Kolumbia fővárosának nem túl kellemes részén látta meg a napvilágot egészen hosszúra nyúlt vajúdás után. A Valderrama klán összesen hét porontyót táplált, és ezek közül Miles lett a harmadik legidősebb. Két bátyjával, három húgával és az egy szem ifjabb fiútestvérével igencsak szegény körülmények között nevelkedtek. A tisztességes módszereket ezen a környéken nem ismerték, így loptak, hazudtak, hogy túléljenek minden egyes napot. Az édesanyjuk az ottani gerillaháborúk áldozatává vált, mielőtt Miles betöltötte volna a tizennyolcadik életévét. Olvasni, írni idősebb testvéreitől tanult meg, majd az egyik távoli rokonuknak köszönhetően az Államokba került. Édesapjuk haláláról csak ekkor értesültek, miután a szárnyai alá vette őket a soha nem látott családfenntartó bátyja. Eddie megpróbált normális életet biztosítani a kisebbeknek, de a férfi úgy látta, hogy csak púp a hátán, és ezért úgy döntött, hogy lelécel. A ruháit összecsomagolva felkerekedett, hogy megkeresse a gyerekkori legjobb barátját. Dex-szel New Yorkban futott össze, és végül nála húzta meg magát, amíg nem sikerült egy állást találnia. Ezután eldöntötte, hogy esti képzésen megcsinálja az érettségit, és tovább is tanul, hogy ne arra a sorsra jusson, mint a szülei.

Miles a gyerekkorának köszönhetően igencsak meggondolja, hogy mire költ, és mibe fektet bele, hiszen eladósodott a sok diákhitel miatt. Sokszor vállal plusz munkákat is a főhivatásán kívül, előfordul, hogy rossz útra téved, és onnan merít egy kis mellékest. A több lábon állás neki létszükséglet, még akkor is, ha a háttérben meghúzódik egy patróna, Remington Diaz személyében. Rajong a könyvekért, állandóan képzi magát, ha van rá egy kis ideje a fia, és az útban lévő gyermeke mellett, akiről még nem is tud. Nem túl kirívó a származását leszámítva, melyet büszkén vállal fel, még akkor is, ha ezzel mások szemében ellenségként lesz elkönyvelve. A munkája megköveteli a türelmet, a komoly fellépést. Az akadémián kiemelkedő teljesítményt nyújtott a közelharcokban, a fegyverhasználat elsajátításában, illetve a fenyítő módszerek kapcsán. (Ex) nejének köszönhetően jól kiismeri az emberi természetet, gyakran a börtönben kamatoztatja eme tudását, amikor a rabok összetűzésbe kerülnek, vagy ő maga és társai válnak célponttá. A morcos, olykor félelmet keltő kinézete érzelgős belsőt takar. Fiába a tiszteletet, és a becsületes életet sulykolja, de ahogyan a korosztályától várható, ez nem mindig jár sikerrel. Alapjaiban csendes jellem, Babs a szöges ellentéte, teli mosollyal, és jókedvvel. Talán emiatt vonzotta úgy a nő, akitől éppen válófélben van. Nem keresi a konfliktust, ha nem muszáj, a békére törekszik, de sokszor szembesül vele, hogy ez nem megoldás, főleg nem a munkahelyén. Nem szereti hazavinni a munkájából adódó feszültséget, azonban nem olyan könnyű leválasztani az ottani problémákat, ha konkréten belefolynak a magánéletébe is.  

Furának hathat, amolyan magányos farkasként tartják számon, amikor felkerekedik, és a nyakába veszi a várost. New York elég hatalmas ahhoz, hogy minden zegét-zugát feltérképezze. Imádja az eldugott helyeket, így talált rá a kedvenc kávézójára, éttermére, és mozijára is. Megszállottan követi nyomon a legújabb filmeket, nem érzi szükségét, hogy ehhez társ is legyen, de ha úgy alakul, akkor kollégákkal, a fiával is szívesen megnéz egy jó akciót, vagy horrort. A munkája mellett nem nagyon jut ideje a négylábúakra, de az egyik régi barátja révén besegít a közeli kutyaiskolába, mint hétvégi kiképző.  

Felesége mellett kénytelen volt megtanulni főzni, hogy ne haljanak éhen, és habár nem egy profi szakács, azért jobban elboldogul a tányérok között, mint az átlag. A legnagyobb kedvvel csapja fel a receptkönyvet és gyárt valami finomat, ha még ideje is van rá. A sütéssel csak a kísérletező fázisban állt meg, de azt mondják a női kollégái, hogy biztosan talál még egy nőt, hiszen az almás pitéje a nagymamákat meghazudtoló formában kerül az asztalokra, vagy a műanyag dobozokba.  

Koránkelő típus, nem szereti arra fecsérelni a napját, hogy egész álló nap az ágyban fetreng. Akkor érzi hasznosnak magát, ha valóban tettekben nyilvánul meg a napi teendője, és úgy nyugodtabban tud ágyba bújni, habár az éjszakai bűnügyi sorozatok rabjává tud válni, ha nem éppen a Netflixen lóg.  

Gyerekcipőben járó turista: Dexnek hála, hogy nem kellett a családtól való leválás után az utcán aludnom, mint egy hajléktalan. A barátságunk régre nyúlik vissza, és sosem gondoltam volna, hogy éppen nála kell majd szerencsét próbálnom, de meguntam, hogy én vagyok az “útban lévő fiú”, akivel csak a gond van. A két bátyám már kikövezte magának az utat, és nekiláttak az önálló életnek, de nekem nem volt tapasztalatom abban, hogy miképpen fedezzem fel úgy a világot, hogy ne legyen mögöttem valaki. Anya halála óta csak kívülállónak éreztem magam ebben a családban, ezért döntöttem úgy, hogy ideje a saját lábamra állnom. Nem volt könnyű a húgaimnak és az öcsémnek is búcsút inteni, mert közel álltak hozzám, mégsem éreztem, hogy ott lenne a helyem. Eddie bácsikánk bevallotta, hogy apa is már pár éve halott. Valamilyen autó ütötte el, cserbenhagyásos gázolás volt a papíron feltüntetett halálindok. Nem kérdezősködtem sokat, abból éltem egyik napról a másikra, amit a magamévá tettem. A két idősebb bratyómtól tanultam meg írni és olvasni, ezért már legalább azzal nem tudtak csőbe húzni, ha valamit alá akartak velem írattatni. Dax a szomszédban lakott, amikor még abból éltünk, hogy lopjunk. Neki sem volt jobb élete, és valahogyan összekovácsolódtunk, de ő hamarabb lépett le a jobb élet reményében. Nem is hallottam róla éveken át, csak egy telefonszámom volt, ha bajba kerülnék, akkor keressem fel. Éltem a lehetőséggel, és nála szálltam meg ebben az óriási városban. Sokan utaznak ide a nagy változás miatt, itt remélik az újrakezdést, és én is beálltam a sorba. Nem igazán volt képzettségem, ezért nagy munkákra sem számíthattam. Az ingyen kanapénak is megvan a hátránya, sőt nem akartam a barátom terhére lenni, ezért jelentkeztem egy kávézóba felszolgálónak, éjszakánként meg egy benzinkúton güriztem. A pénz gyűlt, tisztességesen kerestem meg minden fillérjét, nem is vertem magam nagyobb adósságba, nem éltem semmilyen káros szenvedéllyel. Láttam magam előtt, hogy mi lesz a sorsom, ha nem döntök gyorsan. A szüleim az egész életüket végig dolgoztak, és mégsem jutottak előre. Bármennyire is szerettem őket, az anyámat a rossz vitte el, és tudtam, ha nem akarok magamnak is ilyen jövőt, akkor tennem kell ellene. Dax majdnem beleőrült, hogy beiratkoztam az esti suliba. Heteken át röhögött rajtam, és azt hitte, hogy ez csak múló szeszély, aztán rá kellett döbbennie, hogy nem veszem félvállról. Az érettségi megszerzése nem volt könnyű menet, de elértem, és egyedül magamnak köszönhettem. Nem éltem nagylábon, az igényeimet is megpróbáltam alacsony szinten tartani, aztán bumm jött a nagy ötlet...mi lenne, ha elkezdeném az egyetemet is? Az apámnak köszönhetően a papírokkal nem álltam hadilábon, és megtehettem azt, hogy igazi állásom legyen. Belevágtam, és nem bántam meg.



Emberi jogokkal rendelkező állampolgár: Mi a siker titka? Akár jómagam is írhattam volna hasonló címmel könyveket, vagy útmutatókat a most kezdőknek, mégsem élcelődtem vele, hogy mit értem el. Az egyetem alatt kibéreltem egy harmadik emeleti kecót, nem volt nagy, de annak megfelelt, hogy éjszakánként álomra hajtsam a fejemet. A szaktársaim évtizedekkel voltak fiatalabbak, mint én, mindenkit a buli éltetett, csak én lógtam ki a sorból. A benzinkúton felhagytam a bagoly életmóddal, és egy szórakozóhely biztonsági őr státuszra cseréltem le. Akkoriban úgysem tudtam rendesen aludni, és kellett a plusz betevő, hogy ne legyen még nagyobb a hitelem. Röhejes, hogy mennyibe kerül a felsőoktatás, és ha még nem is vagy elég jó, akkor egy közepes teljesítménnyel maximum a seggedet törölheted ki az okleveleddel a végén. Nem panaszkodtam, néha még az is előfordult, hogy a munkaidőm alatt magoltam, ha már itt kellett lennem. A magányos farkas jelzőm nem változott, kevés emberrel álltam bizalmi viszonyban, nem mondanám, hogy annyira népszerű lettem volna, inkább egy átlagos pasas, aki a célt tartja szem előtt, és nem a hedonista elveket. Más körökből jöttem, mint a társaim nagy része, nekem nem voltak gazdag rokonaim, sem befolyásos barátaim, de büszke voltam a származásomra, és arra, hogy ilyen módon török fel, mint a gejzír. Jól emlékszem mennyire unalmas estének indult az is, amikor megismertem a leendő feleségemet. A barátnőivel úgy döntöttek, hogy megünneplik az aktuális vizsgaidőszak eredményeit. Gabs a leghangosabbak között menetelt előre a táncparketten is. A nevetése egészen elhallatszott a bejáratig, ahol jómagam ültem, és körmöltem. Valamiért viccesnek találhatták, hogy nem a rendbontásokra, vagy a neveletlen suhancokra figyelek, hanem egy könyv fölé görnyedve írok, ezért döntöttek úgy, hogy odaküldik hozzám a nagyszájú vezérüket. Egy fekete bőrszoknya volt rajta, valami akkori banda pólójával. Nem is értettem ezt a kettőséget, de az még jobban meglepett, hogy se szó, se beszéd kapott le. Nem bírtam feldolgozni, hogy mi vette rá, és hogy nem félt a következményektől. A fogadás része voltam aznap este, de azt hiszem, hogy ezzel nemcsak ő nyert, hanem én is. Egyetlen szó nélkül intett nekem búcsút, még láttam a barna haját elillanni a tömegben a merénylet után. Mondanom sem kell, hogy azt a vizsgámat meg kellett ismételnem, de hajtott a kíváncsiság, hogy ki volt ez a nagyon bátor királylány, aki a mának él. Tartja a mondás, ha egy férfi meg akar szerezni egy nőt, akkor mindent megtesz érte. Nem voltam kivétel, és a főnöknek arra hivatkoztam, hogy akadt egy kis gond az egyik lánycsapat tagjaival, ezért jó lenne lenyomozni őket, nehogy kiskorúak legyenek, mert akkor büntetést fogunk fizetni. Az észjárásomban akadtak hibák, de megette a szöveget, és zöld utat kaptam. Nem kellett sok, hogy a lelépés előtt elkérjem az adatait az egyik barátnőjétől. Nyert ügynek is tekinthettem volna, de Babs maga volt az ellenállás és a vonzás törvényeinek ellentmondása egyben. Másnap elé mentem az órája után...ki gondolta volna, hogy éppen a művészetek érdeklik. Rám sem bagózott, úgy tett, mintha nem ismerne fel. Meg kellett küzdenem érte, nem adta olyan könnyen magát, és három lemondott randi után ő lepett meg ismételten a munkahelyemen, ahol táncba csábított. A tudása, a kisugárzása magával ragadott, és nem volt mese...már ott tudtam, hogy ő lesz a feleségem.



Családi jogokkal rendelkező állampolgár: Engem sem kerülhetett a társadalom által elvárt menet, miszerint megházasodom, és gyereket fogok nevelni. Fiatalok voltunk, és gondtalanok. Megannyi bajba sodortuk egymást, még egy közös titkot is sikerült megalapoznunk a házasságunk előtt, de végül belerázódtunk a hétköznapokba. Gaby mellett nem lehetett unatkozni, ahogyan kellett egymás ellentétei voltunk, de egy percig sem éreztem úgy, hogy ez gondot jelentene. Temperamentumos nőszemély, aki él-hal a munkájáért, szárnyalva emel fel téged is, de ha rossz kedve van, akkor inkább menekülj előle, mert te leszel az, akin levezeti a haragját. A hozzánk legközelebb állókon vezetjük le a feszültséget, és ez igaz volt ránk is, de bennem csak később realizálódott. Manolo születése után az évek felpörögtek, a közös projektünk a galériában nem tartott sokáig, és más irányba terelődtem. A büntetés világa, az igazságszolgáltatási rendszer iránti kíváncsiságom odáig vezetett el, hogy jelentkeztem egy továbbképzésre, és hónapokon belül már New York egyik leghíresebb férfibörtönében lettem őr. Rengeteg túlóra, és áldozat vezetett oda, hogy ezt elvállalhassam. A kezdetekben úgy hittem, hogy működni fog az egyensúly, és megoldjuk a felmerülő problémákat. Manolo miatt összeszoktunk, és nem tekintettük akkora problémának azt, hogy szinte mindenen összeveszünk Gabs-szal. Igényelte, hogy többet legyek otthon, miközben jó apuka is vagyok, és önzetlen férj. Valahogyan a személyiségem kezdett szétesni, megpróbáltam helytállni minden szerepben, de felsültem a hitvesi körben. Manolo éppen megint lógott a suliból, és nem tudtam időben odaérni a szülői értekezletre. Gaby totálisan kiakadt, és egymás torkának esve döbbentünk rá, hogy ez már nem olyan, mint régen. A megszokás tartott össze bennünket, vagy a gyerek...valahol tudtam, hogy szeretem még, de nem egészséges, ha egy fedél alatt maradunk, így nekem kellett költöznöm a közös fészekből. A vállamat nyomta a súlya annak, hogy megadjam nekik a legjobbat, de féltem, hogy ez nagy árat fog előbb vagy utóbb követelni, ahogyan a számláimat lestem, és a fülemben suttogó ördöggel paktáltam.