Lázadó, önbizalom hiányos, mélységesen romlott, vad és egyszerűen bonyolult lélek.
Igen, tudom mit érzel, amikor ezt a mondatot olvasod, mivan? Az életem olyannyira tökéletes volt, hogy hányni tudnék tőle ha visszagondolok rá, amikor anyám rózsaszínbe öltöztetett és balett órákra járatott. Hagyjuk, tényleg émelygek a tudattól…
Anyám minden vágyát teljesítettem kiskoromban, szépségversenyeket nyertem neki, viseltem azokat a kurva nehéz tiarákat és felvettem a tütüs szerkókat. Boldoggá tette, ha már az apám nem. Apám csak engem szeretett, anyám csak kolonc volt neki, akit el kellett viselnie velem együtt. Mondhatom, hogy én voltam apu pici hercegnője? Igen, én voltam, de nem hercegnője, hanem az élete. A munka mellett csak rám szentelt figyelmet, ő egy kicsit másképp mint anyám.
Apám volt a megtestesült példakép számomra, híres zenekar frontembere, nagymenő, akiért bomlottak a csajok, sokáig élt is ezzel az előnyével, mert nem vette el anyámat és sosem voltak együtt. Elfelejtettem mondani, hogy egy egyéjszakás kaland gyümölcse vagyok, olyan romantikus nem?
Koncertekre jártam ha éppen anyám nem rángatott el egy bemutatóra, hogy mindenkinek dicsekedjen a lányával, aki nem mellesleg attól a bizonyos zenésztől van. Nem rám volt büszke, csak arra, hogy felcsináltatta magát apámmal.
Innen jön a lázadó énem, amikor már elegem lett a sok tüllből és a rózsaszínből megmondtam anyámnak, hogy elég ebből és kiszálltam örökre a modell szakmából, már ha ezt annak lehetett nevezni.
Önbizalomhiányom emiatt alakult ki, mindig meg kellett felelnem egy bizonyos normának, hogy kitűnjek a tömegből, anyám még rakott rá egy lapáttal, amikor nem nyertem meg az első helyet. Mert nálam vannak szebbek és okosabbak, tényleg kösz anya. Azt még apám sem tudta ellensúlyozni, aki mindig azt mondta, hogy én vagyok a legszebb lány a világon, és ezt minden nap elmondta amellett, hogy mennyire szeret.
Ez a két ellentétes világ, amiben felnőttem teljesen összezavarta az agyam, züllött kamasz voltam, aki drogozott, ivott és mindig más pasival bújt ágyba. Ma sem vagyok különb annyi változott, hogy most már legálisan teszem ezeket, de apám tudta nélkül.
Anyám amikor 20 éves lettem meghalt, siratnám őt, de sosem volt szoros a kapscolstunk, mindig csak lenézett és sosem dicsért meg semmiért, persze feltűnik a hiánya, de a lelkem nem tört össze a halála után.
Apámmal ritkán találkozok, a zenekara mellett már menedzserként is dolgozik, bár én vagyok a kicsi hercegnője továbbra is nem jut egymásra elég időnk.
Milyen vagyok most? Zenekart alapítottam, a példaképem hatására, ő nem tudom tud e róla, mert sosem beszéltem vele, pop vonalon megyünk, néhol egy kis rockot keverve bele, hogy apám ha egyszer lát a színpadon tudja, hogy ezt ő ösztönözte. Olyan vagyok mint egy szoknyapecér csak nőben, jöhet csaj vagy pasi, nekem mindegy ha estére leköti az agyam. A züllött élet megmaradt, koncertezünk midenfele, így bőven van hol levezetni a feszültséget, amit az élet összehozott nekem.

Délután 4 óra van, már régen a koncert helyszínén kellene lennem, de azt sem tudom melyik városban vagyok. Amikor kinyitom a szemem sötét van a szobában, érzem, hogy két test melegszik mellettem. Próbálok kimászni közülük, és megkímélni magam egy felesleges beszélgetéstől az esti barátaimmal. Sikertelenül, mert halk nyöszörgést hallok a takaró alól, ezek szerint négyen voltunk, szuper. A lányra és a pasijára emlékszem, ők csábítottak fel magukhoz, de hogy ki lehet a negyedik azt nem tudom. Nehezen de kimászok az ágyból és egyből a ruháim keresésére indulok, nem nehéz megtalálni túl sok minden nem volt rajtam csak egy flitteres ruha, se bugyi se melltartó, így könnyebb volt este megszabadulni mindentől, ami nem kell rám, amúgy sem szeretem ha ennyi minden takarja a testem, bulizni meg főleg nincs rá szükségem. A kabátom az ágyon hever, pont a hangok irányába kellene mennem, lassan lábujjhegyen indulok meg felé, mire leesik a takaró és egy pucér férfi test tárul elém.
- Kai?- próbálok suttogni, de nem tudok, mert meglepődöttségemben szerintem az egész házat felvertem. Kai a dobosunk, akivel már elég régóta kerülgetjük egymást, de nem feltűnően, azt hittem játék az egész, ami köztünk van, igazi vonzalom nélkül. Mert ha valami nem úgy jönne össze köztünk, ahogy az egyikünk akarná a banda bánná azt nem akarnánk. - Mi a francot csinálsz itt? - szakad ki belőlem,de már meg sem próbálkozok a suttogással.
- 1 óra múlva Manhattanben kellene lennünk! - lebasznám, de igazából unyagabban a helyzetben vagyok én is. Felpattan az ágyból és rám néz, végig méri a pucér testem és elismerően bólint egyet.
- Megvolt ugye? - nyugodt a hangja, valószínűleg még mindig be van állva kicsit, így nem csoda, hogy ennyire higgadtan kezeli.
Csípőre teszem a kezem és rámosolygok. - Meg baszki,meg! Na öltözz menjünk! - fogom meg a kezét és felrángatom az ágyból.
A zajokra felkelt a négyesünk másik két tagja is, már nem mehetünk el szó nélkül.
- Imádtam az estét, pihenjetek még korán van! - hazudok, majd gyorsan kilököm magam előtt az ajtón Kait és behúzom magam után az ajtót. Már csak azt kellene kideríteni merre vagyunk,hogy taxit tudjak hívni. Előveszem a telefont, de Kai kiveszi a kezemből. A falnak dönt és megcsókol, két kezemmel egyszerre lököm el magamtól.
- Te meg vagy húzatva? Egy éjszaka volt, ne láss bele többet kérlek. - veszem vissza a mobilom, de tudom, hogy nem itt lesz a vége a mi kis játszmánknak, lesz még folytatás és hazudnék ha nem akarnám, de tisztában vagyok a hátrányokkal is. Kicsit összezavaradotottan lép elő tőlem, amíg én térerőt keresve ezen az istenverte helyen próbálok eljutni a koncertig.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A szülők sajnos akaratlanul is képesek a saját be nem teljesedett vágyaikat ráerőltetni a gyerekükre, a te esetedben édesanyád ugyanezt a szarvas hibát követte el. Nevezhetjük önzőnek is, amiért megpróbálta rád erőltetni a modellkedés, a divatbemutatók kegyetlen világát, de minden bizonnyal mindezek ellenére szeretett. Nincs is rosszabb egy anyánál, aki nem megfelelően mutatja ki az érzéseit és mindenért a gyerekét okolja, és egy kapcsolatnál, amit csak a gyerek tart össze. Nem volt könnyű gyerekkorod, mindig az elvárásoknak megfelelően élni, elviselni a bántást attól az embertől, akinek szeretnie kéne. Valahol megértem, hogy felnőttként ebbe az önpusztító életmódba menekültél.
A drogok, az alkohol olyan hatással vannak rád, ami enyhén szólva is önpusztító. Túlságosan a szexet helyezed előtérbe az életedben, hol marad az büszke nő, aki már kislányként képes volt kiállni önmagáért? Hol marad a titokzatosság? Arról nem is beszélve, hogy zenészként nemsokára eljön az a pillanat, hogy a sajtó folyamatosan a te életeddel lesz elfoglalva és egy orgiáról szóló hírek nem vetnek jó fényt a zenekar megjelenésére. Kellemetlen lenne, ha édesapád egy ilyen szalagcím alatt találkozna a neveddel, nem gondolod?
Mindenesetre kívánom, hogy a dolgok rendeződjenek, az élet minden területén megtaláld a számításaidat
Színt és rangot admintól kapsz, addig is foglalózz és tiéd a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!