Cupid's corner

911 what's your emergency?

Fogalmam sincs, hogy mi a fasz történik. Az egyik pillanatban még nyálromantikusan bazsalyogunk egymásra Vörivel, illetve ő épp kirugózza a lelkemet is belőlem, a következőben meg pucér seggel kell valami kibekúrt betörővel szembenéznünk, hozzáteszem úgy, hogy sajog a homlokom, és még elmenni sem sikerült. Fogalmazzunk úgy, hogy morcos vagyok. Asszem ez az alkalom a top öt elbaszott dugópillanatai közé fog kerülni, ha nem az első helyre. Még jó, hogy Row kisimult idegekkel kerül szembe a szituációval, ugyanis attól félek, máskülönben bakancsok és démonűzések helyett ő repülne rá a tagra, hogy élve szétcincálja. Nem mondom, szívesen megnézném, de tekintve, hogy ez a fasz úgy került a lakásunkba, hogy még csak észre sem vettük, csöppet aggódnék Répafej épségéért.
- A keresztet elfelejtetted, Répa atya – horkantok fel azért a nagy kapálózására, mielőtt megmukkanna a rejtélyes idegen, aki mondanám, hogy így már nem is olyan rejtélyes, de akkor hazudnék. Azon kívül, hogy most jöhetett az óvodából és mások agyának kiloccsantásával keresi a kenyerét, szart se tudok róla.
- Most komolyan? - billentem oldalra a fejemet kiábrándultan, miközben az egyik kezemmel elnyúlok az éjjelin heverő romos lámpához, hogy ne vaksötétben kelljen esedékesen felvennünk a harcot. - Először is ne ugass rá az emberemre, mert felőlem aztán lehetsz bérgyilkos cserkészfiú, beléd eresztek egy tárat – morgok rá ellenségesen, elsősorban azért, mert az egy dolog, hogy Onkel házába betört, de a mi lakásunk szent és sérthetetlen, hagyja csak szépen a picsába. Másrészt meg, mert rohadtul nem volt miatta happy end az előbbi kis elfoglaltságunk Rowannel, és ha valaki, akkor a répacukrom tudja legjobban, mennyire kezelem jól a kielégületlen állapotomat. Vagy azt, ha rajtam kívül bárki rászól, beszól neki, rossz szemmel néz rá vagy szimplán nem megfelelően veszi a levegőt a közelében. - Másodszor, még gondolatban sem voltál, amikor fegyvert fogtam először a kezembe, szóval pofa be – igen, most már a sértődöttségemet is a számlájára írhatja, mert ha valamiben jó vagyok, az a fegyverek és a kezelésük, nekem csak ne mondja meg egy bérgyilkos bölcsis, hogyan kell fognom azt, ami előbb került a kezembe, minthogy azt mondhattam volna „oá oá”. Fuhh, de kinyílt a csipája… Máskor meg alig lehet kihúzni belőle két kurva szót.
- Mi a faszt keresel itt, 47-es ügynök? Unod az életed, és most az enyémet is tönkre kell tenned a faroklohasztással? - sóhajtok fel, mialatt nehézkesen ugyan, de félreteszem a stukkeremet, és a rend kedvéért magamra húzok egy alsót. - Vörös, ez itt 47-es ügynök. 47-es ügynök, ez itt Vörös – mutatom be egymásnak őket. Nincsenek illúzióim afelől, hogy ne tudná, mi Row igazi neve, de ha mégsem, hülye leszek kiadni. - Tudja a tököm, mi az igazi neve – vonom meg a vállaimat, ha netán furcsán nézne rám a szexi ördögöm. Aztán, hacsak nem eszkalálódik a helyzet, leseggelek az ágyra, és bosszúsan rágyújtok egy szál cigire.
- Amúgy meg vedd már le azt a kurva maszkot, mert anélkül is úgy festünk itt hárman, mint valami elbaszott fétis klub...

zene: Good thing xx credit: •

Lambert, Rowan & Kazimir

Dont you do it

Szerintem mindenki a helyzetemben ugyan azt gondolná, amit én. Nem akarok itt lenni.  Már így is megkérdőjelezem az egész életemet és hát....bevallom nincs senkim, akihez tanácsért fordulhatnák. Nincs senki, akinek elmondhatom, hogy hagytam egy férfit, hogy letapizzon és majd megcsókoljon. Én?! Aki Lambert-et szokta ijesztgetni azzal, hogy random ott vagyok a lakásban és őt nézem. Jó valljuk be ez mindig is a szokásom volt, miután átvettem apámtól a szakmát. Szeretem mikor tudják az emberek, hogy megfognak halni általam. Persze valaki elkezd futni, könyörögni, vagy.....rám támadni.
Nem okozott nekem semmi féle élvezetet látva Lambert-et é egy vöröset az ágyban. Belegondolva....lehet rosszkor jöttem. Meh! Ha már itt vagyok, megvárom. Nem mintha lenne reakcióm rájuk, elvégre a szerszám egyszer sem mozdult meg mióta megöltem anyámat és feldaraboltam. Nem mintha eddig baj lett volna. A munkámhoz nem kellett kurvának állnom.
- Huh... - szólalok meg végre, mikor Lambert végre észrevesz a szokásos maszkomban és sapkámban, amit a bácsikája házában is látott már. Meg se rezzenek a fegyver láttán.
- Hát Lambert....ne menj el pornószínésznek. - nézek rá tök nyugodtan, mintha ez csak egy átlagos kedd lenne. Kedd van igaz? Vagy szerda? A faszom se tudja.
Mikor egy bakancs a hasamon landol, majd a földön a bakancsra nézek, majd a vörösre.
- Te meg nyugodjál már le! Ha megakartalak volna ölni, már az előtt megtettem volna, hogy elélveztél. - nézek a vörösre. Első ránézésre látom, hogy illenek egymáshoz. Nem, mint testvére, fúj. Hanem inkább csak kissé egyértelmű, hogy a vörös sokszor van Lamb körül. De, hogy melyik volt az első hülye, azt még én sem tudom megmondani.
- Tedd már le azt a kibaszott fegyvert! Mindketten tudjuk, hogy nem lövöd le az egyetlen vásárlódat, aki hajlandó is fizetni. - nézek Lamb-ra várva rá, hogy eltegye azt a szart. - Meg amúgy is rosszul fogod, le fogod lőni magad előbb, mint engem. - úgy tűnik ma nagyon beszólos hangulatomban vagyok. Nem hiszem, hogy a mostani helyzetnek ez jót tenne, de na. Nem gondolom, hogy Lamb tudta találni még egy olyan elvetemültet, aki kettő lőszerládát hajlandó tőle venni, mintha szórnám a lőszert.

Ahh, igen, mond még egyszer, te sátánfajzat! - nyögöm erőlködően, ahogy megállás nélkül mozgatom csípőm, jó keményeket érve hátsójában, olyanokat lökve rajta, hogy úgy pattog alattam, mintha kosárlabdáznék. Fura, de egy pillanatig sem jut eszembe ilyenkor azon húzkodni a szám, hogy Lambambinó apucinak nevez, miközben van egy lányom, akinek szintén apucija vagyok. Azt hiszem a szex nálunk teljes mértékben üdítően hat, s totál kiüt minden nem odavaló gondolatot. Meg a többit is mondjuk...
Ha volna kerete az ágynak, már rég megadta volna magát a bikaviadalhoz hasonlatos dugásnak, szerencsére így csak a matracnak kell elviselnie a megpróbáltatásokat. Egyik kezemmel szinte körmeimet bőrébe mélyesztve fogom oldalát, hogy még a gravitáció se vihesse messzebbre, mikor lökdösöm. Másik kezemmel pedig jobbára vagy a matracon támaszkodom, vagy a falon, de mikor visszakiált a számomra teljesen néma szomszéd faszságára, elhúzom kezem a falról és izmos, ráadásul az üvöltözésétől vastag erektől duzzadó, szexi nyakára fogok.
- El ne menhj még...! - lihegem, mint egy kurva, akit szintén tologatnak hátulról. Legalábbis ebből következtetek a vigyorából, ki tudja, miért, de amint moccanni érzem kezem alatt, ismételten a lepedőre fogok, és egy mosoly kezdeményezéssel fogadom ügyetlen csókját, aminél, ha nem is teljesen, de visszaveszek a tempóból, míg pár pillanatig tart a csók, hogy egy röpke, lassított másodpercre szerelemittas pillantással nézhessek övéibe egy még szerelmesebb mosollyal. Nem tudnám felsorolni minden hős tettét, amit értem és velem tett, de az ilyen apró pillanatokban próbálom összezsúfolni azt a megannyi hálás érzést, amit megérdemel. Persze ennél jóval többet is, de igyekszem. Életem végéig adósa leszek. És azt hiszem, nincs is ennél jobb érzés. Aztán ő visszazuttyan és, mint egy engedelmes ló, akit megpaskolnak oldalán, tovább "vágtázom" benne, immáron sokkal inkább erőlködő fejjel, semmint elolvadóssal.
- Hangosabban, kapitány! - vigyorodom el, bár már én sem igazán bírom. Se szusszal, se türelemmel, mert, ha kitörni készül a vulkán, akkor kitörni készül. Rá is vágok a seggére, jelezve, hogy ennyi volt. Aztán még néhány, eddigiekhez képest nagyobb szünetű lökésekkel a maradék helyet is kitöltöm benne, megajándékozva és örülve a fejemnek, hogy ebből legalább gyerek sosem lesz. Éppen csak kihúzódom belőle, hogy lassan lehajolva, nem kicsit fáradtan nyomhassak még egy csókot ajkaira, aztán terveim szerint végig járva testét, mindenhol is lenyalogatva róla a nekem szánt cseppjeit, de még fel sem fogom mire fel kiált, már ül is fel és olyat koppan a buksink, hogy még egy pillanatra én is beleszédülök.
- Az apád faszát, mi bajod van? - morranok fel, mert persze valós drámakirálynőként egyből azt feltételezem, hogy velem van a baj. Ha most közli velem, hogy fussunk tablettáért, mert beleélveztem, lelököm az ágyról, mert tudja, hogy nem vagyok hülye, de ilyen vehemens kijelentéssel bármit el hiszek neki. Azt hagyjuk is, hogy kis pöcsös koromban hányszor ugráltam le a fáról, mert próbáltam denevérré változni... Hülye gyerek...
Csak eztán veszem le kezem a homlokomról és nézek oda, ahová ő is. Nem is kell sok idő, hogy hasonlóképpen reagálja mint ő, és le is essek a matracról, majd tova gurulva egyet, kerítsek valami keményet, hogy én is támadhassak, ha kell. Mert kell, így az első dologgal a kezemben fel is ugrom, ami egyébként az egyik bakancsom és vágom a sötétben álló Freddy Kruegerhez.
- Nem mész innen?! Rossz démon! Rossz démon! - kalimpálok kezeimmel, mintha eső táncot járnék, s közben sunyi módon már nekem magam mellett, mit vághatnék még hozzá.

Cupid's corner

911 what's your emergency?

- Gyerünk, adj neki apuci! - habár az éjszaka kibaszott közepe van, cseppet sem fogom vissza a hangomat, miközben az ágyon hanyatt fekve rugózok a vörös ördögöm alatt, a lábaimmal jóformán a nyakában, és az egyik kezemmel szorosan az alkarját markolászva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első körünk a mai nap, ám ez az „első” alkalom, amikor a szomszédos lakásból egy másik kiáltás szűrődik át hozzánk, csak éppenséggel sokkal idegesebb és türelmetlenebb.
- Kussoljatok már! - asszem ez a harmadik, hogy átdörömbölt a falon, de szarni bele, kissé megemelve a fejemet szívom meg a tüdőmet egy jó nagy adag levegővel, ami egyébként nem valami egyszerű művelet, mert a szívem is ki akar szakadni a mellkasomból a lendületes tilitolinknak köszönhetően.
- Dugulj el balfasz! Vagy keress magadnak egy kurvát! - kiabálok vissza felpaprikázottan, noha igen hamar kiül a képemre egy szarevő vigyor, ahogy a Répacukromra pillantok. Beharapom az alsó ajkamat, mielőtt bevetném életem legnagyobb akrobatikáját, és az alkarjaimon feltámaszkodva szájon csókolnám. Semmi finomkodás nincs benne, és mivel alig tudom tartani magamat, rohadtul koordinálatlan is, de pont így tökéletes. Egykettőre vissza is zuttyanok a hátamra, megcsapkodva az oldalát, hogy folytassa nyugodtan ott, ahol abbahagytuk, vagyis az agyam kikúrásánál.
Az egész amúgy azzal kezdődött, hogy faszán nem bírtam elaludni. Hiába fárasztott ki Row, egy órán keresztül csak forgolódtam az ágyban az új kollégán bosszantva magamat. Előre felbasz a gondolata annak, hogy akár holnap is vele kell csesznem a rezet és tanítgatnom arra, amire cseppet sem vevő. Tudom, hogy egy oltári nagy hülyeség ezen rugózni, de amikor már a harmadik bagó sem váltotta meg a világomat, kénytelen voltam a bombabiztos módszerhez nyúlni. Szó szerint, a takaró alatt, lágy kézmozdulatokkal majd a számmal ébresztve az éppen csak bekómáló Vörösömet. És így, hogy megkaptam, amit akartam? Majd a bús tököm fogja visszafogni magát csak azért, mert a szomszéd nem ismeri a füldugót.
- Ez az, gyorsabban – bátorítom az élvezkedéstől összevont szemöldökökkel, érezve, hogy már nincs messze a vége. Egy nagyobb, elnyúló nyögéssel döntöm hátra a fejemet, és mivel sosem finomkodunk egymással, idő közben az ágy szélére csúsztam, ahonnét tehetetlenül biccen lefelé a nyakam. Fogalmam sincs, mi ösztökél arra, hogy felnyitva a szemeimet megcsodáljam a szobánk sötétbe burkolózott, fejjel-lefelé világát, de amikor az ajtóban észreveszek egy, a megszokott összhatásba nem illő képletet, muszáj vagyok kettőt pislogni. Aztán eljut az agyamig, hogy az ott nem egy valami hanem egy valaki.
- Mi a fasz?! - kiáltok fel fennhangon ez alkalommal messze az élvezettől, és oldalra húzva a lábaimat ösztönösen ülök fel, csak hogy azzal a lendülettel jól összefejeljek Rowannel. - Aú bazdmeg! - kiabálok rá, mintha ő tehetne róla, de sietősen emlékeztetem magamat, hogy itt most nem az ő fejét kell leszednem, hanem valami elbaszott betörővel szükséges foglalkoznom egy szál álló pöcsben. A rozoga lábakon álló éjjeliszekrényhez vetődök, majdnem felborulva, ahogy a lepedőbe akad a lábam, de sikerül megtartanom magamat és előbányásznom a fiókból a stukkeremet. - Nem tudom ki a fasz vagy de ha nem kotródsz a picsába, szétloccsantom az agyadat! - fenyítem be az idegent, kibiztosítva a fegyvert is, amit rá fogok, bár van egy olyan sanda balsejtelmem, hogy Row sem fog tétlenül üldögélni a babérjain.

zene: Good thing xx credit: •