- Majd én viszem - csapok az anyagra tenyérrel és el is húzom az asztalon felém. A laborba kell vinni. Márpedig én akarom vinni. Egyrészt, mert a mi nyomozásunk, másrészt pedig akihez megyek, nem lesz ismeretlen, s nem itt ismertem meg.
Barátságnak, vagy összetartásnak nevezhető kapcsolatunk évekkel ezelőtt kezdődött, jóval délebbre innen, amikor hosszabb ideig állomásoztunk az egyik bázison. A találkozás teljesen véletlennek nem nevezhető, sokkal inkább annak, hogy ekkora helyen akaratlanul ismeretségbe kerülünk, koránt sem a kicsiny méret miatt, hanem a közös munkák által.
Míg nekem a technológia és mesterséges intelligencia jutott osztályrészül, addig Cam a másik oldalt erősítette, és általában tátott szájjal hallgattam. Érteni értettem, vissza is mondtam... de nem értettem. Viszont ő egyedül az, akinek van elég türelme kétszer elmondani nekem, ha nem értem. Többször általában nem kell, mert azért az agyam felfogja az információkat, ha már minduntalan arra éhezik.
A papírokkal és az anyaggal együtt átcsörtetek a laborba és az ajtónál bekopogok, majd behajolok.
- Szia! Hoztam neked valamit - amikor megtudtam, hogy ő lesz itt, gondoltam, meglepem azzal, hogy átugrok hozzá, ha egy nagyon is neki való falat ígérkezik. És máris jött egy a kezembe!

A papírokat még egyszer átnézem, s bekarikázom radírozható tollal, mi az, ami bántja a szemem. Nem, nem vagyok ebben zseni, csak láttam már annyi jelentést, hogy bizseregni kezdjen a tenyerem: valami nem jó.
Elgondolkodva tekintek rá.
- Honnan tudod, hogy nem vágyom rá, felkerüljön  a vizsgálat a jegyzőkönyvbe? - aztán csak legyintek, s beljebb lépek, becsukom magam mögött az ajtót. Általában nem kávézgatni jövök kétszer ugyanazzal az anyaggal. S mindig nem hivatalosan. Itt is vannak beépültek, akár hiszik, akár nem.
- Najó, ha már lelőtted a poént, elmondom. - munkában más vagyok. Annyira nem. Mégsem ölelgetem, mint mackótestvért.
Az asztalra teszem a két zacskót és a mappát.
- Ez a múltkori akció termése. Az elődöd ezzel szúrta ki a szemem, de nem hiszem, hogy jó volt a munka. Szeretném, ha újból meg lennének vizsgálva. A drog yaget tartalmaz, vagyis...DMT-t. Ami Columbiaból származik. A fegyverre is ezt írták. Csakhogy... - fordítom felé a fegyveres zacskót.
- Ez egy Ballester-Molina. És olyan, mintha összekeverték volna a drog alkotóelemeinek a származási országát. Ez a yage lehet columbiai, de a másik alkotóelem tuti nem. Valaki azt hiszi, vagyok elég hülye, hogy ne vegyem észre - kinyitom a mappát, ahol bekarikáztam, ami szerintem nem stimmel.
-Tudnál segíteni? - tekintek rá.

- A fenébe - csettintek egyet, de közben vigyorgok. - Mi már csak ilyenek vagyunk - nevetem el magam. Hiányzik Jack, a fenébe is! Nagyon egymás kezére tudtunk játszani az ügyekben. Sokan gyáva nyuszik és így elfelejtik, hogy pont ez az, amire senki sem számít és mi így nyertünk. Rengetegszer.
- Mert ez eddig is zavart ám téged - nézek rá jelentőségteljesen. Ugyanakkor tudom, ha azt mondja, nem akar benne részt venni, akkor békén hagyom. S nyomozok a saját szakállamra. Úgysem lehet megállítani. Szagot fogtam és akkor tényleg kopóvá válok.
- Már csak azért sem, mert a nyilvántartási szám szerint Columbiában került engedélyezett viselésre - tény, hogy a nem engedélyezett még attól lehetett máshol. - Ám a feljegyzések szerint, amit már én kerestem ki, Columbiába szállítása után visszakerült Argentinába és azóta csak ott használták. - ennyit arról, ha van egy hadiipari céged, legalábbis fej vagy benne. Kicsit messzebb ér a kezem, mint a zsaruknak. Ami....
Szóval játszanak hülyét másokkal, de velem ez nem jön össze.
- Az itteniek nagy részét meg én tanítottam fegyverismeretre - apám cége révén már siheder koromban ezzel keltem, feküdtem, sőt, még korábban, így pont engem beetetni, kicsit feltolta az ideget bennem, a vérnyomásommal együtt. Az újakat kivétel nélkül én tanítottam be, ha használatra nem is, a fegyverismeret és a technológia az én területem volt intézményen belül, még ha az öreg rókák hőzöngtek is, hogy mit akar tőlük egy tejfeles képű. Aztán elhallgattak.
- Mikor nem? - Széles mosollyal tekintek rá, még a széken ülve, aztán, amikor látom, hogy indulna, akkor felkapom a csomagokat az asztalról, mert nem szeretném, ha véletlenül nyoma veszne, s vele tartok.
- Köszönöm! Ha bármi van, kend rám - be tudnak keményíteni és fenyíteni, de azt is tudják, hogy eredményesen dolgozom. Ha viszont átlépek határokat, nekem is jár a bünti, mint bárki másnak, nincs kivétel. És azért táncoltam már jó párszor úgy, hogy akár lehetett volna az utolsó húzásom is.

- Ez igaz - mutatok rá én is arra, ami valójában nyilvánvaló.
Most már aztán felettébb kusza vagyis érdekes kezd lenni a fegyver utó- avagy előélete, ahogy látom.
- Ez tény - vakarom meg az állcsúcsom, elgondolkodva.
- Mármint? - Aztán megértem. - Ó, jah, hogy értem - lépek ki vele a folyosóra, a bizonyítékkal a kezemben, a zacskó szélénél lóbálva.
- Nem tudom - vonok vállat. - A munkámmal foglalkoztam. Az, hogy éppen szivatni volt kedvük és anno én voltam nekik a pelyhes tollú kiskacsa... hoztam nekik párnahuzatot.
Azt hiszem, mindenből képes vagyok mókát csinálni. Nem gyerekes módon, hanem olyan beletalálón.
- Szerintem csak a régi főnököt hiányolják - nekem még sosem volt főnökcserém, csak én váltottam helyszínt, így nem igazán tudom felfogni, mit nem lehet azon érteni, ha a főnök új, akkor hozzá is érdemes igazodni és támogatni. - Még fingjuk sincs, hogy mennyire jó vagy, bánni fogják, hogy nem voltak együttműködőek.
- Nem, még nem tettél - adok neki igazat. - Nem tökfej vagyok, hanem kockaa - nevetek vele. Nem érdekel, hogy kik figyelnek ide, hogy éppen jókat beszélgetek az új labfőnökkel. Régóta ismerjük egymást, volt szólni?
- Várjál, mit keresel? - Állok a dobozok elé és közben Camre tekintek.
Hátrébb lépek és összefüggéseiben keresek a dobozok között. Az egyik doboz nagyon furán néz ki, de csak ha jobban odafigyel az ember. Felnyúlok és leemelem.
- Azt hiszem, lesz egy játszópajtizás a felvételek között. Valaki nem tud ennyire nem direkt lenni. Kinyitod? - Kérem Camet, mert a doboz elég nehéz és nem vágyok arra, hogy egy félkezes lavírozás miatt borul az egész bizonyítékos doboz.