Jiang & Dale

Hibás lenne azt állítani, hogy nincsenek itt barátaim, New Yorkban. Sosem voltam az a túlzottan visszahúzódó típus - nyilván megvoltak a magam határai, de jóval kevésbé jellemző rám, hogy magamba forduljak. Az öcsém és én ebben jócskán különböztünk, ő inkább megtartotta magának azokat a nehézségeket, amelyeket én már megosztottam volna egy baráttal. Ha nem tettem volna, Joan úgyis kiveri belőlem - képletesen -, és akkor már kevésbé sértette az önérzetemet, ha némi kéretés után én magam mondtam el neki azt, ami aktuálisan a vállamat nyomta, mintha ő könyörög érte. A főnököm különben is kifejezetten jó volt abban, hogy mesterien zsaroljon azzal, hogy kényszerszabadságra küld, mert ha máson jár az eszem, nem tudom a megfelelő precizitással és odafigyeléssel végezni a munkámat. Ebben lényegében igaza volt, és ha valamivel spirituálisabb lennék, talán még abban is hallgatnom kellett volna rá, ahogyan egykor feldolgoztam Yaya elvesztését. Mégis, azt gondolom ha több időbe is telt, megfelelően talpra álltam belőle és ma elmondhatom magamról, hogy nem vagyok egy végletekig traumatizált ember, aki ne tudna mások támasza lenni az életben, mert egykor engem is ért valamilyen trauma. Lehet, hogy jó karrierutat választottam, amikor maradtam a céges ügyeknél és nem vállaltam azt, hogy mondjuk ügyész, vagy büntetőjogi ügyvéd legyen belőlem. Ebben a tekintetben abszolút felnéztem Yoon Baek-ahra, aki még egy családot is menedzselt a munkája mellett.
Ha vágytam is valaki tanácsára jelenleg Ah Innal kapcsolatban, nem tudatosan választottam a Brooklyn Inn-t, még csak abban sem lehettem biztos, hogy Jiang dolgozni fog. A csillagok állása ugyanakkor biztosan nekem kedvezhetett, mert ha valaki kendőzetlenül megmondja nekem, ha épp hülyeséget csinálok, az éppenséggel az a fickó lesz, aki újra meg újra úgy köp bele mások poharába, mintha ne lenne tisztában vele, hogy ezzel bűnrészessé tesz. Nem mintha tervezném beköpni, amiért ilyen módon leckézteti meg a bunkó parasztokat - legyünk őszinték, azokról van szó.
- Nem tudom neked milyen biológia tanárod volt, de nem hiszem, hogy ez így működik - jelentem ki szórakozottan, már-már félig bele is nevetve a szavaimba. - Amúgy meg fogadok az összes újszülött pont ugyanúgy néz ki, szóval akár össze is keverhetnénk, hogy melyik kié. - Eddig csak kollégák, vagy ismerősök gyerekeit láttam - eltekintve azoktól az ultrahang képektől, amelyeket Yaya és én megőriztünk, és amelyek ma is ott lapulnak valahol az édesanyámnál -, és azt kell mondjam, hogy hasonló adottságokkal rendelkező szülőknél tényleg nem lehetett volna megmondani, hogy melyik ki gyereke, a születésük pillanatában. Hiába magyarázza mindenki, hogy a baba orra olyan, mint valamelyik szülőé, szerintem azt csak belehallucinálják. Persze azt is aláírom, hogy egészen más érzés a saját gyerekükről nyilatkozni, mintha valaki máséról lenne szó. De ez mind az ő élményük, az én kezemben eddig mindig csak valaki másnak a gyereke volt.
- Nézd, én ügyvéd vagyok, nem életvezetési tanácsadó. De én is csak emberből vagyok. - Jókedvűen nevettem fel. Én, meg az életvezetési tanácsok... Ha a top tíz legjobb tanácsomat kellene összegyűjtenem azzal kapcsolatban, hogyan lehet túlélni, az első háromban benne lenne, hogy minden esetben legyen otthon alkohol, vagy egy közeli hely, ahol kiszolgálnak vele. Ez pedig valljuk be, nem a legegészségesebb lehetőség. Az emberek részegen egyébként is hajlamosak még nagyobb hibákat elkövetni. - Ki akasztott ki ennyire? - Kíváncsian pillantottam felé, miközben az eddig pulton fekvő alkaromat megemeltem, hogy a tenyerembe támaszthassam az államat, ezzel minden figyelmemet Jiangnak szentelve.
- Gyilkossági ügyekkel még nem foglalkoztam, de ha elég ügyesen rendezed el, elintézem, hogy ne csukjanak le. - Persze megpróbálkoztam volna vele, de reméltem, hogy üres ígéretet teszek ezúttal és nem kapok hamarosan telefonhívást a börtönből Jiangtól, hogy meglépte a dolgot. Nem fogom azt mondani, hogy nem nézem ki belőle, hogy ne tudna eltenni valakit láb alól, mert gyakran azok az emberek lepnek meg a leginkább, akikből nem lehet kinézni bizonyos dolgokat. Ezt az éjszakánként való fentlétemből és a közben fogyasztott bűnügyi műsorok miatt tudtam csak kijelenteni. Mindenesetre ha engem kérdeznek, Jiang stabilabbnak tűnt annál, hogy hirtelen ámokfutásba kezdjen és lemészároljon valakit. De az is lehet, hogy néhány ital után már szimplán csak túl sokat filozofáltam azon, hogy épp ki akar kit megölni.
- Csak tesztelni akartam, hogy mennyire tűnök piásnak. - Nem mintha úgy kellene hazalopakodnom, mint tinédzser koromban, amikor először rúgtunk be a barátokkal és úgy kellett belopakodnom a szobámba, hogy a szüleimnek véletlenül se tűnjön fel a dolog. Szerencsére anyám megbízott bennem annyira, hogy nem várt ébren az ilyen alkalmakkor, de azért reggel nem kíméltek, helyette azt az elvet követték, hogy aki éjszaka legény, az nappal is legyen az. - Kérek még egy kört. - Bólintottam végül rá az ajánlatra, s csak azért nem udvariaskodtam feleslegesen, mert nem akartam kockáztatni, hogy a végén tényleg beleköpjön az italomba.
- Miért, ha a munkahelyi sztorikkal untatnálak, az jobb lenne? Én nem köpködök senki poharába. - Nem mondhatom, hogy egyébként unalmasnak tartom a hivatásomat, vagy hogy ne lennének olyan ügyfelek, akik elég kattantak ahhoz, hogy szórakoztassanak, esetleg annyira nehezek, hogy néha legszívesebben a falra másznék tőlük. Szerintem nincs tökéletes munkahely, inkább meg kell tanulnunk a megfelelő módon kezelni bizonyos helyzeteket. Én szerencsés vagyok, mert a főnököm és a munkatársaim remek emberek, akikkel szeretek együtt dolgozni. Innentől pedig elég, ha a dolog pozitív oldalát nézem, minden egyéb miatt kompenzál a fizetésem.
- Nem is meséltél még róluk! - Kihúztam magamat, a kezem újra a pulton landolt. Kérdőn pillantottam Jiangra, akinek eredetileg úgy vetettem fel a témát, hogy arra számítottam azt fogja mondani, hogy egyke és nem tudja milyen testvérekkel felnőni. - Mennyi idősek? Ők is itt élnek a városban? - Könnyebb lett volna beazonosítani, hogy vajon hasonló élményeken osztozunk-e, vagy nála sokkal fiatalabb testvérei vannak, akik gyerekek még.
- Nincs baj vele... - Lassan ráztam meg a fejemet. Ah In egyáltalán nem jelentett számomra gondot, a vitáink ellenére sem gondoltam úgy, hogy nehézséget okozna nekem azzal, hogy nálam lakik. Akármennyire hirtelen érintett először a dolog, most már annál inkább örültem neki, hogy újra egymás társaságába voltunk kényszerítve, mert akármi is történt közöttünk, ő nagyon fontos volt nekem és lesz mindig is. - Inkább csak úgy érzem azt hiszi egy boomer vagyok és nem mond el dolgokat. - Sóhajtva dőltem hátra a bárszéken és doboltam néhányat az ujjaimmal a pult szélén. - Gondolom cikinek tartja, hogy én is tanácsokat akarok neki osztogatni, mikor nem az apja vagyok. - Én ezzel az elképzeléssel mentem bele mindenbe, ami az öcsémről szólt. De nem sikerült még rájönnöm, hogy mi a kulcsa annak, hogy Ah In ne így gondoljon rám. - Kicsi volt még, amikor eljöttem otthonról és ezer éve voltunk utoljára együtt huzamosabb ideig. Szerintem haragszik rám, amiért meg akarom mondani mit csináljon, de én csak aggódom érte - sóhajtva nyúltam a poharamért. - Te mit szoktál csinálni, amikor a tesóid nem akarnak elmondani valamit? - Bíztam benne, hogy Jiang most mond majd nekem valami olyan átütőt, amitől egy csapásra megváltozik a gondolkodásmódon, és amilyen attitűddel megközelítem az Ah Innal való összekapásaimat. Attól a néhány italtól, amit már elfogyasztottam, úgy tűnik újra hinni kezdtem a csodákban, hiszen valahol mélyen nagyon is tisztában voltam vele, hogy az emberi kapcsolatok nem ilyen egyszerűek.

⋈ | 1153 | öltözet

Jiang & Dale

Sosem voltam az a típus, aki papírt és ceruzát ragadva értékeli az életét minden egyes fontosnak ítélt fordulópont után. Erről egyébként is le vagyok maradva legalább három évvel, mert ha valamit nagy eseménynek tekinthetek, akkor az bizonyosan a harmincas éveimbe való belépés lenne. Nem azért, mert ettől úgy kellene éreznem magamat, mint aki fél lábbal már a sírban vagy, vagy kifejezetten öregnek tekinthető. Én az életkorom emelkedését sosem fogtam fel tragikusan, sokkal inkább annak a bekövetkező szükséges rossznak, ami csak annyit jelent, hogy egy évvel több tapasztalat van már a hátam mögött. Bizonyos tekintetben együtt járt az öregedés azzal, hogy egyes dolgokban bölcsebb lettem, más dolgok megértésével továbbra is akadtak problémáim.
Aki kicsit is hajlik arra, hogy meg akarja érteni bármelyik ország politikai rendszerét és a választók magatartását, tisztában van vele, hogy a nagy városokban élők nagyobb eséllyel nyitottabbak. Nem kell ahhoz témákat említenem, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy milyen értelemben. Az Egyesült Államok önmagában is épp elég nagy olvasztótégely ahhoz, hogy fel lehessen fedezni ezt a nyitottságot. Mégis megvoltak azok a történések és megnyilvánulások, amelyek ennek a mások felé toleráns gondolkodásnak a totális ellentétét igazolták. Lehet, hogy létezik arra valamiféle vonzási törvény, hogy az olyan emberek, akik hasonló származásúak valahogy könnyebben ismerkednek össze és jobban húznak egymás felé. Valószínűleg akiket ugyanolyan, vagy csak hasonló sérelmek érnek életük során, könnyebben hoznak létre valamiféle kapcsolatot. Legyen az párkapcsolat, barátság, munkakapcsolat, vagy bármi más.
A pult mögött álló kínai férfi és én nagyon más hivatást választottunk magunknak, de számomra ez sosem jelentette azt, hogy ezért mi ne próbálhatnánk meg jóban lenni. Magam sem tudom mikor volt az első alkalom, hogy betévedtem erre a helyre és szóba is elegyedtünk, de mindig is megvolt az a szokásom, hogy jobban szeretek egyedül inni, mint társaságban. Abból egy idő után kinő az ember, az otthon sorakozó borok viszont sok esetben nem bizonyulnak elegendőnek az élményhez.
- Kihagyom, kösz. - Mosoly jelenik meg az arcomon, ami már akkor is ott lehetett, amikor végig néztem a korábbi akciót. Kivételesnek kellene éreznem magamat, amiért én nem részesülök hasonló bánásmódban és legalább van lehetőségem választani aközött, hogy valaki belecsulázik az italomba, vagy sem. De szeretem azt gondolni magamról, hogy nem vagyok akkora paraszt, hogy ezt megérdemeljem. Vagy hogy Jiang nem vágyik arra, hogy a testnedve az én szervezetembe kerüljön. Akárhogy is, most nagyon is szerencsésnek érzem magamat.
- Ügyvédként nem feltétlenül kellene ilyeneket mondanom, de a saját halálod helyett gondolkodhatnál másén. - Én például sokkal jobban szeretem az életemet ahhoz, hogy hajlandó legyek azt feladni, akármilyen kellemetlen emberrel is kell szembe néznem. - Ha úgy ítéled, hogy ihatok még... - Megemelkedtek a szemöldökeim, miközben felé pillantottam. Nem az anyám, de még csak nem is a feleségem, hogy ellenőrizze a fogyasztásom, de ha mégis túl sok alkoholt döntenék magamba, valószínűleg neki kellene valahogyan eltakarítania engem, úgyhogy mégiscsak jogosnak érzem a kérdést. Jól bírom az alkoholt és rendszeresen fogyasztok is, ami azt eredményezi, hogy nem dőlök ki néhány pohár után, de nincs is aki elimádkozzon a rendszeres orvosi vizsgálatokra és aggódjon értem és az általános egészségügyi állapotom miatt, tehát nekem magamnak kellene elég felelősnek lennem.
- Érdekeset nem biztos hogy tudok, de olyat, amitől még rosszabb kedved lesz biztosan. - Fanyar kifejezés jelenik meg az arcomon, miközben azt a poharat forgatom az ujjaim között, amiből már kifogyott az ital. A szüleim gyerekkorom óta próbáltak leszoktatni arról, hogy állandóan piszkáljak valamit, de láthatóan nem értek el túl jó eredményt ezzel kapcsolatban. - Tudtad, hogy nem olyan egyszerű idősebb testvérnek lenni, mint amilyennek előadják a szüleid amikor bejelentik, hogy születik egy öcséd? - Egészen filozófiai mélységekig is el tudtam volna menni jelen pillanatban ebben a kérdésben. Felgyülemlett bennem mindaz, amit a szüleimtől hallottam, amit Dan és más ismerősök mondtak nekem és az is, ami otthon történt közöttünk Ah Innal. Mivel olyan okosnak pedig egyáltalán nem bizonyultam, hogy meg tudjam oldani ezt az egészet a munkám mellett, úgy gondoltam jó megoldás lesz inni rá. Egyesek szerint ilyenkor támadnak az embernek a legjobb ötletei. - Neked van testvéred? - A hasonló helyzetből érkező emberek, vagy azok akik ugyanazokkal a tapasztalatokkal rendelkeznek, jellemzően vonzzák egymás társaságát. Talán Jian esetében még az is igaz lesz ránk, hogy - amennyiben neki is van testvére - ugyanazokat a dolgokat tapasztalja, mint én magam a huszonegy éves öcsémmel, csak ő okosabb nálam ebben a témában és ad nekem bármiféle hasznos tanácsot.

⋈ | 716 | öltözet

outfit • 687 szó • kiválaszthatod, hogy ki legyen a mai áldozatom