A család szeretete, ami jellemző rám, vagyis azt hittem ez az, ami engem a legjobban jellemez, de mindent meg tud borítani egy olyan érzés, ami egy idő után elmúlhat, de erre nem lehet felkészülni. Azt hittem majd az egykori feleségem lesz az életem, akivel leélem a hátralévő időmet, de ez az érzés olyan egyszerűen tudott elmúlni, amilyen egyszerűnek tűnt az életünk. Tökéletes család, ami a fejemben létezett, azok mi voltunk, az a bizonyos fordulat, ami nemcsak az életemet, de engem is megváltozott, amikor szinte egyszerre ébredtünk rá, hogy ez nem fog működni. Én hűséges, határozott, és magabiztos embernek hiszem magam. Egészséges, boldog kapcsolatunk volt, talán a túl tökéletes élet volt a vesztünk, amiből könnyen ki tudtunk lépni, úgy, hogy mi és a gyerek se sérüljön.
Minden megváltozott, az életem a feje tetejére állt, amikor az agglegény lakásomban álltam, minden bútor a helyén, nem volt játék a földön, hanem egyszer csak hónapok múlva egy két fehérnemű, más nők cuccai, amik amilyen gyorsan jöttek mentek is. Azt is mondhatnám, hogy teljesen kifordultam magamból, a cégemet irányítva tudtam önmagam maradni és a kislányom miatt, aki mindig olyan csillogó szemmel nézett rám, hogy megolvadt a szívem. A volt feleségemmel jóban voltunk, de lehetett érezni, hogy van feszültség, ami a sok együtt töltött idő okozott, és a megváltozott helyzet. A lelkem igyekszik helytállni, igyekszem jó apa lenni, és boldog ember, jó vezető, és jó testvér. Mindenben ott kellene lennem fejben, de ahhoz, hogy ez jól menjen a csapodár életem a kulcs, amikor éjszaka nem kell felelnem senkiért és semmiért, olyan lehetek, aki kikapcsol é érzelemmentesen éli az életét, olyanokat csinál, amiket talán
korábban nem, olyan világba csöppen bele, amibe eddig nem. Élvezem az lenni, aki voltam, és amikor az egykori családommal vagyok, akkor vissza tudok térni a régi önmagamhoz és ez a kettősség egyszerűen feltüzel. Mindkét énemben ki tudok teljesedeni, és talán ez az, ami miatt igazán azt tudom mondani, hogy boldog ember vagyok, aki olyan életet él, amilyet elképzel magának, még ha vannak hibák is benne, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a gyerekem ne sérüljön, és az én vad oldalamból semmit ne érzékeljen.

Amikor rám nézett már tudtam, tudtam, hogy ennyi év után mire gondol, hogy a szeme nem a dolgoságtól csillog, hanem a kitörni akaró könnyek miatt. Szenved és ezt fel kellett volna ismernem, bár nem tette nyilvánvalóvá, mindig próbált erős maradni, miattunk és a lányunk miatt. De nem volt boldog, már nem olyanok voltunk, mint régen, megfogtam a kezét és a kanapéhoz mentünk. A gyerek a szüleinél volt, ez volt az a hétvége, ami a miénk volt, amit kettőnk kapcsolatára szántunk, minden hónapban egyszer, de már hónapok óta nem volt az igazi és erre ő is rájött. Már nem vártunk úgy, mint eddig, nem voltunk elég lelkesek, annak ellenére, hogy szerettük egymást, most is szeretem. Ahogy nézem őt, csendben, csak annyit tudok kinyögni, hogy szeretem, de tudom mit szeretne. Ő bólint és kitörnek a könnyei, magamhoz ölelem, szeretném azt mondani neki, hogy megoldjuk, de ez már régen nem erről szól. Talán meg lehetne oldani, de a boldogság mindkettőnknek fontosabb volt mindig is, mint bármi más, és lehet, hogy a szeretet körülöttünk van még, de ez nem elég ahhoz, hogy egy család igazán boldog legyen együtt.


Csak 2 hónap telt el, amióta aláírtuk a papírokat, nem mondom, hogy nem viselt meg, de Rachel semmit nem vett észre belőle és ez volt a cél. Annyit tudott, hogy apu elköltözik, és külön fog élni, de amikor szüksége van rám ott leszek és bármikor együtt lehetünk. Megkönnyebbülés volt tudni, és látni, hogy a feleségem, aki 2 hónapja elköszönt a Mrs. Morton megnevezéstől, és újra boldogság felé vezető úton van. Sokkal jobban érezte magát és szinte látszott rajta, hogy a lelke elkezdett gyógyulni. Fontos volt neki ez és nekem is, tudom, hogy nem szűnök meg szeretni őt, de máshogy mint eddig és ennek így kellett lennie.
A lakásom szinte üres, a tegnapi privát buli maradékai még a konyhában és a hálóban vannak, nem tudom, hogy büszke vagyok e arra, ami este itt történt. Azt tudom, hogy jól esett és ha valami jó, és nem bánt senkit, akkor nem hiszem, hogy helytelen lenne. Már nincsen bűntudatom, ha más nőre nézek, vagy mással vagyok, de ez az este egészen más volt. A pár, aki a lakásomra jöttek nem éppen a meleg vendégszeretetem miatt volt itt. A hálóban még látni az éjszakánk nyomát és az agyam még mindig azon kattog, hogy mi történt, de már nem sokáig, mert az ilyen alkalmakon aligha éri meg gondolkodni.


Mr. Morton, este 7-re van asztalfoglalása, lemondjam? csak idegesen rázom a fejem, de nem mondhatom le, egy fontos vacsora lesz egy olyan személlyel, akivel már évek óta meg akarom kötni az üzletet.  A bátyám nincs a városban, nem tudom rábízni, a családi vállalkozásunk most rám maradt, de ez nem egyszeri eset. De most úgy érzem, hogy óriási teherként van a mellkasomon ez az egész nap, vagy a hét, vagy minden. Egyszerre kezd hiányozni, hogy valakihez haza tudjak menni és akarom és az, hogy minden olyan egyszerű legyen, mint azon az éjszakán.
Szólj oda kérlek, hogy késni fogok. remélem nem sokat, de ezt már nem teszem hozzá, a határozottsággal kellene járnia a pontosságnak ebben a világban, de most nem tudom megtenni. Van az a lány, aki az életem része lett, még csak azt sem tudom mondani, hogy bármi közöm van hozzá, mi lehetne, hiszen több, mint 10 évvel fiatalabb nálam. De látni egy másik pasival, még ha nem is tudom milyen kapcsolatban vannak, felkavaró érzés. Maga az érzés, ami bosszant, amiért nem tudom magam most rendbe tenni, amiért azt érzem szétmegy a fejem. Szar indok, már nem vagyok tinédzser, nagyon nem kéne ilyen miatt kattognom, de mégis bemegyek az irodába és magamra zárom az ajtót.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Amikor valakit beengedünk az életünkbe, akkor egy részünk bízik abban, hogy az a kapcsolat tartós alapokra épül majd. A te házasságod is így indult, ami az évek alatt egy családdá alakult át. Hol ebben a hiba? Az ember mást se akarhatna, csak hogy ebben a boldogság alkotta buborékban létezzen, de aztán a felszín alatt lévő és kimondatlan problémák felülírják ezt a jövőképet.
Nehéz elfogadni, hogy ami egykor jó volt, az többé már sosem lesz ugyanolyan. Alapból ott él bennünk a késztetés, hogy kapaszkodjunk a múltba és visszatérjünk a jobb időszakokhoz amíg elég választ nem szerzünk a továbblépéshez. Ez viszont nem ennyire egyszerű, amit te magad is tapasztalsz. Mégis próbáljátok civilizáltan megoldani ezt a közös gyereketek érdekében és ez jó dolog, hisz ilyen helyzetben a legjobban ő sérülhet. Ezt pedig egyikőtök se szeretné.
De úgy veszem észre sikerült megtalálnod egy olyan egyensúlyt, ami neked megfelel és nem hagyod, hogy a történtek elsodorjanak. Valamin már nem lehet változtatni, de attól még a jövő lehet jó és te csak erre törekszel. Én pedig remélem hű maradsz ehhez a felfogásodhoz.  
Kívánok neked sok játékot a folytatáshoz és örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!