Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door 18+

Két dolgot ma megtanultam. Egy, eléggé félreismertem Dominique-ot, mivel én félénkebbnek gondoltam, őzikésebbnek, árvábbnak. Mikor az alagsorban viszont kifejtette előző életét, nem kicsit lepődtem meg rajta. Otthon tanakodtam, hogy mennyire lehet igaz, de végül is nem annyira tűnik lehetetlennek, szóval abban maradtam, hogy elhiszem neki. Én legalábbis elhiszem, hogy a banda is így tesz-e, azt már nem tudom, de az nem az én dolgom. Kettő, kicsit félreismertem magamat is, mert a szó szoros értelmében nem tudom, hogy most mi van. Azt vágom, hogy mért jöttem, pénzért vagy szexért, ebből az egyiket meg is kapom és akkor én most tökre boldog ember vagyok minden bizonnyal. De nem oldódott meg semmi. Domi továbbra sem tud fizetni, a lába alatt pedig egyre gyorsabban vágják a fát, amiből ő semmit sem érez. Nyugtalan vagyok emiatt, hogy aztán meg azon is nyugtalankodjak, hogy ugyan miért érdekel ez engem.
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt napok, hetek túlságosan felkavartak és most több vagyok egy hisztis picsánál, aki egy szót sem nyög ki, mégis minden érzelmemet Domiba vezetem impulzusok által. Nem vagyok érzelmes típus, kivéve a szexben és ezt legutóbb nem tudta megtapasztalni Domi, most viszont talán igen. Talán...
Egy idő után pózt váltok és felfektetem az asztalra, így a szemébe tudok nézni és másképpen tudok jó érzéssel kecsegtetni magunknak. Szeretek irányítani, de azt is szeretem, ha a nő akarja megmutatni, hogy mennyire belevaló és jelenleg mindkettőben van részem, úgyhogy nem csoda, hogy nem sokára eljutok az orgazmusig. Nem bízom a véletlenre, nem akarom elrontani a saját életemet, szóval nem hagyom, hogy Dominique testébe kerüljön a fehér boldogságom, ellenben meztelen hasát és mellkasát jócskán betelíti. Mindkettőnknek jobb így.
Lihegő percek telnek el, az elmúlt idő alatt nem figyeltem a környezetemre, de most sem hallom a gyerek sírását, úgyhogy nem kezdek el szedelőzködni, inkább nyomok egy csókot Domi ajkára.
- Milyen így az élet, Husika? - vigyorgok buján, majd látom, hogy fehér lett az ujjam, úgyhogy ahelyett, hogy valamibe beletörölnél, Domi ajkaihoz nyújtom. Ha akarja...
- Mélyalvó kölyköd van. - Szerzek valamit, amivel legalább annyira lecsutakolhatom Domit, hogy a fürdőig eljussunk. Mikor ez megvan, felkapom és egyesen a zuhanyzóban rakom le őt. - Soha többé ne rejtsd el a vágyaidat! - csókolom meg újra, miközben megnyitom a csapot.
Nem tudom megállni, hogy gyorsan teljes a mosakodás, Dominique vizes teste újra hívogat, így tenyereim simítják őt, ahol érik. Érzem, hogy ebből újabb kör lesz, s valóban, öt perccel később már lihegésektől visszhangzik a párás fürdő. Ebből az érzésből sosem elég.

Vizes hajamat törölgetem a törülközővel egy szál semmiben állva a nagyobb hálószoba szekrénye előtt és a lányával közös képét bámulom. Aranyosnak tűnnek. Végignézek a polcokon, magam sem tudom, hogy mit keresek, de szemügyre akarom venni az életterét. Végtére is, csak nincs elő semmi, amit rejtegetne előlem.
- Akarod, hogy maradjak reggelig? - Mivelhogy most jönne az, hogy fogom a cókmókomat - ami jelenleg a ruháimat jelenti -, majd távozok. Én így terveztem, de ez esetben lehet mégis át tudok rendezni az esti dolgaimat. Nincs ebben semmi nagyszám, én főként este melózok, de jelenleg nincs semmi, ami sürgős lenne.

9PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

+18
Görcsösen próbálok magyarázatot találni arra, hogy miért érzem azt az élénkítő bizsergést a közelében, amit már legutóbb is megtapasztaltam. Miért van az, hogy a közelében egyszerűen csak kikapcsol az agyam és szinte már remegve várom azt, hogy a közelében lehessek. Agyamban folyamatosan cseng az a bizonyos vészharang, de mintha testem meg sem érezné a vészjelzést teljesen átadom magam neki. Milliónyi kérdés kavarog a fejemben, amiket most biztosan nem fogok feltenni, de magamat ismerve napokat fogok töprengeni, egészen addig, amíg lesz majd elég bátorságom, hogy feltegyem neki őket. Nem tudok reális magyarázatot adni arra ami jelenleg lejátszódik bennem, sóvárgok minden csókjára, mint nyári hőségben a záporra. Egyáltalán nem akarok most semmi mással foglalkozni rajta kívül, szeretném, ha megismerné azt az oldalam, amit még kibontakozóban van, fura és megmagyarázhatatlan, de szeretném vele együtt fedezni fel saját magam.
Hátam a hideg asztallapra simul, csípőm kissé megemelem, hogy ebben a pozícióban is tökéletesen magamba érezhessem őt, Mindkét lábam átkulcsolom a combjai körül, magamhoz bilincselve ezzel, annak a gondolata, hogy láthatatlan bilincskét fonódik össze életem az övével megmagyarázhatatlan boldogsággal és megnyugvással tölt el. Lecsukom a szemeimet, alsó ajkam beszívva, ujjaimmal görcsösen kapaszkodom az asztal lapjának szélébe miközben a földrengésszerű bizsergés végigfut egész testemen. Felsóhajtok. Egész eddigi életem során egyetlen ember volt az életemben, aki által megismertem a szexualitást, de túlságosan is hosszú házasságunk alatt soha nem éreztem azt a fajta kielégülést amit most. Még mindig lehunyt szemekkel, lihegve, bizseregve viszonozom a csókot. Szeretném megjegyezni, hogy mennyire puhák az ajkai és minden alkalommal úgy érzem, hogy többet és többet szeretnék belőle, de jobbnak látom hallgatni. Kérdését hallva kinyitom a szemeimet, hogy tekintetem összefonhassam az övével. Nem tudom, hogy pontosan mit akar hallani most. Szeretné, ha elmondanám, hogy ilyen egeket rengető szexben nem volt még részem? Vagy azt szeretné, ha elmondanám arra vágyom, hogy megállítsuk az időt?
- Bizsergető adok rövid választ a kérdésére, ami ugyanolyan igaz, mintha azt mondtam volna: ha ilyen az élet melletted, akkor nem akarok tőled elszakadni. Ezt viszont mindkettőnk érdekében jobbnak látom nem kimondani. Rövid, néhány másodpercnyi gondolkodás után óvatosan veszem ajkaim közé felém tartott ujját. Az elmúlt órában már bőven átléptem vele minden határt, ez már igazán apróság.
- Ne nevezd kölyöknek kérlek. veszek erőt magamon, hogy felüljek, miközben Tig letakarítja rólam boldogságának nyomait. Úgy kapaszkodom a nyakába, mint egy kismajom, miközben minden különösebb erőfeszítés nélkül cipel át a fürdőszobába, mintha csak egy rongybaba lennék. Fejem a vállán pihentetem, élvezem ahogyan izzadt testünk eggyé válik, ahogyan izmai megfeszülnek, imádom rajta a szex szagát és a pillanatot, hogy karjaiban lehetek.
- Megígérem... suttogok bele a csókunkban, és még saját magamat is meglepem azzal, hogy milyen könnyű neki ígéretet tenni. Mintha ez lenne a normális. Felsóhajtok amikor ujjait ismét végigjáratja rajtam, érzéki és szenvedélyes csókokkal biztosítom őt arról, hogy ismét készen állok, hogy újra az övé akarok lenni.

Miután ismét egyedül maradok a fürdőszobában, egy szál törölközőbe csavarva vizes testem csak ácsorgok egy darabig a repedt tükör előtt és arcvonásaimat fürkészem. Szeretnék magyarázatot kapni arra, hogy mi történik velem, hogy miért érzem azt amit, ha rá gondolok és miért facsarodik össze a szívem, ha belegondolok abba, hogy hamarosan elmegy én pedig ismét egyedül leszek, az érzéseimmel, gondolataimmal és fel nem tett kérdéseimmel. Lábujjhegyen megyek be először Assia szobájába, hogy megbizonyosodjam arról, hogy minden rendben van vele és alszik, betakargatom, végig simítok gyönyörűen békés arcocskáján és ismét magára hagyom. A hálóba érve magunkra csukom az ajtót, hogy az esetleges beszélgetés ne ébressze fel a lányomat. Jobb kezemmel szinte már görcsösen szorítom össze a törölköző széleit a mellem fölött. Tekintetemmel a férfiét keresem, abban bízva, hogy talán elárul valamit az a gyönyörű sötét szempár, valamit, amit az ajkai nem mondanak ki.
- Szeretnél maradni éjszakára? ne beszéljünk mindig csak arról, hogy mit akarok, azt szeretném, ha ezt a döntést ő hozná meg, és igen, minden porcikámmal epekedek utána, minden apró sejtem azt akarja, hogy maradjon. Hosszúnak tűnő percekig állok még a szoba közepén, megpróbálva leolvasni Tig arcáról, hogy mire gondolhat, talán egy kicsit abban bízva, hogy megered a nyelve és elárul magáról valamit. Bármit, akármit.
Kibújtatom meztelen testem a vizes törölközőből, amit gondosan a szék háttámlájára terítek, hogy belebújhassak az egyik vörös, aprócska hálóingbe. Hátradőlök az ágyban úgy, hogy lábaim elnyújtom a földön, kezeimet kinyújtom oldalra, mintha csak egy repülőgép lennék és a krémszínű, itt-ott kopott plafont bámulom.
- Szeretem a szex utáni pillanatokat. Tudod, összebújni, beszélgetni, nevetni, egymás karjaiban elaludni. Azok a legtökéletesebb pillanatok, olyanok, amikből megismerhető a másik fél. hozzá hasonlóan én sem vagyok a szava embere, de úgy érzem, most, ebben a még mindig mámoros pillanatban, hogy megengedhetem magamnak azt, hogy ilyenekről beszéljek. Számára egyáltalán nem fontos, reggelre mindezt elfelejti és talán csak annyi marad meg a fejében, hogy milyen jól állt ajkaim között a férfiassága. Nem is várom el, hogy más is eszébe jusson vagy rám gondoljon, de még olyan jó lenne egy kicsit ebbe az alternatív világban maradni.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door 18+

A szex közbeni látvánnyal csak a szax utáni kép veheti fel a versenyt, ami pedig szemeim elé tárul, az jócskán kielégít. Sokan azt hiszi, én csak baszok és ennyi, de az igazság az, hogy nekem kell, hogy a nő is annyira élvezze az együttlétet, mint én. Az elégedett nők a gyengéim, nem csoda, hogy kiélvezem ezen alkalmak minden - ahogy Dominique mondja - bizsergető pillanatát.
- Bocsánat - felelem, mikor emlékeztet, hogy nem örül, ha kölyöknek hívom a gyerekét. Engem kiskoromban mindig így hívott az apám. "Hülye kölyök, okos kölyök, béna kölyök..." egyfolytában csak ez hangzott apám fáradt ajkaiból, én meg vállat vontam és magasról tettem rá.
Miután nagyjából letakarítottam őt, megfogom és egyenesen a fürdőt veszem célul. Kezdem azt érezni, hogy Dominique megbízik bennem. Lehet ez csak álca, lehet így akarja, hogy továbbra is én fizessem a lakását, nem tudom, ám jó érzés, hogy valaki ilyen látszólag őszintén a vállamra tudja hajtani a fejét. Kicsit mintha... tényleg boldog lennék.
Nem terveztem második kört, de úrrá lett rajtam egy érzés, ami miatt nem tudtam ellenállni a késztetésnek. Úgy látom, nem ellenkezik, nem is bánja, úgyhogy újabb, ám sokallta másabb elégedettséggel itatom fel törülközővel a hajam nedvességét, hogy kimenjek a fürdőből és adjak neki egy kis életteret, meg magamnak is, hogy összeszedjem testem és lelkem darabjait.
- Akkor maradok - felelem a visszakérdezésére, miután a hálóba ért Domi. Ismerem ezeket a játékokat, arra megy ki az egész, hogy a másik kinyögje azt, hogy mit akar, én viszont rövidre zárom. Tudhatná már, hogy sosem ajánlok fel olyat, vagy cselekszem, amit én nem akarok. Annak semmi értelme sem lenne.
Nem kifejezetten érint meg, hogy Domi hosszú időn keresztül áll meztelen testemmel szemben, tudom, hogy van mit nézni rajtam és nem csupán a farkamat, hanem tetoválásaimat is. Én pedig válaszul szemmel vetkőztetni kezdem őt, mely ezúttal valói erőként jelenik meg. Domi kibontja magát. A már igencsak kopott, egykor igencsak szép bőrborítását lehámló fotelbe ülök le és nézem végig, ahogy Dominique belebújik egy szexi vörös hálóingbe.
- Ez is Franciaországból van? - mutatok a vörös ruhára. - A férjednek jó dolga lehetett melletted. - Tudom, hogy nem illik felhozni a meghalt férjének emlékét, főleg nem szex után, de annak semmi értelme, ha nem tud megbirkózni a múltjával. Bár ahogy mondta az alagsorban, annyira nem is szerette.
Mikor hátradől az ágyban, egy kicsit nézem még, hagyok időt magamnak, hogy kiélvezzem a lány látványát, mely igencsak kecsegtető szemeimnek és teljes férfi lényemnek, majd felállok és közeledni kezek felé.
- Nem ígérhetem, hogy minden alkalom után tudok maradni majd melletted, de ma igen - felelem, erősebben megnyomom az utolsó szavakat, s úgy mászok az ágyra, hogy felé kerüljek, lábaim és kezeim közé kerüljön teste, s érzékien elkezdem végigcsókolni pontról pontra nyakának ívét.

9PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

+18
Teljesen összezavar a viselkedése, nem ez az első alkalom, hogy úgy érzem fogalmam sincs, hogy ki ő valójában. Nem egyszer mutatkozott meg már az Tiger, akitől legszívesebben a lehető legmesszebb menekülnék, aztán itt van az a Tig, akit most is látok, akivel a pincében is volt alkalmam együtt lenni, aki érzéki, szenvedélyes, törődő, aki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál kifolyólag olyan erővel vonzz magával, mint a világ legerősebb mágnese. Én pedig fura mód, kifejezetten élvezem a vonzás törvényét és jelenleg is azt érzem, hogy mindent megtennék azért, hogy mellettem legyen. Talán most követem el életem legnagyobb hibáját, de bármennyire is hangosan jelez fejemben a vészharang, nem vagyok képes nemet mondani neki. Gyenge vagyok, mint a reggeli harmat, de ezekben a pillanatokban kifejezetten élvezem, hogy ő a fűszál alattam.
- Ennek nagyon örülök. mármint annak, hogy maradni fog, így azt hiszem kevésbé fogom magam bűntudattal gyötörni holnap reggel. Rámosolygok. Tetszik, hogy ilyen, ennyire gátlástalan, előtte tényleg azt érzem, hogy nincs miért szégyenkeznem, még akkor sem, ha az együttléteink oka bizonyosan szégyentelen. Egyszerre érzem magam ebben a percben mocskosnak, elégedettnek, vonzónak, gyengének és az övének. Pillanatnyi állapot, ami a felkelő nap első sugarával eltűnik majd, de addig is kiélvezem minden pillanatát.
Ujjaimat végigjáratom a vörös ruha anyagán, a derekamtól egészen a combom közepéig, ameddig az anyag tart.
- Igen, onnan. A legtöbb ruhám még onnan hoztam magammal, tudod, valamikor nagyon szerettem a divatot. azokban az időkben, amikor még megengedhettem magamnak, hogy ilyesmivel kényeztessem magam. Nem kifejezetten szeretek az elméletileg halott férjemről beszélni, de most úgy érzem, hogy kivételt tehetek. - Hát, ha őt kérdeznéd nem hiszem, hogy ugyanezt mondaná. Úgy fogalmaznék, hogy más hölgyek mellett szívesebben múlatta az időt. Azt hitte, hogy nem tudok, de egy nő ezt mindig tudja. Tudtam, de nem érdekelt. azokon z estéken amikor valaki mással töltötte az idejét legalább nem kellett eleget tennem a kötelességeimnek. Persze, sértette a büszkeségem, de lenyeltem a békát, a mi kapcsolatunk soha nem a szerelemről szólt.
Miközben beszélek kényelembe helyezem magam, hátra dőlök, tekintetemmel a mennyezetet bámulva.
- Nekem ez is bőven elég. pillantok rá amikor fölém tornyosul. Nem tudom megmagyarázni, de az is örömmel tölt el, hogy azt szeretné legyen legközelebb. Túl sok pénzébe kerül. Ez a gondolat bűntudatot ébreszt bennem. Mindkét karom átfonom nyaka körül, mosolyogva élvezem a puha csókokat, amikkel nyakam vonalát illeti.
- Tiger... állítom meg egy pillanatra a cselekményben, hogy bele nézhessek azokba a gyönyörű szemeibe. - Szeretem, hogy itt vagy... lopok gyors csókot ajkairól. Nagy butaság, hogy őszinte akarok lenni vele? Már amennyire megengedhetem magamnak. Szeretném, ha megismerné azt a lányt aki valójában vagyok.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

- Miért, már nem szereted? - Nem értem, miért beszél erősen múltidőben. Feltételezem, így akarja közölni magával, hogy ami volt, az elmúlt, bár a határ a két időszaka között élesebbé vált az akarata által, mint amilyen az amúgy lenne. - Szerintem a divat nem pénz kérése... - teszem hozzá, de mivel nem értek hozzá, nem akarok belemenni. Olcsó ruhákkal is nézhet ki véleményem szerint valaki jól, én meg aztán nem erőltetem sosem a drága darabokat, elég csak rám nézni.
Az a baj, hogy a téma, amit a férjéhez köt, elég bonyolult számomra. Egyfelől, ha Dominique szemszögét nézzük, akkor teljesen érthető, hogy rosszul esett neki, amiért mással is ágyba bújt a férje, de ha magamból indulok ki, akkor én sem tudnék egy nő mellett kikötni. Persze pont ezért nem is házasodom meg, s ezért nincs is tartós kapcsolatom. Nem vágyom rá. Túl kötött, túl feszes életforma az, megfulladnék benne.
- Ettől még értékelhetett téged, nem is kicsit. Csak utólag már nem tudja elmondani. - Lehet üres szavak, én nem tudom, igazából csak kedves akarok lenni vele. Nem tudom, mi volt a családjában.
Az tetszik nekem ebben a lányban, hogy nem vár el semmit, nem gondolja túl a dolgokat, vagy legalábbis nem várja el. Ez, ez egyébként jól esik tőle, bátrabban merek hozzá közeledni és örülök, hogy nem kell a szájába rágnom, hogy ne várjon tőlem sokat. Ugyanakkor nem csak vele vagyok ilyen, hanem mindenkivel, minden lánnyal. Részben hálás csókokat kezdtek nyomni nyakának ívére, amiért megelégszik annyival, amennyit nyújtani tudok neki, s megállok, mikor megszólít. Hatalmas, éles szemeimmel az övéibe nézek, azonban szavaira kezdetben meghűl bennem a vér. Egy pillanat erejéig már azt hittem, azt mondja, hogy szeret, amire nem tudtam volna hogy reagálni, szimplán mert egy barom vagyok hozzá, de szerencsére továbbfűzi a szavait, így én is lenyugszom.
- Örülök neki, Húsi - suttogom, s elkapom gyengéden fogaimmal alsó ajkát, hogy játszadozzak vele.

Nem sokkal később elnyomta őt az álom, vagy legalábbis próbált úgy tenni, én meg fél órányi telefonozás közben kezdtem úgy érezni, hogy a fejemre esik a telefon, úgyhogy én is bevágtam a szunyát. Az élet úgy faragott, hogy percek alatt elaludjak, ellenben minden kis neszre felriadjak. Így van ez hajnali háromnegyed öt körül is, mert egy barom pár utcányival arrébb rányomott a dudára. Domira pillantok, ám a lány még látszólag nagyon alszik. Hallgatózni kezdek, hogy a szomszéd szobából sem hallatszóik-e sírás, de a kölyke is úgy tűnik, még nem akar virrasztani. Lustaságom jön a felszínre, visszadöntöm fejemet a párnára, Dominak háttal az ágy szélénél és a szemben lévő bútorokat kezem befókuszálni a felkelő nap halvány fényeivel.
Nem magas az ágy, úgyhogy jócskán a berendezések, fotelek és szekrények alsó felét látom magam előtt. Nem csinálok semmit, csak bámulok magam elé, ám van egy forma, amin mindig megakad a szemem. Megdörzsölöm szemhéjamat és megerőltetem őket, hogy jobban befókuszáljam a formát.
Az bizony kurvára egy ropogós dollár! Nem kezdek el kapálózni, holott belém nyilall egy gondolat, amelynek fuvallatától is már felszökik bennem a pulzus. Óvatosan a lányra nézek, aki még mindig mozdulatlanul fekszik, szuszogása jelzi számomra, hogy mélyen alszik, szóval teret adok hirtelen hevesen verő pulzusomnak. Lassan kikúszok az ágyból, igyekszem halk lenni, s egyenesen ahhoz a szekrényhez kúszom, amelynek hátsó lapjának alján kikandikál egy papírpénz. Nem olyan nagy és új cuccok ezek a bútorok, szóval fél percig nézem a szekrényt, miként tudnám terítékre venni a hátlap és a nagyméretű könyvek közötti részt, de végül amondó leszek, hogy egyszerű utat választok és nem a könyveket fogom egyenként kipakolni.
Hátranézek Domira lángoló szemekkel, a lányra, aki éppen mozgolódni kezd. Nem akarok szarozni, megfogom a hátlapot és egy erős, határozott mozdulattal kihúzom oldalra. Nem halk a művelet, ellenben megkapom amit akarok. Találomra olyan másfél havi lakbér pereg a padlóra, néhány dollár hajgumikba kötve, pár meg csak úgy, papíronként odarejtve.
Megfordulok. Ha felkelt Dominique azért, ha meg nem, akkor meg azért nézek rá szikrázó szemekkel. Én kutattam át a lakást, mielőtt ő beköltözött volna, tudom, hogy ezek nem volt ott.
- Most nagyon megfontoltan és okos kell beszélned, remélem tudod - figyelmeztetem, hogy egy esélye van és szerintem az sem esély, mert ide még az őszinteség sem elég. De higgadtan, igaz, kitörni vágyó dühvel testemben várom, hogy megszólaljon és kimagyarázza.

5AM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

- Nem is úgy értettem, csak tudod, mostanra már változott életem, más dolgok foglalkoztatnak és érdekelnek. Félre ne érts, most is nagyon szeretem a csinos ruhákat, a fehérneműk és a cipők kifejezetten a gyengéim, de vásárlás és divatcikkek bámulása helyett mással töltöm az időmet. persze, azért ez a szenvedély sosem fog teljesen eltűnni az életemből, nem tudom letagadni azt, aki vagyok, de kicsit átértékelődött bennem nagyon sok minden amióta itt élek és anya vagyok.
- Például ezzel... mosolyodom el ajkaimmal játékosan érintem meg nyakának vonalát, fülcimpáját, arcát és végül az ajkait.
Felsóhajtok. A férjem minden bizonnyal értékelte azt a sok pénzt amit a házasságunk hozott neki, az üzleti lehetőséget, a hírnevet, azt, hogy ott parádézott mellette egy csinos nő bármilyen fogadás alkalmával amin részt vettünk. Minden bizonnyal értékelte a korkülönbséget, ahogyan mindig is mondta: a feszes a fenekem, de, hogy engem értékelt az erősen kétlem. Nem állíthatom, hogy soha nem szeretett vagy nem próbált meg szeretni, de azt hiszem, hogy azt a sok előnyt amit általam az apósa biztosított neki jobban szerette.
- Lehet csak ennyit fűzök hozzá a témához. Ez most nem az az alkalom, hogy a volt férjemről beszélgessek, azt hiszem egyáltalán semmilyen alkalom nem jó arra, hogy a múltamról beszéljek neki. Túlságosan veszélyes.

Fejem a mellkasán pihentetem, hallgatom a légzését, szívének ütemes dobbanását és olyan megnyugvás uralkodik el bennem, amit már nagyon régen nem éreztem. Én nem tudom, hogy pontosan mi az amit érzek, minek nevezhető az a kellemes bizsergés ami elönt a közelében, miért érzem azt, hogy folyton mosolyognom kell mellette, miért érzem azt, hogy biztonságban vagyok, holott talán ő az egyik legnagyobb veszélyforrás nekem. Nem kellett volna ennyire közel engednem magamhoz, de észrevétlenül sétált egyre beljebb az életembe és a szívembe. Olyan ő, mint a legveszélyesebb drog a világon: tudom, hogy hosszú távon csak árthat nekem, hogy veszélyes, mégis minél többet kapok belőle, annál jobban vágyom rá. Arra, hogy ízleljem, kiteljesedjek miatta és érezzem azt a mindent felülmúló robbanásszerű érzéshullámot ami eksztázisba ejt. Viszonylag hosszú percek telnek el, amíg pilláimra nehezedik az álom és az édes tudatlanság magával ragad.
Hangos, puffanásszerű zaj üti meg a fülem, az álom ami egésze eddig szemhéjamra nehezedett egy másodperc alatt eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Kótyagos fejjel, értetlenül ülök fel az ágyban, szemeimnek még hozzá kell szoknia a fényviszonyokhoz, hunyorogva próbálom megtalálni a férfi alakját a szobában.
- Tig! Mi történik? dörzsölöm meg szemeimet hatalmas ásítva. A felismerés azonban olyan erővel vág mellkason, hogy szinte beleszédülök. Szívem felgyorsul a mellkasomban, olyan erősen kalapál a bordáim között, hogy az szinte már fájdalmat okoz. Szinte már a zsigereimben éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni, ha ennyire engedek az érzéseimnek. Még a félhomályban is tisztán kivehető, hogy szemei szikrát szórnak, mintha nem is ugyanaz a férfi lenne, aki néhány órával ezelőtt még vágytól fűtött tekintettel kereste az enyémet. Valahogy mindig sikerül kihoznom belőle a legrosszabbat. Lehajtom a fejem, tudom, hogy bármennyire is azon leszek, hogy az igazat mondjam el neki semmi nem fogja csillapítani a dühét.
- Az a lányom pénze. kezdek bele a monológba. - Az a pénz arra kell, hogy kifizethessem neki a bölcsit. tekintetemmel kerülöm az övét nem akarom látni a gyűlöletet a szemében.
- Az első alkalmunk után kezdtem félretenni a pénzt, azzal a céllal, hogy elköltözzek innen, hogy ne keljen veled találkoznom. De...aztán megváltozott valami. még mindig a falat bámulom helyette. Úgy érzem magam, mintha valaki könyörtelenül kifacsarná a szívem, mint egy érett, lédús citromot, kifacsarva belőle minden érzelmet, szerelmet, fájdalmat, gyengeséget. Ostoba vagyok, amiért azt gondoltam, hogy ez most nem a pénzről szólt, hogy nem azért volt velem, mert hónapokkal ezelőtt így egyeztünk meg. Ostoba vagyok, hogy azt hittem talán magam miatt volt együtt velem. Dühösnek kellene lennem amiért kutakodott a szobában, de ezt az érzést most csak egyedül saját magam iránt érzem. Szeretnék odasétálni, megérinteni az arcát, lenyugtatni, de nem teszem. Csak ülök az ágy közepén és úgy érzem magam, mint egy idióta.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

- A gyerek miatt? - Elsősorban erre tudok gondolni, de lehet, hogy szimplán a költözés is szerepet játszott benne, vagy az életmódváltás, amiért New Yorkba költözött. Sajnos gyakran tapasztalom azt, hogy a nők gyerek után gyökeresen megváltoznak, elveszítik azt a szeszélyüket és vágyukat, ami addig jellemezte őket. Kévetelek mondjuk mindig vannak.
Sokadik alkalommal sem érzem azt, hogy nagy szeretet, vagy társas viszony főzte volna őt a férjéhez és ez akaratlanul is megfogalmazza bennem azt, hogy vajon mi okozhatta a halálát. Nehezen tudnám kinézni Domiból, hogy megölte volna, bár meghúzni jókor egy ravaszt nem nehéz feladat. Mindegy, most nem akarom ezt bedobni, nem az én ügyem és amúgy is, bizonyára én több embert öltem meg, mint ő.

Azt mondják, a hajnali merengés felnyitja a valóságot szemeinkben, ernyedten feküdve, de már érzékelve a környezetünket azt látjuk, ami fizikailag valós, mivel az agy még nem kapcsolt be igazán, nem tudja befolyásolni a látképet. Az pedig ott a szekrénynél baromira pénz. Meg sem fordul bennem, hogy ne járjak utána, hiába hivatalosan Dominique bérli a lakást, akár van jogom, akár nincs, kutakodni kezdek a cuccai között. És rejtett kincsre is bukkanok, mely gyökeresen megváltoztatja az álláspontot kettőnk között.
Hallom Domi hangját, de nem tud befolyásolni, nem riadok vissza, elvégre, ha ő nem kelne fel, én dobnám az ágyára az összes papírpénzt és addig nem engedném kilépni az ágyból, amíg magyarázatot nem ad. Persze, miféle magyarázatra is várok? Hiába titkon azt remélem, hogy ez egy kurva nagy félreértés, egy dolgot nem vagyok hajlandó eltűrni, az pedig a hazudás. Ha valaki egyszer hazudik, örökké elvágta nálam magát és azóta sosem fogok teljesen megbízni benne, de feszülő izmokkal megadom neki a lehetőséget, hogy kivágja magát.
- Azt mondtad, nincs pénzed - felelem magyarázatára, mint akit kicsit sem rendített meg az, hogy a lányára kell a pénz. Leszarom. Ez itt pénzt, tehát mégis van neki. Nincs miről beszélni.
- De te tovább gyűjtögetted, hiába változott meg bármi is... - Elnevetem magam, én ezt már nem hiszem el. Két magyarázatot mondott, két célt és érzem, hogy a második az igaz. Közelebb lépek hozzá, leguggolok az ágy elé, állkapcsát ujjaim közé veszem és tíz centire tőle erőltetem, hogy a szemembe nézzen.
- Milyen szépen játszod az ártatlant! - folytatom mosolyogva. - Azt hitted, hogy majd az ujjai köré csavarsz, hagyod, hogy fizessem a lakbéredet, majd fogod magad és lelépsz a felhalmozott pénzeddel. Ügyes, ügyes! - Merthogy be kell vallanom, egészen jól csinálta, sőt, még le is nyűgöz vele. És mégis fáj, mert kurvára bekaptam a csalit. Tényleg majdnem az ujjai köré csavart, valóban túlgondoltam én ezt és őt, de ennek most itt vége, elfelejtheti, hogy fizetek neki bármit is és örülhet, ha ennyivel megússza. És mégis... szerintem nem fogok szólni nagybátyámnak erről, mert engem fog képen röhögni, amiért a legnagyobb gyengeségem forgatta meg bennem a kést: a nők. Ezt majd én kettesben lezongorázom majd Dominique-kal.
- Ribanc! - csapom meg végül arcának egyik oldalát, nem fáj neki, de mentálisan mégis egy pofont jelképez. Felállok, nem veszem el a pénzét, az nem érdekel engem. Mérhetetlen harag van legfőképpen magam iránt, amiért így belesétáltam a csapájába. Öltözni kezdek.
- Én a helyedben nagyon gyorsan elköltöznék. - Hogy hogyan? Nem tudom, az ő dolga. Faszt szopni úgyis tud... Persze nem lakoltatom ki, csak figyelmeztetem, hogy lehet jobban jár, ha nem találom itt a következő napokban, mert arra is mérget vehet, hogy nem fog csak úgy következmény nélkül maradni, bár még magam sem tudom, hogy mit akarok. Elsősorban időt magamnak, hogy megnyugodjak.

5AM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Mozdulni és lélegezni is képtelen vagyok a rám nehezedő fájdalom miatt, ami gúzsba köt és megbénít. Úgy érzem magam, mint a hálóba ragadt hal, aki érzi, hogy itt a vég, mégis minden erejével megpróbál a mélység felé úszni, mert tudja, hogy számára az az élet. Néhány órával ezelőtt még én is elhittem, hogy sikerülhet megtapasztalnom az életető élet mélységét, néhány órával ezelőtt még Tiger ölelt magához akárcsak a védelmező hullámok, amik egyszerre oltalmazóak és kiismerhetetlenek. Hiba volt áltatnom magam, hiba volt különlegesnek éreznem magam. Az én tengerem számára ugyanolyan halacska vagyok, mint az összes többi, ugyanaz a szürke hal, ami csak egyetlen dologra alkalmas.
Tudom, hogy bármit is mondok az nem fog változtatni azon amit most Tiger érez, nem fogja azt mondani, hogy minden rendben van és bár nem érzem azt, hogy magyarázkodnom kellene agyam mégis folyamatosan keresi a válaszokat és megoldásokat. Megpróbálhatnék magyarázkodni, de az azt hiszem az őszinteséggel csak rontanék a helyzetemen, nem mondhatom el neki, hogy egészen addig a napig olyan messze akartam költözni innen amennyire csak lehetséges, amíg az alagsorban el nem indult bennem valami, valami aminek sosem lenne szabad utat engedni. Nem sokat tudok róla, de azt már igen, hogy nem fog érzésekről beszélni, még akkor sem, ha azok történetesen az enyémek. Ujjai az állkapcsom köré fonódnak és bármennyire is szeretném képtelen vagyok elrántani a fejem. Helyette belenézek a szemeibe, abba a szempárba amibe már nyoma sincs a szenvedélynek, ami már nem mosolyog ha rám néz, ami ebben a percben a gyűlölet és megvetés szikráját hányja magából. Nyelek egy hatalmasat, megrémiszt az, hogy ilyennek látom őt, a tudat, hogy én váltottam ki belőle ezt a hatalmas méretű gyűlöletet.
- Tényleg elhiszed, hogy képes lettem volna erre? Nem volt elég őszinte az ami az elmúlt órákban történt? ujjaimmal rámarkolok a csuklójára, ezzel jelezve neki, hogy engedjen el, mert kezd fájdalmat okozni nekem.
Mintha csak kést döfött volna a szívembe szavaival. Lehunyom a szemem, hogy megpróbáljam visszatartani a könnyeimet, de azok utat törnek maguknak és csendesen folynak végig az arcomon. Jobban fáj amit mondott, mintha pofon csapott fáj, fáj, hogy ezt gondolja rólam és fáj, mert igaza van.
-  Tudod mi a te nagy bajod Tiger? Hogy életedben először megtapasztaltad milyen az érem másik oldalán lenni és most baromira nem tetszik. Azt mondtad nekem hónapokkal ezelőtt, hogy vagy így vagy úgy, de fizetnem kell, megtettem. felállok az ágyból, dühös vagyok, de a csalódottságom sokkal nagyobb.
- Eszem ágában sincs még egy napot itt maradni, nyugodj meg, elmegyek. Fogd a pénzt és húzz el innen. remélem, hogy a közeljövőben nem kell találkoznom vele és sikerül végleg kiverni őt a fejemből.
- Csak hogy tudd, részemről minden valóságos volt, minden egyes érintés, nem kellene így éreznem és teszek is róla, hogy örökre kiverjelek a fejemből. mielőtt becsukom magam mögött az ajtót még egyszer hátrapillantok rá. - Hiba volt beengedni az életembe. Holnap estig elmegyek és nem kell látnod többé. arról viszont fogalmam sincs, hogy hova mehetnék ilyen rövid határidőn belül körülbelül 20 dollárral a zsebemben, és szilánkosra tört szívemmel. Talán az lenne a legjobb megoldás ha visszamennék Franciaországba örökre magam mögött hagyva Tigert, aki majdnem az amerikai álmom lett.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Nem tudom, mit hitt, de én nem fogom elhinni neki, hogy csak mert őszintén mosolygott szex közben, akkor biztosan másnak nem fog hátba szúrni. Ismerem a nőket, nem véletlenül, elvégre a gyengéim és tisztában vagyok azzal, hogy a testük egyfajta fegyverként szolgálhat számukra. Vannak, akik élvezik az együttlétet, miközben fürödnek az örömben, hogy ezzel megvehetnek és átbaszhatnak és Dominique elég okosan vette a lapot és jött rá arra, hogy a farkamnál fogva lehet engem kicsavarni. A saját játékomat fordította ellenem, ügyes húzás, számomra pedig fájdalmas. Lenyűgöz és mégis feldühít, mérget fakaszt bennem.  
- Mit számít az, hogy őszintén vagy tettetésből nyögsz? - suttogom cinkosan felé. - Pénzes családot hátrahagyva jöttél el New Yorkba, az általad annyira nem kedvelt férjed halála után. Azt mondod nincs pénzed, azt mondod, a családod már nem támogat... Bűzlesz, Dominique! Ha azt hiszed, hogy most jöttem le a falvédőről, akkor nagyon tévedsz. - Felállok, de annyira nem távolodok el tőle. Nem tud zavarni, hogy sír, sőt, gyengédek tűnik, sebezhetőnek, egy olyan nőnek, akit egy kezemmel szétroppanthatok, ha akarok, akit egy szóval legyilkolhatok. Nem fogok most megenyhülni, szóval abba is hagyhatná a bőgést. Hangosan felnevetek, mikor a gyengeségeimet tárja elém, nem érdekel, ha felébred ránk a gyereke.
- Ne hidd, hogy soha nem basztak ki velem. Olyan világban taposok, amiben mindenki szavát hazugságnak, színjátéknak és összeesküvésnek kell hinnem. Ez a pár dollár engem nem fog földhöz baszni, de engem elfelejthetsz az biztos. - A saját társam is megpróbált kibelezni, mikor ketten maradtunk, a baj és a valódi hiba az volt tőlem, hogy elhittem, hogy Domi mellett nyugalmat kaphatok a zűrzavaros élet közepette.
Pattanó idegeimnek nem tesz jót, hogy így beszél velem. Ő dirigál? Ő van felháborodva? Fordítva ül a lovon, megint, pedig ha fegyvert szorítanék a fejéhez, talán nem lenne ennyire nagy a pofája.
- Ez az én lakásom, Husi! Az egyetlen, aki innen elhúz, az Te vagy - pillantok felé eddig még nem tapasztalt fenyegető tekintettel, mint akinek szemében megcsillan az erőszak fogalma.
- Én a helyedben befognám a számat. Ne legyél annyira biztos abban, hogy te ismersz engem jobban. - A düh visszájára fordul és az erőszak helyett mély nyugalom tör rám, tűz kialszik és a hideg sötétség árad belőlem. Mindenem megvan, hogy tönkretegyem az életét és az oly féltett gyerekének a jövőjét is. Nem tudja, ki vagyok, mivel foglalkozom, milyen mocskos és véres tettek tapadnak a kezemhez. Márpedig kettőnk közül neki van több veszíteni valója.
- Sok sikert a költözéshez! - csapom rá az ajtót. Nyilván csak a szája nagy, már kiismertem annyira, hogy tudjam, úgy tud beszélni, mintha lenne bármije is. Én nem fenyegetem meg, semmit sem teszem, amivel a rendőrségre tudna menni ellenem, hiszem ő az aki nem fizette a lakbért, miközben volt pénze rá, a bíróság is nekem kedvezne. Elég nagy baj neki az is, hogy engem magára haragított és rohamosan új lakást kell keresnie aprócska pénzből. Hülye picsa!

5AM | ⚶