Ash olyan, mint a kávéba öntött tej: minél többet töltesz bele, annál inkább lágyabbnak érzed az ízét. Asherrel is valami hasonló a helyzet, minél többet engedsz közel magadhoz, annál inkább hagyod, hogy megváltoztasson. Nem direkt csinálja, egyszerűen csak ilyen.
Nyugodt, megfontolt természetű aki képes néha túlgondolni bizonyos dolgokat. Kicsit szétszórt, de nem zavaró mértékben: sok gondolat kavarog a fejében és néha nagyon nehéz rendeznie őket.
Kreatív aki mindenben lehetőséget lát. Jobb napjain oldalakat tud írni egyszerű tárgyakról és érdekessé fest olyan karaktereket akiket más pár szóban jellemezne, de a kreativitása nagyban függ a lelki békéjétől amiből mostanában nem adódik neki olyan sok. Elkezdett jógázni és meditálni - igen, ő is tudja, hogy ez azért már a gáz kategória - hogy visszataláljon önmagához. Nem tudja, hogy pontosan mikor és hol vesztette el azt a valakit akit keres, ahogyan abban sem biztos, hogy tényleg létezett. Ash néha úgy érzi, hogy ő nem is létezik: a legtöbb jellemvonását kölcsönözte kedvelt karaktereitől. Türelmes, de nem tudná visszaidézni, hogy az volt-e mindig is; könnyen motiválható, de ha tizenéves önmagára gondol, csak egy fiút lát akit alig lehetett kiimádkozni az ágyból. Kicsit kétségbe van esve, nem nagyon, de azért minimálisan igen. Nagyon szeretne egyedi lenni, aki nem unalmas, de az élete zátonyra futott - több téren is - és sokszor úgy érzi, hogy se nem tud elég nagyot alkotni, se nem tud olyan ember lenni akire érdemes figyelni.
Nem züllött alkat és nem az a kifejezetten harsány személyiség. Nagyon átlagos és az e legtöbbször bosszantja. Nem agresszív, nem követett el még igazán nagy hibákat, nem csukták még le, nem élt át nagy szerelmeket vagy nagy szakításokat és ettől konkrétan a bőre is viszket. Elmúlt harminc - igen, ez egy kisebb trauma a számára - anélkül, hogy igazán történt volna vele valami. Megírt vagy öt könyvet és mos még idén gyártania kell még legalább kettőt, és imád írni, ez a kreativitásának a csúcsa, de--.
Ha az ember szeret valamit, akkor nem kellene, hogy ott legyen egy de, nem igaz? Nem kellene azt éreznie, hogy az írás mellett szeretne magára is koncentrálni, pedig Ash mostanában másra sem tud gondolni, minthogy semmi mást nem akar, csak egy kicsit élni, csak egy kicsit felelőtlennek lenni, de kötelességtudó ember lévén elég nehezen engedi el a gyeplőt. Szeret mindent kézben tartani és habár nem kontroll mániás, nem akarja kiadni az irányítást a kezéből. Kaotikusnak hat néha, tekintve, hogy sok mindenbe belekezd és nem mindent tud véghez vinni: ő a tipikusan könyvek mindenhol és jegyzetek mindenen-féle ember. Post it-eket ragaszt mindenhova és mindig van nála egy toll, napjában öt poharat is elővesz és vagy három adag kávét is lefőz, hogy aztán a bögréit széthagyja és elfelejtse, hogy ivott belőlük.
Lelkes, de nem időmilliomos viszont utál megbántani másokat - képes túlhajszolni magát, csakhogy mindenhol meg tudjon felelni. Senki nem várja el tőle, de ő magától annál inkább: teljesítenie kell a kiadó felé, ápolnia kell a barátságait és amibe energiát fektetett abba úgy érzi továbbra is kell. Van vagy öt különböző hobbija: fut (oké, ezt tényleg élvezi, nincs is jobb, mint a kora reggeli kilométerek), belevágott egy kulináris kurzusba (ezt is élvezi, de minden második hétvégéjét elfoglalja, hogy főzni tanul), anonim klubokba jár (ez valami berögződés, mert nincs semmi baja, szó szerint átlagos, de a kedvenc filmje a Harcosok Klubja és felvesz más jellemvonásokat, úgyhogy elcsaklizta Tylerét is, és le kellene állnia, de valamiért imádja ezeket a szeánszokat), amatőr fotós (nagyon pocsék benne, komolyan) és falat mászik (a barátaival). Persze emellett még jógázik, könyvtárakban rohad, statisztikákat elemez, keresztrejtvényt fejt és vonzzák az extrém sportok. Ash néha úgy érzi, hogy neki nem elég a huszonnégy óra, egyszerűen nem fér bele minden egyetlen napba: hajszolja magát, egyre több mindent csinál és egyre kevesebbet pihen és persze nem hallgat másokra, akik azt mondják, hogy vissza kellene vennie, mert fogalma sincs miként lehet visszavenni. Kicsit retteg az impulzusok nélküli élettől és hogy a végén csak Asher marad, aki mellett csak úgy elsuhan az élet, akit az emberek észre sem vesznek.

Az élete legfontosabb aspektusaiban mindig jelen volt az ikerhúga. Valószínűleg pont ezért, mert ez az ikrek feladata, hogy minden pillanatot megosszanak egymással vagy ellopjanak a másiktól.
Emlékszik arra, hogy tulajdonképpen nem emlékszik milyen volt az élete Ivy nélkül, merthogy Ivy mindig is ott volt. Az első csókjánál (egy Kirsty nevű, szőke, fogszabályzós lánnyal nyolc évesen a parkban), amikor legelőször kiszökött éjszaka (tizenhárom évesen, amikor még úgy hitte, hogyha összeszedi Shelbyt, akkor rátalál önmagára), a gimi első napján (tragikus volt, utál róla beszélni), az összes házibulin amire valaha elment (számszerint öt, nem volt valmai népszerű srác) és amikor leérettségizett (nem áll jól neki a piros talár, de már mindegy).
Imádja a húgát, de amikor más egyetemre jelentkeztek Asher megkönnyebbült, mert attól a pillanattól kezdve olyan volt, mintha nem egy közös életet élnének aminek minden pillanatán meg kell osztozkodniuk, hanem külön utakon járnak.
Az egyetem után Asher New Yorkba költözött - kicsit impulzív döntés volt a részéről- egy Lawson nevű sráccal, egy körülbelül tíz négyzetméteres szobát béreltek ketten, egy kávézóban dolgozott és---
az igazság az, hogy nem történt semmi különös, Lawson meg ő nem találták meg az összhangot úgyhogy az útjaik különváltak. Nem voltak nagy vitáik, sem heves érzelmeik és nem voltak olyan emlékeik amiket igazán fájt volna hátra hagyni. Lawson visszaköltözött Virginiába, Asher pedig úgy döntött, hogy marad abban a tíz négyzetméteres szobában, a koszos kis albérletben a bőröndnyi cuccával és a hatalmas elképzeléseivel.
Írt egy nagyjából elfogadható könyvet - azóta szereti letagadni, mert amúgy pocsék volt, komolyan, véletlenül se olvass bele, valami elvetemült sci-fi. Tényleg pocsék. Amatőr. - amit egy kis szir-szar, hippi kiadó felkapott és kinyomott belőle kemény száz darabot. Asher tervezte a borítóját - igen, az is totál gázos volt, borzasztóan rajzol, úgyhogy képzelheted - és valami csoda folytán mind a száz példányt sikerült eladni. Ash-t megrészegítette a siker - fiatal volt még, oké? És ha fiatalon annyi pénzt kapsz amiből ki tudod fizetni a következő havi lakbért, akkor annak csak nagyon örülsz- és elkezdte élni az életét.
Lettek barátai, hobbijai és el tudott lavírozni a munkája és az írás között.
Ki tudott venni egy nagyobb lakást - negyven négyzetméter, ami már négyszer nagyobb a szobánál!!! - megírt három sokkal sikeresebb könyvet (az egyik sci-fi, a másik kettő krimi és ez utóbbi elég jól is megy neki, úgy látszik, és ezen azért szeret gondolkozni, jól hoz pszichopata karaktereket és persze stresszel azon, hogy ez egy intő jel-e. Szerinted el kellene mennie egy pszichológushoz, hogy megpróbáljon rájönni? Na hát igen, ő sem biztos benne.) és az élete pályára került. Úgy érezte, hogy ugyan nem ő az univerzum középpontja, de azért már egy kis, nem annyira jelentéktelen égitest lett amit még szuper teleszkópokkal sem lehet látni, de azért tudni róla, hogy  ott van. Az a típusú égitest amit két betű és három szám alapján neveznek el, de hát ez is több, mint a semmi. Ez is hatalmas ugrás a virginiai fiútól a new york-i nagyágyúig. (Aha nagyágyú, nyilván.)
Aztán megjelent Ivy és minden csak úgy elszaródott. Ivy beköltözött a negyven négyzetméteres lakásba, ami ugyan négyszer nagyobb volt a kis szobánál ahol korábban élt, de ötször kisebbnek érződött ahogyan berendezkedett a húga. Nem volt magánélete és a kis napos égbolt ami minden reggel rámosolygott, újra beborult. Megjelentek az esőfelhők és a viharok, mennydörgés és villámok.
Most valószínűleg mind azt hiszitek, hogy Ivy egy elviselhetetlen kis picsa, pedig nem az. Ivy valószínűleg a legkellemesebb ember akivel valaha találkoztál, menő és népszerű, de hát pont ez az ami miatt Ash nehezen viseli. Olyan, mintha folyton az árnyékában élne önmagának: Ivy Asher sokkal jobb változata. Céltudatos és vannak elképzelései az életről, úgy látszik megtalálta önmagát. Igazi feminista aki sosem hord melltartót és folyton olyanokat posztol instán amitől csak úgy röpködnek a lájkok. Van magánélete és nem is gázos, volt egy komoly kapcsolata - egy szívdöglesztő. Noah nevű sráccal - és egy olyan szakítása ami miatt annyit sírt, hogy a puha kis párnácskák a szeme alatt feldagadtak, Asher meg itt van harmincegy évesen, van egy kutyája akinek még kreatív nevet sem tudott adni - Molly - és nem tud felmutatni semmit. Oké, írt négy olyan könyvet amiből elég bevétele lett és tudott venni egy 1967-es mustangot amire durván ráférne a tatarozás, de nem ért az autószereléshez (még) és nincs ideje meg pénze arra, hogy feltunnigoltassa.
A kiadója új könyvet vár tőle - tündérpornót, mert az most felkapott és mindenki azt akar olvasni ezért persze tucatszám kellene gyártani - és Ash mostanában nem tud mást csinálni csak feküdni az ágyán és jelentéktelen dolgokon gondolkozni. Például a porszemeken, amik mindig ott lebegnek ha takarít, ha nem; a havon ami igazából nem is fehér - agyrém, nem? - hanem átlátszó; azon, hogy naponta legalább hétszáz ember hal meg lövöldözésben - ez is agyrém -; hogy igazából sosem járt még az Államokon kívül - igazából Virginia és New York államon kívül nem is járt máshol -; hogy igazából még csak egy egyszerű lefelé néző kutya pózt sem tud rendesen kitartani, mert nem elég hajlékony pedig már fél éve jógázik és hogy valószínűleg át kellene térnie a krav magára, de a jógaoktatóval egészen összebarátkozott.
És aztán ha megunja a gondolkodást, akkor futni megy vagy az anonim klubjaiba - a kedvence az anonim alkoholisták klubja ami után rendre mindig elmegy sörözni, ő is tudja, hogy ez maga a gyalázat, de nem lehet mindenki tökéletes, oké? -, jógázni vagy fotózni - egy tonna kutyás selfie-je van, de kicsit sem önimádó vagy valami hasonló, egyszerűen csak bírja  a kutyákat, ennyi -, abba a kávézóba ahol elkezdte a new york-i életét és ahol azóta is beugró barista, pedig se ideje se energiája rá, csak Joe, a hely tulaja szintén egy jó barátja akinek nincs szíve azt mondani, hogy ha beugrik akkor csak egy kávét akar és nem beugrani a pultba.
Aztán hazamegy és írni próbál, de a szavak valahogyan nem követik egymást. Legépeli őket, de nem válnak sztorivá. Meg volt már az érzés, hogy fejben összeraktál valami brutálisat, de legépelve nem volt semmilyen? Ash mostanában folyton ezt érzi. Az összes jó könyvének főszereplőjét sikeres emberektől mintázta, olyanokról akik valamilyenek: Ivy, aki céltudatos - és terhes, és amitől Ash sokkal jobban kétségbe van esve, mint Ivy, mert a lakás még mindig csak negyven négyzetméteres -, Joe aki kemény - mármint akiről igazi sorozatgyilkost lehetett mintázni -, Hunter akinek annyi kalandja van, hogy meg sem tudná számolni: nem fogja hangosan kimondani, még magában sem, hogy a történetei igazából mind róla szólnak, arról az életről és azokról a kalandokról amiket meg szeretne élni. Családokról, amiket meg szeretne kapni, utazásokról amiket át szeretne élni. Olyan dolgokról amik egy képzelt szcenárióban vele is megtörténnek, csak hát ez itt a valóság és a valóságban Ash csak egy harmincegy éves fickó akinek van egy Molly nevű kutyája.
Ez Asher:valaki aki éjjel háromkor fent fekszik egy tetőn, hogy a felhős eget bámulja és azon bosszankodjon, hogy nem látszanak a csillagok. Az akinek aztán eszébe jut, hogy a felhők fölött igenis ott vannak, és aki aztán papírra veti ahogyan egy Dick nevű srác egy képzelt univerzum képzelt városában ugyanúgy egy tetőn fekszik csak látja a csillagokat.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hűű, aztaa  Ha hiszed, ha nem, de engem már az első két mondatoddal le vettél a lábamról, a vége felé pedig azt éreztem, hogy még akarooom!  Imádom ahogyan fogalmazol, a karaktered pedig sikeresen be lopta magát a szívembe.  
Egy olyan srác vagy, aki bár igyekszik menőnek tűnni, de valamiért az önbizalmaddal nagyon sok gond van, szóval ha valamiért is szükséged lenne egy pszichológusra - ismerek is egyet    -, akkor az ezért lenne. Talán Te azt érzed, hogy nem sokat tettél az érdekében, hogy az emberek valakinek nézzenek, de héé... Én már most felnézek rád! Nagyon tetszik az amilyen vagy, és pont amiatt vagy egyedi, mert ilyen vagy amilyen. Ne akarj másmilyenné válni, mert jóból sajnos egyre kevesebb van, Téged pedig minden gondolatod ellenére, a mellkasodban dobogó szív, emberré is formál. Csak addig késő amíg elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Nem kell neked hasonlítanod sem az ikredre, sem senki másra. És azt inkább már nem is fűzöm hozzá, hogy milyen kár, hogy minden jó pasi a saját neméhez vonzódik.    Mindegy, a lényeg az, hogy engem totálisan lenyűgöztél, így hát nem is tartalak fel tovább!  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad! Köszönöm ezt a csodálatos olvasmányt!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!