Tűz - ami élteti, a jókedv és az optimista hozzáállás. Nem egyedül nevelte ki magában, ha nem lett volna olyan támogató családi háttere, barátja, hiszi, hogy jégszobor lenne mostanra. Párszor érezte már, hogy elvesztette ezt a tűzt önmagából, s később rájött, csak ő nem vette észre. A másik tűz benne az, hogy támasza lehessen másoknak, abba szívét-lelkét beleteszi, s ezért is sérül mélyebben. Ez a láng kitartó, lassan épül fel, s éppen ezért nehéz kioltani, eloltani, s ez a kitartó hite és támogatása az, amiért kedveli környezete. A tűznek rossz oldala is van, s nála abban jelenik meg, hogy képes némely helyzetekben vitát generálni, belenyúlni mások sérüléseibe, s noha sosem teszi rossz szándékkal, s legfőképpen akarattal. Időbe került neki, hogy ezeket a belobbanásokat a helyén kezelje. Ő a család tüze és szíve is, volt neje mai napig visszasóhajtja, hogy még ő sem volt képes olyan otthonos hangulatot teremteni, mint Daniel.

Föld - négy lábbal a talajon áll, racionálisan, érvekkel dolgozza fel a történéseket körülötte és benne. Végeláthatatlan módon képes elemezni, ha valamit elsőre nem tud követni. Szereti a stabilitást s a biztonságot, s igyekszik megadni mindazoknak, akik fontosak az életében. Fontos neki, hogy akik az életébe bekerülnek, biztos pontként kezelhessék a világukban, támaszuk lehessen. A természet a legnagyobb feltöltő erő számára, a mai napig hiányolja szülőföldjét, a klímát, s hogy az év minden szakában termelhettek valamit a földeken. Lélekben még mindig az a kisgyerek, aki hajnalban mezítláb osont ki gyümölcsöket, zöldséget csenni. Vannak dolgok, amikben nehezen enged, ha egyszer már megszokta, beengedte az életébe. Ezért volt nehéz feldolgozni a költözést, a válást, a hirtelen fordulatokat az életében. De mivel nem akar terhelni senkit a saját gondjaival, így meghagyja nekik a saját világukat. Így úgy tűnik, hogy elfogadja az élet történéseit, a valóságban néha úgy érzi, nem ura a saját életének, azok csak megtörténnek és nem ő az, aki megmondja, miként is legyen az.

Víz -  Könnyen kijön másokkal, el tud vegyülni bármilyen társaságban, s képes bárkit egyszerre körbenyüzsögni és teret adni nekik. Érzékeny mások érzelmeire, mostanra már tudja annyira kezelni, hogy a tűz belobbantása helyett, azt oltani igyekszik, vagy ha mégis fellobban valami, terelni igyekszik a megoldás felé. Nem túlzottan tanácsos felbosszantani, dühe, mérge, nem tűz módjára lobban, hiszen az lassan lobban fel benne, hanem olyan mint a víz: gyűlik, nyel, gyűlik, és asztalborítás helyett ott esik általa pofára a másik, ahol nem is sejtené: a leggyengébb pontját találja be. Éppen ex-nejének ex-férje kapott ebből ízelítőt, amikor végül a fiuk hozzájuk költözött. Ez sosem öncélú nála, másokért előbb borul el az agya, mint önmaga védelmében.

Levegő - Rendkívül gyorsan forognak a kerekek a fejében, s ha a nőkre azt mondják, pillangóként beszélgetnek témákról témákra reppenve, mindezt képzeld el nála, mint egy sugárhajtásút. Legalább tíz lépéssel van előrébb a szavaival és tetteivel  szemben gondolataiban. Lehetetlennek látszó pontok között talál összeköttetést és bizonyítja. Gyors észjárásával minden lehetőséget körberepül, alaposan megvizsgálja, dobálja, míg a megfelelő választ és összeköttetést meg nem találja. S nem rest ennek véleményt adni, ám ebben két lehetőséget kapsz: vagy csak les rád, mint Kuka, mert nem érti, miért nem érted, vagy bedob egy finom megjegyzést, oldva a másik feszültségét, s egyben jelzi is: a kérdésre megvan a válasz, s majd eljutnak oda is. Teszi ezt azért is, mert számára mindenki egyenlő és úgy is kezeli őket, legyen a legelső találkozás, vagy évek óta ismerik egymást. A hierarchia nem létezik a számára.
Technikai kütyük megszállottja.




Megrándulok a telefon csörrenésére. Dehogy teszem ki tölteni a nappaliban, ki találta ki az ilyet! Hogy vagyok úgy akkor éppen kéznél, mikor vész van valakinél, és szükség lenne a szavamra, vagy éppen rám? Félálomban nyúlok ki a takaró alól, tapogatózva kerülöm ki a dolgokat az éjjeli asztalon, haladva a rezgés irányába, majd felveszem és benyomom, úgy húzom vissza a paplan alá.
- Igen? - Álmos hang, csukott szem, ami két másodperc múlva eltűnik, a kócos fejem a paplan mögül a sötétben viszont elő.
- Mikor? Te jól vagy? Mondd, hogy nem nyúlt hozzád... - A vonal túlsó felén Ely sírós hangja aggódással keveredik, s olyan súlyt érzek a mellkasán, amit megbánás tud adni. Az álmosság egy csapásra kimegy a szemeimből és a hangomból, s egyre komorabban hallgatom el-elcsukló hangját.
Azt a barmot egyszer a földbe döngölöm. Nem káromkodom, így, ha valaki nálam megérdemli a barom jelzőt, az jobb, ha azonnal vesz jegyet a Holdig és azonnal felszáll a gépre. Odaútra szóló jeggyel.
- Rendben, nyugodj le, legalább ide jön, és nem a híd alatt találsz rá. Ha gondolod, te is jöhetsz...
Érezni a hangomon, hogy ha egy haja szálát bántotta Elynek a férje, a mostani, nem állok jót magamért. Mégis, eltüntetem a dühöt a hangomból, nyugalmat erőltetek inkább rá.
Nem érdekelt, hogy megcsalt Ely, azért sem hibáztatom, hogy a fiunk hozzám került. Aztán ott álltam egy két évessel, akivel meg kellett értetni, nem az ő hibája, hogy ez történt, de tudom, sokáig magát okolta a válásért. Rossz férjnek és apának tartottam magam, aki még a családját sem volt képes egyben tartani. Egy gyereknek mindkét szülőre szüksége van.
- Már hallom a motorja hangját, leteszem. Majd írok - leteszem a mobilt, villany felkapcsolása nélkül megyek ki a szobámból, majd a folyosóra.
- Mi történt? - A fiam feje bukkan ki hálószobájának ajtajában, felismerve féltestvére motorjának a hangját.
- Anyával minden rendben - kapcsolom fel a folyosó villanyt. - Az öcséd ideköltözik.
- Ah, tudtam, hogy az apja nem normális
Megállok, s ránézek.
- Te tudtad?
Vállat ránt.
- Elég nyilvánvaló. Alszok - becsukja az ajtót, s én csak szusszantani tudok. Mindig is jó szeme volt a dolgokhoz, ő is érzékeny helyzetekre, s meghagyja ezt a kényelmetlen pillanatot kettőnknek, de legfőképpen az öccsének. Nincs szükség most még egy szemtanúra, remélem, hogy élete eddigi legrosszabb pillanatának.
Csengő szólal bele az eső hangjába, aztán halk morranás. És még ráadásul zivatar is van. Nagyszerű háttér az egésznek.
Kinyitom az ajtót, de amivel találkozom, sokkal jobban a szívembe mar, mint ahogy számítottam. Szerintem még én sem néztem ki ennyire elveszetten, mikor Ely bejelentette, hogy el akar válni tőlem, mint ahogy most a fia áll előttem a küszöbön, túl korán felnőve az élethez, majdnem tizenöt évesen.
- Apa kidobott. A barátom szüleihez meg csak nem mehetek...
Szélesebbre tárom az ajtót, nem törődve a macskás pólóval, amiben alszok, ami egy fogadás eredménye volt, és a póló egészen kényelmes, a paplan meg nézegetheti a macskát rajta.
- Még ha csak annyi lenne a baja, Thomas fekete hajú... - előbb hozta el hozzánk Thomast, mint bemutatni a szüleinek, azt nem mondom el neki, hogy előtte láttam őket a parkban csókolózni.
- Mindig is pocsék vicceid voltak - kevés kell, hogy ne essen össze, aztán inkább elmosolyodik. Pocsék vicc, de legalább kirántotta egy kicsit a gondolkodásából.
- Menj csak fel, viszek enni - nem, mintha annyira éhes lenne, de legalább hagyok egy kis időt neki.
Nem várom meg, míg elalszik, most úgysem tudna, noha jó pár adag töményet leszurkoltam neki, kiskorúság ide meg oda, inkább ettől fájjon holnap a feje.
A szobám ajtajának becsukódása után egyből írok Elynek, utána már csak a plafon bámulása megy, a vihar messze elvonult már.
Itt van. Megnyugtattam. Minden rendben lesz.
Dan
Pár perc múlva, míg a mobil az ölemben lévő kezemben pihen, míg az ágyon fekszek hanyatt keresztbe, ismét felemelem.
Helló John,
Mit szólnál, ha összedobnánk a lottó számait?
Dan
Nem azért nem kedvelem Ely férjét, mert Elyt elvette előlem. S mikor megláttam fiúkat Thomasszal csókolozni, azóta megy a találgatás Johnnal, mennyi idő, míg kidobja az apja otthonról. Életemben nem kívántam még úgy veszíteni a lottón, mint azóta, ezidáig.



- Apa, hol van a kék cipőm?
- Apa, meg kéne javíttatni a motort!
Állok a konyhában egy habverővel a kezemben és úgy nézek rájuk a szemüvegem felett. Vasárnapi reggeli, és ki nem hagynám, hogy családként érezzük magunkat.
- Mi vagyok én, a jótündér? Mikor találkoztál utoljára a kék cipőddel? - Nézek az idősebbre, nem zavartatom magam a fekete körömlakk és a copfba fogott haja láttán. Kell ilyen időszaknak is lenni. - Nem akkor veszed csak fel, amikor esik?
- Valóban - indul a hátsó terasz felé, mert mindig oda dobja le, ha esőben hazajön benne, én meg rendszerint átesek rajta a reggeli kómában.
- Hol tankoltál utoljára? - Nézek a szőke hajra, ami teljesen kirí a családból, nekem akkor is a fiam lesz, halálom után is.
- A Perdynél.
- A sarkon? Pocsék benzinjük van - visszadobom a habverőt a tálba, és egy sóhaj kíséretében a tálcámhoz nyúlok, s kiveszek belőle egy kis pénzt.
- Amennyit tankoltál a múltkor, annak a felét legalább tankold bele a szokásos kútnál, ne ennél a pocséknál. Addig meg el tudod tolni. Ha az után is bedöglik, megnézem.
- De Jacob már vár, elkések a randiról - elkapja a pénzt, miután egy "és?" kérdéssel nézek rá, a mobilok és internet világában. - Köszi! - És már ott sincs.
A habverőhöz nyúlok, mire leesik.
- Hé, és a palacsintával mi lesz? Meg a vasárnapi reggelinkkel? - a kedvencüket terveztem készíteni mára. Mint kiderült, teljesen feleslegesen.Szórakozottan csorgatom a palacsintatésztát. Tökre olyan, mint az életem.
- Felnőttek....