A felső szomszéd ismét megelőzött abban, hogy kinyissam a nyamvadt szemhéjamat, és felnyögjek. Tegnap egy kissé zűrös napot zártam, és túlóráznom is kellett, mert elszabadult a pokol a harmadik szinten. Nem szoktunk testi fenyítést alkalmazni feleslegesen, vagyis az én ügyeletem alatt ez ritkán esik meg, de most kénytelen voltam torkon ragadni egy újoncot, aki többet képzelt magáról, mint kellett volna. Nem néztem az órára, miután hazaértem, csak örültem, hogy már a lakásom mélyén járok. Annyi erőm még maradt, hogy egy gyors tusolással megváljak a rám fröccsent vértől, és mocsoktól, de a többire már nem éreztem energiát. Egyszerűen fogtam magam, és anyaszült meztelenül estem be az ágyamba, ahonnan most az a nagyon okos Javier ver fel. Néhány hete lakom csak itt, és az időm nagy részét házon kívül töltöm, de akkor sem sikerült megkedveltetnem magamat. Nem törekedtem a vitákra, de valahogyan ezzel az emberrel nem lehetett jól kijönni. Egy kis mentsvárként a fejemre húzom a párnát, hátha vissza tudok aludni. Odakint még sötét van, nem kívánkozom ki a takaró alól, melynek csak a fele landolt a csípőmön, mert a másik felét valahol magam alá gyűrtem az éjszaka. Pislogva keresem a zajforrást, az agyam még elég tompa, nem igazán működik közre a többi végtagommal. Tudom, hogy nem kellene felhúznom a kis idegrendszeremet, de közel állok hozzá, hogy most azonnal felmenjek, és a falnak préseljem az öreget. Megértem, hogy a nyugdíj mellett rengeteg ideje van, de akkor sem hajnalban kellene átrendeznie a lakást, ráérne vele, ha mondjuk elmegyek itthonról. Hiába morgok bele az ágyneműbe, akkor sem jutok dűlőre vele, és végül feladom a harcot. A barna üstökömbe futtatva az ujjaimat rúgom le a takarót a hasamról, ahogyan a hátamra fordulok, és a fehér plafont bámulom meg az ásítás közepette. Most hiányzik a nyugis kis fészkem, de aztán rájövök, hogy az nem, ami mellé társulna. Gabyval szinte nem férünk meg egymás mellett az elmúlt időszakban, és attól is robban, ha otthagyok a mosogatóban egy poharat. Nem akartam már ezt hallgatni, aztán az elmulasztott szülői után egyértelművé vált, hogy tarthatatlan ez az állapot. Mindkettőnknek, de legfőképpen Manolonak is az lesz a legjobb, ha nem marják tovább egymást a szülei, és külön utakon folytatjuk. A válókereset beadása, az ügyvédem felfogadása még újnak számított, a nevét sem jegyeztem meg a nőnek. Nem akartam hadakozni a nejemmel, nem fogunk összeveszni némi tárgyon, ha ott van a közös gyerek, aki sokkal fontosabb, mint a többi részlet. Manolonak ugyan még nem mondtuk el, hogy beadtuk a kérvényt, egyelőre csak azzal nyugtattuk meg, hogy külön költöztem, de neki semmiben nem lesz hiánya. Bármikor felhívhat, fel is fogok menni hozzájuk, nem zárom ki egyik felet sem az életemből. Gaby a feleségem, és mindig is fontos marad, hiszen megajándékozott egy fiúval. Gideonnak meséltem el a múlt héten, hogy mi a helyzet otthon. Nem igazán lepődött meg, hogy erre a döntésre jutottunk, ő is átélte már kétszer is, de most ismét szerelmes, és nem is lehetne boldogabb. Valahogyan nehezen tudnám elképzelni magamat egy másik nő mellett, még attól is kiráz a hideg, hogy több időt töltsek a társaságukban. Az ügyvéd egyből azzal jött, hogy biztosan találunk valami buktatót, amivel a mi oldalunkra billentjük majd a vagyonelosztást, de én hallani sem akartam róla. A hiteleim nem csökkentek, de nem fogom kisemmizni a nejemet, meg a fiamat csak amiatt, hogy nekem jobb legyen. Megtanultam a semmiből építkezni, most sincs ez másképpen. Hála az egyik barátomnak, még a lakást is áron alul tudtam kibérelni. A fizetésem jobb, amióta a börtönben vagyok, de a kiadások is növekedtek az évek előrehaladtával. Gaby gyengéi a ruhák, meg a különböző boltok, szereti az ínyencségeket, én meg valahogyan nem sajnáltam tőle a pénzt. Most sikerül még csak félrenéznem, és a csipát is kitörölnöm a szemem sarkából. Alig múlt fél hat, de nekem már talpon kell lennem. Ma reggel én viszem Manolot iskolába, és tegnap valamikor még Babs is üzent, hogy menjek át, mert beszélni akar velem. Egy nőnél nem sok jót jelentett, ha beszélni akart. Nem rohanhattam a falnak, de sejtésem se volt, hogy mi lehet a téma. Máris tudja, hogy mit akar megtartani a közös vagyonból, vagy esetleg problémák adódtak a gyerekkel? Nem tudtam elképzelni, hogy mi a baja, de jobbnak láttam, ha nem is találgatok. A feleségem az egyetlen talány, akinek nem olvasok a fejében, és őszintén? Nem is óhajtok. A lényeg, hogy fel kellene kelnem. Egy néma fohásszal mondok köszönetet a szomszédnak, aztán kikászálódom az ágyból, és meglátogatom a mosdót. A pofázmányom nem valami kellemes, a szemem alatti karikák, némi karcolás, és most veszem észre, hogy fel is sértették a számat. Nem ártott volna lekezelnem, de annyi baj legyen, nem vagyok már kisfiú. A zuhannyal nem bíbelődöm sokat, megvan úgy tíz perc alatt. A bevásárlás mindig is a mumusom volt, jól látszik abból, hogy a hűtőmben a sörön és a vodkán kívül jelenleg egy penészes sajt, és egy kis maradék van, de azt is hamarosan elvihetem a kutyáknak, ha így folytatom. Nem volt időm főzni az elmúlt napokban, ma is lenne mit intéznem, de talán délután már összedobhatok egy kis paellát. A fülem ketté áll, miközben egy szál törölközőben slammogok át a szobába valami ruháért. A fekete farmer az egyetlen tiszta, szóval mellé egy kék pólót, és egy farmerkabátot szedek ki, aminek a gallérja barna íves. A fogmosás a kávéval egy időben ejtem majdnem meg, így az ízek összekeverednek, és rám jön a hányinger is. Fel se fogom, hogy máris késésben vagyok, ha el akarom dobni a pöcsöst az iskolába. Gyorsan összekészülök, és zárva az ajtó már rohanok is le a ház elé. Nem nagyzolós, de szeretem a BMW-t, és nehezen válnék meg tőle, de ez az X6-os sem mostani ebben az ezüstgrafit színben. Mindenesetre bepattanok, és gyújtást adva meg sem állok a következő állomásig. A rádióban a reggeli helyzetről diskurálnak, mára esőt jósolnak, nekem meg már most elegem van a New York-i dugóból. Ketten is kielőznek, és vagyok annyira szerencsétlen, hogy a ház előtt körözzek háromszor, mire le tudok parkolni. A pénztárca a farzsebembe, a kulcs a másikba, és már megyek is az ismerős ajtó felé. Még szinte rá sem ülök a csengőre, már nyílik is az ajtó. - El fogok miattad késni. - förmed rám a pöcsös, akinek megint valami felismerhetetlen zenekar virít a pólóján, és a haja is úgy áll, mint a szénaboglya. - Neked is szép reggelt fiam. Anyád merre? - kukkantok be az előtérbe, de Gaby semerre, én meg vagyok annyira pofátlan, hogy beengedjem magam. - Telefonált az előbb, de jobb nem zargatni. Nem tudom, hogy mi van vele, de kitört nála a harmadik világháború. Ma reggel éppen azért baszott le, hogy nem tettem ki a tesis pólómat. Ki érti ezt. - forgatja meg a szemeit, és már el is tűnik a szobájában. Kibújok az edzőcipőmből, és elindulok a konyha irányába, de félúton találkozom össze a nejemmel. - Helló...mi a helyzet? - biccentek felé, és a konyhába lépve azonnal a mosogatóhoz sétálok...nem hiába. Sosem mosogat el, ha nem muszáj, ezért nekilátok kipakolni az edényeket, és megengedni a vizet. - Mi a helyzet? - érdeklődve lesek felé, és a szivacsért nyúlok. - Nem nézel ki valami jól, aludtál? - érdeklődöm, de azt hiszem pont nem nekem kellene erről kérdezősködnem.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Ha azt mondom, hogy az utóbbi két hét maga volt a pokol, azt hidd is el nekem, kérlek. Életemben nem látogattam meg a wc csészét annyiszor, mint amióta elkezdődtek a jelek, hogy sikerült összehoznunk Milesszal Manolonak egy kistestvért. Nem terveztük, aligha mondanám olyan programnak, amit egy válás kellős közepén az ember szándékosan szeretett volna, de arról szó sem lehetett, hogy elvetessem. Az sem volt meglepő, hogy a babát váró anyukák sorában én voltam a legidősebb és annak is éreztem magam, mert mióta kezdtem gyanakodni arra, nem csak, hogy a koncentrálás nem ment, de három nappal ezelőtt, amikor Becca berontott az ajtómon a Galériában, úgy riadtam fel az asztalról, lesöpörve a kezemmel az összes gemkapcsot. Az asztal lapjáról lezúgó telefont még röptében voltam képes elkapni, de semmi mást. A fáradékonyságnak nem örültem, mert hatalmas projektjeink voltak folyamatban, ott pedig nem engedhettem meg, hogy akár egyetlen konferencia beszélgetésen is elaludjak a japán lehetséges partnerek szeme láttára. Mert mire hivatkoztam volna? Hogy ó, ugyan, csak kicsit babát várok. Vagy... helló, képzeljék, egy válás közepén bizony bekrepált a fogamzásgátló. Valószínűleg foghattam volna a kék tollamat és cirkalmas betűkkel a nevemet véshettem volna a felmondásomhoz. Szignózva is minden oldalt. Ma pedig? Az ágyam könyörgött, hogy a testem súlyát még magán érezhesse egy kicsit és ezt a háromszor megcsörrenő ébresztő is tudatta velem, hogy ideje volt felkelnem, de ez ellen tiltakozva fordultam az ágyamon, épp arra, amerre Milesnak lett volna a helye, ahol korábban ő feküdt mellettem. A kezem automatikusan csúszott végig a most hideg lepedőn a takaróm alatt elmorzsolva az anyagot az ujjaim közt. A sóhaj akaratlanul tört fel ajkaimon, hogy aztán a férjmentes részek után tapogatózó ujjaim az arcomat gyűrjék meg fáradtan. Most csak tíz órát voltam képes aludni, de mintha csak egy pislantásnyit sikerült volna. Kiszenvedtem magam az ágyból, de ahogy függőlegesbe toltam a testem, az a szajha hányinger már megint a torkomat kaparta, egy, de inkább kettő hangos ajtócsapódás után már sikerült öklendeznem is. A szag csípte az orrom, a könnyek ellepték a szemeim, miközben ott térdeltem a fehér porcelánok istennője előtt, akit most éppen annyira gyűlöltem, mint a tizenhat évvel ezelőtti szülésem levezetőjeként, hősként tűrő dokit. Fél órával később egy zuhanyzáson, két fogmosáson túljutva a puha köntösben szlalomoztam a konyha felé, hogy a fiúnk reggelijét elkészíthessem. Hogy végre három nap után én is egyek valamit. Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ahogy a konyhába értem, minden polc, minden bögre, a kávéfőzőnk, a székek és minden lélegzetvételem palacsintáért sikított, én pedig megadtam magam neki. Csak kétszer volt hányingerem a sütés közben, és csak háromszor kellett megsétáltatnom a lakásban magam, mire a tervem sikerült. Manolo reggelijét nem nézhettem végig, mert Becca hívása szakított félbe, a kávémmal együtt vándoroltam el a fiam közeléből, mert éreztem, hogy szegény lányt nem csak tíz, de inkább mind a húsz ujjáról lekapom, előtte azért sikerült még Manolóval is összezörrennem. Én meg a hormonok, hah! A japánok egy újabb feltételhez kötötték a gésa kiállításunkat. Csípőre tett kézzel, morcos pillantással néztem a berendezést és miközben Becca ecsetelte, hogy kérnek matcha teát, kérnek teljes szállodai ellátást és ingyen masszázst, nem mellesleg szerettek volna körbenézni Manhattanben a galéria kontójára, igen, egy kissé felhúztam magam. A kirohanásom pedig nem érhette mást, csak szerencsétlen lányt, aki fülét és a nem létező farkát is behúzva igenekkel cincogó hangon válaszolt. Valószínűleg egy hétig hatalmas csokoládékkal, virágcsokrokkal kell őt lekenyereznem, hogy ne mondjon fel, miattam. Fogaimat szívva, ideges rebbenéssel a hangomban kértem tőle bocsánatot és biztosítottam őt arról, hogy nem az ő hibája az, hogy fogyatékos és nem mellesleg hisztérikus tyúkként viselkedem. Ráadásul kedveltem! Basszus, mi lett volna azzal, akit nem akartam látni? Három mély, terheslégzést követően - pazar vicc, Gabs, csak így tovább - kezemben a telefonommal léptem ki a nappaliból, hogy Manolo elé menjek, végzett-e már a reggelivel, amikor Miles alakja magasodott fölém, csak az övé. A fiúnk már megint Harry Pottert játszva eltűnt Azkabanban, ahogy néha a házat illette. - Jó reggelt neked is - oké, ez kissé indulatosabbra sikerült, mint terveztem és szerettem volna, bocsánatkérő pillantással, de nem kimondva üzentem neki, hogy sajnálom. Nem kellett őt féltenem, nem bántódott meg egykönnyen, én viszont saját magamtól is a plafonra másztam mostanában, amit ráfoghattam a hormonokra és a terhességre. Hurrá! Mielőtt még válaszolhattam volna a feltett kérdésre, otthonosan lépett el a konyhába, egyből bevetve magát a mosatlanokhoz, én pedig utána kullogva figyeltem a hátát, a csípőjének vonalát, azt az izmos testet, nem mintha nem tudnám, mit rejtett a ruha. Basszus már! A pulthoz irányítva magam evőeszközök nélkül szedtem le a tányérról egy juharszirupban tocsogó porhanyós palacsintát, beleharapva abba ráztam meg a fejem, mert igaza volt. Igazából lehet, hogy nem is kellett volna ennem, hát mindjárt fotoszintetizálok! - Valamennyit sikerült. Úgy... tíz órát, ha minden igaz - általában hétnél többet sose tudtam. - Ha éhes vagy, jut neked is palacsinta. Még mindig nem tudom belőni az arányokat, szóval egy egész hadseregre való mennyiség lett csak - néztem el a három tányérra, amik roskadásig meg voltak pakolva az édes tésztával. Az arcát figyeltem, azt, ahogy a reggeli fények megtörtek a csorba orrán és követték annak körvonalát, összehúztam a szemöldökeim nem tetszően. - Miles! Mit csináltál? - a szirupot sikerült lenyalnom az ujjaimról, mialatt odaléptem mellé, és ha nem ellenkezett, akkor magam felé irányítva az arcát vizslattam a vonásain húzódó karcolásokat és sebeket. - Mi történt veled? - igen, nyálas, de nem tiszta ujjakkal simítottam végig a karcolások mentén, hogy ne okozzak neki a kelleténél is nagyobb fájdalmat. Ő se volt versenyformában, de a panda szemeit legalább nem hoztam fel. A matracára sem tettem említést, hogy mennyire lehetett kényelmes. És azt is megálltam, hogy ne ajánljam fel megint a sajátját, azt, amiből hiányzott reggel is. Manolo, mint a sivatagi vihar, úgy söpört maga körül tornádót, ahogy gnúcsordaként leszáguldott a lépcsőn, de ahogy meglátott engem az apját érinteni, miközben elvileg külön költöztünk, megrázta a fejét. - Most akkor mégis visszaköltözöl? Vagy mi ez a nagy egyetértés köztetek? - kapaszkodott bele a hátizsákja száraiba a bordái mellett. Elengedve az apját léptem egyet hátra, de csak hogy egy újabb palacsintát tömjek a számba, kihasználva azt, hogy ha éhes voltam, tudjak valamennyit enni. Hogy aztán kihányjam. Fantasztikus terv volt ez. - Nem volt ilyen tervünk, kicsim. Csak.. aggódom apádért. - Akkor meg minek költözött el? Rohadtul el fogok késni az iskolából. Nem mennénk inkább? - erről ennyit. Pedig a mai napra volt kitűzve annak a napja, hogy ünnepélyesen és lesokkolva Milest bejelentsem a hírt.
A tegnapi napom egy kicsit hosszúra és kimerültre sikerült, mert ha tartottam volna az ütemtervet (de sosem ment), akkor ma reggel nem késésben indultam volna el a nejemhez, és a fiamhoz, hogy utóbbit ma a megállapodás szerint én vigyem suliba. Nem voltam jelen a szülői tájékoztatón, ahol kihangsúlyozták, hogy az idén fontos állomása lesz a jövőjüket tekintő folyamatnak egy bizonyos esszé megírása, ami amolyan belépő a felsőoktatás fellegváraiba. Nem ringattam magamat álomvilágba Manolot tekintve. Az anyja én is főiskolát végeztünk, ugyan nekem nem ment olyan könnyen, de végül a papír nálam landolt, azonban a fiunkat látva kételkedtem benne, hogy az alig tizenhat esztendejével bármennyire is komolyan venné az iskolát. Számtalan alkalommal kaptuk már rajta, hogy lógott egy-egy óráról, vagy éppen az igazgatói irodában tett látogatásaink sűrűsége is arra utalt, hogy egyikünk eszét sem örökölte. A mai generációnak hála szartak rá, hogy mennyit ér a pénz, és hogy mennyi energiát kell belefektetnie abba, hogy ennek látszata is legyen, jelen esetben az eddig fenntartott életszínvonal. Még nem említettem Gabynak, de már szereztem is a kis málészájúnak egy kis munkát. Régebben én is kezdtem valahol, és ha ezt a bulizást, és vásárlást akarja folytatni, akkor meg kell keresnie rá a pénzt. Előre sejtettem, hogy mekkora akadályokba fogok ütközni, ha ezt bejelentem, de előtte még nem ártott volna közös nevezőt képviselni a házastársammal. Furán érintett, hogy már az is szóba került hogyan osszuk fel a vagyonunkat, nem igazán készültem fel rá, hogy már ilyesmivel fog nyaggatni az ügyvédem. Melanie az egyik legjobb volt, és az én javaimat nézte, de én aztán nem akartam Gabyval vitába bonyolódni. Elvégre ő neveli a csemetét, és a lakást is meghagytam neki. A költségeken is felesben gondoskodunk, szóval tartanom kell a munkámat. A napokban elszabadult a pokol odabent az új jövevények miatt, de igyekeztünk kordában tartani a nagy ellenszenvet, de tegnap kicsúszott az irányítás a kezünkből, és ez a kis monokli, meg a betört száj lett az eredménye. Egy szó, mint száz, máris késében voltam, és azt is tudtam, hogy ennek egyik fél sem fog örülni. Nem telefonáltam előtte, meg amúgy is még nem voltam abban a szakaszban, hogy teljesen le kellene mondani rólam. Szinte még rá se feküdtem a csengőre, de máris nyílt az ajtó, és az első morcoszsák az utamba akadt. Manolo mást sem tudott, mint panaszkodni, vagy pénzt kérni. Mióta belépett a tinédzserek közé rá se ismertem, de azt hiszem ezért nem okolhattam. Én sem voltam valami jó fiú, erre még tanúm is lenne, de nem akartam belemenni a részletekbe, mert utána állandóan ezzel mentegetőzne. A fél szavakból leszűrtem, hogy az anyja még telefonál, neki meg annyira fontos dolga van, hogy rohanjunk is, de még előtte egy-két szót váltottam volna a másik itt lakóval is. Beengedtem magam, furán hatott, hogy már nem lakok itt. A berendezés nem változott semmit, az igazság az, hogy a költözés is friss volt még, és itt maradt a fél ruhatáram is. Nem akartam mindent átvinni abba a kis lyukba, elegendő volt, hogy a munkámhoz szükséges kellékek a rendelkezésemre álltak, a többit meg tudtam idővel pótolni...ha lett volna egy frissen mosott ruhám, vagy egy kis kaja a hűtőben. Az alkohol mostanában gyakrabban csúszott le a torkomon, még ha tagadtam is volna, de feszkós időszak állt a hátam mögött, mind a magánéleti problémák, és mind a munkámból adódó bajok miatt. Nem is mertem felhozni Gaby előtt, hogy más is tud a kis magánakciónkról. A kép a hálószobában lógott, oda meg nem engedtünk be senkit, és ez alól Manolo sem volt kivétel. A múltban elkövetett hibánkat már nem tehettük jóvá, és akkor jó mókának tűnt, amíg a galériatulajdonos rá nem jött, hogy mekkora értéknek kélt lába. Gabynak sokáig bűntudata volt, de akkoriban jó mókának tűnt, hogy leszállítsuk, csak az üzlet nem lett megkötve, és rajtunk maradt a lopott szajré. Melyik házasságban nincsenek titkok? A miénk egy egész hadra épült rá, de bíztam benne, hogy túljutunk rajta....aztán most meg ott tartunk, hogy ez csak egy álom marad. A konyha felé veszem az irányt, és egyből szemet szúr a rengeteg mosatlan, mire a nejem is előbújik a rejtekéből. Szórakozottan köszönök neki, de még rendesen végig sem mustrálom, de azonnal leesik, hogy nincs a legjobb formájában, mint aki összeszedett valami nyavalyát.
Nem tétlenkedek, neki is látok a házimunkának. A mosdó kagylójában vizet eresztek, és a koszos edényeket is sorba rendezem, hogy kevesebb alkalommal kelljen fordulnom, miközben ő mellém áll, és az egyik fiók mellől egy palacsintát szerez meg magának. - Tízet? Elég szarul festesz, ha ennyit aludtál. Mi az, gondok vannak a galériában? - másra nem tudok saccolni, mert ha a gyerekkel lenne valami, arról már régen tudnék, és nem tartaná magában. Egyetlen pillantással mosolyra fakaszt, ahogyan így natúran áll neki enni, és nem is zavartatja magát. Régebben is szerettem benne a spontaneitását, ahogyan meg mert tenni dolgokat, míg mások ügyeltek volna rá, hogy mit szól a környezetük hozzá. - Majd eszek valamit, de kellene egy kis kávé is, mert amit otthon ittam az botrányos. - fintorodom el, de leesik neki, hogy milyen az arcom. - Semmi különöset, csak balhé volt tegnap a börtönben. - felelek neki egyszerűen, de máris feltámad benne a védelmező meg az anyai ösztön, és nem úgy mellesleg már fel is méri az állapotomat. - Igazán nem fáj, már megszoktam. - suttogom neki az érintései nyomán, de hasztalan lenne belemerülni a pillanatba, mert a fiunk tesz róla, hogy ne feledkezzünk meg őróla sem. - Szó se róla, megbeszéltük, hogy most egy ideig külön leszünk. - cáfolom meg a felvetését, de úgy mér végig bennünket, mint aki a puszta ténytől is undorodik, hogy a szülei még kufircolhatnak. A nyávogásnak is eljön az ideje, mire csak megforgatom a szemeimet, és a mosogatóra lesek, meg a kezemben lévő szivacsra. - Nem fogunk elkésni, a tanárnő megvár, és szerintem öltözz fel normálisan, mert senki sem kíváncsi a fenekedre. Ne kelljen kétszer mondanom. - rivallok rá, és megrázva a fejemet, már csak visszafordulva a poharakkal kezdem, de a háttérben még hallani az elégedetlen sóhajokat. - Mit szerettél volna mondani előtte, mielőtt megzavart? Nem történt semmi nagy, már megszokhattad volna Babs, hogy ez a munkámmal jár. - ez volt az egyik oka annak, hogy nem bírtuk sokáig egymás mellett már. Állandó veszélyben vagyok, és ez nem fog elmúlni, amíg fel nem adom. - Igazán ne is törődjetek velem. - kiabál ki a szobájából a nagyszájú időközben, így futólag nézek a feleségemre.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Igen, én adtam be a válókeresetet akkor, amikor már én is eljutottam arra a pontra, hogy tarthatatlan az az állapot, amiben megrekedtünk. A rengeteg vita, összezörrenés nem használt nekünk, és nem volt szükségünk arra sem, hogy Manolo a folytonos feszültséggel teli otthoni környezetben váljon férfivé és ha belegondolok abba, hogy csak tizenhat éves.. egyik szemem sírt emiatt, mert borzasztóan öregnek éreztem magam néha, fáradtnak és elnyűttnek, másfelől viszont boldog voltam, hogy egészséges volt, tele energiával. És még több problémával. Nem igazán terveztük be azt a születése után, miközben a pelenkáját cseréltük, hogy majd havi rendszerességgel látogatjuk meg őt az iskolában az igazgató irodájában, vagy hogy a délutáni ott marasztalás után kelljen összeszednünk, mert megint rossz fát tett a tűzre és képtelen volt megálljt parancsolni a déli vérének. Nem, nem hazudtolta meg magát a latino vér öröksége, amit a fiúnk ki is használt szinte állandó jelleggel. Az utóbbi időben ráadásul felkapta azt a kifejezetten rossz szokását, hogy képtelen voltam vele bármiről is beszélni, és ez az ellenállás, a lázadás azóta még inkább kicsúcsosodott, mióta Miles nem lakott velünk. Őszintén szólva jól esett volna egy pohár bor társaságában beülnöm a kádba, hogy órákig áztassam a fenekem. Jól esett volna, ha délig tudtam volna aludni, ha csak úgy valaki ott lett volna, hogy kiüvöltsem a bennem tomboló érzéseket, elhagyatottságot, csalódottságot, de a fiamban nem akartam még több kárt tenni, mint amennyit már most muszáj volt elviselnie. Mióta a kezemben voltak a vizsgálati eredmények, és egyértelmű volt a hányással teli terhességem, a rúdtánccal is felhagytam, ami azt eredményezte, hogy már másfél kiló felszaladt rám, az eddig tökéletesen passzoló és fenekemre simuló farmer egy kissé kényelmetlennek tűnt, amivel igyekeztem nem foglalkozni még. Majd ha már gurulok, ráérek siránkozni ezek miatt, és kezdhettem már megint lecserélni a ruhatáramat. A hányinger kerülgetett akkor, amikor esténként elgondolkodtam, hogy kismama ruhákat leszek kénytelen beszerezni, vagy csak egy bő pólót... hogy megint valószínűleg falási kényszereim lesznek, és már megint képtelen leszek a hasamon aludni egy idő múlva, amit imádtam mindig is. Görögdinnyével a hasamban viszont aligha tudnék ennek hódolni, nemde? A köntös puha anyagán csúszott végig az ujjam, ahogy Miles nekilátott annak, aminek már nem kellett volna. Ajkamat beharapva figyeltem, ahogy az ujjai az edényekért nyúlt, ahogy rendezgetett mindent, miközben én az evésnek hódoltam. Szólnom kellett volna, hogy hagyja, egy részem le akarta állítani, de azzal azt értem volna el, hogy emlékeztetem őt arra, hogy ez már nem az ő otthona jelenleg. - Még mindig imádom, ahogy képes vagy bókolni - tereltem el a gondolataimat a szavaimmal, ahogy a szarul festesz hangulat teljes mintapéldánya voltam, ahogy ő is. - A japánok csak, de majd megbeszélem velük, mit kapnak meg abból, amit követelnek. Maximum belelököm őket a Hudsonbe - rántottam meg a vállamat a palacsintával a kezemben, kósza vigyort ejtve meg, mert bármennyire is kedveltem a morbid humort, nem felejthettem el, hogy Miles a jófiúk és a törvény oldalán állt alapesetben.. egy-egy ilyen meggondolatlan elszólás pedig nem biztos, hogy teljesen ártatlanul csapódott le benne. Pedig valójában nem voltam agresszív, csak heves és szenvedélyes és hat és fél hetes terhes. - Itt van a bögréd, és tudod, hogy kávé nélkül én is fél ember vagyok.. - mielőtt viszont a fekete folyadék landolt volna előtte, az asztalon, vagy a pulton, nem mehettem el amellett, ahogy kinézett. Talán rosszabbul is, mint én, mert ameddig nekem csak a gyomromat kaszabolta a kis gazfickó odabent, addig Miles arca olyan volt, mint egy háborús övezet peremvidéke... Őt sosem zavarta, ha a munkája nyomait a bőrén hordta, büszke férfi volt, aki minden követ megmozgatott azért, hogy ott tartson, ahol, hogy azt csinálja, amit szeretett. És talán pont azért is lett belőle elegem, mert én viszont minden egyes műszakját túlaggódtam. Mindig féltettem őt.. mindig rettegtem attól, hogy esetleg a déli országokhoz hasonló lázongások törnek ki a börtönben és egy olyan telefont kapok majd egyszer, hogy... megölték a férjem. Csak azért, mert ő rendet akart tartani, a törvény oldalán állt. Ahelyett, hogy válaszoltam volna a suttogásra, inkább csak az ujjaim érintették őt, a jelenetbe pedig Manolo rontott bele, amivel csak azt érte el, hogy gy rebbentem el az apjától, mint az első bálozó szűz kislányok.. Mano egy szavunkat sem hitte el, az ítélkező pillantására pedig összevontam a szemöldökeim nem tetszően. Csak tudnám, hogy kitől örökölhette?! Abban az egyben biztos voltam, hogy nem lett elcserélve a kórházban, no meg az is tény volt, hogy megszültem. Nem védtem meg az apjával szemben, mert legalább Miles tudott rá hatni az apai szigorral, én meg már nagyjából fel se értem őt, úgyhogy a palacsintának áldozva ismét egy-egy falat csúszott le, de már egyre nehezebben. Nem kellett sok, hogy totálisan elkapjon az émelygés a puha, porhanyós, meleg és édes tésztától, így inkább megmozgatva magam átléptem Miles másik oldalára, hogy a szekrényből kivegyem a bögréjét, miközben a mondandójával olyan csendet rántott magával, hogy szerintem azt is meghallotta, ahogy kínlódón nyeltem egyet. - Csak nem akarom, hogy komolyabb bajod essen. Fel kell nevelnünk ezt a lükét itt, még mindig túlságosan messze áll attól, hogy férfinek nevezhessük. Folyton hülyeségeket csinál - kezdtem bele, Manolo hangja pedig már megint elégedetlenséget jelzett, de inkább csak a kancsóból a bögrébe öntöttem annyi kávét, amennyit még meg tudott inni a férjem. Kimért mozdulattal tettem le aztán a kancsót, vissza a helyére, hogy aztán Miles bögréjét is a pultra pakoljam, halkan felkoppanó hanggal, amit felé csúsztattam a pult felületén lágy karcos hanggal. Mindig elfelejtem, hogy egy apró szépséghibája van a bögrének alján, de most nem érdekelt. Miles arcélét vizslattam, azt, ahogy a poharak lassan csillogva kerültek az edényszárítóra, tisztán. - Nem.. csak Manolo miatt kellene jól lenned, Miles, nem is miattam igazán - a köntös, ha lazán is volt megkötve, most egészen fojtogatóvá vált.. pedig még csak meg se szólaltam. Pedig a leleteket és a teszteket elő sem vettem bizonyíték gyanánt. - Jövő héten orvoshoz kell mennem, ultrahangos vizsgálatra. Két hete már egy körön túljutottam, és nem akartalak akkor leterhelni még mindezzel.... - mert tudod - épp válnánk. - Babát várok, várunk - csuklott el a hangom, olyan halkan mondva ki mindezt, mintha nem is lett volna igaz. Pedig minden egyes cseszett szó, minden rosszul lét és minden aluszékonysággal töltött perc igaz volt. - Ti most komolyan ennyire leszartok engem? - dörrent Manolo hangja mellőlem, az eddigi majdnem higgadt tényközlésembe belerondítva, mert úgy rezzentem össze, mintha épp a halálsoron én következtem volna. Mondjuk.. Miles állapotából ítélve ez is igaz volt, de.. na.. Majd maximum én megyek bele a Hudsonbe, nem a japánok. - Nem úgy volt, hogy indulunk? Anyu is képes elmosogatni szerintem, egészen nagy lánynak tűnik már.. legalábbis mindig azzal jön, hogy mennyi pelenkát cserélt rajtam még régen.. az ő idejében, csak megbirkózik a mosatlannal, ha velem is jól elbánt - dohogott Manolo, megállva az ajtóban, türelmetlenül váltogatva a pillantását az apja és köztem. Én meg életem két férfije közé beszorulva a sarokban a kávé mellett ácsorogtam, miközben azon mantráztam, hogy egyikőjüket se hányjam le idő előtt. - Szeretnétek, hogy vektorokkal ábrázoljam az útvonalat a suliba? Megteszem, én mondom! - sürgetés, nem először, és gyanítom, nem is utoljára. - Manolo, befejeznéd kérlek ezt a stílust és kivennéd a fejed végre a seggedből? - pillantottam a fiamra, egy kissé ingerültebben a kelleténél. Biztosan nagyon hatásos lehetett a család legalacsonyabb tagjától, aki köntösben ácsorgott a konyha közepén. - Elraktad a váltóruhádat legalább, ahogy kértelek? A szobádban rendet raktál végre, ahogy jeleztem neked tegnap? - fújtam ki a levegőm, Manolo pedig felcsapta a kezeit megadón és védekezőn a levegőbe, mintha a világ legártatlanabb kisbáránya lett volna. - Jól van már, anyu... - most fog jönni a szomorú kiskutyaszem. - S-U-L-I! - nézett el az apja felé.
A házasság egy második állás, és ha valaki nekem az ellenkezőjét állítja, akkor az még nem mondta ki a boldogító igent, vagy hasonló cipőnek a közelében sem járt. Férjnek lenni eleinte nem olyan nehéz, amíg tart a rózsaszín köd, és nekem ebben szerencsém volt, mert Gaby nem panaszkodott, egymásban fürödtünk, sosem veszekedtünk az első időszakokban. Sokkal nyugodtabb természet vagyok, mint ő, általában én zártam le a vitákat, vagy menekültem ki a konfliktushelyzetből, mert a nejem előszeretettel állt bele, és vitte előre a szálakat, ameddig úgy nem érezte, hogy ki lett elégítve az a fele is, akinek mindig igaza van. Egymás pólusai voltunk, nem unatkozhattam mellette, állandóan meglepett, és nemcsak az életben, hanem az ágyban is. Változatosan éltük meg az intimitásunkat, ahogyan a szenvedély különböző hőfokain égtünk el bizonyos pillanatokban. Szerelmes voltam a nőbe, el sem tudtam volna képzelni, hogy évekkel később majd válófélben leszünk, és elhagyom a közös lakot. Megannyi év áll a hátunk mögött, a házasság mellett bele kellett tanulnunk a szülői szerepbe is, ami Manolo esetében nem volt könnyű. Kicsinek még aranyos, minden átvirrasztott éjszaka, kakis pelenka megérte, de ahogyan növekedett, úgy lettek nagyobbak is a problémák vele. Az első időkben észrevettük, hogy nehezen köthető le a figyelme, nem az a nyugis fajta baba, akit, ha ott hagyunk, akkor órák múlva sem sír fel. Követelőző totyogó vált belőle, aki a boltban hisztizett, tépte a haját, és még sorolhatnám a vétkeit, de ezek mind eltörpültek amellett, melyek az iskolában bontakoztak ki. A sorozatos verekedések, a magaviselet hiánya, mert ezt másképpen nem tudom megfogalmazni. Két elemit cseréltünk le amiatt, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott az egyik fiúosztálytársának. El sem tudom hinni, hogy honnan szedte elő a tégladobálást, mint veszélytelen játékot. Gaby és én is minden erőnkkel a fiúnkra koncentráltunk, és valahogyan az idő is ellenünk dolgozott. A szex előkelő helyet foglalt el, mert ha fáradtak voltunk, akkor is abba menekültünk, de a beszélgetéseink elmaradoztak, aztán azon kaptam magam, hogy szinte a megszokott kommunikáción kívül már nem csinálunk semmit. A munkatársaim ajánlották a párterapeutát, de még abba sem egyeztünk bele, mert egy vita elvitte a lehetőségét. Soknak találtam, hogy egy idegennek fizessünk a problémáink feltárása miatt, persze a nejemnek imponált volna, de nem tetszett, hogy mások oldják meg a mi bajainkat. Az évek alatt nekem is összegyűltek a ragályaim, és nem tágítottam a felállított elveimtől. A pénz kényes témát adott, főleg, ha elszabadult a pokol és Gaby ezen a módon vezette le a rossz kedvét, a feszültségét, vagy éppen az elhanyagolását az új munkám végett. A huszadik táska, vagy éppen Manolonak egy új póló megdobta a költségvetésünket. Természetesen a nyaralás kellett, nem hagyhattuk el egyetlen évben sem. Nem állítom, hogy nem esett jól, amikor kimozdultunk a megszokott közegből, de olykor elszálltunk, és sajnáltam felesleges dolgokra költeni a megspórolt összegeket. A hiteleink nem csökkentek, nekem még mindig volt hátra a diákéveimből felvett tartozásból, nyögtem, ahogyan tudtam. Nem sikerült megértetnem a feleségemmel, hogy nélkülözésben kellett felnőnöm, nem adatott meg sokszor az sem, hogy normális vacsorát együnk, el kellett lopnom, hogy a húgaim ne haljanak éhen. Az életem eme időszakáról nem sokat meséltem neki, valahogyan szégyelltem, hogy milyen gyerekkorom volt, meghagytam abban a hitben, hogy csak szegények voltunk, és nem meséltem az édesanyám haláláról sem. A családom tabu lett, én ugyan nagy ritkán találkoztam a testvéreimmel, de Gaby egyikkel sem volt tisztában, pedig a húgaim közül kettő is a városban élt.
Visszakanyarodva az előbbihez most is azon morfondírozok, hogyan teremtsem meg az egyensúlyt a két hely között. A munkám nagyon fontos lett, szeretek a börtönben lenni, egy teljesen más élettér, de mégis közel áll a szívemhez. Dax sokszor kérdezte tőlem, hogy mit eszek azon, hogy rabokra ügyeljek, de sosem sikerült a konkrét okot megértetnem vele. A mai napon félre kell tennem ezt, mert megígértem a fiamnak, hogy bekísérem az iskolába, és végre beszélek az egyik tanárnővel, aki panaszkodott rá azon a bizonyos szülőin, csak nem értem oda időben. A ház előtt még találtam parkolót, de előtte tettem jó néhány kört, mire sikerült a megfelelő helyre beállnom. Az ajtóban a gyerekem fogadott, az anyjára fújva, hogy nem lehet vele kommunikálni, meg amúgy is késésben vagyunk, és ennek is én vagyok az oka. Amióta Manolo betöltötte a tizenhatot egyszerűen kinyílt neki a világ, és mást sem látni, csak elégedetlenkedik, meg a bulikról áradozik. Egyetlen értelmes nevet nem tudtam kiszedni belőle, hogy kikkel barátkozik, kikkel tölti a szabadidejét, mert ettől elzárkózott, mondván neki is lehet magánélete. Jobb ötlet híján a konyhában keresek menedéket, de félúton a nejem is feltűnik a kis köntösében. A mosogatás sosem volt az erőssége, vagy Manolo nem szeret segíteni, ha nem muszáj. A tekintetem többször vándorol Gaby felé, nem néz ki valami jól, és szóvá is teszem előtte a problémát, de hárít az én ügyemre. Mindent túlaggód, nem hisz nekem, félt, és megértem, de tudok magamra vigyázni. Az intim pillanatunknak a drága utód vet véget, még elmondani sem tudom normálisan a történetet, mert sürgetnek. A kávé ott gőzölög a nekem kikészített bögrében, és akkor késztetést érzek rá, hogy megigyam, ezért meg is törlöm a kezemet, és félbehagyom a házimunkát, hogy legalább ennyi munícióm legyen, ha már a palacsintából nem tudtam szedni. - Nem lesz semmi bajom. - időközben helyre is teszem a másik felet, hogy ismét eltűnjön egy kis időre, és indulás előtt még megtárgyalhassam, hogy mit akart nekem mondani Gaby, ami annyira sürgős volt. A szememet rá szegezem, és a bögrét tartva kortyolnék bele a feketébe, de a folyamat megáll félig a kezemben. - Hogy mi? - automatikusan nyelek egyet, még az agyam is lefagy pár másodpercre. Manolo nem bír a vérével, én meg csak nézem a nejemet, és az imént kapott hírt emésztem. - Öhm... - a kis elégedetlenkedő nem bír magával, nekem viszont most nincs erőm arra, hogy elvigyem a suliba, és úgy tegyek, mintha ez oké lenne. - Menj taxival, vagy gyalog. Délután benézek. Adok egy húszast, aztán elég legyen ebből Manolo. Anyádnak meg... - vetek egy pillantást Gabyra, de nem folytatom, hanem leteszem a pultra a bögrét és a zsebemből előhúzom a kissé gyűrött zöldhasút majd a fiam kezébe nyomom. - Irány. - a vállára helyezem a kezemet, és kitessékelem az előszobába, szinte kilököm az ajtón is. - Na, de apa...mi ütött beléd?! Jól van kitalálok egyedül is, és fogok egy taxit. - fintorodik el, én meg behajtom az ajtót, de nem tudok visszamenni a konyhába. Az első utam a fürdőbe visz, magamra is csukom az ajtót, aztán megnyitom a csapot, és lesem a zubogó vízfolyamot. Gyerek? De hogyan?! Nem voltunk együtt....de az az este, mikor berúgtunk. Nem hiszem el. Bevizezem az arcomat, és a tükörben lesem magam, aztán elzárom, és kimegyek, de a folyosón akadok össze vele. - Ez őrültség...hogy várhatsz gyereket? Nem szedted a gyógyszert? Az istenért Gaby... - fakadok ki, és elviharzok mellette, hogy a konyhapultnál álljak meg, de korántsem vagyok nyugodt. A jobbommal a hajamba túrok, és ráfüggesztem a szemeimet. - Hány hetes vagy? - kérdezek rá várakozóan.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Sosem voltam az, aki képes lett volna visszafogni magát, ha az igazságnak ki kellett derülnie. Pokoli volt az elmúlt két hét, és talán egy kicsivel több is, mióta valóban kiderült, hogy azon a bizonyos estén megtörtént az, aminek nem kellett volna. Felelős felnőttek voltunk a legtöbb esetben, én hibáztam, aminek meg is lett az eredménye. Negyven évesen egy tizenhat éves fiúval mellettünk egy új élet cseperedett bennem, ő egyáltalán nem volt tervben, mert az utóbbi időszakban minden erőmet és energiámat elvitte az, hogy jó modort verjek Manoloba, hogy képes legyek még inkább odafigyelni rá, de tudtam milyen tinédzsernek lenni, csak azt nem, hogy ez a lázadás már egészen más, mint amikor én voltam fiatal. Az akaratosság olyan mértékeket öltött, amivel nem tudtam mit kezdeni, esténként pedig már nem is akartam, csak egy kis egyedüllétre vágytam, amikor nem szólt hozzám senki, amikor nem ütköztem újabb problémákba, amikor nem azon járt az eszem, hogy mit kellene tennem, hogy azzal úgy lavírozzak el, hogy a munkámban se okozzak fennakadást, hogy újabb kiállításokat szervezzünk... De a legnagyobb gátat azt hiszem, a Miles melletti szenvedés jelentette, mert bármennyire is szerettem őt, már nagyon régóta csak egymás mellett éltünk, nem pedig együtt. A csend túl hosszúra nyúlt köztünk, amik aztán veszekedésekbe, összezördülésekbe váltott át, én pedig menekültem, talán ez volt a legjobb szó rá. Nem okozott örömet az, ha egy újabb kinccsel értem haza, nem tudtam örülni a nyolcvanadik tűsarkúmnak, az ezredik ruhámnak vagy a hatvanadik táskámnak, mert valljuk be, felesleges volt. De kiút volt egy olyan feszültségből, ami folyton ott lihegett a nyakamban, folyton ott lángolt a háttérben ezer fokon, és a megnyugvás csak akkor következett be, amikor Miles karjai közt feküdhettem, ideig-óráig. Szükségem volt rá, őrá, de azzal semmiféle problémát és gondot nem oldottunk meg, ha én nyögtem alatta már, ha újra és újra lekerült rólunk a ruha.. vagy éppen nem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve estünk egymásnak, ami ebben a korban már egyre ritkább, tudom. A legtöbb kollégám sivár szexuális élettel rendelkezik, és talán ezért sem beszéltem nekik odabent a nézeteltérésekről, mert ha nem is szégyelltem a férjemet - egyáltalán nem... még nem kellett, hogy az irigység sárga mérgével marjanak belém, csak mert köztünk még mindig működött az, ami másoknál aligha. Működött. Túlságosan is jól. Három nappal ezelőttig tudtam csak magamban tartani, és akkor sem rontottam ajtóstul a házba, Milesnak jeleztem csak, hogy volna egy igen fontos dolog, amiről beszélnünk kellene. Két hányás közt, éppen az egyik bordó-fekete tűsarkúmat bámulva hívtam fel akkor őt, a pillantásom csak egyetlen másodpercig csúszott rá arra a bizonyos festményre, aminek ugyancsak nem kellett volna ott lennie az életünkben... Az, hogy kimondtam mindazt, aminek ki kellett buknia, nem könnyítette meg a dolgom. Nem lélegezhettem fel, mert ezzel az egésszel csak még nagyobb szart borítok a nyakunkba, ebben biztos voltam, főleg akkor, amikor Miles elfelejtette még azt is, hogy valaha is a kávéért könyörgött.. hogy szüksége lett volna egy erős feketére, mert ma úgy készítettem el, ahogy ő szerette. Nekem ezért eggyel több édesítőt kellett beletennem és sokkal több tejet beleöntenem. Nem ismételtem meg azt, hogy babát várunk, jól hallott. Csak őt néztem merengve, végigasszisztálva azt is, ahogy Manolo már megint eszement módjára viselkedett és már képtelen voltam visszafogni magam. A szavaim talán túl nyersen csapódtak le, de a kis szarházi néha elérte azt, hogy beguruljak rá. Félreértés ne essék, imádtam a gyerekem, bárkin átgázoltam volna érte, és bármit megtettem volna érte, hogy boldognak lássam, de eszetlenül viselkedett mostanában, bicskanyitogató stílusban. Az apja nélkül pedig olyan volt, mint egy hurrikán, amivel nem tudtam mit kezdeni. Az anyaság rémálommá vált, nem véletlenül időztem el egy-egy órákat mostanában a fürdőben. Néha csak bámultam magam elé.. néha éreztem, ahogy a forró könnyek végigcsorogtak az arcomon, néha pedig... ezernyi gondolat kavargott bennem és majd' szétrobbantam az eltitkolt és ki nem mondott igazságoktól és tényektől. Ahogy Milesnak, úgy nekem is megvolt az az élet, amiről nem beszéltünk, amit nem kötöttünk egymás orrára. Olykor megfordult a fejemben, hogy talán ezek miatt vagyunk most ott a válás küszöbén, a szétválás kellős közepén. Egyetlen szó nélkül hagytam, hogy a fiam és a férjem magamra hagyjon a konyhában, még hallottam, ahogy előbb egy, aztán még egy ajtó csapódott be, a torkomat megköszörülve léptem el a pulttól, de csak azért, hogy elsétáljak a nappaliba a saját bögrémért, amit még a telefonhívásnál hagytam ott. Azzal visszatérve botlottam bele a férjembe, aki még az eddigieknél is nyúzottabb volt, a kifakadás pedig... egészen várható. Hagytam, hogy hadd menjen, vigye magával a vihart vissza a konyhába, és ahelyett, hogy követtem volna őt, egy kisebb kitérőt tettem a hálószobába, hogy a megfelelő leletet és a teszteket felmarkoljam, azokkal lépjek be a konyhába, de Miles újbóli kérdésére megtorpantam. - Hat és fél hetes a pici - adtam meg az első választ, ami talán a legfontosabb volt mindenekfelett. A pulthoz lépve lepakoltam rá a bögrémet, aztán pedig az orvosi pecséttel és aláírt dokumentumot is, amelyen feketén-fehéren, vastag betűvel szedve ott volt az is, hogy valóban igazat mondtam. - Szedtem... de pár nap kimaradt, és nem is emlékeztem arra, hogy nem vettem be. Akkor maradtam ki esténként sokáig és kellett túlóráznom a Galériában, amikor véget értek a spanyol heteink, a beszállítónkkal is problémáink voltak és az egyik ügyfelünk is szerződést szegett, már az ügyvéddel kellett megfenyegetnünk. Nem mentség mindez arra, hogy... be kellett volna vennem azt a nyomorult tablettát, vagy emlékeznem kellett volna arra, hogy elmaradt és akkor meg egy hülye eseményutánit kellett volna. De egyik sem történt meg - nem, nem tartózkodtam Miles közelében még véletlenül sem. A két, de inkább három-négy lépés távolságot betartva beszéltem hozzá, próbáltam olyan nyugodt maradni, mint amilyen nem voltam. Talán nála egy fokkal már jobban kezeltem a dolgot, de nekem, vele ellentétben volt hat és fél hetem elfogadni ezt az abszurd fordulatot. - Pár hete kezdődött minden... előbb a reggeli rosszullétek, amikkel nem foglalkoztam eleinte, aztán pedig az is előjel volt, hogy kimaradt... pedig rendszeresen szokott megjönni a fogamzásgátló mellett - tettem le az első tesztet - ... de később sem változott egyik sem. Ugyanúgy hánytam, minden egyes reggel itthon, a galériában.. Menet közben be kellett mennem gyorséttermek mosdójába is. És ugyanúgy nem jött meg - sorra pakoltam le egymás alá a maradék hét tesztet. Egészen halványak voltak már a csíkok, de mindegyik kettőt mutatott. Két rohadt csíkot. - Csütörtökön megyek az első ultrahangos felvételre, ahol láthatom azt a pöttyöt, ami elvileg a gyerekünk lesz majd egyszer... - nem mondtam ki, de Milesnak tudnia kellett, hogy az lenne az utolsó szava, hogy vetessem el. Soha nem tudnám megtenni azt, még akkor sem, ha a körülmények nem adottak. Ha ennyire elcseszett családba is születne bele. És ha belepusztultam is, nem kérdeztem rá, hogy szeretném, ha elkísérne.
Manolo stílusa bicskanyitogató, nem is emlékeztem, hogy ennyire szabad szája van a fiatalembernek. Amikor még itthon laktam, akkor próbálta visszafogni magát, de elhiszem, hogyha Gaby sokat dolgozik, akkor egy kicsit több mindent enged meg neki, amivel nem is lenne baj, de a fejére fog nőni a gyerek. Általában ugyanazon a véleményen voltunk a neveléssel kapcsolatban, de még azt sem igazán dolgoztuk ki, hogy mi lesz a helyzet, ha kimondják a válást. A fiúnk úgy tudta, hogy csak egy időre költöztem el, és majd, ha úgy érzem, és rendeződtek a viszonyaink, akkor visszajövök a lakásba. Nem mertük még elmondani neki, hogy erre nem sok esély van, emiatt voltam itt majdnem az összes szabadnapomon. Fent szerettem volna tartani a látszatot, és békességben maradni a feleségemmel, akitől éppen elszakadni kívántam, bár még ebben sem voltam teljesen biztos. Hirtelen felindulásból adta be a keresetet, három napig nem bírtam a fejével sem beszélni az ominózus szülői után, amiről késni mertem. Babs néha túlreagálja az adott helyzetet, de azt is megértettem, hogy az elmúlt időszakban nem voltam úgy jelen az életünkben, ahogyan szerettem volna. Egyszer sem tettem említést a benti fenyegetésekre, és arra, hogy konkrétan az egyik rabnak is dolgozom. Tisztességesen kívántam fizetni, de a paktumot már nem szívhattam vissza. Nekem is megvoltak a magam kis titkai, de ezekkel csak óvni szerettem volna a családomat. Mindenre figyelni képtelenség, az egyik rossz szokásom az, hogy elfelejtek fontos eseményeket, vagy megbeszéléseket, de a maira készültem. A feleségem azonban keresztülhúzza a számításait, és olyan hírrel áll elő, amire első körben még reagálni sem tudok. Felfogni is képtelenség az elhangzott szavakat, ha jóformán még fel sem ébredtem, és várna a másik kötelességem, hogy a jelenlévő gyermekünket elvigyem az iskolába. Elborul az agyam, de nem fogok jelenetet rendezni, amíg a lakásban tartózkodik Manolo. Elzavarom az iskolába, kivételesen még pénzt is adok neki, hogy ne kelljen panaszkodnia, de látom az arcán, hogy egyáltalán nem tetszik neki, ahogyan viselkedem, de a legkisebb gondom is nagyobb annál, hogy most valamilyen nővel csevegjek a magatartásáról. A tanárnő megvár, de az nem, hogy megint apuka legyek. Bezárom az ajtót, és egy másikat rántok fel, hogy legalább egy kis magánszférám legyen. A csapra támaszkodva fújom ki az eddig bent tartott levegőt, és el is számolok magamban háromig. Nem hiányzott az életemből még egy bonyodalom. A tudat, hogy terhes még mindig hitetetlen, számolgatok, hogy mekkora esélye volt erre, de azt hiszem, hogy jobb lesz, ha kimegyek és pontot teszünk ennek a veszekedésnek a végére. A tekintetem őt keresi a konyhában, de félúton akadunk össze. Nem akarok a közelébe menni, nehogy ostobaságot csináljak, de annyira viszket a tenyerem, ha jobban felhúz, akkor nem biztos, hogy menni fog az önkontroll. A szemem szikrákat szórna, ha most én lennék a villámok istene, de cserébe csak ökölbe szorítom a kezemet, és egy kis felvilágosításra várok. A gyógyszer kérdését tisztáznunk kell, mert csak úgy nem felejtek el beszedni valamit, ha már évekig megszokott rutinná vált. Megbeszéltük, hogy nem lesz több gyerek, mert ezt az egyet is tisztességesen kell felnevelnünk, amivel nem álltunk jelenleg valami hú, de fényesen. Egyedül hagy a konyhában, én eközben legalább belekortyolok a kávéba, de már az íze sem esik jól. Nemsokára egy paksamétával tér vissza, én meg csak kapkodom a fejemet, de az első információ el is hangzik. A hat és fél hét pontosan az az intervallum, amikor részegen egymásnak estünk, és szerintem az elmúlt évek egyik legjobb élményét adtuk a másiknak, csak éppen arra nem számítottam, hogy ennek folytatása is lesz. A papírokra futtatom a barna íriszeimet, és végigolvasom az első sorokat. Nem értem, hogyan volt képes eddig titkolni, de jobban fáj a fejem attól, amikor áttérünk a mentegetőzés fázisára. - Ó, igazán? Ennyi feladatod volt, hogy szedd azt a kibaszott gyógyszert Gaby, nem sok. Simán felhúztam volna óvszert is, ha ezzel megakadályozom ezt a beszélgetést most, de te sem gondolod komolyan, hogy ez felment? Nekem is vannak gondjaim a munkahelyen, és éppen elég az, hogy még a fiúnkat is terelgessem, mert hetente kell járnunk az iskolába, és ha ez még nem lenne elég, akkor előállsz ezzel...hopsz csak úgy becsúszott. - túrok bele idegesen a hajamba, és most hátat fordítok neki, hogy ennyivel is csökkentsem az egyre magasabb tartományba futó vérnyomásomat. hátamnak beszél, nem vagyok süket...most már a reggeli rosszullétek jönnek, de nekem a mondat első fele marad meg, így amikor megfordulok és a törzsem is az ő irányába néz, akkor csendesebben kérdezek rá. - Hetekkel ezelőtt? - teszem fel a tök egyszerű dolgot, de érezheti, hogy ezzel engem nem fog meghatni. A hab a tortán az, amikor elém tolja a teszteket, és abból sem kevés mennyiséget. Miért így kell megtudnom, hogy megint babát vár? Az agyam elszáll, és az első kezembe akadó poharat hajítom át a nappaliba, ahol aztán a földre érkezve ezer darabra törik szét. - Gyerekünk? Normális vagy te? - üvöltök rá, és most megkezdem a kis tortúrámat, hogy minél messzebb kerüljek tőle. A csípőmre tett kézzel körözök, és amikor úgy érzem, hogy nem fogom már megütni, akkor állok meg újból a konyhapult közelében. - Ugye nem hiszed azt, hogy megint az lesz, amit te akarsz? Folyton vitatkozunk. Felvázolom ezt... - fújtatok egyet, és lejjebb veszek a hangerőből is. - A fiúnknak sem mondtuk még el, hogy el fogunk válni, abban a hitben él Manolo, hogy ez nem végleges. Neki is hazudunk. Egyet nem sikerült felnevelnünk, a nyakamban egy csomó adósság, Manolo másfél év múlva egyetemre megy, és még arra is össze kell szednünk a pénzt. Mondd meg nekem, hogy mikor férne bele ebbe még egy gyerek? Megint a vizsgálatok, a bababútorok, arról ne is beszéljek, hogy a szülés egy kisebb vagyon lenne. Nem véletlenül gürizek a börtönben, mert a legjobbat akarom nektek, most meg jössz azzal, hogy jövő csütörtökön lesz az első ultrahangos vizsgálat? Talán az lenne a legjobb, ha elvetetnéd...és igen lehet szívtelen, amit mondok, de milyen élete lenne ennek a gyereknek, ha megszületne? Mi sem tudunk egy helyen megmaradni, akkor vele mi lenne? Ja... - közelebb lépek hozzá, szinte a mellkasának feszülök. - ...és nekem ne gyere azzal, hogy meg tudod oldani, mert Manolo is itt van...meg a munkád. - fejezem be, aztán sóhajtva egyet függesztem rá a tekintetem, némán várva, hogy feleljen valamit.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Manoloval az életünkben olyan, mintha folyamatosan parázson táncoltunk volna. Egyszerűen képtelenség volt már őt kordában tartanom, és bármennyire is próbálkoztam azzal, hogy felelevenítsük a régi anya-fia bizalmasi kapcsolatot, nem jártam sikerrel. "Ne most anya!" "Nem akarok beszélni róla, anyu!" "Na és? Majd javítok. Egy karó nem jelent semmit!" A sor pedig egyre több és több elutasítást vont magával, aminek a végén már csak egy pohár borra vágytam, miközben a Született feleségek vagy a Bachelorette újabb része elé kuporodtam le a tévé elé. Nos,nem egészen két héttel ezelőtt volt az utolsó alkalom, hogy alkoholhoz nyúltam. Felelősségteljes, egyszer már babát várt nőként tudtam, mivel árthattam a magzatnak, ő pedig megbosszulta az eddigi életem során elfogyasztott összes szennykaját, összes alkoholt, mert ennyit még esküszöm, életemben nem rókáztam, mint most, mióta a szívem alatt hordtam ezt a kis tökmagot. Még talán akkora sem volt. Ahogy Miles kipaterolta Manolot a lakásból, ott kezdődött az igazi tortúra, mert az a bomba, amit ledobtam korábban, megalapozott egy újabb végeláthatatlan veszekedést, amihez nem volt kedvem, de választásunk sem. Az utóbbi időben mást sem tudtunk, csak egymás torkának ugrani, hacsak nem.. a szexben találtuk meg a boldogságot, amit ma borítékolok, bizony nem fog megtörténni. A papírral és a tesztekkel Miles előtt korántsem voltam felkészülve. Begyakoroltam, szinte már kívülről tudtam, mit kellene neki mondanom, hogyan kellene felvezetnem mindazt, ami megtörtént, de nem voltam szónok, és még mindig hatott rám a férjem. Még mindig képes volt feltüzelni, hogy ugyanúgy vágyjak rá, még mindig képes volt arra is, hogy a falnak menjek tőle és egyesével akarjam kitépni minden szál haját, és még mindig... elgyengített, de a folytonos viták már fárasztottak, mert nem tudtunk egyről a kettőre lépni. Kezdetben nem voltam hangos, próbáltam tényként közölni a nyilvánvalót. Vagyis az eredményét annak az imádott napnak, de ahelyett, hogy a majdnem mindig nyugodt és megfontolt énje kerekedett volna felül, lemerevedve bámultam rá, amikor teljesen nonsense dolgokat vágott a fejemhez. - Mi az, hogy a feladatom a gyógyszer szedése?! Te eszednél vagy, hogy ilyeneket mondasz? Tényleg?! A következő alkalommal majd azt fogod a fejemhez vágni, hogy a konyhában a helyem, a tűzhely mellett és hogy mossam ki a szennyesed, mert máshoz sem értek?! Ezt akartad mondani ezzel? - jutottam el arra a pontra, hogy ha meg is vártam őt, hogy befejezze az agymenését, én se hagyjam magam, hanem elmondhassam azt, amit gondolok. Róla, rólunk. - Szerinted én akartam ezt a gyereket? Azt gondolod, hogy szándékosan basztam el ezt az egészet, mondd csak? Hogy direkt nem szedtem be a gyógyszert mert annyira jó dolog lenne megint terhesnek lenni? Fogd rám, ez az! - a hányinger még szerencse, hogy ismét bekopogtatott, a torkomon kúszott végig az érdes és keserű íz, ezért hosszan fújtam ki a bennrekedt levegőt. Már értettem, hogy a nőket miért hívták sárkánynak, csak én nem tüzet fogok hamarosan okádni, hanem palacsintát, reggeli kávét és talán a tegnap esti saláta is befigyel, ha nem volt elég gyors az anyagcserém. Muszáj voltam lenyugodni, ezért visszább véve a hangerőn folytattam azzal, amivel nem kellett volna, mert ez megint csak parázs volt arra a tűzre, aminek igazán nem örültem, de Miles sem. A jó büdös fenébe is! - Igen, hetekkel... - visszafojtott lélegzettel mormogtam ezeket a szavakat, de a hirtelen eldobott pohár egészen közel hozzám zúgott el mellettem, az üveg pedig szilánkosra, csilingelve robbant szét, ki tudja mit téve tönkre. Megkövülten figyeltem egyetlen hosszú másodpercig a férjem, akire ebben a pillanatban rá sem ismertem. Soha.. nem volt ennyire agresszív itthon, soha nem tört, soha nem zúzott. Hatalmasat nyelve vettem vissza a hangerőn, amivel beszéltem a pár nappal későbbi vizsgálatról, arról, hogy hiába reménykedtem, a tesztek abszolút nem hazudtak. Bárcsak nyolcszor nemleges választ kaptam volna. Bárcsak a doki azt mondta volna, hogy cisztám van, vagy rákom.. Bárcsak.... bármilyen másik hírrel szolgált volna, csak ne ezt... - Ha most ezzel azt akarod mondani, hogy szerinted nem a tied a gyerek, akkor azt gondolom, nincs miről beszélnünk a továbbiakban - ujjaim a sima felületen kapartak végig, mintha megkapaszkodhattam volna bármiben is, de ahogy csúsztak az ujjaim, a pult pereméig engedtem a kezeimet, és azt használtam fel kapaszkodónak, hagyva, hogy Miles átgondoljon minden szót, amit nekem címezett, mert esküszöm, nem fogok magamért jót állni, ha elveti a sulykot és olyannal vádol meg, amihez joga sem lenne. Vártam, hogy lehiggadjon. Vártam, hogy azt javasolja, hogy.. együtt megoldjuk, de amikor felém fordult és idegenül nézett rám, úgy, mint még soha, egyetlen veszekedésünk alkalmával sem, akkor sem, amikor Manolot a hülyeségei miatt legszívesebben kifordítottam volna... azt hiszem, minden reményem elszállt. Lehet, hogy heves voltam, lehet, hogy próbáltam megteremteni mindazt, amire képtelen voltam. Hogy sok mindent el tudtam nála érni, de a szavai, az az igazság, ami a hangjából és a mondandójából csendült fel, nem tudtam vele mit kezdeni, különösen azért nem, mert nem üvöltött. Nem akart bántani, nem akart felkoncolni, egyszerűen csak felsorolta azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett néznünk. Nem csak most, egész életünkben. És tessék, nem hogy összekovácsoltak volna minket ezek a problémák, egyre távolabb kerültünk érzelmi biztonság tekintetében egymástól. Mert hiába szerettem még mindig, ha egyszerűen nem tudtunk együtt nevetni már.. beszélgetni és álmodozni. Gondolkodtam, elmerültem a gondolataimban, a látásom pedig homályossá válva figyelte a közeledő alakját, de amint megéreztem a testéből áradó hőt, azonnal visszavonulót fújtam. Meztelen voltam a köntös alatt és ténylegesen is pucérnak éreztem magam előtte. Magam előtt védekezően fontam össze a karjaim léptem el tőle, hogy a távolságot újra felélesszem kettőnk közt. - Szerinted az elmúlt két hétben, mióta tudom azt, hogy a gyerekünket várom, nem ezen gondolkodtam egész napokat? Szerinted nekem nem fordult meg a fejemben az, hogy elvetessem és még csak ne is szóljak róla? Akkor hogy reagáltál volna, ha tudod, hogy megszülhetném, és nélküled döntök arról, hogy nem akarom azt az életet, amit te és én hoztunk össze? Akkor nyugodtabb lettél volna, ha már csak azt közlöm veled, hogy helló, terhes voltam, de nincs szükségünk a gyerekre és nélküled megyek el abortuszra?! Az hogy esett volna?! Megdicsértél volna? Vigyorogva asszisztáltál volna utólag is akár? Talán kaptam volna egy gratulálok lufit tőled? - csaptam rá a pultra mellettem erőteljesen, a hangom pedig csak egy parányit csuklott el.. többször is. A sírás fojtogatott, az elfojtott düh, a magatehetetlen önostorozás, amiért elfelejtettem azt a kibaszott gyógyszert, amiért megint én vagyok a bűnbak egyedül, de mielőtt még felszálltam volna a nagyon terhes vagyok hullámvasútra és elbőgtem volna magam Miles előtt, megráztam a fejem lemondóan, és mielőtt még meggondolhattam volna magam, a szemetest rejtő szekrény ajtaját kihúzva húztam le a pultról a kipakolt teszteket és vagdostam ki egyesével azokat a kukába. Hat belement, kettő viszont mellé, amit felkapva megint erőteljes csapkodással vágtam bele a kukába, odabent pedig csörömpölve landoltak a kukában lévő kidobott konzervekben és a csokoládé papíroknak ütközve. - A tied is ez a gyerek Miles, ha akarod, ha nem. És hidd el, hogy meg fogom oldani azt, hogy megszüljem és itt legyen mellettem, mert nem fogom elvetetni. Nem kell a nevedre sem venned, nem kell látnod sem, ha nem akarod őt, de soha többé ne kérj meg arra, hogy meggyilkoljam a gyerekünket, megértetted?! Ha elvetélek, mert benne van a pakliban, kurvára nem vagyok már fiatal, megeshet, hogy a szervezetem nem bírja, vagy a baba nem olyan erős, hogy megmaradjon... de csak akkor nem fogom megszülni, ha elvetélek. Vagy ha kivágod belőlem! - lendült fel a kezem, hogy az ujjamat felé bökve mutassak rá, az arcom viszont nem rejtett vidámságot, jókedvet sem. Komolyan gondoltam minden egyes szavam, és nem érdekelt azt, hogy Miles mit mondott. Hogy abortusz-párti volt. Az én testem. Az én gyerekem. Reszketegen, idegesen fújtam ki a bent rekedt levegőt, hogy egy újabb szekrényajtót nyissak ki inkább, mielőtt még azt gondolnám, Miles közelében akarok lenni, műanyag edény után kutatva húztam ki egyet... amivel hat másik is csörömpölve zúgott le előbb a pultra, hogy aztán lebukfencezzenek a padlóra. Egybe még sikerült bele is rúgnom indulatosan, de a kiszemelttel a palacsintákhoz lépve nem kímélve a tésztát dobáltam bele abba, éppen ahogy jól esett. Tennem kellett valamit, csinálnom.. bármit, csak ne gondolkodjak. - Hogy döntöttél? Adjam a nagy kést? - szenvtelen, kíméletlen hanggal intéztem a szavaim Miles felé, és hogy demonstráljam, a késtartóból kiemeltem a harminc centiméter pengéjű kést, amit darabolásra szoktunk használni. Az ujjaim közt egyensúlyozva azt meredtem a férjemre... Egy kicsit talán elvetettem a sulykot. Egy kicsit.. Talán.
Férfilétemre vannak pillanatok, amikor egyáltalán nem úgy cselekszem, ahogyan ez méltó lenne az erősebb nemhez, de nekünk is vannak életet meghatározó cselekményeink, ahol bizony kicsordulnak azok a könnyek, és nem is tagadjuk, hogy elgyengülünk. A fürdőben tartott kis szünetem alatt hiába támasztom meg a mosdó szélét és fújtatok, mint egy megkergült vadállat...a gondolataim egy másik szakaszba visznek vissza, a múltam egy olyan részébe, ahol az egyik legboldogabb dolgot élhettem át.
Gaby üvöltése tölti be az egész termet. Már nem is számolom az órákat, hogy mennyi ideje fekszünk (én éppen állok, de hősiesen beszélek többesszámban, mert én is ott voltam, amikor összehoztuk ezt a kis lurkót, és kiderült, hogy hamarosan szülőkké válunk) idebent, de az örökkévalóság fogalma kezd közelebb kerülni hozzám. A doki azt mondta, hogy teljesen normális a hosszú vajúdás az első gyermeknél, de ki hitte volna, hogy lassan súroljuk az egy napot. A feleségem bivalyerős, néha még jómagam is megijedek, hogy mekkora energia lakozik a kicsiny testben. A terhesség alatt akadtak hullámvölgyek és megnehezített akadálypályák, de egyetlen percét sem cseréltem volna el. A nejem hordta ki a legszebb ajándékot, amit férfi kaphat egy nőtől. A méhében sarjadzott egy új élet, ami a mienkét is gyökerestül fogja megváltoztatni. Ki tudja, hogy már hány kávét ittam meg, nem is mertem megsaccolni az ébren töltött időszakot, miközben tudtam, hogy ez a közeljövőben sem fog másképpen alakulni, ha a világra jön a fiam. Az adrenalin mellett nemcsak a gyönyör szekundumai voltak ezek, hanem a gyötrelmeké is. Babs tűréshatára jóval magasabb, mint egy átlagos személyé, de itt bizony nem számított az sem. Elküldött a pokolra, azt kívánta bár soha nem néztem volna rá. Nem vettem fel, nem akartam még jobban felidegesíteni, ha már neki kellett elszenvednie a szülés fájdalmait. Néha azért imába foglalom, hogy férfinak születtem, és ehhez nem sok közöm van (annyi igen, hogy a csúcsra juttatom és vele együtt élvezkedem). A támasz szerepe nekem most új értelmet nyert, mert az semmi, ha itt állok, vagy vizes borogatást hozok neki, de hogy még a kezemet is képes lenne eltörni, ez baromira megrémített. Mekkora erő lakozik egy nőben, aki éppen kinyomni készül a gyermekét...nem is olyan tág helyről. A részletekbe most nem mennék bele, de az a momentum, amikor az orvos közli, hogy útban van és már csak pár nyomás...akkor megáll az idő. Fogom a kezét, tűröm, hogy rám zúdítsa a szitkokat, csendben engedelmeskedem, csak létezem, ha így tetszik, és mégis ott vagyok abban a csodás folyamatban, ahol a sok rossz ellenére valami egészen elképesztő is történik. Eleinte nem merek odanézni, rosszul vagyok a sok vértől, és a térdeim is reszketnek. Beöltöztettek, mint egy ökröt, már a hátamon is folyik a víz, de csak tűrök. Nem számít, hogy én milyen vagyok, az sem, hogy fáradtan próbálom a feleségemben tartani a lelket, mégsem látom a végét. Aztán megtörténik. Kibújik, én odalesek nagy bátortalanul. Az első sírások közepette kapok egy eszközt, hogy vágjam el a köldökzsinórt. Rabszolgamódjára teszem a dolgomat, és azt a kis síró csomagot nézem...aki az enyém. Elmondhatatlan élmény....látni őt idekint, és nemcsak valami szemcsés felvételen. Megkönnyebbülök, hogy Gaby már nem sikít, azonban látni akarja ő is, amit én. A nevemet szajkózza, a kezemet keresi, de én most ismerkedem az új jövevénnyel. Legszívesebben videóra vettem volna az élményt, de annyira intim, hogy jobb lesz így emlékezni rá. A nővérek már várnak, nem viszik el egyből, csak belebugyolálják egy kék plédbe (meg nem mondom, hogy mi a teljes neve), aztán meg a nejem hasára fektetik. A sírás abbamarad, mintha tudná...ki az, akivel érintkezik. Sosem sírtam, de most elérzékenyülök, és abban a percben felfogom, hogy mit jelent apának lenni. Kötődni egy élethez. Odasétálok, lehajolok, és megfogom az aprócska kezet. Örömkönnyek gyűlnek a szemembe, képtelenség, hogy a fiam, de mégis. Ki mondta azt, hogy nem léteznek csodák? Nekünk éppen most lett egy.
Felfoghatatlan, hogy Gaby ismét terhes, és nem figyelt a védekezésre. Nem sikerül a házasságunkat egyben tartani, akkor miért lenne jót ötlet ismételten belevágni ebbe az utazásba? Manolo nemsokára egyetemre megy, és a gondjaink is megcsappannak. Nem mondom, hogy könnyű volt idáig eljutni, de újrakezdeni? Nincs kedvem éjszakánként felkelni, etetni, bölcsődébe vinni. A másik legnagyobb problémám az anyagi része. A hitelek mellett nem fér bele, hogy még egy babát vállaljunk. Nem akarok hallani róla, és ebben a szellemben hagyom el a fürdőt is. Kerülgetjük egymást, nem mer a közelembe jönni, én se az övébe. A leletek csak még jobban felidegesítenek, mert ismét ő az, aki intézkedik, aki meghozza a végső döntés anélkül, hogy nekem lenne beleszólásom. Nem fogja fel, hogy kudarcot vallottunk, mint házasok, nekem még azt sem sikerült megemésztenem, hogy válunk, de neki még ezt tetéznie kell egy nagyobb bajjal, egy olyan kapoccsal, ami nem elválaszt, hanem összeköt bennünket. Meglepő reakció söpör végig a testemen, ahogyan elhajítom a kezem ügyébe akadó poharat. Tudatosan nem felé dobom el, de éreztetni akarom vele, hogy messze ment, de amiket ezek után mond. - Nem ezt mondtam, és nem is feltételeztem rólad, hogy mással háltál volna. Nagyon sarkos a gondolkodásod. - morranok fel, és pótcselekvésként mászkálásba kezdek, hátha nem akadok ki még ennél is jobban, de azt hiszem elkéstem vele. Még mindig nem fogja fel, hogy mivel járna, ha megszületne a gyerek. Nem örülök neki, nem is vártuk, azt hiszem csak hibát követnénk el, ha esélyt adnánk neki. A szavak csak úgy dőlnek belőlem, nem bírok megálljt parancsolni nekik, és aztán azzal a lendülettel egy fokkal higgadtabban hozakodom elő a szerintem helyes megoldással. - Nem örültem volna neki, ha nélkülem döntesz, de az sem normális, hogy kész tények elé állítasz. Jövő héten vizsgálat, és gratulálok, de apa leszel. Igazán? Felfogtad, hogy milyen közegbe születne? Mindig csak azt akarod meghallani, amit te akarsz, és nem azt, amit üzenek. - sóhajtok egyet, mert elszakad nála a cérna. Még sosem dobtam el semmit a jelenlétében és nem is váltam agresszívvá, de azt hiszem még ezt is képes kihozni belőlem annak ellenére is, hogy szeretem. Szerepet cserélünk, ahogyan nekem támad, és arról papol, hogy ő ugyan nem fog elmenni a terhesség-megszakításra, köszöni, de jól meglesz nélkülem. Nem szólok inkább semmit akkor sem, mikor nekem jön, és a végén tányérokat küld a padlóra. Meg kellene állítanom, de ott aztán végképp elszakad a húr, amint a késsel jön. Automatikusan lépek oda és fogom át a csuklóját. Sokkal erősebb vagyok, mint ő ehhez kétség sem fér, aztán kifordítom és ha gyengül a szorítása, akkor ki is veszem onnan. - Ha még egyszer ilyet mondasz, akkor megütlek. Mikor akartam volna olyat, hogy kivágjam belőled? Megint csak hisztérikázol...és nem gondolkodsz. Te...mindent egyedül...még főzni sem tudsz Gaby... - oldalról lesek le rá, és csendesen teszem félre a kést, majd odasétálok elé, és belekényszerítve egy patthelyzetbe várom, hogy a szemembe nézzen fel. - Sosem gondoltam volna, hogy másé a gyerek, de válunk Gaby. Manolo is nehéz eset, miért gondolod, hogy jót tenne neki, ha világra hoznád? Kérlek mondd el miért akarod megtartani? Mi sem jövünk ki. - halkulok el, beismerve az egyik legnagyobb gyengeségünket. - Nem nekünk való ez már. - lemondóan pillantok a szeme közé.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Olyan könnyű lenne, ha mindent időben és a megfelelő helyen tudnánk megbeszélni! Ha minden egyes régi sérelmen túl tudnánk lépni, de a dagadozó gondok, a folytonos feszültség hatására mi nem tudtunk ugyanolyanok lenni. Hiába szeretjük a másikat, ha érte és miatta muszáj elengednünk. Hosszú hetekig őrlődtem, a munkámra sem voltam képes rendesen odafigyelni, egészen addig a bizonyos reggelig, amikor megléptem azt, amit már nem tudtam halogatni, amit már nem tudtam elodázni. Manolo talán semmit sem vett észre, és az akkor még az apróság gondolati síkon sem formálódott meg bennem. Nem akartam egy új életet a szívem alatt hordani, a mi házasságunk, mi ketten csakis egy gyerekre voltunk beállítva, akinél néha úgy éreztem, hogy teljes kudarcot vallottam. Kettőnk közül Miles volt az, akire hallgatott a fia, én pedig, mint egy kívülálló figyeltem azon eseményeket, amik kicsúsztak a kezeim közül. Hol volt már az, amikor életemben először cseréltem rajta pelenkát? Amikor az első érthető szavát mondta ki, vagy amikor az első lépését tette meg bizonytalanul, mégis büszkén, önmagától. Szavakkal nem tudnám kifejezni, mennyire szerettem, mennyire az életem alapkövévé vált Manolo, aki nélkül nem tudtam volna elképzelni azt, hogy egy újabb légvételt vegyek, és mégis... hiába éltünk meg vele minden nehézséget, ha erre az új jövevényre valóban, egyikünk sem volt felkészülve. A fáradtság, a kialvatlanság, a folytonos rosszullét meghozta a gyümölcsét, mert olyan szavakat vágtam Miles fejéhez, amit babátlanul soha a büdös életben nem mertem volna. Lehet, hogy én voltam a hirtelenebb, ha én söpörtem végig tornádóként a veszekedéseink-vitáink során, de kétségkívül a férjem volt a domináns, az, akinek nem kellett sokat tennie azért, hogy egyetlen főhajtással behódoljak, ha éppen úgy éreztem, nem voltam sarokba szorítva. Nem szoktam ahhoz hozzá, sőt, talán soha nem történt még meg, hogy Miles összetört volna valamit, hogy a benne rejlő agressziót a felszínre hozza nálam, akkor, amikor a családja körében volt, és ahogy a szavai fojtottan csapódtak le, nem tehettem mást, mint csendben figyelve őt hagytam, hogy dúvadként körözzön a konyhában, oda és vissza, olyan távol maradva tőle, amennyire csak tudtam. Mert volt, hogy nem volt jó hozzáérni a másikhoz és azt hiszem, most nem is akartam a közelében lenni, de tudtam, hogy nem húzhattam már a meglepetést. Hogy nem mondhattam el neki később, amikor már nincs visszaút és valóban meg kell tartanunk. Még nem futottam ki az időből. Még... volt esélyem arra, hogy elbúcsúzzak attól az élettől, ami bennem növekedett. Ahogy ő sem tudta magában tartani az igazát, bennem is felment a pumpa, a gyomrom pedig ismét liftezni kezdett, de most túl ideges voltam ahhoz, hogy a hányingerre gondoljak. - Miért kezelsz úgy, mintha kívülálló lennék? - ráztam meg a fejem, beletúrva a hajamba is, hogy a kezem lehanyatló mozdulattal a pultra csússzon. - Hányszor akartam veled beszélni?! Hányszor akartunk elmenni a terapeutához és ki miatt nem tudtunk? Ki volt annyira elfoglalt, és leterhelt, hogy napokra szinte csak az árnyékát láttam? Ki nincs... nem volt itthon háromnegyed napokat? Ki nem aludt itthon, ha éppen dolgoznia kellett, Miles?! Én nem hallom meg azt, amit mondasz? - tört meg a hangom, de egy mély levegővételt engedtem inkább a tüdőmbe. A picsába már! - Észrevetted talán azt, hogy kettőnk közül szülőjének Manolo csak téged vesz emberszámba? Hogy nem érek oda mindenhova és hogy nekem is van munkám? - nem, nem gondolkodtam azon, hogy mit teszek, talán pont ezért rámoltam le a fél szekrényt a padlóra és vetettem véget a nagy csörömpölésnek, hogy a palacsintákat, szinte szétszakítva a porhanyós tésztát vagdostam bele a műanyagba, hogy mielőbb szabaduljak meg tőle, és már csak akkor eszméltem fel, amikor a kés az ujjaim közé siklott, amikor a tenyerem a markolatra siklott, és habár remegnem kellett volna az idegességtől, ha ordítanom és kiabálnom, amiért Miles ennyire fafejű volt, az ignorált érzelemmentességhez nyúlva kérdeztem rá a nyilvánvaló észnélküliségre.... ami nem maradt reakció nélkül, mert Miles ott teremve kényszerített arra, hogy eleresszem a kést és engedve az erejének hagytam, hogy annak éle még csak a közelembe se kerüljön, de a pillantásom ellenséges volt, csalódott, megbántott és talán egy kissé felháborodott is. - Ugye tudod, ha megütsz, akkor látod utoljára Manolot? - mert mindennek volt határa. Szerettem, ha határozott volt, ha tudta, mit akar, és hogy velem mit tesz, de a családon belüli erőszakot képtelen voltam megemészteni. Nem tudtam folytatni, nem tudtam neki elmondani, hogy a fejét a seggéből ő is igazán kivehetné, hogy.. ne kezeljen úgy, mint aki képtelen megélni és túlélni, mint aki nem nőtt volna fel és lenne felelős nő.. asszony, anya és feleség... a mozdulatával, a közelségével kelepcébe csalva szinte túszul ejtett a saját teste és a pult között a saját házamban. Az ő házában. A legmélyebb csendemmel figyeltem őt, mielőtt még elgurultak volna a gyógyszereim, de nem mertem őt most érinteni, hogy eltoljam magamtól. Nem mertem a melleim alatt keresztezni a karjaim, helyette csak a köntösöm anyagát gyűrtem a két markomba, miközben még mindig azokat a mindig is imádott szemeket figyeltem.. a széles, egykor sérülésből felépült orrnyerget, ami számomra tökéletessé tette, azt a mosolytalan arcot, aminek a nevetése minden gondomra gyógyír volt régen.. - A tied, Miles, ez nem elég indok arra, hogy megtartsam és szeressem őt teljes szívemből? - nem bírtam már őt figyelni, a fejemet elfordítva a konyha legtávolabbi sarkát figyeltem mereven, nehogy a férjemet lássam minden átkos pillanatban. - Úgy érzem, hogy mindenben kudarcot vallok... kettőnknél, Manolonál, hogy egyikőtöknek sem elég az, amit adni tudok és aki vagyok, hogy minden egyes kibaszott napon meg kell küzdenem azért, hogy rám is figyeljetek és ne csak a ti világotokban létezzetek... Miles, mikor vacsoráztunk utoljára együtt? Te és én? Vagy hármasban akár? Mikor nevettünk egy igazán jót... csak mi hárman? - pillantottam vissza rá, automatikusan tolva egyet rajta, pár centit csak, hogy kicsúszhassak végre előle, a rögtönzött börtönömből, amit ha nem is szándékosan tett, kihasználta a munkájával járó tapasztalatait. Levegőért kapva léptem el melllőle, hogy a pult átellenes oldalára sétáljak csendesen, mezítelen talpakkal, reszkető tenyereimet simítva annak pultjára. - Megértem és felfogom, mit szeretnél, milyen sorsot szánsz neki... De nem a te tested, nem te válsz eggyé a picivel, miközben növekszik, nem a te hasadat használja bokszedzésre, nem neked kell állandóan hánynod-pisilned-zabálnod - mondhattam volna, hogy felajánlom magam, hogy végigcsinálom egyedül, nem érdekelne az, ki mit mond, de a férjem logikus érvelése tőrként fúródott bele a stabil elképzeléseimbe és bizonytalanított el, hogy tényleg akarom-e. Hogy akarom Milest viszontlátni a gyermekünk vonásain, miután kimondják a válást. Hogy tudnék-e idegenné válni? Talán. Nem! A torkomban érzett íz keserű volt, fájdalmas és az undor ki is ült az arcvonásaimra egyetlen pillanatra.
Gabyval nem volt mindig rossz a házasságunk, és az elején, amit én most már nagyobb gondnak élek meg, az tartott igazán össze bennünket. A boldog és brummogós maci voltam az életében, a gyengeségének és az erősségének a szigete egyben. Hozzám jött, ha rossz napja volt a munkahelyén, vagy ha valaki megbántotta. A legjobb barátja lettem az évek múlásával, és az oszlopos tagja a családunknak. A biztos pont vált belőlem és nemcsak neki, hanem a fiamnak is. Sokkal fontosabbnak tartottam a pénznél azt, hogy egy igazi egységgé kovácsolódjunk, ne csak szavakkal fejezzük ki, hogy ott vagyunk a bajban is. Gaby vehemens nőszemély, néha már ott is keresi a problémát, ahol nincsen. A türelmetlenségét néha a perfekcionizmusba nyomja bele, legyen szó az otthon megteremtéséről, vagy egy kiállítás megszervezéséről. Benne van a vérében, hogy megállja a helyét, de ha egy kicsit eltévedt volna, akkor ott voltam én és egyenesbe hoztam az útját. Sokan, akik ismertek bennünket egy percig sem kételkedtek volna benne, hogy összeillünk, de azok az emberek nem láttak be a színfalak mögé. Valahogyan ez a kis dac és véd szövetségünk felbomlott, az alapvető nevelési kérdésekben sem értettünk már egyet, nemhogy egymással egyetlen normális szót is váltsunk. Az állandó veszekedésekbe és éjjeli számonkérésekbe fáradtunk bele mindketten, de aki hamarabb feladta a harcot, az a feleségem volt. Megértettem az indítékait, nem voltam jelen a fiunk életében, sokkal fontosabb lett a munka is, de ha ismert volna, akár egy kicsit is, akkor tudta volna, hogy mindezt azért teszem, hogy neki ne legyen gondja a jövőben, ne kergesse egy olyan férfi, akitől félnie kellett volna. Ugyan nem meséltem neki, hogy milyen paktumot kötöttem a börtönben, de mindent értük tettem. Utólag belátom, hogy ökörség volt a részemről, hogy a lelkemet is eladtam egy kis nyugalomért, mert ezzel feláldoztam a családomat. A munkában nem mondhattam nemet annak a férfinak, aki zsarolt, és ha mennem kellett, akkor mentem is. A kezem még félig egy olyan világban leledzett, amitől a nejemet kirázta volna a hideg. Nem hiányzott egyikünknek sem, hogy a lopáson kívül más titok is összekössön. Végső soron csak meg kellett volna egyeznünk, és aláírni a papírokat, de mindig úgy sült el, hogy találtunk valami apró eltérést, nem tetszett az ügyvéd által megfogalmazott sor, sőt még hátra volt egy békítő tárgyalás is, mielőtt véglegesen búcsút mondhatnánk a frigyünknek. Össze voltam zavarodva, nem akartam ezt, nem vágytam rá, hogy a fiunk még ennél is kezelhetetlenebb legyen, de ha azt hittem, hogy ma reggel a válás lesz a legnagyobb gondom, akkor óriásit tévedtem. Szó szerint bombát robbantott a kezemben Gaby, amikor közölte, hogy terhes. Máskor egészen tűrhetően fogadtam volna eme híreket, de mostanra elfogyott a türelmem, és ha ez még nem lett volna elég, akkor úgy adta elő, hogy ő már döntött és megtartja. A vizsgálati időpont feketén és fehéren is ott állt előttem a papírokon, nem beszélve a megannyi pozitív tesztről. Bebiztosította magát, és azt hitte, hogy kicsattanó örömmel fogok a nyakába ugrani a tények hallatán. Nem akartam még egy gyereket, főleg nem ennek a káosznak a közepén. Egyikünk idejébe sem fért volna bele, hogy mintaszülők legyünk, és akkor még nem beszélgettünk az anyagi terhekről és a következő hónapok nehézségeiről. Neki volt két hét előnye velem szemben, nekem meg annyit adott, hogy feldolgozzam. Ismét apuka leszek. Az éljenzés helyett tányért törtem, kifordultam önmagamból és megvádoltam azzal, hogy az ő felelőssége lett volna a védekezés. A férfiak általában abban a hitben élnek, hogy a nők gyógyszerrel tömik magukat, a házasságunk alatt megjegyzem így is volt, de valamiért kimaradt neki egy-két nap. A felelősség mindkettőnk vállát nyomja, de az elsődleges bűnbak akkor is ő lesz. Miért nem szólt nekem, hogy húzzak gumit, vagy hagyjam ott a fenébe, és lelécelek egy taxival. Egyetlen hiba volt az elképzelésemben…nehezen tudtam nemet mondani neki. Vonzódtam hozzá, a válás nem adta meg az érzelmi elhatárolódást, mert Gaby még mindig őrülten vadító volt, olyan ruhákban járt, ami a vele egykorúakra nem volt jellemző. Megtagadta a kort, és úgy élt, mint egy királynő. A megismerkedésünk estéjén is kitűnt a tömegből, sosem szeretett volna egy lenni a sok közül, és ha őszinte akarok lenni, akkor sosem volt az. – Ne gyere már ezzel, te adtad be a válókeresetet, mert eleged lett a munkámból. Vállald fel egyszer végre azt, hogy hibáztál, és végre egyszer ne én legyek már mindennek az oka Gaby. – rivallok rá, ha már ennyire belementünk a részletekbe. – Manolo kamasz, nem fog az anyjára hallgatni, egy kicsit a szívedre veszed ezt, nem gondolod? – kérdezek vissza, de bármit is mondanék, azt is kiforgatná, mert ehhez ért a legjobban. Félúton eldurran az agyam a követelőzése kapcsán, de a kés már sok lesz a számláján. Sosem mentünk még el odáig, hogy kárt tegyen magában, így közbe kell lépnem. Óvatosan közelítem meg, de a mozdulataim már nem ennyire finomak, amikor kicsavarom a kezéből a kést, és fölé magasodom. Túszként nyomon oda a pulthoz, de semmilyen erőszakos megnyilvánulást nem teszek felé. – Szerinted képes lennék megütni téged? – a hangomból eltűnt a karcosság, a helyét a csalódottság vette át. – Nem tűnt fel, hogy te fenyegetőzöl itt és nem én? – riposztolok, ha már a legrosszabbat feltételezi rólam. – Gaby… - hallgatok el, mert arra sem mer vetemedni, hogy a szemembe nézzen, inkább belelovalja magát egy másik rossz gondolatba. Sosem hittem volna, hogy feleslegesnek titulálja magát, de ahogyan menekülne, már a végén én adok neki egérutat és fordítom el a törzsemet az ellenkező irányba. – Senki nem mondta egy szóval sem, hogy kívülálló lennél a fiunk életében. Betöltött egy olyan kort, amihez már nem kell asszisztálnod. Meg kell engedned neki, hogy a saját hibáiból tanuljon, mint annak idején te vagy én. Miben változna ez meg? Lassan kiszáll a fészekből és meg kell tanulnod továbblépni, ahogyan nekem is. Fogalmam sincs, hogy mikor mulattunk igazán jót, de ezen még lehet változtatni, csak… - most először pillantok a hasára, és a tudatra, hogy benne növekszik a gyermekem. – Most az egyszer arra kérlek, hogy ne az érzelmeid vezéreljenek, hanem a logikus gondolkodás. Fájdalmas és jómagam is elítélném más körülmények között az abortuszt, de mi lenne, ha most hoznád a világra? Nemcsak rád lenne szüksége, hanem rám is. Gaby nem férünk meg egymás mellett, nem akarom, hogy úgy érezd megint fel kell áldoznod magad. Egy gyerek nem fogja megmenteni a házasságunkat és ezt te is tudod. – halkulok el a végén és szótlanul látok neki annak, hogy egy kis rendet varázsoljak az egykori örömteli pillantok színhelyére.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Előfordul, hogy az ember elfárad és megfárad, amikor már nincs kedve dacolni, ellenkezni és foggal-körömmel harcolni azért, ami elmúlófélben volt, olyankor mindig csak egy kis szünetre vágyik, csendre és nyugalomra. Önmagára, a saját gondolataira, de egy veszekedésekkel teli házasságban, amelynek nagyon nagy részét képezi a testiség, és tudja mindkét fél, hogy szüksége van a másikra az élethez, nehéz kizárni mindent, nehéz elszakadni attól a férfitől, aki az életem részévé vált közel két évtizeddel ezelőtt. Mert nem csak Manolo létezett a világomban, hanem Miles is, és azt hiszem, hogy mindenért hálásnak kellett volna neki lennem. Hogy képes volt lehűteni, ha tajtékzottam, hogy képes volt akkor is objektíven véleményt formálni, amikor én legszívesebben tomboltam volna, mert hiába csörgedezett latin vér mindkettőnk ereiben, Miles Valderrama - az a férfi, akit szerettem; a nagybetűs F- É-R-F-I - sokkal nyugodtabban reagált le mindent, minden helyzetben. Nem azért adtam be a válókeresetet, mert nem szerettem volna őt. Túlságosan is, és képtelen voltam mit kezdeni a fel-felbukkanó problémákkal, a sorozatos csalódásokkal és mindazokkal a pillanatnyi ideges momentumokkal, amiket a mindennapok hoztak be a házasságunkba. - Vállalhatom, hogy hibáztam, de attól még nem láttalak volna többször. Miles, nem érted még mindig? Semmit sem próbáltunk meg azért, hogy működjünk, hogy a köztünk lévő feszültséget képesek legyünk átugrani. Nem tudok többet tenni értünk jelenleg, nem tudok.. minden gonddal egyedül szembenézni - fejeztem be már csak azért is a gondolatmenetet, hogy ennek ellenére rengeteg mindent magamban tartva, nem a fejéhez vágva próbáljak meg lenyugodni, miközben a hányinger lassú hullámokban söpörte végig a testemen a rosszullétet, de még képes voltam magam tartani. Képes voltam nem a mosogatóba üríteni a gyomrom tartalmát, de minden egyes ilyen hullám megakasztott kissé és muszáj voltam le is hűteni magam, mert tudtam, az nem használna, ha elmebeteg módjára viselkedem. A Manolót érintő kérdésre csak elhúztam a számat, és nem mentem bele abba, hogy mit túlzok el és mit nem. Az istenért, az előző éjjel mogyoróvajat kanalaztam a pizzámra - az íze borzasztó volt, de a testem megkövetelte ezt az ocsmányságot, és kevés híja volt, hogy a baba által kreált hormonoknak hála elbőgjem magam a vacsora felett, amikor Manolo isten tudja, hogy mit csinált a szobájában.. éjjel pedig a legcsendesebb osonással jöttem le az emeletről, hogy a hűtő előtt dekkolva csipegessek a hummuszból. Én ezeknek a hormonoknak a számlájára is írom mindazt, ami ebben a felfordulásban mindkettőnket kifordított önmagából, és habár az elején jó ötletnek tűnt, hogy a férjemnek támadjak, pontosabban életem leghülyébb döntését meghozzam, megint ő volt az, aki felelősebb felnőtt fejjel gondolkodott és megakadályozott abban, hogy véletlenül is kárt tegyek magamban. Nem okozott fájdalmat, de a korábbi engem érő kedves érintései, a heves, vággyal fűtött pillanatok most mintha nem is léteztek volna. Az utolsó pillanatban harapva be az alsó ajkam nem engedtem, hogy felszisszenjek a kés átvételre, anélkül pedig most a lehető legmeztelenebbnek, védtelennek és sérülékenynek tartottam magam. Még akkor is, ha Miles a testem minden pőre centiméterét ismerte, ha ezerszer ölelt magához, most mit sem számított a rajtam lévő köntös. - Tudom, hogy nem ütnél meg. De te vetetted fel első körben! - szavaimból eltűnt a heves ellenállás, de nagyon nem tetszett az, hogy vadként, űzött pillantással mindenre néztem, csak rá nem. Őrá nem, csak hogy végre megkezdjem megint azt a fajta kommunikációt köztünk, ami talán eddig hiányzott kettőnk közül. Az a bizonytalanság, az elveszettség és a magányosság, ami sosem jellemzett, és az utóbbi időszakban mégis abba tespedve éltem. Mindenkinek próbáltam megfelelni, miközben én magam egyre kevesebb lettem. Miles pedig hagyva nekem egérutat hagyott, hogy hadd fussak el, hadd legyek nélküle kicsit. Úgy szívtam be a tüdőmbe élesen a levegőt, mintha soha nem lélegeztem volna. Annyira akartam menekülni minden elől, mintha mindig is egy bezárt vad lettem volna. Mégis, a szavai, az a beletörődő nyugalom, amellyel az abortuszt, a kicsi élet szándékolt elvesztését illette, keserűséget vont maga után, újra azt, hogy képtelen voltam ránézni arra az emberre, a férfire, aki az életem összes bástyája volt és talapzata. Nélküle is léteztem, de vele teljességben. Egy bizonyos pontig. Igazán fogalmam sincs, mikor csúsztunk el ennyire mi ketten, hogy mikor kezdtünk el csak élni egymás mellett ahelyett, hogy egymással éltünk volna. Ez a felfedezés a gondolataimban pedig abban csúcsosodott ki, hogy a kezem automatikusan, minden szándékolt döntés nélkül csúszott rá a köntös anyagára az alhasamra, oda, ahol csak egy aprócska életkezdemény lélegzett bennem. Nyomorultul éreztem magam és nem csak az általános hányós időszak miatt, de azt nem hagyhattam, hogy Miles tegyen csak rendet egyedül, mint ahogy mindig. Mert ketten romboltunk... épp ezért léptem le a kettőnk közt lévő távolságot, és ha engedte, ha éppen nem utasította el az érintésem, akkor a kezéért nyúlva az ujjaim közé vontam a jobbját. A kezem, az ujjaim eltörpültek az övé mellett, amit mindig is imádtam. - Nem azért szeretném őt, hogy magamhoz láncoljalak.. azzal már akkor elkéstünk, amikor megcsókoltalak... életemben először. Amikor megkérted a kezem és én igent mondtam neked, akkor, amikor azt mondtam neked, hogy betegségben, egészségben, ameddig a halál el nem választ... Miles, ezeken nem fog az sem változtatni, ha kimondják a válásunkat, mert mindig szeretni foglak, nem érted? - az ajkaim szegletében egy lassú, lágy, de felettébb szomorú mosolykezdemény jelent meg, a kezemet viszont elhúztam az övéről. Nem volt már jogom érinteni őt. - Nem úgy gondolnék egy gyerekre, mint akiért feláldoznám magam, mert megszültem már egyet, és él, egészséges, felettébb pimasz és néha tarkón vágnám szívem szerint, de... miért nem hiszed el, hogy azért akarom megtartani... őt - itt jelzésértékűen lepillantottam a köntösömön lévő csomóra -, mert a tied.. mert én is akarom őt, bárhogy és mindenhogy? Egy gyerek nem hóbort, képtelen lennék eldobni magamtól a jövőben és nem megadni neki mindent, amire csak képes vagyok és leszek. Akár egyedül is - néztem bele újra a férjem szemeibe mélyen, újult erővel és határozottsággal, ahogy a gondolataim helyükre billentek és végre képes voltam megint logikusan gondolkodni. Számomra logikusan. - Eddig minden nehézséggel megküzdöttünk, te is, én is.. ez sem lenne más, csak újra betöltené a lakás négy falát egy aprócska ember kacagása - vontam meg a vállaimat, mintha a quesadilla receptjét mantráztam volna csak el, hogy aztán ellépjek mellőle, a söprű-lapát párost előkerítve, hogy aztán a nappali felé vegyem az irányt és végre összeszedjem az összetört bögre szilánkos darabjait. Mert nem fogja az a széthulló házasságunkat hirdetni! Lekuporodva a padlóra, lassan szedtem össze a nagyobb darabokat a lapátra, de az egyik apró éles darab belefúródott az ujjbegyembe, amire csendesen felszisszentem.. Csak egy bíborcsepp.. Aztán még egy. És egy újabb.
Olykor bármennyire is szereti egymást két fél, sajnos nem elegendő, hogy egyben tartsák a közös életüket. A szerelem lángolhat, de igazából nem is ez határozza meg a hosszú kapcsolat titkát. A mai napig nem létezik számomra másik nő, csak a feleségem, és mégis ez az egyetlen személy az, aki kihoz a sodromból, akivel már nem tudom megosztani a mindennapi gondjaimat, mert csak marjuk egymást. A gyermek összehoz, és össze is köt egy életen át, de az még nem jelenti azt, hogy egészséges lenne, ha együtt maradnánk. Okolhattam volna Gabyt amiatt, hogy beadta a válókeresetet, de milyen ember lettem volna, ha nem ismerem be, hogy hibáztam. A munkám fontosabb lett, mint a házasságom, és amikor beláttam, hogy tévedtem már késő volt. A kezemet kötötte egy másik eskü, és sokkal nagyobb árat fizettem volna, ha nem arra figyelek, amit a másik patrónusom akar. A múltamnak vannak olyan szegmensei, melyekre nem vagyok büszke, és soha nem is fogom tudni megváltoztatni őket, de törekszem rá, hogy ne legyen ennél is nagyobb következménye, mint ami most van. A tekintetem többször vándorol a formás alakra, a köntösre, mely hamvas bőrét fedi. Az illata még most is ébren tart, ugyan nem meséltem neki, de elcsentem az egyik hálóingét és magammal vittem az új lakásomba. A párnám alá helyeztem, hogy mellettem legyen. Sosem állítottam, hogy könnyű az önálló élet, de meghoztunk egy döntést, és éppen ezt akarja most felrúgni. - Nem is kell szembenézned. Beadtuk a válást, és Gaby ez egy közös döntés volt. Nem akarom a szemedre vetni, hogy nem volt benne részem. Ismerhetsz, hogy makacs vagyok, de felismerem, ha két ember szükséges egy széthullott frigyért. Nem mentünk el arra a nyamvadt tanácsadásra, de számít is valamit már? Nem fordulhatunk vissza, én megértem, hogyan érzel a munkámmal kapcsolatban, és hidd el, hogy nehezen mondom ki, de talán egyszerűbb lesz, ha nem kapunk össze minden egyes nap valami ostobaságon. A lelked is nyugodt marad, és Manolo tanul egy kis jó modort, és nem azt látja állandóan, hogy a szülei marják egymást. – szeretném rávezetni a lényegre, hogy nem az ő hibája csak, de Gaby hajlamos felvenni a mártír szerepét, és abban tetszelegni. A racionális érvekkel már előrébb jutottunk, nekem tetszett, hogy erősnek látom, de ma mégis bombát dobott közénk azzal, hogy önkényesen akarja vállalni az újonnan megfogant gyermekünket. Nem feltételeztem volna róla, hogy megcsalt, annál sokkal többet kötöttünk ki az ágyban, mintsem egy másik férfi elégítse ki a vágyait, sőt azért bíztam benne, hogy egy ideig erre nem is kerül sor, mert kitépem annak a faszinak a torkát, aki akár egy ujjal is hozzá mer érni. Abban a pillanatban egy kicsit elszáll az agyam, amikor a késre szomjazik a mozdulatsora, de meggátolom benne, hogy hülyeséget csináljon. Nem néz ki valami jól, gondolom én megviseli a testét ez a sok változás, már az első terhessége sem volt zökkenőmentes, de a mostaninak nem is kell befejeződnie, ha nem muszáj. Humánus vagy nem, de azt hiszem, hogy jobban járunk, ha nem hozza világra a hirtelen vágyból született hibát. Hiba. Egy belső hang most tombol bennem, mert sosem kaptam olyan nevelést, sőt a vallásom sem engedi, hogy az abortusz mellett voksoljak. A szüleim most odafentről szórják rám az átkokat, nem nézik jó szemmel, hogy az unokájukat akarom a másvilágra küldeni. Mi lett volna, ha a válókereset előtt történik mindez? Valószínű sosem adjuk be, de ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. A véleményem világos, nem akarom ráerőltetni, csak józan logikával rávezetni, hogy amit most annyira ellenez, az ő javát fogja szolgálni. A testéből áradó feszültség, a kétségbeesés, hogy esetleg bánthatom még engem is pofán basz. Nem érnék hozzá úgy, egyetlen alkalommal sem éltem vissza a férfi jogaimmal, ha a feleségemről volt szó, és ezen az sem változtat, hogy éppen milyen viszonyban vagyunk. Eleresztem és még a távolságot is felállítom közöttünk, mert rosszulesik, hogy ezt nézné ki belőlem. Az elrepült tányér csak a levezetése volt annak, hogy ilyen galád módon bánt el velem, és csak a kész tényeket hagyta meg némi papírral és a hozzájuk illő tesztekkel. Szívtelen módon nyilatkozom, mégis valami megmagyarázhatatlan hideg nyugalom mondatja velem, hogy nincs más megoldás. Az anyagi gondok, a megannyi nehézség, ami egy új gyermeket jelentette csak bonyolítaná az amúgy sem egyszerű kapcsolatunkat. Megelégeltem, hogy állandóan csak küzdök az életben maradásért, de jóformán ezzel csak késleltetem az elkerülhetetlent. A végén ő maga lép oda hozzám, és zárja a karjai közé a kezemet, és szorítja meg. Nem ellenkezem, csak összefűzöm az ujjainkat és halkan figyelem a gesztust. A meleg érintés egészen a tarkóig kúszik felfelé az agytörzsemet elérő nyugalommal és bizsergéssel egybekötve. Fájón lüktetnek a szavai, ahogyan a fülem membránján pihennek meg, és a fejemben lévő agy szépen lassan dolgozza fel az információkat. Gaby foggal-körömmel harcol érte, esze ágában sincs elvetetni, bármit is mondhatok. A feleségem makacs volt, és ha most ugyan nem mondtam ki még egyszer előtte, de tudtam, hogy ebben már vesztettem. Nem az én testemben növekszik, nem tudom átérezni, ahogyan osztozkodom egy másik élőlénnyel, de neki ebben már volt tapasztalata. Némán kapom fel a fejemet, és pillantok át a köntösére. A kezem lehull az enyémről, én szépen a törzsem mellé eresztem, és mélyeket szippantok a közös helyiség nyújtotta levegőből. Tudom, hogy a monológ végén kellett volna valamit mondanom, de a torkomra forrtak a szavak, és engedtem, hogy elmenjen eltakarítani az előbbi összetűzésünk maradványait. A mosogató felé fordulva pakolok ki, és a szivaccsal bíbelődve látok neki az elmulasztott feladatomnak. Meghagyom neki a teret, hogy egy kis időhöz jusson, mert az, amiket mond, sajnos nem elhanyagolható információk. Néha a vállam felett hátranézek, hogy minden rendben van vele, és addig nem is mozdulok el a helyemről, amíg észre nem veszem, hogy csak guggol, és a kezeit bámulja. Gaby egy temperamentumos nő, de a sztereotípiáktól eltekintve nagyon is érző nő. Nem mutatja ki gyakran, hogy mennyire szenved, de most látom, hogy nem tudja megemészteni a tényét, hogy nem ugyanazt szeretnénk. Az egyik fehér törlőt bevizezem, és jobb ötlet híján, mert vak azért nem vagyok, és a két vörös csepp a padlón nem túl biztató, ezért odasétálok, és némán guggolok le vele szemben. A kezéből kiveszem óvatosan a seprűt és a lapátot is, aztán érdes karjaim közé zárva bugyolálom be a vizes kendőbe az ujját, és egy ideig összeszorítva tartom neki. A tekintetét rám függeszti, így végre nálam van a labda, hogy beszélni kezdjek. - Nem bennem van, tudom, hogy mennyire váratlan és nagy csoda a szemedben ő. Egy új megváltás, és bármire kész leszel, hogy a karodban tarthasd közel kilenc hónap múlva. Semmit nem ígérhetek neked Gaby, de azt tudom, hogy nem fogom hagyni, hogy egyedül csináld végig. Nem én lennék akkor. – zárom rövidre, nem vagyok jó az ilyenfajta kommunikációban.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Minden házasságban vannak magasságok és hullámvölgyek, amiket két embernek kell átugrania, átlépnie és túllendülnie rajta, de akkor törik meg az egész, ha már lemondunk arról, ami a mienk kell, hogy legyen. Ha lemondunk egymásról. Nem tudom, hogy ez a kapcsolat mikor lesz köztünk ugyanolyan, mint volt, de talán nekem is be kellett volna már látnom, hogy hiába ragaszkodtam a férjemért makacsul, kicsúszott az ujjaim közül az együtt élés, már nem betegségben, egészségben részt éltük át mi közösen, hanem az elszakadást. Minden egyes nap egyre borzasztóbb volt nélküle, amikor már nem láttam a mosolyát, amikor nem éreztem a karjait a testem körül. Amikor a csókja már csak egy emlék lenyomata volt az ajkamon, amikor az ujjai már csak kósza memoárja a szerelemnek és a testiség egy olyan vágy, amely már nem lehetett az enyém. Talán a legrosszabb és legmagányosabb érzés az volt, hogy bármennyire is közel volt hozzám, távolabb egymástól már nem is kerülhettünk volna. Képesek voltunk kimondani az igazat, de olyan családban nőttem fel, ahol a férfi szerepe volt a család középpontja, az ő meglátásai, az ő határozott elképzelése volt mindig is a mérvadó. Az, hogy örökös ellenkező, háborgó és lázadó jellem voltam, csakis annak köszönhető, hogy soha nem elégedtem meg azzal, ami bennem volt. Mindig többet akartam, mindig jobbat akartam, mindig mást, az újat, miközben egy olyan stabil alapokon álltam, amit nem tudtak volna kirobbantani alólam. Ahogy anya bástyája apám volt mindig is, úgy az enyém Miles, akit ha nem is tudtam, muszáj voltam elengedni, hagyni, hogy az életünk teljesen más utakon folytatódjon. - Nem csak a fiúnk miatt lesz jobb, mert nem volt élet már, hogy folyamatosan martuk egymást, de attól még borzasztó kudarc és nehéz bevallani, hogy muszáj egy ilyen döntést meghozni, amit soha nem gondoltunk volna, hogy meg kell. Annyi közös évvel a hátunk mögött. Egyik döntés sem a legjobb ebben a helyzetben, de talán az élhetőbb az, ami most van. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy boldogok lennénk ettől. Csak muszáj, muszáj valamerre lépnünk, Miles - hagyhattam volna, hogy Miles szavai haljanak el kettőnk között, hogy ne is fűzzek semmit sem mindahhoz, amit fontosnak tartottam. Hányszor mondtam ki azt, hogy szeretem, hogy hiányzott, hogy megveszek érte? És hányszor vágtam hozzá mindazt, hogy bezzeg fontosabb a munkája, mint mi? Ha őszinte akartam volna lenni, mindketten karrieristák voltunk, s ha nekem sikerült is letennem a munkát, amikor kiléptem annak ajtaján, Milest beszippantotta. Nem akartam azon gondolkodni, hogy ez számára a menekülés volt-e tőlem, innen... vagy valami egészen más motiválta, amiről nem tudhattam, de nagyon régóta tudtunk a nehézségek létezéséről, még akkor is, ha kezdetben, mint mindenki, mindketten tagadtuk ezt. Sosem kedveltem a vele való komoly vitát, ahol a végén nem estünk egymásnak, ahol nem nevetés volt, hanem a csend, a gondolatok, a hogyan tovább élet. Anyám elé kell állnom mindazzal a hírcsokorral, amivel csak tudtam, és volt egy sejtésem, hogy elhord a sárga földig, ha kiderül, hogy válok, de babát várok. Mindig is tartottam anya fejmosásaitól, mert a vesémig látott és még azt is tudta, amit én nem. Olyan nő volt, aki én soha nem tudtam lenni, és akire ezért mindig is irigykedtem. Szerettem volna, ha mellettem van most, mert mindenre tudott volna megoldást, mindenkihez volt egy-egy jó szava, és képes volt helyre tenni a legádázabb ellenségét is, ha felparikázták. Ellenben én.. még a késsel is képes voltam Milest, de magamat is megrémíteni, amire az ő reakciója sem maradt el. Mereven bámultam a kés után, még akkor is, amikor az a fenyegető él a hangjában helyre próbált tenni, de elérte, amit akart... nem vágyódtam a penge után, hogy kárt tegyek magamban.. magunkban. Lassan eszméltem rá a tudatra, lassan emésztettem meg a hírt, amikor megtudtam, újból állapotos vagyok. Az első este a boros üvegért nyúlva akartam kiűzni magamból még a gondolatát is. Az első kortynál jutott eszembe és az első másodpercben is köptem ki a vérvörös nedűt a mosogatóba, könnyáztatta szemmel, amiért nem csak őt sirattam akkor, hanem magamat is. Milest, Manolót, mert ha tudtam is, hogy mi lett volna a helyes, képtelen voltam megtenni azt. Minden egyes hallott indok csak egyre inkább a kétségbeesés felé terelt, és a stabil elhatározásom falait döntögette, hogy akarom-e a babát. Senkinek sem hagytam, hogy képes legyen befolyásolni, Miles volt az egyetlen, aki tudott rám hatni és ha engedtem volna, hogy tovább mondja azt, amit meg kellett volna lépnünk, akkor valószínűleg az ő javára döntök. És talán ez volt az a kezdő lökés, ami miatt mégis kimondtam mindazt, ami az első és egyetlen aduászom lehetett. Amivel talán meggyőzhettem őt, és ha nem is akartam először érinteni, mégis megtettem, közelebb lépve hozzá. Közelebb érezve magamhoz, hogy miközben érintettem, beszéljek. Ám ahelyett, hogy egészen ott maradtam volna, a szavaim nyomán lassan engedtem útjára az érintését, hagyva, hogy a közénk ékelődő távolság újra a lehető legnagyobbá váljék, és mielőtt még bárhogy is reagálhatott volna, elmenekültem előle. A helyzetből, abból, hogy egy problémával - mert az volt a baba, lássuk be - szembe kellett néznem. Nem figyeltem oda teljesen, mit és miért teszek, az a kósza vércseppes pettyezés pedig árulkodó jele volt annak, hogy kezdtem szétesni. Hallottam a távolban a férjem minden egyes neszezését, azt a csendes egyszerű létet, amivel mellette mindig megtaláltam a nyugalmam, az otthont. Amikor leguggolt elém, szinte úgy ijedtem meg, az érintésére rándult is egyet a karom, űzött szemeimmel felnézve rá hagytam, hogy az ujjai most értem nyúljanak, reflektálva a korábbi érintésre, amikor én értem hozzá. Szótlanul hagytam minden eltelő másodpercet, amikor a szavai súlyos csendet rántottak magukkal. Hagytam azt is, hogy nézzen, miközben a pillantásomat levezettem az arcáról a nyakán át.. a vállakig, hogy aztán a kezén kússzon végig a pillantásom. - Én nem akarom ezt - böktem ki hirtelen, megtörten, leengedve magam a sípcsontjaimra a padlón is, elkerülve egy szilánkdarabot a térdemmel, de csak pár milliméter távolságra. Szerencse, vagy vak balszerencse, ki tudja igazán? - Szeretném, ha te is akarnád, nem csak azért, mert én azt mondom és nincs döntésed, nincs beleszólásod a dologba, hogy megtartsuk, vagy sem. Bármit megtennék érte, bárkin átgázolnék érte, csak hogy alig kilenc hónap múlva hallhassam, ahogy életében először felsír, de az nem lenne igaz, ha te nyűgnek éreznéd és csak kötelességből lennél az apja - nem néztem már a szemeit, az alakját, a szikár és erős testét. Nem, mert azzal elárultam volna, hogy most is ugyanannyira vágytam rá, mint hetekkel ezelőtt. És az istenért sem fogom bevallani, hogy hiába minden reggel végighánytam órákat, esténként rá gondolva értem magamhoz, előcsalva a testének emlékét, ahogy hozzám simult. Minden egyes nap.. minden kibaszott éjjel. - Gyere velem a vizsgálatra! Hogy utána eldönthessük, akarjuk-e őt, vagy sem. Nem egyedül szerettem volna menni rá, hanem veled. Ha szabad vagy esetleg vagy el szeretnél egyáltalán jönni - futólag pillantottam felé, hogy a nem sérült kezemet felemelve az arcélén simíthassak végig az állcsontja mentén. És talán hogy elérjem, közelebb is húzódtam hozzá, centiket csak, de akkor is. Mert még mindig jól esett ott lennem. Még mindig jól esett vele és mellette lennem. - Miles.... - gyenge sóhajtásra futotta csupán, ahogy az ujjbegyem lassú ritmusban kúszott le a nyakának bőrére, alig-érintéssel. A picsába! Nincs este!
A boldogság relatív fogalom, és tudom, hogy nem éppen így akarta megfogalmazni, hogy a jó döntés velem kapcsolatban a válás volt, de mégis megtette, mert kimondta. Gaby sosem hazudott nekem, általában ő volt az, aki már az első feszültségi hullámban kiadta magából a haragot, és azzal a biztos tudattal feküdt le, hogy megoldottunk mindent. Nekem hetek is elteltek úgy, hogy nem nyilatkoztam a valós érzéseimről, mert mindig azt tartottam szem előtt, hogy neki és Manolónak meglegyen mindene. A feleségemmel együtt élni nem könnyű, de nem azért vettem el, hogy egy üres kirakati nő aludjon mellettem az ágyban. A nejem igencsak hangos és olykor agresszív is, de azért szerettem, amilyen. A közös évek alatt átvettük egymás rossz szokásait, és valahol mégis megmaradtunk önmagunknak. A mondandójába belekötni nem lenne érdemes, mert a húsz évvel ezelőtti eskü a halálunk napjáig tartani fog, bárhogyan is ítélkezzen felettünk a bíróság. Nem fogom megtagadni, hogy ő életem szerelme és a fiam egyetlen édesanyja. - Igen Gaby lépnünk kell. – helyeselek, de csak csendben állok meg tőle tisztes távolságban. Megannyi keserűség szövődött bele egyetlen mondatba és igen…a házasságunk egy kudarc lett. A vége nem szép, az sem jó, hogy be kell ismerni ez már nem megy, de jobb ez így, mint szenvedni egymás mellett és annyira megutálni a társunkat, hogy a szép emlékek is elvesszenek. Nem lenne méltó kettőnkhöz, ha megannyi fájdalommal válnánk el egymástól, mert hiába lesz később esetleg egy új párunk, attól még a fiunk, és most ez az új csemete is belőlünk fakadt. Érzem felőle, hogy mennyire bántja a nyilatkozatom, a viselkedésem, hogy nem úgy reagáltam le, ahogyan a fejében élt a kép. Régebben előfordult, hogy inkább vitába se szálltam vele, csak magára hagytam és abban a biztos tudatban hajtottam álomra a fejemet, hogy neki ez elégtétel lesz, ha nem szólok semmit. Mára beláttam, hogy ez óriási hiba volt, mert konkrétan a kommunikáció szakadt meg kettőnk között, és mindent a szexszel igyekeztünk pótolni. Bárhol képes voltam nekiesni, az sem érdekelt, ha nyilvános helyen vagyunk, mert vonzott, mert egyetlen percet sem bírtam ki mellette anélkül, hogy ne értem volna hozzá. A testiséggel sosem akadtak gondjaink, azt hiszem, hogy ez egy ideig elsimította a mélyebb rétegekben lappangó problémákat. Az őrült viselkedésre nincs gyógyír, ahogyan a késért szalad egyetlen törött edény miatt. Feltételezem, hogy egy érett asszony, de ilyenkor csak a sebzett kislányt látom a felszín alatt. A logikát mellőzve ugrik neki az éles tárgynak, arra nem gondolva, hogy milyen fenyegetéseket ad le az irányomba. Vele szemben nem lépnék fel erőszakosan, de meg kell értenie, hogy hasztalan, ha ilyesmikkel hozakodik elő. Finoman szedem ki a karjai közül a kést, és helyezem a konyhapultra, azonban nem eresztem el őt, amíg úgy nem látom, hogy összeszedte a józanságát, és megint képes a valóságnak megfelelően reagálni. A tekintetem nagy ívben kerülni, végre kitör belőle a szomorúságát fedő igazság, ahol igencsak kettős arcot kapok cserébe. A gyermek nem megoldás, nem várhatja azt, hogy a jövőjét megváltoztatja egy új csecsemő, hogy képes lesz megint éjszakákat átvirrasztani a kicsi mellett, pelenkát cserélni, és lemondani a karrierjéről. A végén jártunk a szülői feladatokkal, ha Manolo elkerül az egyetemre, akkor szinte fellélegezhetünk, és mindkettőnknek új lehetősége nyílik a saját élet megteremtésére. Zokon veszi, hogy az abortusz mellett állok, de fáj azt látnom, hogy mennyire akarja a babát. Bárcsak egy hóbort lenne, ami elmúlik nála, de sokkal makacsabb jellem, mintsem belássa, hogy nem állunk készen még egy gyerek felnevelésére. Elfáradtam, nincs bennem erő, hogy ismét újrakezdjem így a negyvenöthöz közel. Meg sem merem tippelni, hogy mennyi idős lennék, mire leérettségizne, vagy egyetemre menne. A hatvanat átlépve inkább leszek nagypapa, mintsem egy apajelölt. A sírás küszöbén állva érint meg. Jólesik a közelsége, a bőrének a melegét érezni, a szemében elveszni, mint annak idején, amikor táncba csábított a parketten. Beleszerettem az első pillanatban, és most ott tartunk, hogy ezt adnánk fel. Nem hagyja, hogy megszólaljak, máris menekül a látóteremből, és meg sem áll addig, amíg egy kis házimunkával el nem tereli a figyelmét. A mosogatóhoz lépek a visszatartott levegőadaggal, aztán belekezdek, de nem jutok sokáig. Megrázom a fejemet, mert egyszerűen képtelenség, hogy ez a beszélgetés így záruljon le közöttünk. Ostoba vagy Valderrama, ha ebbe most beleegyezel, nem tudod, hogy mit vállalsz a következő évtizedekre. Az első dolgom, hogy kerítek egy tiszta rongyot, amint észreveszem a szememmel, hogy megvágta magát az üvegszilánkkal. Mindenkiről gondoskodik, de magáról elfelejt, szóval sosem árt, ha a közelben vagyok. Szótlanul sétálok át a konyhán és guggolok le elé. Finoman, de határozottan húzom el a sérült ujját és bugyolálom körbe, megadva az intimitását a kettőnk közötti viszonynak. Felsóhajtok, és úgy felelek arra, amit az előbb nem mondhattam el, de végül nem azt kapom, amire számítok. - Tessék? – megrázom a fejemet, mert egyszerűen nem tudom követni. Mi értelme volt az elmúlt néhány percnek, ha most már nem biztos abban, amit tenni készül? A tekintetem kitartóan rajta hagyom, bejárom a testének rezdüléseit, ahogyan megtámasztja magát, ahogyan próbálja szavakba önteni az érzéseit, de gyáva ahhoz, hogy rám nézzen. - Gaby szeretném, ha végre kitartaná egyetlen vélemény mellett. – szuggerálom őt, bízva abban, hogy megtörik, de akkor sem értem meg a visszavonulását. A vizsgálattal kapcsolatban még nem mondanám száz százalékra, hogy ott akarok lenni, kelleni fog pár nap, hogy átgondoljam az egészet, és ne legyen a közelemben, mert akkor isten bíza, hogy elmegyek. Az érintése váratlanul ér az előbbiek után, de elektromos ébresztő is, hogy megint eltelt egy kisebb időszak, amióta nem szexeltem, és könnyedén felhúz. Morgás tör fel a torkomból, de az a fajta, amikor ostobaságokra készülök. Elsötétül a pillantásom is, nehezen türtőztetem a vadállatos ösztöneimet, de valaki fejbe kólint, és észhez térek. - Gaby… kérlek. – köszörülöm meg a torkomat, és megfogva a kezét fejtem le az arcomról. – Délután mindenképpen beszélnem kell Manolo tanárjával, de addig nem hagylak magadra, viszont ez... – belecsókolok a tenyerébe, majd eleresztem. - …most nem lenne jó ötlet. Menj, és öltözz fel. Nem sok mindent ehettél a napokban, addig összeütök én is valamit, és elmosogatok. Ezzel meg ne foglalkozz. – kicsit nehezemre esik, de feltápászkodom a földről, és a kezemet nyújtva őt is felhúzom, aztán a derekán állapodik meg a kezem. – A vizsgálatot még átrágom. Mikor lesz pontosan? – érdeklődöm semleges hangon, miközben összefűzöm a köntösét, és megkötöm rajta a lógó madzagot.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
A fehér nem az én színem, de ebben a ruhában úgy érzem magam, mint egy visszafogott, tiszta és ártatlan hercegnő. Anya akarta azt, hogy habcsók legyek, a minél nagyobb, annál jobb érzést mímelve, de a szalon eladójának segítségével végül egy egyenes vonalú, csipkebetoldásos ruhára esett a választásom, hátul kisebb uszállyal. Meg sem merem tippelni, hogy Ava hány percet és órát töltött el azzal, hogy tökéletes, visszafogott és mégis dögös sminket varázsoljon nekem a természetesség jegyében, hogy utána a hajam is egy egyszerű, elegáns kontyba tűzve hirdesse azt, amilyen nem voltam sosem igazán. Aprókat lélegezve nézem magam hosszú percek óta az egész alakos tükörben, és csak egyetlen dolog jár a fejemben. Nem az, hogy hogyan, hány féleképpen, és mennyi lelkesedéssel az arcomon, a hangomban mondom ki az igent Milesnak, hanem hogy ne hányjam el magam idegességemben. Izzad a tenyerem, a hosszú, csepp alakú zöld fülbevalóim pedig meg-megrezzennek minden egyes mozdulatomra. A sírás elegyedik a menekülésemmel és boldognak kellene lennem, de ez a pár óra a férfi nélkül, az elmúlt éjjel az ölelő karja nélkül felér a pokol összes bugyrával. Mi van, ha elesek? Ha eltörik a tűsarkúm sarka? Ha véletlenül bakizok és az a felvételeken látszódni, hallatszódni fog? - Elég legyen már, lányom! Úgy viselkedsz, mint valami neurotikus vén szatyor. Szedd össze magad! - anya siet elém, amikor a vizes poharat érintő ujjaim remegésére a folyadék már-már kicseppen, háborgó tengert idézve elő a kristályban. Miles Valderrama mindent meg akart nekem adni, álmaim esküvőjét a lábaim elé tenni és megfüröszteni benne, de az én boldogságom az, ha ő mellettem van. Tudom, így, ilyen fiatalon is, hogy ő az igazi. Az a bizonyos nagy Ő. - Igen, anyám - bűntudattal a hangomban pillantottam a díszes, színes, iráni ruháinak redőire, amikről szándékosan hagyta le a nemesség vonásait és nyomait. Az, hogy vagyonos családból származik és hogy én is rendelkezem hatalmas vagyonnal, az ő és az én titkom egyelőre. Milesnak azóta akarom elmondani mindezt, hogy először mondta ki azt, hogy belém esett... Nem lehetett köztünk titok. Egyetlen egy sem.
Az a pillanat, amely hivatalosan is összekötött minket, nem tizenhét évvel ezelőtti emlékként élt bennem, hanem mintha lepergett volna előttem minden további évem minden pillanata is. Belefáradtam, Ő belefáradt abba, hogy egyre nehezebb volt az élet, hogy minden téren sikerült egyre távolabb kerülni egymástól és nem láttam megoldást, mást végül, mintsem teljesen kilépni abból a méregből, amellyel lefeküdtem aludni, amellyel felkeltem. Nem csak Manolo volt a kapocs kettőnk közt, mert még mindig szerettem az uram, de ez a folytonos marakodás senkinek sem használt. A fiúnk persze a legtöbb vitából kimaradt, a különköltözés tényét is próbáltuk úgy intézni, hogy ne tűnjön véglegesnek, de amikor rájön az igazságra.... nem fogok megértő szavakat várni tőle. Ahogy ismerem a legkisebbik Valderramat, férfias hisztiben, üvöltésben és ujjal mutogatásban lesz részem, ráadásul fel kell készülnöm arra is, hogy a bejárati ajtót is maga után csapva be elszökik tőlem, én pedig idegbetegen fogom az utcákat járni a kocsival, megállok minden kórháznál, minden sarkon és szűk utcában, hátha ott lelem meg a fiam. Fáj azt bevallanom, hogy már nem beszélgetünk, hogy már nem vagyunk mi, hanem csak Ő és én és Manolo... Miles lemondó hangjára megtört bennem valami és már nem is terveztem, hogy megvédem magam, hogy kimondom azt az igazságot, ami az enyém. Hogy veszekedni, vitázni akarok vele, mert hosszú hónapok múltán már képtelenség lenne minden sérelmet felhánytorgatni és hasztalan is igazából. Nem tudom, hogy lemondtunk-e valójában a másikról, de szeretném azt hinni, hogy neki mindig is helye lesz az életemben. Hogy nem csak Manolo lesz az, aki miatt egymásra fogunk nézni. Akaratlanul is a hasamra csúszott a tenyerem, arra a picurka mazsola méretű babakezdeményre, aki belőlem táplálkozott, aki minden áldott nap önkényesen meghánytatott és aki arra kényszerített, hogy sarokba szoríthassam a férjem. Ahogy tizennyolc évvel ezelőtt azon a bizonyos napon menekülni akartam, úgy most is, nem tudva megmaradni a szeretett férfi közelében, csak hogy.. ha már magamat képtelen voltam összeszedni, legalább a bögre maradványait egy kupacba húzzam. Mintha azzal bármin is segítenék. Mintha azzal.. össze tudnám foltozni mindazt, amit már nem tudtam. A vérpettyeket nem merítkeztek meg fájdalomban, csak akkor, amikor Miles jelent meg a látóteremben. Szótlanul hagytam, hogy ellásson, hagytam, hogy érintsen, hogy az összefüggéseket és logikát mellőzve a szavaim záporozzanak felé. Nem lepett meg, hogy megleptem, ezért egy fájdalmas sóhaj kíséretében összepréseltem az ajkaim. - Félreértesz... Kitartok a véleményem és a döntésem mellett, egyszerűen csak... - egy lélegzetvételnyi időre elcsendesedve hagytam, hogy a megfelelő szavakat találjam meg. - nem szeretnélek befolyásolni - dehogynem. Ha tehetném, könyörögnék neki, térdre borulnék, és az agyára mennék, csak hogy térjen észhez és legyen a majd megszülető baba szerető apja. Belepusztulok, ha el kellene vetetnem. Ha bármi baja esne és elvetélnék, amire még hajlandó sem vagyok gondolni. Nem eshet baja neki! Ha a bögre nem is került maradéktalanul a lapátra, és a kezem pedig már a biztos pólyájában feküdt, vérmentesen, az érintésem Miles bőrén felfedező és vágyódó volt. Olyan, amilyen az első csókunk óta mindig is volt. Birtokló, kíváncsi és heves. Mégis hagytam, hogy magyarázkodásba kezdjen, hogy elhúzódjon, vagy hogy inkább eltoljon magától, ahogy akkor sem ellenkeztem, amikor felevickélve egy törpe magasságával vetekedtem mellette. Pont olyan nagy volt, hogy befértem a karjai közé, hogy a fejem a mellkasára hajthassam. De nem! - Bármit is eszek, kihányom. A vizet se vagyok képes legyűrni.. Szóval nem kell próbálkozni a főzéssel, vagy bármilyen kajával, mert már az illatok is kikészítenek... Egyedül az a pár falat palacsinta maradt meg bennem, de később már rá sem bírok nézni majd. Ha jót szeretnél, akkor az összes ablakot nyisd ki.. különben megsétáltatom róka komát. Inkább magadnak üss össze valamit, ha nem kívánod az édeset most, minden van a hűtőben.. amit szerettek Manoloval.- mindig többet beszéltem nála, ez egy férfi és nő közt kimondhatatlan megállapodás lehetett mindig is. A gyengébbik nem szófosó volt, érzelmileg kretén és genetikailag belénk volt kódolva, hogy tetszeni akartunk a férfiaknak. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy amit ő rajtam is rendbe hozott, azt én lassú mozdulattal kioldom, leengedem a vállaimról a köntöst és ádámkosztümben lépdelek a hitvesi ágy és a hálószobánk felé, de az teljes mértékben gyermeteg és hülyepicsa döntés lett volna, ezért megfogadva a tanácsát, a köntösbe bugyolált testemmel léptem el tőle, megnövelve a távolságot kettőnk közt. Újra. Kényszeresen, ha már nem eshettünk egymásnak. - Fél hétre kaptam időpontot este. Munka után átérek, még ha dugóban is ülnék egy keveset. Nem akartam hiányozni a galériából, most amúgy is egy fontosabb eseményt szervezünk, és... mindegy is - hagytam félbe a gondolatmenetet, mert habár tudtam, hogy mindent meghallgat, hogy mindig ott volt nekem és hogy mindenben támogatott, beadtam a válókeresetet. Válófélben vagyunk és nem rángathatom már bele az életembe, amikor épp nehézségeim akadnak. Neki is volt élete, munkája, és kettőnk közt az ő arca hirdette a munkája nehézségeit magán, nem az enyémek. - Mindjárt jövök, Miles - tereltem a témát egy boldogtalan, túlságosan is hivatalos mosollyal, amilyet az üzletfelek szoktak kapni tőlem. Fájdalmas volt ez a felismerés, hogy milyen automatikusan jött ez már, és mielőtt visszaléptem volna elé, hogy órákig kötözze az ujjam, hogy beszéljen arról, hogy miért is találkoznak Manolo tanárával, a sarkaimon megpördülve hagytam ott, hogy azt a bizonyos felöltözést megejtsem. Leginkább mackónadrágban és a férjem egy pólójában tértem volna vissza, de be kellett mennem dolgozni ma is, bár később és kevesebb órát vállaltam ma. Végül egy földbarna, térdig érő bőrruhára esett a választásom, és hogy elűzzem a dögös kismama vagyok illúziót, fekete blézert húztam fel. Csupán húsz percet töltöttem a szekrény előtt, és további ötöt azzal, hogy a megfelelő kiegészítőket is kiválasszam: fülbevaló és egy kecses karkötő. Ujjaim csak egyetlen pillanatra forgatták meg a gyűrűs ujjamon az igen óta mindig hordott karikagyűrűt, de eszem ágában sem volt attól megválni. Soha! - Hol találtál lakást? - kérdeztem tőle csendesen, ahogy visszaértem a közelébe, egy másodpercig elidőzve a pillantásommal a törött bögre helye irányába, hogy aztán a férfi alakját, arcát nézhessem. Nem mesélte, és eddig nem mertem tőle megkérdezni, hol lakik... nélkülünk. - És milyen? Mesélsz róla? Mondd, hogy nem medvebarlang, semmi természetes fénnyel... - ha volt mit elpakolni a pultról, akkor nem tétlenkedtem, hanem természetes módon, ahogy a háztartásbéli anyukák szokták, pakolgatni kezdtem. - Találkoztál már a szomszédokkal? - ártatlannak tűnő kérdés. De csak egy nő is nézzen rá és kikaparom a némber szemeit! Nem voltam sosem féltékeny.... csak meghúztam a határokat magam és más emberek körül is. Miles volt az egyik, a fiam a másik.
Az életünk fájdalmas döntések sorozata, amikre mindig emlékezni fogunk, és talán ezen van a hangsúly, mert ezek maradnak meg. A könnyed dolgokat nem értékeljük úgy, mint azokat, amikért a saját vérünkkel fizettünk. Az új munka is egy választás volt a részemről, amikor úgy éreztem, hogy lépnem kell. A börtönvilág mindig is nagy hatással volt rám, és emiatt határoztam el, hogy igent fogok mondani az ajánlatra, amit az egyik régi kollégámtól kaptam. A házasságom erős alappilléreken mozgott, és hittem benne, hogy Gabynak nem fog gondot okozni, hogy egyensúlyt teremtsünk a karrier és a család között, de valahogyan az évek alatt elkopott a lelkesedés, és mindketten belesüppedtünk a magunk által okozott káoszba. Hibáztam, amikor nem mentem el a szülői értekezletekre, vagy tovább maradtam bent a munkahelyen, és elfeledkeztem egy-egy fontosabb eseményről, de végső soron mindig egy cél hajszolt. Meg akartam adni nekik a jobb életre való esélyt azzal, hogy többet keresek, miközben igazából ráment a kapcsolatom, és majdnem vele együtt a fiam iránti szeretetem is. Megértettem, hogy lépnünk kell, de nekem éppúgy rosszul esett, hogy a válást tartottuk az egyetlen megoldásnak, ahogyan az is, hogy nem szólaltam fel ellene, hanem beletörődtem a nejem akaratába. Nem volt kedvem már vitatkozni azon, hogy miért nem vagyok otthon időben, miért nem látom el az apai feladataimat. Kifogytam a magyarázatokból, és könnyebben ment elengedni, mint harcolni azért, hogy egyben tartsuk a családot. Gaby szenvedélyes nő, és sokszor nagyobb húzóerő, mint egy férfi, és mégis neki lett hamarabb elege, mint nekem. Hol lett volna tőlem igazságos, ha erőszakkal magam mellett tartom? Manolo miatt meg nem maradhatunk együtt az idők végezetéig, mert félő, hogy valamelyikünk megöli a másikat. Az egy fedél alatt töltött órák száma csak azt eredményezte, hogy mérgeztük a másikat, és néha már a gyereken csattant a harag, ha nem sikerült megbeszélni egy egyszerű esetet sem. Mindenesetre belátom, hogy kétfrontos problémakör ez, de én most igazán azon ügyködöm, hogy Manolo semmiben se szenvedjen hiányt, és egy ideig még ne lássa azt, hogy szétesőben van az otthont jelentő fészek. Eszem ágában se lett volna neki hazudni, de túlságosan elkanászodott mostanában, és csak az én szavamra hallgatott, ha még megtette, de egyre többször kerültünk kínos szituációba az iskolában is. Gaby viseli a nagyobb terhet, mert ő lakik vele, én meg igyekszem a hátamat tartani, és egy-egy durvább műszak után beesni, hogy reggelit készítsek nekik, vagy elvigyem a fiamat a suliba, beszéljek a tanárokkal. A feleségemmel különös hangulat uralkodik el, ha összezárnak bennünket, mert egy kívülálló szemnek az sem tűnne fel, hogy konkrétan már az ágyat sem osszuk meg. Szeretem még őt, de belátom, hogy nincs értelme annak, hogy erről neki tudomása legyen, mindig is mellette fogok állni, mert az első szerelem, a gyerekem anyja, és nem utolsó sorban az a nő, akire sokáig vártam. Két dudás nem fér meg egy csárdában, de attól még nem eshet baja, és mindig számíthat rám. A ma reggel is úgy indult el, ahogyan megbeszéltük. Elviszem a gyereket iskolába, beszélek valamelyik tanárral, aki panaszkodott rá, majd a délután egyik részét is a fiammal töltöm. Elhatároztam, hogy este elmegyünk egy meccsre közösen, és kiszedem belőle, hogyan is megy az a nyamvadt tanulás, gondolt-e arra, hogy ideje lenne valamelyik egyetemre jelentkeznie, meg az sem ártana, ha egyenesbe jönnénk a kapcsolati státuszát illetően is. Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy valami aggódó apuka telefonál Manolo miatt, mert „véletlenül” felcsinálta a lányát. Nem ringatom magamat álomvilágba, szinte biztosan állíthatom, hogy a fiam szexuálisan aktív, csak előttünk tagadja le az egyértelműt. Nem mondanám magunkat konzervatív szülőknek, ismerjük a dörgést, és arról is van fogalmunk, hogy mi zajlik a social media körében. Odáig még nem süllyedtem le, hogy lenyomozzam Manolot, de ha okot ad rá, akkor nem fogok visszarettenni sokkal rosszabb eszközöktől sem. Még a végén be kell kapcsolnom a nyomkövetőt, de bízom benne, hogy erre nem fog sor kerülni. Minden annyira szépen alakult volna, ha nem ér sokként, hogy Gaby újabb gyermekkel akar megajándékozni, és ezt úgy teszi, hogy még választási lehetőségem se legyen. Nem tudom, hogyan gondolta azt, hogy ki fogok ugrani a bőrömből, ha meghallom a remek híreket. Még most sem igazán fogtam fel, hogy összehoztunk egy másodikat, de aztán végképp nem fér a fejembe, hogy egyáltalán nem gondolkozott el az abortuszon. Istenem még az hiányozna, hogy egy válás közepén legyünk szülők, nem beszélve a többi plusz kiadásról, meg felelősségről. Köszönöm szépen, de majdnem végeztem már a prototípussal, és nem óhajtok még egyszer belesétálni ebbe a mókuskerékbe. Valahol két tányér és egy palacsinta, meg megannyi teszt kukába kerülése után nyugodnak le annyira a kedélyek, hogy értelmes felnőttek módjára csevegjünk. A takarítás mindig is egy pótcselekvést volt a részemről, ahogyan a főzés is, de szerettem elbaszni vele az időt. A karjaimban elvesző női test viszont más gondolatokat ébreszt bennem, és ha nem azzal fogad ma reggel, hogy egy új gyermek van útban, akkor talán beadtam volna a derekamat, de így csak kíméletesen utasítom vissza, és tanácsolom neki, hogy menjen be a szobába és öltözzön fel. Szűkre szabott, és kínos pillanatok következnek, ahogyan útba igazít a lakásomban, aztán el is indulok inkább a konyha irányába. Elsőként kitárom az ablakokat, és összeszedem a maradék szemetet, de amint kiönteném a kukába, lassan futtatom rá az íriszeimet a sok tesztre. Mióta készülhetett erre a beszélgetésre? Csendesen látok neki a mosogatás befejezésének, aztán a kérésnek megfelelően két tojást veszek elő, hogy tükörformába hozzam, és a serpenyőt halásszam elő a második polcról az alsó szekrény jobb oldaláról…mintha valami lakberendező újságban olvasnám. Komolyan megizzaszt a tény, hogy terhes, és megint valami akadály lép közénk. A két tojást ütöm fel, és hajítom bele a sercegő serpenyőbe, mire visszatér a nejem. - Öhm nem vagyok olyan messze innen. Talán húsz perc. Rico segített ki a keresésben, ő ismeri az egyik tagot, akitől bérelem. – felelem neki, és az egyik lapáttal nyúlok a félig kész tojás alá. – Egy szoba és egy nappali egyben kb., szóval nem ekkora, mint ez. A szomszédokról meg annyit, hogy Mrs. Hodgins a felső szomszédom, és imád hajnalban morogni, meg van egy öreg faszi is, de róla még nem sokat derítettem ki. Azt hiszem, hogy a hétvégén kutyát fogok sétáltatni, mert sok a nyugdíjas, és már nem megy úgy az, hogy napjában többször jöjjenek le az emeletről. – foglalom össze a mondandómat, de mindvégig rajta tartom a szememet. – Bemész dolgozni? Azt hittem, hogy….mindegy. Elvigyelek? – ajánlom fel, miközben kitálalok magamnak, és beízesítem az egyszerű fogást, de persze a pirítósról elfeledkezem.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Mindig is temperamentumos voltam, ha minden igaz. Pici koromban ezt hisztinek és akaratosságnak gondolták, felnőve pedig a hirtelen vadóc énem lassan-lassan kebelezett be minden megélt pillanatot. Nem létezett lehetetlen, amit a fejembe vettem, azt szerettem megvalósítani, mert az képezte a pillanatnyi mércét. Igyekeztem nem a sikertelenségbe burkolózni, így ha nemet mondtak nekem, vagy akár egy elérhetetlen álommal néztem farkasszemet, a csak azért elv működött bennem és égtem ezer fokon. Csak azért, hogy megmutassam, képes vagyok elérni mindazt, amit akarok. A későbbi férjem már abban a pillanatban vonzó volt, ahogy megláttam őt, de a munkáját végezte és nem akartam azzal letámadni, hogy ledobom a ruhám és a táncparkett közepén hagyom magam a magáévá tenni, de a lányok már akkor is látták, hogy minden fordulás, minden zene közti pillanatnyi szünetben a fickót figyeltem. Az összeszedett pásztázását, azokat a mélyen ülő szemeket, a kreolszínű bőrt, azt az izmoktól dagadozó testet. Talán két whisky között még el is ejtettem valami olyat, hogy egy istennek tartom, amit persze kihasználtak, én meg azt, hogy egyetlen fogadást sem veszíthettem el. Nem, mert azzal kudarcot vallottam volna. Hát így kezdődött minden. Egy cseszett fogadás volt, amit követett egy csók, majd még több, a hirtelen feltámadó vágynak engedve pedig sok szex követte azt, nevetések, álmok, és egy aprócska élet, aki már a pocakomban korzózva Manoloként vonult be a történelembe. Imádtam a kisfiam akkor is, amikor a húgyhólyagom verte szét a lábával, akkor, amikor az éjszakai evések elkezdődtek és akkor is, amikor a szülés után azt a plusz tizenkét kilót kellett ledolgoznom. Az elmúlt hetek is hasonló zaklatottságban fürösztöttek meg, azzal a különbséggel, hogy már majdnem egy kész, felnőtt fiú állt mögöttünk. Tapasztaltak lettünk, túlestünk hullámvölgyeken, örömben és bánatban, rengeteg átvirrasztott éjszakán, és a veszekedések is hol közelebb hoztak minket, most viszont... egy olyan űr tátongott kettőnk közt, amit nem tudtam, hogy tudnék áthidalni. Még akkor sem, ha Manoloért mindketten felelősek voltunk. Gyengeség lett volna beismernem, hogy én, a független, talpraesett és a jég hátán is megélő nő elveszett volt a férje nélkül, aki még a csapot se tudta volna megszerelni egymaga. Az istenért, még egy vasárnapi ebédet sem tudtam megcsinálni egymagam.. hogy finom és laktató is legyen, de minden egyes próbálkozásunk vakvágány volt az utóbbi időszakban, ráadásul Manolo sem könnyítette meg a dolgunkat. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fárasztottak a ruha kiválasztása során is, miközben a nyitott ajtóban vártam, minden pillanatban, hogy majd Miles felbukkan és azt mondja majd, hogy mindez csak egy rémálom. Hogy soha nem válhatunk mi el, hogy nevetséges az, ami köztünk van és hogy nem a karrier nyert a házasságunkkal szemben. De nem ütötte el nyugodt poénnal az ajtóban a kételyeimet. Nem nyugtatott meg, hogy minden rendben lesz. Hogy boldogok leszünk és hogy Manolo sikeres lesz az életben. Azt hiszem, hogy a legnagyobb félelme egy szülőnek az lehet, ha a gyereke nem éri el az álmait. Ha folyamatosan nehézségekkel kell szembeszállnia és megküzdenie... ha boldogtalannak látja és legyünk őszinték, Manolo Valderrama mindent megtesz azért, hogy az apja és az anyja életét is megnehezítse, miközben ő azt gondolja, hogy már a maga ura. Hogy lehet kordában tartani egy lázadozó majdnem felnőtt korba lépő tinédzsert? Minden borotválkozásánál a frász kerülget és lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy a torkát átvágva vér spriccel a nyílt sebből. Na, csak ennyire féltem őt. Nem, nem normális ez, tudom jól. A konyha a férjem nélkül már kevésbé él, kevesebbszer tölti meg ínycsiklandó illat, az otthon érzete, és ahogy az alakja újra körvonalazódott belépve a helyiségbe, a szívem egy kicsit újra összefacsarodott, de talán a szavaimon nem érződött mindaz, amit éreztem, és mielőtt megengedhettem volna, hogy szétessek egy kicsit, összekapva magam próbáltam meg terelni a korábbi nem túlságosan jól sikerült beszélgetésünk témáját valami olyasmi felé, ami biztonságos volt. Mindkettőnknek. Ahogy beszélni kezdett, a pillantásommal nem engedtem el őt, figyeltem azt, ahogy a serpenyő nyelét fogja, ahogy a lapátra csúszik a két tojás, ahogy... ő ő maradt. Igazán, és talán ez az apró momentum csempészett egy végtelenségig nyugodt, és magabiztos mosolyt az arcomra, illékonyan csak. - Leírod majd a címet? Tudod, csak a biztonság kedvéért, hogyha bármi történne, akkor... megtaláljunk akár, tudjuk, hova menjünk - mintha az amerikai palacsinta receptjét kértem volna el.. nevetséges. A szomszédok sorolása valamiféleképpen megnyugtatott, mert velük Miles megbirkózott, ha valaki felhúzta, akkor képes volt rendet tartani maga körül, hogy tudjon aztán pihenni, meccset nézni, vagy akár csak egy-egy egyszerű fogást összeütni - csendben. - Ha gondolod, akkor Manolót is elviheted egy kicsit kutyázni. Szerintem jót tenne neki, ha kicsit fiús programok is lennének és nem csak az anyjával lenne nonstop összezárva. Vagy szeretnél inkább kicsit egyedül lenni inkább a kutyákkal? - ahogy a tojás a tányérra csúszott és a fűszerek pedig az asztalra kerültek, egyetlen szó nélkül dugtam be a kenyérpirító kábelét a konnektorba és csúsztattam be a két nyílásba a vajas toast szeleteket, magamnak pedig előszedtem egy tiszta bögrét, amibe a kávéfőzőből némi szurokszínű folyadékot csorgattam. Csak a miheztartás végett. Mert egy kávé nem kávé, és az előző adagot is sikerült kihánynom. Köszi, gyerkőc! Csak egy kicsit rezzentem össze, ahogy a kenyérszeletek kiugrottak a gépből, a következő másodpercben pedig már Miles tányérjára pakoltam azokat, előszedve a vajat és a sajtot is a hűtőből, a konyhasziget felületére pakolva azokat, ha esetleg azzal szerette volna fogyasztani a reggelijét. Egyszerűséget kedvelte, a férfias kajákat. Szerettem benne. Ezt is. A felvetése már a második hűtőajtó nyitós projektem közben ért utol, összepréselve az ajkaimat is, magamban elszámolva háromig, lassan, érlelve a számokat magamban. - Ameddig tudok, szeretnék dolgozni. Nem halálos beteg vagyok, hogy itthon maradjak és egyelőre nem.. veszélyeztetett a terhesség sem - mintha bombaszakértő lennék, úgy csavartam le a tejes doboz tetejét, megválogatva a szavaimat, mert még egy kibukásra nem voltam felkészülve. A tényt pedig már tudta a férjem, így nem volt értelme a pipiskedő témakerüléseknek. - Mellesleg a fiúnk bizonyos dolgokat és döntéseket még mindig nem tud. Nem kell, hogy lássa, itthon mereszti az anyja a fenekét, mert az kérdéseket eredményezne. És.. nem állok készen arra, hogy vele is közöljem mindazt, ami történik, történt - a szavaim zöngéje hangosabb volt annál, mint ahogy a tej folyama a sűrű, fekete folyadékot elérte a pohárban, amikor végeztem, elpakoltam magam után. Vagyis csak a tejet. - Kérsz egy újabb kávét? Vagy vizet...? - érdeklődtem tőle, és bármi is volt a válasza, azzal együtt csúsztam be mellé a pulthoz a másik székre, magam elé húzva a saját bögrém csendesen. - Örülnék neki, ha elvinnél - csak most válaszoltam meg a fényévekkel ezelőtt feltett kérdést, miközben nem tehettem róla, de őt kellett néznem. Azt, ahogy a villával elválasztotta a tojást, ahogy az ádámcsutkája megremegett a torkában, ahogy nyelt, ahogy az étellel volt elfoglalva. - Tegnap előtt azt hitte, hogy nem hallom meg, ahogy próbált kiszökni az ajtón. Másfél órával később ért haza. Ha én ilyet csináltam volna, az apám szíjat hasított volna a hátamból és anyám tenyerének a nyomait mai napig láthatná mindenki... Azt hiszem, hogy elérkeztünk a "bezzeg az én koromban" stádiumhoz, nem igaz? - elmosolyodtam halványan, végre elpillantva a férjemről a pult felületére, ajkaimhoz emelve a bögrét is, hogy két kortynyi kávét leengedjek a torkomon. - Délután el is jössz értem? Bemenjek veled a tanárhoz én is? - én meg az összeszedettség?! Talán a hormonok csinálták azt, hogy ugáltam a témák közt, de nem izgatott. Majd Miles eligazodik rajtam, ahogy már majdnem két évtizede teszi azt.
Az egymással szemben támasztott elvárások kezdtek minket felőrölni, és lassan ott tartottunk, hogy semmi sem jó, amihez mi ketten hozzászólunk. Ma reggel egy könnyed csevejre számítottam volna, és nem arra, hogy a lassan exnejemmé váló nő közli, hogy gyermeket vár, és ezt olyan hangnemben adta a világ tudtára, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A válás közepén álló káoszban nem hiányzott még egy ilyen bonyodalom. Pár hónappal ezelőtt talán másképpen reagáltam volna, nem úgy, mint ma reggel. A közösen átélt több mint két évtized (nem vagyok benne biztos, hogy hány évfordulón vagyunk túl), a számok nem az erősségeim, szóval ez az időtartam sok mindent rejtett magában. Elsírt könnyeket, boldog pillanatokat, összetartozást, meleg együttléteket, és még sorolhatnám azon emlékeim végtelen egyvelegét, mely Gabyhoz kötött. Lezárni egy házasságot egyik félnek sem könnyű, mégis meghoztunk egy döntést, és igyekeztem nem a kettő közötti térben lebegni, és arra biztatni, hogy kezdjük újra. Minden áldott nap megfordul a fejemben, hogy odavágom hozzá a papírokat, és lemondok az ügyvédemről is, de még nem sikerült tettekben is megvalósítanom ezen törekvéseimet, és nem tudtam, hogy akarom-e. Néhány kollégám, akiket beavattam a történtekbe azt kérdezték tőlem, hogy megéri-e küzdés nélkül megszakítani a kapcsolatot, a legkisebb remény nélkül felállni és azt mondani, hogy ennyik voltunk. Nehezemre esett a válaszadás, mert még mindkettőnknek akadtak lezáratlan ügyei a másikkal, és mégis, ha valami egyszer már elhagyta a szánkat, én nehezen táncoltam vissza a kimondott szavaktól. A legrosszabb tulajdonságom is lehetne, hogy nem szívom vissza a véleményemet, de így nevelkedtem, és tartottam magam az elképzelésekhez. Gabyn többször vettem észre, hogy elbizonytalanodott, sosem mondtam neki, de az elmúlt két hétben sikerült akkor beállítanom, amikor elpityeredett, de nem egyből szóltam, hogy itt vagyok. A fiunk még nem is tud róla, bármennyire is súlyosak a következő, előttünk álló hetek, még mindig úgy tartottam, hogy könnyebb lesz akkor tájékoztatni a nagyságos urat, ha már a nevünk is szerepel azon a bizonyos papíron. Manolo sérülékeny, és eléggé rebellis is manapság, én alig bírom visszafogni a gyeplőt, akkor mi lesz abban a helyzetben, ha kiderül, hogy összeomlott a biztosnak hitt háttere. Szeleburdi kis srác, akinek kellene a szülei, és nemcsak az egyik, hanem a másik is. Feltehetném a kérdést, hogy miben változtatná meg a jelenünket, ha megszülné a második csemetét Gaby, de sajnos jó képet semmiképpen nem formálnék belőle. Magabiztosan jelenti ki, hogy képes lenne mindenfajta zűr nélkül végigcsinálni a kilenc hónapot, de már nem huszonéves, és bizony nekem is van egy kis beleszólási jogom. Egyedül felnevelni egy gyereket, amikor a másik egyetemre megy, anyagilag egy rémálom, nem beszélve arról, hogy mindent kezdhetnénk elölről. Hónapról hónapra csökkentem a tartozásainkat, és habár meg lehetne oldani, de nincs kedvem újabb adósságokba verni a családot. Jómagam is nagycsaládban nőttem fel, és igen…régebben nagyon szerettem volna még gyerekeket, de azok az idők elmúltak. Mégis a legjobban az bosszant a kialakult, feszélyezett közegben, hogy meg sem lettem kérdezve róla. Már akkor szólnia kellett volna, amikor a legkisebb jelét felfedezte a másik állapotnak, de már akkor szól, amikor kész tényként közli velem, hogy igen…gratulálok, de apa leszel? Sosem kedveltem, ha belekényszerítenek valamibe, és nincs meg a választás lehetősége. A problémát már megcsinálta, most csak arra vágyom, hogy visszanyerjem a nyugalmamat, és valami ételt is juttassak a szervezetembe. Hálát adok, hogy kis időre egymagam maradhattam a konyhában, és neki is láttam egy kis rántotta készítésének. A serpenyő még a helyén van, szinte mindent úgy tárol Gaby, ahogyan én hagytam itt, és ez picit melengeti a szívemet, hogy nem kezdte meg a teljes átalakítást. Kitelik tőle, ha kiborul…igen tapasztaltam már érdekes fejleményeket a házasságunk évei alatt. - Természetesen megadom a címet, ettől nem kell tartanod, és tőlem jöhetsz is, csak Manolo egyelőre ne tudja, mert megbeszéltük…még nincs itt az ideje, hogy megtudja. – fordítom a törzsemet felé, de a fél szemem még mindig a készülő reggelimen van. - Manolot nem érdeklik a kutyák, és nem hiszem, hogy nagyon élvezné az önkéntes munkát, de ma este elviszem egy kosármeccsre, ha nem terveztél neki mást. Kijár nekünk az apa-fia program is, és ha gondolod, addig vehetsz egy kellemes fürdőt, vagy olvashatsz…nem tudom, hogy újabban mi kapcsol ki. – egy fél pillanatra nézek rá, és ott van a kimondatlan…már nem tudom, hogy mivel tölti el a délutánjait, mert nem vagyok itt, már nincs meg az, hogy iderohanok, és tudjuk bevétve a másik napirendjét. A tojásom hamarosan megvan, de a „köretről” megfeledkezem, azonban Gaby szavak nélkül is tudja, hogy mire van szükségem. – Köszi. – lenyúlom a sajtot is, hogy rászórjam még íziben a tetejére, aztán odaköltözöm az asztalhoz, és a kissé alacsonyabban ülőre eresztem le a fenekemet. – Nem úgy értettem, hogy nagyon félteni kellene, csak ma én is szabadnapos vagyok, tehát emiatt vetettem fel, de ha vár a munka, akkor értek a szép szóból, Gaby. – jelentőségteljesen fürkészem őt, hogy vegye a lapot, és ne azt érezze, hogy piszkálom. A gyomrom jelzi, hogy ideje lenne azt a nyamvadt tojást bevinni, szóval rászúrok egy adagot a villámra, és bekapom. – Nem kérek semmit. – komótosan mozgatom a két kezem, elég nagy hely kell nekem itt, de csak a mostani szükségleteim kielégítésére gondolok. – Merre járt, azt nem kérdezted meg tőle? Nem tartom jó ötletnek, hogy hétköznap is kimenjen, elég az, ha nem látjuk egész hétvégén. Lesz miről beszélgetnem vele. – morranok fel az orrom alatt, és még leküldöm a torkomon a harmadik villás adagot, és mivel elég sok fogyott el, így már alig marad valami a tányéromon. A végét mindig a kenyérrel tunkolom ki. – Elmehetek érted, addig délelőtt meg kitakarítok itt, és bevásárolok. – jegyzem meg, aztán az órára nézek. – Nem fogsz elkésni? A tanáros dilemmát megoldom én. – húzom ki magam ültömben, és egy nem túl előnyöset böfögök. – Ez most jólesett. – kisiskolás módjára megsimogatom a hasamat, és nyújtózkodom egyet. – Nem tudsz valami jó edzőtermet a közelben? Még az is lehet, hogy ma beiktatok egy kis súlyemelést. – közlöm vele a terveimet, hacsak nem szakít félbe, és lódul neki a készülődésnek. – A kép…még a hálóban van? – váltok témát, ez talán komolyabb is, mint kellene, hogy legyen. A mocskos titkunk elegendő álmatlan éjszakával lát el, és ha ez még nem lenne elég, ott van a másik felem is, aki zsarolgat. – Köszi, ez jó volt. – törlöm meg a számat, és felállva a mosogató fölé állva egy pohárba töltök hideg vizet, és apránként kortyolom el.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Az elmúlt hetekben mást sem tettem, csak pro és kontra érveket llítottam fel gondolatban, papírra vetve, másoknak kérdéseket feltéve, akik a válaszolgatásaik mellett engem is kénytelenek voltak megkérdezni a miértekről és hogyanokról. Nem voltak nyugodtak az éjszakáim és minden egyes nap azon gondolkodtam, hogyan is kezdhetnék bele, hogyan vonhatnám be a férjemet abba az egészbe, ami kialakult. Rettenetesen rosszul érintett, bűntudatom volt, ideges voltam és feszült is, a munka körüli stressznek is köszönhetően néhány esti órában azon kaptam magam, hogy az ágy végében ülve figyeltem az ágy fel nem melegített oldalát és minden egyes este kitéptem magamból egy darabot vele együtt. Miles Valderrama volt életem első szerelme, ami úgy lángolt, mint előtte senkinél sem. Már rég nem voltam szűz, amikor összekeveredtünk, de van, amit az ember nem felejt. Akkor meg főleg nem tudja magát csak úgy túltenni magát az ember egy kapcsolaton, ha nem amiatt történik a törés, mert a két fél nem szereti már egymást. Az addigi komplikált életünket a kis Babszem érkezése fenekestől felfordította, és talán lehet, hogy hevesebb voltam korábban, hogy olyan kijelentéseim voltak, amiket nem biztos, hogy nyugodt körülmények közt megtettem volna. Ráadásul mindezt úgy kellett véghez vinnem, hogy Manolo semmit se sejtsen, ami kikészített teljesen.. eljátszani előtte, hogy szinte minden rendben volt, de vele korántsem voltunk ennyire szerencsések. Valahol félresiklott egy kicsit, a lázadozása pedig már kezdett mértéktelenné válni, olyan dolgokat engedett meg magának az utóbbi időben, hogy a bennem lakozó anyaoroszlán gondolatban szálanként tépte ki a haját, de amikor oda jutottunk, hogy szembesítenem kellett a hibás döntéseivel, a léha viselkedésével, falakba ütköztem. A szerencséje az volt, hogy amikor felemeltem a hangom, egyből képest volt elhallgatni, és miután a dacolása elült, még képes volt bocsánatot is kérni, megígérni mindent, hogy odafigyel, jobban teljesít, nem maradozik ki... és mindezt addig el is hittem, ameddig újra és újra nem kellett egy kicsit csalódnom benne. Nem is benne, inkább a helyzetben, a körülményekben, a baráti társaságában, a mai fiatalok nézetében. Tényleg őskövület lettem az évek során. Egy magzatot váró dínó. Az öltözködésnek könnyednek, megszokottnak és rutinnak kellett volna lennie, de ezen gondolatok kavarogtak bennem és talán egy kicsit húzni is akartam volna az időt, mielőtt újra szembenézek vele. Újabb eltitkolt érzések, újabb csendek következnek? Újabb problémával teli másodpercekkel nézünk szembe majd, mert képtelen voltam én magam elintézni egyedül a terhességet? És mit tett volna akkor, ha nem is szólok neki és helyette hozom meg az abortuszról a döntést? Akkor vajon hogy reagált volna? A tükör nem válaszolt. Egyszer sem, amikor belenéztem, ahogy a fülbevalók sem beszéltek hozzám. Semmi, egyedül az ágy fölé felakasztott kép, ami mindig azt üzente, hogy bűnösök vagyunk, nem érdemeljük meg a szabadságot és hogy tegyünk már valamit, ne csak kapirgáljunk a szemétdombon zsémbes kakasként és tyúkként. Jól esett látni, hogy Milesnak még mindig ugyanolyan természetes volt itthon lennie. Nem volt idegen, nem kért engedélyt semmiért sem, ami minden egyes ilyen alkalommal hatalmas köveket omlasztott le a vállaimról, mert nem akartam volna vele most elkezdeni a valódi feszengést ennyi év után. - Nem Manolo miatt kérem a címed. Csak ha bármi történne, akkor tudjam, hova kell menni - miattam, a fiúnk miatt és elnézve újra és megint a férjem arcán a sebesülést, talán miatta is. Biztos voltam abban, hogy egyedül is képes leragasztani és megtisztítani a sebeit, de csak mert a válás kellős közepén járunk, még nem szűnt meg fontosnak lenni. Tudni akartam, hogy hogy van.Nem akadályoztam őt a mozgásában, nem álltam be mellé, helyette felvetve egy későbbi tervet az uram elvetette azt, és mennyire igaza is volt, ezért csak futólag néztem fel Miles arca felé. - Szerintem biztosan örülne a meccsnek, úgyhogy áldásomat adom rá. Mármint.. csak ne engedd, hogy habzsoljon a negyedek szüneteiben, képes és a zsebeiben viszi a lelátóra a csirkecombokat.. kinézem belőle - nevettem el magam halkan, mert.. hiába, fejlődő szervezet volt, aki az apjára szerencsére jobban hasonlított testfelépítésben, mint rám. - Az a hosszú, kellemes és nem kevésbé forró fürdő pedig igencsak csábít, ki se jövök onnan - nem voltam hajlandó belemenni abba, hogy semmi sem változott meg azóta, hogy nem alszik egy ágyban velem. Abban nem lenne semmi idegesítő, ha nélküle lennének új szokásaim. Vagyis.. hát van, mindig egy vagyont hagyok ott MINDEN boltban. Lehet kezeltetnem kellene már magam, mert képes leszek bankot rabolni, csak hogy a babának a kedvében járjak... Ahogy most a férjemet is kisegítve pakoltam le elé mindent, amire szüksége lehetett, és ahogy a falatok a szájába kerültek, csak egy mosollyal ütöttem el a szavainak élét, azt a kimondatlan.. feszültség-álcát, ami ránk telepedett. - Nem tudom, hogy melyik a ritkább, ha te nem dolgozol, vagy ha én vagyok tényleg szabad, egyetlen hívás és ügyintézés nélkül - nem, már nem mosolyogtam. Kötelesség volt, szükséges "rossz" a munka, de a pénzszerzés volt az élet alapja. És minden elköltött és megkeresett centért mindketten vért izzadtunk. - Azért jó lett volna egy napot együtt tölteni - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, nem leragadva itt, mert nem tehettem meg. Nem lehettem vele többet, nem szólíthattam már Szívemnek, Édesnek.. mert nem lett volna fair, még ha bele is pusztultam. Biccentéssel nyugtáztam azt, hogy nem volt másra szüksége, de ahogy sikerült mellé csúsznom, a csendet elkerülve hozakodtam elő az állandó témázgatásunkkal: Manolo örök és kiapadhatatlan forrása a beszélgetéseinknek és ez így helyes. - Reggel először tagadta. Aztán másodjára is, a harmadiknál már azt találta mondani, hogy lement a fiúkkal a játszótérre. Nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz és nem egy olyan szleng, amit már nem értek, de még azt is el tudom képzelni, hogy a játék egy lánnyal volt. Remélem használnak.. óvszert - hát tizennyolc éve még én néztem meg, forgatva és emelgetve a lábacskáit, hogy egészséges-e, hogy megvan mindkét kis golyóbisa, és tessék, most már más fogdossa. - Egy beszélgetés veled nem fog megártani neki - nevelési tanácsadásokat kellene vennem a férjemtől? Aligha. Alapvetően jó szülőnek tartottam magam, csak valahogy a fiús dolgokat meghagytam a fiúknak világ életemben. A felvetésemre érkezett válaszra csenddel válaszoltam, hogy aztán Miles későbbi terveire már összevonjam a szemöldökeimet, ám mielőtt válaszolni tudtam volna, az aprónak nem nevezhető böffentését akaratlanul is megmosolyogtam. Megint. - Egészségedre! - lepakoltam a bögrét a pultra, aztán ahogy szedelőzködni kezdett, úgy én is elnéztem a mosogató irányába. - Nem kell értem jönnöd, feleslegesen járnád végig a várost, mint a mérgezett egér. Majd az egyik kollégám hazadob és akkor te is szabadabban mozogsz majd, nem kell azon görcsölni, odaérsz-e mindenhova időben. Robbal amúgy is van mit megbeszélnem... - tettem hozzá ennyit, hogy talán ezzel meg tudom őt győzni, mert tényleg nem akartam volna a terhére lenni, főleg, hogy ennyire be volt táblázva a mai napja. Az edzőteremmel pedig végképp, és meg is lepett a kérdése, ahogy lecsúsztam a székről, a pultba kellett megkapaszkodnom aztán, onnan néztem rá fel. - Ömm.. ha jól tudom, három utcával lejjebb még nem zárt be a terem. Gondolom lehet napijegyet venni ott is. Angela az utóbbi időben panaszkodik, hogy túl sokan lettek hirtelen - a nő a szomszédunk volt, az egyik, méghozzá az, akivel az ember mindig akkor futott össze, amikor nem akart.Három napja nekem akkor sikerült, amikor két hányás között tettem meg két métert a kocsim felé. Nem kellett volna annyit sem. Felhajtva az utolsó korty kávét indultam meg a mosogató felé, de a kérdés, már megint egy olyan kérdés lett, amivel nem számoltam. - Miles.. ha szeretnéd, megbizonyosodhatsz a képről, hogy még mindig ott van a hálóban. Az ágy felett, ahol utoljára láttad és találkoztál vele. Nem fogom eltüntetni, mert egyrészt egyedül el se bírom, másrészt meg nem fogok még egyszer ellopni egy festményt - mielőtt azonban a férjem megint túlságosan is közel került volna hozzám, egy bocsánatkérő mosollyal tértem ki az útjából és indultam meg a nappali felé, mert valóban.. el fogok késni és még egy rakat munkám volt mára. Időpontok, gyűjtemény és kiállítás elpakolása, majd azoknak az adatbázisba való felvitele. Nem csak egyetlen Excel táblázatot kellett felügyelnem, és néha csak a hajamat téptem bizonyos egyenletektől. Borzalom! Ha jól sejtem, Miles nem hagyta, hogy mosatlan edény-tényér-bármi várjon rám délutánig, nem túlaggódva és nem kimondva, hogy hagyjon mindent.. hagytam magára, felhúzva a fekete tűsarkú cipőmet is szinte már menetkész voltam, mert a rúzs még hiányzott a számról, ezért kiszedtem a táskámból a nude színű rúzst, és lassú mozdulatokkal festettem meg az alsó és a felső ajkaimat is, ha pedig Miles elcsípte az utolsó mozdulatokat, a tükörben néztem meg a mását magamnak. Be fog lilulni az arca napokon belül... - Szerintem kész vagyok. Mehetünk, ha te is úgy ítéled meg - simítottam le a hasamon a bőrruhát, a felette lévő fekete zakót is, aztán pedig a kiengedve hagyott hajamat áthúztam a bal vállamon a kulcscsontom elé. Még egy-egy mozdulat szólt a szemöldökömnek, a szempilláimnak és a járomcsontomon is végighúztam zárásként az ujjaimat. Nem mintha túlzásokba estem volna a sminkelésnél, de emberekkel is foglalkoztam. Nem tehettem meg, hogy slamposan jelenek meg. Szembefordultam a férjemmel, futó mosollyal csak, felkapva a táskámat indultam meg a bejárati ajtó felé, ha Miles nem állított meg. Ha nem volt újabb kérdése.. akkor hetekkel az utolsó alkalom után újra beülök az autójába. - Miért kérdezted a festményt? Történt valami? - tettem fel a kérdést amikor mellé kerültem, így hát felpillantottam a szemeibe egy hosszú másodperc erejéig.
A házasságunk nem arról szólt, hogy lábujjhegyen járjunk egymás mellett. Régebben természetesnek tűnt, ha egy hétvégét csak kettesben akartunk tölteni, és ki sem mozdultunk az ágyból csak valami kaja után kutatva. Nem zavartattam magam még most sem, amikor jóformán csak futólag jártam haza aludni, nehogy a drága fiunk rájöjjön, hogy már nem osztozkodom olyan gyakran az édesanyjával rajta. Manolo lelkét óvtuk azzal, hogy még nem mondtuk el neki a válás részleteit, de azt is sejtettem, hogy idő kérdése…és akkor robbantanunk kell a bombahírt. Az első sokk után, hogy ismételten apuka válhat belőlem, ma valahogyan minden megváltozott, de megpróbáltam lehiggadni, és csak utána kiereszteni a gőzt, ha már Gaby nem lesz a közelemben. A tegnapi verekedés nyomai még jól látszódnak az arcomon, de még ez sem zavar annyira, mint a tény, hogy megint veszekedtünk. A vitáink gyakoribbá avanzsálódtak az eltelt hetekben, és egyre nehezebb volt úgy tenni, mintha innen vissza tudnánk menni a normális hangnemhez. Manolo lelépése áldásként hasított be, mert nem tudom, hogyan reagáltam volna le, ha még itt van, és úgy közli velem a nejem, hogy terhes. Hajlamos volt megtartani magának a titkot, és úgy vélekedni róla, mint egy jó dologról. Más körülmények között házasságmentő is lehetett volna az apróság, de most nem tudtam önfeledten hozzáállni a létezéséhez. A részeg éjszakának is meglett a böjtje, és egy egyetemista mellett még az hiányzott volna, hogy újra pelenkát cseréljek, és azon törjem a fejemet, hogyan fogom a második csemetét felnevelni. Remi tett róla, hogy ne álmodozzak a hosszú életről, és bár Gaby azt hitte, hogy minden rendben van, fel kellett volna világosítanom róla, hogy veszélyben van az élete. Ki akart arra ébredni, hogy eltűnt a fiam, vagy balesetet szenvedett a feleségem? A tűzzel játszottam, de más megoldást nem hagyott a férfi. Közre kellett működnöm vele, ha nem akartam én is a börtön másik oldaláról papolni a rablás miatt. A titkunk már nem volt az, és amiről hárman tudnak, ott valakinek bántódása fog esni. Túlságosan elkalandoznak a gondolataim a reggeli közepette, és észre se veszem, hogy mellém lett készítve minden egyéb. Megszoktam, hogy ilyen temperamentumos a velem élő nő, de a legtöbb esetben védelmező és gondoskodó anya volt. Minden tiszteletemet kivívta egy hosszú vajúdás után, ember legyen a talpán, aki végig tudja csinálni a szülést, és életet ad valakinek. Az édesanyámat megsirattam, az apám nem hatott meg, de az anyámat láttam leépülni, vért izzadni, hogy rendes étel kerüljön az asztalunkra. Bántam, hogy nem tudtam eltartani, ha egy kicsit több eszem lett volna, akkor hamarabb szabadulok otthonról, de már késő volt, és csak a távolban lévő testvéreim maradtak meg élő rokonokként. Gabynak erről sem beszéltem soha, mert nem tartottam fontosnak, hogy tudja, milyen családból származom. Egyszer viszont mindennek eljön az ideje, és bízom benne, hogy akkor a fiam érdemes lesz rá, hogy megismerje az igazi famíliát. Hiányoznak minden egyes nap, és tudom, ha tehetném, akkor megkereshetném őket, de mindenkinek úgy jó, ha nem tud a másik hollétéről, így kevesebb embert helyezek célkeresztbe. A címem elkérése térít észhez, meg az újabb falat a számban. - Rendben van, átküldöm majd a pontosat a telefonodra. – erősítem meg benne, hogy ne higgye azt, hogy meg akarok szakítani vele mindenféle kapcsolatot. A pillantásom többször kúszik rá és az előbbi képek elevenednek meg a fejemben. A kés a kezében, az a fajta megtörtség…nem jellemző rá, és mégis tudom, hogy a jövőben jobban kell figyelnem rá, nehogy őrültségek műveljen. Gaby szertelen volt, és depresszióra hajlamos…sosem mondtam előtte ki, de láttam rajta a terhesség után is, hogy nehezen éltem meg az első heteket, a bezártságot. Szüksége volt a felnőtt pillanatokra, és a támaszra, melyet én jelentettem neki. - Ismerned kellene már…úgyis enni fogunk, nem fogom megfosztani a meccs lényegétől, ami a kaja. – teli vigyorral fürkészem őt, és a fürdő mellett voksolok. Imádott elmerülni a kádban, és magazinokat lesni, én meg úgy voltam vele, hogy mindenkinek kell egy kis én idő, ha már a gyerek nonstop vele van, és csak kevés alkalommal sikerül összehoznom egy normális apa-fia programot. - Ritka alkalmak egyike, hogy ráérek, de ez van. Neked is ott van a munka. – kortyolok bele a poharamba, és elkezdem összeszedni a tányért, miután végeztem, de még kicsit ejtőzöm a széken, ha már felajánlottam, hogy beviszem dolgozni, aztán le is ugrom edzeni, de mondjuk bemehetnék a börtönbe is, mert ott ingyen van a kondi. – Miért kellett most ez? – fűzöm össze a kezeimet a tarkómon. – Ki fogom verni belőle a szart is, ha óvszer nélkül csinálja. Nem akarok még nagypapa lenni, vagy egy öngyilkos jelölt, mert olyan lánynak teszi a szépet, akit még a széltől is óvnak a szülei. – sóhajtok egyet, és aztán meg is könnyebbülök, mert távozik a szervezetemből a kis böffentés. Természetes velejárója annak, ha étkezem, de lehettem volna körültekintőbb is. – Köszi. – jegyzem meg halkan, és megtörlöm a számat, aztán fel is emelkedem a székről, hogy bepakoljak a mosogatóba. Nem hiányzik még egy kis rendetlenség. – Ki az a Rob? – kiáltok utána, mert elindul a fürdő felé, vagy ki tudja merre, én meg rányitom a vizet a mosatlanra, és a kezemet a kéztörlőbe bugyolálom. Kényes vagyok a kezem tisztaságára, ez kiskorom óta belém van kódolva, és nem vagyok rest napjában többször megmosni, aztán meg alaposan szárazra törölni. A képre terelem a szót még mindig nem hagy nyugodni, hogy esetleg eltűnt, nem jártam a hálóban, és aggódom érte, hogy lába kélt. Nem felelek neki egyből rá, inkább a hűtőben rendezgetem el a maradékot, és ha már a nappaliból jön visszafelé, akkor megfogom a saját kulcsomat és felveszem a kabátomat, hogy a lakáson kívül kerüljek. Gaby zárja be az ajtót utoljára és lódul meg a lépcső felé. Csendesen követem őt, és azon járnak a gondolataim, hogy mennyire legyek vele őszinte, de jobb lenne, ha kimaradna a bajból. A padka mellett parkolok, oda is megyek elé, hogy kinyissam az ajtót, és be tudjon ülni, de közben nem kerüli el a figyelmemet a mustráló pillantása. Sóhajtva egyet csapom be az ajtót, ha beült, és megkerülve az autót én is helyet foglalok a kormány mögött. Hátrapillantva várom meg, hogy becsatolja magát, és csak utána indítom el a kis drágát. – Te sem feleltél nekem arra, hogy ki az a Rob. A kép megint maradjon is ott, és ha lehet, akkor ne mutogasd senkinek. – felelem neki egykedvűen miközben bekanyarodom a másik utcába, és beleolvadok a reggeli dugóba. Ahhoz képest, hogy kedd van még mindig nagy a forgalom, de üsse kő. Valami ökör éppen bevág elém, így bele kell taposnom a fékbe hirtelen, és automatikusan tartom ki a kezemet, hogy így védelmezzem a hasát. Ösztönszerűen jön a reflex. – TE BAROM. – nyomok rá a dudára teljes erőmből.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Dr. Sean Armstrong neve fekete tintával volt belegravírozva az ezüst névtáblába, mely az ajtaján jelezte nem csak a nevét, hanem a foglalkozását is. Hetekkel ezelőtt történt, de még minden egyes lélegzetvételre emlékszem, a felerősödő pánikrohamokra, az elkeseredett beismerésre, hogy valami véget ért az életemben, aminek soha nem kellett volna megtörténnie. a másodpercek ólomlábakon cammogtak, s mégis, mintha egy szemvillanás alatt fogyott volna az időm, amikor még el tudtam volna menekülni a meghozott döntésem elől. Mégsem tettem meg, csak reménykedve vártam azt, hogy nem vár az ajtó túloldalán Sean. Hogy nem akar meghallgatni, hogy elküld inkább párterapeutához minket, de ehelyett tíz perccel később nyílt az ajtó és a tizenkilenc éve nem látott férfi alakja torlaszolta el a hátulról érkező fény pászmáját, még nagyobb testté, még félelmetesebbé téve az egykori amerikai focista testét. Megrezzentem, ahogy kibukott belőle a nevem, mint aki nem hitte el ott és akkor, hogy még létezem. Bevallom... nem csak a házasságom felbontásáról esett szó, de azt a tényt, hogy pár hónapig randiztunk még az egyetem során, egyikünk sem akarta felhozni. Annyi mindent akartam elmondani Milesnak is. Talán nem volt véletlen az, hogy idáig jutottunk, mert nem beszéltünk már, és ha fontos is volt mindkettőnk számára a mi, akkor sem tudtunk mit kezdeni magunkkal. Elmaradoztak azok a pillanatok, amikor csak a karjában feküdve semmiségekről beszélgettünk, hogy mit fogunk tenni, miután nyugdíjba vonultunk mindketten. Hogy szeretnék ismét egy kicsit őrültségre vetemedni egy olyan hétvégén, amikor nem kell attól tartanom, hogy mit tehetek meg szülőként. Félreértés ne essék, imádtam minden nehézségével anyának lenni.. mert kicsi korom óta egy biztos lábakon álló családra vágytam, de már nem tudnám pontosan megmondani, hol is rontottuk el igazán. Nem mondhattam meg Milesnak azt sem, hogy minden egyes látogatása a különköltözése óta tőrdöfés volt, mert hiába volt közel, mégsem viselkedhettem feleségként vele. És amikor nem velünk volt, nem csak hiányzott, hanem aggódtam is érte, hogy vajon érkezik-e tőle telefonhívás, hogy minden rendben, csak dolgozik. De volt valami a rengeteg elhallgatott igazság és titok közt, amit nem hallgathattam el előle a nehezített körülmények ellenére sem. És ez volt az indokom arra is, hogy miért volt fontos őt megtalálnom. Nem voltam arra képes, hogy kiszakítsam őt az életemből, az új címének elküldésére tett ígéretét pontosan ezért nyugtáztam egy egészen halk köszönömmel, és talán mosolyognom kellett volna hozzá, mégsem ment. Mégis hogy kell viselkedni ilyen helyzetekben? Van erre bármiféle igazi forgatókönyv, aminek nem az utálat a címe? Hiábavaló és hasztalan volt azt hinnem, hogy nem eszik fel egész New York élelmiszerkészletét, mert kettejüknek kiapadhatatlan étvágya volt, porszívóként szívták magukba az ételt mindig is. - Tudom.. ha nem esztek, akkor valami gond van veletek - csak sikerült elmosolyodnom megkönnyebbülten, az ujjammal bökve felé, és eszem ágában sem volt őket megfosztani egymástól. Főleg most, hogy Manolonak nagyobb szüksége volt egy stabil apára.. ebben a korban, amikor csakis a férjem volt képes őt megfékezni, nekem pedig szükségem volt arra a fürdőre, ahol illatgyertyát gyújtok, fürdőbombát pakolok a vízbe és csak háromszor engedek újra forró vizet a kádba. - Hmm... igen, muszáj dolgoznunk - nyilván. Ki kellett fizetnünk a számlákat, fenntartani a házat, a kocsit, a soha nem nagyzoló életünket, a fiúnknak pedig még az utolsó utáni garasunkat is kicsikartuk magunkból, csak hogy ő ne szenvedjen hiányt semmiből. És tessék.. hol tartunk. Pedig lehetne más. Nem kellene az örökségemen ülnöm, nem kellene megnehezítenem az életünket. Mégis ott van az a bizonyos láthatatlan félelem és gát bennem, ami megakadályozza azt, hogy őszinte legyek. Pedig csak le kellene ülnünk szemtől szemben. - Valamelyikünknek muszáj kimondania ezt! - nevettem el magam hirtelen, mert nem kerülgethettük a forró kását. - Nem kellene tabu témának lennie a szexnek senki között sem, és már nem 1950-et írunk.. - tártam szét a karjaimat meghallgatva Miles indokait, hogy miért is kellene a gumi a fiúnkra, ha éppen egy lányra koncentrál. Tudom, hogy milyen... pontosabban emlékszem, hogy engem és Milest is mennyire megborította az a szenvedély, amellyel a kapcsolatunkat kezdtük. - Csak van annyi esze, hogy bárhogy védekezik - nyugtattam meg magunkat, reménnyel eltelve, hogy talán-talán Manolo ebben a helyzetben nem akar őrültséget elkövetni. Szerettem vezetni, és képes voltam sok utcán és blokkon végiggurulni, ha éppen feltorlódott az a hatalmas sor autós egy-egy dugó vagy baleset miatt, de jól esett néha átengedni ezt Milesnak, mert addig sem kellett figyelnem, addig sem kellett csendben lennem és kedvemre szórakoztathattam mindkettőnket vagy épp sminkelhettem egy-egy pirosnál, ha reggelente kutyafuttában, kicsit megkésve - természetesen miattam - indultunk el és ő nem dolgozott. Mégsem akartam a terhére lenni, ezért vetettem fel azt, hogy akkor elkerülném a tömegközlekedést, mert nem volt kedvem végighányni az utat a nem túl illatos és bizalomgerjesztő figurák miatt. A kérdése ezért is maradt megválaszolatlanul, pontosabban azért, mert készülődve az utolsó dolgokat is elrendezgettem magamon, hogy az utolsó simításokkal már a tükörben megnézve magam.. egészen vállalhatóra kávéztam magam. Mégis megrekedtem, talán értetlenné is váltam, ahogy újfent a festményt hozta fel, és talán ezért is sikerült epésebbre a válaszom, de inkább ráfogtam a testemet kiröhögő hormonokra most ezt. A lakást elhagyva a lépcsősoron lelépdelve beszéltem a hátam mögött követő férfihez, akaratlanul is elmosolyodva a figyelmességen, hogy még mindig, ennyi év után is bármikor ajtót nyitott nekem. Imádtam ezért.. ahogy azért is, hogy nem nekem kellett a wc ülőkét lehajtanom utána, hanem megtette őt. Apró figyelmességek, de egy házasságban fontosak a kompromisszumok. Ezért hagytam őt főzni is. Jobb volt benne, mint én. Tudtam, hogy addig még csak a kulcsot se dugja be, ameddig be nem kötöm magam, ezért engedve a csendes kényszernek és a biztonságnak, megtettem, hogy aztán amikor kigurultunk a forgalomba, bele is túrjak a hajamba egy kósza mosollyal. Nos, igen... - Rob az egyik munkatársam, aki időről időre elfelejt józan paraszti ésszel gondolkodni és néha gatyába kell őt rázni, hogy ideje lenne megint elkezdenie azt... Múltkor egy Renoirt vágott majdnem a padlóhoz, csak mert megcsúszott a keze a kereten, csak hárman üvöltöttünk rá egyszerre - a szavaim könnyedén fonódtak kettőnk közé, miközben élveztem azt, mondom én, hogy nem nekem kellett vezetni. - Még nincs túl rég nálunk, de rengeteg kérése van a beosztásával kapcsolatban és a telefonja a kezéhez van nőve, állandóan azon korzózik, amivel az őrületbe kerget. Friss diplomás, persze, hogy így van, de akkor is... munkahely - jó, egy kicsit talán kiakadtam és nagyobb elánnal osztottam meg mindezt vele, de ő volt kíváncsi arra, hogy ki volt Robert. - És tudod, elég.... - a pillantásom az utolsó pillanatban kapta el a bevágódó autó suhanását, a szívverésem meglódult, de a reakcióm a béka segge alatt volt. Automatikusan nyúltam előre a kesztyűtartó felé, hogy kitámasszam a testem, de addigra már Miles keze a hasam elé csúszott, én pedig a dudaszóval együtt ösztönösen spanyolul küldtem el melegebb éghajlatra az illetőt. Zaklatottan fújtam ki a levegőt is, hogy lassan dőljek neki és süppedjek bele a háttámlába, ujjaimmal, tenyereimmel végigtapogatva a lábaimat is, hatalmasat nyelve Miles kezére nézve, és nem bírtam megállni.. előbb a balom simult rá a kézfejére, aztán pedig a jobbom csúszott be a tenyerébe, összefűzve az ujjainkat is, egyetlen hosszú pillanatra lehunyva a szemhéjaimat, de azt az őrültséget nem mertem elkövetni, hogy a hasamra húzzam a tenyerét. - Lehet, hogy jobban járnánk, ha sétálnánk - nevettem el magam, hogy a feszültség távozzon a szervezetemből. Engedtem, hogy elhúzza a kezét, ha szerette volna, de a fejemet oldalra, felé fordítottam, hogy vagy Miles pillantásával, vagy az arcélével találkozzak. Reméltem, hogy tudja, hogy hálás vagyok az ösztönös cselekvése miatt. - Ugye tudod, hogy mennyire istentelenül nehéz nem Szívemnek hívni téged?! - a hangom nem jókedvről árulkodott, mégis felszívtam magam... hogy összeszedjem magam ismét, és csak egy lélegzetvételnyi szünetet vártam.. talán azt, hogy sokkoljam a kijelentésemmel. - A hálószobánkba csak te és én lépünk be. Senki másnak nincs köze sem az ágyunkhoz, sem ahhoz, hogy mi van az éjjeliszekrényünkön, ahhoz pedig főleg nem, hogy ott van az a bizonyos festmény, Miles.. Nem terveztem, hogy bárki is rajtunk kívül oda beteszi a lábát - nyugtattam meg ismét, nem is igen gondolva arra, hogy esetleg féltékeny lenne bárkire is. Vagy hogy ennyire akarna rám vigyázni. - Tettem bármit, amivel azt gondolod, hogy elárulnálak valaha is? Mi történt? - kötöttem az ebet a karóhoz, csak aztán feltéve a kérdéseimet, hogy újra megindultunk a forgalomban. Szerencsére a férjem nem volt agresszív, és nehezen jött ki a béketűréséből, így abban is biztos voltam, hogy csak akkor pattanna ki az autóból és hagyna magamra, ha egy baleset cafatjaira tépné az autót. De akkor is előbb arról bizonyosodna meg, hogy jól vagyok. Ha néha el is bizonytalanodtam, de abban soha, hogy Miles kiváló férfi volt, remek apa, hűséges férj volt mindig is.
New York a maga nyüzsgő életével és lehetőségeivel együtt botránkoztatott és nyűgözött le egyszerre. Kolumbia után az amerikai földrészen élni, és érvényesülni már nem volt ilyen egyszerű, és habár a bőrszínem nem határozta meg az ittlétemet, azért bőven jutott a hátráltató tényezőkből és emberekből is egyaránt. Szerettem a hazámat és az utolsó lélegzetemig az leszek, aki vagyok. Szegény családban nőttem fel, nekem luxusnak számított, ha volt friss étel az asztalon, és soha nem fogom elfelejteni a gyökereimet, de előre kellett néznem a sok múltbéli esemény után. A keményen áttanult éjszakák, és megannyi alja munka után már kezdtem látni az alagút végén a fényt. A börtön nekem megváltás volt, ha belegondolok, hogy annak idején egy benzinkúton, vagy éppen egy szórakozóhely kidobójaként tevékenykedtem és olvadtam bele a sötétbe, mint egy oda nem illő lovag. Megtanultam, hogy ebben a városban mindennek ára van, nem kapok ingyen semmit, ahogyan az állampolgárságomat se. Rico titka nálam jó kezekben volt, hiszen nem egy társam vetemedett rá, hogy kényszerből házasodjon, én mégis azért mondtam ki a boldogító igent, mert megtaláltam azt a nőt, akivel el tudtam képzelni, hogy családot alapítok. Gabriela olyan volt, mint egy tavaszi fuvallat a téli dermedtség után. Emlékszem, hogy akkoriban is a könyveket bújtam, hogy be tudjam fejezni estin a tanulmányaimat, de akkora hatást gyakorolt rám, hogy elfelejtettem még a vizsgámra is koncentrálni. Levettek a lábamról, és addig egyetlen nő sem érte el nálam, hogy a céljaimon kívül másra is képes legyek fókuszálni. Édesen cicázott velem, de kellően tartotta a távolságot. Sosem tudhattam, hogy mikor fog nekem igent mondani, mikor fogom megélni, hogy elvihessem egy randira. Megzabolázhatatlan nőszemélyként vonult be az életembe és hurrikánként söpört végig az életemen. Már akkor este éreztem belül, hogy más lesz, ahogyan megláttam a barátnői társaságában táncolni. Kitűnt, hogy utálja a szabályokat, mindenről saját véleménnyel rendelkezik, és nem utolsó sorban nem szereti, ha nemet mondanak neki. Valahol mélyen aggódtam, hogy nem a véremhez hasonlót választok, de valahogyan ez a frigy az égben köttetett, mert latin származásút vettem el. Fontosak voltak a hagyományok, és a tudat, hogy ne hozzak szégyent az őseimre. Rico eleinte csak cukkolt, hogy nem nekem való ez a lány, túlságosan okos és gazdag. Megmondom őszintén, hogy akkoriban még a szüleivel is összevesztem, mert nem nézték jól szemmel, amikor bemutatott, de a szerelem mindkettőnket elsodort. Micsoda időszak volt az életemben, a mai napig nem bánom, hogy akkor este megcsókolt és se szó, se beszéd lépett le, aztán meg pofátlan módon kosarazott ki, amikor felkerestem az egyetemen. Játszott velem, és a függőjévé tett. Mi lett velünk Gaby? Számtalan alkalommal tettem fel ezt a kérdést, de választ nem kaptam rá. A válás egy horderejű döntés volt, és tudom, hogy ellenkeznem kellett volna, de a megannyi veszekedés és állandó stressz nem vitt rá, hogy elvegyem tőle az újrakezdés lehetőségét. Manolo már nagy volt, és mégis belül tudtam, hogy időre lenne szüksége, hogy feldolgozza a hírt. Egyre több probléma lett vele az iskolában, még az a szerencsénk, hogy Gabynak jó a meggyőző ereje, nekem meg akadnak magasabb pozícióban lévő ismerőseim, hogy elkerüljük a nagyobb balhékat. Ezt az évet kellett végigcsinálnunk vele, hogy ne rúgják ki, én meg magamnak tettem ígéretet, hogy nem fogom engedni neki, hogy elrontsa az életét. Egyikünk sem mesélt a családi hátteréről, annak ellenére, hogy Gaby szülei éltek igencsak keveset találkozott velük, ahogyan én elzárkóztam a teljes felfedéstől. Nem szégyelltem a származásomat, de féltem tőle, hogy Gaby nem nézné jó szemmel, ha látná a valóságot rólam…megtanultam, hogy a gyengeségeket el kell rejteni, különben még a végén valaki kihasználja őket. Megannyi csintalanságot műveltünk a múltban, de egy kiemelkedett mind közül. Nem beszélhettünk a képről, ami ott lógott a hálószobánk falán, mert nagy bajba kerültünk volna, mégis valaki tudomást szerzett róla és azzal tartott sakkban. Újabb titok, ami a torkomra forrt, és elhallgattam a feleségem elől. Kimondani nem tudtam, hogy az exem, mert a hétköznapjaim szerves részét képezte, hogy fenntartsuk a látszatot a gyerekünk előtt, és a legnagyobb békességben készülhessünk fel a különszakadásra. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy nélküle éljek akár ötven év múlva, ez a jövőkép nem volt adott, és mégis ott kopogott rútul az ajtómon a mai reggel hírig. A terhesség új fordulatot vont bele a házasságunk felbontásába, és bármennyire is örömmel kellett volna, hogy érjen az áldás, nem tudtam azonosulni vele. Megint költségek, ki nem mondott kötöttségek, és nem vágytam rá, hogy mindent az elejéről kezdjünk. A legrosszabb időzítésben fogant meg, amikor már tulajdonképpen elbúcsúznunk kellett volna és nem még egy gyereket vállalni. Számolgathattam volna, hogyan legyek jelen az életünkben, miközben a börtönben lévő feladataim napról napra hosszabbodtak és Remy nem hagyott szünetet nekem, ha kellett neki valami. Egy bűnöző markában voltam, és nem tehettem ellene semmit, mert a keze sokkal messzebb ért el, mint az enyém valaha is fog. Ma reggel túl sok téma merült fel közöttünk, félbehagyott válaszokkal, de hagytam, hogy időközben meginduljunk az autóhoz, és kinyissam előtte az ajtót. A szokása rabja voltam, soha nem engedtem neki, hogy egyedül szálljon be és kényesen ügyeltem, hogy az indulás is zökkenőmentesre sikerüljön, ha már kiderült, hogy hárman vagyunk. Megadtam magam a forgalomnak, utáltam ekkortájt vezetni, de nem volt választásom, ha teljesíteni óhajtottam a kérését, hogy bejuttassam a munkahelyére még a kezdés előtt. - Robot már most nem kedvelem. Megértem, hogy mindent neked kell elintézned, de nincs más, aki annyira maximalista lenne, mint te? – érdeklődtem oldalra kapva a fejemet, amikor egyetlen másodpercre veszítettem el a koncentrációmat és majdnem ez okozta a végzetünket is. Nem átgondolt lépés a részemről, amikor a kezemet a hasa elé vezettem, de valahogyan ez tört fel belőlem. Nem akartam, hogy baja essen, vagy egy őrült kárt tegyen benne. Nem sokon múlt, hogy kiszálljak és péppé verjem az illetőt, de előbb meg kellett győződnöm róla, hogy minden rendben van a feleségemmel. Minden aggodalmam ellenére én is ráfogtam Gaby kezére, amikor összefűzte az ujjainkat és hálát adtam az égieknek, hogy nem történt nagyobb baj egy kis megcsúszáson kívül. - A séta mindennél egészségesebb. – jegyeztem meg csendesen morogva, de még mindig nem eresztettem el a kezét, és csak akkor néztem oldalra, amikor ő is ugyanarra tévedt, mint én. A kérdése hallatán halkan feleltem. - Nem kell elengedned a régi szokásokat Gaby. – simítottam végig a kézfején, mert nekem is piszkosul fájt, hogy nem húzhattam magamhoz minden áldott reggel, hogy puszival ébresszem. Ránk dudáltak hátulról, de nem még nem mozdultam a működésben lévő járművel. Megfontoltan figyeltem őt és felelni akartam a kérdésre, de előbb átgondoltam, hogy mit osszak meg vele, de a kép volt az utolsó, ami érdekelt most. A balommal ragadtam meg a kormánykereket és a másik kezemet az ölébe fektetve cirógattam a combját. - Tudom, hogy nem engednél be senkit a hálónkba, de az a festmény egy átok Gaby. Vannak…szóval vannak, akik nem felejtették el. – hangsúlyoztam ki a végét, és gyorsabb tempót diktáltam. Mindenesetre már visszanyertem a lélekjelenlétemet és tíz perccel később parkoltam le a galéria előtt. Minden teketória nélkül kapcsoltam ki magam és fordultam felé. - Érted jövök munka után. Bármi van szólj, és a képpel ne foglalkozz, rendben? – nem vártam meg, hogy kérdésekkel bombázzon, vagy ilyesmi, kiugrottam a kocsiból, hogy átmenjek a másik oldalra és kinyissam előtte is az ajtót. Miután kiszállt még a csuklójánál rántottam vissza egy ölelésre, ami talán félrement, mert a derekára fonódó kezem után vészesen közel kerültem az ajkaihoz. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – suttogtam kettőnk közé és a vártnál hosszabban bámultam meg, mielőtt útjára engedtem, és nem rajzottak körülötte a gyakornokok.
in New York City, I'd still be blind if you weren't with me.
Az édesapám mindig is túlféltett engem, főleg azok után, hogy sikeresen kikotyogta a pár éves énem, hogy bizony hallottam őt és a testvérét beszélni Noriega tábornokkal kapcsolatban. Utána három hét szobafogságra ítélt és csak akkor és ott beszélhettem, amikor ő is ott volt. Ahogy teltek az évek, úgy váltam egyre inkább zabolázatlanná, lázadóvá és apának is be kellett látnia idővel, hogy képtelen volt már kordában tartani. Rengeteg vitánk volt arról, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, és amikor az érettségi előtt eldöntöttem, hogy a Nagy Almába kerülve milyen iskolát szeretnék magamnak, hogy az addig is imádott történelem, építészet és a kulturális emlékek nem csak hóbort volt számomra, hanem az, amivel foglalkozni is szerettem volna - apa enyhén szólva kiakadt és kételkedett is bennem, ugyanakkor nem tagadta meg tőlem azt a pénzügyi segítséget, amelyre akkor szükségem volt. Sikerült bebizonyítanom neki, hogy képes vagyok a saját döntéseimnek megfelelően boldogulni az életben, legalábbis ami az egyetemi tanulmányaimat illette. Ha vért izzadtam is, ha olykor könnyek közt is vertem a fejembe az aktuális misztikummal övezett történelmi tényeket, neveket, művészeti irányzatok sajátosságait, hiedelmeket, apa belátta, hogy nem tántoríthat el semmi attól, amit valójában is akartam. Kivéve... Miles Valderramat. Hosszú, hosszú hetek teltek el azt követően, hogy megismerkedtünk, hogy egyáltalán merjek róla beszélni apámnak és a félelmem nem volt alaptalan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első, vagy akár az ötödik találkozásuk jól sikerült volna, a ki nem mondott feszültség és az eltitkolt ellentétek - mert hiába volt neki is kreolosabb bőrtónusa, attól még a déli szomszédaink országából származott, kolumbiai gyökerekkel rendelkezett, nem pedig panamai daliás legény volt. Milesnak is megvoltak a maga vitái apámmal, és csak a felszínt kapta meg akkor, amikor panaszkodtam apámról neki. A mai napig nem tudja, hogy a csökönyösebb szülőmnek nekimentem nem egyszer és nem kétszer csak azért, mert Őt akartam. Apámnak nem volt elég. Apám nem látta benne a jövőmet és nem akart szemet hunyni afelett, hogy nem ő választja ki és dönti el, ki mellett is kellene boldognak lennem. Hogy nincs szükségem hozományra, megtakarításokra és egy olyan fix jövőre, ahol pénzem lenne, csak boldogsággal eltelített pillanataim nem. Három hétig ő sem szólt hozzám, de én sem kerestem őt. Ez volt a legtöbb idő, melyet csendben, egymás mellett létezve, de nem egymást keresve töltöttünk apával, azóta viszont rendeződött a viszonyunk, és Manolo irtó nagy segítség volt, hogy Milest apa elfogadja és be is fogadja a családba, habár nem egy fedél alatt laktunk és kevesebbszer öleltem magamhoz őket, mint kellett volna. Amikor először szólította fiamnak, csak egy kicsit nyeltem félre a sanchocot. És most, felkészülve a válásra ismét hezitáltam.. elmondani nekik, hogy az a boldogság, ami egykor lágyan körbeölelt és minden pillanatban elringatott, lassan semmibe látszik veszni. A legszívesebben a vállánál fogva ráztam volna ki Milesból mindazt a csendet, ami egyre súlyosabbá vált benne. Hiába akartam tenni ellene, az elzárkózás ott lebegett felettünk, mint a Hóhér kaszája, lassan-lassan meglendítve azt és tudtam, hogy vesztettem. Ennek a beismerése őrölt fel annyira, mint eddig semmi, és ahogy a napok lassan vánszorogtak tova, apránként épült fel bennem a végső döntés; a válás. Nem hagyhattam el magam, nem lehettem olyan, mint Carrie Bradshow a Szex és New Yorkban, nem szenvedhettem, nem hisztizhettem, nem mondhattam meg az igazam és nem lehettem egy olyan erős és egyedülálló nő, aki képes volt megállni maga is a lábain, mert nem feledkezhettem meg a fiúnkról, hogy ellavírozhassuk őt az életben, hogy elindítsuk őt a felnőtt létének lejtőin és magasságain, hogy aztán megint egy idegösszeomlás küszöbén jöjjek rá arra, ismételten megfogant egy magzat bennem. Helló, felnőtt lét! Helló, változó kor és hormonok! A sokkoló hírek után már rendezettebb körülmények közt hagytuk el a házat, mialatt bevártam Milest. Eszem ágában sem volt magamnak az ajtót nyitni, és ha az elején lázadoztam is ellene és csak azért is a kilincset megfogva bebújtam az autóba, a rosszallás ott ült az arcvonásain. A csalódottság pici szarkalábakat rajzolt a szeme környékére és az ajka is mindig feszesebb lett olyankor, de sosem szólt. Sosem szúrt le, egyszerűen csak nem akartam látni rajta azt, hogy nem tud mellettem A FÉRFI lenni, akinek a nő a legfontosabb. Volt tizennyolc évünk egymás mellett megtanulni a másik rigolyáit. - Az én felelősségem, ahogy nálatok is kell az újoncokkal foglalkozni, hogy nehogy fejvesztve és sikítva rohanjanak ki a munkahelyről. Rob.. amúgy nem rossz ember, értelmes, csak fiatal és másik generáció - egyszerre védtem és váltam zsémbessé, a kijelentésemre pedig én magam is összevontam nem tetszően a szemöldökeim. Mintha egy öreg, banyatankos nénit hallanék.. aki rákezd a "bezzeg az én időmben" szövegre. Valószínűleg a fáradtság és kimerültség okozta ezt nálam, ezért gyorsan tovább is gördültem erről a gondolatról egy másikra, amikor a hatalmas fékezés, a kocsi megcsúszása gátolt meg minket a pillanatnyi továbbhaladásban. Meggondolatlanul törtek fel belőlem a szavak, az érintések és az, hogy legyek bármilyen veszélyben, legyen bármilyen is a kapcsolatunk Miles-szal, azt tudtam, hogy rá mindig számíthatok. Pontosan ezért is fájt a véleménye. Mintha kést döfött volna a hátamba, és ahelyett, hogy elfogadtam volna, hogy bátran szólíthatom Szívemnek, Édesemnek... nem ment, és mielőtt válaszolhattam volna neki bármire is, az újból felhangzó dudaszóra összerezzentem. Hagytam, hogy lassan csorogva újra elinduljunk, és kellett némi idő arra, hogy ne feszüljek meg minden combomon végigsimító érintésére. Csak egy kicsit kellett volna feljebb húznia a szoknyát. Csak egy kicsit kellett volna betörnie az ujjaival alá... mégis, a balom ujjai nem ingerlőn fonódott rá az alkarjára, csak azért, hogy érinthessem és nem a feltüzelés volt a célom. Nem forszíroztam a szavait, az intelmeit, de minden pillanatban visszhangzott bennem minden szava... "vannak, akik nem felejtenek". Ez mégis mit jelent? És miért nem beszél? Az istenit, én is ugyanolyan sáros vagyok! A galéria ismerős sziluettje rántott ki a gondolataimból és a férjem ismerős, nyugodt hangja. Csak épp kiakasztott vele, megint. - Mi az, hogy ne... - még végig se mondhattam, mert már pattant is ki a kocsiból, hogy kinyissa az ajtót nekem. Felsóhajtottam halkan, engedve neki pedig kicsúsztam a kocsiból, vállamra vettem a táskámat is, hogy szembenézzek a mai napommal, csak épp arra nem voltam felkészülve, hogy visszarántanak.. szinte beleolvadva Miles ölelésébe pillantottam fel a szemeibe, a kölnie illata pedig végigkúszott a pórusaimon, polipként beleakaszkodva az orrom nyálkahártyájába... mindig és még mindig odáig voltam ezért. - Minden.. rendben lesz, ígérem - suttogtam kettőnk közé, ám a csók helyett, amit már hetek óta hiányoltam, megtagadtam mindkettőnktől. Mégis odahajoltam hozzá, de csak hogy először az arcára adjak egy puszit, hogy aztán az orrommal, ajkaimmal a nyakába bújva ellopjam az illatát a mai napra magammal... Két másodperccel később hátat fordítva és vissza se nézve siettem a tűsarkúmban lépdelve a galériába, eltűnve az ajtó mögött.
Szűk öt órával később:
connected to: Miles
time: 16:23
Szia Szívem! Rob hazavisz, megbeszéltem vele. Nem szeretném, hogy elkéss a beszélgetésről Manolo tanárával. Aztán úgyis mentek meccsre, jó szórakozást, fiúk! Ne aggódj, minden oké velem, ettem rendesen. Ahhj, viszek kóstolót nektek haza, nyílt egy új étterem nem messze tőlünk, imádni fogjátok!
Az sms elküldésétől számítva két órával később elgémberedett végtagokkal szálltam ki a már hűlő vízzel teli kádból, hogy végre szárazra töröljem magam. Csak azután, egyesével fújtam el a gyertyákat, a lágy magnólia illata pedig lenyugtatott. Habár ettem, sőt, talán sokat is, fél órával később már a toalettben végezte minden falat, mert a bennem lakó kislurkó nem igazán szerette az evilági ételeket. Bezzeg folyton kívánta a bort, a mogyoróvajat és a hagymát is, amivel az őrületbe kergetett, mert babszemnyi méretű volt még csak a törpe. Húsz perccel később, mezítláb sétáltam végig a lakáson a puha és irtó meleg köntösömben, hogy a lakás csendje emlékeztessen arra, hogy mi vár rám, ha Manolo egyetemre megy, ha Miles-szal megegyezünk a válásban.. nem tetszett, mert mindenhol a nevetésüket hallottam, a különféle sportokról való egészséges vitáikat, hogy apa mennyire büszke és hogy Manolo mennyire felnézett az apjára. A káromkodás mindenféle visszafogottság nélkül gördült az ajkaimra, és mielőtt még összeomlottam volna, a vágyott bor helyett gyümölcsteát főzve, a gőzölgő folyadékkal teli forró bögrével ültem le a kanapéra. Két perccel később már eligazgattam magamon a méretes plédet, elmerülve alatta. Fél perccel később csak másodpercenként váltottam a csatornákat, hogy a nekem is megfelelő műsorra rátaláljak. Nyert Ryan Gosling és a Szerelmünk lapjai... ötvenedjére is. Még mindig elbőgtem magam, még mindig nevettem és még mindig a markomba gyűrtem a plédet azoknál a bizonyos jeleneteknél.. a szexnél inkább továbbtekertem, mert nem voltam rá kíváncsi.
Ha ment is a tévé, sikerült ott, a kanapén, begubózva elaludnom, mert csak arra riadtam fel, amikor nyílt az ajtó, Manolo pedig egymaga, mint egy megvadult csorda vonult be rajta. - Szerintem megyek és eszem valamit, mert éhen halok. Tudod, nem volt elég az, amit kajáltam - pillanatnyi hallgatás. - Ne nézz rám így, apa! Fejlődésben lévő szervezet vagyok, kell az energia - nevetett fel, lerúgva magáról a cipőit is, felkattintva minden létező lámpát, mintha épp a Messiások útját vonultatta volna fel. Basszus! Hunyorognom kellett, ezért a fejemre húztam a plédet is, hogy egy kis világosságot kizárjak és hozzászokjon a szemem.. miközben a következő műsor már a Csillagok háborúja volt. Fogalmam sincs, hányadik rész, mert egyet sem láttam, hiába akartak rávenni, hogy nézzem meg. Talán ha három szereplő nevét képes voltam elmondani, már sokat mondok.. - Szia anya! - határozottan déli gének örököse, nem volt túl halk... az én köszönésem inkább Chewbaccára hasonlított, mire megköszörültem a torkom.. - Sziasztok! - na, egész nőies, emberi hang. Manolo még kabátban vonult be a konyhába, a zacskózörgés pedig jelezte, hogy megtalálta azt az ételt, amit hazahoztam.. - Szia! - bújtam ki a pléd alól, már látva is valamit. A francokat! Milest! - Milyen volt a meccs? És mit sikerült megbeszélni a tanárral? - emelkedtem fel némileg, a hajam meg... a fürdős kontyom már a múlté, csak két tincset fogott a gumi össze. Megpaskoltam magam mellett a kanapét, helyet adva és mutatva a férjemnek.
New Yorkban veszedelmes kocsit tartani több ok miatt is. Az első és talán ez a legkézenfekvőbb, hogy a világon az egyik legjobban frekventált város, ahol még a segged lyukában is akad egy metróállomás, ezért könnyedén eljuthatsz a-ból b-be. Időspórolás szempontjából megkockáztatnám, hogy fele annyi percet sem venne igénybe, mialatt kiállok a garázsból, a fenntartott parkolóhelyről, mintha felülnék és kilyukasztanám a jegyemet. Az ideérkezőknek egy káosszal érhet fel a többemeletes állomáskomplexum, vagy a térkép böngészése, de pénztárcakímélő. Nekem fontosabb tényező a pofátlan és undorító sofőrök kikerülése, és pontosan a reggeli problémák bajforrásaként ismételten meggondolom, hogy eladjam-e ezt a járgányt és biciklire cseréljem, amikor valaki majdnem belénk jön a piros lámpánál. Megértem, hogy valaki nem figyel, vagy színtévesztő…de MI AZ ISTENNEK ÜL BE A KOCSIBA? Az idegrendszerem ma azt hiszem sokkal ingatagabb, mint általában, de betudható annak, hogy most közölték velem egy órával ezelőtt, hogy megint apuka leszek és boldogan hajtsam igába a fejemet, mert a baba meg lesz tartva. Gaby mindig is értett ahhoz, hogyan emelje fel a vérnyomásomat egy másik tartományba és ha ez még nem lett volna elég, akkor ez a szerencsétlen kis híján megölt mind a kettőnket…vagyis hármunkat. Realizálnom kell, hogy ösztönösen tartom a feleségem hasa elé a kezemet, és tisztában se vagyok vele, hogy ezzel mindkettőjüket óvom annak ellenére is, hogy a kis élőlény létezése ellen voksoltam a mai szavazáson. Nem kellett negyvenéves fejjel még egy gyerek, aki egész éjszaka sír, és akkor végez az egyetemen, amikor nyugdíjba megyek. Egyikünk sem tett volna jót, ha elölről kezdjük, amit Manolóval vittünk végig. Az éjszakai autókázások, az etetések, a kihagyott nyaralások és még számtalan áldozatot tudnék mondani, amiért nem vállalnám be újra a gyermekáldást, de talán a legégetőbb, hogy válófélben voltunk. A házasságunk felbomlásával arra törekszünk, hogy mindenki menjen a saját irányába, ami később…új kapcsolatot jelentene, vagy komolyabb fordulatot. A tekintetem hosszasan időzik el a nejem arcán, aztán a kezét fogom meg és úgy hajtok tovább a galéria irányába. Útközben a festmény kerül szóba, semmi kedvem még ezen is rágódni, de annyira makacsok egyesek, hogy nem ismerik a nem szót. Hamarosan lefékezek az épület előtt és mielőtt mélyebben belemerülhetnénk a témába inkább kiszállok és kinyitom neki az ajtót. Meghagyom neki a menekülést, de amikor kiszáll még valahogy nem akaródzik elválnunk és meg is ígérem neki, hogy érte jövök munka után. Visszarántom őt a távozás előtt és egy kissé intimebb ölelésbe vonom bele, hiszen a szívem még most is a torkomban dobog mialatt biztosít róla, hogy minden rendben lesz vele. A csók elmarad kettőnk között, egy puszival kell beérnem, de kár tagadni, hogy ettől is kimelegedem majdnem húsz év elteltével is. Gabriela ilyen hatással van rám, tagadhatatlan, hogy a mai napig vonzódom hozzá, és nincs az a nő, akire lecserélném. Kissé elanyátlanodom, ezért neki kell átvennie az irányítást és búcsút mondania nekem. Egy intéssel jelzem, és megvárom, hogy bemenjen az épületbe, addig összekarolt kezekkel állok a járgány mellett és figyelem az úton elhaladó embereket. Ki lehet az a Rob, vagy mi is volt a neve? A délelőttöm nyugisan telt el, felhívtam a tanárnőt, hogy a tanítás után tudok csak bemenni és elnézést kértem a reggeli kavalkád miatt, de sürgős ügyem akadt. A második gyerek bizony nagybetűkkel az lenne, de inkább elmentem edzeni a tervek szerint és kieresztettem a gőzt egy kis kardió és boksz mellett. A zsák ütlegelése segített összpontosítani és higgadtan átgondolni, hogy mit kezdjek a ma reggel megtudott információkkal. Az ultrahang időpontja közeledett és cserélnem kellett műszakot is, ha el akartam menni, de még nem voltam benne biztos, hogy ott akarok lenni. Gaby egyértelműen szerette volna megtartani, de nem gondolta át, hogy mivel járna egy újabb terhesség, és a vita a fiunkkal. Manolo lelkiállapota mostanság nem éppen kiegyensúlyozott, kevesebb időt tudok vele tölteni, ami meglátszik a viselkedésén is. Meg kell beszélnem vele, hogy nem szájalhat az anyjával, és ha meg van kérve rá, hogy vigye ki a szemetet, akkor ki fogja vinni, mert nem lesz zsebpénz, meg telefon se, aztán mehet panaszkodni a nagyszüleihez. Vajon mi lehet Gaby szüleivel, vajon elmondta már nekik, hogy el fogunk válni? Kételkedtem benne ismerve az apósom jellemét, hogy annyiban hagyta volna, ha megtudja, hogy zátonyra futottunk. Sosem kedvelt igazán, de a legutóbbi alkalommal már jól kijöttünk egymással. Fél kettő után pár perccel estem be a suliba és kerestem fel Ms. Montgomeryt a sarjam miatt, aki egyetlen másodpercig sem hagyott nekünk nyugtot. Meglátva a nálam tíz évvel fiatalabb tanárnőt kissé leesett az állam, de nem mutattam kifelé. Határozott jellemnek tűnt, aki szereti kézben tartani a dolgokat. Meg sem kellett volna lepődnöm azon, hogy Manolo két tantárgyból is bukásra áll, amiért nem látogatja az órákat, de kezdtem kifogyni a magyarázatokból a tanári kar felé, amivel felmenthettem a kis ördögöt. A korrepetálás került terítékre és az elzárt órák hiánya, amit valószínűleg Manolo minden alkalommal figyelmen kívül hagyott. Igyekeztem a legjobb apa szerepében tetszelegni, de forrt bennem a düh, hogy ennyire semmirekellő gyereket neveltünk fel a nejemmel. Nekem kiváltság volt anno, hogy suliba járhattam, neki mindent ezüsttálcán nyújtottunk és inkább kerüli a padot, mintsem építse a jövőjét. Nem jó hangulatban jöttem ki, erre még rátett az is, hogy Gaby közölte nem kell érte mennem. A gyereket megvártam a suli előtt, és szépen elválasztottam a háremétől, hogy elvigyem enni a megszokott helyünkre. Nem szerettem a hivalkodó éttermeket, de ez a pizzázó már évek óta az egyik kedvenc helyünk volt. Megpróbáltam jófej lenni és mindenről érdeklődni, de egyre jobban azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani, mégis kontrolláltam magamat. A meccs alatt ki is ment a fejemből a méreg, és megint annak az apának és fiúnak láttam magunkat, mint néhány évvel ezelőtt, amikor elvittem az első kosármeccsre. Még nem ért fel, ezért a nyakamba kellett vennem, de azt az élményt senki sem veheti el tőlünk. - Ma beszélgettem Ms. Montgomeryvel arról, hogy nem jársz be az órákra. – hozakodtam elő a témával, de máris jött a magyarázkodás. - Aj apa annyira unalmas és felesleges a történelem meg az etika. – legyintett egyet és ismét belemerült a telefonjába. Megelégeltem, hogy nem figyel, ezért elvettem tőle és hátradobtam az ülésre. - Én nem az anyád vagyok Manolo, és ha beszélgetünk, akkor elvárom, hogy rám figyelj. A történelem a múltad ismeretét jelenti, ami minden embernek kötelező lenne, illetve az etika is rád férne, mert semmi illemet nem ismersz. Milyen alapon szólsz közbe az órákon, ha már megjelensz? Az iskola nem arról szól, hogy másokat szórakoztass. Ha év végén megbuksz barátom, nemhogy autót nem kapsz, de még dolgozni is el fogsz menni, aztán majd veszel magadnak új telefont, világos? – kérdeztem tőle kissé erélyesebben. - Rendben. – fújta fel magát, aztán csendben tettük meg a maradék utat, de kiszállás előtt még remegett valami bocsánatkérést, aztán lelépett a telefonjával a kezében. Később mentem csak utána, mert össze kellett szednem a sporttáskámat, melyben a váltóruhám volt. Megint érdekesen fog alakulni az este, hogy itt alszom. A vállam felett vetettem hátra és másztam fel a lépcsőn, hogy bezárjam az ajtót magunk után. A cipőmet lerúgva pillantottam a srác után. - Mosogass el magad után, aztán irány az ágy, mert holnap iskola, és ne halljam a hangodat ma már. – kiáltottam be a konyhába, miközben felakasztottam a kabátot és benéztem a nappaliba, ahol Gaby terpeszkedett el a kanapén. Az invitálásra nem mondtam nemet, a táskát az előtérben hagytam és beültem mellé egy rövid csókot nyomva az arcára. – Jó volt, nyertünk. Öhm…majd, ha elment a szobájába. – köszörültem meg a torkomat és a válla felett nyúltam át, hogy megigazítsam a párnákat, és a plédet is a lábamra terítsem. – Miért nem mehettem érted? Áruld el mi közöd van ahhoz a pöcshöz? – halkítottam le a hangomat és a szemeit fürkésztem.
Kezdőlap
Ha azt mondom, hogy az utóbbi két hét maga volt a pokol, azt hidd is el nekem, kérlek. Életemben nem látogattam meg a wc csészét annyiszor, mint amióta elkezdődtek a jelek, hogy sikerült összehoznunk Milesszal Manolonak egy kistestvért. Nem terveztük, aligha mondanám olyan programnak, amit egy válás kellős közepén az ember szándékosan szeretett volna, de arról szó sem lehetett, hogy elvetessem. Az sem volt meglepő, hogy a babát váró anyukák sorában én voltam a legidősebb és annak is éreztem magam, mert mióta kezdtem gyanakodni arra, nem csak, hogy a koncentrálás nem ment, de három nappal ezelőtt, amikor Becca berontott az ajtómon a Galériában, úgy riadtam fel az asztalról, lesöpörve a kezemmel az összes gemkapcsot. Az asztal lapjáról lezúgó telefont még röptében voltam képes elkapni, de semmi mást.
