Már lassan három órája ülök ebben a szűk irodában és hallgatom a borzalmasan unalmas előadást. Azt hittem, hogy sokkal izgalmasabb lesz, ha saját céget irányítok Sajnos nem így lett. Van titkárnőm, aki a legtöbb dolgot elintézi helyettem, de ragaszkodom hozzá, hogy az ügyfeleimmel én találkozzak. Néha megbánom ezt, de miután túl vagyok a szenvedésen, büszke vagyok magamra, hogy megoldottam. Szerencsére van üzleti érzékem és elég kreatív is vagyok. A nevelőapám cége volt régen ez is, de nekem adta. Viszont én új ügyfeleket szereztem, mert a régiekkel megegyezett, hogy az ingatlanokban illegális tevékenységeket is folytatnak. A nevelőapám nagy embernek számított az alvilágban, de én nem akartam. Igyekeztem teljesen más úton járni, mint ő. Minden bérlőm tudja, hogy nem működtethet semmilyen illegális üzletet az ingatlanjaimban és nem is lehet büntetett előéletű. Igyekszek is minden ügyfelem rendszeresen ellenőrizni. Havonta mindenkihez minimum kétszer elmegyek. Egyszer váratlanul beállítok körbenézni, meg a hónap végén behajtom a bérleti díjat. Viszont most azért ülök itt a kényelmetlen öltönyömben, mert egész komoly átalakításba akar kezdeni az ügyfelem. Egy éjszakai szórakozóhelyet vezet, ami egy régi gyár épületében van. Miután megnéztük a látványterveket, elkezdünk sétálni az épületben, hogy megnézzük mi változna. Nekem is vannak ötleteim, szóval bedobom azokat. Lassan már saját bárt is tudnék vezetni, annyira képben vagyok a dolgokkal. Egész könnyen sikerül megállapodnunk és aláírjuk a papírokat. Még maradt időm beugrani a konditerembe szerencsére. Az edzés kihagyhatatlan, szóval az aktatáskám ledobom az anyósülésre a zakómat meg hátra rakom és már indulok is a terem felé. Az öltözőben lecserélem a ficsúr öltözékem egy egyszerű, laza fehér trikóra és egy fekete rövidnadrágra, na meg a kedvenc sportcipőmre. Egy gyors bemelegítéssel átmozgatom magam, majd végre elkezdem a mell-kar napot. A fekve nyomó padról pont rálátni a recepcióra, szóval két sorozat között azt bámulom. Általában a csinos pultos lány miatt, de most egy kezdő, egyetemista srác áll ott. De nem marad sokáig magányos, mert belépett az ajtón egy lány. Még nem láttam a teremben, de inkább hozzám való, mint ahhoz a kölyökhöz, szóval fel is állok, hogy lecsapjak rá. Nem vetem rá magam rögtön. Megvárom, amíg elintézik a regisztrációs dolgokat, utána pedig a pultnak támaszkodva mosolygok a lányra. - Szia, Nathan Drom vagyok és én leszek ma a személyi edző. Az első alkalom minden új tagnak ajándékba van. - mosolygok rá, miközben a kezem nyújtom, hisz bemutatkozásnál illik. A pultos srác már ismerte ezt a trükköm, szóval nem buktatott le. Én is falaztam már neki pár dologban. - Gyere, megmutatom az öltözőt, ahol nyugodtan elkészülhetsz, addig kint megvárlak. - Elindulok az öltözők felé és megállok az ajtó előtt, amire egy nő alak van festve.
Az EPA-nál most elég hosszú napjaink voltak, mert egy külvárosi gyár ellenőrzési anyagait elemeztük ki a főnökkel, valamint azt, hogy az ebben az évben tervezett fejlesztéseik mennyire fogják csökkenteni a káros-anyag kibocsátását. Ilyenkor annak ellenére, hogy a cég, aki a fejlesztéseket tervezi, elvégzi a számításokat és meghatározza a számítási módszert, valamint a célkitűzéseket, nekünk ugyan úgy végig kell nézni az összes anyagot, és át kell számolni mindent újra, ráadásul határidőre, hiszen minket szorít a jogszabályban előírt időpnot, amikorra ki kell adnunk az engedélyt, vagy esetleg a hiánypótlást, hogy megfeleljen mindennek a terv. Most viszont a főnök azt mondta, hogy egy másik módszerrel is számoljam át az anyagokat, mert gyanús neki valami a beérkezett anyagokban, csak nem tudja, hogy mi, amivel egyet is értettem, mert engem is zavart valami, csak nem tudtunk rájönni először, hogy mi. Végül viszont kiderült, hogy számítási hibát vétettek, ami miatt vissza kellett dobni az anyagot nekik azzal, hogy ebben a formában nem áll módunkban engedélyezni a terveket, hogy a célkitűzéseiket elérjék. Az alapelv viszont tényleg jó volt, csak a külső kivitelezőnek kell jobban a körmére nézni, hogy egy esetleges havária alkalmával se legyen túl nagy a kár. Az ilyen egésznapi ülőmunka mellett, amikor kizárólag az agyam dolgozik, a nap végére szinte üvölt a szervezetem egy kis testmozgásért, de szerencsére ma a túlórák miatt hamarabb hazaenged a főnök, így még arra is van időm, hogy egy új edzőtermet keressek. Tegnap annak az edzőteremnek a tulaja, ahova járok, írt egy üzenetet mindenkinek, hogy a beépített tűzoltó berendezés meghibásodott, így mindent elárasztott vízzel, és a javító munkálatok befejezéséig a terem zárva lesz. Igaz, hogy nem ez az egyetlen edzés, amit csinálok, de tánc már kevésnek bizonyul, hiszen az évek alatt hozzászoktam. Az önvédelmi óráim meg hétvégén vannak, de azokra meg kell az egyéb kondi, hogy bírjam a „kiképzést”. Szerencsére az egyik kollégám egyből tudott ajánlani Queensben egy edzőtermet, amit ő is szokott használni, ha az ideje engedi, így az egyszerűség és a gyorsaság szempontjából úgy gondoltam, hogy nem keresgélek mást, kipróbálom, amit mondott. Ráadásul előtte kényelmesen még haza is tudok ugrani, hogy összeszedjem a cuccomat, és nem kellett magammal cipelni az irodába. Az edzőterem épületébe érve egy kis útba igazítással egész könnyen megtalálom a teremhez tartozó pultot, ahol ránézésre egy huszon-egynéhány éves srác van, valószínűleg a suli mellett dolgozik itt. Mivel egyelőre úgy tűnik, hogy jó ideig nem fogjuk tudni használni a régi termet, átbeszéljük az itteni árakat, hiszen jó, ha tisztában vagyok a többi hely bérlet- és egyéni áraival, de minden esetre a mai edzésemet itt fogom tölteni, így kifizetek egy alkalmat és egy szekrényt is bérelek. Ha pedig bejön a hely, lehet nem is keresgetek tovább, és a következő alkalommal veszek bérletet is. Egy köszönöm kíséretében magamhoz veszem a szekrénykulcsot, és a kissrác flörtölését pedig figyelmen kívül hagyom, mert túlontúl fiatal hozzám, és még véletlenül sem akarom bátorítani. Éppen elrakom a pénztárcámat a sporttáskába, amikor észreveszek egy nagyon helyes pasit mellettem a pultnak támaszkodva, aki már korban is inkább hozzám való. A mosolya pedig csak még helyesebbé teszi. - Szia, Flor Sanchez vagyok - mutatkozok be én is mosolyogva, közben elfogadom a felém nyújtott jobbot. Az meg fel sem tűnik, hogy a harmadik nevemet nem használtam. Bent a cégnél annyira megszoktam, hogy néha már észre sem veszem, hogy azon kívül is lehagyom. - Tényleg, ezt nem is tudtam? - lepődök meg egy kicsit, de a mosolyom elárulja, hogy egyáltalán nem bánom. - Rendben - mondom, ahogy mutatja az utat az öltözőhöz. - Sietek - mondom az ajtóban és bólintok, ahogy arra utal, hogy megvár. Bent megkeresem a 10-es számú szekrényt, amihez a kulcs tarozik, és átveszem a magammal hozott piros színű edzőruhámat, a cipőmet, a többi cuccot pedig elzárom a szekrénybe, és egy törölköző és egy flakon vízzel lépek ki az öltöző ajtaján, ahol Nathan vár. - Kész vagyok - jelentem ki a nyilvánvalót. Az ajtó zárása közben pedig végig is nézek rajta, lehetőség szerint úgy, hogy ne vegye észre. Bár nem tudom mennyire sikerül. - Régóta vagy ennél az edzőteremnél? - kérdezek rá, hogy mióta dolgozik itt, közben pedig engedem, hogy megmutassa merre is megyünk, hiszen elég nagy ez a terem és azt sem tudom mivel is fogunk kezdeni, így jobb, ha továbbra is mutatja az utat.
Mára a rendszeres edzés fontos szerepet töltött be az életembe. Viszont ez nem mindig volt így. Nem egy nagy átalakulós történet az én sztorim, de tényleg nem olyan voltam régen, mint most. Kicsiként mindig is vékony voltam és a kamasz koromra se híztam el. Nem csak csont és bőr voltam, mivel nem egy jó környéken laktunk, szóval a környékbeli idősebb gyerekek plusz az apám tett azért, hogy egy kevés izom is kerüljön rám. Nem sok, de azért volt. Utána jött a nagy törés az életemben. Elszakítottak a testvéremtől és New York-ba kerültem egy gazdag családhoz. Kihasználtam a nevelő szüleim vagyoni helyzetét, hisz azt gondoltam csak ez segíthet. Rendszeresen eljártam bulizni, inni, csajozni és még a drogokra is ráfüggtem. Ez a szervezetemet is tönkre tette. Egyszer egy medencés bulin jegyezte meg pár lány, hogy milyen vézna vagyok és igazuk volt. Ekkor határoztam el, hogy elkezdek sportolni, mert ez így nem mehet tovább. Nem akartam egy csontváz maradni. Itt ismét a családi vagyonra volt szükségem, mert abból finanszíroztam az edzéseket, amiket egy profi személyi edző tartott nekem. Heti 4-5 alkalommal eljártam hozzá a magántermébe, ahol nem csak a gyakorlatok elvégzésre, hanem a gyakorlatok megértésére is nagy hangsúlyt fektetett az edző. Fontosnak tartotta, hogy tudjam, hogy mit miért csinálunk és hogy hogyan tudok önállóan étrendet és edzéstervet készíteni. Szerintem simán elmehetnék személyi edzőnek, de nem keresnék annyit, mint a saját cégem vezetésével. Szívesen szoktam segíteni a teremben azoknak, akik nem olyan jártasak a témában, mint én, bár még nekem is van hova fejlődni. Ezért nem is érzem akkor átverésnek, amit szegény lánnyal tettem. Bemutatkozok neki és igyekszem mondogatni magamban a keresztnevét. Nevek terén nagyon ügyetlen vagyok és képes vagyok a legrosszabbkor más néven hívni a lányokat. Látszólag örül a személyi edzésnek, ez jó hír, mert akkor eddig sínen vagyok. Elvezetem az öltözőhöz és várakozás közben a telefonomat nyomkodom. Meglepően gyorsan elkészül. - Szuper, akkor mehetünk is. - a mondatom közben elmosolyodok, mert észre veszem, ahogy végigmér. Nem túl látványosan csinálta, valószínűleg nem akarta, hogy meglássam. Ez azt jelenti, hogy bejövök neki. Vagy nem? Mindegy... pozitívan állok a dologhoz eddig. - Igazából ez nem a főállásom. Ingatlanokkal üzletelek, de már több, mint 10 éve edzek, szóval néha besegítek. - nem akarom a kis füllentést nagyobb hazugsággá növelni, ezért nagyjából őszintén válaszolok a kérdésére. Ezzel egyidejűleg eljött az idő, hogy viszonozzam a végigmérést és alaposan szemügyre veszem. - És te mit sportoltál eddig? Látszik, hogy nem lustálkodtál eddig. - jegyzem meg menet közben. Ezt veheti bóknak is, hisz az. - Van elképzelésed, hogy mire szeretnél edzeni vagy, hogy mi a célod az edzéssel? Ez fontos lenne az edzésterv kialakításában. - Számít az, hogy valaki csak jól akar kinézni, vagy a kitartását akarja növelni, vagy esetleg a fizikai erején javítana. Bármi is a válasz, először a futópadokhoz megyünk. - Egy 20 perces bemelegítő futással kezdünk. Kell a 20 perc, hogy beinduljon a zsírégetés. Használtál már futópadot? - Közben az egyik futógép elé állok és megtámaszkodok a kijelzőjén, hogy majd ha elkezd futni, akkor közbe velem szembe legyen. - És te amúgy mivel foglalkozol? -
Nekem úgymond „kötelező” edzenem, hiszen a saját életben maradási esélyeimet növelem meg, ha rendszeresen járok önvédelmi edzésekre, amihez a jó állóképesség és erőnlét is elengedhetetlen a megfelelő technika mellett. Azon kívül Ryannek is könnyebb megvédeni egy olyan személyt, akiről tudja, hogy kitart addig, amíg odaér, hogy kihúzza a csávából. Arról nem is beszelve, hogy a táncokhoz is kell az állóképesség, ha valaki végig akarja táncolni az éjszakát. Ezek a dolgok pedig már annyira a részemmé váltak, hogy el sem tudnám nélkülük képzelni az életemet, és nagyon megérzem, ha valami miatt kimarad egy időre valamelyik, mondjuk a munka miatt vagy egy betegség miatt. Washingtonban viszont ezeket könnyebben be tudtam építeni a mindennapjaimba, mert ott sokkal több olyan személy volt az életem része, akik edzettek velem valamit, akár futásról volt szó, akár önvédelemről vagy bármi másról. Itt New Yorkban is vannak ilyenek, de velük bármennyire is jó a kapcsolatom más ritmusban élünk, így nem olyan könnyű időpontot egyeztetni, ami mindenkinek megfelel. Az esetek többségében jobban kedvelem azokat a helyeket, ahol irányítják az edzést, mert nem vagyok valami penge a gyakorlatok kitalálásában, így örülök, hogy ez most Nathan személyében megoldódni látszik ez dolog. Az öltözőben, ahova elkísér, gyorsan végzek, mert nem szeretem, ha rám kell várni, meg amúgy sem azért jöttem, hogy az öltözőben kuksoljak, főleg, ha egy olyan pasi vár rám, mint Nathan. Az öltöző ajtajának zárása közben megpróbálom úgy végig mérni, hogy ne vegye észre, de azt hiszem ez nem igazán sikerült - pedig én tényleg próbálkoztam -, de még a hangján is hallom, hogy mosolyog. De ki ne nézne végig egy ilyen pasin? Magas, jóképű és olyan izmai vannak, amit (szerintem) a legtöbb férfi szeretne. Az meg most tök mellékes, hogy eddig is hozzá voltam szokva az ilyen edzett férfiakhoz, hiszen rengeteg olyan személlyel vagyok évek óta kapcsolatban, akiknek ez a munkájukból adódóan elengedhetetlen, de ők azért mégis csak másabbak, legalább is én másabb szemmel nézek rájuk. Ők nekem olyanok, mintha a testvéreim vagy más közeli rokonaim lennének. - Látszik is rajtad a sok edzés - jegyzem meg neki mosolyogva, amikor válaszol a kérdésemre, és most nyíltan is végignézek a kidolgozott karjain és felsőtestén. - És milyen típusú ingatlanokkal foglalkozol, ha szabad tudnom? - kérdezek rá a fő állására. - Óh, köszönöm - fogadom a bókot, amit az alakomra tesz, és azt hiszem egy egészen kicsit el is pirulok, mert tudom, hogy ez előtt a megjegyzése előtt alaposan végigmért, lehet már nem is először. - Elég sok mindent kipróbáltam már eddig. De mostanában inkább az önvédelmi sportok, a TRX és a tánc került előtérbe, de mellette azért próbálok beépíteni egy kis kardió edzést is inkább kevesebb, mint több sikerrel - árulom el nagyvonalakban neki, hogy milyen mozgásokat is szoktam végezni. Ezekkel azt hiszem körbe is írtam, hogy mikre fektettem eddig nagyobb hangsúlyt és mik kerültek háttérbe, valamint, hogy milyen mozgásokat részesítek előnyben, hiszen ezek mindegyike mellőzi a nagyobb súlyok emelgetését, és inkább a saját testsúlyos edzések közé tartoznak. - Mostanában sokat ültem a gép előtt, így előtérbe kerültek a statikus edzések, mint a plank - árulom el neki, hogy mostanában bizony több volt a „lustálkodás”, mint kellett volna, hiszen ezek ritkán vesznek több időt igénybe, mint tizenöt-húsz perc. - Így, ha lehet, most jobban örülnék valami olyan jellegű gyakorlatsornak, ami a szívet és a keringést dolgoztatja meg elsősorban - állok elő az ötletemmel, ha már volt olyan jó fej, hogy kikérte a véleményemet, bár még így is elég félénkre sikeredett a kérésem. Nem igazán volt még ilyen jellegű személyi edzőm, hiszen TRX-en és önvédelmen az edző más szerepet tölt be, így nem tudom mennyire jellemző, hogy a jelentkezőnek van beleszólása a gyakorlatok jellegébe. Közben meg is érkezünk az eső felszereléshez, ami egy futópad. Igen, ezt elég régóta szerettem volna kipróbálni, de még sosem sikerült. Ha futok, már ha futok, akkor inkább azt kint a természetben szoktam, hogy legyen mit néznem, de azt hiszem most ez is meg fog oldódni… - A támaszkodás számít? - kérdezem ártatlanul Nathanre nézve, egy széles mosoly kíséretében, mert én általában arra használtam eddig fal vagy egyéb tárgy hiányában. De ezt követően a kijelzőre téved a pillantásom és egyből meg is bánom, mert az a sok gomb és nyíl, és még, mint tudom én hogy mi, elég kaotikusnak tűnik így elsőre. Nem vagyok analfabéta a technikai dolgokban, tényleg nem, de ez így hirtelen túl sok infó. Az egyetlen, amit biztosan felismerek az a START és STOP gomb, így bizonytalanul keresem Nathan tekintetét valami segítség reményében. - Én egyébként környezetvédelemmel foglalkozok a hatóságnál - válaszolok a kérdésére mosolyogva mielőtt még nekilátnék a futásnak. Így legalább még biztos, hogy érthető a válaszom, mert ennyi kihagyás után biztos eléggé kapkodni fogom a levegőt, még akkor is, ha egyébként egyenletesen kellene venni az éltető oxigént, indítsa bármennyire is gyenge fokozatra a gépet.
Örülök, hogy lett társaságom. Mindig egyedül jövök edzeni. Sokan arra esküsznek, hogy jobb ha van az embernek egy kondis partnere, de szerintem sokszor csak hátráltat. Ha a másiknak nincs kedve menni, akkor vagy nem megyek én se, vagy elmegyek nélküle akkor meg besértődik. Rossz ha alkalmazkodni kell egymáshoz. Van egy terem, ahová évek óta járok és a visszajáró tagokat már ismerem, szóval sose unatkozok. Általában a többi sráccal hülyülök, vagy munkahelyi dolgokról beszélgetünk. Viszont sokkal jobban szeretem, ha egy ellenkező neművel tölthetem el az edzést. Sajnos lányokból sokkal kevesebb van a teremben, de néha betévednek. Most is egy új lány jelenik meg a recepción, akit rögtön le is csapok a szemtelenül fiatal pultos sráctól. Remélem, hogy nem fog megharagudni a kis átverésemért, de muszáj volt bevetnem, hogy együtt edzhessünk. Bejön nekem, nem véletlenül mentem oda hozzá, viszont azt eddig nem tudhattam, hogy én is bejövök e neki. Feltűnően végig nézett rajtam, ami jól esett, mert ebből tudtam, hogy tetszem neki. - Köszönöm, de még lehetne hova fejlődni - mondom egy mosoly kíséretében. Élvezem, hogy még egyszer végig néz rajtam. Rá is feszítenék, de az lehet kellemetlenül venné ki magát, szóval nem próbálok felvágni. Igazából 10 év alatt belőlem is lehetett volna egy kigyúrt kétajtós szekrény, de nekem nem az a célom. Inkább a sportosabb, szálkásabb alkat az amit kitűztem magam elé és szerintem azt jól tartom. - Főleg üzlethelyiségekkel meg olyanokkal, amikben szórakozóhelyet vagy éttermet tud kialakítani a bérlő... bár most akarok beruházni pár lakásba, amit családoknak vagy egyetemistáknak tudok majd kiadni. - Az üzleteket azért szeretem jobban, mert sokszor engem is beavat a bérlőm az üzleti dolgaiba, amiket én imádok. Elég kreatívnak tartom magam és szeretek segíteni nekik. Lehet nekem is nyitnom kéne valamit. A bókomra egy kicsit el is pirul. Jó úton haladok az már fix. Áttérek az edzés előkészítésére, hogy személyre tudjam szabni, de lehet, hogy még a végén kiderül, hogy ő jobban ért hozzá, mint én. - Tényleg sok mindent kipróbáltál már. Én nem igazán vagyok ennyire jártas a sportok világában, mert a húszaséveim elején kezdtem el kondizni, előtte meg nem csináltam mást, ha az utcai verekedés nem számít annak. - nevetem el magam. Lehet így nem a legjobb személyi edző hatását keltem, de nem is akarom hitegetni. A továbbiakban csak bólogatok és megpróbálok valami gyakorlatsort össze rakni fejben. - Rendben, szerintem nem fogunk sok gyakorlatot csinálni ma, inkább arra megyünk rá, hogy egy bizonyos feladatot sokáig csinálj. A futás jó lesz bemelegítésnek, de előtte mozgasd át a lábad, nehogy begörcsöljön. - Megállok egy futópad előtt és várom, hogy fellépjen rá. - Nem nagyon, de nyugi nem bonyolult - nevetek és közelebb lépek, hogy meg tudjam neki mutatni, hogy melyik gomb mire való. - Gondolom a start és a stop gomb az ismerős. A többit nem nagyon fogjuk használni, jó nekünk az alap beállítás. A nyilakkal tudod állítani a tempót. 6 alatt még inkább sétálsz, felette meg kezdődik a kocogás utána meg a futás. Az elején nem muszáj rögtön nagy fokozatra kapcsolnod, szép lassan állíts be olyat, amit tudsz 20 percig tartani. - próbálok egyszerűen és érthetően fogalmazni. - Uhh az izgalmas lehet. - jegyzem meg és a futópad előtt lévő tükörnek dőlök. A terem fala végig van rakva tükrökkel és a futópadok szembe vannak lerakva velük. - Én is fussak melletted vagy addig meséljek valamit? - nem tudom, hogy mennyire bírja a futást, lehet nem tud majd közben beszélni.
Ha tehetem, szeretem úgy intézni az edzéseket, hogy valaki velem tartson, mert úgy valahogy gyorsabban telik az idő, meg, ha ő is megszállott és versengő típus, akkor egymást hajtjuk a jobb és intenzívebb mozgás felé. Bár azt hozzá kell tenni, hogy ezek a „versenyek” sosem úgy érnek véget, hogy valaki nyer vagy veszít; abban mérjük leginkább, hogy az előzőhöz képest mennyire merültünk ki, mennyire érezzük eredményesnek. Ehhez persze olyan személy kell, aki hasonló erőnlétben van, hogy ne legyen senkinek visszalépés. Ráadásul szerencsére az én környezetemben nem kötelező jelleggel járunk együtt edzeni, hanem, ha sikerül összeegyeztetni, akkor jó, ha nem, akkor külön megyünk, a másik meg majd pótolja, ahogy az ideje engedi. Rae, Ryan és én nagyon más ritmusban élünk, és szervezés kell az edzések összehangolásához, viszont mindenkinek fontos, hogy a másik élete miatt ne maradjon ki edzés, mert azzal önmagának árt, amit tiszteletben tartunk, és nem sértődünk meg. Sajnos általában elmondható, hogy nagyon sokan inkább visszahúzzák a másikat, mert ha az egyik nem megy, a másiknak is van kifogása a lazsálásra, amiből én arra következtetek, hogy számukra sem fontos az edzés, a testmozgás. Ezt a megjegyzését „kihívásnak” veszem, és kicsit félre döntött fejjel elgondolkozva méregetem, majd nem egyetértve vele, rázom meg kicsit a fejemet. - Én nem így látom - mosolygok rá végül kedvesen. - A túlzásba vitt edzés nem mindenkinek jön be - árulom el neki, mintha én nem esnék ebbe a hibába. Nem úgy látom, hogy Nathan a testépítők izomzatára pályázik, de van, amikor mégis túl jól sikerül a fejlődés, és olyan hatalmas izmokra tesz szert valaki, ami szerintem már csúnya, vagy legalább is nekem nagyon nem jön be. Kérdésem elől nem próbál kitérni, aminek örülök, mert így akár egy nagyon kellemes beszélgető társa is szert tehetek, legalább is az eddigiek alapján biztosan. - És New York melyik részein vannak ingatlanjaid? - érdeklődök. Nem valószínű, hogy jártam már bármelyik szórakozóhelyén is, mert, habár nincs ellenemre a bulizás, nem épp egy életbiztosítás számomra egy diszkó. A táncosokkal meg lényegében egy-két hely a törzshelyünk, ahol ismerjük a tulajokat. Étteremben meg csak nagyon ritkán fordulok meg, de sosem lehet tudni, mert a kollégákkal azért néha be-be szoktunk ülni egy-egy közeli helyre ebédidőben. - Ezekben is van jócskán lehetőség, bár eléggé különböző a célközönség - mosolygok rá szélesen, és érzem, hogy az utolsó szó nagyon nem megfelelő, de szerintem még így is érthető. Egy család és egy egyetemista igénye szinte mindenben különbözik, hiszen általában az egyetemisták alig vannak otthon, maximum, ha alszanak, a vizsgaidőszakok alkalmával, de akkor nem igazán foglalkoznak a környezetükkel. Meg, ha házibulit tartanak, de annál sincs olyan túl sok kikötésük, általában, bár ezt személye válogatja. - Ha a táncot nem számoljuk, akkor én is körülbelül tíz éve edzek, azóta vesznek leginkább olyanok körbe, akiknek szintén fontos a rendszeres mozgás - mosolygok rá kedvesen. - Az utcai verekedés meg nézőpont kérdése, mert sokan sportot űznek belőle - viccelem el a dolgot, főleg annak a tudatában, hogy már „kinőtt” belőle. Nálam nem egy emberen múlik (rajtam kívül), hogy elérem-e a kitűzött célt, így nem is igazán figyelek fel arra, hogy elárulja, „nem annyira jártas a sportok világában”, mint én. Számomra elég, ha ezeket a gépeket tudja, hogyan kell helyesen használni, és meg is tud rá tanítani. A testalkatából ítélve pedig biztos tudja, hogy tud összeállítani egy gyakorlatot a számomra, és figyelni fog, hogy helyesen is hajtsam végre őket. - Rendben - egyezek bele az edzéstervébe, és mielőtt fellépnék a padra, átmozgatom kicsit az ízületeimet a sérülések elkerülése végett. Tetszik a nevetése, amit a kérdésem vált ki belőle. Nem tudom miért, de valami oknál fogva jó érzés, hogy közelebb lép hozzám. - Igen - erősítem meg, amikor azzal a két gombbal kezd, amit én is felismerek. - Rendben, ez eddig nem tűnik bonyolultnak - mosolygok rá kedvesen. - Azt hiszem, a legelején az egyessel kezdenék, csak hogy ráérezzek - nézek rá kérdőn, hogy lássam, mit gondol az ötletemről. Persze utána, amikor már biztosnak érzem magam, följebb tervezem kapcsolni, de nem akarok úgy járni, mint sok videóban vagy filmben, amikor a delikvens leesik a futógépről. Nem kicsit lenne ciki, ha dobnék egy hátast. - Valóban az és nagyon szeretem is csinálni - reagálok kedvesen a munkámra tett megjegyzésére. - Nem tudom - mondom bizonytalanul ránézve. - Ahogy Te szeretnéd - adom meg neki a választás lehetőségét. - Én szívesen hallgatlak is, de ha Te is szeretnél közben edzeni, annak sem vagyok az elrontója. - Tényleg nem szeretek futni, de a múltkori West Pointra az állam által szervezett program keretében, az ottani kiképzők néha eléggé megfuttattak minket, olyan katonás stílusban.
Kezdőlap
