- Mi ez a múlt idő? – mosolyodom el erre az utolsó betoldásra. Már-már felháborodásképp. Én, mint a kimagyarázások mestere. Hízelgő cím, és talán tényleg nem áll olyan messze a valóságtól. Általában inkább azon múlik a dolog, mennyire komoly energiabefektetéssel is akarom kidumálni magam az adott szituációból. És ami ezt a vázát illeti, nem lesz egyszerű dolgom. A kérdésére már nem is válaszolok, ez a hirtelen csörömpölés, és maga a felmerülő probléma ki is veri a fejemből, mire odaérek. - Hát, az nem lehet, hanem biztos is, hogy nagy kincsről volt szó, és meglehetős drágáról is. – Ebben nem téved. Mikor hamvakról kezd beszélni, egy pillanat erejéig kigúvadnak a szemeim, és a padló felé kapom a fejem. Na ne, az hiányozna még, hogy egy halott is legyen a lakásban. Az most mindegy, hogy egészben, vagy poralaposítva, de ha ezt tudom, inkább a híd alatt töltöm az éjszakát. Kevés dolog van, amitől úgy istenigazából frászt kapok, de első helyen biztos, hogy a halottak állnak. Mármint, nem a vérről, vagy a friss hullákról beszélek, Afganisztánban nem volt ritka látvány, egyik sem, hanem… lehet, el sem tudnám magyarázni. De utálom a temetőket, ravatalozókat, urnákat… nem a fizikai halál gondolata akaszt ki, sokkal inkább ez a hülye misztikusság, ami az egészet körüllengi. Talán túl sok szellemes horrorfilmet láttam. Mikor leesik, hogy csak szórakozott, fel is sóhajtok. - Ez. Övön aluli volt. Csak hogy tudd – morgom, egy kezdődő félmosollyal, és úgy nézek rá, mint aki máris azt latolgatja, hogyan adja vissza ezt a gesztust. - Pedig, úgy tűnik, hogy a héten már másodszor is miattad pályázom rá komoly esélyekkel – fűzöm hozzá a „nem viselném el, ha a híd alá kerülnél” szövegrészhez. Előbb Bentleyvel karöltve tettek ki az utcára, most meg ez a nyomorúságos váza. Ezer százalék, hogy leszedik érte a fejem, de ezzel most nem akarok foglalkozni. Maximum majd kifizetem, ha képes leszek hozzáférni a bankszámlámhoz, aztán majd beszámlázom a cégnek az egyik fotózáshoz. Vagyis számláznám, ha még mindig szabadúszó lennék. Baszki. Megdörgölöm az arcom. Még szoknom kell a röghöz kötés gondolatát. - Majd valahogy ki – hagyom rá, és hogy magamat – meg őt is – szó szerint kilendítsem ebből a hangulatból, felpakolom a pult tetejére. – Nem fog, Bernie okos kutya, tudja, mibe ne üsse a mancsát. – A darabok úgyis nagyok, a váza pedig vastag volt, nincsenek apró, szétszóródott, tűéles maradványok. De amúgy is tetszik ez a helyzet. Rég voltam már hozzá ilyen közel, hogy az illatát is érezzem, és a szeme tükrében viszontlássam a saját arcom. Nem szándékszom tenni semmit, egyszerűen csak élvezni, és talán egy kissé feleleveníteni a régi hangulatot. Kíváncsi vagyok rá, hogy egyáltalán fel tudnánk-e támasztani, de a válasz egyelőre az igen felé hajlik. Épp rá akarnám dobni a mondatára, hogy gyanús, mennyre együtt érez azzal a lakberendezővel, mikor magától folytatja, és nem is akármivel. Tudtam én, hogy van valami bibi azzal az utazással, és most már értem is, hogy mi volt vele a baj. Vagyis, franc tudja. Nem biztos, hogy teljesen az igazat mondja. Nem biztos, hogy egyedül attól tartott, hogy én aktuálisan ott vagyok-e, vagy sem. - Hát, pedig ha ez tartott vissza, nyugodtan elutazhattál volna. Azt a három hónapot leszámítva én sem jártam többet a városban – vallom be, és az én tekintetem is az ő vonásait fürkészi. - És még mindig úgy érzed, hogy nem akarsz látni? – Valóban érdekel a válasz. Mit gondol most arról, ami volt köztünk, és erről a nagyon új helyzetről. Konkrétumok nélkül. Hogy mit akarok, arra hiába szeretné, én sem tudok válaszolni. Még nem ért véget az este, még nem töltöttünk elég időt együtt, még alig tudok róla valamit. - Ne gondold, hogy nekem nem volt fontos, ami köztünk volt – azzal a hüvelykujjam lopva végigsimít az enyém mellett támaszkodó kézfején, a tekintetem követi a mozdulatot, majd újra felpillantok rá. Tudom, hogy dühös rám. Talán még mindig. De ha így van, akkor is tudni akarom. Bernie komótosan falatozgat a háttérben, mit sem sejtve róla, hogy mi éppen életünk egyik legfontosabb ügyét ráncigáljuk elő a háttérben.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
- Ki tudja, te mifélére változtál – mosolyodom el vállat vonva. Az is lehet, hogy nem csak én, hanem ő is már más, mint volt. Sőt, ez egészen biztos, hiszen normális dolog az, ha nem maradunk ugyanazok. – Nem ismerlek évek óta – tálalom a tényeket, hiszen tényleg semmit nem hallottam felőle, mióta elváltak útjaink. Ami azt illeti, egyszer majdnem felhívtam. Jobban mondva, fel is hívtam, csak letiltottam a számot. Ahogy beleszólt, le is tettem –majd a töröltem is, hogy még véletlenül se csináljak hülyeséget később-, de tudnom kellett, hogy minden rendben van-e vele, hogy jól van. Annyira le sem tojta a fejem, hogy már azon kezdtem aggódni, hogy valami baja esett… Ezen felbuzdulva talán, ha már leesett ez a hülye váza, úgy gondolom, miért ne viccelhetném meg kicsit? A reakciójáért pedig isten az atyám, még egy vázát összetörnék. Ahogy majd’ kiesnek a szemei a hallottakra és szemlélni kezdi a törött darabok között rejlő –vagy nem rejlő- hamvakat, nem sokáig bírom visszatartani a röhögést. Mintha még ijedtséget is véltem volna felfedezni a vonásaiban… - Képtelen voltam kihagyni – fogom a hasam a nevetéstől, majd a könyökömmel az oldalába bökök egy óvatosat. – Látnod kellett volna az arcod – nevetek újra, ahogy a fejemben újra megjelenik az előbbi jelenet. - Ühm. Majd valahogy megpróbálom jóvátenni a bűneimet – mondom, mikor már vissza tudom fogni a nevetést. Azért a vázát tényleg sajnálom, tuti leszedi a nő érte Jay fejét. – Kifizetem, majd kérdezd meg tőle, mennyibe fáj egy ilyen. – Tényleg jobb szeretném, ha nem járna miattam pórul. Kicsit azért bűntudatom van. Nem olyan, mintha szándékos lett volna? Azért remélem, nem gondolja azt… Kicsit meglepődöm a hirtelen magaslati változáson, de nem ellenkezem a mozdulatára, a hirtelen közelsége viszont egy pár pillanatra lebénít. A szavai viszont fejbe kólintanak és ezúttal egy kicsit dühös is leszek. A pontos okát ugyan nem tudom, de azt igen, hogy valamiért most nem akartam erről beszélni, viszont ha már itt tartunk, akkor mégis hozzá vágok ezt-azt. Úgysem húzhatjuk a végletekig, elkerülhetetlen, hogy szóba jöjjön a téma, főleg ha napi szinten találkozunk majd. Ha ő nem hozta volna fel, én őrültem volna bele a végére és „borítottam volna asztalt”. - Tényleg? És ezt mégis honnan kellett volna tudnom? – Hogy többé nem járt Amszterdamban? Végtére is bárhol lehetett a világban, ismétlem, semmit az ég egy adta világon nem tudtam róla. A kérdésére megemelkedik a szemöldököm, és nem engedem a tekintetét. - Erre a kérdésre nem szeretnéd, ha most válaszolnék – rándul aprót a szám sarka, a tekintetem pedig lehet, hogy villámokat szór, de nem rejtem el előle. A választ egyébként még én magam sem tudom. Persze, örülök, hogy látom, de ezzel együtt utálom is a dolgot. Főleg így, hogy kurvára tervben van az esküvő, és minden nap látom majd az embert, akit három hónap alatt az életem szerelmévé avanzsáltam. Ennél bonyolultabb helyzet aligha adódhatott volna. Arról pedig nem is beszélek, hogy az idegesít a legjobban fel, hogy érezhetően hatással van rám még mindig. – Nem tudom – sóhajtok, végül mégis kinyögöm. – Furcsa ez az egész helyzet. Barátkozom a gondolattal, hogy egyik napról a másikra újra felbukkantál. – Baromi szokatlan. Még mindig a „csípj meg” érzésnél tartok. – Ha tudod, hogy a Timenál dolgozom, azért eljöttél volna az interjúra vagy inkább másfelé keresgélsz? – Ez a kérdés már azóta bolygatja a fantáziám, amióta leültem vele szemben az irodában. A kutya csámcsogására képtelen vagyok nem elmosolyodni. Az érintésére viszont máris visszatérek hozzá, a feltételezése pedig újra felveri a pulzusomat. Két okból. Az egyik, hogy azért ezt így nem rossz hallani. Viszont a mérleg máris billen a másik oldalra, mert az állítás nem annyira állja meg a helyét. - Hát, ez valahogy nem jött át elég hitelesen – mondom halkan, de azért remélem, ezt anélkül is tudja, hogy közöltem vele. Hirtelen lecsusszanok a pultról, ezzel még közelebb kerülve hozzá, mély levegőt véve még a parfümének illata is bekúszik az orromba. Te jó ég, ez még mindig ugyanaz az illat… – Ha valakinek fontos egy kapcsolat, akkor mutat némi érdeklődést a másik irányába az illető, és legalább a kisujját mozdítja annak érdekében, hogy áthidaljanak egy felmerülő akadályt – közlöm az alapvető tényeket. Azért jöttem vissza a nyár végén New Yorkba, mert sejtettem, hogy Jaynek a karrier lesz az elsődleges. Az elején volt, persze, hogy sok energiát kellett belefektetni. Úgy voltam vele, hogy ha ennek működnie kell, akkor működni fog, de egyre ritkultak a hívások és az üzenetváltások, mígnem teljesen elkoptak. Nem állítom egy percig sem, hogy én nem tehettem volna többet. Lehet, hogy ha ott maradok Amszterdamban, akkor tovább tartott volna, de szerintem akkor is csak második helyen maradok. Ahogy most is érzem, Bentleyvel kapcsolatban. Nagyon fasza, hogy erre vagyok ítéltetve. Ha engedi, elmozdítom a kezét, hogy szabad utam legyen előle és kiléphessek onnan, majd megkerülve a pultot, nem törődve azzal, hogy az imént még narancslé volt a poharamban, mégiscsak kitöltök magamnak egy deci bort. - Fontos volt, de nem annyira, hogy egy nyári kalandnál tovább tartson – préselem össze az ajkaimat, ahogy az alkaromra támaszkodva dőlök a pultra, farkasszemet nézve vele, mégy egy cinikus apró mosolygörbe is feltűnik a szám szegletében. Azért ez a kijelentés még nekem is fájt, de lehetséges, hogy csak nekem jelentett ilyen sokat ez az egész évekkel ezelőtt.
Nem ismer. Ebben igaza van. És közben mégis, talán nem tud róla, de abban a három hónapban mélyebben belém látott, mint előtte vagy azóta bárki más. Mert engedtem, hogy belém lásson. Azóta viszont sok idő eltelt. Tényleg megváltoztam, de amik azóta történtek, már nem értené meg, és őszintén, nem is hinném, hogy igazán kíváncsi lenne rá. Rám. De nem is baj, talán mindenkinek jobb így. - Talán épp ez az izgalmas benne – mosolyodom el én is, ahogy találkozik az övével a tekintetem. Ismer, de közben mégsem tudja, hogy ki vagyok. Ez a hamvas poén viszont még engem is kibillent. Hah, hogy tud így ráérezni? Nem is ő lenne. Hüledezek még egy sort, amíg ő kikacagja magát, de aztán én is inkább csak elmosolyodom, és megingatom a fejem. Inkább nem fűzök hozzá semmit a témához, nem áll szándékomban ennél is jobban lebuktatni magam, ha ennyiből még esetleg nem jött volna rá. - Már nagyon várom, mikor jön el az a rész, mert egyelőre csak egyre hosszabb és hosszabb lesz a lista – kontrázok rá szemtelenül, mikor a bűnlajstromát hozza szóba. – Hát, ezzel peched van, mert a vendégeim fetisiszta, vázatörő hajlamaiért sajnos én vagyok a felelős – közlöm vele, hogy nem, nem kell kifizetnie a kárt, majd én megoldom. Egyelőre még munkám sincs, de a büszkeségemet úgysem tudná meggyőzni. Végül mégis csak kiderül, hogy miért nem utazott el Amszterdamba, és ezzel együtt el is érkezünk az est arra a pontjára, amikor előjön az eddig kerülgetett téma. Tisztában voltam vele, hogy ez meg fog történni, de mennyivel jobb most, mint abban az étteremben. Mostanra már úgy-ahogy feloldódtunk egymás társaságában, és arra is fény derült, hogy még mindig jól tudjuk érezni magunkat együtt. Talán túlságosan is. - Nem tudhattad, hogy épp merre járok a világban. – Oké, ez jogos. – De akkor miért éppen Amszterdamba nem utaztál miattam? Mikor a világ bármely más pontján is ugyanolyan sansszal összefuthattunk volna? – teszem fel a kérdést, állva a tekintetét, a kitérő válaszára pedig csak bólintok. Oké, lehet, csak én éreztem annyira jól sikerültnek eddig a ma estét. De ha tényleg nem akart volna látni, akkor nem is jött volna el, nem igaz? - Erre így utólag már elég nehéz válaszolni – gondolok bele a kérdésébe, de hogy mégse passzoljam el teljesen, én is megpróbálok valamiféle válasszal élni. – Gondoltam rád a repülőn. De akkor még nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet-e, ha felkereslek. Hogy akarnád-e. Aztán az élet mégis elintézte, de most már nem bánom – pillantok rá ismét, hogy lássam, mennyire elégedett ezzel. De így talán még többet is mondtam. - June, tudod, hogy milyen fontos volt az a munka… – a hangszínem és az arcom is azt sugallja felé, hogy próbáljon meg megérteni. Akkor és ott nem volt rá annyi időm, amennyit megérdemelt volna, de mentségemre szóljon, életem első hosszú távú megbízása volt, sok minden múlt rajta. - Mire befejeztem volna, már szakítottál, és összecsomagoltál. – És sértődötten visszarepült New Yorkba. Az egyetlen helyre, ahova én nem akartam. Engedem, hadd mozduljon ki előlem, kissé félre is állok. Csak a tekintetemmel követem, ahogy megkerüli a pultot. Érzem a hangjában a fojtott haragot. - Ez nem igaz, June – kontrázok azonnal, ahogy meghallom a szájából azt a hülye mondatot. Nem hiszem el, hogy így gondolja. Hogy tényleg képes lenne komolyan így gondolni. Vagy ha mégis, hát nagyon is téved, és ezt a pillantásomba igyekszem is belesűríteni. – Épp csak… ahhoz is fáradt voltam, hogy rendesen felmérjem, mit jelent az ottléted – töltök én is a borból a poharamba, de nem csak egy decit, hanem jól megszakad a kezem.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Van benne valami, amit mond. Tényleg egész izgalmas a helyzet, hogy végtére is ismerem, de jelenleg pont olyan, mintha most kezdenénk elölről. Mármint az ismerkedést. Tulajdonképp jobban is alakul eddig, mint az öt évvel ezelőtti spontán „találkozásunk”, bár annak is megvolt a maga bája, sőt... - Még gyűjtögetnék egy kicsit, ha nem gond – mosolyodom el én is szemtelenül, hisz még nem is olyan hosszú. De azért szépen gyűlik, valóban. Pedig abszolút nem szándékosan csinálom, mi lenne, ha még szándék is lenne benne? - Jól van, ahogy akarod – hagyom rá a váza kifizetését, hiszen tudom, hogy úgyis hajthatatlan ezzel kapcsolatban, ilyesmin pedig nem fogok vele összekapni. Majd máshogy visszaadom neki ezt a tartozást, mondjuk veszek neki speciálba egy ilyen művészeti csodát. Biztos nagyon értékelné. Amikor szóba kerül Amszterdam, már úgy vagyok vele, hogy miért ne közölhetném vele, amit az étteremben még nem közöltem. Egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy örülök-e, hogy feljött a téma, bár várható volt, hogy nem ússzuk meg, főleg nem azok után, hogy egy gyenge pillanatomban már az étteremben súroltam. A megjegyzésére cinikusan odakapom rá a tekintetem. - Most ez komoly kérdés volt? – Szerinte nekem volt kedvem a jól ismert utcákon sétálgatni? Bentleyvel az oldalamon? Na jó, ezt az apró részletet kihagytam, de enélkül is pontosan olyan szarul hangzik a dolog. – Tudod jól, hogy értem... Máshol nincsenek hozzád fűződő emlékeim. – Eddig. Mostantól már valószínűleg ebben a városban is lesznek. Nem nézek rá, ahogy ezt mondom, de nem is titkolom, hogy nem esett volna elmennem Hollandiába, nyilván ezt ő is tudja. Fordított esetben sem biztos, hogy ő megtette volna. Szerettem ezt az embert, talán túlságosan is. Jól tudta, hogy a fél karomat is odaadtam volna érte, ez a kérdés nem annyira volt tőle fair, azt hiszem. Mikor reagál a kérdésemre, csalódott mosolygörbe ül ki az arcomra kezdetben. Mégse gondolhattam komolyan, hogy majd válaszolni fog végre egy kérdésemre normálisan, nem? Halványat bólintok egy halk sóhajjal, de aztán belekezd. Nahát. Még tud meglepetést okozni azért. És bevallom, ezt jól esik hallani is, amit mond. - Ilyen a sors kereke. Lehet, hogy ennek így kellett lennie – mosolyodom el, bár fogalmam sincs, ezzel mégis mit akarok mondani. Nyilván nekünk már nincs egymással dolgunk, még ilyen lezáratlanul is le lett zárva évekkel ezelőtt. Az állítása nem tagadom, egy kicsit bosszant. Fontos volt neki a kapcsolatunk, de a munka is iszonyat fontos volt. - Persze tudom, hogy az volt. Érzékeltem. – Annyira, hogy én már szinte teljesen eltörpültem mellette. Nyilvánvaló, megértettem volna a helyzetet, ha arra kér, hogy adjak egy hónapot, kettőt. De nem kért. Elkoptak az együttlétek, a közös programok, a nyárnak vége lett és jobbnak láttam visszarepülni New Yorkba, még ha a szívem nem kicsit meg is szakadt akkor. - Én nem szakítottam, Jay – vágom rá egy kicsit felháborodva. – Én csupán úgy voltam vele, hogy ha érdemesnek találod a kapcsolatot a folytatásra, akkor majd biztos felkeresel, ha elkészültél a nagyon fontos munkáddal. Nyilván jött a következő, ami szintén nagyon fontos volt. Szóval nem, nem szakítottam. Ha így tettem volna, akkor közlöm veled, hogy itt a vége, és ezután megszakítom veled a kapcsolatot. Csakhogy én továbbra is próbáltam azt fenntartani. – És ő volt az, aki aztán nem hívott fel, mikor előzetesen megígérte, hogy majd „ma” este megteszi. Persze, hogy egy pár ilyen alkalom után már az én megkereséseim is ritkulni kezdtek. Minek próbálkozzak, ha ő leszarja alapon... Meg persze jött Bent is. Szépen lassan visszakúszott az életembe. Mikor rákontráz a feltételezésemre, lassan bólogatni kezdek, mikor pedig a „fáradt” jelzőt kiejti a száján, megemelkednem a szemöldökeim. Fáradt? Ezt most ő sem gondolta komolyan. Jobb kifogást nem talált? - Hát, akkor remélem kipihented magad. – Ezt valahogy nem bírom kihagyni, annyira adja magát a reakció. A borba kortyolok és figyelem, ahogy ő is rendesen meglöttyinti a poharat. Belekortyolok és elkezdem pörgetni a borosüveget, a címkéjét tanulmányozva, mintha kurvára érdekelne. – Csak egy jótanács az elkövetkezendőkre: Egy kicsit jobban kell igyekezned ahhoz, hogy megtarts egy nőt. Legalábbis az olyan típusú nőknél, mint én, ez szükséges – tanácsolom neki, és újabbat kortyolok. – Még ha őrült szerelmesek is – nyalom meg az ajkam és pár pillanatig a szemébe tekintek, majd kiegyenesedek. Ha valaki, én biztos, hogy az voltam...
Hát, gyűjtögessen csak, nyugtázom bujkáló mosollyal. Ha ilyen tempóban halad, úgysem kell olyan sokáig várakoznom. És még ennek az estének sincs vége. Sőt, kicsit olyan, mintha egy beljebb haladnánk, és még csak most közelednénk a lényeghez. - Majd valahogy máshogy törleszthetsz – teszem hozzá rögtön egy titokzatos mosollyal, mikor végül megállapodunk, mi lesz a váza sorsa. És szándékosan kivárok egy-két másodpercet, hogy lássam, félreértené-e a célzást, aztán hozzáteszem. – Elvégre jövő héttől úgyis együtt dolgozunk. Biztos rengeteg alkalom lesz rá – szökik szélesebbre a mosolyom, mintha élvezném a helyzetet, és igazából, ha belegondolok, valóban így van. Aztán jön Amszterdam, és elég más vizekre evezünk. Egyenesen bele a közepébe. Amiről öt hosszú éven keresztül nem esett szó, annak úgy látszik, épp most jött el az ideje, ebben az idegen konyhában. Pontosan tudom, miért nem akart Hollandiába repülni, de tőle akartam hallani a választ. És nem csak azt, hogy kerülni akart. Tudom, hogy neki is sokat jelentett, ami köztünk volt, még akkor is, ha csak úgy otthagyott, és szó nélkül visszajött New Yorkba. - Most már felírhatjuk a listára az éttermet, ezt UES ezt a részét, és a munkahelyedet is – egészítem ki a leltárt, ami azt számlálja, hol vannak közös emlékeink. Benne van a pakliban, hogy épp most tettem tönkre számára ezt a várost, és hogy ezért abszolúte utálni fog, de New York sajnos hozzám is kötődik, még ha ezt eddig igyekeztem is figyelmen kívül hagyni, az ide köthető gyökereimmel együtt. Ahogy az is benne van, hogy nem véletlenül botlottunk egymásba újra. Az a June, akit ma este megismertem, igaz végig azzal bosszantottam, hogy közel sem ugyanaz, mint akire Amszterdamból emlékeztem, de még mindig épp olyan gyönyörű, okos és vicces, és megvan benne az a titokzatos recept, ami miatt le se tudnám tagadni, hogy érdekel. Legalábbis önmagam előtt, előtte bármikor, perfektül. Hogy így kellett-e lennie, vagy sem, arról fogalmam sincs, mindig is utáltam ezt a fajta megközelítést, jobb szeretek abban hinni, hogy az életemet én irányítom a nap mint nap meghozott racionális döntések sorozatával. Ahogy ma este is csupán rajtunk múlik, hogy mit kezdünk egymással. Azt azért látom rajta, hogy ő sem teljesen közömbös az irányomban. Ahogy felhozom a munkát, megint ráharap, pedig valós érv, és nyomós is. Nem árultam el neki, hogy azelőtt, mi voltam, ki voltam, nem mintha szégyellném, egyáltalán nem szégyellem, amit csináltam, de akkor és ott biztos voltam benne, hogy ki akarok törni ebből, és abban is, hogy ez volt az a lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Ez volt az első igazi megbízásom, és erőn felül, ezer százalékot kell teljesítenem, hogy lekörözzem a diplomás fotósokat, apuci kegyeltjeit a legmodernebb felszereléssel, és felvegyem a versenyt a tapasztaltakkal. De ezt nem mondhatom el neki anélkül, hogy ne kéne túlságosan mélyre ásnom, és ne borulna vele együtt az összes többi szar. Tud rólam ezt-azt, de sokkal kevesebbet, mint hiszi. De hogy azt mondja, nem szakított, váratlanul ér. - Persze, és ezt biztos a fecskék repülési alakzatából kellett volna kitalálnom – veszek egy mélyebb levegőt. – Egyszer csak fogtad magad, és elutaztál. Nekem ez inkább azt jelentette, hogy nem akartad, June – mondom ki, hogy szerintem miről volt szó valójában, nem csak úgy a falnak, hanem a szemébe nézve, olyan szavakkal, aminek súlya van, épp csak ez a méretes konyhapult feszül közénk. Azért most már látszik rajtam, hogy engem sem hagy teljesen hidegen a téma. - Hogyan próbáltad meg fenntartani? Egy-két e-maillel? – morgom, mielőtt belekortyolnék a borba, azt valóban küldött, amikre talán az elsőt leszámítva nem is válaszoltam. Talán volt néhány hívás is, de nem is emlékszem már, miről beszéltünk. Jogos kérdés lenne talán, hogy miért nem tettem bele több energiát, hogy tartsuk a kapcsolatot, és nem kizárt, hogy nemsokára meg is kapom. A gúnyos megjegyzésén kényszeresen elmosolyodom, és lepillantok az asztallapra. Nem annyira örömömben, de ezt a témát úgysem tudom megértetni vele. Attól, hogy a munka fontos volt, ő nem volt kevésbé az, egyszerűen csak mindketten egyszerre érkeztek az életembe, én pedig nem tudtam jobban kezelni a helyzetet. - Ki – válaszolok csak ennyit, és inkább újra beleiszom a borba. A következő mondatával viszont végképp kiborít. - June, most komolyan itt tartunk? Hogy párkapcsolati tanácsokat osztogatsz? Az elkövetkezendőkre? – fakadok ki én is, és a kérdéssel egy időben valamivel erélyesebben illesztem a pultra a pohár talpát, mint arra feltétlen szükség lett volna, nem számítva rá, hogy ilyen könnyen megadja magát, az üveg elreped, a bor maradéka pedig a kezemre folyik. Még ez is. Megtörlöm az egyik kézre eső papírtörlőben, de az nem is tűnik fel, hogy magamat is megvágtam közben. Ezt sem fogom most eltakarítani, kurvára ráér. - Nem tettem bele kevesebbet, mint amire képes voltam – teszem hozzá végül, csendesebben, látszik rajtam, hogy ezzel azért fájó pontra tapintott. Leginkább azon, hogy nem nézek rá, de úgyis ismer, olvashatja minden vonásomon. Aztán újra megkeményedik egy kicsit a hangom, és a pillantásom is. – De igazad van. Bizonyára más volt, mint amit Bentől megszoktál. Nem vittelek minden egyes este étterembe, és nem sportkocsival furikáztalak. Az ilyen típusú nőknél, bizonyára ez is nagy mulasztásnak számít – most az én hangom vált gúnyossá, de történetesen jól emlékszem, mivel próbált összehasonítani, mert apránként az egész sztorit elregélte, valahányszor istenigazából becsípett. - Tudod mi a véleményem? – Egy kicsit már rám is kezd hatni a bor. – Hogy szerintem sosem gondoltad igazán komolyan ezt az egészet, és az első adandó alkalomnál leléptél. Fogadjunk, gondolsz még néha rá, mi lett volna, ha, nem igaz? Éjszakánként, ha az aktuális pasasoddal éppen nem úgy mennek a dolgok. Azt is kitalálom, hogy ilyenkor mit mondogatsz magadnak: azt, hogy úgysem működött volna. Csakhogy meg sem próbáltuk igazán, mert amint kezdtünk ráébredni, hogy nem illünk össze, fogtad magad, és visszautaztál. Miközben beszélek, automatikusan közelebb lépkedek hozzá, és most már a kezemen is sötéten és magányosan elcsordogál a vércsík, miközben gesztikulálok, még mindig anélkül, hogy bármi ügyet is vetnék rá.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
A megjegyzésére, miszerint majd máshogy törlesztek, felszalad a szemöldököm és a szám sarkában mosoly bujkál. Most szexuális célzásokat próbál felém intézni? Persze, hogy azt, csak éppen próbálkozik úgy tenni, mintha csak én érteném félre. - Áh, persze. Rengeteg – nevetem el magam kihangsúlyozva a szót, majd cinikusan megforgatva a szemem. Tudja jól, hogy sokszor, akaratlanul is a szex felé kalandoznak a gondolataim, nem tehetek róla, de ilyen a beállítottságom. Mindenfélébe bele tudok látni ilyet... A jókedvem viszont kissé alábbhagy, mikor szóba kerül Amszterdam. Őszintén, ha tippelnem kellett volna, azt gondoltam volna, hogy ha lehet, elkerüli majd a témát, de most meglepett. - Igen, elég szépen bővíted a listát – jegyzem meg. – Rövid idő alatt, jössz és lecsapsz, mint a hurrikán – mosolygok rá, hiszen tényleg hasonlónak tudnám leírni. Egyik pillanatban még sehol, a másikban pedig máris felforgatta az életem. Nem kell sokáig erőlködnöm azon, hogy rájöjjek, ez vagy előbb, vagy utóbb, de teljes mértékig be fog következni, mert ki fognak derülni a dolgok. És lesznek következményei, mindkét részről. Érzem már innentől, hogy nem lesz ez egy egyszerű beszélgetés és hogy ideje felhúzni a kesztyűt. Na, nem mintha győzni szeretnék, hogy márpedig nekem van igazam a történteket illetőleg, de ha már itt tartunk, jó lenne, ha megértené a dolgot. És én is igyekszem majd az ő álláspontját, feltehetőleg, ha megosztja. - Nézd Jay, nem éreztem értelmét, hogy maradjak. Nem kértél rá... – Ha csak annyit mond, hogy legyek még türelemmel kicsit, és a lényeg, hogy szeretné, hogy maradjak, akkor megadom az esélyt, de nem láttam az igyekvést. - Én legalább próbálkoztam, de neked válaszolni sem volt időd – közlöm a tényeket, mert bassza meg, hát erről volt szó... – Mégis mit kellett volna még csinálnom? – érdeklődöm, ha már itt tartunk, jó lenne tudni, mit várt? Nem tehetek róla, kicsúszott a gúnyos megjegyzés, hiába mosolyog, látom rajta, hogy nem tetszik neki, hogy ezt hozzávágtam, így ezt nem is ragozom tovább. A párkapcsolati tanácsomat pedig igen, elosztogatom neki, de a reakcióján egy kicsit meglepődök, ellenben nem mozdulok, ugyanúgy a pulton támaszkodom. - Igen, ezt teszem – mondom teljes nyugodtsággal, megvonva a vállam. – Most miért akadsz ezen ki ennyire? – kérdezem, de persze értem, mi a baja ezzel, talán csak kicsit provokálni akarom. Látom rajta, ahogy megkeményednek a vonásai, hogy nem tapintottam nála jó helyre ezzel. Kicsit azért már bánom, hogy ezt kimondtam, de most már mindegy. - Én nem így éreztem – mondom halkan, miközben arrébb tolok a pulton egy szilánkot. Tudom, hogy képes lett volna többre is, mert amikor adott magából, akkor nagyon szerettem az egészet, bolondulásig szerelmes voltam, és ilyenkor az ember többet és többet akar. Nem kértem, hogy én legyek az egyetlen, de miután hazaért, akkor is rögtön a képválogatás, még egy kicsit fent kell maradnia, mert jó lenne ezt befejezni, és a többi. Mire pedig már ágyba került volna, régen eluntam magam és elaludtam. – Szerintem képes lettél volna. – Tudom, hogy igen. Amit hozzátesz, az viszont már engem is feszültté tesz, sőt, egyenesen feldühít. - Mi? – Először azt hiszem, rosszul hallok. – Le se szarom az éttermeket, meg a sportkocsit! Nekem csak te kellettél volna, hogy átölelj, hogy magadhoz húzz, Jay és nem érdekelt a pénz. Jó ég. – Ezt komolyan nem hiszem el, hogy ezt mondja! Igen, lehet, hogy Benttel ez megvolt de egy pillanatig se hiányzott ez az életemből. Édes istenem, bárcsak ennyi hiányzott volna. - Na mi a véleményed? – kérdezek vissza mielőtt még elkezdeném és ki is egyenesedek, ahogy közelebb jön. Az első mondata után fejcsóválva, halkan, cinikusan elnevetem magam, majd felpillantok rá. Ezt tényleg komolyan gondolja? Nem illetünk össze? Egyre izgalmasabb. - Értem, szóval én vagyok a hibás, amiért vége lett – vonom le a lényeget, mert tulajdonképp erre akart kilyukadni. – Igen, képzeld, gondolok néha rá, hogy mi lett volna, ha... de azt ne mondd, hogy én nem akartam ezt az egészet – fordulok szembe vele idegességemben. – Miért akarod rám tolni az egészet? – tárom szét a karom, mert tényleg nem értem. Támad, ami valamelyest érthető a beszólásom után, de ez azért túlzás szerintem. Ahogy lepillantok, megakad a szemem a kezén, amin a vér szépen csordogál a föld felé. Automatikusan nyúlok a karja után, a másik kezemmel pedig a pulton lévő törlő irányába és megtörlöm vele a nagyrészét, majd észreveszem, hogy a mutatóujjából egy apró szilánk áll ki, amit gyorsan ki is halászok onnan. - Megvágtad magad – motyogom az orrom alatt és mivel még mindig vérzik, az ajkaim közé veszem az ujját. Abszolút nem gondolkodom, csak reflexből cselekszem, idegességemben nagyon már arra sem figyelek, mit csinálok. Végül is, csak el akarom állítani ezt a nyamvadt vérzést.
Egy részem már most alig várja, hogy egy cégnél dolgozzak vele. Nem mondom, hogy a józanabbik. És azt sem, hogy ezt kellően átgondoltam volna, ez egyszerűen csak egy hangulat, ami hirtelen hatalmába kerít. Pláne, ha erre a sok törleszteni valóra gondolok. A mosolya és a nevetése elárulja, hogy az ő gondolatait is sikerült tévútra csalni. Ezek szerint ez még mindig a régi. Jó lesz elraktározni. - Azért remélem, a meglepetés nagyobb, mint a pusztítás – somolygok a hurrikános hasonlatán. Nem mondhatja, hogy nem örült ennek a találkozásnak, az arcára van írva, hogy most is jól érzi magát, nagy valószínűséggel el sem jött volna, ha a negatív emlékei lennének erősebbek. - És az sem véletlen, hogy mindig nőkről kapják a nevüket – teszem hozzá egy sunyi vigyorral, talán nem a legjobb témánál viccelődök ezzel, de ha visszagondolok, azért én sem viseltem olyan jól, hogy lelécelt. Bár túl sokáig nem hagytam magamnak, hogy ezen rágódjak. Még nagyobb erővel vetettem bele magam a munkába, és talán épp erre volt szükség abban az időben, a karrierem elején ácsorogva. De bármi is történt a múltban, ez a ma este kellő bizonyosságot adott afelől, hogy ami öt évvel ezelőtt odavonzott hozzá, még mindig nem múlt el nyomtalanul. És ha az utóbbi években ő is azzal volt elfoglalva, hogy azokat a helyeket kerülgesse, amik rám emlékeztetik, azt saccolnám, ezzel ő is hasonlóképp lehet, de őszintén szólva, még így, hogy relatíve ki is faggattam a vacsoránál, még mindig nem érzem úgy, hogy olyan sokat tudnék róla. Mintha kerülgetne valamit, de hogy ez a téma hozzám kötődik-e, vagy sem, arról fogalmam sincs. - Mert fogalmam sem volt, hogy az elutazást fontolgatod – vágom rá, mikor azt mondja, nem kértem rá, hogy maradjon. Lehet, észrevehettem volna az apró jeleket, vagy nem tudom, mit gondolt, de mikor már meghozta a döntést, úgyis késő volt. Nem vagyok az a típus, aki utána megy könyörögni. De talán még ezt is megtettem volna, ha látom értelmét, nem tudom már. Régen volt. És túl sok minden történt egyszerre. Több, mint amivel hirtelen meg tudtam birkózni. - Nem időm nem volt, hanem kedvem – mondom ki, mert most már engem is egyre jobban behúz ez a megkésett vita, minden, ami hosszú évekig csak lappangott, az most meglátja az esélyt, hogy a felszínre ússzon. Pedig úgysem számít már, akkor meg minek előszedni ezeket a régi dolgokat? Egy másik részem viszont azt mondja, hogy de. Igenis számít. Tisztában vagyok vele, hogy ez a válasz fel dogja bosszantani, mert nem érti még, hogyan is értettem, így szinte azonnal folytatom is, nem sok időt hagyva, hogy félbeszakítson. - Mert nem volt elég, June. Egy-két e-mail, pár perces telefon, és a milyen napod volt. Belőled nem – indoklom meg most már őszintén, a mélyére nyúlva, és hogy az állítást alátámasszam a tekintetem is az övébe mélyesztem. A pult túloldaláról. Mintha ez a pillanatnyi helyzet is a köztünk fennálló távolságra lenne hivatott emlékeztetni. Hogy mit kellett volna csinálnia? Nem tudom. Maradni. Megoldást találni. De ezt már könnyű utólag rávágni. Tényleg nem tudom, és így inkább nem is mondok rá semmit. Azt sem akartam volna, hogy túlságosan feladja magát mellettem, szóval még az is elképzelhető, hogy jól döntött. Az a gúnyos stílus, amire vált, viszont kapásból kiűzi a fejemből ezt a kezdődő kompromisszumot, a szavaiban ott sistereg a szándék, hogy valami olyat mondjon, amivel a bőröm alá vághat. Talán számára sem kétség, hogy ez sikerült is. A düh hamar elönt, a sértése nyomán hosszú másodpercekig forrong az ereimben, még azt a nyamvadt poharat is eltöröm véletlenül. Miért akarok ki rajta ennyire? - Azért mert semmi jogod hozzá. – És azért, mert tőle jön. A hangom már keményebb, nehezemre esik uralkodni a reakcióimon. Sosem volt annyira erősségem az önmérséklet, ha már egyszer fellőtték bennem a pumpát, vagy olyan helyen támadtak, amihez nem voltak hozzászokva. – Nem tudsz rólam semmit, ahogy öt évvel ezelőtt sem tudtál. Támadok. Most már én is, még mielőtt felismerhetném. - Akkor nyilván úgy van – folytatom én is halkabban, az ő visszahalkulása nyomán, de még mindig élesen, a hangom és az arcom is elárulja. Veszek egy nagyobb levegőt, és emlékeztetem magam, hogy ennek most már végképp semmi értelme, szóval jobb lenne, ha szépen megnyugodnék, és kifújnám magamból ezt a felesleges gőzt. Az ujjaim reflexből a hajamba túrnak, anélkül hogy igazán feltűnne: ezzel csak szétkenem magamon a vágás miatt előbuggyanó vért. Az ő kifakadását ismét azzal a száz százalékban őszintétlen és kényszeredett mosollyal hallgatom végig, mint az előbb, de nem rá nézek közben, hanem valami nem létező pontot szuggerálok a pult mellett. Hát, persze. Eleinte lehet, hogy így gondolta, mert még friss volt az egész, ő pedig szerelmes, de szépen lassan úgyis probléma lett volna belőle. Épp csak nem vártuk meg, hogy igazán elérkezzen ez a pillanat. Mert még előbb lelépett, én pedig hagytam, hogy elússzon az életemből. Látszik rajtam, hogy ebben nem hiszek neki, de nem akarok jobban belemenni. Talán nem is nagyon akarom máshogy hinni. Mire észbe kapok, már ott állok előtte, bár tény, hogy ha vitázom, sosem vagyok képes egy helyben ácsorogni. Arra, hogy ő a hibás, nem reagálok szavakkal, de a pillantásomból kiolvashatja, hogy igen, én is épp így gondolom. - Nem akartad, June – préselem ki az ajkaimon halkan, ragaszkodóan és hajthatatlanul, miután kiejti, hogy ne mondjam. De mondom. Ahogy itt áll előttem, és ennyiféle indulat fűt, mindkettőnket, nem is tudom, talán csak azért mondom, hogy provokáljam, talán, mert annyi ideig hordoztam magamban ezt a mondatot, és végre itt áll előttem, hogy végre kimondhassam. Látom, hogy az a nyakán lévő kis ér nála is szaporábban ver. - És te? – kérdezek vissza, és valószínűleg folytatnám is, ha nem nyúlna a kezemhez, a szivárgó vérre, és a törött üveg hagyta nyomokra irányítva a figyelmem. Eddig nem is éreztem, de most már eljut a tudatomig a tompa zsibbadás- és lüktetésérzet, mint ami a legkisebb vágásnál is azonnal jelentkezni szokott. Ám azzal talán még jobban meglep, ahogy reflexszerűen az ajkaihoz emeli a mutatóujjam, és mintha csak rácsókolna, a puha, nedves érintés olyan váratlan bizsergéshullámot küld végig a testemen, hogy egy pillanatra el is némulok. A pillantásom az övébe fut, már ha rám néz, a balommal pedig felé nyúlok, hogy gyengéden, de mégis minden porcikámban feszültséggel telve végigsimítsak az arcélén. Részben az eddig felkorbácsolt indulatok, részben a frissen éledő, felé húzó vágy irányít, de közelebb lépek, a maradék távolságot is kiszorítva közülünk, és mielőtt még bármit is végiggondolnék, elhúzom az ujjam az ajkai elől, míg a másik kezemmel egy apró mozdulattal felfelé terelem az állát, hogy akadálytalanul megcsókolhassam.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
- Ezt még nem döntöttem el – húzódik a szám széles mosolyra, hisz tényleg, eddig még inkább a meglepettség irányába dől a mérleg, de idő kérdése, hogy egyik pillanatról a másikra átbillenjen a túloldalra. Lehetne, hogy abban a pillanatban én nem lennék ott? - Ez csak holmi véletlen lehet – vonok vállat még mindig mosolyogva, de nem sokáig van nyoma a derűnek, ugyanis ingoványos talajra tévedünk. Ami pedig a legdurvább ebben az egészben, hogy tényleg elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon én szúrtam-e el ezt az istenverte kapcsolatot vagy csak olyan kurva jól forgatja a szavakat, hogy már-már a múlt képét is képes meg változtatni? - Jó – sóhajtok végül egy kicsit ráhagyva a dolgot. Fogalma sem volt róla. Mert nem figyelt rám. Hát úgy jó, hogy fogalma sem volt róla, hogy ezt fontolgatom, végtére is, ebben teljes mértékig igaza van. Nem tudhatta, mert a képeivel és a projekttel volt elfoglalva, amiért abszolút nem hibáztatom, csak fájt a dolog, mert azt hittem, hogy ő is többet érez irántam, mint csupán egy futókapcsolat, amit el lehet hanyagolni. A megjegyzésére felszalad a szemöldököm és egy cinikus mosoly is megjelenik a szám sarkában. A folytatásra pedig máris más hangulat kerít magába. - És ezt miért nem mondtad? Könnyebb volt eltűnni? – teszem fel a kérdést, már én magam sem tudom, merre tartva ezzel a vitával, azt sem igazán tudom, miért bolygatjuk a múltat ilyen mélyen? Nem akarom provokálni, csak egy kicsit szíven üt, hogy talán a kommunikáció hiánya miatt dőlt be az egész kapcsolat. Én is mondhattam volna neki, hogy rossz felé haladunk, végtére is, próbáltam a tudtára adni apró célzatokkal, de ezek szerint lehet, hogy konkretizálnom kellett volna a dolgot. Valami viszont azt súgja, hogy ha megtettem volna, akkor sem lett volna túlzott változás. És valóban elérkezünk arra a pontra, amikor már olyat mondok neki, amivel a tudatalattimban mélyen tudom, hogy fel fogom húzni. Arra mondjuk nem számítottam, hogy a pulthoz vágja a poharat, de mit számít ebben a lakásban még egy-két törött tárgy, nemde? A válasza pedig valóban rávilágít arra, ami a lényeg, hisz ehhez tényleg nem volt jogom, így vissza sem vágok rá, de amit utána mond, az már részéről is érezhetően, nagyon szándékos. - Tényleg? Szerintem meg nagyon is jól ismerem ezt a faszkalap stílust – csattanok fel most már én is egy kicsit erélyesebben a kelleténél, mert felbosszant azzal, amit mond és azt is sejtem, hogy bőven van szándékosság a szavaiban. Tudja jól, hogy három hónap alatt amennyire csak lehetett, kiismertük egymást. És ezt az oldalát is ismerem, hiszen a három hónap arra is elég volt, hogy egyszer-kétszer összezördüljünk, aminek a vége végül mindig jól sült el. Mostanra már a pulzusomat is sikerült az egekbe tornáznia, nem is értem, miért kapom ezen fel ennyire a vizet? Most már teljesen mindegy, hogy mi volt öt évvel ezelőtt, nem? Az egyik részem ezt mondja, a másik viszont örül annak, hogy végre itt van előttem és most egy kicsit megpróbálhatom rávezetni arra, hogy mekkora hiba volt elengednie. Mikor a pénzzel példálózik, az érint csak igazán szarul és rögtön az fut át az agyamon, hogy ha majd kiderül, hogy együtt vagyunk Bentleyvel, bármiféle tiltakozást nem fog majd elhinni. De nem is fogom bizonygatni neki. Ha azt gondolja, hogy nekem a pénz számít, akkor tényleg nem ismer. Azon viszont egészen meglepődöm, hogy mennyire zokon veszem, hogy azt mondja, én nem akartam az egészet. Ahogy újra, hajthatatlanul mondja, most már felpillantok rá, a szemeim pedig valószínűleg szikrákat szórnak. - De igen – nézek a szemébe, ahogy határozottan kijelentem a dolgot. Tudom, hogy nem viseli jól, ha nem az övé az utolsó szó, de akkor sem hagyom, hogy elültesse bennem ezt az idióta gondolatot. A visszakérdésre pedig csak megforgatom a szemem. - Most is ezt csinálod – legyintek a kezemmel, hiszen éppen azt akarja, hogy én feleljek a kérdésre. Ha már itt tartunk, akkor tényleg járjunk a dolgok végére. – Utálom, hogy kikerülöd a kérdéseimet – jegyzem meg, mielőtt még a karja után nyúlnék és teljesen meggondolatlanul cselekednék. Az alkoholra fogom, de közben azon kapom magam, hogy a reakciójára vagyok kíváncsi és az érintésére vágyom. Fogalmam sincs, a tekintetem mit sugallhat felé, de semmi jót nem sejtek. Azt hiszem a düh, az alkohol és a nosztalgia egyvelege kerít hatalmába pár pillanatra, mikor a csókjára rögtön reagálok. Abszolút nem gondolkodom, az agyam, mintha kiürülne két pillanat alatt, a kezem rögtön a mellkasára csúsztatom, hogy aztán óvatosan, de mégis határozottan markoljak bele az ingjének anyagába és húzzam magamhoz olyan közel, amennyire csak lehetséges. A csókjának hatására rögtön bizsergés fut végig a testem minden porcikáján, minden egyes érintését érezni akarom, lehetőleg a ruhám leheletnyi vékony anyaga nélkül. Ajkaim lágyan szántanak végig az állcsontja vonalán, mígnem fejbe nem kólint a valóság és a jelen. A homlokom a mellkasának döntöm és nagy levegőt veszek, mintha ezzel azt szeretném elérni, hogy rendesen kitisztuljon a fejem. Nem tehetem ezt Bentleyvel. Még akkor sem, ha szívem szerint most magam mögött hagynám a valóságot egy kicsit. Nem mondok semmit, csak próbálom lelassítani a légzésem, hogy végre egyenletessé váljon...
Nagyon titokzatos. Az őt fürkésző pillantásom is ezt sugallhatja felé, a szám csücskében formálódó mosoly pedig talán azt, hogy élvezem. De okos válasz, elvégre az estének még nincs vége. Nem akartam ennyire belemenni a múltba és a miértekbe, de a válaszai, a reakciói mintha egyre inkább a téma mélyére sodornának. Az örvény pedig egyszer csak beránt, nem is gondoltam volna, hogy még mindig ennyire számít ez az egész. Azt hittem, már rég elhalványult, és magam mögött hagytam, de a szavak, amik általában ártalmatlanul leperegnek rólam, most könnyűszerrel megtalálják felém az utat. - Könnyebb volt, June, te már meghoztál egy döntést. Mit mondtam volna? Tegyük le, mert hiányzol? – Nem én voltam, aki eltűnt az életéből. Ő vonult ki az enyémből. Nem erre volt szüksége, világos. De akkor miért is üldöztem volna? Valamiért nem működött, és akkor ennyiben hagytuk. Most viszont talán már más lenne a helyzet. Most már vagyok valaki, a munkám értékes, ha ez a pöcsfejű Washington nemet is mondott volna, könnyedén találtam volna talán még jobbat is a Time-nál. Így viszont már, minél mélyebbre túrunk ebben az egészben June-nal, egyre inkább érzem a belső elhatározást, hogy el fogom fogadni az állást. Nincs az az isten, hogy kihagyjam ezt a sanszot, ha már a sors így összehozta nekünk ezt a helyzetet. Bárhogy is alakul ez az este, jövő héttől a munkatársam lesz. De erről egyelőre inkább jobb, ha csak én tudok. Fogalmam sincs, hogy direkt provokál-e, amit csinál, viszont kétségkívül hatásos. Feldühít. És olyan pontra tapint, ahová egyáltalán nem kellene. Ez már belőlem is kihozza a meggondolatlan kijelentéseket, pedig, amit a fejéhez vágok, nagyrészt tényleg igaz. Tényleg baromi keveset tud rólam, csakhogy ez legalább annyira az én hibám, mint az övé. Akkor is és most is. Fogalma sincs, hogy ki vagyok, és mit miért tettem, a csapda viszont az, hogy el sem mondhatom anélkül, hogy ne szakadna vele együtt az összes többi szar is a nyakunkba. - Hah. Na, persze – kis híján felnevetek arra, amit mond. Ezt a faszkalap stílust. Ki tudja hozni belőlem. De inkább nem is kommentálom. Kisiklott már ez a beszélgetés. Ez már csak a vagdalkozás, de annyira felbosszantott, hogy hiába veszek nagy levegőt, nem megy máshogy. Ahogy közelebb megyek, jól látom, hogy az ő szemei is szikrákat szórnak, úgy nézünk egymásra, mintha itt helyben képesek lennénk egymás torkának ugrani, én pedig meglepődve konstatálom, hogy ez a tűz nem csak az indulatot szítja fel bennem, mintha a bőröm alá kúszna, és belülről forralná a vérem. - Csak azt kerülöm ki, aminek semmi értelme – a hangom már halkabb, de a dac még él benne, még ha kialvóban is van már, vagy inkább átalakulóban. Mintha az érintése lenne a katalizátor, ami két másodperc alatt vággyá kovácsol bennem minden eddigi feszültséget. Az érzés, és ahogy egyenesen a szemembe néz közben, mintha most is provokálni akarna, de a kísértés van olyan erős, hogy a többi érzelem elhomályosodik mögötte. A tekintetem megváltozik, ahogy közelebb hajolok, és egy másodperccel később már érezheti is, mire vágyom leginkább ebben a pillanatban. Hogy viszonozza, és amilyen hévvel az ingem felé nyúl, már-már elhitetik velem, hogy ennek itt és most lesz folytatása. A kezem már a csípőjénél jár, és kis híján fel is ültetem a pultra, mikor megszakítja a csókot, és a homlokát a mellkasomhoz nyomja. És nem mozdul. Csak az árulkodó légvételeit hallom. Akkor hirtelen megértem, hogy miről lehet szó. Eddig nem kérdeztem meg, de most már nincs is rá szükség. Elárulta ő maga, és a szituáció. Az ujjbegyeim lassan, gyengéden simítva végigtáncolnak a gerince vonalán, míg végül az egész tenyerem rásimul a hátára, és az egész testét magamhoz húzom, hogy az arca a mellkasom helyett inkább a nyakamat érintse, és újra illanjon el közülünk az a pici távolság, amit az előbbi mozdulattal kierőszakolt. De nem mozdulok, nincs egyéb célom, csak az ölelés mögött érezni akarom, ahogy teljesen hozzám simul, mint régen. Ha már így felkorbácsoltuk egymást az előbb, jól esik ez a kis lopott közelség. A szívverése veszettül dübörög a mellkasa mögött, ahogy az enyém is, egy szóra sincs szükség. Mit is lehetne mondani ebben a helyzetben? - Van valakid. Igaz? – teszem fel nagyon halkan mégis a kérdést, aminek a válaszára az előbb rájöttem.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Nem értem. Ez előtt az egész rohadt szituáció előtt értetlenül állok. Kezdem azt gondolni, hogy a nem megfelelő kommunikáció állt útjába a kapcsolatunknak. De nem lehet, én mondtam neki többször is, hogy nekem ez kevés, hogy több kell belőle. Na jó, lehetséges, hogy nem voltam józan, amikor rám jött ez a túlzott őszinteségi roham és ő sem, de biztos, hogy józan állapotban is mondtam neki, egyszerűen csak elengedte a füle mellett. - Dehogy hoztam meg! Az utolsó pillanatban is azon gondolkodtam a reptéren, hogy felszálljak-e arra a hülye gépre vagy sem? De még utána is mondhattad volna, hogy menjek vissza – vonom meg kicsit a vállam. Visszamentem volna az elején még kérdés nélkül. Adtam volna még egy esélyt ennek az egésznek. De ezt is csak a bor mondatja velem, hiszen tudom, hogy Jay nem az a típus, aki futna bárki után, ha az becsukta előtte az ajtót. Csak szerettem volna. Most már csak dobálózunk a szavakkal, amiket talán nem kellene magamra vennem, de ez, hogy folyamatosan azt próbálja rám erőltetni, hogy az én hibám az egész, ezt nem annyira tudom lenyelni, ahogy azt sem, amikor hozzám vágja, hogy nem is ismertem. A cinizmusára pedig már nem is reagálok, mert annyira felidegesít, hogy legszívesebben most lekevernék neki egyet. - Nem szoktam értelmetlen kérdéseket feltenni. – Sehol. Sem a munkámban sem pedig a magánéletemben. A hangom már egy kicsit lejjebb hagy ahogy közelebb ér, a figyelmem elvonja a sérülése, aztán pedig a szikrákat szóró tekintete és a közelsége. A szívem majd’ kiugrik a helyéről a csókjára és az érintésére, fejemben össze-vissza cikáznak a gondolatok, mégis sikerül egy fél percre elnyomnom őket és a pillanatnak élni. Harminc másodperc elég arra, hogy felidézzem a Hollandiában együtt töltött időt, ami eddig is tudtam, hogy iszonyatosan hiányzott, de most döbbenek rá arra, hogy tényleg, mennyire elrontottuk. Egyszerre dolgozik bennem a harag és a vágy, aztán hirtelen eszembe jut Bentley. A picsába. Hirtelen szakítom meg a csókot még ebben a másodpercben, mert félek, ha nem teszem meg most, akkor képtelen leszek leállni a következőben. Normalizálni próbálom a légzésem, nem nézek rá, a mellkasának döntöm a fejem. Tudom, hogy most már nem kell neki elmondanom, ebből egész biztosan lejött neki, hogy nem vagyok szingli. Ha az lennék, eszembe sem jutott volna megállni. Engedem, hogy újra közelebb húzzon, az orrom a nyakához fúrom és pár légvételnyi időre lehunyom a szemem. Most valahogy ez olyan jól esik, mint semmi más, kezdek megnyugodni, a kérdésére pedig csak egy „ühümöt” dünnyögök, de még mindig nem mozdulok onnan. Csodálkoznék, ha neki nem lenne senkije, de nem is érdekel jelenleg, hogy mi a kapcsolati státusza, az enyémet viszont képtelen vagyok kizárni a fejemből és ami azt illeti, nem is akarom. Annak viszont még nincs itt az ideje, hogy kitudódjon, ki az. - Én tényleg nagyon szerettelek, Jay – mondom halkan, mert ezt azért jó, ha tudja. A kutya vakkantására és nyüsszögésére húzódom el tőle, majd megiszom az utolsó korty boromat is. Hihetetlen, mekkora vonzereje van ennek az embernek, ahogy az is, hogy még mindig rohadt nagy a vonzalom közöttünk és ez egy kicsit kétségbeejtő, ha azt nézzük, hogy nagy valószínűséggel tényleg együtt fogunk dolgozni. Nincs jó előérzetem. - Na, milyen partyba is vagyunk hivatalosak? – kérdezem, mert ha már ennyit ittam és még egy csók is elcsattant, akkor már adjunk az estének rendesen. Ennél „rosszabb” végül is, már nem lehet, mellesleg abban nincs semmi, ha egy kicsit jól érzem magam.
- De végül felszálltál – fejezem be a sztorit a szemébe pillantva. A hangom nem vádló, csak kijelentő, és bujkál benne egy nagyon halvány szomorkás színezet. Ez a lényeg. Nem hinném, hogy igaz lenne, amit mond, és nem döntött volna abban a pillanatban. Persze, utána mehettem volna, vagy kérhettem volna, hogy jöjjön vissza, talán tényleg megtette volna, de akkor és ott úgy gondoltam: nem lenne már ugyanaz. És szép lassan meggyőztem magam, hogy jobb is, hogy így alakult, nem illettünk volna össze. Semmi értelme nem lett volna levelezgetni, vagy olykor-olykor beszélgetni, mi nem ezek az emberek voltunk egymásnak. Neki se lett volna elég, hiába mondja. Maximum többet őrlődött volna rajta, hogy vajon jól döntött-e aznap. Jól van, az értelmetlen tényleg erős volt. – Nem úgy értettem…. – Inkább nem helyénvaló. Vagy nem jókor, jó időben feltett kérdések, amiket válasz nélkül hagyok. Vagy talán pont, hogy eltalálnak valamit, amire én nem állok készen, nem tudom. Nem is tűnt fel, hogy szelektálok a kérdései között. A csókja furcsamód nem még nagyobb káoszt teremt körülöttünk – pedig teremthetne –, hanem inkább megnyugvást hoz a bennem kalapáló indulatoknak, mintha a megfelelő, ismerős mederbe terelné őket, nem kell gondolkodnom, hogy akarom-e, vagy sem, a testem magától mozdul. Most döbbenek rá, hogy mióta megláttam abban az interjúszobában, végig ott motoszkált a fejemben ez a jelenet. Most majd kiderül, hogy változott-e valami az évek alatt, és ha igen, mennyiben. Egészen addig a pontig elhiszem, hogy szeretkezni fogunk ma éjjel, talán egész reggelig, amíg nem szakítja el magát tőlem, és nem támasztja a homlokát a mellkasomra – biztosítékként. A tüdőm szaporán pumpálja ki-be a levegőt, a gondolatok annál lassabban akarnak összeállni egyetlen logikus magyarázattá. Van valakije. Miért is gondoltam, hogy ne lenne. Talán mert eljött? Nem, a kettő még nem zárja ki egymást, csak jól esett nem foglalkozni ezzel a ténnyel. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha a múltkori hibákból tanulva, ha nem is ugyanazt, de valami hasonlót megpróbálnánk újra. Most sokkal több minden adott, hogy működhessen, mint annak idején volt. Persze, benne van a pakliban, hogy ez önmagában is egy hirtelen felindultságból született, összességében elég hülye ötlet volt, és csak azért támadtak bennem efféle nehezen magyarázható gondolatok, mert a csípője épp egy gombostűnyi helyet nem hagyva az enyémnek feszült. De egy másodpercig akkor is komolyan gondoltam. Magamhoz húzom, míg ő is megnyugszik, jelezve, hogy akkor sem akarom még ilyen gyorsan és hirtelenséggel elengedni, az ujjaimmal gyengéden babrálni kezdem a hátára simuló haját. - És tényleg csak múlt időben? – kérdezek vissza ugyanolyan halkan, ahogy ő elmormogta ezt a vallomást. Aztán Bernie csaholására visszább is húzódik, én pedig hagyom kicsusszanni a kezeim közül. Igen, a kajatájm megvolt, de sétálni még mindig nem vittem le szegényt. Megértem, hogy kilométerhiányod van, de igazán várhattál volna még egy kicsit, pajti. - Jól van, mindjárt – fordulok felé egy nem túl lelkes ígérettel, míg June kiissza a borát. Hogy a partit szóbahozza, viszont eléggé meglep. Azt hittem, ezek után egyenesen haza akar majd lógni. - Az a helyzet, hogy megígértem, hogy leviszem egy kicsit a parkba. Van kedved lejönni velem, vagy inkább megvársz addig itt? Úgy tizenöt percre saccolom, de nézz rá, nagyon rá van izgulva a menetre – mosolyodom el a végére, és leguggolok a tappancsos elé, megvakargatom a füle tövét, úgy pillantok vissza June-ra. - A parti nincs messze innen, de nem sokat tudok róla, csak hogy egy zöldszemű lány szerint abszolútkihagyhatatlan. Reggel futottam össze vele a szemben lévő caffee shopban. Meggyőzőnek tűnt – sandítok rá, olyan ábrázattal, mint aki minden kétséget kizáróan egyetért a dologban. És ha már úgyis itt van, és úgysem szexelünk egy orbitálisat az aktuális csajszim konyhapultján, akkor legalább a bulizásban éljük újra egy kicsit a régi feelinget.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
- Igen, felszálltam – sóhajtok fel, visszapillantva rá, elmélyülve a tekintetében. Nem az a lényeg, hogy felszálltam, hanem, hogy nem akartam felszállni. De nem akarok már semmit sem bizonygatni. Így történt, bármennyire is akarná bármelyikünk, hogy ne így lett volna, a múltba már nem lehet visszamenni. Azért nem válaszol a kérdéseimre, mert nem akar belemenni. Ha bármelyikre válaszolna, ami egy kicsit is súrolja a határt, inkább bele sem kezd. Gondolom. Nem baj. Öt évig képes voltam válaszok nélkül lenni, most már úgyis mindegy. Az indulatok rendesen elszabadulnak, én meggondolatlan vagyok, aztán onnantól már nincs megállás. Titokban valahol őrülten vágytam a csókjára, egyrészt egy kicsit talán azért, hogy megtudjam, hatással van-e még rám ilyen téren is, másrészt talán nosztalgia szempontjából. Fogalmam sincs, de a hév pillanatokon belül magával is rántana, ha képes lennék kizárni a fejemből Bentleyt vagy ha éppen nem lenne képben. De képben van, nagyon is, és a testem minden egyes porcikája bármennyire is bizsereg és vágyik Jay érintésére, nem akarom ezt tenni vele. Az agyam hátsó zugában pedig egy kicsit az is megfordul, hogy nem akarnám magam ilyen könnyen hagyni visszaszerezni. Még akkor sem, ha csak egy éjszakáról lenne szó. A csókja iszonyatosan felkavart bennem mindent, de ahogy magához húz, mintha pár pillanat alatt elillanna minden aggodalmam. Megnyugszom. A légzésem lassan, de normalizálódik, a kérdésére nem válaszolok, csak egy jelzésértékűt hümmentek, és azért elmondom neki, hogy hiába utaztam vissza és tettem meggondolatlan dolgot, szerettem. Az volt a baj talán, hogy nem éreztem a kölcsönös ragaszkodást a részéről és a feltételezése, miszerint fáradt volt, kicsit abszurdnak hat így utólag. A kérdése váratlanul ér és pillanatokig fogalmam sincs, hogy erre úgy mégis milyen választ vár? Egyértelmű, hogy halványodtak az érzéseim felé, öt év az öt év, nem egyedül eltöltve… nem tudom. Az biztos, hogy feléleszthető lenne. - Az a hajó már elúszott, Jay – préselem össze az ajkam, talán kicsit túl őszintére sikeredve, Bernie csaholására pedig el is húzódom és most dobom be a buli témát. Nem akarok most hazamenni, rohadt bűntudatom van már az előbbi csók miatt is, aludni úgysem tudnék, bulizni régen voltam, szóval jól fog esni. Titkolt szándékom egy kicsit többet megtudni a mostani Jayről is. A parkon elgondolkodom kicsit. Lévén, ismerősbe botolhatok, nem vagyok biztos benne, hogy le kellene mennem, de ha fent maradok, akkor meg tuti elalszom a bortól és azt nem szeretném. - Jól van, menjünk, legalább kisétálom a fejembe szállt bort – mondom, majd el is indulunk lefelé. A bulival kapcsolatban, amit mond, elnevetem magam. - Ó baszki Jay, ha „abszolútkihagyhatatatalan”… vagyis kihagy-ha-tat-lan – szótagolom, mert összegabalyodik a nyelvem. – Szóval a lényeg az, hogy nyilván nem nővel az oldaladon vár, mert a zöldszemű lányból hamar zöldszemű szörnyeteg lesz a végére – nevetek fel, mert hát majdnem biztos, hogy bejött a csajnak és azért hívta meg. – Na de mindegy, végül is szeretem, ha gyilkos tekintettel néznek rám – vonok vállat. Megszoktam már Bentley oldalán is, na meg előtte Jaynél Amszterdamban.
- Szerintem itt engedd el nyugodtan, ilyenkor már nem igazán járnak erre kutyával – mondom neki megtorpanva kicsit, de éppen, hogy kimondom, ezzel le is bukok lehet, hogy ilyen jól ismerem ezt a környéket. Erre szoktam járni futni. Juhú! Leülök a szökőkút szélére kicsit és Jayre pillantok. Őrültségre vágyom. - Gyere csak ide picit, ülj le ide mellém. Nézd. Innen nézve, pont olyan az a felhő, mint egy madár – mutatok fel a felhőre ténylegesen, és ha nem ülne mellém rögtön, hozzáteszem: - De csak innen olyan. Onnan teljesen más szemszögből látod – mondom, miközben az alaktalan felhőt vizslatom. Hajtok a kiegyenlítésre a vacsora alatti viccelődései miatt, eddig azt hiszem, egyel vezet, a hamvas beszólásom után, szóval itt az alkalom. Ha végül mellém ül, egy óvatlanabb pillanatában az oldalába bökök, hiszen jól tudom, hogy csiklandós ott, és ha ennek hatására meginog a tartása, egy mozdulattal hátra döntöm a szökőkútba és olyan hangos röhögésbe kezdek, hogy a park csendjét szinte csak ez töri meg. Jó ég, de hiányzott már ez, hogy szívathassuk egymást kicsit…
Ha nem akarnék belemenni, akkor nem kezdtem volna bele ebbe a témába, márpedig az étteremmel ellentétben, ezúttal én voltam az, aki felhozta. Aki meg akarta tudni, hogy miért nem működött köztünk ez az egész, elvégre ő lépett ki belőle, nem én. És a tanács, amivel megörvendeztetett, nem más, mint hogy jobban kell igyekeznem, hogy megtartsam a nőket. Oltári. Kicsit olyan érzésem van, mintha őt már nem érdekelné ez az egész, máskor meg, egy-egy indulatosabb résznél, mintha azt próbálná bizonygatni, hogy annyira senyvedett mellettem, hogy kénytelen volt hanyatt-homlok hazarohanni minden szó nélkül. Azért én nem arra emlékszem, hogy annyira rossz lett volna az az időszak, de hát, ha így látja… valóban nem sok értelme van ennek az egész párbeszédnek. Épp javasolnám is, hogy hagyjuk a faszba az egészet, mert már így is annyira felhúzott, hogy… egyetlen szikra kell csupán, és kis híján az a vége, hogy fél pillanat alatt kicsomagolom ebből a trükkös ruhából, és képzeletben már fölé magasodok. De nem. Az ereimben lüktető vágy még kissé elhomályosítja a gondolataimat, de a lényeg, akkor is egyből bevillan. És azt is megértem, hogy ez olyasmi, amit nem akar ma este átlépni. Jól van. Végül is még mindig jobb, ha most közli, hogy amúgy van valakije, akit az est során eddig valahogy elfelejtett megemlíteni, mint ha akkor tenné, mikor már sokkal mélyebben gázolnánk… a problémában. Érdekes volt újraélni ezt a pillanatot. Fel is korbácsolta bennem az emlékeit valami olyasminek, ami… nem, bennem nem halványodott. De ezt nem kell tudnia. Attól elfogadom a döntését. Újra. Még ha el nem is hiszem igazán. - Nekem nem úgy tűnik – jegyzem meg, de a hangomon hallatszik, hogy nem vitaindító mondatnak szántam, csak egy apró, de bőr alá kúszó megjegyzésnek, olyasminek, amiről úgysem fog tudni nem tudomást venni. Közben kiengedem a karjaim közül, és hátrébb is lépek tőle, mintha nem is történt volna semmi. Ezúttal én emelem a számhoz az ujjam. Frankón megvághattam, még mindig csöpög belőle a vér. Lehajolok a Bernie-hez, és arra őszintén a legkevésbé sem számítok ezek után, hogy még maradni akarna, vagy akár bulizni menni. Velem. De hát mindig is tudott meglepetéseket okozni. Előbb viszont akkor is le kell vinnünk a négylábú barátunkat a parkba. - Pfú, neked tényleg ki kell sétálnod azt a bort – cukkolom szemtelen vigyorral, mikor lefelé menet a nyelve is összeakad. Nehéz szavak ezek. Abszolút. Meg kihagyhatatlan. A lift hamar leér, de mielőtt kilépnénk az ajtón, azért a tartalmi részre is reagálok. - És van nő az oldalamon? – pillantok rá tettetetten hökkent ábrázattal. – Úgy tudtam, az a hajó már elment – emlékeztetem rá, hogy épp az előbb egyértelműsítette, hogy nem kíván érzékenyebb kapcsolatba bonyolódni. Vagyis attól, hogy együtt megyünk, a szörnyek még nyugodtan lecsaphatnak rám. Ahogy leérünk, kitárom előtte az ajtót, és miután Bernie is kitódult előttem, lassan ki is érünk a szabadba. June javaslatára valóban leveszem róla a pórázt, igaza van, tényleg nem nagyon vannak. És hirtelen az az érzés is megcsap, hogy itt nőttem fel, mégis már alig ismerem New Yorkot. Kívülállónak, külföldinek érzem magam, ami nem zavar annyira, sosem zavart, de nagy ritkán azért megsajdul valami a mellkasomban. - El akarod lustálkodni a sétát? – tippelek bujkáló mosollyal, azt találgatva, miért is akarhatta, hogy inkább eresszem szabadon a kutyát, de miután leül, már nincs is mit kétségbe vonni. Egy hangos, nevetésre emlékeztető szusszanással nyugtázom, hogy a méregtelenítő túránknak ezek szerint itt vége is szakadt. – Maratonra azért nem neveznék be veled. Mikor az égre mutat, én is felpillantok. - Valóban, innen nézve pont olyan, mint egy bazinagy törött váza. Neked nincs véletlen deja vu-d? – piszkálgatom tovább, egyre szélesedőbb mosollyal, felfelé hunyorítva, de egye-fene, végül csak odaülök mellé, a két tenyeremmel pedig kényelmes, csillagvizsgálós pózba helyezkedve megtámasztom magam a hátam mögött, a szökőkút széles peremén. Aztán egyszer csak rápillantok, de mielőtt bármit is mondhatnék, támadásba lendül. Mégpedig nagyon is alattomosba. - Hé! – De csak ennyit van időm mondani. Megrándulok, a karom pedig automatikusan megfeledkezik támasztó feladatáról, és inkább az övét próbálja meg elkapni, aminek az a következménye, hogy a lökése után fél másodpercen belül különösebb nehézség nélkül csapódok a mögöttem békésen fodrozódó vízbe. Baszki, June. A röhögését még bedugult fülekkel is hallom. Ez a szar jéghideg, de nem kérdés, hogy a becsapódás után, ki se törlöm a szememből a vizet, hanem első dolgom a dereka után nyúlni. Remélem, nem gondolta, hogy leszek olyan gentleman, hogy nem fogom őt is magam után rántani. Ó, dehogynem. - Na, gyere csak szépen – süllyesztem el őt is a habokban, ha kalimpál, vagy sikít, akkor is. Max nem a buliban, hanem az őrsön éjszakázom, szökőkútba fojtási kísérlet megalapozott gyanújával. Ha lábra állt, pedig mögé kerülve én is bökök két aprót a csípőjére, hogy aztán gond nélkül elkaphassam a kezeit, és egyik karját átfonva a másikon, ezzel a két sajátommal is körbeérve, mintha csak hátulról átölelném, lefogom, hogy ne tudjon megszökni. - Ha jobban megnézed, szerintem ebből a szögből még szebb az a felhő – súgom a fülébe halkan, egy formálódó félmosollyal, de eszemben sincs az égre pillantani.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Jók lettünk volna együtt, de elcsesztük. Elcsesztük? Nem ő rontotta el egész véletlenül azzal, hogy nem mutatott túlzott érdeklődés és mert FÁRADT VOLT? Mostanra már egy kicsit el is bizonytalanodtam ebben az egészben, lehet, hogy ha én nem ülök fel arra a repülőre, akkor sikerült volna megmenteni a kapcsolatot, tehát mégiscsak kettőn állt a vásár? Erre aludnom kell úgy érzem, kótyagos a fejem, Jay tele is beszélte, sok minden van egyszerre benne. Mellesleg, mikor azt mondja, hogy nem úgy tűnik, hogy az a hajó, a hajónk elúszott volna, meg is torpanok egy pillanatra. Meghallom, de erre nem akarok reagálni, mert nem is tudom, mit mondhatnék? Nem úgy tűnik? Mégis hogy? Öt évvel ezelőtt nem érdekeltem. Most itt állok Bentleyvel az oldalamon, a nyakamon egy esküvővel, amikor megjelenik ez az ember és felforgat mindent. Hát nem. Nagyon is úgy tűnik, hogy ez már elúszott… Úgy tűnik. Elmosolyodom a nyelvbotlásomon, majd kilépek a liftből és Jay álcázott meglepettségére csak megforgatom a szemeim. - Hát, ha vizuálisan nézzük a dolgokat, akkor eléggé úgy tűnik, hogy van. Hidd el, némelyik nő képes féltékeny lenni attól, ha észrevesz egy kétes pillantást, de nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom. – Nem kételkedem benne, hogy volt már dolga hasonló nővel, hisz elég sok járkál a bolygón ahhoz, hogy valamelyik belebotolhasson Jaybe. Azt hiszem, az „Az a hajó már elúszott” mondatomat ezentúl hallgathatom majd párszor, erre fel is készülök, de hát így van és kész. A parkban viszont hamar megállok és a szökőkút szélére ülök, Jay kérdésére pedig csak elmosolyodom. - Kételkedem benne, hogy ha versenyt rendeznénk, nem futnálak le a sarokig – vonom fel az egyik szemöldököm kihívással teli tekintettel. – Egyébként meg nem tudom, próbáltad-e valaha már a magas sarkúkat, de nem a legkényelmesebb viselet szerte e világon – vonok vállat és le is veszem őket, mert már érezhetően töri a lábamat. Persze nem csak ez az oka, hogy nem akarok beljebb menni, de ez is benne van a dologban. Az ötletre magam mellé is invitálom, habár rohadtul nem látom a madarat, de azért muszáj kitalálnom valamit, hogy meg tudjam csinálni, ami a fejembe ötlött. - Akarod mondani, urna? – mosolyodom el szélesen az ugratására, és már ezen kuncogok, ugyanis eszembe ötlik, milyen képet vágott, amikor elsütöttem nála a poént. Az tuti, hogy jó ideig nem fog kimenni a fejemből. Ahogy leül, nem is tétlenkedem sokáig, hamar támadásba lendülök, és ahogy terveztem, meg is inognak a karjai annyira, hogy egy erősebb mozdulattal bele is lökjem a szökőkútba. Az arcát éppen nem látom, ahogy levegőért kap felérve, mert annyira nevetek, hogy még a hasam is belesajdul és hát azt sem veszem észre, hogy bosszúhadjáratot indít. Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, csak még a röhögésből sem ocsúdtam fel, mire máris benne vagyok a vízben. Csobbanás előtt még egy félhangos sikoly is elhagyja a számat, próbálom megakadályozni, hogy a vízben landoljak, de teljesen hiába. - Baszki – veszek levegőt és pár másodpercnyi jókedv után feltápászkodom, de itt sem hagy sok időt. Megugrok a bökésre, amit az oldalamra mér és el is kapja a kezeimet, hogy aztán átfogjon a karjaival. A nevetésem lassan hagy alább, a tekintetem lesiklik a kezeire, amik a karomra fonódnak, és amik most egy kicsit már olyan szokatlannak, idegennek hatnak, mégis jó érzéssel tölt el. Pár tizednyi másodpercre majdnem hátra is hajtom a fejem, hogy még közelebb lehessen az arca az enyémhez, de aztán meggondolom magam. Jobb nem kísérteni a múltat, mint az előbb a lakáson is kiderült, nem sok kell ahhoz, hogy átlépjek egy olyan határt, amit biztos, hogy meg fogok bánni. - Jobb lesz, ha mégis visszahívod a kutyát, mielőtt még nem csak a vázával fogsz tartozni a nőnek. Valószínűleg a kutyát sosem bocsátaná meg, bármennyire is próbálkoznál – mosolyodom el, majd egy mozdulattal kipörgök a karjai alól, és el is engedem a kezeit, hogy aztán kimásszak a szökőkútból. - Remélem, vannak jó göncei a csajnak, mert így nem igazán vagyok szalonképes – pillantok végig magamon és a totálisan rám ragadt szaténruhán, amit megpróbálok egy kicsit lecuppantani magamról, mert borzalmasan rám tapadt. Tekintetem újra Jayre siklik, aki valószínűleg ugyanígy érez az ingjével kapcsolatban, de így, hogy vizes, nem bánom, hogy lopva azért megfigyelhetem kicsit az anyag alatt rejlő izmait… Ühm.
Viszonylag gyorsan túlteszem magam az előbbi vitán beszélgetésen, és azon is kénytelen vagyok, hogy annak a csóknak sem lesz folytatása. Megint nem jó az időzítés. Nekünk valahogy sosem. De ilyen az élet, ezt megtanultam már. Felesleges lázadni ellene, és az estém hátralevő részét sem akarom elrontani emiatt. Néhány perc kell csupán, amíg helyrerakom a dolgokat, és kitisztítom a fejem, erre pedig tökéletes a friss levegő és ez a kis séta. A csacsorászása persze kizökkent, de nem is számítottam másra. Szóval, ha vizuálisan nézzük, féltékenyek lehetnek a nők. - De, folytasd csak, mint ahogy az előbb kiderült szerinted úgysem értek a nőkhöz – vetem közbe egy ironikus visszautalással, vizuálisan nem adom jelét, hogy megsértődtem volna, de úgyis tudja. Jól sejti, a ma estéből máris született pár szállóigénk, amiket előszeretettel puffogtatok majd a későbbiekben, ha úgy jön ki a lépés. A lefutásom említésére automatikusan elpillantok az említett sarokig, aztán visszafordulva felé, félmosolyba futnak az ajkaim. - Hát, te ragaszkodsz hozzájuk – értve a magassarkúira. Én ugyan nem kényszerítem rá. De azért tudomásul veszem, hogy a sétánk a szökőkútig tartott. - Nem, nem akarom mondani, és szerintem te sem – tart ki a félmosolyom az urna emlegetésére, miközben mellé ülök, és természetesen elém is beúszik a jelenet, de nem sok időm van eltöprengeni rajta, mert pillanatokon belül már a vízben landolok. Komolyan. Mint valami egyszemélyes merénylő osztag. Afganisztánban sem értek jobban váratlanul. De mikor már őt is magam után húzom, és hallgatom a nevetését, az én arcomon is széles mosoly virít. Azért nem mondom, hogy kicsit sem hiányoznak az efféle emlékek, de nem akarok megint elmerülni benne. Pedig ahogy hozzám feszül a teste, és mindenéből csurog a víz, hamar újra meg tudnám kívánni, de mielőtt ez megtörténne, elraktározom a pillanatot, és el is engedem. - Ugyanilyen vázát nem, de kutyát tudok szerezni – jegyzem meg sunyi mosollyal, miután kimászik a karjaim közül, és a szökőkút peremét igyekszik átlépni. Nem is tudom, annak szurkolok-e jobban, hogy kijusson, vagy hogy huppanjon vissza ide szépen mellém. - Hm, sajnálom, de csak a saját ruhatáramból ajánlhatok fel csereöltözéket. Ahogy említetted, így is sok van a rovásomon – vázolom a helyzetet, mikor már belőlem is a park füvére csöpörészik a víz, és el is indulok begyűjteni Bernie-t. Jó kutya. Kedvére kinyalogatja magát az arcomon és a nyakamon, de első szóra engedi visszaövezni magát, pár percen belül már ismét a lakásban vagyunk. - Ha zuhanyozni szeretnél, csak tessék. De igyekezz, mert csöpög belőlem a kutyanyál – borzongok meg, mire kimondom, mert ahogy megmozdítom a rám tapadt felsőt, egy-két vízcsepp is kanyargósan végigrohan a hátamon. – Az ott balra. Majd viszek törölközőt. Azzal kigombolom, majd le is kapom magamról az inget, hogy a kanapéra dobjam, és elindulok a szobám irányába, hogy a nadrágomtól is megváljak, de azért bentről még visszakiáltok. - Másfél perc, különben én is csatlakozok.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Érdekesen alakul az este. Pár óra leforgása alatt akkora érzelmi hullámvasútra ültem fel, amire nem gondoltam, hogy valaha még fel kell majd. Azért örülök neki, hogy itt van, de van egy másik oldala is a dolgoknak. Halványan elmosolyodom a betoldásán. - Nem azt mondtam, hogy nem értesz hozzájuk. – Megsértődött rajta, tudom. Pedig nem szántam sértésnek. Vagyis nem ebben az értelemben akartam, hogy átmenjen neki az info, hanem inkább aképp, hogy öt évvel ezelőtt rontotta el. Most lehet, hogy már másképp alakulnának a dolgok, de ez sosem fog már kiderülni, hiszen nekem ott van Bent, ki tudja, talán neki is van valakije, csak nosztalgia révén próbált kicsit közeledni felém, ahogy én is felé. Nem vagyok egészen biztos benne, de inkább ezt akarom bemagyarázni magamnak. Jobb így. Vállat vonok a magas sarkúra. - Mégis csak nőiesebb, mint egy sportcipő – mosolyodom el. Azt is szoktam hordani, de ha munkába megyek vagy randira, akkor mindig a magasat pártolom. Az urnás poént illetőleg ismét felröhögök, de még vagyok annyira két lábbal a földön, hogy a szökőkútba lökhessem és ismét önfeledt nevetésben törjek ki, ami aztán hamar sikítozásba hajlik át, ahogy én is a vízben landolok. - Hé, ez kurva hideg – borzongok meg, ahogy felálltam és a karjaiban kötök ki, de az ismét hamar elfeledteti velem, hogy fázom a víztől. A megjegyzésére megingatom a fejem. - A legszebb ebben, hogy tudom, hogy meg is tennéd, ha kellene – vonom fel a szemöldököm. Jay elég elvetemült tud lenni, ha pácban van. Pikk-pakk feltalálja magát, de egy ugyanolyan kutyát szerezni azért elég meredek lenne. - Akkor viszont nem tudok elmenni bulizni. Szóval választani kell – préselem össze az ajkam. – A ruháját végül is, már csak nem tenném tönkre. Ki kell mosni utána és bye – legyintek, aztán miután Bernie kedvére kinyalogatta magát, el is indulok a ház irányába. A lakásban máris ledobnám a ruhát, ha lehetne, mert borzasztó érzés, ahogy rám tapad, de valami kell, amit felvehetek. A fürdőszoba ajtónál még visszafordulok, hogy tényleg kérjek Jaytől valamit, amit magamra ölthetek, de mikor meglátom, hogy elmegy mellettem már ing nélkül, rögtön vissza is fordulok és inkább bemegyek a fürdőbe. Nem vagyok felkészülve a félmeztelen Jayre egyelőre. Csak félfüllel hallom, ahogy valami olyasmiről hadovál, hogy másfél perc. Lehámozom magamról a ruhát, ami tetőtől talpig teljesen rám ragadt, majd a mosdókagyló szélére teszem és a tükörbe pillantok. Pfu, nem nézek ki túl jól. Csurom víz a hajam. Itt vagyok, csurom vizes ruhával, Jay ideiglenes nőjének a lakásán. Abszurdabb nem is lehetne ennél a szituáció. Na jól van. Bepattanok a zuhanyba és két percet melegszem a víz alatt, aztán kilépnék a szőnyegre, de rájövök, hogy nincs törölköző. Visszalépek a homályosított üveges zuhany mögé. - Jay, hoznál egy törölközőt? – üvöltök ki, majd kidugom a kezem a résen, hogy ha ideér, elvehessem tőle. - És most sajnálom, de muszáj keresnem egy ruhát. Tudom, hogy titkos vágyad az ingedben látni újra, de most ez a lehetőség nem adatik meg – mosolygok rá, miután magamra csavartam a törölközőt és elhúztam az ajtót. Mindig imádta rajtam az ingjeit vagy a pólóit, én pedig nagyon szerettem hordani őket. Jay illatával.
- Csak gondoltad – dobom rá akkor is, tovább szívva a témát, mert hát abban nem téved, hogy elég kényes pontba tiport vele. De valóban, nem azt mondta, hogy ne értenék a nőkhöz, csak, hogy nem tudom megtartani őket. És ha jobban belegondolok, ez végül is sosem volt célom. Már nem úgy értem, hogy sosem akartam volna valami tartósabbat egy-két-három éjszakánál, de bármit is tettem, nem kifejezetten a konzerválás lebegett a szemeim előtt. Sosem tervezek hosszú távra. A munkám, az életem, a kapcsolataim is erről tanúskodnak. Nem tudom, hogy miért nem, egyszerűen csak így van. Ez a mostani meló viszont egy éves elköteleződést jelent. Lehet, hogy én vagyok a világ legnagyobb hülyéje, hogy hétfőn aláírom azt a szerződést. - Ha azt hiszed, hogy a magassarkúd miatt vagy nőies, akkor ezt szent kötelességemnek érzem megcáfolni – bújik elő a mondat végére egy hamiskás mosoly az arcomon. Nem is én lennék, ha csak úgy szó nélkül hagynám; nem tudom, hogy öt éve miket mondtam ki előtte, és miket nem, lehet, túlságosan odavoltam érte, hogy őszinte legyek, de világ életemben rühelltem ezeket a járótornyokat. Meggyőződésem, hogy olyan nőknek fejlesztették ki, akiknek a szexepiljük a teljes életképtelenség. És akik nem is vágynak semmi többre egy tizenöt perces billegésen, az étteremben ücsörgésen, és a gyors szexen kívül. Mást nem is nagyon lehet kezdeni velük. A nyafogás viszont annál több. Én arra vágyom, hogy az egész világot bejárjam valakivel, nem arra, hogy kirakatbábu legyen mellettem. A víz hideg, ezt az előbb már én is megjegyeztem, de valahogy egyikünket sem izgat annyira, ha már egyszer beleestél, úgyis tökmindegy. - Inkább ne teszteljük le – vigyorodom el rajta, hogy gond nélkül kinézné belőlem a sintérkedést. Azért van olyan oldalam, amit egész jól ismer. Még mindig. - Javíts ki, ha tévedek, de az emlékeim azt súgják, hogy nem erről vagy híres – célzok az ő nem szokott ruhákat tönkretenni, roppant magabiztos állítására. Nem a frászt nem. Épp ezt a nyughatatlan tűzgolyóbist szerettem benne a legjobban, hogy mindig mindenben benne volt, akármekkora hülyeség vagy vakmerőség volt is. Kevesen tudnak nekem meglepetést okozni, de ő köztük volt. Persze, öt év sok idő, valószínűleg ő is megváltozott, és sokat szelídült az évek alatt. - Nézd a jó oldalát, házibulit még szervezhetek gyorsan – toldom hozzá még mindig vigyorogva. A ma esti bulizásunknak nagy eséllyel tényleg lőttek, de talán nem is annyira nagy baj, ha leiszom magam, ő meg ott illegeti magát előttem egy szál semmiben, nincs rá garancia, hogy tiszteletben tartom a döntését, és nem mozdulok rá újra. Az előbbiek fényében talán ellentmondásosnak hangzik a számból, de kinőttem már abból, hogy részeg lányokat csábítsak az ágyamba, akik azt se tudják, hogy mit csinálnak, reggel meg jön a kiborulás, hogy jaj nekem vőlegényem van, vagy neadjisten férjem – oké, June esetében ez nem játszik, de akkor is. Én azt szeretem, ha másik fél is teljes mértékben tudatában van annak, hogy mit csinál, nincs annál szexibb, mikor látod rajta, hogy akarja, hogy nincs olyan ok, amiért visszalépne, ez az igazi hódítás. June-t pedig pláne tisztelem annyira, hogy nem élnék vissza ilyen helyzettel, szándékosan. Én is roppantul utálom, ha nedves anyag tapad a bőrömhöz, így még be sem érek a szobámba, a lehető leghamarabb megszabadulok a felsőmtől. June már úgyis elindult a fürdő irányába, arra nem számítok, hogy visszafordul, de hogy megnyugodjon, beígérem neki azt a törölközőt. Amíg a víz csobogását hallgatom, kibújok a többi ruhából is, és egy fehér törölközőt tekerek a derekam köré. Amíg a nyálat nem mostam le magamról, eszemben sincs pólót ragadni. De hamarosan hallom is a kiáltást, ami jelzi: ő is elkészült. Elismerően hümmentek egyet, azért nem gondoltam, hogy tényleg ennyire gyors lesz. Odasétálok az ajtóhoz, de mivel nem látom, hogy résnyire kinyitotta volna, előbb koppantok rajta egyet, majd óvatosan benyitok. - Be sem zártad az ajtót? – szűröm le a tanulságot későbbre, ahogy belépek a forró víztől már félig bepárásodott tükör mellé, végigpillantok a mosdókagylóba döntött, víztől csöpögő ruháján, és az elhagyott fehérneműkön, majd a csuklónyi szélességben széthúzott, tolóajtós zuhanykabint méregetem. Végül is ez is egy megoldás. És nem is rossz. - Átmelegedtél? – kérdem, még mielőtt átadnám a neki hozott törölközőt, de eszem ágában sincs kimasírozni, inkább csak nekidöntöm a csípőm a mosógépnek, és összefonom a karjaim a mellkasom előtt. Ahogy felpillantok, újra a fehérneműivel találom szemben magam. – Mostanában a vörös csipkéért vagy oda, vagy csak a tiszteletemre döntöttél mellettük ma este? – lövöm el a szemtelen találgatást, kíváncsi vagyok a reakcióra. - Ahogy akarod – mosolyodom el a szavain, amikor kilép, és automatikusan végigpillantok rajta. – Keress csak. Amit találsz, bármit magadra ölthetsz. Egész fair ajánlat, nem? – Azt ugyan nem árulom el hozzá, hogy a vendéglátóm hálószobáját az előbb kulcsra zártam, a kulcsot pedig gondosan elrejtettem, arra készülve, hogy előadjam: ő maga tette meg, még az elutazás előtt. Elvégre, ki tudja, mit rejteget a szobájában? Vagy mennyire bízik bennem, nem igaz? A törölközőt leoldva magamról, én is beállok a zuhany alá, de két percnél tovább én sem folyatom a vizet, a hajam hátrasimítva, itt-ott nagyjából megtörölközve, végül a törölközőt ismét a derekam köré csavarva June keresésére indulok, alapvetően a szobámat megcélozva. - Na? Hogy állsz? Ha már úgyis házibulit tartunk, a DJ szerepét vállalom, melyik legyen az első szám? És kinek küldi a kisasszony? - szórakozok, de a mobilomat már rá is irányítottam a bluetooth hangszóróra, a szavaimból pedig, remélem, az is nyilvánvaló, hogy valamilyen üzenetet is várok hozzá.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Ráhagyom a dolgot, miszerint mire gondoltam, érzékelem, hogy mennyire felbosszantottam ezzel a kijelentésemmel, de hát pechére ez engem sosem érdekelt, mi bosszantja fel igazán és mi nem? Inkább ez, minthogy össze-vissza hantázzak neki vagy úgy egyáltalán, bárki másnak. Mindig inkább ezt az utat választottam. A magassarkús megjegyzésre szélesen elmosolyodom. Amikor együtt voltunk, akkor igencsak mellőztem ezeket a „járgányokat”, Amszterdam túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy ilyen tűhegyeken járjam be. - Nincs rá szükség, tisztában vagyok vele, hogy anno nem ezek miatt szerettél belém – pillantok fel rá jelentőségteljes tekintettel a szám sarkában ülő mosollyal. Már ha persze szeretett egyáltalán, ki tudja? Igaz, nemrég, fent a lakáson még azt mondta, hogy nem csak egy nyári kaland voltam neki, és tulajdonképp én sem úgy éreztem, de az idő, az évek már tényleg elbizonytalanítottak. Na, meg egyébként is, mostanra már majdhogynem teljesen mindegy is. Tényleg oda tudok figyelni, ha akarok. Nem célom tönkretenni a nő cuccait, habár az eddigi tapasztalatok nem azt mutatják. - Öt éve lehet, hogy meggondolatlan voltam, de azért mostanra már mondjuk úgy... felnőttem. Amennyire ez lehetséges – teszem hozzá kis hezitálás után. Tényleg felelősségteljesebb lettem, a spontaneitás ugyan még mindig rendesen benne van az életemben, azért egy fokkal jobban átgondolok mindent. Hozzáteszem, néha azért bánom, hogy nem vagyok már teljesen ugyanaz, mert a sztorik, amik évekkel ezelőttről megvannak, még mindig mosolyt csalnak az arcomra, ha visszagondolok. Az ötletére elmosolyodom és össze is csapom a tenyerem. - Na, ez szuper ötlet! Üvegezünk is? – emelkedik meg az egyik szemöldököm, miközben teliszájjal vigyorgok. Hah, az mekkora jó kis játék volt régen a házibulikban. Atya ég, annyi hülyeséget csináltam akkoriban a játék alatt, hogy azt megszámolni sem tudnám. Ettől függetlenül tényleg imádtam. – Bár velem rosszul járnál, mert folyton csak „mernék” és nem tudnál elég mennyiségű feladatot kiötleni – nevetek fel. Igaz, kicsit még innom kéne hozzá, de a mostani alkoholszintemhez igazodva szerintem pont elég lenne úgy másfél pohár bor még és bármiben benne lennék. Na jó, majdnem mindenben. Visszaérve a lakásra, nyomban a fürdőbe megyek, hogy levethessem a ruhát és kicsit átmelegedjek egy zuhany alatt, és ez a pár perc pont elég ahhoz, hogy a gondolataimba süppedjek kicsit. Haza kellene mennem. Bűntudatom is van amiatt a csók miatt és valahogy azt súgja a hatodik érzékem, hogy ha maradok, túlságosan el fognak ragadni a nosztalgikus gondolatok és onnantól nem igazán lesz megállás a lejtőn. Holnap pedig nagyon nem szeretnék arra ébredni, hogy hülyeséget csináltam, de ott a mérleg másik oldala, hogy túlságosan jól érzem magam ahhoz, hogy most fogjam magam és lelépjek. A törölközőt várom, kezem kinyújtom a résen és hamarosan nyílik is az ajtó. A kérdésére, miszerint átmelegedtem-e, csak hümmögök egyet. - Ja! Nem. – Eszembe sem jutott. – Bíztam benne, hogy tudod magad türtőztetni és nem töröd rám az ajtót – kuncogok és miközben tekerem magamra a törölközőt, megtorpanok egy pillanatra, ahogy a következő mondatát meghallom. – A fantáziádra bízom – hagyom rá végül a dolgot, majd alattomos mosollyal az arcomon húzom el az ajtót és lépek ki a zuhanyból. Nem kerüli el a figyelmem, ahogy végignéz rajtam, de az sem, hogy kicsit zavarba is jövök ettől, pedig nem szoktam. Vannak páran a cégnél is, akik kicsit sem rejtik véka alá, hogy szimpatizálnának velem közelebbről is, én pedig előszeretettel húzom is az agyukat, persze csak Bentley távollétében és szigorúan csak eddig megyek. Az ajánlatára aztán teljes határozottsággal indulok kifelé a fürdőből miután felnyaláboltam a ruháimat, majd becsukom magam mögött az ajtót, belesek az egyik szobába, kinyitom a szekrény ajtaját, de hamar észreveszem, hogy ez bizony Jayé, így a másikhoz megyek, ahonnan majdhogynem szakszerűen visszapattanok az ajtóról a nagy lendülettel. - Valóban egész fair ajánlat – mondom félhangosan, megingatva a fejem, de mosoly ül az arcomon. Végül visszamegyek az ő szobájába és tanácstalanul állok a szekrény előtt. Először kiveszek egy inget és magamra is kapom, de hamar kiderül, hogy ez nem éppen a legmegfelelőbb viselet, ugyanis az anyaga iszonyat vékony és igencsak átsejlik, szóval... mégis marad a póló. Meg egy melegítőnadrág. A tükörbe nézve vállat vonok. Végül is, nekem jó így is. A hangját meghallva rögtön megfordulok és nekem is végigfut rajta a tekintetem. Tuti direkt csinálja, hogy így mászkál előttem, de úrihölgy leszek, cseszd meg, Jay Cameron. - A nőd bezárta a szobájának az ajtaját. Biztos nem bízik túlságosan benned – vonok vállat. – Ja, hogy tényleg házibulit tartunk? – teszem fel a kérdést, majd figyelem, ahogy a telefonját nyomkodja. - Hm. Lássuk csak – emelem az ujjaim az arcomhoz, ahogy gondolkodni kezdek a zenén, aztán fél percen belül mondom is, ami eszembe ötlött: - Sam Smith, Normani - Dancing with a stranger. Küldeném a házibuli összes résztvevőjének, és üzenném, hogy mindenki kérjen fel egy idegent táncolni a zenére, de csak miután teljesítette a dresscode-ot – mosolyodom el, célozva ezzel arra, hogy jó lenne, ha felvenne magára valamit előtte. Oldalra is nyúlok a szekrénybe, és az első pólót kikapom onnan, ami a kezem ügyébe kerül, hogy aztán a fejét megcélozva dobhassam neki. A zeneválasztás pedig nem véletlen, azon kívül, hogy imádom ezt a számot, a szövege is egy kicsit árulkodik erről-arról. Kiszaladok a konyhába az üveg borért, meg a két pohárért, amíg ő remélhetőleg felöltözik és aztán ahogy elkezdődik a zene, el is kezdem énekelgetni. Megint egy kicsit olyan területre lököm magunkat, amire lehet, hogy nem kellene, úgyhogy úgy érzem, iszom is inkább egy pohár bort, töltök mindkettőnknek, aztán összekoccantom az övével, ha ő is iszik végül. - But boy I need to get you off my mind – formálom lassan a szavakat kicsit lemaradva a dalszövegtől, aztán kortyolok a borból. Tényleg jobb lesz, kivernem a fejemből Jayt.
- Ez már majdnem úgy hangzik, mintha azzal is pontosan tisztában lennél, hogy miért – jegyzem meg, halvány, bujkáló mosollyal, ami mindig ott sündörög az arcomon, valahányszor elhatározom, hogy játszadozni akarok. Nem nyíltan, és nem ez az egyben, de ilyenkor úgy érzem, nincs az az ember, aki képes lenne megfogni, vagy bármilyen verbális eszközzel sarokba szorítani. De nem is az a célom, hogy lenyomjak másokat, nem, amíg fel nem idegesítenek, egyszerűen csak élvezem ezt a kívülről félkomoly, valójában viszont nagyon is valós részleteken tapogató játékot. Enélkül úgysem érne semmit az egész. A tartalmatlan beszélgetésekből mindig is nagyon hamar kihátráltam. Mikor azt állítja, mostanra felnőtt, árulkodóan széles mosolyra futnak az ajkaim, de elsőre nem mondok semmit. Elég ez önmagában is. - Igen, az előbbi szökőkutas jelenet után nem is maradt semmi kétségem efelől – teszem hozzá aztán mégis. Felnőtt volna? Ugyan már. Ő sosem fog, legalábbis nem tudom elképzelni, akárhogy bizonygatja. Vagy talán csak az emlékeim, és az azokhoz való ragaszkodásom nem engedni, hogy másképp gondoljam. Ha belátom, hogy teljesen más ember lett, azzal olyan, mintha azt is elismerném, hogy tényleg csupán két idegen vagyunk. Ez pedig eszem ágában sincs. Olyan gyorsan rávágja a programra az üvegezést, hogy a hozzátoldott vigyor láttán, most már tényleg kibukik belőlem a nevetés. - Mintha épp most fixáltuk volna le, hogy felnőttél – hunyorítok rá, incselkedőn. Üvegezés, te jó isten. Legalább húsz éve, hogy utoljára erre vetemedtem volna. Hogy nem tudnék elegendő feladatot kitalálni? Emiatt igazán ne fájjon a feje. – A helyedben inkább azon aggódnék, hogy fogom teljesíteni őket. – A tekintetem titokzatossá vált, és egy kicsit ragadozóvá is, oké, ezzel beindította a fantáziám. – Nem bánom, de csakis szigorított szabályokkal – szögezem le végül. Amíg elmegy zuhanyozni, el is kezdem fontolgatni, hogy hol is nyúljak bele. - Minden férfi lakásán ennyire optimista vagy? – kérdem aztán mosolyogva, ahogy átnyújtom neki a törölközőt. Szóval abban bízott, hogy tudom magam türtőztetni? Ha belegondolok, hogy csak ez a vékonyka, átlátszatlanná ködösített üvegfal választ el egy tökéletesen meztelen June-tól, azért könnyen felrémlik a memóriámban, milyen is volt vele a zuhany alatt szeretkezni, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy pillanatra sem játszanék el a gondolattal, hogy mi lenne, ha gyengéden félretolnám az ajtót, és még mielőtt bármit is reagálhatna, én is belépnék hozzá. Nagyon érdekelne az arckifejezése, de igaza van, tényleg mák, hogy tudom türtőztetni magam. Én is felnőttem volna? Vagy inkább csak tudom, hogy ezúttal más a felállás. Van valakije. Jogos a kérdés, hogy mégis mikor érdekelt ez engem, de ezúttal más. Ott bizsereg bennem egy megmagyarázhatatlan érzés, amiről nem tudok nem tudomást venni, és állandóan arra figyelmeztet, hogy ezúttal ne csináljak túl nagy hülyeséget. - Nagy hiba – vágom rá, ahogy azt mondja: a fantáziámra bízza a választást. Elsomolygok a gondolaton, de szinte biztos vagyok benne, hogy miattam csípte ki ennyire magát ma este. Pontosabban a találkozónk miatt, amit már az elején randiként prezentált. Csak tudnám, hogy ha van valakije, és tényleg nem akar lefeküdni velem ma éjjel, akkor miért ez a körítés? Azzal végigsimítok a kagylón száradó csipke alsóneműn, épp visszavonva a kezem, mikor elhúzza a tolóajtót, és kilép. Ahogy kiviharzik, és az ajtókat próbálgatja, nem megyek rögtön utána, inkább csak jó pár lépés távolságból hallgatom a zajokat, és azok alapján tájékozódom, mikor jön el az a pillanat, hogy útját állja, amit kulcsra zártam. A mosoly azért már előre megszületik az arcomon, mikor pedig megtörténik, a szavait hallva ki is szélesedik. Csak ezután lépek a zuhanykabinba, és nyitom meg a vizet, így neki is marad ideje becsomagolni magát, mire visszatérek. - Hát, ez igazán pech – teszek úgy, mintha nem tudtam volna ezt az apróságot, de nem veszem túl komolyan a színészkedést. – És milyen jól teszi. Elindítom a kért zenét, és pillanatokon belül meg is kapom a fejemre a pólót. - Mi a baj a dresscode-ommal? – ráncolom a homlokom, szemtelen mosollyal, de nem várok rá választ, míg kimegy, én is felöltözök: egy fehér póló, és ha már az ő outfitje alapján pizsamapartit tolunk, maradok én is egy kényelmes melegítő alsónál. Közben a szám szövegére is oda-odafigyelek. Nocsak. Nem is biztos, hogy olyan messzire úszott az a hajó. Kimegyek hozzá, és el is viszem tőle a boromat. Koccintunk, belekortyolunk, majd úgy a másodikat követően a pillantásom felé vándorol. Látványosan végignézek rajta. - Nem rossz választás - jegyzem meg elismerő vonásokkal, mintha csak divatszakértő lennék. Igazából nem volt nagy választék nálam sem, mivel a cuccaimat is ellopták, csak néhány göncöt válogattam össze a napokban. Azt is hitelre, mert a mobilom ugyan megmaradt, de a bakkártyámat azonnal letiltottam. Elég kellemetlen helyzet, utálok másoknak tartozni, de kell még egy ki idő, mire elkészülnek az új irataim. Az énekelgetésére halványan elmosolyodom. Furcsa ez a helyzet, ha visszagondolok, az este elég dinamikus volt eddig, és éppen ott vagyunk megint, abban a konyhában, ahol az előbb elég kevésen múlott, hogy más is történjen. Nálunk valahogy mindig így van. Kevésen múlik. De az a kicsi makacsul és minduntalan ott van. Az viszont eléggé böki a csőrömet, hogy Benhez ment vissza. Miért pont hozzá? Mintha más férfi nem létezne egész New Yorkban. - Na és Ben mivel csábított vissza? - kérdezek rá végül hangosan is. Olyan sok évig nem beszéltünk ezekről, semmiről, és évekig csak a rendezetlen homály élt a fejünkben, hogy most - akarjuk vagy sem - szinte minden témánk ide kanyarodik vissza. De talán nem is baj. Valahogy úgy érzem, ha most nem, valószínűleg sosem beszélünk többet róla. Rápillantok, hogy mennyire kényelmetlen neki a téma, egy kicsit biztos az, de szerintem, valahol mélyen, ő is szeretné tisztába tenni a múltat. Ettől jobb sanszunk alig ha lesz több. Hogy oldjam egy kicsit a gátjait, ahogy véget ér a szám, beteszem az egyik régi dalunkat, elég sok emlék kötődik hozzá, majd leteszem a boros poharat, és a kezét megfogva, szótlanul, csak a szemkontaktust tartva, lassan elhúzom az asztaltól. - Felkérhetem egy táncra, mademoiselle? - Számítok egy kis vonakodásra, de szerintem csak az elején próbálna kibújni alóla, mégpedig az említett pasas miatt, aztán úgyis élvezni fogja. A szám lassú, ehhez mérten közel is vonom magamhoz, átkarolom a derekát, és ez a hangulat, plusz a közelsége másodpercek alatt visszaröpít az időben. Nem megyek túl a határon, csak azt akarom, hogy emlékezzen is, miközben válaszolgatunk egymásnak. - Szerinted tényleg nem működött volna? - Ezt ugyan, én mondtam, még mikor vitáztunk, de az elutazásával ő is erre lyukadhatott ki anno. Ezúttal nincs bennem semmi indulat, vagy számon kérő él, csak elgondolkodom rajta. - Boldogabb vagy most, mint Amszterdamban? - nem mondom ki, hogy velem, de kíváncsi vagyok rá. Ha igen, akkor tényleg jól döntött, még ha kutyanehéz is lenne elismernem, és valószínűleg, nem is tenném soha.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
-Akkoriban azt hiszem elég jól tudtam, hogy mivel tudlak az ujjam köré csavarni – közlöm atényeket kihúzva magam, mint aki éppen büszkélkedik valamivel. Valamilyen szinten tényleg.Egy Jay típusú férfinak nem könnyű hosszabb távon fent tartani az érdeklődését, és habárnem túl hosszú ideig, de egy pár hónapig sikerült kisebb erőfeszítés nélkül. Jól működtünk.Tényleg teljesen rá voltunk pörögve a másikra, csak aztán lejjebb hagyott a dolog szépen lassan, amit végül megelégeltem.A felnőtté válásom állítása utáni reakciójára már én is elnevetem magam, főleg, amíg nem mond semmit, csak látom rajta, hogy mindketten tudjuk, hogy ez az állítás így nem egészen állja meg a helyét.- Most csak minimális alkohol általi befolyás alatt állok, azért jutnak ilyen hülyeségek az eszembe. – Na persze. Meg azért, mert itt van, és évekkel ezelőtt pontosan ez volt a kapcsolatunk egyik mozgatórúgója. Talán nosztalgiázom. Nem tudom, de Bentley mellett eszembe sem jutna feldobni például az üvegezés lehetőségét. Mire kimondom, már én magam is rájövök, hogy ebbe még belegondolni is vicces. Nem vagyok már tinédzser.- Ugyan, sima ügy. Csak reális keretek között mozoghatnál a feladatokkal – mondom, de egyelőre még mindig csak elméletben játszom le ezt az egészet, és amikor azt mondja legyen,akkor is csak a poén síkján tárolom a dolgot. Nem gondoltam komolyan. Nyilván ő sem. - Nem szoktam férfiak lakására járkálni, de gondolom, igen. Lehet, hogy naiv vagyok? –mosolyodom el, ahogy átveszem tőle a törölközőt és nagyjából szárazra törlöm magam. Így,hogy tulajdonképp csak a ködösített zuhanyfal van köztünk, akaratlanul is eszembe jutnak az együttléteink, amikor csurom vizesen tapadtunk egymásra olyannyira, hogy egy papírlap sem fért volna közénk. A gondolatra rögtön összeugrik a gyomrom, megköszörülöm a torkom, mikor Jay hangja visszaránt a valóságba. A csipkét mindig szerettem, a vörös pedig különösen jól áll, erre nemrégiben jöttem rá. Persze nem gondoltam, hogy rajtam kívül ezt valaki ma még látni fogja. Tudat alatt talán. - Elfér ez még a listán. – Már ami a hibákat illeti, amiket eddigi életemben vétettem. Nem tudom egyébként, miért csinálom ezt, talán egy kicsit húzni akarom az agyát, amiért anno hagyott kicsúszni a kezei közül. Még mindig pörögnek a fejemben a mondatai, amiket az előbb hozzám vágott, és azt hiszem, még át fogom gondolni párszor, mert komolyan elbizonytalanított, hogy nekem is rendesen benne volt a kezem a kudarcban. Aztán persze az is benne van, hogy valamilyen szinten imponál, ha látom rajta, hogy még mindig megmozgatom a fantáziáját, de ez visszafelé is éppúgy hat.Az ajtó zárva találása után, ahogy kijön a fürdőből a megjegyzése alapján nem vagyok egészen biztos abban, hogy nem tudta, hogy zárva van a csaj szobájának az ajtaja. Végül is mindegy is. Megteszi nekem Jay pólója és nadrágja is, míg megszárad a sajátom. - Hiányos – vágom rá gondolkodás nélkül, mikor fejbe dobom a pólóval és már ott se vagyok,eltűnök a borért.A zenét dúdolgatom, miközben kortyolok párat a poharamból. Ez a zene tényleg egy kicsit ránk is emlékeztet, persze nem véletlenül választottam ezt, habár mikor a szövegre rendesen odafigyelek, már kicsit kételkedem abban, hogy jó ötlet volt-e ezt kérni. A kérdésére viszont meglepődöm és az arcomról sem valószínű, hogy el tudom rejteni rendesen a megdöbbenést. Most ezt mégis honnan veszi? És ha ezt tudja -bár szerintem ez csak egy sanda gyanú a részéről-, akkor vajon azt is összerakta-e már, hogy Ben Bentley, aki annyira nem volt szimpatikus neki és sanszos, hogy a főnöke lesz? - Benhez? Honnan veszed, hogy visszamentem hozzá? – kérdezem a vonásait figyelve. – Én nem azért jöttem vissza New Yorkba, hogy visszamenjek hozzá – közlöm vele, nehogy még a végén tévedésekbe essen. Viszont úgy érzem, nem éri meg többet kételyekben hagyni, jobb,ha egyenesek vagyunk. Persze csak egy bizonyos pontig. – Akkor még abszolút biztos voltam benne, hogy nekünk már befellegzett akkor, mikor Hollandiába mentem. Hogy végleg vége. Aztán igen, végül visszamentem hozzá – bólintok, de a kérdésére még mindig nem válaszoltam, csak szükségszerűnek éreztem tisztázni ezt a részét. Megvonom a vállam végül, hogy a kérdésére is válaszoljak. - Végül meggyőztem magam arról, hogy működni fog és biztos jót tett a szünet nekünk, majd most minden más lesz. - Aztán más is lett, jobb lett, tényleg. Persze voltak hullámvölgyek. Bőven. Most sem vagyunk teljesen topon, gyereket akar, itt az esküvő nemsokára, én meg fogamzásgátlót szedek és ott bújok ki a szervezés alól, ahol lehet. Ahh. Nem egyszerű a helyzet. Ahogy aztán a jól ismert dal felcsendül, jelentőségteljes pillantással nézek rá. Én nem tudom, mit akar, de kibaszottul azt érzem, hogy most afelé akarja terelni a gondolataimat, hogy nagy hiba volt visszautaznom és ami azt illeti, ezen egy kicsit felpaprikázom magam, mert nem fair a részéről, de azért engedem, hogy magához vonjon. - Nem tudom, Jay - gondolkodom még úgy három pillanatig a táncon, de aztán azon kapom magam, hogy máris ringatózom vele az ütemre, és eszembe jutnak a régi emlékek. A kurva életbe már! Utállak, Cameron. A kérdése után úgy fél percig még csendben vagyok, csak hallgatom a zenét és dúdolgatom, mert nem akarom elrontani. Talán ez az utolsó percek egyike, amit nosztalgiázással töltünk, aztán megemberelem magam és meghúzom a vonalat. - Működhetett volna. Talán. - Egy csomó “ha” van a dologban. - Most már valószínű sose tudjuk meg - döntöm a fejem a mellkasának és pár pillanatig lehunyom a szemem, de megőrjít, hogy ennyire közel van hozzám. Nem tudom kezelni a vonzalmat és egy kicsit távolabb kecmergek tőle, kinyújtom a kezem és úgy táncolok tovább. - Nem összehasonlítható - vágom rá a kérdésre, megingatva a fejem. Nem kérhet arra, hogy tegyem meg, hiszen akkor teljesen más volt a helyzet. Rohadt önfeledt és fiatal voltam egy fél-szakítás után, szóval nem igazán viszonyítható ahhoz a mostani boldogságom. - Most más boldogságot érzek, mint akkor. Az kétségtelen, hogy akkor iszonyat jó volt kitörni a komfortzónámból és ja… tényleg boldog voltam. - De csak amíg rám figyelt, amíg nem volt fontosabb minden más. Utána rám nehezedett kicsit a depresszió, amit még akkor éreztem, amikor odautaztam. Persze ezt nem igazán lehetett észrevenni, főleg nem akkor, amikor megismert. Maximum abból, hogy folyamatosan Bentleyről dumáltam. Jó ég, ez milyen gáz lehetett. - Most is az vagyok - teszem hozzá végül, mielőtt még félreértené. - Szerinted nem működött volna? - kérdezek én is rá, bár az előbb azt állította, hogy nem, de kíváncsi vagyok az ő véleményére is. - Jay, igazából nagyon nem kellene itt lennem, miközben a pasim üzleti úton van. Bűntudatom van - vallom be, mellesleg az előző csókunk miatt is fortyogni fogok még napokig, az is biztos. - Az étterem után már bőven haza kellett volna mennem. - Mellesleg kezdek becsiccsenteni is, még a végén a történelem ismételni fogja önmagát és idehányok Jay ágyába. Szóval mostantól limitálom az alkoholt. Azt sem tudom, hány óra van, teljesen elvesztettem az időérzékem. - Lassan talán tényleg mennem kellene, hány óra van? - érdeklődöm és körbepillantok a szobában, de nem látok egy órát sem. Na meg még a ruhám is szárad, nem szeretném elvinni az övéit, mellesleg akkor még vissza kellene hoznom, a cégnél mégsem adhatom oda neki, abból rögtön el is indulna a pletyka.
- Nagy szerencse, hogy ez a mondat csak múlt időben van. – Legalábbis, ha tényleg ennyire hűséges akar maradni ahhoz a pöcshöz. Hogy ezt komolyan mondom, vagy csak azért, hogy ingereljem egy kicsit, nem hinném, hogy le tudja rólam olvasni. Felvettem azt az itt-ott bujkáló mosolyú pókerarcot, amit egy ideje már tökélyre fejlesztettem már csak a munkám miatt is, de igazából az élet minden területén kapóra jön. - Az alkohol nem változtat meg, csak a gátlásokat oldja. Senki nem lesz tőle más ember. – Sokan sok mindent ráfognak, de az igazság az, hogy csak az bújik elő belőled, aki valójában vagy. És amit egyébként rejtegetni próbálsz. Erről sok minden eszembe jut, ami egyáltalán nem tartozik ide, és egy kicsit a hangulatomra is ráül, de próbálom kiverni a fejemből. - Ne becsülj le, reális keretek között is megszívnád – engedek egy hamiskás félmosolyt az arcomra. Hálát adhat az égnek, hogy csak elméletben beszélgetünk erről. - Hanem? Ők járkálnak a tiédre? – dobom vissza a kérdést szórakozottan, ahogy eltűnik a törölköző, az egy dolog, hogy most kapcsolatban van, és sajnos úgy tűnik, komolyan is veszi, de csak nem volt ez mindig így. Egyetértek, egy-két hiba még bőven elfér azon a listán ma este. És ami engem illet, szívesen hozzá is járulok. A kérdés csak az, hogy mekkoráról beszélünk. Vajon tiszteletben kéne tartanom, hogy a hűség mellett tette le a voksát? Bár elég érdekesen értelmezi. Ahhoz képest simán eljött velem randevúzni, felsétált a lakásomra, és azt sem bánta, hogy megcsókoltam a konyhában. Csak mindezek után árulta el, hogy van valakije. Mi volt ez? Valami teszt, hogy vajon akarnám-e még? És vajon akarnám? Lehet, sikerülne, ha nagyon odatenném magam, de úgy, hogy aztán élete legnagyobb hibájának könyvelje majd el, nem biztos, hogy szívesen csinálnám. Nem is tudok semmit a pasasról. Nagyon ügyelt rá, hogy még véletlenül se kerüljön szóba. Oké, én se szóltam Helenről, de ez egy teljesen más téma. Mikor már mindketten lezuhanyoztunk, és átöltöztünk, újra a konyhában találjuk magunkat. Van bor, és van zene, ideális nyugvó pozíció, hogy sort kerítsek a váratlan kérdésemre. Miért is ment vissza Benhez? Elvégre, valahonnan el kell indulni. Ben az első és utolsó információ, amiről tudok. A reakciója pedig azt mutatja, nem feltétlenül járok olyan rossz nyomon. - Annyira titokzatoskodtál az étteremben. Biztos, hogy sumákolsz – hunyorgok rá, és amúgy is azt mondta, derítsem ki, ha érdekel. Meg, hogy miért reménykedek én ilyesmiben? Nem egyenes válaszok, de szerintem még a puszta játékosságon is túlmutat. Akkor csinálta ezt, ha valamire nagyon nem akart válaszolni. Ettől függetlenül, csak egy tipp. Lehet, nem azonnal, és lehet, nem tartott olyan sokáig, de a megérzésem azt súgja, igenis újra összejött vele, miután visszatért. - Én sem ezt állítottam. – Hogy azért jött volna vissza New Yorkba. – De a kettő attól nem zárja ki egymást – vonom fel halványan, érdeklődőn a szemöldököm, mielőtt még kibújna. Maga Sherlock se csinálhatná jobban. Ha nem akar válaszolni, elfogadom. Talán. Ma estére. De ha meg se kérdezem, úgy nehezen fogom megtudni, amit akarok. Mikor végül kimondja, hogy igazam van, elmosolyodom, és a nyelvemet végigfuttatva a fogaimon a konyhakövek felé pillantok. Nem annyira őszinte a mosolyom, inkább csak a kimondatlan „tudtam” lapul meg alatta, nem örülök neki annyira, hogy ezt hallom, és ez az arcomra is kiül. Ahogy folytatja, már én sem állom meg szó nélkül. - Biztos jót tett a szünet? – akadok bele ebbe a mondatába önkéntelenül is, és a szemébe nézek. – Szóval igazából csak egy megerősítésre volt szükséged, hogy mégis ő lesz az ideál? – Nem titkolom el, hogy ez azért eléggé felpiszkál. Megint felvillan valami a tekintetemben, valami, ami azt jelzi, hogy ez nem érint olyan semlegesen, de ezúttal nem szándékszom túlságosan felhúzni magam. Inkább berakom azt a nyavalyás dalt, és felkérem táncolni. Hátha az majd mindkettőnket megnyugtat. Tudtam, hogy rázós lesz, ha egyszer majd sor kerül ezekre a beszélgetésekre, de valahol mindig is azt kívántam, hogy ez sose történjen meg. - Ugyan már… Csak egy tánc – vonom magamhoz gyengéd erőszakkal, és úgy tűnik, meg is adja magát. A derekára csúsztatom a kezem, ezzel még nem lépek át semmilyen határt, a fejemben viszont még mindig ott keringenek az előbb elhangzottak, amik arra sarkall, hogy feltegyem a kérdést: mit gondol, vajon tényleg nem működött volna? A válasza viszont egyáltalán nem az, amit vártam. - Azt hittem, azt mondod, hogy teljesen kizárt – vallom be egészen őszintén, és a reakciómon látszik, hogy váratlanul ért, amit mondott. – Egy talán miatt hagytad ott Amszterdamot? – siklik a tekintetem ismét az övébe. Nincs támadás, vagy számonkérés a hangomban, még mindig csak a mélységes meglepettség hallható ki belőle. Nem hiszek a fülemnek. Hát most már sose tudjuk meg, ebben kétségkívül igaza van. Inkább nem is mondok rá semmit. Van még egy kérdés a tarsolyomban, bár ezek után kicsit félve teszem fel. A válasz viszont érdekel. Boldogabb most, mint öt évvel ezelőtt volt? - Már hogyne lenne összehasonlítható. – Nem kell mindent túlbonyolítani, megelégszem egy egyszerű igennel, vagy nemmel. De azért figyelek a komplikáltabb verzióra, miszerint most is, és akkor is nagyon boldog volt. És hogy az, hogy velem volt, annyit jelentett neki, hogy kitört a komfortzónájából. Végül még egyszer hozzáteszi – ha elsőre esetleg elsiklottam volna felette –, hogy jelenleg is majd szétveti a boldogság. Végül is ez a lényeg, nem igaz? Kezdek afelé közelíteni, hogy ennyi balegyenes bőven elég volt mára. Csendben hallgatom, amíg befejezi. Nincs szándékomban kommentálni semmit. Abból maximum csak veszekedés lenne, ahhoz pedig baromira nincs kedvem már. - Akkoriban azt hittem, hogy de. – Még akkor is, amikor elment. Aztán az elutazása rádöbbentett, hogy mégsem. Nincs itt semmi talán, ha így lett volna. Észreveszem magamon, hogy a hangulatom borongósabbá változott. Talán mégsem kellett volna belemenni ebbe az egészbe. - A pasid? – vonom fel a szemöldököm, egy látszólag egész lényegtelen részt kiragadva. – Ezek szerint még nem olyan komoly a dolog, ha a pasidnak hívod – mosolyodom el halványan a szavaira. Nem is tudom, mikor hívtam utoljára a csajomnak valakit. De azért végül az eredeti mondandóját is hajlandó vagyok meghallani. - Kettő – állok meg, a dalunk is úgyis mindjárt véget ér. – Itt alszol, vagy hívjak neked egy taxit?
I think we were meant to be... but we did it wrong.
- Úgy gondolod? – passzolom rögtön vissza a labdát egy pimasz mosoly kíséretében. Szerintem még most is tökéletesen meg tudom tenni, ha akarom. Persze itt van a bökkenő. Ha akarom. Ha akarnám. De nem akarom, nem lehet. Mellesleg azt hiszem, egy kicsit rossz az időzítése, pont most jött, mikor annyira elegem van az esküvő körül folyó mizériából, meg úgy mindenből. Vágyom egy kis szabadságra, a nagyobb térre, a szórakozásra, amiből mostanában kevés jut. Nem is azt mondanám, hogy rossz az időzítés, hanem, hogy tipikus Jay-féle időzítés. Az alkohollal kapcsolatos megjegyzésére nem cáfolok rá, ebben egyetértek. Néha még túlságosan is oldja, ugyebár, ezt ismerem. Az biztos, hogy annak nem lenne jó vége egy bizonyos szempontból, ha nekiállnánk üvegezni, mint a tinik. Jay valószínű, hogy feladná a leckét, amivel nem is lenne probléma, ha nem lenne Bentley, de van, úgyhogy így teljesen más a helyzet. Minden szempontból. - El kell keserítselek, most senki nem járkál sehová – húzódik a szám halvány mosolyra, majd jelentőségteljesen rápillantok. – Alaphelyzetben meg jól tudod, hogy inkább én megyek fel a férfiakhoz. Tudod, nem adok rá egy kis sanszot sem, hogy reggel majd ne tudjam kidobni a lakásból azt, aki végül kevésbé szimpatikus. Mire felkel, lehet, hogy ott sem vagyok – szélesedik ki a mosolyom. Pont, mint akkor, amikor nála aludtam azon az ominózus estén és reggelre hűlt helyem volt. Ott mondjuk akkor már nem a szimpátiával volt probléma, hanem, hogy majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Így utólag vicces rá visszagondolni, hogy az ágyába hánytam, de akkor nagyon gáz volt a szituáció. Tudom, én is érzem, hogy némelyik megjegyzésemet nem feltétlenül kellene kimondanom, ha nem akarom, hogy félreértse őket, de valahogy ezt hozza ki belőlem a jelenléte. Ez azért kicsit ijesztő, ugyanis, ha elfogadja a munkát, a Timenál mindenképp türtőztetnem kell majd magam, mert körülbelül kettő percbe telne, hogy visszajusson Bent fülébe bármi is. Feleslege vitákat pedig nagyon nem szeretnék. A konyhába visszatérve a kérdésére nem voltam felkészülve, azt hittem, már túlléptünk ezen a témán, de ahogy látom, nem annyira akarja még elrakni talonba. - Dehogy sumákolok – vágom rá elmosolyodva, majd, hogy ne szuggerálhasson a tekintetével, a tenyerem lágyan végigsimít a szemén fentről lefelé. Fogalmam sincs, mi most a terve, de nekem eszem ágában sincs még egyszer összezördülni ezen. Márpedig úgy érzékelem, hogy ha ez így folytatódik, az lesz belőle. - Sok mindent tett akkor azért, hogy visszamenjek hozzá – válaszolok végül, ha már tudni akarja. – Minden nap tett hozzá egy kicsit és vett el a kételyből, na meg a reményből – sandítok rá, mert ez tényleg így volt. Az elején elutasítottam, de aztán ugye Jay is elpárolgott teljesen, a remény szertefoszlott, a magányt is gyűlölöm, Bent is meggyőzött, hogy jó helyen leszek mellette, mellesleg tényleg engedett több teret, szóval tanult abból, amiért leléptem. - Ne forgasd ki a szavaimat, Jay – emelem égnek a tekintetem. – Vagy ha ezt akarod csinálni, inkább ne is kérdezz semmit – teszem hozzá és újra ránézek. – Nem azért szerettem beléd, mert megerősítésre volt szükségem – próbálok egy kicsit hatni a véleményére, mert ez tényleg nem igaz és nem is akarnám, hogy ezt gondolja. A táncba végül beleegyezem, bár nem vagyok biztos benne, hogy erre a dalra kellene itt lötyögnünk, túl sok mindent idéz fel. Mikor meglepődik rajta, hogy azt mondom talán, én meglepődöm azon, hogy ő ezen meglepődött. Jó kis körforgás. A kérdésére megingatom a fejem. - Nem, amikor eljöttem, biztos voltam benne, hogy nem működött volna. És ha úgy folytatódott volna tovább, akkor mondjuk egész biztos, hogy így is, úgy is vége lett volna. – Szándékosan nem kérdezek rá arra, hogy változtatott-e volna, mert biztos, azt mondaná, hogy igen, de jeleztem neki akkor, hogy nekem ez így kevés, mégis csak a munka érdekelte. Legalábbis én így éltem meg. Azért az, hogy azt mondja, szerinte működött volna, vagyis, hogy akkor azt hitte, meglep. Akkor miért nem tett bele egy kicsit többet? Végül is, lehet, hogy nem itt tartana, ha akkor velem foglalkozik többet. Ki tudja? - És most hogy látod? – kérdezem, mert lehet, hogy ezt most teljesen fordítva látjuk. Érdekes ez. Aztán rájövök, hogy annyira elszaladt az idő, hogy azt sem tudom, hány óra van. Baszki, és a telefonomra se néztem rá már órák óta. Bentley már biztos keresett. Ahh. Észre sem veszem, hogy a pasimnak neveztem Bentleyt. Jay kérdésére fel is nevetek. Nem olyan komoly? Hát itt azért akadnak félreértések. - De az – tisztázom, de azt azért nem árulom el neki, hogy konkrétan nemsokára a felesége leszek, annyira komoly. Anyám, ezt még mindig nem akarom elhinni. Annyira elképzelhetetlen ez számomra, hogy valahogy néha azon kapom magam, hogy megpróbálom kihúzni magam az elköteleződés alól. Mire megállunk és közli az időt, elkerekednek a szemeim. - Jól elszaladt az idő – jegyzem meg, a kérdése pedig váratlanul ér. – Hogy itt al… - Itt alszom? Halvány mosolyra húzódik a szám, ahogy Jayre pillantok. Hihetetlen, mennyire természetesen kezeli ezt és én mennyire imádom az ilyen spontaneitást. Mikor abszolút nem pörgünk túl semmit. Vállat vonok. – Nincs kedvem taxizni. – Igazából tíz perc gyalog. De sétálni sincs kedvem. – Maradok, de… - emelem fel a mutatóujjam mosolyogva. -… csak akkor, ha úgy teszünk, mint két tíz éves egy pizsamapartin. – Értem úgy, hogy nem történhet semmi. Le kell fektetni a szabályokat, nem akarom, hogy félreértse. Akkor sem, ha a gondolat még számomra is vonzó lenne, utána valószínűleg megőrülnék a bűntudattól. – Vagy egyikünk a kanapén alszik, bár én képes vagyok úgy feküdni melletted, hogy jókislány maradok, és te? – mosolygok, mint a tejbe tök és remélem, hogy neki is visszatér a jókedve, ugyanis az előbbi komolyabb téma úgy érzem, kicsit rányomta a bélyegét a hangulatra.
Mielőtt bármit is mondanék, átpillantok rá. - Úgy. – A tekintetem játékos, az ajkaimon halvány mosoly, de a hangom komoly. Manapság már nem vagyok az az ujj köré csavarható fajta, de attól élvezem, ha próbálkoznak vele. Ő viszont nem fog, csak a szája jár, ha akarta volna, az előbb bármi megtörténhetett volna. Nem azért, mert bármelyikünk is el akarta volna csábítani a másikat, hanem mert... Túl rég találkoztunk, és túl sok minden lezáratlan maradt. A heves viták általában a kelleténél jobban berántanak. Legyen szó bármiről, a legtöbb hülyeséget elengedem a fülem mellett, de ha igazán feldühítenek, nehezen tudom kontrollálni magam; ha valami idáig fajul, vagy pillanatok alatt kirúgatom magam, vagy hirtelen felindulásból én magam mondok fel. Vagy pedig szexbe torkollik a vita. Ez azért ritkább, de az előbb majdnem megtörtént. - Ez tényleg elkeserítő – válaszolok valamivel kontúrosabb mosollyal az övére, nem rejtve el előle a mondatomban bujkáló iróniát. Viccelek. Nagyrészt. De nem is tudom eldönteni, hogy nehezemre esik-e elhinni, hogy tényleg kiegyensúlyozott kapcsolatban él, évek óta. Valahányszor rá gondoltam, valahogy nem ez ugrott be először, nem ez a magassarkakon tipegő cicamica, aki az ideje nagy részét irodákban, puccos eseményeken, meg taxiban tölti, esténként pedig engedelmesen hazatér, mert tudja, hogy várja a házikoszt. Régen több volt ő ennél. Vagy csak én láttam bele mást. Most pedig, lehet, hogy túlságosan gonosz vagyok vele. Nem tudom, miért vártam, hogy ugyanaz lesz, mint aki öt éve. Nem is ismerem. Lehet, ez annak az eredménye, hogy érettebb, józanabb és sokkal tisztánlátóbb lett, ami rám is igaz, de valahogy úgy érzem, amíg nálam ez a nagyobb szabadságot, és a magamra találást jelenti, addig nála inkább az észrevétlen beolvadást abba a felszínes és csillogó világba, amit együtt utáltunk annyira régen. De az is lehet, hogy ez New Yorkban elkerülhetetlen. Talán épp ezért nem tértem vissza soha huzamosabb időre. - Általában én is jobb szeretem, ha reggel már egyedül kávézhatok. De sajnos korán kelő típus vagyok. – Pech. De én nem is tudnék ilyen levezetett statisztikát gyártani, mikor hogy jön ki a lépés. Emlékszem, hogy annak idején tőlem is lelépett, de akkor azért sejtettem, hogy mi állt a háttérben. Ettől függetlenül, és leszámítva, hogy eleinte nagyon is az idegeimen táncolt, azért elég jó volt az az este. A mai még nem tudom, hogy alakul, ezen a ponton lényegében még bármi megtörténhet. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy nem fogunk többé a múltról beszélgetni, legalábbis nem ennyire a mélyére nézve, így amit tudni akarok, azt most kell megkérdeznem tőle. Van azért még néhány dolog. Például Ben. Biztos, hogy sumákol, de ahogy a tenyerét végigsimítja az arcomon, a szemeim előtt, halványan elmosolyodom, és a kezem a csuklójára illesztve, elhúzom magamtól a mozdulatot, de csak annyira, hogy egy apró csókot hintsek a tenyerébe. - Világos. – Mi mást mondhatnék. Jobb is, hogy soha nem találkoztam ezzel a fickóval, és reményeim szerint nem is igazán fogok, mert ismerem magam, egy kicsikét, lehet, hogy barátságtalan lennék. Az egóm azért valahol nehezen veszi be, hogy mégiscsak ő győzött, a balfasz képével, valaki, akit nem nézek semmibe, mégis abban a helyzetben van, amiben egykor én szerettem volna. Most már más vagyok, talán nem is akarnám még egyszer, de akkor… nagyon a munkába kellett temetkeznem, hogy ne gondoljak rá. Még mindig furcsán érint, ahogy a reményt említi. Meg sem fordult a fejemben, soha, egyszer sem, hogy esetleg reménykedett benne, hogy utána megyek. De nem lett volna értelme. Akkor nem voltak olyan lehetőségeim, mint ennek a faszfejnek. June pedig láthatóan nem olyan életre vágyott. - Nem kiforgatom, hanem értelmezni próbálom. – Tény, hogy olyan terep, ami a mai napig aknamezős lehet, talán mindkettőnk számára, de… – Kettőnk közül én vagyok az, aki most nézi az elégedett életedet, és nem segít olyan sokat, ha azt hajtogatod: magamnak köszönhetem. – Nem beszélek indulatosan, de azért látszik, hogy megint kibillentem a szokásos mederből. És nem akartam annyira kitérni sem erre, de zavar, hogy hülyeségeket gondol arról, ami történt. Nem tetszik, hogy azt hiszi, nem volt fontos, de talán épp az dühít, hogy úgysem fogom tudni megértetni vele. Addig nem, amíg ilyen keveset tud rólam és a múltamról, ezen viszont nem fogok változtatni, szóval… Lehet, tényleg mindegy már. Ez a szöveg, hogy ha úgy folytatódott volna tovább, ígyis-úgyis vége… érezhetően meg van győződve a verziójáról, tulajdonképpen miért is akarnám kibillenteni belőle? Ő sem akarná. És senkinek sem tenne jót. Végül rá kell jönnöm, hogy talán az a legjobb, ha így könyveli el a dolgokat. - Úgy, hogy minden rendben van úgy, ahogy van – válaszolom a kérdésére, és ebben tényleg meg is nyugszom. Olyan ez, mint egy végszó, és mindketten érezzük, hogy ezzel nem csak az évekkel ezelőtt történteken, de az esténk végén is itt a pont. June az óráról kérdez, késő van. Halvány mosollyal hallgatom, hogyan képzeli el az éjszakát, miközben odasétálok az asztalon felejtett boromhoz, és kiiszom a benne hagyott pár kortyot. - Tőlem sem kell tartanod. Ez ugyan nem mondható el mindenkiről, de Ben tulajdonát tiszteletben tartom – fogalmazok így, de bizonyára ő is sejti, hogy nem Bennel vagyok ilyen udvarias és tisztelettudó. – Innentől a te meccsed. Vagy a kanapé, vagy a hálószoba. Választhatsz. – Azzal részemről be is sétálok a szobába, fél szemmel vetek egy pillantást Bernie-re, aki magasról leszarva minket, mostanra el is aludt a nappali túlsó sarkában berendezett birodalmában. Ledőlök az ágyra, de a kislámpát még nem kapcsolom le. Agyrém ez az egész nap. De azért mégis arra számítok, hogy be fog jönni. Ha pedig megtörténik, megvárom, míg ő is bebújik a takaró alá, majd szó nélkül leoltom a villanyt. A mögöttünk lévő ablak miatt azért nincs teljesen sötét, a város fényei halványan átszüremlenek a függönyön. Átfordulok felé, és a tekintetem a teste kontúrjait keresi. - Bújj ide... – súgom halkan, a hangom gyengéd, és egy kicsit megemelem a saját takarómat. Megígértem neki, hogy nem lépem át a lefektetett szabályokat, de azért jól esne, ha egy kicsit hozzám simulna, mint régen. Nem tudom, ő hogy van vele, de részemről ez tejesen belefér a tíz éves pizsamapartiba. Talán ő is vágyik rá, hogy kicsit közelebb jöjjön, elvégre nem vagyunk idegenek. Sőt. Ezzel az estével úgyis lezártunk valamit. Nincs vesztenivalója.
I think we were meant to be... but we did it wrong.
Szóval úgy. Komolyan azt gondolja, hogy most nem tudnám megtenni, ha akarnám? Hogy nem tudnám tényleg elkábítani a puszta June-jelenséggel? A megjegyzésére csak elmosolyodom és még ingatom a fejem. Azért ezen én is elgondolkodom picit. Nem mondom, hogy kihívásnak tekintem, mert az nem igazán lenne helyén való, bár régebben még az sem nagyon érdekelt, ha így volt. Megpiszkálja a fantáziám, hisz azt már éppen eléggé bizonyította, hogy a vonzalom nem múlt el, ami nem rég a konyhában történt. Az viszont nem ennyiből áll, hogy tényleg az ujjam köré csavarjam, csak egy része mindennek. De miért tenném, mikor nekünk már úgysincs jövőnk egymással? Ha a sorsunk már úgyis eldőlt, ez a nap talán lezárásnak is tekinthető, mert eddig nem került pont a dolgok végére. Évekig. A megjegyzésére halkan nevetek és oldalba bököm. - Azért hiányoztál, basszus. Ilyen ironikus megjegyzéseket senki nem tud passzolni nekem, csakis Jay Cameron – vezetem a tekintetem az övébe egy mosoly kíséretében, ahogy kimondom ezt a tényleg őszinte mondatot, nyilván a bőr hatására. Annak ellenére, hogy szókimondó egyéniség vagyok, Jayjel szemben nagyon kell vigyázni, mit mond az ember mielőtt még felhasználja ellened. Ismerem azért az alap természetét, hiába évek teltek el. Roppant vicces volt az az éjszaka, és egyben tényleg felejthetetlen, ami akkor Amszterdamban történt. - Mázli, hogy nekem sikerült, mert anélkül biztos, hogy megutáltalak volna újra, mivel hülyére cikiztél volna az előző esti kabarém miatt. – Akkor nem voltam biztos benne, hogy újra látni akarom, de nem azért, mert nem akartam volna közeledni felé. Amikor azt mondja, hogy sumákolok, próbálom egy kicsit oldani a légkört, de arra nem számítok, hogy a kezembe csókol, ahogy arra sem, hogy már pusztán ez is nem várt reakciót vált ki belőlem. Azt hiszem, ezt nem direkt csinálja, és pont ez benne a legijesztőbb úgymond, hogy még csak akarnia sem kell. Mi lesz így később? Nem tagadom, egy kicsit tényleg megakaszt a dolog, valamiért a hatodik érzékem nagyon azt súgja, hogy az életem fenekestül fel fog fordulni rövid időn belül és nem csodálkoznék, ha ennek ő lenne az oka. Felelek a kérdésére, amire a válasz csak egy hülye szó. Világos. Mi más lenne? Kikészít ez a férfi. Csak bólintok rá, ám mikor megjegyzem, hogy kiforgatja a szavaimat és nem ismeri el, elpillantok róla és beharapom az alsó ajkam. - Hát, de ha így gondolom... – mondom őszintén, és tényleg kezdem kurvára nem érteni az egészet. Ha akarta volna, akkor tudott volna tenni ellene. – De nem hajtogatom ezt többé, te se kérdezd – próbálok pontot tenni ennek az egésznek a végére, hogy ne kerüljünk újabb konfliktusba, az nem lenne túl előnyös és nincs is kedvem hozzá. Persze várható volt, hogy ez a téma elkerülhetetlen lesz, de most már nem akarom ezt túlbonyolítani. A válasza a kérdésemre, miszerint most hogy látja a dolgokat, nem annyira elégít ki, de nem is vártam, hogy teljesen iránymutató választ adjon. És tudom, hogy ez nagyon nem őszinte tőle, hogy nincs jól, hogy is lenne... Viszont nem firtatom tovább én sem, itt kell pontot tenni a végére. Azt sem tudom, mennyi az idő, meg szerencse, hogy Bentley nincs otthon, különben ennek az estének elég csúnya vége lenne. Az viszont tényleg tökre meglep, hogy felajánlja, hogy aludjak itt, nem tudom, van-e vele bármi hátsószándéka és magamban sem vagyok teljesen biztos, ami baj. Megnyugtat kicsit, hogy azt mondja, nem kell tőle tartanom. Nem tartok tőle persze. Ha Bentley nem lenne, akkor egyértelmű, hogy végigszeretkeznénk az egész éjszakát. Még a gondolatra is végigfut rajtam a hideg, kicsit el is mélázom, s mire feleszmélek, már a hálóba tart. Halk sóhajjal körbepillantok, tekintetem megállapodik a kutyán, majd a kanapéra siklik. Aztán a hálószoba irányába. Ha a kanapén alszom, mi értelme itt aludnom? Akkor haza is mehetek. De ha bent vele, akkor abból mi lesz? Jó. Utálok egyedül aludni. Két percbe telik, mire aztán bemegyek utána a szobába és befekszem az ágyba, egyelőre háttal neki. Nem tudom mit várok, minek maradok? Ha úgysem lehet semmi? Ahogy leoltja a lámpát elsuttogok egy „Jó éjtet”. Úgysem fogok tudni aludni. Ez az egész annyira abszurd. Ahogy meghallom a nevem, beleborsódzik a hátam, a kérésére nem rögtön, de egy kis hezitálás után azonnal hátrébb araszolok, hogy hozzá simulhassak. Jól ismert ölelés ez, mégis kicsit idegen. Kettős érzések kavarognak bennem, a kezem az övére siklik, úgy fogom körbe magunkat. - Ez nem derülhet ki, Jay – suttogom, ahogy laposakat pislogok. Nem akarom, hogy Bentleynek rossz legyen, nem tett ő semmi rosszat, hogy bántsam. Balhét sem szeretnék. Azért ezt jó, ha tudja. Laposakat pislogok, totál megnyugszom ebben a pozícióban, és ennek, valamint az alkohol hatására hamar el is nyom az álom.
Olyan természetesen ébredek, mintha már órák óta aludnék, de a kinti sötétség nem erről árulkodik. A beszűrődő fény az ő arcára siklik, a mellettem fekvőére, aki most szokatlanul nem Bentley, hanem Jay. A vonásait fürkészem, picit fészkelődöm, megnedvesítem az ajkam és felé nyúlok, hogy az arcához érjek, mert nem vagyok biztos benne, hogy ez az egész valóság. Amikor viszont lágyan végigsimít az ujjam az álla vonalán rájövök, hogy ez kibaszottul valóságos. Jay itt van és még mindig baromira vágyom rá...
Hallgat, és tudom jól, hogy ő is ezen gondolkodik. Már csak ezért is megérte azt mondanom, amit. Szeretem felkorbácsolni a gondolatait. Szeretem, ha újra és újra felbukkanó kérdések gyűrűznek végig benne. Az apró fejingatás nélkül is sejtem, hogy máshogy gondolja, és azt is, hogy erről nem fog csak úgy megfeledkezni, már csak az a kérdés: mikor jut el odáig, hogy meg is akar bizonyosodni róla. Vagy mikor elégeli meg azt a fene nagy magabiztosságomat, és dönt úgy, hogy bebizonyítja. Vagy egyszerűen csak addig áskálódik a fejében a gondolat, a hétköznapok során addig fúrja-faragja magának az utat, míg egy adott pillanatban rádöbben, hogy nem számít semmi más, sem Ben, sem a munka, sem az öt évvel ezelőtt történtek; csak meg akarja tenni, és pont. Nem mondom, hogy kifejezetten erre pályázom, de álszent sem leszek, már ez a gondolatmenet is újra beindított, jól esett volna lefeküdni vele ma éjjel, inkább bele sem gondolok: nagyon csábító, de van egy fontos különbég, közte és a csak egy kellemes szex a cél-partnereim között, mégpedig az, hogy belőle már nem elég, ha csupán félig van jelen, félig az enyém, ha csak a vágyát szerzem meg, de a halványodó gondolatai a nemet sulykolják felé. A bökésre megrezzenek, és mosolyogva, reflexből az ujja után kapok, de ő volt a gyorsabb. A kis bestia. Látom, ahogy csillog a szeme, és eszembe jut a szökőkutas húzása is, de nem tudom, szándékosan kötekszik-e, és ha igen, emlékszik-e rá, hogy ennek a játéknak szinte kivétel nélkül szex lett a vége a múltban. Szóval hiányoztam neki? Ez azért kedves. - Nos, ha igazán őszinte akarok lenni – nézek a szemébe, úgy mint aki épp egy nosztalgikus emlék hatása alatt van, és arra készül, hogy valami hasonlóan meghitt vallomást tegyen –, engem sem hányt le senki azóta. – Csak hogy szigorúan a romantikus hangvételű példáknál maradjak, leplezetlenül el is vigyorodom a végére. – Bár biztos vagyok benne, hogy gondolatban jó sokan éltek a lehetőséggel, de rajtad kívül senkiben sem volt elég kurázsi – heccelem tovább, rádobva még egy lapáttal, és vissza is fordulok felé, hogy lássam az arcát, miközben az asztal túlsó felén lévő mandulás tál felé araszolok, ezzel biztos kicsikarok belőle valami reakciót. - Ezek szerint nem utáltál meg újra? – illesztek az ajkaim közé egy lapos csonthéjast, és hangos roppanással kettéharapom, majd visszapillantok rá, az asztal túloldaláról is a szemkontaktust keresve. Kíváncsi vagyok, hogy ez csak véletlenül mondta-e így, vagy tényleg igaz, hogy a történtek után sem érzett utálatot felém. Bár ennek elég kevés esélyét látom. Az viszont tény és való, hogy még mindig elítél azért, ami volt, ki is mondja, hogy az ő verziójában így áll a dolog: elbasztam, és viseljem a következményeit. Nehezen állom meg, hogy ne legyen túlságosan kifejező az arcom. Mintha csak egy szombat esti pókerjátszmáról beszélgetnénk. De hát mit nem értesz, elrontottad, Jay, kész, világos, a szabály értelmében vesztettél, kiestél a játékból. Ilyen egyszerű. Semmi más nem számít, igaz? - Akkor bizonyára úgy is van – kanyarintom le én is a témát, egy apró szünet után, semleges vonásokkal. Nem akar erről beszélni, világos. Lehet, nekem se kéne. – Áll az alku – mondom ki a kérését követve, egy kicsit érezhetően erőltetett és hullámzó hangsúlyozással, mintha mostanra már túlságosan a fejembe szállt volna a bor. Magára hagyom a dilemmával: akar-e odabent aludni velem, a hálómban, vagyis, jobban mondva a vendéglátóm vendégszobájának vendégágyában, de velem; vagy inkább Bernie-vel osztozik a nappalin. Igazából többet tennék rá, hogy utánam jön, leginkább a kényelmi szempontok miatt, de azért bőven van időm alsóra vetkőzni, és a takaró alá bújni, mire megjelenik az ajtóban. Ezúttal nem keresem a pillantását, nem akarok semmit sem üzenni a tekintetemmel, és kiolvasni sem nagyon szeretnék semmit az övéből, inkább csak megvárom, amíg lefekszik, és leoltom a villanyt, hogy ránk boruljon az apránként derengő félhomályba halványodó sötétség, ami eleinte elvakítja a szemünket. De aztán az ablakból beszűrődő halvány fények révén egyre kontúrosabbá válik minden. A takaróba bábozódott, másik oldalra fordult June is, én pedig halkan közelebb hívom. Nem kell ennek így lennie. Nem kell úgy viselkednünk, mint két durcás gyerek, vagy két vadidegen, akik kényszerűségből osztozkodnak az ágyon, a lehető legtávolabb húzódva egymástól. Közelebbről akarom érezni az illatát, és magamhoz akarom húzni, mint ahogy régen feküdt mellettem. Csak jól esne, ennyi. Ahogy közelebb húzódik, halványan elmosolyodom. Ezúttal nem tudom, mi járhat a fejében, de örülök, hogy nem makacskodott. Átkarolom, és kicsit megemelve a fejem nyomok egy jó éjt csókot a vállára, majd a nyaka mögé fúrom a fejem, hogy mély levegőt vegyek, aztán halkan, lassan kifújom. - Így már jobb lesz. – Az az éjszaka, amit az előbb kívánt. – Tőlem senki sem fogja megtudni. – Nem mondom ki, de nyilvánvalóan Benre gondolok, akire nem mondja ki, de nyilvánvalóan ő is. Vagyis ezzel az estével lett egy közös titkunk, ha tetszik, ha nem. Nekem éppenséggel tetszik. Minden vita és fájdalmas emlék ellenére is, jó volt elmerülni ebben az egészben egy kicsit. Nem hiszem, hogy neki is ezt mondanám, de talán nekem is hiányzott egy kicsit.
Az éjszaka lassan telik. Rengetegszer felébredek, rápillantok, majd visszaalszom. Vagy csak én érzem rengetegnek, mert nem szokásom rosszul aludni, általában vagy teljesen ki vagyok ütve, és kábé abban a pózban térek magamhoz reggel, amiben este letettem magam, vagy pedig egész éjjel le sem hunyom a szemem. Talán az a baj, hogy túl sok mindenen jár az agyam. Hogy elfogadjam-e az állást, és ezzel tényleg lekössem magam egy évre? Vele, és Bentley Washingtonnal, aki közel sem lopta magát annyira a szívembe. Hogy hosszú idő után ismét New Yorkban vagyok, még ha nem is akarok tudomást venni róla, mindig hatással van rám. Túlságosan közel vagyok a régi világomhoz, és ez egy csomó zavaros, és nyomasztó emléket is felszínre hoz, amikhez túl sok érzelem kötődik, és itt van ő is. Egy másik ember, egy másik életemből, de ő is ugyanúgy a múltam része mostanra. És ugyanúgy vegyes érzelmeket, apró, elfeledett jeleneteket csal elő belőlem. Újra felidézem a szavait, végiggondolom mindazt, amiről pár órával ezelőtt beszéltünk. Vajon igaza van, és tényleg egy személyben kúrtam el az egészet? Ez eléggé vallana rám. Újra felé pillantok, régen is szerettem nézni, ahogy alszik, de ekkor megmozdul, én pedig mint akit rajtakaptak, rögtön be is hunyom a szemem. Alvást színlelek, még nem láthatott meg. Érzem, hogy egész testtel mozdul egy kicsit, bizonyára kényelmesebb pozíció után kutatva. Hagyom, hadd teljen el egy kis idő, hadd aludjon vissza, ám néhány másodperc múlva megérzem az érintését az arcomon. A simítása lágy, az ujjbegye gyengéden végigrajzolja az állam, ha nem az arcomhoz nyúlt volna, és nem csikizne-bizseregne ennyire a bőröm, arra késztetve, hogy most azonnal dörzsöljem meg, kíváncsi lennék, hogy hová vezetne ez a jelenet. Mi lehet a szándéka. Esetleg el is suttogna valamit, amit nem akarná, hogy halljak, de nem sikerül tovább mozdulatlanul maradnom. - Remélem, most semmi alattomosra nem készülsz – utalok az egész esti bökdösős hadjáratára, és ahogy kimondom, el is mosolyodom, és kinyitom a szemem. A párna hűvös anyagához dörzsölöm az arcom, majd újra visszapillantok rá. Bizonyára megleptem azzal, hogy ébren vagyok, és most már le is buktattam magam.
Kezdőlap
