I.
Néha emlékeztetnem kell magamat, hogy álmaim hivatását űzöm. Néha másnak kell emlékeztetnie engem arra, hogy amit csinálok, az valójában nem igazi munka.
De hogy ne lenne igazi a munka, ha egyszer adót kell fizetnem utána, meg aztán a megkapott léből még lakbért is, meg kaját, meg macska kaját, meg…? Jó, hát, nagyjából erre elég. De erre bőségesen!
Azért persze-persze, lehetne jobb is.
Néha, mikor már kivan a tököm a kellékessel, mert megint túlköltött a centre kicentizett kereten egy vörös cowboy csizma miatt – aminek különös módon premierre szőrén-szálán nyoma is veszett, mondom, hogy minden színész tolvaj, vagy hát az időmet biztos csak rabolják – akkor a rendező asszisztens általában engem talál meg az igazgató irodájában, hogy aztán leordítsa a fejemet, mert nem tudom, ilyen napja van, így kelt fel, vagy mert a kevés diplomás dolgozó közül az én térdem remeg meg egyedül, ha bárki kiejti a hűtlenkezelés szót a száján. És ennél is ritkábban, mikor már nem csak a kellékesből van elegem, lehet, hogy a rendező asszisztens nem pusztán az igazgató irodájában talál, hanem ott egyenesen a zongora alatt, mert épp szükségem van öt nyugodt percre, miután a prima primissima velem akarta átíratni a szövegkönyvet, mert azt hitte, közöm van hozzá, pedig csak a súgót helyettesítettem, amíg ő… tudom is én. Ilyen esetekben a rendező asszisztens persze rendre gálánsan leereszkedik a szintemre egy teátrális sóhaj és egy közepesen erős ital társaságában. A zongora alatt végül is nem rossz.
Persze-persze, tényleg lehetne jobb is.
A rendező asszisztenst a múlt héten rúgták ki – lebukott, hogy rendszeresen iszik a munkában.
A kellékes ugyanezen a héten újabb száz dollárral húzta le a színházat – mintha nem számolnánk.
A prima primissima nevére megint nem emlékezett senki – de ez már igazán nem az én hibám.


II.
A házasságomnál már csak a válásom ment simábban.
Mondanám, hogy legalább sok dolgot tanultam belőle, bár őszintén szólva még mindig csak a tintát szárítom az ügyvédi papírokon. Még bőven van mit tanulnom. De kéretlen tanácsaim már most is vannak a frissen házasodni készülőknek. Tudjátok, még mielőtt túl nagyot hibáznátok.
Szóval, srácok, soha, de soha ne vegyetek el olyan nőt, akinek gazdagabb a családja a tiéteknél. A szerelem semmilyen akadályt nem győz le, csak még többet teremt. Egy életre kiszolgáltatott helyzetbe hozzátok magatokat azzal, ha olyasvalakinek fogadtok örök hűséget, aki pár nulla miatt azt hiszi, hogy a világon bármire használhat titeket és a földkerekségen mindent eljátszhat veletek. Ez persze első blikkre lehet akár még szexi is – végül is, mit tagadjuk? Aztán, ha a következő pillanatban azon kapjátok magatokat, hogy ugyan a nő lépett félre, de titeket raknak ki a házból, csak mert azt a nagyapja vette neki és a gyerekének, a gyerekünknek, akkor még mindig bánhatjátok, hogy nem születtetek tősgyökeres New Yorkinak. A lehetőségeitek ezután pedig bődületesen gyorsan közel nullázódnak.
A gyermekelhelyezési perekben nevetségesen könnyű zárójelbe rakni az apát. Az senkit nem érdekel, hogy a nő lépett félre, és ezután inkább az új emberét látná a házában. Vagy dehogynem érdekel senkit, ha egyszer így lett. De ehelyett azon is lehet csámcsogni, hogy amint megtudtam, hogy megcsalt, a szomszédba költöztem Mikah-hoz. Aztán jó hosszan magyarázkodtam a bíróságon, hogy nem élek élettársi kapcsolatban vele, mármint én sosem csalnám meg a nejemet, vagy legalábbis nem vele, vagy ha mégis vele, akkor biztos nem így, és – összegezve – végül a saját ügyvédem sem nevetett. Velem.
Jaj, várjatok, tanácsokat ígértem, ugye? Újrakezdhetem?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Kifejezetten tetszett a jellemzésed. Bizonyítja azt is, hogy a kevesebb néha több, mert ebben az esetben nagyon is így van. Könnyedén és gyorsan megismerhettem a karaktered jellemét, azt mindenképpen megtudtam belőle, hogy Brooks olcsó.
A karaktered maga pedig nagyon érdekes. Első ránézésre egyszerű, de aztán ahogy tovább olvastam, kiderült, hogy semmi sem egyszerű az életében és ő maga sem az. Én valójában még a válására sem mondanám, hogy az simán ment, mert egyértelműen nem ment simán, bár lehet simábban, mint maga a házassága. Ezen lehetne vitatkozni egy ideig, mindenesetre tényleg hoppon maradt Brooks, szomorú is ha kisemmizik az embert, elvesznek tőle mindent ami számított vagy amit szeretett és még őt állítják be bűnbaknak is. Őszintén remélem, hogy idővel sikerülni fog összeszednie magát és újra talpra állni, megmutatni annak az ex-feleségnek, hogy abszolút semmi szüksége nincs rá, vagy épp a pénzére.  
Na de nem is szaporítom tovább itt a szót, elfogadlak és egyben sok szerencsét is kívánok a továbbiakhoz! Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!