Jellem
Hogy hogyan jellemeznem magam? Borzaszto egyszeru: egy unalmas, tisztes allampolgar teljes ellentete vagyok. Egy olyan ember, akinek semmi sem szent. Olyan, akinek jobb, ha sosem teszel keresztbe, ha pedig veletlenul voltal akkora barom, hogy megis megtetted, menekulj a leheto legtavolabb es akkor talan, de csak talan meguszod elve.
Tudod milyen az, amikor egy ember az eleteert konyorog? Irto szanalmas, foleg ha az illeto egy ferfi. En sosem kegyelmezek es ezt az embereimtol is elvarom. Azt hiszem, nem vagyok egy elnezo tipus.
Ha az emlekezetem nem csal, akkor altalaban ket dolog van folyton nalam: a fegyverem es cigaretta/szivar.
Eletem soran sok mindent megtanultam. Peldaul azt, hogy mindenkinek meg van az ara, csak az osszeg valtozik. Mondjak, hogy a penz nem boldogit, de legyunk oszintek.. sokan orulnenek, ha megnyernek a lottot. Te talan nem?! Elmondhato rolad, hogy vagy olyan kulonleges, hogy depresszioba esnel, ha a zsebedben tudhatnal nehany milliot?
Mivel ritkan van szabadidom, igy a hobbirol szinte le is mondhatok, ami kulonosebben nem zavar.
Kolyokkoromban sem erdekelt senki velemenye, ez pedig nem valtozott. Egyaltalan miert kene ilyen banalis dolgokkal foglalkoznom? Talan nincs eleg teendom, ami lekot?
Sokan ugy gondoljak, lelketlen, szivtelen alak vagyok es nem tagadom, van benne nemi igazsag. Azonban volt ido, amikor teljesen mas ember voltam, ezt pedig kevesen tudjak. Ha rolam van szo, sok mindent homaly fed. Egykor akadt valaki, aki hitt bennem. Hitte, hogy jo vagyok es az is maradok majd, de o mar reges reg tavozott az elok sorabol. Talan ekkor valtozott meg minden.
Es ha veletlenul azt hinned, hogy a hatalom eltet, tevedsz. Az sokkal inkabb a bosszu. Varok egy csodas napra, melynek minden percet kielvezem majd.
Pozitiv dolgok? Csipem az allatokat. Peldaul nem sok kutyaval vegeztem, de gazdival igen. Kitarto vagyok, az agyban pedig nem durranok el ket perc utan, ha pedig ez nem eleg, a maximalistak csapatat bovitem.
Múlt
Mar gyerekkoromban problemas voltam. Soha, egy balhebol sem maradhattam ki, anyamat pedig szinte minden aldott nap behivtak miattam a suliba. O volt az a szemely, aki sosem emelt ram kezet. Talan tudta, hogy apamtol ugyis kapok majd eleget. Az idosebb Garrido, ha veletlenul jobb kedveben volt, akkor csak megszidott, ha pedig nem.. Nos, akkor csunyabb vege lett a napnak. Nem baj, a sok dorgalas ellenere is vitt a verem. Anyamnak persze gyakran megigertem, hogy nem csinalok tobb hulyeseget, de egyszer sem gondoltam komolyan.
Apam folyton csak az uzlettel cseszegetett. Dzsungel igy, dzsungel ugy, de en nem vagyok egy kivancsi turista. Kivulrol fujtam, hogyan keszul a tiszta kokain a titkos helyeken, majd a laborokban. Hogy mibol mennyi kell, es ha minden kesz van, hogyan szallitjuk, mennyiert adjuk. Hiaba untam, sosem volt kerdes, erdekel-e ez az egesz.
Tinedzser sem voltam, amikor elso sorbol nezhettem vegig, mit is jelent a kolumbiai nyakkendo. Hat csodas latvany volt, az mar egyszer biztos. Evekkel kesobb kezdtem kicsit megkomolyodni, majd a nyugodtabb eletert kiharcoltam, hogy egyetemre mehessek. En voltam az elso Garrido, aki ezt elmondhatja magarol. Az egyetemi evek alatt foleg anyam miatt latogattam haza. O kulonleges, nincs hozzafoghato.
Diplomaval a kezemben tertem vissza szeretett orszagomba. Megtudtam, hogy a szuleim mar nem apolnak tul jo viszonyt. Es hogy ennek mi lehet az oka? Valoszinuleg sosem tudom meg.
Egy este nehany baratommal iszogatni mentunk az egyik ismeros barba. Carlito pofazasat hallgattuk orakig, de legalabb nem szaraz torokkal. Kedvunkre ihattunk, sosem kellett fizetnunk erte.
Reg elmult ejfel, amikor besetaltam az oriasi kapunkon. Meglepetten szurtam ki, hogy bent meg egnek a lampak, de hat mit erdekel engem. Alig nehany perccel kesobb fogadott anyam ket svajci feher juhaszkutyaja. Akkor kapta oket, mikor en az egyetem padjait koptattam.
- Mi van? Meg csak most kaptatok enni? - kerdezem, mintha barmit is ertenenek. Feher pofajukat ver boritotta, en pedig lassu leptekkel a taljuk fele vettem az iranyt. Nem sietek, meg ugyis elszivok egy cigit.
Friss hus.. allapitom meg, amikor az egyik majdnem a nadragomba torolte a vert.
- Nem! - nezek az izgatottabb egyedre, mikor a bago felenel jartam. Tarsa ugy folytatja az evest, mintha nem kapna eleg tapot. Ha egy idegen latna, tuti azt gondolna, hogy eheztetjuk oket.
Amint kidobtam a csikket, belepek az emeletes hazba. A konyhaba mennek, hogy a sok alkohol utan egyek valamit, azonban osszefutok az oreggel. Feher ingen verfolt, es jol tudom, hogy a kis "kemencenk" be van izzitva.
- Anyam hol van? - teszem fel a kerdest, mikozben a lepcso iranyaba pillantok.
- Alszik. - feleli tomoren.
Tudtam, jobb ha most nem zavarom. Mivel az etvagyam elment, a szobamba setaltam es hamarosan be is aludtam. Reggel vettem egy hideg zuhanyt, magamra kaptam valamit, majd beleptem a nappaliba, ahol apam epp szivarozott.
- Anya? - nezek egyenesen a szemeibe.
- Elment. - nehany masodpercig neman szemeztunk, aztan maganyosan lehuztam nehany pohar whiskyt.
Anyam tobbe nem tert haza es bar nem akartam elhinni, legbelul megis tudtam, hogy mi tortent azon az ejjelen. Nem kellett volna elmennem abba a kurva barba.. Akkor az nem tortenhetett volna meg. Biztosan nem. O az a no, akiert barmire kepes lennek. Barmire!
Evekig tettem a dolgom, apammal csakis az uzletrol beszeltunk, semmi masrol. Vegul egy este - miutan tavozott nehany vendeg -, egymassal szemben szivaroztunk egy-egy tagas es kenyelmes kanapen.
- Tudom. - szemeimmel az oveit furkeszem.
- Megis mirol beszelsz? - kerdezi komoly keppel.
- Te olted meg. - mindketten tudtuk, kire celzok, nem kellett bovebben kifejtenem. Vartam, hogy szora nyissa a szajat, hogy letagadja, de csak hallgatott. Tekintetem szep lassan a padlora kuszott. Itt helyben vegeznem kene vele, mig nem kapja elo o a fegyvert. Nem ez lenne az elso eset, amikor meghuzom a ravaszt, majd eltuntetek egy hullat. Gyerekjatek lenne, hisz van egy sajat krematoriumunk. A gondolataim elkalandoznak. Arra gondolok, milyen tavol allok attol az embertol, aki egykor voltam. Azokban az idokben meg csak nem is sejtettem, mi kovetkezik. Minden megvaltozott. Minden.
- Holnap New Yorkba mesz. - tori meg a csendet, miutan megkoszorulte a torkat.
- Hogy tessek?? - terek vissza a jelenbe ertetlen, felhaborodott fejjel.
- Jol hallottad. - felall a fotelbol, aztan nyugodtan a szobajaba setal, nehany perc elteltevel feltetelezem, alomra hajtja a fejet.
- Hat jo.. - szivok egy slukkot a szivarbol, miutan mar nincs tarsasagom.
- Veged lesz, ha eljott az ideje. - huzodik egy apro vigyor a szam sarkaba.