Willy & Drea

**Waylon Hudson** · Willy & Drea - One in a billion, oh, one in a zillion Kedd Aug. 13 2024, 19:08

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”
Charles Baudelaire - kapcsolatok

Az érzéseink elől nem futhatunk el; ez az, amit én már megtanultam, ennek ellenére sokszor még a mai napig megpróbálok futni és ellenállni. Ezt a hibámat akkor is megpróbáltam elkövetni, amikor Dreával elkezdett a viszonyom túlzottan személyes lenni és éreztem, hogy kezdjük átlépni azt a határt, ami elválasztja az orvost az orvostól, vagy épp a barátot a baráttól, de mostanra már más volt a helyzet. A viszonyunk egyre személyesebb lett és túl voltunk már a randinkon is. Elfogadtam az érzéseimet és nem menekültem tovább előlük, nem kerestem kifogásokat és nem utasítottam el és azt gondolom maximálisan megérte beleállnom a helyzetbe.
Nagyon boldog vagyok mellette. Jó érzés, hogy van valaki az életemben, akit megölelhetek és alkalomadtán hozzábújhatok és kaphatok egy kis törődést, amit természetesen maximálisan viszonozok is. Boldog voltam Drea mellett és ezt igyekeztem éreztetni is vele. Magamban hálát adtam, amiért a lány ennyire kitartó volt és nem mondott le rólam. Nehéz volt rávennem magam, hogy feladjam a magányomat, de győztek az érzéseim, amiket ébresztett bennem.
Azon kevés FBI-os alkalmazott közé tartoztam, akiknek privát irodájuk volt. Már csak azért is, mert nem holmi egyszerű ügynök voltam, hanem kriminálpszichológus. Nem sűrűn jártam terepre és nem is a hagyományos munkát végeztem, az átlagos FBI-os légkör pedig nem rám tartozott. Az esetek többségében külön álló munkát végeztem, pusztán csak szellemi segítője voltam az FBI-nak, amihez nekem külön iroda kellett, ahol a pszichológiai munkát tudtam csinálni. Egy csendes, privát hely, ahol vissza tudtam hallgatni hangfelvételeket, telefonbeszélgetéseket, képeket nézegethettem és jelentéseket, vallomásokat olvashattam, ráadásul a tanúkkal, hozzátartozókkal és más személyekkel beszélgetéseket bonyolítottam le, az pedig nem mehetett úgy, hogy körülöttem nyüzsgött a fél emelet.
De jobb is volt így. Egy Roger Belmondo nevű apuka vallomását olvastam, melyen a fia eltűnéséről és annak körülményeiről beszélt, egy másik fejezetben pedig a fiáról adott jellemrajzot. Volt előttem kép is a fiáról, továbbá volt egy hangfelvétel, amin az emberrabló beszélt.
Volt előttem egy jegyzet füzet, egy üres oldal megnyitva és oda kezdtem el különböző észrevételeket lejegyzetelni az elkövetővel kapcsolatban.
- Enyhe német akcentus.
- Ohioi nyelvjárás.
- 35+ éves
- Nyílt terepről kommunikál. Utcai telefonfülke.
- Nőies szóhasználat, feminin hangsúly.
- Politikai szakzsargonok használata.
- A hangja alapján dohányzik.
- Rágja a körmét.
És még sok mást is igyekeztem papírra vésni, amikor kopogtak és nyílt az ajtó. Mosolyogva levettem a szemüvegem és felálltam.
- Szia kicsim. De jó látni. Mit hoztál nekem? - kérdeztem vidámabban, mint előtte, mikor még bele voltam feledkezve a tragikus nyomozásba. Nem öleltem meg addig, amíg le nem pakolt, de miután már üresek voltak a kezei átöleltem és az arcához simultam arcommal. Megnyugtató volt és boldoggá tett a jelenléte.

outfit

music

BEE

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Annyi szar csalódáson mentem keresztül, hogy sosem hittem volna, hogy végül fogok tudni nyitni a szerelem felé. Evan megcsalt, Hugh-al viszont sokáig jó volt a viszonyom, de végül az álmait választotta helyettem és elköltözött Seattle-be. Egy ideig próbáltuk ezt a távkapcsolat dolgot, de nem jött be. Nem ment nekem az, hogy ne lássam legalább heti rendszerességgel. Nem volt elég számomra a facetime hívások, komoly kapcsolatot akartam ahol megölelhetem és megcsókolhatom a páromat bármikor amikor akarom, de ez vele nem történhetett immáron meg, szóval nehezen, de úgy döntöttem, hogy elengedem a kettőnk kapcsolatát. Bevallom tényleg nehéz döntés volt, de muszáj voltam ezt tenni. Tennem kellett azért, hogy mentálisan jól legyek ezt pedig csak így érhettem el.
Amikor már azt hittem, hogy el is felejthetem a szerelmet és macskákkal fogok meghalni, bejött egy kriminálpszichológus akivel sokat találkoztam, tekintve, hogy a legtöbb áldozatot kezeltem akivel beszélgetett. Néha-néha megittunk egy kávét, vagy elmentünk beszélgetni. Már az elejétől kezdve bejött nekem szóval eléggé tepernem kellett, hogy olyan szinten észrevegyen, hogy akarok tőle valamit, és nem csak azt, hogy néha napján összefussunk a kórházban.
Willy és én is sokat dolgozunk. Neki sok ügyet kell átnéznie, belemászni a rosszfiúk fejébe, hogy mit-miért csinálnak, én pedig rezidensként kb az életem 90%-át bent töltöm a kórházban. Nehéz egy rezidens élete: küzdeni kell azért, hogy elismerjenek és ne a legszarabb feladatokat kapjuk. Főleg azt utálom amikor sürgösségire vagy traumára vagyok beosztva, nah ott mindig nagyon sokan vannak, de leginkább csak sebeket kell ott varni, vagy sínbe tenni egy eltört csontot.
Ma szabadnapos vagyok szóval úgy döntöttem, hogy viszek Willynek egy adag kávét, mert tudom, hogy ma is sokáig dolgozik.
- Szia drága. – nyitok be mosolyogva az irodájába, majd becsukom magam mögött az ajtót. Szerencsére ismernek már engem itt szóval nem néztek rám furcsa szemmel, hogy mit keresek itt. Nyilván nem láthatok bármit, mert folyton folyik valami nyomózás.
Leteszem az asztalára a kávét, majd megölelem és lágyan megcsókolom. - Tudom, hogy ma sokáig bent leszel szóval gondoltam hozok neked egy erős kávét. – mondom kedvesen majd a sok-sok papírra téved a tekintetem ami az asztalán hever. - Nagyon sok a munka? – kérdezem elhúzott szájjal.

BEE

**Waylon Hudson**

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”
Charles Baudelaire - kapcsolatok

Drea jelenléte adott okot egy kisebb mosolygásra, majd, amint elült a veszély, hogy a kávé kiömöljön, meg is öleltem és viszonoztam a csókot. Jól esett az ittléte és hozzá is bújtam, hogy kicsit ki tudjam élvezni, hogy itt van velem.
- Nagyon rendes tőled. Köszönöm - néztem a kávéra. - Elég jól haladok, szóval, ha nem jön be semmi különleges, szerintem pár óra múlva végzek - mondtam, közben őt figyeltem. - Átjössz hozzám estére? - kérdeztem, bár tudtam, hogy igent fog mondani, hisz sokszor töltjük egymással az estét, inkább csak kérdésbe burkolva tettem neki javaslatot erre. Nameg nem tudhattam nem-e jött valami neki be, ami miatt nem tudunk ma együtt lenni. Jó lenne kihasználni a szabad napját, hogy együtt tudjuk tölteni a napot. Ami még maradt belőle. - Ha végeztem elmegyek érted és felveszlek, aztán mehetünk is hozzám. Főzhetünk valamit közösen vacsorára, de ha nem szeretnél vele pepecselni, akkor vehetünk valamit észen hazafelé menet valamelyik vendéglőben és hazavihetjük, vagy beülhetünk egy étterembe is. Én fizetek, ahogy szeretnéd, úgy fogunk ételhez jutni - mosolyogtam, noha én jobban szerettem főzni, de ha ő időt akar spórolni, hogy egymással lehessünk inkább, akkor én nem leszek ellene. Döntsön ő.
A papírok felé fordultam, majd ismét Drea felé.
- Egy gyermekrablási ügyön dolgozunk, abban igyekszem a nyomozók segítségére lenni. Nem tűnik túl csavaros, nehéz ügynek, de még jöhetnek meglepetések, szóval semmit sem akarok elkiabálni. Az elkövető nem volt éppen profi, úgy érzem nem lesz nehéz a nyomára bukkanni és visszaszerezni a fiút - meséltem egy rövidke részletet az ügyből, de nem akartam sokat mondani. Itt nem, majd ha már végzek mára és elhagyom az épületet, akkor már jobban meg fogok nyílni az ügy kapcsán, de egyelőre itt nem szeretnék elmerülni ebben a témában.
- Tervezzünk be valamit a hétvégére, vagy nem lesz túl sok szabad időd? - kérdeztem, hogy tudjam miként szervezkedhetek-szervezhetünk. Ha nem lesz sok ideje, mert dolgoznia kell, akkor kár is belefogni, hogy előre tervezzünk, akkor inkább az ahogy esik, úgy puffan hozzáállásunk lesz.

outfit

music

BEE

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

- Persze, szívesen átmegyek. – felelem mosolyogva. Mindig öröm vele együtt lenni, akármennyi ideig is, mert legalább addig is eltudom terelni a figyelmemet a nagy káoszról ami a kórházban szokott lenni. Lényegében csak aludni szoktam haza járni, bár néha még annyira se megyek haza, hanem bent alszok a kórházban. Mindig is tudtam, hogy nehéz menet lesz, de a 18 órás meg 48 órás műszakok eléggé kiszoktak készíteni. Pedig még csak rezidens vagyok, mi lesz majd akkor ha főorvos leszek, vagy esetleg vezető rezidens? Természetesen én is hajtok a vezető rezidensi posztra, mivel egyrészt többet fizet másrészt pedig ez egy elismerés a munkahelytől, hogy jó vagyok abban amit csinálok. Na meg jó lenne irányítgatni a többi rezidenst és leadni kicsit a feladatokból, hogy legalább egy percre feltudjak lélegezni.
- Arra gondoltam, hogy meglepnélek. – mondom kedvesen majd ismét egy gyengéd puszit adok az ajkaira. - Átmennék hozzád és mire végzel meg hazaérsz, addigra készítenék valamit vacsira. Megérdemled a sok munka után. – imádok főzni, még egészen kiskoromban tanultam meg, mert akkor még az volt az álmom, hogy hivatásos szakács legyek, de aztán rájöttem, hogy másokon segíteni és életeket menteni sokkal jobb érzés, mint a forró konyhában lenni egész nap. Bár a pörgés a kórházban is meg van, úgy látszik ez a véremben van, hogy pörgős szakmát válasszak. De ettől függetlenül a főző tudományom megmaradt, bár bevallom sütni nem annyira szeretek. A cukrászati ág nem nagyon van meg, inkább a sós ételeket preferálom.
Kicsit tartottam attól amit mondani fog. Szívem szakad meg mikor mondja, hogy gyerekrablás...ki olyan pszichopata, hogy képes legyen elrabolni egy ártatlan gyereket? Nekik tökéletes életet kéne élniük és nem rettegni attól, hogy elkapta őket valami gazember. Belegondolni sem tudok, hogy vajon mennyire félhet az az ártatlan kis lélek… Kórházban sem szeretem látni, ha egy gyerek a páciensünk. Nem kellene ilyeneken átmenniük.
Még mindig magam alatt vagyok, de rájövök, hogy illene már válaszolnom a kérdésére, csak annyira belemélyültem a gondolataimba, hogy először fel sem fogtam a kérdését, csak halkan hallottam, hogy ismét beszél hozzám.
- Elvileg a hétvégén szabadnapos vagyok, hacsak nem hívnak be valami sürgős ügy miatt, szóval ha nem jön közbe semmi akkor persze, tervezhetünk programot. – mondom mosolyogva, bár a tekintetemen látszik, hogy ez a gyerekrablás ügy megviseli a lelkemet. Szeretem mindenkiben a jót látni és pozitívan állni az élethez. Szeretnék majd egyszer gyereket, de vajon tényleg egy ilyen világra szeretném hozni? Ahol elrabolhatják őt, ahol bármi történhet vele?

BEE

**Waylon Hudson**

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”
Charles Baudelaire - kapcsolatok

Viszonoztam a puszit.
- De így már nem lesz meglepetés - feleltem, hiszen elmondta milyen tervei vannak. Így, hogy lepődjek meg, ha hazaérek? Legfeljebb, ha nem mondja el mi lesz a fogás, hogy mit készítene nekem. - De köszönöm szépen, jól fog esni valami finom étel - mosolyogtam továbbra is ölelve őt, illetve kezét kezdtem simogatni. - Figyelmes vagy. Ez jól esik.
Kicsit később szóba került a munkám is, bár sajnos túl sok pozitív hírrel nem tudtam neki szolgálni. Igazából az én szakmámban semmi jó hír nem szokott lenni, ha dolgoznunk kell, kivéve, ha sikeresen és élve megtalálunk egy eltűntet és haza tudjuk juttatni a családjához. Egyébként mindig tragikus, ha valami ügyet kapunk, főleg, ha olyan fiatalokról van szó, mint a mostani esetben. Látom, Dreát is megviseli a hír, így igyekszem lelki támaszt nyújtani neki. Ez visszafelé is igaz szokott lenni.
Idő közben szólt, hogy szabad lesz a hétvégén, amit meg is hallottam, de engem jobban zavart, hogy megviselt volt. Tudtam jól, hogy a kórházban is mindig fáj a szíve a gyerekek miatt. Engem is megvisel, de tudnom kell uralkodni az érzéseimen, ha sikeresen meg akarom találni őt.
- Meg fogom találni - mondtam a helyzethez képest határozottan, hiszen eddig úgy tűnt, hogy jól haladunk. - Vissza fogom juttatni az apjához. Már közel járunk - mosolyogtam biztatóan, majd tarkóját simogatva megcsókoltam. - Szeretlek. Nem szeretném, ha te is búslakodnál. Elég, ha rajtam van a teher és engem megvisel. Téged nem kéne. Nem akarlak szomorúnak látni - simogattam fejecskéjét és a mellkasomhoz fektettem a fejét, tenyeremmel pedig arcára simítottam. Nem akartam őt is szomorúnak látni és a munkámmal sem akartam terhelni. Szerettem volna legalább őt mindig boldognak látni, ha már nekem nem adatott meg, hogy az életem önfeledt és vidám legyen. Az emberek a közelemben mindig kesernyések, legalább Drea legyen vidám, hogy mellette én is boldog lehessek. Az ő boldogsága nekem is az volt és vele jókedvűnek éreztem magam. Nem esik jól, ha keserűnek látom.
Lágy mozdulatokkal simítottam hátára.
- Hová szeretnél menni a hétvégén? - kérdeztem kis mosollyal, hogy valami kedélyesebb téma felé tereljem a vizet, a hangulatot.

outfit

music

BEE

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Elnevetem magamat miközben megforgatom a szemeimet. – Csak gondoltam elmondom, hogy legyen miért várnod még jobban a munka végét. – mondom még mindig mosolyogva. Természetesen nem csak ő tud nyomozni, abban a kevés szabadidőmben ami van, nyomoztam kicsit utána, kérdezősgöttem és megtudtam, hogy imádja a halakat. Szerencsére én is, főleg minden olyat ami szusi, szóval elterveztem már pár dolgot neki ma estére amivel meglephetem. Meg igazából nagyon jól el vagyok az otthonában, otthonosan érzem magam. Csomószor volt, hogy nála aludtam, mert másnap korán kellett kelnem a műszak miatt és lusta voltam hazamenni, mert inkább vele akartam időt tölteni.
- Megérdemled, de tényleg. Bár nem értem, hogy a sok ügytől hogyan nem fájdul meg a fejed. Én biztos nem bírnám, néha már az ügyelettől ki vagyok. – mondom erőltetetten nevetve. Tényleg nem tudom épésszel felfogni, hogy néhányan hogyan bírják ki alvás nélkül az egyeletet. Én ha tehetem bemegyek és ledőlök az ügyeleti szobában. Persze ha csak nem foglalt, mert a medikusok szeretnek ezekben a szobákban szexelni, vagy már más alszik ott. Ha nincs hely néha bemegyek egy szabad kórterembe és ott alszok egy keveset. Ilyenkor tényleg a pár perc alvás is segít az emberen, hogy ébren tudjon maradni. Na meg természetesen a rengeteg koffein bevitel.
Mégjobban elkezdem őt becsülni és szeretni amikor próbál megnyugtatni engem azzal, hogy megtalálja a gyereket. Annyira jószívű ember, egyáltalán nem lenne számára kötelező, hogy nyugtatgasson engem hiszen semmi közöm nincsen ehhez az ügyhöz, igazából felkavarva sem szabadna lennem, de na, én ilyen vagyok és ha tetszik ha nem engem megviselnek ezek a dolgok. A leendő gyerekemet tuti biztos félteni fogom még a széltől is.
- Tudom, és szeretlek amiért pozitív vagy. – mondom halkan és végig simítok gyengéden az arcán. Annyi szarság történt már velem az életemben, főleg a kapcsolatok terén, de pokoli jó érzés végre egy olyan párkapcsolatban lenni ahol nem kell félnem a fájdalomtól és ahol érzem, hogy igazán viszont szeretve vagyok.
- Jól leszek, ígérem. Csak...tudod, ők még gyerekek, ártatlan kis lelkek, tökéletes életüknek kéne, hogy legyen. Nem kéne ilyeneken keresztül menniük. – mostanában túl érzékeny vagyok, valahogy Willy előhozza az érzékenyebb énemet. Ő annyival másabb, mint Evan. Evan mellett inkább vad voltam és felelőtlen, meggondolatlan. Így visszagondolva nem szerettem azt aki mellette voltam. Kihozta belőlem a rosszabbik énemet és erre nem vagyok büszke.
- Egyik ismerősöméknek van egy fakunyhójuk, elmehetnénk oda. Egy gyönyörű folyó mellett van, nem messze onnan van egy meseszép vízesés, erdő, tábortűz lehetőség, szerintem nagyon hangulatos lenne. – szinte már látom is magam előtt az idilli képet, bár nem tudom Willy mennyire támogatja ezt az ötletemet.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

- Ha tudom, hogy veled találkozom műszak után, amúgy is jobban várom, de így most ez egy plusz ok nekem - mosolyogtam, miközben kicsit gondolkodni kezdtem vajon milyen étellel várhat majd, mit talált ki, de nem kérdeztem rá, hogy legalább ennyi meglepetés legyen benne. De biztos valami nagyon finom étel lesz az.
- Nem tudom. Talán ez valami adottság lehet, vagy még nem értem el azt a szintet, hogy besokalljak. Szeretem csinálni, pedig néha tényleg kimerítő - bólintottam. - De ha ilyen rendes párom van, hogy hoz nekem kávét, akkor bizony nincs más választásom, bírni kell - nevettem visszafogottan. - Tartod bennem a lelket és még energiával is ellátsz - mutattam a kávéra. A koffein doppingol. - De biztosan olyan a szervezetem, hogy jól bírja a terhelést. Gondolom én.
Az ügy részletei sajnos nem csak engem tudnak mélyen érinteni, hanem Dreát is. A fiú esete megviselte, én pedig igyekeztem mindent megtenni, hogy megnyugtassam őt. Nem volt jó érzés ennyire maga alatt látni, nekem pedig most támogatást kellett neki nyújtani. Ez volt a dolgom, ezt kellett tennem. Meg kellett őt nyugtatni. Nem kellene ennyire magába zuhannia és az ő bánata nekem is bánat volt.
- Muszáj annak lennem. Hinnem kell a sikeremben, ha célt akarok érni. Ha nem hiszek magamban, akkor nem érhetek célba, igaz? - mosolyogtam valamicskét. - El kell hinnem, hogy megoldom az ügyet, küzdenem kell, különben nincs eredmény.
Való igaz, teljesen jól beszélt, én is így gondoltam. A gyerekeknek nem kéne ilyen élethelyzetbe kerülniük, a gyerekeknek nem kéne átmenniük ilyen szörnyűségeken, de sajnos a világunk nem olyan tökéletes, hogy a gyerekek tökéletes életet éljenek. Sajnos a gyerekek épp úgy ki vannak téve a szörnyűségeknek, mint mi, felnőttek. Nincsenek kivételek, még ők sem.
- Ez nagyon bájosan hangzik, én támogatom ezt az ötletet. Szívesen kimegyek veled a természetbe, igen - bólintottam. - Békés, nyugalmas, tiszta és hangulatos. Azt gondolom keresve sem találhatnánk szebb hétvégi lehetőséget magunknak. Csak mi ketten a béke ölében - simogattam arcát és bájosan mosolyogtam, aztán ittam egy kortyot a kávéból is, amit hozott, majd vissza tettem a poharat az asztalra. - Úgy is rég voltam már a természetben, főleg a folyó parton. Utoljára gyerekként, a szüleimmel.

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Szó szerint megmelengeti a szívemet amikor ilyen aranyos dolgokat mond nekem. Tényleg olyan jó érzés végre egy egyszerű és kiegyensúlyozott kapcsolatban lenni. Evan után ez valóságos felüdülés. Nyilván Willynek sosem beszéltem a 2 exemről és nem is tervezek. Nem akarom, hogy tudja, hogy előtte kétszer is nagyon toxikus kapcsolatban voltam. Bár Hugh nem volt annyira toxikus, mint a másik férfi, de végül az álmait választotta helyettem. Sosem akart New Yorkban lenni, Seattle volt mindig is az álma, és úgy látszik besokalt NY-tól és végül elköltözött. Nem mondom, hogy nem fájt, mert de, nagyon fájt, de muszáj voltam túllépni rajta. Willy pedig pont akkor lépett be az életembe amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Megmentett önmagamtól.
- Irigyellek amiért ennyire bírod a gyűrődést. – mondom nevetve. - Én már egy ügyelettől kinyúlok. Szerintem amikor két napnál többet vagyok bent a kórházban akkor már csak a koffein tart életben. Másoknak víz van a szervezetében, nekem kávé. – komolyan, ha nem lenne kávé szerintem nem bírnám ennyire a hajtást. Már csak egy egész napot bent lenni és dolgozni is megerőltető, de volt már olyan, hogy három napig bent voltam, bár utána a hetem többi része szabad volt, de a szervezetet nyílván megterheli ez a sok állás és fentlét, nah meg persze ébernek is kell lennem, nem hibázhatok a munkámban, mert ne adj isten akár egy ember életébe is kerülhet, ha elrontok valamit. Na meg az állásomba és valószínűleg hajléktalan lennék, mert nem tudnám fizetni a lakbért.
Ismerősen csengnek a szavai, majdnem ugyanezeket mondogatom én is magamnak amikor behoznak egy eléggé súlyos sebesültet és mindenki más már lemondana róla, én akkor is küzdök az életéért. Minél több életet megakarok menteni. Nem akarom kimondani, hogy a „halál beállta xy”. Utálom azt a mondatot. Emlékszem amikor először halt meg egy betegem. Ki sem akartam kelni az ágyamból, csak magamba voltam roskadva és sírtam. Egyáltalán nem ismertem az elhunytat, még is pokolian megviselt. Tudom, hogy muszáj megedződnöm, de attól még nehéz. Ez az árnyoldala a mi munkánknak.
Már nagyon várom a hétvégi kis kiruccanásunkat. Imádok sátrazni és kempingezni. Reggel a madarak csiripelésére felkelni, nézni a napfelkeltét este pedig a naplementét. Annyira romantikus, meghitt és békés. Remélem szereti a mályvacukrot, mert nálam mondhatni hagyománnyá nőtte ki magát az, hogy ha bárhova is megyek kempingezni akkor esténként sütök mályvacukrot és beteszem két keksz közé. Imádom a meleg-nyúlós állagát. Olyan finommá tudja tenni a kekszeket. Bár volt már, hogy megégettem a nyelvemet, mert kis türelmetlen voltam és nem bírtam kivárni, hogy a cukor kihüljön picit.
- Jót fog tenni szerintem mind a kettőnknek, hogy hétvégén elfeledkezhetünk a munkáinkról. Muszáj kikapcsolódni, mert nem akarok ideje korán kiégni.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

Bár a gyűrődést olyan szempontból jól bírtam, hogy a munkatempót viseltem, felvettem, a képességeim meg voltak és még lehetne sorolni, viszont a munka lelki oldala már nekem is kicsit nehézkes volt. Nehezen viseltem, amikor megkaptuk a rossz híreket, ahogy azt is, amikor kiderült, hogy az a valaki, akit keresünk már halott. Mert sajnos volt, hogy holtan találtunk rá az eltűnt személyre.
Ritka volt, ha több, mint egy napba nyúlóan dolgoztunk egyhuzamban, de azért nekem is volt már dolgom 24 órás, vagy 32 órás műszakban, ami nem volt kellemes, főleg, ha kiderült, hogy a keresett személy már halott volt. Hiába találtuk meg, úgy éreztem hiába való volt minden és talán akkor magunkat is okoltuk kicsit. Úgy éreztük a mi hibánk, és én is éreztem már így. Mi lett volna, ha többet dolgozok? Ha több órát szánok rá? Ha hamarabb észre veszek valamit? Ha gyorsabban elkészül a profil? Ha hamarabb rájövök dolgokra? Ha gyorsabban kiismerem az emberrablót, a túszejtőt, vagy ha az eltűnt személy adataiból és a körülményekből hamarabb írok összefoglalót? Számított. Minden számított. Az apróságok is. Szerencsére több a pozitív végkimenetel, mint a negatív.
Én is szoktam kávézni, de én viszonylag jobban tudom tartani a határokat, mint Drea. Bár neki nagyobb szüksége van a koffeinre és az éberségre, mint nekem, hisz többet dolgozik, sűrűbben és sokkal felelősségteljesebb a munkaköre, mivel emberéletek múlnak rajta. Persze tőlem is függenek az életek, de Dreától jobban, hiszen neki kell életeket mentenie a műtőasztalon, nekem nem. Az én hibáim is végzetesek lehetnek, de az övé azonnali halálhoz vezethet.
Mindig megterhelő egy haláleset. Én is éltem már át, hogy közölték velem, sikerült megtalálni valakit, de már megölte az emberrabló. Nem voltam ott, hiszen nem igen járok terepre, de még a hír is megvisel. A látvány ott helyben biztosan sokkal rosszabb. Láttam már én is halottakat, szó se róla, ahogy sérülteket is. Egyik sem szép, kellemes kép és sokáig tudnak kísérteni. Némelyik örökké, főleg, ha felelősnek érezzük magunkat érte.
- Igen, jogos, igazad van. Kell az a kikapcsolódás, én is érzem - bólintottam és tényleg éreztem, hogy szükségem van a kikapcsolódásra, mert hosszú távon mérgező érzés ez a munka. Szerettem csinálni, de ha nem tudtam levezetni a feszültséget, akkor bizony pokoli volt.
Drea távozása után visszatértem a munkához, műszak után pedig egy minimális túlóra után haza is értem. Persze ideje korán írtam Dreaának, hogy tudja, nagyjából tudja mikorra várhat engem haza. Emberi időben haza is értem, ahol a lány már friss halételekkel várt engem. Boldogan és hálásan mosolyogtam rá, majd átkaroltam a derekánál és megcsókoltam.
- Köszönöm. Biztosan sok munkád volt benne. Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - kérdeztem, de nem bántam, ha nem válaszolt rá. Nem volt köteles lelőni a forrásait. - Sikerült azért pihenned is?

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Miután elköszöntünk egymástól, eljöttem az örsről, kicsit magára hagytam Willyt, amúgy is muszáj minél előbb befejezniük ezt az ügyet nekem pedig el kell készülnöm a vacsorával. Szerencsére nagyon sokszor voltam már nála így rögtön tudtam, hogy merre kell mennem, nem tévedtem el. Amikor odaértem a házához kipakoltam a csomagokat amiket a kocsiban hagytam amíg bementem hozzá. Főzni már egészen kiskorom óta tudok. Mindig is imádtam a konyhában lenni és segíteni anyáéknak, vagy meglepni őket és főztem nekik vacsorát. A konyha olyan, mint a műtő, nem kell gondolkodnom hanem ösztönösen jön a cselekvés. Tudom, hogy mit hogyan kell csinálni, mennyi ideig kell főzni egy-egy dolgot.
Vettem tenger gyümölcseit, illetve szusi alapanyagot. Igaz, még sosem csináltam szusit, de itt az ideje, hogy kipróbáljam. Illetve vettem sima halat is, ha esetleg a tengergyümölcsei meg a szusi nem jönne be neki vagy olyan béna lennék, hogy nem sikerül.
Saját magam bénaságán röhögök amikor szétesik az első szusitekercsem. - A kínaiak annyira könnyen megcsinálják, nem hiszem el, hogy nekem nem sikerül. – mondom magamnak nevetve a konyhában állva. Még próbálkoztam párszor, de nem akart sikerülni így ezt az ötletet dobtam is a kukába. Ahogy a szusi alapanyagokat is, mert azzal már nem tudtam volna mit kezdeni. Inkább megfőztem a tenger gyümölcseit, csináltam halat illetve zöldségeket is köretnek. Szeretem az ázsiai ízeket csak tényleg nehezebb elkészíteni egy-egy kajájukat, mint azt én gondoltam.
Végül hosszas próbálkozások után elkészültem a vacsival, és mivel láttam, hogy van még időm ezért gyorsan letusoltam és átöltöztem. Pont időben mivel hallottam a zár kattanását. Rögtön mosoly kúszott az arcomra amikor realizáltam, hogy a szerelmem hazaért. Már úgy hiányzott.
- Egy rendőrrel járok, szóval megtanultam kicsit nyomozni és kiderítettem milyen kajákat szeretsz. – mondom vigyorogva és mosolyogva csókot lehelek az ajkaira. Annyira jó vele lenni. Nem is tudtam előtte, hogy ennyire vágytam már egy egyszerű és nem komplikált kapcsolatra.
- Persze. Kicsit felfrissültem, vettem egy zuhanyt. Meg főzés közben ittam is egy kávét. Kérsz te is? Szívesen csinálok. – ajánlom fel rögtön. Kitudja mennyire fáradt, főleg agyilag, és nem teher számomra, ha kávét kell készítenem számára.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

A kellemes meglepetést újabb kellemes meglepetés váltotta fel, ahogy közölte, miként jött rá milyen étellel is tudna nekem kedveskedni. Leleményes, annyi szent. Ez imponáló volt, noha nem rendőr voltam, de ez legyen a legkevesebb. Nem mindenki tudja a szakkifejezéseket, van, akinek megjegyezni is nehéz, a másik példa pedig, hogy valaki egy kalap alá vesz mindenkit, aki a nyomozó iparban dolgozik. Egyeseknek mindenki rendőr. De persze ez nem zavart, ezen már nem akadtam fenn. Amúgyis a szándék, a kedvessége és a mosolya minden apróságért kárpótolt.
- Ez nagyon rendes tőled. Nagyon kis figyelmes vagy - viszonoztam a csókot, közben megsimogattam a karját. - Érezni is - mosolyogtam. Kellemes tusfürdő illata volt. - Egy kávé jól fog esni, köszönöm - igaz, már kissé késő volt, de előttünk volt még a délután és az este egy része, szóval nem lesz hátrányos, ha élénk maradok.
Leültem az asztalhoz, várva, hogy majd jön vissza a kávéval és enni is fogunk. Mikor megjött, elvettem tőle és megköszöntem, majd félre tettem az asztalon. Majd a vacsora után, nehogy elvegye az étel ízét a kesernyés kávé.
- Igazán jól néz ki, biztosan elképesztően finom is lesz - mosolyogtam rá, majd mielőtt leülne, még magamhoz húztam egy csókra, bár lesz még evés után is lehetőségünk rá, hogy kiélvezzük egymás társaságát, de ilyenkor jut eszembe igazán, hogy mennyire is tud hiányozni, ha nincs velem egy nap. Igaz, meglátogat, de az nem tudja pótolni az egész napos hiányát.
Miután ő is leült magamhoz vettem az evőeszközöket és megejtettem az első kóstolásokat, majd elismerően kezdtem hümmögni jóízű rágások közepette, majd lenyeltem a falatot.
- Ez nagyon finom lett! - ejtettem meg egy elismerő mosolyt. - Nagyon ízlik. Tényleg egy konyhatündér vagy - vigyorogtam rá és új falatot vettem a számba, majd fogyasztottam el. - Van valami, amihez nem értesz? - kérdeztem üdén, hiszen eddig még semmi olyat nem tapasztaltam, amihez ne értene, amiben ne lenne jó. Eddig mindenben kiemelkedően teljesített, nem lehet rá panaszom semmiben sem.

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Mosolyogva megpusziltam majd bementem a konyhába és neki álltam lefőzni a kávéját. Amíg vártam, hogy ez elkészüljön csináltam tejhabot amit majd a tetejére önthetek. Remélem szereti a tejhabot. Személy szerint én mindent imádok ami habos. Sütemények közül is olyat szoktam általában ennyi ami habosabb, nem az a száraz piskóta tésztás. Na nem mintha annyiszor ennék sütit, nem vagyok az a nagyon édesszájú. A kávé hamar elkészül, szóval kávéval a kezemben térek vissza hozzá, majd odaadom neki. Nem tudom hogy szereti a kávéját, de remélem nem rontottam el nagyon.
Előveszem az evőpálcikákat, én azzal próbálok meg enni és jót nevetek magamon amikor kiesik egy falat a pálcika fogságából. - Azt hiszem kaptál is választ, hogy mihez nem értek. – mondom jóízűen nevetve. - Írtó béna vagyok a pálcikákkal. Szikével ügyesen bánok, nem remeg a kezem, na de ez...ez kifog rajtam. – mondom még mindig mosolyogva, majd felkelek és inkább elmegyek villáért a konyhába. Mindig is kiakartam próbálni azt, hogy vajon milyen lehet pálcikával enni, de úgy tűnik ezt nem nekem találták ki.
- Tudod, már alig várom a kepmingezést. Utoljára szerintem gyerekkoromban voltam sátrazni. Már akkor gyönyörű volt az a hely, már alig várom, hogy újra ott legyek. – elmélkedek a régi szép időkről. Tényleg szerettem ott lenni. Imádok a szabadban lenni.
Miután befejeztük a vacsorát, felkelek és hátulról átölelem a szerelmemet. - Pihenjél, elpakolok. – mondom kedvesen majd leszedem az asztalt, beviszem a konyhába a mosatlanokat és szép rendet csinálok, és elmosogatok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve odalépkedek mögé, gyengéden elkezdem csókolgatni a nyakát, végig simítom a karját, majd ráfektetem a fejem a vállára és úgy nézek arra az arcra amit annyira szeretek. Mellette szeretnék elaludni és azt szeretném, hogy reggel pedig ez az arc legyen az első amit megpillantok.
- Mit szólnál a desszerthez? – suttogom a fülébe izgatottan. Annyiszor elképzeltem már ezeket a pillanatokat vele, annyira szeretném, ha végre úgy is együtt lennénk. Hugh óta szerintem nem is feküdtem le senkivel. Na nem mintha az időm engedne ilyen elfoglaltságokat, mivel műszak után örülök, ha letusolhatok, ehetek pár falatot és dőlhetek is be aludni.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

Nem voltam kimondottan az a válogatós fajta, ha kávéról volt szó. Igazából mindenféle formában meg szoktam inni: tejjel-tej nélkül, cukorral, vagy mentesen és a többi variáció. Szóval örültem a kávénak és meg is kóstoltam. Ízlett. Igazából semmi terén nem voltam finnyás. Sok mindent megittam és meg is ettem.
Nyugati emberként nem igazán próbáltam meg elsajátítani az ázsiai evőeszközök használatát, így én már alapból nyugati evőeszközöket használtam, az pedig megmosolyogtatott, hogy ő megpróbálkozott a pálcikákkal, de nem jött össze neki. Kuncogtam, ő pedig hozott villát.
- Ne bánkódj. Nem lényeg. Amerikaiak vagyunk, nem kíniak, vagy japánok - mosolyogtam kedvesen.
Miközben falatoztunk, szóba került a kempingezés is, én pedig lelkesen és kedvesen bólogattam.
- Igen, már én is nagyon várom. Szuper lesz, érzem - mosolyogtam.
Vacsora után szívesen segítettem volna, de Drea leintett, hogy pihenjek. Nem akartam erőszakoskodni, ráadásul tudtam, hogy ő akkor érzi jól magát, ha ilyen apróságokkal a kedvemre tehet. Végtére is ezzel nem erőlteti meg magát, nekem pedig volt egy kis időm nyújtózni és szusszanni a finom vacsora után. Segítek én és kiveszem a részem a dolgokból, de ha őt az teszi boldoggá, ha néha kímélhet a munka után, akkor nem ellenkezem. Tudja jól, hogy ha kell, én is odateszem magam.
Nem telt bele sok időbe, hogy visszatérjen, ám akkor már kicsit más célokkal. Jóleső, izgató érzés járt át, amint ajkai a nyakamat kényeztették, keze pedig karomon simított végig. Nem kellett pszichológusnak lennem, hogy tudjam, mit szeretne. Belegondolva, már egy ideje együtt voltunk, de még nem volt köztünk semmi olyan. Lehet ideje lenne?
Félre billentettem fejem, hogy jobban be tudja járni a nyakam, majd mikor vállamra fektette fejét arcát kezdtem simogatni.
+ 18 - Nincs ellenvetésem - mosolyogtam és felkeltem. Aligha az étkező lenne a legjobb hely az együttléthez. Bár nem lenne akadálya, mégis csak praktikusabb és kényelmesebb az ágy.
A zakómat levettem és a széktámlára tettem, majd átöleltem a derekánál és csókokat vettem, miközben lágyan simogattam felsője alatt. Milyen finom bőre van.
- Gyere a hálóba - indultam el vele, de nem tartottam kizártnak, hogy már úton a hálóba kicsit nekikezdtünk a gombok kioldásának, meg egyebek, mikor pedig beértünk a szobába és az ágy(unk)hoz értünk levettem róla a kigombolt ingét és félre dobtam egy székre. Átkaroltam és megcsókoltam, hátát simogatva dőltem be vele az ágyba, utána viszont már a melltartó is lekerült az ing mellé. Fölé hajoltam és jóleső sóhaj kíséretében simogattam meg hasát, majd megcirógattam ujjaimmal is.
Már egyszer-egyszer szabad perceimben, mikor épp nem a munkán és a magán jellegű dolgaimon kattogtak a fogaskerekeim elképzeltem milyen lehet vele, milyen lehet érinteni, csókolni, de a valóság sokkal jobb volt, mint a fantázia. Nagyon jól esett érinteni, finom, selymes, puha bőre volt.
Ajkaira csókoltam, majd néhány csók után a nyakára, miközben tenyeremmel finoman, óvatosan végigsimítottam mellein is és ujjaimmal játszottam kicsit bimbóival is. Bejárva, bekalandozva testét simítottam meg derekát és csípőjét is.
- Szólj, ha valami nem jó - mondtam halkan, zavartan. Nem voltam szűz, de lehet kissé gyakorlatlannak tűnhettem, pedig nem igazán, csupán inkább csak lassúnak mondtam volna magam. Szerettem volna ismerkedni a testével, mielőtt ajtóstul a házba mennék. Nem tudtam milyen férfiakkal volt eddig előttem, lehet, valaki nálam sokkal hevesebb és vadabb volt, én pedig most túl lagymatagnak tűnhettem neki.

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Annyira vágytam már arra, hogy minden értelemben az övé legyek, és a mai nap annyira tökéletes volt, hogy nem bírtam már tovább várni. A sok szar csalódás után mesebeli érzés együtt lenni Willyvel. Olyan jó hozzám és abszolút megérte annyit teperni a bizalmáért. Érzem az őszinte szerelmet amit ad nekem, és tudom, hogy az ágyban is csodás lesz vele. Evannel biztos, hogy jobb lesz. Szerintem senki nem bántott meg annyira, mint ő. Mellette voltam amikor a családja meghalt és ezt ő úgy hálálta meg, hogy megcsalt. Hugh-al együtt végeztük el az egyetemet, jóban-rosszban egymás mellett voltunk, de ő az álmát választotta és elköltözött Seattle-be...de aztán jött Willy és bebizonyította, hogy nem minden férfi egy szar alak, mint az előző kapcsolataim. Újra értelmet adott mindennek és bebizonyította, hogy a szerelem az jó dolog.
Belemosolyodok a csókunkba miután levette a zakóját majd magához húz és lágy csókokkal jutalmaz engem. Annyira jó hozzám. Arra jöttem rá, hogy előtte még nem is voltam szerelmes, csak azt hittem, hogy szerelmes voltam a másik két srácba, de aztán jött Willy és megmutatta, hogy amit én eddig szerelemnek hittem az nem az volt, csupán vonzódás, na de most: most tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok. Mindent megadnék érte és azért, hogy boldognak lássam őt.
Annyira vágyom rá, hogy miközben mentünk a szobájába, nem tudtam elszakadni tőle és továbbra is csókolom őt miközben a felsőjével foglalatoskodok. Bár nem kell lenéznem a gombokra, Evannek hála eléggé gyakorlott vagyok már abban, hogy több felé tudjak figyelni. Na meg azért a műtőben sem árt, ha több mindenre tudok figyelni, szóval kívételesen jól jön, hogy orvos vagyok.
Annyira jól esik ahogy gyendégen simogat, minden porcikám belebizsereg az érintésébe. Annyira vágyom rá, annyira vágyom arra, hogy mindenhogyan együtt legyünk. Érzem, hogy minden a legtökéletesebb lesz.
Gyengéden végig simítok a felsőtestén, érzem a teste melegét, az izmokat amik megfeszülnek mikor a bőréhez érintem a kezemet. Finom puha a bőre, ugyanannyira tökéletes, mint amennyire elképzeltem már néhányszor. Nem akartam őt siettetni, azt akartam, hogy tényleg teljes mértékben bízzon bennem, de ma jutottam el oda, hogy annyira vágytam már rá, hogy kezdeményeztem.
Halk sóhaj hagyja el a számat amikor elkezdi a nyakamat csókolgatni a keze pedig elkezd vándorolni a testemen. Hasamban felébrednek az ismerős pillangók és érzem a jól eső bizsergető érzést is amikor elkezdi a melleimet simogatni.
- Minden tökéletes. – suttogom két csók között, de már nagyon nehezen tudok magammal bírni. Verdesnek a pillangók a hasamban, a bizsergés pedig egyre erősebb bennem. Sosem hittem volna, hogy bárkit is tudok ennyire kívánni.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

+ 18 Megnyugtató válasz volt, hogy minden jó, bár a teste amúgy is őszintén reagált, így szavak nélkül is tudtam, de hallani akartam. Hallanom kellett, hogy meg tudjak nyugodni és magabiztosan tudjam folytatni, amit elkezdtem.
Ajkaimmal lassan haladtam lefelé ajkairól nyakára, nyakáról melleire, onnan hasa irányába, miközben kezeim simogató mozdulatokkal ugyanígy követték ajkaim lefelé, mígnem már egészen csípőjéig lejutva csókoltam testét, tenyereim pedig oldalt felhaladtak, fel melleire, végül vissza le, hogy nadrágjába kapaszkodjanak ujjaim és lehúzzam róla, majd félre dobjam, de bugyiját még rajta hagytam.
Ajkaimmal combjaira csókoltam, tenyeremmel annak belső oldalát simogattam, végigcsókoltam vádliján is, miközben kezeim combját simogatták és ha esetleg volt rajta zokni, azt is levettem róla, majd felhajoltam vissza hasára és ajkaimmal felfelé, egészen ajkaiig újra megtettem a köröket, hogy csókra kérjem, ujjaimmal pedig bugyin keresztül kezdtem masszírozni és simogatni, nem sietve el a mozdulatokat, inkább a minőségre, megfelelő mozdulatokra rámenve, miközben csókoltam és nyakához hajolva óvatosan haraptam is, finoman, játékosan, majd vállaira csókoltam, haladva lefelé melleire, bimbóira, melyeket kicsit megharapdáltam és megszívtam, mígnem ajkaimmal leértem újra hasára. Lejjebb húztam bugyiját a térdei magasságába, hogy megnézhessem magamnak a vágyott pontot, majd hasa aljától indultam meg csókijaimmal lefelé, elidőztem csiklóján, miközben ujjaimmal is kényeztettem, majd elszakadva tőle vettem le róla teljesen a bugyit és dobtam félre a többi ruhához, majd visszatértem a combjai közé a kényeztetéséhez, de közben éreztem, hogy már én is egyre nagyobb és keményebb vagyok a nadrágomban - már ha még rajtam volt.
Jól esett minden hang és mozdulat, amit a kényeztetésére adott válaszul, ebből tudtam, hogy jól csinálom és élvezi, még ha lassan is haladunk, de azt gondolom így legalább neki is van ideje mindent kiélvezni. Nem sietünk, hiszen ha kapkodunk, akkor nem lesz igazi az öröm, nem lesz lehetőségünk átélni és kiélvezni az egymásnak adott érintéseket, csókokat és érzéseket, így számomra a minőségi, talán kissé elnyújtott együttlét volt a kedvemre valóbb.
Ki tudtam élvezni a bőrét, az érintéseket, a teste melegét és ízét, az illatát, a hangokat és a mozdulatokat, a csókjait és a pillantásait, miközben ajkaimmal és nyelvemmel kicsit tempóztam, de továbbra is igyekeztem az érzékiségre hajtani és a kényes pontok megtalálásra, amivel fokozott örömet okozhatok neki.

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Akaratlanul is mozgolódok alatta amikor a hasamtól elkezdett lejjebb haladni a csípőm felé. Jól eső kínzás számomra ez a lassúság. Élvezem minden egyes másodpercét. Bevallom őszintén először úgy terveztem, hogy a hétvégi kempingezésnél fogok kezdeményezni, de azért az ágyában még is csak kényelmesebb, mint a földön fekve egy vékony anyagon. Imádok kempingezni és megvan a maga varázsa annak is, ha ott csinálja az ember, de szerintem ennél tökéletesebb nem is lehetne.
Csípőmet felemelem egy picit, hogy segítsek neki megszabadítani engem a nadrágomtól, ami puffanással esik a földre, így a többi ruhához kerülve. Emlékszem régen szégyenlős voltam, a sok csalódás miatt elkezdtem elveszíteni az önbizalmamat is, viszont annyira biztos vagyok most a kettőnk közötti kötelékben, hogy egy cseppet sem érzem magam zavarban, nem vagyok szégyenlős előtte, főleg amikor megérzem a férfiassága által, hogy tetszik neki az amit lát. Tetszem neki, ez pedig megmelengeti az amúgy is hevesen dobogó szívemet.
Nem tudom irányítani a testemet, ösztönösen mozdul meg egy-egy érintésre, amikor pedig Willy a csiklómhoz ér, egy vágyakozó sóhaj hagyja el a számat. Annyira szeretném, annyira kívánom. Ezt tudtára is adom amikor ismét feljön hozzám és elkezd csókolgatni, én pedig közben kigombolom a nadrágját és könnyedén megszabadítom tőle. Azt hiszem ilyen estéket eltudnék fogadni egy-egy nehéz és hosszú műszak után. Jelenleg az sem nagyon zavar, hogy a következő két napban végig bent leszek a kórházban még éjszaka is, mert be vagyok osztva ügyeletre. Minden problémámat elfeledteti velem, hogyan képes erre? Nem értem, hogyan képes ilyen érzéseket kihozni belőlem. Már nem vagyok kamasz, még is most először tapasztalok ilyen erős szerelmet és vágyat.
Gyengéden fordítok a helyzetünkön, így letudom venni róla a nadrágját, majd elkezdem a nyakát csókolgatni, egy-két helyen gyengéden meg is szívom, de csak annyira, hogy nyomot ne hagyjak rajta. Nem hiszem, hogy bent a munkahelyén örülnének neki, ha úgy menne be, hogy ki van szívva a nyaka. Gyengéden elkezdem csókolgatni a száját, a nyakát, majd lefelé haladok a felsőtestén le egészen a csípőjéig. Hamar lekerül róla az alsónadrág is, és nagyon tetszik amit látok, ezt igazolja az is, hogy a lábam közti bizsergés egyre erősebb ahogy a pillangók a hasamban is vadul repkednek.
Visszamegyek az ajkaira, majd két csók között suttogok neki. - Annyira akarom, vágyom rád. – vágyakozó csillogás látható a tekintetemben. Érezni akarom őt magamban.

BEE

**Waylon Hudson**

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

+ 18 Mikor fordulóponthoz értünk, nem ellenkeztem, hagytam, hogy most én kerüljek alulra. Halk, jól eső sóhajokkal élveztem, amint csókokkal borít el egészen csípőmig, de egészen megkönnyebbülök, hogy már nem csak a nadrág, hanem az alsó is lekerült rólam, bár a nadrág kényelmetlenebb volt ebben a merev helyzetben, de így már nincs semmi, ami zavaró tényező lenne.
Olybá tűnt nem csalódott eddig, ahogy a látványban sem, pedig izgultam kicsit, hogy vajon elégedett lesz-e, vagy sem, ha meglát, de a szemei is azt tükrözték, hogy elégedett, sőt, többet akar, ami csak növelte az önbizalmam.
- Én is rád - viszonoztam a csókot. Én magam is egyre jobban szeretném, ha megtörténne, így ismét fordítottam, hogy ő legyen alul az ágyon, én pedig oldalasan mellé feküdtem. Egyik kezem feje alá fektettem, egyik lábát combjaim köz húztam, míg másikat átemeltem a felső lábam felett, megemelve és megtartva így a csípőjét, így kényelmesen hozzá férhettem és belé is tudtam hatolni amennyire csak a póz engedte. Sikerült elég mélyre belé tolni, és a mozgás sem okozott gondot. Külön tetszett, hogy elég jól rá is láttam a testére és kényelmesen hozzá is tudtam férni mindenhez szabad kezemmel, így kapva is az alkalmon megsimogattam combját, majd csiklóját és apró mozgásokba kezdtem csípőmmel.
- Szólj, ha nem jó valami - hajoltam ajkaihoz és hosszan megcsókoltam, majd alhasát és hasát simogattam, ahonnan melleire tért a kezem és bimbóit is kényeztettem kicsit, majd meg is markoltam egyik mellét, miközben a csípőm mozgása egyre tempósabb lett, de nem kapkodós.
Nagyon jó volt benne, sokkal jobb, mint képzeltem, pedig egy-egy magányos este elfantáziáltam róla milyen lenne. Ki is szaladt ajkaimon egy-egy halk, élvezetes sóhaj, közben kezem újra vándor útra indult hasán és combján, miközben ajkaim hol ajkain, hol nyakán voltak és hozzá hasonlóan én is enyhén megszívtam és finoman megharapdáltam, ujjaim eközben csiklóján végeztek körkörös mozdulatokat, finoman dörzsölve.
- Fantasztikus érzés - suttogtam fülébe és aprót nyögtem is, de csak egészen aprót, halkat, ahogy egy pillanatra megcsapott egy intenzívebb inger odalenn.

To my Sweet Drea.

“Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Zene | Öltözet | Helyszín | to: @Drea Torres

▲

**Drea Torres**

Waylon & Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Annyira élvezem azt, hogy végre bennem van, hogy jelenleg elfeledkezek arról is, hogy nem húzott fel gumit, meg amúgy is, egy alkalom által csak nem leszek olyan peches, hogy teherbe esek. Még csak az kéne, jelenleg a karrierem a legfontosabb számomra és abba nem fér bele egy nem tervezett terhesség. Ezen nem is akarok aggódni, mert ennek nem itt és nem most van az ideje.
Amikor belém hatol akkor egy jól eső nyögés hagyja el a számat. Annyira jó érzés, hogy azt szavakba nem is tudom önteni. A testünk összesimul és egyszerre mozog a csípőm az ő csípőjével. Van viszonyítási alapom, de szerintem egyik exemmel sem volt ilyen jó az együttlét, mint Willy-vel. Minden egyes porcikám beleremeg az érintésébe.
Ahogy gyorsul a mozgása, beletúrok a hajába és vágyakozó sóhajok hagyják el a számat. A bizsergés a lábam közt egyre erősebb és már érzem, hogy nem vagyok messze attól a gyönyörtől aminek az érzése már annyira hiányzott.
Imádom hallani a hangját, imádom az érzést, hogy ezt mind én keltem benne, egyszerűen imádom és élvezem minden egyes pillanatát az együttlétünknek. Hogy lehet ebben is ennyire tökéletes? Olyan, mintha pontosan tudná, hogy a testem mire vágyik és ő ezt készségesen teljesíti is.
- Annyira tökéletes minden. – mondom két sóhaj között, és érzem, hogy a pulzusom egyre csak emelkedik.A mellbimbóm hegyesebb lett az érintésétől és a vágytól amit a közelében érzek.
Nem is olyan sok idő után a testem beleremeg az érzésbe amikor eljutok a csúcsra. Szaporán veszem a levegőt, a pulzusom magam, de úgy érzem magamat, mintha lebegnék a boldogságtól. Nagyon régóta nem volt részem ilyen jó és érzelmes szexben. Nem tudok rögtön megszólalni, mert muszáj megnyugtatnom a lélegzetemet, de remélem ő is ugyanannyira élvezte, mint én. Nem tudnám magamnak megbocsájtani, ha esetleg valamit rosszul csináltam, vagy nem élvezte annyira, mint amennyire szerette volna.

BEE

Ajánlott tartalom

» Willy & Flor
» Drea & Yvonne - Meeting on pathology
» Workplace complications - Drea & Hugh
» when it's all the same || Drea && Evan
» Drea & Sonny