To: Remington

- Én hiszek neked – jelentem ki határozottan, tartva tőle, hogy talán túlgondolja a témát. Nem benne kételkedek, hanem abban, amit ittunk, és amivel alapozott. Értelmes, jó, megbízható embernek ismertem meg, de ez még nem jelenti azt, hogy nincs bennem egy adott mennyiségű félelem; túl sokszor estem már pofára, és nehéz elhinni, hogy vannak olyanok, akik tényleg lelkesedve adják el a lelküket az Ördögnek, hogy együtt dolgozhassanak vele… ez esetben velem, nem pedig a szájukat húzzák, vagy „átgondolják”. Előítéletes balfasz egy világ ez, én pedig ehhez szoktam.
Az "erőszakoskodás" hallatán ciccentek egyet, s felvont szemöldökkel lesek oldalvást rá olyan arckifejezéssel, mintha azt mondta volna, hogy a következő sarkon egy lila póniló vár rá tökhintóval.  
- Ne baszogasd azt a kanapét, tudod milyen jó munkát végez? – Hörrenek. Vigyorogva billentem hátra a fejemet és szívok egy nagyot a frissnek aligha nevezhető, szmogos levegőből. Kész komédia, amit művelünk, de az elmúlt hetek tekintetében még így is ez a legemberibb módon lefolytatott kommunikációm valakivel. – Fogunk neked egy taxit, ne pörögj már rajta. Kiérünk a főútra és belöklek egybe… - ha ezekben a picsányi mellékutcákban nem is jár öt percenként egy sárga négykerekű, szinte biztos, hogy a kései órák ellenére még mindig zsúfolt utakon ötöt letudnánk inteni egyszerre. Még válogathat is.
- Kezdünk olyanok lenni, mint egy vén házaspár... Jó lesz ez – érzem. A többiekkel is ugyan ez a családias, zsörtölődve civakodás megy közöttünk, ami nagy általánosságban segít tompítani a komolyabb viták súlyán is. Megtanultuk lazábban kezelni a bajt.
- És mondotta volt, majd nem látták többet... – lesek le rá kíváncsian – tudod milyen sokszor mondtam én is ezt? Úgy ismerem Manhattan és Brooklyn utcáit, mint a tenyeremet, de vannak homályos emlékeim egy-egy konténerek és kukák között töltött éjszakáról még fiatalabb koromból, amikor úgy jöttek éjjelek évadján zseblámpákkal, szó szerint kikukázni a mocsokból - azokhoz az időkhöz mérten egészen szent életű lettem, de még most is tudom hozni ezt a szintet, amit én egyszerűen csak „kritikán alulinak” nevezek.  
- Csak basztatlak – ütöm hozzá a karomat az övének, taszítva ezzel egyet rajta. – Úgy ismertél meg, mint akivel virágnyelven kellene kommunikálni? Mert akkor itt helyben leszopom magam – mutatok a föld irányába kérdő tekintettel.
– Jól van, nem kell legyezgetni… megárt az egónak – ezen a ponton jóformán megkerüli a fejemet a vigyorom. Kezd beütni az eddig szürcsölgetett pia, és nem ez a levegő lesz az, aminek hála pöpecül kiszáll a fejemből az alkoholittas mámor.
- Erről majd Troy-jal tolunk egy újratervezést. Neki bőven vannak olyan agymenései, amik kiterjednek a színpadképre is, hogy ne csak egyszerű bőrcuccos, kifestett bohócok legyünk… - ha valaki, akkor ő képes lesz nekünk valami faszát vizionálni azon túl, hogy éppen kirántunk valamit a szekrényből, hogy mégse egy szál pöcsben rázzuk a fejünket meg az öklünket emberek tömkelege előtt.
- Mióta zenélünk, egyszer se gondoltunk még arra, hogy esetleg egy idő után átruháznánk másvalakire a szövegírást vagy a zeneszerzést. Bár az is igaz, hogy nem is voltunk olyan helyzetben, hogy ezen gondolkodni kelljen. Annyira adott és nyilvánvaló, hogy ha már ezzel foglalkoztunk egyetemi szinten is, és eddig is megküzdöttünk a dologgal, akkor a jövőben is folytatni fogjuk ugyan így. Vannak ezirányú ambícióink… - hogy a viharba ne lenne? - Nyilván mindig jól jön, ha van olyan valaki, aki „lektorálja” a dolgokat, aki szakavatott ebben a témában, az esetleges nyelvi helytelenségeket rendbe teszi, esetleg jobban tudja, hogy egy dalnak, hogy kellene kinéznie, milyen felépítése kell legyen, melyik sorok rímeljenek meg fasz tudja… lehet kell majd egy-két számnak egy kis update is, mielőtt kikerül a nagy nyilvánosság elé, de a tanultak alapján, meg ami adja magát, nem hinném, hogy sok probléma van velük - vannak veleszületett kompetenciáink… nem csak hangszeren megtanulni volt könnyű mindahányunknak, de a szövegírás, a zenék megkomponálása is magával értetődő, természetes és kisujjból kirázós „képességünkké” vált. Ezért is működünk olyan jól együtt.
- Kell majd egy-két pofon és pofára esés, hogy visszavegyünk mi is az arcunkból és rájöjjünk, hogy a dolgok néha nem úgy vannak, nem úgy mennek, vagy nem az a jó, ahogy mi akarjuk. Ha úgy látod, hogy most a saját kárunkon kell tanuljunk, de úgy, hogy az nem vet vissza bennünket, akkor nyugodtan… majd lesunyjuk a fejünket amikor mutogatsz, hogy „én megmondtam!” – Az a baj, hogy mindannyian tudunk meggondolatlan és elhamarkodott döntéseket hozni. Olyanokat, amik az adott pillanatban jó ötletnek és jó lehetőségnek tűnnek, de egy kibaszott nagy faszság, ami az idő előrehaladtával egyre bizonyosabbá válik. Akkor meg már csak büszkeségből se hagyjuk annyiban, hátha lehet még belőle valami. Na ez az, amiben még rengeteget kell fejlődnünk.
- Itt bőven kapsz majd őszinteséget és egyéniségeket is… a kihívásokról nem is beszélve – mert minket nem csak csapatként kell majd irányba állítani és menedzselni bennünket, de egyénekként is. Nem is tudom, hogy melyikünk a legnehezebb személyiség, de biztos vagyok benne, hogy a legszelídebb tag is kitesz három lázadó tinédzsert.
Horkantásomat vigyor követi.
- Gyászul, és az a kemény, hogy semmi okom nincs, hogy ír érezzek. A múltat már… ezer meg egy éve le kellett volna zárnom, fel kellett volna nőjek ahhoz, hogy viseljem és elfogadjam, hogy nekem ez jutott, ezzel kell együtt élnem. Tudom jól, hogy hol van a hiba, látom, hogy mit csinálok rosszul, hogy mi hátráltat vagy gátol meg abban, hogy nekem is kisüssön végre a Nap. De baszd meg, mégse tudok változtatni, mert valami mindig visszavet fejben vagy lélekben, vagy külső hatásként… – vonom meg a vállamat. Belemehetnénk itt nagy filozófiai kérdésekbe meg az élet még nagyobb dolgaiba, de felesleges. Nem hiszem, hogy két félrészeg fogja megváltani a világot. – De te legalább már tudod, hogy mi van emögött – bökök magam felé. Sokan azt gondolják még ma is, hogy a marcona külső, a sötét ruhák, az agyontetovált test mögött csak divatbéli faszságok vannak. Mert a rockerek feketét és bőrt hordanak, az tolsó négyzetmilliméterüket is kivarratják, ékszereket lőnek… meg mást is. De valójában, amit az emberek látnak rajtam, tényleg az van belül is: sötét magányosság, kilátástalanság, zavarodottság… mindezt megspékelve a nagymennyiségű művészlélekkel. Szar ügy.
- A fényt? – Vonom fel a szemöldökömet és a kezdeti komorságot egy halk nevetés váltja fel, amit az utcafront felől érkező zajok már-már teljesen elnyomnak. – Kösz a jókívánságokat, Remington – és ezt a lehető legkomolyabban mondom, hiába, hogy így is érzek magamban egy jó adag zavarodottságot, amiért ilyen rövid idejű ismertség ellenére beengedtem őt a lelkem legsötétebb bugyraiba. Nem szokásom…
- Rémlik, hogy az imént mondtam, hogy nem látom a jövőmet? Hogy parázzak rá valamire, ami… nincs? Viszont az, hogy meg akarjak felelni a társadalmi elvárásoknak, kizárt. Ha így lenne, vállalnám az eredeti hajszínemet és ecset hajat vágatnék, igazodnék a huszonegyedik század öltözködési stílusához vagy kibaszottul zokon venném, ha valaki számon kérné rajtam, hogy miért nem járok gyúrni, miért nem figyelek oda magamra – és ez csak a külsőség része. – Ja, az emberi kapcsolatokról nem is beszélve! Huszonhét éves koromra még nincs asszony? Nincs minimum két gyerek? Saját autó és ház? Nem, Remy… engem kurvára nem érdekel az az elbaszott társadalom, amiben élünk, ahol elvárások vannak, mindenkinek meg kell felelni… ahol nem lehet hibás a fogsorod, ha túl sovány vagy akkor bulémiás vagy anorexiás vagy, ha van rajtad plusz kiló akkor zabálsz és nem sportolsz eleget. Mi pasik növeszthetünk hordó belet, de elvárjuk, hogy az asszonyaink szupermodellek legyenek. Jól fizető munka? Egyetemi végzettség? Minimum! Az én megfelelési kényszerem kizárólagosan saját magamra vonatkozik… magamnak akarok megfelelni, és csak arra gyúrok, hogy minden nap tükörbe tudjak nézni, mert tudom, hogy: nem öltem embert, nem tettem tönkre más életét, nem szegtem meg a törvényt, keményen dolgozok és úgy jutok anyagi javakhoz… - félreértés ne essék, nekem is vannak bűneim. Olyanok, amelyekre nem vagyok büszke és normális esetben, hű hívőként el kellene járnom templomba, hogy meggyónjam őket. De egyelőre nem hiszek abban, hogy van egy olyan felsőbb hatalom, egy Istenség, aki némi szipogós jajongás után megbocsájt nekünk. Lehet ez a hit, de attól még az a család, akitől elvettük egy szerettét, az az autós, akinek figyelmetlenségből meghúztuk a kocsiját majd elhajtottunk egy otthagyott üzenet nélkül, még kurvára nem lesz boldog. Ők nem fognak megbocsájtani.  
Eddigi kemény vagy szigorú vonású mosolyaimat egy szelídebb, kedvesebb váltja fel.
- Remington, ha valaki, akkor te megérdemled, hogy csak azzal foglalkozz, amit szeretsz és ismerve a munkamorálodat, emberségedet, el is fogod érni. Előbb, mint utóbb – szeretném őt megnyugtatni, hogy tényleg így is lesz, de nem látok a jövőbe. Bár megtehetném, már csak azért is, hogy elmondjam neki: jó úton halad. Ha valakitől, hát tőle soha nem sajnálnám az igazi boldogságot és a céljainak megvalósulását.
- A fehér kerítést ne hagyd ki! Az is a nagybetűs amerikai álom része, nem? – Próbálok kis humort csalni a témába, hiába, hogy még így is van egy furcsa keserűség abban, amit és ahogy mondja. Látszik a vonásain, hogy komolyan vágyik arra a bizonyos „nagybetűs” családi életre, de tudja jól, hogy az, ahova tart a karrierje, koránt sem biztos, hogy megengedhet magának ilyen képzelgéseket. Nagyon kevesen vannak, akik feláldoznák az álmaikat, vagy képesek összeegyeztetni egy zenész vagy menedzser életvitelével a sajátjukat. És nyilván ilyenkor kacsint be a mocsadék sors is, és olyan embert találunk magunknak, aki elvárja, hogy lemondjunk a karrierünkről.
- Tessék… - legyintek a sorban parkoló taxik felé. – Választhatsz is…

To: Remington

Majdhogy’ még én kérek bocsánatot feltartott kezekkel, amiért egyáltalán megfordult a fejemben az, hogy csak az a néhány rekeszre való sör beszélt belőle.
- Jól van – vágom rá félvállról, mintha nem okozna egy pillanatnyi aggodalmat se... de ha így lenne, rá se kérdeztem volna. – Csak biztosra akartam menni. Nem tudhatom, hogy mennyi piát vesz be a gyomrod úgy, hogy még teljes józanságodban tudsz döntéseket hozni. Ráadásul olyanokat, amikben én is szerepelek – nem sokan terveznek velem hosszú távon. Emberileg azért, munka téren pedig amazért… valakinek túl mocskos a természetem; főleg a felvágott nyelvem az, ami hazavágja a kezdeti lelkesedést, míg más a faragatlanságomat vagy az évek alatt tökélyére fejlesztett „szarok én magára!” stílust sérelmezi. Nem mondom, jogosan. Ami pedig a zeneiséget illeti, legtöbben a csiszolatlan, még alakítható kis gyémántocskákat keresik, hogy legyen kire rágyúrni egy általuk kedvelt stílust, én meg inkább vagyok egy nagy gumó formátlan szén, mint drágakő. Úgyhogy nem kellek. Mások szimplán nem szívlelik, hogy túl határozott véleménnyel vagyok, ha a zenémről van szó, - vagy az élet dolgairól - önös érdekek hajtanak és tipikus megfelelője vagyok a „hiába ordít a szél, a szikla nem hajlik meg előtte” közmondásnak. Nehéz velem együtt dolgozni és nem is tagadom, de nem lehetetlen. Csak egy nyelvet kell beszéljünk.
Felvont szemöldökkel lesek le rá, és egy apró sóhajjal kifújom a levegőt.
- Nem mondtad, azért kérdezem.
Queens hallatán, bár mindenre fel vagyok már készülve, mégis kis híján felakad a szemem.
– Azt a kurva! – Szakad ki belőlem és ebben a percben elillan minden abbéli figyelmességem, hogy jó fej leszek és hazáig terelgetem őt, ha kell egész Manhattanen keresztül. Jó fej vagyok, de ennyire azért nem... na aztán mégis van néhány csodája a világnak, talán ez lesz a következő.
– Távolabbi helyet nem sikerült találnod? – Vagy találnom nekem, mikor Brooklyn Queenshez közelebb eső feléről átköltöztem Manhattanbe. De munkába járás terén még mindig ez a legkomfortosabb a tizenegynéhány perc sétákkal erre vagy amarra. Más kérdés, hogy az idő alatt cirka ötször akarják kiszedni a veséimet a gettós szakaszokon, de az már legyen az én bajom.
- Nem, nem szívesen. Ez nem az a környék, ahol egyedül hagynálak, szóval vagy fogunk egy taxit, vagy összehaverkodsz a kanapém gondolatával... Nem túl kényelmes – adott a két lehetőség, ami magában hordozza a korábbiakat, hogy bár nagyon lelkesen felajánlottam, hogy elkísérem egy darabon, de lássuk be… se a pasija nem vagyok – mindkettőnk szerencséjére – se az anyja. Ráadásul nem tartozok még felelősséggel se érte, ő akart inni és ivott is, amennyi jól esett neki. Hát evvan’...
- Nem csapni való? – Vigyorgok egy ciccentéssel. – Olyan „a szarnál egy fokkal azért jobb”, mi? Amúgy minden – vágom rá végül határozottan. – Jó, nem minden, a jelmeztervezés vagy mi a szar, amit mondasz – mutogatok magam előtt a levegőben – az hidegen hagy. Troynak vannak furcsa víziói, hogy melyik számhoz mi illene, vagy ő milyen videót csinálna hozzájuk, de ebbe eddig nem igazán mentünk bele, mert minek? Örülünk, ha van fix színpadunk – aztán ha eljön a maga ideje, talán még előkerülhetnek azok a Troy-féle képzelgések. - A dalok javát én írtam. A szöveg- és a zene is inkább hozzám köthető, de azok felett Drake-kel szoktunk együtt izzadni. Szóval a zeneszerzés és a dalszövegírás a mi terepünk – mondanám, hogy sok terhet levenne a vállamról, ha lenne valaki, aki kifejezetten ezzel foglalkozik, de szeretem, ha a saját gondolatainkat énekelhetem meg.
A „saját faszságokra” elvigyorodok.  
– Nem, az nem fog menni. De meghallgatunk mindent, csakhogy ne úgy tűnjön, hogy öt paraszt vagyunk, akik egyedül a saját véleményükre adnak, és mennek a fejük után - tudunk kompromisszumokat kötni és mások meglátásait is fontosnak tartjuk, ha nem orbitális faszságokat találnak ki. - Én a helyedben ezen nem aggódnék – kezdek bele, és a cigis dobozt felé tartva kínálom meg őt. Ha vesz egyet, ha nem, én rágyújtok. – A rákényszerítés és ráerőltetés nem játszik. Ezek úgy fogják megmondani neked a véleményüket minden különösebb szégyenérzet vagy finomkodás nélkül, hogy magadhoz nyúlsz a határozottságuk gyönyörétől. Ezt pedig becsüld meg, mert a mai világban és zeneiparban amekkora idomítható majmok vannak, ez tényleg kivételes. Bár te is tudod. Drake valamelyest megalkuvóbb, ő képes beáldozni „valamit valamiért” alapon... egy jó gitárszólóról szívesen lemond, ha jobb oda a dob, vagy kell, hogy a ritmus is domináljon egy kicsit, ne csak a szóló vigye el a bulit. De ez csak egy ostoba példa volt, ennél nagyobb volumenű dolgokról is szó lehet. De szerencsére nagyon kevés olyan eset volt eddig, hogy ezen görcsölnünk kellett volna – megalkuvás ide vagy oda, néha tudni kell engedni. Drake ehhez már felnőtt, többünknek viszont gyúrni kell még rá.
Egy pillanatra tényleg megfordul a fejemben, hogy nem válaszolok. Mert minek? Hogy neki is világossá váljon, hogy mekkora selejt vagyok, vagy, hogy az agymenéseim veszélyesebbek öt másikénál együttvéve? Túl sok infó lenne ez mára belőlem… és mégis adok még egy pofont a szarnak.
- Túlélni. Remy, sokáig abban se voltam biztos, hogy a huszonhetedik születésnapomat egyáltalán megélem – és ez a legszomorúbb az egészben, hogy jövőkép nélkül, totál nagy feketeséggel és űrrel a fejemben ezt illetően, csak lötyögök és létezek. – És tudod, annál szarabb érzés nincs a világon, minthogy nem tudod elképzelni, hogy hol tartasz majd X év múlva, mert egyszerűen semmi, de tényleg semmi elképzelésed vagy fantáziád nincs ahhoz, hogy egyáltalán „lásd” magad. És ezt ne úgy képzeld el, hogy nem tudom eldönteni, hogy mihez kezdjek magammal. Hanem tényleg… sötétség. Mint azoknak, akik nem tudnak vagy nem szoktak álmodni, vagy nincs semmiféle emlékük az addigi életükről. Nem emlékeznek a halott szeretteik arcára, hangjára – próbálom olyan dolgokhoz hasonlítani az érzést, amiről neki is lehet fogalma. – És vagy elfogadod, hogy nincs más, mint sodródni az árral, "majd lesz valahogy", vagy mindennap pánikolsz, mert fingod nincs, hogy mi a fasz fog veled történni. Nem véletlen, hogyha kérdezik, hova képzelem el magam öt vagy tíz év múlva, nem mondok semmit, vagy csak határozottan passzolom. Vágyaim, reményeim nyilván vannak, szerintem neked se mondok újat azzal, hogy színpadon akarok állni és azt is addig, amíg bele nem döglök. De amíg minden napomat az utolsónak érzem, addig se család, se más elképzelés, még hosszú távú kapcsolatban se gondolkozok. Mert az mi? És amúgy se vezet jóra. Amúgy meg – vonok vállat – egy éjszakás numerákból élek… az pont elég - hangom egy pillanatra elbizonytalanodik, hiszen mégis van az a bizonyos „egy”, aki többet jelent azoknál az egy éjszakáknál… - … és szimplán örülök annak, hogy tudok levegőt venni és nem fulladok bele egy-egy napomba. A kölyköket nem mellesleg nem nekem találták ki, ráadásul azt, amit művelek magammal, nem hiszem, hogy tovább kellene „örökítenem”. Ki tudja mennyire pusztítom vagy mennyit pusztítottam már el magamból a káros szenvedélyekkel – tartom fel a cigit. Az elmúlt egynéhány órája, mióta beszélünk, körülbelül a tizedik szálat pöfékelem. És ez csak a cigi.
- Én csak zenélni akarok. Énekelni és önmegvalósítani. Létezni, amíg lehetőségem van rá. Aztán majd, ha körvonalazódik, meg összességében egyenesbe jövök és eleget éltem már a színpadon is, akkor talán elgondolkozok a mélyebb dolgokon. De javíts ki, ha szarul látom – ez embere válogatja. Nincs két egyforma gondolkozás és meglátás ilyen téren, és efelől ő maga is megerősít azzal, hogy velem ellentétben ő nagy tervező.
- És akkor…? Te? Veled mi a helyzet?

To: Remington

- Őszintén? Nem is tudnálak elképzelni ilyen… tudod… - legyezgetem meg az arcom előtt a kezemet, utalva a szem elé lógó feketére vagy színesre festett hajszerkezetre, mert ugye „ha már emó akkor csináljuk rendesen”. – Hát nekem volt – jelentem ki szórakozottabban, mint az szükséges volna, és hasonló vigyorral pillantok a sörösüvegem mélyére is, felmérve, hogy mennyivel kell még beérjem a következő körig. Talán kezd már a fejembe szállni. – Persze határozottan állítottam, meg kardoskodtam, hogy ez nem az, aminek látszik, és különben is milyen szitokszó ez? Hagyjanak engem a picsába a faszságaikkal. De felnőtt fejjel, ha visszagondolok, meg amilyenek azok a képek, amivel Nancy szokott road show-t tartani odahaza a barátasszonyainak, hát, de!  Ez még nem glam volt, hanem ez – ismétlem meg a mozdulatot. Az, hogy valamelyest komikusan beszélek róla vagy úgy, mint aki lenézi ezt a zenei vagy divatbéli irányzatot, az egy dolog. Az meg egy másik, hogy saját magamat is ugyan úgy kritizálom vele, mint mindenki mást, hiszen én is egy voltam közülük. Így meg szabad, nem? Soha nem fogok megfeledkezni az életem azon szakaszáról, amikor még én is úgy néztem ki az összes világfájdalmas képemmel, ujjnyi vastag szemfestéssel, hosszúra növesztett és rongyosra tépett hajammal, picsámat is alig takaró nadrágokban, mint egy kibaszott idióta, aki kint felejtette magát az esőben.
- Ők mind jó zenét tolnak, toltak, tartsanak ma már bárhol is, nem tudom. Viszont tény, hogy engem se ők ihlettek – de ezt ő is tudja, hiszen szóba került már, honnan és kiktől merítek.
- Két kezem kevés lenne, hogy összeszámoljam őket – feszítem szét magam előtt az ujjaimat, gyermetegen nézve végig rajtuk – …de, ha mégis ki kell emelnem valakit… valakiket, az Bon Jovi, Mötley Crüe, és az Avenged Sevenfold. De nekik több koncertjükön is jelen voltam, ami valószínűleg sokat nyom a latban. Aztán meg, ha fél év múlva kérdezel, lehet megint mást mondanék. De jelenleg ők – biccentek. – Zenében meg nem, való életben viszont, és talán közhelyes, de az örökbefogadóim. „Anyám, apám”, ahogy az egészségesebbek mondanák – javítom ki magam. – Ez akár már összevonható lenne a példakép dologgal is, de tényleg kellett a tőlük kapott közeg, az általuk kínált lehetőségek zöme, hogy nekem is lehetőségem legyen egyáltalán ihletődni és inspirálódni. Magamtól nem biztos, hogy ment volna. Mindig ők voltak számomra a példa, a plusz energia és a felszabadultság, az ihlető idő – mondhatnék én bárkit igazi inspirációnak, Bon Jovit, Steven Tylert, Mercuryt, bárkit, de a legnagyobb énekesek, zenészek se tudtak annyit adni nekem az eddigi munkásságomban, mint ők ketten.
Határozottan, kicsit talán „kikérem magamnak” arckifejezéssel fújom ki a levegőt.
- Az elmúlt években azért dolgoztam ilyen kibaszott sokat, azért vállaltam több melót, húztam az igát, mint egy hülye, azért pörögtem, hogy vigyem valamire a zenei életben. Hogy legyen biztos talaj a lábam alatt, hogyha ez a kurva világ ellenem is fordul, akkor az összekuporgatott pénzből tudjak valahogy elindulni. Bármi áron. Nem azért, mert jó dolgomban nem tudnék mást csinálni, csak a bárpult mögött ácsorogni és azt bambulni, ahogy más issza a snapszot meg vedeli literszámra a sört. Nem vágyok ide. Soha nem vágytam és lehetetlen, hogy ehhez az életformához ragaszkodjak, vagy ne tudnék változtatni, lemondani erről. Hidd el nekem, ha valami beindul, és itt a legszebb ideje, hogy ez megtörténjen, már csak a tarkómat fogják látni ahogy kocogok kifele az ajtón. Arra – mutatom az irányt. - Többet nem is látnak – rajtam ez nem fog múlni, úgy hagyom magam mögött az eddigi életemet, mint a huzat. Túl régóta dédelgetem és kergetem már ezeket az álmokat ahhoz, hogy pont egy ilyen állás vagy életmód legyen az, ami visszatart majd tőle. Persze tudom jól, hogy lesznek nehézségeim, lesz, amikor utálni fogom és gyűlölni. De a hírnévnek ára van. Engem viszont csak az hajt, hogy végre valahára értelmet nyerjen a belefektetett energia és vele együtt az életem is.
- Nem akarod te tudni, hogy mennyi és milyen jellegű véleményem vagy gondolatom van még, amit nem mondtam el, vagy amit jobb, ha nem vállalok fel. De tudnám mondani naphosszat és innom se kell ennél többet hozzá – az viszont tagadhatatlanul elképeszt még engem is, hogy mennyi mindenen tudjuk átrágni magunkat együtt, hogy mennyi mindenben értünk egyet vagy épp ütközik a véleményünk úgy, hogy azt végezetül mégis épkézláb gondolatokkal tudjuk megbeszélni és megvitatni. Nem vagyunk egyformák, soha nem is leszünk, egyedüli kapcsolódási pontunk talán a zene és a munkatűrés. Viszont a különbözőségek és eltérések sokszor, talán a mi esetünkben is, erősítik egymást.
Nagyot nyelek, mikor visszakérdez, és bár számíthattam volna rá, mégis lever egy pillanatra a víz. Vontatott mozdulatokkal veszem elő a fém kis cigarettásdobozt, hogy még egy szálat kihúzzak belőle. Ajkaim közé helyezve csípek rá...
- Vannak olyan dolgok az életemben, amikre nem vagyok büszke… de hozzám tartoznak és viselnem kell őket – zárom rövidre, s ha szerencsém van, be fogja érni ennyivel. Úgyis elég nagy a pofám ahhoz, hogy magamtól regéljem majd el neki a dolgokat később.
Felé lesve gyújtom meg a szál végét, s csak az első egynéhány füstpamacsot követően folytatom a gondolatmenet rám eső részével.
- És nem hazudok, ez az én célom is. Tény, hogy ez keveseknek adatik meg és az is, hogy mindenki világmegváltó akar lenni a zenéjével, gyermeteg álmaival meg a nagyratörő terveivel, aztán sanszos, hogy csak pislákolunk néhány tucat rajongóval, mondván ez a szar se jött össze. Ez van. Majd meglátjuk. De a remény hal meg utoljára – hanyag vállvonásom flegma hozzáállásra utalhat, de felesleges már akkor rágörcsölni erre, amikor még éppen csak szóba jött a jövő meg a folytatás...addig még úgy is át kell verekedni magam Remington, és a saját lelkiismeretemen is.
- A közös munka érdekében én bármit bevallanék. Tisztellek már annyira, hogy az ilyen, amúgy tényleg lényegi kérdéseket elmondjam, hogy mérlegelhess, akarod ezt vagy szakadjak meg egyedül. Nagy fába vágod a fejszédet és túl nagy bukta lenne mindannyiunknak, ha ezen... bocs, nem tudom kit áltatok, ha rajtam menne el a dolog. Annyira gerinctelen gyökér meg én se vagyok, hogy átverjelek vagy elhitessem veled azt, hogy minden szép és jó, rózsaszín felhő meg csillámpóni, elég lökni egyet a rolleren és öröm lesz meg boldogság. Csak közben látványosan fulladok bele a szarba. Magamat meg sajnos elég jól ismerem, tudom, hogy ha odáig jutok... márpedig ide – kocogtatom meg a szívem helyét a mellkasomon – hogy lesz még ilyen. Biztos nem a mostani volt az utolsó mélypontom, és neked is tudnod kell, hogy mivel állsz szemben, mi a bajom, miért vagyok néha gatya. De ... – biccentek néhány apróbbat, mintha saját magamat próbálnám meg győzködni. – Igyekszek ura lenni a helyzetnek – ezt még én se hiszem el. Nem véletlenül kezdek bele némi magyarázkodásba, az mindig egyszerűbb. – Nyilván nem könnyű amikor a „belső hang” üvölt, hogy a fasza ki van, ideje lenne felejteni...megszűnni... vagy csak más szemléletet követni. De az utóbbi is elég kellemetlen volt, még mostanság is nyögöm az akkor történteket. Talán érik a visszatartó erő – ez viszont igaz. Arról nem is beszélve, hogy még most is, hogy ég a pofámon a bőr, és mekkorát csalódtam magamban a történtek miatt. Még egy ok, hogy elfelejtsem ezt a „kikapcsoló” módszert. De megígérni egyelőre mégse tudom.
- Fura hát! Zavarba ejtő, ha valaki bizalmat szavaz nekem, holott néha még én se bízok magamban. De ez meg legyen az én problémám. Nagyon hálás vagyok. Ezért is... – és biztos vagyok benne, legalábbis szeretnék biztos lenni, hogy millió olyan dolog lesz még, ami miatt hálás lehetek majd neki. És én nem leszek rest kamatostól visszaadni neki mindent. – Nem akarok lehetőséget teremteni arra, hogy meginogj. Nem garantálom, hogy nem lesznek meredek szituk, vagy hajmeresztő faszságaim, amik bicskanyitogatóak lesznek vagy a halál faszára kívánsz miattuk, mert… nem akarom megígérni amíg tudom, hogy nem vagyok mindig száz százalékban beszámítható vagy nem tudom megtartani az ígéreteimet. De talán végre egy olyan időszámítás kezdődik, amikor kétszer is meggondolom, hogy mit csinálok és hogy azt miért csinálom? – Mert ebben viszont szentül hiszek.
- Nem, ezt már soha nem fogom kiverni a fejemből – nevetek fel, miközben a hamutartóba pöccintem a felesleges pernyét.
- Jól van Remy... – paskolom meg a vállát, de a vigyor az végig a képemen marad. – Talán majd egyszer elhiszem, de remélem nem fog sor kerülni a demonstrálásra – igaza van, mint az ismeretes, sokszor a legjámborabbnak tűnő emberek a legdühösebbek, ők osztják a legnagyobb pofonokat vagy adnak életre szóló leckét a másiknak. Nem biztos, hogy ezek tudatában meg szeretném várni, míg elgurul a gyógyszere. Az, hogy néha engem kap el a harctéri ideg, az megszokott és nem meglepő. De, hogy őt?!
Felvont szemöldökkel figyelem az arcát, míg ismerteti a korábbi haveri kört, és végezetül belém is fojtja a szót, amit egy halk dünnyögéssel nyugtázok.
- Ez lett volna a következő kérdésem, hogy kell-e utólag még beszélgetnünk bármiről is, mert Johnny haverod és ez a pár üvegecske sör szép, de igencsak hihetetlen gondolatokat és téveszméket ültetett el a fejedbe? Vagy, tényleg hihetek a kimondott szónak? – Teszem fel a találós kérdést mielőtt felhajtanám az enyém maradékát, majd egy sóhajjal elnyom a csikket a tálban. – Majd visszatérünk rá, ha eljön az ideje. Mit mondtál, hol is laksz? – Nem emlékszek, hogy mondta volna. – Elkísérlek legalább egy darabon. Nem hiányzik, hogy a jövendőbeli menedzseremet is el kelljen földelnem… a cechet én állom – kocogtatom meg a pult lapját, mikor a barista elénk lép, ő pedig tudomásul véve feljegyzi a szokásos kis naplóba, ami alapján a hóvégi levonások megtörténnek.
- Na! Szedd magad, lassan kelni kell – noszogatom.

To: Remington

- Tehát – köszörülöm meg a torkomat, miközben fitymáló grimasszal pillantok felé – értelmezzem úgy, hogy ez a japán zene meg anime rajongás is olyan, mint az „emós” korszak? Mindenkinek át kell rajta esnie egyszer? – Nem tagadom, nekem is volt olyan időszakom és korszakom, amikor sokkalta húzott a magukat emósoknak nevezők felé az öltözködési stílusom, mint a tényleges rockerek felé, hiába, hogy közben igyekeztem a zenémet óvni tőle és azoktól, akik ujjal mutogattak, hogy márpedig ez „emó”. Kellett néhány hónap, majdhogy év, mire kinőttem a rongyosra tépett, arcomat majdhogy teljesen eltakaró frizurákat, vagy az olyan jellegű sminkelési szokást, a vastag szemceruzáról nem is beszélve, amitől úgy néztem ki, mintha pofával belefejeltem volna a koromba. A sminknek, a festésnek a mai napig van még létjogosultsága, de ez már sokkal inkább a közönségnek szól, a produkció és a zenei ízlésnek a része, minthogy irányultság lenne.
- Akkor rólam ne is beszéljünk – legyintek. Azt hiszem pont olyannak tűnök, aki a háta közepére nem kívánja a színeshajú, cukifiú keleti fazonok zenéit, de ez még nem jelenti azt, hogy kifejezetten negatív véleménnyel lennék róluk. Ha valami jó, akkor jó, tök mindegy, hogy az milyen nemzetnek a sajátja. – Csak veled ellentétben én nem követek mindenkit és akárkit. Nyilván ettől se tudom teljes mértékben elzárni magam, talán nem is akarom, mert akik kitt megfordulnak, azok estéről estére a zenei palettának a legjavát felsorakoztatják… óhatatlan, hogy ne halljak bizonyos dolgokat, akár olyanokat is, amit nem akartam. Vannak itt a metal, rock koncerteken kívül jazz, r&b, rap, trap, pop összejövetelek is. És ahogy mondod, néha még engem is meglep, hogy honnan vagy kiktől szerzek én is még plusz ihletet, mikor már azt gondolnám, hogy nem tudok újat felmutatni. De nem titok, hogy van egy-két olyan dalom talonba, megírt vagy még meg nem írt, épp csak ötlet szintjén állok velük, ahol még egy kisebb szimfonikus zenekarnak is bőven van hely – majd, ha már „nagyban játszunk”. De mindent a maga idejében. Annyi biztos, hogy az ilyen ötletek sem itt születnek eme szent helyen.
Drámai, egészen hosszan elnyújtott sóhaj szakad fel belőlem, mikor sikerül egy számomra is lényegi részt kiragadni a mondandójából. Azon kívül hol érdekelnek engem annyira mások kölykei – ki másé, mikor nekem nincs és jobb is, ha nem lesz soha? – hogy azokkal foglalkozzak hosszú perceken át, vagy a szülők helyes, esetleg helytelen nevelési szokásaival? Ki vagyok én, hogy hozzá nem értőként akarjam megváltani magasztos gondolatokkal a világot, vagy kritizálni azokat, akik próbálnak túlélni ebben a társadalomban? Tipikus esete annak, hogy „mutasd akkor, hogy te hogyan csinálnád?!” Én?! Sehogy! Képtelen lennék életben tartani és felnevelni egy gyereket úgy, hogy a magam életét is kibaszott nehezen tudom csak menedzselni. Hiába, hogy látom az emberiség hiányosságait és egyfajta elvi bíraként mondok ítéletet sokuk felett, ez még nem jelenti azt, hogy ha meg is van a véleményem és talán bizonyos értelemben véve még jó hozzáállásom is lenne a helyes neveléshez, hogy képes lennék rá. Arról nem beszélve, hogy nem is szeretem a kölyköket… legalábbis amíg csendben vannak és nem az enyémek, nincs velük bajom. Az pedig hatalmas szabadságérzetet ad, hogy nem tartozok senkiért felelősséggel.  
- Az! Túlterhelt agy… és ha engem kérdezel, pont ezzel van a baj, hogy annyi hatás ér már bennünket ebben a hektikus világban – használom Remington szófordulatát - hogy a saját agyunkat hajszoljuk az őrületbe és tesszük tönkre az utódaink életét is vele. Nemhogy abba fektetnénk energiát, amink már van, a párkapcsolatokba, a családba, a munkába, a hobbinkba, inkább újabb őrültségeket találunk ki. Idő előtt kiégünk, és amikor egymást követi a sok szar, legyen szó egészségről, balszerencséről, kínlódásról, amin pl. mi is keresztül megyünk a srácokkal, inkább keresünk még valami pluszt, amibe kapaszkodhatunk, mondván „kössük le magunkat” „nem elég, ami van”. Tudom, mert én is ilyen vagyok… sőt, én vagyok a legjobb példa erre: keressünk még melót, mert abból a háromból nem jön össze annyi lé, amennyire szükség lenne… vagy legalább nem a magam szar életével kell foglalkoznom, hanem mindenki másét hallgatom a pult mögött. „Nem egyedül vagyok defektes.” Vagy zenéljünk még egy csapatban, nem elég az, ami van, hátha onnan is csurran cseppen valami, ami majd a másikban is kapóra jön. És mire észreveszem, akkor már annyi szar van idebent – kocogtatom meg a halántékomat némi elkeseredéssel – hogy egyszerűen kiakad. Mintha jönne a kék halál és tényleg leállna. Nem képes befogadni, megemészteni, újra tervezni, vagy csak gondolkozni… az is csoda, hogy mostanra sikerült gatyába ráznom magam, és most itt tudunk beszélni – ő nem tudja, nem kötöttem egyiküknek se az orrára, de volt egy kőkemény hetem az év fordulóján, ami után szent meggyőződésem, hogy csak a csodának köszönhetem, hogy még mindig itt vagyok, élek és lélegzek, vagy nem borultam el teljesen. - Viszont hozzáteszem, hogy az én esetemben nincs is szó arról a sok szarról, amit mondasz… Engem nem a családom baszott el a félreneveléssel. Nálam mindig voltak határok, amit Nancyék meghúztak és amiket én is igyekeztem követni és tartani is. Nem érdekelnek az elvárások, soha nem akartam megfelelni senkinek, az én életem nem az ilyen úri huncutságokkal formálódott… mégis, olyan kiemelkedő tehetségem van ahhoz, hogy elkúrjam az életemet, hogy ezek ellenére is megtettem. És biztos vagyok benne, hogy ha lenne egy „újrakezdő” kártyám, akkor is ugyan ezt csinálnám - mert ilyen vagyok. Selejtes, defektes, nehéz természetű tele hibával, végtelenül nagy egóval és büszkeséggel, ami nem engedi, hogy segítséget kérjek, ha baj van. Ráadásul még függő is, ami időről időre lidércként kíván uralkodni rajtam. Szar ügy.  
- Nehéz olyat találni, aki tényleg ért a dolgához, vagy az emberekhez. Lehet, hogy az elméletet nagyon jól ismeri, de nem ért az egyszerű „pórnép” nyelvén. De nem hazudok, az, hogy itt vagy, nekem messze inkább felér egy életviteli terápiával, mint azok az órák, amiket egy hozzáértő társaságában töltöttem el.
- Ugyan ezt, vagy még többet – bólintok. Ha valakinek „csak” alap diplomája van, egészen biztos, hogy a gyerekétől minimum doktorit vár. – A zene, a művészet viszont mindig valahol a rossz és a jó megítélés határán fog billegni. Vagy túl sokat gondolnak- és látnak mögé és elvárás lesz, hogy a kölykük próbálja meg a sikereket hajszolni mert nagy pénzeket lehet megmozgatni vele, hátha szupersztár lesz valakiből, vagy lenézik, mert a „kis művészkék”… a „zenélgetés”, a „festegetés” és társai. Egészséges középutat én még nem láttam.
Megrázom a fejem.
- Az én életemben egyelőre csak arra kell fókuszálni, hogy elkerüljem az igazságszolgáltatás legkisebb halait is… - nekem is komolyan meggyűlhet még a bajom ezzel, ezért is ver le a víz azonnal, hogy komolyabb figyelmet szentelünk neki.
- Terveim, céljaim vannak, Remington. Tudom, a legtöbb énekes és zenész is ezt mondaná, de nekem tényleg célom az, hogy korosztályokat, kultúrákat, embereket kössek össze… hogy bebizonyítsam, az is szeretheti a zenénket és válthat jegyet a koncertjeinkre, aki amúgy nem tartja magát vérbeli rockernek. Mert miért is kellene, hogy valaki az legyen, ha csak jó zenét akar hallgatni és egy jót szórakozni több száz, ezer másikkal? Jó lenne, ha többet látnának bennünk, mint egy újabb tucat csapatot, srácokat, akik összeálltak zenélgetni és bulizni egy kicsit, a stílus nevében pedig feketébe öltöznek, bőrbe csomagolják magukat szegecsekkel meg láncokkal, acélbetétesben van a lábuk, hogy keményebbnek tűnjenek vagy olyannak, mint a „nagyok”. Nem olcsó koppintás akarok lenni. Bízok magunkban, a zenénkben, a szövegekben annyira, hogy tudjam, ebből jó, valami egészen nagy is lehet… csak jussunk el addig… - ez még buzdító vagy győzelmi beszédnek is elmenne.
- A lelki kérdésekkel nem lesz probléma… - vonok vállat. - Drake és Troy megingathatatlanok. Sziklaszilárd mindkettő, lelkileg és mentálisan is. Kis füvezés talán nem a világ, az is csak elvétve. Azon kívül kevés káros szenvedélyük van, a cigi, pia, energiaital… de nem hajlamosak a túlkapásra. Jó hátterük van, mindig volt ki segítsen nekik, ha szükség volt rá. Nekem viszont vannak problémáim - szégyellem, de nem titkolom, csak épp soha nem esett szó róla. – Úgyhogy, ha gondoltad volna vagy sem, de ilyen téren talán én leszek a leggyengébb láncszem, vagy a legnagyobb falat, attól függ, honnan nézzük. Hogyha tényleg belevágunk bármibe is, nem akarom, hogy hidegzuhanyként érjen, de drogfogyasztó vagyok – és ezt igyekszek úgy mondani, hogy rajta kívül ne hallja más. Nem kell már előre hírverést csinálni belőle. - Vannak jó időszakok, inkább több, mint kevesebb, de annál rosszabbak is – talán meglepő lehet számára ez az infó, esetleg visszatartó és elborzasztó erő is, ha esetleg nem esett volna még le neki, hogy nem mindig vagyok tökéletesen százas. Az okok viszont szomorúbbak annál, minthogy azt gondolja valaki, hogy én is csak hobbiból szoktam rá, mert kötelez.
– Soha nem állok neki puszta szórakozásból… ezért is mondtam, hogy ha tele van már az agyam és nem vagyok képes elkülöníteni a jót a rossztól, akkor jön a kék halál. Ez az én kék halálom. Van, hogy pár hónaponként, fél évente vagy évente történik. De ezért van Drake és Troy, hogy ők kordában tartsák a… „démonjaimat”… - forgatom a szemeimet. - Szar erről beszélni, meg bevallani a gyengeségeimet, de egyenes akarok lenni veled és még így, mindennek a kezdetén tisztázni a legnagyobb kérdéseket, problémákat. Nem akarom, hogy olyanba kezdj, ami túl nagy teher lenne vagy erkölcsi szempontból helytelen a számodra – egyenes ember vagyok. Ha valami, akkor ez mindig is az erényeim közé fog tartozni.
- Bőven megtölthettek és halkan megjegyzem, hogy még a lehetőség is több, mert könnyebb egy ilyen műfajt betenni bárhova, mint egy metált vagy rockot a populárisabb slágereket játszó előadók közé - valószínűleg nem véletlenül vannak külön rock fesztiválok.
- Náluk nagyobb támaszra nincs szükségem. Ha ezek után bennem nem is bíznál meg, ők biztosításul szolgálhatnak.
- Hogy mi? Zenei messiás? – Vonom fel a szemöldökömet, és bár magamban jót szórakozok azon, hogy látszólag kezdi nyakon vágni az alkoholmennyiség, a szám széle mégis lefelé biggyed. Talán jókor dobtam be a saját függőségem témáját is; vagy nem fog rá emlékezni másnap, bár annyit talán nem ivott, vagy könnyedebben fogja venni, mint normális esetben.
- Vicces nem? – Vigyorgok a sörösüvegre. – Van egy bandád, van egy hosszú évekre visszatekintő zenei múltad, tudod, hogy mit akarsz, hogy hova akarsz eljutni…hirdeted az igét, hogy mit akarsz adni a zenéddel, jó vagy benne, már-már különleges a mai világban, de közben te magad vagy az, aki leginkább hátráltathatod magatokat – sóhajtva tolom el magamtól az üveget, majd az övét is előle. – Te nem csak ezeket a söröket ittad ma, igaz?  

To: Remington

- Nem, tényleg nem az – ingatom a fejemet egyetértő mosollyal. Idővel majd rájön ő is, hogy rémesen önpusztító életet élek, és nem csak munkamorál tekintetében, bár, ha csak ez lenne, már önmagában is sok lenne, hiszen se a pihenésre, se az evésre nem fordítok elegendő időt mellette. Napközben – közel három órán át tartó feltámadást követően - és éjszaka aktív energiacsúcsoktól pörgök, mint egy kibaszott búgócsiga, bezzeg, ha egyszer ágynak esek, kirugdalni is alig lehet belőle. Nem véletlen, hogy addig hajtom magam, ameddig lehetőségem van rá, amíg azt nem mondja a testem, hogy „jól van apám, most már aztán elég!”. És akkor nem beszéltünk még egyes káros szenvedélyemről. – Viszont valamiből élni kell – vonok vállat, a sörös üveg alját pedig a pult lapjához koccintom, ahogy néhány vízcseppet kergetek rajta. - És az a mai világban, főleg egy magamfajtának nem mindig megy egyszerűen - majd egyszer az lesz. Egyszerű. Addig meg csak reménykedhetek, hogy idővel majd büszke leszek arra, hogy X évesen elértem a céljaimat és megérte az a rengeteg bele fektetett meló. De azt tényleg meg is kell érni.
- Erőltetett? – Ráncolom az orromat. – Szar, és nem te, hanem a műfaj válik nevetség tárgyává. Akkor jönne egyenesbe ez a világ, ha az énekesek… énekesek – nyomom meg apró kis mosollyal - tisztában lennének azzal, hogy mit engedhetnek meg maguknak, mihez van hangjuk és tehetségük, vagy mihez nincs. Én tudom, hogy az enyém a saját műfajomban tökéletesen megállja a helyét - jellegzetes, egyedi, nem tucat - De mivel soha nem akartam például operaénekes lenni, ha már ez volt a példa, ezért soha a büdös életben nem állnék neki operaáriát énekelni vagy bármi mást egy „magasztosabb” műfajban. Meghagyom a hozzáértőknek – énekes és énekes között is van különbség, mint ahogy zenész és zenész között is. Lehetsz például bármekkora gitárvirtuóz a világ legnagyobb rockbandájában, egy klasszikus gitárosok mesterművében talán nem fogod úgy megállni a helyedet, ahogy azt ők tennék. – Egy biztos, hogy kurva isten, hogy soha nem adnám lejjebb a saját színvonalunkat a „haladó világ” igénye miatt. Amúgy meg… - kocogtatom meg a pultot. – Nézzük meg azt, hogy kik is alakítják a zenei ízlést? A kislányok és a kisfiúk, a divat, a hosszú combok és amiről már beszéltünk, hogy legyen kit nézni. Itt van például a keletiek zenéjének őrülete is. A "cuki fiúk" – amivel megint csak nem tudok mit kezdeni. Nyilván leszólni nem fogom egyiket se, annál azért profibbnak és érettebbnek gondolom magam, de a személyes véleményem bőven megvan.
Jókora bólogatásokkal értek egyet vele.
- És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a modern világ modern gyerekei jóformán nem is szülői hozzáértés alatt nőnek fel. Talán a miénk volt az utolsó olyan generáció, amikor tényleg a szülők vagy a nagyszülők neveltetése és normái szerint nevelkedtünk… viszont azok, akik ma szülők, ők már pont abban a teljesítményalapú világban nevelik a gyerekeiket, amiben lehetetlenség a pénzen és más anyagi javakon kívül megadni nekik azt, amire szükség lenne. A kölyköt lepasszolják reggel bölcsődébe, óvodába vagy az iskolába, ők meg elmennek dolgozni és estig nem is látják egymást, akkor pedig maximum vacsora, a szülők megbeszélik a munkában történteket, már ha van olyan, hogy „szülők” és nem anya vagy apa neveli őket. Addig a gyerek játszik a szobájában vagy, ahogy mondtuk, beül a gép elé – furcsa érzés valakivel úgy társadalomkritikát megfogalmazni és arról beszélgetést folytatni, hogy voltaképp nem is ezért ültök egymás mellett, hanem valószínűséggel a zene lenne a ti mozgatórugótok. Mégis jó érzés, hogy van valaki, akivel mindenről és bármiről lehet értekezni anélkül, hogy az felszínessé vagy kényelmetlenné válna az esetleges vélemény- és háttérbeli különbségek miatt.
- Az. Durva, de saját magamon tapasztaltam és tudom, hogy igaz – ráadásul az örökbefogadott gyerekek hiába kapnak meg mindent, szeretetet és anyagi javakat, mindig számkivetettek lesznek. Ha nem is kezelik őket úgy, mert miért tennék, akkor saját magukat lehetetlenítik el a „teljes élet” érzésétől, hiszen mindig lesznek bennük kételyek, kérdések: kik ők, honnan jöttek, miért mondtak le róluk, milyen lehet az igazi szülőanyjuk, vajon mit szólna, ha találkoznának? Mindig lesz bennük… bennünk egy hiányérzet. Bennem ez mindig itt volt és bár nem vagyok benne biztos, hogy szívesen belenéznék a tulajdon anyám szemébe, de abban se, hogy nem állnék elé és tenném fel neki a kérdést, hogy: miért nem kellettem? Talán meg volt az oka. Na mármost, hogy eddig, a felnőtt korig, mikor már értelmes és egész életre kiható kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mennyi mindenen kell keresztül mennünk, mindazt nem kívánom senkinek.
Széles vigyorral horkantok egyet, majd megpaskolom a hátát.
- Bocs, nem rajtad röhögök… tényleg hihetetlen, eddig akárhány emberrel beszéltem és járt pszichodokihoz, én is jártam, teszem hozzá, főleg tinédzser koromban, bár most se ártana… mégis mind azt mondtuk, hogy „hülyébb az nálunk”. Ezért se akartam újból nekifutni ennek a körnek - de tudom jól azt is, hogy ha hamarosan nem vesz valaki mind mentálisan, mind pedig lelkileg kezelésbe, nagyon csúnya vége lesz a sztorimnak. – Hát nincs mit – nevetek fel, mert valahol kiérzem a hangjából, hogy a háta közepére nem kívánta a véleményemet, mert való igaz, ilyen tekintetben lehet én vagyok az utolsó, akitől hasonlót várna. De míg a többiek valószínűleg szeretetből és odaadásból noszogatják, én megteszem ezt szimplán emberként, nyersen. Olyan „ütni való”, de őszinte stílusban.
- Ügyvéd a faterja. De meg van hozzá az esze, még ha néha nem is úgy tűnik. Csak tartok tőle, hogy mutattunk neki egy irányt, tálcán kínáltunk egy jó lehetőséget ahol kiteljesedhetett volna, ő mégis a kötelezőt hajtja, mert azt várják el tőle és ő is úgy hiszi, hogy jobb benne, mert azt tanulta évekig. Az meg, hogy tud gitározni, csak egy szerzett kompetencia, ami hobbinak jó, de ennyi. Viszont nem vagyok én senkije, hogy neveljem vagy tényleg ráerőltessek valamit, ami szerintem testhezállóbb lenne neki, és néhány év múlva talán jobban járna a zenével, minthogy ki tudja, hogy milyen alakokat védjen? A zeneipar se könnyű, kibaszott kemény és lealjasító tud lenni, viszont még mindig több emberre tudna támaszkodni, mint akkor, ha meghurcolják majd abban a közegben, ahol az apja talán hasít. Jellemileg nem ügyvédnek való – jelentem ki határozottan.
Az a jó néhány sor, ami a zenénk, a stílusunk és a banda jelensége mellett szól, egyfajta kényelemmel és nyugalommal tölt el: Remington tudja, hogy mire van szükségünk és mit akarunk elérni.
- Ez lenne a cél… megkeresni, ha kell előkaparni valahonnan azt a réteget, akiknek ott kezdődött a zene és a műfaj szeretete, akiket most felsoroltál. Akiknek visszaadhatjuk néhány órácska zene és szórakozás erejéig a fiatalságukat. Én nem csak a fiatalokra építenék, hogy találkozzanak mással, mint a pop, a trap vagy akár az techno. Amúgy… - köszörülöm meg a torkomat, miközben a pultos felé pillantok, aki, mintha a kimondatlan szavakból is értené, hogy jöhet még egy kör az eddigiekből, már teszi is elénk az egy-egy üveg sört. - Sokan vannak itt is idősebbek az ötvenes, hatvanas korosztályból, akik rendszeres visszatérők és havonta egyszer biztos, hogy meghallgatnak bennünket tök mindegy, hogy csak egy fél órát vagyunk a színpadon, vagy miénk az egész este… kurvára nem érdekli egyiket se, hogy közel ezer húszas, harmincas van körülöttük. Mi idézzük a régieket, a fiatalságukat, főleg azóta, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a gitárszólókra is. Szinte látszik a fejükön egy-egy szólóbetétnél, hogy borzonganak…
Sokan persze az öregek közül is mutogattak már a kezdetek óta, hogy „ezek a nyikhajok meg a rock?” Azt is megkaptam már, hogy a világ legellentmondásosabb embere vagyok... Idézem, „a szép kis kölyök képed mellé ilyen hangot növesztettél?” Te meg most találd ki, hogy ezt dicséretnek vedd, vagy inkább a szemedet forgasd. És a mai napig vannak olyan hitetlenkedő, gúnyos alakok, akik nem akarnak esélyt adni nekünk, vagy ha be is látják, hogy jó az, amit csinálunk, büszkeségből elhatárolódnak, mert „nehogymár…” De ezzel én már nem foglalkozok, a többi srácnak viszont nehéz ezt lenyomni a torkán. Mindig lesznek ilyenek, mint ahogy olyanok is, akik majd a cuki pofikat meg a „de szép a szeme” arcokat fogják keresni egy csapatban és nem kifejezetten a zenét vagy a hangot. Viszont szeretném hinni, hogy a zene nyelve tényleg egyetemes és korosztályokat, különböző stílusú, egyéniségű embereket képes összekötni. El akarok jutni oda, hogy ha egy zene jó, akkor azt bárki képes legyen meghallgatni, tök mindegy, hogy milyen műfajt szeret igazából… örülnék, ha ebben tényleg tudnál nekünk segíteni, Remington. Tudom, sokan mondják, hogy a zene úttörői akarnak lenni, de én… mi... tényleg ezt akarjuk. És ha már itt tartunk és ennyire „közös nyelvet beszélünk”, akkor azt veled akarom elérni…

To: Remington

- Köszönöm szépen! – Csapok a pult lapjára, bár a végén kénytelen vagyok visszavenni a lendületből és az erőből, mielőtt valaki ijedtében szájba vágna. – Ezért nem járok én a menedzserek nyakára. Sokan csak állnak bárgyú képpel, hogy miért nem keresek egyet, ha már ennyire zenélni akarok? Megtehetném. De miért én keressek? Ha valaki erre jár és lát bennünk lehetőséget, ha valahol hallja a dalainkat és érdekeljük, jönni fog magától. Én nem könyörgök már senkinek. Elmúltak azok az idők, hogy én újra lealjasodjak. Ha pedig ezért nem lesz soha egy épkézláb ember mellettünk mert én nem teszek meg mindent érte, akkor így jártunk. Freddienek se kellett könyörögnünk vagy kúszni-mászni a lábai előtt, mégis jött. És míg a többi látta a tehetséget és a lehetőségeket, csak épp basztak arra, hogy mi is profitáljunk abból, hogy felkaroljanak bennünket, ő azt a nyersességet és az ő szavaival élve mocskot akarta a színpadon látni csak profi szinten, amit már akkor is képesek voltunk prezentálni. Dörzsölt, nagypofájú, konok egy fasz volt, szó se róla...ő még többet is vitt volna a 20-nál, ha rajta múlik, de számos másik nagyágyúval ellentétben neki megadtam volna, ha kell zsebből a harmincat is, cserébe, ha ő megadja nekünk azt, amire érdemesek vagyunk – mosolyogva kalandozok el, tekintetem az egymás mellett sorjázó whiskys üvegeken pihen. Feléjük biccentek. – Napi két pohár az egyik Jimből, és kettő Johnnyból. Ez lett a veszte meg a koleszterin. A rohadék meg se várta, míg tisztességes nevet szerzünk magunknak... – kesergek, ám a hangomnak van egyfajta szórakozott éle függetlenül attól, hogy a kezdeti elveszettség és gyász, ami maga alá temetett a halála miatt, szépen lassan utálattá, már-már gyűlöletté alakult: amekkora lehetőséget biztosított számunkra, pont annyira lehetetlenített is el bennünket a puszta személyével. - A két karomat is képes lennék odaadni egy ilyen befektetésért cserébe – ez a kijelentés már valamelyest elszántabbnak és komolyabbnak tűnik, mint a korábbi morgolódásom és feszült szidalmaim egy magát megvédeni képtelen elhunyt irányába. De engem kurvára nem érdekel a „halottról csak jót vagy semmit” blama.
- Ez ismerős. Valószínűleg, ha nem tartanám ennyire fontosnak és komolynak azt, amit csinálok, ha nem lennének terveim, valószínűleg nemhogy nem ugrottam volna be hozzátok, de valószínűleg nem lépnénk fel itt se ilyen sűrűn. Négy helyen dolgoztam váltásban – kocogtatom meg a pultot jelezve, hogy erre gondolok most munka alatt. A pultozásra. – Itt, Brooklynban két helyen, meg néhány sarokkal odébb egy pub-ban. Ez sokszor heti hét napból hatot vagy hetet jelentett, amit munkával töltöttem, és volt egy órám itt, amikor ott álltam fent az idióta többivel. Hat nap esetén a maradék egy volt a zenének kinevezve... Ó baszd meg ezt elmondani is fárasztó, nemhogy csinálni – dörzsölöm meg az arcomat. Nancy nem véletlenül aggódott, mikor elköltöztem tőlük, hogy majd a munka fog tönkre tenni, csak mert biztosra vettem, hogy másképp nem jutunk egyről a kettőre. – Kellett a pénz. Aztán jöttetek ti. Talán a Saxo kellett ahhoz, hogy rájöjjek, így tényleg nem fogom megélni a harmincat se, bár nem hazudok, a mai napig nem látok azon túl – valamikor Freddie halálakor jött egy hülye agymenés és a fejembe vettem, de legalábbis magával rántott az érzés, hogy meg vannak számlálva a napjaim. Nekem pedig még az előtt adnom kell az emberiségnek, hogy megnyekkennék. – Otthagytam két helyet, egy maradt beugrósnak, főállásban tolom itt a pultban és rendszeres fellépőként a srácokkal, néha egyedül. Rájött Freddie balfasz haverja, hogy jelenleg mi vagyunk az egyetlenek, akik, ha úgy van, akár hétről hétre megtudják tölteni ezt a helyet. Ami neki fasza kis bevétel. Úgyhogy, ha valamit, hát ezt sikernek könyvelhetem el. Azt pedig főleg, hogy veletek is haladni tudok... és rajtatok keresztül ismerik meg az enyémeket is – talán önzőség, de hasznot kell tudni húzni a legkisebb, legcsekélyebb lehetőségekből is. Ezt hívják túlélés törvényének vagy éppen leleményességnek, ki minek gondolja.
- De az is épp elég ahhoz, hogy az ember ne tudjon jól aludni és mindig legyen min idegeskedjen, aggodalmaskodjon. Bőven elég szar az egy ember mínusz, nem kell, hogy sokasodjon is – mondjuk ki, valahol mázli, hogy csak egy poszton vannak problémáik, amit meg jelen állás szerint meg lehet oldani velem. Hogy én fogok e a jövőben embert találni a két idióta helyett, ha esetleg bedobják a törülközőt, az megint más kérdés, hiszen nulla a biztosíték arra, hogy innen előre mozdulunk.
– De tudod mi a megdöbbentő? – Térek vissza a korábbi témára, mert csak bassza a csőrömet a kimondatlan vélemény. – Hogy manapság bármilyen formációba beletudnak valami új divat- meg őrület hullámot erőltetni. Néha nem tudom eldönteni, hogy csodálatos vagy kiborító – nem szokásom ledegradálni más műfajt, nem akarok olyan mélyre süllyedni, mint azok, akik esetleg az enyémet kifogásolják. De ez még nem azt jelenti, hogy nincs meg róluk a magam igen velős véleménye.
Érdeklődve vonom fel a szemöldökömet, mikor a generációs problémákat kezdi el hosszan ecsetelni. Hol a honvágy kerülget, máskor a ténye annak, hogy bár a jó részét én magam is tapasztaltam, csupán én, ha generációban nem is, de hátterileg megint egy másik kasztba tartozok.
- Mivel én javarészt mindig korombéliekkel voltam körülvéve, inkább csak róluk tudok nyilatkozni... de sokan vannak, akiktől ugyanazt hallom: a rohanó és fejlődő világ tönkreteszi a fiatalságot. Telefon, TV, számítógép... Mondanám, hogy így van, de amikor jönnek itt nekem azzal, hogy „bezzeg a régi szép időkben”... na akkor kapok agyfaszt – vigyorgok – szerintem csak szimplán küzd az emberiség, főleg a mai fiatalság, hogy alkalmazkodni tudjon. Mi emberek idéztük elő azt is, hogy ne kint játsszunk már éjszakákba nyúlóan a haverokkal, hanem a gép elé kényszerültünk, azon keresztül bonyolítjuk le a kommunikációt. Egyszerű, gyors, meg se kell mozdulni hozzá. És ha engem kérdezel, én nem feltétlen rajonganék az ötletért, ha a gyerekem sötétedés után New York utcáin flangálna... egyszer-egyszer én is rábasztam már. Ez is egy ok, hogy változunk, nem? Mások a lehetőségeink és ahelyett, hogy biztonságosabb életünk lenne, egyre veszélyesebbé válik – ezt én magam is tapasztalom. – De mindemellett talán én is hasonló cipőben járok, mint te. Csak kicsit más módon – nagy sóhajjal vonok vállat. – Nem ismerem a te helyzetedet, de én tényleg soha nem tartoztam sehova és nem igazán értettem szót senkivel vagy akárkivel. „Otthonba született” gyerek vagyok. Senki nem tudja honnan és kitől... csak úgy ide lettem. Éveken át árvaházból ki, oda vissza. Olyan voltam, mint egy menhelyes kutya, aki jaj, de cuki a nagy kék szemeivel, mindenkinek kell, aztán rájöttek, hogy vannak igényeim, eszek-iszok-magam alá piszkítok és repültem vissza. Nancy a hatodik, de az állandó örökbefogadóm. Nyolc éves voltam amikor magukhoz vettek, mondhatjuk, hogy majdnem velük éltem le az eddigi életem javát, de mégse vagyok képes a mai napig anyámként tekinteni rá. Soha nem éreztem úgy, hogy igazán közéjük tartoznék... „valami nem jó”. Gyerekként se passzoltam sehova, mindig bennem volt a kirekesztettség érzése, miután rájöttek a többiek, hogy a szüleim nem az igazi szüleim. Tinédzserként meg aztán végképp elhatárolódtam mindenkitől – lomha mozdulattal veszek elő egy újabb szál cigit és gyújtok rá, majd megszokásból Remy felé tartom a fémdobozt, hátha ráfanyalodik. Nekem nem szimplán a téma milyensége miatt van rá szükségem, de megszokás is. Napi… sok szál. – És valószínűleg erre rásegített a kialakulóban lévő stílusom is, ami valahol védekező ösztön volt, hogy mindenki mást elrettentsek magamtól, de meglehet egyfajta jelzés is, hogy talán segítségre szorulok. Fasz tudja. Mindenesetre a mai napig kapok kéretlen megjegyzéseket – nem egy szívemnek kedves téma ez, mégis, ha már itt ülünk egymás mellett, akkor játszunk nyílt lapokkal és őszintén. Egy ideig úgyis össze leszünk még zárva, nem árt, ha lesz valakinek fogalma arról, hogy miért vagyok olyan, amilyen... nyersebb az átlagnál, feszültebb bizonyos helyzetekben, és miért reagálok sokszor másképpen, mint várnák az emberek. Miért vagyok inkább magányos farkas típus, miért élvezem jobban az egy éjszakás kalandokat, minthogy nagyobb energiákat fektetnék egy komoly kapcsolatba. - Azzal meg, ha akarnék se tudnék vitatkozni, hogy csak egyhelyben állok és nem haladok sehova...erről szól az életem – és ki tudja, hogy lesz e ez valaha másképp, vagy ez jutott nekem függetlenül attól, hogy mi mindent teszek azért, hogy ez változzon.
- Van esély rá, hogy az elsők között leszel. Ha már egyszer van rá igény – hogy mikor és milyen körülmények között? Passz.
Kékjeim megakadnak a profilján, ahogy a valóban érzékeny lelkéről vall. Eddig se tagadta, hogy érzelmesebb és bizonyos értelemben sérülékenyebb sokunknál, de most ki is mondja azt. Egy nagy szívás után vontatottan fújom ki a füstöt, de ügyelek arra, hogy ne rá, vagy ne magunk közé, hogy ott álljon meg.
- Tudod, ha még nem mondták én felvilágosítalak, hogy abba a nagyon szar helyzetben vagyunk, hogy csak egy leélhető élet jutott mindannyiunknak, Remington – jelentem ki olyan komoly határozottsággal, mintha ő ezt nem tudná… bár a hite kérdésével nem lehetek tisztában, hogy az hány életet számol vagy mifélét. Két ujjam közé fogom a cigarettát, hogy ne bagóval teli pofával osszam az igét. – Van elég szar az életünkben, ami mondjuk úgy, hogy magától jön...baleset, betegség, hajhullás, megöregszünk, meghalunk... villanyszámla, gázszámla és a többi. Mi a bánatos faszomért nehezíted meg a magad életét ennél is jobban? Ki a faszt érdekel mások véleménye? Nem unjuk még eléggé, hogy valakinek mindig meg kell feleljünk? És tudom, az, hogy ki mennyire lelki beállítottságú vagy mennyire vesz magára valamit, az nem mindig szabályozható. Ellenben fejleszthető. Egy adott vélemény az egy emberhez tartozik. Ha az hülye, az az ő baja, annak is lennie kell valakinek. Majd egy másik egyetért veled, azt fogja szeretni, amit te és a többi blabla. Első körben még magad miatt élsz, nem mások ízlése, véleménye, kedve és lelkivilága miatt... – és most nem a többieket szapulom, hogy hogyan álljon majd hozzájuk, ha esetlegesen nem arat nagy sikert a döntése. Ezek nagy általánosságban vett gondolatok.
- Lássuk meg, azt mondom. Ahogy te segítesz nekünk, úgy mi is neked – mert ez valahol még így is két oldalú dolog, főleg mindennek a kezdetén. Nem kifejezetten ilyen lehetőségekre számítottam és gondoltam, mikor életemben először újévi fogadalmat tettem… azt se tudnám megmondani, hogy milyen hirtelen felindulásból meg mi a ráknak, nem is számít. Viszont látok lehetőséget nem csak Remingtonban, de mind abban a körülöttem alakuló katyvaszban, amiben jelen állás szerint még csak kényelmesen, fulladozás nélkül lubickolok. Már ami a zenét és az éneklést illeti. Hogy mi van azon túl? Na azzal kapcsolatban már nem lennék ennyire bizakodó.
- Mhm – horkantok szórakozottan. – Arra azért készülj, bár meglehet a Saxo mellett nem mondok semmi újat azzal, hogy nem normális egyik se ezek közül – biccentek az irányukba. - Ráadásul nem tudom, hogy a két kölyökkel mennyire lehet hosszú távon számolni, ők a gyenge láncszemek. Nem zeneileg! Rohadt jók. De az egyik jogot tanul, nem hiszem, hogy választaná-e ahelyett a „rocker„ életet, finomabban fogalmazva, a színpadot. Kurva jól játszik csak az elköteleződés nincs meg benne. Én úgy látom, hogy nem kérdés, hogy mi lesz belőle tíz év múlva, talán egyszer még jól fog jönni nekünk bizonyos jogi kérdésekben. Aztán nehogy megbánja... de nem fogok erőltetni semmit. A másik meg Európába készül valami egyetemi ösztöndíjas lószarral, úgyhogy gyanús, hogy rövid időn belül az egyik gitárnak búcsút mondhatunk – aztán ne legyen igazam, ki tudja? - Jake amúgy egy hisztis picsa, jóformán semmilyen szempontból nem illik a csapatba, főleg nem a keménymag közé. Ha ő nem akar zenélni aznap, akkor nem fog... mert ő eldöntötte – az, hogy nem illik a csapatba, még a legkisebb probléma, idővel belerázódna. De ezt minden bizonnyal majd magunk között kell lemeccselni és esetleges utánpótlásban gondolkozni, mielőtt még gondunk adódna ez ügyben.
- A műfaj amúgy mennyire tűnik elrettentőnek? Bár, ha ajánlottad magad, valószínűleg nem, csak… gondolom, ha már menedzseri babérokra törnél, a piacot is szoktad sasolni néha. Szerinted mi a helyzet a mostani világban ezzel kapcsolatban?

To: Remington

- Az én nyelvemen ez a „vagy jól, vagy sehogy” – bólintok. Más kérdés, hogy melyik alatt mit értek? – Persze most jó nagy picsát csinálok a számból, mert ahogy sokan teszik, úgy én is eladhattam volna a lelkemet bármelyik menedzsernek, de inkább megrekedtünk egy valamire valóbb „kocsmazenekar” szintjén, akik még viszonylag így is szerencsésebbnek nevezhetik magukat - van egy fix helyünk és ez betudható Freddie hagyatékának, a kapcsolatainak. Viszont ez még kurvára nem jelenti azt, hogy elég.
- Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy vagyon – billentem helyeslően a fejemet. - Ráadásul meg kell élni azt is, hogy „megérjük a belénk fektetett pénzt” és többet hozunk a házra, mint amennyi a kiadás. És közel nem biztos, hogy az első évben ez meg fog történni, max kurva nagy szerencsével és átlagon felüli háttérrel. A menedzser meg ígyis-úgyis, alanyi jogon viszi a bevételnek legalább a 20%-át – legyintek, mintha nem lenne szóra se érdemes a dolog. Én nem sajnálom tőlük, úgyhogy ezen soha nem fogok vitába szállni senkivel. Viszont akkor az a menedzser legyen olyan is! Küzdjön értünk, akarjon és tudjon is betolni bennünket a legjobb helyekre, hozza ki belőlünk és a lehetőségeinkből a legtöbbet, de tegye mind ezt úgy, hogy ne csak a „rajongók” járjanak jól, hiába ők a közönség, akik életben tartanak bennünket. Nekünk is vannak igényeink, a mieink ráadásul nem is nagyok, csak ne basszák el a stílusunkat az aktuális picsarázó divat miatt. Belőlünk soha nem lesz ugrabugrálós hakni zenekar, vagy olyanok, akik "lip sync" tolják végig a méregdrágán megváltott jegyeket kínáló koncertet.
Az arcomat dörzsölve dörmögök néhány igent.
- Sejtheted én is mennyire élvezem az állandó meló mellett, vagy épp a műszakok közé beszúrt koncerteket... most is innen ugrottam át oda, és elméletben egy órán belül váltom őt – biccentek az egyik pultos srác felé. - És akkor még legyen idő arra is, hogy összeülj néhány órára a többi emberszabásúval, mert nem árt gyakorolni. Na nem, mintha nekik egyszerűbb lenne – mégse mondanám azt, hogy elviselhetetlen vagy lehetetlen. Meg kell tanulni életformaként kezelni, de kétségtelen, kibaszott fárasztó, ráadásul már a zenei életem is megoszlik két banda között. Idióta, mazochista egy állatnak kell lennem, hogy kimondjam, ezt élvezem, mi?
- Nem mindenkinek „való” ezt „teljes állasban” csinálni, és sokan nem is lesznek partnerek benne. Nálunk például a ritmusgitárosokon ül átok, vetésforgóban váltják egymást... egyszerűen nincs egyikben se elég ambíció. Amíg a csajoknak bejön és lehet menőzni meg faszt verni, oké, aztán ha nő a tömeg, jön a lámpaláz meg a pánik, a hánykolódás. Vagy nem elég jók, ez meg inkább az én személyes bajom. A másik feketebárány a basszeros, senki nem akarja a ritmusszekciónak ezt a részét vinni, mert „nem téphetik úgy a húrokat, mint egy elektromos gitáron”. Nem övék a „főszerep”, „csak lütyőznek a háttérben”. Ha tudnák… - vigyorodok el. Az embereknek fingjuk nincs arról, hogy mekkora szerepe van egy basszusnak példának okáért a rockzenében. – Úgyhogy, nem meglepő, hogy ezzel tartom magam edzésben hozzátok. De nem tudok én se mindig két teljesértékű ember lenni egy csapaton belül. Vannak ilyenek, de általában azok a bandák zeneileg is megengedhetik maguknak a négy főt. A mi zenénk öt emberes... – rövid távon, tét nélkül jó ez így. De ha egyszer odáig jutunk, kénytelenek leszünk fix embereket találni, akiket nem ver le a víz, ha közönség elé kell állni.
- Daisy egy rohadt jó húzás volt, ha lenne kalapom meg is emelném – valószínűleg nem csak a Saxo, de az ő jelenléte is tett azért, hogy dobjon valamennyit még az én követői bázisom számán is.
- Tizenkettő egy tucat – hang, kinézet, stílus és minden egyéb más értelemben. Nem véletlenül hirdetem, hogy nem óhajtok beállni a mai divat végeláthatatlanul hosszú sorába, hogy nekem is kiosszák ugyan azt a faszom haknianyagot, mint az összes többinek. Nem akarok egyenfrizurát, se egyenhangot, de egyenközönséget se. Nekem, nekünk megvan a saját ihletet adó korszakunk, azok a csapatok, akiktől meríteni tudtunk és tudunk mind a mai napig. Ők, amíg világ a világ ikonok lesznek, stílusteremtők és valódi különlegességek, nem olyanok, akinek, ha leáldozott a csillaga, jöhet a következő ugyan olyan. – Az a baj, hogy ezt soha nem fogod tudni kivédeni és lehet bármilyen jó vagy különleges a hangod, a rajongók fele nem azért és nem is a zenédért fog szeretni, hanem mert jól nézel ki. Ha pedig a csillagok is úgy állnak, akkor az egész bandára „jó ránézni”, ami beindítja a faszhiányos csajokat. Sokszor nem a zenei elhivatottság és a zenéhez való kötődés határozza meg a rajongók számát, hanem a Tik-tok, az Instagram és társai… a vizualitás, ahogy te is mondtad. Nem véletlenül építenek erre ma már mindent. Már mi is abból élünk, hogy állnak a metrón, buszon, tekergetik a telefont, beszippantja a hülye fejüket a képernyő, látnak egy csinos pofit vagy egy jóképű arcot és rányomják azt a kurva szívet… ha már sokadszorra jön szembe, akkor veszik a fáradtságot, hogy utána is nézzenek, mit tud. Zenél? Hát… elég menő. Énekel? De jó hangja van… és ez még a szerencsésebb forgatókönyv, mert egy jó hangot előbb fognak értékelni, mint azt, hogy valaki gitárklasszis. Ahhoz nem értenek a legtöbben, de egy fülüknek kellemes hang vonzza az embereket, mint szar a legyeket – darálok, mintha kötelező lenne. – Képmutató, ostoba világban élünk. Hirdetik az igét az elfogadásról, arról, hogy mindegy, hogy néz ki az ember, hány réteg háj redőzik a hasán, elől hordja a csöcseit vagy a hátán, akkor is gyönyörű. Lehet három szeme kettő helyett, meg állhatnak jobbra-balra a fogai… de mégis, nézd meg az ipart és mondj nekem olyan énekesnőt vagy színésznőt, aki nem szép, nincs tökéletes haja, sminkje, ruhája, alakja és utána az átlagembert, akik nem akarnak ilyenek lenni – nem kell általánosítani, ez nem csak a nőkkel van így. – Soha ne várd el ezektől a birkáktól Remington, hogy ne foglalkozzanak a külsőségekkel, mert te a zenével, a szöveggel akarsz hatni rájuk, azzal váltanád meg a világot. Kurvára nem fogja érdekelni őket, ha nincs valaki, vagy valami különlegesség abban, amit láthatnak a színpadon vagy a videókban. Aki miatt jobban elkaphatja a hype vonat a csapatot. Kurva nagyot fogsz csalódni, ha csak a zenédre és az elveidre alapozol – jelentem ki határozottan, hiszen én is tapasztalom. Nem vagyok ostoba, látom magamat és a csapat többi tagját is, kiváltképp Draket a maga egzotikus vonásaival. És nem vagyok hülye, hogy ne tudjam, a legtöbb színpad előtt tobzódó és nyáladzó kiscsajt ez érdekli, nem azt, hogy hogy zenélünk, vagy éneklek, hanem a gondolat, hogy mit tudnánk csinálni velük… a legtöbbel semmit, mert sárga zubbonyban élnénk le az életünk hátralevő részét és nem fogadnák el a kifogást, hogy "rocker életstílus". A hetvenes-nyolcvanas években ezzel még nem foglalkoztak úgy, mint manapság.
- De ti legalább kitartottatok – hümmentek elismerően Aziel és az ő közös múltjára. Hasonló a sztori, mint a miénk, csak mi hárman vagyunk lassan őskövületek a csapatban, míg a csecsemőkorú gitárvirtuózok – ja nem – egymás kezébe adogatják a hangszert, mi pedig csak reménykedni tudunk, hogy valaki egyszer megmarad közöttünk.
- Kíváncsi vagyok, hogy csak a mi korosztályunk küzd ezzel a „találd meg végre önmagad” problémával? Mi vagyunk ilyen kibaszott szerencsétlenek, vagy mindenki más is? – Meglehet, csak azért tudom a mi innen-onnan harmincas korosztályunkhoz társítani ezt a problémát, mert ilyenek között járok-kelek, de ez még nem jelenti azt, hogy másokat nem ver le ugyan ilyen gondok miatt a víz.
A továbbiakat csak egy mosollyal veszem tudomásul.
- Agyzsibbasztáshoz némelyik mosógépzene kifejezetten jó tud lenni – tapasztalatból mondom. Egyszer-kétszer kellett csak úgy beállnom, hogy onnantól kezdve bármilyen elektronikus, vagy egyéb csoda buliba becipelhető voltam.
- Daisyről, bár nem találkoztam vele sokszor, szerencsére nem az jött le, hogy a saját maga akaratát érvényesítené a tiétek felett, hogy nem kérné ki a véleményeteket, vagy magasról tenne rá, mert „ő a sztár, ahogy akarja és jónak látja az úgy lesz” – mindezt annak ellenére, hogy mekkora neve van és mennyi mindent tett már le az asztalra a fiatal kora ellenére. Alázatos, közvetlen és támogató. Tudja, hogy mi a jó a csapatnak, tudja, hogy kihez hogyan kell viszonyulnia ahhoz, hogy tökéletes legyen a kommunikáció. Ez pedig tiszteletreméltó és mindenekelőtt fontos szempontja a közös- és eredményes munkának.
Határozott bólintással értek egyet vele, de mielőtt bármit mondanék, kortyolok a sörből, majd vetek egy pillantást a színpad felé, mikor gerjedni kezd az egyik mikrofon.
- Nincs nekem bajom az arena-rock vagy a pop-rock műfajjal sem, amit amúgy a legtöbben vártak volna tőlünk… a popularitást is megértem, hogy a rock egy alternatívabb és könnyebb műfajával sokkal több embert tudnánk elérni és bevonzani: az arcotok, a zenei tudásotok és a hangod bőven meg van hozzá, hogy emberek milliói előtt lépjetek fel minden hétvégén, csak finomítani kell a zúzós hangzáson. Kortalannak kellene lennetek, könnyedebbnek… ne haragudjatok a világra – idézem annak a fazonnak a szavait, aki mellett ott ült Freddie is. Szerencsétlen faszimnak majd kiestek a szemei a szürreális elvárásokat hallva. – Mikor ezeket Freddie meghallotta, akkor döntött úgy, hogy a hátára vesz bennünket. Ő látta bennünk a régi nagy klasszikusokat és őket akarta a mai kornak adni. Azt az igazi hardrock, metal érzést… Mi pedig hittünk benne, az irányban, mert ugyan ezt akartuk mi is. Úgyhogy nem kell félni attól, hogy lemondok erről az álomról. Ha beledöglök is, ez a csapat így vagy úgy, de bármi áron sikeres lesz – beszélgetésünk során először keményedik meg igazán a hangom, ami valószínűleg sejteti, hogy nem viccelek, és ha a fene fenét eszik, ott leszünk, ahol a méltó helyünk van és ahova Freddie is várt bennünket.
- Megosztó vagyok én a zeném nélkül is – nem tudom visszafojtani a feltörő nevetésemet. – Vagy utálnak vagy szeretnek, valaki az álca mögé lát, valaki csak a maszkot akarja észrevenni és bele se gondol abba, ami mögötte van. Egyik szívtelennek és érzéketlennek gondol, a másik tudja, hogy valahogy és valamiért ezt a tüskés sündisznó természetet ki kellett alakítanom és magamra kellett húznom – vonok vállat. – Hogy erre mit tesz rá a zene, az egy másik kérdés. Dühöngök, hörgök és üvöltök a színpadon, ha kell, de a dalaim nagy része, ha ebbe a haragba és „a világ gyűlöletébe” is vannak burkolva, mégis mást rejtenek. Csak tudni kell értelmezni őket. Azt meg sokan nem is sejtik, hogy mennyi és hány ballada van a megírt dalszövegeim között, csak épp a közönségünk nincs meg ahhoz, hogy bárhol és bármikor játszhatóak legyenek. Egy-két kivétellel. Talán még én se állok készen, hogy elénekeljem valahányukat – mindennek eljön a maga ideje egyszer. Nekem is érnem és fejlődnöm kell hozzájuk, főleg azért, hogy érzelmileg a helyükön tudjam kezelni őket.
- Nem tartasz attól, hogy nem fog a kettő együtt működni? – Teszem fel a költői kérdést. - Ha eljön majd az ideje annak, hogy a menedzseri teendők mellett egy másik banda mellett egy perc időd se lesz a zenére? Hogy nem fogsz tudni a srácokkal játszani? Nem fogod úgy érezni, hogy végezetül, de cserben hagyod őket? – Rövid ismertségünk alatt kifejezetten érzékeny, érzelmes embernek ismertem meg, valahol biztosnak érzem, hogy meggyűlne a baja a lelkiismeretével. Viszont józan eszű és reális gondolkozású, nyilvánvaló, hogy a – számára – helyes utat választaná.
- Tudod… - szegem le az állam egy pillanatra, majd, talán túl nagy lendülettel veregetem őt hátba – én pedig el is tudom képzelni, hogy egymás oldalán érjük el a célunkat. Elismerem az utadat, azt, ahonnan eljutottál eddig. Azért is, amit a Saxoért teszel és hálás amiért bizalmat szavaztál nekem és tennéd ezt a srácaimért is - hangom épp olyan komolyan cseng, mintha egy végzetes ítéletemet osztanám meg vele.
- Hát akkor… - emelem felé a sörösüvegemet a végszó hallatán egy koccintásra. – Alakuljon bárhogy is, előlegezzünk meg egy koccintást erre. A közös munkára! – Ha pedig koccannak egymáson az üvegek, a maradékot is eltüntetem belőle. - Bárhogy is alakuljon, szeretném, ha mihamarabb megismernéd őket…

To: Remington

- Ha nagyon költőiek, akkor igen – mosolygok az üveg peremére és csak egy kisebb korty után folytatom. – Már csak az a kérdés, hogy mire megyek vele és meddig kell arra várnom vagy reménykednem egy segítő kézben, ami majd felkarol? Kezdek belefáradni, hogy csak küzdünk azért, hogy ennek hozanatja legyen, ne csak puszta szórakozás, amibe mindannyian beletesszük minden energiánkat, amivel grátiszként még mi is szórakoztatunk, ami amúgy kurva jó, félre ne érts. Csak épp meg nem élünk belőle, ellenben kidolgozzuk a belünket, a hangszerek tönkre mennek, újakat kell venni, márpedig a mi melónkból nem mindig futja például egy dobfelszerelésre – lesek Remingtonra kíváncsian, hátha látok valamit az arcán. Egy fintort, grimaszt, együttérzést, vagy akár megvetést, noha az nem rá vallana, de valamit...bármit. – Nem kifizetődő függetlenül attól, hogy jókat bulizunk, iszunk, és élvezzük azoknak a figyelmét, akik rendszerint eljönnek meghallgatni bennünket. De kezdem úgy érezni… és ezt csak neked mondom, hogy igaz, amit a nagykutyák mondtak, hogy kurvára nem érdekel senkit az, hogy ki milyen jó énekes, mennyire éli a zenét és az mennyire él benne, ha ma már egy negyed annyit nem tudó, de jól formálható, „csinos pofi”, „különös megjelenésű” embert ki tudnak emelni a tömegből – valahol én is mindig ebbe a kategóriába tartoztam, de a zeneválasztásom és stílusom mindig tiltólistássá tett. - Talán negyed annyi hangja nincs a delikvensnek, mint a mellette állónak, fele annyi tehetség se szorult belé, mint kellene és énekelni se tud, max jó a hangszíne, de tudják, hogy vér- és veríték árán majd a stúdióban belőle lesz a következő Lady Gaga vagy Whitney Houston. Csak tudni kell jól mókolni a kis csúszkákkal. Én már ebben a „korban” szocializálódtam és bevallom neked, hogy amerre tart a zeneipar, az nem tetszik – nem köntörfalazok és valahol jól esik, hogy végre kimondhatom ezeket a régóta bennem érlelődő gondolatokat. Nem sűrűn találok hozzá megfelelő embert, főleg nem olyat, aki meg is hallgat, vagy a természetéből eredően nem küld el a kurva anyámba. Ez persze még nem garancia arra, hogy egyet fog velem érteni, vagy bele tudja képzelni magát a helyzetembe.  
A pillanatnyi komolyságot követően szórakozott vigyorral bólintok.
- Én egyszerűen nem is értem az első perctől kezdve, hogy ti mégis, hogy a picsába keveredtetek már csak egy légtérbe, nemhogy egy csapatba – horkantva húzom meg ismét a sört. – Viszont – mutatok rá – nem tűnsz nekem olyan introvertáltnak, mint amilyennek gondolod magad. Jó, lehet, hogy ezt csak én látom így, vagy felém jobban nyitsz, talán kötelességből is… ami megjegyzem, megint fura lenne – sokan úgy kerülnek, mintha leprás lennék. Persze, mert jön a bőrszerkós, csatos, láncos rocker gyerek, lóbaszó magassággal, marcona kisugárzással, „látása gonosz” szemekkel, hát melyik szembejövő társaság ne rebbenne szét, ha találkoznak velem, hátvédemként a többi másik barommal? Valószínűleg a másik véglet, akikből inkább ellenkező hatást váltunk ki, és kihívásnak tekintik a puszta jelenlétünket is, úgy, mint bika a vörös posztót... és elkezdődik a jól ismert „mi van?” balhé.
- A természetemnél fogva képtelen lennék erre. Soha nem akartam egy adott körbe tartozni… ha már témánál vagyunk, ameddig mások Eminemet hallgattak, mint aktuális „menő zenét”, én Bon Jovit, AC/DC-t vagy Kiss-t. Viszont annyi szar volt már az életemben, annyi elrettentő példát láttam, hogy míg mindenki ment egyenesen arra mint egy kibaszott birkanyáj – mutatom az irányt bele a tömegbe - én inkább kerestem egy általám járhatóbbnak tűnő másik utat. Tudatosan, nem kértem más faszságaiból. Nem mindig volt egyszerűbb ez az út, de általában a megérzéseim jók, a munkamorálom pedig figyelemreméltó, mindig kihoztam belőlük valamit. És ezt a lehető legkomolyabban mondom – nevetek. Két bandában, egy állandó és több beugrós melóval New York szerte, több műszakban... néha még én is megemelem a kalapomat saját magam előtt. - Úgyhogy mit nekem az okosok által preferált egyetem, ha egyszer talán felléphetek a Wembley-ben? – Csak dolgozni kell érte. Kőkeményen… gondoltam én.  
- Az a baj, hogy nekem ez nem is a függetlenedésről szólt, vagy arról, hogy kurvára nem érdekel a végzettség. Jó, nyilván erről is. De inkább az a baj, hogy nem hiszek abban az irányban, ami nem szólít meg vagy amivel kapcsolatban tartózkodást érzek. Ez mindenre igaz. Emberekre, életformára, bármire. Nem hazudok, tetszett az irány, rengeteget tanultam, de egy-két év alatt rájöttem, hogy megy papír nélkül is, és azt hiszem, rövid időn belül ennél is jobban megőrülnék, ha bekerülnék egy darálóba...vagy mókuskerékbe, ami ezzel jár – az én életvitelem erről szól: kiugró energiacsúcsokról, amikor egy világot is képes lennék megváltani egymagam, máskor viszont örülök, ha lyuk van a seggemen és szelel, vagy képes vagyok még arra, hogy elvonszoljam magam a konyháig meginni egy kávét. Volt, hogy ez se ment és Jada lökte elém a lefőtt feketét... lakótársak gyöngye.
- Nem hazudok haver, lehet én is előbb képzelnélek el dokinak. Ez például egészen jól áll – biccentek felé és csak remélni tudom, hogy érti mire célzok. Jó beszélgető partner, jó hallgatóság és nem tagadom, hogy az elmúlt néhány napban nem beszéltem annyit, mint most pár perc leforgása alatt neki...ami mondjuk nem csoda, elég Odeyára gondolni és máris idegbe rak a csaj.
Bólintok, mikor igazolja, hogy tudja kiről beszélek. Freddie nagy ember volt a maga módján. Érdekes és furcsa, igazi rocksztár a műfajában, de kétségkívül értette a dolgát. Csupán nehéz volt kijönni vele, ami sok csapatnál a vesztét okozta.
- Az. Ezen a ponton pedig megfeneklettünk. Nem sok olyan menedzser volt rajta kívül, aki tényleg felakart bennünket karolni, csak jártatta mind a pofáját a fene nagy tervekről meg a megváltásról. Aki meg komolyan gondolta, az beállított volna bennünket a tucat közé, mert „ez megy most, ez a menő.” Nyilván, akkor legyünk mi a huszadik ugyan olyan, két év múlva meg lehúzhatjuk a rolót, mert jön a következő "fiúbanda". Nem tágítunk a gyökereinktől! Ez nem tetszett senkinek. Lehetnek ki-kitekintgetések, nem azt mondom. A Saxo stílusa is jól esik, de nekem ebben van az örömzenélés – lesek egy pillanatra a színpad irányába, ahol még mindig megy a szöszölés és a motoszkálás, hogy a következő csapat feltudjon állni. - Megakarom őrizni azt, akik vagyunk, ez megdöbbentett mindenkit. Mintha fingjuk nem lett volna arról, hogy mi fán terem a rock keményebb vonala, és pont emiatt, ahogy te is mondod, nem voltunk egy hullámhosszon - volt, aki próbálkozott legalább elhitetni velünk, hogy vele majd minden jó lesz, ő azt tudja nyújtani, amit várunk. De olyan is, aki a képünkbe röhögött, hogy „ti?” És még az előtt távozott, hogy leülhetett volna beszélgetni.
Remington szavai egy ponton viszont elgondolkodtatnak. Soha nem mentem bele a Saxomuch lelkisebb témáiba… a saját srácaimmal se sűrűn szoktam, nem jellemző rám, így az se volt tiszta egészen eddig, hogy ő messze más úton képzeli el magát, minthogy a „frontnál” ragadjon.
- Akkor ezt értsem úgy, hogy te… mint jelen állás szerinti frontember, szeretnéd kikövezni magadnak a menedzseri utat is – fordulok felé a bárszéken úgy, hogy a pulton igazán „elegáns” módon támasztani tudjam a fejemet. Fintorogva veszem tudomásul, hogy a következő remélt kortynál már csak az üres üveget emelem, így a pillanatra felénk forduló pultosnak jelzem, hogy jöhet még egy kör mindkettőnknek.
Hosszúra sikerült magyarázatát résnyire szűkített szemekkel, leheletnyi gyanakvással hallgatom végig, miközben aprókat biccentek. Értem én.
- De az ugye megvan, hogy menedzserként az esetek többségében, tavasszal-nyáron-ősszel-télen neked is tolnod kell ezerrel a turnékat és húznod az igát, csak más módon? – Teszem fel a költői kérdést vigyorogva, szemtelenül, hiszen nyilván tudja, nem véletlenül akar az lenni. Köszönetképpen biccentek, mikor elénk kerülnek a sörök. A ledöbbenésemet viszont nem tudom elrejteni előle. Egy pillanatra megakadok a mozdulatban, amivel a számhoz emelném az üveget, és ahelyett, hogy kortyolnék, visszateszem a pultra. – Remington… - komolyodik el a hangom és érzem, hogy a testbeszédem is megváltozik. - Én lennék neked a leghálásabb, főleg, ha tényleg úgy érzed, hogy azzal, amit mi képviselünk, be lehet futni, hogy elérhetünk ezzel valamit. Ha tudnál velünk valamit kezdeni. Viszont azzal tisztában vagy ugye, hogy egy évek óta küszködő bandát vennél málhádként a hátadra és semmi nem garantálja azt, hogy sikeres lesz a dolog? Én nem akarom, hogy velünk fuss már az elején vakvágányra, vagy eltántorítsunk bármitől…

To: Remington

Az Evelyn, mint informátor téma megmosolyogtat, de nem tudom kétségbe vonni a szavait. A végén még kiderül, hogy nem csak az az előnye van a tetoválói készségének, hogy a saját kenyerét keresi meg általa, hanem kapcsolatokat is épít vele. Nem csak magának, hanem a csapatnak… Én már nem is tudnám pontosan felidézni, hogy mikor találkoztunk először egymással, vagy, hogy ki ajánlotta őt, de azóta is tartjuk a kapcsolatot elsők között a testmódosítás miatt, másodszor pedig a haveri kapocs miatt. Talán nem is kell nagy számításokba bocsátkozni, pont elég az, hogy ismerjük egymást és az ő munkáján keresztül olyan emberekhez is eljuthatnak információk akár rólam is, mint Remy.
- Utólag belegondolva, és ha az életvitelemet vesszük alapul és belenézek a tükörbe, ma már nekem is furcsa – jelentem ki, és kortyolok egyet a kellemesen hideg, az elmúlt hosszú perceket követően egészen jól eső keserűből. – Már taknyos koromban feltűnt a tanároknak, hogy jó hallásom van a zenéhez. Könnyen tanulok, ha hangszerekről van szó. Úgyhogy egy tanárom valamiért ráizgult a témára és a fejébe vette, hogy talán jó lenne és segítene rajtam, hozzá adna a jellemfejlődésemhez, ha ezen a területen indulok el. Zenei pályán. Nancyék pedig… - egy pillanatra megakadok, az üveg halkan koppan a bárpulton. Mintha beragadna a szalag azzal, hogy olyan területre tévedtem a sztoriban, amiről nemcsak, hogy eddig nem beszéltem neki – mint ahogy a többieknek sem – hanem érzékenyen is érint. Valahol talán tényleg, de én tereltem ebbe az irányba a témát. Valószínűleg kurvára senkit nem lep meg a mai világban, hogy nem a saját családom kezei alatt nőttem fel, hanem egy nyomorult árvaházban indult az életem, így egy apró fejrázással, amolyan fejkitisztítás céljából, folytatom. – Ő a nevelőanyám – magyarázom meg gyorsan, hogy ki is az a Nancy, és ha már anyafigura, miért nevezem nevén? – Szóval Nancyék repestek az örömtől, hogy egy muzikális gyereket fogadtak örökbe, aki majd tudja és akarja is használni az ezeréves zongorát, amit még a nagyszülei hagytak rá, de csak porosodik az egyik sarokban, leterhelve könyvekkel és virágokkal… – megvonom a vállam ezzel is jelezve, hogy így volt. – Nem én választottam ezt az irányt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem… szerettem szerepelni, szerettem, ha figyelnek rám – vallom be. – Talán ezért is kezdett ebbe a polgárpukkasztó stílusba elmenni az ízlésem is… a könnyedebb rocktól egészen a végletekig. Metal, bármi. Mert felfigyeltek rám, sokkal inkább, mintha beálltam volna az iskolai kórusba, vagy csak gitáron prüntyögtem volna, mint a többi másik. Asszem’ ez volt az előszobája annak, ami most vagyok, de a konzervatórium felé lökdöstek, mert „akit oda felvesznek, az…” – szeretem amit csinálok, de nem tagadom, azt is szerettem, amit ott csináltam, csupán Nancy szavaival élve szélütést kaptam, ami kifújta a fejemből az értelmet, mikor abbahagytam. „Ma már egyetemi végzettség nélkül nem mész semmire!” És az a szomorú, hogy jelen állás szerint az, hogy tengek-lengek és nem indult még el semmi, amibe tényleg kapaszkodhatnék és amivel számoltam, igaza is volt.
Megmosolyogtat a válasza, hát még a reakciója.
- Mindig ezen gondolkozunk. Főleg bandában… a srácok nélkül idáig se jutottam volna. Nem hazudok neked, Remington, kis szerencsével talán most nem itt ücsörögnénk egymás mellett – szívom be mélyen a levegőt, és kis kutakodás, tapogatás után előhúzok egy doboz cigit, amit felé tartok. Bárhogy dönt, én magamhoz veszek egyet. - Nem tudom, hallomásból vagy bárhonnan ismerted-e Freddie Colemant? Dolgozott együtt kisebb-nagyobb rockbandákkal…Disturbed, Mountain, Interpol és társai… egyikkel se hosszú ideig. Ennek a helynek is ő volt az egyik alapítója. Ő karolt fel minket és vállalta el a menedzselésünket abban a reményben, hogy mi leszünk az ő nagy dobása, "akivel majd megváltja a világot", ha már a többi nem az ő neve alatt futott be. Velünk akarta elérni azt, amit a többiekkel nem tudott. Akkor még nem is gondoltam bele abba, hogy miért nem járt soha senkivel sikerrel és miért váltották le néhány héten, hónapon belül? Nem is ez a lényeg, talán már nem is számít. Csak azt akarom mondani, hogy a lehetőségünk meg lett volna rá, ha nem viszi el a magas koleszterin. Az esélyeknek pedig így lőttek, főleg, hogy az ő nevével azonosítottak bennünket is… - hangomban inkább beletörődés csendül, mint szomorúság, düh vagy bármi más. Mit tudok tenni azzal, ami már lassan tíz éve történt? Coleman feldobta a talpát, az egyetlen, aki hitt bennünk – és aki a dollár jeleket látta mindannyiunk feje felett pörögni, mint egy vegasi szerencsegép kijelzőjén. Akik pedig nagyobb kutyák voltak a menedzserek között, megkérdőjelezték az ő véleményét és meglátásait, de főleg a menedzseri képességeit. Ők nem látták azt a fantáziát bennünk, mint Freddie, arról nem is beszélve, hogy a mai világban talán tényleg rizikós a rockra és a keményebb műfajokra építeni, mikor minden rózsaszín vattacukorban úszik, meg happy és boldogság, vagy egy kaptafára épül minden énekesnő, énekes és csapat is. Ha az egyik csillaga leáldozik, jön a következő. Ma már ritkaszámba mennek azok a felállások, akik hosszú-hosszú éveken át uralják a lejátszási listákat vagy egyáltalán ott vannak a köztudatban, vagy tényleg egyéniségnek számítanak.
- Egyszer ültem le azóta komolyabban beszélni erről valakivel, de nem hazudok, félelmet láttam az arcán... talán nem a hozzánk hasonló kaliberű és személyiségű srácokhoz szokott - egyikünk se egyszerű eset és biztos vagyok benne, bárki is vegyen egyszer a szárnyai alá bennünket, annak kőkeményen tartania kell majd a gyeplőt. De ez benne a szép, nem? A kihívás.
Felszólítására végig nézek rajta, majd horkantva elfojtok egy kikívánkozó nevetést.
- Én nem hiszem, hogy egy ilyen összehasonlítással bármit is elérnénk. Mások vagyunk, ezzel nem vitatkozok… azt nem tudom, hogy neked milyen háttered van, semmi közöm hozzá, engem viszont egész életemben elkerült a szerencse. Ehhez pedig az is kell. Az lett volna kész csoda, ha az, amit Freddie eltervezett velünk, tényleg be is jött volna. Viszont még így is nyertünk azzal, hogy legalább ezen a helyen otthon érezhetjük magunkat, és ezres nagyságrendű közönség előtt léphetünk fel úgy, hogy különösebben összetörnünk se kell magunkat a lehetőségekért. Ott vagyunk a fő táblán. De ahogy te is mondod, jó lenne, ha ez több lenne… Szeretem ezt. Nem – rázom meg a fejem. – Enélkül biztos vagyok benne, hogy megőrülnék… ez tart életben és talán nem lep meg, ha azt mondom, hogy nem érném be szimplán azzal, hogy valahol tolom a basszust. Félre ne érts – tartom fel a kezem, mintha megnyugtatni akarnám. – Megtiszteltetés, hogy bevettetek és amíg szükség van rám, mellettetek is leszek, segítek ahogy tudok. Viszont tisztában vagyok a valódi erősségemmel, a hangommal, a zenéimmel. Magammal – a muzikálisabb oldalammal legalábbis mindenképpen. - És nem, nem fogom ennyivel beérni. Gondom lesz rá, hogy a srácokat, ezt a csapatot elrugdossam a nagyobb hírnévig. Ha beledöglök is… csak még azt nem találtam ki, hogy ezt, hogy fogom kivitelezni…?

To: Remington

Az éveleji őrület a vártnál valamelyest jobban magába szippantott; mintha mindenki ivászattal próbálná túltenni magát, vagy épp túlélni az évkezdést. Szerintem idén még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy „meglepően jól bekezdett a január… tele vannak energiával, pénzzel, imádják a munkájukat és az életüket.” Ellenben borongós, depressziós, önmarcangoló vagy elfojtott és felgyülemlett feszültségtől agresszív emberformákkal annál többet. Nem egyet én magam pakoltam ki az ajtón és állítottam irányba, hogy fröcsögjenek máshol, de ne nekem kelljen elviselni a faszságaikat. A kényszer szülte, hogy emiatt több órát, több napot vállaljak a pultok előnytelenebb oldalán egy-egy csaj mellett, mielőtt még őket veri szájba valamelyik idióta.
Fizikálisan és mentálisan talán többet kivesz belőlem a mindennapos robot, mint az ideális volna, mégis segít abban, hogy egy percem ne legyen azzal a kellemetlen kis plusszal foglalkozni, hogy Odeya felbukkant a semmiből. Ismerve magamat, a puszta látványán talán még túltettem volna magam, de az, hogy az irántam érzett érzelmeivel is megtisztelt - így ne hülyüljön meg teljesen az ember - melyek a korábbi faszságok ellenére változatlanok még három év elteltével is, már okozott némi gondot. Grátiszként pedig olyan kéretlen információkat is elcsepegtetett, amit köszöntem szépen, de a hátam közepére nem kívántam. És ennek tekintetében igyekszek így is kezelni: nem hallottam semmit, nem tudok semmiről, keressen olyan embert, akinek befolyása van az üggyel kapcsolatban. Nem akarok más szarjába belefulladni, van épp elég probléma a saját életemben nélkülük is. A javát mind a mai napig nyögöm és történetesen pont ők ketten voltak azok, akik beletaszítottak a jelenlegi helyzetemben, én meg csak toporgok ide-oda benne, mint kezdő buzi a gőzben. Hogy ezek után még én legyek az, aki segítő jobbot nyújt nekik? Hülye vagyok én? Talán, de ennyire nem.
Nem is értem, hogy én miért nem ülök soha a pult azon oldalán – ja, hát mert kurvára nincs rá időm, se pénzem - ahol az életközepi válságban szenvedő balfékek karózzák a tököt, miközben az alkoholtól egyre mélyülő hangjukkal, ábrándos holdvilág pofával osztják meg velem az életük legszánalmasabb részleteit. Ha tudnák milyen kibaszottul nem érdekel egyik se… ideje lenne beszereznem egy életvezetési tanácsadó telefonszámát, hogy legyen kit futtassak a rászorulók körében. Mikor lettem én Teréz anya?!
A gitár sír, visít mellettem, ahogy Drake még utoljára megcincálja a húrokat egy szóló erejéig. Ez maradt nekem kikapcsolódásként: a zene. Csak épp dühít is, hogy az, ami boldoggá tesz és ami látszólag a színpad előtt és még azon túl is messze ácsorgókat felvillanyozza, azzal még nem értem révbe. Egyelőre a saját szórakoztatásunkra és mások szórakoztatására űzzük párszáz ember előtt, de arra legalább tökéletes, hogy a mindennapos szart és feszkót levezessük és kiőrjöngjük magunkból mindahányan az élet szennyét…
Az utolsó dalok néhányából az se zökkent ki különösebben, hogy megakad a tekintetem Remington alakján a pultok egyikénél. Ha valahova, hát a Brisard közegébe nem tudtam őt elképzelni, nem véletlenül nem beszéltem neki róla azóta, hogy nekem is közöm lett a Saxohoz. Amúgy se rólam szólt a dolog és bár Evelyn biztos említett egy-két dolgot rólam azon túl is, hogy hangszeren játszok, mégse éreztem úgy, hogy azzal kellene roadshowzni, hogy „ja amúgy éneklek is”. Kit érdekel? Persze, az énemhez és a személyemhez ez is hozzátartozik. „Ez vagyok én!” mondhatnám, és talán szükséges is lenne ahhoz, hogy teljes mértékben megismerjenek az idő alatt, míg segítem őket. De mindennek eljön a maga ideje, és mindeddig nem volt olyan helyzet, hogy minden szennyesemet kiteregessem eléjük.
Ha volt is tervem a koncert után – a szokásos iszunk, szórakozunk és szívunk valamit, jelenleg nem feküdt – mostanra újat találtam magamnak, így nem sokkal azután, hogy az utolsó hangok is elülnek és a szokásos „kösz, hogy itt voltatok” tiszteletköröket lefutjuk, angolosan távozok.
- Ne várjatok meg – bököm oda Troynak miközben átveszem tőle a felém nyújtott cigit, ő pedig biccentve veszi tudomásul, hogy ez alkalommal – is – nélkülem kell folytatniuk az estét. Hát most biztos telesírják a párnáikat… Tudják jól, hogy nem „tilosban” vagyok Remingtonékkal sem, így minden különösebb fanyalgás vagy rosszallás nélkül engednek útnak hozzá. Nekik ugyan úgy megvolt a beleszólásuk ebbe a felállásba, és nem ellenezték.
Üzenet se kellett volna ahhoz, hogy hozzá vezessen az utam; valami már akkor azt súgta, hogy hozzám jött, mikor megpillantottam, így szimplán láttamon hagyom őt, míg néhány utamba akadóval váltva néhány „fasza volt” „kösz” jellegű szót, ki nem kötök nála.
- Evelyn mondta, hogy itt találsz? – Teszem fel üdvözlésképpen a kérdést és megpaskolom a hátát, majd biccentve átveszem tőle a felém nyújtott üveget. – Ennek nem úgy kellene kinéznie, hogy én mondom, hogy a ház vendége vagy? – Vigyorgok, és leteszem magam a mellette lévő üres helyre. – Egyáltalán nem. A srácok mennek a maguk dolgára, nekem pedig… - vonok vállat. – … nem sok ötletem volt, hogy innen merre. Valószínűleg ugyan ezt csinálnám csak mással – vagy nem, de ez lényegtelen. Itt vagyok, és jelen állás szerint akarva se találtam volna jobb társaságot.
- Kösz – mosolyodok el. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, de ő is ismer már annyira, hogy tudja, nem fogok lobogós gatyát ölteni a dicséretektől. Nem szokásom. Tudomásul veszem, de nem verem nagy dobra. - Nem volt jelentősége. Idővel úgyis szóba jött volna, vagy… - legyintek felé a magam hanyag stílusában, jelezve, hogy itt van –... vagy győzött volna a kíváncsiság.
- Ahhh… - arcomat és a szemeimet dörzsölve rázom meg a fejem. – Valamikor gimi végén kezdtük el. Drake találta ki. „Mi lenne, ha…?” Ő a szólógitáros… hakni banda voltunk, három másikkal az ő családjának a garázsában. Azóta. Együtt mentünk tovább a Manhattan School of Music-ra, ott szedtük össze Troyt is az első év közepén. Drake klasszikus zenét tanult, Troy jazz-t, én zeneszerzést. De ezzel nem hagytunk fel – biccentek a színpad felé, utalva a korábbi kis koncertre. Kortyolok egyet. – Drake befejezte, Troy és én otthagytuk még a diploma előtt. Ő családi okok miatt, én... szimplán lusta voltam, meg lázadtam.  A nevelőanyám szerint elszalasztottam egy jó lehetőséget. Részben talán igaza is van, bár a számok megvannak végzettség nélkül is. Én nem az egyetemben láttam az utamat... aztán, hogy a saját számításaim nem, vagy még nem jöttek be, az más tészta. Van benne potenciál mi? - Teszem fel vigyorogva a kérdést. Nem vagyok hülye, tudom, hogy a zenénk jó, a szövegeink szintén és egyénenként, de csapatként is megvan a tehetségünk. Csak épp a lehetőségeink korlátozottak még.