Úgy tűnik, nem érte váratlanul a kérdésáradatom, és mindenre válaszol is. Bár az én fülemnek vannak benne kicsit félre értelmezett, rosszul gondolt dolgok, de, ami a legrosszabb, és ezzel nem csak én leszek így, hanem nagyon sokan: hogy nem mindenki spanyol, aki spanyolajkú. Ez pedig olyan sértés, ami már alapvetően rossz indítás. Ha kérdésként hangzik el, mert valaki nem annyira jártas a spanyolban, hogy beszéd alapján hallja, akkor nincs baj. De ebben a mondatkörnyezetben, az. Arról nem is beszélve, hogy már magában Spanyolországban sem egy spanyolt beszélnek, hanem tartományonként eltérőt, és a legtöbb könyv a kasztíliait tanítja, és még ki sem tértünk a latin-amerikai változásokra. Ha figyelmes volt, akkor észre vehette, hogy azokon a film/sorozatmegosztókon, ahol ki lehet választani a nyelvet, ott is két spanyol van: az egyik a spanyolországi, a másik a latin-amerikai, mert nem igazán rétik meg egymást. Vagy legalább is nem „kényelmes” nekik, mint ahogy az angolok is szinkronizálják az amerikai filmeket.
- Rendben, és köszönöm! Azt hiszem, hogy mindenre kaptam választ - mosolygok kedvesen, és most már be tudom lőni, hogy honnan is indítsunk. - Ezek szerint, elvileg már a betűket, kettős betűket is ki tudod ejteni, hallás alapján le tudod írni. Valamilyen szinten rálátásod van a hangsúlyra, bár ezt a tapasztalataim szerint az amerikaiaknak… angolajkúaknak nem egyszerű elsajátítani, mert itt nincs ilyen - kezdek egy felsorolásba, és nyugodtan cáfolhat, megerősíthet, mert ezek még mindig inkább infógyűjtések a megerősítés oldaláról. - Ezekkel nem is lesz feltétlen baj. Viszont a tapasztalataim szerint, minden nyelvkönyv ugyan azokat a hibákat követi el, ami miatt, ha meg is ért egy spanyolajkú, és mindig inkább ezt használd, és ne a spanyolt, nem biztos, hogy azt fogja érteni, amit Te szeretnél, vagy pontosabban Te akartál vele közölni. A szótárak pedig szintén tévútra vihetnek, mert olyan szavakat érzékel szinonimának, amik egy-két esetben valóban tekinthető annak, de a legtöbb esetben nem. Amin én kiakadtam, az két dolog, a sebesség és gyorsaság, valamint a fényes és világos párosok. Mert abban az esetben, ha azt mondjuk: „az az állat nagyon gyorsan tud futni” akkor valóban elfogadható, hogy azt mondjuk, hogy „az az állat nagyon sebesen tud futni”. De már nem érthető a mondat, ha azt mondod, hogy „elromlott a gyorsaságváltóm, ezért mertóval jöttem”. Ahogy egy szoba, belső tér esetében is mondhatjuk, hogy „ez egy fényes szoba”, aminél helyettesíthető, hogy „világos szoba”, de mondjuk egy ruhaanyagra értve már teljesen mást értünk alatta, hiszen egy fekete anyag is lehet fényes, de az sosem lesz világos. Tehát én nem szeretném, ha szótárt használnál, legalábbis addig, amíg nem tudod, hogyan kell szavakat képezni. Rendben? - kérdezem most már komolyan. - Vállalak, ha tudunk időpontot egyeztetni - mondom ki már nyíltan, mert az ő feltételeivel nem hiszem, hogy gond lenne. - Most nincs nálam, de otthon van egy csomó anyagom, amit átküldenék, és, amit szeretnék, ha úgy megtanulnál, hogy azt, ha álmodból felkeltenek, akkor is tudnád, mert ez lesz az a biztos alap, amihez mindig visszatérhetsz. Feltéve, ha adsz egy e-mail címet, amire át tudom küldeni - veszem elő telefonomat, hogy felírjam, ahogy az egyéb elérhetőségeit is.
- Ja! Egyébként nem kérsz valamit? - kérdezem, ha már itt van. Úgy belemerültünk a nyelvtanulásba, hogy el is felejtkeztem erről.
Ha pedig erre válaszolt, akkor folytatom. - Azt még jó, ha tudod, hogy bár én sem spanyol vagyok, a castiliai spanyolt szoktam oktatni, és, akinek kell, azt szoktam átképezni a latinora. Vagy közben elmondani a különbségeket. Neked ez így megfelel? - kérdezem kedvesen. Talán ez a legjobb, legbiztosabb módja, hogy megtanulja a nyelvet az eltérésekkel együtt.

Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött
a függönyön, amely únt gát, előtte függött...

Természetesen nem ért meglepetésszerűen, hogy Flor érdeklődni kezdett afelől, hogy miért van szükségem a nyelvtudásra, ahogy válaszolni sem esett nehezemre. Már jó előre lejátszottam magamban a lehetséges beszélgetéseket, hogy ne menet közben kelljen összeszednem a gondolataim, így könnyű szerrel tudtam felelni és természetesen teljesen őszintén.
- Ennek több oka is van. Egyrészt, szeretek minden emberrel a saját anyanyelvén beszélgetni, hiszen ez így a legcélszerűbb. Ha esetleg munkámból kifolyólag beszélnem kéne egy spanyollal, akkor nem kell tolmácsra várnom, hanem én tudok vele beszélgetni. Ha pedig tudna angolul, akkor sem akarnék angolul társalogni vele, hiszen ha nem ismeri rendesen a nyelvet, lehet nem tudná a kellő módon kifejezni magát és tévútra menne a beszélgetés és nem is lenne kellően gördülékeny - kezdtem el ecsetelni neki a dolgokat. - Volt már rá példa, hogy egy váratlan helyzetben németül kellett kommunikálnom valakivel, aki nem tudott angolul, de szerencsére én tudok németül, így nem kellett tolmácsot szereznem és még a helyszínen tudtam beszélni az úrral. Másrészt, ez egyfajta tisztelet is, hogy ha tudunk a nyelvükön beszélgetni. Úgy gondolom, ha értünk valamely nép nyelvén és úgy folytatunk velük beszélgetés, akkor az nem csak könnyebbség és szabadság nekik, hanem egyfajta tisztelet is.
Továbbá szeretek utazni, ha épp lehetőségem van rá, így ha valamikor el akarnék utazni Spanyolországba, akkor minden helyi emberrel tudnék beszélni spanyolul, aki az utamat keresztezi, hiszen nem mindenki ismer más nyelvet, így lehet valaki nem tudna angolul, de ha én tudok a nyelvükön, nem szorul senki szótárra, vagy fordító programra. Szóval ezek a fő indokaim vannak - mondtam és reméltem, hogy el is fogadja őket.
- Nem tűztem ki célul határidőt, amikorra sikerül. Nem érzem sürgősnek, ellenben adok a minőségre. A lényeg, hogy valamikorra megtanuljak és az minőségi, sikeres tanulás legyen és meg tudjam vele állni a helyem akár még külföldön is. Nem pusztán konyhanyelvet szeretnék, hanem tisztességes, folyékony nyelvtudást. Időm van rá bőven, nem határidős.
Otthon tanulom, saját magam, tankönyvekből, szótárakból és telefonra letölthető edukációs programokból. Ez lesz a negyedik hónap, hogy elkezdtem, szóval ez még friss elhatározás. Sajnos nincs mindig időm foglalkozni vele, de hetente három nap minimum rászánok a tanulásra néhány órát.

To my friend.

“Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,
s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!
De az Ember elé remény reményre csillan
s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to:  @Flor Sánchez Moreno  

Ma szombat van, így nem kell bemennem az EPA-ba dolgozni. Másképpen szabadnapot kellene valószínűleg kivennem, mert a kávézóban, ahol alkalomszerűen dolgozok, és, ami nem messze van a Presbiter kórháztól, az egyik pincérlány kiesett pár napra. Legalább is ezzel hitegeti magát, meg a kollégákat, és a főnökét. Engem meg nem visz rá a lélek, hogy bárkit kiábrándítsak: az a kifordult boka nem pár nap alatt fog helyre jönni. Főleg nem egy ilyen munkahelyre. Főleg, hogy eddig még nem fordult ki a bokája. Kell oda legalább egy hét, de mivel én ezzel azért tisztában vagyok, így előre jeleztem, hogy csak hétvégén érek rá, mert nincs ennyi szabim, hogy most kivegyek egy hetet, hogy helyettesítsek, ráadásul bent is kiadnának, mert a beérkezett jelentéseket ebben az időszakban kell kiértékelni. Persze ettől függetlenül délután szívesen jövök, és most is odateszem magam százszázalékosan.
A reggel pörgős volt, ahogy a dél is, de mostanra már lement a nagy roham. Persze majd később is lesz egy nagyobb forgalom, de az még várat magára. Most próbálunk szusszanni egyet, és felkészülni, tehát az elmaradt feladatokat hajtjuk végre. Feltöltjük a kinti készleteket, mosogatunk, pakolunk, és átmossuk a gépeket. Az asztalok rendbe tétele folyamatos, bár szokott lenni elmaradás, de az csak akkor van, ha egymásnak adják a vendégek a kilincset. A morzsákat, a friss kiöntéseket azonnal el tudjuk tüntetni, de ha a vendég időzik a „baleset után”, ~ amihez természetesen szíve joga, és soha egy rossz szót nem szólunk érte ~, akkor kell a nedves ruha, ami nincs mindig nálunk.
Az ajtó nyílására felnézek a pult mögül, ahová nem régen értem vissza, és egy ismerős arcot pillantok meg. - Szia, Willy! - köszönök, ahogy a pulthoz ér. Elég határozottan jön, így egyelőre nem kérdezem, mit szeretne. Bár egyből a lényegre tér, nem ezt feltételeztem érkezésekor. - Hűű! - adok hangot meglepettségemnek. Willy az FBI-nál dolgozik, így nem lep meg, hogy megtalált, főleg, hogy Tío is szólt. Tíoék alapvetően figyelik, hogy kik néznek, keresnek rám, hála az egyik IT-ben nagyon járatos kollégának, aki ezt egy programmal intézi első körben. - Mielőtt bármit mondok, szeretném tudni, hogy ez Neked miért kell, mit szeretnél vele elérni, mikorra kell, mióta tanulod, és hol? - kezdek én is hozzá hasonlóan lényegre törően. Ez mind-mind befolyásoló tényező, hogy egyáltalán tudom-e vállalni. Néha belefutok lehetetlen kérésekbe, amiket alapból elutasítok, mert nem vagyok időmilliomos, és elve vesztes ügyért nem szervezem át az egész napomat, ami sokszor az egész hetemet rántja magával. Ráadásul gyakran másokét is.

Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött
a függönyön, amely únt gát, előtte függött...

Mindig is jó nyelvérzékem volt, munkámból kifolyólag pedig mindig is fontosnak találtam a nyelvtanulást. New York lakossága igen csak vegyes, például a lakosság 29% spanyol, 21% afroamerikai, 14% ázsiai és még lehetne sorolni. Ez 2022-es adat. Alapvetően mindig is odafigyeltem, hogy a szakmailag fontos nyelveket és a "világnyelveket" elsajátítsam és most a spanyol nyelvre esett a választásom. Ez fontos, mert az FBI-nál dolgozva muszáj ráfeküdni a nyelvekre, hiszen sosem tudhatom éppen milyen ajkú elkövetővel, vagy áldozattal kell beszélnem és nem szeretnék tolmácsra hagyatkozni. Meg nem is biztos, hogy lesz idő tolmácsot szerezni. De alapvetően is jól jön a nyelvtudás, hiszen mégis csak jó érzés valakinek az anyanyelvén át kommunikálni és ha esetleg külföldre kéne mennem valamiért, akkor legalább meg fogom tudni állni a helyem.
Igyekeztem ráfeküdni a spanyol nyelv elsajátítására, ám aztán eszembe jutott, hogy Flor spanyol lány és elég jó viszonyban váltunk el, már-már barátként, így arra gondoltam segíthetne a nyelv tökéletes elsajátításában. Elvégre kitől lehetne jobban megtanulni spanyolul, mint egy spanyoltól? Ha meg akarod ismerni a teremtést, keresd meg istent és kérd meg, hogy mutassa meg.
Felkerekedtem, hogy megkeressem hát Flort. Azt már tudtam, hol dolgozik, de elérhetőséget még nem kaptam tőle, így egyetlen lehetőségem volt, hogy a kávézóban látogassam meg munkaidőben. Az órára néztem, még kora délután volt, így reméltem, hogy nem lesznek nála sokan és tud rám szánni egy kis időt, amíg egyeztetünk. Ma nem dolgoztam, még tartott a szabadságom, noha ebben az időben Drea biztosan javában műtött. Ha Flornál végzek, szerintem be fogok nézni hozzá is. Pont jól is jön ki a kávézó, mert legalább fogok tudni vinni a kedvesemnek valami jó kávét, hogy erőre és kitartásra kapjon. Tudom, hogy kemény dolog orvosnak lenni, hiszen én magam is az vagyok. Legalábbis bizonyos szempontból, hiszen végül is orvosi egyetemen végeztem, csak én szakosodásnál a bűnügyi vonalat választottam, de az én munkám is megterhelő szellemileg és lelkileg is.
Mikor megérkeztem, kiszálltam az én kis Opelomból és vállamra véve kis táskám elindultam befelé. Hál istennek nem voltak sokan, és bíztam benne, hogy nem is lesz nagyobb a forgalom, amíg én fel fogom őt tartani, hiszen a munkájában sem szeretném akadályozni.
- Szia, Flor - köszöntem rá, mikor a pulthoz értem. - Lenne kedved és időd segíteni nekem a spanyol nyelv elsajátításában? Spanyolul tanulok és arra gondoltam te talán tudnál nekem benne segíteni. Természetesen kifizetem az óradíjad, nem ingyen kérem.

To my friend.

“Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,
s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!
De az Ember elé remény reményre csillan
s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to:  @Flor Sánchez Moreno