Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Az órák hosszú napokká, a napok pedig véget nem érő hetekké formálódtak a legutóbbi részeg kalandom óta. Bár szerettem volna elfelejteni a történteket, de majdnem minden pillanata tökéletesen él az emlékezetemben. Hazaérkezésem után már nem volt lehetőségem beszélni Mrs White-tal, elmagyarázni neki a történteket, mert szinte azonnal beájultam az ágyba és nem is ébredtem fel hajnalig, amikor is Assia sírása riasztott fel legszebb álmomból. Erős fejfájás és szédülés kíséretében öleltem magamhoz a kislányomat, tele bűntudattal, amiért helyette inkább a szórakozást választottam. Hiába próbáltam felhívni az öreg hölgyet, hogy bocsánatot kérjek, vagy legalább elmagyarázzam neki a történteket, nem válaszolt a hívásaimra, egyértelművé tette, hogy nem kívánatos vagyok a számára. Néhány órányi szórakozás, az, hogy picit normálisnak érezhettem magam, hatalmas lavinát zúdított a nyakamba. White asszony távozása azt vonta maga után, hogy dada nélkül maradtam, kénytelen voltam a lányomnak egy nem túl drága bölcsődét keresni, ami extra kiadás számomra és kevesebb idő, amit munkával tölthetek. Gyűlölöm magam amiért ennyire felelőtlen voltam, pedig ezt egyáltalán nem engedhetem meg magamnak. Szégyellem, hogy olyan állapotba kerültem, hogy nem tudtam uralkodni magamon és engedtem a kísértésnek. A büszkeségem utolsó morzsáját is elvesztettem.
Mégis, minden negatív érzés és következmény ellenére sokszor eszembe jut az a néhány óra. Amikor minden elcsendesedik körülöttem, amikor már egyedül vagyok a szobám magányában lehunyom a szemem és akaratom ellenére is felidéződik minden perce. Tiger mosolya, minden érintése, csókjai, szavai. Azon kapom magam, hogy felidézem ajkának ízét, hogy elképzelem a folytatást, ami sosem történt meg, hogy megmagyarázhatatlanul arra vágyom bárcsak megtörtént volna. Néha, róla álmodom és ez annyira összezavarja amúgy sem tiszta gondolataimat, hogy aztán egész nap ő jár a fejemben.
A történtek fényében vegyes érzelmekkel vártam a mai nap érkezését. Tudtam, hogy ez a pillanat be fog következni, de nem tudtam felkészíteni rá magam. Már nagyon korán reggel felkeltem, az első kávém elfogyasztása után azzal indítottam a napomat, hogy kitakarítottam a lakást. Addig sem gondolkodtam fölöslegesen olyan dolgokon, amiknek semmi jelentősége nincs, legalábbis én úgy szeretném, hogy ne legyen, majd a saját gondolataimmal és érzéseimmel is megbirkózom, mint oly sok mindennel már eddigi életem során. Próbáltam nem az órát lesni minden második percben, nem azt várni, hogy mikor kopognak az ajtómon. Az élet megy tovább, én mégis úgy érzem, mintha kicsit megrekedtem volna. Még vacsorából is többet főztem, zöldség krémlevest és sajtos-csirkés lepényt. Az utóbbinak a receptjét, még nagymamámtól örököltem meg, senki nem tudtam olyan tökéletesen elkészíteni, mint ő. Nem vagyok a gomba rajongója, de olyan istenien képes volt mindig elrejteni az ételben, hogy hatalmasakat nyelve tüntettem el mindig a tányérról.
A lakást belengi a sütőben hagyott pite illata, ahogy a nap lemenőben van én pedig egyre izgatottabb vagyok.
- Ezt még szépen felvesszük jó? minél nagyobb Assia, annál izgágább és egyre nehezebben tűri az öltöztetést, gyors mozdulatokkal gombolom össze ruhácskáján a gombokat. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő, nem is olyan régen szenvedtem vele majdnem két napig a kórházban amíg kiméltóztatott bújni, most pedig már egyéves nagylány.
- Baba... aprócska ujjaival a szekrényen pihenő kedvenc rongybabájára mutogat.
- Igen, baba. Tessék, játssz vele szépen. állítom talpra a kisasszonyt és kezébe adom a játékot. Egyre magabiztosabban lépked körbe a lakásban, de azért még szüksége van néha egy-két biztos pontra, kapaszkodóra, ha pedig elfárad egyszerűen csak leül és mászva folytatja tovább az útját. Miközben ő el van foglalva a játékkal én is kihasználom az alkalmat és átöltözöm. Nem randira készülök, abban sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ma vendégem lesz, de azért...szeretném az étel foltos felsőmet és kopott mackó nadrágomat lecserélni valami....nőiesebbre. Unottan kotorászok a szekrényemben, már azt sem tudom mikor vettem valamit magamnak, minden ruhám még a párizsi időszakból maradt meg, szerencsémre a szülés után gyorsan visszanyertem az alakomat és még használhatóak. Választásom végül egy kék spagettipántos felsőre, - aminek a pántja már kétszer leszakadt, de szerencsére sikerült visszavarrnom- és egy fekete cicanadrágra esik, ami szerintem itthon viseltnek tökéletes, kényelmes de mégsem egy kopott mackónadrág. Koránt sem elégedetten nézek végig tükörképemen, sosem voltam igazán elégedett azzal amit látok, de amióta itt élek Amerikában...azt hiszem nem is volt példa arra, hogy csinosnak éreztem magam. Hátrasimítok egy tincset a fülem mögé.
- Mama....mama... gyönyörű kislányom négykézláb mászva érkezik irányomba, nem tartott sokáig a baba iránti érdeklődése.
- Itt vagyok kincsem...gyere hajolok le, hogy az ölembe vegyem. - Szeretnél egy kis teát? nyomok egy puszit arcocskájára és megindulok vele a konyha irányába, de cselekedetemben hangos kopogás zavar meg. A gyomrom hatalmasat ugrik odabent, szabadon engedve a pillangókat, szívem pedig felgyorsul.
- Nyissunk ajtót jó? fordulok meg a konyha küszöbétől a bejárati ajtó irányába, hogy ott néhány másodpercnyi hezitálás után végül kitárjam az ajtót.
- Szia! húzódik önkéntelen mosoly vonásaimra.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Szerintem mindenki hatalmas összegekkel fogadott volna, hogy pár hete hiába léptem egy vakmerőt azzal, hogy hazatranszponáltam Dominiquet, azért percre pontosan ott fogok lenni a kikötőben, annál a kétszer három méteres négyszögben, ahová meghatároztak, hogy kerüljek. A helyzet az, hogy nem így lett. Tiger Fucking Abbar elkésett, igaz, öt percet. A többiek úgy néztek rám, mint akik ufót láttak, Tod szemében egyértelműen láttam, hogy megrendült a belém vetett bizalma, a többiek meg csak csóválták a fejüket. Tudták, mi vagy éppen ki miatt késtem, egy lány miatt, ami sosem jó jel. A szerencse az egészben az, hogy nem lett gond, magam sem vágom, hogy hogyan, de sikerült elhoznunk kurva sok kilónyi kokaint és nem csak behoztuk az országba, de még el is juttattuk a bázishelyre.
Azon kívül, hogy egészen biztos lehetek abban, hogyha le kell vágni a fejem, akkor Tod fog rá önként vállalkozni, hogy megtegye, nem történt különösebb szankció, legalábbis sokáig nem. Bíztam a srácokban, hogy mivel minden sikerült, így nem köpnek be, ami lehet így is volt, de a drogistenek mindenhol látnak minket, így nem került ez sem lepel alá. Ami jó, hogy mindez a hír csak a nagybátyámig jutott el, ki behivatott magához, köszönésképpen adott egy akkora nyaklevest, hogy percekre beleszédültem. Nem ellenkeztem, mivel megérdemeltem. Igazából meglepett, hogy egy sablonos fejmosást követően elengedett és nem kért tőlem semmit. A találkozás előtt én meg voltam győződve afelől, hogy megtiltja, hogy Dominique-el találkozzak, egy kicsit reménykedtem is benne, hogy megteszi, mert nem ártana, ha nem vetemednék több baromságra. Visszagondolva biztos nem kellett volna felajánlanom neki a fuvart. Ha eltiltottak volna tőle, nem állna rá feleslegesen a farkam.
Hatodika van. Megfogadtam magamnak, hogy tisztes távolságot tartok tőle, nem szabad, hogy érdekeljen a helyzete, mert ő még mindig csak egy eszköz nekünk, valaki aki fizet, úgyhogy jah, jó lenne, ha ezúttal fizetne is. Erősen ajánlom neki, különben nagyon fel fog cseszni.
Bekopogok az ajtón. Bár részegen azt mondta, hogy menjek vissza hozzá az akciónk után, én nem tettem, de ez nem meglepő, már akkor tudtam, hogy nem fogok megjelenni nála, mikor igent mondtam rá, mint ahogy azt is suttogta fülembe, hogy hatodika előtt is találkozhatnánk, de nem akartam. Nem kell, hogy ez több legyen, mint ami, főleg egy hatalmas öt perces baki után. Gyorsan ajtót nyit, komoly tekintetem először az ölében lévő gyerekére szegeződik. Nem mondom, hogy örülök ennek, de mindegy. Ahogy látom, nem készült ma dugásra és fogyatékos vagyok, de én ennek most valamiért örülök.
- Szia Húsi! - beljebb jövök. Tudja, miért vagyok itt, nem kell semmit sem mondanom. - Milyen jó anya vagy... - próbálkozok hozzáérni a gyerekéhez, de nem tudom, hogyan kell megérinteni egy néhány évest.
- Egy jó anya nem akarja a lánya előtt csinálni, szóval, felteszem a kérdést: van nekem valamid, ami zöld, papírból van, és én nagyon szeretném tőled megkapni? - fordulok Dominique felé és összeteszem a két kezem, amire a gyerek azt hiszi, hogy tapsoltam, de nem, ez nem az.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Ha tudtam volna, hogy az a bizonyos este ennyire megborítja majd az érzéseimet, akkor ezer százalék, hogy soha nem vetemedtem volna arra, hogy megtörténjen. Úgy költöztem Amerikába, hogy elhatároztam mindentől és mindenkitől érzelmi távolságot fogok tartani, hogy csak a kislányom jóléte fog elérhető célként lebegni előttem, hogy őérte teszek meg mindent, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott élete legyen. Az én vágyaimnak el kell törpülnie emellett. De be kell látnom én is csak ember vagyok és bármennyire is próbálok egyedül Assia-ra összpontosítani szükségem van néha arra, hogy magamnak is adjak valamit. Másfél éve minden nap, minden percében próbáltam is a tervek szerint élni, egészen néhány héttel ezelőttig. Ott, abban a füstös kis alagsorban, idegen emberek társaságában minden amit gondosan felépítettem összedőlt és rá kellett döbbennem arra, hogy magányos vagyok. Abban a néhány órában újra érezhettem, hogy nem csak anya, hanem nő is vagyok és bár minden bizonnyal az egész esemény egy tökéletes színészi játék volt Tiger részéről mégis felébresztett bennem olyan érzéseket amiket már régen eltemettem magamban., és olyanokat, amiket még nem is tapasztaltam eddig. Tudom, hogy vissza kell zökkennem a régi kerékvágásba, hogy nem engedhetek semmilyen hirtelen fellángolásnak. Nem szeretnék újra és újra csalódni, éppen elég sok szenvedés volt már az életemben nem szabad hagynom, hogy valaki játékszere legyek. Mégis, vágyakozva és izgatottan vártam arra a pillanatra, hogy kopogjon az ajtón, vártam, hogy láthassam, hogy beszéljek vele. Olyan vagyok, mint egy naiv kis csitri.
Olyan izgalommal és várakozással nyitom ki a bejárati ajtót, hogy még én magam is megrettenek tőlük. Ijesztő, hogy valaki után ennyire vágyakozom, valaki után, akinek én csak egy eszköz vagyok. Tudom jól. Mosolyogva pillantok végig a férfin, és állok odébb, hogy be tudjon lépni a lakásba.
- Legalább az ajtót becsukhatnád magad mögött mielőtt a lényegre térsz. az a kitörő öröm és lelkesedés szinte egy csapásra válik kámforrá, naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy ez az alkalom talán más lehet. Mielőtt válaszolnék a kérdésére hátat fordítva neki indulok a konyha irányába, hogy teát adjak a kislányomnak, és így talán azt sem veszi észre, hogy arcomra kiült a csalódottság. A konyhában Assiát a járókába ültetem, mielőtt lecsavarom a cumisüveg tetejét és teát töltök bele.
- Nincs meg a teljes összeg. kezdek bele a mondókámba, valószínűleg nem okozok neki meglepetést. Átnyújtom az üveget a lányomnak, aki mindkét aprócska kezével rámarkol a műanyagra de tekintetével a férfit nézi és mosolyog. - Kevesebb mint felét tudom ma adni. nem nézek rá. Hátammal a kagylónak támaszkodom és tekintetemmel a vidáman gagyogó gyereket nézem, hosszú perceknek kell eltelnie amíg képes vagyok rá pillantani, hogy ne láthassa arcomon a csalódottságot.
- Azt a kevés összeget elveszed vagy inkább vissza jössz máskor? és bár valami másban reméltem a mai találkoztál, rá kell döbbennem arra, hogy tündér mesében éltem és én nem vagyok egy Disney mese hercegnője.
- Vacsorázni készültem, ha éhes vagy téged is szívesen látlak, ha nem akkor...adom a pénzt és kérlek távozz. Bármennyire is szeretném elrejteni a fájdalmat és csalódottságot az minden arcvonásomon és a hangomban is visszatükrüződik. Idióta vagyok.  

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

- Örülök, hogy újra a régi vagy. - Mondjuk nem panaszkodhatok arra, hogy elfelejtettem, milyen is a basztatás, de legalább kapok egy egyértelmű képet, hogy bár hatalmas mosoly fogad, azért Dominique ezúttal nem részeg gyerekkel az ölében. Nem örülök a kislánya látványának, talán azért, mert mélyen legbelül nem venném zokon, ha dugnánk egy jót, így viszont eléggé nehéz lesz. Ellenben nem gáz, ha nem, mert akkor feltételezem fizetni fog, ez így megy nálunk, világosabb számára is, mint a nap.
Miután hátat fordít nekem és elindul a konyha felé, én ezt úgy veszem, hogy jöjjek be és kövessek, ha már eddig nem nyomta markomba a lóvét, mert én azzal a lendülettel fordultam is volna és távoznék. Rám is rám férne már néhány pohár pia, eléggé sokak voltak az elmúlt napok. A konyhába érre annyira azért nem tudok meglepődni a hallottaktól. Az ajtófélfának dőlök ölben összefont karokkal.
- És meddig szeretnél mások pénzén élni? - Őszintén, meddig szeretné még ezt folytatni? Jó, kifizetem, mert nekem nem nagy összeg, de mégis csak egy anyuka, aki nem engedhetné meg magának, hogy az utcára kerüljön. Értem én, hogy meghalt a férje, aki eltartotta, de azok az idők elmúltak, én meg nem vagyok az újdonsült férje. - Lenne egy kérdésem. Mennyire vonz a személyi prostitúció? Mert én egyébként baromira elfogadnálak állandó szolgáltatásként, de akkor azt is tényleg jól kell csinálni. - Igen, csak szívatom, de egy kicsit meg mégsem. Hallom, hogy nem épp meghív, de azért mint egykori jó feleség megkínál a vacsorájából, ha már itt vagyok. Éhes vagyok, azonban nekem máson kattog a fejem.
- Szóval érjem be a pénz kevesebb, mint felével és távozzak? - Ezt nem tudom, hogy gondolta. A pénz fele nem a teljes összeg. Nekem a teljes összeg kell, vagy így, vagy úgy, de felajánlok neki ismételten egy választási lehetőséget. Már megszokásból.
- Mit szeretnél Dominique? Vegyem el a pénz felét és a maradék részét kipótolod más módszerre, vagy ne felezzünk semmit, megmarad ma az a pár dollárod a zsebedben és lesz egy jó éjszakánk? - Már megint milyen roppant kedves vagyok, hogy megengedem neki a választás jogát. Egy panasza sem lehet rám. Én az ő helyében egyébként az utóbbit választanám. Meg lehet egy kicsit a magam nevében is, mert eléggé ideges lettem, de ez most mindegy. Ha okos, most bevállalja az éjszakát, félreteszi ezt a pénzt és egy hónap alatt összeszedi a másik felét is, így következő hónapban kezembe nyomja a teljes lakbért, aztán kész, megúszott egy alkalmat, már... ha egyáltalán meg akarja úszni, a részeg vallomásaiból nem ezt vontam le.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Nem is tudom, hogy miért fordult meg egyáltalán a fejemben az, hogy ez a találkozó talán más lesz. Miért gondoltam arra, hogy a legutóbbi alkalmunk után ha csak egy hajszálnyit is, de másképp fog rám nézni? Hogy nem csak a zöldhasúakat fogja látni bennem? Miért reméltem, hogy talán ez most más lesz? Idiótának érzem magam, amiért egyáltalán megfordult a fejemben ilyesmi, amiért hetek óta képtelen vagyok kiverni őt a gondolataimból és amiért eltűröm, hogy ilyen stílusban beszéljen velem. Nyilvánvaló, hogy számára nem vagyok semmi más, csak egy játékszer. Fáj a gondolata is annak, hogy akár egy rövid időre is azt gondoltam ez talán megváltozhat. Megpróbálok tudomást sem venni gúnyos megjegyzéséről, de igen, én is örülök, hogy ő is újra a régi, így sokkal könnyebb lesz távolságot tartani tőle és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Akkor is, ha ebbe egy kicsit belehal a lelkem.
- Tudod jól, hogy nem erről van szó. Én próbálok félretenni minden egyes centet, de nekem itt van Assia, tőle nem vonhatom meg a legszükségesebb dolgokat. arról meg már álmodni sem merek, hogy egyszer összejön annyi pénz, ami elegendő lesz ahhoz, hogy fogjam a lányomat és elhúzzak innen, jó messze, a város másik végébe, ahol remélhetőleg már nem találkoznom vele. Általában a nyugodt vérmérséklet jellemző rám, szerintem nem is nagyon volt példa arra, hogy valamin annyira kiakadjak, hogy dobálózni vagy üvöltözni kezdjek, most viszont egyszerűen elönti agyam a méreg, megfogom az első tárgyat ami a kezem ügyébe kerül, ami történetesen egy üres tápszeres doboz és teljes erőmmel az irányába hajítom, remélve, hogy eltalálja azt a konok fejét.
- Én nem vagyok a szajhád! És nem is leszek! lehet, hogy számára szórakoztató a szituáció, de én nem érzem ennyire viccesnek a helyzetet. Már így is éppen eléggé szánalmasnak érzem magam, nem értem, hogy miért kell belerúgnia a földön fekvőbe még egyszer. Ujjaim a konyhapult szélébe markolnak, tekintetem ide-oda járatom közte és a lányom között.
- Egy valamit nem értek. Legutóbb azt mondtad, hogy nem szereted ha egy lány kötelességből van veled. tartok egy rövid szünetet. - Tudod, hogy megteszem, hogy megkérlek töltsd itt az éjszakát, de azt is tudod, hogy mindezt kötelességből ugye? Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy utcára kerüljön a lányom. és ha ez az ára annak, hogy födél legyen a fejünk fölött, akkor nincs is más választásom ezt pedig ő is tudja.
- Megkérdezted, hogy gyűlöllek-e. A válaszom igen. De tudod, még jobban gyűlölöm saját magam, mert azt hittem, hogy talán jelentett neked is valamit a múltkori alkalmunk. Az isten szerelmére, még vacsorát is főztem neked! bármennyire is tudom, hogy helytelen az, hogy ennyire őszinte vagyok vele, nem tudok hallgatni. - Azt hittem, hogy mostanra már többet látsz bennem, mint egy jó kis numerát. Tévedtem. És ezért sokkal jobban gyűlölöm magam, mint azért, hogy arra kérlek maradj! nagyon erősnek kell lennem, hogy ne pityeredjem el magam, már így is túlságosan megalázó az egész kapcsoltunk.
- Gyűlölöm amiért akkor, ott megkedveltelek, óriási hiba volt.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Senki sem kéri tőle azt, hogy ne etesse a gyerekét, de ez nem az én dolgom. Az én feladatom az, hogy bizonyos lakóktól beszedjem a lakbért és nem érdekel senkit sem, hogy milyen helyzetben vannak, kivel vesztek össze az elmúlt napon, mivel rontották el a hasukat. Mi biztosítunk számukra olcsó lakásokat a város közepén, napra, majdhogynem percre pontosan kérjük tőlük a lakbért, így mi korrektek vagyunk feléjük, elvárjuk ezt viszonzásul is. Dominique álomvilágban él. Eddig eltartották, eddig bizonyára sosem volt gondja a pénzzel, mert csak volt és kész, szerintem még dolgozni sem dolgozott érte keményen. Senki sem erőltette neki, hogy jöjjön Amerikába és senki sem mondogatott neki olyanokat, hogy itt könnyebb az élet.
Egyre inkább próbálkozok ajánlani neki lehetőségeket, hogy mivel kereshet pénzt, ha már nem megy neki a normális munka. Megy egyébként is, ennek a lánynak nincs végzettsége? Nem tanul valamit mondom egyetemen, ha már volt férje? Néhány pillanatra elfordulok, hogy ne akadjak ki rajta és meg tudjam őrizni a hidegvérem, így hirtelen mozdulatára kapom vissza a tekintetemet. Reflexből tartom irányába karjaimat, hogy védjem magam, de olyan gyorsan jön felém egész erősen az a kibaszott konzervdoboz, hogy elkések, így az élével tökéletesen eltalálja a hasamat. Felszisszenek a fájdalomtól, ami vélhetőleg semmiség lenne, ha nem lenne ott egy nagy és mély vágás, ami még sokáig nem fog beforrni. Elpattan újabb idegszálam a fájdalomra és heves szavai hallatára.
- Akkor fizess! - üvöltök vissza hasonló hangnemben rá, mint ahogyan ő támadott rám. Kurvára nem játszom vele, egy dolgot kérek tőle, amit ezerszer kértem már és reméltem, hogy tudatosítottam is benne, de ezek szerint lehet nem.
- Mit akarsz Dominique az ég szerelmére? - tárom szét karjaimat. - Nem fogunk még egyszer várni a pénzre és marhára elfelejtheted, hogy majd én fizetem a te mocskodat a kibaszott semmiért. - Elkergette maga mellól a bejárónőjét, elkergethet engem is, de akkor aztán tényleg mindentől és mindenkitől megfosztja magát, akik esetleg segítenének neki és nem ellene vannak, de ha mindenkihez dobozokat vág, meg beszólogat, akkor nem fog sokáig élni a gyereke, se ő maga. Tényleg elgondolkozok azon, hogy itt és most lelépek, én nem fizetek be neki semmit, aztán majd csinál amit akar, elzárjuk a gázt, és következő hónapban szó nélkül kilakoltatjuk. Az ajtó irányába nézek egyet hátralépve ki a konyhából, mikor megszólal ismét.
- Igen... Ezért örülnék annak, hogy magadtól is képes lennél összekaparni egy havi pénzt és megszűnne ez az egész feszkó. - Nekem is van főnököm, nekem is vannak kötelességeim. Ha holnap délig át kell adnom néhány zöldhasút a nagybátyámnak, akkor nincs mese. Persze mondhatom, hogy nem adok és akkor feltehetőleg holnap este már jönne is a kopogás egyenesen nagybátyámtól egy szép elbeszélgetésre. Hozzá is dobozt vág?
- Miért, tán randira készültél? - tudatosul bennem ez az egész vacsorafőzéses dolog. Azt hiszi, itt mindent meg lehet váltani az érzésekkel. Nem érdekli senkit sem, hogy kit gyűlöl, engem vagy magát, és hogy mennyire és miért. Viszont ezzel tökéletesen eléri, hogy összezavarodjak, mert már nem tudom kibogozni ebből, hogy mit akar.
- Nem tudok rajtad kiigazodni. De komolyan! Döntsd el akkor, hogy mit akarsz. Lebasztál és mélyítettél a sebemen azért, mert felajánlottam más lehetőséget is a fizetésen kívül, most azt mondod, már ha egyáltalán ezt mondod, hogy maradjak... viszont nekem ebből a hisztiből marhára elegem van. És ha már múlthét... - lépek hozzá közel, s erősen a szemeibe nézek. - Alig bírtad akkor kivárni, hogy lefeküdjünk, és ott mondogattad, hogy máskor is jöhetek, mint hatodika, én meg ideállítok a megbeszélt napon, miközben te pontosan tudtad, hogy nem tudsz fizetni és itt ordibálsz velem. - Lehet békülő szexre bukik, de még mindig állatira zavar a gyerek jelenléte.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Tudom, hogy ideje lenne össze szednem magam, bármennyire is haragszom rá, abban teljesen igaza van, hogy nem várhatom el tőle, hogy fizessen helyettem. Nem is várom...csak több időre lenne szükségem. Azt hittem, hogy képes leszek megállni a saját lábamon, hogy leszek annyira erős, hogy mindent megadjak a gyerekemnek amire szüksége van, de be kell látnom, hogy tévedtem. Gyenge vagyok, mint a tavaszi harmat és teljes mértékben elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha kimásszak ebből a helyzetből. Talán az lenne a legokosabb, ha fogom a megmaradt pénzem, veszek egy jegyek és meg sem állok Párizsig, talán abban még bízhatok, hogy anya a védelmemre kel, bár igazából...soha nem mert szembe szegülni apánk akaratával, még a gyerekei érdekében sem. Én nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát. Életem legmerészebb és legmeggondolatlanabb ötlete volt, amikor hamis személyazonosságot vettem és elrepült a világ másik végébe, nulla élet tapasztalattal, úgy, hogy tudtam nemsokára anya leszek.
Nem így terveztem a ma estét, én nem akartam, hogy ilyesmi történjen, de egyszerűen őt hallgatva elborult az agyam. Soha életemben nem volt még példa arra, hogy tettlegességig fajult egy vita köztem és egy másik fél között, még arra is csak szökő évente volt alkalom, hogy kiabálni kezdtem. Összerezzenek amikor tudatosul bennem, hogy az elhajított doboz célba talált és Tiger felszisszen, tényleg nem akartam bántani őt. A hangoskodásara Assia szemei kikerekednek és sírásra görbülnek ajkacskái. Remegő lábakkal lépek a járóka irányába, hogy ölembe vegyem a lányomat, ezzel megakadályozva azt, hogy keserves sírásba kezdjen.
- Tudom, hogy miért vagy itt ahogyan azt is tudom, hogy miben állapodtunk meg legutóbb, de a szavaidnak súlya van Tiger. lehalkítom a hangomat, hogy Assia ne rémüljön meg még ennél is jobban. Még akkor is megválogathatná a szavait, ha tulajdonképpen tényleg olyan szituációba keveredtem, amiben lehet kurvának nevezni. Hiszen mit csinálok? Ágyba bújok vele, hogy legalább még egy hónap haladékot nyerjek és ne kerüljek az utcára. Azt hiszem sokkal több okom van utálni saját magam, mint őt, de egyszerűbb őt hibáztatni, mint szembe nézni mindazzal amit cselekszem.
- Arra készültem, hogy talán lehet egy normális esténk együtt. mert ez az igazság, abban reménykedtem, hogy lesz lehetőségünk folytatni azt, ami a munkája és a részegségem miatt abba maradt, azt szerettem volna, hogy beszélgessünk, érezzük jól magunkat és utána megkapta volna a boldog befejezést. Abban reménykedtem, hogy néhány óráig ismét átélhetem azt, amit hetekkel ezelőtt. Egyértelmű, hogy tévedtem és jó nagy hülyét sikerült csinálnom magamból. Közelebb jön, én pedig ahelyett, hogy hátrálnék, csak állok, mint akinek földbe gyökerezett a lába és bámulom őt. Elveszek tekintetében, de ugyanakkor meg is rémít mindaz amit a szemeiben látok. Mintha a velem szemben álló férfi és az akivel az alagsorban beszélgettem teljesen más ember lenne. Felsóhajtok.
- Amit akkor mondtam komolyan is gondoltam. megkerülöm őt, hogy a lányomat leültessem a konyha egyik sarkában elhelyezett pokrócra és a kezébe adok egy plüss nyuszit.
- Vesd le a pólód! túl messzire mentem a dobálózással és az ordibálással. - Megnézem a sebed. emlékszem még arra a csúnya vágásra, remélem, hogy nem rontottam sokat a helyzeten.
- Arra készültem, hogy maradni fogsz. Tudtam, hogy nem lesz pénzem és azt is, hogy mit kell tennem cserébe. Vártam, hogy gyere. tudom, hogy nem hatom meg a szavaimmal, de kérdezett, én pedig őszintén válaszolok. - De őszintén értékelném, ha egy kicsit emberibb módon beszélnél velem. miközben beszélek az egyik szekrényhez sétálok, hogy előkeressem az elsősegély dobozt, ha szükséges tudjam használni.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

- Mint ahogy a tiéidnek is. Beleértve a tetteidet! - felelek kissé rekedtes hangom, miközben egyik kezemet hasamra teszem, hogy megnézzem, felszakadt-e a sem, de nem érzek vért. Igazából feltételeztem, hogy csak fáj, de nem vérzik, na meg kötés van rajtam, az meg ennyitől nem ázik át. Ha szexelni tudok így, egy jól irányított konzervdoboz nem fog velem végezni. De hát nah, fáj, kibaszottul fáj és egy ilyen vékony lánytól is, pontosan ezért nem bízom el magam sosem, ha rosszakaratról van szó. Egy kisgyerek is meg tud ölni, ha nem vigyázok és nekem rohan késsel. Lehajolok az eldobott dobozért, hogy felvegyem, még mielőtt elesünk benne.
- Elhiszed, hogy én is? Kurva jó estét akartam volna...- teszem le a konzervdobozt kissé ingerülten a pultra, hogy érezze, azért én még mindig egy ujjal sem nyúltam hozzá, nem bántottam, max olyat mondtam, amivel megbántottam, de ezt kulturált módon is lehet közölni. Igen, ezt pont én mondom. Megpróbálom világosan megétetni vele, hogy mit miért teszek, valamint mennyire összezavarnak ezek a hatalmas kilengések. Egyszer nagyon bújik, nagyon csókol, máskor hozzám vág valami szart. Utálom a kiszámíthatatlan embereket.
Látom szemében, hogy tart tőlem, de én még mindig nem érek hozzá, pedig nagyon szívesen felkapnám és az asztalra ültetném, feltehetőleg meg is tenném, de itt a kölyök, akinek jelenléte még mindig zavar. Megnyalom alsó ajkamat egy sóhaj közepette, mikor kikerül és a lányához megy. Ez az egész dráma teljesen felesleges volt.
Meglepetten nézek rá, mikor vetkőztetni akar. A gyerek végig fogja nézni? Aztán hallom, hogy csak a sebemre kíváncsi. Nocsak... emlékszik rá. Kár, hogy már késő, de mindegy, mert nem bőgök miatta, nem vagyok puhány.
- Kösz, jól van - felelem és nem húzom fel a pólómat, ellenben hagyom, hogy közelebb jöjjön, mert szeretem, ha tapiznak, de azt már kevésbé, hogy a sebemet.
- Akkor mi történt az előbb? Meg minek? - teszem fel a költői kérdéseket, nem várok rájuk válasz, csak gondolkodjon el ezen. Még egy kicsit ingerült vagyok, ezek a dolgok nagyon fel tudnak húzni. De mindegy, leszarom, hagyjuk, nem fogok durcogni, mert van jobb dolgom is, meg van más ezer ember, aki nem csak dobozt vág hozzám.
- Bocsánat. - Nem az első alkalom, mikor ezt hallja tőlem. Nem szégyellek ilyet mondani, főleg nem, hogy tudom, megbántottam. Nem mérges vagyok, inkább csalódott, mert egy kicsit megfontoltabb lánynak képzeltem el őt. De... mindegy is. Nem szeretek mások dolgain mérgelődni, mert egész életem erről szólna. Fáradt vagyok. Nem fizikailag, hanem fejben... az állandó adrenalin, életveszély, több millió dollár a kocsiban, megfelelés a főnököknek... mind nagyon megvésel még ennyi év után is, ami oké. Hagyom is inkább, úgysem tudnám ezeket mind elmondani Dominak. Állati boldog lennék, ha egy hétig új életem lenne és nem lennék benne ebben a fehér poros munkában. Lennék mezei bolti eladó, de pizzafutár, vagy bármi, ami hagyna lélegezni is.
- Most mit csinálsz? - megyek utána és látom, hogy a szekrényt túrja. Meglátom az elsősegély dobozt. - Jól van, azért ennyire ne pánikolj, meg fogok maradni. Majd szólok, ha elvérzek. - Nyilván nincs erről szó, csak azért nem esett jól az ütés, ennyi az egész. Viszont még érzem, hogy tökre feszült vagyok, amit Domi váltott ki belőlem, de nem ő a gyökere, csak most durrant el az agyam és minden lelkierőm.
- Kimegyek dohányozni. - Nem meggondolt cselekedet, egyáltalán nem kellene nekem sokat mutatkoznom kültéren, még erkélyen sem, de most leszarom. Kell egy cigi.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Túlreagáltam. Jó, tisztában vagyok vele. Nem kellett volna ennyire vehemensen reagálnom rá, hiszen teljesen egyértelmű, hogy számára minden amit mondd az normális, más háttérrel rendelkezzünk, más körökben mozgunk, mások a céljaink, más indokok motiválnak. Ha nem ebben a lakásban élnék, akkor Ő meg én valószínűleg soha az életben nem találkoztunk volna, De itt vagyunk és bár mindketten ugyanazt akarjuk ettől az estétől eléggé különbözőek a módszereink, fogalmazhatok úgy is, hogy ennél különbözőbb nem is lehetne. Meg kellene próbálnom toleránsabbnak lenni. Nem tudok a szemeibe nézni, helyette inkább a kopott, itt-ott repedt járólapot kémlelem tekintetemmel. Szégyellem magam amiatt, hogy nem tudtam parancsolni magamnak, amiatt, hogy engedtem ennyire eluralkodni a dühömet és amiért már nem voltam képes tisztán gondolkodni. Meg tudná valaki magyarázni nekem, hogy miért érzem ezt a kettősséget? Miért van az,hogy míg az egyik pillanatban képes lennék megfojtani egy kanál vízben a másikban már csak elég belenéznem a szemeibe és minden gondom elfelejtem? Soha senki nem volt még ilyen hatással rám és ez megrémiszt. Látom, érzékelem rajta, hogy még mindig feszült és ez teljesen érthető is azok után, hogy hozzá vágtam egy dobozt.
- Mondták már neked, hogy a jó este általában nem ott kezdődik, hogy leprostizod azt, akivel el szeretnéd tölteni? pillantok rá kérdő tekintettel. Nem tudom, hogy ő milyen nőkkel szokta eltölteni az idejét, de legyen az kurva, tisztessége nő vagy csak egy bulin összeszedett egy éjszakás kaland akkor sem mondunk ilyeneket. Legalábbis véleményem szerint nem.
Mindig is lelkiismeretesnek tartottam magam, éppen emiatt bánt, hogy én okoztam fájdalmat neki, nem gondolkodtam amikor elhajítottam azt dobozt, sokkal nagyobb gond is lehetett volna. Egy pillanatra megállok a keresgélésben és rá pillantok.
- Egész nap készültem és vártalak, egyszerűen csak kiakadtam azon ahogyan beszéltél velem, de belátom, hogy túlreagáltam. túlságosan vártam ezt a napot, kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz újra látni őt és megsértette a büszkeségem már az első megszólalásánál.
- Én is bocsánatot kérek. egyenesedek fel végre miután megtaláltam azt az idióta elsősegély dobozt, amit hónapokkal ezelőtt vettem és szerencsére azóta sem kellett használnom. Közelebb lépek hozzá.
- Vedd le a pólót, ha nem akarod, hogy én szedjem le rólad! Csak megnézem a sebet. Mikor volt cserélve utoljára a kötés rajta? az a minimum, hogy vetek rá egy pillantást. Tudom, hogy nem okoztam neki halálos sérülést, de igazán nem okoz gondot fertőtleníteni és lecserélni rajta a fáslit. Már ha nem lenne ennyire makacs és kicsit engedne nekem.
- Ismered az utat. állok félre előle, hogy kimehessen a teraszra én pedig Assiához sétálok. Minden bizonnyal szegényke még most sem érti, hogy mi történik körülötte, mi volt ez a nagy kiabálás és az anyja miért ennyire ideges. Néhány percnyi gondolkodás után végül az ölembe veszem és Tiger után indulok az erkélyre. A nyitott ajtónál megállok, az ajtófélfának támaszkodom.
- Szeretnél velünk vacsorázni? a magam tökéletlen módján próbálok békítő jobbat nyújtani neki, talán még nem késő, hogy normális emberek módjára beszélgessünk. Még mindig az ajtófélfának támaszkodva figyelem őt. - Köszönöm, hogy a múltkor haza hoztál és vigyáztál rám. mert még arra sem volt alkalmam, hogy megköszönjem ezt neki.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Fárasztó sóhajjal forgatom meg a szemeimet és inkább nem pazarlom a szavakat Dominik újabb és újabb beszólogatására, mert kezdem unni. Úgyis teljesen mindegy mit mondok, mit csinálok, mindig én leszek a hibás, mert soha életben nem fogja beismerni, hogy talán igen, fizetnie kellene, talán nem kellene hozzám vágnia a dobozt, talán ha nem üvöltene le egy félreértés miatt, akkor máris normálisabb módon meg tudnánk beszélni a dolgokat, nem úgy mint két alkesz hatvanas faszi a kertvárosi benzinkúton.
Ha nem is nyugodnak le a kedélyek, de csendesül a lakás a szomszédok örömére én meg kezdem azt érezni, hogy lassan betelik a pohár, nem feltétlenül Domival, hanem mindennel együtt. Nekem is vannak érzéseim, nekem is nem csak az fáj, ha megütnek, de az is, ha rám ordítanak, hiába feltehetőleg Dominique sosem gondolná ezt én meg igazából... már megszoktam. Az egész banda érzelmek nélkül teszi a dolgát majdhogynem, a felsőbb vezetésnek én is csak egy pórba fingó robot vagyok, akinek azt kell tennie, amire kérik, mint ahogyan Dominique is az, hiába nem tudja, hogy ő is részese. És jah, néha én is vágynék egy helyre, ahol fülsüketítő zaj nélkül is le tudok dőlni valahová, ahol meleg van, rend van meg nem rontanak rám valamelyik percben, hogy toljam ki a seggem a hóra.
Szóval belátja, hogy túlreagálta. Nos hát igen, egy kicsit, de nem akarok ezen rágódni, így is tele a fejem minden szarral. Biccentéssel reagálok a bocsánatkérésére, nem vagyok nagy haragtartó, meg bosszúálló, ezekhez én lusta vagyok meg fáradt.
Mondtam neki, hogy nem kell foglalkoznia a hasammal. Nem örülnék neki, ha nagyon megnézné, mert kicsit árulkodó a heg. Egy nagy vágásnyom, ami nem egy félrevágott paprika által keletkezett. Csak azért is ragaszkodik hozzá Dominique, én meg ehhez már túl kiidegelt és fáradt vagyok, még egy újabb kiabálós hullám venné kezdetét, úgyhogy megadom magam, egy mozdulattal kibújok a pólómból, így megláthatja tetovált felsőtestemet.
- Reggel - felelem a kötésre irányult kérdésre. Az a kötés úgy oda van ragasztva, hogy magától egészen biztosan nem tud lejönni, úgyhogy kapargathatja ha akarja. - Leüljek? - Nem tudom, mit akar kezdeni vele, én ezt az egészet feleslegesnek tartom.  
Mikor kész vagyok, érzem, hogy kell nekem egy kis friss levegő, szóval kimegyek dohányozni úgy ahogy vagyok, félmeztelenül. Nincs nagyon hideg, nekem legalábbis, nem vagyok egy fázós típus. A korlátra könyökölök enyhén előre dőlve görnyedten, s rágyújtok.
Nem sűrűn, de néha vannak olyan napjaim, mikor mentálisan összeomlok, mikor úgy érzem, nem bírom el már a munkám súlyát. Az egészben a legrosszabb, hogy sosincs vége. Nem mondhatod, hogy két hét után lelépsz, nem ennyire egyszerű ez, ahogyan nem is lehet munka után hazamenni és máshogy tölteni a mindennapokat, nem megyek moziba... rosszabb, mintha híresség lennék. Szívom a cigit és nézem közben a távoli főúton elszáguldó autóvonatot, meg néha egy két égen repülő madár is eltekeri a figyelmemet. Próbálok mentálisan kiengedni. Végül két tenyerembe temetem arcomat, erősen masszírozom halántékomat a minimálisra zsugorodó dohánnyal a számban, mikor hirtelen megszólal mellőlem Dominique. Nem vettem észre, hogy itt van.
- Szeretnék - felelem lassan, már visszatérő nyugodtsággal, kissé berekedt hangon. Az átlagos Tiger hangon. Eldobom a cigit, rálépek az égő végére, hogy elnyomjam az erkély eléggé feltörött betonpadlóján. Nem tudom, kire nézzek. Minden könnyebb lenne, ha nem lenne kezében a gyerek, de ezért nem fogom őt megszólni. Elnézek a szomszéd épület ablakaira, megfordul a fejemben, hogy lehet valaki onnan visszanéz rám, lehet pont olyan, akinek nagyon nem kellene.
- Nincs mit - felelem szinte suttogva köszönetnyilvánítására, majd felegyenesedek, mellé lépek és megérintem hátát, jelezve ezzel, hogy menjen be, azaz menjünk be.  

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Látom rajta, hogy még mindig feszült, ideges, talán meg is bántottam. Bár még most is úgy gondolom, hogy nem beszélhet velem olyan hangon, mint amivel indított, de azért visszafoghattam volna magam. Most biztosan azt gondolja rólam, hogy egy idióta hisztis picsa vagyok, pedig erről szó sincs...csak besokalltam, megsértődtem és úgy reagáltam ahogyan nem kellett volna. Nem csak a mostani reakcióm volt hiba, hanem az is, hogy beengedtem őt az életembe. Nekem távolságot kellene tartanom mindenkitől, legfőképp tőle, hiszen Ő az, aki hosszú idő óta először mozgatott meg bennem valamit.
Mosolyogva nyugtázom, hogy engedelmeskedik kérésemnek és kibújik a felsőjéből. Egy pillanatra megtorpanok, tekintetem, végigjáratom kidolgozott felsőtestén, szemügyre veszem tetoválásait. Nem ez az első alkalom, hogy félmeztelenül látom őt, de legyünk őszinték, a legutóbbi alkalommal nem igazán érdekelt a látvány. Most sem kellene. Megrázom  fejem, hogy visszatérjek a valóságba, lassú, de magabiztos mozdulatokkal szabadítom ki a kötés alól, vigyázva arra, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat.
- Ahogy kényelmes. nekem mindegy, hogy áll vagy ül. Én magam két térdre ereszkedem, magam mellé veszem a dobozt és tőlem telhető legszakszerűbb módon próbálom lekezelni a sebet. Szerencsére nem okoztam benne nagy kárt, csak enyhén vérzett be a seb. Tisztán látható, hogy nem véletlen baleset következtében került a hasára az egészen mély, de szépen gyógyuló sérülés, viszont jobbnak látom ha nem kérdezősködök. Maximum csak annyit érnék el vele, hogy még jobban felidegesítem. Nem akarok olajat önteni a tűzre. Óvatosan letörlöm fertőtlenítővel, bekenem egy kis gyulladás csökkentő krémmel és tiszta kötszerrel ismét bekötözöm.
- Kész is. emelkedem fel, hogy félre állhassak az útjából, hadd szívjon el egy szál cigit, remélhetőleg azután jobban fogja érezni magát.
Talán nem kellene utána mennem, mégis megteszem, gondolkodás nélkül vonulok utána. Látni akarom, hogy jobban van-e.
- Szereted a sajtos-csirkés lepényt? remélem, hogy igen, máskülönben csak szendviccsel tudok szolgálni neki és hát...az nem  igazán vacsorára való.
- Sikerült megnyugodnod? érintem meg a vállát érdeklődően. Tényleg röstellem, hogy olyan csúnyán viselkedtem, meg kellene tanulnom uralkodni az érzéseimen. Vissza indulok a konyha irányába, hogy megterítsek a vacsorához.
- Megfognád egy kicsit? nyújtom át neki Assiát és ha átveszi én már azzal a lendülettel meg is fordulok, hogy felpakoljak mindent az asztalra. Első körben tányér és pohár alátétek, majd a füstös színű tányérokat és végül az evőeszközöket. Assia etető székét közelebb húzom az enyém mellé. A még mindig meleg pitét az asztal közepére helyezem.
- Van leves is, ha kérnél. mert én ma délután egy kisebb hadseregnek elegendő ételt főztem, hogy aztán a következő két – három napban unottan fogyasszam el mindet. - Beülteted a lányomat a székébe? Én addig kiszaladok a mosdóba. simítok végig hátán miközben magukra hagyom őket, hogy meglátogassam a mellékhelyiséget.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Állva maradok, mert neki mindegy, nekem pedig jobb, ha nem kényelmesedek most el, mivel már eldöntöttem, hogy ki akarok menni cigizni. Felesleges időtöltésnek vallom ezt a kötéscserét, de inkább nem vitatkozok, mert annyit meg nem ér az egész. Nem mondom, hogy repdesek az örömtől, amiért meglátja a sebemet, de azért bízok benne, hogy nem egy sebész, így nem is fog tudni sokat megállapítani belőle. Felkúsznak szemöldökeim, mikor térdre ereszkedik. Ezt mondhatta volna előbb is, akkor nem ellenkeztem volna ennyire. Ha nem lennék még ideges, most biztosan elejtenék egy csípős megjegyzést, de már nincs kedvem az ilyenekhez.
Mikor megkapom a zöld lámpát, kimegyek cigizni, meg gondolkodni is. Túl sok minden jött össze ezekben a napokban, hetekben és sokká vált. Nem sokszor lesz elegem a világból, az életemből, de időnként megesik és ilyenkor jobb velem nem beszélni, főleg nem ingerülten.
Meglepetten érzékelem, hogy kint van Domi is, a gyerekkel a karjában. Bár most azért ettem, mielőtt eljöttem volna, azért fér még a hasamba jó sok minden.
- Én minden szeretek. - Nem teljesen igaz, de szó mi szó, elég kevés étel van, amit nem ennék meg. A csiga történetesen pont ilyen.
- Fogjuk rá. A gondok nem lettek kevesebbek, de a pulzusom lement - felelem a kérdésére, látom ő már megnyugodott. Gyorsan jött, gyorsan ment nála ez a dühroham úgy tűnik. Teljesen érthetetlen fejjel nézek rá, mikor kéri, hogy fogjam meg a gyerekét. Nem tudom, hogyan kell...
- Ez egy nagyon rossz ötlet. Tedd le valahová és őrködök, hogy ne másszon el. - Az még talán megy, meg gondolom útját állom majd vagy ilyenek. Fogalmam sincs, hogy kellene a gyerekekkel bánni, nekem testvérem sincs, meg nem nagyon érintkezek olyanokkal, akiknek van gyerekünk. Miután a gyerek a földre kerül, én Dominique teríteni siető vállát nézem kissé kétségbeesetten, majd a gyerekre nézek le. Vigyorogva néz vissza rám és valamit motyog, de nem értek én űrlény nyelven. Újra Domira nézzek, amolyan "most mi van, ilyenkor mit kell csinálnom?" nézéssel, de amúgy örülök, hogy a lány nem mászik el. Hanem nyugton marad. Végül is értek én a lányokhoz, bár azért azt nem mondanám, hogy a kor nem számít, hiszen egy bizonyos kora alatt és felett inkább nem érintkeznék velük, de... jah, ő is csak egy lány.
- Nem kérek. - Nem akarok sokat enni. Nem úgy készültem.
Annyira nem szeretem, mikor egy nő kér valamit és mielőtt nemet mondhatnék, elsiet. Ez az élet kibaszása. Újfent ránézek a lányra, aki tök szépen elüldögél ott, szerintem akár itt is hagyhatnánk, jó helyen van, ennél lejjebb már nem eshet. Leguggolok hozzá, akkora szemekkel néz rám, amiről egyértelműen megállapíthatom, hogy az űrből jött.
- Ugye te egy roppant ügyes kölyök vagy és egyedül is fel tudsz mászni abba az izébe? - próbálkozom. Nyilván semmilyen reakciót nem kapok. Elnézek abba az irányba, ahol Domi eltűnt, de sehol semmi és senki. Ez azért elég para, mármint miért hagy itt engem kettesben ezzel a gyerekkel? Na jó. Nőket már cipeltem a kezemben úgyhogy valami hasonló módon lába és dereka alá nyúlok, a gyerek olyan tekintettel néz rám, mintha hülyének tartana, mire sóhajtok egyet. Nem tökéletesen sikerül beraknom a székébe, de a feneke az bent van a lábai és a kezei kilógnak, de szerintem ha akarja majd behúzza őket, annyira rossz nem lehet neki, mert mióta leguggoltam hozzá, ő vigyorog mint a tejbe tök.
- Máskor azért ne tűnj el ilyen sokáig. Nem gyerektartásra képeztek ki. - Bár szerintem ezt látja abból is, ahogy a lány görnyed az etetőben. Mindegy, inkább együtt végre.  

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyennek képzeltem el a találkozásunkat, egyáltalán azt sem értem, hogy miért voltak bármilyen elképzeléseim vele kapcsolatban. Még öt perc sem kellett ahhoz, hogy minden illúziót amiben élek apró darabjaira törjön. Már többször tapasztaltam, hogy az életnek semmi köze az álmokhoz és vágyakhoz, tudom, hogy a lehető legtávolabb kellene őket választanom egymástól, de nem megy. Kell valami, amibe kapaszkodhatok, amikor egyedül vagyok, még akkor is, ha utána az ébredés ekkora fájdalommal jár. Belátom, hogy nagyon nem kellett volna rajta levezetnem az össze felgyülemlett feszültséget és a csalódottságot, ő nem tehet arról, hogy irreális elvárásokkal vártam a mai nap érkezését, ahogyan arról sem, hogy ő ilyen. Ég és föld a különbség kettőnk között és talán a múlt alkalom egy kivételes eset volt, az én részeg elmém agyszüleménye.
A düh, ami néhány perccel ezelőtt még bennem tombolt, átalakult valamiféle csalódássá, nem lehetek rá dühös azért amilyen, nem hibáztathatom azért, ami csak az én fejemben született meg.
- Nem harap, és nem is fog eltörni, ha megfogod, nem cukorból van. mosolygok rá biztatóan, de ha nem hát nem, én nem fogom erőltetni. Leültetem Assiat a takaróra és lefoglalom magam a terítéssel. Szemem sarkából azért figyelem őket és a látvány megmosolyogtat.
- Kedvel téged... jegyzem meg csak úgy mellékesen, miközben a tányérok mellé pakolom a villákat és késeket. Azt szokták mondani, hogy a gyerekeknek van egy olyan különleges képessége, hogy ösztönből érzik ki a jó és ki a rossz ember, távolságot tartanak a gonoszaktól és közelednek a jók felé. Nem tudom, hogy ez igaz vagy sem, de én szeretnék hinni benne.
- A pite nagymamám régi receptje szerint készült, kislányként minden karácsonykor ezt készítette, mert nekem is és a húgomnak is ez volt a kedvence. nem tudom, hogy miért osztom meg vele ezt a mellékes információt, elfog egyfajta nosztalgia amikor a pitét az asztal közepére helyezem. Azért voltak jó pillanatai is a gyerek koromnak, legfőképp olyanok, amik a nagyszüleimhez köthetők. Mellékes információ, minden bizonnyal Tigert nem is érdekli különösebben, de nekem jól esik egy kicsit vissza emlékezni, ha csak gondolatban is, de a szeretteim között lenni.
Még mielőtt lehetősége lenne ellenkezni, gyorsan magukra hagyom őket. Nincsen semmi hátsó szándék bennem, egyszerűen csak kell három perc egyedül, minek cipelném magammal mindenhova a lányomat, ha történetesen most van aki vigyázzon rá. Nem utolsó sorban azt is szeretném, hogy kicsit ismerkedjenek egymással. Mindezek ellenére igyekszem, nem akarom sokáig kettesben hagyni őket, a lehető leggyorsabban frissítem fel magam, és ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan leléptem már vissza is térek a konyhába.
- Sokáig? Alig voltam távol 5 percre. pislogok rá értetlenül, majd az etetőszékhez sétálok és megigazítom benne a gyereket. Nem sír, épségben van, hatalmas szemeivel még mindig Tigert figyeli, egyértelműen kedveli őt.
- Ülj le és együnk. mutatok az asztal irányába. Az első szelet pitét levágom és a tányérjába helyezem, nem lett olyan tökéletes, mint amiket gyerekkoromban ettem, de azért elégedett vagyok vele. A második szeletet elfelezem a lányommal, apró katonákra vágom az ő részét és a műanyag tányért elé pakolom. Egyre jobban szeretne önálló lenni, úgyhogy engedem neki, hogy egyedül egyen, normális keretek között persze, azért lopva, egy-egy falatot én is a szájába csúsztatok.
- Jó étvágyat. mosolygok rá ismét Tigre, mennyivel könnyebb lett volna így kezdeni az estét a hiszti és üvöltözés nélkül.
- Mindenre emlékszel, ami legutóbb történt? mintha nem én lettem volna az, aki magán kívül volt a részegségtől - Jól érezted magad velem? tartok egy röpke szünetet amíg befalok egy darab pitét a számba, csak élvezem ahogyan az ízek szétrobbannak a számban és tökéletes összhangban incselkednek ízlelőbimbóimmal.
- Nem tudom, hogy ez miért fontos, csak szeretném tudni. Szóval, egytől tízes skálán mennyire érezted jól magad velem?

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Nem szeretek gyerekeket fogdosni, nem tudom, hogyan kell és nem szeretnék nekik még véletlenül sem fájdalmat okozni. Nincs velük bajom, de ösztönösen távol akarom őket tartani nem csak magamtól, de a világomtól is, úgyhogy megegyezek Domival, hogy nem kellene nekem közelednem a gyerekéhez. Na meg nem bébicsősz vagyok, nem a lányához jöttem, hanem hozzá. Nem igazán tudok olvasni azokból a jelekből, amiket a gyerek ad, de Dominique azt állítja, hogy kedvel engem. Nem értem, mire fel, azt sem tudja, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok.
- Van egyáltalán olyan ember, akit ő nem kedvel? - Felvetődik bennem ez a gondolat, azok után, hogy ennyi idő alatt már haverkodni akar velem.
Tényleg elég nagy kajálásra számított, elnézve a tányérokat és a villákat. Kicsit olyan érzésem van, mintha újra nekifutnánk annak, amit az előbb basztunk el, de próbálok nem rágódni rajta. Sokszor történt velem már hasonló, csak nem épp ilyen helyzetben.
Nem először osztja meg velem a receptjeinek forrását, ezzel együtt pedig kisebb családi történeteket kapok, amire elgondolkodok, hogy legyen ez a jó út arra, hogy minél többet megtudjak a múltjáról. Eljövök enni és ő elmeséli a kajához kapcsolódó emlékeit. Ami azt illeti, megnézném magamnak a húgát... De ezt inkább nem is mondom, mert megint kapok egy konzervet a hasamra. Valószínű, hogy baromira hiányzik neki a múltbeli élete és nem akart volna attól megválni, noha még mindig nem kerek, hogy akkor végül miért is nem maradt otthon?
Felmerül bennem egy gondolat a kajákkal kapcsolatban, de mire levegőt vennék, Dominique már kettesben is hagy a gyerekkel. Faszom. Pontosan ezt akartam volna elkerülni.
- Öt perc az kurva sok idő, tudod? - Az én szakmámban biztosan, meg most is, míg kettesben voltam a gyerekével. Leülök a székre, Domi mellé. Nem mondom, hogy nem irritál, hogy a másik oldalról ott pislog rám... vagyis ránk két nagy babaszem, de gondolom semmilyen opció nincs arra, hogy kettesben vacsorázzunk.  
- Jó étvágyat! - Már eszem is a pitét. Határozottan nem főz rosszul Dominique, érdemes lenne takarítás helyett ezzel foglalkoznia.
- Mindenre. Én semennyire sem voltam részeg, veled ellentétben - felelem teli szájjal. - Jól, és ahogy láttam, te is, Húsi! - szurkálom kissé huncut tekintettel. Jah, jól az ölembe mászott, meg jót smároltunk. A következő válaszon azért többet gondolkodom, mert ez egy kicsit komplikált. Az a helyzet, hogy egy baromi fontos eset közepén voltunk, amibe ő belecsöppent, így számomra nem csak a közös pipázgatás élménye pezsdítette a kedvemet, hanem jócskán volt benne szorongás, félelem és izgalom is. De ami azt illeti a kérdés arra irányult, hogy vele jól éreztem-e magam, nem pedig arra, hogy alapvetően milyen hangulatom volt. Bevágok valami buja vigyort és közelebb hajolok az ajkaihoz. Megérintem combját, pont mint ahogyan az alagsorban is.
-  Mit szólsz, ha azt mondom, hogy ez egy állati nagy tízes? - suttogom ajkaiba és nem érdekel a gyereke, megcsókolom újra, nem valami gyenge szájra puszival, hanem úgy rendesen. Csókolgatom kicsit, élvezem a közelségét, kezem finoman cirógatják combját és ahogyan akkor sem tettem, így most sem titkolom szándékaimat. Végtére is ezért jöttem, de... csinálhatjuk ezt más megközelítésből is, nem kell kötelező szagúnak lennie, mint ahogy egyébként nem is az. Semmi sem kötelező, ellenben mindennek van következménye és itt most nem a szex a lényeg. Helyesbítek, nekem jelenleg nagyon is Domi és a szex a fontos, nem a pénz, az majd holnap válik lényegessé, mikor kifizetem helyette a lakbért.
Értem én, hogy most nem kaphatom fel és ültethetem rá az asztalra, úgyhogy eltávolodok tőle és újra eszek pár falatot.
-  Nem vágysz egy jobb állásra? Szeretsz főzni, nem? Vagy felszolgálni? Tudnék egy jó helyet, ahol rendesen megfizetnének normális munkáért. Tudnál venni a lányodnak szép ruhákat, magadnak is, meg a lakbérrel sem lenne több gondod. - Csábító ajánlat, nagyon is és hülye lenne nem belemenni.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

- A gyerekek sokkal okosabbak, mint ahogyan azt hiszed. Azt szokták mondani, hogy ők érzik azt, hogy ki szereti őket, ki nem, kitől kell sírva fakadni, ha meglátják. Onnan tudom, hogy kedvel téged, hogy folyamatosan mosolyog neked, próbálja magára vonzani a tekinteted. Tudod, nem sok idegennel kellett találkoznia, mert én ösztönösen nem akarok beengedni senkit az életünkbe. jobbnak látom nem folytatni ezt a témát, mert a végén olyan dolgok csúsznak ki a számon, amit soha, semmilyen körülmények között nem szabad elkotyognom. Még neki sem.
Olyan gyorsan lépek le a mosdóba, hogy Tigernek ideje se legyen ellenkezni. Kell néhány perc magány, hogy lehiggadjak és képes legyek tiszta fejjel gondolkodni. Azt hiszem annyira megőrjít már a magány, az, hogy nincs kivel megosztanom a mindennapos gondjaimat, nincs aki csak egy mosollyal is, de támaszt nyújtson nekem, hogy irreális késztetést érzek arra, hogy a kelleténél többet meséljek neki magamról. Tudom, hogy nem szabad megbízni benne, de bennem mégis eluralkodik az érzés, hogy szeretnék.
- Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ennyire kiakadsz öt percen. nem arra kértem, hogy legyen a gyerek apja, csak annyit kellett megtennie, hogy beülteti abba az estőszékbe és figyel rá öt percig. Nyilván, akinek nincs gyereke az nem igazán tudja hogyan boldoguljon velük, néha még én magam sem tudom, de azért kicsit túlzásba esett most. Mindegy, legközelebb még véletlenül se jut eszembe ilyesmire kérni őt. Elfoglalom az egyik széket az asztalnál, Assia tányérjába gondosan, apró katonákra vágom a pitét, hogy egyedül is meg tudja enni őket, majd visszafordulok a sajátom felé. Egy jókora darabot szúrok rá a villámra. Fogalmam sincs, hogy miért érzek késztetést arra, hogy arról beszéljünk, ami az alagsorban történt. Talán...csak tudni szeretném, hogy nem vet meg a viselkedésem miatt és legalább egy kicsit jól érezte magát.
- Nem is voltam részeg, mondjuk csak azt, hogy: egy kicsit  csiccses. elgondolkodva falok be egy darab pitét. - Vagy spicces? Hogy is van? mondtam már, hogy nem kifejezetten kedvelem az amerikai nyelvhasználatot?
Elakad a lélegzetem, mindent elfelejtek amiről az előbb gondolkodtam ahogyan közeledik felém. Ujjait megérzem combomon, önkéntelenül ejtem vissza a villát a tányérba, kit érdekel a pite, amikor ajkai ennyire közel vannak hozzám? Érzem, ahogy elönti mindkét orcámat a pír, de mint olyan sok minden ellen az életben, most is tehetetlen vagyok. Csak járatom tekintetem szemei és ajkai között.
- Azt, hogy te is kiérdemelted a tízest. szinte már csak suttogom a szavakat, annyira közel van hozzám, hogy képtelen vagyok tiszta fejjel, logikusan gondolkodni. Amint megérzem ajkát az enyémen,  a hetek óta cipelt mázsás súly egyszerűen leomlik rólam. Gyengéden, de vágyakozva viszonozom a csókot, ajkaim szétnyílnak, buján falva az övét. Én nem tudom mi a fene történik velem, de nem akarom, hogy ez az érzés megszűnjön. Észrevétlenül lett fontos nekem és bármennyire is tudom, hogy hiba közel engedni magamhoz nem tudok nemet mondani. Az agyam azt diktálja, hogy távolodjak el tőle, de a szívem, valami egészen mást akar. Még néhány pillanatig csukva tartom a szemem, miután elválnak ajkaink, mély levegőt veszek, hogy a realitás talaján maradjak. Zavartan helyezkedem a széken, kíváncsi lennék, hogy ilyenkor mi jár a fejében, de inkább nem kérdezek rá. Nem akarok többet gondolni ebbe az egészbe, mint ami valójában, minden bizonnyal az összes lánnyal így viselkedik, akit meg akar dugni. Nincs bennem semmi különleges. Assia felé fordulok, hogy becsempésszek a szájába egy apró darab pitét, szokás szerint most is eljátssza az étel felét.
- Főzni nagyon szeretek. fordulok kíváncsian Tiger felé. - Felszolgálásban nincs tapasztalatom. Mármint, olyan tapasztalatom, ami mondjuk a pincéreknek van. Miért? Mire akarsz most kilyukadni? persze, hogy szeretnék jobb munkát, több pénzt és biztos megélhetést. Kíváncsi vagyok, mi járhat a fejében, ezer százalék, hogy támadt valami ötlete, különben nem kérdezne ilyeneket tőlem.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Én hiszek Dominiquenak. Naná, hisz mást se tehetnék, mikor egy gyerek a téma, esélytelen vele veszekednem, vagy megkérdőjeleznem a szavait, mit miért gondol, mivel ő egy anyuka, én meg nem vagyok jártas ebben a... dologban. Az viszont eléggé ijesztő, hogy ez a gyerek kedvel engem. Nem tartom helyénvalónak, mivel nem is ismer még és semmim sincs, amivel neki jót adhatnék, azt sem tudom, hogyan kellene ránéznem. Az anyukája jobban bejön, úgyhogy inkább vele foglalkoznék, ha nem lépne le.
-  Nem akadtam ki, csak mondom. - Most tényleg nincs bennem sértődés, bár azt sem mondhatnám, hogy nem mondtam komolyan, amit, mert de, bár kivételesen nem baszogatásnak szántam.
Számítottam arra, hogy felmerül a múltkori alkalom, már csak azért is, mert ha nem ő hozta volna fel, akkor én tettem volna. Bár én lezártam azt a napot, kerek egésznek tekintem és nem gondolok rá úgy, mintha bármit is jelentene ez kettőnk között, leszámítva, hogy Dominique is vonzódik hozzám, nem tagadhatja ezentúl.
- Csiccses. Avagy be voltál csiccsentve és nem is kicsit - javítom ki őt, már nem a szó miatt, hanem mert állatira részeg volt. - Majdnem belehánytál a kocsimba... - mosolyodom el, hát eléggé mérges lettem volna rá, de mivel nem történt meg, így csak vicces. Aztán rájövök, hogy emiatt múltkor is elég szarul érezte magát, én meg most nem basztatásnak szántam, úgyhogy javítom a szövegemet, mielőtt továbbtépi a sebemet. - De tetszett az az éned! - Is.
Én jól éreztem magam az izgatottság és a félelemérzet ellenére is, amik nem hozzá köthetőek. Hiába volt jó a hangulat, nem véletlenül senki sem ivott alkoholt, vagy szedett tudatmódosítót, mármint azok nem, akik nekünk számítanak. A röffencset most hagyjuk.
Már amúgy ötszázszor le akartam volna smárolni Domit a veszekedés óta, de mindig nála volt a gyerek, úgyhogy most kapok az alkalmon és megteszem. Érzem rajta, hogy akarja, hogy vágyik arra, hogy folytassam mind ajkaimmal, mind ujjaimmal a játékot és ez eléggé begerjeszt. Azon a gyereke még mindig idegesít és továbbra sem vagyok akkora balfasz, hogy a lány előtt fektessem meg az anyját.
Ha Dominak több pénze lenne, fogadhatna újabb bébiszittert, plusz a lakbérrel se lenne gondja. Nem most találtam ki, hogy esetleg Dominique az éttermünknél dolgozhatna, ami több szempontból is jó lenne. Egyrészt, mint mondja, szeret főzni, azt csinálhatna tehát, amit szeret.
-  Arra, hogy dolgozhatnál abban az étteremben, ahol voltál. Apámnál. Elintézném neked, hogy jól meg legyél fizetve és ne hajszoljanak túl. Na meg... tudod - mutatok rá egy kacsintás közben. - Az alagsorban mindig szívesen várlak, ha ott vagyok. - Biztosan hiányzik neki az az érzés, amit ott kapott meg, az az énje, ami ott lehetett, tudom, mert tényleg megbabonáz az a hely, főleg fehér porral, de azt nem kívánom neki.
Idefelé jövet nem voltam biztos benne, hogy ezt fel fogom neki ajánlani, mivel pont hogy távolságot akarok tőle tartani, de ha nálunk dolgozna, egészen biztosan lenne pénze nem csak lakbérre, hanem arra is, hogy egy idő után jobb helyre költözzön. Ha meg nem akarom többet látni, kirúgom és nem keresem többet, ennyire egyszerű, elvégre többé nem lakna a mi lakásainkban. De semmi durvulás, mindössze a lehetőséget hagyom meg magamnak a menekülésre, mindig van egy menekülőút, ha szorulna a hurok.
- Finom volt. - teszem le a villát az utolsó falat után is, majd kényelmesen hátradőlök még néhányat rágva. - Most mi a terv? - Nem részletezem, hogy miért kérdezem.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Őszintén, azt hiszem nem merném hosszabb időre kettesben hagyni őket a gyerekkel, egyrészt, mert teljesen lerí Tig arcvonásiról, hogy a frászt kapja a gyerek közelében, másodszor, nem bízom annyira benne, hogy rá bízzam a legfontosabb dolgot az életemben, de azért azt nem hittem volna, hogy öt perc miatt is enyhén szólva eluralkodik rajta a pánik. Eldöntöm tehát magamban, hogy a közeljövőben még ilyen rövid időre sem hagyom őket kettesben, még az hiányzik nekem, hogy elpattanjon egy ér Tiger agyában. Tzdom jól, hogy milyen céllal látogat el hozzám minden alkalommal és azokban a tervekben egyáltalán nem szerepel a kislányom.
Nem tudom, hogy miért érzek késztetést arra, hogy mindenképp a múltkori találkozásunkról beszélgessünk, amikor teljesen egyértelmű, hogy kettőnk közül, csak nekem jelentett többet annál, mint ami valójában volt. De mindettől függetlenül úgy érzem, hogy beszélni kell róla, hogy lássam nem csak akkor vagyunk képesek kommunikálni egymással amikor az egyikünk részegen. Hallanom kell, hogy neki mi jár a fejében mire gondol és mit érzett azon a bizonyos estén. Azon kívül, hogy mindenféleképp be akart kerülni a ruhám alá. Szavait hallva ismét elvörösödöm. Bár nem emlékszem percre pontosan minden apró részletre, de arra nagyon is, hogy milyen rosszul voltam az autóban és miattam félre kellett húzódni, ahogyan az akkor érzett szégyenre is teljes mértékben emlékszem. Tekintetemmel a tányéron heverő pite darabkát bámulom, próbálok nem foglalkozni a két hatalmas pír-el orcáimon.
- Nem értem mi tetszett abba a lányba, aki nem tudott megállni egyedül a két lábán és majdnem kipakolta a gyomra tartalmát az autódba. pillantok rá fél szemmel. Ha vissza gondolok a történtekre csak szánalmat érzek magam iránt. Tudom, hogy mi ketten teljesen más világ vagyunk, valószínűleg ő miden nap találkozik részeg nőkkel, számára teljesen megszokott, nekem viszont elfogadhatatlan.
Bárcsak lenne magyarázat arra, amit érzek, mikor ajkai az enyémet érintik. Jó lenne, ha tudnám miért lobban fel bennem a vágy, miért érzek késztetést arra, hogy többet és többet akarjak belőle? Még akkor is, ha tudom, hogy holnap minden percét bánni fogom. Szinte reflexszerűen, tömöm be az utolsó falat csirkét a számba, hogy legyűrjem magamban annak a késztetését, hogy az ölébe másszak és többet kapjak ajkaiból. Gondolataimat azonban szerencsére nem csak az utolsó harapás pite foglalja le, hanem az is amit mond. Magasba szalad a szemöldököm és hitetlenkedve nézek rá. Most komolyan beszél?
- Most konkrétan munkát ajánlsz apád éttermében? nem mondom, hogy egyáltalán nem csábító ajánlat, magasabb fizetés, több szabad idő, kevesebb stressz.
- Hát nem is tudom.... piszkálgatok egy morzsát a tányérban a villámmal. - Nem hiszem, hogy akarok egy légtérben dolgozni Ashley-vel, bármennyire is csábító lenne neked, ha felváltva látogatunk meg az alagsorban. mindent megadnék azért, hogy normális körülmények között dolgozzak, de őszintén, én egy percig sem bírnék ugyanabban a légtérben lenni, mint az a nő. Azok után ahogyan viselkedtem vele részegen, pedig tuti nem.
- Most...nos, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy lefektetem Assiát és utána a tied vagyok?   pillantok rá mosolyogva. Olyan esetlennek érzem magam, szeretnék csábító lenni, de inkább szerencsétlennek tűnhetek.
- Addig bonts meg egy üveg bort, ha szeretnél.... intek fejemmel a hűtőszekrény irányába, miközben az ölembe veszem a lányomat és elindulok vele a szobája irányába.
- Sietek vissza! mivel a délutáni alvás kimaradt, tudom, hogy Assia viszonylag gyorsan ki fog dőlni, úgyhogy reményeim szerint hamarosan visszatérhetek a vendégemhez a konyhába.

Húsz percbe és három altató dalba került, hogy végre elaludjon a lányom. Halkan osonok ki a gyerekszobából, de mielőtt visszamennék a konyhába, egy hirtelen ötlettől vezérelve a hálóba lépek, hogy a fiókból előhalásszak egy még sosem használt fekete, kissé áttetsző kombinét. Gyors mozdulatokkal cserélem le a ruhámat a fekete selymes anyagra, még mielőtt meggondolhatnám magam és csak ezek után, a torkomban dobogó szívemmel térek vissza Tighez.
- Maradt bor nekem is?

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Mivel nem hányt a kocsimba, abba a kocsiba, amit akkor én vezettem, elvégre nem tulajdonjogom az a járgány, ezért én nem haragszom Dominiquera. Nincs bajom a részeg nőkkel, csak azért jobban szeretem külső szemmel nézni őket, mintsem belülről. Mondanám, hogy kezdem felfogni, hogy milyen szavaimtól pirul el Domi, de voltaképpen bármitől képes bőrszínt váltani, úgyhogy fogalmam sincs, mi az amire érzékeny. Azért nyugtatom, hogy nincs gáz, minden tökre király.  
Én sem tudom, mi tetszik az embereknek egy apróra őrölt fehér pórban, amit az esőerdő közepén készítenek benzinnel és kénsavval... de úgy tűnik bejön az embereknek. Ilyen módon mit mondhatnék, mi jött be Domin, amikor alig tudott megállni a lábán? Egyébként is, nem kell ahhoz részegnek lennie, hogy ne tudjon megállni a saját lábain itt New Yorkban, eddig ahogy megismertem, nem nagyon megy neki az új élet.
-  Furcsa vagyok, vágom - vonom meg vállaimat és iszok egy kortyot az elém rakott pohárból, hogy jobban csússzon a pite. Annyira utálok magyarázatokat keresni, nem is különösebben érdekel, hogy mi tetszik mikor és kiben, mit miért szeretek...
- Ühüm. - Ami azt illeti, jah, munkát ajánlok neki. Mi ebben a különös? Tudtommal elég szar állása van jelenleg, ami nem fizet annyit, hogy el tudja tartani magát és fizesse a lakbért. Meghallom, hogy mi a hátráltató tényező, mire fájdalmasan mélyet sóhajtok. Annyira utálom az ilyen macskaharcos dolgokat. Nem fogom kirúgni Ashleyt, vagyis apámmal kirúgatni, szóval jah, vagy Ashleyvel együtt vállal munkát, vagy elutasíthatja. Persze ennyire nem akarom hagyni a dolgot, mert mégis jó lenne, ha nyomon tudnám követni a pénzügyeit.
- Szóval egy kis szőke liba miatt megfutamodsz? Ugye tudod, hogy ezzel nyíltan bevallod, hogy nem vagy elég jó hozzá képest? Mindegy, figyelj Dominique! - megfogom a székem alját és úgy fordítom, hogy teljesen Domi felé legyek fordulva és pár centivel közelebb is legyek hozzá, csak hogy biztosra vegyek, veszi amit most mondani fogok neki. - Itt a lányod. Tök rész ruhákat tudnál neki venni, játékokat, meg mindent amit csak a gyerek igényel, magadnak meg megalapozhatnál egy jó fedezetet, amitől nem lesz több probléma se köztünk, se mással. Elköltözhetsz egy szép lakásba, egy jobb környékre és nem kellene megszorulnod minden nehezebb helyzetben. És te ezt a lehetőséget elutasítod csak mert nem mersz elmenni a szöszi mellett? - Jaj, ne csinálja már ezt, ennél azért tökösebb lány ő, vagyis én annak hittem eddig.
- Azt el tudom érni, hogy mindig váltjátok egymást Ashleyvel, szóval nem kell egy órát sem közösen egy légtérben dolgoznotok. Az alagsorba pedig senkinek sem kötelező lejönnie. - Végül hátradőlök a székben. Nem erőltetem én neki, hogy dolgozzon nálunk, csak erősen ajánlom. Elutasíthatja, ha akarja, bár nem könnyítené meg a dolgomat.  
Megesszük ami a tányérunkban van, megiszom a poharam tartalmát is, majd érdeklődöm, miként tervezi Domi a következő órákat. Merem sejteni, de azért hallani akarnám tőle, és boldogsággal tölt el a válasza.
- Ez tetszik! - mosolyodom el. Jó hallani, hogy ő is azt akarja már amit én, mára ha tényleg akarja, de többször kaptam visszajelzést arról, hogy ez feltehetőleg így van. Míg elmegy, én legszívesebben még egy cigit elszívnék, de most megállom a késztetést, felállok és felbontom a bort, kitöltöm poharakba, aztán várok. Időközben a nap is lemenőben van. Kinézek az ablakon, de nem akarok sokáig ott állni, úgyhogy végül leülök a konyhaasztalhoz és előhúzom a telefonomat. Nincs új munka, egyelőre, úgyhogy fordítok kilencven fokot a telón és játszani kezdek rajta.
Húsz perc után mozgolódást hallok, de miután meggyőződöm afelől, hogy Domi lehet az, nem problémázok rajta.
- Egy kortyot sem ittam - felelem kérdésére, miközben kilépek a játékból, s csak azután nézek rá. Hmm. Na erre nem számítottam. Olyannyira nem, hogy teljesen meglep, hogy mennyire szexi.
-  Állati vonzó vagy, Húsi! - állok fel, hogy átkaroljam derekát és sorban három csókot hintsek nyakának ívére lentről felfelé haladva. -  Jó látni, hogy végre te is akarod! - suttogom füleibe, miközben kezem a fenekére csúszik, majd onnan még lejjebb a combjára, hogy ölembe kapjam és a konyhapultra helyezzem, a kitöltött borral teli poharak mellé. Ott maradok előtte, a lábai között, csak az egyik poharat adom a kezébe.
- Mit szoktak ilyenkor mondani? Egészség? - Nem vagyok nagy borozós, ez inkább formai ital, én meg nem sok formalitással találkozok életem során, nem az én műfajom. De a koccintást a vágom, az nem is marad el.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

Teljes mértékben meglep az ajánlata, mindenre számítottam csak arra nem, hogy ilyesmivel fog előrukkolni a mai nap folyamán. Megannyi kérdés kavarog a fejemben. Milyen mögöttes szándék van az ajánlata mögött? Miért lenne jó számára, ha elfogadnám? Valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy csupán szív jóságból ajánl nekem ilyen lehetőségeket, hiszen nem vagyok én senki az életében, csak egy albérlő. Talán így akarja biztosítani magát, hogy mindig időben megkapja a pénzét. Nem is kellene találkoznia velem többet, egyszerűen az apja levonja a fizetésemből az összeget, tiszta ügy. Hát ennyire nem szeretne kettesben lenni velem, ha egyszer nincs rákényszerülve? Nem mondom ki hangosan a kérdéseket, azt már megtanultam, hogy tőle teljesen fölösleges dolog ilyen mélységekbe merülni, úgyhogy csak magamban tépelődök miközben elfogyasztom az utolsó darabokat is a tányérról.
Hatalmasra kikerekedett tekintettel nézek vissza rá.
- Nem vagyok elég jó hozzá képest? nem szeretnék újabb vitát kettőnk között fölöslegesen, úgyhogy a kikívánkozó epés megjegyzéseimet lenyelem és inkább azzal foglalom el magam, hogy az utolsó ki pitekatonát a lányom szájába adom. Biztos van olyan dolog, amiben ő „profibb” nálam, viszont kétlem, hogy az szorosan összekapcsolódik a munkaköri leírással, hacsak a szerződésben nem szerepel a főnök fiának kényeztetése. Szükségem van néhány másodpercre amíg ismét rá tudok koncentrálni arra amit mondd, lenyelem a békát és tekintetem összefonom az övével. Be kell valljam egészen jó a meggyőző képessége és utálom bevallani, de mindenben igaza van. Tényleg a jobb élet reményében jöttem ide és Assiáért le kell nyelnem a büszkeségem, mert egy ilyen ajánlatot hiba lenne visszautasítani.
- Nem fogom visszautasítani ezt az ajánlatot, mert a lányom minden általad felsorolt dolgot megérdemel, lenyelem a büszkeségem, mert igazad van, nem lehetek önző, hogy megfosszam őt egy jobb élet lehetőségétől. A te válladról is lekerülne egy teher és nem kell minden hónapban kötelezően meglátogatnod. Mindketten élhetjük úgy az életünket, mintha az elmúlt hónapok meg sem történtek volna. - Mikor kezdhetek? az már csak hab lenne a tortán, ha sikerülne elköltöznöm ebből a házból, ha nem tartoznék Tignek több pénzzel, ha lekerülne a vállamról annak a terhe, hogy megfeleljek neki.
- Tig... már Assiával az ölemben fordulok vissza hozzá - Köszönöm! még akkor is hálás vagyok érte, ha őt önös szándékok vezérelték ahhoz, hogy megtegye ezt a lépést, ha van valami a háttérben amiről fogalmam sincs, számomra mindenképp nagy előrelépés és minden más problémával ráérek akkor foglalkozni, ha aktuális lesz már.
Minden igyekezetem ellenére eltelik húsz perc, amíg a lányom végre elalszik, néha olyan érzésem van, mintha tudná, hogy éppen milyen gondolatok kavarognak a fejemben, mintha érezné, hogy az anyukája mennyire össze van zavarodva. Amíg kisebb volt, csak befektettem az ágyikójába és szinte már azonnal aludt, de ahogy egyre idősebb az alvási ideje is folyamatosan csökken, szerencsére azonban az éjszakákat általában átalussza, csak nagyon ritkán ébred fel, olyankor általában fáj valahol, vagy csak szüksége van valamire. Nem igazén vagyok jártas a csábítás művészetében, a házasságomban nem kellett gyakorolnom ezt a fajta művészetet, arra a kapcsolatra leginkább az volt a jellemző, hogy alárendeltem magam az ő akaratának. Voltak persze kivételek, előfordult néha, hogy annyira makacsul akartam hinni a saját tündérmesém létezésében, hogy megragadtam a nőiesség eszközét, és megpróbáltam csábítani. Kevesebb, mint több sikerrel. Talán most sem lenne szükség arra, hogy egy ilyen áttetsző, aprócska ruhaneműben jelenjek meg a konyhában, hiszen mindketten nagyon jól tudjuk, hogy miért van itt, és ahhoz nem lenne szükség arra, hogy bevessem a csáberőmet, de...azt akartam, hogy különleges legyen ez az alkalom. Ne csak arról szóljon, hogy minél gyorsabban túltegyünk a dolgon, most először tényleg szeretném megmutatni neki, hogy mi lakozik bennem, akkor is, ha holnap majd úgy ébredek fel, hogy megbántam, akkor is, ha ő azt gondolja majd rólam, hogy meghibbantam.
Félszeg mosollyal az arcomon állok a konyha közepén, próbálom legyűrni magamban az izgatottsággal vegyes félelmet. Elmosolyodom és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok, figyelmem nem kerüli el a tekintete. Azt hittem nevetni fog, kigúnyol, hogy erre a felhajtásra semmi szükség, viszont pillantása azt árulja el róla, hogy igenis tetszik neki a látvány, ez pedig önbizalmat ad nekem. Magam sem tudom, hogy miért szeretném lenyűgözni, hogy miért akarom megmutatni neki egy másik oldalam is, de örömmel sütkérezek az elégedettségben amit arcának vonásain vélek felfedezni.
- Köszönöm szinte csak suttogni vagyok képes, ajkainak érintése égeti a bőröm, felkorbácsolja a bennem szunnyadó vágyakozást. Lehunyom a szemem, hogy átadjam magam annak az érzésnek, amit elindított bennem. Mindkét karomat átfonom a nyaka körül miközben felemel, az alagsorban történt kalandunk óta, még magamnak sem ismertem be, hogy mennyire vágyakozom utána, hogy most képtelen lennék nemet mondani bármire is, amit kér tőlem. Akaratlanul is nyomot hagyott bennem. Lábaimat átfonom a combján, közvetlenül a feneke alatt, tekintetemmel az övét keresem miközben átveszem tőle a felém nyújtott poharat.
- Egészségünkre! koccintom össze a talpast az övével és tanulva a hetekkel ezelőtti hibámból csak egy aprócska kortyot iszok az italból. Nem szeretnék lerészegedni, mert a mai nap eseményeire emlékezni akarok. Szabad kezem ujjait végigjáratom arcvonásain.
- Szeretném, ha erre a pillanatra emlékeznél... lehet, hogy naiv vagyok, de azt akarom, hogy különlegesebb legyen ez az alkalom, mint az összes többi, amit különböző nőcskékkel tölt el, mert számomra mindenképp az. Leteszem a poharat a pultra, hogy átölhessem őt, lábaim segítségével közelebb vonva magamhoz, hogy ajkaimat az övére tapasszam. Gyengéd, mégis szenvedélyes csókcsatába hívom, érezni akarom ajkának ízét, úgy csókolni őt, hogy soha ne felejtse el ezt a pillanatot.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door

Elég kérdő pillantással nézek rá a kérdésére. Most tényleg ennyit szűrt le az egészből? Domi... mi a fasz?
-  Én szerintem, vagy te szerinted? Én pont úgy gondolom, ahogyan te is. - Nem mentegetőzöm, ez a válaszom. Szeretem, ha egy nő kiáll magáért és azokért, amik hozzá tartoznak, a munkájáért, az elveiért és nem kell mindig mellette állni, hogy ne roppanjon össze, szóval ha Dominique szerint ő jobb nő, belevalóbb alkalmazott, mint Ashley, és nem csak állítja, de el is hiszi, akkor én is ezt gondolom. Ha nyuszi, hát... akkor Ashleyé az érdem.  
Úgy látom, elfogadja az ajánlatomat, ez igazán jó érzéssel tölt el, csak aztán meg kérdő tekintettel nézek rá. "Nem kell minden hónapban kötelezően meglátogatnod". Széttárom karjaimat érthetetlenül, fogalmam sincs, hogy ezt meg honnan a búbánatos istenből szedte.
- Hát igen, jó lenne már, ha nem kellene havonta egyszer dugnunk - csúszok hátra a székben, miközben ránézek a telefonomon felvillanó üzenetre. Semmi komoly. Ha ebből nem hallja ki Dominique, hogy szaftos irónia, akkor semmiből.
- Holnap beszélek apámmal. Nem fog nagyon nemet mondani, de majd átadom, hogy mikor tudna betanítani. - Nem fog nemet mondani, mert nekem már így is több pénzem van nála és ha az alagsor nem menne, lehet már rég becsődölt volna az étterem. Kellek neki, mint ahogy kellek Dominak is, bármennyire is szar dolog ezt kimondani.
Már telefonommal a kezemben nézek fel nevemre, mikor Domi visszafordul. Nem tudom, mint köszön. Nem érzek semmit sem, ami köszönetet érdekelne, de elmosolyodom és biztatóan nézek vissza rá. Jó érzés fog el, bár nem tudom, mire gondolhat, azért tényleg örülök, ha Domi szerint valami jót cselekedtem. Ritkán érzem ilyet, mint most.

Kicsit sem várt alkalom, mikor megjelenik előttem csinos és szexi ruhában, nem néztem volna ki belőle és talán pont ezért, mert nem ez a jellemző Domira, különösen megfog a látvány és a gesztus is. Feldobom a pultra, amit már azelőtt meg akartam volna tenni, hogy kiabáltunk egymással. Ha már kitöltöttem a bort, igyuk meg, még ha minden újabb perc, amíg nem kapom meg ajkait fájdalmasan hat. Igazából csodálom, hogy még van kedve  a bor ízéhez a múltkori után, mondjuk francia, azokat sosem kell kérni, hogy igyanak vagy bort, vagy pezsgőt.
Nem tudok én gyorsan bort inni, de néhány nagyobb korttyal csökkentem a pohár tartalmát.
- Én nem felejtek! - Semmilyen módon nem szoktam elfelejteni, vagy figyelmen kívül hagyni se a szép, se a rossz emlékeket, emiatt Dominiquenak nem kell aggódnia. Még egyszer iszok a borból, majd Domival együtt lehelyezem azt kissé távolabb. Hozzányomom magam testéhez, ujjaimmal végigsimítok hátának ívén és folytatjuk azt, amit az alagsorban félbehagytunk.
Egyre vadabbá és hevesebbé válnak az érintések, már nem csak hátánál simítom, de combjának és nyakának minden felén. Kívánom Domit, első pillanattól ez így volt, de az előző alkalmunkat én sem tudtam annyira élvezni, mint ezt, teljesen más a kettő.
Egyik erősebb simításkor mélyebbre nyúlok ruhájában, megragadom a bugyiját és azzal a lendülettel meg is szabadítom tőle. Nem akarok már tovább várni semmilyen formában. A textilt a földre ejtem, s már nyúlok is vissza combjaihoz, hogy egyik ujjamat a lábai közé ereszthessem.
- Még mindig azt hiszed, hogy ez a pénzről szól?- suttogom nyakába buja mosollyal. Ugyan már! Nálam a szex sosem pénz kérdése, legfeljebb jutalomként van jelen, de sosem célként. Domit sem azért akarom megfektetni se most, se egy hónappal ezelőtt, mert nem fizet. A válaszadását nehezítem azzal, hogy egyre mélyebbre vezetem ujjaimat és egyre gyorsabban mozgatom őket.

4PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

+16
Szeretném elmagyarázni neki, hogy miért vagyok olyan amilyen, hogy miért nincs kellő önbizalmam és miért inog meg mindig az akaratom, de nem tehetem. Legutóbb már így is a kelleténél többet meséltem magamról, ami veszélyes lehet rám és kislányomra nézve is. Úgyhogy ahelyett, hogy elmagyaráznám neki a múltam, azt, hogy mindig minden körülmények között csak az alárendelt szerepe jutott nekem, - az apám majd később a férjem által- csak lesütöm a tekintetem és csendben maradok. A gyerekemért mindent megtennék anélkül, hogy kétszer átgondolnám, de magamért még meg kell tanulnom kiállni. Szemöldögöm magasba ugrik az ironikus megjegyzésére és nem tudom elfojtani a mosolyomat amit kiváltott.
- Igen, az tényleg jó lenne. nem bírom ki, hogy ne kuncogjak, és valójában éppen arra gondolok, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem kényszerből csinálnánk. Egyáltalán nem elképzelhetetlen számomra.
- Rendben, várni fogom, hogy hívj. és itt ebben a pillanatban, kimondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy ezt felajánlotta, hogy segíteni akar nekünk, még akkor is, ha talán hátsó szándékai is vannak a dologban. Nem akarok ítélkezni, mert olyan nagyon még nem ismerem, de kicsit elképzelhetetlennek tartom, hogy mindenféle önös indok nélkül segíteni akar. Talán így biztos abban, hogy mindig időben megkapja a pénzét, hiszen a felügyelete alatt tarthat.
Egyáltalán nem terveztem ezt a „legyünk szexi” dolgot ma estére, egyszerűen csak szerettem volna egy kicsit különlegesebbnek varázsolni ezt az alkalmat, olyanná, amire mindketten emlékezni fogunk, mert többet érdemlek annál, ami egy hónappal ezelőtt volt. Akárhogyan is, csak néhány röpke óra elejéig különlegesnek szeretném érezni magam. Négy hete majdnem minden nap, amikor lehunytam a szemem, elképzeltem ezt a pillanatot, a folytatását annak, amit nem tudtunk befejezni az alagsorban. A közelsége viszont minden elképzelt fantáziánál kellemesebb. Érezni testét az enyémnek nyomódni, megfeszülni izmait miközben az ölébe kap, leheletét ami csiklandozza a nyakam. Csak azért kortyolok bele a borba, mert úgy érzem, hogy teljesen ki van száradva a szám és így egy kis időhöz is hozzájutok, amíg kissé lenyugtatom magam.
- Ezt örömmel hallom, mert csókolom meg nyakának vonalát - Ez haladok lejjebb ajkaimmal újabb csókot hintve a puha bőrre - Felejthetetlen puszilok bele a kulcscsontjába -lesz tapadok rá ajkaira szenvedélyesen és vágyakozva, mintha erre a pillanatra vágytam volna egész életemben. Talán erre is vágytam. Ujjainak érintése nyomán apró villámütés szerű érzés terjeng végig rajtam
Felsóhajtok amikor megérzem ujjai játékosságát, egy röpke másodpercig még a levegőt is elfelejtem kifújni. Fejem hátradöntöm, testem ívbe feszül, lábaimat szorosabban fonom a dereka közé és félhangosan pihegve próbálok magamnál maradni. Hallom kérdését, csak egyszerűen képtelen vagyok bármi válaszfélét is megfogalmazni neki, teljesen elvette az eszem, képtelen vagyok gondolkodni. Gyors de kissé ügyetlen mozdulatokkal próbálom megszabadítani a pólójától, hogy ujjaimat végigjárassam izmos felsőtestén egészen a nadrágjáig. Néhány másodpercre megállok a mozdulatban, tekintetem az övébe fúrom.
- Ez már nem a pénzről szól hajolok hozzá közelebb, hogy ismét betámadjam ajkai. Tenyeremmel óvatosan rámarkolok a férfiasságára a farmer anyagán keresztül, érezni akarom, hogy milyen hatással vagyok rá. Nekem már egy ideje nem a pénzről szól a mi kapcsolatunk, bárcsak meg tudnám magyarázni, hogy miért.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door 18+

Újra elbizonytalanít. Az előbbiekben még úgy volt, hogy akar dugni, most meg azt mondja, hogy jó lenne, nem lennének ilyen alkalmak? Az évek megtanítottak már rá, hogy ilyeneken nőknél nem szabad fennakadni, mert rendszerint ők sem tudják, hogy mit akarnak, majd az adott pillanatban eldöntik, mi meg igazodunk hozzájuk, amennyiben akarunk. Nőcsábásznak érzem magam, de még én sem szoktam nők után futni, pontosabban olyan nők után, akiknél teljesen esélytelen a dolog. Bolondot nem csinálok magamból.
Van apámnak egy új alkalmazottja, csak ezt ő még nem tudja. Nem mondhatja, hogy haszontalan vagyok, gyűjtöm neki a dolgozókat, amikre annyira szüksége van, mint a sivatagban bujdosó arabnak a vízre. Többek között ez is közrejátszott, segíteni apámnak boldogulni, de túl sok minden alapoztam meg azt, hogy megkérdezzem Domit az állásról, már-már annyi minden, hogy szinte zokon vettem volna, ha elutasítja. Nem tette, Dominique okos lány, csak a legtalpraesettebb.
Közel húsz perc után rátérünk a lényegre. Bármit is állítok, én ezért jöttem ma el hozzá, igaz, örültem volna, ha fizetni is tudott volna.
Látom rajta, hogy ő is akarja, nem csak a szexi ruha sulykolja ezt, hanem a viselkedése, ez pedig sokkal jobban beindít, mint legutóbb az a görcsös alkalom. Még ezek után is meglep játékosságával, a szaggatott csókjaival szerte nyakam ívén és én hagyom, hogyne hagynám, hisz kurvára élezem. Elmosolyodom, részben a szavaitól, részben meg már attól, amit tervezek vele. Nem túl szerényen közeledek combja mentén, majd ujjammal belé hatolok. Tetszik testének reakciója, látszik az élvezet rajta, úgyhogy folytatom egyre gyorsabban immáron két ujjal.  
Akkor hagyom csupán abba, mikor szándékozza levenni a pólómat, kezeimet úgy emelem, hogy ne legyen nehéz dolga. Helló tetkók!
Közelebb hajolok ajkaihoz ahogy ő végigsimít rajtam, szemeim tükrözik a vágyat és az akaratot, de nem sietek, van időnk, itt az egész éjszaka, már ha a kölyke is így akarja, de ha nem, szomorú leszek.
Szerintem Dominique sem tud már meglepődni azon, hogy a kemény farkamat tapinthatja ki, mellette (is) nem kell sok, hogy álljon.
- Tetszik?- A farkam. Én? A szex? Meg a konyha... Jah, nem dicséretet várok, bár lehet így hangzik, inkább visszajelzést, mert ha mondjuk a konyha nem ideális neki, akár az erkélyen is csinálhatjuk. Khm, mármint a hálóban. Ettől függetlenül lehet a farkamra érti a kérdésemet. Mindegy. Én amúgy szeretek az ágyon kívüli helyeken közösülni, mivel így izgalmasabb, menőbb, állatibb, különlegesebb?
Lehúzom a nadrágomat, hogy ne zavarjon engem, se őt a farmer, vagy az alsónadrág anyaga, majd ujjaimmal mellbimbójával kezdek játszani. Hatalmas tény, hogy a fiúk sosem nőnek fel, csak a játékaik változnak.

8PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

+18
Nem ez az első szexuális együttlétem valakivel, mégis ez a legelső olyan alkalom, amikor számomra teljesen ismeretlen érzések kerítenek hatalmukba. Most először kerít hatalmába az a mérhetetlen vágyakozás, ami az egész testem tüzeli, most először érzem azt, hogy minden érintése, minden csókja olyan hatással van rám, mint alkoholistának egy korty ital, teljesen megrészegít. Amióta ebbe a hatalmasba városba költöztem minden nap azért küzdöttem, hogy képes legyek megállni önállóan a saját lábaimon, most viszont csak arra vágyom, hogy ettől a férfitől függjek, hogy azt csináljam amit szeretne, ami mindkettőnknek jó. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki képes lesz kiváltani belőlem ezeket az érzéseket, hogy lesz majd egy olyan ember akinek érintése után testem legapróbb pólusa is vágyakozik. Bármennyire is szeretném visszafogni magam félhangos nyögés szakad fel mellkasomból ahogyan ujjaival egyre kíméletlenebbül ostromol. Tagadhatatlanul látszik rajta, hogy mennyire élvezi ami éppen történik, legutóbb nem mosolygott ennyit, nem láttam tekintetében fellobbanni azt, amit most. Megszabadítom a pólójától, hogy ujjaimat végigjárassam kidolgozott felsőtestén, ügyelve arra, hogy véletlenül se okozzak neki fájdalmat a vágása körül. Óvatosan, szinte már visszafogottan tapintok rá férfiasságára, nem lep meg keménysége mégis megmagyarázhatatlanul jó érzéssel tölt el, hogy ennek én vagyok a kiváltó oka.
-Mhm. csak ennyit vagyok képes kinyögni kérdését hallva, halvány mosoly húzódik arcomra mielőtt ajkaimmal ismét ostromolni kezdem az övét. Azt hiszem, hogy ezeket a perceket sosem fogom elfelejteni és valahol mélyen legbelül azt kívánom, hogy neki is eszébe jusson majd minden alkalommal amikor lehunyja a szemét.
Óvatosan, de mégis magabiztosan markolok rá immár teljes pompájában, meztelenül meredező férfiasságára. Hideg ujjaim körbefonják meredező büszkeségét. Csuklóm le-fel mozgatásával próbálom tovább fokozni az izgatottságát. Néhány rövidnek tűnő percnyi izgatás után, rám egyáltalán nem jellemző magabiztossággal tolom kissé el magamtól, hogy leugorhassak a pultról. Lábaim remegnek az izgalomtól, mindkét karommal a vállába kell kapaszkodnom, hogy elbírjam a saját súlyom.
- Azt mondtad, hogy merjek élni. idézem fel legutóbb felém intézett szavait mielőtt megcsókolom, hogy aztán ajkaimmal egyre lejjebb haladva hintsek csókokat nyakának vonalára, mellkasára, hasára, hogy végezetül ott térdeljek előtte és ajkaimmal fonjam körbe férfiasságát, nyelvemmel is fokozva az érzéseket benne.
- Ez tetszik? pillantok fel rá, majd meg sem várva, hogy mit válaszol folytatom amit az imént elkezdtem. Szinte már fájdalmasan vágyom arra, hogy magamba érezzem őt.

Domi & Tiger

It's 6th, so i'm here and nocking at your door 18+

Szeretek póló nélkül lenni, nem azért, hogy mutogassam tetoválásaimat, hanem mert jó érzés közvetlen kapcsolatban lenni a levegővel és mindennel, ami éppen hozzám ér, s nem fájdalmat okoz. A fájdalmas érzések pólóval is megtalálnak, ellenben most egyáltalán nem érzem a hasamon keletkezett sérülést, nem akadályoz semmiben. Nem hiszem, hogy felszakadna a seb, eddig is kibírta az együttléteket, most is ki fogja, de jelenleg egy lentebb lévő testrészemé a főszerep, nem a hasizmomé.
Nem tudom, mit jelent a reakciója, de szerintem tetszik, szóval kölcsönös mosollyal vágok bele a csókcsatába. Nem hazudott az alagsorban. Tényleg nehezemre esett hinnem neki, de be kell látnom, hogy komolyan gondolta, mint ahogy lehet félreismertem eddig és mégsem annyira visszafogott, mint hittem. Végtére is, volt egy férje.
Letolom a gatyát, nem szeretem azon keresztül, sokkal tompább érzés, ha úgy veszi Dominique kezébe a farkamat, mintha ruhák nélkül tenné, nem akarom ilyenekkel húzni az időt. Semmivel sem akarom... Felsóhajtok, ahogy ismét kezébe veszi és játszani kezd vele. Jól csinálja! Mindeközben nyakát támadom be ajkaimmal és nyelvemmel, mikor jobban rámarkol, én megszívom nyakát, ezzel kisebb vörösséget hagyva ott bizonyítékként, jelezve hogy "itt jártam".
Kilépek a csak lecsúsztatott nadrágomból, mikor eltol magától, én már nagyon adnám, ha ő is készen állna és arra is számítok, hogy megfordul nekem háttal, de nem ez történik, én pedig meglepően nézem, hogy amit egy hónapja elég görcsösen és nehezen tudtam elérni tőle, azt most ő ilyen nemes egyszerűséggel megteszi. A konyhapultra támaszkodom, fejemet hol leszegezem rá, hogy lássam őt, ha úgy adódik, szemeibe nézzek, hol pedig fentebb emelem és nem csinálok mást, csak élvezem ajkának, illetve nyelvének érintését.
- Mi az hogy! - felelem, majd közvetlenül utána én is ki is fújom a levegőt, mely az izgalom miatt ragadt rám. Még egy kicsit élvezem, amit tesz, majd felegyenesedek, megérintem állát, s ezzel jelzem neki, hogy kiélveztem, amit művelt. Hogyha feláll, végigsimítok derekán, ajkainkat összeérintem, de nem csókolom meg, ellenben ráharapok alsó ajkára. A következő pillanatban nyúlok lenyúlok egyenesen ruhája aljáig, hogy egy mozdulattal felfelé húzva azt levegyem róla és őt is meztelenül lássam, ne csupán a alsóneműjétől megszabadítva.
- Így vagy a legszebb. Nem kell neked ruha... - viccelek a pénzzel, meg a ruhavásárlással, nyilván nem komolyan értem, de azért el tudnám viselni, ha mindig így láthatnám Domit. Megfogom csípőjét és megfordítom a lányt, hogy nekem háttal legyen végre. Végignézek rajta hátulról is, kezeimmel követem a tekintetemet, ami kicsit hosszabb időt tölt a fenekén, mint bárhol máshol. Végül csak hozzásimulok, s nyomok néhány csókot fülének tövébe.
- Remélem a lányod mélyen alszik! - Jelzem neki, hogy nem leszek tekintettel rá, vagyis nem fogom magam visszafogni, hogy Dominique is halk tudjon maradni. Ha nem fog nagyon sírni és nem tud kijönni egyedül, akkor felőlem ébren is lehet, én az anyjával leszek elfoglalva.
Nem várok tovább, belé hatolok, először csupán félig, hogy szokjon, majd fokozatos tempóban teljesen megmutatom magam neki, míg egyik kezemmel mellei alatt fogom őt meg, másikkal a pultot támasztom.
- Hm, jó vagy Domi! - suttogom hátulról füleibe, miközben mozogni kezdek benne. Érezni akarom testének minden reakcióját!

8PM | ⚶

Tiger & Domi

So you brought out the best of me
A part of me I've never seen

+18
Azt hiszem egy kezemen össze tudom számolni, hogy hányszor volt példa arra, hogy nem gondolva a következményekre tényleg azt csináltam, amihez kedvem volt, hányszor engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy nem foglalkoztam a következményekkel. Még szoknom kell, hogy milyen a saját magam urának lenni, hogy nem kell senki előtt behódolnom és nem irányítják az életem minden egyes percét. Nevezzük ezt az első állomásának az igazán új és önálló élet felfedezésének útszakaszában, mert bármennyire is nehezemre esik beismerni saját magamnak, hetek óta játszadozom annak a gondolatával, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat. Pontosan annyira vágytam rá, mint amennyire megrémített annak a tudata, hogy képtelen voltam kiverni őt a fejemből. Észrevétlenül lopta be magát az elmémbe és az életembe, és minden bizonnyal, ezt csak a fokozott vágyakozása állapota mondatja velem, de örülök, hogy itt van. Egy röpke másodpercig megfordul a fejemben, hogy talán még nem késő abbahagyni, még nem visszafordíthatatlan mindaz amibe belevágtunk, de amint megérzem ajkának érintését bőrömön egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani neki. A testemnek és lelkemnek egyaránt szüksége van arra, amit Tiger nyújtani tud nekem, szükségem van arra, hogy néhány óra elejéig elhiggyem, hogy minden rendben van.
Szívem a torkomban dobog, miközben letérdelek elé, hogy férfiasságát csókjaimmal illessem, neki fogalma sincs arról, hogy mennyi mindent kaptam tőlem az elmúlt időszakban, azt szeretném, ha most igazán élvezné az együttlétünk minden pillanatát és azt csak remélni tudom, hogy nem fog másképp megítélni engem mindezek után.
Átadom magam azoknak az érzéseknek, amiket ő indít el bennem, szenvedélyesen kényeztetem ajkaimmal és nyelvemmel férfiasságát miközben csak arra vágyom, hogy érezhessem magamon csókjait. Remegő lábakkal egyenesedem fel ismét, tekintetemmel az övét keresve, egész testemmel az övéhez simulva. Elmondhatatlanul vágyom rá. Mindkét karom a magasba emelem, hogy ki tudjon hámozni a ruhámból, lesütött tekintettel, kissé zavartan állok előtte anyaszült meztelenül. Engem egész eddigi életemben egyetlen férfi látott csak így, ő sosem volt teljesen elégedett velem és hát azóta a szülés által is változott a testem. Tudom, hogy Tiger megannyi nőt látott már meztelenül, minden bizonnyal nem hat rá az újdonság varázsaként a testem látványa, de azért hálásan elmosolyodom szavait hallva. Még sikerül gyors csókot nyomnom nyakának vonalára mielőtt megfordít. Lehunyom a szemem és mélyeket lélegezve adom át magam annak a megannyi, megmagyarázhatatlan érzésnek, amit ez a férfi indított el bennem.
- Azt én is remélem. most lehet, hogy önző vagyok, mert olyasmit kívánok bárcsak a lányom végig aludná az éjszakát, de nem akarom még abbahagyni azt amit éppen csinálunk. Kicsit oldalra döntöm a fejem, hogy élvezhessem ajkának puhaságát és hangos sóhaj tör fel mellkasomból amikor érzem elmerülni bennem. Jobb kezemmel görcsösen markolok rá a konyhapult szegélyére, bal kezemmel pedig hátranyúlok, hogy átölelhessem nyakát. Az izgatottság amit elszabadult bennem egyre jobban a hatalmába kerít, képtelen vagyok már tisztán gondolkodni. Csípőmmel lassú majd egyre gyorsuló mozgással próbálom irányítani őt.
- Ne kímélj... elhaló hangon suttogok fülébe fejem a vállára ejtem és szinte szomjazom csókja után.