- Mia, az Isten verjen meg - csattanok fel, mikor a konyhába érve meglátom a tornyosuló edényeket. Eleve nem vagyok egy harmonikus és kiegyensúlyozott pasas, de amikor a húgomat ötödjére kérem meg ugyanarra és még mindig képtelen megfelelni az egyébként aprócska, sőt, mondhatjuk úgy is, hogy hangyafasznyi elvárásaimnak, azért nálam is elgurul a gyógyszer. Összesen három napot voltam távol, leginkább azért, hogy ételt tudjak rakni a családom asztalára, hisz nem könnyű szülők nélkül 5 testvér nevelni, gondozni, etetni meg nem mellesleg szeretni, különösen most, amikor a tányérokat bámulva észreveszem, hogy ezek akkor lettek még itt hagyva, amikor távoztam. Hatalmas pöfékelés közepette, akár egy gőzmozdony indulok meg a szobája irányába, ahol ő teljes mértékben ignorálva a dührohamomat a telefonját böngészi, füleiben zenét hallgatva. Kikelve magamból tépem ki a készülékből a kábelt, majd hatalmasra güllesztett szemekkel magasodok felé. 16 éves, épp kamasz, ami azt jelenti, hogy naponta kapok tőle idegösszeroppanást, ha úgy döntök reggel, hogy ma nem fogom telibe szarni mit csinál, hanem vállalok is valamennyi felelősséget a viselkedéséért és megpróbálom normális emberré formálni. Nem én vállaltam ezeket a kölyköket, de az én nyakamra maradtak, anyánk meg az ötvenhét "haverja" annyi porontyot hozott a világra, hogy aztán úgy döntöttek, inkább faképnél is hagyják őket, természetesen a jó öreg Diegot terhelve a gyerekvállalás hátulütőivel. Nem álltam készen szülőnek lenni, 19 voltam, amikor magunkra maradtunk, de tudtam, hogy ha nem teszem oda magamat és nem irányítom mindannyiunkat akkor az utcán végezzük. Mára már többen is dolgozunk, ha nem is feltétlenül legális munkakörökben, de legalább megkeressük a mindennapi betevőt és ki tudunk fizetni egy, ha nem is szép vagy komfortos, de épp elég nagy házat mindannyiunknak. - Spagettiszószos tányérok vannak a kibaszott mosogatóban. Most ti vagy három napon keresztül ugyanazt ettétek vagy kurvára nem végezted el az egyetlen rohadt feladatot, amire kértelek - ordítottam vele fennhangon. Mondhatja rám bárki, hogy rossz ember vagyok, hogy mégis hogy merem egy kamasz lánnyal szemben felemelni a hangom, de erre csak annyi a válaszom, hogy akkor csinálják utánam, mutassák meg, milyen mintabátynak lenni, kíváncsi lennék nekik mennyi türelmük lenne, amikor úgy érzik, hogy a családtagjaik ellene dolgoznak és hátráltatják mindenben, amit el akar érni azért, hogy jó életük lehessen. Ugyanis nekem más célom sem volt, csak hogy mindannyian normális felnőttekké érjenek, tanuljanak, dolgozzanak és ne kössenek ki ott, ahol én, ne szarért-hugyért dolgozzanak mások seggét nyalva, könyörögve a pitiáner csicska melókért, amikért bármikor az őrsön végezhetik aztán énekelgethetik a rácsok mögött a "Börtön ablakába soha nem süt be a nap" című nótát.
- Három napig spagettit ettünk - jegyzi meg ravasz vigyorral, amitől ha rosszabb napomon fogott volna ki, már a magasba emelném a kezemet, s habár sose ütném meg őt, legalább annyira felhasználhatnám a gesztust, hogy egy iciripicirit megfélemlítsem a szavai következményeitől, ugyanis Mia olyannyira szemtelen és pimasz, amivel képes keringőt járni az idegszálaimon. Most is a telefonján valami pasassal beszélget, nem tudom már hanyadikat szedi össze, ilyen szinten hasonlít anyánkra, de érthető, hiszen ő nem olyan, mint a legtöbbünk, nem néz ki illegális határátkelőnek vagy egy mufurc mexikóinak, szőkére festette a haját, állandóan egy tonna smink van az arcán és nem képes kimenni úgy az utcára, hogy ne lógna ki a fél picsája a szoknyái alól. Ha Sofia szavaival élnék "Igazi pasifaló". Ő az a húgom, aki, mivel csak 2 év korkülönbség van köztünk, mellettem vezeti a háztartást. Úgy nézünk ki, mint a házastársak, ahogy fejvesztve rohanunk a viselkedni nem tudó kölykök között. Sofia azonban velem ellentétben kifejezetten laza, így mindig én leszek a rossz zsaru minden történetben. Én vagyok, aki ordít, aki elvesz, aki büntet, amíg Sofia nyugtat, nevet, szeretget. Tipikus szerepvállalás. - Dio, nyugodj már meg, most jöttél haza. Relax - simít végig a karomon, ami miatt a dühtől vezérelve végigfut rajtam egyfajta borzongás. Tökéletesen tudja mit csinál, hogy mennyire ki tud hozni a sodromból, de őrülten élvezi, hogy megteheti. Egy óvatlan pillanatban ki is kapja a kezeim közül a fülhallgatóját, majd újra elmerül a lányos popzenékben, miközben már a telefonjára pillantva látom, hogy szívecskékkel árasztja el az üzeneteit. Egy undort kifejező fintorral való reakció után ott is hagyom, ugyanis nem éri meg tovább vitatkoznom vele, úgysem ért a szóból. - Egyébként is, nem egy nő dolga mosogatni. 2024-et írunk. - jegyzi meg halkan miközben megvonja a vállát. Ez az, amibe egy tinédzser lánnyal végképp nem fogok belemenni: a női jogokba. Most még lázadó, igazi forradalmár, ha nem mondanám azt, hogy úgy kell a nőkhöz imádkozni, mintha ők lennének maga Mekka, ígyisúgyis leharapná a fejemet. Azzal meg végképp nem állok vitába, hogy ő egy gyerek, nem pedig egy nő. Csak a fejemet fogva sóhajtok fel, de ezt már nem hallhatja.
Már épp a folyosón haladnék végig, amikor betámad az öcsém is, Alberto, aki a legkisebb mindünk közül, mindössze 14 éves. Amikor apáék itt hagytak minket csak egy kiskölyök volt, az óvodától kezdve mindent kézenfogva járt velem végig, most viszont ő is csak egy sakál, aki megállás nélkül duruzsol a fülembe, kéreget, ígérget, aztán ha valamit én várnék el tőle, faképnél hagy. Az egyetlen pozitívum a kissrácban, hogy hatalmas üzletember, már elsőtől kezdve mindenből vállalkozást csinált, most pedig ha jól tudom, kitalálta, hogy itthon kajákat főz, amiket háromszoros áron ad el az osztálytársainak. Nevetséges, hogy többet tesz hozzá a családi kasszához, mint a nála két évvel idősebb nővére.
- Diego, mi az a laszti? - néz rám kérdőn, mire összevonom a szemöldökömet, szinte sugallva, hogy rossz embertől kíváncsiskodik. - A haverjaim mondták, hogy hoznak holnap, mondtam, hogy én kurvára nem szeretek focizni szóval kiszállok, erre elkezdtek nevetni. Mi a faszom az a laszti? - ismétli meg mostmár kicsit megdöntve a fejét.
- Semmi, Albi, semmi. Ne menj lasztizni, nem szereted - sóhajtok hatalmasat, remélve, hogy ezt a beszélgetést nem kell tovább folytatnom, de szerencsém van, ugyanis ebben a házban nincs megállás. Konkrétan mondhatnám úgy is, hogy 20 perc szabadideje sincs az embernek, különösen ha ő a családfő, hisz mindenki hozzám rohangál a problémáival, akkor is, ha elküldöm őket a búsba, akkor is, ha szándékosan rossz tanácsot adok és akkor is, ha kijelentem nekik, hogy én ehhez nem értek. Sofia nincs itthon, ápolónőként dolgozik a Brooklyn-i kórházban, az eggyel kisebb, Matteo, aki pedig most 21, futárkodik a közelben. Természetesen senki se higgye, hogy én vagyok az egyetlen elvetemült alak, a különbség köztünk csak az, hogy én reggeltől estig dolgozom azt, amit nem kéne, ők pedig csak éjszaka vetemednek rá a sötétebb oldal kínálta lehetőségekre. Ugyanis, meglepetés vagy sem, ennyire spanyol pofával nehéz munkát szerezni New Yorkban, viszont rettenetesen könnyű, ha bűncselekményekről van szó. Ki ne szeretné, hogy egy rohadt migráns végezze el helyette a piszkos melót? Sokszor ha kell, még az akcentusomat is bevetem, hogy elhihessék mennyire ostoba vagyok.

Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen.