Kip-kop! Ki kopog?

A tanárod. Aki példát mutat és már-már fel akarsz nézni rá, mert a megjelenésével és tudásával ezt váltja ki belőled. Lehet, hogy nem szereted az óráit, de nem unod el a fejed, mert mindig kitalál valamit amivel odavonzza a figyelmed és olyan fülbemászó szöveget ejt ki a száján, amit inkább egy jóval fontosabb tantárgynál értékelnél, nem pedig a történelemnél. Kikéred a tanácsait, már már annyira megbízhatsz benne, hogy a legtitkosabb és legmocskosabb történeteidet is képes volnál rábízni, ha nem félnél tőle. Ha nem látnád benne is ugyanazt, mint minden felnőttben. A tartózkodásra intő tekintetet, a befásult tanár-diák kapcsolatot, ami okot sem ad arra, hogy akár azon kezdj el merengni esetleg szerelmes vagy belé. Mert nem vagy szerelmes belé, csak felnézel rá, mert amit mond az követendő példa, cseppet sem parancsol hanem felveti a lehetséges választási lehetőségeidet. Ezért se kell puskázáshoz folyamodnod az óráján, egyből kiszűri, hogy semmit se tanultál vagy halvány lila gőzöd sincs hol kell keresned a füzetedben a kérdésre helyes válaszokat. Az arcod mindent elárul, még akkor is ha te vagy a világ legprofibb puskázója a diákok között. Minden lehetséges módszer elképzel, ezért tűnhet olyannak, mint akire mindenre jól fel van készülve és semmi sem lepi meg őt. Pedig van. Például az, ha a lehető legrosszabb jegyet kell adnia, egy olyan személynek akiről tudja, hogy többre képes, mint azt a tesztben produkálja. Szóval ne add fej, tanulj és ne rezelj be, ha elhalad melletted! Semmi értelme. Még mindig nem kannibál és nem eszik diákokat!

Kip-kop! Ki kopog?

A kollégád. Akit irigyelsz és egyaránt szeretsz, mert képes meglepni és valami újat mondani neked. Mindazonáltal felfoghatatlannak gondolod mindazt amit ő képvisel, mert szerinted ilyen tanár nem létezik. Pedig igen. Ő valóban szeret tanítani, ehhez nem kell megjátszania magát, képes a magánéletét elválasztani a munkájától és nem a diákokon űzi ki a bosszúját, ahogy esetleg te tennéd ezt egy villámfelmérő kíséretében. Folyton panaszkodhatsz neki az életedről, hogy a gyereked vagy élettársad mennyire szemét volt veled, mert teljesen keresztbe húzta a számításaidat és csalódott vagy, mert nem erre számítottál. Vigasztalódást vársz tőle, hogy egy konkrét megoldást mondjon neked a problémádra. Neki viszont nincsenek ilyen gondjai, legalábbis nem osztja meg veled a gondjait, inkább magában tartja. Ez persze számodra rossz, mert csak még inkább elhiszed, hogy az ő élete tökéletes és a helyében akarsz lenni. Úgy akarsz tanítani mint ő, esetleg a te határozottan fontos tantárgyadat akarnád az ő tantárgyára cserélni, hogy lásd mennyire nehéz neki ha azt tanít amit te. Azonban van ami miatt mégse cserélnél vele. Nem tudnál olyan kapcsolatot ápolni a diákokkal, mint ő. Te nem akarod hallani a tanulók problémáit, elég a tieidet hordoznod nap, mint nap a hátadon. Jó hallgató társnak gondolod, igazából az is, mert úgy tesz, mintha a lelki szemetesed lenne, valójában nem az. Azért hallgat, mert szerinte te képtelen volnál felfogni, mindazt amit az ő élete rejt a tiédhez képest. Ezért nem is törekszik arra, hogy szimpatikusabbá váljon a szemedben. Ő teljesen önmagát adja.

Kip-kop! Ki kopog?

A szerelmed. Akivel nem mersz együtt lenni, mert lehet, hogy mindketten szeretitek egymást, de őrülten féltékeny vagy a kolléganőire, a diákjaira, a szomszédjaira, az utcán sétáló nőkre akikkel beszélget. Ki akarod sajátítani, meg akarod fojtani őt a szereteteddel, éreztetni akarod, hogy törődsz vele. Attól rettegsz megcsal, mert nem vagy korban elég érett hozzá. Holott semmi okod rá. Lehet nem ismered, de a hosszú kapcsolat híve és esze ágában sincs lecserélni téged másra. Okkal választott pont téged, nem valaki mást. Szóval igazán megtisztelve érezhetnéd magad. Tényleg. Csak ugye nem abból a fából faragtak, aki elhiszi, hogy a tündérmeséken túl létezik némi valóság az elmesélt történetekben. Nem, nem te vagy az első kapcsolata, tudod, hogy szeretett már előtted valakit, jóval azelőtt, hogy megismerkedtetek és beleszerettél volna. Ezért félsz, hogy talán ismételten egy hozzá közelebb korú nőt választ magának. Rettegsz. Persze ő elmondja, hogy semmi értelme, de hát megtud győzni téged? Nem. Persze, hogy nem. A csókjait is néha olyan erőltetettnek érzed, mintha így akarná elrendezni veled a kettőtök között kialakult vitát. Holott csak nem tudja, hogyan kellene kezelnie az ilyen helyzeteket, úgy hiszi ez a helyes. Talán meg kellene tanítanod neki, hogy nem mindig akarsz szó nélkül elintézni vitákat, hanem megbeszélni mindazt ami bánt téged. Nyílj meg előtte és ne félj! Úgyis el tudod érni nála, hogy beszélni kezdjen, ha úgy akarod, mert fontos vagy neki s, bármit megtenne érted, még ha nem is sejted.

Kip-kop! Ki kopog?

A rokonod. A saját véred, akit nem te választottál magadnak, hanem az ég, mégse panaszkodsz. Hiszen számíthatsz rá, ha baj van biztos melletted áll. Viszont neked is mellette kell állnod, mert feltétel nélküli lojalitást vár el tőled, még ha képtelen is vagy rá olykor. Attól tartasz jelentéktelen vagy a számára, mert te sokkal többször hívod őt telefonon, mint fordítva. Lényegtelennek érzed magad, holott az igazság pusztán az, hogy nem akar feleslegesen zavarni téged és nem áll szándékában megzavarni a békés boldogságodat. Semmi értelmét nem látja. Különben sokszor elmondta neked, hogy hívhatod nyugodtan, mert ő nem szeret zavarni téged, mégis elvárod tőle, hogy keressen téged. Hogy elhitesse veled, hogy fontos vagy. Teljesen reménytelenül. Nem fog hívni. Még akkor is ha éppen beteg vagy a szülei betegek, vagy ha pont te vagy a szülője. Ne várd, hogy megossza veled a titkait. Biztos okkal zárkózott el tőled. Talán egyszer képes voltál megbántani őt, amit mai napig nem tudott megbocsátani neked. Ettől eltekintve viszont tényleg számíthatsz rá. Csak ne akarj arra utalni mennyire szeretnéd már végre az unokáidat és a feleségjelöltjét látni. Nem fogja bemutatni neked. Tudja, hogy nehezen érintene téged a látvány és a kiválasztott személyt is. Szóval nem kever bele téged semmibe se ha nem muszáj.

Kip-kop! Ki kopog?

A barátod. Aki képes elővenni a legviccesebb oldalát csak azért, hogy megnevettessen, mert éppen a világ legszomorúbb fráterének képzeled magad. Holott dehogy vagy az, csak erre neki kell emlékeztetnie téged. Szívesen teszi, bizonyára te is átlátsz rajta és észreveszed ha szomorú s, nem másra hanem éppen rád van szüksége. Ugyanakkor néha még tőled is el kell zárkóznia, mert éppen magányra vágyik, nem rád. Ha megérted mindezt sose kell csalódnod benne, mert ugyanúgy ahogy te kitartasz mellette ő mindezt viszonozni fogja neked. Bízhatsz a hallgatásában, ha rá kell bíznod egy titkot, mert nem fogja tovább adni. Nincs kinek és nem is foglalkozik más bajával, persze szívesen ad tanácsot, ha kéred ha nem, de ennyi. A te életed, úgy éled ahogy te akarod, ő biztos nem fog irányítani téged. Maximum csak ott lesz ha szükséged van egy kívülálló tisztán látó szemeire, mert a tiéd éppen nem az.

Kip-kop! Ki kopog?

Az ellenséged. Lenézed őt, irigykedsz rá. Azt hiszed egy kicsit is tudomást vesz ezekről? Nem. Tudod ő nem gyenge, hogy megbocsásson neked, és bosszúálló, hogy ott ártson neked ahol a leginkább fáj. Sokkal inkább okos, mert tudomást sem szerez rólad. Arról mi az amit az irányába táplálsz, hogy esetleg a halálát kívánod. Hidegen hagyja. Túl nyugodt ahhoz, hogy olyan hülyeségekkel foglalkozzon, amivel te. Utálod őt? Rendben. Meg akarod ölni őt? Sok sikert hozzá! Elég bátor vagy, hogy az ellensége légy? Kétlem. Te nem is az ellensége vagy, hanem sokkal inkább a rajongója, hisz megszállottan foglalkozol az ő életével, ahelyett hogy a sajátoddal törődnél. Talán az ellentéte vagy és biztos ezért nem vagy képes megtűrni őt. De talán majd egyszer. Ha elég nyitott leszel felé és ahelyett, hogy utálkoznál beszélni kezdenél vele. Biztos megkedvelnéd. Téged ismerve bármi lehetséges.