Azt gondolom anyám jobb sorsot szánt nekem, mikor megszülettem és apámnak is nagyobb tervei voltak velem, mégis valami félre siklott, ahogy nőttem. Gazdag szülők gyermeke voltam, mindenből a legjobbat kaptam, el lettem kényeztetve, de már egészen ovis koromban agresszívnek nyilvánítottak, kisiskolás koromban pedig megvolt az első ügyem a rendőrséggel, amikor bántalmaztam egy osztálytársam, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettem. Szerencsémre akkoriban elég zűrös volt otthon minden, mivel a szüleim épp váltak, így a pszichológusom, aki az eset miatt vizsgált engem a családi hátteremre fogott mindent. Az elkényeztetett fiú, aki a szülei válása okozta stressz miatt tette, amit tett, pedig ez nem így volt, de nekem pont kapóra jött, hogy ne kezdjenek tovább vizsgálni engem. Egy jó ideig pszichológushoz jártam, ám idővel ez elmaradt.
Tanulási nehézségeim sosem voltak, viszont viselkedészavarosnak tartottak, engedetlennek és hiperaktívnak, figyelemhiányosnak és még aggattak rám jó pár jelzőt, amiknek még volt is igazságtartalmuk.
Tovább léptem a középiskolába, ám magas intelligenciám miatt igen hamar osztályt ugrottam. Egy IQ szint mérésem során az orvos százhatvanötös IQ szintet mért nálam, ám egy későbbi mérés már kicsivel többet mutatott. A tesztek kimutatták, hogy fotografikus memóriám van és rendkívül fogékony vagyok a természettudományokra és a képzőművészetre is. Nem csak a matematikához és a fogalomértelmezéshez van kiemelkedő képességem, hanem a festészethez és a rajzhoz, illetve a térábrázoláshoz is, azonban ezzel szemben a szociális képességeim elképesztően rosszak. Képtelen voltam beilleszkedni a társadalomba és eleget tenni annak írott és íratlan elvárásainak.
Mindig is érdekelt a művészet és a tudomány, főleg a kémia és a fizika, de előszeretettel alkottam vászonra is, vagy fejtettem rejtvényeket. Nyertem bajnokságokat is különböző ifjúsági szellemi és művészeti vetélkedőkön, ám a középiskola elvégzése után több erőszakos bűncselekmény miatt a rendőrség végül lekapcsolt, a bűnügyi pszichológus pedig elmebetegnek nyilvánított és a The Manhattan Psychiatric Center-be szállíttatott, ahol egy pszichiáter vizsgált és próbált meg kezelni is.
A pszichiátrián több személyiségzavart és mentális betegséget is megállapítottak nálam, többek között az Asperger-szindrómát, a savant-szindrómát, Monomániát, hangulatzavarokat, paranoid gondolkodást, nárcizmust és részlegesen az antiszociális személyiségzavart, melyeket gyógyszerekkel és terápiákkal igyekeztek kezelni, hogy idővel visszaengedhessenek a társadalomba.
Eltöltöttem benn néhány évet, majd szabadlábra helyeztek. A szüleim addigra meghaltak egy balesetben, én pedig megörököltem mindent utánuk. Jelentkeztem a Columbia University-re fizika-kémia szakra, ahol megismerkedtem életem szerelmével, @Danielle Parker -el, akivel össze is jöttem. Jó pár módjára még a széltől is igyekeztem óvni, így megvertem, vagy csúnyább módon számoltam le mindenkivel, aki csak egy rossz szót is szólt neki, vagy illetlen módon viselkedett a lánnyal, akit szerettem.
Mindig is anarchistának tartottam magam, aki túlontúl szabad szellemű és szabadság párti. Elítéltem és bíráltam a modern hierarchia alapú társadalmat és több kormány ellenes tüntetésen is részt vettem, vagy épp olyan tüntetésen, mely a társadalmat és a kormányt bírálta. Néhány barátommal, vagy épp anarchista társammal megalapítottuk a Vigyorgók nevű Anarchista bandát - szektát. A társaimmal Több merényletet is véghez vittünk, melyekkel a hierarchia és a rendszer ellenességünket igyekeztünk megmutatni erőszakos formában.
Sosem hagytuk, hogy lássák az arcunk, nem hagytunk ujjnyomokat és mindig lopott kocsit használtunk, hogy ne tudjanak a nyomunkra bukkanni, vagy lekövetni minket. Nem voltunk hülyék, főleg, hogy én voltam a bandavezér. Illetve vagyok is, hiszen ez egy ma is élő banda. Voltak, akik lázongtak néha ellenem és a módszereim ellen, de ők nem voltak hosszú életű tagok...
Az egyetemen csillogtattam a tudásom és boldogan éltük napjainkat, heteinket Danivel, ám a viselkedésem miatt kicsaptak az egyetemről és a rendőrség is újra elkezdett felém kacsintgatni. Dühömben és a bosszúvágytól vezérelve később lőfegyverrel álltam bosszút azokon, akik sérelmet okoztak nekem, ám később visszakerültem az elmegyógyintézetbe.
Ha voltak dolgok, amikben kiemelkedőnek számítottam, az a manipuláció és a karizmám. Másként miként lennék képes egy egész anarchista bandát irányítani és elérni azt, hogy szinte mindig nekem kedvezzenek a dolgok? Isten adta kisugárzásom és képességem van ahhoz, hogy embereket, sőt, embertömegeket legyek képes mozgósítani és befolyásolni.
Az intézményben elkezdtem manipulálni a pácienseket és az ápolókat, nameg az orvosomat. Hamarosan az ujjam köré is csavartam az orvosomat, így ő intézett egy papírt, hogy a megfelelő gyógyszerek szedése mellett szabadon bocsátható vagyok, így újra kiengedtek a diliházból, nekem pedig első utam Danielle-hoz vezetett, hogy újra láthassam és ott folytassuk az életünket, ahol abbahagytam, de fejben közben elkezdtem szervezni, hogy ha újra a bandámmal lehetek, akkor kikre csapjunk le. Meg kell bosszulnom, hogy bezárattak, így mindenképpen a rendőrség ellen szeretnék leszervezni egy akciót. Meg akarom ölni azokat, akik elfogtak, sőt, fel akarom égetni a pszichiátriát is.
Vincent Hayden nem felejt és nem bocsát meg...

Egyebek, amiket érdemes tudni rólam:
- Előszeretettel hallgatok-nézek Stand up komikusokat és szeretem a filmvígjátékokat is.
- Gyermekkoromban vegyész szerettem volna lenni, vagy tűzszerész.
- Közel áll hozzám a nihilista gondolkodás.
- Jártas vagyok küzdősportokban és a lövészetet is sokat gyakoroltam.
- Autodidakta módon elsajátítottam a bombakészítést és a különböző gyúlékony vegyszerek legyártását, használatát.
- Értek a mérgekhez.
- Szívesen olvasok drámákat.
- A kedvenc íróim Csehov és Bulgakov.
- Nagyon szeretem Charlie Chaplint, sok filmje megvan DVD-én, vagy letöltve.
- Kedvenc énekeseim Frank Sinatra és Jimmy Durante, gyakran hallgatom a dalaikat, néha már csak a zenei alap miatt is, de a szövegeit is szeretem.

És hát lássuk be, nem ez az igazság? Gondoljunk csak bele, a vízben és a levegőben semmilyen rendet nem tudunk felfedezni, mégis mennyire működőképes minden. A levegő részecskéi szabadon mozoghatnak, kedvükre változtathatják a helyüket, ahogy a vízrészecskék is. Mégis mennyire tökéletesek. Ahogy "isten" megalkotta őket. Az ember, ha akarna se tudna beavatkozni a működésükbe. És akkor nézzünk rá magunkra, emberekre. Szabadok voltunk. Valaha szabadok. Elfoglaltuk a Föld bolygót és kezdetben éltünk korlátok nélkül, ám, ahogy a "civilizáció" fejlődött, úgy fejlődött a társadalom is. Elkezdtünk vezetőket kijelölni, magunk fölé emelni embereket, akik végül maguk alá helyeztek embereket. Kialakult a hierarchia rendszere és innen már nem volt messze a politika gondolata sem. Létrejöttek a szabályok, a törvények, rendeletek, szerződések és szép lassan elkezdte megölni magát a civilizáció. Pont attól fosztottuk meg magunkat, ami a legfontosabb lenne az életben: A Szabadságtól. Lekorlátoztuk saját magunkat. Miért? - kérdem én.
Miért tettük? Azt hisszük ezzel segítjük a társadalmat? Vagy, hogy megvédjük magunkat? Mitől?
Gondoljunk csak bele, hányszor szegjük meg mindannyian a törvényeket? Nézd csak meg a társadalmunkat napról napra. A közlekedésben megszegik a sebességkorlátozásokat, a kanyarodási szabályokat, a boltban az eladó drágábban számol, mint a rendes ár, ahogy csalnak az akciós árakkal is, vagy épp nem kasszáznak le egyes termékeket, csak eladják zsebre. Az emberek lopnak és hazudnak, sikkasztanak. Egyesek ölnek, bántalmaznak, erőszakolnak.
Mit ér akkor a törvény? A nagy elődeink, akik lefektették a mai modern társadalmunk alapköveit azt hitték helyesen cselekszenek, hogy szabályok és korlátok közé zárnak minket, de tévedtek.
Pontosan az teszi tönkre a társadalmat, az emberek életét, amitől a jobb életet remélték. Nem segítenek, hanem ártanak, nem építenek, hanem rombolnak. Idő kérdése és összeomlik ez a "modern világ", mert tarthatatlan az állapot. És mi a megoldás, ha egy törvény nem válik be? Hoznak egy új törvényt. Majd aztán ha az is becsődöl, hoznak egy másik rendeletet. És ezt a véget nem érő játékot játsszák újra és újra. De vajon meddig életképes?
Most pedig képzeld el a világot törvények nélkül. Korlátok nélkül. Hierarchia nélkül. Árak nélkül. Ugye milyen szép az élet? Mindenki egyenlő és nincs semmi, ami befolyásolná az életed. Nincs, ki megmondja mi helyes és helytelen. Nincs senki és semmi, aki beleszólna az életedbe. Bármikor megszerezhetsz bármit, amit szeretnél.
Érzed, hogy lebegsz? Érzed már milyen a szabadság?
Mint a levegő. Kötetlen, szabad. Az lehetsz, aki lenni szeretnél. Olyan életet élhetsz, amilyen életet szeretnél. Mert szárnyalhatsz, akár csak a múlt embere. Az az ember, aki akkor élt, amikor még a jog és a törvény gondolata sem létezett. Az abszolút boldogság és szabadság. Ezt a célt szolgálom én.

- Ezek az én gondolataim. Ilyen világban szeretnék élni. Te nem szeretnél? - kérdem én, mire Ő hevesen bólogat, hogy "Igen!" Ez a legcsodálatosabb életkép, amit valaha hallott. - Akkor hát csatlakozz hozzám és harcoljunk együtt a szebb és szabadabb jövőért.
Légy te a víz. Tudod miért éppen a víz? - kérdeztem. - Azért, mert a víz a legerősebb dolog a világon. Legyőzhetetlen. Mindig utat tör magának és bejut mindenhová. Megállíthatatlan. Láttad már a hegyoldalakat és a völgyeket? A vizek formálták. A vízfolyás mosta őket olyanná, amilyennek ma látod őket. Addig csordogált a hegyoldalon, amíg le nem csiszolta, addig mosta a földet, amíg völgyet nem mosott, amíg árkokat nem vájt. És amikor a víz jéggé fagy, még a legnagyobb hegyet is ketté tudja repeszteni. Érted már, miért a víz a leghatalmasabb erő a Földön? És te most víz lehetsz, ha mellém állsz!
- Ha ilyen erő birtokában vagyok, akkor bármit megteszek, mester! - tette össze kezeit. - Tanítson meg hegyeket kettérepeszteni, sziklát koptatni és völgyet mosni! Segítek megreformálni a Világot, ha segít felszínre juttatni a képességemet! Én leszek a legjobb tanítványa!

---

- Szeretlek, Dani - mondtam és finoman álla alá nyúlva ujjammal megemeltem kicsit a fejét, hogy jobban a szemeibe nézhessek. - Jó napod volt? Mondd meg őszintén, ha bántott valaki, tudod, hogy megbánja, ha megteszi. Nem tűröm el, hogy bárki is csak egy ujjal is hozzád érjen, vagy megbántson. Te az én kis virágszálam vagy és az én virágaimra senki sem léphet rá és nem téphetik le a szirmait - mosolyogtam a legkedvesebb mosolyommal, majd csókot nyomtam ajkaira és átöleltem.
Igazából belegondoltam abba is, hogy talán nem lesz velem őszinte. Ez a gondolat nyugtalanított. Talán tényleg paranoid voltam kicsit, de belegondoltam mi van, ha valaki bántotta, csak nekem nem akarja elmondani? A múltkor is összetörtem az arcát a srácnak, aki rácsapott a fenekére. Betörtem az orrát, majd annyira összevertem az arcát, hogy szanaszét szakadt a bőr a képén. De annyira felhúztam magam rajta. Mocskos disznó. Megérdemelte. Ennek ellenére bíztam benne, hogy őszinte és bármi van, szól nekem és hagyja, hogy megvédjem, hagyja, hogy kiálljak érte, hagyja, hogy igazságot szolgáltassak.
- Nagyon megijesztettelek a múltkor, igaz? Nem akartam. Nem kellett volna látnod. Sajnálom - simogattam a hátát. - De ha rólad van szó, nehezen kontrollálom magam. Nem engedhetem, hogy akárki akármit megtegyen veled, csak mert erősebbnek hiszi magát nálad és vagánynak érzi magát. Téged senki sem molesztálhat, amíg én itt vagyok. Nem engedem. Nem akartalak felzaklatni - pusziltam meg arcát és arcom arcához simítottam.
- Képzeld, a Broadhurst Theatre-ben ma fellép Stephen Fry és Hugh Laurie. Elmegyünk megnézni őket? Után elviszlek téged egy étterembe vacsorázni. Mit szólsz? - kérdeztem, de csak annyira húzódtam el tőle, hogy kényelmesen a szemeibe tudjak nézni, közben lágyan simítottam hátára és tarkójára, kicsit beletúrva, de össze nem kócolva szőke tincsit, melyekből néhányat ujjaim közé is vettem, hogy finoman megtekergessem. Kellemes, megnyugtató volt a hajának játéka.
- Már nagyon vártam, hogy veled tölthessem az estét. Szeretném, ha boldog lennél velem - csókoltam meg ismételten és arcára simítottam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.


A zsenialitás és az ép elme sajnos nem mindig járnak kéz a kézben, erre pedig te vagy az élő példa. Hogy vajon mi eredményezte azt, hogy az ártatlan gyermekkor sem volt számodra makulátlan talán sosem derül ki. Talán, ha az első jeleknél megkaptad volna a kellő segítséget, akkor nem olyan felnőtté váltál volna amilyenné.  
Az anarchia és a káosz vágya uralkodik rajtad, egy ideális jövőképet látsz a totális destrukcióban, azt gondolod, hogy ez a megoldás mindenre. Én ebben személy szerint őszintén kételkedem, hiszen így is elég borzalom van a világban, szabályok nélkül pedig ez nem eltűnne, hanem a sokszorosára növekedne.  
Azért abban reménykedem, hogy a barátnőd hatására találsz egy másik utat, hiszen látszódik, hogy az erőszakos hajlam mellett ő képes előcsalogatni egy egészen más oldaladat, ha pedig nem... hát ebbe én inkább bele sem szeretnék gondolni.  
Sok sikert kívánok az utad keresésében.  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!