- 35 éves vagyok, te pedig kurvára 16. Lee, gondolkozz az isten áldjon meg, ezért börtönbe is kerülhetek. - úgy morog, mintha csak én tehetnék róla. A hajába túrva fel s alá sétálgat, mintha az megoldaná a problémánkat.
- Tisztában vagyok vele Osborne.. - kezdenék bele, de csak feltartja a mutató ujját, hogy jobb ha csendben maradok. Leülök a kanapéra keresztbe font lábakkal és combomon dobolok az ujjaimmal, ahogy a felnőtt férfi, aki ügyvédként dolgozik darabjaira hullatja az életét. Minden remény szálba kapaszkodik. Én pedig ott ülök némán és figyelem minden mozzanatát. Még így is kibaszott dögös volt, még ha a kapcsolatunkat végül a törvény tiltja.
- Jó, kifizetem, abortusz. Megoldjuk. – áll meg előttem, ahogy az állát dörzsölve próbál használható dolgot kitalálni. Na ilyenkor hova vész a nagymenő ügyvéd énje?
- Mi van?! - háborodok fel azonnal, ahogy felpattanva rázom a fejem. - Biztos, hogy nem! Senki nem mondta, hogy gumi nélkül kefélj meg! Belém nem dugnak semmit, hogy elvegyék a gyereket. Menj a francba Nate.. - lökök egyet a mellkasán.
- Figyelj elbasztuk. De kiskorú vagy, nekem meg ott van Jeny, ha megtudja azt, hogy megcsaltam kiakad. – áll meg mellettem, ahogy érzem, hogy átölel hátulról. Most nem szabadna bele simulni a karjába, de megteszem.
- Ezért megölnéd a gyerekünket.. Igazán felnőttes hozzáállás. De baszódj meg! – viharzom ki a hotelszobából.

A gyermek megszületett és Los Angelesben örökbe lett adva. Bár nem terveztem, hogy ide költözöm, nem utánad jöttem. De itt vannak a legjobb iskolák, hogy újságíró legyek. Egészen addig tágasnak tűnt a város, míg egy partin nem sodródtunk egymásnak újra. Így rájöttél itt vagyok, de te megrekedtél. Mármint nem vetted el a lányt, aki miatt abortuszt támogattad. Szóval nem is értem, hogy mit műveltél ebben a négy évben, ha úgy vesszük ugyan ott tartasz. De mi a jövőnk még összeforr vagy sem? Tudni akarod mi lett a gyerekünkkel? Van benned annyi mersz, hogy elém állj?   Ha megérkezel elég sok mindent meg kell beszélnünk. Bár bevallom még mindig dögös vagy.