Pozitív tulajdonságai:
- Elszánt
- Bátor
- Hűséges
- Precíz
- Elismeri, ha hibázik

Negatív:
- Néha túl makacs
- Túl erős az igazságérzete
- Olykor hajlamos hirtelen döntésekre
- Rendmániás
- Időnként szeret makacsnak lenni

Hobbija a repülés. Fiatalkorától kezdve kezdődött nála, hogy a repülés szerelmese lett. Szép lassan haladt a különböző légi járművek repülésére való jogosultságok megszerzésével, így mára már a helikoptertől kezdve az utasszállító gépig mindenhez megvan a jogosultsága, amit civil személy elérhet. Itt fent úgy érzi, hogy szabad, nincsenek gondok, teher, stressz… csak szabadság…

Az életem tökéletesen indult, mindent megkaptam, amire csak vágytam és az lett belőlem, ami akartam…
Nem, ez nem én történetem. Az enyém messze innen kezdődött. A kenguruk földjén születtem, egészen pontosan Brisbane városában, 1984 február utolsó napján, szökőévben. Brisbane a keleti part legnagyobb városa. 2,3 millió lakossal nem a kisebb városok közé tartozik. Ekkora városban el lehet képzelni, hogy van bűnözés rendesen. A nagy népesség ellenére mégsem egy veszett bűnös város, mint mondjuk New York (legalább is a statisztikák alapján). Viszonylag csendesebb nagyváros, ahol nem sok minden történik. Évente itt tartják a bantu világkongresszust és ilyenkor van egy kis élet, parádé.
Apám rendőrként gondoskodott rólunk. Egyszerű járőr volt a nyugdíjazásáig, de biztos keresettel látott el minket. Anyám egy közeli kisboltan volt eladó. A város egy szegényebb negyedében laktunk, de a szomszédok rendesek voltak, igazi összetartó kis közösség. Egy bátyám van, akivel példaértékű volt a viselkedésünk. Anya legalább is így szerette volna.
De sajnos ez sem igaz. Közel sem voltunk példásak. Még jó, hogy egy utcában laktunk több tanárral, így ismerték a szüleink. Másképp rossz magaviselettel könnyen kicsaphattak volna minket. A bátyám Miles igazi kétkezi munkás lett. Építésvezető egy nagyobb cégnél, ahol rönkházakat készítenek az elit rétegnek. Nem irigylem a munkáját, mert a kérges tenyere el is árulja, hogy keményen megdolgozik a pénzéért. Nem egy törtető fajta, nem olyan, mint én. Nyugodt és csendes életet és a feleségével Clare-el és három gyerekükkel.

Az én életem egy kicsit bonyolultabb lett. Apám mindig mondta, hogy csak rendőr ne legyek, mert az első hónapban kivágnak, és még szégyent is hoznék majd rá. Megígértem, hogy nem leszek rendőr. Így ígéretemhez híven beadtam a jelentkezésem rendőrtiszti főiskolára. Így egyszer nyomozó lehetek, nem sima rendőr. Szegény apám maradék haja is elhullott az idegtől, de végül beletörődött, hogy a fia is az igazságszolgáltatás útjára lép. Nagyon aktív gyerek voltam (szinte hiperaktív), az órákat unalmasnak találtam, így mindig kerestem magamnak valami „érdekes” elfoglaltságot. E miatt a jegyeim nem voltak valami fényesek és a magatartásom is papíron szinte értékelhetetlen volt. Nem ártott volna, ha a továbbtanulásra is gondolok a pontok miatt, de mire odajutottam már késő volt. Nem tudtam nagyon javítani rajta. Beadtam a jelentkezésem Brisbane-i és Sydney-i rendőrtiszti főiskoláira. Pusztán szórakozásból beadtam az USA-ba is, a Maryland rendőrtisztire. A felvételim évében az ausztrál egyetemeken elég magas pontszámokat követeltek meg. Nem vettek fel sem a Brisbane-i sem a Sydney-i főiskolára. Egészen elkenődtem, hogy mehetek járőrnek, majd két hét késéssel megjött a válasz Maryland-ből is. Felvettek! Először azt hittem, hogy ez valami vicc. De nem. Mint utóbb kiderült, a Maryland-i főiskolára abban az évben nagyon kevesen jelentkeztek rendőrtisztnek, ráadásul nagy hiány is volt bennük az egész állam területén. Jó pontként könyvelték el, hogy a családban is van egy rendőr, így az alacsony pontszámom ellenére mégis bejutottam. Felkerekedtem, hogy az új világba költözzek. A szüleim nem tudták fedezni a tandíjam, így minden szabad időmben dolgoztam. Volt, amikor egyszerre három helyen is. Esténként kidobó voltam szórakozóhelyeken, nappal felszolgáló egy kávézóban és néha egy közeli olasz étteremben is mosogattam. Nagyon fárasztó volt, de segített, hogy összeszedettebb legyek, jobban megbecsüljem a dolgokat és megtanulja fókuszálni a fontosabbakra. A sulit Maryland-ben végeztem el, de végül New York-ban kötöttem ki egy osztálytársammal a 77. utcai rendőrségen, mint friss hadnagyok és leendő nyomozók. Itt ismertem meg a feleségem Peggy-t, aki akkor már nyomozó volt, igaz nagyjából egyidőben nevezték ki, mint amikor mi odakerültünk. Nem telt bele sok idő és eléggé belehabarodtam. 25 évesen el is vettem feleségül. Négy boldog évünk volt, miután Peggy-nél vastagbélrákot állapítottak meg. Egy nagyon agresszív daganat támadta meg a testét, ami alig egy év alatt el is vitte. Az akkorra már magabiztos nyomozó összetört egy pillanat alatt. Hónapokig nem találtam a helyem a világban. Végül terápiára küldtek, hogy valamennyire átsegítsen ezen a helyzeten. Az időmet a munkába temettem, e mellett önkénteskedtem különböző függőséggel, veszteséggel küzdő személyen önsegítő csoportjaiban. Ez nekem is segített, hogy talpra álljak, de a lakásunkat eladtam, egyszerűen képtelen voltam az emlékekkel tovább ott maradni. A gyűrűnk a nyakamban lóg láncon, mindkettő. Ez mindig nálam van, hogy emlékezzek. Elcsépelt egy hobbim lett. Döglött aktákat kerestem elő az archívumból és amikr este nagyon rossz hangulatom van, akkor pár órát agyalok rajtuk, hogy addig is lekössem a negatív gondolataim. Az egyik ilyen aktában olvastam egy érdekes cikket Gregory Cannold oknyomozó újságíró tollából. Számtalan leleplező cikket írt, és végül furcsa módon egy rablógyilkosság áldozata lett. Tiszta őrültség. Ki hiszi el, hogy „véletlen” rablás közben halt meg ilyen háttérrel? Kutatni kezdtem utána és ekkor egy érdekes összeesküvés elméletet találtam, ami után Cannold szimatoltgatott. Egy sok évvel ezelőtti lehetséges kampánypénz elcsalásról kezdett egy vázlatot írni, ami a táskájában volt, mikor megölték. Egy rövid nyomozási tervet vázolt fel az A4-es papírra. Olyan neveket említ benne, mint a híres nagymenő ügyvéd Joshua Freeman, Winters szenátor és még pár ismeretlen név. Ez az ügy már rég itt rostokol, nem foglalkozott vele senki, nem vették komolyan Cannold írásait, amikre nem volt konkrét bizonyítéka. Mivel elég érdekes lett számomra az ügy, ezért jobban beleástam magam. Heteket töltöttem el az ügy újbóli felgöngyölítésével. Eleinte egy hobbinak indult, de amint többet tudtam meg az akkori eseményekről, valahogy egyre inkább azt éreztem, hogy Cannold beletenyerelt valamibe, amit nem akartak, hogy kitudódjon bármilyen formában is. Winters szenátor nemrég fenyegető leveleket kapott, ami miatt az FBI alapos kivizsgálást rendelt el. Holnap jönnek is az ügynökeik a régi aktákért. Többet nem árultak el az ügyről, így én sem árultam el nekik, hogy mire jutottam. Minden aktát, bizonyítékot lemásoltam, dokumentáltam magamnak, hogy legyen egy saját példányom belőle miután az FBI elvisz másnap mindent. Nem éppen szabályos, hogy lemásoltam magamnak, de azt hiszem ezt az ügyet nem tudom csak úgy elengedni. Másnap meg is jött az FBI két emberek, akik elvittek mindent, ami a régi aktához kapcsolódott. Boldogan adtam át nekik, hiszen megvolt a tejes titkos másolatom mindenről. Így egyelőre titokban folytatom a nyomozást, hátha találok valamit, vagy valakit, aki segíthet feléleszteni az ügyet…