Amíg be volt kötözve a lábam és nem mozdulhattam ki, addig felfedeztem a közösségi háló egyik legjobb részét facebookon. Van egy csoport, amit egyik modell lány említett még legutóbb, ahol lehet fotóst keresni meg ők is keresnek modelleket és a referenciák alapján egymásra találnak, nem kell külön céghez beregisztrálni meg fizetni nekik, hogy találjanak munkát nekem. Kezdőként amúgy sincs túl nagy esélyem szerintem, de mindegy. Jelentkeztem, megcsináltam a mappát, amibe feltettem három képet, majd kitöltöttem a sablont, magasság, mell, csípő, derék meg még lábméretet is elkértek, súlyt is. Hát nem mintha a képeimről ne sütne, hogy lapos vagyok, most még számadatok is bizonyíthatják. Na mindegy, igazából minden este csak egyszer végignéztem, hogy mi zajlik ott és lesz egy fotós expo, ahol berendezett studióban sima profilképeket csinálnak, csak van kanapé, meg fotel, meg hintaágy és egyéb eszközök, több szobalehetőség és a tárház sem kicsi. Akadnak kölcsön ruhák is a szobákhoz, ha valaki komolyabbat is szeretne. Lehet jelentkezni külön fotósoknak és külön a modelleknek is, majd sorsolás szerűen kiosszák, hogy ki kihez kerül majd. Persze az adminok keze itt is sokáig elérhet, tudja a franc. A fotósok megkapják a modellek neveit, hogy kiket kell várniuk és kivel dolgozhatnak majd. A kis album alapján utána nézhetnek és cserélgetnek is egymás között. Én a végére már tényleg nem tudtam kihez vagy mihez menjek majd, úgy voltam, majd ott kiderül. A hajam most ezüstösen hagytam és kiengedtem, majd befonom pillanatok alatt, ha kell. Egy szép kék hosszú felsőt kaptam magamra és egy harisnyát alá, majd kék tornacipő, csinos kék magassarkú a táskába és mentem is a fotózásra. A sminkelést sem vittem túlzásba, de van nálam minden, ami kellhet. A profikhoz sminkmesterek meg fodrászok is jelentkeztek, hát én nem kértem ilyesmit, elvégre magamnak hamarabb megcsinálom és nekem sincs gagyi cuccom. Ahogy megérkezek az eligazító a fejét fogja, mert sokan nem jöttek el, mondván, hogy nem akarnak dolgozni ezzel meg azzal. Tyű, de jó nekik, hogy válogatnak. Az egyik ajtóra mutat, hogy oda menjek be nyugodtan. Bekopogok, majd benyitok és el is olvadok a fotóst meglátva. Hű, milyen helyes és nem tűnik olyan sokkal idősebbnek sem.
- Szia! Myna vagyok és azt mondták hozzád jöhetek. Kicsit beljebb is megyek, hogy ha úgy van kezet fogjunk, vagy mi. Nem voltam még ilyen helyen, biztos látszik is rajtam, hogy még kezdő vagyok, de legalább vidám és energikus. Ahogy körülnézek, itt ilyen ablakba ülős meg hasonló képeket lehet csinálni, mindig is olyasmiket szerettem volna, de ahogy tudom forgással majd váltogatjuk a szobákat is.
- Szeretnéd, hogy valami szép fonatom legyen? Tudok mutatni képeket, hamar megvagyok vele, meg sminkelni is magam szoktam. A telefonomon meg is nyitom a hajas mappámat, már, ha érdekli. Remélem nem neheztel, amiért a kezdőt kapta meg, de legalább van modellje és nem jött el feleslegesen.

33 nem fogadott hívás
12 szöveges üzenet
73 olvasatlan messenger üzenet
8 viber üzenet

A többit csak azért nem látom, mert már nem fér rá a képernyőre a sok esemény értesítés, meg a születésnaposok miatt. Az email fiókomban is lehet jó néhány keresetlen email, ami a drága feleségemtől jött, de egyikre sem fogok reagálni, mert az ügyvéd megtiltotta, hogy bármilyen módon felvegyem Lorral a kapcsolatot. Innentől kezdve minden kommunikáció csak és kizárólag az ügyvédeken keresztül történhet, bár nem hiszem, hogy ezt sikerül majd kivitelezni, pláne azután ha Lor rájön, lecseréltettem a lakás zárakat és már nem tud bemenni semmiért sem.
A sok értesítés között meglátok egyet, amit majdnem elfelejtettem teljesen… na jó, igazából totálisan kiment a fejemből, de az értesítésnek hála csak felkapom a táskámat és már megyek is. Olivia a modellem minden bizonnyal lenyelt volna keresztben, ha nem megyek el.
Pár hete találtam rá erre a facebook csoportra, és eddig csak nézelődtem, de most végre van alkalmam kipróbálni is az előnyeit, vagy megtudni a hátrányait. Eredetileg nem Olivia lett volna a modellem, hanem egy koreai hölgy, de őt mindenképpen el akarta tőlem kérni az egyik fotós, ezért belementem a cserébe.
A helyszínen hatalmas a sürgés forgás, de szerencsére hamar megtalálom az egyik szervezőt, aki megmondja, hogy hova mehetek, majd közli, hogy a modellem lemondta az egész fotózást, mert kapott egy jobb ajánlatot. Már fordulnék is, hogy akkor megyek haza, és csessze meg mindenki, mikor közli a szervező lány, hogy ne aggódjak, lesz modellem, mert jó pár fotós sem jelent meg, menjek csak be az egyik szobába, hamarosan küld valakit.
Az egyik sarokban vannak ruhák amiket lehet használni, bár ahogy végignézek rajtuk csak egy fintorra futja, nem tudom mit gondoltak, de nekem egyik sem tetszik, bár majd meglátjuk miben érkezik a modellem, ha minden kötél szakad akkor talán találunk itt is valamit ami használható.
Halk kopogás hallatszik, majd egy lány lép be az ajtón, nekem pedig valahonnan a talajról kell össze kaparnom az államat. Már egy kicsit sem bánom, hogy Olivia nem jött el, sőt nagyon örülök neki, hisz akit kaptam helyette… benne sokkal több lehetőség van, mint a legtöbb lányban, akikkel eddig dolgoztam, legalábbis első látásra nagyon ígéretesnek tűnik, de majd meglátjuk, hogy mennyire szereti őt a kamera és mennyire tudunk együtt dolgozni.
- Szia! Jason vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - odamegyek hozzá, hogy fogjunk kezet, utána pedig alaposabban megnézem őt magamnak, miközben beszél.
- Fonatot? Hm.. lássuk. - mondom, és míg ő előkeresi a képeket addig körbejárom őt, majd megnézem a képeket, és végül rámutatok egyre.
- Ilyenre be tudnád fonni? A sminket egyelőre hagyjuk, de majd kicsit később az is jöhet. - kaptunk a helyszínekről előzetesen már képeket, hogy mire lehet majd számítani, és nagyjából már kitaláltam, hogy hol mit szeretnék, de a modelltől is nagyon sok minden függ.
Nézem ahogy könnyű mozdulatokkal elkezd a hajával foglalkozni.
- Sok fotózáson voltál már? - érdeklődök, hisz olyan fiatalnak néz ki, bár ez nem jelent semmit sem, pláne ebben a szakmában, ahol a gyerekek már három évesen kifutón vonulnak tetőtől talpig sminkben.
- Arra gondoltam, hogy egyszerűbb képekkel kezdünk, ablakban ülős, elgondolkodós, mintha arra várnál, hogy mikor toppan be végre a szerelmed hogy elvigyen valahova. -

Igyekszem magabiztosnak tűnni, talán fel sem fog tűnni, hogy nem egy profit kapott, hanem egy kis kezdő modellt. Nem szeretném, ha lecserélne ő is, mert mindenki lekoptatott és lehet nem véletlen nem jött a fotós sem. Odaindulok felé, ő meg elindul felém, kezet fogunk. Én határozottan nyújtom, de túl sok erő nincs benne, lévén ezek művész ujjacskák, nem súlyemelgető vaskos munkás kezek.
- Én is örülök, nagyon vártam már a mai napot. Teszem hozzá, mert nagyon kevés kép van rólam és nehéz referenciát felmutatni így, itt meg egyszerre többféle-fajta is készülhet. A szemem sarkából figyelem, hogy körbejár, mint valami friss húsit, hogy mihez kezdjen velem. Hát na, megértem, biztos a nagy mellű kis barbikat várta, de engem kapott. Odaadom neki a mobilomat és a kiválasztott képre csak bólintok.
- Persze. A hajam kifésülöm az ujjaimmal és neki is látok a fonatnak, nem is kell a kép sem hozzá, sőt tükör sem, mert tudom mit csinálok, nekem ez gyerekjáték, másnak meg szenvedés, hogy egy videóról próbálja lemásolni és még csak nem is a saját haját fonja be. mire nem jó, ha fodrász ismerősöd is akad, aki megtanít ilyenekre. Miközben fonok a cipőm sarkára taposva leveszem a tornacipőmet, mert az nem illik a ruhához, de így kényelmesebb volt idejönni.
- Persze, volt pár fotózásom már. Válaszolok és csak utána nézek a szemeibe, mert szó szerint tényleg pár volt, a verseny fordulóin meg a végeredménykor. Annyira nem vittem túlzásba sem ezt a modellkedés dolgot. A hajam miatt kerestek csak fel általában, azért is van ennyi képem a fonatokról.
- Te régóta fotózol már? Kérdezek vissza, mert ez már csak ilyen, lehet tök parázok és valami kezdő fotóst kaptam, aki pont nem fog szólni nekem semmiért, mert örül, hogy kattogtathatja a gépét.
- Tetszik. Ahogy kész a fonat, a táskámhoz nyúlok és kiveszek egy kis szilikonos hajgumit, ami nem is látszódik és összefogom a végét vele. Most, hogy ez megvan és az instrukciók is, az ablakhoz sétálok és felülök a szélére, majd fordulok is, hogy kényelmesen elhelyezkedjek. Az egyik lábam felhúzom és megölelem, a ruhát lefelé szorítva persze, a másikat meg kinyújtva hagyom elől. Az ablaküveg felőli lábam húztam fel, mert ennyit megtanultam, hogy ne takarjam ki saját magam, mert az csúnya kép lesz. Van amúgy érzékem meg fantáziám ilyenekhez, az egyik kedvenc rajzomon is így ül a főszereplőm és bambul kifelé. A vállammal kicsit az ablaknak dőlök és kifelé pillantok. Már látom is a képzeletbeli arctalan férfit közeledni, akire annyira, de annyira várok már réges-rég. Még akaratlan sóhajtok is reménykedve, hogy nem fog elveszni idefelé jövet. Hiányzik egy pasi az életemből, aki segít hogy be tudjam fejezni a könyvem túlfűtöttebb lapjait, amik jelenleg üresen állnak. Amint szól, hogy jó, akkor váltok is pózt, mert ja, itt nem csak egy kép fog készülni, szóval igyekszem nem nagyon elmerülni az érzelmek mezején, mert az nagyon megy. Szeretek színészkedni, bár nálam ez kicsit másképpen néz ki, elvégre fejben kész kisregényt találok ki egy pillanat alatt. Ha van konkrét kérése hogy üljek, álljak vagy bármi, akkor úgy is teszek, ja és általában inkább mosolygok, ha nem mondja mit akar látni. Amíg nem a kamerába nézek, addig tök jól megy minden, mikor oda nézek kicsit más a helyzet, mert tök helyes és zavarba hoz a figyelme, pedig máshogy nehezen tudna fotózni...
Kopognak, majd nyílik az ajtó és belép egy szervező egy modellal, aki elvan szállva magától.
- Jason, szeretnél modellt cserélni, van tapasztaltabb szabadon. Szólal meg, nekem meg a pofám leszakad képletesen persze. A szőke cicababán már most annyi smink van, hogy egy nap kevés lenne levakarni és a haja is tök csúnya szerintem. A tekintetével lenéz, az is tök egyértelmű, pedig nincs nagyon mire, sokkal több vagyok tőle, remélem nem akar lecserélni Jason. A szervő meg nagyon izzad, mert a kisasszonynak nyilván valakit kell találnia.
- Ja meg lassan forgás is lesz, tíz perc múlva. Aztán távozik is, a remélhetőleg sértett modellel együtt, aki nehezen, de feldolgozza, hogy nem körülötte forog a világ. Én meg hálásan nézhetek a fotósomra, hogy nem cselélt le, elvégre már elég sok kép született és nem akarok minden szobában új fotóssal ismerkedni.
- Mi lesz a következő szobában? Érdeklődöm, mert ő csak jobban tudja, mint én és legalább felkészülhetek arra is, ami ott vár majd.

Van pár titok az ilyen fotózásokon, amiket csak azok tudnak, akik rendszeres látogatói az eseményeknek. Mivel nekem ez az első ilyenem még nem tudhatnám ezeket a dolgokat, de van egy ismerősöm, aki már párszor részt vett ehhez hasonló eseményeken és megosztott velem pár titkot. Ha a megfelelő zsebbe kerül egy kis extra kereset, akkor bizonyos szobákban több időt lehet eltölteni, vagy akár a fotózás legvégéig is ott lehet lenni, nem kötelező váltani, a többieknek meg azt mondják, hogy nem érkezett meg az oda szánt díszlet ezért az ott lévő fotózás elmarad, vagy egyszerűen közlik, hogy foglalt és kész. A fotókat végig nézve van olyan szoba ami nagyon megmozgatta a fantáziámat, de az eredeti modellem egyáltalán nem illett oda, de ez a mostani… ha még nem stoppolták le, akkor amint lesz rá lehetőségem meg fogom tenni, aztán majd meglátjuk, hogy Myna mit fog hozzá szólni.
- Az egyetemen kezdtem, de ezt csak mellékállásban csinálom, amikor van időm. Pár reklámban már láthattad esetleg a képeimet, bár nem hiszem, hogy emlékeznél rájuk. - felelem mosolyogva. A felszerelésem profi, ahogy a képeim is, és talán ha ezzel foglalkoznék főállásban akkor akár nagyon sikeres is lehetnék, de nem tehetem meg, hogy csak úgy utazgassak különböző egzotikus helyekre fotózások miatt, hisz itt van nekem Cait és a banda. Mintha lenne egy csomó kölköm akikre figyelni kell mikor mit csinálnak.
A fotózás elkezdődik, és sokkal könnyebb dolgom van vele, mint azt elsőre gondoltam volna. Mondom Mynának, hogy mit csináljon, hova tegye a kezét, merre forduljon vagy épp oda megyek hozzá, hogy igazítsak egy kicsit a haján, vagy a ruhája esésén. Nem tudom, hogy tolakodásnak veszi-e ezt, vagy sem, hisz ha nem volt még annyira sok fotózása lehet azt hiszi, hogy csak tapizni akarom, pedig ez egyáltalán nincs így, én csak arra törekszem, hogy a képek a lehető legjobb beállításokkal készüljenek.
Annyira belemerülök a képek készítésébe, hogy szinte csak úgy repül az idő, és csak a kopogás az ami kizökkent a munkából. Az egyik szervezőlép be egy modellel az oldalán, végig nézek a lányon és nem is kell gondolkoznom azon, hogy lecseréljem Mynát vagy se, mert a válasz egyszerű, nem akarom lecserélni. A fotós nélkül maradt lány első ránézésre nem tűnik egyszerű esetnek, nekem pedig nincsen egy primadonnára szükségem, pláne nem a következő helyszínhez.
- Nem szeretnék, Mynával nagyon szépen haladunk, viszont ha már bejöttél beszélnünk kéne. - felelem, majd közelebb megyek hozzá és szerencsére sikerül elintézni, hogy abba a szobába menjünk következőnek amit kigondoltam és azt egy kicsit hosszabb időre is megkapjuk majd.
A beszélgetést hallja a cserére felajánlott modell is aki ezért a tekintetével szinte villámokat szór rám, de nem érdekel. Mikor távoznak elkezdem kicsit össze pakolni a dolgaimat, hogy amikor mehetünk már ezzel ne kelljen vacakolni.
- A következő szoba ennél jóval nagyobb és teljesen más berendezése van, az egyik fele egy reneszánsz hálószobának van berendezve a másik fele pedig bálteremnek. Vannak korabeli ruhák, majd azokból választunk egyet amit felveszel, és egy hosszabb fotósorozatot készítünk majd ott. - felelem, miközben végzek az összepakolással.
- Akár mehetünk is. - mondom, majd el is indulok a  másik szoba felé, ahogy oda belépünk pontosan  a látvány fogad, mint amire a képek alapján számítottam. Alaposan kidolgozott és részlet gazdag.
A szoba közepén egy állványon ott sorakoznak a ruhák, fűzővel, nagy szoknyával, van amelyikhez kalap is társul.
-Ezek közül kellene egyet felvenned…  remélem annyira nem vagy szégyenlős, mert öltözés közbeni képet is szeretnék. -

- Nekem is csak mellékállás ez, de szeretem. Sokan nem is értik, hogy jut időm még erre is, de hát kikapcsolódni mindig van időm, ha akarom. Ez a modellkedés is egy művészet, én meg szeretem azt ugyebár és kreatív énem is kiélhetem kicsit, amikor nem mondja meg a fotós, hogy pózoljak mondjuk, akkor a saját elképzelésem jöhet, ami számomra tök természetes, nem a megszokott öt-hat pózt nyomatom minden képhez, mint a legtöbben, mert mást nem tudnak maguktól és az tuti jól fog kinézni. Hát nekem nem nagyon kell odafigyelni, hogy ne álljak, mert vékonyka vagyok én alapból is, kétlem, hogy kövérnek bárki is le tudna fotózni.
Néha odajön hozzám Jason és megigazítja a hajam vagy a ruhámat, ami nem zavar amúgy, mert nem tapogat le engem, tényleg csak a ruhába csíp bele ha úgy van, én meg csak a szememmel követem mikor közelít, mert nem szeretnék elmozogni, ha már megvan a tökéletes póz, csak apró igazítás kell hozzá. Nagyon élvezem, hogy csak kattognak a képek én még nem töltöttem ennyi időt kamera előtt, de egyáltalán nem fáraszt le a dolog.
A modell nagyon csúnyán néz rám, amikor kijelent a fotósom, hogy velem akarja folytatni is, én meg megkönnyebbülök, mert ezek szerint nem tűnök annyira kezdőnek, akivel nem dolgozna együtt. Hálás vagyok ezért, csak azt nem tudom miről beszélget a szervezővel, aki elmosolyodik, a modell meg szikrákat szór immáron Jasonre is. Hűha, mi lesz itt, nem gondoltam volna, hogy ilyen ragadozó barbik is lesznek itt, de most legalább nem tudják összefirkálni a táskámat, mint legutóbb. Amikor pakolni kezd, akkor én is összeszedem a kevéske cuccom és hallgatom, hogy mi következik, egyre jobb ez a nap.
- Reneszánsz? Imádom! Már alig várom, hogy átmenjünk és ruhát válogathassak, mert hát a fantasy világomban is hasonló ruhákban járnak a karakterek és rajtam még nem volt ilyesmi soha, most legalább megtudom, hogy milyen érzés. Mondjuk kicsit félek, hogy alacsony vagyok ezekhez, de van nálam magassarkú cipő, hogy ne essek hasra a szoknyában és még látszódni sem fog valószínűleg. Kis nemes hölgy leszek, tisztára izgatottan lépek be és dobom le a tornacsukám meg a táskám is a földre.
- Ó, de melyiket? Válogatom a ruhákat, majd megakad a mozdulat, amikor tudatosul, hogy öltözés közben is szeretne képet. Na mondjuk nincs öltöző sem, szóval hű. Nem vagyok én szégyenlős annyira, elvégre melltartó nélkül is felveszek bármikor olyan felsőt, ami megmutatja a kicsi félalma nagyságú melleim, de hát az már más, amikor valaki látni is akar öltözés közben, meg fotózni.
- Áh, miért lennék? Nevetem el magam és legyintek is magam elé, nem szeretném, hogy megbánja, amiért engem választott és nem a szőke barbit. Kiválasztok egy szép ruhát, aminek a legkisebb a fűzője és fogalmam sincs hogy kezdjek hozzá, a fűző szerintem az utolsó, amit fel kell venni, de hát ha fotózni akar, hát franc tudja.
- A fűzőt biztos nem fogom tudni felvenni egyedül rendesen, sose volt még rajtam. Fel is emelem magam elé, hát hűha, magamhoz illesztem és jónak tűnik amúgy méretre. A ruhát odaviszem az ágyhoz, ha már van, akkor inkább ott öltözök át, gondolom nem a többi ruhát akarja fotózni sem a háttérnek. Na most legyek bátor! Nagy levegőt veszek és nagyon lassan fújom ki, miközben leveszem a kék ruhát és alatta láthatóvá válik a kék csipkés tangám, meg a hozzá társuló pánt nélküli melltartóm. Mintha strandon lennék, igazából semmivel sem mutatok többet magamból és ezzel a tudattal meg is nyugszom. A fotósok amúgy is olyanok, mint a nődokik, több nőt láttak már, mint a legtöbben. Megfordulok Jason felé, mert totál nem tudom, hogy a szoknyával vagy a fűzővel kezdjek, közben megigazítom a harisnyámat is, ja az is rajtam van még, bár mivel áttetszős, sokat nem takar.
- A szoknyával kezdjem ugye vagy azt nem akarod lefotózni csak a fűzőt? Érdeklődöm, inkább utóbbiról láttam képeket, nem hiszem, hogy fontos lenne a szoknya, de sose lehet tudni ugyebár, a szám meg azért van, hogy kérdezzek. A válasz után felveszem a szoknyát, így kicsit csak jobb, majd a fűzőt magamra teszem elől és hátul meg ahogy észrevettem csak két szálat kell meghúzni, aztán szépen össze is zár és láss csodát, most életemben először úgy érzem, mintha lenne mellem, mert ami nincs, még azt is úgy feltolta, hogy tyű. Jó nem kell nagy csodákra gondolni, de nekem annak számít és mikor lenéztem magamra hát elég szembetűnő volt és még nincs is rajtam rendesen, a felső.
- Segítesz meghúzni rendesen? Nézek Jasonre és a hajam a vállam elé veszem, hogy ne legyen útban. Nem tudom, hogy mik az elképzelései, elvégre én az öltözésnél leragadtam egyelőre és annak a kiemelkedő eredményén is. Most, hogy a magassarkú is rajtam van, tiszta nőnek érzem magam, olyan igazi nőnek, aki bárkit megkaphat, ki hinné, hogy egy ruha meg egy cipő ennyire megdobja ezeket.

   

Mindig is szerettem volna ilyen témájú képeket csinálni, de eddig nem volt rá lehetőségem, vagy az idő nem volt jó, vagy a modell nem volt megfelelő, vagy a felkínált díszlet volt rettenetesen illúzió romboló, de itt végre minden összeáll és megvalósíthatom az elképzeléseimet. Örülök, hogy Myna is ilyen lelkesedéssel fogadja a következő szoba témáját, és mikor átmegyünk láthatom, hogy a helyszín tényleg olyan, mint amilyennek korábban beharangozták, számomra tökéletes.
Nem szólok bele a ruha válogatásba, nekem sohasem volt érzékem ahhoz, hogy megmondjam egy másik ember méreteit, leginkább ha ruhát kellett vennem valakinek akkor fogtam egy már meglévő darabját, elloptam és a boltban mindent hozzámértem, vagy nagyjából elmutogattam az eladónak, hogy milyen méretekkel is rendelkezik a megajándékozni kívánt személy.
Kíváncsian nézem én is a ruhákat, és van amelyik kicsit jobban tetszik, mind a többi, van amelyik meg kimondottan nem tetszik, de szerencsére Myna olyat választ ki magának ami nekem is tetszik, ezért nem szólok bele egyáltalán a választásába.
Nevetésére kissé félre billentem a fejem és úgy nézek rá, olyan, mintha kissé zavarban lenne, amiért előttem kell átöltöznie, bár megértem a zavarát, hiszen maga mondta, hogy még nem volt olyan sok fotózáson, még nem szokott hozzá ahhoz, hogy egy fél tucat ember bámulja a szinte meztelen testét és próbálják meg eldönteni, hogy hogyan is kéne felöltöztetni, sminkelni és a haját megcsinálni.
Míg ő a ruha cserét oldja meg, addig én beállítom a fényképezőgépemet, hogy ha elért az öltözködés megfelelő fázisába már tudjam is a képeket csinálni.
-Igen, a szoknyával kezd.. - nézek fel rá és egy pillanatra elakad a szavam, azt hittem, hogy majd takargatni fogja magát előttem, vagy igyekszik minél hamarabb magára venni a ruhát, erre tessék, itt áll előttem egy szál csipke csodában. Tekintetem nem időzik sokáig a testén, igyekszem a szemeit nézni.
- majd a fűzőnél mondom, hogy mit hogyan szeretnék. - folytatom a korábban megkezdett mondatot, és míg ő felveszi a szoknyát, addig iszok pár kortyot az előre kikészített vízből. Minden szobában van palackos víz, és most ez tökéletes ürügy arra, hogy ne nézzem végig teljesen az öltözködését.
Mikor szól akkor közelebb megyek hozzá és megnézem hogyan is öltözött fel. Majdnem jó, vagy egy hiba van a képletben, de azon hamarosan változtatunk.
- Persze, de előtte még igazítunk egy kicsit rajta. - valamennyire sikerült meghúznia a fűzőt, amit én most meglazítok.
- hideg lesz a kezem ne haragudj. Tudod, fűző alá nem szoktak melltartót felvenni, és a képeken sem néz majd ki jól ha rajtad marad. - Mondom és közben a melltartója csatjához nyúlok, hogy kicsatolhassam, majd levehessem róla.
- Majdnem jó… - Mondom, és közben megigazítom a haját, hogy a hátát ne takarja ki teljesen. A fűzőt nem lazítottam meg teljesen, még nem esik le róla. A fényképezőgépemért nyúlok, miközben mondom neki a következő instrukciókat.
- Szépen lassan kezd el húzni a két szalagot, és közben nézz előre, majd fokozatosan fordítsd a tekinteted a kamera irányába. A végén majd meghúzom rendesen a szalagokat és megkötöm. - mondom, majd kicsit hátrébb lépek, hogy megkeressem a megfelelő szöget.
- Mehet. - mondom, majd mikor elkezdi újra meghúzni a szalagokat én lelkesen gyártom róla a képsorozatot. Mikor megvan, akkor visszanézek pár képet és elmosolyodok.
- Jók lettek nagyon. - mögé lépek és végre megcsinálom azt amire az előbb kért, vagyis meghúzom jobban a szalagokat és egy masnit kötök a végére.
- A következő képekhez sminkeld ki magad egy kicsit ha lehet. - az a tervem, hogy az egész készülődést megörökítsem, mintha éppen bálba készülne.
- Nagyon jól áll neked ez a ruha. Jó választás volt. - dicsérem meg végül.

Olyan, mintha a kis fantasy világomba sétálnék be, amikor belépünk a szobába, a számat be is harapom izgalmamban, mert legszívesebben 'víí'-znék örömömben, de egy az, hogy nem jellemző rám, kettő pedig nem akarok túl lelkes sem lenni, mert akkor el kellene mondanom, mire fel és kétlem, hogy egy fantasy regény író kezdő modell olyan felkapott lenne, elvégre mit mond ez kifelé másoknak? Egy unalmas lány, akiben lehet tehetség, nézhet ki jól, de akkor is uncsi marad. A ruhák közt turkálok és annyira szépek és biztos mind jó lenne rám, talán nem lenne látványosan nagyobb sem, de szerencsére a méretemben egy gyönyörű ruha áll rendelkezésemre. A szépérzékem teljesen rendben van és persze mint képzőművészetből kitűnő tanuló, meg is állapítottam, hogy a fele ruha nem is korhű igazából ehhez az építészethez igazodva, mert más város, más stílus és más viselet. Na de kétlem, hogy ilyesmi bárkit is érdekelne, főleg nem a szervezőket. Talán a kép kritikusok szólnának érte... bár ki tudja. Mikor felteszem a kérdést, hogy szoknyával kezdjek-e, akkor látom, hogy Jason amúgy a fényképezőre figyelt végig, szóval nem nézte végig, hogy vetkőzök, ami mondjuk egy elég gyors mozdulat volt részemről, hiszen csak a ruhát dobtam le magamról mondhatni. Mikor megakad a mondanivalójában, akkor jövök zavarba, hogy valamit rosszul csináltam volna vagy mi? Nem értem, de inkább fordulok is a szoknyáért, mert ahogy a szemembe néz csak rosszabb az egész. ~ Mintha strandon lennék, nincs ebben semmi. ~ Nyugtatom le magam, amíg felkötöm a szoknyát és utána a fűzőt is magamra veszem és tök büszke vagyok magamra, hogy rajtam van, szóval nem kell már ezzel semmit tenni, csak jobban meghúzni és ennyi. Aha persze... Gondoltam én naivan, amíg mögém nem lépett Jason és előbb csak szól, hogy hideg lesz a keze, bár nem értem miért mondja először, csak mikor érzem a fűző alatt a kezét és hallom, hogy a melltartó nem kell a fűző alá. Az alsó ajkam beharapom, hát még soha senki sem vett le rólam melltartót, még nyelek is egy nagyot, de csak halkan, mert az Istenért sem szeretném elárulni neki, hogy elvette ezt a szüzességem és mikor a hajam is előre teszi, végigfut rajtam a hideg, de nem leszek libabőrös. Inkább csak lehunytam a szemem és elképzelem, ahogy a főhősnőm vetkőzteti a lovagja és ott áll mögötte. Érzem a tarkómon a leheletét is és miközben ő kioldja a fűzőt, pont akkor veszek egy nagyobb levegőt. Mikor elmegy, akkor kinyitom a szemem, hogy ja, nem élvezkedni jöttem amúgy és hát én fentről ha lenézek, akkor belátok a fűző alá amúgy... Szerencsére ő mögöttem volt és kétlem, hogy ez lett volna a célja. Megfogom a szalagokat és hátranézek, hogy hol lesz a kamera, ahová néznem kell majd. Hát jó, kihúzom magam, de csak annyira, amennyire természetes és utána, mikor hallom, hogy mehet, akkor elkezdem húzni a fűzőt és lassan a kamera felé fordulok, ezek olyan komoly képek, de a végén azért elmosolyodom, miután meghúztam a fűzőt és tovább már nem megy.
- Ó, szuper! Örülök, hogy elsőre sikerültek a képek, mert így nem kell megismételni. Most ismét mögém lép, de kivételesen meghúzza rendesen a fűzőt, én meg előre hajolva a fejemmel élvezem a látványt, hogy cickós lettem. Ha a vállaim nem szabad előre húzni, mert akkor be lehet majd látni, ezt úgy megjegyzem, mert nem szeretném mutogatni magam, annyira nem vagyok bátor azért. Mondjuk kicsit aggódok, hogy miként veszem le a fűzőt és hogy veszem fel a melltartóm. Jó, tény, Jason nem élt még vissza a bizalmammal és mikor öltöztem sem engem nézett, de azért öltöző híján ez kicsit akkor is furcsa lesz. Ám ez még odébb van, addig is kiélvezhetem a szép ruhában lévő fényképezést.
- Rendben és köszönöm, nekem is nagyon tetszik! Odasétálok a táskámhoz és szépen le is guggolok hozzá, a ruha szoknyája, csak úgy szétterül körülöttem. Imádom! Szóval kiveszem a kicsiny sminkes ládám és az asztalhoz sétálva leteszem és a pipereasztal tükrébe nézek. A ruhához és a korhoz kellene igazítani a sminket. A lelki szemeim előtt gyorsan pörgetem a képeket és közben a színeket nézem. Az ecsetet az ujjaim között megpörgetem, miközben gondolkozom kicsit, majd a művész neki is lát és nem túl erős, de azért látható szép sminket alkotok, elég gyorsan amúgy, mert hát mondhatjuk, hogy festek, az meg szinte a véremben van, minden vonal óramű pontos és így nem kell javítgatni sem egyáltalán. Enyhe kicsi rúzs, kicsi pirosító az arcra és készen is vagyok. Az alap fehéres bőröm, most pont idevaló, nem kell nagyon alapozóhoz nyúlnom. Na ezt egy szolizott pláza cicáról mondjuk nem mondható el. Annyira nem is figyeltem, hogy Jason mit csinál, mert általában alkotás közben nem figyelek annyira a környezetemre. A vállam előtt hagytam a hajam is, majd amikor elkészültem, hát nem tudtam megállni, hogy hullámcsattal ne fogjam fel kontyba, mert ebben a korban nem hordták így leengedve a hajat, legalábbis nem ilyen ruhában, de ha szól érte Jason, akkor persze leengedem vissza.
- Készen vagyok. Felállok és meg is pördülök örömömben, mert annyira szeretem, hogy szívem szerint le sem venném. Annyira nem én vagyok, de mégis én viselem mindezt, kicsit hihetetlen, főleg, hogy valami profibb fotóssal hozott össze a sors. Szóval ja, elkészültem és most már mehetünk képeket gyártani, én bőségzavarban lennék, hogy mivel is kezdjünk, de szerencsére nem én mondom meg, hogy hová álljak oda, hanem Jason. Nem beszélgetünk sokat, elvégre nem ismerkedni jöttem, mégis jól megvan az összhang köztünk, már amikor nem lep meg azzal, hogy leveszi a melltartómat persze. Az még most így visszagondolva gyorsan is kicsit túlságosan is kellemes volt. Elvégre nőből vagyok és ha hozzámérnek, azt érzékelem és reagál rá a testem is, nem vagyok hozzászokva, nem szoktam magamat sem fogdosni.
- Hova álljak? Milyen képeket szeretnél? érdeklődök és persze mozdulok is és teszem amit kér, elvégre minél több kép készül, az nekem is annál több alapanyag lehet rajzokhoz, ha olyan helyen leszek, biztos kikérem magamnak azt a pózt is, amit én elképzeltem, az az öt vagy hat kép csak nem fogja zavarni őt sem pluszban.

Myna nagyon jó modell, csoda, hogy még nem talált rá egyik magazin sem, pedig mindene megvan ahhoz, hogy magazinok oldalain jelenjen meg, esetleg egy kifutón, bár lehet annyira még nem vetette bele magát ebbe a szakmába és csak idő kérdése, hogy valamelyik megtörténjen. Eddig a képei olyanok lettek, mint amilyeneket szerettem volna, sőt még jobbak, aminek hihetetlen mód örülök, hiszen így még kevesebb lesz majd az utómunkálat. Nekem is jók lesznek, mert ha portfoliót kell küldeni valahova, oda mehetnek ezek a képek is, és ez Mynánál is így lesz, már ha elnyeri a tetszését a képek, de eddig úgy tűnik, hogy jól érzi magát a fotózáson.  
Nem zavarja, hogy megszabadítottam egy ruhadarabjától, legalábbis nem veszem rajta észre, ami jó hiszen nem a vetkőztetése állt szándékomban, semmi olyasmit se tenni ami neki kényelmetlenséget okozna. Igyekszem nem leskelődni, hiszen az egyáltalán nem lenne fair és most dolgozunk, egyszerű fotós-modell munkakapcsolat, és bár számos fotós lehet megpróbálná a fotózást elvinni merészebb képek készítésének az irányába, nekem nincs ilyen szándékom, ahhoz túlságosan is ártatlannak látszik a lány. Talán egy merészebb sminkkel megfordulna a fejemben, de így nem.
Nem szólok bele abba, hogy milyen sminket varázsol az arcára, csak figyelem és néhány mozzanatot meg is örökítek, ha valamit még egyszer szeretnék akkor megkérem ismételje meg, de nem sok ilyen van. A haját is feltűzi, amiért nem szólok, csak kissé félre biccentett fejjel nézek végig rajta, és megállapítom, hogy valóban, ez a frizura sokkal jobban illik a ruhához és a stílushoz.
- Olyan képeket, mintha most mennél egy bálba, várod a kísérődet, aki végül nem jön el ezért egyedül indulsz neki… - mondom, majd a ruhákhoz megyek és végignézem őket, de nem, nincs szerencsém, csak női ruhák vannak.
- Ha lennének férfi jelmezek is akkor nem maradnál magadra. - volt, hogy már átálltam a kamera másik oldalára és most is véghez vihettem volna valami hasonlót, ha készültek volna férfi jelmezzel is, de ez most elmarad. Lehetett volna valami hamupipőke szerű történetet is elmesélni képekkel, de ez a ruha hiányában elmarad, vagy az is lehet, hogy kitalálunk valami csavart és mégis megvalósíthatóak lesznek azok a képek is. Nagyon szeretnék minél több és minél jobb képeket készíteni, de nem aggódok, tudom, hogy ez sikerülni is fog.
- Elfekhetnél az ágyon is, mint aki csalódott, majd adok egy álarcot, és azt is felhasználjuk a képekhez. - mondom, majd az asztal egyik fiókjából előveszek egy szép álarcot, amit álarcosbálokban szoktak hordani. Ezzel is lehet majd érdekes, sejtelmesebb képeket készíteni.
- Van valamilyen kép illetve póz amit szeretnél ha megörökítenénk majd? - kérdezem, mert én alapvetően erre a bálos, készülődős dologra gondoltam, de nem zárkózok el semmi elől sem, sőt könnyen lehet, hogy az amit ő kigondol abból sokkal izgalmasabb dolgok tudnának majd születni, vagy majd közösen kitalálunk valamit. A szoba jó darabig a miénk, vagyis ráérünk a kísérletezgetésre is.
- Mit szólnál ha kapcsolnánk be valamilyen halk zenét? Hátha így még több ihlet jön. -  néha szoktam ilyet csinálni és meglepő, hogy mennyire megváltoztatja az egész fotózás hangulatát és dinamikáját. Valami olyasmi kéne ami illik ehhez a témához, az én telefonomon leginkább Cait számaival van tele, de az nem ehhez a világhoz illik amit most teremtettek elő nekünk. Valami lágyabb kéne, mégis pörgős... vagy maradnak Cait számai és meglátjuk, hogy milyen hatással lesz a képekre, az is lehet, hogy szuper lesz minden.

Én nem tartom magam valami hű de jó modellnek, mert nem vagyok annyira felkapott, mivel ott szerepel a leírásomnál, hogy kezdő vagyok. Mondjuk nem volt gond az első fotózásoknál sem, elvégre mindenki meg tud állni valami pózban, legalábbis én úgy gondolnám, hogy ebben nincs semmi nehéz, az arcjátékban sem hinném, hogy bárki elbukhatna, viszont a modellkedés egy szakma, amit tanítanak, így én, akinek még csak két fotózása volt összesen és nincs túl sok portfóliós képe, nem merem magam annak mondani. Az, hogy mennyire vagyok tehetséges, senki sem közölte még, szóval csak örülök, hogy kattog a fényképező most és rengeteg képpel leszek gazdagabb majd remélhetőleg, már ha megkapom a nyerseket is kicsiben. Nekem a pozíció miatt lenne jó, sokkal könnyebb leírni és lerajzolni azt, amit már láttam, talán ezért is járok el többet az albérletből mostanában.
Amikor feltűzöm a hajam, akkor a szemem sarkából nézek csak Jason felé, aki félredöntött fejjel végignéz rajtam és meg is akadok az utolsó mozdulatban.
- Engedjem vissza le? - kérdezem meg kicsit bizonytalanul, mert nem mindenki olyan maximalista, mint én és nem mindenki akar teljesen korhű lenni bizonyára, de én, mint művészet történelmet tanult egyén és aki a középkori szokások, öltözködés, smink és minden tudója, de csak mert kellett a fantasy könyvemhez. Ami érdekel, annak hamar utánanézek és megtanulom, szinte egész könyvtár van a fejemben, néha keresem, hogy mit is felejthetnék el, mert nem olyan fontos, de nem találok olyasmit, de mi van, ha a tudástár véges? Meddig van még korlátom erre? Röpke pillanat alatt cikázik ez a sok gondolat végig a fejemben, majd mikor megtudom, hogy nincs gond a hajam feltűzésével megnyugszom és inkább a fotózásra koncentrálok.
- Oh, rendben - kicsit szomorú eset, de teljesen át tudom érezni, mert nekem sem volt soha kísérőm és a végzős bálra teljesen egyedül mehettem el, annyira kiábrándító volt, hogy mindenkivel van valaki, csak velem nem, még a teltebb és csúnyább lányok is szerencsésebbek voltak, mint én. Hamar kiábrándult arcom lesz, mint akit tényleg hoppon hagytak és mikor közli, hogy mivel nincs férfi ruha, így nem áll be, de amúgy társult volna a képekhez. Mennyire bírtam volna egy közös képet, amit mutogathatok Reagannak, hogy milyen helyes fotóssal dolgoztam, de nyilván nem akarok vele csak úgy szelfizni, talán ha elküldi a képeket és kicsit utána nyomozunk, akkor találok képet róla, hogy megnézhesse ő is.
- Az álarc jó, elég gyakori volt akkoriban a bálokon - odasétálok a maszkért és magam elé emelem, hogy megnézzem, hogy festek benne. Nagyon felismerhetetlen vagyok saját magam számára, de a képek biztos sikeresek lesznek, mert nincs mibe belekötnie egy szakértő szemmel bámészkodónak sem.
- Igen van pár, amit szeretnék megörökíteni, de előbb legyen az, amit te kigondoltál már - mosolygok rá és leteszem a pipere asztal tükre elé a maszkot és a zenére csak még jobban fellelkesülök.
- Tudok egy jó számot, de nekem nincs netem hozzá, de youtubon hamar megtalálom. Megkapom a telefonját, amin egy farkas néz vissza rám, na meg a sok értesítés a nem fogadott hívásról, üzenetekről meg ilyenek, hát jó elfoglalt lehet. Kikeresem a youtube ikonját és bepötyögöm a szám címét, majd lejátszásra nyomnék, amikor felugrik egy üzenet és az nyílik meg. Valami csajról van kép ki ez szöveggel, bár nem akartam elolvasni, de hát ha felugrott a képembe.
- Ő... felugrott egy üzenet, amikor a playre mentem volna bocsi - visszaadom a telefont, fogalmam sincs, mit kell megnyomni, hogy kilépjek, mert nekem jó régi kicsi apple telefonom van, szép kis középső gombbal, de azon, amit kaptam nem volt semmilyen gomb a telefon elején és androidos is. Kicsit azért szégyenlem magam, bár nem tehetek róla, hogy üzenetekkel bombázzák őt, elvégre jól néz ki, meg kedves is, legalábbis velem az. El is sétálok mellőle, ha bezárja az üzenetet, akkor meg el tudja indítani a zenét, amit odakészítettem. Teljesen jó, bár vidám kicsit, engem nem zavar abban, hogy csalódott legyek és eljátsszam a magára maradt lányt.
- Mit szólsz ahhoz, hogy az órát feltesszük mögém a falra és beállítjuk este hét utánra pár perccel és én azt a tükrömből nézem maszk nélkül? Rámutatok az egyik díszlet órára, ami csak úgy valamelyik sarokba lett téve, nem gondolták úgy, hogy bárki használná, pedig ehhez az ötlethez vagyon adja magát. Én amikor készen áll, akkor lehunyom a szemem és sóhajtok egyet, átszellemülök és csalódottan nézek a tükörből magam mögé az órára. Még egy könnycsepp is megjelenik a szemem sarkában, ami lassan kiszökik onnan és végigfolyik az arcomon, csak az állam szegletében áll meg kicsit, mielőtt még a gravitáció lentebb húzná és lecseppenne. A sminkem vízálló, szóval nem kenődik el szerencsére, ezért sem zavar a dolog annyira. Nem sokan tudnak ilyen könnyen átszellemülni, de nem is van mindenkinek egy kisregény a fejében, amivel könnyen azonosulhat és átélhet ilyesmi helyzeteket. Utána az ágyon eldőlök és a maszkot a széttárt kezemben tartom, kicsit reménytelenül nézek fel a mennyezetre, majd összeszedem magam és felveszem a maszkot, kicsit megigazgatom a ruhát, vannak olyan mozdulatok, amik elég egyértelműek, azt használom és felemelt fővel, mosolyogva lépek a díszlet ajtóhoz, ahol még visszanézek, majd távozom. Szép kis történet is lehet belőle, majd a tánctérre megyek, ahol első sorban egy szép pukedlis meghajlást teszek, elvégre amikor üdvözlik az érkezőt, ő is illedelmesen köszönt mindenkit. A fejem nem hajtom le, mert nem a királyhoz jöttem, szóval egyenesen előre pillantok bájosan mosolyogva.
- Szerintem amúgy elég lenne, ha csak a kezed lenne a képben, ahogy felkérsz mondjuk táncolni, a többit meg mindenki képzelje oda. - Kicsit  olyan, mintha bárki is odaképzelhetné magát a férfi helyébe és táncos képeket is lehet csinálni, mert akkoriban még csak néha a kezük érintkezett ugye a tánc közben, nem volt olyan nagy közelség, mint manapság. Ha szeretne, akkor mutatok pár korabeli táncos mozdulatot, amit fotózhat és szintén csak a keze benne lehet vagy csak én. Közben észreveszem, hogy van egy kis erkélyes rész is csinálva és amint végzünk oda mutatok.
- Ott is lehetne pár kép, hogy egyedül kint állok és valaki a vállamra teszi a kezét - nyilván ő az a valaki, én nagyon élem a hangulatot és zene nélkül is rengeteg ötletem van még, ami apró mozzanatokat ragad ki az akkori életből és persze a könyvemből is.
- Van valahol papír? - ha találunk, akkor a sminkkészletemmel kicsit besárgítom és utána fekete tollal írok rá egy szöveget szép betűkkel a saját kitalált nyelvemmel, amit  a könyvemben használok és összehajtom. Kár, hogy leviaszozni nem tudom, de ilyen levélolvasós képekhez még teljesen jó így is. Van még pár ötletem és elég jól haladunk, ötletekből és képekből biztos nem lesz hiány.
- Tudunk sorozatképet csinálni gif képhez, ahogy megpördülök ebben? - érdeklődöm, miközben vízért nyúlok, mert ideje inni is, nem akarok rosszul lenni, bár kezd kicsit már kényelmetlen lenni ez a fűzős ruha, nem lehet benne kicsit sem görnyedni, lazítani. Ha benne van, akkor a bálterembe megyek és a maszkot levéve megpördülök, annyira tetszik amúgy és felszabadultan pörgök, csak a lábam a végén belesajdul, jelezve, hogy nem kéri a magassarkút, amiből ki is lépek utána.
- Tényleg, még ülős képet nem csináltunk - kicsit felemelem a szoknyát, hogy kirugdossam alóla a cipőt és szépen lehuppanjak a földre, a szoknya meg körülöttem körben szépen elterüljön. Szépen néz ki biztosan, az ölembe ejtem a kezem a maszkkal, majd vissza fel is teszem, hogy legyen olyan kép is. Olyan jól esik kicsit ülni, hogy annyira nem erőltetem meg magam a felkeléssel és még nincs vége, mert van még másik szoba is.
- Neked van még ötleted? - igaz, lassan lejár az időnk, de rajtam nincs óra, nincs mobilom sem, szóval nem tudom követni az időt egyáltalán, de ideje lesz visszaöltözni, ami kényes dolog, mert hát a fűző alatt nincs semmi és így félek levenni, elég szégyenlős vagyok, ha meztelenségről van szó, mert a melltartó és a bugyi még hagyján, mert strandon is látnak ilyet, de anélkül az már más kategória. A gondolattól is kimelegszem és legyezgetni kezdem magam miközben Jasonre pillantok, ó annyira helyes, biztos foglalt is. Na de nem erre kéne gondolnom, szóval felállok és összeszedem a cipőm a földről, amit az ágyhoz viszek a többi holmim közé letenni.

Hamar befejezi a készülődést és be kell látnom, hogy igaza van, a feltűzött haj sokkal jobban illik ehhez a korhoz, plusz így a nyaka is teljesen szabadon marad. Megrázom a fejem, hogy nem kell leengednie a haját, jó lesz úgy ahogyan felfogta. Nem tudom hogy képes kezelni ennyi hajat, de le a kalappal, amiért ilyen könnyedén bánik vele, Lor mindig szenvedett, pedig neki közel sincs ilyen haja, mint Mynának.
Örülök, hogy neki is vannak ötletei, így rengeteg képet tudunk majd csinálni, amit a későbbiekben bármikor elő lehet majd venni, akár csak inspirációnak, vagy esetleg egy pályázathoz vagy a portfolióban is tökéletesen mutatnak majd.
Oda adom neki a telefonom, már egy ideje nem néztem rá, ezért valószínű, hogy még több az értesítés rajta, mint amikor elkezdtük a fotózást, de nem érdekel semmi sem ami most a külvilágban történik, mi itt most dolgozunk, és amíg nem történik valami hatalmas katasztrófa kint, addig úgy vagyok vele, hogy minden ráér később is. Kivéve Persze ha Cait-ről van szó. Sikerült úgy beállítanom a telefonom, hogy ha ő hív vagy üzen akkor hangot is adjon ki, ne csak rezegjen vagy ne csináljon semmit, mint a többieknél, de szerencsére a telefonom eddig néma maradt ezért valószínű, hogy vele minden rendben van.
Hamar vissza is kapom a telefonom, majd amint meglátom a képet egy pillanatra dühös leszek, de amint bezárom az ablakot és Mynára nézek ez a düh el is száll messzire.
- Bocsi, az exem… féltékeny mindenkire pedig már semmi közünk egymáshoz. - fogalmam sincs, hogy ezt miért mondom el neki, de úgy érzem, jobb ha tudja. Pár mozdulattal bezárom a képet, majd a beszélgetést is elnémítom, hogy többet még véletlenül se ugorjon fel semmi sem, bár… Lor ki fog akadni, mert látta, hogy láttam a képet, de nem reagáltam rá semmit sem.
Nem foglalkozom vele tovább, hanem inkább a fotózásra és Mynára koncentrálok. Elmosolyodom a zene hallatán, igazán ide illő, igaz vidámabb, mint amit az előbb felvázoltam neki ötletet, de ez nem hiszem, hogy gondot okozna neki.
- Az óra jó ötlet, máris beállítom, meg felteszem a falra. - Mondom, és már megyek is megcsinálni, majd a kezembe veszem a fényképezőgépet, és megörökítem Myna mozdulatait. Van ahol kicsit beleszólok, hogy máshogy tartsa a karját, vagy amikor lefekszik az ágyra akkor mellé mászok és úgy fényképezem. A legjobb az lenne ha fölé térdelnék és úgy tudnék róla képeket készíteni, de azt egyelőre még nem merem megtenni, még a végén azt hinné, hogy nem fotós vagyok, hanem valami perverz alak aki a fotózást használja ki arra, hogy megdöntse a modelleket.
Követem a mozdulatait, különböző szögekből fotózok, majd az ötlete hallatán újból mosoly jelenik meg arcomon.
- Jó ötlet, majd utólag ha túl sok látszódik a kezemből akkor oda photoshoppolok valami ruha ujjat is. - bár ez alapján akár az egész testemre is rajzolhatnék korabeli ruhát, de most már maradunk az eredeti tervnél. A kezem nyújtom, majd a vállára teszem, amikor arra van szükség, hogy valamilyen szinten én is rajta legyek a képeken. Sajnálom, hogy nem tudok beöltözni én is, annak lenne csak igazán remek hangulata, de majd egyszer talán sort kerítek egy olyan fotózásra is.
Megcsinálunk minden képet és beállítást ami csak eszünkbe jut, majd kérdezi, hogy van e-még esetleg ötletem.
- Azt hiszem ezt a szobát rendesen kimaxoltuk, öltözz át nyugodtan, én addig megyek megnézem, hogy a következő szoba felszabadult-e már. - felelem neki, majd megyek is ki az ajtón és becsukom magam mögött, hogy Myna nyugodtan tudjon öltözni. Keresek egy szervezőt, akitől meg tudom érdeklődni, hogy mi a helyzet a szobákkal, van e már olyan amit lehetne használni. A válaszát hallva megörültem, az egyik épp most szabadult fel, mehetünk is oda.
Nem sokat voltam távol, de arra talán volt Mynának ideje, hogy átöltözzön. Szerencsére a fűzők olyan kialakításúak, hogy a masni alul van ezért egyedül is le tudta venni magáról.
- Készen vagy, mehetünk tovább?- Kérdezem és össze szedem a cuccaimat, majd a telefonomat is előkerítem és megállítom rajta a zenét.
- A következő szoba kicsit más lesz, mint a mostani, bár ebben is öltözni kell majd… pontosabban vetkőzni. - mondom, miközben mutatom neki az irányt. Nem megyünk messzire, csak három ajtóval arrébb, ahova be is nyitok.
A szoba legalább kétszer akkora mint az előző, olyan mint egy igazi fürdő. Van egy hatalmas kád, van zuhanyfülke is, meg jakuzzi. Mindenféle fürdéshez és wellnesshez használatos kellék is megtalálható, a teraszon még napozóágy is helyet kapott, valamint egy minibár is, amiben színes, szigorúan alkoholmentes koktélokat lehet keverni.
- Megfelel? Szerintem kell lennie itt valahol fürdőruhának is, és reméljük lesz a méretedben, ha nem… akkor majd úgy csináljuk, hogy a képeken semmi lényeges ne látszódjon. - Van egy kis ruha állvány nem messze az ajtótól, odamegyek, hogy megnézzem a darabokat, bár fogalmam sincs, hogy melyik lenne jó Mynára.
- Van olyan ami esetleg jó lenne rád? - ha nincs az se baj, majd megoldjuk okosba. Vajon nagyon nagy seggfejnek tartana ha rájönne, hogy én abban reménykedek, hogy az összes fürdőruha vagy túl kicsi vagy túl nagy legyen rá?

Egy lány, aki ennyire különleges frizurákat tud magának csinálni és még saját magának festi is a haját, meg ápolja is természetesen nem okoz problémát a hajának az igazítása, bár ezt a képeimből is leszűrhette, meg hogy milyen hamar befontam a kérése szerint, a telefonomon mutatott képek alapján. Művészként fontosnak tartom, hogy ki tudjam magam fejezni és azt nem csak ruhákkal és kiegészítőkkel lehet, hanem egy szép frizurával és hozzá illő sminkkel is. Annyira szeretek játszani a színekkel meg a formákkal is, hogy észre sem veszem, mennyire tehetséges vagyok a magam módján.
Ez a terem a kedvencem, innen tudok a legtöbbet meríteni a könyvemhez és semmi sem zökkenthet ki, legalábbis azt hittem, amíg a zeneválasztásnál véletlen meg nem nyitottam egy üzenetet és vissza nem adtam a telefont Jasonnek. Kicsit idegesnek tűnt, ahogy ránézett, de azonnal el is illant, amikor elindul a zene és felém fordul. Tényleg profi, külön tudja választani a munkát, mert a magánéletet, irigylem érte, mert én állandóan elkalandozom, ha valami megihlet és nincs semmi más dolgom, mint megállni és átélni a pillanatot és a képzeletemben kicsit el is veszek olykor.
- Az nem jó. - Nem tudom mit mondhatnék, de valamit csak kellene nem? Mármint elég személyes információ a részéről, ami azt jelenti, hogy van egy féltékeny ex, aki nem tudja őt elengedni, ez elég szánalmas, ahelyett, hogy elfogadná és tovább lépne, az életét ilyen felesleges dolgokra pazarolja, hogy képeket küldözget, hogy ez ki, meg az ki, mintha bármi köze is lenne hozzá. Nem is tudom miért foglalkozok én ezzel, elvégre ott a másik oldal is, amikor jogosan féltékeny és a férfi tényleg félre lép meg ilyenek. Ah, elég idegesítő, amikor ennyire drámaszakértő vagyok, pedig tényleg fogalmam sincs egy kapcsolatról, csak annyi, ami a mozi filmvásznon van és a könyvekben.
- Remek! - örülök, hogy tetszik neki az órás ötletem és már intézkedik is, hogy a helyére kerüljön, én pedig pózolok és mikor segít instrukciókkal, akkor úgy módosítok a beálláson, olyan kicsit, mint a színjátszás, amikor szólnak, hogy másik irányból emeljem a kezem, hogy ne takarjam el a fejem, ez is hasonló, a legjobb szöghöz nekem is kell igazodni. Az ágyon kicsit furcsa volt, mikor ő is felmászott és úgy fotózott, tudom, hogy csalódottnak kell lennem, de azért egyszer elnevetem maga, mikor felnézek rá, mert kicsit abszurd a helyzet számomra, de elnézést kérek és vissza is szellemülök a képek erejéig hamar.
Következik a bálterem és a tánc, amibe azért csak segítek, hogy vonhatja be magát mégis, szerintem így még művészibb is a kép, hogy bárki odaképzelheti magát a férfi helyébe. Mondjuk ez felvet bennem egy olyan, hogy ugyan már! Én nem vagyok azért annyira nagy főnyeremény, mindenki csak egy buliig tart velem, majd ha nem sikerül felszednie úgy, ahogy gondolja, akkor másnap már nem is keres.
- A photoshopot nehéz megtanulni? - érdeklődöm, mert páran már rá akartak beszélni, hogy digitálisan is rajzoljak, meg színezzek, mert a mai világban jól jönnek ezek és könnyebb az alkotásokat pólóra nyomtatni, mint egy rajzot beolvasni és szerkesztgetni, hogy jó legyen és ne veszítse el az eredetiségét. Én azonban félek az ilyen kütyüktől, a gyengéim és csak a szakdolgozat íráshoz használom java részt a gépemet is, meg a regényem írásához.
- Igen, szerintem is kihoztuk a legtöbbet ebből a szobából - mosolyogva tekintek körbe és a szoknyámba is markolok, annyira imádom, de ideje megválni tőle. Csak bólintok, hogy amíg távozik, addig én öltözhetek, nem is vesztegetem az időt, felemelem a szoknyát és az ágyhoz futok, ahol megszabadulok a fűzőtől és gyorsan felkapom a melltartómat, majd a ruhámat is, a szoknyát csak utána tolom le és mikor a vállfára teszem vissza, akkor érkezik vissza Jason, aki közben az egyik szervezővel beszélgetett. A pihenőben kávét iszogatott és a papírján pipálgatta ki hol járt már, nehogy keveredés legyen, sőt van olyan is, akiket kihúzott, mert már távoztak is.
- Á, Jason, jó itt látni, rég fotóztál már! - kicsit hátba is veregeti, meg maga elé mutat, hogy foglaljon csak helyet, de hallva, hogy inkább üres szoba felől érdeklődik, csak megcsóválja a fejét mosolyogva.
- Csak a munka! Jól haladsz a kis kezdő modellel? Sokan visszadobták őt, pedig van egyénisége, legalábbis az a kettő kép alapján, amivel a csoportban van én láttam benne valamit, de nincs időm fotózni már. - felsóhajt és közben a szobákat lesi a táblázatában, hogy hová is mehetnének tovább.
- A medencés szoba most szabadult fel pont, oda mehettek! - Nem is tartja fel tovább és jöhet is vissza hozzám és amikor visszaakasztom a  helyére a ruhát, pont akkor jut el addig, hogy pontosabban vetkőzni kell. Kicsit zavarba jövök, de csak nem arra gondolt, hogy meztelenkedni kell, mert az nem szerepel a listámon és nem is fog.
- Izgalmasan hangzik! - fordulok meg mosolyogva és le is engedem a hajam, hogy ne kontyban legyen, összeszedem a cuccaim és mehetünk is. A szobához érve mögötte maradok, mert nem tudom eldönteni, hogy az a jobb, ha már az ajtóban lefagyok, vagy maradok mögötte, ő bemegy lepakolni, én meg addig az ajtóban összeszedem magam és megpróbálom nem elmenekülni. mikor meglátom, hogy hová kerültünk, megnyugszom, mert olyan strand és medencés érzés ragad el, csak itt nincs leskelődő tömeg, olyan, mint valami egyszemélyes wellness rész.
- Hű, ilyet is csinálnak studiónak? Azt hittem a legtöbb kép valami hotelban készül vagy a szabadban. - Mondjuk ott mindig vannak, amikor jó idő van, szóval ez a logikusabb is. A fürdőruhákhoz sétálunk, miközben meglátok egy fehér fürdőköpenyt, amit elveszek, annyira puha és bársonyos az anyaga, imádom. Itt még olyan koktélozós képet is lehet csinálni, nem igazi itallal, de az kit érdekel, ha igazinak tűnik nem? Amúgy sem szívesen innék most semmi alkoholosat.
- Tetszik, sok lehetőség van ebben a szobában is. - A fürdőruhákhoz érve kissé kellemetlenül érint, hogy a semmi lényeges ne látszódjon, olyan lépet csinálunk rész, de igyekszem a fürdőruhák feltúrásába temetkezni az arcommal, mert ez kedves és egyben kicsit olyan szemét is egyben, mert én egyből arra gondolok, hogy nagy lesz mellben az összes és az elég kellemetlen ugye, már nekem.
- Elviszek párat és felpróbálom. - Le is akasztok párat és a távozás mezejére lépek, az öltözőnek beállított vászonos kocka alakban kialakított helyre, ahol érzékelősen felkapcsolódik egy reflektor, mint a wc-kben, hogy lássunk odabent valamit. Nekem fel sem tűnik, hogy ez amúgy ilyen hátulról megvilágított rész akar lenni és aki a másik oldalon van, az mindent lát, ami itt történik, mármint a körvonalakat tisztán látja, de mást nem. Szóval nekem erről fogalmam sincs, nem is gondolnám, hogy aki ezt kitalálta, az ebben is hasonló művészi képeket remélt. Ledobom a felsőm, a melltartóm, a harisnyámat és a bugyimat is. A fűzőnek még haloványan látszódnak a nyomai, de nem foglalkozom vele, majd addig lesznek fürdőköpenyes képeink legfeljebb. Az első, amit felpróbálok, az egy csőtop szerű kék-fehér matrózos felső, aminek a hátulján csak sok kék pántocska fog össze rajtam, ez pont tökéletes, szóval felveszem a hozzá tartozó alsót is, ami egy anyagában bugyiszerű valami, de a szélein ugyanolyan spárgában csak a kék gumik tartják rajtam. A hátulja meg annyira nem fedi le a fenekem, mint egy rövidnadrág, de hát ez fürdőruha és ha nem akarok egyberészesben kislattyogni, akkor csak ez maradt. Elindulok kifelé és közben magamra kapom a köpenyt, lekapcsolódik a fény és ha visszatekintek, eszembe sem jutna, hogy bárki, aki akarja, láthatja az öltözködésem nem csak most, de ha végeztünk akkor is.
- Még látszik kicsit a fűző nyoma, szóval addig wellnesses képek? - kérdezem és a kellékeknél turkálva egy napszemüveget is felveszek és hát ha már lazítok, kiengedem a hajam és a kezemmel kicsit felborzolom, hogy normálisan álljon.
- Imádom ezt a köpenyt, olyan puha - fel is emelem a gallérját az arcomhoz és hozzábújok, miközben odasétálok Jasonhöz. Én még nem voltam ilyesmi helyeken, hogy tudjam milyen a wellness, de úszni azt tudok és látva azt az óriás unikornist a pizza és napozóágyak mellett, biztos kérek majd vele egy közös képet, de előbb még a parton kell tervezni, utána jöhetnek a vizes kalandok. Kicsit jobban felengedek, mire oda eljutunk, hogy meg kell válnom a puha, fehér köpenytől, de nem azért jöttem, hogy abban flangáljak.
- Milyen képeket szeretnél a vízben? - fordulok a fotós felé, miközben kerítek egy törülközőt is magamnak, ami jól jöhet, ha ki kell jönni és átmenni másik medencéhez, de a parton is gondolom nem árt ha vizes a bőröm, mert a képeken nem kell feltétlen csontszáraznak lennem. Még szerencse, hogy a hajam ilyen hosszú, mert a kellemetlen hideg víz hatást el tudja takarni, ezért utálom a szivacs nélküli melltartókat, de hát a többi nagy volt és abban nem tudom magam jól érezni.