- Hé csajszi.. - Könyökölök a pultra, és hosszan nézem ahogyan Violet a kasszánál babrál, különös figyelmet engedek meg neki, nem is igazán azt nézem amit csinál, mélységesen hidegen hagy a hely pénzügyi vonzata, sokkalta inkább őt figyelem, az arcának rezdüléseit ahogyan megfontoltan matat itt-ott.- Arra gondoltam, hogy ne menjünk még haza. - Ellököm magamat a pulttól, s nedves rongyért nyúlva kerülöm meg a mixerpultot, hogy a bárszékeket félretolva sebes mozdulatokkal törölgethessem az italtól ragacsos fa felületet, de egészen hamar megunom. A nedves rongyot a pultra dobom, lépteimet pedig a lány felé irányítom, s nemes egyszerűséggel megállok előtte, a pultjának a szemben lévő oldalán, könyökeimmel éppen úgy, mint az előbb, megtámaszkodom a fa burkolaton, fejemet a kezeimbe helyezem, pillantásom izgatottan falja a lány finoman fehér bőrét. Gátlástalanul legeltetem rajta a pillantásomat, izgatottan pislogok párat ugyan, de a tekintetemet akkor sem kapom el, ha esetleg zavartan pillant félre. - Mármint, tudom, hogy azt hiszed viccelek, de én ezt egészen komolyan gondolom. Mi ketten úgy sem igazán buliztunk még együtt. - Találomra elveszek egy tiszta poharat a pultról és forgatni kezdem az ujjaim között. - És teljes mértékben úgy gondolom, hogy egy olyan lány, mint te, megérdemli a férfiak egyedüli figyelmét, és tekintve, hogy elég sok melónk volt.. nem is tudtam rád koncentrálni, amiért elég rosszul érzem magamat. - Biggyesztem le bánatosan az ajkaimat, és ebben a pillanatban tényleg egészen bánom, hogy még csak felé sem pillanthattam, pedig a gyengébb napokon sokszor kapom el egy jó csevejre. Violet az a fajta lány akiben egészen könnyen meg tudnék bízni, s látszólag meg is teszem. A kokain hatására megnyílok, könnyen és gyorsan kötök új ismertségeket, órákig tudnék beszélni, de még ez sem elég ahhoz, hogy beavassam mindenbe. Azért egy-két dologba szívesen beavatnám, de szerencsétlenségemre egészen távolságtartóan viselkedik, s habár kéretlen bókjaimra rendszerint kedvesen elmosolyodik, azért finoman mindig visszautasít. Egy kósza és tanácstalan pillanatomban úgy gondoltam, hogy biztosan nem vagyok már olyan vonzó, mint azelőtt. Az esetek nagy többségében a szemem alatt mélyebb a fekete karika, mint maga a Grand Canyon , egy kicsit fogytam is az utóbbi időben, és a kábítószertől a szemem tompán csillog.
- Megfognád? - Nyújtom komisz mosollyal felé a telefonomat.- Van valahol egy jackdugó ott a pultban, ha lennél olyan kedves és összeillesztenéd a telefonommal, akkor nem is tudom, hálám jelél megcsókolhatlak? -