A nyomornegyedben nőttem fel. A szüleimet nem ismerem, hamar árvaházba dobtak, a rokonságom pedig még időben kivándorolt Amerikába. Tehát, kitalálhatod ebből, milyen a jellemem. Az utca nevelt és az apácák. Ők voltak a családom. Írni és olvasni is csak ezért tudok, mert az árvaházban egy kedves nővér megtanított, hiszen ő látott a gyerekekben reményt arra, hogy tanuljanak és ne az utcán vagy egy bűnbandában végezzék. A szívem a helyén van, ha kaptam valamit, vagy kerestem egy kis pénzt a részmunkaidős melóimmal, a testvéreimként tekintett utcagyerekeknek adtam. Szerettem velük időt tölteni, fociztam sokat, kiálltam értük, a bátyjuknak tekintettek. Persze a sötétebb oldalát is megismertem Barcelonának, ahol nincs kegyelem, meg kell küzdeni mindenért, amid van, mert több itt a szarka, mint a mezőgazdaságban és élesebbek a pengék, mint egy disznóvágáson. Nem is egy heg ékteleníti a testemet, rengetegszer hagytam ott majdnem a fogamat, de a lelkemet nem kapták meg. Soha nem álltam be egyik szervezethez sem, nem öltem meg senkit, de soha nem hagytam magam. Barcelona utcái neveltek, de most ennek a levét New York issza meg, meg persze hű komornyikom Mr. Lanceloth. Kedveljük egymást, szinte a fiának tekint én meg az apámnak őt. Sosem tudtam milyen érzés az, mikor van valakinek édesapja. Sokat szekáljuk egymást a kerek asztal lovagjával, de szerintem jó a viszonyunk, határozottan. Magamat egy vicces és talpraesett kopénak tartom, az eszem is a helyén van, nem volt gond velem az iskolapadban sosem, bár az angol nehezen megy, ezért is van velem a komornyikom mindenhol. Vigyázz New York, Diego örökölt, nem is keveset.  

- Na szóval, felnyújtod a fejed fölé a cementes zsákot és ha bírod 3 percig, te vagy a fasza gyerek. – magyaráztam Tiónak, hogy hogyan is zajlik a kihívás, amit egyszer láttam az interneten. Nyilván ő nem tudja a végkimenetelt, de mi többiek biztos jól fogunk szórakozni, már az tetszik, ahogy felkapja a zsákot, szinte összeszarja magát. Két percig vártam, mire a többiek rápaskoltam a vállamra, hogy itt az idő, mert mindjárt elejti a cementet. Odaléptem és a zsebemből kikapott bicskával végigszakítottam a feje fölött lévő zsákot, mire a tartalma beterítette szegény fejét. Tiszta cement lett, ráadásul hosszú, göndör haja volt, nem a divat miatt, inkább csak neki sem volt pénze fodrászra, mint nekem.
- Gutierez, ezt levonoma béredből! – kiáltott már messziről a brigádvezető, ahogy közeledett az irodájából a munkaterületre. Nem féltem, hogy lebaszhat, pihenőnk van, de a bérmegvonás igen csak rosszul érintett.
- Dehát főnök, nem az én ötletem volt! – kiáltottam elégedetlenül, mire a dagadt vezető, Rodrigó csak legyintett és ciccegett. – Nem érdekelnek a kifogások Diego, húzzál be az irodába inkább, telefonon keresnek. – mutatott az említett helyiség felé, mire én csak felvontam a szemöldököm. Lehet megint a házvezető, hogy lógok a lakbérrel, pedig még nem léptem át az egy hónapos türelmi időt.
- Helló? Itt Diego Gutierez. – szóltam bele a telefonba bizalmatlanul. – Öhm, jó napot kívánok…nem is tudom, hogy mondjam…sajn…sajnálattal kell közölnöm önnel, hogy az éjszaka folyamán a nagybátyja életét vesztette. – jött a másik oldalon a válasz tört spanyol nyelven, bár nem volt vele gond, érezhető volt az akcentusból, hogy nem anyanyelvi szint.
- Az szar ügy. Még valami? – kérdeztem nagyot sóhajtva, hiszen nem ismerem túl jól a távoli családomat, nem is értem, hogy jutottam bárkinek is az eszébe ennyi idő után. – Öhm…nem tudom, jól hallottam-e, mit mondott? Öhm…szóval, itt a papíron az áll, hogy maga rengeteg képeslapot küldött neki régebben, évekkel ezelőtt. Nem ismeri? Rossz számot hívtam? – jött a bizonytalan hang a túloldalról, mire eszembe jutott a történet, igazat beszélt, Santiago Gutierez nagybátyámnak és Rosalindanak küldözgettem még fiatalon egy csomó képeslapot, titkon remélve, hogy elvisznek majd erről a lepratelepről. Nem jöttek…Nem érdekel. – Nézze, ha azt hiszi, küldök virágot vagy megjelenek a temetésén, akkor téved, tőlem ott rohadhatnak meg a… - kezdtem elveszíteni a türelmem, mikor a túloldali hang félbeszakított. – Nem kérem, nem…én csak…itt…nézze, én a család ügyvédje vagyok, van itt egy végrendelet. Mivel Santiagonak nem maradtak Amerikában vérrokonai, itt egy bizonyos Diego Gutierez van megjelölve. Született 1997.02.10, Barcelonában, ahol jelenleg is él, anyja neve egy bizonyos… - most én vágtam közbe. – Jó, jó, hagyjuk a rizsát, mit hagyott rám az öreg? – kérdeztem kicsit izgatottabban, még a szemeim is felcsillantak. – Hát, ezt így nehéz, Uram. Ide kellene utaznia. Öhm…Egy New Yorki autómárka brand főbb részvényesévé vált és egy igen tetemes vagyon szerepel itt a papíron. – magyarázta valószínűleg éppen olvasva az adatokat, mert kicsit lelassult a hangja. Elakadt a hangom, le is ültem a főnök irodai székébe, nem foglalkozva azzal, hogy beterített a friss beton. – Dios Mio…mikor kellene indulnom? – kérdeztem az égre nézve, közben imákat és hálát mormoltam az Istennek. – Tehát akkor Ön Diego Gutierez? Tudja igazolni? Az előbb úgy tűnt, utálja az említett Santiago Guterezt és… - azonnal közbe kellett vágjak. - Jó, tudja itt Spanyolországban így dolgozzuk fel a gyászt. Hüpp…- játszottam el minimális sírást. – Szidjuk az eltávozottakat…mert…hüpp…annyira fáj. – játszottam el a szomorú fiatalt, s bár tényleg sírtam, de az örömtől.
- Akkor idejön Mr. Gutierez? – jött a kérdés és bár a hangjában fellelhető volt némi rosszmájúság, szerencsére nem állt el a dologtól. – Ha igen, elküldöm e-mailben a részleteket vagy a feltöltöm a felhőbe. – jött a válasz, mire kinéztem az ablakon. – Felhőbe? Dehát tiszta az ég. – válaszoltam, mire egy ideges krákogás jött a túloldalról. Szerencsére türelmes volt az ügyvéd úr és miután elmondta a részleteket és letettem a telefont felkiáltottam örömömben, még mindig könnyes szemmel.
- Diego! Mit keresel a székemben. Összekoszolod! Ezt is levonom a… -
- Azt vonsz le, amit akarsz faszkalap, itt se vagyok. Ha akarom jövőhéten megveszem az egész rohadt céget és kirúglak a picsába! Háhá, gazdag vagyoook! – pofozgattam meg a főnököt, majd lehajítottam a sisakomat és a felszerelésemet az asztalára. A srácoktól elköszöntem, majd meg sem álltam hazáig, hogy kiszámoljam a repülő útra való költségeket és foglaljak egy gépet New York-ba. A megmaradt vagyonomat szétosztottam a gyerekek között és meg sem álltam a lehetőségek hazájáig.

Ott egy Lanceloth nevű komornyik fogadott és adott szállást Santiago nagybátyám kúriájában. Több, mint tíz szoba, ugyanennyi fürdőszoba, öt emelet és vagy tíz tagú személyzet. Ami a legfontosabb rengeteg autó a garázsban! El se mertem hinni. Persze közölte, hogy az öröklés igen bonyolult folyamat és sokáig fog tartani, míg mindent a nevemre írnak, addig le kellene tennem az állampolgárságit, meg kellene tanulnom angolul és nem ártana némi etikettet és jólneveltséget tanulnom, mert szerinte nem illendő recskázást mímelnem a retro autógyűjteményre vagy rácsapni a fiatal takarítónő seggére.
Természetesen eleget kell tennem ez idő alatt a nagybátyám mindennapi feladatainak, mert a cég többi társtulaja látni szeretné, hogy jó kezekbe kerül a többségi részvény, ugyanis, ha ez nem valósul meg, akkor fellebbezhetnek az öröklési döntés ellen és teljesen át vehetik a cég irányítását. Javasoltam Lanceloth-nak, hogy szúrjuk őket combon, mert abból majd tanulnak, de szerinte ez a barbár szokás elit körökben nem megengedett. Tehát mindenhova követ a hűséges komornyikom, nehogy bajt csináljak, bár idegesítő, hogy nem motorozhatok vagy vezethetek sportkocsit kedvemre, folyamatosan tanít és illemórákra járat, lovaglóleckék, vívás… elég unalmas és fárasztó elfoglaltságok.
A bulik jók, van személyzetem, kertészem, szakácsom, de még sofőröm is, mégis a komornyikommal a sarkamban nem igen tudom kiélvezni a dolgot maradéktalanul, de jobb , mint egy spanyol építkezési területen gürizni vagy szórólapot hordani a megélhetésért. - Bele fogok én jönni ebbe, nem hagyom, hogy szeretett nagybátyám cége rossz kezekbe kerüljön…de először is kell egy füves cigi. Mr. Lanceloth, egy pillanatra…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A jellemzésed olvasásánál sajnáltalak, talán még az előtörténeted elején is egy kicsit, de mit ne mondjak, azért nem semmi lehetőség hullot az öledbe. Bizonyára elég sok nehézségen mentél keresztül, sokat kellett nélkülöznöd, talán még a jövőd is kilátástalannak tűnhetett, de azt hiszem, hogy minden szerencsétlenség mellett azért igazán nagy szerencse is, hogy az életed úgy alakult ahogy. Legyünk őszinték: titkon mindenki szeretne egy ilyen hatalmas vagyont örökölni, csak úgy Tetszik a stílusod és az is, ahogy lerendezted a főnöködet, vicces lenne ha tényleg meg vennéd őt is a cégével együtt Itt is látszik, hogy a sors néha tartogat számunkra furcsa meglepetéseket, hiszen egy egyszerű munkásból vált belőled menő üzletemberré, már csak az a kérdés, hogy élsz-e ezzel a lehetőséggel, vagy elszúrod majd a heves természeted miatt? Én kívánom, hogy sikerüljön megtartanod azt, amit kaptál, de vigyázz, mert az ami könnyen jön, az épp olyan könnyen is mehet. Üdv New Yorkban, érezd jól magad!  

Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is tied a játéktér.  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!