Az elmúlt napokban minden olyan jól alakult. Itt volt a karácsony, amikor tele ettem magam, kaptam ajándékokat, amik hasznosak mondhatóak és örültem is nekik, majd sokat dolgozhattam és írhattam otthon lazításképpen, szóval még szórakoztam is, majd jött az új év, amikor anyámék elrángattak, hogy nézzünk tűzijátékot. Nem volt sok kedvem hozzá, de elmentem velük és még éjfél előtt pár perccel sikerült valami gödörbe belelépnem, aminek borulás lett a vége és hogy kocsikázhattunk be a kórházba, mert a lábam feldagadt és nem bírtam ráállni. Nagyon fájt és hát az új év ott köszöntött. Mindenki koccintott kölyökpezsgővel, még én is kaptam az új év első betege, akinek utána megkötötték a lábát. durván kificamodott, pihentetnem kell és majd egy hét múlva jöhetek vissza kontrollra. Kaptam két mankót, amiket akkor kell használnom, ha wc-re kell mennem majd. Szóval boldog új évet mindenkinek, nekem ez valahogy nem jött össze.
Szóval otthon töltöm az első hetemet, amikor is mindenki órára megy tanulni, csak én nem. Anya reggel átjött, hogy még véletlen se tudjak elindulni az egyetemre így. Hozott sok kaját és üdítőket, amiket kitett a dohányzóasztalomra, majd a közelembe pakolta a könyveim, amiket olvastam és a laptopomat is.
- Tudom, sose hiányoztál még egy óráról sem, de papírod van róla, igazoltan hiányzol és ha fel akarsz épülni, akkor itthon maradsz kicsim! Betakar egy puha szőrös takaróval és megpuszil, majd távozik is, bezárja az ajtót. Fogalmam sincs mihez kezdjek magammal, nagyon fáj a lábam, de nem veszem még be a fájdalomcsillapítót, mert nem akarok gyógyszerfüggő lenni. Képzelem mit gondolhatnak a tanárok most, hogy nem vagyok ott, van aki örül, mert nem kell kérdésekre válaszolnia és csak leadhatja az anyagot, de talán van, aki hiányolni is fog.
Az ünnepekre ezüstösre festettem be a hajam és hát nem mostanában fog más színt kapni az is biztos. Most még be sem fontam, csak kiengedve teljes terjedelmében van, anya ki is fésülte, mert hát attól, hogy menni nem tudok, attól már szerinte minden másra is képtelen vagyok. Örülök, hogy elment, mert így nyugalom van és van időm kicsit írni, ha már így alakult, akkor a legjobbat kell kihoznom belőle. Elmélyülten írok is, amikor valaki csenget. Nem vártam vendéget, talán Reagan jött megnézni egyben vagyok-e, másra nem tudok gondolni így délután. Kitakarom magam és a manókért nyúlok, majd kicsit lassan, de megindulok az ajtóhoz.
- Jövök, egy vagy inkább két pillanat! Szólalok meg hangosabban, mert ne higgye azt, hogy nem itthon vagyok. Egy combközépig érő hosszú tiszta fehér pólóban vagyok csak és egyik lábamon is fehér zokni van, a másikon meg kötések. Fordul a zárban a kulcsom és mikor kinyitom az ajtót meglepődök, mert erre a találkozásra nem gondoltam most.
- Ő... Helló tanár úr. Csak állok a mankóra támaszkodva, majd lenézek a földre, hogy hogyan is álljak arrébb, amúgy is néha két bal lábam van, most meg még van plusz kettő. Kis gondolkozás után arrébb állok az ajtóból.
- Gyere be és zárd be az ajtót kérlek magad után. Most biztos tegezhetem, azt hiszem. Na de indulás vissza egyenesen a nappaliba. A folyosón le lehet pakolni kabátot meg cipőt is, van nekik jól látható hely, majd egyenesen szemben van egy nagy amerikai konyhás nappali. A kanapé hosszú kiállásába a szélén le is ül Myna és a sérült lába után az épet is elhelyezve vissza be is takarózik. Feküdnie kell és mint mindenben, itt is szorgalmasan teljesíti a feladatot, csak utána esik le, hogy valamit elfelejtett.
- Ó, itt van minden innivaló meg rágcsálnivaló az asztalon, de plusz pohár nincs itt, de a konyhában ott abban a szekrényben találsz poharakat. Pontosan rá is mutatok és hát ő a felnőttebb, szóval ki tudja magát szolgálni, remélem nem sértődik meg érte, de hát na. A kanapé mögött amúgy egy nagyon szép festmény látható a fehér falon, egy fa van odafestve, látszanak a kérgei is és olyan hatást kelt az árnyékolás miatt, mintha három dimenziósba lenne ott. Az ágai is hasonló részletességgel vannak megfestve, csak rájuk van építve a polc, amin könyvek és szép kis tárgyak na meg díszvirágok láthatóak. A polcok széle is meg van festve, szóval csak egy másik szögből látszódik, hogy amúgy ez egy olyan remekmű, ami festve van és nincs itt semmilyen fa. Ezt fél év alatt festette meg Myna, ahogy beköltözött, de nagyon is büszke rá. Jó nem ért rá mondjuk naponta több órán át csak ezzel foglalkozni, de az eredmény, az mégis magáért beszél. Ott vannak a Tolkien sorozatok, a Harry Potter sorozat és még pár ilyen misztikusabb regény.
- Minek köszönhetem a látogatást? Szólalok meg aztán mégis, mert kíváncsi vagyok, nem szoktak tanárok eljönni hozzám.

~ ✩ ~

Nos, nem így terveztem az új évemet, hogy ágyhoz kötött leszek mondhatni, de el kellett fogadnom. Az első pár nap volt a legrosszabb, amíg megbarátkoztam a helyzetemmel és rájöttem, hogy bármennyire is akarok, az egyetemre, de még a buszmegállóba se jutok el. Fogalmam sincs, hogy szállnék fel a buszra amúgy, mert nem alacsony padlós jár errefelé.
Az ajtóban viszont nem kis meglepetést okoz a tanárom felbukkanása. Nem vagyok az a típus, akit idegesítene egy váratlan vendég, mert nálam mindig rend van és tisztaság, anyámnak ezt is jól sikerült belém nevelnie. Persze most nem fogok nekiállni takarítani, de a szüleim feltakarítanak úgy is mindent, mert az ő kicsi lányuk ne legyen disznóólban.
- Ugyan, ennyi mozgás még nekem is kell, nem olyan jó egész nap ülni, meg feküdni. Gyors koordinálás és kivitelezés átgondolás után már megyek is vissza a helyemre a kanapéra, ahol kényelembe helyezhetem magam. Amilyen csiga és óvatos tempóban megyek, van bőven ideje Maximilian tanár úrnak levetkőznie, hogy kényelmesebben legyen a fűtött lakásban. Most azért örültem volna, ha van rajtam pizsinaci is, de már mindegy, talán nem figyelt, amíg elhelyezkedtem és még véletlen sem látott semmi olyat, amit nem kellene. Próbálom átgondolni, hogy villantottam-e bugyit vagy sem, de fogalmam sincs, szóval inkább csak legyintek, hogy biztos nem.
- Ha majd mégis, akkor tudod merre kell pohárért menni. Magamhoz is veszem a fehér bögrém, amin egy szivárvány szín unikornis van valami angol felirattal, amit a kezem kitakar fogás közben, mert én bizony iszok azért, finom forrócsoki került még bele, ami sajnos mostanra már langyossá vált, de az íze még mindig tökéletes. Miközben kortyolok felé nézek és a szabad kezem megfogja. Nem tudom hová tenni, ahogy azt sem, hogy miért mellém ült le. Nem szólok semmit, csak kortyolok és pislogok. A kézcsóktól szinte kiráz a hideg, annyira romantikus és így is váltunk el legutóbb a vizsga után is. Akkor még nem képzeltem bele semmit, de most. Eljött meglátogatni és mellém ül le és még kezet is csókol. Senki ne mondja, hogy ezek nem jelek és nem jelentenek semmit. Persze ennek nem kellene örülnöm ennyire, mert a tanárom és egy viszony nem csak tilos lenne, de lehet el is rontana mindent.
- Máris itt van az első verseny?! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végre belecseppenhetek. Persze érdekes mód, ha ő most nem jön át, erről is biztosan lemaradtam volna. Nagyon izgatott vagyok és a kanapé melletti asztalkára vissza is teszem  a bögrémet, hogy jobban felüljek. Rengeteg kutatómunka meg minden kell majd, amit nehéz lesz egyedül kivitelezni itthonról, de nem lehetetlen.
- Köszönöm, hogy eljött-él szólni. Kicsit hezitáltam, de végül csak sikerült letegezni, pedig nagyon fura. Most olyan mintha csak egy idősebb tanulótársam jött volna át. Ah milyen jó is lenne, kicsit közelebb is furakodok, hogy jobban érezhessem azt a férfias mámorító illatát. A hajam összefogom a kezemmel és átpakolom ugyanarra az oldalra, hogy ne legyen annyira szabadon. Általában otthon is be szoktam fonni a hajamat, de ma nem volt rá erőm. Már kezdenék elmerülni a gondolataimba, hogy talán tetszem a tanáromnak, amikor jön a kérdés, hogy milyen témára gondoltam.
- Még nem tudom mi lenne jó, gondolom mindenki Caesart vagy a gladiátorokat fogja választani, mert ezek jutnak eszébe mindenkinek első körben. Hű, nehéz kérdés. Beharapom a szám szélét és az asztal felé fordulok, hogy gondolkozzak. Jobban örülnék, ha kapnék valami témát, amibe beleáshatom magam, mert engem szinte mindig minden érdekel.

~ ✩ ~

- Nem vagyok híve a mozgós életformának és amilyen kér ballábas vagyok, csoda, hogy ez az első ilyen eset, bár ha nem kényszerítenek, hogy menjünk tűzijátékot nézni, akkor most nem lenne semmi bajom. Neheztelek is ezért a szüleimre, ők meg lelkiismeretesen jönnek is hozzám minden reggel és este, hogy kell-e valamit segíteni, meg hozzák a finom ételeket is persze, amit már nem tudok eltenni, hiszen sose voltam olyan hatalmas étvággyal megáldva, de ez látszik is rajtam szerintem.
A kézcsóknál nem húzom el a kezem, amint végez, mert kicsit máshol járok, elvégre az én kis fantasy regényemben rengeteg az akció és persze a romantika is, amit látványosan kihagytam. Nem szokása a mai fiataloknak, akikkel ismerkedek a kézcsók, szóval erről most mindent megjegyzek, hogy nyúl érte, hogy engedi a le a kezem, miként közeledik felé a forró ajkaival és közben hogyan néz a szemembe. Nos vagy én gondolok bele némi hevességet a csókban, vagy tényleg úgy is van, nehéz eldönteni, mikor félig más világba képzelem magam. Talán cinkosabban is néz rám, amibe eleinte belemélyedek ábrándosan, de azért kapcsolok, hogy nem kéne, mert hahó, ez itt a valóság! Ő meg a tanárom, szóval próbálok valami másra figyelni, ami nem nehéz, mert amit mond, az kemény tanulást jelent és én imádok tanulni!
- Remek, akkor ezt az otthoni lábadozás szólhat a felkészülésről, nem fogok unatkozni. Nem mintha ez a veszély fenyegetne, de vannak fontossági sorrendek és most ez lesz a prioritás, az írás az megvár, nem fog elveszni a fantáziám pár nap alatt.
- Pont ezért nem figyelem az ilyen egyetemi hírleveleket, csak gyorsan átfutom a főbb témákat és ennyi. Milyen fura a tanáromat tegezni, na meg nevetni hallani, általában a komolyság jut eszébe mindenkinek ha tanulásról van szó meg ilyenek és nem szoktak úgy viccelődni sem az órákon ugye, hiszen komoly dolgokról van szó. A hajam is átpakolom egy oldalra hogy ne lógjon annyira mindenfelé, nagyon sok hajam van, és a festések ellenére is erős és puha selymes az egész. Ma már vannak jó festékek, amik ápolják a hajat a többi dologról nem is beszélve, van egy olyan krémem, amivel ha bekenem sokkal hamarabb megszárad, ami nekem kell is ugye. Mikor egy kósza tincset eligazít, akkor felé fordulok, mert ez eléggé közvetlen mozdulat és majd pont én ne mennék tovább fejben ennél a pontnál. Szinte érzem a leheletét a nyakamon és a csókját is, úgy, ahogy a kacsómon is éreztem. A laptopomért kinyúlok oldalra, hogy az ölembe vegyem, mert kicsit zavarba jöttem és muszáj elterelni a figyelmem. A testem felett azonban nincs nagy uralmam, szóval a pólómon megjelenik kettő kis pötty, mert miért is lenne rajtam melltartó, amikor itthon vagyok és nem várok vendéget. Szerencsére a hajam kitakarja az egyik oldalt, a másik meg csak nem olyan feltűnő. Még a hidegre se tudom fogni, mert a lakásban van vagy 25 fok, ami nekem tökéletes, de másoknak lehet túl melegnek mondható. Kicsit előretolom a vállam és a laptop felé görnyedek, hogy rákeressek a témákra majd, elvégre az sem mindegy mennyi anyagot találok már első keresésre ezekből a neten. 
- Hát egyetemen még nem versenyeztem. Jegyzem meg halkan, mert fogalmam sincs, hogy mire kell számítani, de én akarok lenni a legjobb akkor is, a legfelkészültebb és legtehetségesebb diák, akire büszke lehet az egyeteme.
- Hát nem tudom, nekem mindkét téma komolynak tűnik, de a rómaiakat ismerve, az első nem tudom mennyire lenne nyerő egy bizottság előtt. Ő aztán tud komolyan beszélni ilyenekről is, mivel fogalma sincs a dolgokról és egész jól el tud következtetni. De még ha lenne tapasztalata sem okozna ez neki gondot, elvégre ez is fontos része annak a kornak és lehet erről nyíltan beszélni is. Mondjuk az már más kérdés, hogy miért ezzel kezdte a tanár úr és miért somolygott közben rám. Talán tényleg akar valamit tőlem? Hát adhatna egyértelműbb jeleket is, ha igen, mert akkor még időben le tudnám állítani, hogy én még szűz vagyok, attól mindenki megijed és elengedi a dolgot.

~ ✩ ~

- Lehet, majd testnevelés órán választok valami aktívabb sportot, azon kívül nincs időm erre. A tanulás, a házik, a munka és modellkedés mellett nem sok időm marad és azt is a versenyekre szánom. Szerintem azt sem tudja, hogy nekem rengeteg órám van, mert sok tárgyat felvettem a plusz creditekért. Mondjuk egy katonától nem is vártam mást, mint a mozgás ajánlgassa nekem.
- Köszönöm. Szeretem, amikor megdicsérnek, de hát aki szeret tanulni, annak igazából ez egy lehetőség, hogy igazoltan van távol a sulitól és mégis mennyire hasznosan töltheti ezt el. Mondjuk ezután kicsit könnyebb lett volna, ha nem birizgálja a hajam és nem kalandozok el természetesen, de hát az már nem is én lennék. Mondjuk a laptop háttérképe se sokat segít rajtam, mert ott pont egy olyan kép fogad, ahol a regényem két főhőse csókolózik. A saját képeim szeretem betenni váltakozó háttérképnek. Nem tudom oldalról mennyit lehet látni a képernyőmből, de gyorsan megnyitok egy böngészőt, ahol  a google kereső nyílik meg, Oldalra sandítva észlelem, hogy az ingujját megint könyékig felgyűri, pont mint az irodában is, mikor előhozakodott azzal, hogy szívesen lenne a mentorom. Na meg a jelek, hosszú kézfogás, majd kézcsókok, meg a hajam igazgatása, hű, lehet tényleg akar tőlem valamit? fogalmam sincs, hogy viselkedjek, mert Reagan szerint vonzó vagyok és minden lehetőséget ragadjak meg, de talán a tanárommal nem kellene. Nem tudom mit rontottam el, hogy így magamra vontam a  figyelmét, mert nem vagyok az a dekoratív lány, amire a férfiak vágynak. Na de megálljt kell parancsolni magamnak, mert közben a vizsgatémánál vagyunk és az viszont fontos.
- Hány szavas vagy oldalas dolgozatot kell írni és mennyi kép lehet benne? Én már ezt is úgy akarom megírni, hogy jó legyen és maximális pontot kapjak rá, ahogy a szóbelire is majd. Az írás az jól megy és hamar megtöltök oldalakat is, szóval ez a része aggaszt a legkevésbé, én csak attól félek, hogy rövidet kell írni és tömören. A szóbeli meg általában mindig jól megy, hiszen nem csak összemásolgatom a dolgozatba a dolgokat oldalakról.
- Oh. Meglep a nyílt beszéde és hát, nekem nem szokásom káromkodni vagy csúnya szavakat kiejteni, anyám nagyszerű nevelése ugye. Én eléggé prűd vagyok, de talán menni fog ez a kis változás, amúgy is jobb a korhű kifejezéseknél és az orvosi megnevezéseknél maradni, az komolyabban is hangzik.
- Akkor legyen az első téma. Be is pötyögök valami kulcsszót a böngészőbe és hát jó sok tizennyolc pluszos kép jelenik meg előttem, amitől lecsapnám a laptop kijelzőjét legszívesebben, hogy kell pár perc feldolgozni. Nem kerestem még rá soha ilyen kifejezésekre, de most már azt hiszem nincs visszaút. Inkább Maximilian felé fordulok.
- Szóval, ha elkészül a dolgozat, akkor elküldöm emailben és ha valamit kell változtatni, akkor javítunk rajta? Érdeklődöm, mert talán nem volt jó ötlet a laptop, nem vagyok benne biztos, hogy egy férfival kellene most férfi nemi szerveket néznem, meg meztelen női festett képeket, hogy melyiket válasszam ki. Persze a találatokat láthatja a gépemen, mert mellém ült le, nem a kanapé másik végébe. Megveregetem a vállam, hogy nagyon ügyes vagyok, ezt jól megcsináltam magamnak.

~ ✩ ~

- Hát, sokat jártam táncórákra, de sajnos az egyetem mellett esélytelen eljutni. De azért egy-két átmulatott bulizós est jól jön, na meg a munkahelyén is sokat gyalogol felszolgálóként, szóval megvan a maga mozgásigénye a legtöbb lusta diákhoz képest. Na meg melóhelyre is elsétál, nem taxizik meg vár buszt, mert ugyanott lenne időben, csak másra lenne hagyatkozva és a pontosság az fontos Myna számára.
Persze az aggódása és a kijelentése jól esik, hogy csinosnak tart, pedig nincs meg a legtöbb olyan adottságom, ami a nőiességet jelképezi. Fogalmam sincs, min megy keresztül a tanárom mellettem ülve, de ő választotta ezt, én nekem jó lett volna, ha velem szemben foglal helyet a fotelban, ami szintén kényelmes. Hű, rengeteg kellemetlen és egyben kellemes dologtól megkímélt volna. Most nem tudom hányadán állunk, mert az, hogy a vizsgafeladattal kerülök el minden bűnös gondolatot, ami miatt nem tudok józanul gondolkozni. Most tényleg tetszem neki? Ha igen, akkor meddig menne el? Na meg érzelmek hajtják vagy csak az élvezetek? Fontos tényezők mind, mert én biztos nem akarok idősebb pasival kapcsolatot, pláne nem a tanárommal. Anyám már ennyitől is kitérne a hitéből, hogy férfi hímtagok és női meztelen testek lesznek a témám, hát még ha meghallaná hogyan beszélek róluk. Miközben sorolja Maximilian, hogy milyen formátum, milyen betűtípus és egyéb paraméterek kellenek, én az alsó ajkam kezdem el rágcsálni. Lehet nem jó témát választottam? Talán ha gyorsan belekezdek és nem jó, akkor lesz időm még a másikra is, hogy kidolgozzam és időben elkészülne az is, ám miért válasszam a könnyebbet? Kell a kihívás, mert bármit megtanulok és nagyon jó vagyok anyaggyűjtésben is, miért is ne maradjon ez?
- Egy tanár szájából igenis most először. Bököm ki, mert valamit mondani kell, ami igaz is. Csak nem mondhatom, hogy anyám úgy nevelt,  mint egy apácát a kolostorban, szóval igenis meglep a szóhasználat. 
- Hát, anyukámat még véletlen se hívjuk el a versenyre, mert kisípol minden szót. Sóhajtok fel és kicsit magam előtt meresztem is a szemem egy homlokráncolással egybekötve, mert ha eljön, akkor végem van és bukott minden, előtte sose mernék így beszélni, meg alapból sem szoktam, de majd gyakorlok.
- Rendben, igyekszem visszafogni magam és ezek szerint fogok haladni a dolgozattal. Át is kattintok, hogy ne a képeket, hanem a linkeket mutassa a böngészőm, azt hiszem előzményeket kell majd törölnöm, hogy ne hozzon fel nekem ilyen hirdetéseket majd minden, mert a pofámról lesülne a bőr. Az inkognitó módot fogom használni, de most már ciki lenne arra átváltani.
- Akkor ez meg is van. Lehajtom a laptopom tetején és rámosolygok Maximilianra és elszabadulnak a gondolataim, mert valamit kerülgettünk vagy csak én láttam úgy, de ezzel letudtuk, hogy miért is jött át, szóval ha nagyon akarna, akkor mehetne is, de ha nem így tesz, nos, fogalmam sincs, hogy mi lesz... Bár amilyen közvetlen beszél a férfiasság jelképéről, úgy talán másról is jobban tudna nyilatkozni, ami a könyvembe jó lenne, nem sok férfi ismerősöm van, akit kikérdezhetnék, de miért is őt akarnám? Tiszta gyogyós vagyok, még félreérti és hát én nem akarok lefeküdni vele, mert olyannak tartogatom magam, aki megérdemli. Persze ez is hülyeség, mert mivel érdemelne ki bárki ilyet? Na mindegy, amíg elvagyok a gondolataimban, a szemem csak úgy csillog, mert amúgy meg kíváncsi vagyok, milyen lehet.

~ ✩ ~

- Ház, az nem hobby volt, csak kellett. Annyira béna voltam, hogy a saját lábamban is elestem volna, de ezzel nem szoktam dicsekedni. A mozgáskoordinációm rémes és ebben segített a tánc, amiben nem voltam kiemelkedően jó, de cserében értek mindenhez egy kicsit, mint a balett és a  modern tánc, ami között vannak különbségek. Tanultam társas táncot is, de valahogy nem akart annyira menni, ha kifogtam egy béna partnert, akkor a lábán lépkedtem, ha meg olyannal voltam, akkor ő irányított és akaratlan is úgy léptem, ahogy ő hagyta, így sikerült valamit összehozni, amíg nem akart nélkülözni és belevinni csavarokat. Ott bukott meg a dolog és hát ezért is hagytam abba.
Elég patthelyzet állt elő, mert én tőle várom a jelzéseket, hogy most mi van, ami nem történik meg, így én sem csinálok semmit, legalábbis igyekszem semmi félreérthetőt cselekedni. Amikor felhozza, hogy nem figyeltem az órán, akkor egyből kihúzom magam, mert hát én ne figyeltem volna? Ráadásul nem tegeződik, szóval kezdem elveszteni a fonalat, hogy most akkor mi is van, kicsit összezavarodtam és a hajam kezdem el simogatni a kezemmel.
- Értem, nem lesz gond a beszéddel. Addigra majd vagy harmincszor is elmondom a magamét a tükör előtt állva, hogy ne legyen kínos kiejteni a csúnyább szavakat, amivel ezek a szakirodalmak is fogalmaznak. Meg is győztem magam erről, szóval úgy is lesz, gond egy szál sem. De maradt még valami, de azzal még nem foglalkozok, mert a dolgozatról van szó, és amíg ez a téma, miért is merülnék el a fantáziám mély zugaiba, ahol minden színes és most a romantika tombol benne leginkább.
- Hát, most nincs sok más dolgom, szóval amíg nem kapom meg a tananyagokat meg leckéket, addig van időm csak ezzel foglalkozni, a könyveim amúgy is megvannak, csak kiegészítéseket kell írni hozzá, de az ráér, mert nem sietek vele, nem határidőre készülnek. Legyintek is mellé, mintha minden rendben lenne, de valahogy nem érzem, hogy valaha is eljutnék á-ból b-be velük. Jó most van egy kézcsókos jelenetem már, vagyis kettő, amit beleírhatok, de a folytatás még kérdéses. Mehet bele vonakodás, hogy nem tudják a szereplők mi is zajlik most kettejük között. Nem is rossz, de nem is elég a jóhoz.
- Őőő... Nincs? Nem tudom erre mit felelhetnék, nem irodalom tanár, hogy a könyveimről beszélgessek vele, meg hát lehet nem is érdekelné, mert az egész túlságosan is fantasy és bár ennek nagy a rajongó tábora, kicsit nehezen fogadják be sokan mégis a dolgot. Másfelől erről még a szüleimmel sem beszéltem soha, meg másnak sem meséltem róluk még, pedig szívesen tettem volna, csak nem volt kinek vagy nem volt jó az időzítés, hogy untassam a részletekkel. A kis álmodozó szemeimmel aranyosan pislogok csak vissza, meg kicsit beharapom az alsó ajkam, mert fogalmam sincs, hogy miért nyíljak meg a tanáromnak, főleg egy ilyen kínos témában. Szerencsére a táskájáért nyúl és előkerülnek könyvek, amikért már nyúlok is, hogy megnézzem a címeket.
- Könyvek, dejó! Amúgy sem tudtam volna elmenni könyvtárba és gondolom ezek tuti befutók lesznek a forrás megnevezésnél. Ezzel máris nyertem időt, bár nem erre hajtottam, de nagyon figyelmes a tanáromtól ez a gesztus. Mondjuk lehet nem volt az év ötlete, de mivel a kanapé másik oldalára kezdte el kipakolni, így automatán átnyúltam rajta. Nem voltam az a távolságtartó annyira, mivel anyámon és apámon is átmásztam, ha könyvről volt szó és ez esetben Maximilianon is átnyúltam tök lazán, fel sem tűnt a dolog, csak mikor éreztem, hogy a kezemmel a combján támaszkodtam meg és hát a könyvvel a másik kezemben dőltem vissza hátra a helyemre, már ha nem ütközök akadályba. A könyvek mindig olyan izgalomba tudnak hozni, hogy viszlát józan ész, viszlát óvatosság, hát ja, ezért vigyáztam, hogy ne tegyek semmi félreérthetőt, hogy utána lazán eldobjak mindent. A parfümje is teljesen rabul ejt kicsit, hogy ne siessem el a visszafelé mozdulatot, meg hát a kezem is el kéne vennem a combjáról, elvégre hát én sem örülnék, ha ott fogdosnának vagyis ki tudja. De nem a tanáromnak kellene fogdosnia az is biztos.

~ ✩ ~

Inkább csak somolygok a kijelentésére, nem fogom bevallani, hogy bár észben nagyon ott vagyok, de a testem koordinálásában viszont csúfosan elbuktam eleinte, a táncnak köszönhetem, hogy nem vagyok kétbalkezes és két ballábas. Még szórakozóhelyen is táncoltak velem, mert nem vagyok béna és ez nekem bőven elég.
Mikor kihúzom magam, már rég elfelejtettem, miért is nem úgy ültem végig, szóval nem is ügyelek arra, hogy a póló mennyire közvetíti a testem jelbeszédét. Kicsit kitérek a könyveimre is, és miközben hallgatom a  választ nem is értem miért említettem meg, de szerencsére nem kapom a meg a kérdést, hogy belenézhet-e vagy hogy miről szól meg ilyenek. Nem néztem még annyira utána, hogy ki a tanárom annak sem, de biztos a fejem a falba fogom ütögetni, amikor megtalálom a könyvét anyaggyűjtésnél mondjuk, mert kizárt, hogy ne találjak rá, amikor készülök az óráira. Persze az is átsuhan az agyamon, hogy lehet már most is abból készültem, csak nem néztem meg sose, ki írta. Lehet én is ilyen jelentéktelen leszek a saját könyvemnél, hogy a nevem meg sem marad, csak a könyv címe? Szerencsére nem kalandozok el sokáig, mert úgy fest a látogatás végéhez közeledünk.
- Rendben, írni fogok megígérem. Bár leginkább csak az elkészült anyagot fogom átküldeni, meg a kérdéseim azzal kapcsolatban, nagyon más nem lesz, mert miért is lenne? Aztán a következő pillanatban elszabadul a pokol, amint meghallom a hangját, hogy Öhm. Azt a mindenségit! Nagyot nyelek és a szívem a torkomban dobog.
- Upsz! Próbálnék visszaülni a helyemre, de akadályba ütközök, az egyik keze a hátam érinti meg és állít meg a mozdulatban, a másikkal meg végigsimít az arcomon, amitől tiszta libabőrös leszek és az állam alá nyúlva felhajtja a fejem, hogy a szemébe nézzek. Miért néz így rám és mi ez a kérdés, ó jaj ne! Azt hiszem bajban vagyok és az arcomon hamar megjelenik a pír is.
- Sajnálom. Nyögöm ki gyorsan, mert hát nem ezt akartam, ó nagyon nem. Vagy mégis? Teljesen össze vagyok zavarodva és mikor meghallom, a büntetést és érzem a lesikló kezét, majd a játékos paskolást érzem a fenekemen, na ott érzem, hogy ezt nagyon elszúrtam, de nagyon közel van hozzám, érzem a bódító illatát és a meleg leheletét az ajkaimon, micsoda nagyszerű érzés, simán könyvbe illő jelenet is lehet még belőle. Ez a gondolatmenet azonban meghalt egy lágy csókban, amit viszonoztam is és a kezem a combjáról a mellkasánál kötött ki. Jó megélni az ilyesmit, de nem, nem lehet ilyen kapcsolatom a tanárommal. Megszólal a vészcsengő és eltolom magam tőle, elszakadva tőle és kicsit menekülve is. Félek, ez biztos látható a szemeimben is, mindig itt halt meg minden kapcsolatom, mert nem akarok senkivel sem lefeküdni, márpedig általában az ilyesmi nem áll meg itt.
- Ezt nem kéne folytatnunk. Megpróbálok visszamenekülni a helyemre, mert bármennyire is lennének ötleteim, hogy folytassuk, de ez nem így megy. Francba a hülye könyvekkel, amikért mindig csak úgy kapkodok. Nem elég, hogy amiatt volt az egész, de mikor elkapott, hát a könyvet elengedtem és ott maradt Maximilian másik oldalán. Hogy lehet egyáltalán egy tanár ráizgulva a diákjára? Lehet tényleg ellenszolgáltatást kért volna az ötösért, ha nem felelek le belőle? Direkt akart a mentorom is lenni? Végig erre készült vagy mi? Én hülye meg nem vettem az egyértelmű jeleket. Persze nem tudok rá haragudni és ártatlanul pislogok is felé, mert ez roppant kínos és meg kellene beszélni, de hogyan? Én sose kerültem még ilyen helyzetbe, buta, buta Myna!

~ ✩ ~

Örülök, hogy sikerült kifognom egy tanárt, aki ennyire odafigyel a diákjára, akit mentorál. Ritka az ilyen és nagyon figyelmes, hogy még könyveket is hozott nekem, bár izgatottságomban átmászva rajta szinte egy pillanat alatt sikerül mondhatni mindent elrontanunk, elvégre kettőn áll a vásár. Érzem a kellemes illatát, az erős karját magamon és a meleg ajkait az enyémre tapadva, ami feltüzeli bennem is a szenvedélyt, na de bármennyire is kellemes az érzés és bármennyire is akarnám folytatni, ez nem helyes és nem akarom ezt a remek lehetőséget, amit kaptam ezzel elrontani. Szerencsére elenged és ezzel vissza is kerülök a helyemre, ahol magamra húzhatom a takarót is. Nagyon kínos a helyzet és inkább nem is fordulnék felé, de azért remélem túl leszünk ezen, körülbelül annyira, mintha meg sem történt volna.
- Rendben, felejtsük el, meg sem történt. Rég éreztem magam ennyire zavarba, erről lehet senkinek sem kellene beszélnem, bár nem történt tényleg semmi, egy csók még nem a világ vége ugyebár. Hagyom, hogy távozzon és megkönnyebbülten sóhajtok fel és csúszok lentebb a kanapén elnyúlva a plafont nézve, hogy mégis mi a fenébe keveredtem már megint. Még érzem az illatát, amikor átnyúlok a könyvekért, hogy elmerülve az olvasásban feledjem, mi történt itt nem is olyan régen, ám ez nem egy olyan dolog, amit könnyen elenged az agyam, este tuti pörgök még rajta és felhasználom a könyvemben egy-két fejezetnél, ahová beillik a szituáció.

~ ✩ ~