A végeláthatatlan SMS váltások után végre eljött az az időpont is, amit Charmaine megadott, mint találkozó. Már az üzenetek alapján lazának és szimpatikusnak tűnt, de ez édes kevés. Persze, ha tehetségtelen, de dögös, márpedig a képei alapján kurvára az, akkor is megtartottam volna, mivel Sid sem azért volt a Sex Pistols tagja, mert annyira királyul nyomta. De mivel ő Remy rostáján is átment, biztos nem egy szánalmas kiscsaj volt a sokból.
Amint beléptem a helyre, már elnyerte a tetszésemet. Szeretem a kisebb, de jól felszerelt, sufni hatású klubokat, ahol adnak helyet a nem túl népszerű bandáknak is, akiknek még nincs különösebb hírneve. A színpadi összkép is tetszett, habár egyértelműen a drága Csilisbab kisasszony volt a legfeltűnőbb jelenség, aki kilógott közülük. Kibaszottul nem ide teremtették, hanem hatalmas színpadra, ahol kiugrabugrálhatja magát és a jelenléte felszántja a burkolatot is.
Egy ideig igyekeztem fapofával figyelni őket, de végül egy mosoly költözött az arcomra. Túl jók voltak, és tetszett, hogy adta azt a tipikus érzést, amit szerintem minden zenében jártas embernek. A basszust nem hallani, de ha nincs, akkor azt viszont igen. Tökéletes volt, pont, ahogy elvárható volt.
-Tessék, ez a tehetséges babos cukorkáé, hódolatom jeleként. –léptem a csaj mellé a pultnál, átnyújtva neki egy pohár whisky-t, amihez hozzá is ütöttem a sajátomat. Megfordultam, hogy a könyökeimmel megtámaszkodhassak a pulton, alig észrevehetően, de alaposan végigmérve őt. Élőben még jobban nézett ki, mint a képeken az instáján. Alacsony, vékony, már-már fiús testalkat, szőkés haj, kékesszürke szemek. Az erős festék és extrém megjelenés alatt pedig természetesen szép külső. Tényleg főnyeremény lehet a bandába.
-Örülök, hogy meghívtál, és nem valahova máshova mentem el eltölteni az estémet. Viszont az már biztos, hogy nem ebben a bandában van a helyed, hanem abban, amelyiket Remington nekünk szánja. Csak gitározol, vagy esetleg vokálozol is? –ha nem, az sem baj, de jó tudni, ha valaki multifunkciós.

Meglepett a közvetlen köszönési forma, de nem volt ellenemre, mivel én is hasonlóan nyitott személyiség vagyok. Viszonoztam az ölelés-puszi kettőst, egy hitetlen mosollyal fűszerezve, majd csak bólogattam arra, hogy fellelkesült attól, amiket Remy mondott neki. Na, azzal mondjuk pont nincs egyedül.
Figyeltem, ahogy elégedett magabiztossággal megszólalt, aztán vele együtt nevettem azon, hogy a hangja igazi fegyver, és nem a jó értelemben.
-Teljesen egyetértek veled! A zene egy szenvedély, egy életforma, ami vagy szívből jön, vagy nem. A legtöbb ember szeret zenét hallgatni, de az nem azt jelenti, hogy imádod is, és csak azt csinálnád. Nekem ott a Lucifer, de ha választanom kellene, ezerszer inkább a zene, mint az. Imádom a klubot, félre ne érts, csak… abban nem tudok… kiteljesedni. A zenét használhatod önkifejezésre, egy szórakozóhelyet, ami másokért van, már nem. –de ez persze csak az én véleményem. Nem kell, hogy egyetértsen velem mindenki, viszont egy számmal át tudsz adni olyasmit is, amit beszélgetés során sem biztos.
-A közönség és a zenész egymásért vannak. Ha nincs meg az összhang, baszhatod. Lehetsz te a legjobb együttes a földön, ha nem tartod a kapcsolatot a rajongókkal. Időnként kell velük beszélgetni, fotózkodni, aláírást adni. Ráadásul én is bírom az interakciókat, amikor megénekelteted a közönséget, „játszotok” valamit, kommunikáltok. Sokszor nagyobb élmény ez nekik, mint maga a zene a koncerten. –nyilván azért jönnek, mert az imádják, de akarva, illetve akaratlanul is közelebb akarnak kerülni a tagokhoz. Főleg, ha azok dögösek, szépek és jófejnek tűnnek.
Nem válaszoltam meg a kérdését, amíg le nem ültünk, mivel nem akartam volna menet közben magyarázni. Díjaztam a csendesebb, nyugisabb környezetet, illetve az újabb kör italt is.
-Igen és nem. Nem igazán szoktam megcsillogtatni az énektudásomat, inkább csak karaoke alkalmával szoktam tolni, meg a zuhany alatt. Egészen addig, amíg Remy elő nem állt ezzel, eszembe se jutott, hogy kitörjek a szintim mögül. Szeretem azt a közeget, azt a hangszert, és nem szerettem volna a másik zenekar, de főleg Remy rovására feltűnősködni. Igyekeztem a háttérben maradni, mert szerintem az a hülye nem kap annyi figyelmet és elismerést, mint kellene. A Saxomuch-ban pedig igen. Szereti a közönség, szeretik a zenésztársak. De így, ebben a formában már várom, igen. Főleg, hogy beleszólhatok a szövegírásba is. Elég sok szarság van mostanság, amit kiírhatnék magamból. –húztam meg a whisky-t egy vállrándítással.
-Mindig is úgy gondoltam, hogy szeretek a színpadon állni, oda születtem, és imádok a figyelem középpontjában lenni. Szeretnék rajongókkal beszélgetni, valakik bálványa lenni. Felelősséget vállalni a rajongók iránt, de közben kihangsúlyozni, hogy nem vagyok követendő példa. Arra vágyom, hogy végre teljesen önkifejező lehessek valamiben, ami a zenéhez kötődik. Szerintem ebben lehet esélyem rá, amit felépíthetünk. –Charmaine szimpatikus csaj, hasonlóan gondolkodik, mint én, szóval szerintem jól kifogunk jönni.

-Alapvetően teljesen egyet is értek veled, de azért nem mindenben. Én képes voltam kizárni a szöveget, főleg, ha halkabban nyomtam be valami mellé. Vagy, ha mondjuk olyat csinálok, amihez fullban koncentrálni kell, akkor olyat választok, aminek nincsen szövege. Valami zongorajáték, vagy ilyesmi. De a zene tényleg egy egyetemes nyelv, amit mindenki ért. Ha rossz a kedved, ha jó, ha sétálsz, ha bulizol... mindenre van egy jó aláfestés. És az a szép benne, hogy mindenki értelmezheti úgy, ahogy akarja. Nem kell ahhoz ragaszkodni, amit a szövegíró kitalált az aktuális lelkivilágában. Neki szomorú, neked vidám, érdekes, elgondolkodtató, vagy semleges a maga módján. Plusz a zene legfontosabb része a basszus, és ezt nem azért mondom, mert te vagy itt, hanem mert tényleg így gondolom. A vak ember hallja a zenét, ahogy a néma is, de a süket ember a basszust érzi, ahogy dübörög. -szóval ezért is van az, hogy ha nincs, akkor nagyon észrevenni, de ha ott van, akkor fel sem tűnik senkinek.
-Köszönöm, nem sok csaj értékeli teljes valójában. -engedtem meg magamnak egy hálás félmosolyt, hogy aztán csak félredöntött fejjel nézhessek le rá, a vonásait vizsgálgatva. Vártam volna, hogy benyögi, csak poénkodott, de nem történt meg.
-Azta, nem gondoltam volna rólad, hogy ügyvédnek tanulsz. De akkor tényleg pontosan megérted, hogy mit gondolok erről az egészről. Egyébként ki az apád? Ha nem titok, persze. -főleg, hogy én úgy cuccoltam ide, hogy valakinek a kitartott kisfiúja legyek, aztán ha meghal, legyen valami vagyonom, ami független a nevelőszüleimtől.
-A közönség nélkül nem lennénk sehol sem, egyértelmű, hogy hálával tartozunk. Az őrült, zaklató kiscsajokat nem szeretem, de ők meg a szükséges rossz. De szeretem, ha szeretnek. -mivel rajtuk kívül senki sem teszi meg.
-Igen, én is várom már. Tetszett a színpadi jelenléted, de egymás mellett lenni egész más. Nekem fontos, hogy meglegyen a kémia a zenekarban, ne csak egyszerű bandatársak, de barátok, vagy haverok is legyünk. Ez fontos, különben baszhatjuk. Ráadásul ebben a punk-osabb, rock vonalban kiélhetem a feltűnési viszketegséges polgárpukkasztásomat is. -már nagyon várom!!
-A barátságunk addig tart, amíg be nem vonszoljuk a seggünket a stúdióba. A szakmában Remington nem csak a barátom, hanem a "főnököm" is lesz, elvégre ő a bandánk menedzsere, még ha ez egyelőre csak a fejünkben létezik, akkor is. A legjobbat akarja nekünk, és ő hajlandó meghallgatni az ötleteket. Nem látom okát, hogy ez ne működjön. Plusz előny, hogy nem két napos az ismeretségünk vele. -úgyhogy nagyjából vágjuk egymás baromságait is, és innentől kénytelen leszek mindenről beszámolni neki, pont amiatt, hogy gördülékenyen dolgozhassunk a bandán, a számokon, mindenen.
-Klassz!!! Akkor legalább a dalok tényleg minket tükrözhetnek, nem csak valamelyikünket. -pillantottam rá egy őszintén lelkes mosollyal. Imádom a zenét, és szeretem, ha valaki lelkesedik érte.
-Remélem, így lesz. -nem vagyok egy túl pozitív példa, legalábbis orvosi papírom van róla, hogy valami nincs rendben az emeleten.
Jót mosolyogtam a monológján, aztán azon is, ahogy maga felé bökött, kihangsúlyozva a megjelenése, a színpadi viselkedése és a magánéletében lévő viselkedése közötti különbséget.
-Te azért elég cukinak nézel ki. Dögös cukinak. -engedtem meg magamnak egy ártatlan vigyort.
-De tény, hogy az, amit az ember mutat és az, amilyen, nem egyenlőek. Szeretnék rámutatni arra, hogy nekem is vannak hibáim, ahogy mindenkinek, sőőőőőt. Megjártam nagyon mély, és nagyon magas időszakokat is az életemben. Jelenleg a hullámvölgyek alján vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy feladom és hasonlók. Régen azt gondoltam, hogy egy kis pia és pár bogyó, aztán minden fasza, de már... nem tudom, hogy így gondolom-e. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal.
-A lényeg, hogy szeretném, ha a szőke, harsány hülyegyerek mellett valami... más is lehetnék a rajongók szemében. Főleg, hogy ennek a bandának eleve a kitörés, a nagy áttörés a célja, nem úgy, mint a saxo-nak volt.

-Igen, és amikor benne van valamiben, hogy vannak magaslatok vagy mélységek, akkor is az van, hogy ezek biztos kapcsolati drámákról szólnak, meg arról, hogy de kurva szerelmes valaki imádata tárgyába. Pedig közben az imádatának tárgya a whisky. -lásd a HIM száma.
Jót mosolyogtam a reakcióján a basszussal kapcsolatos megjegyzésem kapcsán, aztán érdeklődve hallgattam a megnyilvánulásait, aminek a végső konklúziója az lett, hogy a Lucifer nem pokol, hanem a tiltott paradicsom.
-Ez lesz az új szlogenünk. Mármint komolyan. Majd alkalom adtán lecserélem. -húztam egy finom félmosolyra a szám.
[color=#80F623-De egyébként ebben teljesen egyetértünk. Tervezgethetünk, ráfeszülhetünk dolgokra, de a végén mégis oda lyukadunk ki, hogy akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor engedünk ezeknek. Ehhez nem kell illegálban, vagy full ribancban nyomni, akár pasiként is. Csak legyél önmagad, a többi kurvára nem számít. [/color]-kivéve persze, ha van valami defekted, akkor annyira ne légy önmagad, mert nem fognak szeretni, de amúgy meg legyél önmagad, mert akkor egy hazug farok vagy. Ki érti ezt a világot?
-Kár, pedig szívesen megnéztelek volna valami... ügyvédesben. -jelentsen ez bármit is, de az ajakharapás nem maradhatott el a mondat végéről.
-Aaaaaaz igen. -néztem rá akkora szemekkel, hogy simán én lehettem volna a csodálkozós emoji a facebook beszélgetésekben.
-Elég nagykutya?! Konkrétan szerintem mindenki, akinek van két agysejtje, tudja ki ő. Akkor mostantól nem árt a hátam mögé nézni? -hátha jönnek apuci emberei és lecsapnak, hogy a sztárügyvéd sztárgyerekével beszélgetek.
-Sok dologra képes vagyok, de a rajongók tabunak számítanak. Első kézből is megtapasztaltam, hogy rajongót felszedni nem okés. -persze Evelyn és Remy ügye nem emiatt siklott félre, de akkor is.
-Ráadásul lehet, hogy a turnébuszok elrejtik a dolgokat, de csak addig, amíg valaki ki nem robbant egy botrányt. Ne úgy akarjanak belőlem egy darabot, hogy keféljek meg valakit egy hátsó ülésen két perc alatt. Ha meg találkozok olyannal, aki tényleg érdekes és/vagy szimpatikus, de rajongó, az úgysem csak ennyiből fog állni. -alapvetően ez ellenkezik az életfelfogásommal, de nem szeretnék mindent is kockára tenni azért, mert elszáll az agyam és hasonlók. Nem akarom, hogy mi is csak egy szánalmas banda legyünk, akik a csajok vagy pasik miatt csinálják az egészet.
-Máris tetszel nekem. -és még csak nem is hazudtam. Ha valaki nem pörög az én fordulatszámomon, azzal nem akarok egy bandában lenni.
-Oké, benne vagyok! A legjobb élesben tesztelni ezt az egészet. Nem elég, ha egy szituban van kémia közöttünk és jól elbeszélgetünk. Ha nincs meg az összhang, nem gyújtjuk fel a színpadot, akkor sajnos, mint a rossz szex esetében, könnyes búcsút veszünk egymástól. Majd üziben átdobom a listát, aztán ami nem fekszik, azt nyugodtan kukázzátok ki a picsába. -nem fogok ezen megsértődni. A bandában kivételesen tényleg demokrácia hívő vagyok. De amúgy meg egyeduralkodót az egész világnak.
-Tényleg! Ezt már nála sem értettem, de nem akartam ezzel idegelni jobban, meg akkor még ott volt a nője is, de... ti sosem...? -mindent is tudni akarok, és nincs nálam tabu téma. Plusz Remy nincs itt, hogy gyilkos nézéstől kísérve lefejeljen. Tuti azért ilyen a haja, hogy tompítson és ne üljön gyilkosságért, ha valaki felkúrja.
-Igen, pontosan. Attól, hogy valaki nem tud dalszöveget írni, még beleszólhat. Adhat témát, stb. Azt hiszem a Led Zeppelin pont arról kapta a nevét, hogy az egyik tagnak azt mondták, hogy előbb fog repülni egy ilyen... ólom zeppelin, mintsem belőle híres zenész legyen. -imádom ezt a témát.
-Oh, igen! A nevünknek pedig olyasmit akarok, aminek van jelentése, de amúgy poén. Mivel ismered Remy-t, gondolom tudod, honnan jött a Saxomuch név is. -imádom, hülye állat. Majd talán ezen a hajókázós-kajáláson és azért, mert lett utódja, magára talál.
-Majd elirányítalak az én pszichodokimhoz is. Will-nek sem ártana, ha néha valaki kirángatná a munkájából. Kicsit... Remy vibe-ja van a csókának, csak Dr. Redmond olyan, mint egy nagypapi, aki lelkiekben soha nem is volt fiatal. -egy idős velem, de közben meg olyan, mintha sokkal, de sokkal öregebb lenne. Nem lesz ez így jó.
-Nagyon cuki vagy, de szerintem a problémáim a te lelkivilágodat is lerombolnák. -nem kételkedem abban, hogy tényleg meghallgatna, így azért kapott egy hálás mosolyt, de nem akarok ezekkel traktálni senkit sem. Majd lesz valami. Eddig mindig volt. Chester cuccoljon hozzám, a többi nem érdekel.
-Igen, én is várom már. A zene az egyetlen, amin keresztül igazán jól ki tudom fejezni magam. Vannak fiók szövegeim, esetlegesen majd azokból is tudunk szemezgetni, ha tényleg összeáll ez a banda. -most már egyre jobban várom! Charmaine eddig nem negatív tapasztalat, de... másról is hittem már ezt, szóval majd meglátjuk.