm.
Karolina arcán mosoly volt, elegánsan foglalt helyet a kanapén. Azon a kanapén, aminek a párnái egészen elnyelték őt, amikor hátradőlt. A helyiség egyáltalán nem utalt arra, hogy egy nő is lakna az egzotikus külsejű férfival, ugyanakkor tisztának, otthonosnak tűnt a szoba. A fehér falak talán egy kicsit sterillé tették a környezetet, de egyáltalán nem volt zavaró. Szimplán csak letisztultnak tűnt tőle a hely.
- Parancsolj – hamar visszatért a vendéglátója a szobába, odanyújtotta a lánynak a poharat, aztán vele szemben foglalt helyet. A szemöldöke egészen a hajtövéig szaladt fel, miközben Karolinát nézte. Bájosnak, fiatalnak tűnt, mégis érdekesnek találta, hogy mennyire bizalmatlanul képes szemlélni még egy pohár vizet is. Kíváncsi lett volna, hogy pontosan mi jár a fejében, de ilyenekre rákérdezni egy ismeretség elején határozottan udvariatlanságnak számít.
- Ne félj, nem köptem bele – a lakásban csak halk, kaparászó hangokat lehetett hallani valamelyik szobából – Még.
Ez a megjegyzés épp elég pimasznak bizonyult ahhoz, hogy a lány felkapja a fejét rá, aztán pedig egyetlen húzással tüntesse el a pohár tartalmát. Amúgy is szomjas volt, mivel idefelé egészen kiszáradt a szája az izgalomtól. Szüksége volt erre az állásra, de eddig a nevén kívül egyetlen szót sem volt képes kinyögni, ami kifejezetten zavarta őt. Főleg, hogy a leendő, lehetséges munkáltatója személyét még nem tudta kötni sehova, mivel lemaradt a bemutatkozásról.
- Ne haragudj, de a nevedet nem hallottam a lépcsőházban – maga sem tudta, hogy mennyire jó kifogás, amit felhozott, de azért megpróbálkozott vele. Összepréselt ajkakkal figyelte, ahogy ellágyulnak a vele szemben ülő vonásai, majd némi hatásszünet után a következőt mondja neki.
- Azt tudtad, hogy öt évig benned van egy másik ember DNS-e, ha a szervezetedbe kerül? – a férfi egyetlen pillanatig sem titkolta azt, hogy mennyire jól szórakozik a jelenleg kialakult helyzeten – Felelőtlen vagy, Karolina. Honnan tudod, hogy tényleg nem köptem bele a vízbe?
A férfiú pofátlansága egészen felháborította az interjúra érkező alanyt. Ő arra számított, hogy kérdéseket fognak feltenni neki, de most mégis nonszensz társalgást folytatnak arról, hogy mi történt volna, ha beleköp az italába?
- Nem fogsz kérdezni tőlem semmit? Arról, hogy hány éves vagyok, miért jelentkeztem a munkára, mi a motivációm? Hogy mit szeretnék az életről, vagy hol látom magam öt év múlva?
- Ha szeretnél, ilyen sorrendben válaszolhatsz is ezekre, de én nem látom annak a szükségét, hogy hasonlókkal zaklassalak. Nem olyan komoly ügy ez, mint amilyennek kinéz.
- A gyermekedre fogok vigyázni, neked ez holmi semmiség lenne?
A felháborodás határozottan ott volt Kara hangjában, amit ő maga is realizált. Tisztában volt vele, hogy nem kiabálhat azzal, aki kenyérre valót ad neki, mégsem tudta visszafogni magát ezen a ponton már. Hogy lehet valaki ennyire nemtörődöm?
- Pont erről akartam veled beszélni – annak ellenére, hogy mennyire görcsölt a fiatal lányka a kanapén, a férfi már-már idegesítően laza volt; a jobb lábának bokáját egyszerűen a combján nyugtatta, egyáltalán nem fáradt azzal, hogy mondjuk illedelmesen kihúzza magát. Az ujjait lazán összefonta és úgy kereste a lány tekintetét, aki még mindig nem tudta őt nevén nevezni.
- Sokat nem kell vele foglalkozni. Háromszor adj neki enni, ha kunyerál arra ne figyelj oda, mert el fog hízni. Lusta egy disznó, ami miatt nehéz mozgásra bírni őt. Barátságosnak mondható, remélem jól kijöttök majd. Szeretnél vele találkozni?
Ezen a ponton Karolina nem tudta már, hogy felháborodjon azon, hogy a férfi ennyire lekezelően beszélt valakiről, aki az ő véréből való, vagy pedig sajnálja a porontyot, amiért ilyen apja van. Szeretett volna legalább ő némi kedvességet és boldogságot csempészni a mindennapjaiba annak a személynek, akivel innentől kezdve annyira sok időt fognak eltölteni.
Karolina arcán mosoly volt, miközben bólintott a férfi kérdésére. Az lassan állt fel, lusta léptekkel indult el az ajtó felé, majd nyitotta ki azt. A lány már várta, hogy megjelenik egy aranyos kisfiú, vagy nagyszájú kislány, de mindez nem történt meg. Először lényegében semmit nem látott, aztán lejjebb vándorolt a tekintete és megpillantotta az ajtón kilépő, csíkos macskát, aki pont úgy nézett a gazdájára, mintha elárulta volna őt.