Épp otthon pihentem, mikor kaptam egy üzenetet. Felkaptam a cipőmet meg a bőrkabátomat és már le is rohantam a ház elé. Gyorsan felpattantam a motoromra és elindultam. Sietnem kellett, szóval gyorsan mentem. Amúgy sem szerettem lassan menni. Körülbelül sosem volt olyan, hogy betartottam volna a sebességkorlátot. Élveztem, ahogy a szél süvített mellettem. Hamar odaértem az elhagyatott gyárépülethez, amit mi motorosok kisajátítottunk magunknak. Szerencsémre pont voltak a kapunál, szóval egyből bejutottam. Beálltam a garázsba a többiek motorjai közé. Leszálltam a kicsikémről és leraktam rá a kabátomat. Egy mozdulattal megigazítottam a hajamat, mert a szél össze-vissza fújta. A garázsból nyílt egy ajtó egy nagyobb terembe. Az volt a bunkerünk legnagyobb tere. Ott voltak régen a gyári gépek. Amint beléptem oda, megpillantottam egy kisebb tömeget. Épp rám vártak. A vezetőnk aznap nem volt jelent, mert el kellett mennie egy nagyobb ügy miatt. Én voltam az ő jobb keze, így rám várt a feladat, hogy kiszedjem az egyik árulóból, hogy hová is lett a drog. Gyakran kellett drogot szállítanunk, de az egyik megrendelő nem kapta meg. Könnyű volt kideríteni, hogy kinél akadt el. Az illető természetesen próbált szökni de hamar elkaptuk. Ezért is volt egy székhez kötözve. Teljesen meztelenül volt odakötve. Ez volt a kínzás első fázisa. Ezzel pszichológiailag próbáltunk hatni rá. Ez volt az a dolog, ami a legnagyobb kiszolgáltatottság érzést keltette benne. Az összes haverja és társa látta anyaszült meztelenül. Elé álltam és keresztbe tettem a karom.
- Szóval így sem árulod el, hogy jelenleg hol az áru? - néztem rá szigorú tekintettel. Erre természetesen egy nem volt a válasz, amivel eléggé feldühített. Ökölbe szorítottam a kezem és behúztam neki. A srác szájából vér jött ki és közölte velem, hogy sehogy sem szedem ki belőle. Ez még jobban felidegesített és kapott a másik oldalról is egy ütést. Folytattam volna a verést, de hirtelen kinyílt a nagykapu és az egyik legjobb haverom jött be, aki szintén a banda tagja volt.
- A főnök balesetet szenvedett és meghalt. - mindenki ledöbbent. Tudtuk, hogy mi a teendő ilyenkor. Azonnal el kellett dönteni, hogy ki vegye át a helyét. Két lehetséges jelölt is volt. Az egyik én voltam. Versennyel kellett eldönteni, hogy ki lesz a vezető.
- 10 perc múlva a kapunál. - néztem a másik esélyesre. Rohantam a garázsba a motoromért. Ismét felvettem a kabátomat majd kimentem a motorral a kapuhoz. Tudtuk, hogy melyik kört kell megtenni. Egyszerre indultunk és nagyon kiegyenlített volt a verseny. A verseny nagy részé nem volt semmilyen nehézség. Azonban a vége fele volt egy vasúti átjáró. A sorompó már kezdett záródni, de a vonatot még messze láttam, szóval úgy döntöttem, hogy megkockáztatom. A kormányt hirtelen oldalra húztam én pedig ugyan abba az irányba dőltem. Ennek az volt a következménye, hogy elkezdtem dőlni és már majdnem le is értem a földre. A motorom oldala azonban már le is ért és csak úgy szikrázott. Veszélyes mutatvány volt ez, de sikerült még átérnem és a túloldalt visszaállítottam a motort. Az oldaláról lekopott a festék a kis mutatványom miatt. Pár méterrel volt csak lemaradva az ellenfelem. Úgy láttam, hogy ő is megakarta próbálni. A másik oldalról én csak annyit láttam, hogy jött a vonat és egy nagy csattanás hallatszott. Nagyon megijedtem. Leszálltam a motorról. Miután a vonat elment, megkönnyebbülten láttam, hogy ott fekszik a földön a társam és élt. A kezemet nyújtottam neki, hogy fel tudjon állni.
- Gratulálok! - mondta, mert ezzel el is dőlt, hogy ki lett az új vezető.