I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Mióta tegnap másfél órán keresztül stand up-olt három társával a nők jogaiért bazinagy mikrofonnal a kezében a Szabadságszobor mellett felállított színpadon annyi ember előtt, amennyire se a hangosítás, se nem maguk a szervezők nem számítottak, azóta a hangereje közel nullára csökkent és minden szó fáj a hangszálainak. Igaz, hogy otthon nem különösebben tudták eldönteni eleinte, hogy már megint depis libát játszik, vagy egyszerűen beteg, amiért nem szólta meg Abelt az okoskodó baromságaiért, Rea meg nem tudta öt forró tea után sem elmondani nekik, hogy ez nem betegség, csak szétordította magát, akárcsak anno a Marilyn Manson baromira állat koncertjén. De kétség kívül jól jártak és egy kicsit Reagannak is volt mire fognia, hogy megy aludni, így nem tűnt megrokkant mamának amiért már hatkor elnyomta őt a fáradtság okozta álom. Másnapra lett hangja, már nem fáj ha suttog, de hangerőt továbbra sem tud produkálni, ha rezegnek is hangszálai, akkor közel olyan hangot adnak ki, mint amikor a tehervonat el akar indulni, de minden vasdarab nyüszít a rakomány terhétől. Bízott benne, hogy estére elmúlik, bár nem volt hajlandó több forró teát inni, mivel már a gondolatától is hányingere lett. Azon van, hogy feltöltse italokkal a pultot. Beintett a srácoknak a konyhán, meg is lepődött, hogy az újoncka éjszakázik, feltételezi pénz kell neki, vagy csak szebb élet. Miután kész a felöltéssel, amellett, hogy várja Mynat, akivel ma együtt lesz a pultban, tisztára is törli még egyszer is a pultot és annak környezetét egy vizes ronggyal. Gyors mozdulatai közben észre sem veszi, hogy a sarokba csúszott még biztosan tegnap estéről egy kés, amibe ő szépen bele is nyúl alkarral. Kezének lendületétől a kés leesik a földre, jóformán csak a csörömpölésre jön rá Reagan, hogy valami történik. Felveszi a földről és törölné is el azt is, ám látja, hogy vöröslik a pengéje. Összehúzza szemöldökeit a vér láttán, már azon kezd tanakodni, hogy kit öltek meg vele, hogy eldugták a pultnál a halálos eszközt, mire maga mögött meghallja Myna lépteit. - Halihó!- köszönne a lánynak, de mindössze suttogás jön ki ajkai közül, így egyből meg is köszörüli torkát. - Nem tudod, ki hagyott elő egy véres kést? - próbál szavakat formálni rekedten, de legalább most már hang is jön ki, nem csak levegő. Ismét visszanéz a késre és megforgatja kezében. - ...meg, hogy kit öltek meg vele? - Reagan képes ilyenkor felcsapni nyomozónak és magával is tudja rántani az egész bagázst, de most valami nagyon nem stimmel neki ezzel kapcsolatban. Végigméri Myna mai külsejét, már megint a haján akad meg leginkább a tekintete, a csajnak olyan borzasztóan király hajai szoktak lenni, amiktől Rea az ő hajfétisével teljesen odavan és rendszeresen elalél. Míg őt bámulja, megérzi a melegséget bal alkarjának alsó felén, odakap és meglátja, hogy vér patakzik a vágott sebéből. Pánikolhatna, de helyette magához hűen megnyugszik inkább, aztán iróniától elvigyorodik. - Jó, nem halt meg senki, csak Miss Reagan megint nyomorék volt... - mutatja fel a sebét mosolyogva saját magán és nekiáll bámulni a vérző karját. Imádja nézni, ahogy egy-egy csepp legördül a bőrén, igaz, most az átlagosnál hamarabb odamegy a csaphoz, hogy lemossa, hiszen lassan nyit a Woodhaven House pub része. - Amúgy... tegnapelőtt láttam azt a srácot. - Nem tudja a nevét, de azt igen, hogy róla beszélt Myna. - Téged keresett, de mondtam neki, hogy - gyorsan megköszörüli torkát mielőtt elhalna teljesen hangja - aznap nem dolgozol- fejezi be csakugyan rekedten a mondatot és bízik benne, hogy Myna tudja jól, hogy kire gondol, mivel jobban körbeírni nem tudna a srácot, csak olyan tulajdonságokkal, amik majdnem minden fiúra passzolhatnának is.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Pént. Szept. 13, 2019 9:13 pm
▸Myna & Reagan◂
“I'm sexy and I know it!”
Reggel még volt egy vizsgája az egyetemen a művészet történelemből, amire egy ideje készült és vagy három napja nem dolgozott miatta, hogy felkészülhessen rá. Amikor túl volt rajta, akkor úgy érezte, ez is kitűnő lesz, mint mindig, hiszen mindenre tudott válaszolni és nem találtak rajta fogást, pedig nagyon kerestek. A szóbeliket ezért szereti, mert ott legalább látja a professzorok arcán, hogy sikerült-e vagy sem. Hazaérve még vett egy kellemes fürdőt egy kád meleg vízbe, amibe finom eper illatú olajat öntött, szereti, ha édeskés illata van a bőrének is, így áztatta magát egy darabig és persze olvasott közben egy szerelmes regényt is, mert miért is ne. Nagy sláger most és nem maradhat le, jó néha mások írásait olvasni. Amint eleget áztam és kijövök a vízből, úgy nekiáll befesteni a haját kék-lila és rózsaszín festéket használva, majd megszárítva nekiáll fonni és lófarokba fogni a haját, elvégre a bárpult mögött nem hátrány, ha nem kiengedve hordja azt. Amint megvan, utána már kicsit kapkodva öltözik fel, mert kicsit több időt eltöltött, mint kellett volna, de hát a jó kinézethez szükség van ilyenekre is. Márpedig Myna jól akar kinézni, hátha ma tippan be álmai fiúja, sose lehet tudni. Fekete szűk leggins farmert húz fel és egy fekete toppot vesz fel, amire egy bolyhos puha fehér pulcsit vesz, mert már kicsit hűvösebb van odakint, mint megszokta. A nyakához fúj a vattacukor illatú parfümjéből egy keveset, majd egy sportcipőt húzva sietősre veszi tényleg. Majd odabent kihúzza a szemét és feltesz még egy kis szájfényt, hogy tökéletesen fessen. Nem szeretne elkésni, inkább érjen be előbb és ott szöszölhet tovább. Így is tsz, köszön a srácoknak és eltűnik a mellékhelyiségben egy kicsit, amíg szépen és gyorsan feldob magára valami enyhe, de mégis szép sminket, ami megy a hajához és a ruhájához is. A feketéhez persze minden megy. miután végez lepakol és már megy is a pult mögé, hogy üdvözölje Reagant. - Halika! Köszön mosolyogva, ám a kést látva kicsit elhúzza a száját. Nem dolgozott és fogalma sincs, ki hagyhatta ott, így csak a fejét rázza oldalra, hogy fogalma sincs. - Nem, tudod a vizsgára készültem, mi történt a hangoddal? Néz Reara, hiszen jobb elterelni a nyomozásról, itt biztos senkit nem öltek meg, arról a hírekben hallottak volna és most ki sem nyithatnának. A tekintete azonban lesiklik a vérző karra és egyből a szája elé kapja a kezét. - Ó Jesszus! Fordul is és tiszta szalvétákat kapkod ki egymást után, hogy utána a csapnál megmosott sebre tehesse. Ez legalább tiszta, és valamit oda kell tenni, hogy ne vérezzen. Nem is érti, miért ilyen kicsi a fájdalomküszöbe egyeseknek, nagyon veszélyes amúgy az ilyesmi. - Nem vagy nyomorult, csak figyelmetlen. Közli mosolyogva, megint elég közel vannak egymáshoz, de Mynát annyira nem zavarja a dolog, elvégre elég közvetlen és hát a színjátszás miatt is sokszor kerül idegenek közelébe. - Ó tényleg? Milyen kár, hogy nem dolgoztam, remélem ma is eljön! Sóhajt fel reménykedve és elveszi a kezét a szalvétáról, talán magának is tudja már tartani Reagan. A pulthoz sétál és letörli ott, ahol még véres lehetne. Nem lenne jó úgy nyitni, hogy elijesztik a vendégeket. - Valamivel be kellene kötni a kezedet, van valahol elsősegély ládika? A kérdés közben azért pár olyan hely felé pillant, ahol lehet ilyesmi, elvégre abba lesz kötszer, mégsem maradhat szabadon a seb és még le is lehet fertőtleníteni előtte. - Jobban tennéd, ha pihentetnéd a hangszálaid, inkább mutogass, amíg nincs senki, legalább kicsit activityzünk! Próbálja játékosra venni a figurát, de hát jól tudja, hogy a hangszálak kényes dolgok, nem lehet erőltetni őket, amikor pihentetni kell, az csak rosszabb, ha bedurran és begyullad. - Csináljak neked teát vagy kávét? A meleg jót tenne neki és most kicsit el is terelné a gondolatait a srácról, így nem jó róla beszélgetni, hogy Reagan be van rekedve és alig van hangja.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Tipikusan rá vall, hogy mindent képes túlgondolni, ahogy jelen esetben is egyből indulni keresni valamiféle holttest fajtát, mikor csak magára kéne néznie. Pont, ahogy Hannah esetében, talán csak kis idő kell még a lánynak, de ezt Rea képes egekbe emelni, a kapcsolatukat pedig a pokolba temetni és mivel nem beszélnek lassan egy hete, egyre szomorúbb és kétségbeesettem a hullámok mélypontjain és egyre jobban vallja magát szinglinek érzelmei csúcsán, aztán mire elhinné, hogy túl van rajta, megerősödött, akkor ismét összetör és újra indokot ad Abelnek, aki bizonyára okoskodni fog, hogy ő megmondta nemrég és lám tessék, Reagan bizony túl sokat iszik. - És hogy sikerült?- kérdezi valamennyi hangerővel, bár sejti az eredményt. Mit ne adna, ha folytatni tudná az egyetemet, csak ahhoz pénz kellene, méghozzá olyan sok, amennyi Reagannak nincs és ha így folytatja, soha nem is lesz. - Üvöltöztem órákon keresztül. Kell nekem aktivistának lennem egyetlen szabadnapomon... - legyint csak. Semmiség, nem erőszakolták meg és vágták ki a hangszálait, fel se fázott, csak már megint ment az agya után és túl sokat vállal, amitől hamarosan biztosan leépül a szervezete és jönnek majd a betegségek. Nem ártana egészségesebb életmódot folytatni, tudja jól, csak hát ez nem úgy megy. Legnagyobb ellensége mindig önmaga volt, főként makacssága. Közben leesik neki, hogy nem véletlenül nem alvadt meg a késen az a vöröslő vér, ahogy a meleg folyadék érzése is tudatosul benne. Nem vette észre a vágást, kapkodott, elvolt a gondolataiban, egyszer vágott már eret is, igaz, nem annyiszor, hogy megszokja már az érzést. Jobb is így, addig sem kell hullákat keresni. Jelzi Mynának, hogy akció lefújva, csakhogy kedvenc hajú csajszija pontosan fordítva reagálja le, mint Reagan, ő eddig volt nyugodt és a seb láttán izgul fel, míg Rea ellenkezőleg. Hagyja, hogy szalvétákat nyomkodjon oda, miközben nagyot néz Myna szaporaságán, nagyon édesnek tartja, mindig is annak gondolta, de úgy önmagában egy vattacukor a csaj neki. - Így is fogalmazhatunk - Nyomorult, figyelmetlen, dühös, fáradt, elbaszott, szétbaszott, kiábrándult, szóval az az unalmas fura emós csajszira hajazó fazon ő a legtöbb amerikai sorozatból, akik megléte lassan kötelező lesz, pedig Reagan nem is hallgatja a mai tini slágereket és nem nézi a szaftos filmeket, amikben mindig mindenki mindenkivel kavar legalább kétszer egy rész során. Nem sokszor volt eddig igazán közel Mynahoz, aminek megvan az oka, egyfelől neki mindig van valakije és Rea ezt tiszteletben tartja, másrészt meg Reaagannak is volt párja, akit szintén tisztelt, de most boldogan veszi tudomásul a közelséget és bámulja is meg, amíg Myna azzal a béna sebbel van elfoglalva. És ha már pasik, eszébe jut, hogy kit látott legutóbb. - De ne hagyj megint egyedül a pubban, múltkor is beállt hozzám a nagy sor, mikor az a pasi megjelölte a pult feléd eső részét, mint valami oroszlán. - Még szerencse, hogy nem pisilta le a pult környékét, de rendesen lefoglalta Myna területét, Rea meg megszakadt egy idő után a gyors munkában. Persze honnan is tudhatná, a pasi szemei elvarázsolták. Csak sejtené, mit eszik benne annyira... Elmosolyodik, amiért ennyire aggódik miatta, vagy a pult tisztasága miatt. - Jézus, csajszi, nyugi! Ez csak egy karcolás... Az alkohol majd kitisztítja a sebet - mondaná, csak nem sok hangja van. Leengedi vállait, mintha egész teste ellazulna, holott jelenleg a "vicc kategória" helyzetben érzi magát. Ennél szerencsétlenebb szerinte már nem is lehet, itt van ő, még csak nem is egyetemista, ráadásul leszbi is, szakítófélben van, hangja sincs, sebesült is, aztán mutogathat mint egy majom össze-vissza. És akkor még csak alkoholt sem ihat, hisz dolgozik. De már nem is próbál menőnek tűnni. Még utolsó szóként eldörmögi, hogy Most már bassza meg mindenki..., de alig jön ki hang a torkán, sebaj, úgyis magának az életnek szánta, az meg úgyse hallja sose. Meghallja a tea szót és gyilkos tekintettel néz Mynara. Szegény csajszi ha tudná, hogy nem vele van a baj, hanem a tea gondolatával, csak azt nem tudja elmondani Rea, elmutogatni meg főleg. Bassza meg a tea is! Megrázza a fejét a beígért activity formán, nem kér teát, de gyorsan abba is hagyja, mert egy kávénak viszont örülne. Masszírozni kezdi állát. - Hogy a picsába lehet elmutogatni azt, hogy kávé? - Mosolyog, ez azért vicces, elvégre mégsem darálhatja le magát a kávéfőzőn, mellesleg a kávét is ugyanolyan testbeszéddel szokták inni, mint a teát, szóval nem kockáztat, nehogy utóbbit kapjon.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Szomb. Szept. 14, 2019 7:45 am
▸Myna & Reagan◂
“I'm sexy and I know it!”
Kicsit lemaradt a történésekben Reagannal kapcsolatban, meg fejben még teljesen máshol jár kicsit. Olyan jó könyvet olvasott és annyira beleélte magát, hogy szinte elhitte, hogy van barátja, aki nem csak a külsője miatt van vele. Persze lassan a valóságba visszatérve érzékeli, hogy mennyire is csalódott, mintha most szakított volna álmai pasija vele. Kicsit el is mosolyodik ezen, miközben kifelé tart a pultba. - Szerintem jól, szinte a zsebemben érezhetem az ösztöndíjam. Mosolyosodik el, mert ugye ez egy jó dolog. Persze ezt is elég szerényen közli, de mégis van benne valami természetesség, hiszen megszokta, hogy jó eredményt nem vitt haza, csak testnevelésből, ott is csak azért nem kapott rosszabb jegyet, mert lerontaná az átlagát, így év végén abból is jelesre zárták le legtöbbször. - Tetszik a szenvedélyed, ahogy mindent beleadsz ilyen aktivista dolgokba, nem sokan állnak ki magukért és másokért. Persze nem ugrik be hirtelen, hogy milyen ügyért is ment ki és pontosan hová, de akinek elmegy a hangja, az bizony mindent kieresztett akkor, amit csak lehetett és csak utána pár órára érezte meg a hatásokat. - Történt valami más is a hangodon kívül? Nem néz ki túl jól az újdonsült barátnője, lehet lelkizni kellene vele és felvidítania, mert így kínszenvedés lesz a munka neki. Persze, amit tud igyekszik átvállalni, de nincs még olyan nagy rutinja és néha észre sem veszi magát, mikor valami helyes srác lefoglalja, képes hosszabb ideig is elcsacsogni velük. - Szólj rám nyugodtan, néha észre sem veszem magam, annyira elcsábítanak. Visszagondolva tudja, hogy tényleg sokat beszélgetett a pasival, de hát olyan helyes volt és olyan szépen fogalmazott és flörtölt. Elég csak visszagondolnia és már vigyorog és beharapja az ajkát is, ezért szeret itt dolgozni, mert sokakkal találkozhat és ismerkedhet, amiből később ki tudja mi lehet. - Jó, nyugi van. Feladóan emeli meg a kezeit és kifújja a levegőt, nem akar túlbuzgó lenni, ám az alkohol hallatára azért elhúzza a száját. - Nem hiszem, hogy a kifejezett sebtisztító helyett az alkohol jobb megoldás lenne, ráadásul drágább is, legalább valami ragtapaszt kereshetnénk, az is szokott lenni az ilyen elsősegélyládikákban. Csak nem sikerül teljesen leszállnia a dologról, megtanulta, hogy ha sebet lát, akkor fertőtleníteni kell, majd bekötözni, mert később elfertőződhet, az meg nem jó. Anyukája katonás egyik hülyesége, ami ellen ha próbálna se tudna tenni. Mikor azonban segíteni szeretne Reagannak, akkor a tea és kávé megemlítése után elég csúnyán néz rá, mintha valami rosszat mondott volna, így csak pislog meglepetten kettőt, nem érti mi ez a gyilkos tekintet. ~Lehet megint csak túlgondoltam valamit?~ - Fogalmam sincs, legyen, az activity írás alapú. Odatol egy kis füzetet, amit a rendelés felvételéhez szoktak használni, mert olykor azért szükség lehet rá. Myna amúgy is szeret írni, szóval nála mindig van és gyöngy betűit szinte rajzolja mindig, mikor egy ilyen cetlit átad valakinek, hogy segítsen összekészíteni. - Latte jó lesz? Már izzítja is a kávégépet és a hűtő felé nyúl tejért. Nagyon szereti, amikor a tejet habossá fel kell gőzölni és ráönteni a kávéra, sőt otthon még kekszet és mogyoródarabokat is szórna a tetejére vagy fahéjat! Csak nincs kávégépe és nem iszik ilyen barna löttyöt, mert nincs rá szüksége szerencsére. Elég energikus és mivel szeret tanulni, meg dolgozni is és írni, ami ugye a hobbyja, így semmi sem fárasztja le annyira, inkább csak feldobja. Persze emberből van, így igényli, hogy legalább hat órát aludjon, de ha nyolcat tud, akkor már jóság van. - Hány cukorral kéred? Még nem csinált kávét senkinek itt bent, csak vendégeknek, párnak tudja is mik a szokásai, de azért rákérdez, mert emberből van, ő is tévedhet és annyira nem akarja magát automatizálni sem, hogy amire emlékszik, aszerint csinál kávét. - Tessék. Nyújtja át az elkészült meleg nedűt, majd elkezdi igazgatni a kis köténykéjét, hogy rendesen álljon, meg a zsebébe tesz egy kis jegyzetfüzetet meg odaakaszt egy tollat is mellé. Az órára pillantva látja, hogy még két perc és nyitnak. Vajon ma benéz megint az a pasi? Jó lenne már valakivel randizni menni, mert a szingli lét nem olyan jó. Mindig pasizik, de egy kapcsolat sem jön össze, mert vagy túl nyuszi vagy nem akar többet a pasitól, mert nem találja elég érdekesnek két találkozó után. - Elfordíthatom a táblát és kinyissam az ajtót? Pillantok Raganra, elvégre ő itt nagyobb személy, mint én kis diákmelós.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Reagan annyira irigy Mynara amiért ilyen jó helyzetben van az egyetemen, de ettől még természetesen örül a sikerének és nincs benne rosszindulat, alapvetően tökre bírja a lányt, csak vicces, hogy míg egyeseknek könnyen megy, addig neki nem annyira. Ez is csak pénz kérdése, amiből Reanak nem sok van, a jegyeivel túlnyomórészt nem volt gond, leszámítva azokat az alkalmakat, amikor másnaposan írta a vizsgáit, de ez mindenkivel előfordul néhanapján. Megtapogatja zsebeit, de azokban nem csak ösztöndíj nincs, önmagában még zsebei sincsenek az új csípőfarmerjére varva. - Nekem se ösztöndíjam, se zsebem- neveti, viszont a röhögése átfordul köhögésbe, mert a rekedt hangja nem engedni jól kiáramoltatni a levegőt torkából. - Ja és gratulálok, király vagy!- Eredetileg ezt akarta kinyögni, csak leragadt a zsebeinél, akik ugyebár nincsenek. Jó is, hogy kérdezi, hiszen nemrég eszébe volt, hogy mindenek előtt felvilágosítsa Mynát, hogy ő nem beteg, csak nincs hangja, még mielőtt vele is el kellene játszania azt a történetet, amiben tegnap volt része a lakótársainak köszönhetően. - Azt mondták, hogy jól megy nekem, én meg elhittem nekik és csinálom, addig is kitombolom magam.- Nincs sok energiája általában, de jó levezetés, ki tudja adni a benne lévő dühöt, bosszankodást, úgy is lehet mondani, hogy míg másokat buzdít a szókokolás, addig benne főként csökken a stressz. Biztosra veszi, hogy ez a legbugyutább összefüggés a világon, de ha egyszer működik, akkor működik. Miután lemossa a kezét és elcsen pár boldog másodpercet Myna közvetlen közelében, befejezi vele a takarítást. Elindul befelé staff fülkébe, amikor is hallja a kérdést és ez egy másodperc alatt megtorpantja. Elgondolkodik, hogy történt-e valami más. Most jön el számára a teljes képzárlat, hirtelen akart sok mindent és egyszerre öt gondolat futott az agyában, mikor jött a következő kérdés. Csoda, ha saját nevével tisztában van. - Öhm… Nem tudom. Nem? De ha igen, akkor majd elmondom, jó?- piszkálja meg saját haját és ezzel indulna is tovább a helyiségbe, csakhogy egy lépés után rájön, hogy már azt is elfelejtette, miért indult eredetileg oda. - Teljesen meghibbantam! Fogalmam sincs, miért indultam el - suttogja és inkább visszamegy a pulthoz. Jah, igen, eszébe jut a srác, akivel Myna flörtöl, gondolja örülne, ha elmondaná neki, hogy kereste. Ha Hannah betoppanna ide, valószínűleg Reagan öt percnyi makogás után szintúgy otthagyná az aktuális munkatársát a pultban és hátramenne Hannahval megbeszélni, ami alatt tisztáznák, hogy akkor szakítanak-e vagy sem. Felesleges ezzel a gondolattal játszania, mivel meg van győződve afelől, hogy Hannah úgysem jön el hozzá, főleg nem ide, mert nemrégiben ő is pultosként dolgozott pontosan ebben az épületben. - Áhh nem gáz, édesek vagytok, csak jöjjetek is össze aztán - legyint csak miután kierőszakolt magából némi hangfoszlányt. - Vagy már jártok? - Nem tudja követni. Valóban nem haragszik, nincs hisztéria és nem fog ebből konfliktust csinálni, csak egy idő után, ha sok a vendég, majd ahogy mondta is Myna, valószínűleg már szólni fog, hogy kellene a két kis csinos keze. Leitatja az azóta kibukó vércseppeket is a szalvétákkal, aztán a kukába dobja őket, közben örül, hogy Myna fúj egy nagyot, hisz Rea nem fog elvérezni, se nem megpusztulni a vágától. Lehet, hogy csak fáradt, de tényleg nem érti, amit mond. - Le merem fogadni, hogy a ládikában is alkoholos oldat van sebtisztításra, ami sokkal drágább, mintha kiöntenék véletlenül egy kis piát és belenyúlnék. De egy tapasz jól jöhet - ameddig nem jön le, ami szerintem közel tíz perc lesz majd, de hát minek ellenkezzen mindenével, majd úgyis meggyógyul, akár van rajta tapasz, akár nem. Reagan számtalanszor esik abba a hibájába, hogy rosszul fejezi ki magát és rendszerint félreértik a viselkedését, holott ő sokkal barátságosabb, mint látszik. Most sem Myna miatt néz csúnyán, hanem a tea hozza vissza a kellemetlen emlékeit. Megpróbál belemenni ebbe a mutogatós játékba, de az első kérdésnél elvérez, talán még soha senkinek nem kellett elmutogatnia azt, hogy kávé és nem Reagan lesz az, aki feltalálja a spanyolviaszt. Újabb kérdés, amire nem tudja elmutogatni a választ, szóval felavatja az előtolt üres lapot miután megrázza a fejét.
Sima hosszúkávét kérnék, tej nélkül
Még egy szép tejes poharat is rajzol mellé, amit aztán át is húz, demonstrálásként, hátha nem tudná elolvasni a kézírását, tudni illik neki nem annyira gyönyörű az írásképe, mint Mynának, bár nincs meggyőződve arról, hogy a képet is látja még a szöszi a nagy siettségben. Szemmel követi, szereti bámulni és most mivel dolgozik, nem veszi észre, hogy Rea rajta pihenteti tekintetét, ami lehet udvariatlan, de így van lehetősége észrevenni, hogy kiveszi a tejet a hűtőből, mire Rea nagyban kapálózni kezd kezével, hogy álljon meg. Gyorsan a lapért kap és nyomtatottan rávési, hogy MILK, aztán még erősebben áthúzza két vonallal, amit végül felmutat két kinyújtott kezével Myna arca felé. Újabb nagy ikszet formál, csak most a két kezével, hogy jelezze, nem kér cukrot se bele. Ő ilyen simán issza, mindig így szokta, úgyhogy nem mondható ez betegségnek nála. A mutogatás után megnézi alkarjait, mert még vérzik egy kicsit a sebe és az ikszelés során összekente a másik kezét is. Amíg Myna van olyan édes, hogy csinál neki kávét, addig Reagan lemossa az új vércseppeket, amik valahogy utat találtak maguknak. Hálásan mosolyog ahogy megkapja a kávét, felnéz a csajszira és eléggé kurvásan csücsöríteni kezd felé, jelezvén, hogy ha hagyja, nyom egy pusszancsot Myna orcájára, hiszen mutogatás van érvényben és ezzel szándékozik kifejezni, hogy köszöni az italt. Forró, úgyhogy nem megy neki a gyors szürcsölgetés, görnyedten elidőzik így a pulton és csak azért is meglesi pár automatikus ujjmozdulattal a telefonjában, hogy írt-e Hannah. Nem írt. Nem kellene ezen újabb fájdalmat éreznie, de mégis újra meg újra beléhasít a gyomorgörcs, és hogy elhessegesse a rossz érzést, a kávé keserű aromájával öblíti le. - Igen, légy szíves - sóhajt fel boldogan a kávétól, jól esett neki a forróság. Feláll, beteszi az elmosandó edényekhez a kávéspoharát, majd ő is felveszi a köténykéjét. Meló van!
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Vas. Szept. 15, 2019 9:18 am
▸Myna & Reagan◂
“I'm sexy and I know it!”
Myna nézi, hogy mit keres ennyire a nadrágján Reagan, majd elmosolyodik, mikor kijelenti, hogy neki se ösztöndíja, se zsebe. Ám hamar aggodalmasba megy át az arca, amikor a nevetésből köhögés lesz. Nem jó ez sehogy sem. Amúgy nem tudja hová tenni felszolgálótársa megjegyzését, elvégre azért neki tanulnia kellett keményen, hogy megkapja az ösztöndíjat. - Köszi! Igyekszem, mert így megmarad az itteni keresetem magamra. Márpedig neki vannak igényei és szeret költeni magára. Körmöshöz meg fodrászhoz nem kell járnia és kozmetikusra sem szorul rá, mindent maga csinál otthon. A körmözésbe is egész jól belejött már, így hajához és ruhájához igazítja azokat is. - Nos, mindenkinek kell valami, hogy kieressze a gőzt, bár nem mindegy milyen áron, még szerencse, hogy itt a vendégek kérnek, mi meg csak kiszolgálunk. Céloz arra, hogy nem kell sokat beszélniük, elvégre néha elég bólintani és tartani a markunkat a pénzért, ami valahol a közelben biztos ki van írva és elég arra mutatni. - De remélem azért te is úgy érezted, hogy jól megy és elégedett vagy magaddal, még ha így is jártál. Myna túl békés, hogy elmenjen ilyen rendezvényekre, meg a tömegtől fél is, nem szeretné, hogy fellökjék vagy bármi, nem is illik oda. Ettől még nem ellenzi ezeket a megmozdulásokat, mert általában jó cél miatt vonulnak ki. - Rendben, tudod, hogy szeretek tudni mindenről. Nem tudja, hogy a megtorpanás minek köszönhető, hogy beletrafált és sok minden történt vagy ennyire nem történt semmi, hogy el kellett gondolkoznia rajta. A lényeg azonban az, hogy ha az első eset áll fenn, akkor is később megtudja a dolgokat. - Majd eszedbe jut! Velem gyakran előfordul az ilyesmi. Megvonom a vállaim és csak mosolygok a dolgon. Volt már, hogy annyira el voltam varázsolódva, hogy a hűtőbe tettem a szemetet és a szemétbe dobtam ki a tejet, meg hasonlók. Ezeket meg úgy utólag észrevenni mindig vicces. Kíváncsi vagyok Reagan figyelmét mi vonta el ennyire, a kérdésem vagy amit utána mondtam vagy esetleg valami más. - Nem tudom, hogy összejönnék-e vele, tudod folyton bejön, de még egyszer sem hívott el sehová, szóval lehet csak itt szórakozik velem, az ilyenbe nem mennék bele. Meg úgy igazából még egy kapcsolata sem volt, fél tőle egy kicsit, tök jó, amíg flörtölgetnek, esetleg félrevonulva még elcsattan a csók is, de tovább még nem nagyon jutott a fiúknál, amit inkább nem köt senki orrára, mert huszonegy évesen ez elég gáznak számít. Kicsit el is pirul és gyorsan tereli a témát vissza Reaganra. - Általában betadine szokott lenni benne, az kifejezetten sebfertőtlenítő és lehet nincs akkora alkoholtartalma, hogy kimarja a sebet. Okoskodik kicsit, de ha nem kap instrukciót, hol találja az elsősegély ládikót, akkor inkább hanyagolja a dolgot, mert meggyőzni nem fogja makacs lányt úgysem. Rápillant a lapra és a kávéfőzőhöz megy, ahol úgy fest, nem takarították ki a gépet, így a többi résznél kihúzza a bögre alatti kis folyadékgyűjtőt, amit a csapba ki is űrit gyorsan, majd egy ronggyal áttörölgeti a gépet ott. A tejet visszateszi a hűtőbe, mert mégsem kell, elmosolyodik a bénácska rajzon, ezek szerint akkor cukrot sem kér bele Reagan, szóval még a közelébe sem nyúl azoknak. Elővesz egy kiskanalat, egy tányért, rá egy kis szalvétát és rá a kis bögrét, amit letesz elé. - Tessék hosszúkávé minden nélkül. Elneveti magát és odatolja az arcát a pusziért, ha már ennyire csücsörít neki Rea, hát legyen. Őt nem zavarja egy kis szeretet sose, kicsit élvezi is, ha mindenki ennyire kedveli őt. Utána vissza is fordul, hogy ahol lefőzte a kávét, ott a kávézaccot kiszórja a szemétbe, majd ott is tisztogatni kezdi a gépen. Nem nagy munka, csak két mozdulat, de máris sokkal jobb így dolgozni, kicsit lehet tisztaságmániás, de egy ilyen helyen ezt talán meg is követelik. - Akkor megyek is. Három nap kimaradás után jó visszajönni kicsit ide dolgozni, az ajtóhoz sétál és kinyitja, majd átfordítja a táblát is. Nincs senki, aki ott várná már az ajtó túloldalán a nyitást, így nagy rohamra nem kell számítaniuk, úgyis csak később este indul be az élet leginkább. Visszasétál a pult mögé és farzsebéből előveszi a telefonját, hogy lenémítsa és rezgőre tegye. Bár ha marad rajta hang, azt sem hallaná, olyan alapzaj szokott lenni, a rádióhoz lép és ad rá egy kis hangot, mert egy jó kis vidám szám indult el benne. - Képzeld, múltkor volt bent valami meleg pasi és beszélt egy modelles versenyről, ahol pincérnők jelentkezését várják, a legjobb tizenkettő naptárba kerül és nyer pénzt is, szerinted benevezzek rá? Még ha nem is nyerek, de tapasztalatnak jó lenne, bár fogalmam sincs a pózolásról, de csak nem lehet olyan nehéz?
- Oké. Már indulok is. - teszem le morcosan a telefont, majd elnyújtóztatom végtagjaimat, aztán egy mély sóhaj kíséretében szállok ki a meleg ágyikómból. Ma szabadnapos kéne legyek, de a főnököm nem rég felhívott, hogy be kéne ugornom pár órára a Pubba, mert a napokban bármikor ellenőrök jöhetnek, ő is csak nem rég kapott egy fülest róla, így nem ártana a raktárba átnéznem az árút, csakhogy biztosan mindent rendben találjanak. Megtiszteltető, hogy engem hív miden hasonló feladathoz, ma azonban nem túl sok kedvem van ehhez az egészhez. Az éjjel nem sokat aludtam, ami nem szokott nálam gondot okozni, viszont mostanában folyton kimerültnek érzem magam, amit nem is igazán tudok hova tenni. Évek óta a munkámnak élek, szeretem azt, amit csinálok, így sosem okozott problémát, ha a néha a szabadnapomon is be kellett mennem. Erőt véve magamon sietek be a fürdőszobába, hogy egy gyors zuhanyzás után rendbe szedjem magam, majd rekordsebességgel elkészülve hagyjam el a lakásom, amit a tavaly vettem meg, részletre. Sajnos az apám mellett képtelenség élni, így miután volt egy nagy vitánk, egy kicsit sem gondolkodva hagytam magam mögött a régi életem, hogy Queensbe költözhessek, ami a munkám miatt is jól jött. Az anyámmal és a húgaimmal természetesen tartom a kapcsolatot, de az apámmal nem beszélek túl sokat, ami így van jól. Egyszerűen nincs mit mondanunk egymásnak. Ő az alkoholt többre nézi, mint a családját, én pedig megfogadtam, hogy mindent elkövetek, hogy a testvéreimet is kimentsem onnan, már csak egy év kell, amíg nagykorúak lesznek. Mert amúgy ikrek. Néha még most is bajban vagyok, ha meg kell különböztetnem őket, ami nekik természetesen mulatságos, le merem fogadni, hogy az iskolában is cserélte már szerepet. Amint kiérek az épületből, leintek egy taxit, beülök hátul és már mondom is a címet, ahová vinnie kell. Nincs saját autóm, így általában taxival járok. Nem azért nem vizsgázok le, mert nem tudnék, hanem inkább azért, mert nem akarok. Valamiért sosem vonzottak az autók, sem a vezetés, úgy érzem, hogy nem nekem való lenne. Vezetés közben folyamatosan azon rágódnék, hogy kit ütök el, minek megyek neki, vagy, hogy hol fordulok fel. Az én lelkemen biza senki halála sem fog száradni, mert valaki mellettem figyelmetlen - vagy épp én vagyok az -, és balesetezünk. Jó nekem így is. Hamar odaérünk a Pubhoz, fizetek a sofőrnek, majd kiszállok az autóból. A tábla már ki van rakva, szóval nyitottak már. Szuper. Széles mosollyal az arcomon indulok meg a bejárat felé, majd benyitok és anélkül, hogy foglalkoznék bárkivel is, sebesen haladok a pult felé, ahol a Myna és Rea is ott vannak. - Jó reggelt, lányok. - szólalok meg közben, majd amint a pult mögé kerülök, lerakom a táskámat és elindítom a kávégépet, mert otthon nem volt időm kávézgatni. Gyorsan ide akartam érni, hogy annál gyorsabban haza érhessek. Óvatosan a raktár felé pillantok, majd ismét elmosolyodom, mert valahányszor arra nézek, mindig Eliott jut eszembe, meg az, hogy milyen gyakran éreztük magunkat jól odabent. Amint lefő a kávém, letakarítom a gépet, hiszen mindig haragszom, ha valaki piszkosan hagyja, nem lenne helyes, ha pont én nem figyelnék oda erre. - Örülök, ha ilyen jó a hangulat, viszont a napokban a szokásosnál is jobban oda kell tennünk magunkat a munkához. Ellenőrzések várhatóak. - szólalok meg ismét inkább Myna felé fordulva, pedig nem csak neki szólt ez. Rea és köztem van valami feszültség, ami talán már a többieknek is feltűnt, így nem is sokat szoktam hozzá beszélni, de mivel munkatársak vagyunk így azért mégsem tudom teljesen kikerülni őt. Lehet ha nem dolgoznánk együtt, akkor még ennyire sem kedvelnénk egymást.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Reagan egyébként sosem volt az a fajta pultos, vagy ahogy ő inkább hangoztatni szereti: barmaid, aki csendben szolgálta volna ki a vendégeket, valami frappánsat oda-odaszólogat nekik, vagy történetesen baromi jó beszélgetésekbe kezd velük, mondván, hogy így legalább ő sem unatkozik és van mit szeretni a munkában. Itt aztán kiéli minden szociális hajlamát, aztán otthon begubózik a szobájába és elvan ott egymagában, mint a befőtt, nem mintha annyira irritálnák őt a lakótársai. - Áh, én tökre elégedett vagyok, senki sem kötelez rá, hogy álljak és pofázzak a rendezvényen és nem is kapok belőle... hát közel semmit sem, de valahogy ez a véremben van és kell ez nekem. - Még ő is meglepődött, hogy sikerült kimondania ezt a hosszú mondatot anélkül, hogy elhalt volna a hangja. Mennyivel egyszerűbb lett volna annyival elintézni, hogy születésétől fogva mazochista és kész, ezzel mindent megmagyarázna. Pontosan az előbbire vezethető vissza Reagan jelenlegi szétszórtsága is, de Mynának igazat ad, majd elmúlik, vagy holnap jobb lesz, most ez van, ezt kell szeretni, remélhetőleg egy kávé majd segít rajta. Vagy kettő. - Ha csípném a pasikat, szerintem én a helyedben már a sokadiknak is széttettem volna a lábam, aztán ha lekopik, lekopik - nyögi rekedten, holott nem ő a követendő példa, csak ismeri magát és tudja, hogy mi lenne, ha kívánná a pasikat, ami nem teljesen jó kifejezés, mert a főnökért konkrétan odavan és már nem egyszer akart volna elvonulni vele, de ismerve a családi helyzetét, még nem volt pofája megkörnyékezni úgy és lehet sosem lesz annyira tapintatlan. Az, hogy ő a főnöke mit sem számít. - Amúgy... - mondaná, de ezúttal nem jön ki hang a száján, úgyhogy elköhög pár oktávot gyorsan. - Szóval szerintem ha tetszik, légy vele határozott és csábítsd el ellentmondást nem tűrve. Úgysem fog neked tudni ellenállni. - Persze azt nem mondja, hogy az ő tanácsait nem feltétlenül kell megfogadni, de hát miért ne szólna hozzá a témához, maximum megint elküldik melegebb éghajlatra azzal a szöveggel, hogy "te ezt nem értheted". Valójában tényleg nem is érti. Sikeresen felfogja, hogy itt most nem az alkohol, mint csodaszer alkalmazási lehetőségeinek szerteágazó mivoltáról van degradálás, hanem egyszerűen arról, hogy mi van a dobozban, akárcsak jó kalózok esetében. Úgy örül a kávénak, mint angyali áldásnak, főleg, hogy megcsinálják neki és nem magának kell szarakodnia vele. Köszönetképpen nyom Myna arcára egy cuppanós puszit, aminek főként baráti vonzalma van, mintsem annál több. Amolyan csajoz dolog ez, gondolja Reagan. - Milyen szorgalmas vagy ma...- jegyzi meg, de lehet csak ő az, aki be van túlságosan lassulva. Szépen eliszogatja a kávéját, míg Myna kicsit, nem szereti elsietni és amúgy is, szerinte tökre rendben van a bár, most már csak a vendégek hiányoznak. Nem érti miért némítja le a telefont, Rea sosem szokta, mondjuk ezúttal elgondolkodik, hogy lemaradt-e valamiről és amúgy ez a hivatalos szabály, amit ő sok-sok éven keresztül megszegett. Végül is, ezen már nem fog változtatni úgysem. - Hogy a lószőrös picsába ne! Szerintem megnyernéd, ha meg ilyen szavazós hülyeség, akkor elintézem neked, hogy az ismerőseim és az itteni vendégek nagy része rád szavazzon!- Naná, hogy benevezzen, Rea szerint tuti megnyeri, hiszen csak rá kell nézni. Lehet kicsit hangosan mondta, ami saját hangerejéhez képest még így is halk, de csak akkor emeli fel a fejét, mikor Risa már a pultnál van. Megbeszélte magával, hogy le se fogja szarni, hogy a lány úgy tesz, mintha levegő lenne, de eddig még egyszer sem tudott rajta túl lenni anélkül, hogy ne húzná fel magát. - Hali! Hogyhogy dolgozol? Ma nem szabadnapos vagy? - tér rá a számára fontos dologra, az, hogy ellenőrzés lesz, oké, megértette, de nem olyan izgalmas, ellenben igencsak demoralizálja Risa jelenléte, mert úgy készült, hogy ma nem lesz itt a csaj.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Szomb. Okt. 05, 2019 6:25 pm
▸Myna & Reagan & Risa◂
“I'm sexy and I know it!”
Minden elismerésem Reagané, hogy így kimer állni dolgokért és hangot adni neki, nem hagyva, hogy félresöpörjék vagy bármi. Ő nem ennyire bátor, bármikor eljátszik a színpadon bármilyen szerepet, de a saját szavát nem hangoztatná így. Ezért is kezdett el írni, mert így tudja kiadni magából a dolgokat, anyukája elnyomta a szabad véleménynyilvánítását, szóval maradt a napló, amivel hamar felhagyott, mert túl személyes volt és mikor elolvasta anyukája, jól kikapott. Utána jöttek a könyvek, amikben előjönnek a helyzetek, de nem arról szólnak első sorban. A saját szórakoztatására talált ki szereplőket és igaz történeteket, amik megtörténhettek egy kis fantáziavilágban, hogy még se tűnjön olyan valóságosnak. - Ugyan, ha nem hív el sehová, akkor mégis hol tenném szét bárkinek is a lábaim? Kérdezem kicsit zavartan mosolyogva, mert hát nem szeretnék a szűz lány lenni, aki még nem volt soha senkivel. Persze magamon nem érzem, hogy nem annyira természetes a viselkedésem és még el is pirultam kicsit már attól is, hogy szóba került a dolog. Néha jó lenne az elsőn túl lenni, utána már bátrabban megteszik a lányok az ilyesmit, csak én nem érzem magam olyannak. - Én még senkit sem csábítottam el, úgyse menne, meg erőltetni nem akarok semmit. Legyintek és egy poharat veszek a kezembe, hogy áttörölgessem, mert nem ragyog még eléggé és ez amolyan pótcselekvés is. - Csak ma? Fordulok meg Reagan felé, mert én mindig így kezdem a napot, hogy rendet rakok meg takarítok, amíg az első vendég meg nem érkezik, csak keresem mit lehetne még áttörölni meg minden, hogy még szebb legyen a hely, ami fogadja a vendégeket. Rám azt nem lehet mondani, hogy csak a telefonomat nyomogatom és unottan várom, mikor kell megmozdulni egy vendég felé. - Nyugi, nem hinném, hogy olyan közösségi szavazós dolog lenne vagy bármi. Kicsit megbotránkozik a csúnya szó hallatán, de hát ez Reagan, ő ilyen és már megszokta az ilyesmit, csak néha még mindig úgy meglepődik az ilyen szavak hallatán. Nem olyan társaságban nőtt fel, ahol gyakran káromkodtak vagy bármi ilyesmi. - Egész New York részt vesz a versenybe és tizenkettő lányt választanak ki, nem tudom mennyi esélyem lehet, de tapasztalatszerzésnek jó lehet, érdekel ez a modellkedés dolog. Éppen csak befejezem a mondókám, amikor megérkezik a kis főnök, Risa is. Nem láttam, hogy a beosztás szerint itt kellene lennie és persze akkor késett volna, ha akkora jön, mint mi. - Szia Risa! Köszönök neki mosolyogva, majd csak félig követem a szememmel, hogy lepakol és nekiáll lefőzni magának egy kávét. Reaganra pillantok, akit szerintem ugyanúgy meglep a jelenléte most, mint engem. Az ellenőrzés fogalmam sincs mit takar és mire kell figyelni, még nem dolgoztam ilyen helyen. - Ez az ellenőrzés mit takar pontosan? Kérdezem kicsit félénkebben, mert hát nem vagyok olyan buta lány, de mégsem tudom mit néznek. Azt, hogy minden tiszta-e? Vagy a papírokat, hogy be vagyok jelentve? Vagy azt, hogy mindenről adunk-e blokkot? Ilyesmi annyira alap, hogy nem értem, miért kellene érte külön szólni, hogy jobban tegyük oda magunkat. A másik dolog, meg ami kicsit zavar, hogy csak rám nézett közben, én meg átpillantottam Rea felé. Van közöttük valami feszültség, nem tudom miért, pedig együtt többet dolgoznak és ez nem túl egészséges.
Ritkán van, hogy be kell jönnöm a szabadnapom dolgozni, de mivel most így alakult a helyzet, megpróbálok úgy tenni, mintha örülnék neki. Pedig ma kivételesen nagyon nehezemre esett megválni a meleg ágyikómtól. A húgaimnak is megígértem, hogy elviszem őket vásárolni, mert szükségük van néhány új cuccra, és az apánknak hála, nehezen engedhetnek meg maguknak bármit is. Még mindig eliszik minden pénzt, nem igazán értem az anyámat, hogy miért ül egy ilyen férfi mellett. Szerintem már annyira megszokta az életet az alkoholista mellett, hogy nem is nagyon akar változtatni, így valószínűleg a testvéreim is hamarosan a saját lábukra fognak állni és a lehető legmesszebb költöznek a szüleinktől, ahogy én is tettem. Mivel a lakásom túl kicsi, így nem költöztethetem őket magamhoz, csak néha napján húzzák meg magukat a kanapén, amikor már tényleg úgy érzik, hogy nem bírják. Szeretnék nekik sokkal többet segíteni, de nem keresek azért éppen annyira jól, hogy mindhármunkat eltartsam, így azért jön jól néha egy kis plusz munka, mert az plusz pénzt is jelent. Az évek alatt ez a Pub lett a második otthonom, az itt dolgozók pedig a családom, pedig nem mindenkivel jövök ki túl jól. Reával például kifejezetten rideg a kapcsolatom, pedig mindenki közül ő az, akivel a legrégebb óta dolgozok együtt. Nem mindig volt így, de aztán rájöttem, hogy kár erőltetni azt, ami nem megy. Talán sosem leszünk barátnők, csak megtűrjük egymást, mert nincs mit tennünk. Ahogyan átszelem a Pubot és a pult mögé sietve lefőzök magamnak egy kávét, feltűnik a lányokon, hogy meglepi őket a felbukkanásom, ami nem csoda, hiszen engem is meglepett, hogy oda a szabadnapomnak. Myna felé fordulva beszélek, majd egy pillanatra Reára téved a tekintetem, aki látszólag egyáltalán nem örül annak, hogy ma egy kis ideig el kell, hogy viseljen. Ez az érzés kölcsönös, én sem repdesek a boldogságtól. - Csak egy pár órát leszek itt, amíg átnézünk ezt-azt. - válaszolok neki a lehető legtermészetesebb hangon, nem akarom, hogy másoknak is feltűnjön a köztünk lévő feszültség, bár túl egyértelmű az egész. Ha valakit nem kedvelek, vagy valakire haragszok, azzal nem tudok úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Belerakom a cukrot és a tejet a kávémba, össze kavarom, majd ismét Mynára pillantok, és küldök felé egy barátságos mosolyt is. - A tisztaságot nézik elsősorban. Meg a raktárt. Hogy nincs-e véletlenül olyan ital, aminek lejárt a szavatossága. A papírokat is, de azt majd én átnézem. Nemrég egy bárt bezártak azért, mert jóval több pénz volt a pénztárgépbe, mint amit beírtak. - magyarázom a lehető legérthetőbben. A lejárt italokat nyilván az üdítőkre értem, mivel az alkoholos italokra nem vonatkozik. Bár mindig alapos munkát végzünk, azért nem árt átnézni mindent. Iszok egy kortyot végre a kávémból, majd ahogy megcsapja az orromat a szaga, vágok egy fintort és le is rakom a poharamat. - Mindig ilyen büdös volt ez a kávé? - kérdem, majd a kagylóba öntöm a poharam tartalmát. Mostanában mintha minden idegesítene, elég gyakran fog el a hányinger is, ha valaminek a szaga megcsapja az orromat. Láttam egyszer egy filmet ahol egy terhes lány viselkedett így, de bennem sosem merült fel ez a lehetőség. Eliottal mindig vigyáztunk az ilyesmire, valahol máshol kell lennie a bajnak. Remélem.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Az a legfőbb gond Reagannal, hogy nagyon is tudja ő, nem kellene annyira szétcsapnia magát, ugyanakkor őszinte lélek, nem csak másokkal, hanem önmagával is és úgy van vele, hogy minek tagadja, vagy rejtse el az igazságot. Inkább nézzék őrült kurvának, mintsem semmitmondó érzéketlen és sablonos válaszokat adjon, így hát nem is leplezi, hogy ő nem vacakolna a pasikkal sem, szereti hamar átlátni, hogy akkor most akarnak-e egymástól valamit, vagy sem, ha nem, akkor ne húzzák egymás idegeit. Noha Rea leszbikus, néha ő is hajlandó volt kivételt tenni, avagy csak megerősíteni a szabályt néhány fiús élményével és most, a Hannahval való zűrös dolgai után igazán jó lenne, ha mondjuk a főnök túlzott szimpátiát mutatna felé. Ezzel szemben Myna nem az a lány volt, aki csak úgy széttenné bárkinek a lábát. A szívét már inkább, de a lába közti puhaságokat nem osztja meg könnyen, na nem mintha Rea nagyon ostorozta volna rá, csak ismeri már, elég jó barátok a maguk ellentétes személyiségükkel. - Tévedés, te már nagyon sok pasit elcsábítottál, csak azok a férfi-féle egyedek nem voltak elég tökösek, hogy megkörnyékezzenek. - Hisz úgy fordulnak meg utána a pasik, hogy még a Holdon is látni szemük csillogását. - Nem, nem csak ma, bocs, nyelvbotlás volt- próbálja kinyögni rekedtes hangjával, miközben legyint párat a levegőbe, jelezvén, hogy ne vegye komolyan, amit mond, ne is figyeljen rá, csak a szája jár. Rea amúgy sem érzi magát eléggé hasznosnak, de a modellkedős téma pont jó arra, hogy belelkesítse Mynat és ha valakit fel kell rázni, akkor általában hasznosnak érzi magát. - Bárhogy is alakul, szerintem egy próbát megérne. Legrosszabb esetben sem buksz semmit, max a nevezési díjat, de azt majd ledolgozod, viszont simán lehet, hogy összejön minden és menő, híres modell leszel. - És akkor vélhetőleg itt hagyja a Woodhavent, mert minek kellene neki pultos állás, ha ferrarit vezethet a sztrádán. De ez már a pub problémája. Tisztában van vele Rea, hogy csak ő nem csípi Risa minden mozzanatát, bár azért azt sem mondhatja, hogy a pokolba kívánja, mert nem ennyire vészes a dolog, egyszerűen csak volt egy veszekedésük, amit nem felejt. Reagan meglehetősen haragos, bosszúálló típus, ami jelenleg abban merül ki, hogy nem felejti az esetet, nyilvánvalóan nem fogja alóla kirántani a széket, vagy banánt kenni a hajába, ezt a tinis kort már elhagyta jó pár évvel ezelőtt, nagyjából akkor, mikor felköltözött a városba. Szegény Myna most tisztította meg a kávéfőzőt, de hát mindegy is, mert ha már van kávégép, akkor használják is, csak aztán ne mindig ugyanaz takarítsa, szóval legközelebb vélhetően Rea, vagy totál véletlenül Risa fogja sikálni. - De jó... - mondja dörmögve az ellenőrzés hírére és inkább visszafordul a telefonja felé, aminek képernyője felvillant éppen egy bejövő üzenet miatt. Risát úgy ismeri, mint aki nagyon szereti, ha minden szép és jó, halad a meló és nem kicsit minőségi az, ahogy dolgoznak, ezzel pedig semmi gond, csak hát egy idő után kezd idegesítő lenni a tekintete, amivel elvár dolgokat. De lehet csak Rea képzeli be, vagy gondol íriszeibe olyanokat is, amik nincsenek ott. - Akkor a raktár átnézését vállalom, Myna már úgyis benne van a takarításban...- És hát Risa meg megy papírozni. Aztán persze jó kérdés, hogy ki marad a pultban? Lehet kellene még pár ember, ha már ellenőrzés van, ne álljon meg az üzlet. - Felhívjam azt a csodasrácot, hogy nem tud-e bejönni dolgozni? És akkor Myna addig tudna pultozni. - Ha már úgyis kezében van a telefon, egy bólogatás és hívja is a Csodamanót, ő úgyis úgy tud takarítani, mintha újonnan csiszolták volna a padlót meg még a téglákat is alig két napja építették volna bele a falba. Kiábrándultan követi végig, ahogy Risa egy teljes kávémennyiséget beleönt a csapba, ha ma fittebb lenne Rea, lehet bevetődne, hogy megakadályozza, inkább megissza ő, jobb a dupla adag, mint a pazarlás, de erő híján csak egy újabb depresszív hullám keríti hatalmába. - Két perce se ittam egy frissen lefőzöttet, nekem nem volt semmi bajom vele - mondja kicsit szúrósan és igen, vagy Risa az, aki válogatós, vagy szimplán elrontotta a kávéfőzést, bárhogy is, elég furcsa, mert eddig is ugyanezekből a kávészemekből itta ő maga is a kávét és ezidáig gond nélkül lefőzte magának. De mindegy, nem is akar Rea mélyebben belemenni ebbe, a végén megint egymásnak esnének.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Szer. Okt. 23, 2019 1:14 pm
▸Myna & Reagan & Risa◂
“I'm sexy and I know it!”
- Mert úgy nézek ki, mint akitől félniük kéne? Mutatok magamra, olyan kis törékeny testem van mondhatni és hát a hajfestésen kívül nincs nagyon bennem semmi vagányság. Régen sokkal visszahúzódóbb voltam, de hát Reagan jó hatással volt rám már az ismeretségünk elején is, szóval mellette azért jobban felengedtem és ezt az élet minden területére értem. Közvetlenebb lettem és bátrabb is. Annyira nem értem mit akart mondani, de a mutogatás alapján nem úgy értette, hogy csak most vagyok ilyen, csak lehet ma különösen. - Igen, csak a beosztást meg mindent változtatni kell majd miatta, mert nincs meg a meghallgatások időpontja és ha bejutok meg tovább, akkor kapom csak meg az újét. Nehéz így alkalmazkodni, főleg, hogy én dolgozom a legkevesebbet itt és akkor kell jönnöm, amikor sokan lesznek vagy kell az erősítés. Ettől még nem leszek befutott modell mondjuk, szóval túl nagy elképzeléseim nincsenek ezzel kapcsolatban. Kicsit fura nekem a két lány viselkedése, nem szeretek közvetítő lenni, meg két tűz közé szorult sem. Szerencsére csak pár órát kell így kibírni, bár az is örökkévalóságig tud tartani, ha ezt folytatják. Hogy tudnak ők egy műszakban dolgozni? - De ez hülyeség, mert a borravalót is oda teszik be és jó, hogy több lesz benne! Ráncolom a homlokom a kezemmel, mert a tisztaság oké, a papírok is, de hát a pénz... Persze gyűjthetjük külön is a borravalót tőlem, de ez akkor is elég nagy baromság, hiszen a vendéglátásban él a borravaló fogalma. Mondjuk mikor én számoltam a kasszát mindig rendben volt, nem hiszem hogy az a napi pár ezer forint, ami összejöhet nagyobb forgalomnál gond lenne. Én ki szoktam venni mondjuk, hogy jó legyen és félreteszem valahová a többieknek, mivel nekem elvileg nem jár ilyesmi, mert kevés óraszámban vagyok. Nem is bánom amúgy, mert nekem a fizetésem is pont elég. - Büdös? Meglepetten nézek Risára, majd Reaganra, akinek semmi baja nem volt az imént lefőzött kávéjával, amit meg is erősít, szóval más lesz a gond eredete. Mondjuk csak egy dologra tudok gondolni, hogy terhes. Na de majd jobban odafigyelek a jelekre, nem fogok semmit előre feltételezni. De ha az lenne, az gond lesz, mert valakit kell a helyére keresni és hát mivel ő a kis főnök, aki mindent kézben tart, így nem lesz könnyű. A betanulás meg minden más. Rea meg nem tudom mennyire vágyik ilyesmire. - Nekem amúgy mindegy, mindent szívesen csinálok. Utalok vissza a pultozásra vagy a takarításra, bár örülnék, ha Csodamanót behívnák, mert vele jókat lehet beszélgetni, amíg nincs senki és telik az idő is. Reagan mellé sétálok, hátha akkor elteszi a telefonját. Amint Risa elmegy az irodába, biztos ráállítom őt is erre a terhes dologra, elvégre nagyon szeret nyomozni és hát jó lenne tudni, hogy kivel kavar mostanában a vöröskénk.
Egy ideje már úgy érzem, mintha kibillentettek volna az egyensúlyomból. Sokkal többet gondolok Eliottra, mint kellene, és sajnos néha ez a munkám rovására is megy. Bár szeretnék maximális teljesítmény nyújtani a munkahelyemen, mint ahogyan eddig is tettem, de valahogy mégsem sikerül. Mintha nem lennék önmagam, és ez megrémiszt. Hosszú évekbe telt míg kiküzdöttem magamnak azt a pozíciót, amiben most vagyok, és mostanra képtelen vagyok a magánéletemet külön választani a munkámtól. Mindig örvendtem annak, ha a szabadnapomon is be kellett jönnöm, megtiszteltetés volt számomra, most valahogy mégsem ezt érzem. Terveim voltak mára, és bár nem kell itt töltenem az egész napomat, mégis úgy rontok be a Pubba, mintha kényszerként élném meg az egészet. Nem akarom, hogy a lányok ezt észre vegyék rajtam, így próbálok a lehető legtermészetesebb módon viselkedni, és úgy tenni, mint aki szívesen van itt. A gondolataim nem csak most, hanem akkor is gyakran kalandoznak el, amikor valóban dolgoznom kéne, úgy érzem magam, mint egy tinédzser kislány, aki rózsaszínben látja az egész világot. A legutóbbi vitánk Eliottal még most is aggasztanak, és tudom, hogy sokáig ezt nem fogjuk tudni csinálni. Ha komolyan gondoljuk egymással - és én sosem voltam még ennyire biztos semmiben -, akkor előbb vagy utóbb fel kell adnunk a színjátszást, és félre kell majd tennem a gátlásaimat, különben késő lesz. Elveszítem őt, mielőtt igazán megkaphattam volna. Ez az a tudat, ami nem hagy nyugodni, és pontosan ezért nem tudok arra figyelni, ami valójában történik körülöttem. Márpedig most sokkal fontosabb, hogy mindent rendben találjanak, ha ellenőrzésre jönnek. Felvont szemöldökkel nézel Reára, azt hiszem, hogy legalább annyira zavarja őt a jelenlétem, mint engem az övé. Nem hiába kerültem vele külön váltásba, próbálom a lehető legjobban kikerülni őt, de hát ez van. Amíg egy helyen dolgozunk, addig teljesen nem tudunk úgy tenni, mintha a másik nem is lenne, bárhogy is szeretnénk. Bár szeretném azt mondani neki, hogy ha nem tetszik, hogy itt vagyok, akkor el is mehet, de inkább hallgatok és Mynára pillantok, majd a megjegyzését elmosolyodom. Fiatal kora ellenére jóval érettebb, mint a kortársai, talán pont ezt kedvelem benne a legjobban. - Igen, mi így látjuk. De az ellenőrök másképpen gondolják. Sőt, valójában tilos lenne elvennünk a borravalót is. - válaszolok, és bár én sem teljesen értem az ilyen ostoba szabályokat. Mert ha valaki több pénzt hagy itt, mint amennyit kellene, és nem akarja elvenni a visszajárót, akkor nem igazán van mit tenni. Ha a pult tetején hagyjuk, akkor az is baj. Amint ismét meghallom a Rea hangját, sóhajtok egyet, és ismét rá nézek. Sosem szeretem igazán a főnököt játszani a többiekkel szemben, hiszen én is itt pont olyan alkalmazott vagyok, mint ők, a fizetésem is talán csak egy picivel nagyobb, de most, ahogyan ötletekkel áll elé úgy érzem, hogy nem szabad hagynom, hogy bármi is úgy történjen, ahogyan elképzeli. Ez nem bosszú, nem hiszek az ilyen gyerekes viselkedésekben, csak egyszerűen még nem tudtam megbocsájtani neki a legutóbbi beszólását, amiből egy hatalmas balhé is lett. Ez minden. - Nos... én igazából a takarítást neked képzeltem el. Ha a csodamanó bejön, akkor ő intézi a raktár. Myna meg marad a pultban. Én pedig a papírmunkát csinálom. - válaszolok a lehető legnyugodtabb hangomon, még egy mosolyt is erőltetek felé, bár talán látszik rajta,hogy sokkal inkább észre vehető rajta a gúny, mint a kedvesség. Amint lefő a kávém, vágok egy savanyú fintort, amint megcsap a szaga, és úgy érzem, hogy felfordul tőle a gyomrom. Gondolkodás nélkül öntöm a pohár tartalmát a kagylóba. A lányok szemmel láthatóan nem értik, hogy mi történt, ahogyan én sem vagyok még teljesen biztos benne, de egyre gyakoribbak a rosszulléteim és mindig fura szagokat érzek. Nem beszélve arról, hogy egy ideje a havim is késik ami annyira nem nagy gond még, hiszen máskor is késett. Mégis ha kiderül, hogy az a bajom, amire gondolok, akkor azt hiszem,hogy jó nagy pácban vagyok. És Eliott is. - Mindegy. Mielőtt eljöttem ittam kávét. Most nem is igazán kívánom. - hazudom könnyedén, és bár mindent megadnék egy finom kávéért, de most ez van. A lányokon az látszik, hogy hülyének néznek, és az igazat megvallva most egy kicsit annak is érzem magam. Évek óta ezt a kávét isszuk, nem is értem, hogy hirtelen mi bajom lett vele. Talán csak annyira nem akartam ma bejönni dolgozni, hogy csak azt keresem, hogy mibe tudjak bele kötni. - Amíg ide ér a csodafiú, addig szétnézek a papírok között, Myna akkor jó lenne, ha figyelnél a pultra, lassan az emberek is felébrednek, bár lehet, hogy valami más kávét kéne venni, mert ez borzalmas. - szólalok meg ismét, aztán távozok is, hogy elmerüljek a papírok sokaságában, nem mintha ott járna az agyam, ahol kéne. Pedig muszáj lesz össze szednem magam.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Megrázza a fejét Rea, legalább addig sem kell kínoznia hangszálait, míg Myna tudtára adja, hogy egyáltalán nem ijesztő, sőt, inkább aranyos, még ha nem is ez a szó jutna elsőre mindenki eszébe róla. Nagyon szereti benne, hogy amennyire nőies és érett tud lenni, máskor annyira kis édes-cuki lány. Egy kicsit Hannahra emlékezteti, de igyekszik nem erre gondolni, mivel a végén még fogja magát és hazamegy rosszullétre fogva. - Megoldjuk, figyelj, ez a legkevesebb. Szerintem még sosem volt olyan, hogyha valaki kikérőt kért egy műszakról, nem kapta meg. Lesz aki úgyis be tud ugrani helyetted, én biztos, mert nagyon úgy néz ki, hogy még egy ideig itt fogok dolgozni elsősorban. - De inkább nem akarja kifejteni, hogy eléggé elcsesződni látszik az élete. Nem elég, hogy kezd lemondani arról, hogy valaha is folytassa az egyetemet, a másik munkahelyén is összeveszett annyira a főnökeivel, hogy már csak a szentlélek tartsa ott őt, bár meglehet, nekik jobban van szükségük Reaganra, mintsem neki rájuk. Megfordult már a fejében, hogy a Woodhaven munkáiba mélyed bele jobban és akkor hivatalosan is csak itteni helyről kapja a fizetését, ám ahhoz kicsit feljebb kellene kerülnie a ranglétrán. Bár régi lovas, kapott már jó néhány külön kiérdemelt feladatot és fizetésemelésekben is volt része, ha megszűnne a másik munkája vélhetően nekiállna beszélni a főnökkel, hogy őt is emelje legalább abba a magaslatba, mint Risa van. Az már más kérdés, hogy a két lány kibírná-e egymást ugyanolyan, vagy meglehetősen hasonló rangú pozícióban, jelen állás szerint inkább nem, mint igen. Miután megjött Risa és elmeséli, hogy miért is van itt, Reaganban már két dolog is kellemetlenséget okoz és csak az egyik a vörös rókalány jötte. Senki sem szereti az ellenőrzéseket, de ennyi év alatt már azért megszokta, hogy időnként lehet számítani ilyenekre, bár jelenleg kicsit kapkodósra sikerül. Általában napokkal előbb lehet már tudni, jó kérdés, hogy most kin úszott el a dolog: Risa felejtette el, vagy a főnöknek ment ki a fejéből, netán az ellenőrök csettintettek egyet és beugranak, ha már erre járnak... De nem keres bűnbakot. Felkúsznak szemöldökei, kicsit meglepettnek tűnik, hogy borravalót sem fogadhatnának el, igaz régebbről rémlik neki valami, de már akkor is baromságnak tartotta a dolgot, most sincs ez másképp. A lényeg, hogy van pár munka, amit gyorsan meg kellene csinálni, gyorsan felveti az optimális felállást, ami leglogikusabbnak tűnik, Myna helyesel, Risa persze nem. Kérdőn néz rá, miközben ő pofátlanul vigyorog. Mi van? De hát most mondta, hogy szívesen raktároz, akkor mégis miért Reat akarja takarítónőként alkalmazni? Mekkora egy köcsög! Mintha fájna neki, hogy egyszer nem az történik, amit ő mond. De Rea nem fog takarítani, most már csak azért sem. - Én meg a raktározást képzeltem el magamnak, mivel a hűtős termékeket elég szigorúan veszik az ellenőrök és nem egy perc átnézni, hogy egyik üveg sem járt le, úgyhogy nincs idő megvárni a srácot... - mondja már ingerülten s csoda, hogy nem köhög bele. Reagan sosem egy könnyű eset, mivel nehezen hagyja magát, akár neki van igaza, akár nem. Azt már nem akarja mondani, hogyha megjön a srác, akkor majd max visszajön ő takarítani és kiszolgálni, mert nem akar támadási felületet hagyni magán, inkább már hívja is a srácot telefonon, addig sem sok lehetőséget ad Risának, hogy kifejtse véleményét és további nemtetszését. Míg telefonál és berendeli a srácot, aki itt lakik nem messze, úgyhogy nagyjából tíz perc és beér, addig Risa elkészíti a kávéját magának. Még épp elkapja a pillanatot, hogy a barna folyadékot egy szép mozdulattal a lefolyóba kíséri. Rea Mynára néz furcsállva, aztán ki is fejti, hogy hát neki semmi baja nem volt a kávéval, holott néhány perce ivott és azóta nem sok minden változhatott. Szintúgy azt sem érti, hogyha otthon, mielőtt eljött volna ivott kávét, akkor itt miért akar volna megint, ennyire nem lehet erőtlen, vagyis hát bárhogy nézzük, egy adag kávé is fel tudja pörgetni az embert, ha meg nem, akkor annyira immúnis rá, hogy kettő sem fogja. Fura az egész, de inkább rá hagyja és még egyszer lecsekkolja, hogy ki írt neki. Ismételten nem Hannah. Elege van abból a lányból is! Ártatlanul, az iménti gondolataitól eléggé gondterhelten pillant fel Mynára, aki odalép mellé. Érti a célzást és tökre igaza van, belecsúsztatja telefonját a farzsebébe fájdalmas grimaszt vágva, ami még Hannah miatt van, nem azért, mert dolgozni kellene, márpedig azt kell, Risa is megy a papírjaihoz, így Rea is feláll a székből. - Szívás ez az egész - nyögi fel, miközben megtisztítja maga után a pultot, hogy ne legyen összetapicskolva, talán ezt már nem hallotta Risa, de ha igen, max még láthatja is, hogy nekiáll takarítani, noha kétsége se legyen afelől, hogy amint bemegy az irodaszobába, Rea eltűnik raktárazni. - Megnézem a hűtött árukat... - dobja el szivacsot és indul be a raktár felé, ám szeme sarkából mintha látná, hogy Myna mozdulna vele együtt abba az irányba.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Szomb. Okt. 26, 2019 4:45 pm
▸Myna & Reagan & Risa◂
“I'm sexy and I know it!”
- Kivéve, ha pont melléd vagyok beosztva, mert akkor nehezen ugrasz be helyettem, egyedül meg halál az az időszak, ahová én is be vagyok írva. Általában csak olyankor vagyok, meg néha ilyenkor korábban is, mint ma, hogy meglegyen az óraszámom. Persze még ki tudja mikor meg meddig lesznek ezek, lehet pont belefér a munkaidőmbe. - Akkor rakjunk ki egy ládikát a borravalónak és nem fogadjuk el, ők teszik bele a pénzt, persze nem lenne feliratozva és ha úgy van mi tesszük bele, abba nem köthetnek bele szerintem. Javasolom, mert hát nem állapot, hogy nem fogadunk el addig semmit, amíg jön az ellenőrzés, mert itt saját pénz sem lehet nálunk a pultban, pont ezért, hogy ne lopjunk meg ilyenek. A kávé után meg ráadásul Reagan javasol valamit, aminek Risa teljesen ellen megy, ami már az én határaim is feszegeti, miért kell ezt csinálni? Annyira nem szimpatikus és hát csak maga ellen dolgozik, ha itt lenne a főnökünk, biztos rendet tenne köztük, bár most inkább a vöröske viselkedik furcsán, alig várom, hogy távozzon az irodába és nekiessen a papírmunkának. - Rendben, minden rendben fog menni! Odasétálok Reagan mellé, aki letörli a pultot és eldobja a szivacsot, ami persze tovább pattan a földre és automatikusan nyúlnék utána, de akkor lemaradok a beszélgetésről, pedig ez most fontos. - Várj! Szólok utána halkan és megfogom a vállát is. - Szerintem tuti terhes, mert hisztis és érzékeny az ízekre, figyeljünk rá jobban. Persze ezt kétesen értem, mert ha tényleg az, akkor valahogy el kell nézni neki, hogy ilyen, na meg a legfontosabb, hogy megtudjuk, igazam van-e. Ez olyan Myna féle megérzés, amik be szoktak válni általában. Az egyik könyvem miatt sokat olvastam a terhességről és hát szerintem az, de hát az én kis világomban előfordul, hogy többet látok bele dolgokba. - Nem szeretnék egyedül elől maradni. Nagyon sok dolgot nem tudtam még, ami ahhoz kell, hogy egyedül én vigyem a pultot és hát a pénzt is inkább ők kezelték.
Azt hiszem, hogy a lányokat is épp annyira meglepte a jelenlétem, mint engem az, hogy a szabadnapomat is a munkahelyemen kezdem. Más terveim voltak, szerettem volna például kivételesen megengedni magamnak a délig alvást, bár mióta az eszemet tudom elég koránkelő vagyok, mostanában azonban, mint valami mormota annyit tudnék aludni. Ezt természetesen semmi másra nem tudom fogni csak a kimerültségemre, ami azt hiszem, hogy tök normális, figyelembe véve azt, hogy mostanában igencsak túlhajszoltam magam. Aztán szerettem volna a húgaimmal egy kis csajos napot tartani, amit bár még nem mondtam le, de van egy olyan érzésem, hogy kénytelen leszek, hiszen már a kedvem is elment mindentől. A délutánomat pedig Eliottal akartam eltölteni, ami még összejöhet, bár már abba sem merem bele élni magam, mert ahogy mondani szokták: ember tervez, Isten végez. Szóval igen. azt hiszem ez most valahogy nem az én napom. Van viszont az egésznek jó oldala is, ha azt vesszük. Egy kis pluszpénz, meg a dicsőség, hogy ismét bizonyíthatom, hogy igenis megérdemlem a kiharcolt pozíciómat. Felvázolom a lányoknak, hogy miért is vagyok itt - nem mintha örülnék annak, hogy Reával egy légtérben kell meglennem jó néhány órát -, és talán nekik sincs túl sok kedvük ehhez az egészhez, de most így jártunk mindannyian. Csak bízni tudok abban, hogy minél hamarabb túl leszünk az egészen, és akkor mindannyian végezhessük a saját dolgunkat. Én például megpróbálhatok kitalálni valami új programot mára. Például áthívhatnám az ikreket egyet pletykálni a vásárlás helyett. Vagy aludhatnék még egy kicsit. Vagy csak egyszerűen nem csinálok semmit, csak egy kis csokikrém mellett megnézek valami romantikus filmet, és elgondolkodok azon, hogy az élet miért is nem olyan mézes mázas. Bárhogy is alakul a napom további része, elsősorban most a teendőinkre kell koncentrálnom. - Ez egészen jó ötlet, Myna. Majd beszélek a főnökkel is erről, bár szerintem nem lesz ellene a dolognak. - széles mosolyt küldök a diáklány felé, azt hiszem, hogy még sokra fogja vinni itt, ha megmarad a munkája mellett addig is, amíg végez az egyetemmel. A főnökünk azonban elég laza ahhoz, hogy nélküle is megvalósíthassuk a borravalós tervet, de azért mégis jobbnak látom, ha kikérjük az ő véleményét is, mégis csak ő a tulaj. Nem szeretek az engedélye nélkül bele vágni semmibe. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy Reagan maga próbálja kiosztani a feladatokat, ami tulajdonképpen még mindig az én feladatom lenne, így nem is restellem egyáltalán elmondani az én álláspontomat, ami ellentmond az övének. Persze nem vagyok én mumus, szeretek mindent úgy kialakítani, hogy a többieknek is jó legyen, viszont szeretném a Rea tudtára adni azt, hogy amiért nem beszélünk arról, ami nemrég történt, attól bennem nagyon is nyomot hagyott. És nem vagyok az a könnyen bocsájtó típus, szóval most az ő kedvében még véletlenül sem szeretnék járni. - A srácot ismerve, hamarabb ide fog érni, mint gondolnánk. Szóval kezdhetnéd mondjuk a wc-vel, mielőtt jönnének a vendégek. - kacsintok rá, és egyáltalán nem érzem magam szigorúnak. Mindenki azt kapja, amit érdemel. Próbálok persze nem figyelni arra, hogy folyamatosa a telefonját lesi, a legkevésbé sem érdekel, hogy mi olyan fontos, amiért nem tud elszakadni a készüléktől, így egyenlőre még nem is teszem szóvá, kivéve persze majd akkor, ha a telefonozás a munkája rovására menne. Akkor viszont kénytelen leszek valami új szabályt felállítani, és miatt a többiek is telefon nélkül fognak dolgozni. Figyelem Reát, amíg a csodamanót tárcsázza, és egyáltalán nem figyelek arra, hogy mit beszélnek, a srácot elég könnyen rá lehet venni bármire, nem hiszem, hogy aggódnom kéne amiatt, hogy esetleg nem ér rá. Közben pedig örülök annak, hogy a kávés téma ezzel le is zárult, bár ez mit sem változtat azon, hogy úgy érzem, hogy teljesen hülyének néztek miatta, bár, ha őszinte akarok lenni magammal akkor egy kicsit úgy is érzem magam. Fogalmam sincs, hogy mi bajom lett vele, hiszen évek óta ezt isszuk, most valahogy mégis, mintha valami gusztustalan lötty folyt volna a poharamba. Megvárom, amíg Rea befejezi a telefonálást a sráccal, aztán amint végez, anélkül, hogy rákérdeznék, hogy jön-e vagy sem, csak az iroda felé veszem az irányt, mert elég sok papír van, amit át kell néznem, nem szeretném itt tölteni az egész napomat. Leülök a kerekes székbe, kényelembe helyezem magam, majd megnézem a bejövő árút, meg a kimenőt is, hogy tudjak számolni így egy végösszeget. Nem igazán vagyok most formámban, így egy számítást többször is leellenőrzök a biztonság kedvéért, nem akarom, hogy miattam bármi probléma is adódjon. Sóhajtozva lapozok a papírok között, miközben semmi másra nem bírok gondolni csak arra, hogy kávéra van szükségem, amíg nem iszok a fekete boldogságból, addig úgy érzem, hogy képtelen vagyok arra összpontosítani, amiért itt vagyok. Felállok hát a székről, és elhagyva az irodát a pult felé sietek, így ismét elindítva a kávégépet, abban bízva, hogy megkapom azt az ízt, amire vágyok. Megvárom míg lefő az adag, aztán anélkül, hogy szagolgatni kezdeném, belerakok két kanál cukrot - tejet semmiképp, azt ki nem állhatom -, összekavarom, és iszok egy kortyot belőle. Hmm. Lehet, hogy büdös, de azért egész jó. Ekkor veszem észre, hogy a lányok sehol sincsenek, így morcosan megyek a raktár felé, előtte azonban megállok egy darabig, amint meghallom, hogy a lányok épp rólam beszélnek. Szívesen állnék itt és hallgatnám egész nap őket, viszont erre most nincs idő, nem beszélve arról, hogy ki nem állhatom, amikor a hátam mögött én vagyok a fő téma. És Eliott. Mert nagyon is jól tudom, hogy sok mindenkinek szemet szúrt már a futár sráccal való kapcsolatom, nem mintha bárkinek is köze lenne hozzá. Veszek egy mély levegőt, kifújom azt, aztán gondolkodás nélkül rontok be a helyiségbe, amelyhez annyi sok szép emlék fűz. - Nem emlékszem, hogy bármelyikőtöket is a raktárba küldtem volna. - szólalok meg, majd karba tett kézzel dőlök neki a falnak, és a tekintetem ide oda jár a két lány között. - Szóval, miről van szó? - kérdem érdeklődve, mert kíváncsi vagyok arra, hogy előttem mernek-e olyan lelkesen pletykálkodni, mint a hátamban.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Reagan nem igazán érti Mynát, hiszen ő többesszámban fogalmazta meg, hogy valaki biztosan cserélni fog vele műszakot, ha versenyre menne és nem gondolná, hogy csak ő maga tenné ezt meg vele, így hát biztosan nem lenne akkor sem gond, ha éppenséggel egyszerre lenének beosztva. De azért nem veszi kukacoskodásnak, inkább egyfajta tétovázásnak Myna részéről, látszólag a világ összes érvét felhozná, hogy miért ne menne modellnek és örökké lehetne játszani az "igen, de..." szópárbajt, amihez Reanak most nincs kedve, na meg hangja sem.
- - -
Tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mire ez a nagy felhajtás a borravaló körül, hiszen eddig sem szabadott volna elfogadni és ezután is ugyanúgy el fogják, amint elmentek az ellenőrök, de neki igazából mindegy, ha a mellei közé nyomják a pénzt, akkor Rea biz' isten ott fogja hagyni, ha az ellenőrnek nem tetszik, vegye ki onnan. Már régóta túl van bonyolítva ez az egész rendszer, az emberek saját dolgukat nehezítik meg, ahelyett hogy magasról tennének mások apró életére. Reagant biztosan nem érdekelné, hogy egy random vendéglátó üzletben ki ad kinek mennyi pénzt, amíg persze nem az ő pénztárcájában nyúlkálnak. Egy szép kis középső ujjal adja Risa tudtára, hogy elmehet a nagy büdös mindenhová is, a lány nem csinál mást, csak játszik a hatalmával, ami undorító, itt nem logikus érvekről van szó, hanem egyszerűen hátba akarja szúrni Reat és ezért naná, hogy felmegy benne a pumpa. - Nem fogok wc-t csutakolni, szóval arra várhatsz...- Nem a főnök, nem Risa osztja az észt és a csajszi örülhet, hogy nem ugrott fel Reagan kitépni a szép hajtincseit, pedig most duplán ideges. - Nincs hatalmad felettem, te nem rúghatsz ki, a főnök meg nem fog - tárja szét karjait gúnyosan. Egyrészt, a főni mindig meg akarja találni a megfelelő megoldást, hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon, másrészt pedig igencsak jó kapcsolatot ápolnak ahhoz, hogy egy egyszerű "nem én csiszolok klotyót" vita miatt elveszítené az állását. - Egyébként furán tikkel a szemed, tudtad?- igen, csak azért is odaszúr még egyet a kacsintgatás miatt, nem az első eset, sőt ma is a sokadik és hát régi szar csajozós dolog ez, Reara meg aztán senki se kacsintgasson. Igazán örömteli a sráccal beszélgetni, legalább vele nincs különösebb baja, vagy hát úgy őszintén, valójában csak Risával van gondja, vele viszont nagyon. Kellően felcseszte az agyát, így hát nagyon örül, mikor eltávozik a pult környékéről és eltűnik a láthatáron papírmunkázni. Mennyire jobb lett a hangulat! Pedig Rea megpróbált normális lenni vele ezúttal, de ez nehezebb, mint lefutni a maratont két órán belül. Ingerülten csutakolja a pultot, majd fogja magát és elindul raktározni csak azért is... Meglepetten néz fel, ahogy Myna megfogja a vállát. - He? - nyög fel, mintha éppen azt mondanák, hogy kint zöld egerek repdesnek, majd elneveti magát. - Risa világéletében egy hisztis picsa volt. Meg amúgy is, nem kicsit erős kinyilatkoztatás az, hogy terhes? - Még egy kicsit beszél belőle a harag, de nem Myna ellen szól, úgyhogy nyel egy nagyot és már a raktárba érve megpróbálja elvonatkoztatni az esetet a Risatól, csak hát ez igencsak nehéz számára. - Nem tudom. Csak ma érezted ezt rajta? Bocs, én mindig próbálok nem nagyon figyelni rá, mert... tudod hogy megy ez nálam. Totál nem vágom, hogy akkor most mi van vele pasi téren, együtt vannak-e egyáltalán Eliottal, vagy sem... - vonja meg a vállát. Hallva Reát, baromira nem érdekli, hogy terhes-e vagy sem, ami nem teljesen igaz, mert túl régóta ismeri már a vöröst ahhoz, hogy csak elszaladjon ezen tény felett. Még szerencsére, hogy ez már tényleg nem az ő dolga, így is van Reának annyi baja, hogy csak nah. - De kösz, hogy szólsz, legalább észben tartom, hogyha...- mondaná, ám ebben a pillanatban megjelenik Risa a raktár ajtajánál. - Hú, hogy te milyen gyorsan forgatod a papírokat- csóválja fejét teljes csodálattal színészkedve természetesen és megpróbálja nem képen törölni amiért akkora parancsnoknak képzeli magát, amennyire a főnök sem magát. Pontosan azért kedveli a Kenent annyira, mert nem érezteti túlzóan, hogy ő itt a the biggest boss, hanem elvegyül a jó társaságban a munkavállalói között. Ettől függetlenül nem mondja el, hogy miről beszéltek és meglepően nem csak azért, mert így ki tud cseszni Risával, hanem mert gondol rá is valahol a szíve legmélyén és nem akarja beparáztatni egyszerű pletykálgatás során felmerült terhességgel, ami közel sem annyira biztos Rea szerint, mint ahogy Myna felvetette. És amíg nem biztos, nem stresszelné vele a lányt, feltehetőleg a vörös sokkal jobban tudja mi a helyzet, hiszen ő szexelt vagy sem, ő neki nem jön meg a vérzése.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Pént. Nov. 01, 2019 6:06 pm
▸Myna & Reagan & Risa◂
“I'm sexy and I know it!”
- Köszönöm, meg ha beszélsz vele, mondhatnád, hogy rég láttuk már, nekem legalábbis hiányzik. Mikor ő itt van, akkor valahogy mindenki egyenlő és nincs ilyesmi súrlódás, mint most, na meg persze mivel én vagyok a kedvence, olyankor velem is lóg egy kicsit, beszélgetünk, ami jól esik, olyan, mintha a második apukám lenne, csak a lazább kiadása. - Ez most komoly? Nézek Risára a szemöldökeim szinte a magasba szaladnak, mert hát ez már kezd eldurvulni és teljesen megértem Reagant, hogy miért mutogatja a középső ujjait. - Majd én kitakarítok a wc-ben, ha megjött Csodamanó! Még csak az hiányzik, hogy összeszedjen valami bacit a friss sebére Rea, mert ugye bekötözni nem hagyta és a mosdó nem az a legtisztább hely. Nem szeretem ezt a szópárbajt és amint elmegy végre Risa az irodába, akkor követem az én rekedtes hangú barátnőm. Kicsit kiakadt, hallom a mondanivalójából is, miközben a raktárban találom magam vele. Nos tudom, hogy nem nekem szól ez a hangsúly, de akkor sem tetszik. - Én velem nem szokott hisztis lenni, de most valahogy ez több, én érzem. Próbálom a tudtára adni, mert hát én már láttam jó pár terhest magam körül, csak észreveszem a jeleket. Persze szerencsére nem marad annyiban a dolog, sőt még a halvány gyanúm is igaznak tűnik, hogy Eliott a pasija, mert hát tagadhatatlan elég sok időre eltűnnek a raktárban, mikor Risa itt van, ha meg más, akkor hamarabb is távozik a srác. - Én is rá gyanakodtam. Jegyzem meg halkan, már nem azért, mert attól félek, hogy hallgatózik bárki is, hanem mert kicsit bizalmas információnak éreztem. Persze hamar megugrok, mikor meghallom a kis főnök hangját, megijeszt, hogy mit keres itt, na meg hogy nekem nem itt kellene lennem igazából. - Egek. Kapok a szívemhez és hát nem is tudom mit mondjak vagy ne mondjak. Persze én nem voltam az a hátad mögött mindent és a szemedbe semmit típus, de most valahogy meg sem tudtam mukkanni, csak sietősen elindultam a pult felé. - Bocsi, de túl személyes dolog Reával, de majd munka után megbeszéljük. Gyorsan elszelelek mellette magam után hagyva a finom vattacukor illatú parfümöm hatását, ami ki tudja mit vált ki Risából, bár nem volt célom semmi ilyesmi, de hát ha terhes, akkor ki tudja ugyebár.
Nem is tudom, hogy mi a frusztrálóbb... az, hogy a szabadnapomon is be kell jönnöm dolgozni, vagy inkább az, hogy Reával egy helyen kell tartózkodjak. Kicsit mindkettő zavar, de az utóbbi azt hiszem, hogy sokkal jobban kihat a rossz kedvemre. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy ez miért van így. Talán azért, mert Rea az egyetlen személy itt, aki kimeri mondani a véleményét és a nemtetszését valami felé. Épp emiatt volt már konfliktusunk, mert megkérdőjelezte azt, ami mindenki másnak tetszett. Ahogy telnek a napok, egyre biztosabb vagyok abban, hogy akkor nap az irigység beszélt belőle, mert egyszerűen képtelen elfogadni, hogy Kenen engem nevezett ki kis főnöknek, és nem őt. Pedig körülbelül ugyanolyan régen dolgozik itt ő is, mint én. Úgy érzem, hogy a sok év alatt nagyon sokat változtunk mindketten, igazán jóban is voltunk, egészen addig, amíg ki nem nyilvánította a véleményét valamiről, ami nem csak a Pubot, de az Ő munkáját is megmentette. Nagyon hamar felvázolom, hogy miért is vagyok itt, és azt hiszem, hogy sikerült a lányoknak megérteniük, hogy most komolyan oda kell állnunk a feladatunkhoz. Myna lelkesnek tűnik, Rea ezzel szemben - ami meg sem lep -, mintha direkt azt lesné, hogy hol tudja átvenni azt a szerepet, ami az enyém. Mindig elfelejti, hogy a feladat kiosztó én vagyok, ha nincs itt a főnök, és nem ő. Most is próbálja átvenni az irányítást, ami eléggé kihoz a sodromból. Nem azért keltem fel reggel, hogy vele veszekedjek, sőt, ha nem lenne muszáj még csak hozza sem szólnék, de mivel munkatársak vagyunk, így nincs túl sok választásom. Sajnos. - Nem kérdeztem, hogy mit akarsz. - válaszolok pont olyan nyersen, mint ahogyan ő, és igyekszem türtőztetni magam, hogy ne mondjak olyat, amit később esetleg megbánhatok. Közben Mynára pillantok, aki szemmel láthatóan épp a riválisomat akarja pártolni, felvonom a szemöldökömet, de végül nem mondok semmit, nincs kedvem a mai napot azzal tölteni, hogy a lányokkal civakodjak egy ostobaság miatt. Mert amúgy egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit csinál, csak legyen minden elvégezve rendesen. Nem szeretek vissza élni a pozíciómmal, de ha arra gondolok, hogy mennyire irritál a Rea jelenléte... akkor kész lennék mindenre, hogy pont olyan rosszul érezze magát amíg itt vagyok, mint én. - Nagyon magabiztos vagy. De a helyedben én ebben nem lennék olyan biztos. Ne hidd, hogy nem lehetne téged könnyen pótolni valakivel. - szólok vissza, és próbálok a lehető legmagabiztosabbnak tűnni. Nem fenyegetőzni akarok, hiszen jól tudom, hogy neki van most igaza, meg a főnök amúgy is túl laza ahhoz, hogy egy ostoba vita miatt bárkit is kirúgjon - ahhoz nagyon nagy bűnt kéne elkövetni -, de annyira utálom, hogy ilyen nagy az arca. Csak azért mert jóban van a főnökkel, nem jelenti azt, hogy a helye biztosítva van, hiszen Kenen mindenkivel jól kijön, aki itt dolgozik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnék valamit kitalálni, hogy aztán megszabadulhassak tőle végleg. Mégsem teszek ilyet, mert valahol már régen kinőttem ebből, meg nem lenne túl sok hasznom abból, ha ő munka nélkül marad. Bár ha jól tudom van még egy munkája. Vagy fene tudja. A következő megjegyzését elengedem a fülem mellett, és próbálom megtartani a nyugodtságomat, így inkább csak távozok az iroda felé ott hagyva őket, még arra sem vagyok kíváncsi, hogy a csodafiú bejön-e, vagy sem. Csak szeretnék minél hamarabb túlesni ezen a napon, még az sem érdekel, hogy azok ott kint mit csinálnak. Még Mynára is haragszom egy kicsit, amiért látszólag inkább a Rea pártját fogja, így még én érzem magam rosszul, hogy talán túl messzire mentem. Pedig nagyon is megérdemli az a lány, hogy szenvedjen minden egyes alkalommal, amikor bejövök az ők váltásukba. Helyet foglalok a széken, majd a papír kupac felé nyúlok, igyekszek mindent többször átszámolni, de végül csak sóhajtok egyet és mindent ott hagyva ahol kaptam, sietek vissza a pulthoz. Ma tényleg nem vagyok formámban, miért nem lehetett valamelyik másik nap kitalálni ezt a programot. Leengedek még egy adag kávét, és nem törődve a szagával kortyolok bele, mert talán az a problémám, hogy hiányolja a szervezetem a megszokott adagomat. Ma a szokásosnál is jobban vágyok a kávéra, nem is emlékszem arra, hogy valaha esett-e ilyen jól a feketeség, mint most. Amint feltűnik a két lány eltűnés, egy nagy sóhajjal indulok meg a raktár felé, ahol abban a pillanatba, hogy meghallom az Eliott nevét, meg is állok. Tudtam, hogy többen is gyanakodnak kettőnkre, de azt hallva, hogy valóban mi vagyunk a téma, iszonyatosan dühössé tesz. Bár nem értem, hogy pontosan miről is van szó, hogy Rea mit kell észben tartson, de gondolkodás nélkül rontok be a helyiségbe, hogy számon kérhessem őket. Nem törődök azzal, hogy Myna megijedt a hirtelen felbukkanásomtól, csak neki dőlve a falna fonom össze a karomat a mellkasom előtt és a tekintetem ide-oda jár a lányok között. - Te is hamar végeztél a wc-vel, mert van időd itt pletykálkodni. - válaszolok Reának, majd kiegyenesedek, hogy megragadhassam a Myna karját, biztosan sehová sem megy addig, amíg nem mondják el, hogy miről volt szó. - Személyes dolog az, hogy Eliottról és rólam beszéltek? - kérdem felvont szemöldökkel, majd elengedem a lányt, és hátrálok egyet. Nem tudom, hogy mit fújt magára, de menten elhányom magam, ha nem mossa le. Elhúzom az orromat és ismét Rea felé pillantok, miközben érzem, hogy elfehéredek. - Először és utoljára mondom el... semmi közötök hozzám, Eliotthoz pedig végképp. Nincs jogotok rólunk beszélgetni, és hülyeségeket találni ki! - ismét cikázik a tekintetem a két lány között, és bízok abban, hogy ezzel a téma le is lesz zárva, mert úgy érzem, hogy nem tartozok magyarázattal egyiküknek sem a futár sráccal való viszonyomról. - Mi ez a förtelmes parfüm rajtad, Myna? - nézek rá végül, és reménykedek abban, hogy nem sértődik meg amiért büdösnek tartom, bár ha bele gondolok egy kicsit jobban, akkor egyedül nekem van most jogom haragudni.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Egyszerű presztízskérdés, ami az ellentétet szüli jelenleg Rea és Risa között, egyáltalán nem a wc sikálás a megterhelő Reagannak, ő aztán sosem volt az a lány, aki húzta volna a száját ha be kell piszkolnia a kezét, nincs se műkörme, de undora, de ha Risa adja a feladatot és úgy, hogy hangjából is inkább érződik a gúny, mintsem a felelősségteljes dolgozó, akkor igenis Rea is felhúzza az orrát. És kész is a káosz, a feszültség, csoda, hogy nem verekszik össze a két lány, bár a maguk módján így is eldurvul a helyzet, amit még Myna sem tud megfékezni, hiába vállalja magára a takarítást és próbálja egyéb módokon is csillapítani a két leányzót. Egy hálás pillantást vet Mynára, majd próbál nem nekiesni Risának a további nagyképű megjegyzései miatt. - Akkor rúgjatok ki, nem érdekel, ezeregy másik helyen is tudok dolgozni.- Őszintén szólva, már sokszor gondolkodott, hogy itt hagyja az egész Woodhavent, mert neki nem kell ez a görcs amit Risa szokott okozni. Aztán ha felmond, Kenen amilyen rendszerető és felelősségteljes főnök, biztosan akarja tudni az okát és hát Reagan nem fogja béka alá vetni, hogy ki miatt nem tud meglenni ezen falak között.
Az a helyzet, hogy még ha több is lenne ez, mint szimpla hiszti Risától, akkor is most Rea agya annyira fel van cseszve, hogy csak azért se érdekelje, mi lehet a vöröskével, de Myna arcán valódi aggodalmat fedez fel, ezért dupla köcsögség lenne, ha azt is leszarná. Vesz egy mély levegőt, bár látszólag az utolsó téma lenne Risa, akiről beszélni akarna. Megerőlteti magát és megpróbál egy kicsit logikusan elgondolkodni az imádott csajszi állapotán. Azért ilyenkor nagyon örül Rea, hogy nem kell terhességi teszteket elvégeznie, mivel nem nyom magába egy farkat sem, azzal a néhánnyal hébe-hóba meg igazán vigyáz, hogy ne kapjon el semmit, nemhogy még spermát is. Csak fele annyira akarna ő olyan kedves és együtt érző lenni, mint Myna, de ezzel a képességgel őt nem áldották meg. Mit is mondhatna, első ami eszébe jut az Eliott, vele látják legtöbbet Risát és már így is volt róluk gyanu, hogy járnak, csak nem akarják beismerni. Érdekes ez a titkolózás. Minek? Mire jó? Miért lenne gáz, hogyha együtt lennének? Rea Hannaht is lazán meri mondogatni, pedig leszbi kapcsolat az övék, de nem titkos, noha tény, hogy lehet sosem volt köztük igazi kapcsolat, most meg már annyira sem. Hát igen, egy kicsit Hannah miatt is Risán csattan minden, mi feláll Reanak, leginkább az összes idegszála és ha a két lány egyszerre játszik idegbeteget, akkor elmondható, hogy ezidáig egész jól is bántak egymással és még az épület is áll. Risa hangja mindkettőjüket meglepi, bár Myna jobban megijed, Reagan vet is felé egy pillantást, amivel lecsekkolja, hogy jól van-e. Elege van ebből a hajtépésből, úgyhogy megerőlteti magát és viaskodás helyett inkább csak mosolyog. Már meg sem lepődik azon, hogy őt kéri számon Risa, pedig most aztán tényleg nem ő pletykált, sőt, ha rajta múlt volna, még véletlenül sem terelte volna a témát a vörösre, mert minél előbb el akarja felejteni. - Jaja, hogyne, mert rakodás és ellenőrzés közben a száj nyitogatása tiltott és lehetetlen, igaz bitchboss? - felel egész kedves és jókedvű hangnemben, bár a végére odaszúr Risának, hogy vegye már észre magát, mert konkrétan már azt is meg akarja tiltani, hogy rakodás közben beszélgessenek. Felnőtt emberek mind, nem korlátozhatja be őket, mint tanár az iskolapadban a diákot. Kicsit zokon veszi, hogy Myna csak úgy elhúzná a csíkot, de persze ezt nem hagyja Risa. Reagan mélyet sóhajt, nagyon hazamenne most azonnal, de ott is megvan a maga baja, miért kell még itt is megnehezíteni mindent? És most nem kifejezetten a Risára gondol, egyszerűen a helyzetre, hogy nem megy nekik a zökkenőmentes munka. Végignézi, hogy Myna elmegy - kisebb megtorpanás után - majd kettesben marad Risával és ahogy felé fordul vissza a lány, olyat fejet vág, amivel egyértelműen közli, hogy nem enged fogást találni magán, úgyhogy ha gúnyolódni akar, inkább menjen haza. Hallva a fenyegetést közelebb lép. - Szerinted lenne kedvem bármikor is rólad beszélni? Magasról teszek rá, hogy mit csinálsz és kivel, Myna meg csak aggódott érted. Inkább örülnél, hogy van aki még aggódik irántad... - feleli, aztán elhalad mellette vissza a pulthoz, Myna után. Nem fogja elmondani neki, hogy a szőke szerint terhes, mert még mindig nem akarja megijeszteni, Rea meg még nem tudja, hogy mit gondoljon, leginkább egyáltalán nem akarja, hogy Risa járjon a fejében és ezt tényleg elhiheti neki. De teljesen mindegy, mindig is Rea lesz a hibás. - Szép napot!- lép egyből oda az első vendégekhez és ezzel reméli, hogy egy ideig elkülönülhet a két lánytól míg ők ketten valamiről beszélnek a közelben. Közben ahogy látja, bejut a Csodasrác is.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: Work through the night - Myna, Risa & Rea
Vas. Nov. 10, 2019 9:46 pm
▸Myna & Reagan & Risa◂
“I'm sexy and I know it!”
Nagyon kezd eldurvulni ez a párbeszéd, aminek nem örülök és mikor Risa rám néz el is kapom a meglepett tekintetem róla. Nem értem erre mi szükség, hiszen így senkinek sem lesz kedve bejönni, ezért kár volt jönnie. Belekötött a kávéba, aminek semmi baja nem volt, majd most Reába folyamatosan, hogy övé legyen az utolsó szó és mikor kimondja, hogy simán pótolható bárki, nos legszívesebben felhívnám a főnököt, hogy küldje haza Risát, mert kezd nagyon elszaladni vele a ló és nincs erre senkinek sem szüksége, pláne nem nekem. Mind a két lánnyal jól kijöttem eddig és nem akarok senki oldalára sem állni, de pártatlanul nézve is most a helyettes él vissza a felettesi viszonyával. Miért nem lehet megbeszélni ki mit csinál és kész?
mikor bejön, én megijedek és hát persze nem akarom, hogy ez most máson csattanjon, elvégre én jöttem utána. Persze kicsit erősnek érzem mind a két fél megszólalását, de az előzmények után nem is vártam volna mást. Inkább menekülnék, de mikor megfogja a kezem Risa, ezért hát csak kinyögök valamit. - Igazából én jöttem Reagan után, hogy kérdezzek tőle valamit, ami beszélgetésbe torkollott, amúgy meg miért vagy ennyire érzékeny Eliott nevét hallva a tiéd után? Nem ti szoktátok a raktárat feltölteni, ahol amúgy most vagyunk. Persze semmi közünk nincs hozzá, ahogy neki sincs köze ahhoz, hogy mi miről beszélgettünk, nem szép dolog hallgatózni, de mindegy is. Amikor a parfümömre azt mondja, hogy förtelmes, hát olyan, mintha szíven döfött volna és elrohanok a wc-be, ahol megszagolom magam, de én nem érzem, hogy gond lenne. Nem értem, hogy mondhatott ilyet nekem, de most már engem sem kedvel. Persze a terhesség megmagyarázná, de csak nem fogom ilyennel letámadni, elvégre nem lehet biztos benne, csak egy megérzés semmi több. Ha már itt vagyok, akkor viszont nekiállok kitakarítani, miközben próbálom összeszedni magam. Nagyon érzékeny vagyok, ami nem lehet meglepő, hiszen művész vagyok és ez ezzel jár. Szerencsére jó állapotok vannak, így csak fertőtlenítek, meg áttörlöm a dolgokat, majd feltöltöm a szappantartókat, a WC papír adagolót, meg a kéztörlőt is. Kifelé menet meglátom Reagant dolgozni a pultnál és Csodamanót, aki már takarít idekint. Én is elindulok a pultba, hogy felvegyem a rendelést majd a most érkező vendégektől.
Általában nem ilyen szoktam lenni. Mármint egy minimális hisztéria mindig volt bennem - az a nő hazudik, aki mást állít -, de mindig tudtam, hogy mikor kell elhallgatnom és általában be is szoktam ismerni, ha feleslegesen parádézok. Egy ideje azonban úgy érzem, hogy a hiszti, ami bennem van, megduplázódott, és szinte bármikor kész vagyok robbanni, csak azért, mert éppen bal lábbal kelek fel. Mentségemre lehetne az, hogy mostanában túlhajszoltam magam, vagy az is, hogy az apám viselkedése mennyire kihoz a sodromból, akárhányszor a húgaim panaszkodnak, de az igazság az, hogy nem akarom magam mentegetni senki előtt. Legfőképpen Rea előtt nem, akinek a véleménye annyira sem érdekel, mint azé a részeg fickóé, aki a tegnap alig tudott kivánszorogni a Pubból. Ha egyszer valaki magára haragít, akkor azzal úgy is viselkedek, nem fogok jó pofizni senkivel csak azért, mert éppen egy helyen dolgozunk. Nagyon zavar, hogy elfelejti, hogy ezt az egész ellenségeskedést Ő kezdte, mégis minden egyes alkalommal próbál úgy csinálni, mintha ártatlan lenne, és én lennék az, aki rá van szállva, mintha nem lenne nekem jobb dolgom annál, hogy vele foglalkozzak. Másokat amúgy sosem szoktam szekálni, nem szeretek vissza élni a pozíciómmal, csak akkor, ha nagyon muszáj. Ebben a helyzetben pedig Rea, nagyon is megérdemli, hogy emlékeztessem rá, hogy az én szavam sokkal többet ér, az övénél. Szavaira csak megforgatom a szemeimet, és ezzel le is zárom a témát. Örömmel kirúgatnám, ha a helyzet úgy hozná, de egyenlőre még nem vetemedek ilyesmire, nem akarom elvenni a megélhetőséget tőle, meg amúgy sem süllyedek le erre a szintre. Azért annyira gonosz én sem vagyok, csak tartsa magát ehhez, és ne hozza ki belőlem a legrosszabbik énemet. Ahogy elmegy telefonálni a csodasráccal, bocsánatkérően nézek Mynára, nem akartam, hogy fültanúja legyen mindannak, ahogyan Reával egymásnak esünk, sőt igazából ha az a másik lány nem pofázik vissza, akkor nem is jutottunk volna idáig. De persze miért is hallgatna, ha én mondok valamit. Egy sóhaj kíséretében hagyom magukra őket, hogy az irodába neki foghassak a papírmunkának, legalább egy kicsit megfeledkezek mindenről, meg amúgy is van mit csinálnom bőven, szeretnék minél hamarabb a végére érni. Csak pár papírig jutok el, ugyanis a tudat, hogy nem ittam ma még egy kávét sem, kikészít, így kénytelen vagyok félbe hagyni a munkámat, hogy legalább egy kortyot ihassak a feketéből, még akkor is, ha nemrég felfordult a szagától a gyomrom. Leengedek egy újabb adagot, majd egy korty után tűnik fel, hogy a lányok sehol sincsenek, így morcosan veszem az irányt a raktár felé, azonban mihelyt meghallom, hogy rólam és Eliottról beszélnek, dühösen rontok rájuk. Gyűlölöm a pletykát, főleg akkor, ha a témája én vagyok. - Először jobban tennéd, ha a saját életeddel foglalkoznál az enyém helyett. Különben meg nem érdekel, hogy miről beszélgettek és mikor. De szakadjatok le rólunk. - Az utolsó mondatot mindkettőjüknek szánom, de szúrós szemeimet Reára meresztve beszélek, mert egyszerűen úgy látom rajta, hogy szándékosan csinálja. Mintha élvezné, hogy valahányszor megszólal, kihoz a sodromból. Csak akkor veszem le róla a tekintetem, amikor Myna is megszólal. Mintha direkt megbeszélték volna, hogy ma rám szállnak, mintha szándékosan akarna ellenem fordulni Myna is, bár valószínűleg csak a Reagan befolyása alatt van. Szavaira érzem, hogy elpirosodok, sikerült igazán zavarba hoznia, így beletelik egy kis időbe, amíg össze szedem magam annyira, hogy válaszolni is tudjak neki. - Nem arra vagyok érzékeny, hogy Eliottról beszéltek, hanem arra, hogy rólam. A hátam mögött. Ha valamire kíváncsiak vagytok csak kérdezzétek meg, és ne találjatok ki meséket. - próbálom a lehető legértelmesebb választ adni, bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerült. Már egy jó ideje próbálom titokban tartani a viszonyunkat a futár sráccal, nagy nehezen sikerült őt is rávennem, hogy így lesz a legjobb, erre ezek ketten itt olyan természetesen beszélnek rólunk, mintha mindennap azt látnák, hogy Eliott és én smárolunk valamelyik sarokba. Pedig azt hiszem, hogy elég diszkréten csináljuk, amit csinálunk. Amint Myna elmegy, megkönnyebbülök, és remélem, hogy nem sértődött meg a megjegyzésemen, hiszen nem rosszból mondtam, hogy baj van a parfümjével, csak valamiért mostanság túl érzékeny vagyok az illatokra. Erről persze nem ő tehet, de ha nem akarja, hogy kidobjam a taccsot, akkor jobban teszi, ha többet nem fújja be magát azzal a förtelemmel. Csak akkor esik le, hogy kettesben maradunk Reával, amikor az ismét megszólal, így kénytelen vagyok újból rá nézni és unottan hallgatni végig a mondandóját, ami ezúttal tényleg annyira nem érdekel. - Kértem én, hogy bárki is aggódjon értem? Nem kértem. Szóval aggódás helyett inkább végezhetnétek a dolgotokat, mert a pletykálkodáson kívül eddig semmi mást nem csináltatok. - most először emelem fel a hangom, mostanában annyit kiabáltam, hogy kezdek igazán bele jönni. Amint Rea elhagyja a raktárt, sóhajtok egyet, majd utána megyek, mielőtt azonban az irodába igyekeznék, ahol elég sok munka vár rám, csak vissza sétálok a kávémhoz, és ismét iszok belőle egyet, miközben a szabad kezemmel integetek csodamanónak, ma a srácon kívül senki mással nem akarok többet beszélgetni.
I have not failed. I've just found 10,000 ways that won't work.
Reagan sok embert nem kedvel, de egy valakit kifejezetten gyűlöl pedig nehéz kifejteni, hogy hogyan is jutottak erre a szintre. Risával régen nem volt ennyire kaotikus a viszonya, de aztán jött egy pont, egy megjegyzés Reától, amiért Risa úgy felkapta a vizet, hogy máig nem képes rajta túltennie magát. Rea tényleg tud néha csípős és keményen őszinte lenni, amit egyesek még jópofának is tartanak, míg mások Risához hasonlóan legszívesebben örökké elkerülnék a lányt e tulajdonsága miatt, bárhogyan is legyen, az utóbbi időkben igencsak eldurvul a viszonyuk, márpedig ha felmondások és kirúgások kerülnek szóba, az már koránt sem játék. Pedig néhány hónapja még úgy tűnt, hogy kezd valamelyest felfelé ívelő tendenciát mutatni a viszonyuk, most mégis mélyrepülésbe kerültek, ami talán érthető, ha a lányok is képesek lennének felismerni a tény, hogy mindketten nehéz időszakot élnek meg, a feszültségek és egyéb tünetek levezetését pedig talán nem egymáson kellene végezni. Ellenben Mynával valamiért Rea mindig ugyanolyan jó kapcsolatot ápol.
Fogalma sincs, hogy miért került a raktárba Risa, mikor az irodába ment be és nem végezhetett ennyi idő alatt, feltételezi, hogy csak ellenőrizni akarta őket, de hát Myna is már egy ideje itt dolgozik, nem kell mellé felügyelet, Rea pedig bár egy kicsivel kisebb poszton van hivatalosan, de ő is műszakvezető, ahogy Risa is eredetileg, a mellékes főnöki posztja mellett, így hát Rea kezét sem kell már fogni a Woodhavenben. Alapvetően némi oximoront vél felfedezni az utasításokban, elvégre ha nem érdekli miről beszélnek, akkor miért van itt és miért tiltja meg, hogy miről beszéljenek, de erre már csak azért sem ugrik Rea, nem akarja tovább szítani a feszültséget feleslegesen. Meglepően nem csak Rea, hanem Myna is kap abból a szánalmas terrorból amit Risa ad nekik, értékeli, hogy megmagyarázza Myna is a kialakult helyzetet, bár halottnak a csók jelenleg többet ér, mint ezen őszinte vallomás a felborzolt kedélyű Risának. - Oké, akkor ha lesz valami, máskor a szemedbe mondjuk, jó? - néz feltűnően Mynára, ezzel utalva neki, hogy hát ha szerinte terhes, akkor mondja ki, pontosabban ő mondja el, mert ha Rea teszi, akkor az úgyis csak lehurrogás lesz. Így meg Mynát is sikerült megbántania, nagyon ügyes, holott a lány tényleg csak aggódott Risáért, semmi több. A törődést inkább értékelni kellene, ellenben Risa ezek szerint nagyon nem kér belőle. Ez a lány teljesen hibbant! Még a barátaival is megutáltatja magát. Persze neki nem kellenek barátok, azok bizonyára csak a gyengéknek valók. - Ám legyen! De ha reggelente széthányod a wc-t, és aztán futsz az orvoshoz, akkor esetleg gondolj majd Mynára, mert ő kezdett érted aggódni - rekeszti be a hangját mélyre, ő nem felemeli a hangját, ha ideges, hanem leviszi, majd nem várja meg a választ, faképnél hagyja Risát. Még mindig nem gondolja, hogy terhes lenne, szimplán csak hisztis a csaj, de legalább utalt rá, hogy jobb lenne, ha megnézetné magát és nem csak a pszichológussal. Visszamegy a pulthoz, ahol hála istennek van kivel foglalkoznia, ugyanis az első vendég megérkezett. Most kivételesen áldás számára, hogy munka van, addig sem kell Risával foglalkoznia és lehet a figyelmét is elterelik különféle sztorikkal.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"