A buli másnapján küldtem egy üzenetet Karin-nak, hogy nagyon jól éreztem magam és alig vártam, hogy újra összefussunk. Ahogy telt az idő, és egyre több üzenetet váltottunk, észrevettem, hogy valami változik bennem. Az első találkozásunk emlékei még mindig élénken táncoltak a szemeim előtt. Egyre izgatottabb lettem, minden alkalommal, amikor a telefonom pittyent. Még így üzenetben is olyan, mintha itt lenne mellettem és személyesen beszélgetnénk. Még engem is meglep, hogy mennyire el tudja terelni a figyelmemet és egy folytában a képernyőre szegeződik a figyelmem. Ez a barátaimnak is felkeltette az érdeklődését és most pont Mikey lép oda hozzám, átkarolva a vállamat.
- Csak nem összejöttetek? - Hallom a hangján az örömet, pedig erről szó sincs. Még mindig bízok abban, hogy a volt barátnőm visszajön hozzám, viszont a srác nem hagyja, hogy ez a gondolat nagyon sokáig ott maradjon a fejemben.
- Kivel?! - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben oldalra fordítom egy picit a fejemet, hogy a szemem sarkából lássam azt a megcsillanó sunyiságot a szemeiben.
- Hát a szőkével. Mondtam, hogy bomba csaj. - Veregeti meg a vállamat elismerően. Én pedig csak megforgatom a szemeimet, amit ő nem lát ebben a pozícióban.
- Nem jöttünk össze. Csak barátkozunk. - Rántom meg unottan a vállaimat, bár mintha hallanám a hangjában, hogy ezt nem hiszi el. Viszont végre elenged, így felé tudok fordulni, de ekkor rezzen meg a telefonom és tekintek le rá. Karin üzent, hogy akár a hétvégén a túrázást meg is szervezhetjük, ha van hozzá kedvem. A többi részét nem láttam az üzenetnek, csak épp annyit, amennyit a feldobó ablak megmutatott. Észrevettem, hogy Mikey is a telefonom kijelzőjét nézi.
- Ez csak baráti találkozó. - Mondom határozottan, ahogy a szemeibe nézek, de szinte látom a fogaskerekeket a fejében, hogy hogyan kombinál minket össze. Az a kaján vigyor sem tetszik, ami épp az arcára ül.
- Persze-persze... Ezért maradtál ott reggel, hogy takaríts. - Gyanúsan néz rám, de ez engem egyáltalán nem tör meg, hisz nem csináltunk semmit. Szinte nem is aludtam, mert amint eljutottunk oda, hogy vége lett a bulinak, már jócskán reggeledett. Viszont azt meg kell hagyni, hogy tényleg jó buli volt és nagyon is szeretném megismételni.
- Csak rendes voltam és segítettem. - Sóhajtok egyet és újból megforgatom a szemeimet. Már nem is próbálom meggyőzni, hogy nincs köztünk semmi és szimplán barátok vagyunk vagy legalábbis barátság alakul ki köztünk.
- Ahhhaaa... - Nyújtsa el, én pedig finoman taszítok rajta, miközben megkerülöm és elsétálok. Még csak az kéne, hogy lássa, hogy mit írt nekem Karin. Miután biztos távolságba kerültem mindenkitől, megnyitom az üzenetét és elolvasom. Nem is tűnik fel, hogy végig mosoly van az arcomon, ahogy olvasom. Végül azért válaszolok neki, hogy nekem nagyon is megfelel és tetszik az ötlet. Aztán egy gyorsabb üzenet váltás után, az időpontot is véglegesítjük.
Az idő lassan vánszorgott, de végül, eljött a szombat reggel. Hevesen dobogó szívvel keltem ki az ágyból, magamhoz képest szokatlanul is korán, amit anyum nem is értett. Gyorsan vettem elő pár szelet kenyeret, vajat és felvágottat a hűtőből. Azért jó lenne ha nem halnék éhen mire eljutunk valahova, ahol tudunk is enni. A hátam mögött álló nő tekintetét érzem a tarkómon és azt is tudom, hogy legszívesebben megkérdezné, hogy miért sertepertélek ilyen korán a konyhában, hova készülök, kivel és mikor jövök haza. Viszont semmilyen hang sem hagyja el a száját és azért kicsit hálás vagyok neki. Tűkön ülök mire végre idő van, hogy elindulhassak, azért a lelkesedésem nem hagyott alább, viszont érzem a korán kelés vele járóját és már most rám jött az álmosság. Mielőtt viszont kilépnék az ajtón, egy forró kávét is készítek elviteles papír pohárba, hogy meg tudjam inni az úton. Gyorsan átvizsgálom a táskámat, üditő, szendvicsek, nasi, minden benne van, amire szükségem lehet egy ilyenfajta túrán. Egy nagyot kortyolok a kávéból, mikor becsukom kivülről az ajtót.
Végig utazom a várost, egészen a találkozóhelyig. Szerencsére semmire se kellett várni és ahhoz képest, hogy szombat van, még tömeg sem volt. Gondolom ilyenkor még mindenki ébredezik, ami nekem nem próbléma, így legalább nem nyomorogtam. Leszállva a buszról, sétálok oda a megbeszélt helyre, mire már messziről kiszúrom a lányt. Rápillantok az órámra, nem vagyok késésben, így egy kicsit megnyugszok. Viszont azt látom, hogy nem felém figyel, így talán meg tudom lepni. Odasettenkedek a háta mögé és kicsit mélyebb hangon szólalok meg, miközben közelebb hajolok hozzá, hogy tudja, hogy hozzá beszélnek.
- Ne haragudjon kedvesem, tudja, hogy merre van a reptér? - Próbálok benne maradni a szerepemben, egészen addig amig nem válaszol vagy meg nem fordul. Ha ez megtörténik, akkor elnevetem magam, mert már így is alig bírom megállni, hogy ne tegyem.
- Van twixem. - Vigyorogva húzom elő a zsebemből és ki is bontom. - Szereted ugye? - Kérdőn összeráncolom a homlokomat miközben az egyik rudat felé nyújtom. Kell a csoki a túrázás előtt, így meg is eszem az én részemet.
- Szóval, merre megyünk? - Igazítom meg a táskámat és készen állva várok rá. Már megittam a kávémat, bár remélem, hogy azért útközben majd egy mosdót is be tudunk iktatni valahol.