Az életem már a születésem óta elcseszett, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Kiskoromban -mint, ahogy többnyire az összes gyerek- anyával éltem, viszont csak vele. A "drága" apám, Robert Ray sosem vette a fáradtságot, hogy törődjön velem. Elhagyott minket már születésemkor. Ez volt az a pillanat, amikor anya élete fenekestül felfordult. Egyedülállóként igen nehéz volt neki összeszedni a pénzt bármire is, mivel apám nem fizetett gyerektartást. Miért is fizetett volna? Elvégre mi nem voltunk a családja. Anya csak egy kaland volt neki, amivel jött egy kis baleset is: ÉN. Egész életemben szűkösen éltünk, ezért is fordítok sok időt a tanulásra. Ki akarom magunkat hozni ebből a gyászos helyzetből. Nem ezt az életet szánom magamnak és a jövendőbeli családomnak, illetve anyán is minden erőmmel segíteni akarok. Ő túl remek ember ahhoz, hogy soha se kapjon valami jót ettől a világtól. Céljaim elérése érdekében döntöttem úgy, hogy iskolát váltok. Tudtam, hogy anya sose menne bele, hogy másik iskolába menjek, amikor már ezt elkezdtem, ezért egy kis csellel zűrös dolgok tömegét zúdítottam magamra, hogy végre eltanácsoljanak. Anyának ezt sosem árultam el. Nos a tervem a hírnevemnek nem tett jót, de nem érdekel, a tervem sikeres volt. Az életem akkor vett egy hatalmas fordulatot -negatív irányba-, amikor kint cigiztem a többiekkel az új suliban. Odajött egy lány, akit kezdetben bírtam, ám kiderült, hogy az a lány nem csak az iskolatársam, hanem az eltitkolt nővérem is. Az eltitkolt nővérem és a francos anyja, aki miatt apa otthagyott minket. Ez az Istenverte család az oka annak, ahogy és amiben fel kellett nőnöm. Miattuk nem volt normális gyerekkorom és miattuk gyötröm most is magam. A testvérem...még kimondani is rossz... a testvérem, Hazel Megan Ray azt akarja, hogy ismerkedjünk meg jobban, viszont ebből soha nem lesz semmi, mert nem tudom neki és a családjának megbocsájtani azt amit velünk tettek. Nem tudom és nem is akarom.