Max egy túlzottan tehetséges fiatalember, akinek intelligenciája valamint a családi problémái miatt korán magára maradt és felnőtt létre kényszerült. Nagyon vágyik mások szeretetére és figyelmére, de ezt fél kimutatni és inkább elfojtja magában a dolgokat. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nem lehet jellem gyengének nevezni, ha kell képes kiállni önmagáért és másokért is. Egyenes és becsületes, aki mindig kimondja amit gondol, néha még akkor is ha csendben kéne maradnia. Az emberekkel kedves és barátságos, néha túlzottan együttérző vagy empatikus, de sohasem naiv. Általában mindenkivel megtalálja a hangot, de ritkán kezdeményezi ő a beszélgetést. Nagyon figyelmetlen és álmodozó személyiség, akinek mindig máshol jár az agya, mint amin éppen kéne. Rendkívül kreatív és bár ez a tanulmányaiból nem látszik, de igazi művészlélek, aki imád alkotni. Sok szenvedély van benne, ami gyakran sokkolja az embereket, hiszen az átlag emberek nem képesek lelkesedni a matematikai képletek vagy  a társadalmi problémák világa iránt. A szeretet hiánya miatt sok probléma van a női nemmel és nehezen alakít ki egészséges romantikus párkapcsolatot. Nagyon spórolós, takarékos és anyagias, bár a pénzt kevésbé tartja fontosnak, mint hogy azzal foglalkozhasson amit szeret. Ez inkább gyermekkori berögződés és a pénz adta szabadság iránti vágyból ered.


Mint vádlott a bíró előtt úgy állok én a New Yorki felhőkarcoló irodájában. A legobb öltönyömben feszítek ami ár nem smoking, de attól még úgy érzem magam, mintha pingvin lennék. Amennyire izzadok, talán pontosabb lenne, ha hozzáteszem a sivatagban jelzőt, bár az említett állat faj, ennyi idő alatt ott már elpusztult volna.
- Az önéletrajza olyan, mintha valami viccből született volna. Tizennyolc évesen két diploma, husszon egy éves korára több év gyakorlat műszaki, üzleti és művészeti területen.  A nyelv tudásai is figyelemre méltóak. Sporteredmények is vannak, bár nem tudom mi is pontosan az-az esport. Nemzetközi helyezés Matlétaként, egyénileg és csoportosan egészen elképesztő.  Bár most nincsen felvétel, de ettől független most rögtön kérdés nélkül alkalmaznánk. Maga azonban nem azért jött ide. - Szólal meg az első vádlóm, egy kövér öltönyös alak aki szemmel láthatóan, azt sem tudja mit csináljon jó dolgában. Hirtelen nem is tudok mit reagálni csak felhúzom a szemöldökömet és hallgatok még össze nem bírom szedni a gondolataimat.
-Kihagyta, hogy én voltam az egyetem gazdasági rovatának szerkesztője, két évig az iskola újság főszerkesztője.  Igen, szeretnék jogi tanulmányokat folytatni, azonban eltartani nem tudnám magamat mellette. A megtakarításaim korlátozottak és nem akarok diákhitelt felvenni. Egy teljes állással pedig nem tudnám tanulást, valamint a tudományos munkáimat összeegyeztetni. A gyakornoki állások és legtöbb egyetemista által végzett munkához pedig túlképzett vagyok. Sajnos pár évvel beelőztem a kortársakat, ha tudom mi vár rám, lehet nem tanulok annyit fiatalon. - Mondom teljesen őszintén, bár az összegyűlt társasság inkább csak mosolyog és nevetgél, mintha csak egy jó viccet mondtam volna.
- Láttam, hogy volt pár kisebb gondja a rendőrséggel. Ezeket meg tudná magyarázni? - Szólal fel ismét az egyik öltönyös szintén közönyös hanggal. Még a fejét sem hajlandó megmozdítani, nem hogy rám nézni.
- Tizennyolc éves korom előtt együtt éltem egy nálam pár évvel idősebb egyetemista lánnyal. Akkor már nagykorúsítás  alatt álltam, nem lett ügy az egészből. Ezen felül kétszer bevittek mert nem egészen szabályosan tüntetnem. - Mondom, az előbbi tény miatt kissé pirulva.
- A családi háttere? Biztosan képes befejezni a képzést? Az édesanyja úgy tudom mentálisan és fizikailag is beteg. Egyedül az alacsony keresetű nővére van, aki nem képes munka mellett ellátni. Szívesen finanszírozzuk a költségeit, főleg ha utána kollegák lehetünk, azonban ennek szigorú feltételei vannak. A nehéz családi háttere, és a teljesítménye nem győzzük ismételni igazán inspiráló. Azonban értse meg, hogy szeretjük ha befektetéseink megtérülnek és maga egy elég hosszú távú befektetés. - Itt már tényleg, nem tudok megszólalni, mert ezen információk megszerzése legálisan már nem hiszem, hogy lehetséges volna. Szerencsés vagyok, hogy a szavaim belém fagytak, mert különben olyat találnék mondani, ami lehetetlenné teszi a továbbiakban köztem és a cég között az együttműködést. Így is komoly küzdelmet folytatok magammal, ne hogy megforduljak és kisétáljak innen. Ebben csak az akadályoz meg, hogy az utolsó felszólaló egy nő volt, és nem akarok tiszteletlen lenni. Ha a férfi kollégái szólnak be megint, akkor már itt sem lennék.
- Édesanyám alkohol problémái nem tartoznak ide. Lényegében tizenhárom éves korom óta önellátó vagyok, jogilag tizenhét sem voltam mikor nagykorúsítottak. A nővérem keresi számára a megfelelő intézményt és ott van a nevelő apám is.-Préselem ki a fogaim között, amihez amúgy semmi közük. Remélem ennyi elég lesz mára, és megkapom amiért jöttem, mert tényleg nem tudom meddig bírom még idegekkel.