Vélemények Daniel-ről:

"Daniel nagyon jó fiú. Igazán szerencsés vagyok, hogy ő a fiam." -Mrs Wayn, Daniel édesanyja.

"Tényleg kiváncsiak a véleményemre Wayn-ről? Akkor tudniuk kell, hogy ő a legutálatosabb ember a világon. Sok szerencsét annak, aki találkozik vele." -Wayn első társa, Scatha Krilza.

"Wayn, mint ember egy nagyképű, beképzelt, munkamániás, magànak váló, hímsoviniszta seggfej. Nem lennék a privát életének a része. Viszont ezeket a tulsjdonsàgait pozitivan tudja használni a munkánk során.
Mindig tudok rá számítani, rá bíznàm az életemet. Szóval majdnem olyan jó, mint én. Ja, és csípem, hogy nem jártatja a szájàt feleslegesen. -Adriana Lane, Daniel jelenlegi rendőr társa.

"Daniel kiváló szerető, de nehezen mutat ki érzelmeket. Egyes esetekben kételkedtem abban, hogy vannak érzései." -Egy szerető Daniel életében, Duffny Shane.


Általános iskola, testnevelés óra előtt:
Egyszerűen gyűlölök ebbe az iskolába járni. Minden egyes nap csak erre tudok gondolni. A szüleimnek mégsem szólok. Nem gondolhatják azt, hogy gyenge vagyok. Egyébként is, mit érnék el azzal, ha szólok? Biztos vagyok benne, hogy még rosszabb helyzetbe kerülnék. Nem hiszem, hogy Mike Bowers és a hülye csatlósai leállnának, csak azért, mert szólok Mr Hamilton-nak vagy a szüleimnek. Nem. Akkor megint megvernének, vagy a wc-be nyomnák a fejem. Sok mindent megtettek már. De miért? Azért, mert gyengébb vagyok, mint ők?
A testnevelés órára tartok éppen. Hamarosan becsengetnek az órára, és én még nem vagyok átöltözve. Mindig éppen csak beesek az órára, és ez lassan a tanároknak is feltűnik. Feltűnésmentesen beslisszolok az öltözőbe, ahol már mindenki át van öltözve.
-Mi van Dagi Danie? Csak nem attól félsz, hogy leesel az ugrószekrényről? -áll elém fenyegetően Bowers, és meglöki a vállam.
-Ugyan már, Mike. Fel sem tud ugrani rá. -röhög röfögve az az ocsmány haverja, Thomas Swan. Én nem szólok semmit, csak tűrök...

Középiskola, 9. osztály:
Zaj. Mindenki beszélget egymással. Szinte megőrülök ettől a sok embertől. Néha érzem, hogy hátba talál egy repülő papírgalacsin, és utána hallom a mögöttem levők vihogását.
-Én már megint elfelejtettem megcsinálni azt a hülye matek leckét.
Már messziről hallom, ahogy Jessica nyávog, és enyhén csámcsog a szájában levő rágógumi miatt. De már megszoktam. Azért én a tananyagra koncentrálok, mert mindenkinél jobb akarok lenni. Aki tud, abból bárki lehet, én pedig a legjobb akarok lenni, bármit is kezdjek magammal az iskola után.
Természetesen tudom, hogy mire megy ki a játék. Most fog az következni, hogy Jessica az asztalomhoz jön, és gúnyosan megkérdezi, hogy készen van e a matek házi feladatom. Mintha nem tudná, hogy nem vagyok olyan hülye, mint ő... Ha nem akarom odaadni, hívja az aktuális kanját.
-Daniel... -már hallom a visító hangját, és hangosan felsóhajtok azt remélve, hogy hallja.
-Mivan már megint? -kérdezem ingerültem, ő pedig lesajnáló pillantást vet rám.
-Ha ilyen kövér lennék, örülnék, ha hozzám szólna egy olyan lány, mint én. -gúnyolódik,és hátraveti szőke haját, majd még jobban a nyakába rakja a vattával kitömött, melltartójába bújtatott csirkemelleit.
-Tehát magaddal beszélgetnél? -vonom fel a szemöldököm, és már látom a szemem sarkából az egynapos kapcsolatát.
-Figyelj, hogy mit mondasz, Wayn. -a Ken baba ökölbe szorítja a kezét, majd megrángatja a pólómat.
-Mindenképp, Ken baba. -válaszolom neki, aztán már csak erős fájdalmat érzek az orromba, és valami meleg kifolyik az orromból. Adrenalin szökik az ereimbe, és neki megyek annak az idiótának....
Persze én kerülök földre...Valamit tennem kell ez ellen...

Középiskola, 12. osztály, testnevelés óra:
-Sziasztok fiúk, lányok. Mivel Mr Robinson megbetegedett, én tartom nektek az órát. -kezdett bele Miss Watson, aki végre nem egy negyvenes éveiben járó tanár volt, hanem egy nem akármilyen adottságokkal megáldott szőke hajú nő. Végigfuttatom a szemeimet rajta. Melegítő nadrág, és trikó van rajta, de így csak még izgatóbb, mint amikor a történelembe próbálja bevezetni ezt a sok idiótát.
Észreveszem, hogy hirtelen rám néz, és halvány mosolyt ejtek felé. Majdhogy nem csak a szemem mosolyog, ő mégis elmosolyodik, de arra nem is merek gondolni, hogy talán én is bejövök neki.
-Szabad foglalkozás lesz. Aki szeretne focizni, az tegye fel a kezét, a többiek pedig mehetnek az edzőterembe. -mutat a terem felé, én pedig elindulok abba az irányba, de magamon érzem valakinek a tekintetét.
-Szervusz, Daniel. Csatlakozhatok?
Siet utánam Jessica, miközben már bemelegítek a futáshoz a futópadon, mindkét kezemben súllyal.
-Felőlem. -vonom meg a vállam, és szinte már várom, hogy megint mit talál ki.
-Kérdezni szerettem volna. -illegeti magát hátra tett kezekkel. Gyanúsan végig nézek rajta, és várom, hogy folytassa.
-Van kedved eljönni hozzám bulizni szombaton?
Felvonom a szemöldököm, hiszen nagyon meglepett ezzel,és érzem, hogy mindjárt kirobban belőlem a nevetés, és kénytelen vagyok megállni. Még a súlyokat is leteszem a földre.
-Nagyon sokan lesznek. Arra gondoltam, hogy félre rakhatnánk a múlt sérelmeit, és jóban lehetnénk. -magyaráz, és a hatás kedvéért megrebegteti műszempilláit. -Persze akár ott is aludhatsz. Sőt az lenne a legjobb.
-Ezt most komolyan gondolod? -kérdezek vissza, és már kibukik belőlem a nevetés.
-Igazán vicces vagy Jessica, de nem vágyom a cicafiúid és az idiótán vihorászó társaságod körébe. Arra meg végképp nem, hogy nálad "aludjak". -rajzolok macskakörmöket a levegőbe, miközben tovább nevetek, és faképnél hagyom.

Egyetem:
Sok a stressz, de azt akarom, hogy mindenki felnézzen rám. Nincs időm sokat bulizni, de azért, ha megyek, elég rendesen belevágok. Az este éppen annyira rúgtam be, hogy eltudjam engedni magam, de a legtöbben ennél tovább mentek. Az a csaj is, aki végül az ágyamban kötött ki. Mikor reggel felkeltem, a barna, hosszú hajú lány meztelenül bújt hozzám. Persze ettől megint csak megkívántam a szexet, de nem volt időm most erre gondolni. Kibújtattam magam alóla, és összekészültem, hogy elmehessek futni. Nem volt kedvem a bájcsevejre. Nekem ő csak egy futó kaland volt. Semmi komoly.
Mire visszaértem a futásból, a lány sehol nem volt. Elment. Azonnal le is vettem a trkót, amibe beleizzadtam, de dörömbölést hallottam az ajtón. Már azt hittem, tudom, hogy ki az, így oda is mentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
-Jól van már, haver. Nem kell így verni az ajtót. -kiabálom, miközben nyitom az ajtót, de Josh helyett az ajtóban Mrs Johnson állt, aki az egyik tanárom az egyetemen.
-Mr Wayn. -szólított meg szigorú tekintetét végigvezetve rajtam. -Elhiszem, hogy jól telt az estéje, hiszen még a szobámból is hallottam, de örülnék, ha legközelebb nem adna ekkora hangot az élvezetének. -mondta egyetlen kis mosolyt sem elhagyva. -Ön a legkíválóbb tanítványom, de lenne mit csiszolni a stílusán. -tette hozzá.
-Értem, köszönöm, hogy tájékoztatott. -biccentettem egy apró mosollyal.
-Kérem, vegyen fel valamit. Jó híreket hoztam, ha beengedne.
-Hát persze. -mondtam, majd beinvitáltam, és felvettem egy pólót.
-Munkalehetőségről lenne szó. A New York Police Dapartment-nél a legkíválóbb rendőrnyomozókat keresik, és ehhez a segítségemet kérték. Én Önre gondoltam. De csak akkor, ha képes kontrollálni magát.